2017. XC. törvény a büntetőeljárásról.

2017. XC. törvény a büntetőeljárásról. Az Országgyűlés a Büntető Törvénykönyv, illetve a nemzetközi jog által büntetendő bűncselekmények elkövetőinek a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog érvényesülését biztosító, hatékony és észszerű határidőn belül lefolytatott eljárásban történő felelősségre vonása céljából, szem előtt tartva az igazság megállapításának igényét, különös hangsúlyt fektetve a bűncselekmények sértettjeinek fokozott védelmére, valamint jogaik érvényesítésére, a funkciómegosztáson és rendeltetésszerű joggyakorláson alapuló eljárások biztosítása érdekében, Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós kötelezettségeinek figyelembevételével, az állam kizárólagos büntető hatalmának a büntetőeljáráson keresztül történő érvényesítése céljából a következő törvényt alkotja: ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. FEJEZET ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK Az ártatlanság vélelme 1. § Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a  bíróság jogerős ügydöntő határozata meg nem állapítja. Az alapvető jogok védelme 2. § (1) A büntetőeljárásban tiszteletben kell tartani mindenkinek az emberi méltóságát. (2) A büntetőeljárásban mindenki számára biztosítani kell a szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogot. (3) A büntetőeljárásban alapvető jogot korlátozni csak az e törvény szerinti eljárásban, az e törvényben meghatározott okból, módon és mértékben lehet, feltéve, hogy az  elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó más eljárási cselekmény vagy intézkedés útján nem biztosítható. A védelem joga 3. § (1) A terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez. (2) A  terheltnek joga van ahhoz, hogy személyesen védekezzen, és ahhoz is, hogy a  védelem ellátására védő közreműködését vegye igénybe. (3) A  bíróság, az  ügyészség és a  nyomozó hatóság az  e  törvényben meghatározottak szerint védőt biztosít a  terhelt számára. (4) A  bíróság, az  ügyészség és a  nyomozó hatóság köteles megfelelő időt és körülményeket biztosítani a  védelemre való felkészüléshez. (5) A terheltnek joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzen. (6) A  bíróság, az  ügyészség és a  nyomozó hatóság köteles a  terheltet mentő és a  büntetőjogi felelősségét enyhítő körülményeket hivatalból figyelembe venni. A törvényt az Országgyűlés a 2017. június 13-i ülésnapján fogadta el. A büntetőeljárás alapja és akadályai 4. § (1) Az  ügyészség és a  nyomozó hatóság a  tudomására jutott közvádra üldözendő bűncselekmény miatt hivatalból megindítja a büntetőeljárást. (2) A bíróság – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – indítványra jár el. (3) Büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások esetét. (4) A  (3)  bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha az  elkövető egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, a  bíróság azonban – a  vád szerinti minősítésnek megfelelően – nem a  vádirati tényállás szerint megállapítható valamennyi bűncselekmény miatt állapítja meg a terhelt bűnösségét. (5) Azzal szemben, akinek a  felelősségét a  bíróság szabálysértési eljárásban hozott határozatával állapította meg, azonos tényállás mellett büntetőeljárás – a  szabálysértésekről szóló törvényben meghatározott perújítási eljárás lefolytatása előtt – nem indítható. (6) Törvény határozza meg azokat a  további okokat, amelyek fennállása esetén büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni vagy felmentő ítéletet kell hozni. Az eljárási feladatok megoszlása 5. § A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül. Az ítélkezés alapja és vádhoz kötöttsége 6. § (1) A bíróság vád alapján ítélkezik. (2) A bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet. (3) A  bíróság csak a  megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A bizonyítás alapvetései 7. § (1) A vád bizonyítására a vádló köteles. (2) A terhelt nem kötelezhető az ártatlanságának bizonyítására. (3) A  büntetőeljárásban senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson. (4) A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. (5) Abban a  kérdésben, hogy a  terhelt követett-e el bűncselekményt, a  bíróságot, az  ügyészséget és a  nyomozó hatóságot nem köti a  polgári, a  közigazgatási, a  szabálysértési, a  fegyelmi vagy más eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás. A büntetőeljárás nyelve és a nyelvhasználat joga 8. § (1) A  büntetőeljárás nyelve a  magyar. A  Magyarországon élő, törvényben elismert nemzetiségek tagjai a büntetőeljárásban a nemzetiségi anyanyelvüket használhatják. (2) Senkit nem érhet hátrány amiatt, hogy a magyar nyelvet nem ismeri. (3) A büntetőeljárásban mindenki jogosult az anyanyelvét használni. (4) A büntetőeljárásban a hallássérült, illetve a siketvak személy jogosult jelnyelvet használni. A törvény hatálya 9. § A magyar büntető joghatóság alá tartozó ügyekben a büntetőeljárást e törvény szerint kell lefolytatni. II. FEJEZET ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK 10. § (1) E törvény alkalmazásában 1. büntetés helyett alkalmazott intézkedés: a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka és a javítóintézeti nevelés; 2. értesítési cím: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerinti értesítési cím; 3. gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény: a) a  Büntető Törvénykönyvről szóló 2012.  évi C.  törvény (a  továbbiakban: Btk.) 372.  § (6)  bekezdés a)  pontja szerinti sikkasztás, ha azt költségvetési szerv vagy gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy a  szerv vagy szervezet vagyonát érintő cselekményével követi el, b) a  Btk. 373.  § (6)  bekezdés a)  pontja szerinti csalás, ha azt költségvetési szerv vagy gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy a szerv vagy szervezet vagyonát érintő cselekményével követi el, c) a Btk. 374. § (6) bekezdés a) pontja szerinti gazdasági csalás, d) a Btk. 376. § (6) bekezdés a) pontja szerinti hűtlen kezelés, e) a Btk. 377. § (2) bekezdése szerinti hanyag kezelés, f ) a  Btk. 396.  § (4)  bekezdés a)  pontja és (5)  bekezdése szerinti költségvetési csalás és az  ezzel összefüggésben elkövetett költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása, g) a Btk. 403. § (3) bekezdése szerinti számvitel rendjének megsértése, h) a Btk. 404. § (3) bekezdése szerinti csődbűncselekmény, i) a bennfentes kereskedelem, j) a bennfentes információ jogosulatlan közzététele, k) a tiltott piacbefolyásolás, l) a piramisjáték szervezése; 4. gazdálkodó szervezet: a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott gazdálkodó szervezet; 5. hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa vagy élettársa, az örökbefogadó és a nevelőszülő (ideértve az  együtt élő mostohaszülőt is), az  örökbe fogadott és a  nevelt gyermek (ideértve az  együtt élő mostohagyermeket is), a  testvér és a  testvér házastársa vagy élettársa, a  házastárs, az  élettárs, a  házastárs vagy az élettárs egyeneságbeli rokona és testvére; 6. információs rendszer: az  adatok automatikus feldolgozását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezés, vagy az egymással kapcsolatban lévő ilyen berendezések összessége; 7. jogi képviselő: az ügyvéd és az ügyvédi iroda, ha a) a sértett, a terhelt, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt meghatalmazott