134/2013. (VIII. 7.) OVB határozata. Az Országos Választási Bizottság – 2013. július 31-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. C.

134/2013. (VIII. 7.) OVB határozata. Az Országos Választási Bizottság – 2013. július 31-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva B. Z. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a  Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a  Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2; fax: 06-1-7950-143). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A  jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az  illeték mértéke 15 000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg. Indokolás I. Beadványozó 2013. július 5-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az  Országos Választási Bizottsághoz az  országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998.  évi III.  törvény (a  továbbiakban: Nsztv.) 2.  §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az  Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy a  takarék pénztárak „kvázi” államosításának az  a  célja, hogy bizonyos vállalkozások „korlátlanul” tudjanak hitelhez jutni, míg másokat elzárják a  hitelfelvétel elöl, például a  rezsicsökkentés miatt csökkenő értékű külföldi energiaszolgáltató cégeket meg tudják vásárolni a  jelenlegi kormányhoz közel álló gazdasági csoportok, és ezt követően az állam brutálisan megemelné az energia árát azért, hogy a  jelenlegi kormányhoz közel álló vállalkozások profitot szerezzenek, hasonlóan mint ahogyan az  a  trafikmutyi esetén történt?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a  kezdeményezésben foglalt kérdés az  Nsztv. 13.  § (1)  bekezdésében foglalt egyértelműségi követelménynek nem felel meg. Az  egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a  népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a  választópolgár a  népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni az  szükséges, hogy a  kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. Eredményes népszavazás esetén az  Országgyűlés köteles az  eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az  Országgyűlés – az  akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen milyen jogalkotásra köteles. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint az aláírásgyűjtő íven feltüntetett kérdés rendkívüli hosszúsága és bonyolult megfogalmazása miatt a  választópolgárok számára nehezen érthető, továbbá a  kezdeményezésben használt fogalmazás többszörösen összetett és olyan szövevényes, amely kizárja, hogy az akár a választópolgárok, akár a jogalkotó számára egyértelműen értelmezhető legyen. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az  aláírásgyűjtő íven feltüntetett kérdésben szereplő „„kvázi” államosítás” vagy a „trafikmutyi” fogalmak jelentése bizonytalan, nem lehet pontosan meghatározni azok tartalmát, így a  választópolgár számára nem lenne egyértelmű, hogy aláírásával pontosan milyen tartalmú kezdeményezést támogatna. Nem lenne egyértelmű továbbá a  választópolgárok számára az  sem, hogy aláírásával a  „bizonyos vállalkozások” kifejezéssel megjelölt szervezetek pontosan milyen vállalkozásokat takarnak. Az Országos Választási Bizottság szerint továbbá az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés tulajdonképpen arra irányul, hogy beadványozó saját véleménye törvényben kerüljön rögzítésre. Nem állapítható meg azonban belőle, hogy egy esetleges eredményes népszavazást követően a  jogalkotó – a  beadványozó véleményének rögzítésén túl – milyen tartalmú jogszabály megalkotására lenne köteles. Fentiek alapján az Országos Választási Bizottság – az Nsztv. 10. § c) pontja alapján, mivel a kérdés megfogalmazása nem felel meg a  törvényben foglalt követelményeknek – az  aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. II. A határozat az  Nsztv. 2.  §-án, a  10.  § c)  pontján, 13.  § (1)  bekezdésén, a  választási eljárásról szóló 2013.  évi XXXVI.  törvény 349.  § (1)  bekezdés c)  pontján, a  jogorvoslatról szóló tájékoztatás a  régi Ve. 130.  §-ának (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés d) pontján, 42. § (1) bekezdés g) pontján, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke