45/2016. (XI. 29.) NGM rendelete a jövedéki adóról szóló 2016. LXVIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról.

45/2016. (XI. 29.) NGM rendelete a jövedéki adóról szóló 2016. LXVIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról. A jövedéki adóról szóló 2016.  évi LXVIII.  törvény 148.  § (2)  bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a  Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 90.  § 1.  pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. Értelmező rendelkezések 1. § E rendelet alkalmazásában: 1. beszállókártya száma: a  nemzetközi repülésben alkalmazott bármilyen okmánynak vagy azzal egyenértékű számítástechnikai alkalmazásnak az  utas nevét, a  repülés úti célját, valamint nemzetközi kereskedelmi repülés esetén a járatszámot tartalmazó adata; 2. fajtakód: a  jövedéki termék adómérték szerinti besorolását jelölő, állami adó- és vámhatóság által megállapított azonosítószám; 3. felelős üzemvezető: a jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 20. § (4) bekezdése vagy 31. § (2) bekezdése szerint kijelölt személy; 4. felhasználási arányszám: az  a  Jöt.-ben meghatározott adó alapjául szolgáló mértékegységben megadott hányados, ami az  adott termék egységnyi mennyiségének felhasználói engedélyes általi előállításához szükséges jövedéki termék – beleértve az  előállítással összefüggő gyártási veszteséget is – mennyiségi arányát mutatja a belőle előállított termékre előírt szabványoknak megfelelően; 5. hitelesített: a mérésügyről szóló törvény szerint hitelesnek minősülő; 6. szesz: cukor- vagy keményítőtartalmú mezőgazdasági termékből, gyümölcsből és bogyóból, csendes és habzóborból, egyéb csendes és habzó erjesztett italból, köztes alkoholtermékből, borászati melléktermékből, gabonából erjesztéssel, lepárlással vagy alkoholtermékből átfinomítással előállított alkoholtermék; 7. szeszmérő gép: az előállított szesz mennyiségének mérésére szolgáló mérőberendezés. I. FEJEZET ENGEDÉLYEK 2. Engedélyezés 2. § (1) A Jöt. szerinti engedély iránti kérelem az  állami adó- és vámhatóság által rendszeresített nyomtatványon nyújtható be. (2) Az engedély iránti kérelemhez csatolni kell a) adóraktár engedélyese és felhasználói engedélyes esetében a  végezni kívánt tevékenységet részletesen bemutató leírást, b) a tevékenység végzésére használni kívánt ingatlan, helyiség, jármű, telephely berendezései használati jogcímének, valamint a vízi jármű lajstromjelének megállapítására alkalmas okirat másolatát, c) a tevékenység végzésére használni kívánt telephelyen használt tárolótartály, mérőeszköz helyére, típusára vonatkozó leírás másolatát, d) az alapanyag és a  tárolt, előállított jövedéki termék készletre vétele, tevékenység végzésére használni kívánt telephelyen belüli felhasználása, egyéb készletváltozása – a  Jöt.-ben és az  e  rendeletben előírt követelményeknek megfelelő – nyilvántartási és bizonylati rendszere leírásának másolatát, e) felhasználói engedély iránti kérelem esetében az előállított, felhasznált mennyiségek alátámasztása céljából a  felhasználási arányszámot, amely – az  alapanyag minősége vagy a  technológia által indokolt esetben és mértékben – tűréshatárokkal is megadható, f ) a tevékenység végzésére használni kívánt telephelyen folytatott tevékenységhez jogszabályban előírt engedélyek, igazolások listáját telephelyenkénti összeállításban (kiadó vagy nyilvántartásba vevő hatóság, engedély vagy igazolás megnevezése, száma, kiadásának időpontja), g) a nyilvántartás alapbizonylataként használt egyéb bizonylat, az  üzemszünet ideje alatt alkalmazott papíralapú okmány, valamint a  szabad forgalomban nem szabadforgalomba bocsátáskor vagy nem tagállami szállítás esetén alkalmazott bizonylat kivételével a Jöt. 90. §-a szerinti okmányok aláírására jogosult személy közokiratba foglalt aláírásmintáját, kivéve ha az  aláírásra jogosult aláírásmintáját az  állami adó- és vámhatóság képviselőjének jelenlétében megadja vagy ha az  engedély iránti kérelemmel egyidejűleg az  engedélyes aláírásával egyenértékű, az  elektronikus vagy elektronikusan kiállított papíralapú EKO hitelességét igazoló, az  állami adó- és vámhatóság által engedélyezett, a  8.  melléklet szerinti bélyegző (a továbbiakban: különleges bélyegző) alkalmazásának engedélyezését is kéri, h) – a Jöt. 18. § (15) bekezdése és 21. § (7) bekezdése szerinti esetek kivételével – a felajánlott jövedéki biztosíték számításának levezetését, i) a pénzügyi biztosítékról kiállított eredeti okiratot, j) – kezességvállalás formájában nyújtott jövedéki biztosíték esetén – a  kezességvállalási engedéllyel rendelkező személy eredeti kezességvállalási nyilatkozatát, k) – ha az  adófelfüggesztéssel történő termékszállításnál az  adóraktár engedélyese helyett a  Jöt. 18.  § (12)  bekezdése szerinti személyek közül többen együttesen kívánnak jövedéki biztosítékot nyújtani – a kérelmet benyújtó személy részére adott megbízás másolatát, l) az engedélyes vagy az  engedélyes által jövedéki ügyintézőként foglalkoztatott vagy megbízott személy jövedéki ügyintézői szakképesítést igazoló bizonyítványának vagy a  6.  § (1)  bekezdés szerinti egyéb szakképesítést, szakmai végzettséget igazoló bizonyítványának, továbbá – megbízott személy esetén – a jövedéki ügyintézői tevékenység ellátásáról kiállított megbízásnak a másolatát, m) az alkalmazott denaturálási eljárás leírását, valamint a  118.  § (1)  bekezdésben meghatározottól eltérő részleges denaturálási eljárás alkalmazása esetén a Jöt. 133. § (2) bekezdése szerinti iratok másolatát, n) bejegyzett kereskedői engedélykérelem esetében egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó részére történő beszerzése esetében, a  felhasználói engedélyes, nyilvántartásba vett felhasználó kérelmező részére kiállított nyilatkozatának másolatát egyéb ellenőrzött ásványolaj beszerzésére adott megbízásáról és az  egyéb ellenőrzött ásványolajnak a  nyilatkozatot tevő telephelyén történő átvételéről. (3) Az engedélyt kérőnek az  engedélyezési feltételek helyszíni hatósági ellenőrzésekor a  helyszínen rendelkeznie kell az  alábbi dokumentumokkal és azok másolatát a  helyszíni ellenőrzés alkalmával elektronikus formában az  állami adó- és vámhatóság rendelkezésére kell bocsátania: a) a tevékenység végzésére használni kívánt telephely helyszínrajza, b) – adóraktár engedélyese és felhasználói engedélyes esetében – a  tevékenység végzésére használni kívánt telephely berendezéseinek technológiai rajza és a technológiai folyamatábra, c) – amennyiben jogszabály vagy az  állami adó- és vámhatóság előírja hitelesített eszközök alkalmazását – a  tevékenység végzésére használni kívánt telephelyen használt tárolótartályra, mérőeszközre vonatkozó hitelesítési bizonylat, d) – egyéb csendes és habzó erjesztett ital, köztes alkoholtermék és alkoholtermék előállítása, valamint csendes és habzóbor, egyéb csendes és habzó erjesztett ital, köztes alkoholtermék és alkoholtermék felhasználása – ide nem értve a termék önálló tárolását – esetén – a (2) bekezdés e) pontja szerinti kivétellel – az előállított, felhasznált mennyiségek alátámasztása céljából da) a  végtermék jogszabály által előírt gyártmánylapja, amelyen megadható a  gyártmánylapon feltüntetett összetevők egységnyi végtermék előállításához szükséges mennyisége – az alkalmazott gyártási technológiától függően tól–ig mennyiséggel is –, db) – ha a  csendes és habzóbor, egyéb csendes és habzó erjesztett ital, köztes alkoholtermék és alkoholtermék felhasználási célja nem termék-előállítás vagy a  csendes és habzóbor, egyéb csendes és habzó erjesztett ital, köztes alkoholtermék és alkoholtermék nem válik az  előállított termék részévé vagy az  előállított termékről jogszabály nem teszi kötelezővé gyártmánylap kiállítását – a  csendes és habzóbor, egyéb csendes és habzó erjesztett ital, köztes alkoholtermék és alkoholtermék felhasználásának – az  alkalmazott gyártási technológiától függően tól–ig mennyiséggel is megadható – mennyiségi levezetése, e) a Jöt. 20. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben a mintavételi szabályzat, f ) – adózott és adózatlan jövedéki termék azonos telephelyen történő tárolása esetén – a készletek elkülönített elhelyezésének kialakításáról készített helyszínrajz. (4) Ha a kérelmező kizárólag a Jöt. 37. § (4) bekezdése szerinti berendezés tesztelését, kipróbálását végzi és az előállított jövedéki terméket megsemmisíti vagy megsemmisítteti, az  engedélykérelemhez csak a  (2)  bekezdés a) és b)  pontjában foglalt dokumentumokat kell csatolni és a  (3)  bekezdésben meghatározottak közül csak az  a) és b) pont szerinti kötelezettségeket kell teljesíteni. (5) Egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelem esetén a) nem kell csatolni a (2) bekezdés a), c) és d) pontjában felsorolt iratokat, b) a (3)  bekezdésbeliből csak az  a)  pont szerinti kötelezettséget kell teljesíteni, amelynek teljesítésekor a dokumentumon fel kell tüntetni a tárolóedények űrtartalmát, helyét és azonosításra alkalmas jelét, és c) – a  19.  § szerinti esetben – csatolni kell az  egyszerűsített adóraktár helyszínrajzát, amelyen pontosan fel van tüntetve a  kérelmező által adóraktárként használt pincerész, azon belül a  tárolóedények pontos helye, azonosításra alkalmas jele, darabszáma, űrtartalma. 3. § (1) Bejegyzett kereskedői engedély iránti kérelemben telephelyként olyan hely jelölhető meg és engedélyezhető, a) amely a kérelmező telephelye vagy székhelye, b) amelynek használatára vasúttársasággal vagy vasúti iparvágánnyal rendelkező személlyel a  kérelmező írásban megállapodást kötött, vagy c) amely egyéb ellenőrzött ásványolaj felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó részére történő beszerzése esetében a  felhasználói engedélyes vagy a  nyilvántartásba vett felhasználó 2.  § (2) bekezdés n) pontja szerinti nyilatkozatában megjelölt telephelye. (2) Az (1)  bekezdés c)  pontja szerinti esetben az  (1)  bekezdés a)  pontja szerint engedélyezett helyszín is szolgálhat az egyéb ellenőrzött ásványolaj átmeneti tárolására. (3) Ha a  bejegyzett kereskedői engedélyt kérelmező felhasználói engedéllyel rendelkezik vagy nyilvántartásba vett felhasználó is és kizárólag az engedélyezett vagy nyilvántartásba vett tevékenységi körében beszerezhető jövedéki termékre kér bejegyzett kereskedői engedélyt, csak felhasználói engedélyének számát vagy a  nyilvántartásba vételi számát kell megadnia a  bejegyzett kereskedői engedély iránti kérelméhez. A  kérelemről az  állami adó- és vámhatóság 15 napon belül dönt. 4. § (1) A Jöt. 16. § (3) bekezdése szerinti adatváltozás esetén csatolni kell a) a változást igazoló irat másolatát, vagy annak megjelölését, hogy azt további telephelyen végzett tevékenység vagy engedélyezési eljárás kapcsán korábban már bemutatták, és b) jogi személy jogutódlása esetén a  cégbírósághoz benyújtott cégbejegyzés vagy változásbejegyzés iránti kérelem másolatát is, c) öröklés esetén az  elhunyt engedélyes halotti anyakönyvi kivonatának és az  örökös adóraktárra vonatkozó használati jogcímének megállapítására alkalmas okirata másolatát is. (2) A Jöt. 24.  § (1)  bekezdése szerint adatszolgáltatásra nem kötelezett engedélyes a  Jöt. 16.  § (3)  bekezdése szerinti adatváltozást a 2. § (1) bekezdése szerinti nyomtatványon jelenti be. 5. § (1) Az állami adó- és vámhatóság az  engedélyezési eljárás során az  adóraktár, a  felhasználói engedélyes üzem berendezéseiről, tárolótartályairól és az  alkalmazott hatósági zárakról műszaki leírást készít, melyet megküld az engedélyesnek. (2) Az engedélyes a) a berendezést a műszaki leírásban rögzített állapotban tartja, b) a berendezésen végrehajtani kívánt változtatásról legkésőbb a  változtatást megelőző 3. napon bejelentést tesz az állami adó- és vámhatóságnak, c) az üzemben alkalmazott hatósági zárak épségben tartásáért felelősséggel tartozik. (3) A műszaki leírás tartalmazza a) az engedélyezett telephely üzemi helyiségeinek alaprajzát, feltüntetve benne a  berendezések felülnézeti vázrajzát és jelzését (indokolt esetben folyamatábrát), b) a berendezések, tartályok jegyzékét (azonosító jelét, méretét és űrtartalmát), c) az alkalmazott hatósági zárak jegyzékét (a sorszám, a  berendezés számjele, megnevezése, az  alkalmazott zárak feltüntetésével), d) a kérelmező, az engedélyes tájékoztatását a (2) bekezdés szerinti kötelezettségekről. (4) A hitelesített berendezést az  állami adó- és vámhatóság annak egyedi beazonosíthatósága hiányában azonosító jellel látja el. 6. § (1) Jövedéki ügyintézői szakképesítésnek minősül a) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos szolgálati jogviszonyhoz, rendészeti szakvizsgához kötött munkaköreiről, továbbá az  alapfokú és középfokú szaktanfolyammal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló miniszteri rendelet szerinti, a jövedéki szakterületnek megfelelő középfokú szaktanfolyami végzettség, b) a Vám- és Pénzügyőri Iskola és a  Nemzeti Adó- és Vámhivatal Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézete által kiállított bizonyítvánnyal elismert középfokú szakmai végzettség vagy az  1998. január 1. és 2010.  december  31. között a  Vám- és Pénzügyőrség, 2010. december 31-ét követően a  Nemzeti Adó- és Vámhivatal jövedéki szakterületén érdemi ügyintézőként vagy oktatásban részt vevőként letöltött legalább három év szolgálati viszony. (2) Az (1)  bekezdés b)  pontja alkalmazásában érdemi ügyintézőnek a  jövedéki szakterületen közhatalmi, irányítási, felügyeleti, ellenőrzési tevékenységhez kapcsolódó feladatokat ellátó hivatalos személy, oktatásban részt vevőnek a  Vám- és Pénzügyőrség, 2010. december 31-ét követően a  Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagjainak alap- és továbbképzését végző hivatásos állományú személy minősül. 7. § A Jöt. szerinti engedélyek mintáját a 20. melléklet tartalmazza. 3. Jövedéki biztosíték 8. § (1) A jövedéki biztosíték összegének elfogadását vagy módosítását az állami adó- és vámhatóság internetes honlapján közzétett nyomtatványon kell kérelmezni. (2) Az állami adó- és vámhatóság határozattal dönt a  jövedéki biztosítékra felajánlott összeg elfogadásáról vagy a  kérelmezettől eltérő összegben történő megállapításáról, ha ez  az ügy érdeme, egyéb esetben végzést hoz a kérelem tárgyában. (3) Készpénzben nyújtott jövedéki biztosítéknak minősül minden olyan egyedileg azonosított összeg, amely az állami adó- és vámhatóság rendelkezése alatt áll és jövedéki adótartozás fedezetére különítettek el. A letétként befizetett összeg akkor kerül az állami adó- és vámhatóság rendelkezése alá, ha azt a központi letéti számlán jóváírták. (4) Az egyedileg nem azonosított, továbbá a  felszabadított összeggel a  befizető szabadon rendelkezik. Ha a  befizető a  szabad rendelkezés alatt álló összeg egy részének vagy egészének visszautalását kéri, az  állami adó- és vámhatóság a visszautalást 15 napon belül teljesíti. 15 napon túli visszautalás esetén az állami adó- és vámhatóság kamatot fizet. A  visszautalni kért szabad rendelkezés alatt álló jövedéki letét a  befizetőnek az  állami adó- és vámhatóság felé fennálló tartozása erejéig visszatartható. (5) Készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték esetén a  jövedéki adó és az  egyéb terhek kiegyenlítése jogcímenként a központi letéti számlán elhelyezett letét terhére történik. (6) Jövedéki biztosítékként olyan pénzügyi biztosíték fogadható el, amelyben a  garanciát vállaló hitelintézet, biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy az  állami adó- és vámhatóság igénybejelentése alapján, feltétel nélkül – bankgarancia esetén a banki forgalom szabályozására vonatkozó előírások szerint, de legfeljebb 3 munkanapon belül – az igénybejelentésben megjelölt államháztartási számlára megfizeti a megbízója lejárt tartozását. (7) A pénzügyi biztosítéknak tartalmaznia kell a) a pénzügyi biztosítékot nyújtó megnevezését, bankszámlaszámát, b) a megbízó nevét, címét, fizetési számlaszámát, adószámát, c) a pénzügyi biztosíték egyedi azonosítóját, valamint összegét számmal és betűvel, d) a pénzügyi biztosíték érvényességének kezdő és végső időpontját és e) a (6) bekezdés szerinti kötelezettségvállalást. (8) A magyar, angol, német vagy francia nyelvtől eltérő nyelven kiállított pénzügyi biztosíték csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el. (9) A pénzügyi biztosíték kötelező adattartalmát az állami adó- és vámhatóság internetes honlapján teszi közzé. (10) Ha a  pénzügyi biztosítékról és a  kezességvállalás formájában nyújtott biztosítékról kiállított eredeti okirat papír alapú, akkor – a  2.  § (2)  bekezdésétől eltérően – e  tényről a  kérelemben nyilatkozni kell és az  eredeti okiratot el kell juttatni az  állami adó- és vámhatósághoz. Ha a  benyújtott okiratot az  állami adó- és vámhatóság elfogadja, az okiratot bevonja. (11) A kezességvállalási nyilatkozat elfogadása esetén az  állami adó- és vámhatóság a  kezességvállalási engedélyhez nyújtott biztosítékból a  kezességi nyilatkozatban vállalt összeget elkülönítetten kezeli és az  elkülönítéssel egyidejűleg értesítést küld a kezességvállaló részére. (12) A kezességvállalás formájában nyújtott jövedéki biztosíték esetén vagy ha az  adófelfüggesztéssel történő termékszállításhoz az  adóraktár engedélyese vagy a  bejegyzett feladó helyett a  Jöt. 18.  § (12)  bekezdése szerinti személy nyújt jövedéki biztosítékot, az  állami adó- és vámhatóság a  döntését a  kérelmezőnek megküldéssel egyidejűleg megküldi az  adóraktár engedélyesének vagy a  bejegyzett feladónak. Az  adóraktár engedélyese vagy a bejegyzett feladó az adófelfüggesztési eljárás keretében feladandó szállítmány beazonosítása érdekében az e-TKO tervezeten feltünteti a jövedéki biztosíték átvállalását engedélyező határozat számát is. (13) A telefaxon adott kezességi nyilatkozat esetén az okmány eredeti példányát az állami adó- és vámhatóság részére 3 napon belül igazoltan el kell juttatni. (14) A kezességvállalás alapján elkülönített biztosítékösszeg felszabadításáról az állami adó- és vámhatóság elektronikus értesítést küld a kezességvállaló részére. 4. Nyilvántartásvezetés, bizonylat kiállítás 9. § (1) A Jöt.-ben és az  e  rendeletben meghatározott nyilvántartás vezetésére szolgáló számítógépprogram (a  továbbiakban: nyilvántartó program) és a  Jöt. 90.  §-a szerinti okmányok elektronikus előállítását és kitöltését végző számítógépprogram (a  továbbiakban: bizonylat-kiállító program) jövedéki célra való felhasználásának feltétele, hogy a) a program a  felhasználókat és azok hozzáférési jogosultságát nyilvántartsa, a  felhasználók körében, jogosultságában beállt változásokat nyomon kövesse, és b) a felhasználó által végzett munkafolyamat (tevékenység vagy művelet) bármely időszakra vonatkozóan naplózva legyen. (2) A nyilvántartó program jövedéki célra való felhasználásának feltétele az  (1)  bekezdésben meghatározott követelményeken túl, hogy a) a program biztosítsa a nyilvántartás hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő adattartalommal való vezetését; b) a nyilvántartás adatainak utólagos módosítását a program naplózza; c) a program mentett adatainak visszatöltése bármikor ellenőrizhető és kinyomtatható legyen az  alábbi adattartalommal: ca) a visszatöltés időpontja, cb) a visszatöltés indoka, cc) a visszatöltést végző felhasználó neve, jogosultsága, cd) a visszatöltött adatok archiválásának időpontja; d) a program tegye lehetővé, hogy az  (1)  bekezdésben és a  c)  pontban szereplő adatok bármikor lekérdezhetőek és kinyomtathatóak legyenek. (3) A bizonylat-kiállító program jövedéki célra való felhasználásának feltétele az  (1)  bekezdésben meghatározott követelményeken túl, hogy a program a) által készített bizonylat formátuma, tartalma, kiállításának és feldolgozásának rendje megfeleljen a jogszabályi rendelkezéseknek, b) a felhasznált sorszám (ideértve a stornózott sorszámot is) ismételt felhasználását ne engedélyezze, és c) a – szállítólevél, valamint azon okmány kivételével, amelyet az állami adó- és vámhatóságtól eltérő hatóság forgalmaz és hitelesít – az állami adó- és vámhatóság által az adott időszakra – az állami adó- és vámhatóság által rendszeresített formanyomtatványon benyújtott kérelemre – kiadott sorszámok felhasználását emelkedő számsorrendben, kizárólag egy alkalommal tegye lehetővé a bizonylat kiállítása során és az állami adó- és vámhatóság által kiadott sorszámok esetén önálló sorszámgenerálást vagy ugyanazon számsorrend újbóli felhasználását ne tegye lehetővé. 10. § (1) A program használója a  nyilvántartó és a  bizonylat-kiállító program módosított változatának használatára való áttérést a  módosított program jövedéki célra történő használatbavételének időpontját megjelölve, legkésőbb a használatbavételt megelőző 3. napon bejelenti az állami adó- és vámhatóságnak. (2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentéshez csatolni kell a) a programmódosítás részletes leírását, b) a használat jogcímének igazolását tartalmazó okirat másolatát, és c) a telepített program adatbázis fájljának vagy fájljainak elérési útvonalát. 11. § A nyilvántartó program adatbázisának helyreállítása az állami adó- és vámhatósághoz megtett bejelentést követően végezhető el. A bejelentésnek tartalmaznia kell az adatbázis helyreállításának okát, pontos helyét és idejét. 12. § A 13.  §, a  Jöt. 136.  § (1)  bekezdése és 137.  § (2)  bekezdése szerinti kivétellel a  papíralapú nyilvántartást az  állami adó- és vámhatóság a nyilvántartás benyújtását követő 3 munkanapon belül hitelesíti. 13. § A földgáz, a  villamos energia és a  szén vonatkozásában az  adóalany, valamint az  adó-visszaigénylésre jogosult személy az adó megállapítására, bevallására és elszámolására alkalmas nyilvántartást vezet. 5. Készletbevallás, készletfelvétel 14. § (1) Az engedélyes a  Jöt. 17.  § (3)  bekezdése szerinti, az  állami adó- és vámhatóság jelenlétében végzett készletfelvételhez, valamint az  üzemanyag forgalmazását végző jövedéki kiskereskedő a  Jöt. 72.  § (3)  bekezdése szerinti kötelezettségének állami adó- és vámhatóság általi ellenőrzése során készletbevallást készít és azt a készletfelvétel megkezdésekor átadja az állami adó- és vámhatóságnak. (2) Az engedélyes a  készletbevallásban a  telephelyen tárolt minden adózott, adófelfüggesztési eljárás alatt álló és adófizetési kötelezettség alól mentesült jövedéki terméket tárolóegységenként részletezve feltünteti. (3) A készletbevallás tartalmazza a) a tárolóhely megnevezését; b) a tárolóegységek (tárolótartály, hordó, palack, gyűjtőcsomag, bála, karton stb.) tételszámát, megnevezését és számjelét; c) a tárolóegységekben lévő jövedéki termék megnevezését, KN-kódját, mennyiségét (az adó alapjául szolgáló mértékegységben); d) a készletbevallás elkészítésének időpontját; e) a nyilatkozatot arról, hogy a  telephelyen a  készletbevallásban feltüntetett helyeken kívül nem tárolnak máshol jövedéki terméket. 15. § (1) Az állami adó- és vámhatóság a készletfelvétel során tételes ellenőrzést végez, ha olyan jogszabálysértő cselekmény elkövetésének gyanúja merül fel, amely az engedélyes adófizetési kötelezettségének változását vonhatja maga után, továbbá, ha az engedélyes ellen csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás indult. (2) A készletfelvételi jegyzőkönyv tartalmazza az  ellenőrzés tényét, módját és eredményét, így különösen a  tételes vizsgálat alá vont termékek mennyiségét, azonosító adatát és a vizsgálatot végző megállapításait. 6. Adóraktár működése 16. § Az adóraktárban adófelfüggesztési eljárás alatt álló és adózott jövedéki termék felhasználása, elfogyasztása esetén a számvitelről szóló törvény szerinti számviteli bizonylatot kell kiállítani, amely tartalmazza a) a felhasznált, elfogyasztott jövedéki termék aa) megnevezését, ab) KN-kódját, ac) mennyiségét (a jövedéki adó alapjául szolgáló mértékegységben, a gyártási hulladék kivételével), b) a felhasználás, elfogyasztás ba) célját, bb) jogcímét, bc) időpontját. 17. § (1) Az adóraktár engedélyese az előállított szesz mennyiségének mérésére hitelesített szeszmérő gépet alkalmaz. (2) Az adóraktárban a szeszmérő gépet pontos mérést biztosító módon, az állami adó- és vámhatóság jelenlétében kell fel- vagy leszerelni. (3) A Beschorner- és Weszyczki-félétől eltérő típusú szeszmérő gép mérési pontosságának hatósági helyszíni ellenőrzését a  mérésügyi szerv az  állami adó- és vámhatóság képviselőjének jelenlétében, próbaméréssel folytatja le. (4) Ha a  szeszmérő gép ellenőrzésekor a  maximált hőmérő +70 °C-nál magasabb hőmérsékletet jelez, a  szeszmérő gép mérési pontosságának ellenőrzése céljából azonnal próbamérést kell tartani és a  próbaszesz tényleges alkoholtartalmát szakértői vizsgálattal kell megállapítani. (5) A Jöt. 88.  § (3)  bekezdése szerinti zavar, rendellenesség esetén a  szeszmérő gép mérődobja a  helyszínen nem cserélhető, nem javítható. (6) Az állami adó- és vámhatóság a szeszmérő gépet mérési célra alkalmatlanná nyilvánítja és használatát megtiltja, ha a) az ellenőrzés során a  mérési pontosságot befolyásoló olyan hibát észlel, amelyet a  szeszmérő gép kitisztításával vagy helyszíni javításával nem lehet megszüntetni, b) a próbaméréskor a szeszmérő gép mérési pontatlansága az 1%-ot meghaladja, vagy c) a próbaszesz számított és tényleges mennyisége közötti különbözet a számított mennyiség 30%-ánál több. (7) Az állami adó- és vámhatóság a (6) bekezdés a) és b) pontja alapján hozott döntéséről a mérésügyi szervet értesíti. (8) A (6) bekezdés szerinti döntés elleni fellebbezés tárgyában a másodfokú hatóság 3 napon belül dönt, a másodfokú döntés jogerőre emelkedéséig a szeszmérő gép nem használható. 18. § Az alkoholterméket meg kell semmisíteni, ha a  benne lévő etil-alkohol nem a  vonatkozó rendelkezések szerint keletkezett. 19. § (1) A Jöt. 134.  § (6)  bekezdésének alkalmazásában nem minősül közösen használt helynek az  a  pince, amelyen belül a  külön-külön egyéni vállalkozóként működő közeli hozzátartozók és élettársak által külön használt pincerészek elhatárolását, és az  ott tartott tárolóedényeknek az  adott közeli hozzátartozó általi kizárólagos használatát egyértelműen azonosítható módon jelölik. (2) Egy pincén belül nem a  Jöt. 134.  § (6)  bekezdése szerint használt pincerészek esetén is biztosítani kell a pincerészekre vonatkozóan az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket. 20. § (1) Ha az adóraktár engedélyese kizárólag a Jöt. 37. § (4) bekezdése szerinti berendezés tesztelését, kipróbálását végzi és az előállított jövedéki terméket megsemmisíti, megsemmisítteti, nem kell teljesítenie a) a Jöt. 20. § (1) bekezdés a) pontjában, b) a Jöt. 20. § (3) bekezdésében, c) az 5. §-ban, d) a 17. §-ban és e) a 21–22. §-ban meghatározott követelményeket. (2) Az (1) bekezdés szerinti adóraktár engedélyese esetében a) az állami adó- és vámhatóság nem alkalmazhatja a Jöt. 22. § (2) bekezdése szerinti előírást, és b) az e  tevékenységhez használt, jövedéki termék előállítására alkalmas berendezésen végzett módosításhoz nem szükséges az állami adó- és vámhatóság engedélye. (3) Az (1) bekezdés szerinti adóraktár engedélyese nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a) az adóraktárban lévő, jövedéki termék előállítására alkalmas berendezés előállításának időpontját, b) a jövedéki termék előállítására alkalmas berendezés tesztelésének, kipróbálásának kezdő és befejező időpontját, c) a berendezésenként előállított jövedéki termék megnevezését, KN-kódját, mennyiségét az  adó alapjául szolgáló mennyiségi egységben, és d) az előállított jövedéki termék megsemmisítésére vonatkozó adatokat (megsemmisítés helye, módja, dátuma). 7. Adóraktár nyilvántartása, adatszolgáltatás 21. § (1) Az adóraktár nyilvántartása a nyilvántartandó készletet a következő készlettípusok szerinti bontásban tartalmazza: a) biztosítékköteles jövedéki termékkészlet, aa) a  Jöt. 21.  § (1)  bekezdés a)  pontja szerinti, adófelfüggesztési eljárás keretében tárolt, nem az adóraktár engedélyese által előállított jövedéki termék, ab) a  Jöt. 21.  § (1)  bekezdés b)  pontja szerinti, adófelfüggesztési eljárás keretében – energiatermék csővezetékes szállításának, valamint a  Jöt. 21.  § (6)  bekezdése szerinti adóraktár engedélyesének saját telephelyei közötti szállításai kivételével – szállított jövedéki termék, ac) jövedéki termék, mely után az adóraktár engedélyese a Jöt. 21. § (1) bekezdés c) pontja szerint még nem teljesítette adófizetési kötelezettségét, b) biztosítékmentes jövedéki termékkészlet, ba) adófelfüggesztési eljárás keretében tárolt, az adóraktár engedélyese által előállított jövedéki termék, bb) a  Jöt. 21.  § (1)  bekezdés b)  pontja szerinti, adófelfüggesztési eljárás keretében, csővezetéken szállított energiatermék, és a  Jöt. 21.  § (6)  bekezdése szerint adóraktár engedélyesének saját telephelyei között szállított jövedéki termék, bc) a Jöt. 21. § (4) bekezdése szerinti jövedéki termék, c) adózott jövedéki termékkészlet, d) a (3) bekezdés c)–d) pontja szerinti nem jövedéki termékkészlet és e) zárjegykészlet [az a)–e) pontok e rendelet alkalmazásában együtt adóraktári készlettípusok]. (2) Az adóraktár engedélyese a  jövedéki termék mennyiségéről telephelyenként és adóraktári készlettípusonként vezetett, az  1.  melléklet szerinti adatokat tartalmazó nyilvántartást – a  gyártási hulladék kivételével – a  jövedéki adó alapjául meghatározott mértékegységben, az energiaterméknél legalább három tizedesjegy, az üzemanyagok adaléka esetében legalább négy tizedesjegy, az  alkoholterméknél legalább négy tizedesjegy, a  sör, az  egyéb csendes és habzó erjesztett ital, a  habzóbor és a  köztes alkoholtermék esetében legalább két tizedesjegy pontossággal vezeti. (3) Az adóraktár nyilvántartása tartalmazza a) a jövedéki termék azonosítására vonatkozó adatokat, b) a készletváltozásokat növekedési-csökkenési jogcímenként és összesítve, c) a jövedéki termék előállításához felhasznált, a  gyártmánylapon szereplő nem jövedéki termékre vonatkozó mennyiségi adatot, d) a jövedéki termék adófizetési kötelezettség alóli mentesülést eredményező felhasználásával előállított termékre vonatkozó mennyiségi adatot, e) a zárjegykészlet-változásokat növekedési-csökkenési jogcímenként és összesítve és f ) a Jöt. szerinti készletfelvétel alkalmával kimutatott készleteltéréseket (többlet vagy hiány). (4) A nyilvántartást úgy kell kialakítani, hogy az megfeleljen a számvitelről szóló törvény bizonylati elvre és bizonylati fegyelemre vonatkozó előírásainak. Az  alapbizonylatokon rögzített termelési, készletezési és felhasználási műveletek során bekövetkező változásokat, eseményeket a  nyilvántartásba folyamatosan, az  események sorrendiségének megfelelően kell rögzíteni. A  vezetett nyilvántartást a  Jöt. szerinti készletfelvétel alkalmával le kell zárni, meg kell állapítani a  készletváltozásokat és a  zárókészlet mennyiségét és a  készletfelvétel tényleges készletadatait az állami adó- és vámhatóság rendelkezésre kell bocsátani, ha a készletfelvétel nem az állami adó- és vámhatóság jelenlétében történt. A nyilvántartásban csak azokat a jogcímeket kell szerepeltetni, amelyek kapcsán az adóraktár engedélyese ténylegesen tevékenységet folytat. (5) A nyilvántartás vezetéséhez szükséges – az  1.  melléklet alapján az  állami adó- és vámhatóság által kialakított  – jogcímkódokat, és fajtakódokat az  állami adó- és vámhatóság évente, év közbeni változás esetén a  változást megelőző 15. napig közzéteszi internetes honlapján. (6) Az adóraktár engedélyese a jövedéki termék előállításához beszerzett és felhasznált anyagok származását, eredetét bizonylattal, import esetén vámokmánnyal, saját termelés esetén a  számviteli törvény számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezései szerint kiállított belső okmánnyal igazolja. (7) A Honvédelmi Minisztérium adóraktári engedéllyel rendelkező, vám- és határforgalmi feladatok végrehajtásáért felelős szervezeti egysége és a  rendőrség adóraktári engedéllyel rendelkező szervezeti egysége a  23.  melléklet szerinti adattartalmú nyilvántartást vezet és adatszolgáltatást teljesít. 22. § Az adóraktár engedélyese – a  20.  § és a  21.  § (7)  bekezdése szerinti eset kivételével – a  Jöt. 24.  §-a szerinti adatszolgáltatást – az 56. § (3) bekezdése szerinti eltéréssel – az 1. melléklet szerinti adattartalommal teljesíti. 8. Felhasználói engedélyes tevékenység 23. § (1) A felhasználói engedélyesnek a  2.  melléklet szerinti adattartalmú nyilvántartást folyamatosan, telephelyenként és termékenként, a denaturált terméket a teljes denaturálás típusa szerint is megbontva kell vezetnie. (2) A Jöt. 31.  § (4) és (5)  bekezdése szerinti adatszolgáltatásban és elszámolásban az  egyéb ellenőrzött ásványolaj, megfigyelt termék megnevezése, KN-kódja, denaturált termék esetén a  teljes denaturálás típusa szerinti részletezésben ki kell mutatni a  tárgyidőszaki nyitókészletet, a  tárgyidőszakban előállított, beszerzett, kiszerelt, felhasznált és értékesített mennyiséget és – figyelembe véve az elszámolható veszteséget is – a nyilvántartás szerinti zárókészletet. A  felhasználói engedélyes az  adatszolgáltatást az  állami adó- és vámhatóság internetes honlapján közzétett nyomtatványon teljesíti. (3) Ha a  készletfelvétellel megállapított tényleges zárókészlet kisebb, mint az  elszámolásban kimutatott nyilvántartás szerinti zárókészlet, a különbözetre az adót a denaturált termék esetén a tárgyévben beszerzett teljesen denaturált termék átlagos tényleges alkoholtartalma alapján kell megállapítani. (4) A felhasználói engedélyes a denaturált terméket a teljes denaturálás típusa szerint elkülönítve tárolja. II. FEJEZET NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL 9. Nyilvántartásba vétel 24. § (1) A Jöt. szerinti nyilvántartásba vételi kérelmet az állami adó- és vámhatóság által rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani. (2) A Jöt. szerinti nyilvántartásba vételek mintáját a 19. melléklet tartalmazza. 25. § A másik tagállamban nyilvántartásba vett csomagküldő kereskedő adóügyi képviselője a  nyilvántartásba vételi kérelemhez csatolja a) a felajánlott jövedéki biztosíték számításának levezetését, b) a másik tagállamban engedélyezett csomagküldő kereskedő által a közreműködésre adott írásos megbízás és magyar nyelvű fordításának másolatát. 26. § A jövedéki termék előállítására alkalmas berendezés előállításának, értékesítésének vagy birtoklásának Jöt. szerinti nyilvántartásba vételi kérelemhez csatolni kell a készülék fajtáját, űrtartalmát vagy méretét, valamint főbb részeinek a leírását tartalmazó dokumentumot. 27. § (1) A Jöt. 38.  § (1)  bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi kérelemhez a  kérelmező csatolja a  beszerzett, felhasznált mennyiségről vezetni tervezett nyilvántartása leírását. (2) A nyilvántartásba vett felhasználónak az 5. melléklet szerinti adattartalommal nyilvántartást kell – folyamatosan és göngyölítve – telephelyenkénti bontásban vezetnie és tárgyévenként lezárnia. 28. § (1) A kereskedelmi jármű belföldön székhellyel, telephellyel vagy fiókteleppel nem rendelkező üzembentartója, bérlője nyilvántartásba vételi kérelmét angol, német vagy francia nyelven is benyújthatja. (2) A kereskedelmi jármű üzembentartója, bérlője nyilvántartásba vételi kérelméhez csatolja a) telephelyen történő tankolás esetén a  telephely használati jogcímének megállapítására alkalmas okirat másolatát, b) üzemanyagtöltő állomáson történő tankolás esetén az üzemanyagkártya használatára vonatkozó szerződés másolatát, c) az adó-visszaigénylési jog érvényesítésével érintett kereskedelmi járművek forgalmi engedélyének másolatát, bérelt kereskedelmi jármű esetén a bérleti szerződés másolatát is, d) a közúti árufuvarozási vagy személyszállítási tevékenység folytatására jogosító engedély másolatát, saját számlás szállítás esetén a közúti áruszállítási vagy közúti személyszállítási igazolvány másolatát és e) pénzügyi képviselő alkalmazása esetén a pénzügyi képviselővel kötött szerződés másolatát. (3) A (2) bekezdés szerinti, nem angol, német vagy francia nyelvű okiratok hiteles magyar nyelvű fordítását vagy azok rövid magyar nyelvű kivonatát is csatolni kell a kérelemhez. (4) A kérelmezőnek nem kell csatolnia a (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti dokumentumokat, ha az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezett gazdálkodói tanúsítvánnyal (a továbbiakban: AEO tanúsítvány) rendelkezik. A kérelemnek tartalmaznia kell az AEO tanúsítvány számát. 29. § (1) Az üzemi motorikusgáztöltő-állomás nyilvántartásba vételi kérelemhez csatolni kell a) az üzemi motorikusgáztöltő-állomás használati jogcímének megállapítására alkalmas okirat másolatát; b) a tárolótartályok jegyzékét (helye, mérete, azonosító jele), a  tárolótartályok engedélyeinek és kútoszlop(ok) hitelesítési bizonylatainak listáját (kiadó hatóság, a bizonylat száma, kiadásának időpontja); c) az LPG beszerzéséről, felhasználásáról vezetni tervezett nyilvántartása leírását. (2) Az üzemi motorikusgáztöltő-állomás forgalmáról az  üzemeltető az  állami adó- és vámhatóság által jóváhagyott nyilvántartást vezet, amelybe naponta bejegyzi a  gáztartály szintmérő műszeréről leolvasott százalékos érték alapján a  nyitó-záró készletet. A  beszerzett mennyiséget szállítónként és azon belül annak a  telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt. A felhasznált mennyiséget a kimérő szerkezet számlálója szerint, a  számláló induló és záró állásának feltüntetésével, ezen belül továbbá saját felhasználás és – azonos telephelyen a  tartályt szerződés alapján használó esetében – használónkénti felhasználás szerinti részletezésben adja meg. Nem rendeltetésszerű használatból eredő készletcsökkenés esetén az  állami adó- és vámhatósághoz történt bejelentést követően, jegyzőkönyv alapján történik a készletcsökkenés rögzítése a nyilvántartásban. 