2016. XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről.

2016. XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről. A szakértői bizonyítás jelentőségének növekedése szoros összefüggésben áll azzal a  fejlődési folyamattal, amely a  tudomány és technika terén, valamint ennek hatására a  társadalomban az  elmúlt évtizedekben végbement. Ennek eredményeként nőtt a  különleges szakértelmet igénylő területek száma, a  társadalmi viszonyok egyre bonyolultabbá váltak, amely az igazságszolgáltatásban úgy jelent meg, hogy a peres és hatósági eljárások tárgyi és szerkezeti összetétele jelentős változáson ment át. Jellemzővé vált a  jogi problémáknak más szakmákhoz tartozó kérdésekkel való összefonódása és emiatt megítélésük egyre nehezebbé válása. Ezzel párhuzamosan a  bírósági eljárásokban megnőtt az  igény a  modern természettudományok eredményeinek a bizonyítási eljárásban történő felhasználása iránt. A fent írt új tendenciák olyan minőségi változásokat idéztek elő a  bírósági és hatósági eljárásokban, különösen a  szakértői bizonyítással kapcsolatban, amelyek egyre több országban tették szükségessé e jogintézmény minden részletre kiterjedő, átfogó elemzését és újraszabályozását. Az említett minőségi változásokat követő elégtelen reakciók, az  igazságügyi szakértői működéssel összefüggésben felmerült aggályok, valamint a  kamarai rendszer működésének a  közelmúltban előtérbe került problémái elvezettek az  igazságügyi szakértésbe és az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom megrendüléséhez. Mindezekre tekintettel az Országgyűlés az igazságügyi szakértői tevékenység és az igazságügyi szakértői szervezet megújítása, valamint az  igazságügyi szakértésbe és az  igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősítése céljából a  következő törvényt alkotja: ELSŐ RÉSZ I. FEJEZET ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK 1. A törvény hatálya 1. § E törvény hatálya kiterjed a) az igazságügyi szakértői tevékenységre, b) az  igazságügyi szakértőkre és a  szakértőjelöltekre, az  eseti szakértőkre, a  szakkonzultánsra és a segédszemélyzetre, c) az  igazságügyi szakértői névjegyzékbe (a  továbbiakban: névjegyzék) bejegyzett gazdasági társaságokra, a szolgáltatókra, d) az  igazságügyi szakértői intézményekre, az  igazságügyi szakértői intézetekre, az  igazságügyi szakértői testületekre, a  külön jogszabályban szakvélemény adására feljogosított állami szervekre, intézményekre, intézetekre és e) a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára (a továbbiakban: Kamara). 2. Értelmező rendelkezések 2. § E törvény alkalmazásában: 1. eljárást megindító irat: a  polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti keresetlevél, a  külön jogszabályban meghatározott nemperes eljárást megindító kérelem, aktanyomat, a  közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti kérelem, a  büntetőeljárásról szóló törvény szerinti feljelentés vagy magánindítvány, valamint a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény szerinti feljelentés vagy magánindítvány, A törvényt az Országgyűlés a 2016. április 26-i ülésnapján fogadta el. 2. egyesített szakvélemény: több, különböző szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértő által készített, egységes okiratba foglalt szakvélemény, 3. együttes szakvélemény: több, azonos szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértő által készített, egybehangzó, egységes okiratba foglalt szakvélemény, 4. eseti szakértő: olyan – az eljárásban megállapítandó vagy megítélendő jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez – megfelelő szakértelemmel rendelkező természetes vagy jogi személy, aki nem igazságügyi szakértő; valamint olyan igazságügyi szakértő, aki az  igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló rendeletben meg nem határozott szakterületen ad szakvéleményt, 5. igazságügyi szakértői intézet: olyan – jellemzően egyetem mellett működő – állami szerv, amely kizárólagosan, illetve törvényben vagy az alapszabályában meghatározott alaptevékenységén, így különösen tudományos, oktatói vagy kutatói tevékenységén kívül igazságügyi szakértői tevékenységet is végez, 6. igazságügyi szakértői intézmény: az  igazságügyért felelős miniszter (a  továbbiakban: miniszter) vagy vele egyetértésben más miniszter által alapított központi költségvetési szerv, amelynek alaptevékenysége jogszabályban meghatározott igazságügyi szakértői kirendelés teljesítése, 7. igazságügyi szakértői testület: a  miniszter rendeletében vagy más jogszabályban létrehozott, a  létrehozó jogszabályban meghatározott szakkérdésben, bizottságként eljárva véleménynyilvánításra jogosult, jellemzően jogi személy, 8. igazságügyi szakértői tevékenység: a jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő igazságügyi szakértő, illetve az igazságügyi szakértő munkáját segítő egyéb személyek által, a kirendelő hatóság, bíróság, ügyészség, rendőrség (a  továbbiakban együtt: hatóság) kirendelése vagy megbízás alapján, e  törvény által meghatározott szervezeti keretek között, jellemzően szakértői díj ellenében végzett, a hatóság eljárásaiban különleges szakértelmet igénylő tény vagy egyéb körülmény megállapítását vagy megítélését elősegítő részcselekmények összessége, így különösen a  szakvéleményhez szükséges vizsgálatok elvégzése, a szakvélemény előkészítése, elkészítése és előterjesztése, valamint a hatóság kérésére annak kiegészítése és az ezekkel összefüggő valamennyi részcselekmény, 9. kirendelés: az  igazságügyi szakértő eljárását megalapozó bírósági, közjegyzői, ügyészségi, rendőrségi vagy jogszabályban meghatározott más hatóság által meghozott döntés, amely minden esetben az  igazságügyi szakértői tevékenység kifejtésére való felhívást tartalmazza, így különösen a  polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti végzés, a  büntetőeljárásról szóló törvény szerinti határozat, a  közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti végzés, valamint a  szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény szerinti határozat, 10. kompetenciavétség: az  a  fegyelmi vétség, amelyet az  igazságügyi szakértő az  igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló rendeletben meghatározott rendelkezések megszegésével követ el, 11. külön minősítéssel rendelkező igazságügyi szakértő: olyan igazságügyi szakértő, aki nemzetközi vagy hazai szakmai szervezet akkreditált minősítő testülete által létrehozott személyi szakmai minősítést szerzett, amely garantálja az adott szakterületen a kiemelkedő képzettséget és szakértelmet, illetve a szakmai tapasztalatot, a folyamatos szakmai fejlődést és függetlenséget, 12. lelet: a  szakvélemény részét képező tartalmi egység, amely a  vizsgálat tárgyára, a  vizsgálati eljárásokra és eszközökre, valamint a  vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatok összességét tartalmazza, 13. segédszemélyzet: a szakértői vélemény elkészítése során a technikai jellegű tevékenységet elvégző személy, 14. szakkonzultáns: a  szakértői vélemény elkészítésében közreműködő, megfelelő szakismerettel rendelkező személy, 15. a szakértő véleménye: a szakvélemény részét képező tartalmi egység, amely a szakmai ténymegállapításokból levont következtetéseket, ennek keretében a feltett kérdésekre adott válaszokat tartalmazza, 16. szolgáltató: a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény szerinti szolgáltató, 17. tisztségviselő: a Kamara szerveiben valamely tisztséget betöltő személy, így különösen a küldöttek, a Kamara elnöke, elnökhelyettesei, a bizottságok elnökei és tagjai, a tagozatok elnökei, a főtitkár és a titkárok. II. FEJEZET AZ IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI TEVÉKENYSÉG ÉS AZ IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐ 3. Az igazságügyi szakértői tevékenység 3. § (1) Az  igazságügyi szakértő feladata, hogy a  hatóság kirendelése vagy megbízás alapján, a  tudomány és a  műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel, a  függetlenség és pártatlanság követelményének megtartásával döntse el a szakkérdést, és segítse a tényállás megállapítását. (2) Az igazságügyi szakértő a szakértői tevékenységéért szakértői díjra jogosult. (3) Az igazságügyi szakértő a tevékenységét e törvény és más jogszabályok rendelkezései, valamint a tevékenységére irányadó szakmai szabályok megtartásával, legjobb tudása szerint köteles végezni. 