2003. CXXX. törvény az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről.

2003. CXXX. törvény az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről. I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. § E törvényt a büntető ügyekben az Európai Unió tagállamaival folytatott együttműködés, valamint az európai elfogatóparancs alapján folytatott átadási eljárás során kell alkalmazni. 2. § E törvény eltérő rendelkezésének hiányában a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt és a büntetőeljárásról szóló törvényt az Európai Unió tagállamaival (a továbbiakban: tagállam) az európai elfogatóparancs alapján folytatott átadási eljárásban és bűnügyi jogsegélyforgalomban is megfelelően alkalmazni kell. II. Fejezet AZ EURÓPAI ELFOGATÓPARANCS ÉS AZ ÁTADÁS 1. Cím ÁTADÁS MAGYARORSZÁGRÓL 3. § (1) A Magyar Köztársaság területén tartózkodó személy az Európai Unió más tagállamának igazságügyi hatósága (a továbbiakban: tagállami igazságügyi hatóság) által kibocsátott európai elfogatóparancs alapján büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából elfogható és átadható olyan bűncselekmények esetén, amelyeknél a kibocsátó tagállam joga szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, vagy ha jogerősen legalább négy hónapi szabadságvesztésre, illetőleg szabadságelvonással járó intézkedésre ítélték. A törvényt az Országgyűlés a 2003. december 22-i ülésnapján fogadta el. (2) A keresett személyt a cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül az európai elfogatóparancs alapján át kell adni az e törvény 1. számú mellékletében meghatározott bűncselekmény-fajták esetében. (3) Az e törvény 1. számú mellékletében meghatározott bűncselekmény-fajták esetében, ha az európai elfogatóparancsot kibocsátó igazságügyi hatóság államának joga szerint a büntetési tétel felső határa nem éri el a három évi szabadságvesztést, illetőleg szabadságelvonással járó intézkedést, valamint az 1. számú mellékletben fel nem sorolt bűncselekmény-fajták esetében az átadás akkor engedélyezhető, ha azok a cselekmények, amelyek miatt az európai elfogatóparancsot kibocsátották, a magyar törvény szerint bűncselekménynek minősülnek. (4) Az európai elfogatóparancs végrehajtása nem tagadható meg az adókkal és az illetékekkel, a vámokkal és a devizával kapcsolatos bűncselekmények esetén amiatt, hogy a magyar jog nem ismer ugyanolyan adót vagy illetéket, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátó tagállam joga. 4. § Az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni: a) ha a keresett személy gyermekkor miatt nem büntethető (Btk. 23. §); b) ha a 3. § (3) bekezdésében említett valamely esetben az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény; c) ha a magyar törvény szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült; d) ha egy tagállamban a keresett személy ellen az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt már olyan határozatot hoztak, amely a büntetőeljárás megindításának akadályát képezi, vagy amely alapján a büntetést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó tagállam joga szerint az nem hajtható végre; e) ha a keresett személyt egy harmadik államban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélték, feltéve, hogy a büntetést már végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy a jogerős ítéletet hozó állam joga szerint az nem hajtható végre; f) ha az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekmény miatt a keresett személy ellen a Magyar Köztársaság területén büntetőeljárás van folyamatban; g) ha a magyar igazságügyi hatóság (bíróság, ügyész) vagy nyomozó hatóság az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény miatt a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást, illetve az eljárást megszüntette; h) ha az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekményre a magyar törvény szerint közkegyelem terjed ki, és a bűncselekményre a magyar büntető törvényt kell alkalmazni (Btk. 3. és 4. §). 5. § (1) Ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik, az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni, és a szabadságvesztés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása iránt kell intézkedni (Btk. 6. §, Be. 579. §). (2) Ha az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik, csak akkor adható át, ha a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság megfelelő jogi garanciát nyújt arra, hogy szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jogerős kiszabása esetén a keresett személyt kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására visszaszállítják a Magyar Köztársaság területére. 6. § Megtagadható az európai elfogatóparancs végrehajtása, ha az olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet egészben vagy részben a Magyar Köztársaság területén követtek el. 7. § Ha az európai elfogatóparancsot olyan határozat végrehajtása céljából bocsátották ki, amelyet a keresett személy távollétében hoztak, és a keresett személlyel nem közölték előzetesen a távollétében hozott határozat alapjául szolgáló tárgyalás időpontját és helyét, az átadás feltételeként kell szabni, hogy a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság megfelelő jogi garanciát nyújt arra, miszerint a keresett személynek lehetősége lesz a kibocsátó tagállamban az ügy újratárgyalását kérni és a bírósági tárgyaláson jelen lenni. 8. § (1) Ha ugyanazon személy ellen két vagy több tagállam bocsátott ki európai elfogatóparancsot, az összes körülmény mérlegelésével kell dönteni arról, hogy melyik európai elfogatóparancs kerüljön végrehajtásra, és annak alapján a keresett személy átadására. A döntés meghozatalakor figyelemmel kell lenni különösen a bűncselekmény súlyára és elkövetési helyére, az európai elfogatóparancsok kibocsátásának időpontjára, valamint arra, hogy az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották-e ki. (2) Az (1) bekezdés szerinti döntéshez — szükség esetén — beszerezhető az Európai Unióról szóló szerződés 29. cikke szerinti Európai Igazságügyi Együttműködési Egység (a továbbiakban: Eurojust) véleménye. (3) Ha egy európai elfogatóparancs és egy harmadik ország kiadatási kérelme ütközik, az eljárásra a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezései az irányadóak. (4) E § nem érinti a Magyar Köztársaságnak a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumából eredő kötelezettségeit. 9. § Az e Cím alapján mint végrehajtó igazságügyi hatóság kizárólag a Fővárosi Bíróság jár el egyesbíróként. Határozata ellen, ha e törvény nem zárja ki, fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla bírál el tanácsülésen. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. 10. § Más tagállam által kibocsátott nemzetközi körözés alapján a Magyar Köztársaság területén elfogott személyt őrizetbe kell venni és a Fővárosi Bíróság elé kell állítani, ha vele szemben a nemzetközi körözésben megjelölt bűncselekmény miatt európai elfogatóparancs kibocsátásának van helye, illetőleg ha vele szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki. Ez az őrizet hetvenkét óráig tarthat. 11. § (1) A Fővárosi Bíróság tárgyalást tart, amelyen a) a keresett személyt meghallgatja, különösen sze mélyazonosságára, állampolgárságára; és — ha erre nyilatkozni kíván — az átadás feltételeit e törvény alapján befolyásoló körülményekre; b) tájékoztatja a keresett személyt az egyszerűsített átadási eljárás lehetőségéről (12. §) és annak jogkövetkezményeiről; c) ha a keresett személy nem kíván élni az egyszerűsített átadási eljárás lehetőségével, és a bíróság megállapítja, hogy nem áll fenn a 4. §-ban, az 5. § (1) bekezdésében, illetőleg a 6. §-ban említett megtagadási okok valamelyike, elrendeli a keresett személy ideiglenes átadási letartóztatását, és az erről szóló határozatot haladéktalanul megküldi az igazságügy-miniszternek. (2) A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező. A Fővárosi Bíróság a tárgyalásról az ügyészt értesíti, a tárgyalásra a védőt idézi. (3) Ha a keresett személynek nincs meghatalmazott védője, védőt, ha a magyar nyelvet nem ismeri, tolmácsot rendel ki számára. (4) Ha a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság kéri, a Fővárosi Bíróság az átadási eljárás keretében elrendeli a 24. § (1) bekezdésében megjelölt tárgyaknak a rendőrség általi felkutatását és lefoglalását. 12. § (1) A Fővárosi Bíróság elrendeli a keresett személy átadási letartóztatását és átadását (egyszerűsített átadás), ha a) az európai elfogatóparancs végrehajtásának és az átadásnak a feltételei fennállnak, és b) a keresett személy — a megfelelő figyelmeztetést követően — az átadásába beleegyezik, ebben az esetben a figyelmeztetést és a beleegyezést, valamint adott esetben a 31. §-ban említett specialitás szabálya alkalmazásának jogáról való kifejezett lemondást jegyzőkönyvben rögzíti. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott beleegyezés nem vonható vissza. (3) Az egyszerűsített átadás elrendelése ellen fellebbezésnek nincs helye. 13. § (1) Ha a keresett személy az átadásába nem egyezik bele, a 11. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt intézkedésről az igazságügy-miniszter értesíti a tagállami igazságügyi hatóságot az európai elfogatóparancs haladéktalan megküldése érdekében. (2) Az európai elfogatóparancsot az igazságügy-miniszter fogadja, és azt haladéktalanul megküldi a Fővárosi Bíróságnak. (3) Az európai elfogatóparancs hozzáérkezését követően a Fővárosi Bíróság tárgyalást tart, amelyre a 11. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell. (4) Ha az európai elfogató parancs végrehajtásának és az átadásnak a feltételei fennállnak, arról határozattal dönt. A tárgyaláson hozott határozattal szembeni fellebbezésről az ügyésznek, a keresett személynek és védőjének a határozat kihirdetését követően nyomban nyilatkoznia kell. (5) A fellebbezést két napon belül az iratokkal együtt közvetlenül kell felterjeszteni a Fővárosi Ítélőtáblához. 14. § Az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása esetén, annak okáról a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot az igazságügy-miniszter a megtagadásról rendelkező jogerős határozat alapján tájékoztatja. 15. § (1) A 11. § c) pontja szerint elrendelt ideiglenes átadási letartóztatást meg kell szüntetni, ha annak elrendelésétől számított negyven napon belül az európai elfogatóparancs nem érkezik meg. (2) A 12. § (1) bekezdése és a 13. § (4) bekezdése szerint elrendelt átadási letartóztatás a keresett személy átadásáig tart. (3) Az átadási és ideiglenes átadási letartóztatás helyett más személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés nem alkalmazható, illetve óvadék ellenében a keresett személy ideiglenes átadási letartóztatása, illetőleg átadási letartóztatása nem mellőzhető, illetve nem szüntethető meg. 16. § (1) Az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló jogerős határozatot, ha a keresett személy a) beleegyezik az átadásába, a beleegyezés kinyilvánítását követő tíz, b) az átadásába nem egyezik bele, az elfogását követő hatvan napon belül kell meghozni. (2) Ha kivételes esetben az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló határozat az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hozható meg, a Fővárosi Bíróság a késedelem okainak közlése mellett — az igazságügy-miniszter útján — haladéktalanul tájékoztatja erről a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot. A határidő ebben az esetben további harminc nappal meghosszabbítható. (3) Ha kivételes esetben nem lehet betartani az e §-ban előírt határidőket, a késedelem okainak közlése mellett az igazságügy-miniszter erről tájékoztatja az Eurojustot. 17. § Ha az a személy, akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, az átadása esetén a menedékjogi eljárást fel kell függeszteni, és azt akkor kell folytatni, ha a személy a Magyar Köztársaság területére visszatér. 18. § (1) Ha a keresett személyt nemzetközi jogon vagy a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség illeti meg a Magyar Köztársaság területén, a 16. §-ban előírt határidőket attól a naptól kell számítani, amelyen a Fővárosi Bíróságra érkezik a mentesség felfüggesztéséről, illetve a büntetőeljárás megindításához való előzetes hozzájárulásról szóló értesítés. (2) A mentesség felfüggesztése érdekében a Fővárosi Bíróság haladéktalanul megkeresi a nemzetközi jogon vagy a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség ügyében döntési jogkörrel rendelkező szervet, illetve személyt. Ha a mentesség felfüggesztése egy másik állam vagy valamely nemzetközi szervezet hatáskörébe tartozik, e tényről a szükséges intézkedés megtétele érdekében — az igazságügy-miniszter útján — értesíti a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot. 19. § Ha a Fővárosi Bíróság megítélése szerint a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság által közölt tények és adatok nem elégségesek az európai elfogatóparancs végrehajtása és az átadás tárgyában történő határozathozatalhoz, kérheti az igazságügy-miniszter útján, hogy sürgősséggel bocsássák a rendelkezésére a szükséges kiegészítő információkat, és — különösen a 4. §-ban, az 5. § (2) bekezdésében, a 7. §-ban, valamint a 25. § (3) bekezdésében meghatározottakat, és a 16. §-ban előírt határidők figyelembevételével — határidőt szabhat ezek megküldésére. 20. § (1) A keresett személy átadásáról az Országos Rendőr-főkapitányság Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ Interpol Magyar Nemzeti Iroda (a továbbiakban: Interpol) a rendőrség közreműködésével gondoskodik, és annak — az érintett hatóságok megállapodása szerinti — a lehető legkorábbi időpontban meg kell történnie. (2) A keresett személyt legkésőbb az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az átadásról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított tíz napon belül át kell adni az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam illetékes hatóságának. (3) Ha a keresett személy átadása a (2) bekezdésben előírt határidőn belül a tagállamok bármelyikén kívül eső elháríthatatlan akadály miatt nem lehetséges, új átadási időpontban kell megegyezni. A keresett személyt ebben az esetben az így megállapított új határnapot követő tíz napon belül kell átadni. (4) Az átadás kivételesen ideiglenesen elhalasztható különös méltánylást érdemlő emberiességi okból, különösen, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az átadás végrehajtása veszélyeztetné a keresett személy életét vagy egészségét. Az ideiglenes elhalasztási ok megszűnését követően az európai elfogatóparancsot végre kell hajtani. A Fővárosi Bíróság az ideiglenes elhalasztásról és annak okáról — az igazságügy-miniszter útján — haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot, és új átadási időpontban állapodik meg. A keresett személyt ebben az esetben a megállapodás szerinti új időpontot követő tíz napon belül kell átadni. (5) Az érintett személyt a (2)—(4) bekezdésben említett határidők lejárta után haladéktalanul szabadon kell bocsátani. (6) Az igazságügy-miniszter az európai elfogató parancs végrehajtásáról és az átadásról szóló döntésről, valamint a keresett személy európai elfogatóparancs alapján történt fogva tartásának időtartamáról értesíti a kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságot és az Interpolt. 21. § (1) Ha a keresett személy nem mondott le a 31. §-ban meghatározott specialitás szabályának alkalmazásáról, az átadását követően kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtásához a hozzájárulást meg kell adni, ha a bűncselekmény, amelyre vonatkozóan azt kérik, e törvény rendelkezései szerint önmagában is átadási kötelezettséget von maga után. A hozzájárulás a 3. § alapján nem tagadható meg. Az 5. § (2) bekezdésében, illetve a 7. §-ban az átadás feltételeként megszabott jogi garanciákat ebben az esetben is meg kell követelni. (2) Az erre vonatkozó határozatot legkésőbb a kérelem kézhezvételét követő harminc napon belül tanácsülésen kell meghozni. (3) A (2) bekezdés szerinti határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. (4) Az (1) bekezdés szerinti eljárást kell lefolytatni további átadás esetén is, ha a keresett személy nem mondott le a specialitás szabályának alkalmazásáról, és az átadását követően egy másik tagállam bocsát ki ellene európai elfogatóparancsot. A hozzájárulást e törvény rendelkezéseivel, valamint a vonatkozó egyezményekkel összhangban kell elbírálni. 22. § (1) A Fővárosi Bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtásáról hozott határozatában elhalaszthatja a keresett személy átadását annak érdekében, hogy ellene a Magyar Köztársaság területén a büntetőeljárást lefolytathassák, illetve hogy — ha már elítélték — az európai elfogatóparancs kibocsátásának alapjául szolgáló cselekménytől különböző bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetését vagy szabadságelvonással járó intézkedését végrehajthassák. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott átadást elhalasztó határozatot a Fővárosi Bíróság az európai elfogatóparancs végrehajtásáról hozott határozatát követően is meghozhatja. (3) Az átadás elhalasztása helyett a Fővárosi Bíróság — a kibocsátó tagállami igazságügyi hatósággal írásban történt közös megállapodásban meghatározott feltételek szerint — ideiglenesen átadhatja a keresett személyt az európai elfogató parancsot kibocsátó tagállami igazságügyi hatóságnak. 23. § Ha a keresett személy az átadási letartóztatás elrendelésekor előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, illetve vele szemben szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, az átadási letartóztatást attól az időponttól kezdődően kell foganatba venni, amikor az előzetes letartóztatás megszűnik, illetve a szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása befejeződik. 24. § (1) A Fővárosi Bíróság az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállami igazságügyi hatóság kérelmére vagy hivatalból elrendeli azoknak a tárgyaknak a lefoglalását és átadását a) amelyek bizonyítási eszközként felhasználhatók, vagy b) amelyeket a keresett személy a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. (2) Az (1) bekezdésben említett tárgyak akkor is átadhatók, ha az európai elfogatóparancsot a keresett személy halála vagy szökése miatt nem lehet végrehajtani. (3) Ha a Magyar Köztársaság területén folyamatban lévő büntetőeljárásban az (1) bekezdésben említett tárgyakra szükség van, azokat ideiglenesen vissza lehet tartani vagy a visszaszolgáltatás feltételével át lehet adni az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállamnak. (4) E § rendelkezései nem érintik az e tárgyakon fennálló tulajdonjogot és egyéb jogokat. 2. Cím ÁTADÁS IRÁNTI MEGKERESÉS 25. § (1) Ha a terhelt az Európai Unió valamely tagállamában tartózkodik, és vele szemben büntetőeljárást kell lefolytatni, a bíróság haladéktalanul európai elfogató parancsot bocsát ki. Ha jogerősen kiszabott szabadságvesztést kell a terhelttel szemben végrehajtani, az európai elfogatóparancsot a büntetés-végrehajtási bíró bocsátja ki. (2) Az európai elfogatóparancs olyan cselekmények esetén bocsátható ki, amelyeknél a magyar büntető törvény szerint a büntetési tétel felső határa legalább egy évi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés. Ha a szabadságvesztést kiszabó vagy a szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó határozatot már meghozták, az európai elfogatóparancs csak akkor bocsátható ki, ha a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés tartama legalább négy hónap. (3) Az európai elfogatóparancsot e törvény 2. számú mellékletében szereplő formanyomtatványnak megfelelően kell kibocsátani. (4) Az európai elfogatóparancsot le kell fordítani a végrehajtó tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. (5) A bíróság az európai elfogatóparancsban kérheti azon tárgyak lefoglalását és átadását, a) amelyek bizonyítási eszközként felhasználhatók, vagy b) amelyeket a keresett személy a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. (6) A büntetőeljárás befejezését követően haladéktalanul és díjmentesen vissza kell szolgáltatni azokat az átadott tárgyakat, amelyekre az azokat átadó tagállamnak vagy harmadik személynek szerzett joga fennmaradt. 26. § Ha a bíróság már kibocsátott a keresett személy ellen nemzetközi elfogatóparancsot, akkor az európai elfogatóparancs annak helyébe lép, megtartva az eredeti kibocsátási időpontot és a bírósági ügyszámot. Az európai elfogatóparancs kibocsátásáról a bíróság ebben az esetben a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központot értesíti. 27. § Az európai elfogatóparancsot a terhelt elfogásáról történt értesítéstől számított három napon belül az igazságügy-miniszternek kell továbbításra megküldeni. 28. § (1) Szabadságvesztés végrehajtására irányuló átadás esetén, ha halmazati büntetést szabtak ki, és a tagállami igazságügyi hatóság nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására engedélyezi az átadást, az első fokon eljárt bíróság határozatot hoz az arra a cselekményre eső büntetésrészről, amellyel kapcsolatban az átadást a tagállami igazságügyi hatóság engedélyezi. Az eljárásra a büntetőeljárásról szóló törvénynek a különleges eljárásokra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. (2) Az (1) bekezdésben írt büntetésrészt a halmazati büntetés alapját képező bűncselekmények büntetési tételei felső határának egymáshoz viszonyított arányából kiindulva kell megállapítani. (3) Ha a szabadságvesztést, amelyre az átadást a tagállami igazságügyi hatóság engedélyezi, összbüntetésbe foglalták, azt az alapítéletben kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyre az átadást kérik, illetve engedélyezik. Az (1) és (2) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell, ha az alapítéletben halmazati büntetést szabtak ki. (4) Ha az átadást az összbüntetésbe foglalt valamennyi szabadságvesztés végrehajtására kérik, illetve engedélyezik, az összbüntetésben megállapított szabadságvesztést kell végrehajtani. 29. § Az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő külföldi fogva tartás teljes időtartamát be kell számítani a bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe. 30. § Ha a tagállami igazságügyi hatóság az átadás elhalasztása helyett — az írásban kötött közös megállapodásban meghatározott feltételek szerint — ideiglenesen átadja a keresett személyt, a megállapodásban rögzített feltételek minden magyar hatóságra kötelezőek. 31. § (1) Az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától (a specialitás szabálya). (2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható az alábbi esetekben: a) ha a személy a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el — bár erre lehetősége lett volna — a Magyar Köztársaság területét, vagy elhagyása után ide visszatér; b) ha a bűncselekmény szabadságvesztés büntetéssel nem büntethető, vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel nem fenyegetett; c) ha a büntetőeljárás eredményeként nem kerül sor személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazására; d) ha a személlyel szemben szabadságelvonással nem járó büntetés vagy intézkedés, különösen pénzbüntetés vagy pénzmellékbüntetés szabható ki, illetőleg alkalmazható, még akkor sem, ha a büntetés vagy intézkedés személyi szabadságának korlátozását eredményezheti; e) ha a személy beleegyezett az átadásába, és ezzel egyidejűleg lemondott a specialitás szabályának alkalmazásáról; f) ha a személy az átadása után, az átadását megelőzően elkövetett meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról. A lemondó nyilatkozatot a magyar illetékes igazságügyi hatóság előtt kell megtenni, és azt jegyzőkönyvbe kell venni, amelyet mind az igazságügyi hatóság képviselőjének, mind a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A lemondó nyilatkozatot úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy azt az érintett személy önként és az abból adódó következmények teljes tudatában tette. A személy védőt vehet igénybe.; g) ha a személyt átadó tagállami igazságügyi hatóság a (3) bekezdéssel összhangban hozzájárulását adja. (3) A hozzájárulás iránti kérelmet a 25. § (3) bekezdésében hivatkozott adatok és a 25. § (4) bekezdése szerinti fordítás kíséretében kell a 27. §-ban meghatározott úton előterjeszteni a tagállami igazságügyi hatóságnak. 32. § (1) Az európai elfogatóparancs alapján keresett személy a végrehajtó tagállam hozzájárulása nélkül, az átadása előtt elkövetett bűncselekmény miatt kibocsátott európai elfogatóparancs alapján az alábbi esetekben átadható a végrehajtó tagállamtól különböző tagállamnak: a) ha a keresett személy a végleges szabadon bocsátását követő negyvenöt napon belül nem hagyja el — bár erre lehetősége lett volna — a Magyar Köztársaság területét, vagy elhagyása után ide visszatér; b) ha a keresett személy beleegyezik abba, hogy az európai elfogatóparancs alapján a végrehajtó tagállamtól különböző tagállamnak átadják. A lemondó nyilatkozatot bíróság előtt kell megtenni, és azt jegyzőkönyvbe kell venni, amelyet mind a bírónak, mind a nyilatkozattevőnek alá kell írnia. A lemondó nyilatkozatot úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy azt az érintett személy önként és az abból adódó következmények teljes tudatában tette. A személy védőt vehet igénybe; c) ha a keresett személyre a 31. § (2) bekezdésének a), e), f) és g) pontja szerint nem vonatkozik a specialitás szabálya. (2) Az (1) bekezdésben foglalt eseteket kivéve az európai elfogatóparancs alapján átadott személy nem adható ki harmadik államnak azon tagállam illetékes hatóságának hozzájárulása nélkül, amely őt átadta. 33. § A keresett személy átvételéről az Interpol a rendőrség közreműködésével gondoskodik. 3. Cím KÖLTSÉGVISELÉS 34. § A tagállami igazságügyi hatóság által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása során a Magyar Köz társaság területén felmerülő költség bűnügyi költség, amelyet a Magyar Állam visel. 4. Cím ÁTSZÁLLÍTÁS 35. § (1) Az igazságügy-miniszter engedélyezi, hogy a keresett személyt a Magyar Köztársaság területén átadás céljából átszállítsák, feltéve, hogy tájékoztatást kapott a) annak a személynek a személyazonosságáról és állampolgárságáról, aki ellen az európai elfogatóparancsot kibocsátották; b) az európai elfogatóparancs meglétéről; c) a bűncselekmény jellegéről és jogi minősítéséről; d) a bűncselekmény körülményeinek ismertetéséről, ideértve az elkövetés időpontját és helyét is. (2) Ha az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezik, a keresett személy csak akkor szállítható át, ha a kibocsátó tagállam megfelelő jogi garanciát nyújt arra, hogy a szabadságvesztés büntetés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés jogerős kiszabása esetén kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására visszaszállítják a Magyar Köztársaság területére. (3) A légi úton történő átszállítás esetén az (1) bekezdés akkor alkalmazható, ha nem tervezett leszállásra kerül sor. (4) Ha az átszállítás olyan személyt érint, akit harmadik állam ad ki egy tagállamnak, az (1)—(3) bekezdést megfelelően kell alkalmazni. Ebben az esetben az ,,európai elfogatóparancs’’ alatt a ,,kiadatási kérelmet’’ kell érteni. III. Fejezet AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAIVAL BÜNTETŐ ÜGYEKBEN FOLYTATOTT ELJÁRÁSI JOGSEGÉLY 1. Cím AZ ELJÁRÁSI JOGSEGÉLY ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI 36. § (1) Ha e törvény vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott együttműködés során a 37. §-ban meghatározott eljárási jogsegély-formák iránti megkeresés előterjesztésére a büntetőeljárás megindítását követően a magyar igazságügyi hatóságok közvetlenül jogosultak. (2) A büntetőeljárás megindítása előtt a tagállami bűnüldöző szerv által megküldött, illetőleg a magyar bűnüldö ző szerv által előterjesztett eljárási jogsegély iránti megkeresés fogadására és teljesítésére, illetve előterjesztésére a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a büntetőeljárás megindítása előtt előterjesztett megkeresés végrehajtása során az ügyben a büntetőeljárást megindítják, az együttműködést a továbbiakban csak e törvény szerint mint eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítését lehet folytatni. (3) E fejezet rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik. 37. § Az eljárási jogsegély formái: a) közvetlen tájékoztatás, b) tárgyak visszaadása, c) fogvatartott személyek ideiglenes átszállítása, d) kihallgatás zártcélú távközlő hálózat útján, e) kihallgatás távbeszélőkészülék útján, f) közös nyomozócsoport létrehozása, g) fedett nyomozó alkalmazása, h) ellenőrzött szállítás és bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés, i) bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés. 38. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a tagállami igazságügyi hatóság által előterjesztett, a 37. §-ban meghatározott eljárási jogsegély-formák iránti megkeresés fogadására és teljesítésére a magyar jog szerint a büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező magyar igazságügyi hatóságok jogosultak. (2) A magyar igazságügyi hatóságok nemzetközi szerződés alapján a tagállamok bűnüldöző szerveitől is elfogadhatnak, illetve közvetlenül e szervekhez is intézhetnek eljárási jogsegély iránti megkeresést, ha a tagállam belső joga lehetővé teszi azt, hogy a bűnüldöző szervek a büntető ügyekben folytatott jogsegélyforgalomban részt vegyenek. (3) Az eljárási jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető és nem terjeszthető elő, ha az csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét. (4) A (2) és (3) bekezdésben foglalt feltételek vizsgálata a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, a vádirat benyújtása után az igazságügy-miniszter hatáskörébe tartozik. 39. § (1) A megkeresést írásban, indokolt esetben a megkereső azonosítását lehetővé tevő más alkalmas módon vagy eszközzel — különösen telefax vagy számítástechnikai rendszer útján — is elő lehet terjeszteni, illetőleg az így előterjesztett megkeresést szabályszerűnek kell tekinteni. (2) Ha a magyar igazságügyi hatóságnak a megkeresés teljesítésére nincs hatásköre vagy nem rendelkezik illetékességgel, a megkeresést haladéktalanul átteszi a hatáskörrel, illetőleg illetékességgel rendelkező magyar igazságügyi hatósághoz. A megkeresés áttételéről — a magyar igazságügyi hatóság pontos megjelölésével — az áttételt elrendelő magyar igazságügyi hatóság értesíti a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot. 40. § (1) Ha a megkeresésben foglaltak alapján a teljesítés nem, vagy csak részben lehetséges, a magyar igazságügyi hatóság e körülményről haladéktalanul tájékoztatja a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot, és ezzel egyidejűleg megjelöli azokat az adatokat, amelyek ismerete a megkeresés teljesítéséhez szükséges. Szükség esetén a magyar igazságügyi hatóság a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot közvetlenül, rövid úton megkeresi a szükséges adatok közlése érdekében. (2) Ha a megkeresés teljesítése során olyan körülmények merülnek fel, amelyek alapján e törvény rendelkezései szerint nincs helye az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésének, az iratokat az akadály megjelölésével az ügyész a legfőbb ügyésznek, a bíróság pedig az igazságügyminiszternek küldi meg. A legfőbb ügyész, illetve az igazságügy-miniszter — az ok megjelölésével — értesíti a megkereső tagállami igazságügyi hatóságot a megkeresés teljesítésének akadályáról. 41. § Ha a magyar igazságügyi hatóság által előterjesztett megkeresést a tagállami igazságügyi hatóság az abban megjelölt feltételek alapján nem, vagy csak részben tudja teljesíteni, azonban a megkeresés indokai továbbra is fennállnak, a magyar igazságügyi hatóság a tagállami igazságügyi hatóság által megjelölt feltételek teljesítése érdekében intézkedik. 42. § Ha az eljárási jogsegély iránti megkeresésnek helyt adnak, a külföldi személyek ki- és beutazásának, valamint a tárgyak átadásának és átvételének a magyar útlevél-, az idegenrendészeti és a vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát. Az alkalmazandó eljárási szabályok 43. § A magyar igazságügyi hatóság az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítése során a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kifejezetten kért és megjelölt szabályok szerint, illetve technikai módszert alkalmazva jár el, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar jogrendszer alapelveivel. 44. § A magyar igazságügyi hatóság kérheti a tagállami igazságügyi hatóságot, hogy megkeresését a magyar jogszabályokban foglaltak szerint, illetve az általa meghatározott technikai módszert alkalmazva teljesítse. 45. § Az eljárási jogsegély keretében az érintett személy tanúként vagy terheltként történő kihallgatásakor a ma gyar, és — erre vonatkozó kérelem esetén — a megkereső tagállam jogának a kihallgatásra, a vallomástétel megtagadására, illetve a vallomástételi mentességekre és akadályokra vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell. 46. § E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni a jogi személlyel szemben indult büntetőeljárással összefüggésben előterjesztett jogsegély iránti megkeresésekre is. A tagállami igazságügyi hatóság által jogi személy vonatkozásában előterjesztett eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésére — ha a megkeresésből más nem következik — a jogi személy székhelye szerint illetékes ügyész, illetve bíróság jogosult. A HATÁRIDŐK 47. § (1) A megkeresést a megkereső tagállami igazságügyi hatóság által kért határidőt alapul véve kell teljesíteni. (2) Ha a megkeresés fogadásakor nyilvánvaló, hogy annak teljesítése az abban foglalt határidőn belül nem lehetséges, a magyar igazságügyi hatóság haladéktalanul tájékoztatást ad a megkeresés teljesítéséhez szükséges időtartamról. A megkereső tagállami igazságügyi hatóságtól nyilatkozatot kell kérni arról, hogy a magyar igazságügyi hatóság által megjelölt teljesítési határidő ismeretében is fenntartja-e a megkeresését. 48. § (1) A magyar igazságügyi hatóság a megkeresésben megadott határidő kitűzésének indokát megjelöli. (2) Ha a megkeresett tagállami igazságügyi hatóság arról tájékoztatja a magyar igazságügyi hatóságot, hogy a megkeresése a kért határidőn belül nem teljesíthető, a magyar igazságügyi hatóságnak haladéktalanul nyilatkoznia kell, hogy a megkeresést továbbra is fenntartja-e. A hivatalos iratok kézbesítése 49. § (1) A magyar igazságügyi hatóság a hivatalos iratot az Európai Unió tagállamában tartózkodó címzett részére közvetlenül, posta útján, kézbesítési bizonyítvánnyal, zárt iratban kézbesíti. (2) A hivatalos iratot — ha a címzett a magyar nyelvet nem ismeri — le kell fordítani a címzett anyanyelvére, illetőleg az általa ismertként megjelölt más nyelvre vagy — ha ezek a magyar igazságügyi hatóság által nem ismertek — a címzett tartózkodás helye szerinti tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. Az irathoz a címzett által ismert nyelven mellékelni kell a tájékoztatást az eljárási jogairól és kötelességeiről. (3) Hivatalos iratot csak abban az esetben lehet a címzett tartóz kodási helye szerinti tagállam hatóságainak eljárási jogsegély keretében a kézbesítés érdekében megküldeni, ha a) a címzett címe ismeretlen, illetőleg nem pontosan ismert, vagy b) a postai úton történő kézbesítés nem volt lehetséges, vagy c) megalapozottan feltételezhető, hogy a postai úton való kézbesítés nem vezet eredményre. 2. Cím AZ ELJÁRÁSI JOGSEGÉLY EGYES FORMÁI A közvetlen tájékoztatás 50. § (1) A magyar igazságügyi hatóság a folyamatban lévő vagy befejezett büntető ügyben a tagállami igazságügyi hatóságnak közvetlenül tájékoztatást adhat, illetve ilyen üggyel kapcsolatban közvetlenül tájékoztatást kérhet. (2) A magyar nyomozó hatóság a büntetőeljárással kapcsolatban a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elrejtőzésének, a bűncselekmény befejezésének avagy újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása végett, vagy késedelmet nem tűrő más okból a tagállami igazságügyi hatóságtól vagy a tagállami bűnüldöző szervtől közvetlenül tájékoztatást kérhet, illetve annak tájékoztatást adhat. A tájékoztatás tényéről, valamint a tájékoztatás tartalmáról a magyar nyomozó hatóság az ügyészt haladéktalanul értesíti. A tárgyak visszaadása 51. § (1) A magyar igazságügyi hatóság azt a tárgyat, amelyre a bűncselekményt elkövették, a tagállami igazságügyi hatóság megkeresésére átadhatja abból a célból, hogy azokat a tagállami igazságügyi hatóság a tulajdonosnak visszaadja. A megkeresés csak akkor teljesíthető, ha a megkereső tagállami igazságügyi hatóság a megkeresés alapjául szolgáló határozatában vagy a mellékletként csatolt okiratokkal kétséget kizáró módon igazolja az érintett személy tulajdonjogát. (2) A magyar igazságügyi hatóság elrendeli az átadni kért tárgy lefoglalását, és — szükség esetén — az ismeretlen helyen lévő tárgy körözését rendelheti el. (3) A tárgy átadása nem sértheti jóhiszemű harmadik személy jogait, és nem veszélyeztetheti a Magyar Köztársaság területén folyamatban lévő büntetőeljárás sikerét. (4) Ha az átadni kért tárgyra a Magyar Köztársaság területén folyamatban lévő büntetőeljárásban szükség van, a tárgy átadását az eljárás jogerős befejezéséig vagy a lefoglalás jogerős megszüntetéséig a magyar igazságügyi ható ság elhalasztja, és erről a megkereső igazságügyi hatóságot haladéktalanul tájékoztatja. (5) A magyar igazságügyi hatóság közvetlenül megkeresheti a tagállami igazságügyi hatóságot olyan tárgy átadása érdekében, amelyre a bűncselekményt elkövették, és amelynek visszaadása iránt a magyar igazságügyi hatóság előtt a tulajdonjogát kétséget kizáró módon igazoló személy kérelmet terjesztett elő. A kérelmet a tagállami igazságügyi hatósághoz intézett eljárási jogsegély iránti megkereséshez csatolni kell. A fogvatartott személy ideiglenes átszállítása 52. § (1) Ha a tagállami igazságügyi hatóság olyan, a Magyar Köztársaság területén teljesítendő eljárási cselekmény iránt terjesztett elő megkeresést, amelyen a megkereső tagállam területén fogvatartott személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt — a megkereső tagállammal megkötött eseti megállapodás alapján — az eljárási cselekmény végrehajtása érdekében a Magyar Köztársaság területére ideiglenesen át lehet szállítani. (2) Az ideiglenesen átszállított személy fogvatartását a magyar büntetés-végrehajtási jogszabályok szerint a Magyar Köztársaság területén is biztosítani kell. (3)Ha a magyar igazságügyi hatóság olyan eljárási cselekmény iránt terjesztett elő megkeresést, amelyen a Magyar Köztársaság területén fogvatartott személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt — a megkeresett tagállammal megkötött eseti megállapodás alapján — ideiglenesen annak a tagállamnak a területére lehet átszállítani, ahol az eljárást le kell folytatni. (4) Az előzetes letartóztatásban lévő terhelt ideiglenes átszállítására vonatkozó megállapodást a vádirat benyújtása előtt a legfőbb ügyész, a vádirat benyújtása után, illetve a szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést töltő személy esetében az igazságügy-miniszter köti meg. A megállapodás tartalmazza az érintett személy ideiglenes átszállításának részleteit, valamint azt a határnapot, amikorra az érintett személyt vissza kell szállítani a megkereső tagállam, illetve a Magyar Köztársaság területére. (5) Az ideiglenes átszállításához az érintett személy kifejezett hozzájárulása szükséges. A Magyar Köztársaság területén fogva tartott személy hozzájáruló nyilatkozatát tartalmazó iratot és annak fordítását csatolni kell a megkereséshez. (6) A tagállam területén töltött fogva tartás esetén a magyar törvény szerint elrendelt kényszerintézkedés, illetve szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtását folyamatosnak kell tekinteni. Kihallgatás zártcélú távközlő hálózat útján 53. § (1) A tanú, a szakértő vagy — erre vonatkozó kifejezett írásbeli hozzájárulása alapján — a terhelt zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatására, illetőleg meghallgatására vonatkozó, a tagállami igazságügyi hatóság által előterjesztett megkeresés teljesítésére kizárólag a bíróság jogosult. (2) A bíróság a tagállami igazságügyi hatóságot közvetlenül megkeresheti tanú zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatása érdekében, ha a Magyar Köztársaság területén az érintett személy megjelenése nem lehetséges. Kihallgatás távbeszélő készülék útján 54. § (1) Ha a tagállami igazságügyi hatóság — erre vonatkozó kifejezett írásbeli hozzájárulása alapján — tanú vagy szakértő távbeszélő készülék útján történő kihallgatása iránt keresi meg az igazságügyi hatóságot, a kihallgatás lefolytatására a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az ügyész is teljesítheti a jogsegély iránti megkeresést. (2) A távbeszélő készülék útján történő kihallgatásra vonatkozó jogsegély teljesítése nem tagadható meg arra hivatkozással, hogy a magyar büntetőeljárási törvény nem teszi lehetővé ezen jogintézmény alkalmazását. A közös nyomozócsoport létrehozása 55. § (1) Az ügyész, illetve a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága közös nyomozócsoport létrehozását kezdeményezheti, ha a) a már megindult büntetőeljárásban a több tagállamra kiterjedő bűncselekmény felderítése különösen bonyolult; b) a bűncselekmény miatt több tagállam folytat büntetőeljárást, és ezért a nyomozások összehangolására van szükség. (2) A bűncselekmény különösen akkor több tagállamra kiterjedő, ha a) azt több tagállamban követik el; b) azt egy tagállamban követik el, de előkészületének, irányításának, illetve a hozzá kapcsolódó részesi magatartások jelentős részét egy másik tagállamban végzik; c) azt egy tagállamban követik el, de abban olyan bűnszervezet érintettsége állapítható meg, amely egynél több államban folytat büntetendő tevékenységet; d) azt egy tagállamban követik el, de más tagállam társadalmi vagy gazdasági rendjét is sérti vagy veszélyezteti. (3) Az ügyész az érintett tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatósággal — az érintettség mértékét is figyelembe véve — állapodik meg abban, hogy a közös nyomozócsoport mely tagállam területén működjön. 56. § (1) A közös nyomozócsoport az ügyész és a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság közötti eseti megállapodással jön létre. (2) Az (1) bekezdésben foglalt megállapodás tartalmazza különösen: a) a bűncselekmény leírását, amelynek nyomozására a közös nyomozócsoportot létrehozzák; b) a működési területet; c) a közös nyomozócsoport összetételét; d) a közös nyomozócsoport vezetőjét; e) a működés időtartamát és a meghosszabbítás feltételeit; f) a közös nyomozócsoport más tagállamban eljáró tagjának kötelezettségeit és jogait; g) a működés feltételeit; h) a működés költségeinek viselését; i) a közös nyomozócsoport más tagállamban eljáró tagja által működési körében okozott károkért való felelősségének szabályairól szóló tájékoztatást. 57. § A Magyar Köztársaság területén működő közös nyomozócsoportot az ügyész vagy a nyomozó hatóság vezetője, illetve a nyomozó hatóságnak a nyomozó hatóság vezetője által kijelölt tagja vezeti. Ha a közös nyomozócsoportot a nyomozó hatóság vezetője, illetve tagja vezeti, az ügyésznek rendszeresen beszámol a közös nyomozócsoport működéséről, és előzetesen tájékoztatja a foganatosítandó nyomozási cselekményekről. 58. § (1) A tagállami nyomozó hatóságnak a Magyar Köztársaság területén eljáró tagja a) a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kényszerítő eszközt alkalmazhat, továbbá szolgálati lőfegyverét magánál tarthatja, azt azonban kizárólag jogos védelmi helyzetben, illetve végszükségben használhatja; a magyar bűnüldöző szervek tevékenységére vonatkozó jogszabályokban meghatározott más kényszerítő eszközt nem vehet igénybe; b) a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt elfoghatja, az elfogás helyszínén visszatarthatja, azonban köteles őt haladéktalanul a magyar nyomozó hatóságnak átadni; más kényszerintézkedést nem alkalmazhat. (2) A közös nyomozócsoport feladatának teljesítéséhez szükséges mértékben a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnak a Magyar Köztársaság területén eljáró tagja a) államának joga szerint és a tagállam hivatalos nyelvén — a 45. § rendelkezéseire figyelemmel — tanút vagy terheltet hallgathat ki, és erről jegyzőkönyvet készíthet, amelynek másolati példányát és magyar fordítását az eljárás irataihoz kell csatolni, b) a nyomozási cselekményeken jelen lehet, a nyomozási cselekményekről államának joga szerint és a tagállam hivatalos nyelvén jegyzőkönyvet készíthet, amelynek másolati példányát és magyar fordítását az eljárás irataihoz kell csatolni, c) az ellenőrzött szállításban fedett nyomozóként eljárhat. (3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben, ha a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnak a Magyar Köztársaság területén eljáró tagja az eljárási cselekmény során a tagállam hivatalos nyelvét használja, a magyar igazságügyi vagy nyomozó hatóság — szükség esetén — tolmácsot rendel ki. A tagállam hivatalos nyelvének használatával kapcsolatban felmerült költséget a megkereső tagállam viseli. (4) Az (1) és (2) bekezdés szerinti intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásának feltételeiről a közös nyomozócsoport magyar vezetője tájékoztatja a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának tagját. (5) Az eljárási jogsegély teljesítése során a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának tagja a Magyar Köztársaság területén a közös nyomozócsoport magyar vezetőjének utasítása szerint jár el. (6) Az ügyész vagy a közös nyomozócsoport magyar vezetője haladéktalanul értesíti a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságot, ha a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának tagja a magyar jog szerint büntetendő cselekményt követett el. 59. § (1) Az Eurojust, illetve annak nemzeti képviselője, valamint az Európai Rendőrségi Hivatal (a továbbiakban: EUROPOL) által kezdeményezett közös nyomozócsoportra, a tagok jogaira és kötelezettségeire e törvényt kell értelemszerűen alkalmazni. Az EUROPOL tisztviselője e törvény szerint vehet részt a közös nyomozócsoportban. (2) Az Európai Unió tagállamaival, illetve az EUROPOL-lal együttműködési megállapodást kötött külföldi hatósággal létrehozott, a Magyar Köztársaság területén működő közös nyomozócsoport kezdeményezheti a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központnál, hogy a számára engedélyezett körben adatot vagy más technikai tanácsadást kérjen az EUROPOL-tól. (3) Minden olyan adatot, amely az (1) bekezdésben meghatározott közös nyomozócsoport tevékenységéből származik, a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központon keresztül az EUROPOL részére továbbítani kell. A fedett nyomozó alkalmazása 60. § (1) Ha a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága által folytatott büntetőeljárás eredményessége érdekében tagállami fedett nyomozónak a Magyar Köztársaság területén, illetve magyar fedett nyomozónak az Európai Unió tagállama területén történő alkalmazása szükséges, a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága kérésére tagállami fedett nyomozó a Magyar Köztársaság területén, illetve magyar fedett nyomozó az Európai Unió tagállama területén alkalmazható. (2) Ha a Magyar Köztársaság területén folyamatban lévő büntetőeljárás eredményessége érdekében az Európai Unió tagállama területén magyar fedett nyomozó, illetve a Magyar Köztársaság területén tagállami fedett nyomozó alkalmazása szükséges, ezt a legfőbb ügyész a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál kezdeményezheti. 61. § (1) A fedett nyomozó alkalmazására a legfőbb ügyész és a tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága közötti eseti megállapodás alapján kerülhet sor. (2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás tartalmazza különösen: a) a fedett nyomozó alkalmazásának időtartamát, b) az alkalmazás feltételeit, c) a fedett nyomozó jogait és kötelezettségeit, d) a fedett nyomozó lelepleződése esetén alkalmazan dó intézkedést, e) a fedett nyomozó által működési körében okozott károkért való felelősségének szabályairól szóló tájékoztatást. (3) Az 58. §-t kell megfelelően alkalmazni, ha a tagállami fedett nyomozó a Magyar Köztársaság területén jár el. Az ellenőrzött szállítás és a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés 62. § A büntetőeljárás megindítását követően az ellenőrzött szállítás, illetve bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés végrehajtására irányuló megkeresés fogadására, teljesítésére, illetőleg annak előterjesztésére a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés 63. § (1) A büntetőeljárás megindítását követően az ügyész és a nyomozó hatóság — a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkezett megkeresés alapján — bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést (a továbbiakban: titkos adatszerzés) végezhet. (2) A magyar nyomozó hatóság a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól közvetlenül érkezett, titkos adatszerzésre irányuló megkeresésről haladéktalanul értesíti az ügyészt. (3) A tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkező megkeresés akkor teljesíthető, ha a tagállami igaz ságügyi vagy nyomozó hatóság a saját államának joga szerinti engedéllyel és a titkos adatszerzést végző ügyész vagy nyomozó hatóság a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott bírói engedéllyel rendelkezik. (4) A tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságtól érkezett megkeresés teljesítése során a titkos adatszerzést a Fővárosi Bíróság elnöke által e feladatra kijelölt bíró engedélyezi. (5) A magyar nyomozó hatóság a titkos adatszerzés lefolytatásáról folyamatosan tájékoztatja az ügyészt, és a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést az ügyésznek megküldi. (6) Az ügyész a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott titkos adatszerzés végrehajtására irányuló megkeresést kizárólag a magyar jogszabályok szerinti bírói engedély beszerzését követően terjesztheti elő a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál. 64. § Az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított adatok kifürkészésére irányuló megkeresés — a 63. § (3) bekezdésben foglaltakon felül — akkor teljesíthető, ha a titkos adatszerzéssel érintett személy a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, továbbá, ha a titkos adatszerzéssel érintett személy harmadik állam területén tartózkodik, azonban a közlemény vagy adat kifürkészése a Magyar Köztársaság területén működő elektronikus hírközlési szolgáltató közreműködését igényli, vagy az azt lehetővé tevő technikai eszköz a Magyar Köztársaság területén található. 