15/2004. (IV. 5.) PM rendelete a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól.

15/2004. (IV. 5.) PM rendelete a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól. A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 82. §-a (1) bekezdésének a)—l) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: I. AZ UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ RÉSZLETES SZABÁLYOK 1. § (1) A vámhatóság által végzett utólagos ellenőrzés az ügyfél nem közösségi termékekkel, illetve a vámellenőrzés alá eső közösségi termékekkel folytatott külkereskedelmi — ideértve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 4045/89/EGK rendelet szerinti — tevékenységére irányuló felülvizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy az ügyfél a jogszabályokban előírt kötelezettségeinek eleget tett-e. Az utólagos ellenőrzés kiterjed különösen annak megállapítására, hogy az áru vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e, és az ezek alkalmazásához előírt feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámtartozás rendezése megtörtént-e, valamint a kötelező felvilágosítás felhasználása a vámkezelések során jogszerűen történt-e. (2) Az ellenőrzés fajtái: a) a személy külkereskedelmi tevékenységével kapcso latos utólagos ellenőrzés, b) az ismételt ellenőrzés, c) a felülellenőrzés. 2. § Kötelező az ellenőrzést lefolytatni az adósnál: a) olyan személy felszámolását, végelszámolását ren delték el, amely a vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységet folytatott, b) az Állami Számvevőszék elnökének felhívására, c) a pénzügyminiszter utasítására. 3. § (1) Az utólagos ellenőrzés lefolytatásának szükségességét, gyakoriságát a célszerűség — 2. §-ban foglaltak kivételével — a költségkímélés és az ellenőrzött működőképességére tekintettel, valamint a külföldi vámhatóság megkeresése figyelembevételével évente a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka (a továbbiakban: országos parancsnok) által jóváhagyott ellenőrzési tervben kell meghatározni. (2) Az ellenőrzési terv az aktuális gazdasági folyamatokra, a vámpolitikai célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a költségvetési bevételi érdekeket leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg a vámbevételi szempontból legnagyobb kockázatot jelentő vámeljárásokra kiemelt figyelemmel rögzíti a vámhatóság ellenőrzési kapacitásainak felhasználását. (3) Az ellenőrzési terv tartalmazza: a) az adott év kiemelt vizsgálati céljait, b) az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket. 4. § (1) A vámjogszabályokban a vámhivatal részére megállapított jogokat, kötelezettségeket az utólagos ellenőrzés során az ellenőrzést végző vámhatóság tekintetében értelemszerűen alkalmazni kell. (2) Nem minősül utólagos ellenőrzésnek, ha a vámhatóság a Tanácsnak a Közösség Vámkódexének létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelete (a továbbiakban: vámkódex) 78. cikkében meghatározott árunyilatkozat utólagos ellenőrzését folytatja le, továbbá az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) alapján hatósági ellenőrzést végez, illetve a külön jogszabályban meghatározott ellenőrzési feladatát látja el. Ismételt ellenőrzés 5. § (1) Ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében ismételt vizsgálatra kerülhet sor: a) ha vámhatóság a korábban lefolytatott utólagos ellenőrzés megállapításának végrehajtását vizsgálja, b) az ellenőrzött kérelmére, ha az ellenőrzött által feltárt új tény, körülmény tisztázása vélelmezhetően a korábbi ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné, c) felülellenőrzés keretében. (2) Az (1) bekezdés b) pontja alapján ismételt ellenőrzésnek az utólagos ellenőrzést lefolytató szerv vezetőjének, vagy ha az utólagos ellenőrzés eredményeként hozott határozatot a kijelölt szerv felülvizsgálta, a másodfokon eljáró szerv vezetőjének rendelkezésére van helye. Az ellenőrzés elrendeléséről a vámhatóság határozattal dönt. (3) Az (1) bekezdés a)—b) pontjában meghatározott ismételt ellenőrzést az utólagos ellenőrzést végző vámszerv folytatja le, míg a c) pontban írt felülellenőrzésre a külön jogszabályban meghatározott vámszerv jogosult. Felülellenőrzés 6. § (1) A vám és a vámmal együtt beszedendő nem közösségi adók és díjak elévülési idején belül a vámhatóság felülellenőrzést folytathat le az ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében, ha a) a felülellenőrzést a pénzügyminiszter vagy az Állami Számvevőszék elnöke rendelte el, és a rendelkezésben szereplő időszakot a vámhatóság már ellenőrizte, b) az országos parancsnok erre utasítást ad, amelynek alapján a felettes szerv ellenőrzi az utólagos ellenőrzést lefolytató vámszerv által korábban lefolytatott vizsgálat szakszerűségét és törvényességét, c) a vámhatóság olyan, a vámtartozást befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert, és az ellenőrzés lefolytatására a országos parancsnok utasítást ad. (2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülellenőrzés nem indítható, ha az elrendelés feltételeinek meglététől számított 6 hónap eltelt. Az eljárás lefolytatása 7. § (1) A vámhatóság köteles az utólagos ellenőrzést annak megkezdése előtt legalább tizenöt nappal az érintettnek írásban bejelenteni. (2) Nem kell az érintettet az utólagos ellenőrzésről előzetesen értesíteni, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a vizsgálat alá vonandó bizonylatokat, könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat, feljegyzéseket megsemmisítik, meghamisítják, vagy ha az ellenőrzés más vámhatóság, illetve a közösségi jogszabályban felhatalmazott szervezet kérésére történik. Ilyen esetben az írásbeli értesítést az ellenőrzés megkezdésekor az ellenőrzött részére átadott megbízólevél helyettesíti. (3) Az utólagos ellenőrzésről szóló értesítésnek tartalmaznia kell: a) az ellenőrzést végző vámhatóság megnevezését, iktatószámát, b) az ellenőrzött szervezet megnevezését, c) a vizsgálat célját, témakörét és azt az időszakot, amelyre a vizsgálat irányul, d) azokat a jogszabályokat, amelyeken az ellenőrzés alapul, e) az ellenőrzés megkezdésének, tervezett befejezésé nek időpontját, f) felkérést az ellenőrzést végző tevékenységének előse gítésére, támogatására, a vele való együttműködésre, g) az ellenőrzést elrendelő szerv vezetőjének aláírását, a szerv bélyegzőlenyomatát és a keltezést. 8. § (1) A bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat, adathordozókat átvételi elismervény ellenében a vámhatóság bevonhatja. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell. Az iratok, adathordozók a hivatali helyiségben történő tanulmányozás céljából is bevonhatók, ilyen esetben 60 napon túl csak az illetékes vámhatóság vezetőjének engedélyével és az ellenőrzött személy egyidejű értesítésével tarthatók a vámhatóságnál. (2) A vámhatóság utólagos ellenőrzést végző tagja az ellenőrzés lefolytatásához — az ellenőrzött szervezet működési rendjét figyelembe véve — üzleti, üzemi vagy egyéb helyiségekbe beléphet, iratokat, adathordozókat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvételt végezhet vagy egyéb bizonyítást folytathat le. (3) Ha az ellenőrzött vállalkozási tevékenységét magánszemély lakásában végzi vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe a (4) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. (4) A (3) bekezdésben foglaltak alapján az ellenőrzés megkezdésekor tisztázni kell, hogy az ellenőrzött tevékenységét a más tulajdonában levő lakás vagy ingatlan mely helyiségeiben, részeiben végzi. Az ellenőrzést csak az ellenőrzött által használt helyiségekben, helyeken lehet lefolytatni, a használatra vonatkozó adatokat elsősorban a tulajdonos és a bérlő között létrejött szerződés alapján kell megállapítani. A tulajdonos által használt helyiségekben, területeken ellenőrzést tartani csak megalapozott gyanú esetén a vonatkozó eljárás szabályai alkalmazásával lehet. (5) A nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a honvédelmi szervek területére történő belépés szabályait külön jogszabályok tartalmazzák. (6) Az utólagos ellenőrzés keretében a vámhatóság megvizsgálhatja az árut, illetve azokat az iratokat, adathordozókat, amelyekről feltételezhető, hogy az ellenőrzéshez szükséges információkat tartalmaznak, továbbá az eljárásban résztvevők eljárási jogosultságát. 9. § (1) Az utólagos ellenőrzésről szóló értesítésben megjelölt vizsgálati időtartamra vonatkozóan az ellenőrzött az értesítés átvételének időpontjától az ellenőrzés lezárásának napjáig az ellenőrzés tárgyát képező üggyel kapcsolatban kezdeményezhet módosítást, vámvisszatérítést, vámelengedést, mérséklést vagy más olyan eljárást, amely a vámtartozással és a nem közösségi adókkal és díjakkal kapcsolatos fizetési kötelezettségét, helyzetét megváltoztatja. Az ilyen kérelmek elbírálását az utólagos ellenőrzés lezárásáig fel kell függeszteni, és egyidejűleg a kérelem benyújtásáról értesíteni kell az utólagos ellenőrzést végző szervet. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti kérelmet a vámhatóság elbírálja, annak eredményét az utólagos ellenőrzés megállapításainál nem lehet figyelembe venni. 10. § (1) A helyszínen tartott utólagos ellenőrzést lehetőleg az ellenőrzött tevékenységének folytatása idején munka időben, más személyeknél napközben 8—20 óra között lehet lefolytatni. Az ellenőrzésre indokolt esetben a tevékenység folytatásának szünetében, illetőleg a meghatározott időtartamon kívül is sor kerülhet. (2) A vámhatóság hivatali helyiségében az utólagos ellenőrzést lehetőleg a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt szükség esetén úgy kell megállapítani, hogy az érdekeltet munkaidején kívül is meg lehessen hallgatni. (3) Utólagos ellenőrzést a vámhatóság megbízólevéllel ellátott hivatásos állományú tagja végezhet, aki ellenőrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel igazolni köteles. (4) Az ellenőrzést végzők részére adott megbízólevélnek tartalmaznia kell: a) az ellenőrzést elrendelő vámhatóság megnevezését, adatait, bélyegzőlenyomatát és vezetőjének aláírását, b) az ellenőrzött személy vagy szervezet megnevezését, c) az ellenőrzés alapját képező jogszabályok megnevezését, d) a vizsgálatot végzők nevét, megbízásuk tartalmát. 11. § (1) Az utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött szervezet köteles különösen: a bizonyítékokat — ideértve szükség esetén azok hitelesített magyar nyelvű fordítását is — a vámhatóság által meghatározott időpontra az ellenőrzést végzők rendelkezésére bocsátani, illetve az utólagos ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények és egyéb feltételek megismerését biztosítani, szóban vagy írásban tájékoztatást, magyarázatot adni, és a dokumentációs anyagokba a betekintést lehetővé tenni. (2) Az (1) bekezdésben szereplő kötelezettségek megszegése esetén a vámhatóság határozattal, határidő megjelölésével kötelezheti az utólagos ellenőrzés alá vont személyt kötelezettségei teljesítésére. Amennyiben az ellenőrzés alá vont a kötelezettségét határidőn belül nem teljesíti, az utólagos ellenőrzést végző vámhatóság intézkedik a Vtv. 7. §-ának (3) bekezdése szerinti bírság kiszabása iránt, illetve a bírság kiszabásával egyidejűleg az utólagos ellenőrzést felfüggesztheti és — az ellenőrzött költségére — a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti. (3) A vámhatóság az utólagos ellenőrzést a bizonyítékok beszerzéséig — a külföldi megkeresések kivételével — legfeljebb 90 napra felfüggesztheti, ha az ellenőrzött szervezet, illetve személy javára vagy terhére történő megállapítások alapjául szolgáló bizonyíték beszerzése előreláthatólag a vizsgálatra rendelkezésre álló időn belül nem lehetséges. 12. § (1) Az utólagos ellenőrzésről jegyzőkönyv készül, melynek tartalmaznia kell: a) az ellenőrzést végző vámszerv megnevezését, az ellenőrzést végzők nevét, b) az ellenőrzés kezdő időpontját, c) az ellenőrzés tárgyát, az annak alapját képező jogsza bályok felsorolását, az ellenőrzéssel érintett időszakot, d) az ellenőrzést végzők megállapításait, a tisztázott tényállást a vonatkozó jogszabályok megjelölésével, és annak bizonyítékait, e) az esetlegesen tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vonatkozó javaslatokat, f) utalást arra, hogy a jegyzőkönyvben foglaltakra az ellenőrzött a törvényben meghatározott határidőn belül észrevételeket tehet, g) az ellenőrzést végzők aláírását. (2) Az utólagos ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet az ellenőrzött részére az ellenőrzés megkezdésétől számított 60 napon belül át kell adni. Indokolt esetben az utólagos ellenőrzést lefolytató szerv vezetője — az ügyfél értesítésével — a határidőt egy alkalommal, 30 nappal meghosszabbíthatja. (3) Az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján részjegyzőkönyvet lehet hozni, ha az utólagos ellenőrzéssel érintett vámkezelések egy részével kapcsolatban a tényállás megfelelően tisztázásra került. A részjegyzőkönyvre a jegyzőkönyv szabályait kell értelemszerűen alkalmazni. 13. § Ha a fizetendő vámtartozást utólagos ellenőrzési tevékenység eredményeként szabják ki, akkor a vámtartozással, illetve kamatával kapcsolatos fizetési halasztást, részletfizetést, a hitelkamat felszámításának mellőzését a kiszabó vámszerv, a kamat mérséklését pedig a kiszabó vámszerv kijelölt szerve engedélyezheti. A vámhatóság jogai és kötelezettségei 14. § (1) Az ellenőrzést végző az ellenőrzés megkezdését megelőzően — erre történő külön felhívás nélkül is — köteles magát és az ellenőrzési jogosultságát az előírt módon igazolni, az ellenőrzöttet az ellenőrzés típusáról, tárgyáról és várható időtartamáról tájékoztatni. (2) Az ellenőrzést végző az ellenőrzés során jogait oly módon köteles gyakorolni, hogy az ellenőrzött gazdasági tevékenységét ne, vagy a lehető legkisebb mértékben korlátozza. (3) Az ellenőrzést végző köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az ellenőrzöttet, képviselőjét, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az ellenőrzést végző köteles az ellenőrzött által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szó ban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni. (4) A vámhatóság a tényállás tisztázása során az ellenőrzött javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény az ellenőrzött terhére nem értékelhető. Az ellenőrzött jogai és kötelezettségei 15. § (1) Az ellenőrzött köteles a vámhatósággal az ellenőrzés során együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani. (2) Az ellenőrzött jogosult: a) az ellenőrzést végző személyazonosságáról és meg bízásáról meggyőződni, b) az ellenőrzési cselekménynél jelen lenni, c) megfelelő képviseletről gondoskodni. (3) Ha a vámhatóság a vizsgálat megállapításait más személynél végzett kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, az erről szóló jegyzőkönyvnek, illetőleg határozatának az ellenőrzöttet érintő részét az ellenőrzöttel részletesen ismertetni kell. 16. § Az ellenőrzött, ha megítélése szerint az ellenőrzés határidejének túllépése a vámhatóságnak felróható okból történik, a határidő lejártát követően panasszal fordulhat a kijelölt vámszervhez, amely az ellenőrzött észrevételeinek figyelembevételével dönt az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az eljáró vámhatóságot az ellenőrzés azonnali lezárására utasítja. II. SZÁRMAZÁSRA VONATKOZÓ RÉSZLETSZABÁLYOK Elfogadott exportőri engedély 17. § (1) A vámhatóság szervei engedélyezhetik az olyan exportőrnek, aki rendszeresen szállít szabadkereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozó terméket, hogy a termék értékétől függetlenül számlanyilatkozatot tegyen (elfogadott exportőr). (2) Az elfogadott exportőri engedélyt az a regionális parancsnokság adja ki, amelynek illetékességi területén az exportőrnek az a telephelye található, ahol a gazdasági tevékenységét végzi. Amennyiben a gazdálkodó több telephellyel rendelkezik, az engedélyt annak a szervnek kell kiadnia, ahol a gazdálkodó könyvelését vezetik. Az engedélyt kérő exportőrnek a vámhatóság számára minden garanciát biztosítania kell, ami a termék származó helyzetének, valamint a vonatkozó rendeletekben megfogalmazott egyéb szabályok teljesítésének igazolásához szükséges. (3) Vámügynök nem kaphat elfogadott exportőri engedélyt függetlenül attól, hogy eleget tesz-e az engedély megadásához előírt feltételeknek. 18. § (1) Az elfogadott exportőri engedély kiadásának feltételei a következők. Az exportőr: a) a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban rendszeresen szállított árut olyan harmadik országokba, amelyekkel az érvényben lévő kedvezményes kereskedelemre vonatkozó szabályok lehetővé teszik ilyen engedély kiadását, b) megbízható vámadós, c) az áru származására vonatkozó igazolási kötelezett ségének minden esetben maradéktalanul eleget tett, d) az illetékes vámhivatalnak az EUR.1 szállítási bizo nyítvány hitelesítését, vagy a külföldi vámhatóság felkérésére végzett utólagos megerősítési eljárás eredményeként a származást igazoló okmányok megerősítését a megelőző 12 hónapban jogerősen elutasítani nem kellett, és a kérelem benyújtásakor nincs folyamatban lévő utólagos megerősítési eljárása, e) igazolni tudja, hogy a jövőben is rendszeresen fog árut szállítani kedvezményes kereskedelem keretein belül. (2) Az (1) bekezdés értelmében rendszeres szállítás fogalma alatt normál eljárásban legalább heti egy, egyszerűsített eljárásban évente legalább húsz alkalommal történő, vagy normál és egyszerűsített eljárásban összesen évente legalább ötvenkét kiszállítást kell érteni. (3) Amennyiben a kérelem benyújtásakor az exportőrnek van folyamatban lévő utólagos megerősítési eljárása, az engedély kiadását ezen eljárás jogerős befejezéséig fel kell függeszteni. 19. § Az elfogadott exportőri engedélykérelemhez csatolandó iratok: a) nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy rendszeresen szállít árut a kedvezményes kereskedelem keretein belül, b) a Vtv. 1. §-a (3) bekezdésének 3. pontjában meghatározott okmányok, c) külkereskedelmi szerződés, levelezés, ami igazolja, hogy a jövőben is rendszeresen fog exportálni szabadkereskedelmi megállapodás keretében, d) dokumentáció arra nézve, hogy nyilvántartási rendszere alkalmas a kedvezményre jogosító származó helyzet bizonyítására, e) az Európai Közösségek és egyes országok közötti preferenciális kereskedelemre irányuló rendelkezések alapján az EUR.1 szállítási bizonyítványok kiadásának, a számlanyilatkozatok és az EUR.2 nyomtatványok kiállításának, valamint egyes elfogadott exportőri engedélyek kiadásának megkönnyítésére irányuló eljárásokról szóló 1207/2001/EK tanácsi rendelet értelmében — ha több tagországban érvényes elfogadott exportőri engedély kiadását kérvényezi — arra vonatkozó nyilatkozat, hogy mely tagállamokban kívánja az engedélyét felhasználni, f) nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy aláírásával kívánja-e ellátni a kedvezményre jogosító nyilatkozatot vagy sem. Amennyiben nem kívánja eredeti aláírásával ellátni a nyilatkozatot, arra nézve is nyilatkozatot kell tenni, hogy teljes felelősséget vállal minden olyan okmányért, amely az általa kibocsátott szabályszerű számlán/okmányon szerepel, g) amennyiben több telephellyel rendelkezik a kérelmező, nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy könyvelését hol vezetik, h) azon személy megnevezése és elérhetősége, aki felelős a kedvezményre jogosító nyilatkozatok kiadásáért. Az elfogadott exportőr és a vámhatóság kötelezettségei 20. § (1) Az elfogadott exportőr: a) köteles vállalni, hogy csak azokra az árukra ad szám lanyilatkozatot, amelyekre a kiállítás idején birtokában van minden szükséges származást igazoló okmány vagy nyilvántartási adat, b) teljes felelősséget vállal a felhatalmazás felhasználásnak módjára, különösen a hibás származási nyilatkozatokért vagy a felhatalmazás más helytelen használatáért, c) biztosítja és felelősséget vállal azért, hogy a vállalkozásában a számlanyilatkozatok kiadásáért felelős személy ismeri a származási szabályokat, d) vállalja, hogy a származást alátámasztó okmányokat a nyilatkozat kiállításának dátumától legalább három évig megőrzi, e) vállalja, hogy a vámhatóságnak a d) pontban meghatározott időn belül bármikor bemutatja a származást igazoló okmányokat, és lehetővé teszi, hogy az vizsgálatot végezzen. (2) A vámhatóság köteles rendszeresen ellenőrzést végezni a felhatalmazással rendelkező exportőrnél. Az engedély visszavonása 21. § (1) Vissza kell vonni az engedélyt, ha a) az elfogadott exportőr az engedélyben foglaltakkal nem él, vagy b) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, vagy c) az engedélyben előírt kötelezettségeit az engedélyes a vámhatóság felszólítása ellenére ismételten megszegi. (2) Akitől a vámhatóság az elfogadott exportőri engedélyét az (1) bekezdés c) pontja alapján visszavonta, az engedély visszavonásától számított 12 hónapon belül újabb engedélyt nem kaphat. Könyvelés szerinti elkülönítés 22. § (1) A külön jogszabályban foglaltak, valamint jelen rendelkezések betartásával a könyvelés szerinti elkülönítésre vonatkozó engedélyt az a regionális parancsnokság adja ki, amelynek illetékességi területén az a telephely található, ahol a gazdasági tevékenységet végzik és a könyvelést vezetik. Amennyiben a gyártó több telephellyel rendelkezik, az engedélyt annak a regionális parancsnokságnak kell kiadnia, ahol a gyártó könyvelését vezetik. Ebben az esetben a telephely(ek) szerint illetékes regionális parancsnokságot az engedélyt kiadó regionális parancsnokság a határozat egy példányának megküldésével értesíti. (2) Az engedély akkor adható ki, ha a) az engedélyt kérő megbízható vámadós, b) belföldi termelő tevékenységet folytat, c) a kérelmező nyilatkozik arra nézve, hogy a termékek származására vonatkozó igazolási kötelezettségének minden esetben maradéktalanul eleget tesz, d) a gyártó főkönyvelője vagy pénzügyi vezetője nyilatkozik arról, hogy kettős könyvelést vezet és a készletnyilvántartásánál a ,,first in — first out’’ (elsőként bevételezett eszköz elsőként kiadva) (a továbbiakban: fifo) elvet alkalmazza, továbbá, hogy a könyvelésben a származó és nemszármazó anyagokat elkülönítve tartja nyilván, e) a kérelmező nyilatkozik a módszer alkalmazásának szükségességéről a fizikai elkülönítés költségei miatt, vagy mert a fizikai elkülönítés nem lehetséges. (3) Könyvelés szerinti elkülönítés engedélyezéséhez csatolandó iratok: a) külkereskedelmi szerződés, levelezés, ami igazolja, hogy a jövőben is rendszeresen fog exportálni szabadkereskedelmi megállapodás keretében, b) az exportálandó termékek