13/2010. (III. 4.) KHEM rendelete az Általános Robbantási Biztonsági Szabályzatról.

13/2010. (III. 4.) KHEM rendelete az Általános Robbantási Biztonsági Szabályzatról. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/A. § (2) bekezdés f) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 133/2008. (V. 14.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A rendelet hatálya 1. § (1) A rendelet hatálya a polgári robbantási tevékenységre terjed ki. (2) A rendelet hatálya nem terjed ki a) a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szerv, továbbá a Magyar Köztársaság területén állomásozó fegyveres szerv birtokában lévő robbanóanyag és lőszer, b) a polgári felhasználású pirotechnikai termék, és c) a polgári felhasználású lőszer gyártására, tárolására, felhasználására és megsemmisítésére. Értelmező rendelkezések 2. § E rendelet alkalmazásában 1. bányabeli raktár: robbanóanyag tárolására szolgáló egymással összefüggő földalatti térségekből álló és valamely bejáratával bányatérséghez csatlakozó létesítmény; 2. biztonsági távolság: a) a veszélyességi fokozatba sorolt gyártó, tároló építmény és a környezetében levő védendő építmény vagy létesítmény között – azok irányában – megtartandó olyan legkisebb távolság, amelynek határainál az építményben esetlegesen bekövetkező robbanás ütőhullámának nyomásmaximuma legfeljebb megengedett értéket ér el, b) a robbantás helyétől mért távolság, amelyen túl a robbantásnak a környezetre, személyekre gyakorolt hatása veszélytelen; 3. brizáns robbanóanyag: olyan robbanóanyag, amelynek indítása csak megfelelő erősségű lökéshullámmal idézhető elő; 4. érvényességi kör: a robbantásvezetői vagy a robbantómesteri engedélyben megjelölt szakterület; 5. felügyeleti személy: termelést, munkát irányító, ellenőrző személy; 6. földalatti raktár: robbanóanyag tárolására szolgáló, egymással összefüggő, közvetlenül a külszínre nyíló földalatti térségekből álló létesítmény, amelynek külszíni nyílásait kerítéssel határolják körül; 7. gyártóműi raktár és tárolóhely: a) bázisraktár: a létesítmény területén, a robbanóanyag-gyártó vagy feldolgozó (szerelő) üzemek körzetén kívül telepített, állandó használatra épített raktár, amely lehet aa) alapanyag-raktár, amely a vásárolt vagy előállított – továbbfeldolgozásra alapanyagként szolgáló – robbanóanyag tárolására szolgál, annak felhasználásáig, ab) készáruraktár, amely a gyártott robbanóanyag késztermék tárolására szolgál, annak értékesítéséig, b) átmeneti raktár: a robbanóanyag-gyártó vagy feldolgozó (szerelő) üzem körzetén kívül telepített, vagy az üzemhez, kutatóhoz, laboratóriumhoz rendelt, attól biztonsági távolságra telepített, állandó használatú raktár, amely ba) a gyártási sorozat összeállítására váró, vizsgálat alatt álló vagy értékesítés előtti átcsomagolásra váró befejezetlen késztermék, bb) további feldolgozásra (szerelésre) váró robbanóanyag, gyártmány, bc) megsemmisítésre váró robbanóanyag, vagy bd) kutatórészleg által előállított kísérleti robbanóanyag tárolására szolgál, c) kéziraktár: a robbanóanyag-gyártó vagy feldolgozó (szerelő) üzem, kutató- vagy ellenőrző laboratórium közvetlen használatára létesített, biztonsági távolságra telepített raktár, amely a folyamatos termeléshez, kutatáshoz vagy vizsgálathoz szükséges robbanóanyag, félkész- vagy késztermék, képződő selejt – felhasználásáig vagy megsemmisítéséig tartó – tárolására szolgál, d) tárolóhely: rendszerint a robbanóanyag-gyártó vagy feldolgozó (szerelő) üzem, kutatólaboratórium közvetlen közelében létesített vagy kijelölt, a környezetet nem veszélyeztető módon védett helyiség, fülke vagy páncélszekrény, amely a robbanóanyag gyártásközi műveletek közötti tárolására szolgál, e) átrakodóhely: rendszerint a robbanóanyag-raktárak közelében, azok védett oldalán kiépített vagy kijelölt terület, amely a robbanóanyag közúti járműre vagy vasúti kocsira történő átrakodására szolgál, és ahol a robbanóanyag csak az átrakodás időtartamáig lehet jelen az egyidejűleg elszállításra kerülő mennyiségben; 8. gyutacs: robbanóanyag, valamint robbanóanyaggal töltött tárgy indítására szolgáló, szerelt termék; 9. hordláda: robbanóanyag szállítására kiképzett, e rendelet szerinti követelményeknek megfelelő eszköz; 10. indítás: a robbanóanyag robbanási folyamatának elindításához szükséges impulzus közlése elektromos, nem elektromos, gyújtó- vagy robbanózsinóros, elektronikus gyújtóhálózaton keresztül; 11. indítótöltény: gyutaccsal vagy robbanózsinórral szerelt robbanóanyag-töltény; 12. jégrobbantó töltet, jéglyukasztó irányított töltet: robbanóanyagot tartalmazó, gyutaccsal összeszerelhető, kizárólag jég robbantására használható szerkezet; 13. kifúvási irány: az a jellemző irány, amerre a robbanás ütőhulláma, a gáznemű égéstermékek, a repeszek és a törmelékek túlnyomó része halad; 14. kifúvófal, kifúvófödém: a veszélyességi fokozatba sorolt helyiség olyan határoló fala, födéme, amely az esetlegesen bekövetkező robbanásnak vagy heves égésnek már a kezdeti nyomására felszakad és kifúvódik, ezáltal az építmény más szerkezetei mentesülnek a súlyos romboló hatástól; 15. kifúvófelület: a veszélyességi fokozatba sorolt helyiség határoló felületeinek azon szerkezeti egysége, amely a helyiségben esetlegesen bekövetkező robbanásnak vagy heves égésnek már a kezdeti nyomására felszakad és kifúvódik, 3 kN/m2-nél kisebb robbanási túlnyomás hatására megnyílik, és kiviteli formája a kifúvófal és a kifúvófödém; 16. külszíni raktár: robbanóanyag tárolására szolgáló, egy vagy több épületből álló, kerítéssel körülhatárolt létesítmény; 17. megállt töltet: olyan töltet, amelynek indítását megkísérelték, de nem vagy csak részben robbant fel; 18. mértékadó töltet (Qf): gyutacs használata esetén a 100 ms-on belül együtt indított töltetek közül az azonos késleltetési fokozatban együttrobbanó töltetek mennyisége közül a legnagyobb; gyújtózsinór használata esetén a legnagyobb töltet kétszerese; kábeltöltet esetén a 20 méter hosszú töltet tömege; 19. munkatér: az a helyiség, amelyben a robbanóanyaggal munkaműveletet (pl. csomagolást, töltést, ellenőrzést, mérlegelést) végeznek; 20. műtárgy: épületnek nem minősülő építmény; 21. nyílt rendszerű technológiai berendezés: az a berendezés, amelynek üzemszerű működése során állandóan vagy időszakosan veszélyes mértékű vegyianyag, robbanóanyag, robbanásveszélyes gőz, gáz vagy por juthat a levegőbe; 22. nyújtott töltet: olyan töltet, amelynek legnagyobb és legkisebb méretének hányadosa nagyobb ötnél és felrobbanása után a feszültség hullám közelítőleg ellipszoid-felületen terjed; 23. osztott töltet: egyazon töltési térben több egymástól elkülönített szakaszból álló töltet; 24. primer robbanóanyag: olyan robbanóanyag, amelyben a lökéshullámon kívül egyéb energiaforrás (szúróláng, súrlódás, ütés, felmelegedés) is kiválthatja a detonációt; 25. raktárkezelő: a robbanóanyag bevételezésével, kiadásával és elhelyezésével megbízott robbantásvezető vagy robbantómester; 26. rátett töltet: a robbantandó tárgyon szabadon (előtét nélkül) elhelyezett robbantótöltet; 27. robbanás: nagy sebességű, energia-felszabadulással járó kémiai folyamat; 28. robbanóanyag: szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyag vagy ezek keveréke, amely kémiai reakció révén képes arra, hogy olyan sebességgel fejlesszen gázt, ami elegendő hőmérsékletű és akkora nyomáshullámot hoz létre, hogy a környezetben károsodást idéz elő; 29. robbanóanyaggal kapcsolatos munka: a polgári felhasználású robbanóanyag gyártás, megszerzés, tárolás, felhasználás, megsemmisítés, valamint