30. § (1) A nyilvántartásba vett adatok változása esetén a 4. § (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy engedélyezési eljárás alatt nyilvántartásba vételi eljárást, engedélyes alatt nyilvántartásba vettet kell érteni. (2) A nyilvántartásba vett személy az adatváltozást a 24. § (1) bekezdése szerinti nyomtatványon jelenti be. III. FEJEZET BEJELENTÉSEK 10. Bejelentéshez kötött tevékenység 31. § A Jöt. 43–52.  §-a szerinti, valamint a  Jöt.-ben és e  rendeletben meghatározott egyéb bejelentéseket az  arra kötelezett személy az állami adó- és vámhatóság által rendszeresített nyomtatványon teszi meg. 32. § (1) A Jöt. 44. §-a szerinti tudományos és oktatási célú desztillálóberendezés bejelentéséhez csatolni kell a) a desztillálóberendezés megszerzését igazoló okirat másolatát, és b) a tudományos és oktatási tevékenységet igazoló okirat (alapító okirat, alapszabály) másolatát. (2) A tudományos és oktatási célú desztillálóberendezésen történő termék-előállításról készített jegyzőkönyv tartalmazza a) az előállító nevét, címét, b) az előállítás címét, ha az az a) pontban megjelölt címtől eltér, c) az előállítás időpontját, d) az előállított alkoholtermék fajtáját, mennyiségét (literben), tényleges alkoholtartalmát, és e) a felhasználásra, megsemmisítésre vonatkozó adatokat (a felhasználás vagy megsemmisítés módja, dátuma). (3) A Jöt. 45.  §-a szerinti rekultivációs tevékenység megkezdésének bejelentéséhez csatolni kell az  energiatermék kinyerését eredményező tevékenység rövid műszaki leírását. (4) A Jöt. 46.  §-a szerinti légiutas-ellátási tevékenység bejelentéséhez csatolni kell a  légijárművek ellátásáról szóló megállapodás másolatát és a készletváltozásokat alátámasztó szigorú számadású bizonylatok mintáját. (5) A légiutas-ellátási tevékenységet végző személy e tevékenységéről a 6. melléklet szerinti adattartalmú nyilvántartást vezet és zár le havonta. (6) A légiutas-ellátási tevékenység során feleslegessé vált jövedéki termék a  Jöt. 87.  § (2)  bekezdésében foglaltak figyelembevételével semmisíthető meg. (7) A Jöt. 49.  §-a szerinti bejelentésre kötelezett személy bejelentését választása szerint magyar, angol, német vagy francia nyelven teszi meg. (8) A Jöt. 50.  §-a szerinti nemzetközi légi forgalomban részt vevő légijármű karbantartását végző személy a  karbantartási céllal eltávolított repülőgép-üzemanyagról olyan nyilvántartást vezet, amely naprakészen tartalmazza a) a repülőgép-üzemanyag mennyiségi adatait, a  lefejtés időpontját, a  légijármű üzemben tartójának megnevezését és a légijármű lajstromjelét, b) az eltávolított repülőgép-üzemanyag légijárműbe történő visszatöltése esetén az  üzemanyag mennyiségi adatait, a visszatöltés időpontját, a légijármű üzemben tartójának megnevezését és a légijármű lajstromjelét, és c) az eltávolított repülőgép-üzemanyag elszállítása esetén az  üzemanyagot átvevő megnevezését, a  szállítási bizonylat sorszámát, az üzemanyag mennyiségi adatait és az elszállítás időpontját. (9) A Jöt. 52.  §-a szerinti bejelentésről az  állami adó- és vámhatóság soron kívül tájékoztatja a  műszaki biztonsági hatóságot és a földgáz ellátását biztosító szolgáltatót. (10) A műszaki biztonsági hatóság a  lakossági energiafogyasztó által létesített sűrített gáztöltő berendezés üzembe helyezéséről soron kívül tájékoztatja az állami adó- és vámhatóságot. (11) Ha a  lakossági energiafogyasztó a  Jöt. 52.  §-a alapján tett bejelentésben szereplőnél több üzemanyagot állított elő, a különbözet mennyiségéről a sűrítés megtörténtét követő 3 munkanapon belül tájékoztatja az állami adó- és vámhatóságot. IV. FEJEZET JÖVEDÉKI TERMÉK SZÁLLÍTÁSA ADÓFELFÜGGESZTÉSI ELJÁRÁS KERETÉBEN 11. Adófelfüggesztési eljárás keretében történő szállítás esetén alkalmazott jövedéki okmány 33. § (1) Az okmány alkalmazására kötelezett nyilvántartásában és adatszolgáltatásában a) e-TKO esetében az AHK-szám, b) üzemszünet alatt kiállított okmány esetében a feladó által az okmányhoz rendelt helyi hivatkozási szám azonosítja az okmányt. (2) Az e-TKO tervezetében kiegészítő adatként meg kell adni a) a jövedéki termék fajtakódját, b) a jövedéki termék mennyiségét az adó alapjául szolgáló mennyiségi egységben, c) dohánygyártmány esetében a kiszerelési egységet és a kiskereskedelmi eladási árat, d) az adóraktárból feladott jövedéki termék adóraktári készlettípusát és a feladás jogcímkódját, és e) a Jöt. 18. § (12) bekezdése szerinti esetben az ott meghatározott, az állami adó- és vámhatóság által kiadott engedély azonosító számát. (3) Az e-TKO tervezetben ki kell tölteni a) a  2008/118/EK tanácsi irányelvnek a  jövedéki termékek jövedékiadó-felfüggesztéssel történő szállításához kapcsolódó számítógépes eljárások tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2009. július 24-i 684/2009/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) I. melléklet 1. táblázat 9.c, 12.a–b, valamint a 17.p rovatát, b) a rendeltetési hely megváltoztatása esetén az alkalmazandó üzenetben az EK rendelet I. melléklet 3. táblázat 2.f rovatát is. (4) Az elektronikus átvételi elismervényben kiegészítő adatként meg kell adni a) a jövedéki termék fajtakódját, b) a jövedéki termék mennyiségét az adó alapjául szolgáló mennyiségi egységben, c) dohánygyártmány esetében a kiszerelési egységet és a kiskereskedelmi eladási árat, és d) az adóraktárban átvett jövedéki termék adóraktári készlettípusát és az átvétel jogcímkódját. 34. § (1) Az adófelfüggesztési eljárás keretében végzett szállításnál alkalmazott elektronikus okmányok elektronikus benyújtásának feltétele, hogy az  okmányt alkalmazni kívánó személy az  állami adó- és vámhatósághoz az  első elektronikus dokumentum küldését megelőzően bejelentse, hogy elektronikus dokumentumainak benyújtására a Jöt. 84. § (1) bekezdésében meghatározott kapcsolattartási módok melyikét kívánja alkalmazni, és a) – közvetlen kapcsolati rendszer választása esetén – igazolja, hogy a felhasználói jogosultságát az állami adó és vámhatóság regisztrálta, b) – az állami adó-és vámhatóság által biztosított információs rendszer választása esetén – ba) rendelkezzen az  állami adó-és vámhatóság által biztosított információs rendszer használatához szükséges, regisztrációs eljárás során képzett felhasználónévvel és az általa meghatározott jelszóval, és bb) az  állami adó- és vámhatóság részére benyújtott, az  állami adó- és vámhatóság által rendszeresített nyomtatvánnyal igazolja az elektronikus dokumentumok benyújtására szóló képviseleti jogosultságát. (2) Az állami adó- és vámhatóság az  (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a bejelentő felhasználói jogosultságának regisztrálását a megjelent személy azonosítását követően haladéktalanul elvégzi. (3) Az ügyfél az  (1) bekezdés szerinti bejelentésében a Jöt. 84. § (1) bekezdése szerinti mindkét kapcsolattartási mód alkalmazásáról nyilatkozhat, azonban meg kell jelölnie az  általa elsődlegesen alkalmazni kívánt kapcsolattartási módot (a továbbiakban: elsődleges kapcsolattartási mód). (4) Az állami adó- és vámhatóság az  elektronikus üzeneteit az  (1)  bekezdés szerint bejelentett kapcsolattartási módon, vagy az  elsődleges kapcsolattartási módon küldi az  ügyfélnek, kivéve az  ügyfél által nem az  elsődleges kapcsolattartási módon beküldött elektronikus dokumentumokra adott válaszüzenetet. (5) A kapcsolattartási mód és az elsődleges kapcsolattartási mód az állami adó- és vámhatósághoz történő (1) bekezdés szerinti bejelentéssel bármikor megváltoztatható. 