61/2012. (XI. 22.) NFM rendelete a föld alatti bányászati tevékenységek biztonsági szabályzatáról.

61/2012. (XI. 22.) NFM rendelete a föld alatti bányászati tevékenységek biztonsági szabályzatáról. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/A. § (2) bekezdés h) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 84. § g) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. A rendelet alkalmazási köre 1. § (1) A rendelet alkalmazási köre kiterjed a) az ásványi nyersanyagok mélyműveléses bányászati tevékenységére, b) a megszűnt föld alatti bányák nyitva maradó térségeinek fenntartására és felhagyására, és c) az a)–b) pontban felsorolt tevékenységek gyakorlásához szükséges létesítményekre és berendezésekre. (2) A bányászatról szóló törvényben meghatározott, nem bányászati célt szolgáló, bányászati módszerekkel végzett föld alatti tevékenységekre e rendelet 8. § (2) bekezdésének, 10. §-ának, 13. § (2) bekezdésének, 15. § (2) bekezdésének, 19. §-ának, 21. §-ának, 23–24. §-ának, III. Fejezetének, 39. § (2) bekezdésének, 40. § (4) bekezdésének, 42. § (2) és (5) bekezdésének, 43. § (1) bekezdésének, 46–47. §-ának, 57. §-ának, 72–76. §-ának és XI. Fejezetének rendelkezéseit nem kell alkalmazni. (3) A rendeletben foglaltak betartásáról a) a bányavállalkozó, b) ha a bányavállalkozó a bányászati tevékenység végzésére más személlyel szerződést kötött, akkor a bányászatról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet szerint szerződött vállalkozó, c) a nem bányászati célt szolgáló bányászati módszerekkel végzett tevékenység esetében a tevékenységet végeztető és d) a munkát vagy mentést végző személy köteles gondoskodni. 2. Értelmező rendelkezések 2. § E rendelet alkalmazásában: 1. aknagárd: a függőleges akna külszínnel érintkező legfelső része, szintje; 2. bányatérség: a bányában létesített bármely üreg; 3. bányamentési munka: a bányában az élet- és vagyonvédelem érdekében végzett tevékenység; 4. effektív hőmérséklet: a munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma (klímaindexe), amely az adott hely léghőmérsékletét (tsz), nedves léghőmérsékletét (tn) és a légsebességet veszi figyelembe, amelynek jelölése: EH, mértékegysége: °C; 5. fajlagos védőréteg-vastagság: a szivárgási út mentén a víznyomásra vonatkoztatott védőréteg-vastagság m/bar mértékegységben; 6. fejtés hatásterülete: egy magasabban fekvő telep síkjára vagy a külszínre meghatározott terület, amelynek pontjai vertikális és horizontális értelemben egyaránt elmozdulhatnak egy mélyebben fekvő telep körülhatárolható területének lefejtése miatt; 7. fejtési mező: a bánya olyan része, amelyben egyidejűleg egy vagy több fejtés vagy fejtés-előkészítő vágat van; 8. fenntartás: a bányatérségek biztosításának javítása; 9. földeletlen villamos hálózat: olyan galvanikusan összefüggő hálózat, amelynek – a jelző-, mérő- vagy védelmi berendezések nagy impedanciájú elemeinek kivételével – egyik pontja sincs a földdel üzemszerűen összekötve, vagy az a hálózat, amelynek egy alkalmas pontját csak hibajelzés vagy védelem működtetése céljából rövid – a szelektív kiválasztáshoz szükséges – ideig közvetetten földelnek, és a felléphető legnagyobb egysarkú földzárlati áram hatására sem emelkedik a villamos berendezés véletlenül érinthető, üzemszerűen feszültség alatt nem álló részén, vagy a földelőhálózat egyetlen pontján sem az érintési feszültség 50 V fölé; 10. földelőhálózat: a mesterséges és természetes földelők fővédő-vezetővel összekötött rendszere; 11. földelővezető: a mesterséges földelőt és a fővédő-vezetőt összekötő vezető; 12. főszellőztető-gép: a bánya áthúzó légáramát biztosító berendezés; 13. fővédővezető: a bányatérségeket behálózó, fémesen összefüggő vezetőrendszer, amely a földelőket összeköti, és amelyhez a védendő berendezés teste a védővezetővel csatlakozik; 14. karsztvíz eredeti nyugalmi szintje: az ásvány-előfordulás területén a bányászat megkezdése előtti vízszint; 15. karsztvíztároló: minden mészkő-, mészmárga-, dolomitréteg, kivéve, ha nem karsztosodott vagy gravitáció hatására kiüríthető vizet nem tárol; 16. kas: függőleges aknában személyek és teher szállítására használt berendezés; 17. kas vagy szállítóedény legnagyobb statikus üzemi terhelése: a műszakonként rendszeresen, de legalább két alkalommal a kasban vagy szállítóedényben szállítani tervezett legnagyobb teher mellett fellépő terhelés; 18. kas vagy szállítóedény megengedett legnagyobb rendkívüli terhelése: a kasban vagy szállítóedényben szállítható az a legnagyobb – fék esetében a legnagyobb kiegyensúlyozatlan – teher, amelynél a fékek, a szállítókötelek, karok, valamint a kötélbefogó- és függesztő-szerkezetek biztonsági tényezője az előírt érték 60 százalékára csökken; 19. kopogózás: a bányatérséget határoló kőzetfelület kopogtatása a laza, elvált kőzetdarabok felderítése és leválasztása érdekében; 20. léggát: a szellőztető légáram irányítására szolgáló vagy valamely bányatérségnek a szellőztető légáramból való teljes kizárása céljából a bányatérség teljes szelvényét lehetőleg légmentesen lezáró műtárgy; 21. légosztály: olyan bányarész, amelynek behúzó légárama fejtési munkahely érintése előtt elágazik a főbehúzó légáramból, és más légosztállyal diagonális kapcsolatot biztosító vágata léggáttal vagy légajtókkal le van zárva; 22. légretesz: a légáram szabályozására szolgáló, az adott helyre beépíthető légajtóval azonos kivitelben készített berendezés, amelyen a légáteresztő nyílás változtatható és az a légáram beszabályozása után állandósítható; 23. omlasztás: a bányaművelés során kialakított bányatérség fölötti fedőkőzet szándékos beszakítása; 24. önműködően záródó aknakapu: olyan aknakapu, amelyet záráskor a kas vagy a kas-kiszolgáló berendezés vezérel; 25. magas hőmérsékletű géprész: a gépnek és a berendezésnek az a része, amelynek felületi hőmérséklete a gép üzemszerű használata során a 60 °C-ot meghaladja; 26. meredek dőlésű fejtés: a 30°-nál nagyobb dőlésű fejtés; 27. műszaki felügyeleti személy: bányászati, gépészeti, villamos, valamint vízvédelmi, porvédelmi és egyéb különleges műszaki felügyeletet ellátó személy; 28. nyitott bányatérség: az a bányatérség, amely nincs elgátolva, eldeszkázva vagy nincs tilalmi jellel ellátva; 29. nyugalmi vízszint: a vízszintfigyelő fúrólyukban mért vízszint; 30. rendkívüli személyszállítás: az akna olyan szintjére, rakodójára vagy szintjéről való személyszállítás, ahol csatlós nem tartózkodik, vagy a csatlós is a szállítóedénnyel távozik, és a szállítóedényből adják a gépkezelőnek a szállításra vonatkozó jelzéseket; 31. rendkívüli teher: aknaszállításnál a kas legnagyobb statikus üzemi terhelésénél súlyosabb, de a kas megengedett legnagyobb rendkívüli terhelését meg nem haladó teher vagy rakomány; 32. rendszeres személyszállítás: a munkavállalók műszakváltáskor történő szállítása; 33. rétegvíztároló: a vízzáró rétegek között elhelyezkedő laza vagy kötött szemcsés kőzet, kivéve, ha bizonyított, hogy gravitáció hatására kiüríthető vizet nem tárol; 34. robbanásálló légajtó: olyan megerősített kivitelű légajtó, amely 0,5 MPa nyomást okozó robbanásnak ellenáll; 35. robbanásálló léggát: olyan megerősített kivitelű léggát, amely 0,5 MPa nyomást okozó robbanásnak ellenáll; 36. robbanásveszélyes környezet: olyan környezet, ahol a robbanóképes légtér kialakulhat; 37. robbanóképes légtér: az éghető gázok, gőzök, ködök vagy porok levegővel alkotott olyan keveréke, amelyben normál körülmények között, gyújtóhatásra az égés átterjed az egész keverékre; 38. segédszellőztető-gép: a főszellőztető-gép által előállított nyomáskülönbség növelésével a bánya egy részének áthúzó légáramát biztosító berendezés; 39. sújtólég: metángáz és levegő olyan robbanóképes gázelegye, amelyben a metán aránya 5–15 V/V% közötti és az oxigén aránya legalább 12 V/V%; 40. szellőztetésben bekövetkezett lényeges változás: a légosztályok számának, a főszellőztető-gép légtechnikai jellemzőinek, az áthúzó légáram irányának és mennyiségének változása, valamint a bányatérségek szellőztetésében bekövetkező olyan változás, amely a légáram előírt mennyiségétől, sebességétől, vagy a levegő összetételének, megengedett értékétől való eltérését okozza, vagy okozhatja; 41. szkip: termelvényt szállító önürítő aknabödön; 42. távvezérlő berendezés: a gépek és berendezések – nem közvetlenül a beépítés helyén végzett – ki-, be- vagy átkapcsolására és működtetésére szolgáló berendezés; 43. tilalmi jel: egymással kereszt alakban összeerősített deszkapár, amely valamely bányatérség szelvényében felfüggesztve azt jelzi, hogy a mögötte lévő bányatérségbe veszély miatt bemenni nem szabad; 44. túlhűtött géprész: a gépnek és a berendezésnek olyan hőmérsékletű része, amely az emberi testtel érintkezve fagyási sérülést okoz; 45. vezetőkötél biztonsági tényezője: a vezetőkötél számított szakítóerejének és statikus terhelésének hányadosa; 46. védőréteg-vastagság: a víztározót a tervezett vagy meglévő bányaművelettől elválasztó kőzet-összlet rétegvastagságának és egyenértékűségi tényezőjének szorzata, méterben; 47. védővezető: a védendő villamos berendezés testét és a természetes földelőket a fővédő-vezetővel összekötő vezető; 48. vízmentesítő telep: a bányaművelés során fakadó vizek fogadására, kezelésére és továbbítására szolgáló olyan víztechnikai eszközökkel felszerelt bányatérségek együttese, melyek biztosítják a bányaműveletek vízbiztonságát; 49. víztároló: a karsztvíztároló, a rétegvíztároló, a külszíni állandó víztároló, továbbá a vízzel elárasztott régi bányaművelet a fellazulási övezetével együtt. II. FEJEZET ALAPVETŐ BIZTONSÁGI KÖVETELMÉNYEK 3. Bányatérségek biztosítása 3. § (1) A bányatérséget és a bányabeli munkahelyet úgy kell kialakítani, hogy biztosítása és fenntartása megfeleljen a használatuk jellegének, a kőzetkörnyezet állékonyságának, és megfelelő védelmet nyújtson a kőzetomlás, valamint a kőzethullás ellen. (2) Ha az öngyulladás veszélye fennáll, aknában, lejtősaknában vagy táróban végleges biztosítás céljára nem éghető anyagot kell használni. (3) A bányatérség létesítése és üzemben tartása során folyamatosan védekezni kell a csepegő víz ellen. A külszínre nyíló bányatérség bejáratát úgy kell biztosítani, hogy a csapadékvíz okozta kőzetfellazulás ellen is védelmet nyújtson. 4. § (1) Gondoskodni kell a homlokkidőlés megakadályozásáról. (2) Omlásveszély esetében a veszély elhárítására, az omlás továbbterjedésének megakadályozására és a munkavállalók védelmére azonnal intézkedni kell. 5. § (1) A bányatérségek létesítése és biztosítása során a főtét, a homlokot és az oldalakat a műszak elején és robbantás után, valamint a biztosítás beépítését közvetlenül megelőzően kopogózni kell. (2) Biztosítás nélküli bányatérséget az üzemi utasításban előírt időszakonként kopogózással ellenőrizni kell. 6. § (1) Olyan bányatérségben, amelyben a biztosítás kötelező, személyeknek bármilyen munkát csak biztosítószerkezet védelme mellett szabad végezni. (2) A bányatérségben a munkát – a biztosítási munka kivételével – meg kell szüntetni, ha bármely kijárata omlásveszélyes, nem járható vagy bármely ok a technológiai utasításban előírt biztosítás megerősítésének szükségességére utal. (3) A bányatérségben új fogás kidolgozását nem szabad megkezdeni, ha a) a nyitott homlok legtávolabbi pontja és a legközelebbi biztosítás közötti távolság a technológiai utasításban előírt hosszat elérte, b) az omlasztást és a tömedékelést az előírt mértékben nem végezték el, vagy c) a munkahelyen vagy kijelölt helyen nem áll rendelkezésre az új fogás biztosításához szükséges biztosítóanyag. 4. Bányatérségek világítása 7. § A bányában állandó beépítésű világító berendezést kell felszerelni, üzemeltetni és a) a rendszeres tartózkodásra vagy járásra szolgáló bányatérséget legalább 5 lx, b) a személyszállító berendezésnél a be-, fel-, ki és leszállásra kijelölt bányatérséget legalább 20 lx, c) a rendszeres munkavégzés helyét legalább 20 lx és d) a külszínre nyíló vágat bejárati szakaszát a bejárati 300 lx-tól fokozatosan csökkenő, de a századik méterben még legalább 20 lx megvilágítási erősséggel kell megvilágítani. 5. A bányászati tevékenység felügyelete 8. § (1) A bányavállalkozó üzemi utasításban köteles szabályozni a bánya, a bányatérségek, a gépek és berendezések, továbbá a bányaműveléssel kapcsolatos minden tevékenység bányászati, gépészeti és villamos, valamint különleges műszaki felügyeletét. A műszaki felügyeleti személyek ellenőrzési kötelezettségeit úgy kell meghatározni, hogy a műszaki felügyelet kiterjedjen a bánya egész területére és minden tevékenységére. (2) Biztosítani kell, hogy a termelő és fenntartó műszakokban a bányaüzemben – egyébként hírközlő rendszer útján késedelem nélkül elérhető helyen, állandóan – legyen olyan bányászati műszaki felügyeleti személy, aki a bánya egészéről kellő áttekintéssel és intézkedési joggal rendelkezik. (3) A bányában – ha ott az aknaszállítás személyzetén, az őrségen és a rendszeres aknavizsgálatot végzőkön kívül mások is tartózkodnak – a beszállástól a kiszállásig az előírt ellenőrzési kötelezettség teljesítéséhez szükséges számú és a munka jellegének megfelelő szakképesítésű műszaki felügyeleti személynek kell jelen lennie. (4) Minden műszaki felügyeleti személlyel ismertetni kell a felügyelettel kapcsolatos jogkörét és azt, hogy a felügyelete alá mely bányatérségek, munkahelyek, tevékenységek, létesítmények, gépek és berendezések tartoznak. Amennyiben a bányában egyidejűleg több – a munkahelyek felügyeletével megbízott – műszaki felügyeleti személy teljesít szolgálatot, a műszaki felügyeleti személyeknek ismerniük kell egymás jogkörét és felügyelt területét is. 9. § (1) A műszaki felügyeleti személy felügyelt területén felelős a biztonsági előírások megtartásáért. A biztonsági követelmények teljesítéséről rendszeres ellenőrzéssel köteles meggyőződni. E rendeletben előírt rendszeres ellenőrzések gyakoriságát növelni kell, ha a biztonsági követelmények csak gyakoribb vagy folyamatos ellenőrzéssel biztosíthatók. (2) A műszaki felügyeleti személy intézkedni köteles az ellenőrzés során tapasztalt vagy a tudomására jutott mulasztás, a biztonsági követelményeknek nem megfelelő állapot vagy más okból keletkezett veszély megszüntetésére és a biztonságos munkavégzés feltételeinek teljesítésére. Jogkörét meghaladó intézkedés szükségessége esetén – a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – azt késedelem nélkül egyeztetni köteles a 8. § (2) bekezdésében meghatározott személlyel. (3) Közvetlen veszély vagy fenyegető súlyos károsodás veszélye esetén a felügyeleti személy jogkörére és a felügyelt területére tekintet nélkül köteles intézkedni. A tett intézkedésről a 8. § (2) bekezdésében meghatározott személyt, valamint az érintett felügyeleti személyeket késedelem nélkül tájékoztatni köteles. (4) A munkahelyek felügyeletét ellátó személyek kötelesek munkahelyi ellenőrzési naplót vezetni, amelyben rögzíteni kell az ellenőrzés tényét, idejét és a biztonságellenes állapot megszüntetésére tett intézkedést. Az azonnal végre nem hajtható utasítás végrehajtásának megtörténtéről visszaellenőrzéssel meg kell győződni, melynek tényét a munkahelyi naplóban rögzíteni kell. (5) A gázkitörés-veszély, a porveszély, a sújtólégveszély, a szénporrobbanás-veszély, a tűzveszély, a vízveszély és a szilikózis-veszély (a továbbiakban: fő bányaveszélyek) megelőzésére előírt szakfeladatok végrehajtására a feladat ellátásához szükséges szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező különleges műszaki felügyeleti személyt kell kijelölni. 