2010. I. törvény az anyakönyvi eljárásról.

2010. I. törvény az anyakönyvi eljárásról. Az Országgyűlés annak érdekében, hogy – az anyakönyvi eljárásban érvényre juttassa a szolgáltató közigazgatás követelményét, – az anyakönyvi rendszer hagyományainak és a modern közigazgatás vívmányainak összehangolásával biztosítsa az állami alapnyilvántartás hatékony és korszerű működését, továbbá – megteremtse az elektronikus anyakönyvet, a következő törvényt alkotja: I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Alapvető rendelkezések 1. § (1) Anyakönyvi eljárás a) a házasságkötés és a házasságkötési szándék bejelentésére irányuló eljárás, b) a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése és a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándék bejelentésére irányuló eljárás, c) a névváltoztatási és a házassági névviselési forma módosítására irányuló eljárás, d) az anyakönyv vezetése. (2) Az anyakönyv hatósági nyilvántartás, amely – az ellenkező bizonyításáig – az e törvényben meghatározottak szerint közhitelesen tanúsítja a benne feljegyzett adatokat, illetve azok változását. (3) Anyakönyvet kell vezetni a) a születésről, b) a házasságról, c) a bejegyzett élettársi kapcsolatról, valamint d) a halálesetről. 2. § (1) A névváltoztatási eljárás, a házassági névviselési forma módosítására irányuló eljárás, valamint az anyakönyv vezetése közigazgatási hatósági eljárás. (2) A házasságkötési szándék bejelentésére irányuló eljárásra, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándék bejelentésére irányuló eljárásra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel alkalmazni kell. Értelmező rendelkezések 3. § E törvény alkalmazásában a) anyakönyv vezetése: az alap- és utólagos bejegyzés anyakönyvbe történő teljesítése, b) anyakönyvi alapirat: az anyakönyvi eljárás során felhasznált, valamint keletkező irat, amely alapján az anyakönyvbe adat került bejegyzésre, c) elektronikus anyakönyv: az anyakönyvi bejegyzéseket elektronikus formában tartalmazó központi nyilvántartás, A törvényt az Országgyűlés a 2009. december 14-i ülésnapján fogadta el. d) hazai anyakönyvezés: a magyar állampolgár külföldön történt anyakönyvi eseményének bejegyzése az e célra vezetett anyakönyvbe, e) munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvét, május 1., pünkösd, július 1., augusztus 20., október 23., november 1. és december 24–26., f) nyilvántartó anyakönyvvezető: az az anyakönyvvezető, aki a bejegyzés alapjául szolgáló anyakönyvi alapiratot őrzi, g) személyazonosító adat: az érintett családi és utóneve, születési családi és utóneve, neme, születési helye és ideje, anyja születési családi és utóneve, az érintett személyi azonosítója, előző családi és utóneve, állampolgársága, előző állampolgársága, valamint lakcíme, h) születés: az élveszületés, i) tolmács: a nyelvi tolmács és a jelbeszédben jártas személy. Hatáskör 4. § (1) Az anyakönyvet a települési, a fővárosban a kerületi önkormányzat (a továbbiakban együtt: települési önkormányzat) polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetője (a továbbiakban: anyakönyvvezető), továbbá – az anyakönyvvezető számára e törvény által biztosított jogokat gyakorolva és kötelezettségeket teljesítve – az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter által rendeletben kijelölt szerv anyakönyvvezetője (a továbbiakban: hazai anyakönyvezést végző hatóság) vezeti. (2) A házasság megkötésében, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésében az anyakönyvvezető közreműködik. (3) A házassági névviselési forma módosítása iránti kérelemről az anyakönyvvezető dönt. (4) Anyakönyvvezetői feladatokat a jogszabályban meghatározott képesítési feltételeknek megfelelő polgármester, jegyző, valamint a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának köztisztviselője láthat el. (5) A polgármester az anyakönyvvezető által előkészített házasság megkötésében, valamint bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésében az anyakönyvvezetőre megállapított képesítési feltételek hiányában is közreműködhet, az anyakönyvbe azonban bejegyzést nem tehet. 5. § A Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve – a hazai anyakönyvezés kivételével – dönt az anyakönyvi bejegyzés teljesítéséről, ha annak alapja az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott okirat. 6. § (1) Az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter dönt a névváltoztatási kérelemről. (2) A külföldön felhasználásra kerülő hatósági bizonyítvány diplomáciai felülhitelesítéséhez szükséges közbenső felülhitelesítését az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter végzi. Illetékesség 7. § (1) A születést, a házasságkötést, a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését és a halálesetet az az anyakönyvvezető anyakönyvezi, akinek illetékességi területén az történt. (2) A születést – ha az mozgó járművön történt – az az anyakönyvvezető jegyzi be, akinek az illetékességi területén az anya a járművet elhagyta. (3) Többes születéskor mindegyik gyermek születését az az anyakönyvvezető jegyzi be, akinek az illetékességi területén az utolsó gyermek született. (4) Ismeretlen szülőktől származó gyermek születését az az anyakönyvvezető jegyzi be, akinek az illetékességi területét a gyámhatóság a határozatában születési helyként megjelölte. 8. § (1) Ha a haláleset mozgó járművön történt, annak anyakönyvezésére az az anyakönyvvezető illetékes, akinek az illetékességi területén a holttestet a járműről leemelték. (2) Talált holttest esetében az anyakönyvi bejegyzésre az az anyakönyvvezető illetékes, akinek az illetékességi területén a holttestet megtalálták. (3) A halál tényének bírósági megállapítása esetén az anyakönyvi bejegyzésre az az anyakönyvvezető illetékes, akinek az illetékességi területén a bíróság döntése szerint a haláleset bekövetkezett, kivéve, ha hazai anyakönyvezésnek van helye. (4) Ha a bíróság holtnak nyilvánító döntést hozott, a halálesetet a holtnak nyilvánított személy születését nyilvántartó anyakönyvvezető anyakönyvezi, kivéve, ha hazai anyakönyvezésnek van helye. 9. § A házasság megkötésére, a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére irányuló eljárásra, valamint a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvezésére az az anyakönyvvezető illetékes, aki előtt a felek a szándékukat bejelentik. 10. § A hazai anyakönyvezést végző hatóság anyakönyvezi a) a magyar állampolgár külföldön történt születését, házasságkötését, bejegyzett élettársi kapcsolatának létesítését és halálesetét, b) annak a nem magyar állampolgárnak külföldön történt születését, akit magyar állampolgár örökbe fogadott, c) a magyar állampolgár halálesetét, ha a bíróság holtnak nyilvánító döntést hozott, és az érintett születési helye külföldön van vagy ismeretlen, továbbá ha a halál tényének bírói megállapítása esetén a bíróság döntése szerint a haláleset helye külföldön van, d) annak a külföldön született nem magyar állampolgárnak a halálesetét, akit magyar bíróság nyilvánított holtnak. 11. § (1) Az utólagos anyakönyvezés annak az anyakönyvvezetőnek a feladata, aki a születés, a házasságkötés, a bejegyzett élettársi kapcsolat vagy a haláleset anyakönyvezésére az anyakönyvi esemény bekövetkezésekor illetékes lett volna. Ha ez nem állapítható meg, vagy az eredetileg vezetett anyakönyvek külföldön vannak, a hazai anyakönyvezést végző hatóság az illetékes. (2) A házassági név módosítására irányuló eljárás lefolytatására a házasságkötést nyilvántartó anyakönyvvezető illetékes. 12. § (1) Az elektronikus anyakönyvbe bejegyzett vagy bejegyezhető adatról kért anyakönyvi közokirat kiállítására az az anyakönyvvezető illetékes, akinél az anyakönyvi közokirat kiállítását kérték. (2) Ha az anyakönyvi közokirat kiállítását a konzuli tisztviselőnél kérték, annak kiállítására az anyakönyvi eseményt nyilvántartó anyakönyvvezető illetékes. (3) A papíralapú anyakönyvbe bejegyzett, de az elektronikus anyakönyvbe be nem jegyezhető adatról kért hatósági bizonyítvány kiállítására a papíralapú anyakönyvet kezelő anyakönyvvezető illetékes. Szakmai irányítás és felügyelet 13. § (1) Az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter – e feladatok tekintetében – ellátja az anyakönyvi eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szervek szakmai irányítását. (2) Az anyakönyvvezető tevékenysége felett a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve gyakorol felügyeletet. Okirat és személyes nyilatkozat 14. § (1) Az anyakönyvi eljárásban a bejegyzendő adatokat, illetve a házasság megkötésének, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének törvényes feltételeit közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal kell bizonyítani. (2) Okirat bemutatása helyett személyes nyilatkozat tehető, ha az okirat az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter által kiadott írásbeli nyilatkozat szerint nem szerezhető be külföldről. Az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter a nyilatkozat megtétele előtt a külpolitikáért felelős miniszternek vagy az okiratot kiállító állam Magyarországra akkreditált külképviseletének az állásfoglalását kérheti. (3) A külföldön kiállított okirat – ha nemzetközi szerződésből, illetve viszonossági gyakorlatból más nem következik – a magyar törvény szerinti bizonyító erővel csak akkor rendelkezik, ha azt a hivatásos magyar konzuli tisztviselő diplomáciai felülhitelesítéssel látta el. A nem magyar nyelven kiállított okirat – ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik – csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el. (4) Ha a bemutatott okirat adatainak helyessége iránt alapos kétség merül fel, az ügyfél adatait az anyakönyvben ellenőrizni kell. Ha a bemutatott okiratokban valamely adat eltér, az anyakönyvi bejegyzés kijavításáig az anyakönyvi eljárásban az anyakönyvben szereplő adat az irányadó. Elektronikus úton történő kapcsolattartás 15. § (1) Az anyakönyvi eljárásban – a (2) bekezdésben foglalt eseteket, valamint a tájékoztatást kivéve – a hatóság nem tart elektronikus úton kapcsolatot az ügyféllel. (2) Az ügyfél a hatósági bizonyítványának és névváltozásiokirat-másolatának kiállítását elektronikus úton is kérelmezheti. Az állampolgárság vizsgálata és anyakönyvezése 16. § (1) Az anyakönyvi eljárásban az állampolgárságot vizsgálni kell. (2) Ha az ügyfél a magyar állampolgárságát nem tudja igazolni, az anyakönyvvezető a magyar állampolgárság megállapítása céljából megkeresi az állampolgársági ügyekben eljáró szervet. (3) A nem magyar állampolgárság érvényes külföldi úti okmánnyal, a más állam által kiállított állampolgársági okirattal, valamint a magyar hatóság által kiállított érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy úti okmánnyal igazolható. (4) Annak a személynek a születési és halotti anyakönyvi bejegyzésében, akinek az állampolgársága vagy hontalansága nem igazolt, az anyakönyvben – az ellenkező bizonyításáig – az „állampolgársága ismeretlen” bejegyzést kell szerepeltetni. (5) Ha valakinek több állampolgársága van, és ezek közül az egyik állampolgársága magyar, a nem magyar állampolgársága nem anyakönyvezhető. (6) Ha valakinek több nem magyar állampolgársága van, ezek közül csak az az állampolgársága anyakönyvezhető, amely állam területén a lakóhelye van, ha több állam területén van lakóhelye, az az állampolgárság, amely állammal a kapcsolata a legszorosabb. II. FEJEZET A HÁZASSÁGKÖTÉS A házasságkötési szándék bejelentése 17. § (1) A házasságkötési szándék bármely anyakönyvvezetőnél bejelenthető. (2) A házasulók a házasságkötési szándékukat együttesen, személyesen jelentik be, amelyről az anyakönyvvezető jegyzőkönyvet vesz fel. (3) A házasulók egyike – ha magyarországi lakcímmel nem rendelkezik – a házassági szándékát a) a külföldi közjegyző vagy anyakönyvvezető előtt tett hitelesített és – ha a nyilatkozatot nem magyar nyelven tette – hiteles magyar nyelvű fordítással ellátott nyilatkozatával írásban is bejelentheti, b) személyesen a lakóhelye szerint illetékes hivatásos magyar konzuli tisztviselőnél is bejelentheti, amelyről a konzuli tisztviselő jegyzőkönyvet vesz fel. (4) A kiskorú számára a gyámhatóság által kiadott előzetes házasságkötési engedély a kiadástól számított hat hónapig érvényes. (5) Ha az anyakönyvvezető a házasságkötési szándék bejelentésére irányuló eljárásban megállapítja, hogy a házasságkötés törvényes feltételei fennállnak, a határozat meghozatalát mellőzi. A házasságkötés helyszíne 18. § (1) A települési önkormányzat térítésmentesen biztosítja a házasságkötésre alkalmas hivatali helyiséget. (2) A házasság hivatali helyiségen, illetve hivatali munkaidőn kívüli megkötését a jegyző engedélyezheti. (3) A házasság hivatali helyiségen kívüli megkötését a jegyző akkor engedélyezheti, ha a felek nyilatkoznak arról, hogy a) a tanúk és – ha szükséges – a tolmács jelenlétét biztosítják, továbbá b) gondoskodnak az anyakönyvvezető helyszínre és a hivatali helyiségbe való utazásáról. (4) Az anyakönyvvezető kizárólag akkor működik közre a házasság hivatali helyiségen kívüli megkötésénél, ha a jegyző a (2) bekezdésben foglalt engedélyt megadta, és a felek a (3) bekezdésben foglalt feltételeket teljesítik. (5) A házasság megkötésének törvényben előírt módját akkor is biztosítani kell, ha az hivatali helyiségen kívül történik. 19. § (1) A házasság hivatali helyiségen kívüli megkötése, továbbá a munkaidőn kívül történő házasságkötés esetén a többletszolgáltatás ellentételezéseként a települési önkormányzat rendeletében meghatározott mértékű díjat kell fizetni. (2) A hivatali munkaidőn kívül történő házasságkötésben közreműködő anyakönyvvezetőt választása szerint a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben meghatározott szabadidő helyett az önkormányzati rendeletben meghatározott mértékű díjazás illeti meg. A házasulók bejelentése a névviselésről 20. § A házasulók a házassági szándék bejelentésekor nyilatkozhatnak arról, hogy a házasságkötés után milyen házassági nevet kívánnak viselni. A házasság megkötéséig a korábbi nyilatkozat megváltoztatható. Megállapodás a gyermek családi nevéről 21. § (1) Ha a szülők a házasságkötés után nem viselnek közös házassági nevet, a házasságkötést megelőző eljárás során megállapodhatnak a – házasságukból származó – születendő gyermek családi nevéről. A megállapodást a házassági anyakönyvbe be kell jegyezni. (2) A gyermekek nevére vonatkozó megállapodás legkésőbb az első közös gyermek születésének anyakönyvezéséig módosítható. A házasságkötésnél való közreműködés megtagadása 22. § (1) Házassági akadályt bárki bejelenthet. (2) Az anyakönyvvezető a házasságkötésnél való közreműködést megtagadja, ha a) a közreműködésre nem illetékes, b) az eljárásból ki van zárva, c) a házasságkötésnek jogi akadálya van, d) a házasulók a házasságkötés törvényes feltételeit nem igazolták, e) a házasulók a házasságkötésükhöz a jogszabályban előírt felmentést vagy engedélyt nem mutatták be, f) a bíróság valamelyik házasuló cselekvőképességét a házasságkötésre vonatkozó jognyilatkozat tételében korlátozta, és a gyámhatóság a házasságkötésre engedélyt nem adott, vagy a házasuló a házasságkötés időpontjában olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzik. (3) Az anyakönyvvezető a házasulók valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota esetén sem adhat felmentést házassági akadály alól. Nem magyar állampolgár házasságkötése 23. § (1) A nem magyar állampolgár részére a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjt.) 38. § (1) bekezdése szerinti igazolás alól adott felmentés a kiállításának napjától számított hat hónapig érvényes. (2) A felmentés megadása iránti kérelmet az együttesen személyesen megjelenő házasulók a házasság megkötésére jogosult anyakönyvvezetőnél nyújthatják be. (3) Azonos nem magyar állampolgárságú házasulók az állampolgárságuk szerint illetékes, Magyarországra akkreditált külképviseleti hatóságnál is köthetnek házasságot, feltéve, hogy nemzetközi szerződés vagy viszonosság és a külföldi állam joga ezt lehetővé teszi. Tanúsítvány külföldön történő házasságkötéshez 24. § (1) Az a Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgár, hontalan vagy menekültként elismert személy, aki külföldön kíván házasságot kötni, az ehhez szükséges tanúsítvány kiadására irányuló kérelmét személyesen bármely települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetőjénél benyújthatja, aki azt haladéktalanul továbbítja a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervéhez. (2) A tanúsítványt az (1) bekezdésben meghatározott esetben a kérelem benyújtásának helye szerint illetékes, a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve állítja ki. (3) A külföldön élő magyar állampolgár a külföldön történő házasságkötéshez szükséges tanúsítvány iránti kérelmét a lakóhelye szerint illetékes magyar konzuli tisztviselőnél nyújthatja be, a tanúsítványt a kérelmező lakóhelye szerint illetékes hivatásos magyar konzuli tisztviselő állítja ki. (4) A tanúsítvány egy példányát meg kell küldeni a hazai anyakönyvezést végző hatóság részére. 25. § (1) A 24. § (1) és (3) bekezdése szerinti kérelemhez csatolni kell a nem magyar állampolgár félnek a külföldi hatóság vagy az eljáró magyar anyakönyvvezető előtt tett nyilatkozatát, amelyben kijelenti, hogy a tervezett házasságkötésének tudomása szerint nincs jogi akadálya. A nyilatkozat csak akkor fogadható el, ha tartalmazza a születési családi és utónevet, a házassági nevet, a születési helyet és időt, a nemet, a családi állapotot, a szülők születési családi és utónevét, a lakcímet és az állampolgárságot. (2) Ha mindkét fél a 24. § (1) bekezdésében meghatározott személyi körbe tartozik, részükre a tanúsítványokat egy okiraton kell kiállítani. 26. § (1) A tanúsítvány tartalmazza a) a felek természetes személyazonosító adatait, b) a felek állampolgárságát, hontalanságát, illetve menekült jogállását, c) a felek lakcímét, d) a felek nemét, családi állapotát, valamint e) azt a tényt, hogy a tervezett házasságkötésnek a magyar jog szerint nincs akadálya. (2) A tanúsítvány a kiállításától számított hat hónapig érvényes. A házasságkötés 27. § (1) Az anyakönyvvezető a házasságkötés időpontját a házasulókkal folytatott egyeztetést követően tűzi ki. (2) Nem köthető házasság munkaszüneti napon. (3) Ha a házasságkötést megelőző eljárásról készített jegyzőkönyv felvétele óta hat hónap eltelt, és a házasságkötési szándék továbbra is fennáll, az eljárást meg kell ismételni. 28. § (1) A házasság megkötésekor az anyakönyvvezető és két tanú előtt a házasulók házasságkötésre irányuló nyilatkozatot tesznek. (2) Az anyakönyvvezető előbb az egyik, majd a másik házasulónak külön-külön név szerint felteszi a kérdést: kijelenti-e, hogy a jelen lévő másik féllel házasságot köt? (3) Ha a feltett kérdésre mindkét házasuló egybehangzó igennel válaszolt, az anyakönyvvezető kijelenti, hogy a házasságkötés utáni nevén megnevezett felek a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyve értelmében házastársak. 29. § (1) A házasságkötéskor a házasuló az anyanyelvét is használhatja. (2) Ha a házasuló vagy a tanú a magyar nyelvet nem beszéli, továbbá ha az anyakönyvvezető a házasuló vagy a tanú által beszélt idegen nyelvet nem érti, tolmácsot kell alkalmazni. A tolmácsról a házasulók gondoskodnak. (3) A házasulók kérésére a házasság valamely nemzeti és etnikai kisebbség nyelvén is megköthető, ha az adott nyelvet mindkét házasuló és a tanú érti és beszéli. Ha a házasság megkötésekor közreműködő anyakönyvvezető nem érti és nem beszéli az adott kisebbség nyelvét, tolmácsot kell alkalmazni. A tolmácsról a házasulók gondoskodnak. 30. § (1) A házastársak, a házassági tanúk, az anyakönyvvezető, továbbá – ha a házasságkötésnél közreműködik – a tolmács a házassági anyakönyvi bejegyzést aláírják. (2) Ha valamelyik házasuló a 28. § (2) bekezdése szerinti kérdésre nem igennel válaszol, a nyilatkozatot feltételhez vagy időhöz köti, a házasság nem jön létre. E tényt az anyakönyvvezető a jelenlévők előtt kijelenti. (3) Ha valamelyik házasuló, illetve a tanú vagy a tolmács a házassági anyakönyv bejegyzésének aláírását megtagadja, de a házasság a 28. §-ban foglaltaknak megfelelően létrejött, az anyakönyvvezető az aláírásra szolgáló rovatba e tényt feljegyzi. (4) Házassági tanú nagykorú és cselekvőképes személy lehet. A házassági tanúkról a házasulók gondoskodnak. III. FEJEZET A BEJEGYZETT ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT LÉTESÍTÉSE A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándék bejelentése 31. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándékot a fővárosi kerületben, a megyei jogú városban, valamint az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter által rendeletben meghatározott további településen működő anyakönyvvezetőnél lehet bejelenteni. (2) A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándékot együttesen, személyesen kell bejelenteni, amelyről az anyakönyvvezető jegyzőkönyvet vesz fel. (3) A felek egyike – ha magyarországi lakcímmel nem rendelkezik – a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére irányuló szándékát a) a külföldi közjegyző vagy anyakönyvvezető előtt tett hitelesített és – ha a nyilatkozatot nem magyar nyelven tette – hiteles magyar nyelvű fordítással ellátott nyilatkozatával írásban is bejelentheti, b) személyesen a lakóhelye szerint illetékes hivatásos magyar konzuli tisztviselőnél is bejelentheti, amelyről a konzuli tisztviselő jegyzőkönyvet vesz fel. (4) Ha az anyakönyvvezető a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándék bejelentésére irányuló eljárásban megállapítja, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének törvényes feltételei fennállnak, a határozat meghozatalát mellőzi. A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének helyszíne 32. § (1) A települési önkormányzat térítésmentesen biztosítja a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére alkalmas hivatali helyiséget. (2) A bejegyzett élettársi kapcsolat hivatali helyiségen, illetve hivatali munkaidőn kívüli létesítését a jegyző engedélyezheti. (3) A jegyző a bejegyzett élettársi kapcsolat hivatali helyiségen kívüli létesítését akkor engedélyezheti, ha a felek nyilatkoznak arról, hogy a) a tanúk és – ha szükséges – a tolmács jelenlétét biztosítják, b) gondoskodnak az anyakönyvvezető helyszínre és a hivatali helyiségbe való utazásáról. (4) Az anyakönyvvezető kizárólag akkor működik közre a bejegyzett élettársi kapcsolat hivatali helyiségen kívüli létesítésénél, ha a jegyző a (2) bekezdésben foglalt engedélyt megadta, és a felek a (3) bekezdésben foglalt feltételeket teljesítik. (5) A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének törvényben előírt módját akkor is biztosítani kell, ha az hivatali helyiségen kívül történik. 33. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat hivatali helyiségen kívüli létesítése, továbbá a hivatali munkaidőn kívül történő bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése esetén a többletszolgáltatás ellentételezéseként a települési önkormányzat rendeletében meghatározott mértékű díjat kell fizetni. (2) A hivatali munkaidőn kívül történő bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésében közreműködő anyakönyvvezetőt választása szerint a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben meghatározott szabadidő helyett az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékű díjazás illeti meg. A bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozásának megtagadása 34. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének akadályát bárki bejelentheti. (2) Az anyakönyvvezető a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésénél történő közreműködést megtagadja, ha a) a közreműködésre nem illetékes, b) az eljárásból ki van zárva, c) a létesítésnek jogi akadálya van, d) a felek a létesítés törvényes feltételeit nem igazolták, e) a felek a létesítéshez a jogszabályban előírt felmentést, illetve engedélyt nem mutatták be, vagy f) a bíróság valamelyik fél cselekvőképességét a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére vonatkozó jognyilatkozat tételében korlátozta, és a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére a gyámhatóság nem adott engedélyt, vagy a fél a létrehozás időpontjában olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzik. (3) Az anyakönyvvezető a felek valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota esetén sem adhat felmentést a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének jogi akadálya alól. Nem magyar állampolgár bejegyzett élettársi kapcsolatának létesítése 35. § (1) A nem magyar állampolgár részére az Nmjt. 38. § (1) bekezdése szerinti igazolás alól adott felmentés a kiállításának napjától számított hat hónapig érvényes. (2) A felmentés megadása iránti kérelmet az együttesen személyesen megjelenő felek a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozására jogosult anyakönyvvezetőnél nyújthatják be. (3) Azonos nem magyar állampolgárságú felek az állampolgárságuk szerint illetékes, Magyarországra akkreditált külképviseleti hatóságnál is létesíthetnek bejegyzett élettársi kapcsolatot, feltéve, hogy nemzetközi szerződés vagy viszonosság és a külföldi állam joga ezt lehetővé teszi. Tanúsítvány a bejegyzett élettársi kapcsolat külföldön történő létesítéséhez 36. § (1) Az a Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgár, hontalan vagy menekültként elismert személy, aki külföldön kíván bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni, az ehhez szükséges tanúsítvány kiadására irányuló kérelmét személyesen bármely települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetőjénél benyújthatja, aki azt haladéktalanul továbbítja a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervéhez. (2) A tanúsítványt az (1) bekezdésben meghatározott esetben a kérelem benyújtásának helye szerint illetékes, a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve állítja ki. (3) A külföldön élő magyar állampolgár a bejegyzett élettársi kapcsolat külföldön történő létesítéséhez szükséges tanúsítvány iránti kérelmét a lakóhelye szerint illetékes magyar konzuli tisztviselőnél nyújthatja be, a tanúsítványt a kérelmező lakóhelye szerint illetékes hivatásos magyar konzuli tisztviselő állítja ki. (4) A tanúsítvány egy példányát meg kell küldeni a hazai anyakönyvezést végző hatóság részére. 37. § (1) A 36. § (1) és (3) bekezdése szerinti kérelemhez csatolni kell a nem magyar állampolgár félnek a külföldi hatóság vagy az eljáró magyar anyakönyvvezető előtt tett nyilatkozatát, amelyben kijelenti, hogy a tervezett bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének tudomása szerint nincs jogi akadálya. A nyilatkozat csak akkor fogadható el, ha tartalmazza a születési családi és utónevet, a házassági nevet, a születési helyet és időt, a nemet, a családi állapotot, a szülők születési családi és utónevét, a lakcímet és az állampolgárságot. (2) Ha mindkét fél a 36. § (1) bekezdésében meghatározott személyi körbe tartozik, részükre a tanúsítványokat egy okiraton kell kiállítani. 38. § (1) A tanúsítvány tartalmazza a) a felek természetes személyazonosító adatait, b) a felek állampolgárságát, hontalanságát, illetve menekült jogállását, c) a felek nemét, családi állapotát, valamint d) azt a tényt, hogy a tervezett bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének a magyar jog szerint nincs akadálya. (2) A tanúsítvány a kiállításától számított hat hónapig érvényes. A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése 39. § (1) Az anyakönyvvezető a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének időpontját a felekkel folytatott egyeztetést követően tűzi ki. (2) Nem létesíthető bejegyzett élettársi kapcsolat munkaszüneti napon. (3) Ha a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozását megelőző eljárásról készített jegyzőkönyv felvétele óta hat hónap eltelt, és a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándék továbbra is fennáll, az eljárást meg kell ismételni. 40. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésekor az anyakönyvvezető és két tanú előtt a felek a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére irányuló nyilatkozatot tesznek. (2) Az anyakönyvvezető előbb az egyik, majd a másik félnek külön-külön név szerint felteszi a kérdést: kijelenti-e, hogy a jelen lévő másik féllel bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít? (3) Ha a feltett kérdésre mindkét fél egybehangzó igennel válaszolt, az anyakönyvvezető kijelenti, hogy a felek a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve értelmében bejegyzett élettársak. 41. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésekor a fél az anyanyelvét is használhatja. (2) Ha a fél vagy a tanú a magyar nyelvet nem beszéli, továbbá ha az anyakönyvvezető a fél vagy a tanú által beszélt idegen nyelvet nem érti, tolmácsot kell alkalmazni. A tolmácsról a felek gondoskodnak. (3) A felek kérésére a bejegyzett élettársi kapcsolat valamely nemzeti és etnikai kisebbség nyelvén is létesíthető, ha az adott nyelvet mindkét fél és a tanú érti és beszéli. Ha a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésekor közreműködő anyakönyvvezető nem érti és nem beszéli az adott kisebbség nyelvét, tolmácsot kell alkalmazni. A tolmácsról a felek gondoskodnak. 42. § (1) A felek, a tanúk és az anyakönyvvezető, továbbá – ha a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésénél közreműködik – a tolmács az anyakönyvi bejegyzést aláírják. (2) Ha valamelyik fél a 40. § (2) bekezdése szerinti kérdésre nem igennel válaszol, a nyilatkozatot feltételhez vagy időhöz köti, a bejegyzett élettársi kapcsolat nem jön létre. E tényt az anyakönyvvezető a jelenlévők előtt kijelenti. (3) Ha valamelyik fél, illetve a tanú vagy a tolmács az anyakönyv bejegyzésének aláírását megtagadja, de a bejegyzett élettársi kapcsolat a 40. §-ban foglaltaknak megfelelően létrejött, az anyakönyvvezető az aláírásra szolgáló rovatba e tényt feljegyzi. (4) Tanú nagykorú és cselekvőképes személy lehet. A tanúkról a felek gondoskodnak. IV. FEJEZET NÉVVISELÉS, NÉVVÁLTOZTATÁS Névviselés 43. § (1) Hatósági eljárásban, igazolásban, igazolványban, nyilvántartásban a magyar állampolgár a születési, illetve a házassági anyakönyv szerint őt megillető születési vagy házassági nevet viseli. (2) Az anyakönyvbe azt a születési és házassági nevet kell bejegyezni, amely az érintett személyt a születés, a házasságkötés, a bejegyzett élettársi kapcsolat bejegyzése vagy a haláleset időpontjában