Röviden
Ez a határozat az Alkotmánybíróság döntését rögzíti egy országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítésével kapcsolatban, megerősítve az Országos Választási Bizottság korábbi elutasító határozatát.
Amit szabályoz
- Az országos népszavazási kezdeményezések aláírásgyűjtő íveinek hitelesítését.
- A népszavazási kérdések egyértelműségi követelményét.
- Az Alkotmánybíróság jogorvoslati hatáskörét az Országos Választási Bizottság határozataival szemben.
Akire vonatkozik
- Magánszemélyek, akik országos népszavazási kezdeményezést nyújtanak be.
- Az Országos Választási Bizottság (OVB) és az Alkotmánybíróság.
Főbb pontok
- Az Alkotmánybíróság helybenhagyta az OVB 159/2010. (III. 11.) OVB határozatát.
- Az OVB megtagadta az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, mert a kérdés nem felelt meg az egyértelműség követelményének [Nsztv. 13. § (1) bekezdés].
- A kifogást tevők szerint az OVB határozata jogszabálysértő volt, de az Alkotmánybíróság ezt nem találta megalapozottnak.
- Az Alkotmánybíróság a Ve. 130. § (1) bekezdése alapján járt el, jogorvoslati jelleggel.
📄 Jogszabály szövege
177/2010. (X. 6.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 159/2010. (III. 11.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás I. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján magánszemélyek
kifogást nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 159/2010.
(III. 11.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. Az OVB vitatott határozatában megtagadta annak az országos
népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának a hitelesítését, amelyen a következő
kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényben mondja ki: a polgármesteri, illetve
az alpolgármesteri tisztség egyidejű betöltetlensége illetőleg egyidejű tartós akadályoztatásuk esetén
a képviselőtestület (közgyűlés) ülését a korelnök hívja össze és vezeti?”
Az OVBh. indokolása megállapította, hogy a kezdeményezés nem felel meg az országos népszavazásról és népi
kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség
követelményének, mert a választópolgár számára a kérdés megfogalmazásából nem állapítható meg egyértelműen,
hogy a kezdeményező milyen jogállapotot kíván módosítani, márpedig a választópolgártól nem várható el a hatályos
szabályozási állapot ismerete. Az OVB azt is rögzítette határozata indokolásában, „hogy
a kezdeményezők – a népszavazásra feltenni kívánt kérdés súlyát, jelentőségét, hatását tekintve – nem a népszavazás
alkotmányos rendeltetésére, a közvetlen hatalomgyakorlás kivételességére, az állam életében betöltött szerepére és
súlyára tekintettel jártak el, így nem a népszavazás alkotmányos rendeltetésének megfelelően éltek népszavazáshoz
való jogukkal”.
A kifogást tevők álláspontja szerint az OVBh. jogszabálysértő. Megítélésük szerint az OVB megalapozatlanul
hivatkozott az OVBh.-ban az Nsztv. 10. § b) és c) pontjára, valamint 13. § (1) bekezdésére. Érvelésük szerint
az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés egyértelmű mind a választópolgárok, mind a jogalkotó számára;
arra irányul, „hogy a helyi önkormányzati képviselő-testület működése ne akadjon (hiúsuljon) meg a miatt, hogy nincs
olyan személy aki a testület ülését jogszerűen összehívhatja”. A kifogást tevők szerint az OVB megsértette a Ve. 29/B. §
(2) bekezdés e) pontját is, mivel az idézett érvet az OVBh. nem tartalmazza. Végül a kifogást tevők szerint az OVB
megsértette a Ve. 3. § d) pontját azáltal, hogy az Alkotmánybíróság nem normatív határozatában megjelenő
gyakorlatát követi a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás fogalmának értelmezésében. Mindezek alapján
az OVBh. megsemmisítését, és az OVB új eljárás lefolytatására való kötelezését kérik az Alkotmánybíróságtól.
II. A kifogás nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontja
alapján a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű.
Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB
az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadása során az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően
járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörben eljárva is
alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.].
2. Az OVB határozatában megállapította, hogy a népszavazásra feltenni javasolt kérdés nem felel meg az egyértelműség
követelményének [Nsztv. 13. § (1) bekezdése]. Ezzel egyetértve az Alkotmánybíróság a kifogást nem találta
megalapozottnak, és az OVBh.-t indokainak helyességére tekintettel, azonos indokok alapján helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatának közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére
tekintettel rendelte el.
Budapest, 2010. október 4. Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.