1060/D/
- AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: Az Alkotmánybíróság a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló
- évi
- törvényerejű rendelet
- §
(1)bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, illetve vagylagosan alkotmányos követelmény kimondására irányuló, a Fővárosi Bíróság 15.G.40.559/2008/
- sz. ítéletével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I.
- Az indítványozó gazdasági társaság 2000-ben bérbe adta ingatlanát egy külföldi állam budapesti nagykövetségének, ám a nagykövetség nem teljesítette teljes mértékben a szerződésben foglaltakat, ezért az indítványozó – a felek szerződéses kikötésének megfelelően – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbírósághoz fordult. A választottbíróság ítéletében kötelezte a nagykövetséget az indítványozó követeléseinek részbeni megtérítésére. Az érintett külföldi állam a Fővárosi Bíróság előtt megtámadta az ítéletet, kérve annak érvénytelenítését. A bíróság eljárása során a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló
- évi
- tvr. (a továbbiakban: Dtvr.)
- §
(1)bekezdése alapján megkereste az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, amely a Külügyminisztériummal közös állásfoglalásában arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a nagykövetségnek nincs jogképessége, azzal kizárólag az érintett külföldi állam rendelkezik. A bíróság az állásfoglalást a Dtvr. 5. §
(1)bekezdése alapján magára nézve kötelezőnek tekintette, és megállapította, hogy a nagykövetség nem köthetett volna szerződést, és így a választottbírósági kikötés is érvénytelen, következésképpen a választottbíróság nem is járhatott volna el az ügyben. A bíróság mindezek alapján a választottbírósági ítélet érvénytelenítése mellett határozott. Az indítványozó meglátása szerint ugyanakkor a végrehajtó hatalom hatásköre csak arra terjed ki, hogy a diplomáciai mentességre vonatkozó kötelező állásfoglalást adjon ki, a jogalanyiság kérdésében azonban kizárólag a bíróság jogosult dönteni. Így tehát a bíróság – az indítványozó szerint – helytelenül értelmezte a Dtvr. támadott rendelkezését, amikor magára nézve a nagykövetség jogalanyisága kérdésében is kötelezőnek fogadta el az említett állásfoglalást. Ezzel pedig az Alkotmány 2. §
(1)bekezdésének, 8. §
(1)bekezdésének, 50. §
(3)bekezdésének, valamint 57. §
(1)bekezdésének sérelmét idézte elő. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben a Dtvr. 5. §
(1)bekezdésének a megsemmisítését (illetve vagylagosan az általa alkotmányosnak tartott értelmezésre vonatkozó alkotmányos követelmény kimondá sát), valamint alkalmazási tilalom kimondását kérte a Fővárosi Bíróság 15.G.40.559/
- szám alatt lefolytatott eljárásában.
- Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a jogszabályi feltételeknek. Az Alkotmánybíróságról szóló
- évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
- §
(1)bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz tehát – mint azt már az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat (ABH 1991, 272, 282.) is kifejtette – egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. Az Abtv. 48. §
(2)bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Fővárosi Bíróság 15.G.40.559/
- számú – választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában hozott – ítélete ellen a választottbíráskodásról szóló
- évi LXXI. törvény
- §-a a fellebbezés lehetőségét kizárta. A jogerős ítélet kézbesítésére a rendelkezésre álló tértivevény-másolat szerint
- június
- napján került sor. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló törvényi határidő hatvanadik napja
- augusztus
- napja volt, mely azonban eredménytelenült telt el. A postai bélyegző tanúsága szerint az indítványozó – jogi képviselője útján –
- augusztus
- napján, azaz a hatvan napos törvényi határidőn túl adta postára alkotmányjogi panaszát, amely ezért elkésettnek tekintendő. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/
- (I. 12.) Tü. határozat (ABK
- január, 3.)
- § e) pontja alapján az elkésett – és ezért a törvényi feltételeknek meg nem felelő – alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Budapest,
- szeptember
- Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke