137/D/2009. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

137/D/2009. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t : Az Alkotmánybíróság a Pest Megyei Bíróság 2.K.26.895/2008/6. számú jogerős ítéletében alkalmazott, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (3) bekezdésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja. Az indítványozó alapítvány jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Pest Megyei Bíróság 2.K.26.895/2008/6. számú jogerős ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezés, nevezetesen az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó álláspontja szerint az Itv. 5. § (3) bekezdése ellentétes a törvény 5. § (1) bekezdésének f) pontjával, amely szerint az alapítvány teljes személyes illetékmentességben részesül. Nézete szerint ez a rendelkezés alanyi jogon biztosítja az alapítvány számára az illetékmentességet, és nincs szükség ennek igényléséhez egy olyan formai nyilatkozatra, amelyet az Itv. 5. § (3) bekezdése előír. A támadott rendelkezés értelmében az illetékmentesség feltételeinek meglétéről az alapítvány vagyonszerzése esetén annak illetékkiszabás céljából történő bejelentésekor, közigazgatási hatósági vagy bírósági eljárás megindításakor írásban köteles nyilatkozni. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy az alapítvány – a vagyonszerzést, illetőleg az eljárás megindítását megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után, vagy ilyen tevékenység hiányában – társasági adó fizetésére, illetve eredménye után költségvetési befizetésre nem volt kötelezett. Az indítványozó érvelése szerint a nyilatkozat kiállítására semmilyen formai követelmény nincs meghatározva, illetve nem a nyilatkozat megtétele keletkezteti a személyes illetékmentességhez való jogot. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti a jogbiztonságot, mivel nem egyértelmű az sem, hogy az illetékmentességre jogosult utólag pótolhatja-e a nyilatkozatot. A támadott rendelkezés alkotmányellenességét illetően „az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, s így a jogbiztonsághoz való jog sérelmére” hivatkozik. A Pest Megyei Bíróság 2.K.26.895/2008/6. számú jogerős ítéletében az indítványozónak az alkotmányjogi pa naszban előterjesztett érvelésre alapított, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló kereseti kérelmét elutastíotta. Az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése kimondja, hogy az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó a Pest Megyei Bíróság 2.K.26.895/2008/6. számú jogerős ítéletét 2008. december 3-án vette át, az alkotmányjogi panasz pedig 2009. február 2-án, tehát az Abtv. által előírt hatvan napon belül érkezett az Alkotmánybírósághoz. Ennek megfelelően az alkotmányjog panasz benyújtására vonatkozó formai követelményeknek a beadvány megfelel. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz tartalmi követelményei jelen ügyben nem teljesülnek. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányjogi panaszban alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán bekövetkező alapjogi sérelmet kell állítani, a jogbiztonság absztrakt sérelmére való hivatkozás nem alapozza meg a panasz érdemi vizsgálatát. Az 1140/D/2006. AB végzésében az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „[a] jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye önmagában (…) nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának. Ugyanígy nem tekinthetők az Alkotmányban biztosított jognak (…) az egyes jogforrások kiadását rendező hatásköri szabályok, illetve a jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezések sem. Ezek alapján konkrét jogsérelem nem állapítható meg. (…) Mindemellett az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálja meg azokat az alkotmányjogi panaszokat, amelyekben nem közvetlenül valamely Alkotmányban biztosított jogra hivatkoznak, de az indítványban foglaltak közvetlenül érintik valamely alkotmányos jogot, így például a visszaható hatály tilalmával vagy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő hiányával összefüggő indítványokat.” (ABH 2008, 3578, 3580.). Az indítványozó jelen ügyben nem hivatkozott az Alkotmányban foglalt valamely alapjogának megsértésére, az alkotmányjogi panaszban kizárólag a jogbiztonság absztrakt követelményének sérelmét jelölte meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontjában foglaltak alapján, a rendelkező rész szerint visszautasította. Budapest, 2010. február 2. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke