2017. CLII. törvény az uniós vámjog végrehajtásáról.

2017. CLII. törvény az uniós vámjog végrehajtásáról. Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az  ennek végrehajtására kiadott európai uniós jogi aktusok rendelkezéseiből eredő nemzeti feladatok ellátása érdekében, az Európai Unió belső piacának működése, valamint a vámbevételek biztosítása céljából, figyelembe véve az uniós vívmányokat, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. FEJEZET 1. A törvény hatálya 1. § [A törvény hatálya] (1) A vámigazgatási ügyben az  uniós vámjogszabályokat az  e  törvényben foglaltak figyelembevételével kell végrehajtani. E  törvényt, valamint a  Magyarországon alkalmazásra kerülő – behozatali vagy kiviteli eljárásra vonatkozó – nemzetközi szerződések rendelkezéseit kell alkalmazni az  európai uniós jog által nem szabályozott kérdésekben az  e  törvény hatálya alá tartozó területen folytatott nemzetközi áruforgalommal kapcsolatos ügyekben, ha az a vámhatóság hatáskörébe tartozik. (2) E törvény területi hatálya – a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel – Magyarország területére terjed ki. (3) E törvény területi hatálya a) kiterjed a nemzetközi szerződés alapján külföldön létesített magyar vámhivatalra, b) nem terjed ki a  nemzetközi szerződés alapján Magyarország területén külföldi vámhatóság által létesített szolgálati helyre. (4) E törvény személyi hatálya – a Harmadik Részben meghatározott kivétellel – a vámhatóságra és az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a  továbbiakban: Vámkódex) hatálya alá tartozó személyre terjed ki – ha rájuk a  magyar jog irányadó –, ideértve a  Polgári Törvénykönyvről szóló törvényben (a továbbiakban: Ptk.) meghatározott valamennyi szervezeti formát is. (5) Ha a  vámigazgatási ügy személyes jellege vagy a  kötelezettség tartalma nem zárja ki, a  kieső ügyfél helyébe a polgári jog szabályai szerinti jogutódja lép. Ha az ügy tárgya dologi jogot érint, a kieső ügyfél helyébe az üggyel érintett dologi jog új jogosultja lép. (6) Eltérő rendelkezés hiányában az  egyéb terhekre a  vámra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha azok kiszabását, illetve beszedését jogszabály a vámhatóság hatáskörébe utalja. (7) Ha vámjogszabály az áru tulajdonosáéhoz hasonló rendelkezési jogot említ, a rendelkezési jog tekintetében a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. 2. Értelmező rendelkezések 2. § [Értelmező rendelkezések] E törvény alkalmazásában 1. adószabályok: adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást a  központi költségvetés javára megállapító törvények, A törvényt az Országgyűlés a 2017. november 14-i ülésnapján fogadta el. 2. egyéb terhek: valamennyi olyan, az áru behozatalához kapcsolódó fizetési kötelezettség, amelynek kiszabása, beszedése, ellenőrzése a  vámhatóság hatáskörébe tartozik, így különösen a  jövedéki adó és az  általános forgalmi adó, 3. jövedéki termék: a jövedéki adóról szóló törvényben ekként meghatározott termék, 4. tartozás: a  Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a  továbbiakban: NAV) által az  adós részére közölt és az  adós által – engedély nélkül – határidőre meg nem fizetett összeg, 5. ügyfél: az  a  személy, akit a  vámjogszabályok alapján jogok illetnek meg, illetve kötelezettségek terhelnek, ügyfélnek kell tekinteni továbbá e  feladata ellátása során a  vámjogi képviselőt, a  vagyonfelügyelőt, a felszámolót és a végelszámolót is, 6. vámhiány: a keletkezett vámok és egyéb terhek és az annál kisebb összegben közölt vámok és egyéb terhek különbözete, továbbá a keletkezett, de nem közölt vámok és egyéb terhek összege, ha az nem abból eredt, hogy a  vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a  rendelkezésre álló adatokat helytelenül értékelte, ide nem értve az  ellenőrzés nélküli elfogadás esetét; a  vámigazgatási bírság kiszabása szempontjából vámhiánynak minősül továbbá a  szabályok be nem tartása miatt lefoglalt és elkobzott termékek esetében a  keletkezett behozatali vámok és egyéb terhek összege, továbbá a 179. § (7) bekezdése alapján megállapított egyéb teher különbözete, 7. vámhivatal: a  NAV megyei (fővárosi) adó- és vámigazgatóságai és azok kirendeltségei, valamint a  Kormány rendeletében meghatározott igazgatóságok, 8. vámigazgatási eljárás: a  vámhatóság által a  vámjogszabályok, illetve a  vámjogszabályok alkalmazásával összefüggésben az ügyfél kérelmére vagy hivatalból indult eljárás, 9. vámigazgatási ügy: a  vámjogszabályok rendelkezéseinek biztosítása érdekében a  vámhatóság által a  vámjogszabályok alapján hozandó döntés meghozatalára irányuló vámhatósági intézkedés, a vámellenőrzés, a jogsértés megállapítása, valamint tény, adat, állapot igazolása vagy nyilvántartás vezetése, illetve mindezeket érintő döntés érvényesítése, 10. vámszerv: a NAV vámigazgatási feladatot is ellátó szerve. 3. Eljárási alapelvek 3. § [Alapelvek szerepe] A vámigazgatási eljárásokban – összhangban a  vámjogszabályok rendelkezéseivel és az  Alaptörvény XXIV. és XXVIII.  cikkével – az  eljárás minden résztvevője a  rá irányadó szabályoknak megfelelően és az  eljárás minden szakaszában az ebben az alcímben meghatározott alapelvek és alapvető szabályok érvényre juttatásával jár el. 4. § [Jogszerűség elve] (1) A vámhatóság jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a  jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el. (2) A vámhatóság a hatásköre gyakorlása során a) a szakszerűség, az  észszerűség, az  ügyféllel való együttműködés és a  jóhiszeműség követelményeinek megfelelően, b) a törvény előtti egyenlőség és az  egyenlő bánásmód követelményét megtartva, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül, c) a vámjogszabályokban meghatározott határidőn belül, észszerű időben jár el. (3) A vámhatóság a  szakszerűség és a  hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a  tevékenységét, hogy az  az eljárás valamennyi résztvevőjének a  legkevesebb költséget okozza, és a  vámigazgatási eljárás a  lehető leggyorsabban lezárható legyen. 5. § [A hivatalbóliság elve] A vámhatóság a  kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével a  vámjogszabályok alapján hivatalból eljárást indít, amely során hivatalból állapítja meg a  tényállást, határozza meg a  bizonyítás módját és terjedelmét, és a vámjogszabályok keretei között felülvizsgálhatja a saját döntését és eljárásait. 6. § [Az ügyfélre és az eljárás egyéb résztvevőjére vonatkozó alapelvek] (1) Az ügyfél és a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa (a továbbiakban együtt: eljárás egyéb résztvevője) a vámigazgatási eljárás során köteles jóhiszeműen eljárni és a vámhatósággal együttműködni, amely kapcsán magatartása nem irányulhat a  vámhatóság megtévesztésére, az  eljárás vagy a  döntéshozatal késleltetésére. (2) Az ügyfél és az  eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az  eljárásban vélelmezni kell, a  rosszhiszeműség bizonyítása a vámhatóságot terheli. 7. § [A vámhatóságra vonatkozó alapelvek] A vámhatóság biztosítja, hogy a  vámigazgatási eljárásban az  eljárás egyéb résztvevője és az  ügyfél a  jogairól és a kötelezettségeiről tudomást szerezzen, előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. II. FEJEZET 4. Általános eljárásjogi rendelkezések 8. § [Eljárási kötelezettség] A vámhatóság a  hatáskörébe tartozó ügyben az  illetékességi területén vagy kijelölés alapján köteles eljárni. Ha a  vámhatóság központi vagy területi szerve az  eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a  jogszabályban meghatározott felettes szerve az eljárás lefolytatására utasítja. Ha a  felettes szerv nem intézkedik, akkor az eljárás lefolytatására a közigazgatási bíróság kötelezi a vámhatóságot. 9. § [Joghatóság, hatáskör, illetékesség] (1) A vámhatóság a joghatóságát, hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálja. (2) Ha a  vámhatóság hatáskörének vagy illetékességének a  hiányát észleli, és kétséget kizáróan megállapítható az  ügyben hatáskörrel vagy illetékességgel rendelkező hatóság vagy szerv, akkor a  vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában az ügyfél egyidejű értesítése mellett az ügyet 8 napon belül átteszi. (3) Ha a 39. § szerinti kérelmet másik tagállam vámhatóságának kell befogadnia, akkor erről az ügyfelet tájékoztatni kell. 10. § [Hatásköri, illetékességi vita] (1) Az ügyben illetékes hatóságok közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg. (2) Ha ugyanabban az ügyben a) a vámhatóság több szerve állapította meg hatáskörét és illetékességét, b) a vámhatóság több szerve állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, vagy c) a vámhatóság több szerve előtt indult az  eljárás, és az  eljárást elsőként megindító szerv ismeretében sem állapítható meg az eljárásra jogosult szerv, az érdekelt vámszervek kötelesek egymás között azonnal, de legfeljebb 3 munkanapon belül egyeztetni. (3) Az egyeztetést az  a  szerv kezdeményezi, amelyiknél az  eljárás később indult meg, amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy amelyik szervnél az  ügyfél az  egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta. (4) Ha az  (1)  bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, akkor illetékességi vita esetén az  eljáró szervet a  felettes szerv a  kijelölési kérés felterjesztésének beérkezésétől számított 15 napon belül jelöli ki, míg hatásköri összeütközés esetén az eljáró hatóságot a közigazgatási bíróság jelöli ki. 11. § [Adatkezelés] (1) A kérelemre induló eljárásban vélelmezni kell, hogy a  kérelmező ügyfél a  tényállás tisztázásához szükséges személyes adatok – ideértve a különleges adatokat is – kezeléséhez hozzájárult. (2) A vámhatóság gondoskodik arról, hogy a  törvény által védett titok (a  továbbiakban: védett adat) ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen. (3) A vámhatóság az  eljárása során annak lefolytatásához – jogszabályban meghatározott módon és körben – megismerheti azokat a  védett adatokat, amelyek eljárásával összefüggnek, illetve amelyek kezelése az  eljárás eredményes lefolytatása érdekében szükséges. 12. § [Adatok zárt kezelése] (1) Indokolt esetben a  vámhatóság kérelemre vagy hivatalból elrendeli az  ügyfél és az  eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését, ha a  vámigazgatási eljárásban való közreműködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. A végzést a kérelmet előterjesztővel kell közölni. (2) A szakértő az  (1)  bekezdésben foglaltak szerint az  igazságügyi szakértői névjegyzék nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését kérheti. (3) A természetes személyazonosító adatokat és a lakcímet a vámhatóság az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeli és biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási cselekmények során ne váljanak megismerhetővé. 13. § [Nyelvhasználat] (1) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámigazgatási eljárás nyelve a magyar. (2) Ha a  vámhatóság nem magyar állampolgár, a  magyar nyelvet nem ismerő ügyfél ügyében magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít azonnali eljárási cselekménnyel járó vámigazgatási eljárást, a vámhatóság gondoskodik arról, hogy az ügyfelet ne érje joghátrány a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt. (3) A magyar nyelvet nem ismerő ügyfél – a  fordítási és tolmácsolási költség előlegezése és viselése mellett – a  (2)  bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti, hogy a  vámhatóság bírálja el az  anyanyelvén vagy valamely közvetítő nyelven megfogalmazott kérelmét. 14. § [Kizárás] (1) A vámigazgatási ügy elintézésében nem vehet részt az  a  személy, akitől nem várható el a  vámigazgatási ügy tárgyilagos elintézése. (2) A vámigazgatási ügy elintézéséből kizárt az  a  személy, akinek jogát vagy jogos érdekét az  ügy közvetlenül érinti, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, az ügyfél képviselőjeként vagy hatósági tanúként járt el, a szakértő és a szemletárgy birtokosa. (3) A vámigazgatási ügy elintézésében nem vehet részt az a szerv, amelynek a vezetőjével szemben kizárási ok merült fel. (4) A vámigazgatási ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett. (5) Az ügyintéző a  kizárási ok észlelését követően bejelenti a  szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjének a kizárási ok fennálltát. A kizárási okot az ügyfél is bejelentheti. (6) A kizárás tárgyában a  szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetője dönt, szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki és arról is dönt, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el. Ha a kizárási okot az ügyfél jelentette be, a kizárásról a vámhatóság végzésben dönt, és arról az ügyfelet is tájékoztatja. (7) Ha az  ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az  eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, az ügyfél a kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal sújtható. (8) Ha a  kizárási ok a  szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben merül fel, akkor az  ügyben a  felettes szerv vezetője által kijelölt másik azonos hatáskörű szerv jár el. A  kijelölésről a  felettes szerv végzésben tájékoztatja az ügyfelet. (9) Ha nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű szerv, akkor az a szerv jár el, amelyikkel szemben kizárási ok áll fenn. (10) A felettes szerv a (9) bekezdésben foglaltakról az ügyfelet tájékoztatja. (11) A vámigazgatási ügyben az  eljáró szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben a  kizárás szabályait alkalmazni kell azzal, hogy ha a  szervnél nincs másik kiadmányozási jogkörrel rendelkező vagy azzal felruházható személy, a hatáskör gyakorlója jár el. (12) A (11) bekezdés alapján hozott döntésről az ügyfelet tájékoztatni kell. 15. § [A kapcsolattartás általános szabályai] Ha a Vámkódex 6. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján az információcsere és adattárolás elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon történik, valamint e  törvény vagy uniós vámjogszabályok mást nem határoznak meg, akkor a vámhatóság az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvényben (a továbbiakban: Eüsztv.) meghatározott módon tart kapcsolatot az ügyféllel és az eljárásban résztvevőkkel. 16. § [Betekintés az eljárás irataiba] (1) Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett iratba. Ez a  jog akkor is megilleti az ügyfelet, ha korábban nem vett részt az eljárásban. (2) A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített iratba tekinthet be. (3) Harmadik személy akkor tekinthet be a  személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, valamint ha a védett adat megismerésének törvényi feltételei fennállnak. Az iratbetekintési jog – a  személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért, valamint az  ilyen módon kivonatolt iratról való másolat készítéséért – az  adópolitikáért felelős miniszter (a  továbbiakban: miniszter) által rendeletben meghatározott költségtérítés ellenében gyakorolható. (4) Nem lehet betekinteni a) a döntés tervezetébe, b) a vámhatóság belső levelezésébe, c) az olyan iratba, amelyből következtetés vonható le annak a  személynek a  kilétére, akire vonatkozóan a vámhatóság a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelését rendelte el, d) felhasználói vagy megismerési engedély hiányában a minősített adatot tartalmazó iratba, e) az egyéb védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az iratbetekintésre jogosult személyt törvényben biztosított jogai gyakorlásában. (5) Az ügyfél az  adatok megjelölésével kérheti az  iratbetekintési jog korlátozását üzleti és más méltányolható magánérdekének védelmében. A  vámhatóság a  kérelemnek – a  körülmények körültekintő mérlegelése alapján  – akkor ad helyt, ha az  adatok megismerésének hiánya az  iratbetekintésre jogosultakat nem akadályozza jogaik gyakorlásában. (6) Az iratbetekintési jog biztosítása érdekében a vámhatóság megismerhetetlenné teszi azokat a személyes és védett adatokat, valamint az  (5) bekezdés szerinti adatokat, amelyek megismerésére az  iratbetekintésre jogosult személy egyébként nem jogosult. (7) A vámhatóság az (1) bekezdés szerinti személy kérelmére – annak vizsgálata mellett, hogy a (4)–(6) bekezdés szerinti okok a  kérelem elbírálásakor fennállnak-e – az  iratbetekintést biztosítja, vagy végzésben dönt az  iratbetekintési kérelem korlátozásáról vagy elutasításáról. (8) Az iratbetekintés során az  arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. A  másolatot és a kivonatot a vámhatóság kérelemre hitelesíti. (9) Az iratbetekintésre jogosult – a  (4)–(8)  bekezdés szerint – az  eljárás végleges lezárását követően is betekinthet a vámhatóság kezelésében lévő iratokba. (10) Ha a  vámhatóság nem tudja megállapítani, hogy az  iratbetekintési kérelem benyújtásakor az  (5)  bekezdés szerinti korlátozás okai fennállnak-e, az  üzleti és más méltányolható magánérdek alapján védelemre jogosultat nyilatkozattételre hívja fel. Az iratbetekintés nem tagadható meg, ha a jogosult határidőben nem nyilatkozik. III. FEJEZET 5. Az egyes vámhatósági intézkedések különös szabályai 17. § [Biztosítási intézkedések] (1) Ha a  vámigazgatási eljárás során az  eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidő lejárta előtt, az erre okot adó körülmény felmerülésétől számított 5 napon belül a vámhatóság biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítását rendeli el, vagy a meghatározott dolgot lefoglalja. (2) A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha a) azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az  összeget a  vámhatóságnál vagy a végrehajtást foganatosító szervnél letétbe helyezték, vagy b) elrendelésének oka egyébként megszűnt. (3) Ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség teljesítése elmaradásának veszélye áll fenn, a  vámhatóság az  (1)  bekezdésben meghatározott intézkedéseket – ideiglenes biztosítási intézkedésként – 3 napon belül megteszi. (4) Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti a vámigazgatási eljárást befejező döntés véglegessé válásával. 18. § [Lefoglalás] (1) Ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna, vagy a lefoglalás mellőzése a tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné, a  vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a  vámszerv jogosult valamely áru és eszköz birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban: lefoglalás). (2) A lefoglalás érdekében az  áru és eszköz birtokosát fel kell szólítani, hogy az  árut és eszközt adja át. Nem köteles az áru és eszköz átadására az, aki tanúként nem hallgatható meg, valamint az, aki az 51. § (4) bekezdés c) pontja alapján a tanúvallomást megtagadhatja, ha a számára információt átadó személy kilétét az áru és eszköz átadásával felfedné. (3) Az 51. § (4) bekezdés c) pontja alapján a tanúvallomás megtagadására jogosult személynek az áru és eszköz átadása alóli mentessége az annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad. (4) Ha az  áru és eszköz átadására köteles személy nem adja át az  árut és eszközt, a  vámhatóság a  lefoglalást foganatosítja, és az áru és eszköz átadására köteles személyt eljárási bírsággal sújthatja. (5) A lefoglalás foganatosítására a  szemle szabályai irányadóak azzal, hogy a  szemletárgy birtokosára vonatkozó szabályokat a lefoglalt áru és eszköz birtokosára kell alkalmazni. (6) Ha a  lefoglalás elrendelésére az  51.  § (4)  bekezdés c)  pontjára hivatkozás ellenére került sor, akkor a  lefoglalást elrendelő végzés elleni fellebbezésnek a végzés végrehajtására halasztó hatálya van. 19. § [Lefoglalt áru és eszköz elszállítása és őrzése] (1) A vámhatóság a  lefoglalt árut és eszközt elszállítja és megőrzi, vagy ha az  elszállítás lehetetlen vagy aránytalanul magas költséggel járna, az  árut és eszközt a  birtokos őrizetében hagyja a  használat és az  elidegenítés jogának megtiltásával. Ha a vámjogszabályok eltérően nem rendelkeznek lefoglalt áru és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik. (2) A lefoglalásról készített jegyzőkönyv a lefoglalt árut és eszközt egyedi azonosításra alkalmas módon írja le. (3) A lefoglalt árut és eszközt úgy kell őrizni, hogy az  változatlan maradjon, ne lehessen kicserélni, és az  azonossága könnyen megállapítható legyen. (4) Az irat birtokosának kérelmére és költségére – ha ez a vámigazgatási eljárás érdekét nem veszélyezteti – a lefoglalt iratról hiteles másolatot kell kiadni. 20. § [Lefoglalás megszüntetése] (1) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a lefoglalást a vámhatóság megszünteti, ha a) az elrendelésének oka megszűnt, b) a vámhatóság a vámigazgatási eljárást megszüntette, c) a vámigazgatási ügy érdemében döntést hozott, vagy d) a vámjogszabályok megsértésével összefüggésben indult büntetőeljárásban lefoglalásnak van helye, és ennek érdekében a büntetőügyben eljáró hatóság a vámhatóságot megkereste. (2) Eltérő rendelkezés hiányában a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges lefoglalt árut és eszközt a  lefoglalás megszüntetéséről rendelkező döntés közlését követő 30 napon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták, feltéve, hogy a lefoglalással kapcsolatos költségeket megfizeti. Ha a vámhatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat át kell adni a megkeresett szervnek. (3) A lefoglalt áru és eszköz annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja vagy annak, akitől azt a  vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a  jogszerű birtoklás tényét igazolta. Ha a  lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, a  dolog kiadása helyett a  vámhatóság a  22.  § (1)  bekezdés b)  pontjában meghatározott módon jár el. (4) Ha a  lefoglalt dolog tulajdonosa, birtokosa a  lefoglalt árut és eszközt a  lefoglalás megszüntetéséről rendelkező döntés közlését követő 30 napon belül nem veszi át, akkor a  vámhatóság a  lefoglalt áru és eszköz értékesítése felől intézkedik. Az értékesítésből befolyt ellenérték a kiadni rendelt, de át nem vett áru és eszköz helyébe lép és elsődlegesen a vámok és egyéb terhek, másodsoron a felmerült költségek kiegyenlítésére szolgál. (5) Az értékesítés meghiúsulása esetén a vámhatóság a kiadni rendelt árut és eszközt megsemmisíti. A megsemmisítés költségei a lefoglalt dolog tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terhelik. (6) Az ügyfélnek kiadandó árut és eszközt a  vele szemben más vámigazgatási eljárásban megállapított pénzfizetési kötelezettség biztosítására vissza lehet tartani. 