4. § (1) Igazságügyi szakértői tevékenységet – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – az erre feljogosított a) természetes személy (a továbbiakban: igazságügyi szakértő), b) gazdasági társaság (a továbbiakban: társaság) és szolgáltató, c) igazságügyi szakértői intézmény és igazságügyi szakértői intézet, d) igazságügyi szakértői testület, e) külön jogszabályban feljogosított állami szerv, intézmény, intézet és szervezet (a  továbbiakban együtt: szervezet) és f ) külön törvény szerinti Teljesítésigazolási Szakértői Szerv [az a)–f ) pontban meghatározottak a továbbiakban együtt: szakértő] végezhet. (2) Az  igazságügyi szakértő az  igazságügyi szakértői tevékenységet önálló tevékenységként, egyéni vállalkozóként, társaság vagy szolgáltató tagjaként vagy alkalmazottjaként, illetve igazságügyi szakértői intézmény vagy igazságügyi szakértői intézet, igazságügyi szakértői testület vagy más szerv nevében végezheti. (3) Ha az  igazságügyi szakértő a  (2)  bekezdés szerinti alkalmazottként vagy az  igazságügyi szakértői intézmény vagy igazságügyi szakértői intézet, igazságügyi szakértői testület vagy szervezet nevében jár el, tevékenységét a) a  társaság, szolgáltató vagy szervezet alkalmazásában álló igazságügyi szakértő a  munka törvénykönyve szerinti munkaviszonyban, a Polgári Törvénykönyv szerinti megbízási jogviszonyban vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti közalkalmazotti jogviszonyban, b) az  igazságügyi szakértői testület nevében eljáró igazságügyi szakértő – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a Polgári Törvénykönyv szerinti megbízási jogviszonyban vagy c) az  igazságügyi szakértői intézmény vagy igazságügyi szakértői intézet nevében eljáró igazságügyi szakértő az  igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti szolgálati jogviszonyban, a  rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti szolgálati jogviszonyban vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti közalkalmazotti jogviszonyban (a továbbiakban együtt: munkavégzésre irányuló jogviszony) végezheti. (4) Kivételesen az igazságügyi szakértői tevékenység ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti szakértő is igénybe vehető, ha a) az adott szakterületen nincs bejegyzett igazságügyi szakértő, b) az adott szakterületen – időszakos hiány vagy egyéb szakmai ok miatti hiány okán – a bejegyzett igazságügyi szakértők egyike sem tud eleget tenni a kirendelésnek, vagy c) az adott szakterület nem szerepel a miniszter rendeletében felsorolt szakterületek között. (5) Eseti szakértőként csak az járhat el, aki a 45. § (2) bekezdés n) pontja szerinti felhívásnak megfelelően az igazságügyi szakértőkre vonatkozó etikai és fegyelmi követelményeknek aláveti magát. (6) Más szakterületre már bejegyzett szakértő eseti szakértőként kizárólag a  (4)  bekezdés c)  pontja alapján járhat el, amennyiben megfelelő szakértelemmel rendelkezik. (7) Azokat a szakkérdéseket, amelyekre nézve jogszabályban rögzített feladatkörében eljárva kizárólag meghatározott szakértő adhat szakvéleményt, valamint azokat a szakértőket, amelyek egyes szakterületeken szakvélemény adására kizárólagosan jogosultak, kormányrendelet határozza meg. 4. Az igazságügyi szakértővé válás feltételei 5. § (1) Igazságügyi szakértői tevékenység végzését a  névjegyzéket vezető hatóság – a  névjegyzékbe, meghatározott szakterületre történő felvétel útján – kérelemre annak a természetes személynek engedélyezi, aki a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelel és akivel szemben nem áll fenn a (3) bekezdésben foglalt kizáró ok. (2) A névjegyzékbe az vehető fel, aki a) büntetlen előéletű, és nem áll az  igazságügyi szakértői vagy a  szakterületének megfelelő tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, b) a  kérelmében megjelölt szakterületen az  igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához meghatározott vagy azzal egyenértékű képesítéssel és – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a  képesítés megszerzésétől számított, legalább ötéves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkezik, c) az 57. § (1) bekezdésben meghatározott kötelező szakértőjelölti jelölti időt vagy szakértőjelöltként kötelező szakmai közreműködőként elvégzett ügyszámot, továbbá a Kamara által külön szabályzatban előírt képzési és vizsgafeltételeket teljesítette, d) a miniszter által szervezett igazságügyi szakértői tevékenység végzéséhez szükséges jogi ismeretek oktatásán részt vett és a  jogi vizsgát – a  miniszter rendeletében meghatározott mentesülés esetét kivéve – sikeresen letette, e) a szakterületén működő szakmai kamara tagja, ha a tevékenység folytatásához a kötelező kamarai tagságot jogszabály előírja, f ) kötelezettséget vállal arra, hogy a hatósági kirendelésnek – jogszabályban meghatározott eseteket kivéve – eleget tesz, és g) nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság, támogatott döntéshozatal vagy közügyektől eltiltás hatálya alatt. (3) Nem vehető fel a névjegyzékbe az, a) akivel szemben büntetőeljárás – a magánvád és a pótmagánvád esetét kivéve – van folyamatban, b) akit a Kamarából kizártak, a kizárást kimondó határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig, c) aki a 13. § (2) bekezdésében foglaltak hatálya alatt áll vagy d) aki a 67. § (5) bekezdésében foglaltak hatálya alatt áll. (4) Az  igazságügyi szakértő, igazságügyi szakértői tevékenység folytatására a  névjegyzékbe történő felvétellel és az igazságügyi szakértői eskü letételével válik jogosulttá. (5) Az  igazságügyi szakértői tevékenység folytatásának a  (2)  bekezdés b)  pontjában meghatározott feltételeit, az igazságügyi szakértők szakterületének besorolását és a szakterületekhez kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételeket a miniszter rendeletben határozza meg. 6. § A névjegyzéket vezető hatóság hivatalból, hatósági ellenőrzés keretében ellenőrzi azt, hogy az igazságügyi szakértő megfelel-e az 5. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek, valamint azt, hogy vele szemben nem áll fenn az 5. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott kizáró ok. 7. § (1) Az  igazságügyi szakértői névjegyzékbe vétel szempontjából a  miniszter rendeletében meghatározott képesítéssel egyenértékűnek kell tekinteni azt a képesítést, amelyet a) jogszabály egyenértékűnek ismer vagy ismert el, vagy b) az a) pontban foglaltak hiányában a névjegyzéket vezető hatóság egyenértékűnek ismer el. (2) Az  (1)  bekezdés a)  pontjában foglaltak kivételével a  képesítés egyenértékűségének megállapítása érdekében az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság – szükség esetén – szakvéleményt is beszerezhet. (3) A  képesítés megfelelőségének vizsgálatára a  névjegyzéket vezető hatóság bizottságot kérhet fel (a  továbbiakban e  § alkalmazásában: bizottság). A  bizottság szakértőként jogosult eljárni, tevékenységéért díjazás nem illeti meg. A  bizottság tagjai a  névjegyzéket vezető hatóságtól függetlenek, feladatkörükben nem utasíthatók. A  bizottság elnökét a miniszter jelöli ki. A bizottság további tagja az oktatásért felelős miniszter és a Kamara által kijelölt egy-egy személy. (4) A  bizottság a  képesítés egyenértékűségének vizsgálata során az  álláspontját a  kérelmező végzettségének képzési anyagára és a szakterülethez előírt képesítés képzési tervére figyelemmel állapítja meg. (5) Nem szükséges vizsgálni a kérelmező azon képesítésének egyenértékűségét, amely a miniszter rendeletében előírt képesítéssel a jogszabályok alapján egyértelműen nem egyenértékű. 8. § (1) Az  igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlati időt a  névjegyzékbe történő felvételét kérő személy szakértőjelöltként is megszerezheti. Nem szakértőjelöltként megszerzett szakmai gyakorlati idő szakirányú jellegének igazolására – a  (4)  bekezdésben foglaltak kivételével – a  névjegyzéket vezető hatóság szakhatósági állásfoglalást szerez be. (2) Ha a  szakhatóság az  igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges gyakorlati idő szakirányúságáról szóló állásfoglalását határidőben nem adja ki, a szakhatóság hozzájárulását nem lehet megadottnak tekinteni. (3) Az  eljárás megindítása előtt az  igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellegének igazolására beszerzett előzetes szakhatósági hozzájárulás a keltétől számított egy éven belül használható fel a névjegyzékbe-vételi eljárásban. (4) Ha a kérelemhez benyújtott iratok és a rendelkezésre álló adatok alapján a névjegyzéket vezető hatóság azt állapítja meg, hogy a  kérelmező a  névjegyzékbevétel feltételeinek kétséget kizáróan megfelel, a  névjegyzéket vezető hatóság a szakhatóság megkeresését mellőzi, és a szakmai gyakorlati idő szakirányú jellegét maga állapíthatja meg. (5) A  miniszter rendeletében az  igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához kötelező szakmai gyakorlat időtartamára egyes szakterületeken öt évnél rövidebb határidőt állapíthat meg, ha a) a képesítés megszerzése már feltételezi az igazságügyi szakértői tevékenység végzéséhez szükséges szakmai gyakorlatot vagy b) a kérelmező az adott szakterületen tudományos fokozattal vagy ágazati szakértői jogosultsággal rendelkezik. 9. § (1) A névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelmet a névjegyzéket vezető hatóságnál kell benyújtani. A névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelem tartalmára vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg. Kérelem csak a miniszter rendeletében szereplő szakterületre nyújtható be. (2) A  névjegyzéket vezető hatóság a  kérelemről értesíti a  Kamarát. A  Kamara az  eljárásban véleményezőként vesz részt. A Kamara az értesítés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül jelzi, ha tudomása van olyan tényről, ami akadálya a kérelmező felvételének. (3) Ha a  kérelmező a  névjegyzékbe való felvételi kérelmét több szakterületre terjeszti elő, az  egyes szakterületek vonatkozásában önálló hatósági döntést lehet hozni. (4) A  névjegyzéket vezető hatóság a  névjegyzékbe való felvételről szóló határozat másolatát, a  határozat meghozatalától számított tizenöt napon belül megküldi a Kamarának. (5) A  névjegyzéket vezető hatóság az  igazságügyi szakértőt e  minőségének igazolására igazságügyi szakértői igazolvánnyal látja el. Az  igazságügyi szakértői igazolványra vonatkozó részletes szabályokat a  miniszter rendeletben állapítja meg. (6) A  szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvénytől eltérve, ha a névjegyzéket vezető hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem döntött, a kérelmezőt nem illeti meg az igazságügyi szakértői tevékenység megkezdésének, illetve folytatásának joga, és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénynek a  hatóság mulasztására vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni. 10. § (1) Az  igazságügyi szakértő a  névjegyzékbe vételét követő két hónapon belül, a  névjegyzéket vezető hatóság előtt esküt tesz. (2) A szakértői eskü az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényben foglalt eskü szövegéből és annak első mondatát követően a következő szövegből áll: „Hivatásom gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen és a legjobb tudásom szerint teljesítem.” (3) Az  egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényben foglalt eskü szövegében szereplő tisztség megnevezése az eskü tétele során: igazságügyi szakértő. (4) Az  igazságügyi szakértő az  igazságügyi szakértői igazolványát az  eskü letétele után veheti át, a  tevékenységét az eskü letétele után kezdheti meg. (5) Ha az  igazságügyi szakértő az  eskütételben akadályozva van, az  (1)  bekezdésben meghatározott határidőt az  akadály megszűnésétől kell számítani. Ha az  igazságügyi szakértő az  esküt határidőben nem tette le, a névjegyzékből a határidő lejártát követő tizenöt napon belül törölni kell. (6) A névjegyzéket vezető hatóság biztosítja, hogy az igazságügyi szakértő a névjegyzékbe történő felvételét követően az  esküt határidőben letehesse. Ha a  névjegyzéket vezető hatóság ezt nem biztosítja, az  igazságügyi szakértő a névjegyzékből nem törölhető; az esküt a névjegyzéket vezető hatóság által kijelölt legközelebbi időpontban le kell tennie. 5. A névjegyzék 11. § (1) Az  igazságügyi szakértő 1.  mellékletben meghatározott adatait és a  tevékenységével kapcsolatos egyes tényeket a  névjegyzék tartalmazza. A  névjegyzék vezetésének és a  névjegyzékkel összefüggő adatszolgáltatás szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. (2) Az  (1)  bekezdés szerinti névjegyzék – az  1.  melléklet 1.1.–1.5., 1.7.–1.8., 1.11., 1.13., pontjában, valamint 1.18.1. és 1.18.2. alpontjában foglalt adatok kivételével – közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül. (3) Az 1. melléklet 1.12.1. és 1.12.3.–1.12.5. alpontja szerint nyilvántartott igazságügyi szakértőnek az 1. melléklet 1.1., 1.6.–1.9.  pontjaiban, 1.10.1.  alpontjában, 1.11.  pontjában, 1.12.4. és 1.12.5.  alpontjában, 1.13.  pontjában, 1.16. és 1.17. pontjában, valamint 1.19.–1.22. és 1.23. pontjában foglalt adatai nyilvánosak, azokat az igazságügyi szakértői névjegyzéket vezető hatóság a kormányzati portálon közzéteszi. (4) A  névjegyzék (3)  bekezdésben fel nem sorolt adatai nem nyilvánosak, azokról csak törvényben foglalt esetben, az  arra jogosult részére adható tájékoztatás. A  névjegyzéket vezető hatóság az  1.  melléklet 1.10.2. és 1.10.3.  alpontjában, valamint 1.15.  pontjában foglalt adatok kivételével a  nyilvántartás adatait a  Kamara részére átadja, azokat a Kamara e törvény rendelkezései szerint nyilvántartja és kezeli. (5) Az 1. melléklet 1.12.4., 1.12.5. és 1.18.2. alpontjában foglalt adatokat a Kamara, az 1.1.–1.8., 1.11. és 1.13. pontjában foglalt adatokat az igazságügyi szakértő, az 1.16. és 1.18.1. pontjában foglalt adatokat a hatóság köteles bejelenteni a névjegyzéket vezető hatóságnak. Az 1. melléklet 1.16. pontjában és 1.18.1. alpontjában foglalt adatokról a hatóság a névjegyzéket vezető hatóságot és a Kamarát is értesíteni köteles. (6) A névjegyzéket vezető hatóság az 1. melléklet 1.12.6. alpontja szerint nyilvántartott igazságügyi szakértő adatait és a vonatkozó tényeket tárolja, feldolgozza és jogos érdekének igazolása után, törvény által arra jogosított harmadik személy részére továbbítja. A  névjegyzékből történő törlés időpontjától számított tíz év elteltével a  névjegyzéket vezető hatóság gondoskodik az adatok törléséről. (7) A névjegyzéket vezető hatóság az igazságügyi szakértő 1. melléklet 1.1.