10. § (1) A felelős műszaki vezető vagy helyettese a) a bányaüzem valamennyi telepített munkahelyét legalább havonta, b) a rendszeres személy- vagy teherszállításra szolgáló aknát és egyéb bányatérségeket félévenként legalább egyszer, és c) a szünetelő bányát szükség szerinti gyakorisággal, de havonként legalább egy alkalommal ellenőrizni köteles. (2) Minden telepített munkahelyet műszakonként legalább egy alkalommal bányászati felügyeleti személlyel ellenőriztetni kell. (3) A bánya villamos és gépi berendezéseit szükség szerinti gyakorisággal, de havonta legalább egy alkalommal villamossági és gépészeti felügyeleti személlyel ellenőriztetni kell. 6. Üzemzavar-elhárítási terv 11. § (1) A biztonsági és egészségvédelmi dokumentum részét képező üzemzavar-elhárítási tervnek tartalmaznia kell a) a feltételezett üzemzavar jellegének és helyének meghatározását, b) az üzemzavar által veszélyeztetett területen a felügyeleti személyek és más munkavállalók kötelezettségeit, c) az üzemzavar azon jellemzőit, amelyek miatt a veszélyeztetett bányatérségben tartózkodókat ki kell vezényelni, ehhez ca) a riasztás módját, cb) a riasztás elrendelésére kötelezetteket, cc) a veszélyeztetett bányatérségben tartózkodók értesítésének módját, és cd) a riasztással érintett munkavállalók feladatait, d) a bánya egyéb területein riasztandó munkavállalók és felügyeleti személyek kötelezettségeit, e) a menekülési útvonalakat, a gyülekezésre kijelölt helyeket, f) a bánya vagy bányamező gyors kiürítésének módját és rendjét, g) a riasztással egyidejűleg értesítendő munkavállalók, az illetékes bányamentő-állomás, a foglalkozás-egészségügyi orvos nevét és telefonszámát, h) a hírközlő- és riasztóberendezések helyét, az üzemzavar elhárításához a bányában és a külszínen rendelkezésre álló eszközök megnevezését, tárolási helyét, mindezek rendszeres ellenőrzéséért felelős személyek nevét és az ellenőrzések módját és gyakoriságát, i) a villamosenergia-ellátás megszüntetésének, a villamos berendezések kikapcsolásának, a szellőztetőgép leállításának és a légáram megfordításának előfeltételeit, valamint az ezek elrendelésére jogosult személy nevét, és j) a személy- és vagyonvédelem fontossága miatt ki nem kapcsolható villamos berendezések, személyszállító és vízmentesítő létesítmények felsorolását, a kezelésükkel megbízottak feladatait az üzemzavar – ideértve a szellőztetésnek nem üzemzavar miatti teljes vagy részleges leállítását és a légáram irányának megfordítását is – időtartama alatt végzendő ellenőrző mérésekre és azon körülményekre figyelemmel, amelyek a berendezések működtetésének beszüntetését, a kezelők és más személyek bányából való távozását haladéktalanul szükségessé teszik. (2) Az üzemzavar-elhárítási tervhez mellékelni kell a légvezetési térkép olyan másolatát, amelyen az intézkedési tervekben megjelölt berendezéseket, létesítményeket és menekülési útvonalakat feltüntették. 12. § (1) Az üzemzavar-elhárítási tervet évenként felül kell vizsgálni, és térképmellékleteivel együtt haladéktalanul módosítani kell, ha a terv alapjául szolgáló feltételezések, körülmények vagy viszonyok megváltoztak. (2) Az üzemzavar-elhárítási terveket évente legalább egyszer, de a terv alapjául szolgáló bányaműveletek megkezdése előtt és minden módosítás után haladéktalanul ismertetni kell az érintett munkavállalókkal és a műszaki felügyeleti személyekkel, továbbá azokkal, akik a terv alapján feladat végrehajtására kötelesek. (3) Az üzemzavar-elhárítási terv végrehajtását évente legalább egyszer gyakoroltatni kell. A gyakorlat során szerzett tapasztalatokat a végrehajtásban érintettek bevonásával értékelni kell. 7. A bányában való tartózkodás és a menekülési útvonalak 13. § (1) A bányába – a munkavégzésre beosztottak és a kellő helyi ismeretekkel rendelkező ellenőrzésre jogosult személyek kivételével – felügyeleti személy kísérete nélkül belépni és ott tartózkodni nem szabad. Erre vonatkozó figyelmeztető feliratot kell a bánya bejáratainál jól láthatóan elhelyezni. (2) Gondoskodni kell arról, hogy a bánya kijáratai a bánya felől nyithatóak legyenek, és a bányába ott tartózkodásra nem jogosult személy ne juthasson be. (3) Az üzemzavar-elhárítási tervben kijelölt menekülési útvonalak elágazásánál feltűnően meg kell jelölni az egyes menekülési irányokat. A jelzést ki kell világítani vagy fényvisszaverő anyagból kell készíteni. Ha a menekülési út dőlése 10°-nál nagyobb, az egyik oldalon kapaszkodó korlátot vagy kötelet kell felszerelni. (4) Vízbetörés esetére a menekülési útvonalat úgy kell kijelölni, hogy a menekülés a veszélyeztetett területen lehetőleg szintesen vagy emelkedő útvonalon történjen. Ha a menekülési útvonalon olyan szakasz van, amely ki van téve az elárasztás veszélyének, gondoskodni kell a vízdugó-képződés megelőzéséről vagy késleltetéséről. (5) A menekülési útvonalakat közlekedésre alkalmas állapotban kell tartani, ezért azokban a menekülést akadályozó vagy megnehezítő tárgyakat elhelyezni nem szabad. 8. A bányában való közlekedés 14. § (1) A bánya minden nyitott bányatérségének járhatónak kell lennie az olyan bányatérség kivételével, amelyben személyek tartózkodása nem szükséges és nem megengedett. (2) Járás céljára legalább 1,8 m magas és legalább 0,8 m széles szabad szelvényt kell biztosítani, a következő kivételekkel: a) ívekkel határolt vágatoldalban a szabad szelvény alsó és felső harmadában a szabad szelvény legkisebb szélessége 0,5 m, b) a kizárólag menekülési célt szolgáló vágatban a szabad szelvény legkisebb magassága 1,5 m, c) a folyamatos szállítóberendezések alatt vagy felett létesített átjáróknál a szabad szelvény legkisebb magassága 0,8 m, és d) a fejtés, valamint a rendszeres járásra és menekülésre nem szolgáló vágat legkisebb szabad szelvényének – annak érdekében, hogy a bányamentő készülékkel történő akadálytalan közlekedés is biztosított legyen – legkisebb szélessége 0,6 m és legkisebb magassága 0,8 m lehet. (3) A függőleges akna akkor tekinthető járhatónak, ha abban járóosztály vagy bármikor igénybe vehető személyszállító berendezés van. A bánya második kijáratául szolgáló függőleges aknában járóosztály nem szükséges abban az esetben, ha abban két – személyszállításra egymástól függetlenül alkalmas – aknaszállító berendezés van. (4) Átmenetileg sem szabad csökkenteni vagy eltorlaszolni a) a járásra, a gépek és a berendezések kezelésére és ellenőrzésére, a műszerek és jeladóik, valamint a tűzoltó készülékek megközelítésére szolgáló bányatérség szabad szelvényét és b) a búvófülke, valamint a menekülőkamra előterét és belső térségét. (5) A járásra szolgáló útvonalakat és lépcsőket tisztán, csúszás és botlásmentes állapotban kell tartani, és a járásra szolgáló szelvénybe benyúló tárgyakat fehérre kell festeni. A víz elvezetéséről gondoskodni kell. A járásra alkalmatlan szelvény miatt nem járható bányatérséget le kell zárni, vagy átmenetileg tilalmi jellel kell ellátni. (6) Az aknát, a gurítót, a zsompot, a csorgát, a nyílást és a gödröt, ahol beesés vagy elesés veszélye áll fenn, hézagmentesen be kell fedni vagy legalább 1 m magas korláttal el kell keríteni. 15. § (1) A rendszeres járásra szolgáló 10°-ot meghaladó vágatot kapaszkodóval, lépcsőzetes kiképzéssel vagy bordázott járópallóval, 45° felett pedig létrával kell ellátni. (2) A 22°-nál nagyobb dőlésű fejtésben, ahol talplépcső beépítése nem kötelező, a járás biztonságáról az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell gondoskodni. (3) Ahol a fel- vagy a lelépés magassága 0,8 m-nél nagyobb, létra használata, lépcső beépítése vagy lépcsőzetes kiképzés kötelező. Ötnél több lépcsőfok esetében legalább az egyik oldalon kapaszkodót kell felszerelni. (4) Felül- vagy aluljárót kell létesíteni, ha a rendszeres járás során hevederes, lemeztagos vagy 0,5 m magasságot meghaladó, egyéb folyamatos szállítóberendezést kell keresztezni. Aluljáró esetében védőhálót vagy védőpadozatot kell beépíteni. (5) A létrának, a lépcsőnek és a padozatnak az igénybevételnek megfelelően dőlés, billenés és csúszás ellen biztosítottnak kell lennie. Leesési veszély esetében a padozatot védőkorláttal és lábléccel is el kell látni, a korlátnak pedig legalább 1 m magasnak és kétsorosnak kell lennie. (6) A létra- vagy a lépcsőfok legnagyobb magassága 0,3 m lehet. 4 m-nél hosszabb létra kizárólag fémből készülhet. 16. § (1) Amennyiben a létra nem nyúlik a nyugvópadozat vagy a kiképzési szint fölé legalább 1 m-rel, e magasságig kapaszkodót kell beépíteni. (2) Függőleges létra csak időszakos ellenőrzéshez vagy esetenkénti munkához, míg kötéllétra kizárólag aknamélyítésnél és különleges munkavégzésnél használható. 17. § (1) Függőleges akna vagy 70°-nál nagyobb lejtésű vágat járóosztályába létrát és legfeljebb 6 méterenként búvónyílással ellátott nyugvópadozatot kell beépíteni. (2) A búvónyílás méretének a létra szélességében legalább 0,6 m x 1,0 m-nek kell lennie. (3) A létrát rögzítve úgy kell elhelyezni, hogy az alatta lévő búvónyílást fedje, valamint, hogy a létrán és a nyugvópadozaton bányamentő készülékben is akadálytalanul lehessen közlekedni. (4) A járóosztályt az akna egyéb osztályaitól ráccsal, deszkázattal vagy sodronyhálóval kell elválasztani. Személyszállító aknában a járóosztály elhelyezését és elválasztását úgy kell kialakítani, hogy az szükség esetén a szállítóedényből a járóosztályon át lehetővé tegye a menekülést. (5) A kizárólag szellőztetés célját szolgáló függőleges aknában a nyugvópadozatok beépítése mellőzhető, ha a létra háttámasszal és védőkengyelekkel van ellátva. 18. § (1) Nem szabad szállítás közben ott tartózkodni a) a szintes, kétvágányú kötélszállító pálya kiszolgálását végzők kivételével abban a vágatban, ahol a szállítóberendezés, vagy szállítóedény mellett a járásra előírt szabad szelvény nincs biztosítva, b) a kötélszállításra berendezett lejtős vágatban a szállítópálya hosszában, c) a mozdonyszállításra engedélyezett vágatban, ha a mozdony mellett nincs biztosítva legalább 0,8 m széles, járásra szolgáló szabad szelvény, d) a szkréperszállításra berendezett bányatérségben, e) az önjáró gép útvonalául szolgáló olyan lejtős bányatérségben, ahol a gép elfutása veszélyt okozhat, f) a csille szabadon futtatására berendezett vágatban, ha a kisikló csille erőhatásának ellenálló védőkorlát nincs beépítve, és g) a járóosztály nélküli gurítóban. (2) Minden (1) bekezdés szerinti helyen jelezni kell a szállítás közben való ott tartózkodás tilalmát, és biztosítani kell, hogy abban az esetben, ha szállítópályákon való ott tartózkodás szükségessé válik, annak idejére a szállítás szüneteltethető legyen. (3) Nem szabad a) a frontfejtés leállított szállítóberendezése kivételével a folyamatos szállítóberendezésen járni, b) a személyszállításra nem engedélyezett szállítóberendezésen utazni, és c) a mozgó kötél, valamint az üzemelő jövesztőgép lánca felett átlépni. (4) Telepített feltörésben, gurítóban és ereszkében csak előzetes jelzés és egyetértő visszajelzés után lehet közlekedni. Az egyetértő visszajelzés előtt, a munkát a feltörésben, a gurítóban és az ereszkében be kell szüntetni, valamint biztosítani kell, hogy a járóosztályba semmilyen kőzet, anyag vagy egyéb tárgy ne essen be. 9. Hírközlés 19. § (1) A bányában hírközlő rendszert kell üzemben tartani. A hírközlő rendszerbe be kell kapcsolni a) az aknagépházat és az aknarakodókat, b) a kéthatású függőpálya kiszolgáló, valamint fel- és leszállóhelyeit, c) a főszellőztetőgép felelős műszaki vezető által meghatározott környezetét, d) a vízveszélyes bánya vízmentesítő telepeit, e) a villamos energia fontosabb kapcsoló-, elosztó- és átalakító állomásait, f) a bánya feltáró és termelő munkahelyeit, g) az iszap-tömedék beadási és felhasználási helyeit, h) az intézkedésre kötelezett műszaki felügyeleti személyek irodáit, i) a bányamentő állomást (211. §), j) az üzemzavar-elhárítási tervben meghatározott gyülekezési helyeket, k) a földalatti robbanóanyag-raktárakat, és l) a pályához kötött személyszállító berendezések fel- és leszálló állomásait. (2) A hírközlési rendszer működését biztosítani kell a bánya teljes kiürítéséig, valamint a gyülekezési helyeken azok elhagyásáig. (3) A hírközlő rendszer energiaellátására a) átkapcsolható kétoldali hálózati táplálást, b) egyoldali hálózati táplálást és 15 percen belül üzembe helyezhető független energiaforrást, vagy c) önműködő töltésű – a töltés megszűnése után legalább 24 óráig elegendő energiával rendelkező – akkumulátortelepet kell létesíteni. (4) A hírközlő rendszer energiaellátására a hálózati tápponttól kiindulva önálló villamos hálózatot kell kialakítani, melyre más fogyasztót kapcsolni nem szabad. (5) Műszaki és szervezési megoldással biztosítani kell, hogy az intézkedésre kötelezett személyek elérhetők legyenek. 10. Naplók és nyilvántartások 20. § (1) Munkahelyi ellenőrzési naplót (a továbbiakban: napló) kell tartani legalább a vágathajtási, a fejtési és a fenntartási munkahelyeken. (2) A naplóba be kell jegyezni a) a munkahelyen alkalmazandó üzemi utasítás nyilvántartási sorszámát, b) az üzemi utasítást kiegészítő előírásokat, c) a biztonságot veszélyeztető állapot megszüntetésére kiadott és azonnal végre nem hajtható intézkedést, és d) az ellenőrzés időpontját a nap, az óra és a perc megjelölésével. (3) A naplót az ellenőrzésre kötelezett műszaki felügyeleti személy az ellenőrzéskor köteles aláírni abban az esetben is, ha a (2) bekezdés a)–c) pontjában foglalt utasítás kiadására vagy intézkedésre nem került sor. (4) Az utasítás címzettje az utasítás tudomásulvételét a naplóban aláírásával köteles igazolni. 21. § (1) Külön naplót kell vezetni a) a működő vagy befejezett fejtés hatásterületén a kőzetmozgás időszakában végzett mozgásmérésről, b) a légáram megfordíthatóságának ellenőrzéséről és a bányaszellőztetés mért és számított adatairól, c) a műszakvezető aknász által végzett sújtólégvizsgálatról, d) a robbanásfojtó zárak, valamint a kőpor és a kőporövben lévő porkeverék ellenőrzéséről, e) a bányatűzről, f) a bányatűz felszámolásával kapcsolatos ellenőrzésről, utasításról és mérési adatokról, g) a vízvédelmi előfúrásról és a vízlecsapoló fúrásról, h) a vízbetörésről, annak helye, időpontja, mennyisége, eredete, oka, káros következményei és az elhárítás érdekében tett intézkedés feltüntetésével, i) az aknák biztosítószerkezeteinek és beépített szerelvényeinek az aknavájár és a műszaki felügyeleti személy által végzett ellenőrzéséről, j) az aknaszállító berendezés előírt időszaki ellenőrzéseiről, az ellenőrzés során észlelt hiányosságról, a megszüntetésére tett intézkedésről, a köteleken észlelt szálszakadás helyéről és számáról, valamint a kasejtő-próba eredményéről és k) a bányamentők gyakorlatáról, bevetéséről és a bevetés során adott utasításokról. (2) A műszaki felügyeleti személy az erre a célra szolgáló naplóban – napi jelentés formájában – írásban köteles jelentést tenni a felelős műszaki vezetőnek. A napi jelentésnek tartalmaznia kell a) a sújtólégvizsgálat eredményéről, b) az egészségre ártalmas gáz észleléséről, c) a műszaki felügyeleti intézkedést szükségessé tett kőzet- és nyomásviszonyok és egyéb munkahelyi körülmények változásáról, az omlásról, d) a bányatűzről és a teleptűz jeléről, e) a vízbetörésről és a vízvédelmi gát állapotáról, f) a meg nem szüntetett és az intézkedést igénylő biztonsági hiányosságról, g) a bekövetkezett munkabalesetről, h) a munkahely és a bányatérség kiürítésével járó üzemzavarról, valamint ilyen bányatérség újratelepítéséről, i) a munkahely és gép biztonsági okok miatt történő leállításáról, valamint ezek újraindításáról, és j) a fő bányaveszélyek elhárítására irányuló munkákról szóló jelentést. (3) A naplók közül a) nem selejtezhetők az (1) bekezdés a), e), g), h) és k) pontjában, b) az utolsó bejegyzést követő 3 hónap elteltével selejtezhetők az (1) bekezdés c) és d) pontjában, és c) az utolsó bejegyzést követő 1 év eltelte után selejtezhetők az (1) bekezdés b), f), i) és j) pontjában, valamint a (2) bekezdésben felsoroltak. (4) A felelős műszaki vezető az (1) bekezdés szerinti naplókat legalább havonta, a (2) bekezdés szerinti írásbeli jelentéseket pedig a bejegyzést követő munkanapon ellenőrzi és aláírja. 22. § (1) A bányaüzemben nyilvántartást kell vezetni a) az aknaszállító berendezésekről, b) az aknatornyokról, c) a menekülőkészülékekről, d) a robbanásveszélyes környezetben való használatra alkalmas berendezésekről, gépekről és készülékekről, e) a metán és az egyéb gázmérő készülékekről, f) a szellőztetés ellenőrzéséhez előírt műszerekről, g) a biztonsági benzinlámpákról és sújtólégveszélyes bányában az akkumulátoros bányalámpákról, h) a gépesített biztosítóberendezésekről és az egyedi fémtámokról, i) az önműködő tűzoltó készülékekről, j) a kézi szerszámok kivételével minden gépről és villamos berendezésről, k) a szállító-, tartó- és vonókötelekről, és l) a személyszállításra szolgáló szállítóhevederekről. (2) A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a) a jellemző műszaki adatokat, b) a minősítést, c) a használatba vétel idejét, d) a javítások idejét és jellegét, és e) az előírt vizsgálatok és mérések elvégzését, valamint azok eredményeit. (3) A nyilvántartásokat a felelős műszaki vezető legalább havonta ellenőrzi és aláírja. (4) A nyilvántartásokat a gépek, berendezések, készülékek selejtezéséig meg kell őrizni. 11. Védőpillérek 23. § Védőpillért kell kijelölni a) a bányászati tevékenység hatásával érintett külszíni létesítményekre, folyó- és állóvizekre, b) a függőleges aknára, lejtősaknára és táróra, c) a bánya, bányamező és -szint főszállító-, valamint főlég-vágatára, d) a tároló-kamrás kiképzésű robbanóanyag-raktárra, e) a 0,3 m3/s vagy ennél nagyobb összteljesítményű vízmentesítő telepre és zsompjaira, f) a vízvédelmi gátra és g) a villamos energiát kapcsoló, elosztó és átalakító 1 MVA összteljesítmény feletti berendezés gépkamrájára. 12. A bánya megszüntetése és külszíni ellenőrzése 24. § (1) A külszínre nyíló függőleges aknát felhagyásakor teljes hosszúságban be kell tömedékelni, és a tömörödésnek megfelelően utána kell tömedékelni. A felhagyásra kerülő akna környezetében nyitva maradó bányatérség védelméről gondoskodni kell. (2) A külszínre nyíló egyéb bányatérséget felhagyásakor olyan hosszban kell beomlasztani vagy betömedékelni, hogy a felhagyott bányatérség esetleges későbbi beomlása a külszínt ne veszélyeztesse. Omlasztás esetében természetes rézsűt kell kiképezni, tömedékelés esetében pedig a nyílást legalább 1 m vastag falazott gáttal kell lezárni. (3) A bányaművelés alá vont, továbbá a leművelt, felhagyott vagy szünetelő bányaterület külszínét szükség szerinti gyakorisággal, de évente legalább egyszer felül kell vizsgálni, és intézkedni kell a talajsüllyedések okozta veszélyek megelőzésére és megszüntetésére. (4) A bányászati tevékenység hatásával érintett külszíni terület határait, amelyen belül fennáll az élet és testi épség károsodásának veszélye, oly módon kell elkeríteni és megjelölni, hogy az elkerítés és a jelzések szándékos figyelmen kívül hagyása nélkül ne lehessen behatolni. III. FEJEZET BÁNYÁK ÉS BÁNYATÉRSÉGEK MINŐSÍTÉSE 25. § (1) Sújtólégveszélyes az a bánya, amelynek van olyan bányatérsége, ahol metán olyan mennyiségben dúsulhat fel, hogy nem zárható ki a sújtólég kialakulása. (2) Sújtólégveszélyesnek kell minősíteni a bányatérséget, a) ahol metán olyan mennyiségben dúsulhat fel, amelynél nem zárható ki a sújtólég kialakulása, és amelyben bármely mérés során 0,3 V/V %-ot meghaladó metán mennyiséget mértek, b) ha a külön szellőztetésű bányatérség széntelepben, vagy attól 5 m távolságban lett kihajtva, vagy széntelepet harántolt, vagy c) ha az adott bányatérség fejtés vagy fejtési vágat. 26. § (1) Szénporrobbanás-veszélyes az a szénbánya, amelyben bármely művelt telep a szénporvizsgálat alapján robbanóképes. (2) Szénporrobbanás-veszélyes az a bányatérség, amelyben a leülepedett és a szálló szénpor együttes mennyisége üzemszerű viszonyok mellett, megfelelő védekezés hiányában elérheti az alsó robbanási határértékhez tartozó szénpor-mennyiséget. 27. § Tűzveszélyes az a bánya, amelyben öngyulladás már okozott bányatüzet. 28. § (1) Vízveszélyes a) a karsztvíz eredeti nyugalmi szintje alatt művelt bánya, b) a rétegvíztároló által veszélyeztetett bánya, amelyben 1 m3/perc vízhozamnál nagyobb vízbetörés lehetséges, és c) a folyó- és állóvizek, időszakos vízfolyások és ezek ártere alatt művelt bánya, amelyben 1 m3/perc vízhozamnál nagyobb vízbetörés lehetséges. (2) Nem vízveszélyes az (1) bekezdés szerinti bánya, ha a bányaművelés során vízveszélyes munkahely telepítésére nem kerül sor, vagy ha az (1) bekezdés a)–b) pontja esetén a vízszintet vízszintsüllyesztéssel a bányaműveletek szintje alatt tartják. (3) Vízveszélyes a munkahely, ha a) a vízvédelmi pillérben vagy karsztvíztárolóban helyezkedik el, b) közte és a víztároló között a védőréteg vastagság nem ismert, vagy c) közte és a víztároló között a fajlagos védőréteg-vastagság karsztvíztároló esetében 3 m/bar-nál, rétegvíztároló esetében 1,5 m/bar-nál kisebb. 29. § Gázkitörés-veszélyes az a bánya, amelyben gázkitörés vagy gázkitöréses jelenség történt, vagy az az előzetes mérések alapján várható. 30. § Porveszélyes az a bánya, ahol bármely munkahelyen az egyéb egészséget nem károsító inert, szemcsés szerkezetű szálló por totális értéke a 10 mg/m3-t, vagy a respirábilis értéke a 6 mg/m3-t meghaladja. 31. § Szilikózis-veszélyes az a bánya, ahol bármely munkahelyen az alkalmazott porelhárítást szolgáló berendezések, eszközök, és az egyéni védőeszközök együttes használata mellett a munkavállaló által belélegzett levegőben a szemcsés szerkezetű kvarc, krisztobalit, tridimit vagy ezek együttes respirábilis szálló por értéke meghaladja a 0,15 mg/m3-t. IV. FEJEZET BÁNYAVESZÉLYEK ELLENI VÉDEKEZÉS 13. Védekezés sújtólég- és szénporrobbanás-veszélyes légtér kialakulásával szemben 32. § (1) Annak érdekében, hogy a munkavégzés biztonságos legyen és az egészséget ne veszélyeztesse, műszaki és szervezési intézkedésekkel gondoskodni kell a) a sújtólégveszélyes légtér kialakulásának megelőzéséről, b) a gyújtóforrások kizárásáról, c) a robbanás elhárításáról, és d) a robbanás hatásainak csökkentéséről. (2) Az (1) bekezdésben foglalt intézkedéseket a robbanás terjedésének megakadályozását célzó egyéb intézkedésekkel együtt kell végrehajtani és robbanás megelőzési tervet kell készíteni. (3) A sújtólégveszélyes és szénporrobbanás-veszélyes bányatérséget úgy kell szellőztetni és a gyújtóforrásokat úgy kell kizárni, hogy az ne veszélyeztesse a munkavállalók és más személyek egészségét, valamint a biztonságos munkavégzést. 33. § (1) A robbanás megelőzési tervet a munkahely létesítése előtt el kell készíteni, folyamatosan felül kell vizsgálni. (2) A robbanás megelőzési tervet szükség szerint, de a munkavégzést vagy annak körülményeit érintő jelentős változás esetében módosítani kell. A tervet módosítani kell a) a munkahelyek kibővítése, b) a munkahely átalakítása, vagy c) az alkalmazott munkafolyamatban vagy technológiában bekövetkezett változás esetén is. (3) A robbanás megelőzési tervnek tartalmaznia kell különösen a) a kockázatok felmérését és értékelését, b) azoknak a megtett intézkedéseknek a felsorolását, amelyek az e rendeletben foglalt robbanás megelőzési kötelezettségek teljesítését szolgálják, c) azon munkaterületek felsorolását, amelyekre a 35–36. § szerinti követelmények vonatkoznak, d) a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek betartására vonatkozó intézkedéseket, és e) a robbanás megelőzési intézkedések végrehajtásának ellenőrzési rendjét. (4) A robbanás megelőzési tervet és annak módosításait az érintett munkavállalókkal és a munkavédelmi képviselőikkel ismertetni kell. 34. § (1) Sújtólégveszélyes légtérben csak életmentéshez vagy a szellőztetés helyreállításához szükséges tevékenységet szabad folytatni, ha valamennyi gyújtó ok jelenléte kizárható és a felelős műszaki vezető utasításával elrendelte. A szóban elrendelt utasítást írásban meg kell erősíteni. (2) A sújtólégveszélyes légtérben végzett munka irányítását bányamentőként bevethető műszaki felügyeleti személy láthatja el, a robbanás megelőzési tervben meghatározottak szerint. 35. § (1) A gyújtóforrások kockázatértékelése során a munkavállalók vagy a munkakörnyezet által előidézhető elektrosztatikus feltöltődést is figyelembe kell venni. (2) A munkavállalók részére sújtólégveszélyes környezetben való használatra alkalmas egyéni védőeszközöket biztosítani kell. (3) A védelmi rendszerek, valamint a hozzájuk csatlakozó berendezések és készülékek csak akkor helyezhetők üzembe, ha a rendelkezésre álló robbanás megelőzési tervből megállapítható, hogy azok a sújtólégveszélyes bányatérségekben milyen módon és feltételek mellett működtethetők biztonságosan. E rendelkezést valamennyi olyan munkaeszközre és csatlakozó berendezésre alkalmazni kell, amely önmagában nem, de más berendezés részeként vagy azzal együtt használva potenciális gyújtóforrást jelent. Gondoskodni kell a szükséges védőintézkedésekről annak érdekében, hogy a csatlakozó berendezést ne lehessen felcserélni más nem megfelelő berendezéssel. (4) Sújtólégveszélyes bányatérségben a munkavégzést úgy kell megszervezni, hogy a robbanás kockázata a lehető legkisebb legyen, és robbanás esetében a robbanás továbbterjedése, valamint más munkahelyeket, valamint munkaeszközöket érintő hatása a lehető legkisebb mértékű legyen, és ellenőrzött módon következzen be. (5) A sújtólégveszélyes bányatérségekben gondoskodni kell a veszély értékeléséről. A rendszeres vagy a folyamatos mérés eredményét rögzíteni és értékelni kell. A munkavállalókat sújtólégveszélyes légtér kialakulását megelőzően riasztani kell, és intézkedni kell annak érdekében, hogy az érintett bányatérséget haladéktalanul elhagyják. A sújtólégveszélyes bányatérség határát jól láthatóan jelezni kell az 1. melléklet 1. pontja szerinti táblával. 36. § (1) A robbanás megelőzési terv eltérő rendelkezése hiányában mindazon bányatérségekben, ahol robbanóképes légtér alakulhat ki, csak gyújtószikra-mentes hírközlő-berendezések és gázmérő műszerek alkalmazhatók. (2) A sújtólégveszélyes bányatérségben az e rendeletben megengedett metánkoncentráció elérésekor a) a gépeket és a berendezéseket le kell állítani, b) a villamos berendezéseket le kell választani, és c) a gyújtóforrást okozó tevékenységeket be kell fejezni. (3) A (2) bekezdés szerinti előírás nem vonatkozik a megfelelő védelemmel rendelkező, a robbanás megelőzési tervben meghatározott berendezésekre. 37. § (1) A sújtólégveszélyes bányatérségben lévő munkahely kockázatértékelési eljárása során a veszélyeztetettséget, és annak mértékét a következő szempontok figyelembevételével kell meghatározni: a) a robbanóképes légtér kialakulásának és fennmaradásának valószínűsége, és annak időtartama, b) a robbanóképes légtérben a gyújtóhatás bekövetkezésének valószínűsége, beleértve az elektrosztatikus kisüléseket is, c) berendezések, az alkalmazott anyagok és eljárások, valamint ezek lehetséges kölcsönhatása, és d) a robbanás bekövetkezése esetén várható hatások mértéke. (2) A sújtólégveszélyes bányatérséggel kapcsolatban lévő olyan bányatérségeket, ahol robbanóképes légterek alakulhatnak ki, a kockázatértékelés során együttesen kell figyelembe venni. 14. Szellőztetési követelmények 38. § (1) Az emberi tartózkodásra szolgáló bányatérség levegőjének metántartalma a) a külön szellőztetésű bányatérségben a légcsőrakat vége és a vájvég közötti szakaszon, valamint a diffúzióval szellőztetett bányatérségben legfeljebb 2,5 V/V %-ot, b) egyéb áthúzó légáramú vágatban 1,5 V/V %-ot, c) légosztály-kihúzó és főkihúzó légáramában 0,75 V/V %-ot, d) áthúzó légáramú fejtésben 1 V/V %-ot, és e) egyéb bányatérségben az 1 V/V %-ot nem haladhatja meg. (2) A munkahelyi levegő összetételét rendszeresen ellenőrizni kell. (3) A munkahelyi levegő effektív hőmérsékletét a 7. melléklet szerint kell meghatározni. (4) A munkahely hőmérsékletét a 8. mellékletben foglalt módon a munka jellege és az évszak figyelembevételével kell biztosítani. 39. § (1) Áthúzó légárammal kell szellőztetni a) a bányát, b) a légosztályt, c) a bányamezőt, d) a 25 m-nél nagyobb szárnyhosszúságú, széleshomlokú fejtést, e) az 500 kg-nál több robbanóanyag tárolására szolgáló raktárt, f) a belső égésű motoros berendezés állandó töltőállomását, g) az akkumulátortöltő állomást, h) a 20 m3/min vagy ennél nagyobb összteljesítményű szivattyúállomást, és i) a 2 MVA vagy azt meghaladó transzformátor- és kapcsolóállomást. (2) A szénbánya főbehúzó és főkihúzó légáramának megfordíthatónak kell lennie. (3) Az áthúzó légáram vezetésén vagy irányán csak a felelős műszaki vezető engedélyével szabad változtatni. A változtatásról értesíteni kell az összes érintett műszaki felügyeleti személyt. (4) Nem tekinthető áthúzó légáramnak az ugyanabban a bányatérségben egymástól légválasztóval vagy légcsővel elkülönített légáram. (5) Diffúzióval nem szabad szellőztetni a) legfeljebb 3° dőlésű bányatérségben a 15 m-nél, b) sújtóléges bánya szénben hajtott vágatában a 6 m-nél, c) lefelé irányuló bányatérségben a 10 m-nél, d) olyan bányatérségben, ahol CO2-kiáramlás várható a 3 m-nél, e) felfelé irányuló bányatérségben a 10 m-nél, f) sújtólégveszélyes bánya szénben hajtott vágatában a 3 m-nél, g) sújtólégveszélyes szénbánya fejtésében a 3 m-nél hosszabb bányatérség-szakaszt. 40. § (1) A fő- és segédszellőztető gépet sújtólégveszélyes bányában akkor is üzemben kell tartani, ha a bányában munkavégzés nem folyik. (2) A fő- vagy segédszellőztető gépet – az üzemzavar elhárítási tervben foglaltak kivételével – csak a felelős műszaki vezető előzetes engedélyével szabad leállítani. (3) Rendkívüli esetben a fő- vagy segédszellőztető gép leállításának elrendelésére a szolgálatban lévő legmagasabb beosztású bányászati felügyeleti személy jogosult. A leállítással egyidejűleg a) el kell rendelni a szellőztetésből kikapcsolt bányamezők azonnali kiürítését, és b) értesíteni kell a felelős műszaki vezetőt, a szellőztetésért felelős személyt és az üzemmel közös szellőztetési rendszerbe tartozó üzem felelős műszaki vezetőjét. (4) A főszellőztető gép irányváltó berendezésének működőképességét és szénbányában a főbehúzó légáram megfordíthatóságát évenként legalább egyszer ellenőrizni kell. (5) A (2) bekezdés szerint leállított, és az (1) bekezdés alapján nem üzemelő fő- vagy segédszellőztető gépet a bánya újratelepítésénél arra figyelemmel kell üzembe helyezni, hogy a bánya légellátása a telepítés időpontjára megfelelő legyen. Az ehhez szükséges időtartamot légmérésekkel kell meghatározni. 41. § (1) Áthúzó légárammal vagy diffúzióval nem szellőztethető bányatérséget az áthúzó légáramból leágaztatott külön légárammal kell szellőztetni úgy, hogy a behúzó levegő a kihúzó levegővel ne keveredjen. (2) Külön légárammal kell szellőztetni a diffúziós távolságnál rövidebb bányatérség szakaszt is, ha a diffúziós szellőztetés nem elegendő az előírt levegő-összetétel biztosítására. (3) A különszellőztetés légcsövének legalább 6 méterrel kell benyúlnia az áthúzó légáramú bányatérségbe, amely alól kivételt jelent – kombinált különszellőztetés esetében – a második szellőztető gép légcsöve. A kombinált különszellőztetés szívó- és fúvó légcsövének átfedésének legalább 10 méternek kell lennie. Az áthúzó légáram mennyiségének meg kell haladnia a légcsőszellőztető géppel szállított légmennyiséget. (4) Kombinált különszellőztetés esetében az áthúzó légáramba nyúló légcsőrakat szellőztetőgéppel szállított légmennyiségének nagyobbnak kell lennie a másodikként beépített légcsőszellőztető géppel szállított légmennyiségnél. Sújtólégveszélyes bányában fúvószellőztetés esetében a légcsőszellőztető gépet, sorba kapcsolt szellőztetőgépek esetében az első szellőztetőgépet, az áthúzó légáramban kell elhelyezni, kivéve kombinált különszellőztetés esetében a második légcsőszellőztető gépet. 42. § (1) Ha a legnagyobb telepítésű műszakban a munkavállalók száma meghaladja a 100 főt, a bányát több légosztályra kell felosztani. Egy légosztályban egyidejűleg – a műszakváltás időtartamát kivéve – legfeljebb 100 fő tartózkodhat. (2) Sújtólégveszélyes bányában fejtési mezőket vagy széleshomlokú fejtéseket nem szabad sorba kapcsolni. (3) A 400 kVA-nél nagyobb névleges összteljesítményű olajtöltésű transzformátor, az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló miniszteri rendelet (a továbbiakban: OTSZ) szerinti I. vagy II. besorolású tűzveszélyes folyadék, valamint a robbanóanyag raktár kihúzó légáramát fejtési munkahely érintése nélkül a főkihúzó vagy légosztálykihúzó légáramba kell vezetni, vagy e létesítményeket főkihúzó vagy légosztálykihúzó légáramban kell létesíteni. (4) Nem járható bányatérségen légáramot átvezetni nem szabad, kivéve a) a kizárólag szellőztetés célját szolgáló aknát vagy fúrólyukat, vagy b) az olyan bányatérséget, amelyben éghető anyag vagy villamos berendezés nincs, az öngyulladás veszélye nem áll fenn, és a levegő áthúzása légméréssel megállapítható. (5) Sújtólégveszélyes bányában a széleshomlokú fejtés be- és kihúzó légáramát összekötő vágatban létesített légajtókat vagy légreteszeket olyan berendezéssel kell ellátni, amely az ajtók egyidejű nyitása esetén a fejtésben vagy az intézkedésre jogosult személynél önműködően jelzést ad. (6) A léggátat olyan szerkezeti kivitelben kell készíteni, hogy a bányatérség teljes szelvényét zárja és megfelelő tömítés alkalmazásával a levegő átáramlását megakadályozza. A légosztályokat, valamint a főbehúzó és főkihúzó légáramokat elkülönítő léggátat és légajtót sújtólég- és szénporrobbanás veszély esetében robbanásálló kivitelben kell készíteni. A léggát előterét szabadon és bejárható állapotban kell tartani. 43. § (1) A légajtót önzáró kivitelben kell készíteni és fenntartani. Az önzárást sújtólégveszélyes bányában erre a célra szolgáló berendezéssel is biztosítani kell. A robbanásálló kivitelű, valamint szénbányában a főbehúzó és főkihúzó légáramot összekötő vágatba beépített légajtókat kettős ajtóként kell készíteni. (2) Ha valamely bányatérségben légajtó szükséges, legalább két légajtót kell beépíteni sújtólégveszélyes bánya bármelyik bányatérségében, és a főbehúzó, főkihúzó, légosztálybehúzó vagy légosztálykihúzó légáramok elkülönítésekor. (3) Több légajtó esetében azokat egymástól olyan távolságban kell beépíteni, hogy közülük az egyik járás vagy szállítás esetében is zárva maradhasson. A szükségtelenné vált légajtót haladéktalanul le kell szerelni. Légajtót – az áthaladás időtartamát kivéve – nyitott állapotban rögzíteni nem szabad. Ha a légajtó önzárása meghibásodik, azt az áthaladó személy köteles maga után bezárni, és a meghibásodott légajtóról a bányászati felügyeleti személynek jelentést tenni. (4) Rendszeres csilleszállításra szolgáló lejtős pályán légajtót vagy légreteszt alkalmazni nem szabad. 44. § (1) A bányatérség szellőztetésének 24 óra időtartamot meghaladó szüneteltetése esetén a szellőztetés megszüntetésével egyidejűleg minden bányatérség-csatlakozást teljes szelvényben le kell lezárni. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat – tilalmi jel elhelyezése esetén – nem kell alkalmazni, ha a nem sújtólégveszélyes bányában a bányatérség szellőztetése munkaszüneti napokon tervszerűen szünetel. (3) Ha nem szellőztetett bányatérségből az egészségügyi szempontból megengedhető mennyiséget meghaladó mértékű szennyező-gáz kiáramlása következhet be, vagy a levegő oxigén tartalma nem éri el a 19 V/V %-ot, akkor a bányatérséget haladéktalanul léggáttal le kell zárni. 45. § (1) A szellőztetés megfelelőségét legalább negyedévente, valamint minden, a bányalevegő mennyiségét és minőségét érintő jelentős változás vagy változtatás esetében méréssel ellenőrizni kell. (2) A szellőztetés megfelelőségének ellenőrzésére irányuló mérés eredményét erre a célra rendszeresített, a felelős műszaki vezető által hitelesített naplóba kell bejegyezni. (3) Ha a bányatérségben a munkafolyamatok végzésére belső égésű motorral működtetett berendezést használnak, akkor a levegő szén-monoxid és nitrózus gáz tartalmát a különszellőztetésű bányatérségben legalább kéthetente, az áthúzó légáramú bányatérségben legalább havonta ellenőrizni kell. 15. Szénporrobbanás-veszély elhárítása 46. § (1) A szénporrobbanás-veszélyes bányatérségekben a leülepedett szállóképes és a szálló por együttes tömege nem haladhatja meg a szénpor alsó robbanási határértékének 50%-át, melyet méréssel kell ellenőrizni. (2) Vágatokban a leülepedett szénpor szállóképességét meg kell szüntetni, vagy a vágatban olyan gyakran kell kőporövet létesíteni és kőporozni, hogy a leülepedett por 20 m/m %-nál több éghető anyagot ne tartalmazzon. (3) Ha a szénpor szállóképességét vízzel szüntetik meg, a széniszapot a vágatból haladéktalanul el kell távolítani. 