21. § [Lefoglalt áru és eszköz értékesítése] (1) A vámhatóság a  lefoglalt áru és eszköz előzetes értékesítéséről dönt, ha a  lefoglalt áru és eszköz gyors romlásnak van kitéve, vagy huzamos tárolásra alkalmatlan. (2) A vámhatóság a lefoglalt áru és eszköz előzetes értékesítéséről akkor is dönthet, ha a lefoglalt áru és eszköz a) kezelése, tárolása, illetve őrzése – különösen az áru és eszköz értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költséggel járna, b) értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne. (3) Az (1) és (2)  bekezdésben meghatározott esetben a  lefoglalt áru és eszköz akkor értékesíthető, ha a  vámhatóság felhívásától számított 5 napon belül a lefoglalt áru és eszköz kiadása iránt senki nem jelentett be jogos igényt. (4) A lefoglalt áru és eszköz értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt áru és eszköz helyébe lép. 22. § [Elkobzás] (1) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a  vámigazgatási eljárás során a  vámhatóság elkobozza azt a dolgot, a) amelyet a jogsértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, b) amelynek birtoklása jogszabályba ütközik, vagy amely veszélyezteti a közbiztonságot, c) amely jogsértés elkövetése útján jött létre, d) amelyre a  jogsértést elkövették, vagy amelyet a  jogsértés befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak, e) amelyet az  érintett jogsértő a  jogsértés elkövetéséért a  tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott. (2) Az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében a) az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a  dolog nem az  érintett jogsértő tulajdona, kivéve, ha a  tulajdonos a jogsértésről előzetesen tudott és a dolog ilyen célú használatába beleegyezett, b) az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az  a  jogsértőre vagy a  dolog tulajdonosára a  jogsértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene. (3) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az  államra száll. Az  elkobzást követően az  elkobzott dolgot a  vámhatóságnak az e törvény rendelkezéseinek megfelelően értékesítenie kell. MÁSODIK RÉSZ AZ EURÓPAI UNIÓ VÁMJOGÁNAK VÉGREHAJTÁSA IV. FEJEZET A VÁMJOGSZABÁLYOK ALKALMAZÁSI KÖRE, A VÁM KÜLDETÉSE ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 6. A Vámkódex 5. cikkéhez 23. § [Fogalommeghatározások] (1) A Vámkódex 5. cikk 1. pontja szerinti vámhatóság alatt Magyarország tekintetében a NAV-ot és jogszabály alapján a vámjogszabályok alkalmazására hatáskörrel rendelkező más hatóságot kell érteni. (2) A Vámkódex 5. cikk 4. pontja szerinti, nemzeti jog által elismert ügyleti képességgel rendelkező nem jogi személy személyegyesülés az  egyéni cég, a  szakcsoport, a  polgári jogi társaság, a  társasház, a  társasüdülő, a  társasgarázs, az építőközösség és minden más, jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülés. (3) A Vámkódex 5.  cikk 31.  pont a)  alpontja alkalmazásában a  természetes személynek akkor van Magyarország területén szokásos tartózkodási helye, ha az  adott naptári évben – a  ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve – legalább 183 napot életvitelszerűen belföldön tartózkodott. (4) E törvény, illetve a Vámkódex 39. cikk a) pontja alkalmazásában a kérelmező gazdasági tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény alatt a  2013. június 30-ig hatályban volt, a  Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 216/B.  § (2)  bekezdésében, 218.  § (1)–(3)  bekezdésében, 224/A.  §-ában, 253.  § (1)–(3)  bekezdésében, 254.  §-ában, 256/A.  § (1)  bekezdésében, 258/B.  § (1)–(3)  bekezdésében, 258/C.  § (2)–(4)  bekezdésében, 258/E.  § (2)  bekezdésében, 261/A.  § (1)–(3)  bekezdésében, 263.  § (2) és (3)  bekezdésében, 263/A.  § (1)–(3)  bekezdésében, 263/B.  § (1) és (3)  bekezdésében, 263/C.  § (1)  bekezdésében, 264.  § (1)–(3)  bekezdésében, 264/C.  § (1)–(3) bekezdésében, 274. § (1) bekezdésében, 277/A. §-ában, 280. § (1)–(3) bekezdésében, 281. § (1) bekezdésében és a  (3)  bekezdés a)  pontjában, 281/A.  § (1) és (2)  bekezdésében, 282.  § (1) és (2)  bekezdésében, (3)  bekezdés b)  pontjában és (4)  bekezdésében, 282/A.  § (1)–(3)  bekezdésében, 283/A.  § (1)  bekezdésében, 283/B.  §-ában, 303.  § (1)–(4)  bekezdésében, 317.  § (1) és (4)–(7)  bekezdésében, 318.  § (1) és (4)–(7)  bekezdésében, 326.  § (1) és (3)–(6)  bekezdésében, valamint a  XVII. Fejezetében meghatározott bűncselekményeket, illetve a  Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 176.  § (1)–(3)  bekezdésében, 178.  § (1)–(3)  bekezdésében, 182.  § (1)–(3) bekezdésében, 183. § (1) bekezdésében, 184/B. § (1)–(3) bekezdésében, 184/C. § (1)–(3) bekezdésében, 186. § (1)–(3) bekezdésében, 241. § (1) bekezdésében, 242. § (1) és (2) bekezdésében, 248. § (1) és (2) bekezdésében, 249. § (1) bekezdésében, 250. § (1) és (2) bekezdésében, 290. § (1)–(4) bekezdésében, 293. § (1)–(4) bekezdésében, 295. § (1) és (2) bekezdésében, 298. § (1), (1a) és (3) bekezdésében, 321. § (1) bekezdésében, 324. § (1) és (2) bekezdésében, 325.  § (1)–(3) és (5)  bekezdésében, 326.  § (1)–(5)  bekezdésében, 327.  § (1)–(3)  bekezdésében, 329.  § (1)–(3)  bekezdésében, 330.  § (1) és (2)  bekezdésében, 342.  § (1)  bekezdésében, 347.  § (1) és (2)  bekezdésében, 353.  § (1)–(5)  bekezdésében, 358.  § (2)  bekezdésében, 372.  § (1) és (3)–(6)  bekezdésében, 373.  § (1) és (3)–(6)  bekezdésében, 374.  § (1) és (3)–(6)  bekezdésében, 375.  § (1)–(5)  bekezdésében, 379.  § (1) és (3)–(6)  bekezdésében, valamint a  XXXVIII–XLIII. Fejezetében meghatározott bűncselekményeket kell érteni. Jogi személy gazdálkodó esetén további feltétel, hogy a fenti bűncselekmények elkövetése az engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő javára a  jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 1. § (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott előny szerzését célozta vagy eredményezte és a bűncselekményt az engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő a) ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja, illetve ezek megbízottja az  engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő tevékenységi körében követte el, b) tagja vagy alkalmazottja az  engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő tevékenységi körében követte el, és azt a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna. V. FEJEZET AZ ADATTÁROLÁS ÉS INFORMÁCIÓCSERE MÓDJAI 7. Vámkódex 6. cikkéhez 24. § [Számítógépes rendszerek működése] (1) Ha a  vámhatóság váminformatikai rendszere hétköznapokon 8 órától 16 óráig (a  továbbiakban: munkaidőben) 2 órát meghaladó időtartamban vagy egyéb időszakban (a  továbbiakban: munkaidőn kívül) 4 órát meghaladó időtartamban nem üzemel, akkor a  vámhatóság e-mail útján tájékoztatja a  gazdálkodókat, egyidejűleg a  NAV Internetes Portálján közzéteszi az üzemszüneti feldolgozási rend bevezetését. A vámhatóság mind az üzemszüneti eljárás kezdetéről, mind az üzemszüneti eljárás befejezéséről küld tájékoztatást. (2) A gazdálkodó köteles a  vámhatóságnak e-mail útján vagy személyesen haladéktalanul bejelenteni, ha a számítógépesített rendszere munkaidőben 2 órát meghaladó, munkaidőn kívül 4 órát meghaladó időtartamban nem üzemel. (3) A (2) bekezdés szerinti bejelentés, az árunyilatkozat benyújtásával egy időben is megvalósulhat. (4) A (2) bekezdés szerinti bejelentés alapján az üzemszüneti eljárás alkalmazását az érintett vámhivatal jóváhagyja és erről az ügyfelet értesíti. (5) Az érintett vámhivatal a  (2)  bekezdés szerinti bejelentés vizsgálata céljából bizonyítékot kérhet vagy a  helyszínen ellenőrzést végezhet, továbbá az  ügyfél rendszerét üzemeltető székhelye vagy telephelye szerint illetékes vámhivatalt is megkeresheti. (6) Az üzemszünet elhárulásáról a  gazdálkodó e-mail útján vagy személyesen haladéktalanul értesíti a  (3)  bekezdés szerint érintett vámhivatalt. E vámhivatal a bejelentés tudomásul vételéről a gazdálkodót értesíti. (7) A Vámkódex 182.  