megillette. A születési név 44. § (1) A születési név az a név, amely az érintettet a születési anyakönyvi bejegyzés alapján megilleti. A magyar állampolgár születési neve családi és utónévből áll. (2) A születési családi név egy- vagy kéttagú. A kéttagú családi név tagjait kötőjel köti össze. (3) Anyakönyvezni a szülők által meghatározott sorrendben legfeljebb két, a gyermek nemének megfelelő utónevet lehet a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: MTA) által összeállított utónévjegyzékből. Az utónévjegyzéket az MTA a honlapján teszi közzé. (4) Ha a szülők által választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, az MTA az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter megkeresésére huszonkét munkanapon belül nyilatkozik a kért utónév anyakönyvezhetőségéről. Ha az MTA nyilatkozata szerint az utónév anyakönyvezhető, azt az utónévjegyzékbe haladéktalanul felveszi. (5) Ikergyermekek azonos utónévvel nem anyakönyvezhetők. (6) Élve született, de a születés anyakönyvezése előtt meghalt gyermek utónevét – ha a szülők a gyermek utónevéről nem nyilatkoztak – „utónevet nem kapott” szavakkal jegyzi be az anyakönyvvezető. (7) Ha valamelyik szülő nem magyar állampolgár, az anyakönyvvezető a gyermek utónevét a születési anyakönyvbe az érintett nem magyar állampolgárra irányadó szabályok szerint is bejegyezheti. (8) A magyar anyakönyvben és az ennek alapján kiadott okiratokban a családi név az utónevet megelőzi. (9) Az (1)–(4) bekezdésben meghatározottak nem alkalmazhatók, ha az érintett kérelmére az Nmjt. 10. §-a alapján a születés anyakönyvezése során más állam jogát kell alkalmazni. 45. § (1) Az anyakönyvi kivonaton két utónevet lehet feltüntetni. Annak a személynek, akinek a születési anyakönyvi bejegyzése kettőnél több utónevet tartalmaz, a születési anyakönyvi kivonat kiállítása iránti kérelemben írásban nyilatkoznia kell, hogy melyik két utónevét kívánja viselni. A nyilatkozat alapján a születési anyakönyvben az utónevét ki kell javítani. Ha az érintett személy a nyilatkozatot nem teszi meg, az anyakönyvi kivonatra az anyakönyvben szereplő utónevei közül az első kettőt kell feltüntetni. (2) Elhalt személy esetén, ha a születési anyakönyvi bejegyzése kettőnél több utónevet tartalmaz, az elhalt személy 1953. január 1-je után kötött házassága anyakönyvi bejegyzését, ennek hiányában a személyazonosításra alkalmas okmányában szereplő utóneveket kell a viselt utónevek tekintetében alapul venni. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a születési – és 1953. január 1-je előtti házassági bejegyzés esetében a házassági – anyakönyvben az elhalt utónevének kijavítását a halálesetet nyilvántartó anyakönyvvezető értesítése alapján kell elvégezni. 46. § (1) A nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó személy a) a gyermekének az adott nemzeti és etnikai kisebbségnek megfelelő utónevet adhat, b) kérheti az anyakönyvezett utóneve helyett az annak megfelelő nemzeti és etnikai kisebbségi utónév bejegyzését, továbbá c) kérheti az anyakönyvezett családi neve helyett az adott nemzeti és etnikai kisebbségi nyelv szabályai szerint képzett családi név bejegyzését, d) kérheti a családi és utóneve adott nemzeti és etnikai kisebbségi nyelven történő feltüntetését. (2) A választható nemzeti és etnikai kisebbségi utóneveket az érintett országos kisebbségi önkormányzatok által összeállított nemzeti és etnikai kisebbségi utónévjegyzék tartalmazza. (3) Az utónévjegyzékben nem szereplő nemzeti és etnikai kisebbségi utónév anyakönyvezhetőségéről az érintett országos kisebbségi önkormányzatnak – a megkereséstől számított huszonkét munkanapon belül kiadott – állásfoglalása az irányadó. (4) Olyan utónév bejegyzésére irányuló kérelem esetén, amely a (2) bekezdésben meghatározott nemzeti és etnikai kisebbségi utónévjegyzékben nem szerepel, nyilatkozni kell arról, hogy a választott nevet mely nemzeti és etnikai kisebbség használja. A házassági név 47. § (1) A házassági név az a név, amely az érintettet a házassági anyakönyvi bejegyzés alapján megilleti. (2) A házassági név családi nevekből képzett része egy- vagy kéttagú lehet. A kéttagú házassági név családi nevekből képzett részét kötőjel köti össze. (3) Ha az egyik vagy mindkét házastárs születési családi neve vagy az előző házassági nevének a családi nevekből képzett része kéttagú, a házastársaknak nyilatkozniuk kell arról, hogy melyik két családi nevet kívánják összekapcsolt házassági névként viselni. (4) Ha a házasulók legkésőbb a házasság megkötéséig nem nyilatkoznak a házasságkötés után viselni kívánt házassági nevükről, házassági névként a házasságkötést megelőzően viselt nevüket kell bejegyezni. (5) Ha a (4) bekezdésben foglalt esetben a feleség a házasságkötést megelőzően olyan nevet visel, amelyet az újabb házasságkötést követően nem viselhet tovább, házassági névként a születési nevét kell bejegyezni. 48. § (1) A házassági névviselési forma – a házasság fennállása alatt, illetve annak megszűnése után – az érintett kérelmére módosítható. (2) A házassági névviselési forma módosítása iránti kérelmet bármely települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetőjénél személyesen lehet előterjeszteni. A külföldön élő magyar állampolgár a kérelmét személyesen a lakóhelye szerint illetékes magyar konzuli tisztviselőnél is előterjesztheti. (3) Ha a kérelmező a házassági névviselési forma módosításával érintett házasságát külföldön kötötte, az engedélyezés feltétele a házasság hazai anyakönyvezése. A névváltoztatás 49. § (1) Magyar állampolgár születési családi és utónevének megváltoztatását – kérelmére – az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter engedélyezheti. (2) A szülő családi nevének megváltoztatása a szülő erre irányuló kérelmére kiterjed a családi nevét viselő kiskorú gyermek családi nevére is. (3) Ha a nevet változtató házastárs nevét a másik házastárs valamilyen formában viseli, a névváltoztatás rá is kiterjed. (4) A magyar hagyományoktól eltérő hangzású, magyartalanul képzett név, történelmi név, régies írásmóddal írott családi név felvételét – különös méltánylást érdemlő körülmények kivételével – nem lehet engedélyezni. (5) Nem engedélyezhető olyan családi név felvétele, amely személyhez fűződő jogot sért. (6) Ha a névváltoztatással érintett anyakönyvi esemény külföldön történt, a névváltoztatás engedélyezésének feltétele a hazai anyakönyvezés. 50. § (1) A név megváltoztatása iránti kérelmet személyesen kell benyújtani bármely települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetőjénél. A külföldön élő magyar állampolgár a kérelmét a lakóhelye szerint illetékes magyar konzuli tisztviselőnél is előterjesztheti. (2) A kérelemnek tartalmaznia kell a) a kérelmező születési családi és utónevét, házassági nevét, születési helyét, anyja születési nevét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, családi állapotát, házasságkötésének, bejegyzett élettársi kapcsolata létesítésének helyét, idejét, lakóhelyét, annak hiányában tartózkodási helyét, értesítési címét, továbbá a személyazonosságát és a magyar állampolgárságát igazoló okiratának számát és érvényességi idejét, b) – ha a kérelmező családi állapota házas – a névváltoztatással érintett házastársa születési családi és utónevét, házassági nevét, születési helyét, anyja születési nevét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, c) – ha a szülő kéri a családi neve megváltoztatásának a családi nevét viselő kiskorú gyermek családi nevére történő kiterjesztését – a kérelmező kiskorú gyermeke(i) születési családi és utónevét, születési helyét, anyja születési nevét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, d) a kérelem indokolását, e) a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy a választott családi név nem sért személyhez fűződő jogot, f) a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy a – születési vagy házassági – nevét az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter korábban megváltoztatta-e. (3) A születési név megváltoztatására irányuló kérelemben meg kell jelölni azt a családi, illetve utónevet, amelyet a kérelmező új névként kíván viselni. 