a tárolással járó robbanóanyag forgalmazás gyakorlati végrehajtása; 30. robbanóanyaggal kapcsolatos munka kisegítő feladatai: azok a feladatok, amelyek nincsenek kizárólag robbantómesteri feladatok közé sorolva; 31. robbanóanyag gyártó létesítmény, -építmény, -épület, -műtárgy, -tűzszakasz, -helyiség, -szabadtér: olyan létesítmény, építmény, épület, műtárgy, tűzszakasz, helyiség, szabadtér, amelyben a végzett tevékenység robbanóanyag gyártására vagy a gyártásával összefüggő kutatásra, vizsgálatra, tárolásra, szállításra, megsemmisítésre irányul; 32. robbanóanyagot tartalmazó tárgy: olyan tárgy, amely egy vagy több robbanóanyagot vagy pirotechnikai anyagot tartalmaz, továbbá ezek gyártás közbeni selejtes darabjai, hulladékai, önmagában is robbanóanyagnak tekintendő félkész termékei (a perforátor, a robbanózsinór, hajtótöltet, az ipari torpedó és a gyújtózsinór); 33. robbanóképes anyag: az az anyag, amelyben mechanikai, hő- vagy más iniciáló hatásra robbanás játszódik le; 34. robbantás: meghatározott célra megtervezett és szándékosan előidézett robbanás; 35. robbantás kezdete: az az időpont, amikor a gyutacsvezetékeket egymáshoz vagy a robbantóvezetékhez csatlakoztatják, a gyújtózsinórt meggyújtják, vagy villamosérzéketlen gyutacs alkalmazása esetén a gyutacsot a robbantó fővezetékhez csatlakoztatják; 36. robbantási munka: a robbantás érdekében a robbantótöltet elkészítésének megkezdésétől a robbantás befejezéséig végzett tevékenység; 37. robbantás befejezése: az az időpont, amikor a robbantómester a robbantótöltet felrobbantásáról meggyőződött, vagy a megállt töltetet hatástalanította; 38. robbantóhálózat: a gyutacsvezetékek, és a robbantóvezeték összekapcsolásával kialakított vezetékrendszer; 39. robbantóhálózat ellenállása: a gyutacsok vezeték hossztól függő össz-ellenállása és a robbanóvezeték ellenállása figyelembevételével meghatározott összes ellenállás ohmban kifejezett értéke; 40. robbantótöltet elkészítésének megkezdése: az az időpont, amikor a robbantás helyén a robbanóanyagot felhasználás céljából a hordládából vagy a gyári csomagolásból kiveszik; 41. sújtólégbiztos robbantás: sújtólégbiztos robbanóanyaggal és robbantógéppel, valamint a sújtólégbiztosság követelményét kielégítő technológiával végrehajtott robbantás; 42. sújtólégbiztos robbanóanyag: az olyan robbanóanyag, amely kielégíti a sújtólégbiztossági feltételeket; 43. szállítási norma: az a tömegegységben vagy darabszámban meghatározott legnagyobb robbanóanyag-mennyiség, amely – a szállítás módjától és a használt göngyöleg fajtájától függően – anyagmozgató, vagy szállítóeszközzel egyszerre szállítható; 44. támfal: a védősánc belső vagy külső részén, annak lábazati biztosítására szolgáló, korlátozott magasságú építmény; 45. tárolási norma: az a tömegegységben vagy darabszámban meghatározott, egy vagy többféle robbanóanyag legnagyobb mennyisége, amely a raktárban vagy tárolóhelyen egyidejűleg jelen lehet; 46. tároló: robbanóanyag elhelyezésére szolgáló épület; 47. tárolókamra: kizárólag robbanóanyag tárolására szolgáló földalatti térség; 48. tárolótér: legfeljebb 500 kg robbanóanyag tárolására szolgáló raktárban a tárolóhelyiség, vagy a tárolókamra helyett létesített, elkülönített térség; 49. technológiai jellegű robbanás: a robbanóanyagok érzékenységéből adódó olyan, gyártási munka közben – védelem mögött – bekövetkezett robbanás, amely nem okoz személyi sérülést vagy tüzet; 50. technológiai tér: a robbanóanyag gyártás folyamatában, a robbanóanyag szárítása, szitálása, préselése, melegítése (megolvasztása) céljára szolgáló, bevédett tér, amelyben a művelet alatt ember nem tartózkodik; 51. terelőfal, terelőfödém: veszélyességi fokozatba sorolt építményben – az épülettel szerkezetileg összefüggő – nem éghető anyagból készült térelhatároló szerkezet, amely a helyiségben esetlegesen bekövetkező robbanás, vagy heves égés hatásának (nyomásának és repeszhatásának) ellenáll; 52. terhelési norma: az a tömegegységben vagy darabszámban meghatározott, egy vagy többféle robbanóanyag mennyiség, amely a gyártási tevékenység végzése közben a munkahelyen egyidejűleg jelen lehet; 53. terhelési tényező: a veszélyességi fokozatba sorolt helyiségben esetlegesen felrobbanó robbanóanyag TNT-egyenértékben kifejezett mennyiségének és a helyiség szabad térfogatának hányadosa kg/m3-ben kifejezve; 54. tnt-egyenérték: az a szám, amely megmutatja, hogy valamely robbanóanyag robbanáshője hányszorosa a TNT (2,4,6-trinitro-toluol) robbanáshőjének; 55. töltet: a robbantásra előkészített, de még nem élesített robbanóanyag; 56. várakozási idő: az az időtartam, amely alatt a) a töltet felrobbanása esetén a robbanás után tilos a robbantás helyére visszamenni, b) megállt töltet esetén védett helyen kell tartózkodni; 57. védett külszíni raktár: olyan raktár, amelynek minden tárolója védett, vagy természetes védettsége a mesterséges védettséggel legalább azonos értékű; 58. védett tároló: a védősánccal körülvett, vagy ezzel a védettséggel legalább azonos értékű természetes védettségű (domb, hegy) tároló; 59. védőfal: a veszélyességi fokozatba sorolt építménytől szerkezetileg független – vasbetonból vagy más, nem éghető szilárd anyagból épített – fal, amely a védősáncéval azonos szerepet tölt be; 60. védősánc: veszélyességi fokozatba sorolt építmény köré, előírt távolságra épített, meghatározott méretű, gyepesített földtöltés, amely az építményben esetlegesen bekövetkező robbanás által okozott lökéshullámtól és repesztől védi a környezetet; 61. veszélyességi fokozat (RV besorolás): a robbanóanyag gyártására, tárolására szolgáló helyiség, szabadtér, építmény, létesítmény veszélyességi besorolására használt megjelölés („RV-1”–„RV-4”); 62. veszélyeztetett terület: a veszélyességi fokozatba sorolt építmény biztonsági távolságának határain belül eső terület; 63. villamosérzéketlen gyutacs: az a villamos gyutacs, amely 5 percig tartó 450 mA erősségű egyenáram hatására nem robban fel; 64. zárt rendszerű technológia: az a technológiai berendezés, amelynek üzemszerű működése során egyáltalán nem, vagy csak veszélytelen mértékben juthat vegyianyag, robbanóanyag, robbanásveszélyes gáz, gőz vagy por a légtérbe. Személyi feltételek 3. § (1) Polgári robbantási tevékenység, robbanóanyag forgalmazás irányításával, felügyeletével az a személy bízható meg, aki a) betöltötte a 21. életévét, b) rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges, e rendelet szerinti képzettséggel és szakmai gyakorlattal, és c) a munkakör ellátásához egészségügyileg alkalmas. (2) Robbanóanyag gyártásért felelős személyként az bízható meg, aki felső- vagy középfokú vegyipari végzettséggel és legalább 3 éves vegyipari gyártási gyakorlattal rendelkezik. Keveréssel előállítható robbanóanyag esetén gyártásért felelős személyként legalább 3 éves robbantásvezetői gyakorlattal rendelkező személy is megbízható. (3) Robbanóanyag megszerzésének, tárolásának irányításával, ellenőrzésével robbantásvezetői képzettséggel, vagy legalább középfokú iskolai végzettséggel és robbantómesteri képzettséggel rendelkező személy bízható meg. (4) Robbantási munka tervezésével, irányításával, ellenőrzésével robbantásvezetői képzettséggel rendelkező személy bízható meg. (5) Építményrobbantás tervének elkészítésével és kivitelezésével felsőfokú műszaki végzettségű, e területen szerzett legalább 3 éves robbantásvezetői gyakorlattal rendelkező személy bízható meg. 4. § (1) Robbanóanyag gyártási munkával az a személy bízható meg, aki megfelelő végzettséggel rendelkezik. Keveréssel előállítható robbanóanyag gyártásával robbantómesteri végzettséggel rendelkező személy is megbízható. (2) Robbanóanyaggal kapcsolatos munka végrehajtásával robbantómesteri képzettséggel rendelkező személy bízható meg. Robbantásvezetői képzettséggel rendelkező személy a robbantásvezetői engedélye szerinti érvényességi körben robbantómesteri munkát is elláthat. (3) Robbanóanyaggal kapcsolatos munkák egyes kisegítő feladatainak elvégzésével arra alkalmas, kioktatott személyt (a továbbiakban: robbantási segéderőt) is meg lehet bízni. Robbantási segéderő az lehet, akit az adott feladat elvégzésére kioktattak és annak megfelelő elsajátításáról visszakérdezéssel meggyőződtek. 5. § (1) Robbantásvezetői engedélyt az kaphat, aki a) 21. életévét betöltötte, b) felső- vagy középfokú műszaki végzettségű, és legalább 3 éves robbantási üzemi gyakorlatot szerzett, c) az 1. melléklet szerinti, legalább 40 órás robbantásvezetői tanfolyamot végzett vagy robbantástechnikai szakmérnök, és d) a robbanóanyaggal kapcsolatos munka végzésére egészségügyileg alkalmas. (2) Robbantómesteri engedélyt az kaphat, aki a) 21. életévét betöltötte, b) felsőfokú műszaki végzettségű, középfokú műszaki végzettségű vagy ipari (műszaki) szakmunkás, és legalább egy éves robbantási üzemi gyakorlatot szerzett, továbbá c) az 1. melléklet szerinti, legalább 120 órás robbantómesteri tanfolyamot végzett vagy robbantástechnikai szakmérnök, és d) a robbanóanyaggal kapcsolatos munka végzésére egészségügyileg alkalmas. (3) Robbantásvezetői vagy robbantómesteri engedélyt kérelemre, a bányafelügyelet vizsgabizottsága előtt tett sikeres vizsgát követően 5 évre, a (4) bekezdés szerinti érvényességi körre a bányafelügyelet adja meg. Az engedély kérelemre, az 1. melléklet szerinti – robbantásvezető esetén 32, robbantómester esetén 16 órás – továbbképző tanfolyam elvégzése és a bányafelügyelet vizsgabizottsága előtt tett sikeres vizsga esetén meghosszabbítható további 5 évre. (4) Robbantásvezetői, illetve robbantómesteri engedély a) külszíni aa) bányászati robbantási munka, ab) egyéb (szeizmikus, kohászati, víz alatti és jég-) robbantási munka; b) épület-, építményrobbantási munka; c) mélyfúrási robbantási munka; d) földalatti robbantási munka érvényességi körre adható. (5) A bányafelügyelet a robbantásvezető vagy a robbantómester engedélyét egy éves időtartamra felfüggeszti, ha halmozottan vagy egy éven belül ismétlődően megszegi a vonatkozó biztonsági szabályokat, vagy szabályszegésével súlyos balesetet vagy súlyos üzemzavart okoz. (6) A felfüggesztés időtartamát követően a robbantásvezető vagy a robbantómester az engedélye szerinti tevékenységet csak akkor folytathatja, ha a (3) bekezdés szerinti tanfolyamon részt vett és sikeres vizsgát tett. (7) A (3) bekezdés szerinti engedélyt a bányafelügyelet véglegesen visszavonja attól, aki feladatai ellátására egészségügyileg (orvosi szakvélemény alapján) véglegesen alkalmatlanná vált. A robbanóanyag kezelés általános követelményei 6. § (1) A robbanóanyag gyártás, forgalmazás, szállítás és a robbantási tevékenység során biztosítani kell, hogy a robbanóanyag ne vesszen el, és ne kerüljön illetéktelen személyhez. (2) A robbanóanyagot óvatosan és kíméletesen kell kezelni és szállítani. A robbanóanyagot ideiglenesen sem szabad elhelyezni ott, ahol tárgy vagy anyag rádőlhet, vagy ahonnan leeshet. (3) A robbanóanyagot a gyártó által meghatározottak szerint kell tárolni és felhasználni, nem szabad olyan környezeti hatásoknak kitenni, amelyek következtében a) akaratlanul felrobbanhat vagy minőségi jellemzői megváltozhatnak, b) villamos áram, villamos töltés, láng vagy szikra hatása alá kerülhet, c) eltulajdoníthatják vagy gondatlanságból kárt tehetnek benne, d) idegen tárgy rádőlhet vagy ráeshet, e) az időjárási viszonyok kárt tehetnek benne, f) idegen tárggyal ütközhet vagy súrlódhat, g) a környezetet szennyezheti. (4) Tilos a) olyan anyagban robbantani vagy olyan anyagot robbantani, amely a robbantás hatására akaratlanul meggyulladhat vagy felrobbanhat, b) a robbanóanyag összetételét megváltoztatni, gyárilag szerelt robbanóanyaggal töltött tárgyat megbontani, szétszerelni, gyújtózsinórral indítható gyutacsba bármilyen eszközzel benyúlni, c) a robbanóanyag 15 m-es körzetén belül dohányozni, nyílt lángot használni vagy nyílt lánggal járó tevékenységet végezni, d) a robbanóanyag környezetében előre nem látható gyújtást eredményező villamos feszültségforrás elhelyezése és fenntartása, e) a robbanóanyagot tartalmazó csomagolási egységeket dobálni, rázni, ütni, ejteni. (5) Aki robbantási munkával kapcsolatban robbanóanyag elvesztéséről, eltulajdonításáról, engedély nélküli felhasználásáról, őrizet nélkül hagyott robbanóanyagról tudomást szerez, robbanóanyagot talál, köteles erről a robbantómesternek vagy a felügyeleti személynek haladéktalanul jelentést tenni. A jelentést intézkedés céljából továbbítani kell a robbantás-vezetőnek. (6) A robbanóanyag elvesztéséről, eltulajdonításáról – függetlenül az elkövető személyének megállapításától – a rendőrségnek, valamint a bányafelügyeletnek azonnal jelentést kell tenni. II. FEJEZET ROBBANÓANYAG GYÁRTÁS Általános rendelkezések 7. § (1) E fejezet alkalmazásában robbanóanyagon a robbanóanyagot tartalmazó tárgyat is érteni kell. A robbanóanyagot tartalmazó tárgy tömege a robbanóanyag tárolására vonatkozó rendelkezések alkalmazása szempontjából a bele töltött robbanóanyag tömegével egyenlő. (2) A gyártási tevékenység a robbanóanyaggal végzett a) kutatási, kísérleti munka, b) előállítás, feldolgozás, c) átdolgozás, tovább feldolgozás, d) szerelés, szétszerelés, visszaszerelés, e) válogatás, csomagolás, töltés, préselés, f) vizsgálat, ellenőrzés, g) nem közúti anyagmozgatás, szállítás. A veszélyességi fokozatba történő besorolás 8. § (1) A gyártónak a gyártás építményeinek robbanóanyagot tartalmazó helyiségeit, szabadtereit – az alkalmazott technológia figyelembevételével – az építésre, az épületgépészeti és a villamos berendezésekre vonatkozó követelmények megállapítása céljából a (2)–(5) bekezdés szerinti veszélyességi fokozatokba kell besorolni. (2) „RV-1” veszélyességi fokozatba tartozik az a robbanóanyagot tartalmazó helyiség vagy szabadtér, amelynek légterében robbanóanyag gőzének, porának, kondenzátumának, és A vagy B tűzveszélyességi osztályú gáznak, gőznek vagy pornak a) veszélyes mértékű, állandó vagy időszakos jelenlétével, lerakódásával vagy b) üzemszerűen nem veszélyes mennyiségű és módú, de üzemzavar vagy előrelátható meghibásodás esetén veszélyes mértékű vagy módú előfordulásával kell számolni. (3) „RV-2” veszélyességi fokozatba tartozik az a robbanóanyagot tartalmazó helyiség vagy szabadtér, amelynek légterében robbanóanyag gőzének, porának vagy kondenzátumának veszélyes mértékű, állandó vagy időszakos jelenlétével, lerakódásával kell számolni, de A vagy B tűzveszélyességi osztályú anyag nem fordul elő még üzemzavar vagy előrelátható meghibásodás esetén sem. (4) „RV-3” veszélyességi fokozatba tartozik az a robbanóanyagot tartalmazó helyiség vagy szabadtér, amelynek légterébe a robbanóanyag gőze, pora, kondenzátuma és A vagy B tűzveszélyességi osztályú gáz, gőz vagy por csak üzemzavar vagy előrelátható meghibásodás esetén csak rövid ideig kerülhet, és veszélyes mértékben legfeljebb a hibahely közvetlen környezetében fordulhat elő. (5) „RV-4” veszélyességi fokozatba tartozik az a robbanóanyagot tartalmazó helyiség vagy szabadtér, amelynek légterében a robbanóanyag, A vagy B tűzveszélyességi osztályú anyag üzemzavar vagy előrelátható