cikke vagy 185.  cikke szerinti egyszerűsítés alkalmazása, valamint a  Vámkódex 233.  cikk (4)  bekezdés a) és b)  pontja szerinti engedélyezett feladó vagy engedélyezett címzett eljárása esetén az  érintett vámhivatal hivatalos idején túl bekövetkező üzemszünet során az engedélyes a (3) bekezdéstől eltérően maga dönt az  üzemszüneti eljárás alkalmazásáról, melyről az  illetékes vámhivatalt az  üzemszüneti eljárás bevezetését követő munkanapon tájékoztatja. A (4) bekezdésben foglaltak ebben az esetben nem alkalmazandók. (8) A vámhatóság és a gazdálkodó között zajló információcsere kapcsán üzembe helyezett vagy üzembe helyezendő informatikai rendszerek tesztelése, a  rendszerek használatához szükséges információk átadása, illetve a  rendszerekhez használt szoftverek tanúsítása érdekében a  vámhatóság a  gazdálkodókkal együttműködési megállapodást köthet. VI. FEJEZET A SZEMÉLYEK VÁMJOGSZABÁLYOK SZERINTI JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI 8. A Vámkódex 9. cikkéhez 25. § [Nyilvántartásba vétel] (1) A vámjogszabályok és az  e  törvény hatálya alá tartozó személyek nyilvántartásba vételével és nyilvántartásával kapcsolatos ügyben – ha e  törvény másként nem rendelkezik – a  vámhatóság jár el. Az  adószabályok hatálya alá tartozó tevékenységgel kapcsolatban a  vámazonosító számra (a  továbbiakban: VPID szám) történő hivatkozást a  vámjogszabályok szerinti uniós vámazonosító számra (a  továbbiakban: EORI szám) történő hivatkozásként kell értelmezni. (2) Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (a  továbbiakban: FJA) 6.  cikk (2)  bekezdésében meghatározott kivétellel – a  (9) bekezdésre figyelemmel – valamennyi, gazdálkodónak nem minősülő személynek nyilvántartásba kell vetetnie magát azon esetekben, amikor a vámhatósághoz elektronikus úton vagy papíralapon vám-árunyilatkozatot, vagy a Vámkódex 22. cikke szerinti kérelmet nyújt be. (3) A vámhatóság az FJA 4. cikke alapján az EORI nyilvántartásba vételhez szükséges adatok benyújtását elektronikus adatfeldolgozási módtól eltérő módon azon Vámkódex 5. cikk 4. pontja szerinti személyeknek engedélyezheti, akik a vámhatóság vonatkozó számítógépes rendszeréhez való közvetlen hozzáféréssel nem rendelkeznek. (4) Az elektronikus adatfeldolgozási módtól eltérő adatközlés a  vámhatóság honlapján közzétett formanyomtatvány felhasználásával történik. (5) A Vámkódex 5. cikk 5. pontja szerinti gazdálkodónak nem minősülő, a Vámkódex 5. cikk 4. pontja szerinti személy a vámhatóság felé az adószabályban meghatározott adatokon felül a) benyújtja a nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy rendelkezik-e EORI számmal, és b) nem magyar állampolgárságú természetes személy esetén közli úti okmányának típusát, számát, a kiállítás és a lejárat idejét, a kiállító hatóság illetőségét, elektronikus elérhetőségét. (6) A gazdálkodó a vámhatóság felé az adószabályban meghatározott adatokon felül a) bejelenti az Európai Unió területén letelepedett adózó esetén pénzforgalmi számla számait, és b) benyújtja a nyilatkozatát, arra vonatkozóan, hogy rendelkezik-e EORI számmal. (7) A vámhatóság kérheti az adatok hitelességét bizonyító okiratok bemutatását. (8) A vámhatóság vámazonosító szám igénylése esetén a  bejelentés alapján EORI számot állapít meg a  Vámkódex 9. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti esetekben. (9) A vámhatóság az  FJA 6.  cikk (2)  bekezdése alapján a  nyilvántartásba vétel mellőzésének indokoltságát az  ügy körülményeire tekintettel alkalmanként állapítja meg. 26. § [EORI szám érvénytelenítése] (1) A vámhatóság az FJA 7. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján érvényteleníti az általa kiadott EORI számot, ha a) az  érintett személy cégbírósági bejegyzés, törzskönyvi nyilvántartásba vétel iránti kérelmét a  cégbíróság, illetve a  kincstár elutasította, kivéve, ha az  ügyfél igazolja a  cégbíróság elutasító végzésének kézhezvételét követő 30 napon belül, hogy a  cégbejegyzési kérelmének elutasítását követő 8 napon belül kérelmét ismételten benyújtotta és a bejegyzés iránti eljárás folyamatban van, b) az érintett személy cégbejegyzési eljárását a cégbíróság megszüntette, c) az  érintett személynek a  cégjegyzékből való törlését a  cégbíróság végleges végzésével elrendelte, vagy az érintett személyt a törzskönyvi nyilvántartásból törölték, valamint az egyéni vállalkozók nyilvántartásából törölték, d) az érintett személy által a rá irányadó szabályoknak megfelelően bejelentett székhelye nem valós cím, e) hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy a bejelentett szervezeti képviselő nem valós személy, f ) az adószám törlését kimondó határozat véglegessé vált, vagy g) a gazdálkodónak nem minősülő személy meghalt. (2) A vámhatóság az EORI szám érvénytelenítéséről vámigazgatási eljárásban eljárva határozattal dönt. (3) Ha cégbírósági bejegyzésre kötelezett ügyfél esetében az  érvénytelenítés elrendelésére az  (1)  bekezdés d) vagy e) pontja alapján került sor, a vámhatóság a határozat véglegessé válásának megállapítását követő napon a  cégbíróság elektronikus úton történő értesítésével kezdeményezi az  EORI szám érvénytelenítésével érintett ügyfélnyilvántartásból való törlését. Az EORI szám (1) bekezdés d) vagy e) pontja szerinti érvénytelenítése esetén, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő ügyfelek esetében a vámhatóság a véglegessé válás megállapítását követő napon megkeresi az  egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szervet az  érvénytelenítés tényének és időpontjának az egyéni vállalkozók nyilvántartásába való bejegyzése érdekében, más, cégbírósági bejegyzésre nem kötelezett ügyfél esetében az érvénytelenítésről értesíti az ügyfél nyilvántartását vezető egyéb szervet. (4) A vámhatóság az  (1)  bekezdés d) vagy e)  pontjában meghatározott esetekben az  EORI szám érvénytelenítését elrendelő határozatot hirdetményi úton közli az ügyféllel. (5) A vámhatóság az  EORI szám érvénytelenítését elrendelő határozatot megsemmisítő határozatról és a  határozat véglegessé válásának időpontjáról értesíti a cégbíróságot, az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szervet vagy az ügyfél nyilvántartását vezető egyéb szervet. (6) Az FJA 7. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti tudomásra jutástól az EORI szám várható érvénytelenítésével érintett ügyfél EORI számát tartalmazó árunyilatkozat, értesítés, kérelem feldolgozását fel kell függeszteni a  (2)  bekezdés szerinti, az  érvénytelenítési eljárás során hozott határozat véglegessé válásáig. A  vámhatóság az  elsőfokú döntés, illetve ha az  ellen fellebbeztek, akkor a  másodfokú döntés véglegessé válásának megállapítását követő napon intézkedik a) a felfüggesztés lezárásáról, ha az EORI szám érvénytelenítését elrendelő határozatot megsemmisítették, b) az árunyilatkozat, értesítés és kérelem elutasításáról, ha az EORI szám érvénytelenítését helyben hagyták. (7) Az EORI szám érvénytelenítésére irányuló kérelemre vagy hivatalból indult eljárás során az  EORI szám érvénytelenítésére vonatkozó határozat akkor hozható meg, ha az  adott EORI számon nyilvántartott ügyfél vonatkozásában az  FJA 7.  cikk (1)  bekezdés b)  pontja szerinti tudomásra jutás vagy az  érvénytelenítésre irányuló kérelem befogadása előtt indult vámigazgatási eljárások lezárulnak, a  vámhatóság az  esedékes vám és egyéb terhek megfizetésére vonatkozó kötelezettségeket előírja a  folyószámlán, és a  lejárt tartozások beszedése iránti intézkedéseket végrehajtja. (8) Az EORI szám érvénytelenítése az adószabályok szerinti VPID számként való alkalmazást közvetlenül nem szünteti meg. A VPID számként való alkalmazás megszüntetését a NAV az adóigazgatási eljárások lezárását és az adótartozás beszedését követően végezheti el. VII. FEJEZET INFORMÁCIÓNYÚJTÁS 9. A Vámkódex 12. cikkéhez 27. § [Vámtitok] (1) Vámtitok a vámjogszabályok alkalmazásával összefüggő feladatai elvégzése során a vámhatóság tudomására jutott minden információ, függetlenül annak megjelenési formájától. (2) A vámhatóság, valamint alkalmazottja, volt alkalmazottja, az  ellenőrzésbe vagy az  eljárásba bevont minden más személy a feladatai ellátása során tudomására jutott minden, jogszabály által védett titkot köteles megőrizni. 28. § [Vámhatóság általi adatigénylés] (1) A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a  tudomására jutott információk ellenőrzéséhez, a  személy és az áru azonosítása érdekében a következő nyilvántartásokból igényelhet adatot: a) a  személy azonosítása érdekében a polgárok személyiadat- és lakcímnyilvántartásából, útlevélszám alapján az útlevél-nyilvántartásból, a cégbírósági nyilvántartásból és az egyéni vállalkozói nyilvántartásból, b) az áru és gépjármű azonosításához a gépjármű-nyilvántartásból, c) a Vámkódex 39.  cikk a)  pontjában meghatározott feltételek ellenőrzése céljából, a  82.  § (2)  bekezdésében meghatározott gazdasági tevékenységgel összefüggő súlyos bűncselekmény kérelmező általi elkövetésének ténye vonatkozásában (időpont, bűncselekmény megjelölése, kiszabott büntetés és mellékbüntetés) a bűntettesek nyilvántartásából a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a  bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló törvény szerinti rendszerből, d) a Vámkódex 39.  cikk a)  pontjában meghatározott feltételek ellenőrzésével összefüggésben az  FJA 28.  cikk (2)  bekezdésében meghatározottak végrehajtásának biztosítása céljából, a  82.  § (2)  bekezdésében meghatározott gazdasági tevékenységgel összefüggő súlyos bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt a  kérelmezővel szemben indult büntetőeljárás vonatkozásában (eljáró szerv megjelölése, tagállam, az  eljárás kezdő időpontja) a  büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásából, a  bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a  bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló törvény szerinti rendszerből, vagy e) jogszabályi felhatalmazás alapján az abban meghatározott nyilvántartásokból. (2) A vámhatóság megkeresésére a  hitelintézet a  vámérték valódiságának, a  vámtartozás, valamint az  egyéb terhek befizetésének ellenőrzéséhez pénzforgalmi adatokat térítésmentesen szolgáltat. (3) A vámhatóság a  személyiadat- és lakcímnyilvántartás szervétől természetes személyazonosító adatokkal vagy a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve által képzett kapcsolati kóddal vehet át adatokat. (4) A vámtitkot a  hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják, ha a  titoktartási kötelezettség megtartását a  feldolgozás során biztosítják és – ha a  hivatalos statisztikáról szóló törvény másként nem rendelkezik – azt a későbbi egyedi azonosításra alkalmatlanná teszik. 29. § [Tájékoztatás vámtitokról és összesített adatokról] (1) E § alkalmazásában a  vámhatóság megkeresés esetén annak beérkezésétől számított 30 napon belül, illetve hivatalból tájékoztatja a vámtitokról a) a nemzetbiztonsági szolgálatokat törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából, b) a  Rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervet és a terrorizmust elhárító szervet törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében, c) az ügyészt, valamint a nyomozó hatóságot törvényben meghatározott feladatai ellátása céljából, d) a bíróságot az igazságszolgáltatási tevékenysége ellátása céljából, e) engedélyezési, ellenőrzési, felügyeleti, nyilvántartási, hitelesítési és piacfelügyeleti feladataik ellátása céljából, ea) a nemzeti külkereskedelmi államigazgatási szervet, eb) a kábítószer-prekurzorok kivitelének és behozatalának engedélyezésére kijelölt hatóságot, ec) a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóságot, ed) a közraktározás-felügyeleti hatóságot, ee) az  Európai Unióba irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerével kapcsolatos feladatok ellátására kijelölt hatóságot, ef ) a piacfelügyeleti hatóságot, eg) a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervet, eh) a piaci árinformációs rendszert működtető szervet, ei) a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságokat, ej) az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet, ek) a borászati hatóságot, el) az  egyes árukra vagy országokra vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyezésre, felügyeletre kijelölt hatóságot, em) az egészségügyi államigazgatási szervet, f ) az agrárpolitikáért felelős minisztert az agrárrendtartással és a piacvédelmi elemzéssel összefüggő feladatok ellátása céljából, g) a minisztert, ha a tájékoztatás jogszabályban meghatározott feladata ellátásához szükséges, h) az  egészségügyért felelős minisztert, illetve a  külpolitikáért felelős minisztert ellenőrzési feladatai ellátása céljából, i) a kereskedelemért felelős minisztert dömping- és szubvencióellenes, piacvédelmi elemzési célokból, j) az igazságügyért felelős minisztert az Európai Unió felé fennálló kötelezettség teljesítése céljából, k) az Állami Számvevőszéket, továbbá a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szervet a hatáskörükbe tartozó ellenőrzések lefolytatása céljából, l) a Magyar Nemzeti Bankot a fizetési mérleg összeállítása céljából, m) a Központi Statisztikai Hivatalt statisztikai célból, n) a  Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt az  energiastatisztikai adatok összeállítása érdekében, valamint az engedélyesként nyilvántartott gazdálkodók adatairól, hatósági feladatainak ellátása céljából, o) a  kőolaj, kőolajtermék és földgáz biztonsági készletezésével összefüggő feladatokat ellátó szervezetet e feladatainak ellátása céljából, p) a  közös jogkezelést végző szervezeteket a  szerzői jogról szóló törvényben meghatározott igény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátása céljából, q) a hagyatéki eljárásban eljáró közjegyzőt a közjegyzői hatáskörbe tartozó eljárás során és annak lefolytatása céljából, r) a  Magyar Export-Import Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságot és a  Magyar Exporthitel Biztosító Zártkörűen Működő Részvénytársaságot az  áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kereskedelmi forgalomban történő kiviteli tevékenység folytatására jogosultnak az  általa igénybe vehető szolgáltatásokról történő tájékoztatása céljából, s) a  közlekedési hatóságot a  Vámkódex 39.  