51. § (1) A névváltoztatásról az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter okiratot állít ki. A névváltoztatási iratok nem selejtezhetők, őrzésükről és nyilvántartásukról az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter gondoskodik. (2) Akinek a névváltoztatását az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter engedélyezte, az új nevet az okirat közlésétől jogosult és köteles viselni. (3) A névváltoztatás anyakönyvi bejegyzését az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter rendeli el. (4) A születési név megváltoztatására irányuló eljárás ügyintézési határideje negyvenöt munkanap. (5) Ha a kérelem hiányosan érkezik, a hiánypótlási felhívást a kérelem beérkezésétől számított tíz munkanapon belül kell kibocsátani. 52. § (1) A volt házastársa nevét viselő személy házassági neve a kérelmére megváltoztatható, ha a) a házasság megszűnt, és b) személyazonosításra alkalmas hatósági igazolvánnyal vagy a személyiadat- és lakcímnyilvántartás alapiratával igazolható, hogy volt házastársa nevét a kért formában használta. (2) Amennyiben a magyar állampolgár neve külföldön történt házasságkötés következtében a magyar névviselési szabályoktól eltérően megváltozik, a hazai anyakönyvezéskor a név bejegyzése során úgy kell eljárni, mintha a névváltoztatást az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter engedélyezte volna, azzal a különbséggel, hogy a névváltozásról az anyakönyvi ügyekért felelős minisztert és a születést nyilvántartó anyakönyvvezetőt értesíteni kell. (3) Az (1) bekezdés szerinti névváltoztatásra a 49. § (2)–(4) bekezdése, valamint az 50. § (2) bekezdés b), c) és f) pontja kivételével a 49–51. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell. Megkülönböztető betűjel és egyéb jelzés 53. § (1) Az egy családhoz tartozók vagy azonos családnevűek megkülönböztetésére szolgáló betűjelet a családi név részének kell tekinteni, az nem minősül külön tagnak. (2) A betűjelet a családi nevet megelőzően vagy azt követően nagybetűvel kell írni, és a betűjel után pontot kell tenni. 54. § (1) A születési és a házassági név anyakönyvezésekor a doktori cím bejegyezhető. Az anyakönyvbe az anyakönyvi esemény időpontjában jogszerűen viselt doktori cím jegyezhető be. (2) A „doktor” megjelölés nem minősül a családi név részének. 55. § (1) Az anyakönyvbe korábban bejegyzett betűjel és egyéb jelzés – az 53. és 54. §-ban foglaltak kivételével – nem viselhető, és azt az anyakönyvi kivonat kiállításánál, valamint az anyakönyvi kivonat adattartalmát képező adatokra vonatkozó adattovábbítás során figyelmen kívül kell hagyni. (2) A születési anyakönyvbe 1953. január 1-je előtt bejegyzett megkülönböztető betűjelet az érintett akkor jogosult és köteles viselni, ha az erre irányuló nyilatkozatát az anyakönyv tartalmazza. V. FEJEZET AZ ANYAKÖNYVEK VEZETÉSE Az elektronikus és a papíralapú anyakönyv 56. § (1) Az anyakönyveket az e fejezetben meghatározottak szerint elektronikusan és településenként papíralapon kell vezetni. (2) Ha az anyakönyvi adat az elektronikus anyakönyvbe és a papíralapú anyakönyvbe is bejegyzésre került, az elektronikus anyakönyvet kell hitelesnek tekinteni. 57. § (1) Az e törvény hatálybalépését követően tett alapbejegyzést az elektronikus anyakönyvbe kell teljesíteni. Az elektronikus anyakönyvbe tett alapbejegyzések kinyomtatott másodpéldányát évenként és anyakönyv-típusonként össze kell gyűjteni, és papíralapú anyakönyvként összefűzve településenként kell vezetni. (2) Az e törvény hatálybalépését követően tett alapbejegyzéshez tett további bejegyzést be kell jegyezni az elektronikus anyakönyvbe, továbbá fel kell jegyezni a kinyomtatott másodpéldányra. (3) Az e törvény hatálybalépését megelőzően tett alapbejegyzéshez – az 60. § (1)–(3) bekezdésében foglalt kivétellel – a törvény hatálybalépését követően tett első bejegyzés megtételekor a papíralapú anyakönyvnek az adott bejegyzésre vonatkozó adatait be kell jegyezni az elektronikus anyakönyvbe. (4) A további bejegyzéseket az elektronikus anyakönyvbe és a papíralapú anyakönyvbe is teljesíteni kell. 58. § (1) A házasságkötési szándék, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándék bejelentésekor a szándékukat bejelentő felek születési anyakönyvi bejegyzésének adatait – ha azok abban még nem szerepelnek – az elektronikus anyakönyvbe be kell jegyezni. (2) Az utólagos bejegyzéseket az elektronikus anyakönyvbe és a papíralapú anyakönyvbe is teljesíteni kell. (3) A bejelentést felvevő anyakönyvvezető az elektronikus anyakönyvbe történő bejegyzés végett megkeresi a születést nyilvántartó anyakönyvvezetőt. A születést nyilvántartó anyakönyvvezető három munkanapon belül gondoskodik a papíralapú anyakönyv születési anyakönyvi bejegyzése adatainak az elektronikus anyakönyvbe történő bejegyzéséről, és erről értesíti a megkereső anyakönyvvezetőt. 59. § (1) A papíralapú anyakönyv adatait azon bejegyzés esetében is be kell jegyezni az elektronikus anyakönyvbe, amelyről az anyakönyvvezető adattovábbítást végez. (2) A bejegyzéshez tett további bejegyzéseket az elektronikus anyakönyvbe és a papíralapú anyakönyvbe is teljesíteni kell. (3) Az adattovábbítást teljesítő anyakönyvvezető az elektronikus anyakönyvbe történő bejegyzés végett megkeresi az adattovábbítással érintett bejegyzést a papíralapú anyakönyvben nyilvántartó anyakönyvvezetőt. A papíralapú anyakönyvet kezelő anyakönyvvezető három munkanapon belül gondoskodik az adatoknak az elektronikus anyakönyvbe történő bejegyzéséről, és erről értesíti a megkereső anyakönyvvezetőt. 60. § (1) Az elektronikus anyakönyvbe az e törvény hatálybalépése előtt megnyitott papíralapú anyakönyv adatai közül azokat az adatokat lehet bejegyezni, amelyek e törvény szerint az anyakönyv adattartalmát képezik. (2) Az e törvény hatálybalépése előtt tett születési és házassági anyakönyvi bejegyzés adatait nem kell bejegyezni az elektronikus anyakönyvbe, ha arra kizárólag a halálesetről szóló utólagos bejegyzés miatt kerülne sor. (3) Az e törvény hatálybalépése előtt tett anyakönyvi bejegyzés adatait nem kell bejegyezni az elektronikus anyakönyvbe, ha arra kizárólag a törlő utólagos bejegyzés miatt kerülne sor. (4) Ha az elektronikus anyakönyvbe történő bejegyzéskor a papíralapú anyakönyv nem tartalmazza a személyi azonosítót, azt a személyiadat- és lakcímnyilvántartás adatai alapján be kell jegyezni az anyakönyvbe. Bejelentés 61. § (1) A születést és a halálesetet anyakönyvezés végett – legkésőbb az azt követő első munkanapon – az illetékes anyakönyvvezetőnél be kell jelenteni. A bejelentéssel egyidejűleg a bejelentő közli és igazolja mindazokat az adatokat, amelyek az anyakönyvezéshez szükségesek. (2) A születés és a haláleset tényét és időpontját orvos által kiállított bizonyítvány igazolja. (3) Az intézetben történt születést és halálesetet az intézet vezetője jelenti be. (4) Az intézeten kívüli születést a szülők és a szülésnél közreműködő orvos jelenti be. (5) Ha az anya a személyazonosságát sem a születéskor, sem annak bejelentését követő 30 napon belül nem igazolja, és a gyermeket a kórházban felügyelet nélkül hagyja, a gyermeket ismeretlen szülőktől származó talált gyermeknek kell tekinteni. (6) Az intézeten kívüli halálesetet az elhalttal egy lakásban élő vagy az elhalt hozzátartozója, illetve az jelenti be, aki a halálesetről tudomást szerzett. (7) Hivatalból kell anyakönyvezni a Magyarországon történt születést és halálesetet, ha bejelentésre kötelezett nincs, vagy a kötelezett a bejelentést elmulasztotta. Ilyen esetben az anyakönyvvezető gondoskodik a szükséges adatok beszerzéséről. 