meghibásodás esetén is legfeljebb veszélytelen módon van jelen. (6) A gyártó építmény robbanóanyagot nem tartalmazó veszélyességi övezeteit, helyiségeit, szabadtereit és tűzszakaszait be kell sorolni. (7) A gyártónak a gyártó építményt abba a veszélyességi fokozatba kell besorolni, amelyikbe a hozzátartozó legveszélyesebb veszélyességi fokozatú gyártó helyiség, szabadtér tartozik. (8) A gyártó létesítményt abba a veszélyességi fokozatba kell besorolni, amelyikbe a hozzátartozó legveszélyesebb veszélyességi fokozatú gyártó építmény tartozik. (9) A robbanóanyagok vizsgálatára szolgáló laboratóriumok helyiségeit – ha azokban a vizsgálatra kerülő robbanóanyag minták egyidejűleg felrobbanható mennyiségének robbanási hatása a helyiségekre korlátozódik – a tűzvédelmi előírások szerinti osztályba kell besorolni. Telepítési előírások 9. § (1) A gyártó létesítmény és a környezetében levő más, védendő létesítmény, valamint a gyártó létesítményen belül az egyes létesítmények között legalább a 2. melléklet szerint számított biztonsági távolságot kell megtartani. (2) Az (1) bekezdés szerinti biztonsági távolságokat 50%-kal meg kell növelni, ha a gyártó létesítményt belterület mellé vagy külterületi lakott terület, országos közút, közforgalmú vasút, honvédelmi létesítmény, repülőtér vagy különleges védelmet igénylő más létesítmény közelébe tervezik telepíteni. (3) Az „RV-besorolású” építmények között a nagyobb biztonsági távolságot igénylő építmény biztonsági távolságát kell a telepítésnél megtartani. (4) Ha a gyártási technológia feltétlenül megköveteli, akkor kettő vagy több gyártó építmény is egymás közelébe vagy egymás mellé telepíthető és egyetlen építménynek tekinthető. Ebben az esetben az épületrészek egymás közötti védelmének kialakításáról gondoskodni kell. (5) A gyártó létesítmény kerítését az „RV-besorolású” építménytől a biztonsági távolságnak megfelelő távolságra, legalább 5 m-re kell telepíteni. (6) Az „RV-besorolású” építmény által veszélyeztetett területre új építmény csak akkor telepíthető, ha az új építménnyel egyidejűleg olyan külső védelem is létesül, amelynek figyelembevételével megállapított új biztonsági távolság megfelel a telepítési követelményeknek. (7) A gyártónak a gyártó tevékenység vagy a technológia megváltoztatása esetén a biztonsági távolságokat és a védőműveket – az új helyzetnek megfelelően – felül kell vizsgálni. Az építmények belső védelmi rendszerének kialakítása 10. § (1) Az „RV-besorolású” építményt egyszintesre kell alakítani, több szintet igénylő gyártási folyamatnál csak a technológiához szükséges épületrész alakítható ki többszintesre. (2) Az iniciáló robbanóanyaggal, a brizáns robbanóanyaggal vagy az azokat tartalmazó termékekkel kapcsolatos tevékenység végzésére szolgáló gyártó építmény „RV-besorolású” helyiségeit minden más helyiségtől terelőfalakkal kell elválasztani. (3) Azon gyártó helyiség terelőfalait, amely helyiségben a robbanás gyakori bekövetkezésével kell számolni, többszöri robbanással szemben is ellenállónak kell kialakítani. A terelőfalak ténylegesen szükséges szerkezetét és falvastagságát a helyiségben végzett technológiai folyamat, a berendezések, a jelenlevő anyagok minősége, mennyisége, a helyiség terhelési tényezője és minden egyéb környezeti tényező figyelembevételével kell meghatározni. (4) Azon gyártó helyiség terelőfalainak, amely helyiségben a tevékenység nagy biztonsággal kezelhető robbanóanyaggal vagy robbanóanyagot tartalmazó tárggyal függ össze, meg kell felelniük a 14. §-ban foglalt követelményeknek. (5) A (3) vagy a (4) bekezdés szerinti terelőfalakkal a 0,15 kg/m3-nél nagyobb terhelési tényező miatt be nem védhető gyártó helyiséget – ha más helyiségekkel való szoros kapcsolatát a technológia nem követeli meg – önálló épületként is lehet létesíteni. Az ilyen épület határoló falait – az üvegezésük és a tartószerkezetük kivételével – kifúvófalként is ki lehet alakítani. (6) A terelőfalakkal elválasztott és az (5) bekezdés szerint létesített „RV-besorolású” helyiséget vagy épületet önálló tűzszakaszként kell értelmezni úgy, hogy azokra a tűzszakasz fogalmát nem kell alkalmazni. Az ilyen helyiség, épület alapterületét a technológia és a tevékenység helyigénye alapján kell megválasztani. (7) A lőporral vagy az azt tartalmazó termékkel kapcsolatos tevékenységek végzésére szolgáló „RV-besorolású” építményeket tűzszakaszokra kell osztani. (8) A tűzszakaszokat A1 REI-M60 teherhordó és A1 EI 60 térelhatároló tűzgátló szerkezetekkel (tűzfal, tűzgátló fal, tűzgátló födém) kell egymástól elválasztani. (9) Az olyan gyártó helyiség esetén, amelyben robbanóanyagot tartalmazó termék robbanása esetében repeszhatással is számolni kell, terelőfödémet kell kialakítani. A terelőfödémet a terelőfalakkal kell összeépíteni. (10) Az esetleges robbanás vagy heves égés okozta túlnyomás levezetésére az építmények „RV-besorolású” helyiségeit kifúvó felülettel kell ellátni a (11)–(13) bekezdés szerint. (11) Minden „RV-besorolású” helyiség legalább egyik oldalát kifúvófallal kell ellátni, amelynek 3 kN/m2-nél kisebb robbanási túlnyomás hatására fel kell szakadnia. A kifúvófalat a helyiség azon szabadba néző oldalán kell kialakítani, amelyik a várható robbanás centrumához közelebb esik. A kifúvás irányát úgy kell megválasztani, hogy a robbanás a környezetben levő védendő építményeket ne veszélyeztesse. (12) Az „RV-besorolású” helyiségnél – a tartószerkezetek fokozottabb védelme céljából – a robbanási túlnyomás levezetésére kifúvófödém építhető, ha a helyiségben levő robbanóanyag robbanása esetében annak repeszhatásával nem kell számolni. (13) A (11) bekezdésben előírtaktól el lehet térni abban az esetben, ha olyan technológiát alkalmaznak és olyan kis mennyiségűek az egyszerre felrobbanni képes robbanóanyag mennyiségek, hogy az semmiféle veszéllyel nem jár. (14) A különösen veszélyes munkahelyeken (különösen iniciáló robbanóanyag szárításánál, szitálásánál, száraz keverésénél, préselésénél, brizáns robbanóanyag sajtolásánál) a munkavállalókat a technológiai tértől vasbeton fallal és zsiliprendszerű mozgatható acéllappal el kell választani. A vasbeton fal és az acéllap kialakításának olyannak kell lenni, hogy a technológiai térben esetleg felrobbanó összes robbanóanyag a munkavállalók testi épségét ne veszélyeztesse. (15) A robbanóanyagokkal közvetlenül kézzel vagy szerszámmal végzett műveleteknél (szerelés, vizsgálat, ellenőrzés) munkahelyi bevédéseket kell felszerelni. A munkahelyi bevédések védőképességét modell-kísérletekkel kell ellenőrizni. Az ellenőrzést a tervezett terhelési norma 1,5-szeresének megfelelő mennyiségű robbanóanyag robbantásával vagy meggyújtásával kell elvégezni. Az építmények külső védelmi rendszerének kialakítása 11. § (1) „RV-besorolású” építmény létesítésénél – belső védelme kialakításán túl – szükség esetén gondoskodni kell a környező építmények és az azokban foglalkoztatott személyek külső védelméről is. (2) Annál az építménynél, amelynek „RV besorolású” helyiségében csak olyan kis mennyiségű robbanóanyag egyidejű robbanásának vagy heves égésének lehetőségével kell számolni, hogy annak hatása csak a helyiségre korlátozódik, a környező építményekkel kapcsolatos kölcsönös védelem céljából legalább a tűztávolságot biztosítani kell. (3) Annál az építménynél, amelynek „RV-besorolású” helyiségében olyan nagy mennyiségű iniciáló vagy brizáns robbanóanyag egyidejű robbanásának lehetőségével kell számolni, hogy annak hatása túlterjed a helyiség szerkezetein, ezáltal a környezetet is veszélyeztetheti, a környező építmények védelme érdekében a) a robbanás ütőhullámának nyomásával szembeni védelem céljából aa) az „RV-besorolású” építmény terelőfalakkal határolt irányában legalább a biztonsági távolságot vagy a tűztávolságot meg kell tartani, ab) az „RV-besorolású” építmény kifúvási irányában védősáncot vagy védőfalat kell kiépíteni, valamint a védősánc és a védőfal csillapítási tényezőinek figyelembevételével kiszámított biztonsági távolságot vagy a tűztávolságot kell megtartani; b) ha a robbanástól tömeges repesz- vagy törmelékszóródás is várható, akkor az „RV-besorolású” építmény mellé – a védendő építmény irányába eső oldalán – védősáncot vagy védőfalat kell építeni és a védőhatás figyelembevételével kiszámított biztonsági távolságot vagy a tűztávolságot kell megtartani; c) szükség esetén a védendő építmény mellé is külön védősáncot vagy védőfalat kell kiépíteni. (4) A védősánc kialakításának követelményei a következők: a) a védősánc álljon ellen a 14. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott hatásoknak, az időjárási viszontagságoknak és robbanás esetén ne okozzon káros visszaverődéseket, b) a védősánc magassága legalább 1 m-rel haladja meg az épület párkánymagasságát, felső koronaszélessége legalább 60 cm legyen, felületét füvesítsék, c) a védősánc tetején repeszfogó akadály építhető, amely nem készülhet olyan anyagból, amely repesz képzésére alkalmas, d) a védősáncnak az épülettel ellentétes oldalán a földrézsű támfallal helyettesíthető, e) a védősánc és a védett épület között legalább 1,2 m hasznos szélességű gyalogút legyen építhető; a védősánc és a védett épület közötti legnagyobb távolság gyalogos forgalom esetén 3 m, járműforgalom esetén 5 m lehet, f) közlekedési út védősáncon való átvezetésére alagutat kell építeni, amelynek hasznos belmagassága legalább 2,2 m, hasznos szélessége legalább 1,2 m, g) a védősáncon egyenesen átvezető alagút kijáratával szemben – attól legfeljebb 4 m-re – védősáncot vagy védőfalat kell építeni, amelynek teteje és az alagút kijáratának teteje minimum 10°-os szöget zár be; a védősáncnak minden irányban legalább 1 m-rel túl kell nyúlnia a kijáraton, és szélének legalább 10°-os szöget kell bezárnia a kijárat oldalával; az útvonal iránytöréseinél tükröket kell alkalmazni, h) ha a kijárattal szemben védősánc vagy védőfal nem építhető, akkkor a kijáratok tengelyeit egymáshoz képest el kell tolni úgy, hogy az eltolt tengelyek közötti távolság nem lehet kisebb, mint az alagút szélessége +1 m, az átmeneti pont iránytörése legalább 60° legyen, valamint az alagút ki- és bejáratánál tiltó- vagy jelzőlámpát kell elhelyezni, i) a közművezetékek számára a védősáncba csak olyan méretű és elhelyezésű közműalagutat szabad építeni, amely a védősánc hatását jelentős mértékben nem csökkenti, j) az alagutat szabadon kell hagyni, abban kaput, sorompót vagy egyéb repeszt képező anyagot elhelyezni tilos. (5) A védőfallal szemben támasztott követelmények a következők: a) védőfalat lehet építeni védősánc helyett, ha helyhiány miatt védősánc nem építhető, b) a védőfal álljon ellen a 14. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott hatásoknak és ne okozzon káros visszaverődéseket, c) a védőfal anyaga helyszínen öntött monolit vasbeton, amely legalább 0,6 m-rel legyen magasabb, mint az épület párkánymagassága, a betonozást csak a terv szerinti munkahézagoknál szabad megszakítani, d) a védőfal és a védett épület közötti távolság 3 m-nél kisebb és 6 m-nél nagyobb ne legyen, e) a védőfalon átvezető út kijáratával szemben – attól legfeljebb 5 m-re – egy további védőfalat kell építeni úgy, hogy a további védőfal teteje és az alagút kijáratának teteje minimum 10°-os szöget zárjon be, és minden irányban legalább 1 m-rel takarja a kijáratot, valamint legalább 10°-os szöget zárjon be a védősánc széle a kijárat oldalával, f) a szolgáltató vezetékek számára a védőfalba csak olyan áttöréseket szabad készíteni, amelyek a védőfal hatását jelentős mértékben nem csökkentik. (6) Annál az építménynél, amelynek „RV-besorolású” helyiségeiben olyan nagy mennyiségű lőpor heves égésének lehetőségével kell számolni, hogy a tűz hatása túlterjedhet a helyiség szerkezetein, a környező építmények védelme céljából – a tűztávolság megtartása mellett – az „RV-besorolású” helyiségek mellé, a védendő építmények irányába eső oldalaikon védősáncot vagy védőfalat kell kiépíteni a lángok veszélytelen irányba történő terelésére és a hősugárzás veszélyének elhárítására. 12. § (1) A robbanóanyag kísérleti vagy vizsgálati robbantására szolgáló építményt a robbanás hatásának ellenálló falakkal kell építeni, repeszhatású termékek esetében a tetőszerkezetüket is ellenállónak kell kialakítani, szükség esetén külön védőberendezést is alkalmazni kell. (2) A kísérleti vagy vizsgálati robbantásra szolgáló szabadteret robbanásnak ellenálló külső védelemmel kell körülhatárolni vagy olyan távolságra kell kijelölni, hogy a védendő építményeket és az azokban lévő személyeket a robbanás káros hatásai ne veszélyeztessék. 13. § (1) A robbanóanyag-hulladék vagy robbanóanyag robbantással történő megsemmisítésére szolgáló építményt vagy szabadteret a 9. § (5) és (6) bekezdésében foglalt szempontok szerint kell kialakítani. (2) A szétrepülésre hajlamos alkatrészekből álló, robbanóanyaggal töltött termékek (pl. csappantyúk, vadásztöltények) égetéssel történő megsemmisítéséhez szétrepülésüket megakadályozó szerkezeti felépítésű égető-berendezéseket kell készíteni. (3) A robbanóanyag égetéssel történő megsemmisítése után visszamaradó, nehézfém-vegyületeket tartalmazó – veszélyes hulladéknak minősülő – salakok átmeneti tárolására, ártalmatlanítására (lerakására) átmeneti tárolóhelyet vagy lerakóhelyet kell létesíteni a hatályos előírások szerint. (4) A vizsgálati vagy a megsemmisítő robbantás biztonságos elvégzéséhez a robbanás káros hatásai ellen védelmet nyújtó fedezéket kell kiépíteni vagy – meglevő építményben – kijelölni a robbantást végző személy részére. Az építmények szerkezeti kialakítása 14. § (1) Az „RV-besorolású” építményt és annak belső és külső védelmi rendszerét az építményben rendeltetésszerűen jelen lévő robbanóanyag veszélyes tulajdonságainak és az alkalmazott technológia jellegének figyelembevételével kell kiépíteni. Az építéshez használt anyagoknak és szerkezeteknek meg kell felelniük a (2)–(11) bekezdésben foglalt követelményeknek. (2) A tűzszakaszok elválasztására szolgáló tűzfalakat, tűzgátló falakat és tűzgátló födémeket úgy kell kialakítani, hogy a tűzfal legalább 50 cm-rel nyúljon a tetősík fölé. A terelőfal tűzfalnak is tekinthető. (3) Az „RV-besorolású” helyiségek elválasztására szolgáló terelőfalat a következők szerint kell kialakítani: a) az esetleges robbanás során keletkező léglökés nyomó és szívóhatásának, a szeizmikus hatásnak, az épületszerkezetek és berendezések szétrepülő darabjainak, termék szétrepülő részeinek, a gyújtóhatásnak ellen kell állnia, b) a terelőfal anyaga helyszínen öntött monolit vasbeton, amelynek a betonozását csak a terv szerinti munkahézagoknál szabad megszakítani, c) a terelőfal teteje legalább 50 cm-rel legyen a tetősík felett, kifúvófalak mellett legalább 50 cm-rel nyúljon a homlokzat síkja elé, d) terelőfalakba csak fém, az esetleges robbanás hatásának ellenálló nyílászáró szerkezeteket szabad beépíteni, e) vezetékek áttörési helyein peremes védőcsövet kell a terelőfalba építeni úgy, hogy a védőcső és a vezetékek közötti rést rugalmas, nem éghető anyaggal kell kitölteni. (4) A kifúvófal létesítésének követelményei a következők: a) kifúvófalat nem szabad használni födém alátámasztására vagy bármilyen egyéb teherhordó célra, b) a kifúvófalat úgy kell elhelyezni, hogy működésekor a robbanási túlnyomás ne veszélyeztesse a környezetet, c) a kifúvófalra semmiféle technológiai, épületgépészeti, villamos szerelvényt, csővezetéket nem szabad felerősíteni, d) a kifúvófal – az üvegfelületek kivételével – nem tartalmazhat 1000 kg/m3-nél nagyobb sűrűségű, robbanás esetén kiszakadó elemet, e) a kifúvófal legfeljebb közepesen éghető lehet. (5) A terelőfödém létesítésének követelményei a következők: a) terelőfödémet kell alkalmazni azokban az „RV-besorolású” helyiségekben, ahol terelőfal alkalmazása kötelező, és a robbanás következtében repeszhatással kell számolni, b) a terelőfödém feleljen meg a terelőfallal szemben támasztott követelményeknek, c) a terelőfödém anyaga helyszínen öntött monolit vasbeton, d) a terelőfödémet össze kell építeni a terelőfalakkal, a szomszédos helyiségek födémeiből adódó többtámaszúságot nem szabad figyelembe venni. (6) A kifúvófödém létesítésének követelményei a következők: a) kifúvófödém alkalmazható az „RV-besorolású” helyiségeknél abban az esetben, ha a robbanásnál repeszhatással nem kell számolni, b) a kifúvófödém fajlagos tömege legfeljebb 120 kg/m2 lehet, c) a kifúvófödémet csak a meteorológiai terhekre szabad méretezni, d) világítótesteket vagy egyéb szerelvényeket csak a kifúvófödém gerendáira szabad szerelni, e) a kifúvófödém legfeljebb közepesen éghető lehet. (7) Az „RV-besorolású” helyiség ajtajának létesítési követelményei a következők: a) az ajtónak tűzállósági szempontból A1-A2 tűzvédelmi osztályúnak kell lennie (kivétel a kifúvófalban lévő ajtó, amely lehet D tűzvédelmi osztályú is), „RV-1” és „RV-2” besorolású helyiségnél EI 30, „RV-3” és „RV-4” besorolású helyiségnél EI 15 tűzállósági határértékűnek kell lennie, b) terelőfalba ajtó beépítését kerülni kell, ha mégis szükséges, a robbanás hatásának ellenálló ajtót kell rendszeresíteni, c) az ajtó nyitása külső falban a szabadba, terelőfalban a veszélyt okozó helyiség felé, tűzfalban a veszélyt nem okozó helyiség felé, egyéb helyen a menekülés irányába történjen úgy, hogy az ajtón a nyitás irányát jól látható módon jelölni kell, d) az ajtó anyaga és kialakítása olyan legyen, hogy a mechanikus szikraképződés és a sztatikus feltöltődés veszélye ne álljon fenn, valamint az ajtólap felülete sima, könnyen tisztítható legyen, a porlerakódást elősegítő vízszintes felületeket kerülni kell, e) a belső ajtónál kulcszárat alkalmazni nem szabad, a külső ajtó pedig csak kívülről lehet kulccsal nyitható, f) csapóajtót nem lehet alkalmazni, g) az ajtóba – a külső bejárati ajtó kivételével – küszöböt nem lehet beépíteni, h) a menekülési lehetőség biztosítása érdekében a helyiség bármely pontja és a szabadba vezető ajtó között a távolság nem lehet nagyobb ha) „RV-1”, „RV-2” veszélyességi fokozat esetén 15 m-nél, hb) „RV-3”, „RV-4” veszélyességi fokozat esetén 30 m-nél, i) a szabadba nyíló ajtó szélességét 0,8 m és 2,4 m közöttire kell kialakítani. (8) Az „RV-besorolású” helyiség ablakának létesítési követelményei a következők: a) az ablak anyaga és kialakítása olyan legyen, hogy a mechanikus szikraképződés és az elektrosztatikus feltöltődés veszélye ne álljon fenn, valamint az ablak nyitószerkezete a padlósíkról kezelhető legyen, b) a robbanóanyagipari építmény ablakán legfeljebb 2 mm vastag síküveget szabad alkalmazni, c) ha az „RV-besorolású” helyiségben fény- vagy hőérzékeny robbanóanyag van, akkor az ablak előtt külső árnyékoló szerkezetet kell rendszeresíteni (úgy, hogy az ablak kifúvófelületként való működőképességét ne befolyásolja), vagy át nem látszó és fényt visszaverő üveget kell alkalmazni, d) kifúvófalba D tűzvédelmi osztályú ablakszerkezetet lehet alkalmazni, e) egyéb falban „RV-1”, „RV-3” besorolású helyiségben A1-A2 tűzvédelmi osztályú (tűzállósági határérték: EI 15), „RV-2”, „RV-4” besorolású helyiségben D tűzvédelmi osztályú (tűzállósági határérték: EI 15) ablakszerkezetet lehet alkalmazni. (9) A terelőfalba – ha a technológia megköveteli – átadónyílást lehet kiképezni. A nyílás méretét a lehető legkisebbre kell korlátozni. Az átadónyílás a terelőfalat nem gyengítheti oly mértékben, hogy az a 14. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek ne feleljen meg. Az átadónyílást záró lemez anyaga és kialakítása olyan legyen, hogy a szikraképződés veszélye ne álljon fenn, és viselje el a technológiai robbanás hatását. (10) Az átadónyílást reteszelni kell (szakaszos technológiánál egyoldali, folyamatos technológiánál kétoldali acéllemezzel kell az átadónyílást lezárni) úgy, hogy a nyílás nyitott állapotában a művelet leálljon, és (folyamatosnál) egyidejűleg csak az egyik oldali lemez legyen nyitható. (11) Az „RV-besorolású” létesítmény fedélhéjazatának kialakítási követelményei a következők: a) lapostető esetén fedélhéjazatként megengedhető Broof(t1) anyag alkalmazása is, b) meredek hajlású tető fedélhéjazatát A1-A2 tűzvédelmi osztályú anyagból kell készíteni, c) a fedélhéjazatot a tetősíkon túlnyúló tűzfalakkal tűzszakaszokra kell bontani, d) nem A1-A2 tűzvédelmi osztályú fedélhéjazatnál a túlnyúló falak fedő bádogozása és a csatlakozó hajlatbádogozás együttes vízszintes vetületi szélessége legalább 50 cm. (12) A belső felület, burkolat kialakításának követelményei a következők: a) a belső felület, burkolat legyen könnyen tisztítható, sima, továbbá a porfogó vízszintes tagozatot, repedést, kitüremlést kerülni kell, b) a helyiség belső színezése legyen világos, a robbanásveszélyes anyag színével kontraszthatásban, és a festő vagy színező anyag a robbanóanyaggal ne lépjen kölcsönhatásba, c) többrétegű burkolatban ne legyen légrés, álmennyezetet létesíteni nem lehte, d) a helyiség padlóburkolata hézagmentes, vízzáró, legalább Cfl tűzvédelmi osztályú, valamint csúszásmentes legyen, valamint a széleken lábazati szegélyt kell alkalmazni, e) veszélyes mértékű elektrosztatikus feltöltődésre hajlamos anyagot belső felületen alkalmazni nem szabad, f) az „RV-1”, „RV-2” besorolású helyiség falai és mennyezetei mosható, padlóburkolata ne okozzon mechanikai szikrát (nem szükséges a szikramentesség, ha a padlónak savállónak kell lennie, de a padlót rendszeresen nedvesen kell tartani), g) az „RV-besorolású” helyiség padlója általában egyszintben legyen, ha ez nem lehetséges, az átjárást lépcső nélkül, 1,5%-nál nem nagyobb lejtővel kell biztosítani úgy, hogy helyiségenként a padló lejtése az 1,5%-ot nem haladhatja meg. Közlekedési utak 15. § (1) A gyártó létesítmény országos közúttal való összeköttetésére két nyomtávú bekötőutat kell kiépíteni. (2) A létesítményen belül egy- vagy kétirányú forgalom esetén a szükséges tengelyterhelésre méretezett utakat kell kiépíteni az építmények gépjárművel és tűzoltó járművel való megközelítése érdekében. A robbanóanyag szállítására kijelölt teherforgalmi út kellő teherbírású, sima felületű, pormentes legyen és minden időjárás mellett megfelelő érdességgel rendelkezzen. (3) A robbanóanyag szállítására szolgáló utat meg kell jelölni. (4) A robbanóanyag állandó jellegű kézi szálIításához télen is csúszás-mentesíthető gyalogutat kell kiépíteni. A rendszeres, de csak időszakos kézi szállításhoz a gyalogút a közlekedési úttal párhuzamosan, a közlekedési út mellé is kiépíthető vagy azon kijelölhető. A betonból készített út burkolata kellő teherbírású, felpúposodás- és kátyúmentes, valamint sima és portalan legyen. (5) A létesítmény belső útjain a robbanóanyagok szállítása mellett megengedett más termék szállítása is, ebben az esetben a létesítmény bejáratánál az egész telephelyre érvényes figyelmeztető, a közlekedés biztonságát szolgáló táblát vagy feliratot kell elhelyezni. (6) Az „RV-besorolású” építmény kifúvási oldalán – biztonsági távolságon belül – nem lehet az átmenő forgalom számára utat, iparvágányt vagy keskeny nyomközű iparvágányt kiépíteni. (7) Az „RV-besorolású” építmény megközelítésére és az építményen belül a) a személyek közlekedésére legalább 0,8 m széles utat kell biztosítani, és b) az építményben használatra engedélyezett szállítóeszköz közlekedésére, azok méreteitől és a rakodás térigényétől függő, de legalább 0,8 m széles utakat kell a helyiségek padozatára kijelölni, amelyek széleit 10 cm-es szélességben fehérre kell festeni és – indokolt esetben – korláttal kell határolni. Növényzet 16. § (1) A gyártó létesítmény be nem épített vagy burkolattal be nem fedett területeire – a (2)–(3) bekezdés szerint – növényzetet kell telepíteni. (2) A védősáncok rézsűit füvesíteni kell. (3) Az összefüggő nagyobb területeket füvesíteni és fásítani kell. Az „RV-besorolású” építmény közelébe nem szabad ültetni tűlevelű fát és olyan fát, amelynek virága, termése könnyen szálló (pehelyszerű) részekből áll. (4) Az „RV-besorolású” építménytől mért 5 m távolságon belül fát nem szabad ültetni; bokrot, cserjét 10 m távolságon belül nem szabad telepíteni. Állatok elleni védelem 17. § Az „RV-besorolású” építmény szellőzőnyílásait, nyitható ablakait és csatornakifolyóit – a madarak vagy a rágcsáló állatok behatolása ellen – 10×10 mm lyukméretű rácsokkal vagy huzalszövetekkel le kell zárni. Kerítés 18. § (1) A gyártó létesítményt illetéktelen személyek és erdei nagyvadak külső behatolásától védeni kell. E célból a létesítményt (vagy a hatékonyabb ellenőrzés érdekében az üzem területét külön is) kerítéssel kell körülhatárolni. A kerítések magassága legalább 1,8 m legyen. (2) A létesítmény külső kerítésén belül, annak teljes hosszában, legalább 3 m széles, növényzet mentes sávot kell kialakítani az őrizendő terület jó áttekinthetősége és az esetleges erdőtűz átterjedésének megakadályozása érdekében. Vízellátás és csatornázás 19. § (1) A gyártó létesítménynél olyan vízellátási rendszert kell kiépíteni, hogy annak vízvezetéki hálózatáról az egyes építmények szociális, technológiai és oltóvíz igénye biztosítható legyen. (2) Az egyes építményekben keletkező ipari és szociális jellegű szennyvíz kezelésére elkülönített csatornahálózatot, ülepítő rendszert, szennyvízkezelő és -tisztító berendezést kell létesíteni. (3) Az „RV-besorolású” építmény víz- és csatornahálózat létesítésének többletkövetelményei a következők: a) „RV-1”, „RV-2” besorolású helyiség és szabadtér esetén vízelvezetés céljára csak nyitott csatornát szabad alkalmazni, amelyet a lerakódást elősegítő helyek nélkül, megfelelő lejtéssel, könnyen tisztíthatóan kell képezni, b) „RV-3” besorolású helyiség és szabadtér esetén falikutat, kiöntőt, nyitott csatornát, valamint félig zárt, nyitható fedlapú csatornát szabad alkalmazni; a falikút csatornaelvezetésén kívül egyéb zárt csatornát nem szabad alkalmazni, c) „RV-4” besorolású helyiség és szabadtér esetén ca) zárt csatornát, csatornatönköt, szabadon vezetett csatornát, padlóban, falban, horonyban vezetett csatornát, félig zárt fedlapú és nyitott csatornát szabad alkalmazni, cb) a csatornákat egyenes pontokból, hirtelen iránytörések nélkül kell kialakítani. Fűtés, hűtés 20. § (1) Az „RV-besorolású” építmény hőközpontját vagy hűtőközpontját általában külön épületben kell elhelyezni. A hőközpont vagy a hűtőközpont az „RV-besorolású” épület külső bejáratú helyiségében is elhelyezhető, ha az a technológiával szorosan összefügg, vagy ha nem kerül közvetlenül „RV-besorolású” helyiség mellé és a hőközpont vagy a hűtőközpont esetleges robbanástól védett. (2) Az „RV-besorolású” építmény fűtő- vagy hűtőberendezéseinek létesítési követelményei a következők: a) „RV-besorolású” helyiség fűtésére gőzfűtést nem szabad alkalmazni, b) a fűtési rendszer hőfejlesztő, hőcserélő, keringető, stb. berendezését tilos „RV-besorolású” helyiségben elhelyezni, helyiségen belül csak a csővezetékeket és hőleadókat szabad elhelyezni, c) a fűtési vezetéket olyan módon és helyen kell a gerincvezetékre vagy a hőközpontra csatlakoztatni, hogy rendkívüli esemény esetén is biztonságosan lehessen elzárni vagy szakaszolni, d) a fűtési vezetéket az épületbe vagy helyiségbe való csatlakoztatás előtt az érintésvédelmi hálózattal egyenpotenciálra kell hozni, e) a fűtőtestet a faltól legalább 10 cm, a padlótól legalább 20 cm távolságra kell elhelyezni, f) a fűtőtest felülete és alátámasztása könnyen tisztítható legyen. (3) Az „RV-besorolású” építmény fűtő- vagy hűtőberendezése létesítésének többletkövetelményei a következők: a) „RV-1”, „RV-2” besorolású helyiség és szabadtér esetén aa) a helyiségeket csak nyitott tágulási tartályú, a jelenlévő anyagok által meghatározott, legfeljebb 70 °C hőmérsékletű melegvíz-fűtéssel szabad fűteni, ab) gőzfűtésű vezetéket vagy szerelvényt helyiségben vagy szabadtéren elhelyezni, vagy azon átvezetni tilos, ac) csak sima csőfűtőtestet (csőregisztert) szabad alkalmazni, ad) a fűtőtestet olyan színűre kell festeni, amely elüt a fűtőtestre rakódható veszélyes anyag színétől, ae) tilos fűtési vezetéket padlócsatornában vagy nehezen hozzáférhető helyen vezetni, af) szabályozó vagy elzáró szerelvényt, légtelenítőt vagy más fűtési szerelvényt a helyiségben tilos elhelyezni, ag) hőmérséklet-érzékelőt el szabad helyezni a helyiségben, ha kielégíti a technológia veszélyessége szerinti biztonsági követelményeket; b) „RV-3” besorolású helyiség és szabadtér esetén ba) csőfűtőtestet, lemezradiátort és egysoros kivitelű, hőleadó borda nélküli lapradiátort szabad alkalmazni, bb) tágulási tartályt, légtelenítő szelepet és légtelenítő edényt a helyiségben nem szabad alkalmazni, bc) szabályozó és elzáró szelep, nyomásmérő, hőmérő alkalmazása megengedett; c) „RV-4” besorolású helyiség és szabadtér esetén ca) a fűtőtesten és a hozzá tartozó csővezetéken kívül a helyiségben szabályozó és elzáró szerelvényeket, tágulási tartályt, légtelenítő szelepet, légtelenítő edényt, nyomásmérő és szabályozó szerelvényt, hőmérsékletmérő és szabályozó szerelvényt szabad elhelyezni, cb) a bordás fűtőtest kivételével mindenfajta fűtőtestet szabad alkalmazni. Légtechnika 21. § (1) Az „RV-1"–"RV-4” besorolású helyiségben olyan hatékonyságú szellőzést kell kialakítani, hogy üzemszerű körülmények között a helyiség légterében a robbanóanyag gőzének, porának vagy kondenzátumának és az A–B tűzveszélyességi osztályú gáz, gőz vagy por – egyedi vagy együttes – koncentrációja ne haladja meg az alsó robbanási határérték 20%-át. (2) Az „RV-1"–"RV-3” besorolású helyiség olyan munkahelyénél, amelynél a légszennyező anyag koncentrációja üzemszerűen túllépheti az (1) bekezdésben meghatározott mértéket, helyi elszívást kell biztosítani. (3) Az olyan „RV-1”–„RV-3” besorolású helyiségben, amelyben a technológiai berendezésben keletkező üzemzavar vagy előrelátható meghibásodás esetén az általános üzemi szellőzés nem elegendő az előírt levegőtisztasági követelmények megtartására, vész-szellőzést kell biztosítani. (4) Az „RV-1”–„RV-3” besorolású helyiségből származó, légszennyező anyagot tartalmazó levegőt – szükség esetén – olyan tisztítási műveletnek kell alávetni, hogy a szabadba kibocsátott levegő tisztasága megfelelő legyen. (5) Minden olyan légtechnikai csővezetékben, amely robbanóanyag gőzével, porával vagy robbanásveszélyes gázzal, gőzzel vagy porral szennyezett levegőt szállít, és azok egyedi vagy együttes koncentrációja elérheti az alsó robbanási határkoncentráció 40%-át, robbanás tovaterjedése elleni védelmet kell kialakítani, valamint tűzszakasz határonként tűzvédelmi csappantyúkat is be kell építeni. (6) Azon az „RV-besorolású” építményben, amelynek helyiségében az „R-veszélyes” robbanóanyag minősége vagy a művelet biztonsága meghatározott paraméterű légállapotot követel meg, klimatizáló berendezést kell létesíteni. (7) Az „RV-besorolású” helyiség szellőző- és klimatizáló berendezésének létesítési követelményei a következők: a) a szellőztető berendezést úgy kell létesíteni, hogy a rendszer csak egy technológiához vagy egy tűzszakaszba tartozó helyiségeket lásson el, b) madarak és rágcsálók behatolásának megakadályozására az épületek külső felületén elhelyezett kifúvó- és beszívó-nyílásokat 10×10 mm-nél nem nagyobb osztású korrózió ellen védett huzalhálóval kell lefedni, c) légtechnikai berendezést, szerelvényt vagy légcsatornát kifúvó felületen vagy kifúvó felület előtt tilos elhelyezni, d) a légcsatornákat hirtelen iránytörések és egyéb lerakódást elősegítő helyek, szerkezetek nélkül kell kialakítani úgy, hogy a légcsatorna külső és belső felülete könnyen tisztítható legyen, e) elszívó-rendszerben alkalmazott nedves porleválasztók vizét gyűjtőaknába (medencébe, tartályba) kell vezetni, és megfelelő tisztításáról, semlegesítéséről kell gondoskodni, f) a befúvó- és elszívó-szerkezetet úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a szerkezet porzás-veszélyt ne okozzon, g) visszakeringető szellőztető- és klímaberendezést nem szabad létesíteni, h) „RV-4” besorolású helyiség kivételével ventilátort a helyiségben vagy azzal egy légtérben elhelyezni tilos. (8) Az „RV-1”, „RV-2” besorolású helyiségre és szabadtérre vonatkozó többletkövetelmények a következők: a) a helyiségen belül a szellőztető berendezésnek csak az elszívó vagy a befúvó oldali rácsait és a hozzájuk tartozó légcsatornákat szabad elhelyezni, b) hőmérséklet-, füst-, nyomásérzékelőket, az egyéb érzékelőket el szabad helyezni a helyiségben, ha kielégítik a biztonsági követelményeket, c) a légcsatornákat szabadon kell szerelni, nem lehet aknában, padlócsatornában vagy egyéb zárt helyen légcsatornát vezetni, d) falon történő átvezetésnél csak kör keresztmetszetű légcsatornát szabad használni, amelyet nem éghető anyaggal tömített csőhüvelyben kell vezetni, e) elszívó-rendszerbe csak olyan szerelvényeket és mozgó alkatrészeket szabad építeni, amelyek szikrát nem okozhatnak, f) vészszellőztető berendezést automatikus vezérléssel kell ellátni úgy, hogy az indítható legyen a helyiségen kívülről kézi működtetéssel is, g) a vészszellőztető berendezést úgy kell kialakítani, hogy működése ne hozzon létre vészhelyzetet, h) a vészszellőztetés működését kiváltó mértékű légszennyeződésre figyelmeztető hang- és fényjelzésről kell gondoskodni a helyiségen belül, valamint a helyiségen kívül a bejárat közelében, i) a vészszellőztető berendezést az üzemi erőátviteli hálózattól független energiaellátó áramkörről kell működtetni. (9) Az „RV-3” besorolású helyiségre és szabadtérre vonatkozó többletkövetelmények a következők: a) a befúvó és elszívó oldali rácsokat és a hozzájuk tartozó légcsatornákat, a kézi állítású légmennyiség szabályozót, a hőmérsékletmérőt és -szabályozót, a légnyomás-érzékelőt és szabályozót, a koncentrációérzékelőt szabad a helyiségben elhelyezni, b) tilos elhelyezni a helyiségben porleválasztót, légszűrő és mosóberendezést, hűtési és fűtési hőcserélőt, nyomáslevezető szerelvényt, kompresszort, vákuumszivattyút. Villamos berendezések létesítési előírásai 22. § (1) Az „RV-besorolású” építményben csak kis- és törpefeszültségű, erős- vagy gyengeáramú villamos berendezés létesíthető. (2) Az „RV-besorolású” helyiségbe, szabadtérre telepített villamos berendezés megfelelőségéről az üzembehelyezés előtti felülvizsgálat során kell meggyőződni. (3) A gyártási technológia megváltozása esetén a villamos berendezést az általa okozható veszély szempontjából felül kell vizsgálni még abban az esetben is, ha a technológiai berendezések változatlanok maradnak. 23. § (1) Az „RV-1” besorolású helyiségben olyan villamos gyártmányt kell alkalmazni amely a technológiától függően 0, 1 vagy 2 zónába tartozik és megfelelőségét tanúsították. (2) Az „RV-besorolású” helyiségben és szabadtéren a rendeltetésszerű használathoz feltétlenül szükséges villamos berendezést, készüléket és ezek vezetékeit úgy kell elhelyezni, hogy mechanikai, kémiai vagy egyéb károsító hatásnak ne legyenek kitéve, vagy – ha ez elkerülhetetlen – a káros hatásnak ellenálló gyártmányokat vagy járulékos védelmet kell alkalmazni. (3) Az „RV-2” és „RV-3” besorolású helyiségben olyan villamos gyártmányt kell alkalmazni, amely az ott alkalmazott technológiától függően 20, 21 vagy 22-es zónába tartozik és megfelelőségét tanúsították. (4) Az „RV-besorolású” helyiségben és szabadtéren, ha szigorúbb követelmény nincs előírva, olyan villamos gyártmányt kell alkalmazni, amely helyhez kötött szerelés esetén legalább IP 40, hordozható berendezés esetén legalább IP 43 védettségi fokozatú. Ha a villamos gyártmány védettségi fokozata nem elégíti ki az előbbi követelményeket, ez megoldható különálló (nem a gyártmány részét képező) burkolattal is, ha az megfelel legalább az IP 3X védettségi fokozatnak vagy – ha a gyártmány könnyen érinthető vagy rá lehet állni – az IP 4X védettségi fokozatnak. (5) Kifúvófal, kifúvófödém robbanás hatásának csak kis mértékben ellenálló szerkezeti elemeire villamos berendezést szerelni tilos. (6) Ahol por lerakódása várható, a villamos berendezéseket, készülékeket, szerelvényeket porlerakódástól védetten kell elhelyezni, és gondoskodni kell a tisztíthatóságukról. (7) Az „RV-besorolású” helyiségben vagy szabadtéren ideiglenes villamos berendezés csak a végleges berendezésekkel azonos módon létesíthető. (8) Az „RV-1” besorolású helyiség villamos berendezését évente, az „RV-2” és „RV-3” besorolású helység villamos berendezését 2 évente, az „RV-4” besorolású helység villamos berendezését 4 évente ellenőrizni kell. 24. § (1) Az „RV-besorolású” építmény villamos berendezésén érintésvédelmet kell alkalmazni, és évente érintésvédelmi felülvizsgálatot végezni. (2) Nullázás esetén a nullavezető nem használható fel védővezetőként. A nullavezetőt a csoportos leválasztó (feszültség mentesítő) kapcsoló előtti vezetékszakaszokról kell az erre a célra kialakított szerelvényen keresztül leágaztatni és a védőhálózattal összekötni. (3) Az „RV-1”–„RV-4” besorolású és az „RV-besorolású” üzemen belüli A és B tűzveszélyességi osztályú helyiségben egyenpotenciálra hozó (EPH) hálózatot kell kialakítani, és ebbe be kell vonni minden üzemszerűen feszültség alatt nem álló, villamosan vezető anyagú technológiai, épületgépészeti berendezést és épületszerkezetet. 25. § (1) Minden gyártó építményt villámvédelemmel kell ellátni. Az épületen villámvédelmi felülvizsgálatot kell elvégezni. A felülvizsgálat a) „RV-1” besorolású helység esetén 3 évenként, b) „RV-2” és „RV-3” besorolású helység esetén 4 évenként, c) „RV-4” besorolású helység esetén 6 évenként történik. (2) Annál az „RV-besorolású” építménynél, amelyeknek helyiségében az esetlegesen bekövetkező robbanás vagy tűz hatása túlléphet a helyiségek határoló falain, a villámvédelmi berendezést az építmény szerkezetétől független formában kell kiépíteni. 26. § (1) Az „RV besorolású” épület biztonsági távolságain belül és az „RV besorol …