–1.4. pontjaiban és 1.6. pontjában szereplő adatait a  hatóság megkeresésére, az  igazságügyi szakértővel való kapcsolattartás újrafelvétele, az  igazságügyi szakértő bírságolása vagy a bírság végrehajtása céljából átadja a hatóságnak. (8) Az  igazságügyi szakértőnek az  1.  mellékletben meghatározott adatait és a  tevékenységével kapcsolatos egyes tényeket, valamint a  2.  mellékletben meghatározott adatokat és körülményeket – a  hatóságok munkájának és a  megfelelő szakértő kiválasztásának elősegítése érdekében – az  e  célra létrehozott elektronikus felület (a  továbbiakban: elektronikus felület) tartalmazza. Az  elektronikus felület létrehozására és kezelésére vonatkozó részletes szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg. 6. A szakterület kiterjesztése 12. § A szakterület kiterjesztése iránti kérelem előterjesztésére, valamint elbírálására a felvétel iránti kérelemre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a  kérelem benyújtásához a  jogi vizsgát megismételni, valamint az 5. § (2) bekezdés g) pontjában és az 5. § (3) bekezdés a) pontjában megjelölt feltételeket igazolni nem kell. 7. A névjegyzékből való törlés 13. § (1) Az igazságügyi szakértőt törölni kell a névjegyzékből, ha a) azt az igazságügyi szakértő kéri, b) a  névjegyzékbe való felvétel feltételei – ide nem értve az  5.  § (2)  bekezdés a)  pontjában meghatározott feltételt – már a  felvételkor sem álltak fenn, vagy utóbb megszűntek, illetve az  igazságügyi szakértő a szakértői esküt a 10. § (1) bekezdésében foglaltak szerint nem teszi le, c) a  névjegyzékben szereplő adatok változását, a  miniszter rendeletében meghatározott módon, ismételt felhívásra, a jogkövetkezményekre történő írásbeli figyelmeztetés után, szándékosan nem jelenti be, d) az igazságügyi szakértő hatósági kirendelésre történő szakvélemény nyújtásával egy évet elérő késedelembe esett, e) azon statisztikai adatokat, amelyeket e  törvény alapján a  Kamara részére szolgáltatni köteles, két egymást követő negyedévben határidőben nem szolgáltatja, f ) az  igazságügyi szakértő negyedévente esedékes statisztikai adatszolgáltatást két éven belül három alkalommal elmulasztja, vagy az  általa szolgáltatott adatok eltérnek a  szakértő nyilvántartásában szereplő adatoktól, g) az e törvény alapján fennálló képzési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, h) kamarai tagsága ha) kizárás útján, hb) a kamarai tagdíj fizetésének elmulasztása miatt, továbbá hc) egyéb okból megszűnt, vagy i) meghalt. (2) Ha a névjegyzékből történő törlésre a) az  (1)  bekezdés h)  pont ha)  alpontja alapján került sor, az  igazságügyi szakértő a  határozat jogerőre emelkedésétől számított öt éven belül, b) az (1) bekezdés d) és f ) pontja alapján kerül sor, az igazságügyi szakértő a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül vagy c) az  (1)  bekezdés c), e) és g)  pontja, vagy h)  pontjának hb), és hc)  alpontjai alapján kerül sor, a  határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül a névjegyzékbe nem vehető fel. (3) A névjegyzéket vezető hatóság az (1) bekezdés a) pontja esetében az igazságügyi szakértőt az érintett szakterületről törli. A névjegyzéket vezető hatóság az  igazságügyi szakértőt az (1) bekezdés b) pontja esetében azon szakterület tekintetében törli a névjegyzékből, amely tekintetében a névjegyzékbe vétel feltételei a felvételkor sem álltak fenn vagy utóbb megszűntek. (4) Az  (1)  bekezdés e) és f )  pontjai szerinti törlési ok fennállását a  névjegyzéket vezető hatóság az  54.  § szerinti eljárásban állapítja meg. (5) Az (1) bekezdés i) pontja esetén a névjegyzéket vezető hatóság a névjegyzékbe a halál tényét hivatalból bejegyzi, és ezzel egyidejűleg az igazságügyi szakértőt a névjegyzékből törli. 14. § Ha az igazságügyi szakértő a) a névjegyzékből – a 13. § (1) bekezdés i) pontja kivételével – törlésre kerül, b) kamarai tagságát felfüggesztették vagy c) tevékenységét a Kamara engedélyével szünetelteti, a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül köteles igazolványát a  névjegyzéket vezető hatóságnak, a folyamatban lévő ügyek iratait pedig a hatóságnak, illetve a megbízónak átadni. 8. Az igazságügyi szakértők képzése 15. § (1) Az  igazságügyi szakértő részére szükséges jogi ismeretek oktatásának és a  jogi vizsgának a  megszervezéséről a miniszter gondoskodik. A  rendszeres jogi oktatáson való részvétel és – a miniszter rendeletében meghatározott mentesülés esetét kivéve – a jogi vizsga letétele kötelező. (2) A  Kormány által rendeletben kijelölt vizsgaszervező az  igazságügyi szakértők részére szükséges jogi ismeretek oktatásával kapcsolatban a vizsgázó a) nevét, születési helyét és idejét, személyiigazolvány-számát valamint lakcímét, b) munkáltatójára vonatkozó adatok közül a munkáltató nevét, székhelyét, fő tevékenységét vagy szakterületét, és ba) gazdasági társaság munkáltató esetén annak cégjegyzékszámát és a  vezető tisztségviselő nevét vagy bb) igazságügyi szakértői intézmény esetén az intézményvezető nevét, c) arra vonatkozó adatait, hogy a  vizsgán megjelent-e, továbbá, hogy megjelenése esetén a  vizsgát milyen eredménnyel zárta és d) vizsgabizonyítványának számát és keltét tartja nyilván, illetve kezeli. 16. § (1) Az  igazságügyi szakértő köteles a  szakértői tevékenysége gyakorlásához szükséges rendszeres, a  Kamara vagy a  miniszter által szervezett szakmai továbbképzéseken részt venni, és a  miniszter rendeletében előírt képzési kötelezettség teljesítését kreditpontokkal igazolni. (2) Ha az  igazságügyi szakértő más szakmai kamarának is tagja, és az  érintett szakmai kamara által szervezett oktatáson vagy szakmai továbbképzésen vesz részt, részvételét a miniszter rendeletében meghatározottak szerint, a teljesítendő kreditpontjaihoz hozzászámíthatja. 9. Az igazságügyi szakértő munkájának értékelése 17. § (1) Az  igazságügyi szakértők munkáját – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – e  törvény rendelkezései és a miniszter rendeletében meghatározott részletes szabályok szerint értékelni kell. (2) Az  értékelés célja az  igazságügyi szakértő munkájának elfogulatlan megítélése, a  teljesítményét befolyásoló ismeretek, képességek és személyiségjegyek feltárása, ezáltal a szakmai fejlődésének az elősegítése. (3) Az  értékelést megalapozó vizsgálatnak – alapvetően a  jogerősen befejezett ügyek alapján – fel kell tárnia az igazságügyi szakértő gyakorlatát, különös tekintettel arra, hogy a) a szakvélemény előkészítése, elkészítése, valamint előterjesztése a vonatkozó jogszabályoknak megfelelt-e, b) az  igazságügyi szakértő a  jogszabályok és a  hatóság által előírt határidőket és az  ügyviteli, valamint adatkezelési szabályokat megtartotta-e, c) az igazságügyi szakértő a hatóság által feltett kérdések közül valamennyi kérdésben véleményt nyilvánított-e, d) az  igazságügyi szakértő a  hatóságokkal megfelelően együttműködött-e, a  jogszabályban előírt kötelező bejelentési kötelezettségeinek eleget tett-e, e) a  szakvélemény megszerkesztése a  jogszabályoknak és a  releváns szakmai gyakorlatnak megfelelően, a hatóságok és a Kamara által elvárt megfelelő szakmai színvonalon történt-e, f ) az  igazságügyi szakértő a  rá vonatkozó továbbképzési követelményeknek eleget tett-e, valamint azok eredményeit a szakmai tevékenységébe megfelelően integrálta-e, g) az  igazságügyi szakértő munkája során segédszemélyzet, szakkonzultáns, illetve szakértőjelölt közreműködését igénybe vette-e és h) az  igazságügyi szakértőre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, kamarai és egyéb szakmai szabályzatoknak az  adott szakterületen kiadott szakértői módszertani leveleknek (a  továbbiakban: módszertani levél) az igazságügyi szakértő eljárása megfelelt-e. (4) Az  igazságügyi szakértő munkáját abból a szempontból is szükséges vizsgálni, hogy az általa adott szakvélemény mennyiben volt felhasználható a hatóság eljárásában. A szakvélemény felhasználhatóságát alapvetően nem érinti, ha a hatóság döntését más szakvéleményre vagy egyéb bizonyítékra alapította, és a később beszerzett bizonyíték igénybevételét nem az igazságügyi szakértő szakvéleményének fogyatékosságai indokolták. 