35. § A Jöt. 120. § (2) bekezdés szerinti jegyzőkönyv adattartalmát a 9. melléklet tartalmazza. V. FEJEZET SZABADFORGALOMBA BOCSÁTOTT JÖVEDÉKI TERMÉK SZÁLLÍTÁSA, ÉRTÉKESÍTÉSE 12. Szabadforgalomban történő szállítás és szabadforgalomba bocsátás esetén alkalmazott jövedéki okmány 36. § (1) A Jöt. 64. § szerinti okmányként, valamint ha a szabadforgalomba bocsátás a jövedéki termék közvetlen átadásával valósul meg, a szabadforgalomba bocsátás bizonylataként olyan bizonylat fogadható el, amely tartalmazza a) a szállító, átadó aa) megnevezését, ab) adószámát, ac) engedélyszámát, b) a jövedéki termék ba) megnevezését, bb) – a csendes bor és dohánygyártmány kivételével – KN-kódját, bc) mennyiségi adatait, c) a kiszállítás, átadás ca) telephelyének címét, cb) időpontját (év, hó, nap), cc) célját (így különösen értékesítés, átszállítás másik telephelyre, megsemmisítésre szállítás), d) a szállítás címzettjének vagy az átvevőnek da) nevét, db) címét, dc) nem magánszemély esetén adószámát, és e) adóraktárból történt termék kiszállítás esetén ea) az adóraktári készlettípust és a kiszállítás jogcímkódját, eb) a jövedéki termék fajtakódját, ec) a mennyiséget alkoholtermék és sör esetében űrtartalom, darabszám és tényleges alkoholtartalom megadásával vagy az  adó alapjául szolgáló mennyiségi egységben, dohánygyártmány esetében kiszerelési egység és a  kiskereskedelmi eladási ár megadásával, egyéb jövedéki termék esetében az adó alapjául szolgáló mennyiségi egységben, ed) a címzett engedélyszámát (ha engedélyes). (2) Nem kell tartalmaznia az (1) bekezdés szerinti bizonylatnak a termék KN-kódját és az (1) bekezdés d) pontja szerinti adatokat, ha a vevő magánszemély végfelhasználó. (3) A Jöt. 9. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adóraktár engedélyese által kiállított bizonylatnak nem kell tartalmaznia a termék KN-kódját és az (1) bekezdés d) pont db) alpontjában az átvevő címe helyett a beszállókártya számát kell feltüntetni. (4) Az adóraktár engedélyese a  nem saját tulajdonú energiatermék szabadforgalomba történő kiszállításakor az  (1) bekezdés d) pontjában szereplő adatok helyett a termék felett rendelkezni jogosult tulajdonos nevét, címét és a  vevő által előzetesen megadott, a  szállítás címére vonatkozó diszpozíció számot tünteti fel. A  fuvarozónak ebben az esetben rendelkeznie kell az energiatermék tulajdonosa által a fuvarozásra adott meghatalmazással, amely az (1) bekezdés szerinti bizonylat elválaszthatatlan részét képezi. (5) Ha az  adóraktár engedélyese által szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket a  kiszállítást követő 72 órán belül részben vagy teljes mennyiségében visszaszállítják az adóraktárba, az adóraktár engedélyese a visszaszállított jövedéki termékről bizonylatot állít ki, amely tartalmazza a) az adóraktári készlettípust és a kiszállítás jogcímkódját, b) a jövedéki termék megnevezését, c) a jövedéki termék – a csendes bor kivételével – KN-kódját, d) a jövedéki termék fajtakódját, e) a jövedéki termék mennyiségi adatait az (1) bekezdés e) pont ec) alpontja szerinti módon és f ) az (1) bekezdés szerinti bizonylat azonosító számát. (6) Az (5)  bekezdés szerinti bizonylat szolgál az  adófelfüggesztés alatt álló jövedéki termék készlet növekedésének alapbizonylataként, melyet a  Jöt. 24.  § (3)  bekezdése szerint a  szabadforgalomba bocsátásról az  azzal egyidejű adatküldést választó adóraktár engedélyese a  bizonylat kiállításával egyidejűleg megküld az  állami adó- és vámhatóság részére. (7) Az LPG közúti tartálykocsiban történő, szabadforgalomba bocsátás céljából végzett kiszállítása esetén, ha az  LPG értékesítése előre pontosan nem ismert mennyiségekben, különböző adómértékeken valósul meg, az  adóraktár engedélyese az  LPG mennyiségével a  szabadforgalomba történő kiszállítást követően legkésőbb 72 órán belül számol el az értékesítésről kiállított számlák, nyugták alapján. (8) Az EKO papíralapú példányait az állami adó- és vámhatóság állítja elő és forgalmazza. 37. § A Jöt. 24.  § (3)  bekezdése szerint a  szabadforgalomba bocsátásról, valamint az  (5)  bekezdése szerinti visszaszállításról az  azzal egyidejű adatküldést választó adóraktár engedélyese által megküldendő bizonylat adattartalmát az állami adó- és vámhatóság közzéteszi internetes honlapján. 38. § (1) Az adóraktár engedélyese által a benzin, a gázolaj és a petróleum szabadforgalomba történő közúti, vasúti vagy vízi szállításáról kiállított bizonylat a 36. § (1) bekezdése szerinti adatokon kívül tartalmazza a) a termék tényleges hőmérsékletét, b) a termék környezeti hőmérsékleten mért tényleges térfogatban, a vasúti, közúti és tartályhajóval történő vízi szállítás esetén mért vagy számított tömegét, c) a termék 15 °C hőmérséklethez tartozó sűrűségét, d) a termék 15 °C hőmérséklethez tartozó térfogatát, e) a termék minőségét, műszaki leírásra vagy szerződésben rögzített specifikációra való hivatkozással, és f ) az üzemanyagnak a 13. mellékletben előírt minőségi követelménynek való megfelelés tanúsítását. (2) Nem kell alkalmazni az  (1)  bekezdés rendelkezését, ha a  kiszállított vagy átadott mennyiséget olyan mérőberendezéssel mérik, amely a  környezeti hőmérséklettől függetlenül a  15 °C hőmérséklethez tartozó térfogatot adja meg és az alkalmazott okmány tartalmazza az (1) bekezdés szerinti adatokat. 39. § (1) A Jöt. 62. § (1) bekezdése szerinti EKO-t magyar nyelven kell kitölteni. (2) Az EKO 1. és 4. rovatában megnevezett szám alatt az állami adó- és vámhatóság által kiadott közösségi adószámot kell érteni. (3) Az EKO különleges bélyegzővel is ellátható. 13. Jövedéki termék szabadforgalomban folytatott kereskedelme 40. § (1) A jövedéki engedélyes kereskedő a  3.  melléklet szerinti adattartalmú nyilvántartást vezet és adatszolgáltatást teljesít. (2) A Jöt. 67. § (4) bekezdése és 68. § (2) bekezdése szerinti kérelemről az állami adó- és vámhatóság 10 munkanapon belül dönt. A határozat tartalmazza a termék beszerzésének feltételeit. (3) Ha a  Jöt. 68.  § (2)  bekezdése szerinti esetben a  kérelem másik jövedéki kiskereskedőtől történő jövedéki termékbeszerzésre vagy másik jövedéki kiskereskedő részére történő jövedéki termékátadásra irányul, a kérelemhez csatolni kell az  érintett jövedéki termékkészletről készített részletes kimutatást (leltárt), valamint a  termékkészlet származását igazoló dokumentum, bizonylat, okmány másolatát. Az engedély megadása esetén az átadás-átvételről jegyzőkönyvet kell felvenni, amely a terméket átvevő bizonylata. (4) A jövedéki engedélyes kereskedő a  2710 19 43 és a  2710 20 11 KN-kód alatti gázolaj esetében az  (1)  bekezdés szerinti nyilvántartásában, a szállítólevélen és a számlán választása szerint a 2710 19 43 vagy a 2710 20 11 KN-kódot is feltüntetheti. 41. § (1) A Jöt. 69.  § (1)  bekezdése szerinti, az  állami adó- és vámhatóság által rendszeresített nyomtatványon megtett bejelentés tartalmazza a) a jövedéki kiskereskedő aa) nevét, ab) adószámát, ac) működési engedély számát vagy nyilvántartásba vételi számát, b) az ellátott települések, értékesítési megállóhelyek ba) megnevezését és helyét, bb) megközelítési útvonalát, bc) nyitvatartási idejét, c) a forgalmazott jövedék termék raktározására szolgáló címet (helyrajzi számot), d) a tevékenység megkezdésének időpontját, e) a mozgóboltként üzemelő közúti gépjármű típusát, forgalmi rendszámát és f ) a forgalmazott jövedéki termék megnevezését. (2) A Jöt. 70. § (1) bekezdése szerinti jövedéki kiskereskedő az ott meghatározott termékből az üzletben akkor tarthat 2  liter alatti kiszerelésű termékből választékonként ötnél, 2 literes vagy azt meghaladó kiszerelésű termékből választékonként egynél több bontott kiszerelést, ha a  kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti alkalmi rendezvényen történő értékesítést végez, a  bontott kiszerelésű termékeket az üzlet elkülönített részében tartja, és az elkülönítetten tartott termékekről olyan nyilvántartást vezet naprakészen és zár le havonta, amely tartalmazza a) az alkalmi rendezvény aa) időpontját, ab) helyét, b) a bontott termék beazonosítható módon megadott adatait (márka, kiszerelés, darabszám) és c) a bontott termék felhasználásának időpontját. (3) A Jöt. 70. § (3) bekezdése szerinti bejelentés tartalmazza a) jövedéki kiskereskedő aa) nevét, ab) címét, ac) adószámát, ad) működési engedély számát vagy nyilvántartásba vételi számát, b) az értékesítés ba) kereskedelmi szabályok szerinti formáját, bb) helyét, bc) kezdésének tervezett időpontját, c) rendszeres időközönként ismétlődő értékesítés esetén az  értékesítési napokat és az  egyes napokon az értékesítés kezdő és befejező időpontját, d) a forgalmazott jövedék termék raktározására szolgáló címet (helyrajzi számot) és e) a forgalmazott jövedéki termék megnevezését. 42. § (1) Jövedéki kiskereskedő az  üzemanyagtöltő állomás forgalmáról a  4.  melléklet szerinti adattartalmú nyilvántartást vezet naponta, műszakonkénti bontásban, amelyből a Jöt. 72. § (3) bekezdése szerinti adatszolgáltatását az állami adó- és vámhatóság által rendszeresített nyomtatványon teljesíti. (2) Az üzemanyagtöltő állomáson a forgalmazott üzemanyag tárolására hitelesített tárolótartályt kell alkalmazni. (3) Jövedéki engedélyes kereskedő és jövedéki kiskereskedő által forgalmazható üzemanyag minőségi követelményeit a 13. melléklet tartalmazza. (4) Az adózott üzemanyagoknak a  fuvarozás során vagy az  üzemanyagtöltő állomáson, a  jövedéki engedélyes kereskedő, valamint a  végfelhasználó telephelyén a  lefejtéskor bekövetkezett keveredése esetén a  keveredett termék az  MSZ EN ISO/IEC 17025. számú szabvány szerint, független akkreditált laboratórium szakvéleménye alapján vehető nyilvántartásba és forgalmazható, a keveredés észleléskor megállapított mennyiség tekintetében. VI. FEJEZET ELJÁRÁSI SZABÁLYOK 14. Jövedéki ügyek elektronikus úton történő intézése 43. § A Jöt. 84. § (1) bekezdésében meghatározott elektronikus ügyintézés keretében a) az állami adó- és vámhatósággal létesített közvetlen kapcsolati rendszeren keresztül intézhető aa) a Jöt. 24. § szerinti adatszolgáltatás, ab) a Jöt. 62. § (1) bekezdés szerinti EKO, ac) a Jöt. 64. § bekezdése szerinti szállítólevél, ad) az  uniós számítógépes rendszerben, adófelfüggesztési eljárás keretében végzett szállításnál alkalmazott elektronikus okmányok megküldése, b) az állami adó- és vámhatóság által biztosított információs rendszeren keresztül intézhető ba) az a) pont alá tartozó, vagy bb) az elektronikusan intézhető, a) pont alá nem tartozó egyéb jövedéki ügyek. 44. § (1) A jövedéki ügyek közvetlen kapcsolati rendszeren keresztül az ügyfél vagy képviselője felhasználói jogosultságának az állami adó- és vámhatóságnál történt regisztrációját követően intézhetőek. (2) Az állami adó- és vámhatóság tájékoztatóban teszi közzé a  közvetlen kapcsolati rendszeren keresztül történő ügyintézéshez szükséges technikai specifikációt és a regisztrációs eljárás szabályait. 15. Jövedéki termék mennyiségének megállapítása 45. § A jövedéki termék mennyiségének megállapításakor a hitelesített mérőeszköz vagy hitelesített tárolótartály mérési bizonytalanságát az ügyfél javára kell figyelembe venni. 46. § (1) A szesz mennyiségét a) gyártáskor a szeszmérő gép által mért térfogat és az összegyűjtött próbaszesz vagy próbaszesz gyűjtésének hiányában az előállított termék tényleges alkoholtartalma szorzataként, b) egyéb esetben a rendelkezésre álló feltételek figyelembevételével, ba) a  hitelesített mérlegen mért tiszta tömeg – figyelembe véve a  mért termék hőmérsékletét és sűrűségét – és a tényleges alkoholtartalom alapján, bb) a hitelesített tárolótartály folyadékállást jelző mércén mért térfogat és a tényleges alkoholtartalom alapján, bc) a hitelesített szállítótartályban mért térfogat és a tényleges alkoholtartalom alapján, vagy bd) nem hitelesített tartály alkalmazása esetén a  töltéshez használt hitelesített átfolyásmérőn mért térfogat – figyelembe véve a méréskori hőmérsékletet – és a tényleges alkoholtartalom alapján kell megállapítani. (2) Szeszből hideg úton előállított alkoholtermék mennyiségét a) gyártáskor a  mért vagy a  gazdálkodó által vezetett nyilvántartás alapján számított térfogat és a  gyártott termék tényleges alkoholtartalma szorzataként, b) egyéb esetben a rendelkezésre álló feltételek figyelembevételével, ba) a  hitelesített mérlegen mért tiszta tömeg – figyelembe véve a  mért termék hőmérsékletét és sűrűségét – és a tényleges alkoholtartalom alapján, bb) a hitelesített tárolótartály folyadékállást jelző mércén mért térfogat és a tényleges alkoholtartalom alapján, bc) a hitelesített szállítótartályban mért térfogat és a tényleges alkoholtartalom alapján, vagy bd) nem hitelesített tartály alkalmazása esetén a  töltéshez használt hitelesített átfolyásmérőn mért térfogat – figyelembe véve a méréskori hőmérsékletet – és a tényleges alkoholtartalom alapján kell megállapítani. (3) Ha az  (1) és (2)  bekezdés szerinti esetben a  mérőeszköz a  mérési eredmény 20 °C hőmérsékletre történő átszámítására nem alkalmas, etil-alkohol és víz elegye mennyiségének mérése esetén a 20 °C hőmérsékletre történő átszámítást a hivatalos szeszátszámítási táblázatok alkalmazásával kell elvégezni. (4) Az előállított nagytisztaságú, analitikai minőségű alkohol mennyiségét a  palackok űrtartalma és darabszáma szorzataként adódó litermennyiség és a  vonatkozó szabvány szerinti vagy más, azzal egyenértékű reprezentatív mintavétel alapján meghatározott tényleges alkoholtartalom figyelembevételével kell megállapítani. (5) A palackozott alkoholtermék mennyiségét a  kiszerelések űrtartalma és darabszáma szorzataként, tényleges alkoholtartalmát a kiszerelésen feltüntetett alkoholtartalom alapján kell megállapítani. (6) Az alkoholtermék mennyiségét szakértői vizsgálat alapján kell megállapítani, ha a) a próbaszesz mennyisége a tényleges alkoholtartalom megállapításához nem elég; b) a próbaszesz tényleges alkoholtartalmát az adóraktár engedélyese vitatja; c) a próbaszesz tényleges alkoholtartalma a  szabvány vagy a  vonatkozó termékleírás szerinti legalacsonyabb mértéket nem éri el; d) gyanú merül fel arra, hogy a  próbaszesz sűrűségét vegyszerek hozzáadásával vagy más módon megváltoztatták; e) a készleten lévő alkoholtermék tényleges alkoholtartalma, minősége, fajtája más módon nem állapítható meg, vagy erre nézve az ellenőrzéssel megbízott és az adóraktár engedélyese között vita merül fel; f ) gyanú merül fel arra, hogy az előállított szeszbe jogszabálysértő módon cukrot vagy ízesítő anyagot (aromát) kevertek. (7) Ha a  próbaszesz mennyisége a  szakértői vizsgálathoz nem elég, a  gyártott szesz mennyiségét a  gazdálkodó által vezetett nyilvántartás adatai alapján kell megállapítani. (8) A tényleges alkoholtartalom megállapítása történhet a) hitelesített szeszfokmérővel vagy hitelesített alkoholsűrűség-mérővel, – ha a berendezés nem végzi el a 20 °C hőmérsékletre törté …