711/D/2010. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

711/D/2010. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 47. §-a és 48. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Thtv.) 47. §-a és 48. § (1) bekezdése megsemmisítését, mert szerinte azok sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését [illetve ezzel összefüggésben a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (2) bekezdését], a 13. § (1) bekezdését és az 57. § (1) bekezdését. A támadott rendelkezések a közös képviselő (illetve az intézőbizottság) által elkészítendő éves költségvetési javaslat és elszámolás kötelezettségét és ezek kötelező tartalmát szabályozzák.

A konkrét ügy lényege az volt, hogy indítványozó mint tulajdonostárs a társasházuk 2004. évi számadása helytelenségének megállapítását kérte a bíróságtól arra hivatkozással, hogy a 2004. évi záró- és a 2005. évi nyitóegyenleg nem voltak azonosak. Keresetét a bíróság első- és másodfokon is elutasította.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz tehát – mint azt már az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat (ABH 1991, 272, 282.) is kifejtette – egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. Az Abtv.

48. §(2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül

lehet írásban benyújtani.

Jelen ügyben a Fővárosi Bíróság másodfokú, jogerős ítélete 2010. január 6-án kelt, s azt – a benyújtott tértivevény-másolat szerint – az indítványozó február 22-én vette kézhez. Az alkotmányjogi panasz 2010. április 22-én, tehát a hatvan napos határidőn belül érkezett az Alkotmánybírósághoz.

Az Abtv. alapján az alkotmányjogi panasznak, mint konkrét normakontrollnak törvényi feltétele, hogy a jogerős döntésben szereplő, az indítványozó által vizsgálni kért jogszabályi rendelkezések alkalmazása során következzék be a jogsérelem. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását kizáró tényezőnek tekinti azt, ha az indítványozó a panaszában olyan jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét állítja, amelyet ügyében a jogerős határozatot meghozó bíróság nem alkalmazott [1050/D/1999. AB végzés, ABH 2005, 1581, 1582.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1638.;

177/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1557, 1566.;

725/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1617, 1626.].

A becsatolt iratok alapján az Alkotmánybíróság ebben a tekintetben a következőket állapította meg. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozónak a polgári perrendtartásról szóló a 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 123. §-án (számadási kötelezettség és a számadás helyességének megállapítása) alapuló keresetét az elsőfokú bíróság annak kimondásával utasította el, hogy a közös képviselő számadási kötelezettségének eleget tett, s elszámolását a társasházi közgyűlés határozattal érvényesen el is fogadta. A bíróság hangsúlyozta, hogy a közös képviselő által készített elszámolást tartalmilag csak akkor vizsgálhatja, ha az annak elfogadásáról szóló határozatot valamely tulajdonostárs megtámadja (az ítélet utal rá, hogy erre irányuló kereset benyújtására ugyan sor került korábban, de a kérelmet idézés kibocsátása nélkül elutasították). A másodfokú bíróság ezen indokolást helyben hagyva határozottan rámutatott, hogy a társasház működésével kapcsolatos szabálysértések a társasházi közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása iránti kereset körében vizsgálhatók és bírálhatók el, s ezért is alaptalan a Pp. 123. §-ára alapított kereset. Emellett – kiegészítőleg – a másodfokú bíróság megjegyezte azt is, hogy az indítványozó a megállapítási keresetet nem is azzal szemben érvényesítette, akivel szemben kellett volna: a számadási kötelezettség nem a társasházat, hanem a közös képviselőt terheli.

Ennek megfelelően megállapítható, hogy a Fővárosi Bíróság döntése nem a Thtv.-nek az indítványozó által támadott rendelkezésein alapult, s ezért e szabályok jelen ügyben alkotmányossági vizsgálat tárgyát sem képezhetik.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján a Thtv. 47. §-a és 48. § (1) bekezdése vonatkozásában előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2010. szeptember 28. Dr. Holló András s. k., az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,