18. § (1) A névjegyzékbe felvett igazságügyi szakértő tevékenységét a névjegyzékbe történő felvételt követő második évben, legkésőbb az  igazságügyi szakértő névjegyzékbe történő felvételt követő tizennyolc hónapon belül, ezt követően pedig ötévente értékelni kell. (2) Soron kívül értékelni kell az igazságügyi szakértő tevékenységét, ha a) az igazságügyi szakértő ezt maga kéri vagy b) az 55. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint a névjegyzéket vezető hatóság jelzésére kerül sor. (3) Az  igazságügyi szakértő tevékenységének szakmai értékelését a  (2)  bekezdésben meghatározott személyi körön kívül más nem kérheti. (4) Ha az igazságügyi szakértő szakmai értékelését a (2) bekezdés a) pontja szerint maga kéri, köteles ezért a miniszter rendeletében meghatározott díjat megfizetni. 19. § (1) Az  értékelést megalapozó vizsgálat elrendelésére a  Kamara minőségbiztosítási bizottsága jogosult. A  18.  § (2)  bekezdése szerinti esetekben a  minőségbiztosítási bizottság az  értékelést megalapozó vizsgálatot köteles elrendelni. A rendszeres értékelést megalapozó vizsgálatot a minőségbiztosítási bizottság hivatalból rendeli el. (2) A  minőségbiztosítási bizottság a  vizsgálat lefolytatására háromtagú szakmai értékelő tanácsot jelöl ki. A  szakmai értékelő tanácsot a  minőségbiztosítási bizottság egy tagja vezeti; a  szakmai értékelő tanács további két tagját az  értékeléssel érintett szakterületen alapított szakmai tagozatból, elsősorban a  miniszter rendeletében meghatározott külön minősítéssel rendelkező igazságügyi szakértők közül kell kijelölni. Amennyiben az igazságügyi szakértő tevékenységét több szakterületen végzi, minden szakterülettel további egy tanácstagot kell kijelölni, az adott szakterületen érintett tagozatból. (3) Az értékelést megalapozó vizsgálatról a jegyzőkönyvet a főtitkár által kijelölt jegyzőkönyvvezető vezeti. (4) Az  értékelést megalapozó vizsgálat lefolytatásának elrendelését az  igazságügyi szakértővel írásban kell közölni. A közlésnek tartalmaznia kell a szakmai értékelő tanács személyi összetételét is, amellyel szemben az  igazságügyi szakértő a  közlés átvételétől számított tizenöt napon belül kifogást nyújthat be a  minőségbiztosítási bizottság elnökéhez. A kifogásról a minőségbiztosítási bizottság elnöke tizenöt napon belül indokolt határozatot hoz. (5) A  minőségbiztosítási bizottság elnökének határozatával szemben az  igazságügyi szakértő harminc napon belül bírósági jogorvoslat iránti kérelmet nyújthat be. (6) A bíróság az (5) bekezdés alapján benyújtott kérelmet nemperes eljárásban bírálja el. Ha e törvényből vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a bíróság eljárására a polgári perrendtartásról szóló törvény közigazgatási perekre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az eljárásra a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagosan illetékes. 20. § (1) Az  értékelést megalapozó vizsgálatot az  elrendeléstől számított harminc napon belül le kell folytatni, és az értékelést a befejezéstől számított tizenöt napon belül kell elvégezni. (2) Az értékelést megalapozó vizsgálat során a szakmai értékelő tanács az igazságügyi szakértő a) szakvéleményeit megvizsgálhatja, b) iratait, nyilvántartásait megtekintheti, azokról másolatot készíthet, c) meghallgatását elrendelheti és foganatosíthatja és d) szóbeli előadásánál – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – jelen lehet, ha az  igazságügyi szakértőt a szakvélemény szóbeli előadása miatt tárgyalásra idézik. (3) Az igazságügyi szakértő meghallgatása csak fontos okból mellőzhető. (4) Az  igazságügyi szakértő a  vizsgálat lefolytatása alatt mindvégig köteles a  szakmai értékelő tanáccsal együttműködni. A  vizsgálatot a  szakmai értékelő tanács lehetőleg az  igazságügyi szakértő munkájának akadályozása nélkül köteles lefolytatni. (5) A  szakmai értékelő tanács és a  minőségbiztosítási bizottság a  (2)  bekezdésben meghatározott vizsgálatok során tudomására jutott adatokat a  megalapozott szakmai értékelés elkészítése céljából jogosult kezelni. A  minőségbiztosítási bizottság az  értékelés során tudomására jutott adatokat az  értékelés befejezését követő hat hónap elteltével köteles zárolni. Amennyiben az igazságügyi szakértő a minőségbiztosítási bizottság határozatával szemben bírósági jogorvoslatot vesz igénybe, az adatok zárolására a minőségbiztosítási bizottság a jogerős bírósági határozat közlését követő hat hónap elteltével köteles. (6) A szakmai értékelő tanács tagjait a vizsgálat során tudomásukra jutott adatok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. 21. § (1) Az  igazságügyi szakértő értékelését a  szakmai értékelő tanács a  minőségbiztosítási bizottság elé terjeszti. Az  értékelésben csak tényszerűen megalapozott megállapítások lehetnek. Az  igazságügyi szakértő értékelését a minőségbiztosítási bizottság határozattal fogadja el. (2) Az értékelés eredményeként az igazságügyi szakértő a) kiválóan alkalmas, b) alkalmas vagy c) alkalmatlan minősítést kap. (3) A  határozatot és az  igazságügyi szakértő értékelését kézbesíteni kell az  értékelt igazságügyi szakértőnek és a névjegyzéket vezető hatóságnak. A névjegyzéket vezető hatóság az értékelés eredményeként a (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakat a névjegyzékbe bejegyzi. (4) A  névjegyzékbe bejegyzett, de még nem értékelt igazságügyi szakértő esetén a  névjegyzékben az  értékelés hiányára kell utalni. (5) Alkalmatlan minősítés esetén a  minőségbiztosítási bizottság kezdeményezi az  igazságügyi szakértő Kamarából történő kizárását. A  kizárás kérdésében a  Kamara elnöksége (a  továbbiakban: elnökség) határoz. Az  elnökség a  kizárás kérdésében hozott határozatát kézbesíti az  értékelt igazságügyi szakértőnek és a  névjegyzéket vezető hatóságnak. A  névjegyzéket vezető hatóság az  igazságügyi szakértőt a  miniszter rendeletében meghatározott eljárás lefolytatásával a névjegyzékből törli. (6) A szakmai értékelő tanács elnöke a) fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén értesíti az elnökséget vagy b) bűncselekmény gyanúja esetén értesíti a Kamara főtitkárát. (7) A főtitkárt – a szakmai értékelő tanács elnökével való egyetértés esetén – feljelentési kötelezettség terheli. 22. § (1) A minőségbiztosítási bizottság határozatával szemben fellebbezésnek helye nincs. (2) Az  alkalmatlan értékelést kapott igazságügyi szakértő a  minőségbiztosítási bizottság határozatának és az  értékelésnek a  kézhezvételétől számított harminc napon belül bírósági jogorvoslat iránt – jogszabálysértésre hivatkozással – keresetet nyújthat be. A  keresetlevél benyújtásának a  határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs. (3) A keresetlevelet a Kamarához kell benyújtani. A Kamara a keresetlevelet az ügy irataival együtt nyolc napon belül továbbítja az eljáró bírósághoz. (4) A kereset benyújtásáról a Kamara értesíti a névjegyzéket vezető hatóságot. (5) A  bíróság eljárására a  polgári perrendtartásról szóló törvény közigazgatási perekre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (6) A perre a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagosan illetékes. III. FEJEZET AZ IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI TEVÉKENYSÉGET VÉGZŐ TÁRSASÁG 10. Az igazságügyi szakértői tevékenység végzésére feljogosított társaságok 23. § (1) Igazságügyi szakértői tevékenység végzését a  névjegyzéket vezető hatóság – a  névjegyzékbe meghatározott szakterületre történő felvétel útján – kérelemre annak a társaságnak engedélyezi, amelynek van olyan igazságügyi szakértői tevékenység folytatására feljogosított tagja vagy alkalmazottja, akinek a kamarai tagsági jogviszonya nem szünetel vagy nincs felfüggesztve. Kérelem csak a miniszter rendeletében szereplő szakterületre nyújtható be. (2) Igazságügyi szakértői tevékenységet a társaság csak azon a szakterületen és azon tagja vagy alkalmazottja végezhet, aki a névjegyzékben az adott szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértőként szerepel. 11. A társaságok névjegyzékbe vétele és törlése 24. § (1) A  társaság névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelmét a  névjegyzéket vezető hatósághoz kell benyújtani. A névjegyzékbe vétel iránti kérelem tartalmára vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg. (2) A társaság igazságügyi szakértői tevékenység folytatására a névjegyzékbe történő felvétellel válik jogosulttá. (3) A névjegyzékbe való felvételről és a felvételi kérelem elutasításáról szóló döntésre a 9. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. 25. § (1) A  társaságnak az  1.  melléklet 2.  pontjában meghatározott adatait a  névjegyzék tartalmazza. A  mellékletben meghatározott adatok a 2.8. alpont kivételével nyilvánosak és azokat a névjegyzéket vezető hatóság a kormányzati portálon közzéteszi. A névjegyzékkel összefüggő adatszolgáltatás szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. (2) Az  (1)  bekezdés szerinti névjegyzék – az  1.  melléklet 2.1.–2.3.  pontjaiban és 2.5.–2.7.  pontjaiban foglalt adatok kivételével – közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül. 26. § A társaságot a névjegyzékből törölni kell, ha a) azt a társaság kéri, b) a cégbíróság a cégjegyzékből – a 27. §-ban megjelölt eset kivételével – törli, c) nincs a névjegyzékben szereplő tagja vagy alkalmazottja, d) a névjegyzékben szereplő valamennyi tagjának és alkalmazottjának a kamarai tagsága szünetel, vagy fel van függesztve vagy e) az  5.  § (2)  bekezdés f )  pontjában meghatározott kötelezettségének felhívás ellenére ismételten nem tesz eleget. 27. § Ha a  társaság működési forma megváltoztatása vagy egyesülés útján szűnt meg, és a  jogutód társaság a  23.  §  (1)  bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel, a  névjegyzéket vezető hatóság a  társaság kérelmére a jogutódlást a névjegyzékben átvezeti. 12. Az eljáró igazságügyi szakértő kijelölése 28. § (1) Az  ügyben eljáró igazságügyi szakértőt a  társaság vezető tisztségviselője az  igazságügyi szakértői tevékenységre feljogosított tagjai vagy alkalmazottjai közül jelöli ki. (2) Nem jelölhető ki a társaságnak az a tagja vagy alkalmazottja, akivel szemben jogszabályban meghatározott kizáró ok áll fenn. Ha a kizáró ok a társasággal vagy annak vezető tisztségviselőjével szemben áll fenn, a társaság egyetlen tagja vagy alkalmazottja sem adhat szakvéleményt. (3) Ha az igazságügyi szakértő a kizáró okot maga jelentette be vagy a kizáráshoz maga is hozzájárult, a társaság vezető tisztségviselője a) más igazságügyi szakértő kijelöléséről saját hatáskörében gondoskodik vagy b) kijelölhető igazságügyi szakértő hiányában a kirendelést visszautasítja és erről a hatóságot haladéktalanul értesíti. (4) Ha a  hatóság állapít meg az  igazságügyi szakértőre nézve kizáró okot, a  társaság vezető tisztségviselője a (3) bekezdésben meghatározottak szerint jár el. 13. Határon átnyúló szolgáltatásnyújtás 29. § A szolgáltató az  igazságügyi szakértői tevékenység határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő folytatására irányuló szándékát köteles a névjegyzéket vezető hatóságnak bejelenteni. A szolgáltató az igazságügyi szakértői tevékenységet határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében Magyarország területén e  tevékenység folytatására jogosult tagja vagy alkalmazottja útján folytathatja. IV. FEJEZET IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI INTÉZMÉNYEK, IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI INTÉZETEK, IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI TESTÜLETEK ÉS SZERVEZETEK 14. Az igazságügyi szakértői intézmények 30. § (1) Igazságügyi szakértői intézményt a miniszter vagy vele egyetértésben más miniszter alapíthat és szüntethet meg. (2) Az igazságügyi szakértői intézmény központi költségvetési szerv. (3) Az igazságügyi szakértői intézmény alaptevékenységének minősül a) olyan ügyben történő hatósági kirendelés teljesítése, amelyben jogszabály lehetővé vagy kötelezővé teszi a bizonyítási eljárás hivatalból való lefolytatását, b) a külön jogszabályban meghatározott ügyekben való kirendelés teljesítése, és c) az a) és b) pontban felsorolt alaptevékenység ellátása érdekében külön jogszabályban megjelölt igazgatási, gazdálkodási, munkaügyi és nyilvántartási feladatok ellátása, valamint a működési feltételek biztosítása. (4) Az  igazságügyi szakértői intézmény az  alaptevékenysége körébe tartozó kirendelésnek más tevékenységét megelőzően köteles eleget tenni. (5) Az  igazságügyi szakértői intézmény a  (3)  bekezdésben foglaltakon túlmenően csak olyan kirendelést, illetve szakvélemény készítésére irányuló megbízást fogadhat el, amely alaptevékenységéből fakadó kötelezettségeinek teljesítését nem veszélyezteti. (6) Az  igazságügyi szakértői intézmény szakértői tevékenységén kívül – az  oktatási és tudományos tevékenységet kivéve – vállalkozási tevékenységet nem folytathat. (7) Az  igazságügyi szakértői intézmény az  igazságszolgáltatás és más hatóságok igényeinek zavartalan kielégítése érdekében szakértői tevékenység ellátására megbízási szerződést köthet azzal, hogy a szakértő megbízási szerződés keretében végzett tevékenységére az 52. § (2)–(5) bekezdésének rendelkezései irányadók. 31. § (1) Az  igazságügyi szakértői intézménynek az  1.  melléklet 3.  pontjában meghatározott adatait a  névjegyzék tartalmazza. Az  igazságügyi szakértői intézménynek a  névjegyzékben szereplő adatai nyilvánosak, és azokat a névjegyzéket vezető hatóság a kormányzati portálon is közzéteszi. A névjegyzékkel összefüggő adatszolgáltatás szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. (2) Az  (1)  bekezdés szerinti nyilvántartás az  1.  melléklet 3.4.  