📄 Jogszabály szövege
661/2010. (XI. 4.) OVB határozata. Az Országos Választási Bizottság – 2010. október 28-án megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva B. Z. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett
kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest,
Pf. 2.; fax: 06-1-7950-143).
Indokolás I. A beadványozó 2008. január 15-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz
az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti
hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:
„EGYETÉRT-E ÖN AZZAL, HOGY AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÖRVÉNYT ALKOSSON ARRÓL, HOGY KEDVEZMÉNYES HONOSÍTÁSSAL
–KÉRELMÉRE– MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT KAPJON AZ A NEM MAGYAR ÁLLAMPOLGÁR, AKI TUD MAGYARUL, MAGÁT
MAGYARNAK VALLJA ÉS Ő, VAGY AZ ŐSEI KÖZÜL LEGALÁBB EGY EMBER MAGYARORSZÁG ÁLLAMPOLGÁRA VOLT?”
Az Országos Választási Bizottság 41/2008. (II. 12.) számú határozatával hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát,
amely ellen kifogásokat nyújtottak be.
Az Alkotmánybíróság a 178/2010. (X. 15.) AB számú határozatával az Országos Választási Bizottság 41/2008. (II. 12.)
számú határozatát megsemmisítette és a Bizottságot új eljárásra utasította.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában előadta, hogy a kezdeményezés – az időközben bekövetkezett
jogszabály-módosítások miatt – nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az Országgyűlés 2010. május 26-án elfogadta
a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) módosításáról szóló 2010. évi
XLIV. törvényt, amely 2010. augusztus 20-án hatályba lépett. Az Ápt. új 4. § (3) bekezdése értelmében kérelmére
kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy
valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja, feltéve, hogy a magyar jog szerint
büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban, továbbá
honosítása a Magyar Köztársaság közbiztonságát és nemzetbiztonságát nem sérti.
Az Ápt. 4. § (3) bekezdése egy új, kedvezményes honosítási lehetőséget teremtett meg, amelynek feltételei részben
megegyeznek a népszavazási kezdeményezésben megfogalmazott honosítási feltételekkel. Mindezek alapján az új
jogi szabályozási környezetben a népszavazásra bocsátott kérdés nem felel meg sem a választópolgári egyértelműség,
sem a jogalkotói egyértelműség követelményének. A megváltozott rendelkezések ismeretében a választópolgárok
ugyanis nem tudják megítélni, hogy milyen tartalmú jogalkotást támogatnak szavazataikkal, és az Országgyűlés sem
tudja eldönteni, hogy a népszavazás eredménye alapján terheli-e még további jogalkotási kötelezettség vagy sem.
Mindezekre tekintettel, az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 41/2008. (II. 12.) számú határozatát
megsemmisítette, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította.
Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakra tekintettel az Országos Választási Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja
alapján – mivel a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek – az aláírásgyűjtő ív
mintapéldányának hitelesítését megtagadja.
II. A határozat az Ápt. rendelkezésein, az Nsztv. 2. §-án, a 10. § c) pontján, a 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló
tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.
Dr. Bordás Vilmos s. k.,
az Országos Választási Bizottság elnöke
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.