302/D/2002. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, továbbá jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megn

302/D/2002. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, továbbá jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. § a) pontja, 4. § f) pontja, 4. § fb) pontja, 10. § (1) és (3) bekezdései, 13. §-a, 44. § (4) bekezdése „első fokú” szövegrésze, valamint 51. § b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja. 1. Az indítványozó törvényes határidőben alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.295/2001/6. számú jogerős ítélete ellen, melyben a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. tör vény (a továbbiakban: Cst.) 10. § (1) és (3) bekezdései, 4. § a) pontja, 13. §-a, 4. § f) pontja, 4. § fb) pontja, 51. § b) pontja, továbbá a 44. § (4) bekezdésének „első fokú” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá peres ügyében az alkalmazási tilalom megállapítását kérte. 2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz feltétele, hogy a jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.295/2001/6. számú ítéletéből megállapítható, hogy az indítványozó által megjelölt rendelkezések közül a bíróság a Cst. 10. § (1) bekezdését, a Cst. 4. § fb) pontját, valamint Cst. 44. § (4) bekezdését alkalmazta, így az alkotmányjogi panasz alapjául csak e rendelkezések vehetők figyelembe. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló kérelmet a Cst. 10. § (3) bekezdése, a Cst. 4. § a) pontja, a Cst. 13. §-a, a Cst. 51. § b) pontja, valamint a Cst. 4. § f) pontja tekintetében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján visszautasította. 3. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése rögzíti az indítvánnyal szemben támasztott alapvető követelményeket: eszerint annak tartalmaznia kell a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölését és a határozott kérelmet. Az Alkotmánybíróság az 1116/D/2001. AB határozatában ezzel kapcsolatosan kifejtette: Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során kialakította azokat a minimális tartalmi és formai kritériumokat, amelyeknek – az Abtv. 22. § (2) bekezdésére és 48. § (1) bekezdésére figyelemmel – az indítványoknak és az alkotmányjogi panaszoknak meg kell felelnie. Álláspontja szerint: az érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor lehetséges, ha az indítvány, illetve az alkotmányjogi panasz tartalmazza a támadott jogszabály pontos megnevezését és az Alkotmány megfelelő rendelkezésének megjelölése mellett, a benyújtás alapjául szolgáló okot, valamint az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. Nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. A beadvány e feltételeket nem elégíti ki: ugyanis az indítvány a konkrét, alkotmányellenesnek vélt jogszabályi rendelkezéseken, valamint a sérülni vélt alkotmányi rendelkezések számszerű megjelölésén túl nem tartalmaz alkotmányjogi érveket. A fenti tartalmi hiányosságok miatt az alkotmányjogi panasz érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkot mánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. 4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát utólagos normakontrollra irányuló indítványként is előterjesztette, továbbá „esetlegesen” mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelemként is kérte annak elbírálását. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó eme kérelmei az Abtv.-ben és az Ügyrendben foglalt követelményeknek nem felelnek meg; az indítványnak ugyanis az Abtv. 22. § (2) bekezdésbe foglalt, az indítvánnyal szemben támasztott határozott kérelem követelménye az Alkotmánybíróság hatáskörére is vonatkozik. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panaszként benyújtott és ekként érvényesíteni kívánt indítványt nincs lehetősége más hatáskör alapján értékelni (lásd: 2010. január 18-án kelt 1026/D/2006. AB határozat), így az utólagos normakontrollra irányuló, valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmeket az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Budapest, 2010. január 19. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke