2010. LVIII. törvény a kormánytisztviselők jogállásáról.

2010. LVIII. törvény a kormánytisztviselők jogállásáról. A hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges és hazaszerető, a Magyar Köztársaság érdekeit és a közjót a legmegfelelőbben szolgáló központi közigazgatás kialakítása érdekében az Alkotmány 40. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: 1. § E törvény hatálya a) a Miniszterelnökség, a minisztériumok, a kormányhivatalok, a központi hivatalok (a továb biak ban: központi államigazgatási szerv), b) a kormányhivatalok és a központi hivatalok területi, helyi szerve, a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv, a Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetésvégrehajtás és a katasztrófavédelem szervei, valamint c) törvény eltérő rendelkezése hiányában a Nemzeti Hírközlési Hatóság [a továb biak ban a)–c) pont együtt: államigazgatási szerv] kormánytisztviselőinek és kormányzati ügykezelőinek (a továb biak ban: kormánytisztviselő, ügykezelő) kormánytisztviselői jogviszonyára, továbbá a minisztérium és a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkárainak és helyettes államtitkárainak (a továb biak ban: szakmai vezető) jogviszonyára terjed ki. 2. § (1) Az e törvény ben nem szabályozott kérdésekben a kormánytisztviselő jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továb biak ban: Ktv.) rendelkezéseit kell meg fele lően alkalmazni. (2) A minisztériumban és a Miniszterelnökségen kinevezett szakmai vezető jogviszonyára e törvény rendelkezéseit – a 3–14. §, 16. §, 18–22. §, 24. §, 30–32. §, 34–37. § kivételével –, valamint a Ktv. rendelkezéseit – a Ktv. 10. §-a, 10/B. és 10/C. §-a, 11/B. §-a, 19. §-a, 20/A. §-a, 23–32. §-a, 34–36. §-a és 47–48/A. §-a kivételével – meg fele lően alkalmazni kell. (3) Az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba beosztott bíróra, illetve ügyészre, ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény és a Ktv. rendelkezéseit meg fele lően alkalmazni kell. (4) A minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottakra – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a Ktv.-nek a köztisztviselők adatainak nyilvántartására vonatkozó 61. § (1) és (3)–(5) bekezdését, 63. § (1) és (5) bekezdését meg fele lően alkalmazni kell. (5) A politikai tanácsadói, politikai főtanácsadói munkakörbe kinevezett kormánytisztviselőkre, valamint a miniszteri, államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnökre e törvény, valamint a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni a Ktv. 10. §, 10/B–10/C. §, 16/A. §, 23–30/B. § és 32–36. § – ide nem értve a vezető megbízással rendelkező politikai tanácsadót – kivételével. (6) Kormánytisztviselő és kormányzati ügykezelő kormánytisztviselői jogviszonya tekintetében – e törvény eltérő rendelkezése hiányában, ahol jogszabály a) közszolgálati jogviszonyt említ, azon kormánytisztviselői jogviszonyt, b) közszolgálati jogviszonyban töltött időt említ, azon kormánytisztviselői jogviszonyban töltött időt, c) a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt említ, azon e törvényt, d) köztisztviselőt említ, azon kormánytisztviselőt, e) ügykezelőt, azon kormányzati ügykezelőt, f) vezetői kinevezést vagy megbízást említ, azon vezetői munkakört, g) államigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalót említ, azon e törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál foglalkoztatott munkavállalót is érteni kell. A törvényt az Országgyűlés a 2010. június 21-i ülésnapján fogadta el. I. FEJEZET A KORMÁNYTISZTVISELŐI JOGVISZONY LÉTESÍTÉSE, MÓDOSÍTÁSA ÉS MEGSZÜNTETÉSE 3. § (1) A munkáltatói jogokat – törvény vagy a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter rendeletének eltérő rendelkezése hiányában – az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogkör gyakorlása állami vezetőre vagy vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőre írásban átruházható. Az átruházott munkáltatói jogkör nem ruházható tovább. (2) Az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetőjén a minisztériumok esetében a közigazgatási államtitkárt kell érteni. A kormánytisztviselői jogviszony létesítése és módosítása 4. § (1) Ha a központi államigazgatási szerv alaptevékenysége körében felsőfokú iskolai végzettségű pályakezdő kormánytisztviselőt kíván alkalmazni, a kormánytisztviselői jogviszony létesítéséhez a Ktv. 7. § (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túlmenően a kormánytisztviselőnek angol, francia vagy német nyelvből államilag elismert nyelvvizsgával kell rendelkeznie. Ha a központi államigazgatási szervnél betöltendő munkakör ellátásához az előbbiekben felsoroltakon kívül más idegen nyelv használata szükséges, akkor az e nyelvből meglévő, államilag elismert nyelvvizsgát az angol, francia vagy német nyelvből meglévő nyelvvizsga helyett alkalmazási feltételnek kell tekinteni. (2) Központi államigazgatási szerv alaptevékenysége keretében középiskolai végzettségű kormánytisztviselőt nem alkalmazhat. Az államigazgatási szerv alaptevékenységének az alkalmazási és a képesítési követelmények szempontjából az minősül, amit jogszabály a szerv feladatkörébe utal, továbbá amit a miniszter, kormányhivatal vagy központi hivatal vezetője e körben alaptevékenységként határoz meg. 5. § (1) A kormánytisztviselői jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. Eltérő rendelkezés hiányában a kormánytisztviselői jogviszony határozatlan időre és teljes munkaidőre jön létre. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni. (2) A kormánytisztviselői jogviszony – ha törvény eltérően nem rendelkezik – helyettesítés céljából vagy meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására létesíthető határozott időre történő kinevezéssel. Ezen túlmenően, ha a kormánytisztviselő a prémiumévek programban történő részvételéhez vagy különleges foglalkoztatási állományba helyezéséhez hozzájárul, a határozatlan időre szóló kormánytisztviselői jogviszonyt határozott idejűre kell módosítani. A határozott idejű kormánytisztviselői jogviszony időtartamát naptárilag vagy más alkalmas módon – így különösen meghatározott munka elvégzéséhez, feladat ellátásához vagy esemény bekövetkeztéhez kötődően – kell meghatározni. (3) A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a kormánytisztviselő besorolásának alapjául szolgáló besorolási osztályt, besorolási és fizetési fokozatot, illetményét, annak a besorolása szerinti alapilletményéhez viszonyított beállási szintjét, továbbá a munkakörét és meghatározott feladatkörét, a munkavégzés helyét, az előmenetelhez előírt kötelezettségeket. A kinevezési okmány a kormánytisztviselői jogviszonyt érintő egyéb kérdésekről is rendelkezhet. A kinevezéssel egyidejűleg a kormánytisztviselőt írásban tájékoztatni kell a munkakörébe tartozó feladatokról. (4) A kormánytisztviselői jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, ha a határozott időre történő kinevezés nem felel meg a (2) bekezdésben foglaltaknak. (5) A (2) bekezdés alapján kinevezett kormánytisztviselőt a Ktv. 23. §-a szerint be kell sorolni, illetményét a Ktv. 42–48. §-a alapján kell megállapítani. Ha a kinevezés időtartama az egy évet nem haladja meg, a kormánytisztviselő előmenetelére a Ktv. rendelkezéseit nem kell alkalmazni. (6) A kormánytisztviselői jogviszony létesítéséhez és a kormánytisztviselő besorolásához szükséges, illetve a jogviszony fennállása alatt, azzal összefüggésben keletkezett adatokat és tényeket a kormánytisztviselőnek igazolnia kell. A kormánytisztviselő legkésőbb a munkába lépése napján köteles átadni az államigazgatási szervnek a korábbi foglalkoztatási jogviszonyának megszűnésekor részére kiállított igazolásokat. 6. § Ha a kinevezés módosítása következtében a vezető a) alacsonyabb vezetői munkakört tölt be, alapilletményét az új vezetői munkaköre szerint, b) nem vezetői munkakört tölt be, alapilletményét a Ktv. 23. §-ának megfelelő alkalmazásával, a munkaköre betöltéséhez szükséges iskolai végzettségének, továbbá a Ktv. 72. § (1)–(4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával megállapított kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejének megfelelő besorolása alapján kell megállapítani. A kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése 7. § A kormánytisztviselői jogviszony megszüntethető áthelyezéssel köztisztviselői, illetve a közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez. 8. § (1) A kormánytisztviselői jogviszonyt a) a kormánytisztviselő lemondással, b) a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti. (2) Az államigazgatási szerv – írásba foglalt kérelmére – felmentheti az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság életkori, valamint szolgálati idővel kapcsolatos feltételeivel legkésőbb a felmentési idő utolsó napján rendelkező kormánytisztviselőt. 9. § (1) A lemondási idő és a felmentési idő két hónap. Lemondás esetén a felek a két hónapnál rövidebb időben is megállapodhatnak. (2) A felmentési idő a felmentési okiratban megjelölt napon kezdődik. (3) A határozott idejű kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése esetén sem a lemondási idő, sem a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a kormánytisztviselői jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna. (4) A kormánytisztviselőt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra átlagkeresetre jogosult. A Ktv. 21. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabály nem alkalmazható a munkavégzési kötelezettség alól mentesített kormánytisztviselővel szemben. (5) A kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó átlagkeresetre havonta egyenlő részletekben jogosult. 10. § (1) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 6. § (1) bekezdése, a 11. § (1)–(6) bekezdése, a 16–17. §-a, 17/B. §-a, 18. §-a, a 19. § (8) bekezdésének c) pontja, 19/A. § (1) bekezdésének i) pontja és (4) bekezdése nem alkalmazható. (2) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 14. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy áthelyezésen a) az e törvény hatálya alatti államigazgatási szervek, valamint b) az e törvény és a Ktv. hatálya alatti szervek közötti határozott idejű, ille tő leg végleges áthelyezést kell érteni. (3) A Ktv. 19/A. §-ban foglaltakon túlmenően, e törvény alkalmazásában nyugdíjasnak minősül az a kormánytisztviselő, aki az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeivel rendelkezik, és felmentésére a 8. § (2) bekezdése alapján kerül sor. (4) Az államigazgatási szerv legkésőbb a felmentés közlésekor írásban tájékoztatja az állami foglalkoztatási szervet a felmentéssel érintett kormánytisztviselők nevéről, utolsó munkaköréről, szakképzettségéről és átlagkeresetéről. A tájékoztatási kötelezettség – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a jogutód nélkül megszűnő államigazgatási szerv felügyeleti szervét terheli. (5) A (4) bekezdésben foglalt tájékoztatási kötelezettség feltétele, hogy a felmentéssel érintett kormánytisztviselők létszáma harminc napon belül a) 20 főnél kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 5 fő, b) 20-nál több és 100-nál kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 10 fő, c) 100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább a kormánytisztviselők 10%-a, d) 300 vagy annál több kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 30 fő. Az a)–d) pontban meghatározott rendelkezések alkalmazása szempontjából a közszolgálati jogviszonyban és a munkaviszonyban állók létszámát össze kell számítani. (6) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 19/A. § (1) bekezdéséből a „17. § (1) bekezdés d) pontja” szövegrész nem alkalmazható. (7) A Ktv. 20/A. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a kormánytisztviselőt – a felmentés indokára tekintet nélkül – a felmentési ideje felére tartalékállományba kell helyezni. II. FEJEZET A KORMÁNYTISZTVISELŐI JOGVISZONY TARTALMA 11. § A Miniszterelnökség és a minisztériumok kivételével a központi államigazgatási szervek esetében jogszabály a kormánytisztviselő tevékenységének jellegére utaló – a besorolási fokozatot nem érintő – munkaköri megnevezést állapíthat meg. A vezetői és a tanácsadói munkakörök 12. § (1) A kormánytisztviselő – külön törvény ben írtakon túlmenően – osztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, főosztályvezetői munkakör betöltésére is kinevezhető államigazgatási szerv, illetve a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére. A főosztályvezető helyettesítésére – szervezeti egység vezetése nélkül – egy főosztályvezető-helyettesi munkakör tölthető be. (2) Vezetői kinevezést csak felsőfokú iskolai végzettségű, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a szakvizsga alól adott, az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnökségének teljes körű mentesítésével rendelkező kormánytisztviselő kaphat. (3) A (2) bekezdéstől eltérően, ha a vezetői kinevezéskor a kormánytisztviselő nem rendelkezik jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, azt a kinevezéstől számított két éven belül le kell tennie. Ha szakvizsga-kötelezettségét e határidőn belül a kormánytisztviselő számára felróható okból elmulasztja, kormánytisztviselői jogviszonya e törvény erejénél fogva megszűnik. A közigazgatási szakvizsga letételére nyitva álló határidőbe nem számít bele a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság vagy keresőképtelenség, továbbá a 30 napot meghaladó kiküldetés időtartama. (4) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői kinevezés határozatlan időre szól. (5) Az (1) bekezdés szerinti vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőre a Ktv. 23–29. §-a nem alkalmazható. 