Röviden
Ez a határozat egy országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítésével kapcsolatos kifogásról szól, melyet az Alkotmánybíróság elbírált. Az Alkotmánybíróság helybenhagyta az Országos Választási Bizottság (OVB) eredeti határozatát, amely az aláírásgyűjtő ívet hitelesítette.
Amit szabályoz
- Az Országos Választási Bizottság (OVB) határozatainak felülvizsgálatát.
- Az országos népszavazási kezdeményezések aláírásgyűjtő íveinek hitelesítését.
- A népszavazásra feltenni kívánt kérdések formai és tartalmi követelményeit.
- A kifogások benyújtásának és elbírálásának eljárását.
Akire vonatkozik
- Azok a magánszemélyek, akik országos népszavazási kezdeményezést nyújtanak be.
- Az Országos Választási Bizottság (OVB).
- Az Alkotmánybíróság.
Kulcspontok
- Egy magánszemély 2011. augusztus 2-án nyújtott be aláírásgyűjtő ívet az OVB-hez egy népszavazási kérdéssel.
- Az OVB 155/2011. (IX. 9.) OVB határozatával hitelesítette az aláírásgyűjtő ívet, mivel az megfelelt a formai és tartalmi követelményeknek.
- Kifogást nyújtottak be az OVB határozata ellen 2011. szeptember 16-án, melyben kérték annak megsemmisítését és új eljárásra utasítást.
- Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogás nem megalapozott, és helybenhagyta az OVB határozatát.
📄 Jogszabály szövege
160/2011. (XII. 9.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldánya, illetve az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás tárgyában meghozta a következő
határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 155/2011. (IX. 9.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás I. 1. Magánszemély 2011. augusztus 2-án országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát
nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) az országos népszavazásról és népi
kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az
aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkáltató rendes felmondása esetén a felmondási idő alatt a munkavégzés alól
felmentett munkavállalót továbbra is átlagkeresete illesse meg?”
Az OVB megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni
kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért a 155/2011. (IX. 9.) OVB határozatával
(a továbbiakban: OVBh.) annak mintapéldányát hitelesítette.
2. A kifogást tevők a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. §-a alapján kifogást
nyújtottak be, melyben kérték, hogy az Alkotmánybíróság az OVBh.-t semmisítse meg, és az OVB-t utasítsa új eljárásra.
Az OVBh. a Magyar Közlöny 104. számában, 2011. szeptember 9-én jelent meg. A kifogás 2011. szeptember 16-án,
vagyis a törvényes határidőn belül érkezett az OVB-hez.
A kifogást tevők véleménye szerint az OVBh. jogszabálysértő. Az OVB-nek meg kellett volna tagadnia a hitelesítést,
mert a népszavazásra feltenni kívánt kérdésben foglaltakat jelenleg hatályos jogszabályok rendezik, és ez a tény
a kérdésből nem derül ki, ezért a kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében megfogalmazott
egyértelműség követelményének, megtéveszti a választópolgárokat.
A kifogást tevők szerint hiányzik továbbá a kérdésben szereplő „rendes felmondás” és „átlagkereset” fogalmak
egyértelműsége. A kifogást tevők utaltak az OVB által korábban alkalmazott ún. „egyértelműségi tesztre”, melynek
értelmében a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy
a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos
és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel, vagy „nem”-mel lehessen felelni. A kifogást
tevők szerint az OVB-nek az Nsztv. 10. § c) pontja és 13. § (1) bekezdése alapján a kérdés hitelesítését meg kellett volna
tagadnia. Ezen túlmenően kifogásolták, hogy az OVB határozatképessége jegyzőkönyv hiánya miatt aggálymentesen
nem állapítható meg, az egyes kérdéseknél nem ugyanazok a személyek voltak jelen az ülésen, illetve „a határozatok
meghozatalánál, azok szövegezéséből kitűnik, hogy az OVB egyes tagjainál a szükséges és kellő körültekintés, illetve
figyelem – az idő múlására tekintettel – már lankadt vagy hiányzott, amelynek ellenkezője – jegyzőkönyv hiányában –
nem cáfolható”.
II. A kifogás nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontja
alapján a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű. Az
Alkotmánybíróság az OVBh.-ban, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB határozata ellen
beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. § (2) bekezdése a)–c) pontjaiban, illetve a Ve. 130. § (1) bekezdésében foglalt
feltételeknek, valamint, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó
törvényeknek megfelelően járt-e el. [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.] Az Alkotmánybíróság
feladatát e hatáskörben eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.)
AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]
2. Az Alkotmánybíróság a kifogást megvizsgálva, azt az OVBh.-val, valamint az OVB ülésén készült jegyzőkönyvvel
összevetve, arra a megállapításra jutott, hogy annak érvei nem megalapozottak. Az OVB az aláírásgyűjtő ív
mintapéldányát jogszerűen hitelesítette, ezért az Alkotmánybíróság az OVBh.-t az abban foglalt indok helyességére
tekintettel, azonos indok alapján helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére
tekintettel rendelte el.
Budapest, 2011. december 6. Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.