62. § (1) A haláleset bejelentésekor az anyakönyvvezető részére át kell adni az elhalt magyar állampolgár személyazonosításra alkalmas okmányát, a személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványát, az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt, továbbá – ha az a bejelentő rendelkezésére áll – az elhalt születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratot. (2) A haláleset bejelentésekor a Magyarországon bevándoroltként, letelepedettként vagy menekültként lakóhellyel rendelkező személy személyazonosító okmányait, a személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványát, az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt, továbbá a családi állapotát tanúsító okiratát az anyakönyvvezetőnek át kell adni. (3) Az anyakönyvvezető az elhalt átadott személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványát érvényteleníti, majd a személyazonosításra alkalmas okmányokkal együtt továbbítja a haláleset helye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó jegyzőnek. (4) Bevándorolt, letelepedett és menekült jogállással nem rendelkező nem magyar állampolgár halálesetének bejelentésekor az elhalt személyazonosításra alkalmas okmányait, továbbá az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítványt az anyakönyvvezetőnek át kell adni. Az anyakönyvvezető az elhalt úti okmányában lévő érvényes magyar vízumra, illetve a tartózkodási jogosultságra vonatkozó bejegyzést követően az anyakönyvi folyószám feltüntetésével „érvénytelen” bejegyzést tesz, és a külföldi hatóságok által kiállított okmányokat a bejelentőnek visszaadja. Az anyakönyvezés helye, időpontja, az újbóli anyakönyvezés 63. § (1) Az anyakönyvvezető az anyakönyvet a hivatali helyiségében vezeti. A települési önkormányzat jegyzője gondoskodik arról, hogy az anyakönyvvezetőnek tárgyalásra alkalmas helyiség álljon rendelkezésére. (2) Az anyakönyvvezető a születést és a halálesetet a bejelentést követően azonnal, a házasságot és a bejegyzett élettársi kapcsolatot pedig annak létrejöttekor anyakönyvezi. (3) Az anyakönyvezést a meglévő adatokkal kell teljesíteni, ha az ügyintézési határidő letelt, és az anyakönyvezéshez szükséges minden adat nem áll rendelkezésre. 64. § A születést, a házasságkötést, a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését és a halálesetet újból kell anyakönyvezni, ha a) a gyermek családi jogállásában, illetve a szülők személyében bekövetkezett változás miatt a születési anyakönyvbe anyakönyvezett szülők, illetve a gyermek családi nevére vonatkozó adatok megváltoztak, b) a bejegyzést nem az eljárásra jogosult személy teljesítette, c) az alapbejegyzés kijavítással nem pontosítható. Hazai anyakönyvezés 65. § A magyar állampolgár köteles kezdeményezni a külföldön történt házasságkötésének, bejegyzett élettársi kapcsolata létesítésének, gyermeke külföldön történt születésének, valamint a magyar állampolgárságú házastársa, bejegyzett élettársa, gyermeke és szülője külföldön történt halálának hazai anyakönyvezését. 66. § (1) A magyar állampolgár születését, házasságkötését, valamint – a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény hatálybalépését követően létesített – bejegyzett élettársi kapcsolata létesítését a magyar anyakönyv akkor is tartalmazza, ha a magyar állampolgárságot a születése, házasságkötése, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése után szerezte meg. (2) Ha a hontalan személy lakóhelye Magyarországon van vagy volt, külföldön történt születését, házasságkötését, bejegyzett élettársi kapcsolata létesítését, valamint halálesetét a hazai anyakönyvezést végző hatóság anyakönyvezi, ha a bejegyzést olyan személy kéri, akinek a magyarországi anyakönyvezéshez érdeke fűződik. 67. § (1) A hazai anyakönyvezést bármely települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetőjénél vagy a lakóhely szerint illetékes magyar konzuli tisztviselőnél kell kérni. Ha magyar állampolgár külföldön történt születéséről, házasságkötéséről, bejegyzett élettársi kapcsolata létesítéséről vagy halálesetéről az anyakönyvvezető vagy – a fogadó állam által megküldött anyakönyvi kivonat alapján – a hivatásos magyar konzuli tisztviselő tudomást szerez, a hazai anyakönyvezést hivatalból kezdeményezi. (2) A hazai anyakönyvezési eljárás ügyintézési határideje negyvenöt munkanap. (3) Ha a kérelem hiányosan érkezik, a hiánypótlási felhívást a kérelem beérkezésétől számított tíz munkanapon belül kell kibocsátani. (4) A hazai anyakönyvezéshez csatolni kell a külföldi anyakönyvi okiratot. Ha a hazai anyakönyvezést végző hatóságnak hivatalos tudomása van arról, hogy az okirat külföldről nem szerezhető be, vagy az anyakönyvezés külföldön nem történt meg, az anyakönyvi esemény tanúsítására alkalmas egyéb okiratot kell csatolni. Kétség esetén az eljáró hatóság az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter útján a külpolitikáért felelős miniszternek vagy az adott állam Magyarországra akkreditált külképviseletének állásfoglalását kéri arról, hogy az okirat külföldről nem szerezhető be, vagy az anyakönyvezés külföldön nem történt meg. 68. § (1) Magyar állampolgár külföldön született gyermeke születésének hazai anyakönyvezése során a gyermek utóneveként a külföldi okiratban szereplő utónevet kell bejegyezni. (2) A magyar állampolgár a születésének hazai anyakönyvezése során kérheti utónevének a külföldi anyakönyvi okiratban szereplő utónévnek megfelelő magyar utónévre történő kijavítását. (3) A honosított, visszahonosított személy születésének hazai anyakönyvezése során a külföldi okiratban szereplő valamennyi utónevet be kell jegyezni. Ha az érintett az utónevei közül csak kettőt kíván viselni, nyilatkozata alapján a többi utónevét a bejegyzésből törölni kell. VI. FEJEZET AZ ANYAKÖNYV TÍPUSAI ÉS ADATTARTALMA A születési anyakönyv 69. § (1) A születési anyakönyv nyilvántartja a) a születés helyét és idejét (év, hó, nap), b) a gyermek születési családi és utónevét, nemét, személyi azonosítóját, c) a szülők születési családi és utónevét, születési helyét, személyi azonosítóját, annak hiányában a születési idejét, d) a többes születést, e) a szülők és a gyermek igazolt nem magyar állampolgárságát, hontalanságát, ismeretlen állampolgárságát, f) a bejegyzés idejét (év, hó, nap). (2) Az adatok változása esetén anyakönyvezni kell a) a gyermek, illetve a szülő születési családi és utónevének megváltozását, az állampolgársági eljárásban történt névmódosítását, b) a gyermek, illetve a szülő kettőnél több utónevének a 45. § (1) és (3) bekezdésében szabályozott kijavítását, c) a gyermek, illetve a szülő személyi azonosítójának megváltozását, d) a gyermek nemének megváltozását, valamint az azzal összefüggő utónévváltozást, e) a gyermek családi jogállásának megváltozását, f) a szülők, illetve a gyermek magyar állampolgárságának megszűnését, a magyar állampolgárság megszerzését, az ismertté vált állampolgárságát, a tévesen bejegyzett nem magyar állampolgárság törlését, valamint g) a bejegyzett személy halálát. (3) A szülő születési családi és utónevének megváltozását nagykorú személy esetében kizárólag a kérelmére kell a születési anyakönyvi bejegyzésében