13. § (1) A Miniszterelnökségen a Miniszterelnökséget vezető államtitkár miniszterelnöki főtanácsadói, miniszterelnöki tanácsadói, a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter által vezetett minisztériumban a miniszter kormányfőtanácsadói és kormánytanácsadói, a miniszteri kabinetben a miniszter miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói (a továb biak ban együtt: főtanácsadó, tanácsadó) munkaköröket létesíthet. (2) A főtanácsadói, tanácsadói munkakör betöltésére szóló kinevezés határozatlan időre szól. A főtanácsadói vagy tanácsadói munkakörben foglalkoztatott kormánytisztviselő – tekintet nélkül a kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejére – vezető-főtanácsosi vagy főtanácsosi besorolást kap. A vezető-főtanácsosi besorolású kormánytisztviselő főosztályvezetői, a főtanácsosi besorolású kormánytisztviselő főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult. (3) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében fel kell tüntetni. (4) Főtanácsadói munkakör ellátására kinevezést az kaphat, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú egyetemi végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább öt éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. (5) Tanácsadói munkakör ellátására kinevezést az kaphat, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább két éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. (6) Ha a főtanácsadó, illetve tanácsadó kormánytisztviselői jogviszonya megszűnésekor – a hivatalvesztés fegyelmi büntetés kivételével – e törvény szerint nyugdíjasnak minősül, a kormánytisztviselő jogosult a főtanácsadói, illetve tanácsadói elnevezés „nyugalmazott” jelzővel kiegészített használatára. (7) A munkáltatói jogkör gyakorlója egyoldalú írásba foglalt döntésével a főtanácsadói, tanácsadói munkakört betöltő kormánytisztviselőt az iskolai végzettségének megfelelő másik munkakörbe helyezheti át. Ekkor a kormánytisztviselő alapilletményét a 6. § megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. 14. § (1) A hivatali szervezet vezetője közigazgatási tanácsadói, illetve közigazgatási főtanácsadói címet adományozhat a (2)–(3) bekezdésben foglalt feltételekkel rendelkező kormánytisztviselőnek. A két adományozható cím együttesen nem haladhatja meg a közigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselői létszámának 20%-át. (2) Közigazgatási tanácsadói cím az I. besorolási osztályba tartozó, legalább ötéves szakmai gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező kormánytisztviselőnek adományozható. A közigazgatási tanácsadó a közigazgatási szervre vonatkozó szabályok szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult. Ha a közigazgatási tanácsadó vezetői munkakört tölt be, a vezetői illetményre jogosult, ha az magasabb, mint a címe alapján járó illetménye. (3) Közigazgatási főtanácsadói cím az I. besorolási osztályba tartozó, legalább tízéves szakmai gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező kormánytisztviselőnek adományozható. A közigazgatási főtanácsadó a közigazgatási szervre vonatkozó szabályok szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezetői illetményre jogosult. Ha a közigazgatási főtanácsadó vezetői munkakört tölt be, a vezetői illetményre jogosult, ha az magasabb, mint a címe alapján járó illetménye. (4) A (2)–(3) bekezdésben foglalt szakmai gyakorlaton a Ktv. 72. § (1)–(4) bekezdés szerinti jogviszonyt, ille tő leg megbízatást kell érteni. (5) A közigazgatási főtanácsadói, közigazgatási tanácsadói címmel rendelkező kormánytisztviselőt a cím adományozását követő 1 év elteltével minősíteni kell, és „alkalmas”, „kevéssé alkalmas” vagy „alkalmatlan” minősítés esetén a címet vissza kell vonni, ebben az esetben a kormánytisztviselő a besorolása szerinti illetményére jogosult. (6) A közigazgatási főtanácsadói, közigazgatási tanácsadói cím tartós külszolgálatra való kihelyezés miatt indokolás nélkül visszavonható. A rendkívüli munkavégzés 15. § A rendkívüli munkavégzés időtartama évente legfeljebb kettőszáz óra lehet. A rendszeresen rendkívüli munkavégzést teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi huszonöt munkanap szabadidő átalány állapítható meg. A kinevezéstől eltérő foglalkoztatás 16. § (1) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter döntése alapján – az érintett hivatali szervezet vezetője véleményének kikérését köve tően – kormányzati érdekből a központi államigazgatási szerv kormánytisztviselője ideiglenesen kirendelhető másik központi államigazgatási szervhez a végzettségének, képzettségének megfelelő munkakörbe. A kirendelésről, illetve annak várható időtartamáról a kormánytisztviselőt legalább tíz munkanappal a kirendelés kezdete előtt írásban tájékoztatni kell. (2) A kormányzati érdekből történő kirendeléshez a kormánytisztviselő hozzájárulása nem szükséges. A kormányzati érdekből történő kirendelés a kormánytisztviselőre nézve – különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat. A kormánytisztviselő csak hozzájárulásával rendelhető ki, ha a kirendelés a) a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest hosszabb heti kötelező munkaidővel együtt járó munkakört kell ellátnia, b) a kirendelés szerinti új munkahely és a lakóhely között – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje naponta a négy órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő kormánytisztviselő esetében a kettő órát meghaladja, továbbá nem rendelhető ki, c) a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig, d) kiskorú gyermekét egyedül nevelő kormánytisztviselő, e) tartósan ápolásra szoruló közeli hozzátartozóját gondozó kormánytisztviselő. (3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott okok bármelyike a kirendelés ideje alatt következik be, akkor a kirendelést meg kell szüntetni. (4) A kormányzati érdekből történő kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet. A kirendelés ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. A kirendelés lejártát köve tően a kormánytisztviselőt a kinevezése szerinti államigazgatási szerv köteles eredeti munkakörében továbbfoglalkoztatni. (5) A kormányzati érdekből kirendelt kormánytisztviselő illetménye és egyéb juttatásai (a továb biak ban: díjazása) a kirendelés tartama alatt nem csökkenthetők. Ha a kormánytisztviselő a kirendelés helye szerinti államigazgatási szervnél kedvezőbb illetményre lenne jogosult, akkor díjazását ennek meg fele lően kell megállapítani. A kirendelt kormánytisztviselő díjazását és annak közterheit, továbbá a kirendeléssel felmerülő költségeket az államigazgatási szerv viseli, amelyhez a kormánytisztviselőt kirendelték. (6) A kirendelésről írásban kell rendelkezni és legalább a következőket szükséges meghatározni: a) a kirendelés időtartamát, b) az (5) bekezdés szerinti díjazást, c) a kirendeléssel felmerült költségeket, d) a munkáltatói jogok gyakorlójának személyét, és e) a kirendelés keretében a kormánytisztviselő által ellátandó feladatot. (7) A kinevezés, a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése kivételével a kirendelt kormánytisztviselő felett a munkáltatói jogokat azon államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja, amelyhez kirendelték. Az igazgatási szünet 17. § A Kormány a központi államigazgatási szervekre, azok területi és helyi szerveire nézve igazgatási területenként az adott évre rendeletben megállapíthatja azt az időszakot (igazgatási szünet), amely alatt a rendes szabadságot ki kell adni. Az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, a Kormány által megállapított igazgatási szünet időtartamán belül, az egyes szervezeti egységek esetében eltérő időszakban, illetve időtartamban határozhatja meg a szabadság kiadását, illetve kivételét. Az ilyen módon kiadott, illetve kivett szabadság nem haladhatja meg a kormánytisztviselő tárgyévre megállapított alapszabadságának a háromötödét. Az illetményrendszer 18. § (1) A kormánytisztviselői jogviszonyban irányadó illetményalap összegét az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap. (2) A Ktv. 43. § (4) bekezdése szerint megállapított alapilletmény eltérítés a tárgyévben akkor módosítható, ha a tárgyévben a kormánytisztviselő vezetői kinevezést, miniszterelnöki főtanácsadói, miniszterelnöki tanácsadói, kormányfőtanácsadói, kormánytanácsadói, miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói megbízást kap, vagy azt tőle visszavonják, illetve címadományozásra, vagy annak visszavonására, vagy a Ktv. 26. § (2) bekezdés szerinti átsorolásra kerül sor. A módosítás eredményeként az alapilletmény nem lehet alacsonyabb, mint a Ktv. alapján az eltérítés nélkül meghatározott összeg. 19. § (1) A Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a költségvetési fejezetet irányító szerveknél – a Központi Statisztikai Hivatal területi szervezeti egységei kivételével –, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál és a Vám- és Pénzügyőrségnél – a területi szervei kivételével –, a Magyar Államkincstárnál – a területi szervezeti egységei kivételével –, a Kormány által rendeletben kijelölt államigazgatási szervnél, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál – a területi szervezeti egységei kivételével –, a Nemzeti Nyomozó Irodánál, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint – a belső igazgatási szervei kivételével – az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál, továbbá a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a. (2) Az (1) bekezdésben nem említett központi államigazgatási szervnél, a rend őrség, a büntetésvégrehajtás és a katasztrófavédelem, valamint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervénél, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szervnél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a, középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a. (3) A központi államigazgatási szerv legalább megyei ille té kességű területi szervénél, valamint az állami adóhatóság, a Vám- és Pénzügyőrség, a rend őrség, a katasztrófavédelem és a büntetésvégrehajtás, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei ille té kességű belső igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 30%-a, a középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a. (4) A (3) bekezdésben felsorolt államigazgatási szerv helyi és körzeti (nem megyei) ille té kességű, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább helyi ille té kességű belső szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a. 20. § (1) A 19. § (3) bekezdésében felsorolt szervnél – ide nem értve a szerv vezetőjét – legfeljebb kettő, fővárosi ille té kességű szervnél legfeljebb három, a 19. § (4) bekezdésében felsorolt szervnél – ide nem értve a szerv vezetőjét – legfeljebb egy vezetői szint létesíthető. A 19. § (3) bekezdésében felsorolt szerv vezetője – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői, fővárosi ille té kességű szervnél a szervezeti egység vezetője főosztályvezetői vagy főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői, a 19. § (4) bekezdésében felsorolt szerv vezetője főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője osztályvezetői alapilletményre jogosult. A főváros területére kiterjedő ille té kességgel rendelkező, a 19. § (3) bekezdésében felsorolt szerv vezetője – ide nem értve a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, illetve a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv vezetőjét – a Ktv. 46. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően 30%-os vezetői illetménypótlékra jogosult. (2) Törvény felhatalmazása alapján a felügyeletet ellátó miniszter a 19. § (3)–(4) bekezdésben felsorolt szerveknél az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően legfeljebb további két vezetői szintet is megállapíthat. Az egyes vezetői szintek között a vezetői pótlék tekintetében a legalacsonyabb vezetői szinthez képest 10%-os mértékű különbség állhat fenn. Ha a fővárosi ille té kességű államigazgatási szervnél a szerv vezetője vezetői beosztásának szintje megegyezik a szervezeti egység vezetői beosztásának szintjével, a vezetői pótlék tekintetében 10%-os mértékű különbség állhat fenn. (3) A 19. § (3) bekezdésében felsorolt szervnél, amennyiben a szervezet legalább tízezer főt foglalkoztat – ide nem értve a szerv vezetőjét – négy vezetői szint létesíthető. A szerv vezetője – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője főosztályvezetői vagy főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői alapilletményre jogosult. A szerv vezetője és helyettese a Ktv. 46. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően 30%-os vezetői illetménypótlékra jogosult. 21. § (1) Testület által vezetett szerv esetében a testület elnökének és tagjainak, valamint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv vezetőjének és helyettesének illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg azzal, hogy az illetmény az illetményalap huszonnyolcszorosát nem haladhatja meg. (2) A regionális államigazgatási szerv – ide nem értve a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervét, illetve a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szervet – a) vezetőjének illetményét az államigazgatási szervet közvetlenül irányító vagy felügyelő miniszter, ennek hiányában a kinevezési jogkör gyakorlója – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter egyetértésével – legfeljebb az illetményalap 22-szeresében, b) vezető-helyettesének illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb az illetményalap 17-szeresében, a szervezet feladat- és hatásköreinek, létszámának, valamint az általa vezetett szervezeti egységek számának figye lembe véte lével állapítja meg. 22. § (1) A vezetői illetménypótlék mértéke a 19. § (1) bekezdésében meghatározott államigazgatási szervnél: a) főosztályvezető esetén az alapilletmény 30%-a, b) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a, c) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a. (2) A 19. § (2)–(3) bekezdésben meghatározott államigazgatási szervnél a vezetői illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének: a) főosztályvezető esetén az alapilletmény 25%-a, b) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 15%-a, c) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a. (3) A 19. § (4) bekezdésben meghatározott államigazgatási szervnél a vezetői illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének: a) főosztályvezető esetén az alapilletmény 20%-a, b) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a. 23. § (1) A kormánytisztviselő 25, 30, 35, illetve 40 évi kormánytisztviselői jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalomra jogosult. A jubileumi jutalom az említett kormánytisztviselői jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján esedékes. (2) A jubileumi jutalom a) 25 évi jogviszony esetén kéthavi, b) 30 évi jogviszony esetén háromhavi, c) 35 évi jogviszony esetén négyhavi, d) 40 évi jogviszony esetén öthavi illetménynek megfelelő összeg. (3) A jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál a) az e törvény és a Ktv. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közszolgálati és kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött időt, b) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továb biak ban: Kjt.) hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt, c) a hivatásos szolgálati jogviszony időtartamát, továbbá d) a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban, valamint e) a hivatásos nevelő szülői jogviszonyban, f) az e törvény, a Ktv., ille tő leg a Kjt. hatálya alá tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, g) az állami vezetői szolgálati jogviszonyban töltött időt kell figye lembe venni. (4) A kormánytisztviselő nem jogosult jubileumi jutalomra, ha másik foglalkoztatási jogviszonyban azt már megkapta. (5) Ha a kormánytisztviselő kormánytisztviselői jogviszonya – a fegyelmi hivatalvesztés büntetés vagy 7. § szerinti áthelyezés kivételével – megszűnik és legkésőbb a megszűnés időpontjában e törvény szerint nyugdíjasnak minősül, részére a jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni a) a kormánytisztviselői jogviszony megszűnésének évében esedékessé váló jubileumi jutalmat, b) a 30 év kormánytisztviselői jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra, c) a 35 év kormánytisztviselői jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év vagy ennél kevesebb van hátra, d) a 40 év kormánytisztviselői jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 4 év vagy ennél kevesebb van hátra. 24. § (1) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 31. §-a, a 34. § (6) bekezdése, a 40. § (5) bekezdése, a 41/A. § (9) bekezdése, a 43. § (1) és (6), valamint (8) bekezdése, a 44. § (1) bekezdése, a 45. § (5) bekezdése, továbbá a 49/E. § nem alkalmazható. (2) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 50. § (2) bekezdésének g) pontjából a „vezetői megbízás visszavonása” szövegrész nem alkalmazható. III. FEJEZET A KORMÁNYTISZTVISELŐI JOGVISZONNYAL ÖSSZEFÜGGŐ ADATKEZELÉS EGYES SZABÁLYAI, A KÖZSZOLGÁLATI NYILVÁNTARTÁS ÉS A KORMÁNYZATI SZOLGÁLATI ELLENŐRZÉS 25. § (1) A minisztériumok és a Miniszterelnökség közszolgálati alapnyilvántartásának adatait elektronikus formában a kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv (a továb biak ban: szolgáltató központ) tárolja. A szolgáltató központ a nyilvántartás adatain csak olyan adatkezelési műveleteket végezhet, amelyek a számítástechnikai rendszer fenntartása, zavartalan működésének biztosítása és védelme érdekében szükségesek. A minisztériumok és a Miniszterelnökség a szolgáltató központ elektronikus nyilvántartásában tárolt adatok esetében csak a vele kormánytisztviselői jogviszonyban álló kormánytisztviselő adataiba tekinthet be. A szolgáltató központ – az adatátvétel naplózásával – az elektronikus nyilvántartásból felhasználhatja azokat az adatokat, amelyek törvény ben meghatározott feladatai ellátásához szükségesek. (2) A minisztériumok és a Miniszterelnökség közszolgálati alapnyilvántartását mint adatfeldolgozó a szolgáltató központ üzemelteti. A minisztériumok és a Miniszterelnökség a szolgáltató központ elektronikus nyilvántartásában tárolt adatok esetében csak a vele kormánytisztviselői jogviszonyban álló kormánytisztviselő adataiba tekinthet be. A szolgáltató központ – az adatfelhasználás dokumentálásával – jogszabályban meghatározott feladatai ellátása érdekében statisztikai adatfeldolgozást végezhet. A minisztériumok és a Miniszterelnökség állományába tartozó, illetve velük jogviszonyt létesítő kormánytisztviselőtől nem követelhető meg olyan adat igazolása vagy okiratmásolat szolgáltatása, amelyet a szolgáltató központ által üzemeltetett közszolgálati alapnyilvántartás tartalmaz. (3) A (2) bekezdésben meghatározott adatfeldolgozást a szolgáltató központ az egységes alapokon meg valósuló személyügyi nyilvántartás és integrált emberi erőforrás-gazdálkodási rendszer keretén belül látja el. (4) A minisztériumok és a Miniszterelnökség az e törvény ben és a Ktv. 63. § (9) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatásokat a szolgáltató központ útján teljesítik. (5) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter – a Kormány által meghatározott módon és adatkörben – jogszabályban meghatározott feladatainak ellátása érdekében statisztikai lekérdezéseket végezhet a személyügyi nyilvántartó rendszerben tárolt adatokból. 26. § A szolgáltató központ által vezetett minisztériumi, miniszterelnökségi közszolgálati alapnyilvántartásból – kormányrendeletben meghatározott módon – kormányzati szolgálati jogviszonnyal összefüggő adatkezelés céljából, személyazonosításra alkalmas módon a minisztériumok, illetve a Miniszterelnökség részére a vele kormánytisztviselői jogviszonyban álló kormánytisztviselők adatai tekintetében adatszolgáltatás végezhető. 27. § (1) A minisztériumok, valamint a Miniszterelnökség az illetmény és egyéb juttatás, valamint az ezekhez kapcsolódó adó-, társadalombiztosítási és egyéb, az államigazgatási szervet terhelő fizetési kötelezettségek teljesítése céljából külön törvény ben meghatározott adatokat szolgáltatnak a kincstár részére. A kincstár számfejtett adatokat szolgáltat a szolgáltató központ útján – a díjazással kapcsolatos jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából – a minisztériumok és a Miniszterelnökség részére. (2) A honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztériummal kormánytisztviselői jogviszonyban állók esetében az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a Költségvetés Gazdálkodási Információs Rendszer (a továb biak ban: KGIR) részére kell továbbítani, illetve a KGIR biztosítja a szolgáltató központ útján a számfejtett adatok átadását. (3) A minisztériumok és a Miniszterelnökség a működésükhöz szükséges gazdasági, informatikai, műszaki és elhelyezési feltételek biztosítása céljából adatot szolgáltatnak a kormánytisztviselő nevéről, neméről, születési idejéről, valamint szervezeti és munkaköri adatokról a Szolgáltatási és Ellátás Alapadat Tár (a továb biak ban: szolgáltatási adattár) rendszer részére. A szolgáltatási adattár a szolgáltató központ útján adatokat szolgáltat a minisztériumok és a Miniszterelnökség részére a kormánytisztviselő elhelyezésének adatairól, valamint – a foglalkoztatás megszüntetésével kapcsolatos jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából – a kormánytisztviselő által használt eszközökről, igénybe vett szolgáltatásokról. 