képviselőjeként, b) a pótmagánvádló képviseletében, c) a tanú segítőjeként, d) pártfogó ügyvédként, e) ügygondnokként jár el; 8. kép- és hangfelvétel: a képet és hangot egyidejűleg rögzítő, folyamatos felvétel; 9. képviselő: a törvényes képviselő, a jogi képviselő és az egyéb meghatalmazott képviselő; 10. kézbesítési cím: a  büntetőeljárásban részt vevő személy által megjelölt, a  lakcímétől, értesítési címétől, tényleges tartózkodási helyétől eltérő, a postai úton történő kapcsolattartásra szolgáló cím; 11. lakcím: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerinti lakcím; 12. médiatartalom-szolgáltató: a  sajtószabadságról és a  médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató; 13. nem természetes személy: a  polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott nem természetes személy; 14. rendfokozat: a  Magyar Honvédség tényleges állományú tagja esetében a  viselt rendfokozat, a  rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának tagja esetében a  betöltött szolgálati beosztás besorolása és fizetési fokozata alapján meghatározott rendfokozat; 15. tényleges tartózkodási hely: az  az ingatlan, ahol a  büntetőeljárásban részt vevő személy ténylegesen tartózkodik, ideértve a fogva tartás helyét, illetve a nem magyar állampolgár szálláshelyét is. (2) Ahol e törvény a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, ezen a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határát kell érteni. (3) Hátrányosabb döntésnek, büntetésnek, intézkedésnek vagy erre irányuló indítványnak kell tekinteni azt a döntést, büntetést, intézkedést vagy indítványt, amely további kötelezettséget állapít meg, jogot korlátoz, illetve ezekre irányul. (4) Járásbíróság alatt a kerületi bíróságot is érteni kell. (5) E  törvény alkalmazásában törvényes képviselőnek minősül a  Polgári Törvénykönyvről szóló törvény szerinti szervezeti képviselő is. MÁSODIK RÉSZ A BÍRÓSÁG, AZ ÜGYÉSZSÉG ÉS A NYOMOZÓ HATÓSÁG III. FEJEZET A BÍRÓSÁG A bíróság feladata 11. § A bíróság feladata az  igazságszolgáltatás. A  bíróság ítélkezik és ellátja a  büntetőeljárással összefüggésben e törvényben meghatározott feladatokat. Az eljáró bíróságok 12. § (1) Elsőfokon jár el a) a járásbíróság és b) a törvényszék. (2) Másodfokon jár el a) a törvényszék a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben, b) az ítélőtábla a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben, c) a Kúria az ítélőtábla hatáskörébe tartozó ügyekben. (3) Harmadfokon jár el a) az ítélőtábla azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a járásbíróság járt el, b) a Kúria azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a törvényszék járt el. A bíróság összetétele 13. § (1) Az elsőfokú bíróság − ha e törvény eltérően nem rendelkezik – egyesbíróként jár el. (2) Az elsőfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, ha az egyesbíró az ügyet a bíróság tanácsa elé utalta. A bíróság tanácsa elé utalt ügyben később egyesbíró nem járhat el. (3) Az  elsőfokú bíróság gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, a tanács egy tagja a törvényszék gazdasági ügyszakának, ennek hiányában a törvényszék polgári ügyszakának kijelölt bírája. (4) A másodfokú és a harmadfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. (5) A másodfokú és a harmadfokú bíróság gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt az ügyet a bíróság öt hivatásos bíróból álló tanácsa elé utalhatja, ha ezt az ügy bonyolultságára, az eljárás ügyiratainak terjedelmére, a büntetőeljárásban részt vevő személyek számára tekintettel, vagy egyéb okból szükségesnek tartja. (6) Az  elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az  egyesbíró, illetve a  tanács elnöke helyett bírósági titkár is eljárhat az  e  törvényben meghatározott esetekben. A  bíróság eljárására meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni. (7) Jogszabályban meghatározott esetekben, tárgyaláson kívül, a  bíró irányítása és felügyelete mellett bírósági ügyintéző is eljárhat. A  bíróság eljárására meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a  bírósági ügyintéző eljárására kell alkalmazni. A bíró kizárásának okai 14. § (1) Bíróként nem járhat el, a) aki az ügyben ügyészként vagy a nyomozó hatóság tagjaként járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hozzátartozója, b) aki az ügyben terheltként, védőként, sértettként, feljelentőként vagy e személy segítőjeként vesz vagy vett részt, valamint e személy hozzátartozója, c) aki az ügyben tanúként, szakértőként, vagy szaktanácsadóként vesz vagy vett részt, d) aki az üggyel összefüggésben titkos információgyűjtés engedélyezéséről döntött, tekintet nélkül arra, hogy az így szerzett adatokat a büntetőeljárásban felhasználták-e, e) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró bíróval szemben jelenthető be. (3) Az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül a) a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt, b) a  másodfokú eljárásból ki van zárva az  a  bíró, aki az  ügy elsőfokú, a  harmadfokú eljárásból pedig az, aki az ügy elsőfokú vagy másodfokú elbírálásában részt vett, c) a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki a hatályon kívül helyező határozat vagy a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett, d) a  perújítás elrendelése folytán megismételt eljárásból ki van zárva az  a  bíró is, aki a  perújítást elrendelő határozat vagy a perújítással támadott határozat meghozatalában részt vett, e) az egyszerűsített felülvizsgálati eljárást kivéve, a  rendkívüli jogorvoslati eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a rendkívüli jogorvoslattal megtámadott határozat meghozatalában részt vett. (4) A (3) bekezdés esetén az ügy elbírálásából ki van zárva az a bíró is, akinek hozzátartozója vett részt a megtámadott határozat meghozatalában. (5) A  (3)  bekezdés c)  pontja esetén a  megismételt eljárás alapján hozott határozat felülbírálatából nincs kizárva az a bíró, aki a hatályon kívül helyező határozat meghozatalában részt vett. (6) A  (3)  bekezdés d)  pontja esetén a  637.  § (1)  bekezdés g)  pontjában meghatározott okból a  637.  § (5)  bekezdése alapján elrendelt perújítás folytán megismételt elsőfokú vagy másodfokú eljárásból nincs kizárva az  a  bíró, aki a perújítást elrendelő határozat meghozatalában részt vett. (7) Az (1) bekezdés e) pontja esetén önmagában nem kizárási ok, ha a bíró a sérelmére a büntetőeljárásban részt vevő személy által az eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény miatt feljelentést tett. (8) A (3) bekezdés e) pontja esetén nem kizárási ok, ha az alapügyben a bíró olyan határozat meghozatalában vett részt, amelyet a rendkívüli jogorvoslati indítvány nem érint. A kizárás bejelentése 15. § (1) A bíró a vele szemben felmerült kizárási okot, a tanács elnöke a tanács tagjával szemben felmerült és a tudomására jutott kizárási okot köteles a bíróság elnökének haladéktalanul bejelenteni. (2) A kizárási okot az ügyész, a terhelt, a védő, a sértett, továbbá a vagyoni érdekelt jelentheti be. (3) A kizárás iránti bejelentést indokolni és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell. (4) A  (2)  bekezdésben megjelölt személy a  14.  § (1)  bekezdés e)  pontjában szabályozott kizárási okot a  tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt három napon belül bejelenti. (5) A  (4)  bekezdés szerint nem valószínűsített, valamint a  nem indokolt bejelentést érdemi indokolás nélkül el lehet utasítani. (6) A bírót az ügyelosztást végző vezetőjével szemben nem köti a törvényben meghatározott titoktartási kötelezettség a 14. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott kizárási ok fennállása esetén. A kizárás elintézése igazgatási ügykörben 16. § (1) A bíróság elnöke a tudomására jutott kizárási ok miatt a bíró kizárását hivatalból kezdeményezi. (2) Ha a bíró a rá vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, vagy a más által bejelentett kizárási ok esetén a kizáráshoz hozzájárult, a  bíróság elnöke intézkedik másik bíró kijelölése iránt. Ebben az  esetben a  kizárásról nem kell külön határozatot hozni. A kizárás elintézése a bíróság által 17. § (1) Ha a  kizárás igazgatási ügykörben nem intézhető el, a  bíró kizárása tárgyában a  bíróság másik egyesbírája az ügyiratok alapján határoz. (2) Ha a bíróságnak nincs olyan bírája, akire a kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a másodfokú bíróság, ha pedig a kizárás iránti bejelentés a másodfokú bíróság valamennyi bírájára vagy rájuk is vonatkozik, a harmadfokú bíróság határoz. Ha a  kizárási ok az  ítélőtábla mint harmadfokú bíróság valamennyi bírájára vagy rájuk is vonatkozik, a kizárásról a Kúria határoz. (3) Ha a bejelentést nem a bíró tette, nyilatkozatát a döntés előtt be kell szerezni. (4) A kizárást kimondó, illetve az azt megtagadó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. A kizárás egyéb szabályai 18. § (1) Az  a  bíró, aki a  személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be vagy a  más által bejelentett kizáráshoz hozzájárult, a  bejelentés elintézéséig az  ügyben nem járhat el. Minden más esetben az  érintett bíró továbbra is eljárhat és ügydöntő határozatot hozhat. (2) A  kizárásra irányuló, nyilvánvalóan alaptalan bejelentés érdemi indokolás nélkül elutasítható, és a  bejelentés előterjesztője rendbírsággal sújtható. (3) A bíró kizárására vonatkozó rendelkezéseket a bírósági titkár, a jegyzőkönyvvezető és a bírósági ügyintéző kizárására is megfelelően alkalmazni kell. (4) A kizárás tárgyában a bíróság soron kívül határoz. Az elsőfokú bíróság hatásköre 19. § Elsőfokon a járásbíróság hatáskörébe tartozik annak a bűncselekménynek az elbírálása, amelyet e törvény nem utal a törvényszék hatáskörébe. 20. § (1) Elsőfokon a törvényszék hatáskörébe tartoznak a következő bűncselekmények: 1. azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszi, 2. az emberiesség elleni bűncselekmények, 3. a háborús bűncselekmények, 4. az  emberölésre irányuló előkészület, a  gondatlanságból elkövetett emberölés, az  erős felindulásban elkövetett emberölés, a Btk. 164. § (8) bekezdése és (9) bekezdés c) pontja szerinti testi sértés, 5. az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendje elleni bűncselekmények, 6. az emberrablás, az emberrablás feljelentésének elmulasztása, az emberkereskedelem, 7. az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése, 8. az állam elleni bűncselekmények, 9. a minősített adat és a nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények, 10. a fogolyzendülés, a nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény, 11. a korrupciós bűncselekmények, 12. a nemzetközileg védett személy elleni erőszak, 13. a  terrorcselekmény, a  terrorcselekmény feljelentésének elmulasztása, a  terrorizmus finanszírozása, a  jármű hatalomba kerítése, a  bűnszervezetben részvétel, a  Btk. 322.  § (2)  bekezdés b)  pontja szerinti közveszély okozása, a Btk. 323. § (2) bekezdés c) pontja és (3) bekezdés c) pontja szerinti közérdekű üzem működésének megzavarása, 14. a  nemzetközi gazdasági tilalom megszegése, a  nemzetközi gazdasági tilalom megszegése feljelentésének elmulasztása, a  haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés, a  kettős felhasználású termékkel visszaélés, 15. a választás, a népszavazás és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény, 16. a Btk. 366. § (3) bekezdés a) pontja szerinti kifosztás, 17. a Btk. 370. § (6) bekezdés a) pontja szerinti lopás, a Btk. 371. § (6) bekezdése szerinti rongálás, a Btk. 372. § (6)  bekezdés a)  pontja szerinti sikkasztás, a  Btk. 373.  § (6)  bekezdés a)  pontja szerinti csalás, a  Btk. 375.  § (4)  bekezdés a)  pontja és (5)  bekezdése szerinti különösen jelentős kárt okozó információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, a  Btk. 377.  § (2)  bekezdése szerinti hanyag kezelés, a  Btk. 379.  § (6) bekezdés a) pontja szerinti orgazdaság, 18. a Btk. 385. § (4) bekezdés c) pontja szerinti szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése, a Btk. 388. § (3) bekezdés c) pontja szerinti iparjogvédelmi jogok megsértése, 19. a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények, 20. a pénzmosás, 21. a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmények, 22. az  emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló törvényben meghatározott kommunista bűncselekmények, valamint a nemzetközi jog szerint el nem évülő bűncselekmények. (2) Ha a terhelt különböző bíróságok hatáskörébe tartozó bűncselekményeket követett el, a törvényszék jár el. Az elsőfokú bíróság illetékessége 21. § (1) Ha e  törvény eltérően nem rendelkezik, az  eljárásra az  a  bíróság illetékes, amelynek az  illetékességi területén a  bűncselekményt elkövették. A  bíróságok illetékességi területét a  bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvény határozza meg. (2) Ha a  bűncselekményt több bíróság illetékességi területén követték el vagy az  elkövetés helye nem állapítható meg, az  azonos hatáskörű bíróságok közül az  jár el, amelyik az  ügyben a  másikat megelőzve korábban intézkedett (a  továbbiakban: megelőzés). Ha az  elkövetés helye a  tárgyalás megkezdése előtt ismertté válik, az eljárást az ügyészség, a terhelt vagy a védő indítványára az a bíróság folytatja, amelynek illetékességi területén a bűncselekményt elkövették. (3) Az eljárásra az a bíróság is illetékes, amelynek az illetékességi területén a) a terhelt vagy b) a sértett lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye található, ha az ügyészség ott emel vádat. (4) Több terhelt esetében a terheltek egyikére illetékes bíróság a többi terhelttel szemben is eljárhat, ha ez a hatáskörét nem haladja meg. Ha több ilyen bíróság van, a megelőzés alapján kell eljárni. (5) A törvényszék székhelyén lévő járásbíróság, a Fővárosi Törvényszék területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el a megye, illetve a főváros területére kiterjedő illetékességgel 1. a közveszély okozása – kivéve a Btk. 322. § (2) bekezdés b) pontja szerinti közveszély okozását –, 2. a közérdekű üzem működésének megzavarása – kivéve a Btk. 323. § (2) bekezdés c) pontja és (3) bekezdés c) pontja szerinti közérdekű üzem működésének megzavarását –, 3. a radioaktív anyaggal visszaélés, 4. a nukleáris létesítmény üzemeltetésével visszaélés, 5. az atomenergia alkalmazásával visszaélés, 6. a  gazdasági csalás, az  információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás − kivéve a  Btk. 374.  § (6) bekezdés a) pontja szerinti gazdasági csalást, valamint a Btk. 375. § (4) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése szerinti különösen jelentős kárt okozó információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást −, 7. a pénzhamisítás, 8. a pénzhamisítás elősegítése, 9. a bélyeghamisítás, 10. a  költségvetést károsító bűncselekmények − kivéve a  Btk. 396.  § (4)  bekezdés a)  pontja és (5)  bekezdése szerinti költségvetési csalást és az  ezzel összefüggésben elkövetett költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztását −, 11. a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása, 12. a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények, 13. a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények, 14. a tiltott adatszerzés és az információs rendszer elleni bűncselekmények esetén. (6) A  20.  § (1)  bekezdés 22.  pontjában meghatározott bűncselekmények miatt indított eljárásban a  Fővárosi Törvényszék jár el. (7) Ha a terhelt különböző bíróságok illetékessége alá tartozó bűncselekményeket követett el, az a bíróság jár el, amely valamelyik bűncselekmény elbírálására az (5) vagy a (6) bekezdés szerint illetékes. (8) Az elkövetőre illetékes bíróság illetékessége a bűnpártolóra és az orgazdára is kiterjed. 22. § (1) A  Magyarország határain kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására az  a  bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén a terhelt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye található. (2) Ha a terhelt a bűncselekményt Magyarország határain kívül követte el, és az eljárást a távollétében folytatják, az a bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén a terhelt utolsó ismert lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye található. (3) Ha az  (1) és (2)  bekezdésben foglaltak alapján az  eljárásra illetékes bíróság nem állapítható meg, a  járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben a Fővárosi Törvényszék jár el. A hatáskör és az illetékesség vizsgálata 23. § A bíróság a hatáskörét és az illetékességét hivatalból vizsgálja. Az eljáró bíróság kijelölése 24. § (1) Az  eljáró bíróságot ki kell jelölni a  bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, valamint akkor, ha a bíróság kizárás miatt nem járhat el. (2) A kijelölésről a) a  törvényszék másodfokú tanácsa határoz, ha az  illetékességi összeütközés a  területén lévő járásbíróságok között, b) az ítélőtábla határoz, ha ba) a hatásköri összeütközés a területén lévő törvényszék és járásbíróság között, vagy bb) az  illetékességi összeütközés a  területén lévő törvényszékek vagy a  területén lévő különböző törvényszékekhez tartozó járásbíróságok között merült fel. (3) A (2) bekezdésen kívüli esetben a kijelölésről a Kúria határoz. (4) Ha a kijelölés kizárás miatt szükséges, arról a kizárás kérdésében döntő bíróság a kizárással egyidejűleg határoz. IV. FEJEZET AZ ÜGYÉSZSÉG Az ügyészség feladata 25. § (1) Az ügyészség a közvádló. (2) Az ügyészség nyomoz, felügyeli a felderítés törvényességét, valamint irányítja a vizsgálatot. (3) Az  ügyészség előkészítő eljárást végez és a  más szerv által végzett előkészítő eljárásban ellátja az  e  törvényben meghatározott feladatait. Az ügyészség jogai 26. § (1) Az ügyészség indítványt és észrevételt tehet minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt. (2) Az ügyészség felügyeleti jogkörében a) a nyomozást vagy a feljelentés kiegészítését a nyomozó hatóság önálló eljárására utalhatja, b) a nyomozó hatóság eljárásának törvényességét ellenőrzi, c) a nyomozó hatóság törvénysértő határozatát hatályon kívül helyezheti, d) megállapíthatja, hogy a  nyomozó hatóság az  eljárási cselekményt törvénysértően végezte el vagy törvénysértő intézkedést tett, e) a megállapított törvénysértés orvoslására a nyomozó hatóságot felhívja, f ) az  e  törvényben meghatározott esetekben eljárási cselekmény elvégzését vagy határozat meghozatalát engedélyezheti, g) a nyomozó hatóság határozata, valamint a gyanúsítás ellen bejelentett panaszt elbírálja, h) az eljárás elhúzódása miatt a nyomozó hatósággal szemben előterjesztett kifogást elbírálja, i) az eljárási cselekményeknél jelen lehet, a nyomozás ügyiratainak bemutatását kérheti. (3) Az ügyészség irányítási jogkörében a) megteheti a (2) bekezdésben meghatározott intézkedéseket, b) a nyomozó hatóságot eljárási cselekmény elvégzésére utasíthatja, c) eljárási cselekmény elvégzését megtilthatja, d) a nyomozó hatóság határozatát megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti, e) a nyomozó hatóságot határozat hozatalára utasíthatja, f ) a nyomozó hatóságot az ügyészség határozatainak előkészítésére utasíthatja, g) eljárási cselekmény elvégzését vagy határozat meghozatalát előzetes jóváhagyáshoz kötheti, h) a nyomozó hatóságot beszámolásra kötelezheti. (4) Az  ügyészség irányítási és felügyeleti jogkörét, illetve a  nyomozó hatóság eljárásának önállóságát nem érinti, ha a nyomozás során egyes eljárási cselekményeket az ügyészség maga végez. (5) Az ügyészség bármely ügyben magához vonhatja a nyomozást. (6) Az  ügyész azokat a  jogokat gyakorolja, amelyek azt az  ügyészséget illetik, ahol az  ügyész működik. Eljárási cselekmény elvégzését kizárólag az eljáró ügyész felettes ügyésze tilthatja meg. Az ügyész kizárása 27. § (1) Ügyészként nem járhat el, a) aki az ügyben bíróként járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró hozzátartozója, b) aki az ügyben terheltként, védőként, sértettként, feljelentőként vagy e személy segítőjeként vesz vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója, c) aki az ügyben tanúként, szakértőként, vagy szaktanácsadóként vesz vagy vett részt, d) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró ügyésszel szemben jelenthető be. (3) A  perújítási eljárásból ki van zárva az  az ügyész, aki az  alapügyben a  nyomozást teljesítette, egyes eljárási cselekményeket végzett, vádat emelt, illetve a vádat képviselte. (4) Nem kizárási ok, ha az ügyész a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekmény miatt feljelentést tett. (5) Az (1) bekezdés d) pontja esetén önmagában nem kizárási ok, ha az ügyész a sérelmére a büntetőeljárásban részt vevő személy által az eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény miatt feljelentést tett. (6) Nem járhat el az  ügyben – a  Legfőbb Ügyészség kivételével − az  az ügyészség, amelynek a  vezetőjével vagy vezetőhelyettesével szemben az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában szabályozott kizárási ok merült fel. (7) Ha az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában szabályozott kizárási ok a főügyésszel vagy a főügyészhelyettessel szemben merült fel, a főügyészség területén lévő járási ügyészség az ügyben nem járhat el. A kizárás bejelentése és elintézése 28. § (1) Az  ügyész a  vele szemben felmerült kizárási okot köteles az  ügyészség vezetőjének haladéktalanul bejelenteni. A kizárási ok bejelentésétől kezdve az ügyész az ügyben nem járhat el. (2) A  kizárási okot a  terhelt, a  védő, a  sértett, továbbá a  vagyoni érdekelt jelentheti be. Ebben az  esetben az  ügyész a bejelentés elintézéséig az ügyben korlátozás nélkül eljárhat. (3) A kizárás iránti bejelentést indokolni és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell. (4) A nem indokolt bejelentést érdemi indokolás nélkül el lehet utasítani. (5) A  kizárásra irányuló, nyilvánvalóan alaptalan bejelentés érdemi indokolás nélkül elutasítható, és a  bejelentés előterjesztője rendbírsággal sújtható. (6) A  megyei főügyészség területén lévő járási ügyészség ügyésze, vezetője, illetve a  főügyészségi ügyész kizárásáról a  főügyész határoz. A  főügyész, valamint a  legfőbb ügyészségi ügyész