feljegyezni. (4) Nem jegyezhető be a születési anyakönyvbe a szülő utónevének megváltozása, ha az a nemének megváltozásával összefüggésben történt. A házassági anyakönyv 70. § (1) A házassági anyakönyv nyilvántartja a) a házasságkötés helyét és idejét (év, hó, nap), b) a férj, valamint a feleség születési családi és utónevét, házasságkötés előtt viselt – előző házassági – nevét, születési helyét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, a házasságkötést megelőző családi állapotát, a házasulók szüleinek születési családi és utónevét, c) a házastársak nevét a házasságkötés után, d) a házastársak aláírását, e) a házasságkötésnél közreműködött anyakönyvvezető nevét, aláírását, f) a házassági tanúk és a tolmács nevét, aláírását, g) a megállapodást a születendő gyermek születési családi nevére, h) a férj, illetve a feleség nem magyar állampolgárságát vagy hontalanságát, a hazai anyakönyvezésnél ismeretlen állampolgárságát. (2) Az adatok változása esetén anyakönyvezni kell a) a férj, illetve a feleség születési és házassági nevének, személyi azonosítójának megváltozását, b) a férj, illetve a feleség állampolgársági eljárásban történt névmódosítását, c) a házasság megszűnését, illetve érvénytelenné nyilvánítását, d) a magyar állampolgárság megszűnését, a magyar állampolgárság megszerzését, e) a születendő gyermek születési családi nevéről történő megállapodást vagy annak megváltoztatását. (3) Nem jegyezhető be a házassági anyakönyvbe a házastárs utónevének megváltozása, ha az a nemének megváltozásával összefüggésben történt. A bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyve 71. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyve nyilvántartja a) a létrehozás helyét és idejét (év, hó, nap), b) a bejegyzett élettársak születési családi és utónevét, az anyakönyvezés előtt viselt nevét, születési helyét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, a bejegyzést megelőző családi állapotát, a bejegyzett élettársak szüleinek születési családi és utónevét, c) a bejegyzett élettársak nemét, d) a bejegyzett élettársak aláírását, e) a tanúk és a tolmács nevét, aláírását, f) a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozásánál közreműködött anyakönyvvezető nevét, aláírását, g) a bejegyzett élettársak nem magyar állampolgárságát vagy hontalanságát, a hazai anyakönyvezésnél ismeretlen állampolgárságát. (2) Az adatok változása esetén anyakönyvezni kell a) a bejegyzett élettársak születési nevének, személyi azonosítójának megváltozását, b) a bejegyzett élettársak állampolgársági eljárásban történt névmódosítását, c) a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnését, illetve érvénytelenné nyilvánítását, d) a magyar állampolgárság megszűnését, a magyar állampolgárság megszerzését. (3) Nem jegyezhető be a bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyvébe a bejegyzett élettárs utónevének megváltozása, ha az a nemének megváltozásával összefüggésben történt. A halotti anyakönyv 72. § (1) A halotti anyakönyv nyilvántartja a) a haláleset helyét és idejét, b) a meghalt személy születési és házassági nevét, nemét, személyi azonosítóját, annak hiányában a születési idejét, családi állapotát, születési helyét, c) a meghalt személy szüleinek születési családi és utónevét, d) a meghalt személy házastársának vagy bejegyzett élettársának születési családi és utónevét, személyi azonosítóját, annak hiányában születési idejét, a házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének helyét, idejét, ha a haláleset idején a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállott, e) a meghalt személy nem magyar állampolgárságát, hontalanságát, illetve ismeretlen állampolgárságát, f) a bejegyzés idejét (év, hó, nap). (2) Az adatok változása esetén anyakönyvezni kell a) a holtnak nyilvánítást hatálytalanító bírósági végzést, b) az ismeretlen holttest később megállapított adatait, c) az ismeretlen állampolgárságú személy ismertté vált állampolgárságát, d) a magyar állampolgárság megszerzését. VII. FEJEZET AZ ELEKTRONIKUS ANYAKÖNYVI RENDSZER Az elektronikus anyakönyvi rendszer felépítése 73. § (1) Az elektronikus anyakönyvi rendszer része a) az elektronikus anyakönyv, b) az anyakönyvi okmánynyilvántartás. (2) A elektronikus anyakönyvi rendszerben az adatokat a Kormány által rendeletben kijelölt szerv (a továbbiakban: központi nyilvántartó szerv) kezeli. Az anyakönyvi okmánynyilvántartás 74. § (1) Az anyakönyvi eljárás során használt biztonsági okmányokról a közhitelességet szolgáló ellenőrzés, valamint a visszaélések megakadályozása céljából központi nyilvántartást (a továbbiakban: okmánynyilvántartás) kell vezetni. (2) Az okmánynyilvántartás tartalmazza a) az okmány aa) felhasználására jogosult szerv megnevezését és azonosítóját, ab) egyedi azonosítóját, ac) bevételezésének helyét és idejét, ad) tényleges tárolási helyét, ae) kiállítására, felhasználására, érvényességére és selejtezésére vonatkozó adatokat, b) a kiállított anyakönyvi kivonatban szereplő személyes és okmányazonosító adatokat, c) az anyakönyvi kivonat kiállítását kérő természetes személy ügyfél természetes személyazonosító adatait és lakcímét, illetve a nem természetes személy ügyfél nevét, székhelyét vagy telephelyét, képviselőjének nevét, d) az anyakönyvi kivonatot kiállító anyakönyvvezető azonosításához szükséges adatokat. (3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott adatokat az okmánynyilvántartás határidő nélkül tartalmazza, a (2) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott adatokat az anyakönyvi kivonat kiállítását követő öt év elteltével törölni kell. 75. § Az okmánynyilvántartás vezetéséhez – a nyilvántartott adatok és azok változásai tekintetében – az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter rendeletében meghatározott rend szerint adatszolgáltatásra kötelezett a) az anyakönyvvezető, b) a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának jegyzője, c) a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, valamint d) az anyakönyvi ügyekért felelős miniszter. VIII. FEJEZET ADATTOVÁBBÍTÁS, AZ ANYAKÖNYVI ADATOK VÉDELME Az anyakönyvi adatkezelés célja és időtartama 76. § (1) Az anyakönyv a leszármazás és a családi kapcsolatok közhiteles igazolása, valamint az ezzel összefüggő adatigények kielégítése céljából személyi alapnyilvántartásként nyilvántartja a természetes személyek személyállapotát meghatározó azon alapvető eseményeket és adatokat, amelyekhez személyi és vagyoni joghatások fűződnek. (2) Az anyakönyv a bejegyzett adatokat határidő nélkül tartja nyilván. Az adattovábbítás módja és tartalma 77. § Az anyakönyvből az elektronikus anyakönyvben nyilvántartott adatok tekintetében a) a központi nyilvántartó szerv az arra jogosultnak közvetlen hozzáférést biztosít, b) a központi nyilvántartó szerv és az anyakönyvvezető törvényben meghatározott kötelező adattovábbítást végez, c) az anyakönyvvezető az arra jogosult részére adatigénylés alapján adattovábbítást végez, vagy d) az anyakönyvvezető az arra jogosult kérelmére hatósági bizonyítványt állít ki. 78. § Az anyakönyvből a kizárólag a papíralapú anyakönyvben nyilvántartott adat, valamint az anyakönyvi alapirat tekintetében az anyakönyvvezető az arra jogosult a) részére engedélyezi a betekintést, b) részére adatigénylés alapján adattovábbítást végez, vagy c) kérelmére hatósági bizonyítványt állít ki. 79. § (1) Az 1980. december 31-ig vezetett anyakönyv levéltár által őrzött másodpéldányából történő adattovábbításra – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – az anyakönyvből történő adattovábbítás szabályait kell megfelelően alkalmazni. (2) A levéltár által ő …