28. § (1) A Kormány ellenőrzi – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter, és a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve közreműködésével – a kormánytisztviselői jogviszonyra vonatkozó jogszabályok végrehajtását. Ennek keretében a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatára évente meghatározza a vizsgálati tárgyköröket (célvizsgálat), valamint a vizsgálat alá vont 1. § a)–b) pontjában meghatározott szerveket (a továb biak ban: vizsgált szervek). A célvizsgálatot a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter folytatja le, amelynek tapasztalatairól a Kormányt évente tájékoztatja. (2) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter jogosult – a cél- és témavizsgálatok keretében – a Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, a kormányhivataloknál és a központi hivataloknál: a) a munkáltatói intézkedést tartalmazó iratokba betekinteni, b) jogszabálysértés vagy célszerűtlen intézkedés esetén intézkedést kezdeményezni az államigazgatási szerv vezetőjénél vagy – vita esetén – annak felettes szervénél, c) fegyelmi vagy kártérítési eljárást kezdeményezni. (3) A (2) bekezdés b)–c) pontjában meghatározott esetekben az államigazgatási szerv vezetője köteles a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter megkeresését érdemben megvizsgálni, és saját intézkedéséről vagy annak mellőzése okáról a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős minisztert – a megkereséstől számított 30 napon belül – tájékoztatni. (4) A (2) bekezdésbe nem tartozó vizsgált szervekkel kapcsolatos ellenőrzési jogkört a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter koordinálásával a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, illetve a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv gyakorolja. IV. FEJEZET A KORMÁNYTISZTVISELŐI ÉRDEKEGYEZTETÉS 29. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó, valamint a Ktv. 1. § (2) bekezdése szerinti államigazgatási szervek a kormánytisztviselők és a köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, valamint a kormánytisztviselők és a köztisztviselők országos munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (a továb biak ban: KÉT) működik. (2) A KÉT hatáskörébe a közigazgatásban foglalkoztatott kormánytisztviselők és köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. Ezekkel kapcsolatban: a) a kormányzati szolgálati és közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben, b) a központi és a társadalombiztosítási költségvetésnek a közszolgálati jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben, c) az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben, ki kell a véleményét kérni. (3) A KÉT a hatáskörébe utalt ügyekben tájékoztatáskérésre, illetve javaslattételre jogosult. (4) A KÉT szervezetének és működésének szabályait a Kormány nevében eljáró közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter és az érdekegyeztetésben részt vevő munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek közötti megállapodás tartalmazza. Titkársági feladatait a központi közszolgálati hatóság látja el. V. FEJEZET A SZAKMAI VEZETŐKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK 30. § E törvény rendelkezéseit a szakmai vezetőkre az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A szakmai vezetőkre vonatkozó közös szabályok 31. § (1) A szakmai vezető társadalombiztosítási jogállására a kormánytisztviselői jogviszonyban állókra vonatkozó szabályok irányadók azzal, hogy illetménye társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás, továbbá egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem. (2) A szakmai vezető megbízatásának időtartama közszolgálati jogviszonyban töltött időnek és nyugdíjra jogosító szolgálati időnek számít. 32. § (1) Ha a szakmai vezető megbízatása megszűnik, jogosult az e megbízatására utaló megnevezést használni, feltéve, hogy megbízatása nem választójogának elvesztése, összeférhetetlenségének megállapítása vagy hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt szűnt meg. (2) A szakmai vezető a jogalap nélkül felvett juttatást az erre irányuló felhívás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles visszafizetni. (3) Ha a szakmai vezető kinevezéséről, felmentéséről vagy jogviszonya lemondás miatti megszűnésének megállapításáról szóló okiratban a jogviszony keletkezésének vagy megszűnésének időpontja naptári napként van meghatározva, a szakmai vezető a megjelölt naptári nap kezdetén lép hivatalba, illetve jogviszonya a megjelölt naptári nap végén szűnik meg. 33. § (1) A szakmai vezető összeférhetetlenségére a Ktv. 21. és 21/A. §-ának a vezetői megbízású köztisztviselőre vonatkozó rendelkezéseit a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. (2) A szakmai vezető érdek-képviseleti szervezetben tisztséget, szövetkezetben vezető tisztséget nem viselhet, nem lehet továbbá alapítvány kezelő szervezetének tagja. (3) Nem keletkeztet összeférhetetlenséget, ha a szakmai vezető a Magyar Nemzeti Bank felügyelő bizottságának tagja vagy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagja. (4) Ha az összeférhetetlenségi eljárás ideje alatt a szakmai vezető a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség megállapítását mellőzni kell. 34. § (1) A szakmai vezető végkielégítésre nem jogosult. (2) A szakmai vezetőt minden naptári évben negyven munkanap szabadság illeti meg. A szabadság igénybevételét a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárának elő ze tesen be kell jelenteni. 35. § A fegyelmi vétséget elkövető szakmai vezetővel szemben kiszabható fegyelmi büntetések: a) megrovás, b) hivatalvesztés. A közigazgatási államtitkár 36. § Közigazgatási államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező személy kinevezhető, aki állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel vagy a feladat- és hatáskörének megfelelő szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik. 37. § (1) A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnöknek a miniszter véleménye kikérését köve tően tett javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki. A miniszter véleményét a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter útján terjeszti a miniszterelnök elé. A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter a véleményre észrevételt tehet. (2) A közigazgatási államtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép. 38. § A kinevezett közigazgatási államtitkár a köztársasági elnök előtt az Országgyűlés előtt esküt tevő, vezető közjogi tisztséget betöltő személyek esküjének megfelelő szöveggel esküt vagy fogadalmat tesz. 39. § (1) A közigazgatási államtitkár jogviszonya megszűnik: a) halálával, b) választójogának elvesztésével, c) összeférhetetlenségének megállapításával vagy d) országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, polgármesterré vagy politikai vezetővé történő megválasztásával, illetve kinevezésével. (2) A közigazgatási államtitkár jogviszonya megszüntethető: a) áthelyezéssel, b) lemondással, c) felmentéssel vagy d) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel. 40. § (1) A közigazgatási államtitkár a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat a jogviszonyáról. A nyilatkozatot a közigazgatási államtitkár a miniszterhez juttatja el, aki azt haladéktalanul továbbítja a miniszterelnöknek. (2) Ha a közigazgatási államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, a lemondási idő a lemondásnak a miniszterelnökhöz történő eljuttatástól számított három hónap, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, a lemondási idő negyvenöt nap, amelynek időtartama alatt a