kereskedelmi megnevezését, vámtarifaszámát, cikkszámát és a termék előállítási helyének pontos címét tartalmazó irat, c) az exportálandó termékek származásának igazolására szolgáló dokumentáció, valamint a származó jelleg részletes kidolgozását tartalmazó irat, d) a beszerzésre kerülő és készletezett származó és nem-származó anyagok egyértelmű megkülönböztetését lehetővé tevő módszer leírására vonatkozó dokumentumok, e) nyilatkozat arról, hogy nem igazolják több termék származó helyzetét, mint amennyit fizikai elkülönítés esetén igazolnának. (4) A könyvviteli rendszerrel szemben támasztott követelmények: a) adjon lehetőséget a származó és nem-származó anyagok mennyiségének egyértelmű elkülönítésére; b) kerüljenek feltüntetésre a készletezés időpontjai, illetve amennyiben szükséges, az említett anyagok értéke; c) kimutathatóak legyenek az alábbi mennyiségek: 1. a felhasznált származó és nem-származó anyagok, illetve, ha szükséges, azok összértéke, 2. a legyártott késztermékek, 3. az összes kiszállított késztermék, külön-külön azonosítva azokat a szállítmányokat, amelyekre kedvezményes származás igazolását kérik, valamint azokat a szállítmányokat, amelyekre a fenti igazolást nem kérik; d) legyen alkalmas annak bizonyítására akár az előállításkor, akár a származási okmány kiállításakor, hogy a könyvelés szerint elegendő mennyiségű származó anyagkészlet állt rendelkezésre ahhoz, hogy a származó helyzet igazolható legyen. (5) A könyvelés szerinti elkülönítés engedélyese köteles: a) vállalni, hogy csak azon termékekre ad ki számlanyilatkozatot, illetve kéri EUR.1 Szállítási Bizonyítvány hitelesítését, amelyekre vonatkozóan a kiállítás idején birtokában van minden szükséges, a származást igazoló okmány vagy nyilvántartási adat, b) teljes felelősséget vállalni az engedély felhasználásának módjáért, valamint a téves származási nyilatkozatokból eredő következményekért, illetve az engedély helytelen alkalmazásáért, c) eljuttatni az engedélyt kiadó regionális parancsnoksághoz minden könyvviteli időszak végén az adott időszakra vonatkozó analitikus nyilvántartását, d) a vámhatóság kérésére lehetővé tenni a hozzáférést — az elévülési időn belül bármely időszakra vonatkozóan — minden okmányhoz, nyilvántartáshoz, könyveléshez, e) vállalni, hogy a készletnyilvántartás tartalmazza a könyvelésben szereplő származó és nem-származó anyagokat egyaránt. A készletnyilvántartásban szereplő egyenleget csökkenteni kell minden késztermék előállításakor, tekintet nélkül arra, hogy a termék kedvezményes származó helyzete igazolásra kerül-e, f) vállalni, hogy amennyiben a termékek a kedvezményes származás igazolása nélkül kerülnek kiszállításra, a nem-származó anyagok készletnyilvántartásában szereplő egyenleget csak olyan mértékben csökkenti, amelyet az egyenleg lehetővé tesz. Amennyiben ez nem lehetséges, a származó anyagok készletnyilvántartásában szereplő egyenlegét kell csökkenteni. (6) A könyvelés szerinti elkülönítési módszer alkalmazásának kezdő időpontjában a vámhatóság köteles megvizsgálni a gyártó nyilvántartásait a származó és nem származó anyagok nyitókészleteinek meghatározása céljából. (7) A vámhatóság az engedélyt visszavonja, ha az engedélyes az előírt feltételeket nem teljesíti. Ez esetben az összes helytelenül kiadott származási okmányt vagy más, a származás igazolására szolgáló okmányt érvényteleníteni kell. 23. § A vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK rendelet (a továbbiakban: EK végrehajtási rendelet) 48. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján magyar származást lehet feltüntetni a kiviteli okmányon az alábbi esetekben: a) az olyan kézművesipari vagy népművészeti termékekre, amelyek Magyarország történelmi tájegységein kialakult, eredeti népművészeti, népi iparművészeti hagyományok megőrzését, megfelelő színvonalon történő terjesztését segítik, b) az olyan termékekre, amelyek magyarországi előállítása nagy múltra tekint vissza, magas színvonalú minőséget képviselnek és harmadik országos piacokon magyar származású termékként hírnevet szereztek, c) az a) és b) pontban nem említett olyan termékekre, ahol a termék külpiaci értékesítési lehetőségeit a magyarországi származás feltüntetése segíti azzal a feltétellel, hogy a magyar vámterületen előállított termékhez felhasznált anyagoknak — a termék előállításához felhasznált anyagok összértékét figyelembe véve — legalább 70%-át teljes egészében Magyarországon termesztették, nyerték vagy állították elő, illetve azt más jogszabály írja elő, d) ha azt a harmadik ország kereskedelmi szabályai előírják. III. AZ ÁRUNYILATKOZAT NEM FORMANYOMTATVÁNYON TÖRTÉNŐ KITÖLTÉSÉNEK ÉS BENYÚJTÁSÁNAK FELTÉTELEI 24. § (1) Az írásbeli árunyilatkozat Egységes Vámárunyilatkozattól (a továbbiakban: EV) eltérő formában, de azonos adattartalommal történő benyújtását annak engedélyezi a fővámhivatal, aki azt a vámhatóság által jóváhagyott formában nyújtja be. Az EV-től eltérő formátumú árunyilatkozat alaki és tartalmi, továbbá technikai követelményeit a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: országos parancsnokság) tájékoztatóban teszi közzé. (2) Nem kell a vámhatóság engedélye ahhoz, hogy az ügyfél az árunyilatkozatot számítógépes feldolgozásra közvetlenül alkalmas módon rögzítve is benyújthassa az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatónak megfelelően. (3) Normál eljárás keretében a közösségi árutovábbítási eljárásra az árutovábbítási nyilatkozat elektronikus úton is benyújtható. Az árutovábbítási nyilatkozat adatait az engedélyező fővámhivatal által meghatározott formában és adattartalommal kell benyújtani. (4) A (3) bekezdésben meghatározott, valamint az engedélyezett feladó és engedélyezett címzett státusz engedéllyel rendelkezők előírt formában történő adatátadásai árunyilatkozatnak minősülnek. (5) Vissza kell vonni az engedélyt, ha a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, b) az engedélyes az engedélyben előírt feltételeknek nem tesz eleget. IV. A 170/2002. (VIII. 7.) KORM. RENDELETTEL KIHIRDETETT, A NEMZETKÖZI VASÚTI ÁRUFUVAROZÁSRÓL SZÓLÓ MEGÁLLAPODÁS (A TOVÁBBIAKBAN: SZMGSZ) SZERINTI FUVARLEVÉLLEL TÖRTÉNŐ ÁRUTOVÁBBÍTÁS 25. § (1) Az SZMGSZ fuvarlevél árutovábbítási nyilatkozatnak minősül. (2) A Magyar Köztársaság területén működő és az SZMGSZ szerint fuvarozó vasúttársaságok központi elszámolási hivatalá(i)ban vezetett nyilvántartásait a vámhatóság ellenőrizheti. (3) Főkötelezetté válik az a vasúttársaság, amely árukat árutovábbítási eljárásra SZMGSZ fuvarlevéllel fuvarozásra átvesz. (4) A szállítási szerződés módosításáról az indító vámhivatalt a vasúttársaságnak haladéktalanul értesítenie kell. (5) Nem látja el a vámhivatal a szállítóeszközt vagy csomagot azonossági jellel, vámzárral, ha a vasúttársaság által alkalmazott azonossági jelet, zárat elfogadja. (6) A fuvarlevél 1. és 2. példányára az indító vámhivatal feljegyzi a nyilvántartási számát és visszaadja az árutovábbítást kérő részére. A fuvarlevél 2. példányát a rendeltetési vámhivatalban kell benyújtani, melyet a vámhivatal a vám elé állításra vonatkozó záradékolást követően visszaad. (7) A rendeltetési vámhivatal az árutovábbítási eljárás befejezéséről haladéktalanul értesíti az indító vámhivatalt. (8) Az SZMGSZ fuvarlevéllel történő árutovábbítás esetén a nem közösségi áruk mentesek a vámbiztosíték nyújtási kötelezettség alól. V. VÁMSZABAD TERÜLETEK, VÁMRAKTÁRAK A határ menti területeken, a vámszabad területek határain és a repülőtereken található ingatlanok és épületek 26. § (1) Épületeket, építményeket a vámhatártól — határvizek esetében a partvonaltól —100 méterre, zárt építésmódú területeken 50 méterre, ha a vámjogszabályok eltérően nem rendelkeznek csak a fővámhivatal engedélyével lehet felépíteni vagy átépíteni. (2) Az ingatlanok állapotát, művelési ágát az (1) bekezdésben meghatározott terepszakaszon csak az engedélyező vámhatóság jóváhagyásával lehet megváltoztatni. Az engedély megtagadható, ha a változtatás vámérdeket veszélyeztet. (3) Amennyiben az építési munkálatokat vagy a változtatásokat az engedélyező vámhatóság jóváhagyása nélkül hajtják végre, az a változtatást végrehajtó veszélyére és költségére elrendelheti az eredeti állapot visszaállítását. (4) Épületek és úszó létesítmények esetében az engedélyező elrendelheti biztonsági berendezések felszerelését. 27. § (1) Egyedi esetekben az engedélyező korlátozhatja — az ott lakók kivételével — a 26. §-ban megjelölt ingatlanok használatát. (2) A Vám- és Pénzügyőrség — a vámjogszabályok érvényesülése érdekében — saját költségén biztonsági berendezéseket helyezhet el, utakat létesíthet a 26. §-ban meghatározott terepszakaszon elhelyezkedő ingatlanokon. 28. § A vámszabad terület körül fekvő területekre a 26—27. §-okban foglaltak alkalmazandók azzal, hogy a vámszabad terület kerítésétől számítva a legkisebb távolság három méter. 29. § A 26—27. §-ok rendelkezései nem érintik a gátakat, a fegyveres erők vagy a szövetséges államok csapatainak létesítményeit, valamint az egyéb, jogszabályban meghatározott forgalomtechnikai berendezéseket. Vámszabad területekre vonatkozó rendelkezések 30. § (1) Természetes személyek a vámszabad területen csak a vámhivatal külön engedélyével lakhatnak. Az engedély megtagadható, ha kiadása a vámérdekeket veszélyezteti. (2) Vámszabad területen épületeket, építményeket építeni, az épületek szerkezetét jelentősen megváltoztatni vagy azokat más célra felhasználni — a szakhatósági engedélyek sérelme nélkül — csak a vámhivatal engedélyével lehet. Az engedély megtagadható, ha a változtatás vámérdeket veszélyeztet. (3) Ha az építési munkálatokat vagy a változtatásokat a vámhivatal engedélye nélkül hajtják végre, a fővámhivatal elrendelheti az eredeti állapot visszaállítását a változtatást végrehajtó veszélyére és költségére. (4) A (2)—(3) bekezdésben meghatározott korlátozások nem vonatkoznak az állami, illetve önkormányzati tulajdonban lévő épületekre és építményekre. Az érintettnek az építési terveket legkésőbb az építési munkálatok megkezdése előtt egy hónappal be kell nyújtania a vámhivatalhoz. 31. § (1) A vámszabad terület üzemeltetőjének a vámszabad terület szárazföldi részét — a kijelölésben meghatározottaknak megfelelően — a vám szempontjából biztonságosan kell bekerítenie. (2) A kerítésnek legalább három méter magas, erős dróthálóból készültnek kell lennie, amely legfeljebb négy centiméter hosszú és széles hálószemekből áll. Ahol a vámszabad terület két oldalán húzódó földterület nem azonos magasságú, a kerítésnek a magasabban fekvő terület felszínétől számítva kell három méter magasnak lennie. Ahol a kerítés vízfelülettel érintkezik, a kerítésre derékszögben egy, legalább két méter széles, a tetején őrzött, vasból vagy bádogból készült falat vagy egy, több méter széles dróthálórácsot kell emelni. (3) A vámszabad terület üzemeltetőjének a vámhivatal utasítása szerint arról is gondoskodnia kell, hogy a vámszabad terület épületeken kívüli részét úgy megvilágítsák, hogy a vámhivatali felügyelet biztosítható legyen. Gazdasági vámeljárásokra vonatkozó általános rendelkezések 32. § (1) Egyedi engedélyezés során az engedélyező vámhivatalnak a kérelmet és az engedély tervezetét haladéktalanul meg kell küldeni a Vám és Pénzügyőrség Közép-Magyarországi Regionális Parancsnokságának (a továbbiakban: VPKMRP) a többi tagállammal való egyeztetés céljából. Az engedélyt csak az érintett vámhatóságok hozzájárulásával lehet kiadni. (2) Az (1) bekezdés alapján kiadott engedélyt a VPKMRP másolati példányban tájékoztatásul közvetlenül megküldi a többi tagállamban található, érintett vámhivatal részére. Vámraktárakra vonatkozó rendelkezések 33. § Az átmeneti megőrzés alatt álló áruk raktározására az A, a C vagy a D típusú vámraktár használható. 34. § (1) Vámraktárként zárt helyiségeket, illetve területet vagy más, állandó jellegű, zárt tárolóberendezést lehet engedélyezni. Folyadékok raktározására állandó jellegű tárolóberendezést csak akkor lehet engedélyezni, ha azt az Országos Mérésügyi Hivatal hitelesítette, és az erről szóló okmányokat a vámhivatal részére benyújtották. (2) Az E típusú raktár esetén raktárlétesítmény az a hely, amelyet a raktár üzemeltetőjének gazdasági igényei szerint esetenként raktározásra használnak. Idetartoznak a szállítóeszközök is. 35. § Az EK végrehajtási rendelet 527. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kiskereskedelmi értékesítés csak abban az esetben folytatható, ha az értékesítési hely kizárólag az EK végrehajtási rendelet 236. cikke szerinti utasok számára hozzáférhető. 36. § Az engedélyező vámhatóságnak az engedélyt minden olyan vámhivatalnak meg kell küldenie, amelynek illetékességi területén vámraktár létesítését engedélyezte. 37. § (1) Az engedélyező fővámhivatal — az ügyfél kérelmének figyelembevételével — E típusú vámraktár kivételével a közösségi vámjogszabályok sérelme nélkül, kijelöli a raktár fekvése szerinti területileg illetékes (fő)vámhivatalt mint felügyelő vámhivatalt. (2) Az A típusú vámraktár esetén a vámraktározás vámeljárásra bejelentett árura vonatkozó vámárunyilatkozat elfogadására (beléptető vámhivatal) csak a raktárlétesítmény fekvése szerint illetékes (fő)vámhivatal jelölhető ki. A kijelölő fővámhivatal a felügyeletet ellátó vámhivatalt az engedélyének egy másolati példányával tájékoztatja a kijelölésről. (3) Az EK végrehajtási rendelet 496. cikkének g) pontja szerinti vámhivatalként minden esetben olyan vámhivatalt kell kijelölni, amely egyúttal a Vámkódex 161. cikkének (5) bekezdése szerint a kiviteli eljárást is lefolytathatja. 38. § A nem közösségi áruk az engedély eltérő rendelkezéseinek hiányában — külön jóváhagyás nélkül is — közösen tárolhatók, ha azok az EK végrehajtási rendelet 534. cikke (2) bekezdésének 2. albekezdése szerinti azonos áruk. 39. § (1) A Vámkódex 110. cikk alkalmazása tekintetében indokoltnak tekinthető az ideiglenes kitárolás különösen akkor, ha a) a szokásos kezelést a vámraktáron kívül kell elvégezni, b) a vámraktárt átmenetileg nem lehet használni, c) az árukat be kell mutatni, vagy ki kell próbálni. (2) Nem engedélyezhető az (1) bekezdés c) pontja alapján az ideiglenes kitárolás, ha az árut kiállítási vagy értékesítési területeken tartósan kiállítják, bemutatják, vagy azt mozgó kereskedelemben kínálják. 40. § (1) A vámraktárban a készletnyilvántartásokat a szabályszerű könyvvitel alapelvei szerint kell vezetni úgy, hogy az a készletet pontosan tükrözze, továbbá, hogy a készletnyilvántartás bármikor a raktárkészletet ellenőrző vámhatóság számára elfogadható idő alatt átlátható legyen. A készlet pontossága elsősorban belső ellenőrzéssel biztosítható. (2) A készletnyilvántartásoknak az EK végrehajtási rendelet 516. és 529. cikkeiben meghatározottak mellett — az EK végrehajtási rendelet 516. cikkének 2. albekezésében foglaltak fenntartásával — a következő adatokat kell tartalmaznia: a) amennyiben az áru egyedileg nem azonosítható, a csökkenéseket a fifo elv alapján mindig a legrégebben tárolt árukkal kell összevetni, b) az EK végrehajtási rendeletének 549., 550. és 583. cikkeiben előírt megjegyzéseket, c) azokat a nem közösségi árukat, amelyeket a vámraktárakban aktív feldolgozási eljárás vagy átalakítási eljárás keretében feldolgoznak vagy átalakítanak, vagy feldolgoztak és átalakítottak, amennyiben ezt a raktár üzemeltetőjének az engedélyben előírták, d) a vámraktárakban végzett aktív feldolgozással vagy átalakítással kapcsolatos egyszerűsített eljárás során készített dokumentumokra történő hivatkozást, e) a pótolhatatlanul elvesztett vagy megsemmisült árumennyiségeket, hiányokat, többleteket, valamint a raktárkészlet csökkenésének vagy növekedésének egyéb eltéréseit. (3) A D és az E típusú vámraktárak esetében a raktárnyilvántartást a vámraktár üzemeltetésének engedélyezése során jóváhagyott, a vámellenőrzés céljára is megfelelő számítógépes nyilvántartással kell vezetni, amelyből megállapítható a vámraktározás vámeljárás alatt álló áruk pontos vámjogi helyzete. (4) Amennyiben közvetlen elektronikus kapcsolat biztosított a vámraktár nyilvántartásának vezetésére kötelezett és a nyilvántartás céljára szolgáló adatbázis között, az adatbázis a vámhivatal illetékességi területén kívüli helyen is üzemeltethető. 41. § (1) A készletnyilvántartásokat a vámhivatali felügyelet keretén belül folyamatosan ellenőrizni kell. (2) A felügyelő vámhivatalnak évente egyszer, az EK végrehajtási rendelet 515. cikke szerinti leltárt kell elrendelnie. Az egyszerűsített eljárásban működő vámraktárakat legalább kétévenként utólagos ellenőrzés keretében vizsgálni kell. VI. A VÁMBIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES SZABÁLYOK 42. § (1) A Vtv. 46. §-ában meghatározott, készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége — ha e rendelet eltérően nem rendelkezik — nem keletkezik. (2) Készpénzben nyújtott vámbiztosítéknak minősül minden olyan egyedileg azonosított összeg, amely a vámhatóság rendelkezése alatt áll, és vámtartozás fedezetére különítettek el. A vámletétként befizetett összeg akkor kerül a vámhatóság rendelkezése alá, ha azt a vámletét számlán jóváírták. Az egyedileg nem azonosított, továbbá a felszabadított összegekkel az adós szabadon rendelkezhet. Amennyiben a szabad rendelkezés alatt álló vámletét visszautalását a befizető kéri, azt a vámhatóságnak a kérelem benyújtásától számított tizenöt napon belül kell teljesítenie. Tizenöt napon túli visszafizetés esetén a vámhatóság kamatot köteles fizetni. (3) Amennyiben a készpénzben nyújtott biztosíték kapcsán maradványösszeg keletkezik, akkor annak további elszámolását csak ugyanannál a vámhivatalnál lehet kezdeményezni. (4) Amennyiben a tartozás megfizetésének biztosítása a központi vámletét számlára befizetett készpénzes vámbiztosíték formájában történt, úgy a vám és a nem közösségi adók és díjak kiegyenlítésére jogcímenként e letét terhére kerül sor. (5) A vámletét egyedi azonosításául az arról szóló okmány Közlemény rovatában feltüntetett vámnyilvántartási szám (a továbbiakban: VPID szám) szolgál. 43. § (1) Kezességet az vállalhat, aki rendelkezik VPID számmal és a vámhatóság által a (3) bekezdésben meghatározott feltételekkel kiadott érvényes kezességvállalási engedéllyel. (2) A kezességvállalási engedély kiadására a 17. számú Vámhivatal az illetékes. (3) A vámhatóság az engedélyt annak a kérelmezőnek adja ki, aki a) megbízható vámadós, b) biztosítékot nyújt bankgarancia, biztosítási szerző dés alapján kiállított kötelezvény (a továbbiakban: biztosítói kötelezvény) vagy készpénz formájában, és c) kérelméhez csatolja a társaság képviseletére jogosult személy(ek) aláírási címpéldányát. 44. § (1) Az engedélyben meg kell határozni — a nyújtott biztosítékkal összhangban — a kezességgel összességében vállalható legmagasabb összeghatárt, valamint az engedély érvényességi idejét. A vámhatóság az engedély kiadásának feltételeit bármikor vizsgálhatja, de évente egyszer köteles azt ellenőrizni. (2) A vámhatóság megtagadhatja az engedély megadását, ha az engedély kiadása vámérdeket veszélyeztet. 45. § (1) Kezességet csak írásban, ideértve a telefaxot is, az 1. számú mellékletben meghatározott kezességi nyilatkozattal lehet vállalni. A telefaxon adott kezességi nyilatkozat esetén az okmány eredeti példányát a vámhivatal részére három napon belül igazoltan el kell juttatni. (2) A kezességi nyilatkozatot csak abban az esetben lehet elfogadni, ha azt a 43. § (3) bekezdés c) pontjában meghatározott személy aláírta, továbbá a kezességi engedélyben meghatározott és a terheléssel csökkentett összeghatár nem kerül átlépésre. 46. § (1) Amennyiben a kezességi nyilatkozatot a vámhivatal elfogadja, azt bevonja, és a kezességvállalási engedélyhez nyújtott biztosítékból a kezességi nyilatkozatban vállalt összeget elkülönítetten kezeli. (2) Ha a vámkódex 199. cikke (1) bekezdésében meghatározott esetek valamelyike bekövetkezik, a vámhivatal felszabadítja a kezességi nyilatkozat alapján elkülönített összeget, és a kezességi nyilatkozat ügyfél példányát a vámhivatal záradékával késedelem nélkül visszaadja a kezességet nyújtónak. (3) A kezességi nyilatkozatot vissza kell adni, ha ugyanaz, vagy egy másik kezes a nyilatkozatával új kötelezettségi viszonyt alapoz meg, és a kezes kifejezetten megerősíti, hogy azért a tartozásért is helyt áll, amely a kötelezettségi viszony kezdetén is fennállt. (4) A kezesség felmondása esetén a nyilatkozatot akkor kell visszaadni, ha a biztosíték nyújtására kötelezett új biztosítékot nyújt vagy a (2) bekezdésben meghatározott eset bekövetkezik. 47. § A vámkódex 199. cikkében foglaltak sérelme nélkül, a jövedéki adóra nyújtott biztosítékrész akkor szabadítható fel, ha a jövedéki terméket adóraktárba igazoltan betárolták, vagy adómentes felhasználó üzemében, raktárában igazoltan átvették. 48. § (1) A TC32 Egyedi garanciajegy kibocsátására vonatkozó engedélyhez benyújtott kezességvállalási okmányt az engedélyező vámhivatal akkor fogadja el, ha a kérelmező: a) egy időben legalább 3000 darab egyedi garanciajegyet kíván kibocsátani a közösségi/egységes árutovábbítási eljáráshoz való felhasználásra, és b) az egy időben biztosítani vállalt tartozás 52-ed részére a Közösségben bejegyzett bank vagy biztosító kötelezettségvállalását bemutatja. (2) Az engedélyt kiadó vámhivatal korlátozhatja az egy időben felhasználható TC32 Egyedi garanciajegyek számát. 49. § A bankgaranciának és a biztosítói kötelezvénynek a lejárata az okmányon megjelölt végső időpontot követő hatvan nap, kedvezményes elbánás igénye esetén fizetett vámteher különbözet biztosítása esetén tíz hónap, a vámérték vizsgálatánál a vámteher biztosítása esetén tizenkét hónap. A garanciát vállaló a lejáraton belül benyújtott és a garancia kezdő és végső időpontja között keletkezett fizetési kötelezettségekről szóló igénybejelentéseket fogadja el. 50. § (1) A vámhatóság csak olyan vámbiztosítékot fogad el, amely a felmerült vagy felmerülő vám és a Vtv. 1. §-a (3) bekezdésének 12. pontja szerinti nem közösségi adó és díjtartozás összegére — kivéve a Vtv. 48. §-ának (2)—(3) bekezdésében foglalt eseteket — maradéktalanul fedezetet nyújt. (2) A vámhatóság az általa elfogadott vámbiztosítékoknak a vámjogszabályokban foglalt célok biztosítása érdekében köteles olyan ellenőrzési rendszert működtetni, amely a biztosítéknyújtás és felszabadítás folyamatát kezeli. VII. KÖZVETLEN KÖZÖSSÉGI BEVÉTELI SZÁMLÁK, VALAMINT A VÁMHATÓSÁG ÁLTAL VEZETETT BEVÉTELI SZÁMLÁK NYILVÁNTARTÁSÁNAK RÉSZLETES SZABÁLYAI 51. § (1) A vámhatóságnál nyilvántartott, de téves bevételi számlára és/vagy azonosíthatatlanul — ideértve