kizárásáról a  legfőbb ügyész határoz. Ha a járási ügyészség ügyésze, vezetője, illetve a főügyészségi ügyész kizárása iránti bejelentés egyúttal a főügyészt is érinti, a kizárásról a legfőbb ügyész határoz. (7) Az ügyészség vezetője a tudomására jutott kizárási ok miatt az ügyész kizárását hivatalból kezdeményezi. (8) A kizárásnak helyt adó határozat ellen, valamint a vádemelés után a kizárást megtagadó határozat ellen panasznak nincs helye. (9) Az ügyész kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az alügyész, az ügyészségi fogalmazó, az ügyészségi megbízott és a jegyzőkönyvvezető kizárására is. Az ügyészség hatásköre és illetékessége 29. § (1) Az  ügyészség hatáskörét és illetékességét jogszabályban vagy a  legfőbb ügyész normatív utasításában meghatározott esetek kivételével annak a  bíróságnak a  hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik. Az ügyészség szervezetét törvény alapján a legfőbb ügyész határozza meg. (2) A  különböző ügyészségek illetékességébe tartozó bűncselekmények esetén az  az ügyészség jár el, amelyik a megelőzés szerint korábban intézkedett. (3) A  legfőbb ügyész vagy a  felettes ügyészség rendelkezése alapján az  ügyészség olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy az illetékessége egyébként nem terjed ki. (4) Az  ügyészségek között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén az  eljáró ügyészséget a  felettes ügyészség jelöli ki. A kizárólagos ügyészségi nyomozás 30. § Kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt: a) a  rendőrség, az  Országgyűlési Őrség, a  büntetés-végrehajtási szervezet, a  hivatásos katasztrófavédelmi szerv és a  polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által elkövetett, nem katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekmény, b) a  Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja és a  kormányzati szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott pénzügyi nyomozó által elkövetett bűncselekmény, c) a bíró, az ügyész, a bírósági titkár, az alügyész, a bírósági és ügyészségi fogalmazó, a bírósági ügyintéző és az  ügyészségi megbízott, a  rendőrség, az  Országgyűlési Őrség, a  Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a  kormányzati szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott pénzügyi nyomozó és a  külföldi hivatalos személy ellen elkövetett, a  Btk. 160.  § (2)  bekezdés e)  pontja szerinti emberölés, a  Btk. 190.  § (2)  bekezdés e)  pontja szerinti emberrablás, hivatalos személy elleni erőszak, a  Btk. 365.  § (3)  bekezdés f ) pontja, illetve (4) bekezdés c) pontja szerinti rablás, d) a bíró, az ügyész, a bírósági titkár, az alügyész, a bírósági és ügyészségi fogalmazó, a bírósági ügyintéző és az  ügyészségi megbízott által elkövetett bűncselekmény, valamint az  ülnöknek az  igazságszolgáltatással összefüggésben elkövetett bűncselekménye, e) a mentelmi joggal rendelkező és a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személy ea) által elkövetett bűncselekmény, eb) sérelmére elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, illetve nemzetközileg védett személy elleni erőszak, és ec) működésével kapcsolatban ellene elkövetett más bűncselekmény, f ) a  hivatali vesztegetés, a  hivatali vesztegetés elfogadása, a  vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban, a  Btk. 298.  § (1), (1a) és (3)  bekezdése szerinti hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy vonatkozásában elkövetett befolyás vásárlása, a  Btk. 299.  § (1), (2) és (5)  bekezdése szerinti hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy vonatkozásában elkövetett befolyással üzérkedés és a  korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása, g) a nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény, h) az  emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló törvényben meghatározott kommunista bűncselekmények, valamint a nemzetközi jog szerint el nem évülő bűncselekmények. V. FEJEZET A NYOMOZÓ HATÓSÁG A nyomozó hatóság feladata 31. § (1) A nyomozó hatóság a bűncselekmények felderítése érdekében előkészítő eljárást és nyomozást végez. (2) A nyomozó hatóság az előkészítő eljárás és a felderítés során önállóan, a vizsgálat során az ügyészség irányításával jár el. (3) A  nyomozó hatóság jogosult mindazon eljárási cselekmény elvégzésére és határozat meghozatalára, amelyet törvény nem utal a bíróság vagy az ügyészség hatáskörébe. (4) Ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan eljárási cselekmény elvégzése, illetve határozat meghozatala szükséges, amelyről a  döntés a  bíróság, illetve az  ügyészség hatáskörébe tartozik, erről az  ügyészségnek haladéktalanul beszámol. (5) A nyomozó hatóság az ügyészség utasításait határidőre teljesíti. (6) Az ügyészségi utasítások teljesítéséért a nyomozó hatóság vezetője felel. (7) Ha a  nyomozó hatóság vezetője számára az  ügyészségi utasítás jogellenessége felismerhető, arra haladéktalanul köteles az ügyészség vezetőjének figyelmét felhívni. Ha az ügyészség vezetője az utasítást ennek ellenére fenntartja, ezt a  nyomozó hatóság vezetőjének – az  ügyészségi utasítás jogellenességével összefüggő indokolt álláspontját tartalmazó – írásbeli kérésére írásba foglalja. (8) A  nyomozó hatóság vezetője az  ügyészségi utasítás ellen felettes szerve útján előterjesztést tehet a  felettes ügyészséghez. A  felettes szerv az  előterjesztést az  arra vonatkozó ténybeli és szakmai álláspontjának kifejtésével továbbítja a felettes ügyészséghez. Az előterjesztésnek nincs halasztó hatálya. (9) A  felettes ügyészség az  előterjesztés alapján az  ügyiratokat megvizsgálja és a  vizsgálata eredményéről, jogi álláspontjáról az előterjesztőt az előterjesztés hozzá érkezésétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja. A nyomozó hatóság tagjának kizárása 32. § (1) A nyomozó hatóság tagjaként nem járhat el, a) aki az ügyben bíróként járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró hozzátartozója, b) aki az ügyben terheltként, védőként, sértettként, feljelentőként vagy e személy segítőjeként vesz vagy vett részt, valamint e személy hozzátartozója, c) aki az ügyben tanúként vagy szakértőként vesz vagy vett részt, d) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. (2) Az  (1)  bekezdésben meghatározott kizárási ok kizárólag a  nyomozó hatóság ügyben eljáró tagjával szemben jelenthető be. (3) A nyomozó hatóságnak az alapügyben eljárt tagja is ki van zárva a) a perújítás során elrendelt nyomozásból, b) az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények nyomozásából. (4) Nem kizárási ok, ha a  nyomozó hatóság tagja a  szolgálati feladata teljesítése során tudomására jutott bűncselekmény miatt tett feljelentést. (5) Az  (1)  bekezdés d)  pontja esetén önmagában nem kizárási ok, ha a  nyomozó hatóság eljáró tagja a  sérelmére a  büntetőeljárásban részt vevő személy által az  eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény miatt feljelentést tett. (6) Nem járhat el az  ügyben az  a  nyomozó hatóság, amelynek vezetőjével szemben az  (1)  bekezdésben szabályozott kizárási ok merül fel. Ha a  kizárási ok az  országos illetékességű nyomozó hatóság vezetőjével szemben merül fel, a nyomozást az ügyészség végzi. 33. § (1) Ha a nyomozó hatóság tagja a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben korlátozás nélkül eljárhat. (2) A  nyomozó hatóság tagjának kizárásáról a  nyomozó hatóság vezetője, az  utóbbi kizárásáról a  felettes nyomozó hatóság vezetője határoz. Az országos illetékességű nyomozó hatóság vezetőjének kizárásáról az eljáró ügyészség határoz. (3) A nyomozó hatóság tagjának kizárására egyebekben a 28. § (1)–(5) és (7)–(8) bekezdését kell alkalmazni. (4) A  nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a  jegyzőkönyvvezető kizárására is. A nyomozó hatóságok 34. § (1) Általános nyomozó hatóságként a  rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervének nyomozó hatósági feladatok ellátására kijelölt szervei járnak el. (2) A Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt: a) nemzetközi gazdasági tilalom megszegése, nemzetközi gazdasági tilalom megszegése feljelentésének elmulasztása, haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés, kettős felhasználású termékkel visszaélés, b) vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árura vagy jövedéki adózás alól elvont termékre elkövetett orgazdaság, c) bitorlás, szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése, védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása, jogkezelési adat meghamisítása és iparjogvédelmi jogok megsértése, d) társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés, költségvetési csalás, költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása, jövedékkel visszaélés elősegítése, e) számvitel rendjének megsértése, csődbűncselekmény, engedély nélküli nemzetközi kereskedelmi tevékenység, f ) versenytárs utánzása, g) az a)–f ) pontban meghatározott bűncselekményekkel összefüggésben elkövetett közokirat-hamisítás, hamis magánokirat felhasználása, egyedi azonosító jellel visszaélés, bélyeghamisítás, pénzmosás és a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása. (3) A külföldön lévő magyar felségjelű kereskedelmi úszó létesítményen vagy polgári légi járművön a magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekmény miatt az  úszó létesítmény, illetve a  légi jármű parancsnoka jogosult a nyomozó hatóságra vonatkozó rendelkezések alkalmazására. A nyomozó hatóság hatásköre és illetékessége 35. § (1) A nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét jogszabály határozza meg. (2) Az  általános nyomozó hatóság és a  Nemzeti Adó- és Vámhivatal között felmerült hatásköri összeütközés esetén, valamint ha az  általános nyomozó hatóság vagy a  Nemzeti Adó- és Vámhivatal hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel halmazatban olyan bűncselekmény is megvalósult, amelynek nyomozására e nyomozó hatóság hatásköre nem terjed ki, és az eljárás elkülönítése nem célszerű, az eljáró nyomozó hatóságot az eljáró ügyészség jelöli ki. Az  ügyészség eljáró nyomozó hatóságként a  Nemzeti Adó- és Vámhivatalt akkor is kijelölheti, ha annak hatásköre a bűncselekmény nyomozására egyébként nem terjed ki. (3) A  nyomozó hatóságok a  vezetőik megállapodása alapján az  ügyészség jóváhagyásával egy ügyben vagy ügyek meghatározott csoportjában közösen is végezhetik a nyomozást. VI. FEJEZET A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN ELJÁRÓ EGYÉB SZERVEK 36. § (1) Az  előkészítő eljárásban a  leplezett eszközök alkalmazására feljogosított e  törvényben meghatározott szervek is eljárhatnak. (2) Az  elkobzás és a  vagyonelkobzás érdekében lefoglalt dolog vagy elektronikus adat, illetve a  zár alá vett vagyon (a  továbbiakban együtt: bűnügyi vagyon) kezelésében a  bűnjel és a  bűnügyi vagyon kezeléséért felelős szerv törvényben meghatározottak szerint közreműködik. (3) A nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a büntetőeljárásban eljáró egyéb szervek tagjának kizárására is. HARMADIK RÉSZ A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN RÉSZT VEVŐ SZEMÉLYEK 37. § A büntetőeljárásban a  terhelt, a védő, a  sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, a vagyoni érdekelt, az egyéb érdekelt és törvényben meghatározottak szerint az eljárás alá vont jogi személy vesz részt. VII. FEJEZET A TERHELT A terhelt fogalma 38. § (1) A terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak. (2) A  terhelt a  nyomozás során gyanúsított, a  vádemelés után vádlott, a  büntetés, a  megrovás, a  próbára bocsátás, a jóvátételi munka vagy a javítóintézeti nevelés jogerős ügydöntő határozattal történő kiszabása, illetve alkalmazása után elítélt. A terhelt jogai és kötelezettségei 39. § (1) A terhelt jogosult arra, hogy a) megismerje a gyanúsítás és a vád tárgyát, továbbá ezek változását, b) a  bíróság, az  ügyészség és a  nyomozó hatóság megfelelő időt és körülményeket biztosítson számára a védekezésre való felkészüléshez, c) a  büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a  bíróságtól, az  ügyészségtől és a  nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon, d) védelmének ellátására védőt hatalmazzon meg vagy védő kirendelését indítványozza, e) a védőjével ellenőrzés nélkül tanácskozzon, f ) vallomást tegyen vagy a vallomástételt megtagadja, g) bizonyítékot terjesszen elő, indítványt és észrevételt tegyen, az utolsó szó jogán felszólaljon, h) a  tárgyaláson és a  személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában tartandó ülésen jelen legyen és az e törvényben meghatározottak szerint kérdéseket tegyen fel, i) jogorvoslattal éljen, j) az eljárás ügyiratait – az e törvényben meghatározott kivételekkel – teljes terjedelmében megismerje, k) egyezség megkötését, illetve ügyészi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezését kezdeményezze. (2) A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy a) megismerje a fogva tartásának okát és ennek változását, b) a fogva tartásáról egy általa választott személyt a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság tájékoztasson, c) a  védőjével, és ha külföldi állampolgár, az  államának konzuli képviselőjével a  kapcsolatot felvegye, vele személyesen, postai vagy elektronikus úton ellenőrzés nélkül érintkezzen, d) az  általa választott személlyel a  vádemelés előtt az  ügyészség, azután a  bíróság rendelkezése szerint személyesen felügyelet mellett, továbbá postai vagy elektronikus úton ellenőrzés mellett érintkezzen. (3) A terhelt köteles a) az  eljárási cselekményeken a  bíróság, az  ügyészség és a  nyomozó hatóság rendelkezéseinek megfelelően az e törvényben meghatározottak szerint jelen lenni, b) a  lakcímét, értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét, kézbesítési címét, valamint ezek megváltozását –  a  változást követő három munkanapon belül – az  eljáró bírósággal, ügyészséggel vagy nyomozó hatósággal közölni. (4) A  bíróság, az  ügyészség vagy a  nyomozó hatóság a  terheltet a  büntetőeljárásban történő részvételének kezdetekor a jogairól tájékoztatja és a kötelezettségeire figyelmezteti. A tájékoztatás kiterjed a költségkedvezmény indítványozásához való jogra és annak feltételeire, valamint az anyanyelv használatához való jogra is. (5) Ha a  terhelt fogva van, az  eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a  terheltet a  jogairól írásban is tájékoztatja. A  tájékoztatás kiterjed a  fogva tartásnak az  elrendeléséről szóló határozat szerinti, illetve a  törvényben meghatározott lehetséges végső tartamára, a  fogva tartás meghosszabbításának, fenntartásának és felülvizsgálatának szabályaira, valamint az  e  határozatokkal szembeni jogorvoslathoz, illetve a  fogva tartás megszüntetése iránti indítvány benyújtásához való jogra is. (6) Az (1) bekezdés b) és e) pontja szerinti jog gyakorlása érdekében a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény megkezdését vagy elvégzését legalább egy órára elhalasztja, ha a terheltnek a védekezésre való felkészülésre, vagy a védővel való tanácskozásra az eljárási cselekmény megkezdése előtt – a terhelt és a védő önhibáján kívüli okból – nem volt lehetősége. (7) A (2) bekezdés d) pontja szerinti jog biztosítása során a bíróság vagy az ügyészség a hozzátartozóval való érintkezést kizárólag a  büntetőeljárás eredményessége, vagy más személy életének, testi épségének védelme érdekében korlátozhatja vagy tilthatja meg. Az erről szóló határozat ellen a terhelt és a védő élhet jogorvoslattal. Terhelti jogutódlás 40. § Ha e törvény a terhelt hozzátartozójának vagy örökösének indítványtételi jogot biztosít, a hozzátartozó vagy örökös jogaira a terhelt jogai irányadók. VIII. FEJEZET A VÉDŐ A védőként eljárni jogosultak köre 41. § (1) Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el. (2) Ügyvédjelölt védőként ügyvéd mellett vagy ügyvéd helyetteseként eljárhat a) a vádemelés előtt, b) a vádemelés után a járásbíróságon, valamint a törvényszéken azzal, hogy törvényszék előtt perbeszédet nem tarthat. (3) A terhelt érdekében több védő is eljárhat, több terhelt érdekében ugyanaz a védő is eljárhat. A védő jogai és kötelezettségei 42. § (1) A  védő – ha e  törvény eltérően nem rendelkezik – teljeskörűen gyakorolhatja a  terhelt mindazon jogát, amely jellegénél fogva nem csak a terhelt személyéhez fűződik. A védő e jogokat önállóan, védői jogokként gyakorolhatja. (2) A védő az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül jogosult arra, hogy a) jelen legyen az olyan eljárási cselekményen, amelyen a terhelt jelen lehet vagy a terhelt jelenléte kötelező, b) a törvényben meghatározott esetekben jelen legyen az olyan eljárási cselekményeken is, ahol a terhelt nem lehet jelen vagy a terhelt jelenléte korlátozható, c) a  védelem érdekében a  jogszabályban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezzen be és gyűjtsön, és e célból a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény alapján magánnyomozót vegyen igénybe. (3) A terhelttel közölt határozatot minden esetben közölni kell a védőjével is. (4) A védő köteles a) a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni, b) a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni, c) a  terheltet a  védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a  jogairól tájékoztatni, a  kötelezettségeire figyelmeztetni, d) a terheltet mentő, illetve a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni, e) akadályoztatása esetén – előre nem ismert elháríthatatlan akadály felmerülését kivéve – helyettesítéséről gondoskodni, egyidejűleg az  akadályoztatás tényéről az  eljáró bíróságot, ügyészséget vagy nyomozó hatóságot tájékoztatni, f ) jogait úgy gyakorolni és kötelezettségeit úgy teljesíteni, hogy azzal a büntetőeljárás időszerű lefolytatását ne akadályozza. (5) Ha a terhelt fogva van, az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a védő személyéről és elérhetőségéről, valamint ezek megváltozásáról haladéktalanul, de legkésőbb a  terhelt befogadásakor, illetve a  változásról való tudomásszerzést követő negyvennyolc órán belül tájékoztatja a fogva tartást végrehajtó intézetet. (6) Ha a  terhelt érdekében több védő jár el, a  terhelt eltérő rendelkezésének hiányában vezető védőnek a  meghatalmazást elsőként benyújtó védőt kell tekinteni, a  meghatalmazások egyidejű benyújtása esetén a  vezető védőt az  eljáró nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság jelöli ki. Az  ügyiratokat – ideértve az  idézést és az  értesítést is – a  vezető védőnek kell kézbesíteni. Perbeszéd tartására a  vezető védő vagy az  általa kijelölt védő jogosult. Jogorvoslati nyilatkozatra a  vezető védő vagy az  általa kijelölt védő, ezek hiányában az  eljárási cselekményen jelen lévő védő jogosult. A védő kizárása 43. § (1) Nem lehet védő a) a sértett, a sértett segítője, valamint ezek hozzátartozója, b) aki az  ügyben bíróként, ügyészként vagy a  nyomozó hatóság tagjaként jár vagy járt el, valamint ezek hozzátartozója, c) aki a terhelt érdekével ellentétes magatartást tanúsított, vagy akinek az érdeke a terheltével ellentétes, d) aki az ügyben szakértőként vagy szaktanácsadóként vesz vagy vett részt, e) aki az ügyben tanúként vesz vagy vett részt, kivéve, ha a 170. § (1) bekezdésének a) pontja alapján nem volt kihallgatható, illetve ha a 173. § alapján a tanúvallomást megtagadta, f ) aki az ügyben tanúként részt vett, vagy részt vevő – a terhelttől különböző – személy segítőjeként vesz vagy vett részt, g) aki az ügyben közvetítőként jár vagy járt el, h) aki az ügyben vagy az üggyel összefüggő más ügyben terheltként vesz vagy vett részt. (2) Több terhelt érdekében ugyanaz a  védő akkor járhat el, ha a  terheltek érdekei nem ellentétesek. A  több terhelt érdekében eljáró védőt az eljárásból ki kell zárni, ha a terheltek között érdekellentét áll fenn. (3) A védő kizárásáról – a vádemelés előtt az ügyészség indítványára – a bíróság határoz. (4) Ha a védő a kizárási okot maga jelenti be, a kizárási ok bejelentésétől kezdve az ügyben nem járhat el. (5) A (4) bekezdésben foglaltakat kivéve a védő a kizárás elbírálásáig az ügyben eljárhat. Kötelező védői részvétel az eljárásban 44. § A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha a) a  bűncselekményre a  törvény öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli, b) a terhelt személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés hatálya alatt áll, más ügyben letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés hatálya alatt áll, valamint ha szabadságvesztést, elzárást vagy javítóintézeti nevelést tölt, c) a terhelt hallássérült, siketvak, vak, beszédfogyatékos, más okból kommunikációképtelen, vagy abban súlyos fokban korlátozott, továbbá – a beszámítási képességére tekintet nélkül – kóros elmeállapotú, d) a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri, e) a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni, f ) a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a terhelt indítványára, vagy azért, mert azt egyéb okból szükségesnek tartotta, védőt rendelt ki, g) e törvény erről külön rendelkezik. Meghatalmazott védő 45. § (1) A  védelem ellátására meghatalmazást a  terhelt, a  terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója, külföldi állampolgár terhelt esetén hazája konzuli tisztviselője adhat. (2) A  meghatalmazott ügyvéd védőként akkor járhat el, ha – a  (3)  bekezdésben foglalt kivétellel – eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az eljáró bírósághoz, ügyészséghez vagy nyomozó hatósághoz benyújtották. (3) A  büntetőeljárásban az  elektronikus ügyintézés és a  bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015.  évi CCXXII.  