cikk e)  pontja szerinti biztonsági és védelmi szabványokkal kapcsolatban a  vámhatóság által lefolytatott eljárásának eredményéről a  meghatalmazott ügynök vagy ismert szállító minősítésével kapcsolatos feladatok ellátása céljából. (2) A vámtitokról való tájékoztatás azon adatokra terjedhet ki, amelyek kezelésére az  (1)  bekezdés szerinti szervek törvény alapján jogosultak. (3) A vámtitok körébe tartozó adatok az Európai Unió és tagállamainak szervei részére a vámjogszabályokban foglaltak alapján adhatók át. (4) A vámtitok körébe tartozó adatok harmadik ország hatósága részére a vonatkozó, közigazgatási hatóságok közötti kölcsönös vámügyi segítségnyújtás tekintetében irányadó nemzetközi szerződésekben, valamint az  e  törvényben foglaltak alapján adhatók át. (5) A vámhatóságok együttműködésére vonatkozó nemzetközi szerződések alapján harmadik országba továbbított, természetes személlyel kapcsolatba hozható egyedi adatok kizárólag az  információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben foglaltak betartásával továbbíthatók. (6) Az adatok átadásáról az  érintettet kérelmére az  információs önrendelkezési jogról és az  információszabadságról szóló törvény szabályai szerint tájékoztatni kell. (7) A vámtitkot képező, személyes adatnak nem minősülő egyedi adatok adatfeldolgozási technikával kezelhetők és továbbíthatók, ha az adatbiztonság feltételeinek a fogadó állam eleget tesz. (8) E § alkalmazásában a  vámhatóság megkeresés esetén annak beérkezésétől számított 30 napon belül, hivatalból tájékoztatja a  kereskedelemért felelős minisztert és a  külgazdasági ügyekért felelős minisztert a  vámpolitikai, kereskedelempolitikai elemzési célokból összesített adatokról. 30. § [Egyedi adatkezelés] (1) A vámhatóság és a) a  29.  § (1)  bekezdés e)  pont ea)–ee)  alpontjában meghatározott hatóságok, továbbá a  29.  § (1)  bekezdés e)  pont ef )  alpontja szerinti hatóság közül a  gazdasági célú felhasználásra szánt egyes termékek (berendezések, készülékek, gépek és rendszerek), illetve a  kötelező hitelesítés körébe tartozó egyes mérőeszközök piacfelügyeletére kijelölt hatóság, valamint a  29.  § (1)  bekezdés e)  pont el)  alpontja szerinti hatóság a vámeljárásokhoz, az áruk nemzetközi forgalmának ellenőrzéséhez köthető, b) a  mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az  engedélyezési, a  bizonylatolási és export-visszatérítési, c) az egyes tagállamok vámhatóságai a vámunióból eredő, közös feladataik teljesítése érdekében – ha az  adatvédelem technikai feltételei biztosítottak – adatkezeléseiket összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhetnek. (2) A 29.  § (1)  bekezdés r)  pontja szerinti adatigénylés teljesítését az  érintett a  vámhatósághoz intézett, írásban vagy elektronikus úton tett nyilatkozatban megtilthatja. (3) Az adatigénylés teljesítésének a (2) bekezdés szerinti megtiltása esetén a vámhatóság a 29. § (1) bekezdés r) pontja szerinti adatigénylés teljesítését megtagadja. (4) Ha az  érintett a  29.  § (1)  bekezdés r)  pontja szerinti adatigénylés teljesítését követően tiltja meg az  adatainak továbbítását, a vámhatóság a nyilatkozat megtételét követő, további adatigénylés teljesítését megtagadja és értesíti a Magyar Export-Import Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságot és a Magyar Exporthitel Biztosító Zártkörűen Működő Részvénytársaságot az adattovábbítás megtiltásáról. 31. § [Adatkérés] (1) Az ügyfél díjfizetés ellenében a  NAV váminformatikai rendszerében levő, saját vámtevékenységéhez kapcsolódó forgalmi adatok lekérésére. A fizetendő díj mértékének meghatározó szempontjait a miniszter rendeletben állapítja meg. (2) Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan forgalmi adat, amely személlyel nem azonosítható, azonban nem adható át adat stratégiai termékekről, így különösen az  állami tartalék célú áruforgalomról, a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú áruforgalomról, továbbá ha a forgalmazásban az exportőr, importőr vagy gyártó száma 3-nál kevesebb. A  fizetendő díj mértékének meghatározó szempontjait a  miniszter rendeletben állapítja meg. (3) A vámtitok megőrzésének kötelezettsége nem áll fenn abban az  esetben, ha a  pénzügyi információs egységként működő hatóság a  pénzmosás és a  terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben meghatározott feladatkörében eljárva vagy külföldi pénzügyi információs egység írásbeli megkeresésének teljesítése céljából közvetlen hozzáféréssel lekérdez vagy írásbeli megkeresés útján kér vámtitoknak minősülő adatot a vámhatóságtól. 10. A Vámkódex 15. cikkéhez 32. § [Adatszolgáltatás a vámhatóság részére] (1) A vámhatóság adatszolgáltatásra vonatkozó kérésének módja lehet írásbeli vagy szóbeli közlés, valamint a vámhatóság informatikai rendszere által küldött elektronikus üzenet. (2) Az információnyújtást az  érintett akkor tagadhatja meg, ha arra nézve tanúvallomást nem tehet, vagy azt megtagadhatja. (3) Ha a  vámellenőrzésekben közvetve vagy közvetlenül érintett személy kéri, a  vámhatóság az  eredeti okmányok helyett az  e  személy által készített és általa az  eredetivel egyezőként elismert másolatot veszi át, ha azt a vámhatóság a tényállás tisztázásához elégségesnek ítéli. (4) Ha a  vámhatóság adatszolgáltatásra vonatkozó kérését elektronikus úton juttatja el az  általa e  céllal működtetett elektronikus rendszeren keresztül a  pénzügyi intézmény, a  pénzforgalmi intézmény és a  befektetési vállalkozás részére, a  megkeresés, illetve annak teljesítése tekintetében az  adóigazgatási rendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: Air.) rendelkezéseit kell alkalmazni. (5) Ha az ügyfél az adatszolgáltatási kötelezettségének a vámhatóság felhívására, a meghatározott időpontig nem tesz eleget, eljárási bírsággal sújtható, továbbá a vámhatóság a vámellenőrzést és az áruátengedést követő ellenőrzést felfüggesztheti és – az ellenőrzött ügyfél költségére – a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti. (6) A vámhatóság a  vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 1186/2009/EK tanácsi rendelet (a  továbbiakban: vámmentességi rendelet) 107.  cikke alapján történő vámmentes üzemanyagbehozatal esetén a  vámmentességi rendelet 110.  cikk (1)  bekezdése szerinti kötelezettség ellenőrzése, valamint a  vámmentességi rendelet 110.  