pontjában foglalt adat tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül. 32. § (1) Az  ügyben eljáró igazságügyi szakértőt az  igazságügyi szakértői intézmény vezetője az  intézményben működő, elsősorban az adott szakterületre a névjegyzékbe bejegyzett igazságügyi szakértők közül jelöli ki. (2) Ha az  igazságügyi szakértői intézmény nevében a  szakvéleményt az  igazságügyi szakértői intézmény névjegyzékben nem szereplő, de az  adott szakterületen szakmai jártassággal rendelkező alkalmazottja adja, eljárására az igazságügyi szakértőkre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. (3) Nem jelölhető ki az igazságügyi szakértői intézménynek az az igazságügyi szakértője, akivel szemben jogszabályban meghatározott kizáró ok áll fenn. Ha a  kizáró ok az  intézmény vezetőjével szemben áll fenn, az  intézményben működő egyetlen igazságügyi szakértő sem adhat szakvéleményt. (4) Ha az igazságügyi szakértő a kizáró okot maga jelentette be vagy a kizáráshoz maga is hozzájárult, az igazságügyi szakértői intézmény vezetője más igazságügyi szakértő kijelöléséről a  saját hatáskörében gondoskodik, és erről a hatóságot haladéktalanul értesíti. (5) Ha a hatóság állapít meg az igazságügyi szakértőre nézve kizáró okot, az igazságügyi szakértői intézmény vezetője más igazságügyi szakértőt jelöl ki. 15. Az igazságügyi szakértői intézetek 33. § (1) Az  igazságügyi szakértői intézet kizárólagosan vagy alaptevékenységén kívül igazságügyi szakértői tevékenységet végezhet. (2) Az  igazságügyi szakértői intézet azon szakterületeken, amelyeken a  Kormány rendeletében foglaltak szerint kizárólagosan jogosult szakvélemény adására, más kirendeléseket megelőzően köteles a  kirendeléseknek eleget tenni. Más szakterületen történő kirendelése esetén az  igazságügyi szakértői intézet a  rendelkezésére álló erőforrások, kapacitások függvényében teljesíti a kirendeléseket. 34. § (1) Az ügyben eljáró igazságügyi szakértőt az igazságügyi szakértői intézet vezetője az intézetben működő, elsősorban az adott szakterületre a névjegyzékbe bejegyzett igazságügyi szakértők közül jelöli ki. (2) Ha az igazságügyi szakértői intézet nevében a szakvéleményt az igazságügyi szakértői intézet névjegyzékben nem szereplő, de az  adott szakterületen szakmai jártassággal rendelkező alkalmazottja adja, eljárására az  igazságügyi szakértőkre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. (3) Az  igazságügyi szakértői intézet nevében eljáró igazságügyi szakértő, illetve az  igazságügyi szakértői intézet kizárására a 32. § (3) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. (4) Az  igazságügyi szakértői intézet alkalmazásában álló igazságügyi szakértői tevékenységet végző személyek igazságügyi szakértővé válására vonatkozóan a miniszter rendeletben eltérő szabályokat állapíthat meg. 16. Az igazságügyi szakértői testületek 35. § (1) A miniszter – a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszter egyetértésével – rendeletben, az ott meghatározott szakkérdésekben szakértőként vélemény nyilvánítására igazságügyi szakértői testületet hozhat létre. Az igazságügyi szakértői testületet más jogszabály is létrehozhatja. A  más jogszabály által létrehozott szakértői testületekre e törvény rendelkezéseit – a szakértői testületet létrehozó jogszabályban foglalt eltérésekkel – kell alkalmazni. (2) A  jogi személy igazságügyi szakértői testület a  vagyonával önállóan gazdálkodik, üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a  feladatai ellátásához vagy ahhoz közvetlenül kapcsolódó mértékben folytathat. Az  igazságügyi szakértői testület tartozásaiért a  saját vagyonával felel, a  tagok az  igazságügyi szakértői testület tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek. (3) Az  igazságügyi szakértői testület jogi személy. Nem jogi személy az  igazságügyi szakértői testület akkor, ha a gazdálkodása a miniszter rendeletében vagy más jogszabályban szabályozott egyéb módon is biztosított. 36. § (1) Az igazságügyi szakértői testület tagja olyan szakirányú egyetemi végzettséggel rendelkező személy lehet, aki a) az adott szakterületen egyetemi doktori vagy tudományos fokozattal rendelkezik, b) egyetemi doktori vagy tudományos fokozattal és az adott szakterületen legalább tízéves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkezik vagy c) az adott szakterületen legalább tízéves igazságügyi szakértői gyakorlattal rendelkezik. (2) Az igazságügyi szakértői testület elnökét és tagjait a miniszter – a szakterületet felügyelő miniszter egyetértésével – öt évre nevezi ki. Az igazságügyi szakértői testület nem igazságügyi szakértő tagjaira e törvénynek az igazságügyi szakértőre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. (3) Az  igazságügyi szakértői testület tagjai a  miniszter vagy képviselője jelenlétében esküt tesznek. A  szakértői eskü az  egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényben foglalt eskü szövegéből és annak első mondatát követően a  következő szövegből áll: „Hivatásom gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen és a legjobb tudásom szerint teljesítem.” (4) Az  egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényben foglalt eskü szövegében szereplő tisztség megnevezése az eskü tétele során: igazságügyi szakértői testületi tag. (5) Az  igazságügyi szakértői testület szakértőként vélemény nyilvánítására eseti bizottságot hoz létre. A  bizottság legalább három-, de legfeljebb öttagú, eljárása során független, munkájáért külön díjazásban részesül. Az igazságügyi szakértői testület és a bizottság eljárásának részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg. 17. Az igazságügyi szakértői testületek feletti törvényességi felügyelet 37. § (1) Az  igazságügyi szakértői testület működése felett a  miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol, amelynek célja annak ellenőrzése, hogy az igazságügyi szakértői testület működése a jogszabályoknak, az ügyrendjének, valamint a szabályzatainak megfelel-e és a kirendelésnek eleget tesz-e. (2) A  törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyben bírósági vagy más hatósági eljárásnak van helye, valamint a szakértői vizsgálatra és a szakvélemény tartalmára. (3) A miniszter törvényességi felügyeleti jogkörében a) felhívja az igazságügyi szakértői testület tagjait a szabályszerű működés helyreállítására, b) összehívja az  igazságügyi szakértői testület tagjait a  szabályszerű működéshez szükséges intézkedések megtétele érdekében vagy c) ha a  szabályszerű működés másként nem biztosítható, az  igazságügyi szakértői testület elnökének megbízatását – a szakterület ágazati irányításáért felelős miniszterrel egyetértésben – visszavonja. 18. A szervezet 38. § A szervezet kizárólag a  külön jogszabályban meghatározott szakkérdésben jogosult szakvélemény adására. A  szervezet nevében eljárni jogosult személyek kijelölésére, kizárására és eljárására, valamint a  szakvélemény előterjesztésére – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az  igazságügyi szakértői intézetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. V. FEJEZET A SZAKÉRTŐ ELJÁRÁSA 19. A szakértő jogai és kötelezettségei 39. § (1) A szakértő a hatóságtól, valamint az eljárásban részt vevő személyektől a szakvélemény elkészítéséhez szükséges, a  kirendelésben közölt adatokon felül további adatok közlését, iratok, vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti. (2) A  szakértő köteles haladéktalanul értesíteni a  hatóságot, ha – álláspontja szerint – annak hatáskörébe tartozó intézkedés megtétele vagy eljárási cselekmény lefolytatása szükséges. (3) Ha a szakértő tevékenysége során olyan körülményt, tényt észlel, amely az ügy megítélését érdemben érinti, de arra a hatóság vagy a megbízó nem utalt, köteles az érintett körülményt, tényt a hatóságnak vagy a megbízónak jelezni. 