közigazgatási államtitkár a munkavégzési kötelezettség alól mentesül. Ha a közigazgatási államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, jogviszonya a lemondásnak a köztársasági elnök által történő kézhezvételét követő tizenötödik napon szűnik meg. 41. § (1) A miniszterelnök a miniszter véleménye kikérését köve tően bármikor javaslatot tehet a köztársasági elnöknek a közigazgatási államtitkár felmentésére. A felmentést nem kell megindokolni. (2) A közigazgatási államtitkár számára felmentését megelőzően – kivéve, ha arra nyugdíjjogosultság miatti kérelem alapján kerül sor – képzettségének, végzettségének megfelelő vezető beosztást kell felajánlani valamely központi államigazgatási szervnél. (3) Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott vezető beosztást elfogadja, át kell helyezni. Ha a közigazgatási államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte az áthelyezésétől számított hat hónapon át, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, akkor három hónapon át megilleti a korábbi illetménye és az új illetménye különbségének összege, ha az előbbi magasabb volt. (4) Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott vezető beosztást nem fogadja el és tisztségét legalább három évig betöltötte hat hónapi, ha tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte három hónapi felmentési idő illeti meg, amelynek időtartama alatt a munkavégzési kötelezettség alól mentesül. Ha a közigazgatási államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, felmentési ideje tizenöt nap. (5) A (4) bekezdésben meghatározott időtartamokhoz a közigazgatási államtitkári tisztséget megelőzően folyamatosan betöltött állami vezetői tisztség időtartamát – a hatáskörgyakorlás megszűnésétől az új tisztséggel összefüggésben a hivatalba lépésig terjedő, legfeljebb hat hónapos, valamint a megbízatás megszűnésétől a hatáskörgyakorlás megszűnéséig terjedő megszakítást a folyamatosság szempontjából nem számítva – hozzá kell számítani. 42. § Ha a közigazgatási államtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében. 43. § Ha a közigazgatási államtitkár megbízatása a 39. § (1) bekezdés a)–b) vagy d) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a miniszterelnök elő ter jesz tésére a köztársasági elnök állapítja meg. 44. § (1) A közigazgatási államtitkár alapilletménye a kormánytisztviselői illetményalap 12-szerese. (2) A közigazgatási államtitkár illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az alapilletmény 50%-a. (3) A közigazgatási államtitkár vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a. (4) A közigazgatási államtitkár alapilletményét a miniszter át nem ruházható hatáskörében legfeljebb 30%-kal megemelheti. (5) A közigazgatási államtitkár jutalmazásáról a tevékenységét irányító miniszter és a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter együttes javaslata alapján a miniszterelnök dönt. (6) A közigazgatási államtitkár részére a tevékenységét irányító miniszter és a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter együttes javaslata alapján a miniszterelnök célprémiumot állapíthat meg. 45. § (1) Közigazgatási államtitkár fegyelmi ügyében a kijelölt vizsgálóbiztos legalább közigazgatási államtitkári tisztséget betöltő állami vezető, az érdemi határozatot hozó háromtagú fegyelmi tanács elnöke a miniszter, tagjai pedig – a miniszter javaslata alapján, a miniszterelnök által felkért – az eljárás alá vonttal azonos megbízatású szakmai vezető. (2) A hivatalvesztést a fegyelmi tanácsnak a miniszterelnök útján előterjesztett javaslatára a köztársasági elnök mondja ki. (3) A fegyelmi tanács hivatalvesztés büntetés kiszabására irányuló javaslatát – amely együtt jár a közigazgatási államtitkár állásából való felfüggesztéssel – a közigazgatási államtitkár részére kézbesíteni kell. A közigazgatási államtitkár a javaslattal szemben bírósághoz fordulhat. A kereset jogerős elbírálásáig a javaslat nem terjeszthető a miniszterelnök elé. A helyettes államtitkár 46. § Helyettes államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező személy kinevezhető, aki állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel vagy a feladat- és hatáskörének megfelelő szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik. 47. § (1) A helyettes államtitkárt a miniszter javaslatára a miniszterelnök határozatlan időre nevezi ki. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkárt a Miniszterelnökséget vezető államtitkár javaslatára nevezi ki a miniszterelnök. (2) A miniszter javaslatát – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter kivételével – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára útján terjeszti a miniszterelnök elé. (3) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára a javaslat megküldésétől számított tizenöt napon belül kifogással élhet, és a javaslatot visszaküldheti a miniszternek, vagy továbbítja azt a miniszterelnöknek. (4) A (2)–(3) bekezdés rendelkezéseit a Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkárra nem kell alkalmazni. (5) A helyettes államtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép. 48. § A kinevezett helyettes államtitkár a miniszterelnök előtt az Országgyűlés előtt esküt tevő, vezető közjogi tisztséget betöltő személyek esküjének megfelelő szöveggel esküt vagy fogadalmat tesz. 49. § (1) A helyettes államtitkár jogviszonya megszűnik: a) halálával, b) választójogának elvesztésével, c) összeférhetetlenségének megállapításával vagy d) országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, polgármesterré, politikai vezetővé vagy érdek-képviseleti szervezet tisztségviselőjévé történő megválasztásával, illetve kinevezésével. (2) A helyettes államtitkár jogviszonya megszüntethető: a) áthelyezéssel, b) lemondással, c) felmentéssel vagy d) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel. 50. § (1) A helyettes államtitkár a miniszter útján a miniszterelnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat a jogviszonyáról. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár a Miniszterelnökséget vezető államtitkár útján juttatja el lemondását a miniszterelnökhöz. (2) Ha a helyettes államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, a lemondási idő a lemondásnak a miniszterhez, illetve a Miniszterelnökséget vezető államtitkárhoz történő eljuttatástól számított három hónap, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, a lemondási idő negyvenöt nap, amelynek időtartama alatt a helyettes államtitkár a munkavégzési kötelezettség alól mentesül. Ha a helyettes államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, jogviszonya megszűnésének időpontja a lemondásnak a miniszterelnök által történő kézhezvételét követő tizenötödik nap. 51. § A miniszter bármikor javaslatot tehet a miniszterelnöknek a helyettes államtitkár felmentésére. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár felmentésére a Miniszterelnökséget vezető államtitkár tehet javaslatot. A felmentést nem kell megindokolni. A helyettes államtitkár felmentésére egyebekben a 41. § (2)–(5) bekezdésének rendelkezéseit kell meg fele lően alkalmazni azzal, hogy ha a helyettes államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, felmentési ideje tizenöt nap. 52. § Ha a helyettes államtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a miniszterelnök a miniszter javaslatára az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében. 53. § Ha a helyettes államtitkár jogviszonya a 49. § (1) bekezdés a)–b) vagy d) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a miniszter elő ter jesz tésére a miniszterelnök állapítja meg; a Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár esetében az elő ter jesz tést a Miniszterelnökséget vezető államtitkár teszi meg. 54. § (1) A helyettes államtitkár alapilletménye a kormánytisztviselői illetményalap 9-szerese. (2) A helyettes államtitkár illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az alapilletmény 50%-a. (3) A helyettes államtitkár vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a. (4) A helyettes államtitkár alapilletményét minisztériumban a miniszter, a Miniszterelnökségen a Miniszterelnökséget vezető államtitkár át nem ruházható hatáskörében legfeljebb 30%-kal megemelheti. (5) A helyettes államtitkár jutalmazásáról a tevékenységét irányító közigazgatási államtitkár és a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárának együttes javaslata alapján a miniszter dönt. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár jutalmazásáról a Miniszterelnökséget vezető államtitkár dönt. (6) A helyettes államtitkár részére a tevékenységét irányító közigazgatási államtitkár és a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős minisztérium közigazgatási államtitkárának együttes javaslata alapján a miniszter célprémiumot állapíthat meg. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár részére a Miniszterelnökséget vezető államtitkár célprémiumot állapíthat meg. 55. § (1) Helyettes államtitkár fegyelmi ügyében a kijelölt vizsgálóbiztos legalább helyettes államtitkári tisztséget betöltő állami vezető, az érdemi határozatot hozó háromtagú fegyelmi tanács elnöke a közigazgatási államtitkár, tagjai pedig – a miniszter által felkért – az eljárás alá vonttal azonos megbízatású szakmai vezető. (2) A hivatalvesztést a fegyelmi tanács javaslatára a miniszter mondja ki. (3) A fegyelmi tanács hivatalvesztés büntetés kiszabására irányuló javaslatát – amely együtt jár a helyettes államtitkár állásából való felfüggesztéssel – a helyettes államtitkár részére kézbesíteni kell. A helyettes államtitkár a javaslattal szemben bírósághoz fordulhat. A kereset jogerős elbírálásáig a javaslat nem terjeszthető a miniszter elé. VI. FEJEZET A POLITIKAI FŐTANÁCSADÓK, A POLITIKAI TANÁCSADÓK ÉS A KORMÁNYZATI ÜGYKEZELŐK 56. § (1) A Miniszterelnökséget vezető államtitkár miniszterelnöki főtanácsadói és miniszterelnöki tanácsadói munkakört politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minősíthet a Miniszterelnök tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására. (2) A kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter kormányfőtanácsadói és kormánytanácsadói munkakört politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minősíthet az általa vezetett minisztériumban a Kormány döntéseinek előkészítéséhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására. (3) A miniszter miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói munkakört politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minősíthet a miniszteri kabinetben a miniszter tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására. (4) Az államtitkár politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakört létesíthet az államtitkári kabinetben, illetve – ennek hiányában – az államtitkári titkárságon az államtitkár tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására. (5) A (2)–(4) bekezdésekben meghatározott munkakörök száma nem haladhatja meg az államigazgatási szervnél foglalkoztatott kormánytisztviselők létszámának nyolc százalékát. Az (1)–(3) bekezdésekben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni. (6) Politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe az nevezhető ki, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és a Ktv. 7. § (1) bekezdésben előírt egyéb feltételekkel rendelkezik. A kinevezés a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter vagy az államtitkár megbízatásának idejére szól. A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó felett a munkáltatói jogokat a) az (1) bekezdés esetében a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, b) a (2) bekezdés esetében a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter, c) a (3) bekezdés esetében a miniszter, d) a (4) bekezdés esetében az államtitkár gyakorolja. (7) A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó – a kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejére tekintet nélkül – vezető-főtanácsos vagy főtanácsos besorolást kap, illetményét a besorolásától függetlenül a (6) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg. (8) Ha a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó kormánytisztviselői jogviszonya a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter vagy az államtitkár megbízatásának megszűnése következtében szűnik meg, végkielégítés címén kéthavi illetményére jogosult, feltéve, hogy a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonya legalább két évig folyamatosan fennállt. (9) A végkielégítés megfizetésére a jogviszony megszűnését követő 31. napon kell intézkedni. (10) Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó jogviszonyának a (8) bekezdésében szabályozott módon történő megszűnését követő 30 napon belül újabb politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörre kap kinevezést, végkielégítésre nem jogosult, de a (8) bekezdés szerinti végkielégítés szempontjából jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni. (11) Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó jogviszonyának a (8) bekezdésében szabályozott módon történő megszűnését követő 30 napon belül újabb kormánytisztviselői jogviszonyt létesít, jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni. A Ktv. 19. § (3)–(4) bekezdésének alkalmazása szempontjából a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonyban töltött idő kormánytisztviselői jogviszonyban töltött időnek minősül. (12) Az (1)–(4) bekezdésben meghatározott feladat ellátására adott kinevezés csak politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakör betöltésére szólhat. (13) Az (1)–(4) bekezdés szerinti munkakörben foglalkoztatott politikai főtanácsadó vagy politikai tanácsadó kinevezése nem módosítható kormánytisztviselői munkakörre. (14) A miniszteri, államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnökre a (6) és a (8)–(11) bekezdés rendelkezéseit, díjazására a főosztályvezető illetményére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. 57. § (1) A kormányzati ügykezelő kormánytisztviselői jogviszonyában a) a Ktv. 4–7. §-ában, 9. §-ában, 11. § (7)–(8) bekezdésében, 11/B. §-ában, 12–16. §-ában, 19. §-ában foglaltakat a (7) bekezdés c) pontja kivételével, továbbá a 21–22/A. §-ában, 33. §-ában, 37–40/B. §-áb …