← Magyarország

1164/B/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz

Röviden

Ez az Alkotmánybíróság végzése két beadványt utasít el, amelyek a Büntető törvénykönyv (Btk.) egy paragrafusának alkotmányellenességét és annak bírói gyakorlatát kifogásolták.

Mit szabályoz

Kikre vonatkozik

Főbb pontok

📄 Jogszabály szövege

1164/B/

  1. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
  2. Az Alkotmánybíróság a Büntető törvénykönyvről szóló
  3. évi IV. törvény
  4. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
  5. Az Alkotmánybíróság a Hajú-Bihar Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Bf.574/2007/
  6. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
  7. Az indítvány előterjesztője a Büntető törvénykönyvről szóló
  8. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  9. §-ával összefüggésben nyújtott be két beadványt az Alkotmánybírósághoz. Első indítványában a Btk.
  10. §-ában szabályozott embercsempészés büntetőjogi tényállás alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a tényállás alapesetének megfelelő cselekmény befejezetté válik az államhatár más által történő átlépésével, ezért ahhoz nem kapcsolódhat harmadik személy cselekvése, mert a büntetőjogi jogrend nem ismeri az utólagos bűnsegélyt (kivéve a sui generis tényállásokat). Az indítványozó szerint az „élő jogként” érvényesülő bírói gyakorlat kiterjesztően értelmezi a támadott rendelkezést, mert tettesi magatartásként értékeli a határt már átlépő személyek továbbszállítását. (BH
  11. 460.; BH
  12. 311.; BH2002.). Álláspontja szerint ez a kiterjesztő értelmezés valójában bírói jogalkotás, és ellentétes a jogállamiságból következő jogbiztonság követelményével [Alkotmány
  13. §

(1)bekezdés)], a jogalkotás rendjére vonatkozó alkotmányos előírással [7. §
(2)bekezdés], valamint a nullum crimen és a nulla poena sine lege elvével [57. §
(4)bekezdés]. Az ügyvéd második beadványát egy büntetőeljárás során elítélt személy meghatalmazottjaként nyújtotta be alkotmányjogi panasz formájában. (Tehát ebben az ügyben az indítványozó a büntetőeljárás alanya.) Az alkotmányjogi panasz a Btk. ugyanazon rendelkezésének (
  1. §) alkotmányossági vizsgálatát és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezte az előző indítvánnyal megegyező alkotmányossági hivatkozásokkal. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz mellékleteként benyújtotta a Berettyóújfalui Városi Bíróság 2.B.51/2006/
  2. számú ítéletét, amelyben a bíróság bűnösnek mondta ki az indítványozót társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében. Emellett az indítványozó csatolta a másodfokon eljárt Hajú-Bihar Megyei Bíróság 2.Bf.574/2007/
  3. számú ítéletét, amely az elsőfokú ítéletet – az indítványozóra vonatkozó részében – helybehagyta. A Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszt a törvényes határidőn belül terjesztette elő az indítványozó.
  4. Az Alkotmánybíróság a 273/D/
  5. AB végzésben már állást foglalt egy olyan alkotmányjogi panaszról, amely a Btk.
  6. §- ára a vonatkozó bírói gyakorlatot kifogásolta az Alkotmány 70/B. §-ára hivatkozva. Az Alkotmánybíróság megállapította: „Az indítványozó nem a Btk.
  7. §-ának az ítéletben alkalmazott (…) törvényi tényállását támadta, hanem a jogértelmezési gyakorlatot, illetve a bíróság állásfoglalását az indítványozó bűnössége tekintetében. (…) Az Alkotmánybíróság hatásköre az Alkotmánybíróságról szóló
  8. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
  9. §-ának megfelelően a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára terjed ki. Az Abtv.
  10. §
(1)bekezdés szerint alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a jogalkalmazási gyakorlat alkotmányosságának a vizsgálatára, a bírói jogértelmezés önmagában nem lehet tárgya az Alkotmánybíróság eljárásának. Ugyancsak nincs hatásköre egyedi bírósági döntések felülvizsgálatára sem.” Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (ABH 2004, 2097–2098.)
  1. Jelen ügyben az absztrakt utólagos normakontrollra irányuló indítvány és az azzal tartalmilag azonos alkotmányjogi panasz is a bírói jogértelmezési gyakorlatot kifogásolja, anélkül, hogy a Btk.
  2. §-a és az Alkotmánynak az indítványokban felsorolt rendelkezései közötti összefüggést kifejtené. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/
  3. (I. 12.) Tü. határozat (ABK
  4. január, 3.) (a továbbiakban: Ügyrend)
  5. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha az eljárásra nincs hatásköre. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság – a 273/D/
  6. AB végzéssel megegyezően – úgy foglalt állást, hogy az indítványok a bírói gyakorlatot sérelmezik, amelynek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend
  7. § b) pontja alapján az utólagos normakontrollra irányuló indítványt és a Hajú-Bihar Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 2.Bf.574/2007/
  8. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította. Budapest,
  9. április
  10. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.