40. § (1) A szakértő a tevékenysége során rendelkezésére bocsátott vagy tudomására jutott személyes adatokat a kirendelés vagy megbízás teljesítése, valamint tevékenységének szakmai, módszertani, fegyelmi és a  jogszabályoknak való megfelelősége ellenőrizhetősége céljából jogosult kezelni. (2) A  szakértőt a  tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, az ügyre vonatkozó tényekről és adatokról csak a hatóság, továbbá az adatok kezelésére jogosult más szerv vagy személy részére nyújthat tájékoztatást. (3) Ha jogszabály vagy az  igazságügyi szakértővel kötött szerződés másként nem rendelkezik, az  (1)  bekezdésben foglaltak nem zárják ki a  szakértői vizsgálat során feltárt tényeknek és adatoknak tudományos vagy oktatási célra – személyazonosításra alkalmatlan módon – történő felhasználását. (4) Az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseitől eltérően a hatósági vagy bírósági eljárásban kirendelt szakértő – a  feladatának teljesítése érdekében – az  állami adóhatóság összehasonlító értékadatok szolgáltatására irányuló eljárása keretében az ingatlan helyrajzi számát is jogosult megismerni. (5) A  kisajátítást megalapozó közérdekű cél megvalósítását szolgáló tevékenység vagy beruházás azonossága esetén a szakértő az összehasonlító értékadatokat – az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az egymással területi szempontból összefüggő további eljárások során is felhasználhatja. 41. § (1) Ha a  szakértő a  vizsgálat során az  adott eljárás tárgyát nem képező, személy elleni erőszakos, korrupciós vagy hivatali bűncselekmény elkövetésére utaló körülményről vagy olyan bűncselekmény elkövetésének szándékáról szerez tudomást, amely más személy életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztetné, köteles a  tudomására jutott adatokat a nyomozó hatóságnak bejelenteni. (2) Ha a szakértő tevékenysége során olyan körülményt észlel, amely más személy életét, testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, köteles az érintett szakterületet felügyelő közigazgatási szervnél bejelentést tenni. 42. § (1) A  szakértő a  tevékenysége során általa kezelt személyes adatokat – ha törvény másképp nem rendelkezik – a kirendelés befejezését vagy megbízás teljesítését követően haladéktalanul zárolja. (2) A  befejezett kirendelést vagy megbízást követően a  szakértő az  általa kezelt és az  (1)  bekezdés szerint zárolt személyes adatokat tevékenysége szakmai, módszertani, fegyelmi megfelelőségének, valamint jogszabályszerűségének ellenőrizhetősége céljából a  zárolástól számított tíz évig tárolja, és azokat kizárólag a  hatóság, a  megbízó, az  igazságügyi szakértőkkel szembeni fegyelmi eljárás, valamint az  igazságügyi szakértő értékelését megalapozó eljárás lefolytatására jogosult, valamint a személyes adatok kezelésére jogosult más szerv vagy személy részére továbbíthatja. (3) A szakértő az (1) bekezdés szerint zárolt személyes adatokat a zárolástól számított tíz év elteltével törli. (4) Az (1) bekezdés alkalmazásában befejezettnek minősül a kirendelés vagy megbízás, ha a) a  szakértői tevékenységért járó díj a  szakértői megbízás vagy kirendelés teljesítését követően jogerős díjmegállapító végzéssel megállapításra és megfizetésre kerül, b) a szakértőt a hatóság a kirendelés alól felmenti vagy a kirendelés alapját képező ügyből kizárja, c) az  igazságügyi szakértő kamarai tagsága szünetel vagy azt felfüggesztik, a  szünetelés vagy felfüggesztés kezdő napján vagy d) a megbízás külön jogszabályban foglaltak alapján megszűnik. (5) A  szakértő az  információs önrendelkezési jogról és az  információszabadságról szóló törvény szerint az  érintettet megillető, a  szakértő által kezelt adatokra vonatkozó tájékoztatás kiadását megtagadja a  kirendelő vagy megbízó bűncselekmények megelőzése vagy üldözése, továbbá az érintett vagy mások jogainak védelmének érdekében tett utasítására. (6) Az  (5)  bekezdés szerinti adatnak minősül a  szakértőnek átadott adat, a  vizsgálat alatt keletkezett adat, az  adatok forrása, az  adatkezelés célja, jogalapja, időtartama, az  adatfeldolgozó neve, címe és az  adatkezeléssel összefüggő tevékenység, továbbá – az  érintett személyes adatainak továbbítása esetén – az  adattovábbítás jogalapja és címzettje. 43. § (1) A szakértő köteles az igazságügyi szakértői tevékenységéről, annak nyomon követése céljából nyilvántartást vezetni. A nyilvántartás adattartalmát a 2. melléklet tartalmazza. (2) A  szakértő statisztikai adatszolgáltatás keretében köteles a  nyilvántartása alapján az  általa nyilvántartott adatok közül, a miniszter rendeletében meghatározott adatokat a Kamara részére negyedévente a miniszter rendeletében meghatározottak szerint megküldeni. (3) A  Kamara a  névjegyzéket vezető hatóság részére a  miniszter rendeletében meghatározott módon és esetekben megküldi a szakértő által a statisztikai adatszolgáltatás keretében megküldött adatokat. (4) A szakértő köteles adattovábbítási nyilvántartást vezetni, amelynek adattartalmára vonatkozó részletes szabályokat a  miniszter rendeletben állapítja meg. A  szakértő az  általa vezetett adattovábbítási nyilvántartás adatait az adattovábbítástól számított tíz évig köteles megőrizni. 44. § (1) A szakértő a névjegyzékben szereplő elérhetőségi címén köteles a küldemények átvételét biztosítani. (2) Ha a  szakértő az  elektronikus kapcsolattartást vállalja, a  névjegyzéket vezető hatóság az  elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges azonosító adatokat a hatóság részére átadja. (3) A  külön jogszabályban megjelölt, biztonságos kézbesítési szolgáltatást működtető szervezet – megkeresésre – az  azonosító adatok alapján a  biztonságos kézbesítési szolgáltatásról szóló jogszabály szerinti, kapcsolattartáshoz szükséges azonosítókat az elektronikus kapcsolattartás érdekében a hatóság részére átadja. (4) Az  elektronikus úton való kapcsolattartásra az  elektronikus ügyintézés és a  bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 20. A szakértő kirendelése 45. § (1) A szakértő kirendelés alapján, a kirendelésben foglaltaknak megfelelően járhat el. (2) A kirendelésnek tartalmaznia kell: a) a  kirendelt szakértő megnevezését, a  kirendelés ügyszámát és az  ügy tárgyát, valamint a  tényállás rövid ismertetését, b) azokat a szakkérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia, c) a szakértői feladat teljesítéséhez szükséges adatokat, d) azt, hogy a szakértő díjjegyzékét a miniszter rendelete alapján vagy annak mellőzésével kell megállapítani; a  szakértői díj fedezésére mekkora összeg áll rendelkezésre, – ha törvény alapján ez  szükséges volt – mekkora összeg letétbe helyezését rendelték el, illetve mekkora összeg áll letétben rendelkezésre, valamint az  arra vonatkozó figyelmeztetést, hogy ha a  szakértő a  nem elegendő fedezetre, letétre vonatkozó jelzést önhibájából elmulasztja, a  fedezetet, illetve a  már letétben lévő összeget meghaladó díjigényét nem érvényesítheti, e) a szakértő részére átadandó iratok és tárgyak megjelölését, valamint az átadás időpontját, ha pedig az átadás nem lehetséges, annak meghatározását, hogy a szakértő az iratokat és tárgyakat hol és mikor tekintheti meg, f ) az  átadott iratok és tárgyak kezelésére, vizsgálatára, visszaadására, részleges megváltoztatására vagy megsemmisítésére vonatkozó rendelkezéseket, g) a mintavétel elrendelését, ha a mintát a hatóság nem biztosította, h) a  szakvélemény előterjesztésére meghatározott határidőt, az  esetleges soronkívüliségre való utalást és az előterjesztés módjára vonatkozó felhívást, i) több szakértő egyidejű kirendelése esetén a többi szakértő személyére vonatkozó tájékoztatást, j) személy vizsgálatáv …