törvény (a  továbbiakban: E-ügyintézési törvény) szerinti rendelkezési nyilvántartásban (a  továbbiakban: rendelkezési nyilvántartás) a védői meghatalmazásra vonatkozó nyilatkozat csak a meghatalmazás elfogadásával és az elfogadó nyilatkozat rendelkezési nyilvántartásban való rögzítésével érvényes. (4) A  terhelt mind az  általa, mind az  (1)  bekezdésben meghatározott segítő által meghatalmazott védő meghatalmazását bármikor visszavonhatja. (5) A meghatalmazás hatálya – ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki – a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, és kiterjed a perújításra, a felülvizsgálatra, az egyszerűsített felülvizsgálatra, a bűncselekménnyel összefüggő vagyon vagy dolog elvonására, adat hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljárásra, valamint a különleges eljárásokra is. (6) Ha a  terhelt első kihallgatása után kerül sor a  meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételére, vagy a rendelkezési nyilvántartásba vett meghatalmazás módosítására, e nyilatkozatok az eljáró bírósággal, ügyészséggel és nyomozó hatósággal szemben a  bíróságnak, az  ügyészségnek, illetve a  nyomozó hatóságnak történő bejelentéstől hatályosak. Kirendelt védő 46. § (1) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság védő kirendeléséről határoz, ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, és a  terheltnek nincs meghatalmazott védője. A  kirendelés alapján a  védőként eljáró ügyvéd kijelölése az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság székhelye szerint illetékes területi ügyvédi kamara feladata. (2) A  kijelölés céljából a  védő kirendeléséről szóló határozatot az  (1)  bekezdés szerint illetékes területi ügyvédi kamarával is közölni kell. (3) A  területi ügyvédi kamara a  védő kijelölését olyan információs rendszer működtetésével végzi, amely lehetőség szerint biztosítja a kijelölés azonnaliságát és a kijelölt védők tényleges elérhetőségét. (4) Ha a  büntetőeljárásban védő részvétele kötelező és a  terheltnek nincs védője, a  bíróság, az  ügyészség vagy a nyomozó hatóság a) a  terhelt idézése, előállítása vagy értesítése, továbbá a  bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy gyanúsítotti kihallgatásra történő idézése vagy előállítása esetén az  idézéssel, előállítással vagy értesítéssel egyidejűleg, b) az a) pontban meghatározottakon kívül az eljárási cselekmény során nyomban védőt rendel ki. (5) A  bíróság, az  ügyészség, illetve a  nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a  büntetőeljárásban védő részvétele nem kötelező, de a terhelt hatékony védelmének biztosítása végett azt szükségesnek tartja. (6) Az  ügyészség és a  nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a  terhelt jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni és védő kirendelését indítványozza. A bíróság a vádemelés után a terhelt indítványára védőt rendel ki. (7) A védő kirendelése, illetve kijelölése ellen nincs helye jogorvoslatnak. A terhelt – indokoltan – más védő kijelölését indítványozhatja. Az  indítványról az  a  bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság dönt, amely előtt az  eljárás folyamatban van. (8) A  kirendelt védő indokolt esetben indítványozhatja a  felmentését a  kirendelés alól. Az  indítványról az  a  bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyamatban van. (9) A kirendelt védő a közreműködéséért díjra és költségeinek megtérítésére is jogosult. 47. § (1) A  vádemelés előtt a  nyomozó hatóság vagy az  ügyészség a  helyettes védőre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával gondoskodik védő jelenlétéről az eljárási cselekményen, ha a) a területi ügyvédi kamara a védő kijelöléséről a kirendelő határozat kézhezvételétől számított egy órán belül nem gondoskodik, b) a területi ügyvédi kamara által kijelölt védő tekintetében a kijelöléskor a 43. § (1) bekezdés a)–b) pontjában vagy d)–h) pontjában meghatározott kizáró ok állapítható meg, vagy c) a  kijelöléskor a  kijelölt védő szabályszerű idézése vagy értesítése a  védő elérhetetlensége miatt nem lehetséges, és az eljárási cselekmény elvégzése nem mellőzhető. (2) A vádemelés után a bíróság feladata a kirendelt védőként eljáró ügyvéd kijelölése, ha a) a területi ügyvédi kamara a védő kijelöléséről a kirendelő határozat kézhezvételétől számított egy órán belül nem gondoskodik, b) a területi ügyvédi kamara által kijelölt védő tekintetében a kijelöléskor kizáró ok állapítható meg, vagy c) a  kijelöléskor a  kijelölt védő szabályszerű idézése vagy értesítése a  védő elérhetetlensége miatt nem lehetséges, és az eljárási cselekmény elvégzése nem mellőzhető. (3) A  (2) bekezdés b) és c) pontja esetén a területi ügyvédi kamara kijelölése a bíróság kijelölő határozatával hatályát veszti. (4) Az  (1) és (2)  bekezdés esetén a  védőt kijelölő határozatot a  területi ügyvédi kamarával, szükség esetén a  területi ügyvédi kamara által kijelölt ügyvéddel is közölni kell. A kirendelés hatálya 48. § (1) A  kirendelés hatálya a  büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, és kiterjed a  perújításra, a  felülvizsgálatra, az  egyszerűsített felülvizsgálatra, a  bűncselekménnyel összefüggő vagyon vagy dolog elvonására, adat hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljárásra, valamint a különleges eljárásokra is. (2) A kirendelés hatályát veszti, amikor a terhelt érdekében meghatalmazott védő a meghatalmazását e törvény szerint benyújtotta, vagy a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételét bejelentették. (3) A  bíróság, az  ügyészség és a  nyomozó hatóság a  meghatalmazás benyújtásakor, illetve a  meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételének bejelentésekor a  meghatalmazott védőt tájékoztatja a  korábban eljárt kirendelt védő személyéről és elérhetőségéről. (4) A  meghatalmazott védő haladéktalanul köteles tájékoztatni a  korábban eljárt kirendelt védőt arról, hogy a büntetőeljárásban meghatalmazott védőként jár el. (5) A  tájékoztatás kézhezvételét követően a  korábban eljárt kirendelt védő haladéktalanul köteles a  meghatalmazott védővel minden olyan adatot közölni és neki minden olyan ügyiratot átadni, amely a  védelem ellátásához felhasználható. (6) A  bíróság és az  ügyészség a  meghatalmazott, illetve a  korábban eljárt kirendelt védőt a  (4) és (5)  bekezdésben meghatározott kötelezettség elmulasztása esetén az  okozott bűnügyi költség megtérítésére kötelezi és rendbírsággal sújthatja. (7) A védő kirendelése – az (1) és (2) bekezdés kivételével – akkor veszti hatályát, ha az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a védőt a kirendelés alól felmenti. (8) Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a 46. § (7)–(8) bekezdése alapján a kirendelt védőt felmenti, és ezzel egyidejűleg új védőt rendel ki, a (3)–(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. Helyettes védő kirendelése 49. § (1) A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a védő helyettesítésére helyettes védőt rendel ki, ha a) a védő az eljárási cselekményen szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, b) távolmaradását alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy helyettesítéséről nem gondoskodik, c) az eljárási cselekmény elvégzésének egyéb feltételei fennállnak, és d) az eljárási cselekmény elvégzése nem mellőzhető. (2) Az  (1)  bekezdés a) és c)  pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén a  bíróság, az  ügyészség vagy a nyomozó hatóság akkor is helyettes védőt rendel ki, ha a) a védő a távolmaradását előzetesen kimentette, azonban helyettesítéséről nem gondoskodott, és b) az  eljárási cselekmény elhalasztása az  eljárási cselekmény eredményes elvégzését veszélyeztetné, vagy a büntetőeljárás lefolytatását jelentősen késleltetné. (3) Helyettes védő kirendelése esetén a  bírósági eljárásban a  terhelt védőjének távollétében nem lehet befejezni a bizonyítási eljárást, a helyett …