47. § (1) A szénporrobbanás továbbterjedését robbanásfojtó kőpor- vagy vízzárral kell megakadályozni. Robbanásfojtó-zárat kell alkalmazni a szénporrobbanás-veszélyes bányában a) a robbanóanyag-raktárhoz vezető vágatokban, b) a légosztály be- és kihúzó vágatában, c) a légosztályokat összekötő vágatban, és d) minden olyan vágatcsatlakozás közelében, ahol a leülepedett szállóképes vagy szálló por berobbanása egyéb bányaveszély vagy üzemzavar bekövetkezése esetén nem zárható ki. (2) A kőpor- vagy vízzárban a zárat magában foglaló vágatszakasz átlagos keresztszelvényének minden m2-ére legalább 400 kg kőport vagy 200 l vizet kell biztosítani. (3) A kőport le kell cserélni, ha az gyenge ráfújásra nem szállóképes. (4) A víztartó edényeket a rajtuk feltüntetett folyadékszintig feltöltötten kell tartani. V. FEJEZET VÉDEKEZÉS BÁNYATŰZ KIALAKULÁSÁVAL SZEMBEN 16. Bányatűz észlelése 48. § (1) A bányatűz kialakulására utaló jelenségek mellett a bányatűz előjelének kell tekinteni a nyitott bányatérség vagy fejtés esetében annak kihúzó vágata légáramában – a vágatszelvény 2/3 magasságában – mért adatokból a 2. melléklet szerint meghatározott 10 liter/min szénmonoxid-fejlődést is. (2) Bányatűznek minősül minden nyílt lánggal égő tűz, és minden olyan tűz – beleértve a telep vagy szelet kísérő kőzetében keletkezett tüzet –, amelynél a nyitott bányatérség vagy fejtés esetében annak kihúzó vágata légáramában a vágatszelvény 2/3 magasságában a) 100 m3/min áthúzó légmennyiség-értékig a szénmonoxid-tartalom eléri a 0,02 V/V %-ot, vagy b) 100 m3/min áthúzó légmennyiség-érték fölött a 2. melléklet szerint meghatározott 20 liter/min értéknél nagyobb a szénmonoxid-fejlődés. 49. § (1) A külszínre nyíló bányatérség felett levő építményt és a vele egybeépített vagy a bánya kihúzó légáramával érintett létesítményt az OTSZ szerinti tűzveszélyességi osztályba kell sorolni. (2) A külszínre nyíló, behúzó légáramú bányatérség 30 m-es körzetében – az 58. § szerinti tevékenység és a külszínre nyíló bányatérség jegesedésének megakadályozására szükséges fűtés kivételével – nem szabad a) a külszínen éghető anyagból építményt létesíteni, b) (A), (B) vagy (C) tűzveszélyességi osztályba tartozó anyagot tárolni, vagy c) tűzveszélyes tevékenységet végezni. (3) Az (1) bekezdés szerinti létesítmények létesítésére, berendezésére és használatára a külszíni létesítményekre vonatkozó tűzvédelmi szabályokat is alkalmazni kell. 50. § (1) A bányába nem szabad (B) tűz- és robbanás-veszélyességi osztályba és (A) fokozottan tűz- és robbanás-veszélyességi osztályba tartozó anyagot bevinni a) robbanóanyag, b) a gépek és berendezések üzemeltetéséhez szükséges tűzveszélyes folyadék, és c) a nyílt lánggal járó munkához szükséges tűzveszélyes anyagok kivételével. (2) Bányában nem használható az OTSZ szerint I. vagy II. tűzveszélyességi fokozatba tartozó tűzveszélyes folyadékkal üzemeltetett belső égésű motor. (3) Bányában csak nehezen éghető szállítóheveder és légcső használható. 51. § Gondoskodni kell a lehullott szén, a leülepedett szénpor, a kiömlött tűzveszélyes folyadék és minden egyéb éghető anyag összeszedéséről és eltávolításáról. 52. § (1) A tűzveszélyes folyadékot erre a célra rendelt raktárban kell tárolni (a továbbiakban: tűzveszélyes anyag raktár), ha mennyisége az OTSZ szerinti I. tűzveszélyességi fokozat esetében meghaladja az 1 litert, II. tűzveszélyességi fokozat esetében az 5 litert, és III. vagy IV. tűzveszélyességi fokozat esetében a 20 litert. (2) A tűzveszélyes anyag raktárban a tűzveszélyes folyadék tárolt mennyisége az OTSZ szerinti I. vagy II. tűzveszélyességi fokozat esetében nem haladhatja meg az 50 litert, a III. vagy IV. tűzveszélyességi fokozatú folyadék esetében pedig a 600 litert, kivéve, ha a raktárt főkihúzó vagy légosztály-kihúzó vágatba telepítik és önműködő tűzoltó berendezéssel szerelik fel. (3) Ugyanabban a légosztályban csak egy tűzveszélyes anyag raktár telepíthető. 53. § Tűzveszélyes anyag raktárban a tűzveszélyes folyadék megengedett mennyiségén felül legfeljebb 100 kg gépzsírt szabad tárolni. 54. § (1) A tűzveszélyes anyag raktár kijáratát kifelé nyíló, legalább 1,4x2,2 m méretű, zárható kettős ajtóval kell ellátni. (2) A tűzveszélyes anyag raktárban helyhez kötött, állandó beépítésű világítási lámpatesten és tápláló kábelen kívül más villamos berendezést beszerelni nem szabad. A világítási lámpatest és tápláló kábele beszerelésére a potenciálisan robbanásveszélyes bányatérségekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy a) a világítási lámpatest táplálására csak kábelt vagy bányatömlő vezetéket szabad használni, b) késleltetett zárlatvédelem nem használható, és c) a világítási hálózat kapcsolóját a behúzó légáram felőli oldalon kell elhelyezni. (3) A tűzveszélyes anyag raktár ajtajára figyelmeztető táblát kell tenni. 55. § (1) A bányában legalább egy tűzoltószertárt kell létesíteni. (2) A tűzoltószertárban vagy annak 150 méteres körzetében a 4. mellékletben meghatározott mennyiségű eszközt és anyagot kell tartani. A raktáron kívül tárolt anyagokat jól láthatóan meg kell jelölni, és azokat kizárólag tűzfelszámoláshoz szabad felhasználni. (3) A tűzoltószertárt a bánya közlekedési hálózatához csatlakozóan kell kialakítani, és a bejáratát meg kell jelölni. 17. Vízvezeték-hálózat 56. § (1) Gondoskodni kell tűzvédelmi vízvezeték-hálózat létesítéséről, és üzemképes állapotban tartásáról a) az aknában és a vakaknában, kivéve, ha az kizárólag szellőztetés célját szolgálja, b) a tűzveszélyes bánya főbehúzó, főkihúzó és a köztük lévő összekötő vágatokban, valamint a fejtési behúzó és légosztály-kihúzó vágatokban, c) a szénbánya fejtési munkahelyéig, és d) a hevederes szállítóberendezés mellett. (2) A tűzvédelmi vízvezeték-hálózat végpontja a vájvégtől vagy a fejtés bejáratától legfeljebb 50 méter távolságra lehet. (3) Tűzvédelmi vízvezeték-hálózatként felhasználható a bánya egyéb célra kiépített vízvezeték-hálózata. (4) Önműködő tűzoltó berendezést kell beépíteni a hevederes szállítóberendezés meghajtó-művénél, valamint a tűzveszélyes folyadék raktárban. 18. Telepek művelése 57. § (1) A műszaki üzemi tervben kijelölt széntelepek fejtéseiben az öngyulladás megelőzésére vegyszeres védekezést kell alkalmazni. (2) Tűzveszélyes bányában a lefejtett területhez csatlakozó vágatot – a fejtés befejezése után – a lefejtett területtől nem éghető anyagból készült gáttal légzáróan haladéktalanul le kell zárni. (3) A tűzgátakkal határolt bányatérséget és a bányatűz helyét – a bányatűz felszámolására irányuló műveletek kivételével – bányaművelettel csak annyira szabad megközelíteni, hogy azzal a tűz táplálásához szükséges oxigén beáramlása ne következzen be. 19. Nyílt lánggal járó munkavégzés 58. § Nyílt lánggal járó munkát csak a bánya egészére kiterjedő hatáskörrel rendelkező bányászati felügyeleti személy által engedélyezett helyen, időben és a vonatkozó üzemi utasításban szabályozott körülmények között szabad végezni. 20. Tűzvédelmi berendezések és anyagok 59. § (1) Tűz eloltására alkalmas és elégséges töltettel rendelkező tűzoltó készüléket kell elhelyezni a) az akna, a lejtősakna és a táró külszíni és föld alatti rakodóin, b) a tűzveszélyes folyadék és egyéb tűzveszélyes anyag tárolására használt bányatérség, a mozdonyszín és a töltőállomás, a zárható géptér, a műhely, a zárt villamos kamra, és a robbanóanyag raktár bejárata előtt, valamint a hűtő- és fűtőberendezés közelében, c) a 20 liternél több tűzveszélyes folyadékot magában foglaló gép és berendezés 10 méteres körzetében, kivéve a frontfejtési jövesztőgépet, és d) a folyamatos szállítóberendezés hajtóművénél. (2) A 10 méteres körzeten belül lévő tűzoltó-készülékkel való ellátásra köteles gépeknél és berendezéseknél, a tűzoltó készülék ellátási kötelezettség valamennyi gépre és berendezésre együttesen is teljesíthető. (3) A tűzoltó készüléket legalább félévenként ellenőrizni kell. Bányában csak rendszeresen ellenőrzött, az adott helyen kialakulható …