a túlfizetést is — történt befizetést addig meg nem fizetettnek kell tekinteni, ameddig a vámadós a tartozást előíró vámhatóságtól a befizetés számlák közötti átvezetését és/vagy azonosítását nem kéri, függetlenül attól, hogy a fizetés egyébként határidőben történt. Ez esetben a vámhatóság az adós rendelkezése alapján a számlák közötti átvezetésről és/vagy azonosításról kamatmentesen intézkedik. (2) Amennyiben előírás nélküli téves befizetés történt, úgy a befizető kérelmére a befizető székhelye szerint illetékes fővámhivatal intézkedik a visszautalás iránt. Magyarországi székhely hiányában a kérelem elbírálására a 17. számú Vámhivatal illetékes. (3) A tíz euro vagy azt meghaladó túlfizetés esetén, vagy ha a befizetési bizonylatból nem állapítható meg a befizetés rendeltetése, kérelemre a számlavezető vámszerv a fennmaradó összeget köteles elszámolni a vámadós korábbi tartozásaira. Először a vámot, majd a nem közösségi adót és díjat és egyéb kötelező befizetést számolja el. (4) A vámhivatal által kiszabott, illetve visszautalandó, jogcímenként kis összegű, tíz euronál kevesebb vámot, nem közösségi adót és díjat nem kell megfizetni, illetve visszafizetni. Az így meg nem fizetett összeget a vámigazgatási eljárással egyidejűleg törölni kell, a vissza nem térítendő összeget pedig bevételként köteles elszámolni a vámhivatal. Nem kell megfizetni továbbá, illetve visszafizetni azt a tíz euro alatti, nem közösségi adó- és díjkülön bözetet, valamint visszafizetni azt a tíz euro alatti vám túlfizetést, amely az egy határozatban kiszabott és megfizetett összeg különbségéből keletkezett. Az így keletkezett tartozást a vámhivatal utólag törli, a túlfizetést pedig a számlavezető vámszerv köteles bevételként adónemenként belső bizonylattal előírni és elszámolni. A vámtartozás különbözetét akkor is meg kell fizetni, ha az tíz euronál kevesebb. (5) Az (1)—(2) bekezdés alapján a pénzösszeg visszafizetését a vámhatóság a kérelem benyújtásától számított harminc napon belül kamatmentesen teljesítheti. (6) A végrehajtásból vagy az áru értékesítéséből befolyt összeget a (3) bekezdésben foglaltak alkalmazásával kell elszámolni a vámadós tartozásaira. (7) A vámhivatal megkövetelheti, hogy a vám és nem közösségi adók és díjak megfizetését az adós — a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányának bemutatásával — igazolja. (8) A vám, valamint a nem közösségi adók és díjak megfizetésére szolgáló és azt igazoló okmányoknak a pénzforgalomról szóló külön jogszabályban meghatározott adatokon túl, tartalmazniuk kell a vámadós: a) VPID számát, adószámát vagy adóazonosító jelét, külföldi személy esetében a személyi okmány számát, b) a terhelendő számla számát, c) az átvevő hitelintézet adatait, d) a vámszervezet központi szerve bevételi számlaszá mát, e) a fizetendő összeget, f) a befizetés vagy terhelés dátumát, valamint g) a fizetési kötelezettséget megállapító határozat szá mát. (9) A befizetési bizonylatnak nem kell tartalmaznia a (8) bekezdés e) és g) pontjában foglalt adatokat, ha a halasztott vámfizetésről szóló engedélye — az ügyfél kérelmére — az összevont fizetés lehetőségét tartalmazza. (10) A számlavezető vámszerv a vámadós javára keletkezett visszafizetéseket csak a nála bejelentett bankszámlákra, vagy bankszámlával nem rendelkező személy esetén annak bejelentett lakcímére utalhatja vissza. 52. § (1) A vámhatóság által kezelt államháztartási bevételi számlák felsorolását a 2. számú melléklet tartalmazza. (2) A vámhatóság által kezelt államháztartási bevételi számlák kettős könyvvitelét biztosító számlarendet a számlavezető szervek részére — a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 161. §-a értelmében, valamint az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet figyelembevételével — az országos parancsnok utasításban határozza meg. (3) A vámhatóság szervei az általuk kezelt bevételi számlák vezetését, valamint a beszámolási kötelezettségüket a számlarend alapján végzik. (4) A Vám- és Pénzügyőrség Számlavezető Parancsnokságának az államháztartási bevételi számlák forgalmáról a) havonta pénzforgalmi jelentést, b) negyedévenként főkönyvi kivonatot, c) az év végi zárást követően főkönyvi kivonatot, záró mérleget és a kintlévőségekről a főkönyvi kivonattal egyező adósleltárt kell készíteni a számviteli törvényben meghatározott szabályok szerint. 53. § (1) Az ügyfél a folyószámlán található rendezetlen tételeinek egyeztetése érdekében két példányban a 3. számú melléklet szerinti Korrekciós Bizonylatot köteles benyújtani a vámhatósághoz. A benyújtott Korrekciós Bizonylat a számla feletti rendelkezésnek minősül. (2) A vámhatóság a számla rendezésének elvégzése után a Korrekciós Bizonylatot igazolja, és annak egyik példányát az ügyfélnek visszaküldi. 54. § A közölt vámösszeg és nem közösségi adók és díjak megfizetésének időpontja az a nap, amikor a teljes összeg az előírásnak megfelelően a Vám- és Pénzügyőrség által kezelt államháztartási számlán jóváírásra került. A pénzintézet és a Vám- és Pénzügyőrség megállapodást köthet a készpénzben megfizetett vámbiztosíték, a vám és a nem közösségi adók és díjak Magyar Államkincstáron át történő összevont átutalás teljesítéséről. VIII. A HITELKAMAT FELSZÁMÍTÁSÁNAK RÉSZLETES SZABÁLYAI 55. § (1) A hitelkamat felszámításának módszere fizetéshalasztás esetén: Fizetendő kamat = fizetéshalasztásban részesített tőke × jegybanki alapkamat × napok száma 100× 365 A hitelkamat számításánál, a Vtv. 55. §-ának (1) bekezdése alapján, a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamatot kell figyelembe venni. (2) A hitelkamat felszámításának módszere részletfizetés esetén megegyezik az (1) bekezdésben foglalttal azzal az eltéréssel, hogy a fizetendő kamat összegét — a részletek gyakoriságától függően — havi vagy negyedéves időtartamokra előre külön-külön kell megállapítani úgy, hogy a részletfizetésben részesített tőke összege a második részlettől kezdődően a korábban fizetett tőke összegével csökken, a napok száma pedig havi törlesztésnél a hónap napjainak számával, negyedéves törlesztésnél a negyedév napjainak számával egyezik meg. (3) A felszámított hitelkamatot a tőke törlesztésével egyidejűleg kell teljesíteni. Amennyiben az adós a kedvezmény feltételeit vagy az esedékes részletek befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt egy összegben azonnal esedékessé válik. 56. § (1) A hitelkamat felszámításának mellőzésére akkor kerülhet sor, ha annak megfizetése a kérelmező tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné. (2) A kérelmező a tevékenysége folyamatosságának súlyos veszélyeztetése vizsgálatához köteles benyújtani a) a tárgyévet megelőző három évre vonatkozó auditált mérleget a mérlegbeszámolóval, b) a tárgyévre vonatkozó kimutatást a szállító- és vevőállományról, az egyéb befektetésekről és részesedésekről, a megelőző három évre vonatkozó vagyonváltozásáról, c) a 30, 60 és 90 napos, továbbá a folyamatban lévő peresített követelésállomány kimutatását, d) igazolást arra vonatkozóan, hogy adó-, társadalombiztosítási és helyi adó tartozása nincs, amennyiben van, a tartozások átütemezéséről szóló megállapodást, e) nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy folyik-e a kérelmező ellen csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás. (3) A természetes személy szociális nehézségének vizsgálatához az illetékes vámhatóság a kérelemben felhozott indokok igazolására szólítja fel az adóst, és a szociális körülmények feltárása érdekében megkeresheti az illetékes helyi önkormányzatot. IX. SZEMLEDÍJ ÉS EGYÉB DÍJAK 57. § (1) A közúti járművek és szállítótartályok vámzár alatt történő nemzetközi árufuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért — a vizsgálat eredményétől függetlenül — járművenként, illetve a szállítótartályok esetében típusbizonyítványonként 10 500 forint vizsgálati díjat kell a vizsgálatot végző vámhivatalnál fizetni. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, a NATO és a NATO békepartner tagországok haderőinek tulajdonában lévő járművekre és szállító tartályokra, valamint a katonai árukat szállító polgári járművekre és szállítótartályokra nem kell vizsgálati díjat fizetni, ha a nemzetközi árufuvarozás a vámeljárás során alkalmazandó NATO okmányok köréről, alkalmazásáról, valamint kibocsátásuk eljárási szabályairól szóló 15/2000. (IV. 14.) PM—HM együttes rendeletben meghatározott okmányok alapján történik. (2) Az áru kérelemre végzett kísérése esetén a tényleges költséget, de legalább óránként és a hivatalos kíséretet végző személyenként 3500 forint díjat kell fizetni. (3) A vámszervezet vámlaboratóriuma által az ügyfél kérelmére végzett laboratóriumi vizsgálat díja az elvégzett vizsgálat költsége, amelyet a vizsgálatot kérő a többi költségtől elkülönítve köteles átutalni. A tényleges költséget kell megfizetni akkor is, ha a vámkezelést kérő a vámhivatal felszólítására nem nyújtja be az analízis bizonyítványt, és emiatt a vizsgálatot a vámhivatal végezteti el. A díjakat az érintett a vámlaboratórium által kiállított számla alapján köteles megfizetni. A vizsgálati díj összege a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete által vagy annak megbízása alapján elvégzett vizsgálat költsége. A Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézetének vizsgálati díjait a Vám- és Pénzügyőrség tájékoztatóban teszi közzé. (4) A II. típusú vámudvar és a házi szemle helyén végzett vámhivatali eljárásért szemledíjat kell fizetni. A szemledíjat az köteles megfizetni, aki az eljárást kérte. A kérelmezőnek, illetőleg közvetlen képviselőjének fel nem róható akadály következtében előállott várakozás vagy meghiúsult eljárás esetén szemledíjat nem kell fizetni. (5) A szemledíjak összege: 1. a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon (szabadnapon) végzett vámkezelés esetén 4500 forint, 2. a II. típusú vámudvaron végzett szolgálat ellátása esetén a megkezdett nyolc és fél órai szolgálat térítéseként személyenként 10 000 forint, 3. a vámhivatal hivatalos idején belül eseti háziszemle keretében végzett vámkezelés esetében szemlekérelmenként 4000 forint, 4. a rendszeres háziszemle díja munkanaponként minimum három óra szolgálatra személyenként 5000 forint, továbbá megkezdett óránként 2000 forint, 5. munkanapon, a vámhivatal hivatalos idején túl végzett vámkezelés esetében a 3. alpontban említett szemledíj, továbbá megkezdett óránként 2000 forint, (6) Az e §-ban meghatározott díjakat — a (3) bekezdésben meghatározott díjak kivételével — a vámhatóság külön határozattal szabja ki. Az államháztartási törvény hatálya alá tartozó szerv esetén a díjak megfizetésére a kincstári elszámolásra vonatkozó szabályozást kell figye lembe venni a 15 munkanapon belül tett intézkedés igazolásának kötelezettségével. (7) Ha a vámhivatal hivatalos helyén kívüli helyre kért eljárás a kérelmezőnek vagy közvetlen képviselőjének felróhatóan elmarad, vagy egy órát meghaladó várakozás után kezdhető meg, illetőleg folytatható, külön jogszabályban meghatározott kiküldetési költséget és felemelt szemledíjat kell fizetni. A felemelt szemledíj összege a várakozás minden megkezdett órája után 5000 forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült kiküldetési költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni különösen, ha a kért eljárás az áru vagy fuvareszköz (szállítóeszköz) hiánya miatt nem végezhető el. (8) A szemledíj megfizetését a szemlebejelentés ügyfélpéldányán igazolni kell. Meghiúsult eljáráskor — amenynyiben a szemledíj összegét az ügyfél vitatja — az esetről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a szemle elmaradásának okát és a várakozás idejét. A szemledíj összegéről a jegyzőkönyv alapján a vámhivatal határozattal dönt. (9) Az export-visszatérítésben részesülő mezőgazdasági termékek körében a visszatérítésben vagy egyéb támogatásban részesülő mezőgazdasági termékek kivitele során végzett ellenőrzésről szóló 386/90/EGK rendelet alapján a helyszínen elvégzett fizikai ellenőrzés után 4000 forint szemledíjat kell fizetni, melyet a vámhatóság külön határozattal szab ki. A szemledíjat az köteles megfizetni, aki a mezőgazdasági terméke után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló 800/1999/EK rendelet (a továbbiakban: 800/1999/EK rendelet) 5. cikk (7) bekezdés szerint a berakodást bejelentette. A fizikai ellenőrzést követően a helyszínen elvégzett vámeljárás után külön szemledíjat fizetni nem kell. (10) Ha a fizikai ellenőrzés a bejelentőnek felróhatóan elmarad, vagy egy órát meghaladó várakozás után kezdhető meg, illetőleg folytatható, a (7) bekezdésben előírt kiküldetési költséget és felemelt szemledíjat kell fizetni a (8) bekezdésben szabályozott eljárás lefolytatása mellett. A bejelentőnek fel nem róható akadály következtében meghiúsult eljárás esetén szemledíjat nem kell fizetni. (11) Az ideiglenesen megnyitott határátkelőhelyen teljesített vámszolgálatért fizetendő díj mértékét külön jogszabály tartalmazza. (12) A szemlebejelentés mintáját a 4. számú melléklet tartalmazza. 58. § (1) A vámhatóság által üzemeltetett vámraktárban raktározott áruk raktározásáért fizetendő díja: a) talált áruk esetén megkezdett 100 kg-onként és naponként 1000 forint, b) utasok által letétbe helyezett, illetve visszatartott áruk esetében — súlyukra és darabszámukra tekintet nélkül — megkezdett naponként 2000 forint, c) ha az adós az áru után az esedékes vámtartozást határidőre nem fizette meg, akkor megkezdett 100 kg-onként és naponként 2000 forint, d) az a)—c) pontokban nem említett tárolás esetén megkezdett 100 kg-onként és naponként 1000 forint. (2) Az (1) bekezdésében meghatározott díjat akkor kell a vámtartozással egyidejűleg megfizetni vagy elszámolni, ha a vámhatóság által üzemeltetett raktárból való kitárolás szabadforgalomba bocsátással történik, vagy ha az árut a vámhatóság értékesíti. Amennyiben az árunak a vámhatóság által üzemeltetett raktárból való kitárolása olyan vámeljárásban történik, amely vámfizetéssel nem jár, a raktárdíjat az árunak a vámhatóság által üzemeltetett raktárból való kitárolása előtt meg kell fizetni. (3) Amennyiben a közvetlen vámfelügyelet alá vételre a szellemi tulajdonjogok védelme érdekében került sor, a tárolás során felmerült raktározási díjat az áru felett rendelkezésre jogosultnak kell kiszabni, ha szellemi tulajdonjogok megsértése miatt a bíróság a rendelkezésre jogosultat elmarasztalta, vagy a szellemi tulajdonjog jogosultjával peren kívül egyezséget kötött. Egyéb esetben a raktárdíjat a közvetlen vámfelügyelet alá vételt kérő részére kell kiszabni. (4) Mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettsége alól a kizárólag a vámhatóság által üzemeltetett raktárban raktározott alábbi áruk: a) az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és elfogadott áruk a felajánlás napjától, b) a lefoglalt áruk, c) a lefoglalt, de az elkobzás mellőzésével kiadni ren delt áruk a kiadást elrendelő jogerős határozat kézbesítését követő 15 napig, illetve a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő elteltét köve …