65. § (1) Az ügyész által a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál előterjesztett titkos adatszerzés végrehajtására irányuló megkeresésnek tartalmaznia kell különösen: a) a nyomozást végző ügyész vagy nyomozó hatóság megnevezését, a nyomozás elrendelésének időpontját, az ügy számát, b) a titkos adatszerzés tervezett alkalmazásának helyét, c) a titkos adatszerzés tervezett alkalmazásával érintett nevét, illetőleg az azonosítására alkalmas adatot, valamint a titkos adatszerzés vele szemben alkalmazni kívánt eszközének, illetőleg módszerének megnevezését, d) az alkalmazás tervezett tartamának kezdő és befejező időpontját, naptári napban és órában meghatározva, e) az alkalmazásnak a büntetőeljárási törvényben meghatározott feltételeinek a meglétére vonatkozó részletes leírást, így különösen az alapul szolgáló bűncselekmény megnevezését, f) annak igazolását, hogy a titkos adatszerzést a folyamatban levő büntetőeljáráshoz kapcsolódóan szabályszerűen engedélyezték, g) a titkos adatszerzés végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges további technikai és adminisztrációs adatokat. (2) Az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatok kifürkészésére irányuló, az ügyész által a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál előterjesztett megkeresésnek — az (1) bekezdésben foglaltakon kívül — tartalmaznia kell a) a titkos adatszerzéssel érintett elektronikus hírközlő eszköz, számítástechnikai rendszer vagy módszer megnevezését, b) a továbbítandó adatok körét, c) a titkos adatszerzés időtartamát. (3) A tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóság által előterjesztett titkos adatszerzés végrehajtására irányuló megkeresés akkor teljesíthető, ha az tartalmazza az (1) és (2) bekezdésben meghatározott adatokat. (4) Ha az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatok kifürkészésére irányuló megkeresés esetén a titkos adatszerzéssel érintett személy nem a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, de a közlemény vagy az adat kifürkészéséhez, vagy az érintett elektronikus hírközléshez kötődő járulékos és kísérő adatok rögzítéséhez, továbbításához a magyar hatóságok közreműködése szükséges, a megkeresésnek — az (1) és a (2) bekezdésben foglaltak mellett — tartalmaznia kell a tényállás rövid ismertetését is. 66. § (1) A 63. § (1) bekezdésében foglalt titkos adatszerzésre irányuló megkeresés alapján az ügyész, illetve a nyomozó hatóság a megfigyelt, illetve rögzített adatot a megkereső tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnak továbbítja. (2) A titkos adatszerzésre irányuló megkeresés alapján az ügyész vagy a nyomozó hatóság — az (1) bekezdésben foglalt intézkedésen túl — az elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított közleménynek, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított vagy tárolt adatoknak azonos titkossági fokon a) a megkereső tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatóságának eszközére történő átirányításáról (közvetlen továbbítás), b) a kísérő és járulékos adatok rögzítéséről, illetve továbbításáról, c) más tagállamban folytatott titkos adatszerzéshez technikai segítség nyújtásáról rendelkezhet. 67. § E fejezet alkalmazásában a magyar nyomozó hatóság alatt a nyomozást végző ügyészt is érteni kell. IV. Fejezet MÓDOSULÓ JOGSZABÁLYOK 68. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §-a 3. pontjának a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E törvény alkalmazásában 3. külföldi hivatalos személy:) ,,a) a külföldi államban jogalkotási, igazságszolgáltatási, közigazgatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó személy,’’ 69. § A Btk. 214/A. §-ának és alcímének helyébe a következő alcím és rendelkezés lép: ,,Jogellenes tartózkodás elősegítése 214/A. § (1) Aki olyan külföldinek, aki nem rendelkezik az Európai Unió valamely tagállamának állampolgárságával, az Európai Unió tagállamainak területén való jogellenes tartózkodásához vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, aki az (1) bekezdésben foglalt eseten kívül, külföldinek a Magyar Köztársaság területén való jogellenes tartózkodáshoz vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt.’’ 70. § A Btk. a következő 228/B. §-sal egészül ki: ,,228/B. § E cím rendelkezéseit a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a külön törvény alapján a Magyar Köztársaság területén eljáró tagjára is megfelelően kell alkalmazni.’’ 71. § A Btk. 244. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki: ,,(5) E § rendelkezéseit a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a külön törvény alapján a Magyar Köztársaság területén eljáró tagjára is megfelelően kell alkalmazni.’’ 72. § A Btk. 275. §-ának jelenlegi rendelkezése az (1) bekezdés jelölést kapja, és a 275. § a következő (2) bekezdéssel egészül ki: ,,(2) E § rendelkezéseit a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a külön törvény alapján a Magyar Köztársaság területén eljáró tagjára is megfelelően kell alkalmazni.’’ 73. § A Btk. 304. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: ,,(3) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a pénzhamisítást váltópénzre, illetve kisebb, vagy azt el nem érő értékű pénzre követik el.’’ 74. § A Btk. 305. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A 304. § alkalmazása szempontjából) ,,a) pénz utánzásának kell tekinteni a forgalomból kivont pénz olyan megváltoztatását is, hogy az forgalomban levő pénz látszatát keltse,’’ 75. § A Btk. 307. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép: ,,307. § (1) Aki forgalomba hozatal vagy felhasználás céljából a) bélyeget utánoz vagy meghamisít, b) hamis vagy meghamisított bélyeget megszerez, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki hamis, meghamisított vagy felhasznált bélyeget mint valódit, illetőleg fel nem használtat forgalomba hoz, vagy felhasznál. (3) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bélyeghamisítást a) különösen nagy, vagy azt meghaladó értékű bélyegre, b) bűnszövetségben követik el. (4) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a bélyeghamisítást kisebb, vagy azt el nem érő értékű bélyegre követik el.’’ 76. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: ,,25. § (1) A Btk. 307—308. §-ainak alkalmazása szempontjából bélyeg: a) postai szolgáltatás bérmentesítésére alkalmas bélyeg, postai bérmentesítő géplenyomat, továbbá a díjazással kapcsolatos postai felülnyomás, felírás vagy jelzés, b) a fizetési kötelezettség teljesítésére a hatóság által kibocsátott bélyeg, c) az adó biztosítására szolgáló hatósági jegy, fém természetének vagy tartalmának bizonyítására szolgáló hatósági jel, valamint termék minőségének, mennyiségének, egyéb lényeges tulajdonságának bizonyítására szolgáló hatósági jegy, d) a mérésügyi hatóság által mérőeszköz hitelesítésének és vizsgálatának bizonyítására, valamint hordó űrtartalmának jelzésére használt bélyegző és pecsét. (2) A büntetőjogi védelem az (1) bekezdés a) és b) pontjában megjelölt bélyegre akkor is vonatkozik, ha forgalomba még nem került vagy onnan már kivonták.’’ 77. § A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a következő 116/A. §-sal egészül ki: ,,116/A. § A kiadatási letartóztatás, az ideiglenes kiadatási letartóztatás, az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban elrendelt átadási letartóztatás és ideiglenes átadási letartóztatás, valamint az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott eljárási jogsegély teljesítéséhez szükséges fogvatartás végrehajtásakor e fejezet rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.’’ 78. § A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: ,,(1) A bűnügyi jogsegély formái: a kiadatás, a büntetőeljárás átadása, illetve átvétele, a szabadságelvonással járó büntetés vagy ilyen intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, a vagyonelkobzás, az elkobzás, illetve ezzel azonos hatású büntetés vagy intézkedés (a továbbiakban: vagyonelkobzás vagy elkobzás) végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, az eljárási jogsegély, valamint a feljelentés külföldi államnál.’’ 79. § Az Nbjt. 6. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki: ,,(3) A vagyonelkobzás vagy az elkobzás végreh …