cikk (2)  bekezdése szerinti vámfizetési kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében a  szabad forgalomba bocsátás vámeljárás alanyát kötelezheti a  természetes személyazonosító adatai, továbbá a  gépjármű belépésének és – ha történt ilyen – a  kilépésének időpontjára, rendszámára, üzemmódjára vonatkozó adatok szolgáltatására. (7) A vámhatóság a  vámhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom ellenőrzése során, érkező légi járat esetén az utasok repülésre történő bejelentkezése befejezésének időpontjától, induló légi járatok esetén a járatra történő utasfelvétel megkezdése előtt egy órával a  légiközlekedésről szóló törvény alapján jogosult a  személyszállítást végző légi fuvarozótól, a légiközlekedésről szóló törvényben meghatározott utasnyilvántartási adatokat kérni. (8) A vámhatóságnak a  (7)  bekezdés szerint kapott adatokat az  átvételüktől számított 24 óra elteltével törölnie kell, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy azokra a vámhatóságnak a bűnüldözési feladatai végrehajtásához szüksége van. 11. A Vámkódex 16. cikkéhez 33. § [Adatok megőrzése] A vámhatóság és a  gazdálkodók elektronikus rendszerében tárolt adatokat, illetve azok bármilyen módosítását az adatok keletkezésének, illetve módosításának évétől számított 10 évig kell megőrizni. VIII. FEJEZET VÁMJOGI KÉPVISELET 12. A Vámkódex 18. cikkéhez 34. § [Vámjogi képviselet] (1) Más tagállamban letelepedett és a  Vámkódex 39.  cikk a)–d)  pontjában megállapított feltételeknek megfelelő személy vámjogi képviselőként való, a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdése szerinti eljárásához a) érvényes engedélyezett gazdálkodói engedély, vagy a  Vámkódex 39.  cikk a)–d)  pontjában megállapított feltételeknek való megfelelésről a letelepedés helye szerinti vámhatóság által kiadott igazolás bemutatása és b) az állami adó- és vámhatóság által kiadott adószám, vagy a letelepedés helye szerinti tagállam által kiadott közösségi adószám szükséges. (2) Magyarországon letelepedett és a  Vámkódex 39.  cikk a)–d)  pontjában megállapított feltételeknek megfelelő személy más tagállamban vámjogi képviselőként való, a  Vámkódex 18.  cikk (3)  bekezdése szerinti eljárásához a Vámkódex 39. cikk a)–d) pontjában megállapított feltételeknek való megfelelésről a vámhatóság igazolást állít ki. (3) A Ptk. szerinti törvényes képviselet nem minősül vámjogi képviseletnek. (4) Magyarországon a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdés alapján a Vámkódex 5. cikk 6. pontja szerinti, Magyarországon letelepedett vámjogi képviselőként – az  (5) és (6)  bekezdésben foglaltakra figyelemmel, valamint a  (7)  bekezdés kivételével – a  Vámkódex 38.  cikk (2)  bekezdés a)  pontja szerinti engedéllyel rendelkező gazdálkodó, továbbá vámtanácsadó vagy vámügynök járhat el. E  §-t a  Vámkódex 18.  cikk (4)  bekezdése alapján az  Európai Unió vámterületén nem letelepedett vámjogi képviselőre is alkalmazni kell. (5) A vámügynök árunyilatkozat, vám-árunyilatkozat vagy értesítés benyújtása esetén járhat el vámjogi képviselőként. (6) Az (5) bekezdésben foglalt esetben, valamint a kérelemre indult eljárások során – a 186. § (3) bekezdés kivételével – képviselőként a  Vámkódex 38.  cikk (2)  bekezdés a)  pontja szerinti engedéllyel rendelkező gazdálkodó, továbbá vámtanácsadó is eljárhat. (7) A vámhatóság előtti jogorvoslati eljárásokban az  ügyfelet a  Vámkódex 38.  cikk (2)  bekezdés a)  pontja szerinti engedéllyel rendelkező gazdálkodó, továbbá vámtanácsadó, valamint ügyvéd, kamarai jogtanácsos, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász képviselheti. 13. A Vámkódex 19. cikkéhez 35. § [A vámjogi képviselet általános szabályai] (1) A vámjogi képviseletre vonatkozóan eseti vagy állandó meghatalmazás vagy megbízás adható. (2) Ha a  meghatalmazásból más nem tűnik ki, az  kiterjed az  eljárással kapcsolatos valamennyi nyilatkozatra és cselekményre. (3) Ha egy személy a  vámigazgatási ügyben nem személyesen jár el, a  vámhatóság az  eljáró képviselő képviseleti jogosultságát megvizsgálja. (4) Ha egy személy a vámigazgatási eljárás során képviselőt jelöl ki, akkor az iratokat a vámhatóság a képviselő részére küldi meg azzal, hogy a  személyes megjelenésre szóló idézés kézbesítése azonban a  megidézett részére történik, képviselőjének egyidejű értesítésével. (5) A vámhatóság határidő tűzésével nyilatkozattételre hívja fel az  érintettet, ha az  érintett és a  vámjogi képviselő nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik ellentétesek. Ha valamely érintett határidőben nem nyilatkozik, a vámhatóság a rendelkezésére álló adatok és információk alapján dönt. (6) Ha a  vámigazgatási ügyben a  vámhatóság előtt vámjogi képviselőként ügyvéd, kamarai jogtanácsos, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász jár el, akkor a  vámjogi képviselet típusának meghatározása mellett az  ügyvédi tevékenységről szóló törvény ügyvédi meghatalmazásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. (7) Ha a  vámjogi képviselő olyan személy kijelölése alapján járna el a  vámhatóság előtt, aki a  Ptk. szerinti törvényes képviselet alatt áll, úgy e személynek a vámjogi képviselőt a törvényes képviselője útján kell meghatalmaznia. 36. § [Vámjogi képviselet egyedi ügyben] (1) Az eseti jelleggel meghatalmazott személy a képviseleti jogosultságát – a 35. § (6) bekezdését kivéve – az e §-ban meghatározott módon köteles igazolni. (2) Az eseti meghatalmazást írásba kell foglalni, amely kapcsán a  meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát kérésre a vámhatóságnak benyújtani. (3) Az írásbeli eseti meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. (4) A külföldön kiállított eseti meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell foglalni, és felülhitelesítéssel kell ellátni. (5) Az eseti meghatalmazás visszavonása, felmondása a  vámhatósággal szemben a  hozzá való bejelentéstől, a  többi személlyel szemben pedig a vele való közléstől hatályos. (6) A vámjogi képviselet az ügyfél halála folytán a halál tényével szűnik meg. 37. § [A vámjogi képviselet több ügyben] (1) A vámigazgatási ügyekben az  állandó meghatalmazás vagy megbízás a  vámhatóság előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az  érintett vagy a  képviselője a  vámhatóság által rendszeresített – a  NAV honlapján közzétett – formanyomtatvány alkalmazásával papíralapon vagy elektronikusan jelenti be. (2) Ha a  vámjogi képviselet a  Vámkódex 22.  cikke szerinti kérelem benyújtására vonatkozik, akkor a  képviseletet elektronikusan kell bejelenteni. (3) Ha az  állandó meghatalmazást vagy megbízást, illetve annak megszűnését a  képviselő jelenti be, a  vámhatóság a  bejelentésről a  meghatalmazót vagy megbízót írásban értesíti. A  megbízó az  állandó meghatalmazás vagy megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni a  vámhatósághoz, illetve a  képviseleti jog megszűnését a  képviselő is bejelentheti a  vámhatóságnál. A  képviseleti jog keletkezése és megszűnése a  vámhatósággal szemben a  vámhatósághoz történő bejelentéstől hatályos azzal, hogy a  képviseleti jog megszűnésének bejelentése napján a  képviselőt még a  vámhatósági iratok átvételére jogosult személynek kell tekinteni. IX. FEJEZET A VÁMJOGSZABÁLYOK ALKALMAZÁSÁVAL KAPCSOLATOS HATÁROZATOK 14. A Vámkódex 22. cikkéhez 38. § [Uniós és nemzeti szabályok egymáshoz való viszonya a kérelemre indult eljárásban] Eltérő rendelkezés hiányában az  e  törvény alapján kérelemre induló eljárásokban a  Vámkódex 22–28.  cikk szerinti kérelem alapján hozott határozatokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az  e  törvényben foglalt kiegészítésekkel. 39. § [A kérelem] (1) Az ügyfél által a vámigazgatási eljárásban benyújtott kérelem olyan nyilatkozat, amellyel az ügyfél a vámigazgatási eljárás lefolytatását, illetve a vámhatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében. (2) Eltérő rendelkezés hiányában az ügyfél kérelmével a tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig rendelkezhet. (3) E § rendelkezé …