110/2011. (VII. 12.) OVB határozata. Az Országos Választási Bizottság – 2011. július 6-án megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. C. t

110/2011. (VII. 12.) OVB határozata. Az Országos Választási Bizottság – 2011. július 6-án megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva S. M. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2; fax: 06-1-7950-143). Indokolás I. A beadványozó 2010. május 4-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat választókerületi pótlék és lakhatási támogatás?” Az Országos Választási Bizottság 386/2010. (V. 19.) számú határozatával hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát, amely ellen kifogást nyújtottak be. Az Alkotmánybíróság 42/2011. (VI. 9.) AB számú határozatával az Országos Választási Bizottság 386/2010. (V. 19.) számú határozatát megsemmisítette és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során számos határozatban kifejtette, hogy az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor vizsgálni kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma megegyezik a hatályos szabályozással, így a kérdés azt a téves benyomást kelti, mintha az országgyűlési képviselők számára az elszámolás nélküli költségtérítés nyújtotta kedvezmény megszüntetésére irányulna. Az Országgyűlés azonban az egyes képviselői juttatások és kedvezmények megszüntetéséről szóló 2009. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) elfogadásával a népszavazási kezdeményezésben foglaltaknak eleget tett azzal, hogy ezt az országgyűlési képviselőket megillető kedvezményt megszüntette. Az Országgyűlés a költségtérítést – és annak adómentességét is – megszüntette, az országgyűlési képviselők minden javadalmazását a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) hatálya alá helyezte oly módon, hogy költségelszámolásra az Szjatv. magánszemélyekre irányadó általános szabályai szerint van mód; ennek következtében a kérdés a továbbiakban nem értelmezhető, nem állapítható meg egyértelműen milyen további jogalkotásra irányul. „A népszavazás rendeltetésével összeegyeztethetetlen, és a választópolgárokat az Alkotmány 70. § (1) bekezdése alapján megillető népszavazáshoz való jogot is sértené olyan kérdés népszavazásra bocsátása, amely az egyértelműség hiánya miatt, sem a választói akarat kifejezésére, sem az Országgyűlést terhelő jogalkotási kötelezettség tartalmának megítélésére nem alkalmas.” [82/2009. (VII. 15.) AB határozat, ABH 2009, 779, 789.] Minthogy a kérdés azt a látszatot kelti a választópolgárokban, mintha az országgyűlési képviselők költségtérítése adómentes juttatás lenne, azaz jelenleg nem kizárólag a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásaik után lennének jogosultak választókerületi pótlékra, illetve lakhatási támogatásra, az Alkotmánybíróság szerint nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének. A kérdés az átlagos választópolgárnak azt sugallja, hogy „igen” szavazatával a fennálló jogszabályi helyzet megváltoztatására szavaz. Valójában azonban a kérdésre adott „igen” válasszal a mai jogi szabályozást erősítenék meg, míg a „nem” válasz értelmetlen lenne. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 386/2010. (V. 19.) határozatát – a Ve. 130. § (3) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva – megsemmisítette, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította. Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakra tekintettel az Országos Választási Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja alapján – mivel a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek – az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. II. A határozat az Alkotmány 70. § (1) bekezdésén, a Módtv. és az Szjatv. rendelkezésein, az Nsztv. 2. §-án és a 10. § c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke