2011. CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról.

2011. CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról. Az Országgyűlés az ország pénzügyi stabilitása és a költségvetési fenntarthatóságának biztosítása érdekében, a központi költségvetésről szóló törvény megalapozottságának független vizsgálata, valamint az államadósság csökkentésének elősegítése céljából az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény XXX. cikke, 34. cikk (5) bekezdése, 37. cikk (5) bekezdése, 40. cikke és 44. cikk (5) bekezdése alapján a következő törvényt alkotja: I. FEJEZET ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK 1. § E törvény alkalmazásában a) fejlesztés: olyan – alapvetően felhalmozási kiadásokban megtestesülő – tevékenység, amely új, vagy a korábbinál műszaki, technikai szempontból korszerűbb tárgyi eszközök létrehozására, vagy meglevő tárgyi eszközök műszaki, technikai paramétereinek javítására irányul, b) kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet: az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 2. § (1) bekezdés l) pontja szerinti szervezet, c) likvid hitel: a naptári éven belül visszafizetendő hitel, ideértve a pénzforgalmi számlához kapcsolódóan nyújtott hitelt is. II. FEJEZET AZ ÁLLAMADÓSSÁG CSÖKKENTÉSE 1. Az államadósság fogalma, számítása 2. § (1) Az Alaptörvény 36. cikk (4) és (5) bekezdésében, valamint 37. cikk (2) és (3) bekezdésében foglaltak végrehajtása során figyelembe veendő mindenkori államadósság mutatója (a továbbiakban: államadósság-mutató) olyan százalékban kifejezett, egy tizedesig kerekített hányados, amely a) számlálójában az államháztartás központi alrendszerének, az államháztartás önkormányzati alrendszerének, és a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek egymással szembeni kötelezettségek kiszűrésével számított (konszolidált) adósságának (a továbbiakban együtt: államadósság), b) nevezőjében a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló tanácsi rendeletben meghatározottak szerint számított bruttó hazai terméknek e törvény szerinti értéke szerepel. (2) Az államháztartás központi alrendszerének adóssága az államháztartás központi alrendszerébe tartozó jogi személyek által vállalt adósságot keletkeztető ügyletek konszolidált értéke a számbavétel fordulónapján. (3) Az államháztartás önkormányzati alrendszerének adóssága a helyi önkormányzatok, a nemzetiségi önkormányzatok, a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény szerinti térségi fejlesztési tanácsok, a többcélú kistérségi társulások és az egyéb, jogi személyiséggel rendelkező társulások (a továbbiakban együtt: önkormányzat) által vállalt adósságot keletkeztető ügyletek konszolidált értéke a számbavétel fordulónapján. (4) A kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek adóssága az általuk, saját nevükben vállalt adósságot keletkeztető ügyletek konszolidált értéke a számbavétel fordulónapján. A törvényt az Országgyűlés a 2011. december 23-i ülésnapján fogadta el. 3. § (1) Adósságot keletkeztető ügylet és annak értéke: a) hitel, kölcsön felvétele, átvállalása a folyósítás napjától a végtörlesztés napjáig, és annak aktuális tőketartozása, b) a számvitelről szóló törvény (a továbbiakban: Szt.) szerinti hitelviszonyt megtestesítő értékpapír forgalomba hozatala a forgalomba hozatal napjától a beváltás napjáig, kamatozó értékpapír esetén annak névértéke, egyéb értékpapír esetén annak vételára, c) váltó kibocsátása a kibocsátás napjától a beváltás napjáig, és annak a váltóval kiváltott kötelezettséggel megegyező, kamatot nem tartalmazó értéke, d) az Szt. szerint pénzügyi lízing lízingbevevői félként történő megkötése a lízing futamideje alatt, és a lízingszerződésben kikötött tőkerész hátralévő összege, e) a visszavásárlási kötelezettség kikötésével megkötött adásvételi szerződés eladói félként történő megkötése – ideértve az Szt. szerinti valódi penziós és óvadéki repóügyleteket is – a visszavásárlásig, és a kikötött visszavásárlási ár, f) a szerződésben kapott, legalább háromszázhatvanöt nap időtartamú halasztott fizetés, részletfizetés, és a még ki nem fizetett ellenérték, g) külföldi hitelintézetek által, származékos műveletek különbözeteként az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-nél (a továbbiakban: ÁKK Zrt.) elhelyezett fedezeti betétek, és azok összege. (2) Az (1) bekezdés szerinti adósságot keletkeztető ügyletként nem kell figyelembe venni a költségvetési év első hat hónapjában lejáró adósság előző költségvetési évben történő előfinanszírozását, amelynek összege nem haladja meg a költségvetési év első hat hónapja során várható törlesztések összegét. Az előfinanszírozás céljából adósságot keletkeztető ügyletből származó összeget egy elkülönített letéti számlán kell tárolni, és a keletkezés évében azt nem lehet elkölteni. 2. Az adósságcsökkentés 4. § (1) A központi költségvetésről szóló törvényben összegszerűen meg kell határozni az államháztartás központi alrendszerének, az államháztartás önkormányzati alrendszerének és a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek adósságának a költségvetési év utolsó napjára – az Alaptörvény 36. cikk (5) és (6) bekezdésének megfelelően – tervezett értékét. (2) A központi költségvetésről szóló törvényben az (1) bekezdésben foglalt értéket oly módon kell meghatározni, hogy annak alapján az államadósság megelőző évhez (a továbbiakban: viszonyítási év) viszonyított növekedési üteme ne haladja meg a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott, a költségvetési évre várható infláció és bruttó hazai termék reál növekedési üteme felének a különbségét. (3) A központi költségvetésről szóló törvény előkészítése során a viszonyítási év államadósság-mutatóját a viszonyítási év utolsó napján várható államadósság és a viszonyítási év várható bruttó hazai terméke, a költségvetési év államadósság-mutatóját a költségvetési év utolsó napján várható államadóság és a költségvetési év várható bruttó hazai terméke alapján kell számításba venni. (4) Az (1) bekezdés által érintett szervezetek kötelesek a törvényben foglaltak végrehajtásához szükséges adatokat az államháztartásért felelős miniszter rendelkezésére bocsátani. 5. § (1) A Kormány a féléves adatok alapján felülvizsgálja az adósság-szabály érvényesülését, melynek eredményéről tájékoztatja az Országgyűlés illetékes bizottságát és a Költségvetési Tanácsot. A felülvizsgálat eredményeként a Kormány a központi költségvetésről szóló törvény módosítására törvényjavaslatot nyújt be az Országgyűlésnek, ha a) a viszonyítási év utolsó napján fennálló államadósság, illetve a viszonyítási év bruttó hazai termék előzetes tényadatai, vagy b) az államháztartási, makrogazdasági folyamatok alapján a költségvetési év utolsó napján várható államadósság, illetve a költségvetési év bruttó hazai termék várható adata olyan irányban tér el a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott adatoktól, hogy az eltérés a költségvetési év utolsó napján számított államadósság-mutató a viszonyítási év utolsó napján fennálló államadósság-mutatóhoz képest a 4. § (1) bekezdése szerinti csökkenést veszélyeztetné. (2) Ha a nemzetgazdaság az Alaptörvény 36. cikk (6) bekezdése szerinti tartós és jelentős visszaesése a költségvetési év során következik be, a központi költségvetésről szóló törvény módosítása a 4. § (1) bekezdése alapján a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott értékek teljesítési kötelezettségének felfüggesztésére irányul. 6. § (1) Az államadósság-mutató számításakor a külföldi pénznemben fennálló adósságot keletkeztető ügyleteket azonos árfolyamon kell figyelembe venni. (2) A 44. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kölcsönnyújtás, illetve annak visszafizetése miatt kialakuló többletfinanszírozási igény, illetve finanszírozási igény csökkenés következtében történő államadósságmutató-változást nem kell figyelembe venni az államadósság-mutató számításakor. 7. § Az Alaptörvény 36. cikk (6) bekezdésében foglalt nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaeséseként kell értelmezni minden olyan esetet, amikor az éves bruttó hazai termék reál értéke csökken. 3. Az államadósság keletkezését és növekedését korlátozó szabályok 8. § Az állam nevében adósságot keletkeztető ügylet érvényesen csak törvény felhatalmazása alapján köthető. 9. § (1) A kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet adósságot keletkeztető ügyletet érvényesen az államháztartásért felelős miniszter előzetes hozzájárulásával köthet. E rendelkezést nem kell alkalmazni a likvid hitel igénybevételére, valamint az olyan adósságot keletkeztető ügyletre, amelyben valamennyi fél az államháztartás valamely alrendszerébe tartozó jogi személy, illetve kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet. (2) Az államháztartásért felelős miniszter a hozzájárulást abban az esetben adja meg, ha a) annak megadása – az engedélyt kérőtől függően – a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek adósságának a központi költségvetésről szóló törvényben előírt mértéke teljesítését nem veszélyezteti, b) az adósságot keletkeztető ügylet a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet jogszabályban meghatározott kötelező feladata ellátásához szükséges fejlesztéshez vagy működési költséghez szükséges, és c) a hitel felhasználásával megvalósítandó fejlesztés esetében a fejlesztés kiadásainak megtérülése valószínűsíti a hitel visszafizetését, és a hitel felhasználásának átfogó közgazdasági elemzése a hitel visszafizetése szempontjából megnyugtató eredményre vezet. 10. § (1) Az önkormányzat adósságot keletkeztető ügyletet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – érvényesen csak a Kormány előzetes hozzájárulásával köthet. (2) A Kormány hozzájárulása nélkül lehetséges: a) a magyar költségvetést érintő, az Európai Uniós vagy más nemzetközi szervezettől megnyert pályázat önrészének és a támogatás előfinanszírozásának biztosítására szolgáló adósságot keletkeztető kötelezettségvállalásra, b) az adósságrendezési eljárás során a hitelezői egyezség megkötéséhez igénybe vett reorganizációs hitelre, c) a likvid hitelre vonatkozó, valamint d) a Fővárosi Önkormányzat és a megyei jogú város esetében a 100 millió forintot, országos nemzetiségi önkormányzat esetében a 20 millió forintot, egyéb önkormányzat esetében pedig a 10 millió forintot meg nem haladó fejlesztési célú adósságot keletkeztető ügylet megkötése. A d) pont alkalmazása tekintetében az ugyanazon fejlesztési cél megvalósítását szolgáló fejlesztéshez kapcsolódó ügyletek értékét egybe kell számítani. (3) Az önkormányzat 3. § (1) bekezdése szerinti adósságot keletkeztető ügyletből származó tárgyévi összes fizetési kötelezettsége az adósságot keletkeztető ügylet futamidejének végéig egyik évben sem haladja meg az önkormányzat adott évi saját bevételeinek 50%-át. (4) Az önkormányzat működési célra csak likvid hitelt vehet fel. (5) A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása és az önkormányzatok egyéb, jogi személyiséggel rendelkező társulása adósságot keletkeztető ügylethez kapcsolódó kötelezettségeinek teljesítését a társulásban résztvevő önkormányzatok kezességvállalása biztosítja. (6) Az önkormányzat az általa vállalt kezességekről jogszabályban foglaltak szerint adatot szolgáltat. (7) Az önkormányzat a tárgyévre vonatkozó költségvetési rendeletében, határozatában szerepeltetett adósságkeletkeztetési szándékáról, az adósságot keletkeztető ügyletéhez kapcsolódó fejlesztési céljáról és az ügylet várható értékéről a Kormányt előzetesen tájékoztatja a kormányzati hozzájáruláshoz kötött ügyletek esetében. (8) Az önkormányzat fejlesztési célú adósságot keletkeztető ügyletéhez a Kormány a következő feltételek együttes fennállása esetén járul hozzá: a) az adósságot keletkeztető ügylet az államháztartás önkormányzati alrendszere adósságának a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértéke teljesítését nem veszélyezteti, b) az adósságot keletkeztető ügylet az önkormányzat törvényben meghatározott feladatának ellátásához szükséges kapacitás létrehozását eredményezi azzal, hogy a működési kiadások folyamatos teljesítése biztosított, és c) amennyiben teljesül a (3) bekezdés szerinti feltétel. (9) Az önkormányzat az (1) bekezdés szerinti hozzájárulás iránti kérelméhez a) hitel felvételének szándéka esetén a hitelt folyósító pénzügyi szolgáltató és az önkormányzat közötti hitelszerződés tervezetét, b) kötvény nyilvános kibocsátásának szándéka esetén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére jóváhagyásra benyújtandó tájékoztatót, illetve a jóváhagyott engedélyt, c) kötvény zártkörű kibocsátásának szándéka esetén a befektető és az önkormányzat közötti, a kötvény lejegyzéséről vagy megvásárlásáról szóló megállapodás tervezetét, d) egyéb adósságot keletkeztető ügylet esetén az ügyletet alátámasztó dokumentumokat mellékeli. (10) A Kormány az önkormányzat olyan adósságot keletkeztető ügyletéhez, amelynek célja azzal megegyező összegű meglévő adósság visszafizetése, abban az esetben járul hozzá, amennyiben teljesül a (3) bekezdés szerinti feltétel. Kivételes vagy az önkormányzat működését veszélyeztető esetben a Kormány a (3) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásától eltekinthet. (11) A (3) bekezdés szerint megállapítandó fizetési kötelezettség mértékébe nem számítandó bele a likvid hitelből és az adósságrendezési eljárás során a hitelezői egyezség megkötéséhez igénybe vett reorganizációs hitelből származó, de beleszámítandó a kezességvállalásból eredő fizetési kötelezettségek összege. (12) Az önkormányzat – az Európai Unió kötelező jogi aktusából következő vagy nemzetközi szervezet felé vállalt kötelezettségből eredő fejlesztést kivéve – nem indíthat új fejlesztést, ha adósságot keletkeztető ügyletéhez kapcsolódó tárgyévi összes fizetési kötelezettsége eléri vagy meghaladja a (3) bekezdés szerinti mértéket. III. FEJEZET AZ ÁLLAMADÓSSÁG KEZELŐ KÖZPONT 4. Az Államadósság Kezelő Központ jogállása 11. § (1) Az államháztartás központi alrendszere finanszírozási igényének teljesítése és a 3. § (1) bekezdés a), b), e) és g) pontja szerinti adósságának kezelése érdekében végzett pénzügyi műveletekről az államháztartásért felelős miniszter az ÁKK Zrt. útján gondoskodik. (2) Az ÁKK Zrt. egyszemélyes zártkörűen működő részvénytársaság, részvényei névre szólók és forgalomképtelenek. (3) Az ÁKK Zrt. tulajdonosa az állam, amelynek nevében az alapításhoz és a tulajdonosi jogok gyakorlásához kapcsolódó jogokat az államháztartásért felelős miniszter gyakorolja azzal, hogy az igazgatóság jogkörét nem vonhatja el. (4) Az ÁKK Zrt. működésére – e törvény eltérő rendelkezései kivételével – a gazdasági társaságokról törvény szabályait kell alkalmazni. (5) A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényben meghatározott állami vezetők az ÁKK Zrt. igazgatóságában és felügyelő bizottságában tisztséget viselhetnek. (6) Az ÁKK Zrt. felügyelő bizottságának hatásköre nem terjed ki az államháztartás központi alrendszere adósságának kezelési stratégiája, az ezzel kapcsolatos teljesítménymutatók és a finanszírozási tervek véleményezésére. 12. § (1) Az ÁKK Zrt. vagyonával a jogszabályok, alapítói határozatok, valamint az igazgatósági határozatok keretein belül önállóan gazdálkodik. (2) Az ÁKK Zrt. bevételei: a) az államháztartás központi alrendszere adósságának a 3. § (1) bekezdés a), b), e) és g) pontja szerinti adósságot keletkeztető ügyletből származó része kezelésével összefüggésben a központi költségvetésről szóló törvényben e célra megállapított előirányzat, amelyet havi egyenlő részletekben kell az ÁKK Zrt. rendelkezésére bocsátani, b) egyéb bevételek. (3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti bevételhez kapcsolódó kamatot, jutalékot, díjat, egyéb költséget az ÁKK Zrt. a központi költségvetésről szóló törvénynek az államháztartás központi alrendszere adóssága kezelésének költségvetési bevételeit és kiadásait tartalmazó fejezete terhére számolhat el és fizethet ki. (4) Az ÁKK Zrt. működése körében a Magyar Nemzeti Banknál pénzforgalmi számlát vezet. (5) Az ÁKK Zrt. a feladatai ellátásához a Központi Elszámolóház és Értéktár Zrt.-nél értékpapír letéti- és értékpapírszámlát, a Magyar Nemzeti Banknál vagy hitelintézetnél devizaszámlát vezethet. 13. § (1) A központi költségvetés költségvetési hiányának finanszírozása érdekében az államháztartásért felelős miniszter az ÁKK Zrt. útján a) a központi költségvetésről szóló törvény felhatalmazása alapján szervezi az államháztartás központi alrendszere adósságának a 3. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti adósságot keletkeztető ügyletből származó része terhére elszámolandó állampapír-kibocsátást, hitelfelvételt és adósság-átvállalást, b) elkészíti a központi költségvetés éves és középtávú finanszírozási tervét, kidolgozza az a) pont szerinti adósság finanszírozási stratégiáját, c) gondoskodik az államháztartás központi alrendszere adósságának a 3. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti adósságot keletkeztető ügyletből származó része terheinek kifizetéséről, d) a központi költségvetésről szóló törvény felhatalmazása alapján az Áht. 76. § (1) bekezdés b) pontja szerinti előrejelzés figyelembevételével gondoskodik a központi költségvetés fizetőképességének fenntartásáról, valamint az állam átmenetileg szabad pénzeszközeinek kezeléséről, e) szervezi a másodlagos állampapír-piacot, f) a másodlagos állampapír-piacon sajátszámlás kereskedést, értékpapír kölcsönzést, repó és fordított repó műveleteket végez, valamint azonnali, határidős, fedezeti, csere és származtatott ügyleteket köt, továbbá letétkezelési és letéti őrzési feladatokat lát el, g) elemzi az a) pont szerinti adósságszolgálat és az állampapírpiac folyamatait, h) közreműködik az államadósság számításában, tájékoztatást ad az államháztartás központi alrendszere adósságának a 3. § (1) bekezdés a), b), e) és g) pontja szerinti adósságot keletkeztető ügyletből származó része alakulásáról, az állampapírpiac folyamatairól, i) véleményezi az egyedi állami kezességvállalás, garanciavállalás mellett nyújtott hitelek és kibocsátott kötvények feltételeit, j) hitel-betét műveleteket végez, k) közreműködik az állami kezesség, garancia melletti hitel- és kölcsönfelvétellel, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátással kapcsolatos feladatok ellátásában. (2) Az ÁKK Zrt. az (1) bekezdés i) pontja szerinti közreműködésért a központi költségvetés terhére az alapügyben szereplő tőke összege legfeljebb 0,025 százalékának megfelelő díjazásban részesül. Az ÁKK Zrt. e feladatának és díjazásának részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg. (3) Az ÁKK Zrt. a 12. § (5) bekezdésében meghatározott értékpapírszámla elkülönített alszámláin – forgalomba hozatal és mögöttes pénzkövetelés nélkül – olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-állományt hozhat létre, amely az (1) bekezdés f) pontja szerinti ügyletek tárgya lehet. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatokon túl az ÁKK Zrt. a) jogszabály felhatalmazása alapján állami kezességgel, állami garanciával biztosított, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok forgalomba hozatalát szervezheti, ezzel kapcsolatos tanácsadási feladatokat láthat el, b) a (2) bekezdésben meghatározott mértékű díj ellenében közreműködhet az állam, az önkormányzat, valamint ezek többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezete hitelfelvételével, kölcsönfelvételével, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjának kibocsátásával kapcsolatos feladatok – ideértve az üzleti stratégiával kapcsolatos tanácsadást is – ellátásában, c) közreműködhet az Országos Betétbiztosítási Alap szabad pénzeszközeinek kezelésében, d) közreműködik a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap eszközeinek kezelésében és értékesítésében. (5) Az ÁKK Zrt. (1) bekezdés szerinti tevékenysége körében az állam által kibocsátott, vagy állami kezességgel, állami garanciával biztosított, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, továbbá a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 6. § a)-d), h), i), j) és k) pontjában meghatározott pénzügyi eszközök tekintetében a Bszt. 5. § (1) bekezdésében meghatározott befektetési szolgáltatási tevékenységet, valamint a Bszt. 5. § (2) bekezdés a), b), d), g) és h) pontjában meghatározott befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatást végezhet. (6) Az ÁKK Zrt. (1) bekezdés, (4) bekezdés d) pontja és az állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében végzett (5) bekezdés szerinti tevékenysége államadósság-kezelésnek minősül. Az ÁKK Zrt. államadósság-kezelésen kívüli befektetési szolgáltatási tevékenységére és befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatására a Bszt. rendelkezéseit kell alkalmazni. 14. § (1) Az állam átmenetileg szabad pénzeszközeinek kezeléséről az államháztartásért felelős miniszter az ÁKK Zrt. útján gondoskodik. E feladatkörében az ÁKK Zrt. jogosult a 13. § (1) bekezdése szerinti műveletek végzésére. Az e tevékenységből származó kamatokat a központi költségvetés javára kell elszámolni. (2) Az államadósság-kezeléssel kapcsolatos polgári jogi jogviszonyban az államot az államháztartásért felelős miniszter képviseli, ezt a képviseleti jogát az államháztartásért felelős miniszter az ÁKK Zrt. útján is gyakorolhatja vagy írásban az ÁKK Zrt.-re átruházhatja. (3) Az ÁKK Zrt. által az államadósság-kezelés körében megkötött ügylet az állam javára, illetve terhére megkötött ügyletnek minősül. IV. FEJEZET A KÖLTSÉGVETÉSI TANÁCS 5. A Költségvetési Tanács tagjai 15. § (1) A Költségvetési Tanács (a továbbiakban: Tanács) testületként eljárva vesz részt a központi költségvetésről szóló törvény (a továbbiakban: költségvetési törvény) előkészítésében és az államadósság mértékére vonatkozó előírások betartásának ellenőrzésében. (2) A Tanács kizárólag az Alaptörvénynek és a törvényeknek alárendelve végzi tevékenységét. (3) A Tanács tagjai önállóan alakítják ki véleményüket, álláspontjuk képviseletében egymástól függetlenek. (4) Az Állami Számvevőszék elnökének és a Magyar Nemzeti Bank elnökének a Tanács munkájában végzett tevékenysége nem érinti e szervezetek törvényben meghatározott feladatait. A Tanács és annak tagjaként eljáró személy által képviselt álláspont, meghozott döntés az Állami Számvevőszék elnökét és a Magyar Nemzeti Bank elnökét elnöki feladatainak ellátása során nem köti. 16. § A Tanács elnöke a költségvetési törvény és a költségvetési törvény módosításának tárgyalásakor jogosult részt venni az Országgyűlés és annak bizottságai ülésén, ott felszólalhat, véleményét kifejtheti. 17. § A Tanács tagja az e törvényben foglalt feladata ellátásáért illetményre és egyéb juttatásra nem jogosult. 18. § (1) A Tanács elnökének büntetlen előéletű, magyar állampolgárságú, kiemelkedő szakmai ismeretekkel, illetve tapasztalattal rendelkező közgazdász nevezhető ki. (2) Az elnökjelölt a kinevezését megelőzően hatósági bizonyítvánnyal igazolja a köztársasági elnök részére azt a tényt, hogy büntetlen előéletű, valamint nem áll a tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. Az elnökjelölt a kinevezése előtt a köztársasági elnöknek a magyar állampolgárságát igazoló irat, a felsőfokú közgazdász végzettségét igazoló oklevél és a szakmai életútját bemutató önéletrajz benyújtásával igazolja az (1) bekezdés szerinti feltételek teljesítését. (3) A Tanács elnöke a kinevezését követően a köztársasági elnök előtt az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvény szerinti szöveggel esküt tesz. (4) Tanács elnöke az elődje megbízatásának megszűnésekor, illetve ha elődje megbízatásának megszűnését követően nevezték ki, a kinevezésével lép hivatalba. 19. § A Tanács elnökének nem nevezhető ki olyan személy, aki tagja az Országgyűlésnek, a Kormánynak, illetve állami vezető, bíró, ügyész, kormánytisztviselő vagy köztisztviselő, továbbá aki szolgálati jogviszonyban áll. 20. § (1) A Tanács elnöke az Alaptörvényben és e törvényben meghatározott, a Tanács tevékenységére vonatkozó hatáskörök gyakorlása során kifejtett tevékenysége, az általa e tevékenysége során közölt tény vagy vélemény miatt bíróság vagy más hatóság előtt – megbízatásának ideje alatt és azt követően – nem vonható felelősségre, e tény vagy vélemény miatt a Tanács elnöke ellen bíróság, vagy más hatóság előtt eljárás nem indítható. Ez a mentesség nem vonatkozik a szigorúan titkos és titkos minősítésű adattal való visszaélésre, a rágalmazásra és a becsületsértésre, valamint a Tanács elnökének polgári jogi felelősségére. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott mentesség kiterjed a közhatalmat gyakorló személy vagy közszereplő politikus sérelmére elkövetett becsületsértésre, valamint – amennyiben a Tanács elnökének nem volt tudomása arról, hogy a közlés a lényegét tekintve valótlan – rágalmazásra. (3) A Tanács elnökét csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene csak a köztársasági elnök előzetes hozzájárulásával lehet büntető eljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntető eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni. (4) A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően, illetve magánvádas ügyben a bíróság terjeszti elő a köztársasági elnökhöz. Az indítványt a Tanács elnökének tettenérése esetén haladéktalanul elő kell terjeszteni. Szabálysértési ügyben a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt – a szabálysértési hatóság megkeresése alapján – a legfőbb ügyész terjeszti elő a köztársasági elnökhöz. (5) A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában hozott döntés csak arra az ügyre vonatkozik, amelyre az indítványt előterjesztették. (6) A Tanács elnöke mentelmi jogáról – a szabálysértési eljárás kivételével – nem mondhat le. E jogát mindenki köteles tiszteletben tartani. (7) A Tanács elnöke köteles mentelmi jogának megsértését a köztársasági elnöknek haladéktalanul bejelenteni. 21. § (1) A Tanács elnökének megbízatása megszűnik: a) a megbízatása lejártakor, b) lemondással, c) ha a megbízatásra méltatlanná vált, d) ha a megbízatásra alkalmatlanná vált, e) halálával. (2) A lemondást írásban kell közölni a köztársasági elnökkel. A Tanács elnökének megbízatása a közlést követően, a lemondásban megjelölt napon, ennek hiányában a lemondó nyilatkozat köztársasági elnök általi kézhezvételével szűnik meg. (3) A megbízatásra méltatlan a Tanács elnöke, ha a kinevezését követően bekövetkező okból a 18. § (1) bekezdésében meghatározott kinevezési feltételeknek már nem felel meg. A köztársasági elnök a megbízatásra méltatlanná válás megállapítására alkalmas körülmény tudomására jutását követően, a mulasztás jogkövetkezményeinek ismertetésével haladéktalanul felhívja a Tanács elnökét, hogy a 18. § (2) bekezdésében meghatározott módon igazolja, hogy a kinevezési feltételeknek megfelel. Az igazolás elmulasztása vagy a kinevezési feltételeknek való megfelelés hiánya esetén a megbízatásra méltatlanná válás tényét a köztársasági elnök megállapítja. (4) A megbízatásra alkalmatlanná válik a Tanács elnöke, ha feladatait legalább hatvan napon keresztül folyamatosan nem képes ellátni. A megbízatásra alkalmatlanná válás megállapításáról a köztársasági elnök dönt. (5) Az (1) bekezdés b)–e) pontja szerinti esetben köztársasági elnök a korábbi elnök megbízatásának megszűnését követő hatvan napon belül kinevezi a Tanács új elnökét. Az elnök kinevezésére egyebekben a 18. § és 19. § rendelkezéseit kell alkalmazni. (6) A köztársasági elnök a 18. § (2) bekezdése és a (3) bekezdés alapján tudomására jutott személyes adatot a 18. § (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülésének ellenőrzése céljából, az elnökjelölt kinevezéséről szóló döntés meghozatalának időpontjáig, illetve a megbízatásra méltatlanná válás megállapításáig kezelheti. (7) A (3) és a (4) bekezdéssel a köztársasági elnök hatáskörébe utalt döntéshez ellenjegyzés nem szükséges. 22. § A Tanács elnöke a) vezeti a Tanácsot, b) összehívja a Tanács ülését és javaslatot tesz annak napirendjére, c) képviseli a Tanácsot. 6. A Költségvetési Tanács feladata, hatásköre, működésének szabályai 23. § A Tanács a) az Alaptörvény 44. cikk (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban véleményt nyilvánít a központi költségvetésről szóló törvény tervezetéről, b) dönt az Alaptörvény 44. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes hozzájárulásról, c) véleményt nyilváníthat a költségvetés tervezésével, végrehajtásával, a közpénzek felhasználásával, továbbá az államháztartás helyzetével kapcsolatos bármely kérdésről, d) félévente véleményt nyilvánít a költségvetés tervezésével, végrehajtásával, a közpénzek felhasználásával kapcsolatos, vagy azzal összefüggő bármely kérdésről, e) megállapítja a Tanács ügyrendjét. 24. § (1) A Kormány a központi költségvetésről szóló törvény tervezetét – ideértve a központi költségvetésről szóló törvénynek a fejezetek főösszegét, illetve a költségvetési hiány vagy többlet mértékét érintő módosítását is – (a továbbiakban: tervezet) részletes számításokkal alátámasztva, és a jogszabályváltozások költségvetési hatását bemutatva véleménynyilvánítás céljából megküldi a Tanácsnak, amely a tervezet kézhezvételét követő tíz napon belül a tervezetre vonatkozó véleményét megküldi a Kormány részére. (2) A Tanács az (1) bekezdés szerinti véleményében a tervezetre észrevételeket tehet, valamint – ha a tervezettel kapcsolatban annak hitelességére vagy végrehajthatóságára vonatkozóan alapvető ellenvetései vannak – a tervezettel való egyet nem értését jelzi. (3) A Kormány a tervezetet a Tanács véleményének kézhezvételét vagy – költségvetési tanácsi vélemény hiányában – az (1) bekezdés szerinti határidő eredménytelen elteltét követően nyújthatja be az Országgyűlésnek. (4) Ha a Tanács az (1) bekezdés szerinti határidőig egyet nem értését jelezte, a Kormány a tervezetet ismételten megtárgyalja, és azt követően nyújtja be az Országgyűlésnek. 7. A Tanács eljárása az államadósság mértékének vizsgálatában 25. § (1) A központi költségvetésről szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: költségvetési törvényjavaslat) tárgyalása során az Országgyűlésnek a költségvetés fejezeti főösszegeit érintő szavazása után az Országgyűlés elnöke egy napon belül tájékoztatja a Tanácsot az elfogadott fejezeti főösszegekről, valamint bemutatja az elfogadott módosító indítványok részletes számszaki hatását. (2) Az (1) bekezdés szerinti szavazást követően újból megnyitott részletes vita lezárását követő szavazás alapján elkészített egységes költségvetési törvényjavaslatot az Országgyűlés elnöke haladéktalanul megküldi a Tanácsnak. (3) A Tanács megvizsgálja, hogy a (2) bekezdés szerint megküldött egységes javaslat megfelel-e az államadósság mértékére az Alaptörvény 36. cikk (4) és (5) bekezdésében előírt rendelkezésnek (a továbbiakban: államadósság-szabály). A Tanács véleményéről az egységes javaslat kézhezvételét követő három napon belül írásban tájékoztatja az Országgyűlés elnökét. (4) Ha a Tanács véleményében azt állapítja meg, hogy az egységes javaslat elfogadása az államadósság-szabály megsértését eredményezné, abban az esetben véleményét részletesen indokolja. (5) A Tanács (4) bekezdés szerinti véleménye alapján a Kormány zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújt be annak érdekében, hogy a költségvetési törvényjavaslat megfeleljen az államadósság-szabálynak. A módosító indítvány a költségvetési törvényjavaslat korábban már megszavazott módosító indítvánnyal érintett részének megváltoztatását, újbóli megállapítását is tartalmazhatja. (6) A költségvetési törvényjavaslat záróvitája során a Tanács a zárószavazás előtti módosító javaslatokról véleményt nyilvánít, hogy azok megfelelnek-e az államadósság-szabálynak. (7) A Tanács az Alaptörvény 44. cikk (3) bekezdésében előírt előzetes hozzájárulásáról a költségvetési törvényjavaslat zárószavazása előtt nyilatkozik. Amennyiben a Tanács az előzetes hozzájárulását megtagadja, a törvényjavaslat zárószavazását el kell halasztani. (8) A zárószavazás (7) bekezdés szerinti elhalasztása esetén a Kormány haladéktalanul köteles olyan zárószavazás előtti módosító javaslatot benyújtani, amely alapján a törvényjavaslat megfelel az államadósság-szabálynak. Ezen eljárásban más módosító indítvány nem nyújtható be. (9) A (6)–(8) bekezdésben foglalt eljárást mindaddig kell folytatni, amíg a Tanács – a zárószavazás előtti módosító javaslat megfelelőségének kinyilvánításával – meg nem adja előzetes hozzájárulását a költségvetési törvényjavaslat elfogadásához. 26. § (1) A központi költségvetéséről szóló törvény módosítását tartalmazó olyan törvényjavaslat, amely – a megszavazott módosító indítványokra, zárószavazás előtti módosító javaslatokra is tekintettel – megváltoztatná a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak főösszegét, növelné a költségvetési hiány mértékét, a Tanács előzetes hozzájárulása alapján bocsátható zárószavazásra. (2) Az Országgyűlés elnöke az (1) bekezdés szerinti törvényjavaslatot és az ahhoz kapcsolódóan elfogadott módosító indítványok, zárószavazás előtti módosító javaslatok szövegét az előzetes hozzájárulás megadása céljából haladéktalanul megküldi a Tanács részére. (3) A Tanács döntését a záró vita lezárását – ha az (1) bekezdés szerinti törvényjavaslathoz az általános vita lezárásáig módosító javaslatot nem terjesztettek elő, az általános vita lezárását, ha az (1) bekezdés szerinti törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok közül az Országgyűlés egyet sem fogadott el, a módosító indítványokról való szavazást – követően három napon belül közli az Országgyűlés elnökével. A Tanács az előzetes hozzájárulás megtagadásáról hozott döntését részletesen indokolja. (4) Ha a Tanács az előzetes hozzájárulás megadását megtagadja, a Kormány a Tanács döntését megalapozó indokolásban foglaltak alapján zárószavazás előtti módosító javaslatot készít, amely – a Tanács döntésében meghatározott követelményeknek történő megfelelés céljából – az (1) bekezdés szerinti törvényjavaslat bármely rendelkezését módosíthatja. Ezen eljárásban más módosító indítvány nem nyújtható be. A zárószavazás előtti módosító javaslat Tanács részére történő megküldésére, benyújtására, az arról történő szavazásra, valamint a Tanács egyetértésének megadására a 25. § (5)–(9) bekezdését kell alkalmazni. (5) Az (1) bekezdés szerinti törvényjavaslat zárószavazása azt követően tartható meg, hogy a Tanács az annak elfogadásához szükséges előzetes hozzájárulását a (2)–(4) bekezdés szerinti eljárásban megadta. 8. A Költségvetési Tanács működése 27. § (1) A Tanács szükség szerint tartja üléseit. (2) A Tanács véleményét az ülésein alakítja ki. (3) A Tanács akkor határozatképes, ha tagjainak többsége jelen van. Döntéseit a jelenlévők egyszerű szótöbbségével hozza. (4) A Tanács ülései nem nyilvánosak. (5) A Tanács üléseit a napirend közlésével az elnök hívja össze és vezeti. Az elnök akadályoztatása esetére az ülés összehívásával és vezetésével a Tanács valamely más tagját bízza meg. Egyebekben a Tanács ülésein helyettesítésnek nincs helye. (6) A Tanács döntését tartalmazó dokumentumot – az akadályoztatás esetét kivéve – a Tanács valamennyi tagja aláírja. V. FEJEZET A KÖZTEHERVISELÉS ALAPVETŐ SZABÁLYAI 28. § (1) Magyarországon minden természetes személy, jogi személy és más jogalany a) adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték, bírság, pótlék vagy más hasonló – az állam közvetlen ellenszolgáltatása nélküli – rendszeres vagy rendkívüli fizetési kötelezettség, továbbá b) az állami közhatalom birtokában nyújtható szolgáltatásért, eljárásért fizetendő eljárási és felügyeleti illeték, igazgatási szolgáltatási díj, pótdíj [az a) és b) pont a továbbiakban együtt: fizetési kötelezettség] teljesítésével járul hozzá a közös szükségletek fedezetéhez. (2) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az állam részére forintban kell teljesíteni az (1) bekezdés szerinti fizetési kötelezettséget. 29. § (1) Fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét megállapítani kizárólag törvényben, vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet, kivéve ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik. (2) Az (1) bekezdéstől eltérően – törvény felhatalmazása alapján – a Kormány rendeletben állapíthatja meg a bírság, pótlék mértékét. Igazgatási szolgáltatási díjat, pótdíjat – törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet felhatalmazása alapján – a miniszter az adópolitikáért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben állapíthat meg. (3) Törvény felhatalmazása alapján a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke rendeletben igazgatási szolgáltatási díjat, pótdíjat állapíthat meg. (4) Az (1) bekezdéstől eltérően az adópolitikáért felelős miniszter a jogalanyok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás esetén indokolt esetben rendeletet alkothat az illeték megállapításának mellőzéséről és az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokról. 30. § (1) Az új fizetési kötelezettséget megállapító törvényben meg kell határozni, hogy a bevétel az államháztartás mely alrendszerének bevételét képezi. (2) Fizetési kötelezettségből származó bevétel államháztartáson kívüli szervezetet közvetlenül kizárólag törvény – igazgatási szolgáltatási díj, pótdíj esetében törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet – kifejezett rendelkezése alapján illetheti meg. 31. § (1) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozóan nem növelheti a fizetési kötelezettséget, nem bővítheti a fizetésre kötelezettek körét, illetve nem szüntethet meg vagy korlátozhat kedvezményt, mentességet. (2) A fizetési kötelezettség keletkezésekor hatályban lévő jogszabályok által előírt fizetési kötelezettséghez képest jogalanyok utólagosan meghatározott csoportjának nem adható jogszabályban visszamenőlegesen olyan fizetési kedvezmény, mentesség, amely a fizetési kötelezettség összegét csökkenti, kivéve ha ez az Európai Unió kötelező jogi aktusának vagy nemzetközi szerződésnek való megfelelés miatt szükséges, vagy ha a kedvezmény vagy mentesség a fizetési kötelezettség teljesítésére köteles természetes személyek vagy más jogalanyok teljes körét megkülönböztetés nélkül érinti. 32. § Fizetési kötelezettséget megállapító, fizetésre kötelezettek körét bővítő, a fizetési kötelezettség terhét növelő, a kedvezményt, mentességet megszüntető vagy korlátozó jogszabály kihirdetése és hatálybalépése között legalább 30 napnak el kell telnie. 33. § Új fizetési kötelezettség megállapítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy annak kivetésével, beszedésével, nyilvántartásával, ellenőrzésével összefüggő adminisztrációs költségek ne legyenek aránytalanul magasak a fizetési kötelezettségből származó bevétel összegéhez képest, illetve azokat nem haladhatják meg. 34. § Nem kell alkalmazni a 32. §-t és a 33. §-t, ha a) a fizetési kötelezettség az Európai Unió kötelező jogi aktusának való megfelelés miatt kerül megállapításra. b) a fizetésre kötelezettek körét bővítő, a fizetési kötelezettség terhét növelő, a kedvezményt, mentességet megszüntető vagy korlátozó, valamint az új fizetési kötelezettséget megállapító törvény megalkotására a Magyarország Alaptörvényének Átmeneti Rendelkezései 28. cikk (1) bekezdésében meghatározott okból kerül sor. 35. § A fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmény, mentesség körét és mértékét, valamint az új fizetési kötelezettséget megállapító törvényt kizárólag ezzel azonos vagy hasonló életviszonyokat szabályozó törvényben lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni. 36. § (1) A természetes személy munkaviszonyból, munkaviszonnyal egy tekintet alá eső jogviszonyból, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó jövedelme (a továbbiakban együtt: munkával megszerzett jövedelem) után, annak alapul vételével teljesítendő olyan fizetési kötelezettséget, amely a központi költségvetés – ide nem értve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait és az elkülönített állami pénzalapokat – bevételét képezi, a jövedelem összegétől függetlenül, a jövedelem azonos arányában egységesen kell megállapítani. (2) A munkával megszerzett jövedelem alapján a magánszemély, illetve a munkáltató, kifizető által teljesítendő fizetési kötelezettség terhének növelését, vagy a munkával megszerzett jövedelem alapján új fizetési kötelezettséget csak akkor lehet megállapítani, ha a munkával megszerzett jövedelem után a magánszemély, illetve ez alapján a munkáltató, kifizető által teljesítendő fizetési kötelezettség együttesen nem haladja meg a magánszemély munkával megszerzett jövedelmének az ez után a természetes személy által teljesítendő fizetési kötelezettségekkel csökkentett összegét. (3) Az olyan fizetési kötelezettség, ami természetes személy munkával megszerzett jövedelme után, annak alapul vételével a munkáltató, kifizető által teljesítendő, a természetes személyt társadalombiztosítási ellátásra sem közvetve, sem közvetlenül nem teszi jogosulttá, az ilyen fizetési kötelezettség mértékétől a természetes személy által igénybe vehető társadalombiztosítási ellátások mértéke nem tehető függővé. 37. § (1) A 36. § (1) bekezdése szerinti fizetési kötelezettség megállapításakor a gyermekvállalás és -nevelés költségeit családi kedvezmény formájában kell figyelembe venni. (2) A családi kedvezmény gyermekenkénti mértékét a gyermekszámtól függően eltérően kell megállapítani, azzal, hogy magasabb mértékű családi kedvezményt három- vagy több gyermek nevelése, gondozása esetén kell nyújtani. (3) A családi kedvezmény gyermekenkénti mértéke nem lehet alacsonyabb a megelőző költségvetési évre megállapított mértéknél. 38. § A gazdálkodó szervezetet az elért eredménye alapján terhelő fizetési kötelezettség mértékét az adóalap összegétől függetlenül, az adóalap azonos arányában, egységesen kell megállapítani. 39. § A 32–36. §, valamint a 38. § rendelkezéseitől csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, vagy a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni. VI. FEJEZET A NYUGDÍJRENDSZER ALAPVETŐ SZABÁLYAI 9. A nyugdíjrendszer alapelvei 40. § (1) Az állami nyugdíjrendszer célja, hogy az időskor, illetve közeli hozzátartozó halála esetén a jövedelembiztonságot megalapozza. (2) Az állami nyugdíjrendszerben az ellátási jogosultság nyugdíjjárulék fizetésen alapul. (3) Az állam garantálja az állami nyugdíjak kifizetését. 10. Az állami nyugdíjak és fedezetük 41. § (1) Az állami nyugdíjrendszerben ellátásként törvényben meghatározottak szerint a) öregségi nyugdíj és b) hozzátartozói nyugellátás állapítható meg. (2) Öregségi nyugdíj annak állapítható meg, aki a nyugdíjkorhatárt betöltötte, és megfelel a törvényben meghatározott egyéb feltételeknek. Törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén a nők a nyugdíjkorhatár betöltése előtt is jogosulttá válnak öregségi nyugdíjra. (3) A nyugdíjak reálértékét biztosítani kell. 42. § (1) Az állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítja. (2) A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit a befizetett nyugdíjjárulékok, a foglalkoztatók által e célra fizetett közterhek, a központi költségvetésből biztosított források és a törvényben meghatározott egyéb bevételek képezik. Természetes személy nyugellátás fedezetére, törvényi kötelezettség alapján fizetett járuléka kizárólag a Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg. 11. Kiegészítő nyugdíjintézmények 43. § Az időskori jövedelembiztonság megteremtésében viselt egyéni felelősség és az öngondoskodás érvényre juttatása érdekében a tagok önkéntes részvételével – törvényben meghatározott feltételek szerint – kiegészítő nyugdíjintézmények működhetnek. VII. FEJEZET A PÉNZÜGYI RENDSZER STABILITÁSÁNAK MEGŐRZÉSE ÉRDEKÉBEN HITELINTÉZETEKNEK NYÚJTHATÓ KÖLCSÖN 44. § „(1) A pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását potenciálisan veszélyeztető helyzetben az állam a szabad pénzeszközeinek kezelése keretében a) a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott kötvényt szerezhet, b) Magyarország területén székhellyel rendelkező hitelintézetnek kölcsönt nyújthat. (2) Az e §-ban foglaltak teljesítése során az állam nevében az államháztartásért felelős miniszter az ÁKK Zrt. útján jár el. (3) Az államháztartásért felelős miniszter az (1) bekezdés a) pontja szerint szerzett értékpapírt Magyarország területén székhellyel rendelkező hitelintézetnek értékpapír-kölcsön ügylet keretében kölcsönadhatja. (4) Az államháztartásért felelős miniszter az értékpapírkölcsön-ügyletről vagy a kölcsönnyújtásról szóló döntését megelőzően javaslatot kér a) a Magyar Nemzeti Bank elnökétől, amely tartalmazza aa) a hitelintézet pénzügyi közvetítőrendszer stabilitása szempontjából történő értékelését, a más szabályozott intézményre, pénzügyi piacra, pénzügyi infrastruktúrára, és a reálgazdaságra gyakorolt hatásának vizsgálatát, ab) a hitelintézet rövid távú likviditási helyzetének értékelését, és ac) a legfontosabb pénzügyi piacok helyzetéről, a rendelkezésre álló likviditásról szóló elemzést, valamint b) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökétől, amely tartalmazza ba) a hitelintézet szavatoló tőke helyzetéről szóló értékelést, bb) a hitelintézet közép- és hosszú távú likviditási helyzetéről szóló értékelést, és bc) összevont alapú felügyelet vagy kiegészítő felügyelet alá tartozó hitelintézet esetén a csoportszintű közép és hosszú távú likviditási és szavatoló tőke helyzet megítéléséről szóló értékelést. (5) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti kölcsönnyújtáshoz kapcsolódóan az államháztartásért felelős miniszter a kölcsönfelvevő kötelezettségeként olyan feltételek teljesülését írja elő, amelyek biztosítják, hogy a kölcsön a Magyarország területén székhellyel rendelkező vállalkozások finanszírozási forrásainak bővítését szolgálja. (6) A (3) bekezdés szerinti értékpapírkölcsön-ügylethez kapcsolódóan a kölcsönbe adó legalább a) a kölcsönbe vevő kötelezettségeként olyan feltételek teljesítését írja elő, amelyek biztosítják, hogy a kölcsönbe kapott értékpapír hasznosítása által elérhetővé váló pénzügyi forrás a Magyarország területén székhellyel rendelkező vállalkozások finanszírozási forrásainak bővítését szolgálja, és b) kölcsönzési díjat köt ki. (7) Az (1) bekezdés b) pontjában és a (3) bekezdésben meghatározott ügylet az államháztartásról szóló törvény szerinti finanszírozási célú pénzügyi műveletnek minősül, amely költségvetési előirányzatként, illetve annak teljesítéseként nem számolható el.” VIII. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 12. Felhatalmazó rendelkezések 45. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a) az önkormányzat adósságot keletkeztető ügyletéhez történő kormányzati hozzájárulás részletszabályait, valamint a 10. § (3) bekezdésében meghatározott saját bevételek körét, b) a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet adósságot keletkeztető ügyletéhez történő miniszteri hozzájárulás részletes szabályait, c) az egyedi állami kezességvállalás, garanciavállalás mellett nyújtott hitelek és kibocsátott kötvények feltételei ÁKK Zrt. általi véleményezésének szempontjait, valamint az ÁKK Zrt. e feladatáért járó díj megállapításának feltételeit. (2) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy – a jogalanyok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás esetén indokolt esetben – rendeletben a fizetési kötelezettség megállapítására és teljesítésére vonatkozó kötelezettség mellőzését és az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokat meghatározhassa. 13. Hatályba léptető rendelkezések 46. § (1) E törvény – a (2)–(4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) Az 1–3. §, a 4. § (1) és (3) bekezdése, az 5–35. §, a 37. §, a 39–45. §, a 47. §, az 53. §, az 54. § 2012. január 1-jén lép hatályba. (3) A 36. § 2013. január 1-jén lép hatályba. (4) A 4. § (2) bekezdése és a 38. § 2015. január 1-jén lép hatályba. 14. Átmeneti rendelkezések 47. § (1) A Költségvetési Tanács – a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény 9. § (1) bekezdése alapján a köztársasági elnök által kinevezett – tagjának megbízatását e törvény hatálybalépése nem érinti. (2) A 4. § (1) és (3) bekezdését első alkalommal a 2013. évi központi költségvetésről szóló törvény előkészítése során kell alkalmazni. (3) A 9. és 10. §-t a 2012. január 1-je után megkötött ügyletekre kell alkalmazni. (4) A 2012. évben az 5. § rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a központi költségvetésről szóló törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot a Kormány abban az esetben köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha a 2011. év utolsó napján fennálló államadósság-mutatóhoz képest a 2012. év utolsó napján várható államadósság-mutató az 5. § (3) bekezdése alapján végzett felülvizsgálat alapján nem csökkenne. (5) A 2012. évben a 9. § (2) bekezdés a) pontját és a 10. § (8) bekezdés a) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hozzájárulás feltétele, hogy az adósságot keletkeztető ügylet a (4) bekezdésben foglalt feltétel teljesítését ne veszélyeztesse. (6) A 4. § (2) bekezdésének hatálybalépéséig a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatban a költségvetési egyenleget a bruttó hazai termék arányában csak úgy lehet meghatározni, hogy az 2013-2015 években nem lehet kisebb, mint a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet 7. cikke alapján a Kormány által 2011 áprilisában közzétett konvergencia programban meghatározott költségvetési egyenleg. (7) E törvény rendelkezéseit a 2012. január 1-jét követően kihirdetett jogszabályok esetében kell alkalmazni. 48. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 19. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A biztosított, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke 10 százalék.” (2) Hatályát veszti a Tbj. a) 2. § (4) bekezdése, b) 4. § r) pontjában az „és tagdíj” szövegrész, c) 18. § (2) bekezdése, d) 21. § bevezető szövegében, 26. § (9) bekezdésében, 27. § (5) bekezdésében, 29. § (8) bekezdésében, 31. § (4) bekezdésében, 41. § (1) bekezdésében, 44. § (4) bekezdésében, 47. § (3) bekezdésében, 56. § (1) bekezdésében a „(tagdíj)” szövegrész, e) 24. § (2) bekezdésében, 26. § (1) és (2) bekezdésében, 29. § (4) bekezdésében, 30/A. § (1) bekezdésében, 30/A. § (3) bekezdésében, 31. § (1)–(2) bekezdésében, 55. §-ában a „(tagdíjat)” szövegrészek, f) 30/A. § (2) bekezdés második mondata, g) 33. §-a és az azt megelőző alcím, h) 41. § (5) bekezdése, i) 45. § (4) bekezdése, j) 50. §-t megelőző alcímében az „és a tagdíj” szövegrész, k) 50. § (6) bekezdésében a „(tagdíjról)” szövegrész, l) 50. § (9) és (10) bekezdése, m) 51. §-a, n) 52. § (7) bekezdésében az „és tagdíj” szövegrész, o) 53. § (4) bekezdése, p) 56. § (2) bekezdése, r) 58. § (1) bekezdés g) és h) pontjai. (3) A Tbj. a következő 65/A. §-sal egészül ki: „65/A. § A pénztártag 2010. november 1-jét megelőző időszakra vonatkozó tagdíjának önellenőrzése (pótbevallása) esetén a bevallási adatokat az állami adóhatóság az önellenőrzés (pótbevallás) benyújtását követő hónap utolsó napjáig – a tagok folyószámlájának vezetéséhez – továbbítja a pénztár részére. Az önellenőrzés (pótbevallás) alapján a tagdíjat közvetlenül a magán-nyugdíjpénztár részére kell megfizetni. Az esetleges tagdíjtúlfizetés visszaigénylése közvetlenül a magánnyugdíjpénztártól történik.” (4) Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 13. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Az adóhatóság a 8. § (1) bekezdése alapján fizetett közteher összegéből 91,8%-ot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 1,4%-ot az Egészségbiztosítási Alapnak és 6,8%-ot a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak utal át.” (5) A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi. CXCI. törvény 116. §-a következő szöveggel lép hatályba: „116. § A Pftv. a 16. §-t követően a következő III/B. fejezettel egészül ki: „III/B. FEJEZET A MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK FOGLALKOZTATÁSA 16/A. § (1) Rehabilitációs kártyára az a megváltozott munkaképességű személy jogosult, akinek a rehabilitációs hatóság által végzett komplex minősítés szerint a) foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy b) tartós foglalkozási rehabilitációt igényel. (2) Rehabilitációs kártyára az a személy is jogosult, aki a) 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban részesült, vagy b) rehabilitációs járadékban részesül. (3) A rehabilitációs kártyára való jogosultság megszűnik, ha a rehabilitációs hatóság megállapítja, hogy az (1) bekezdés vagy a (2) bekezdés b) pontja szerinti feltétel nem teljesül. (4) A jogosult kérelmére a rehabilitációs hatóság gondoskodik a Rehabilitációs kártya igénylésével kapcsolatos eljárás megindításáról, ennek keretében adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a rehabilitációs kártyára való jogosultság fennállásáról. (5) A jogosult közli a rehabilitációs hatósággal az adóazonosító jelét, melyet a rehabilitációs hatóság kezelhet a Rehabilitációs kártyára való jogosultság fennállásával és megszűnésével kapcsolatos, az állami adóhatóság felé történő adatszolgáltatás céljából. (6) A Rehabilitációs kártya érvényességének a) kezdő időpontja az a nap, amikor az állami adóhatóság a kártyát kiállította, b) záró időpontja a kártya visszavonásának napja. (7) A rehabilitációs hatóság a Rehabilitációs kártyára való jogosultság megszűnése esetén gondoskodik a Rehabilitációs kártya visszavonásával kapcsolatos eljárás megindításáról, ennek keretében adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a jogosultság megszűnéséről, valamint a Rehabilitációs kártyát letétbe helyező munkaadó nevéről, adószámáról, székhelyéről, telephelyéről. (8) Az állami adóhatóság a Rehabilitációs kártyára való jogosultság megszűnése esetén a kártyát visszavonja. A Rehabilitációs kártyával rendelkező személy a visszavont kártyát az állami adóhatóságnak visszaszolgáltatja. (9) A Rehabilitációs kártyával kapcsolatos eljárások során az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit e törvény rendelkezései figyelembevételével kell alkalmazni. 16/B. § (1) A munkaadó az őt az érvényes Rehabilitációs kártyával rendelkező megváltozott munkaképességű személlyel fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyra tekintettel terhelő számított adóból adókedvezményt vehet igénybe, melynek mértéke az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 27 százaléka. (2) Az (1) bekezdés szerinti kedvezményre egy megváltozott munkaképességű személy után egyszerre csak egy munkaadó jogosult, és csak arra az időszakra, amelyben a Rehabilitációs kártyát letétben tartotta. (3) Ha az állami adóhatóság a Rehabilitációs kártyát visszavonja, erről értesíti a Rehabilitációs kártyát letétben tartó munkaadót. A munkaadó az értesítés átvételét követő naptól nem jogosult az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményre.”” (6) A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi. CXCI. törvény 198. § (3) bekezdése nem lép hatályba. 49. § (1) A magánnyugdíjról és magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „3. § Természetes személy önkéntes döntése alapján pénztártaggá válhat.” (2) Az Mpt. 4. § (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „d) tagdíj: az az összeg, amelyet a pénztár tagja, a pénztár számára megfizet”; (3) Az Mpt. 4. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Magán-nyugdíjpénztári tevékenységnek minősül a pénztártagok felvétele, a tagok számára fizetendő tagdíjak gyűjtése, a tagdíjakból származó vagyon befektetése, nyugdíjszolgáltatás nyújtása és egyösszegű kifizetés teljesítése egyéni számla vezetés alapján.” (4) Az Mpt. 21. § (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A pénztártag köteles) „a) tagsági jogviszonyát valamely általa választott pénztárban folyamatosan fenntartani,” (5) Az Mpt. 23. § (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki: (A pénztártag tagsági jogviszonya) „j) a törvény 24. § (15) bekezdésében foglalt megszüntetéssel, a megszüntetés napjával” (szűnik meg.) (6) Az Mpt. 24. §-a a következő (15)–(19) bekezdésekkel egészül ki: „(15) Az a társadalombiztosítási nyugellátásban nem részesülő, e törvény hatálybalépését követően pénztártaggá vált természetes személy, aki teljes összegű társadalombiztosítási nyugellátásban kíván részesülni, 2012. március 31. napjáig kezdeményezheti tagsági jogviszonyának megszüntetését és egyéni számlaegyenlege 4. § (2) bekezdés zsk) pontja szerinti visszalépő tagi kifizetéssel csökkentett összegének a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részére történő átutalását. (16) A 23. § (1) bekezdés j) pontjában meghatározott esetben a tag tagsági jogviszonya megszüntetésének szándékát a (15) bekezdésben meghatározott időpontig annak a magánnyugdíjpénztárnak kell bejelentenie, amelyikben tagsági jogviszonnyal rendelkezik. A pénztár a tag tagsági jogviszonyát 2012. május 31-ével szünteti meg (a megszüntetés napja). (17) A 23. § (1) bekezdés j) pontjában meghatározott esetben a tagokkal való elszámolás során az átlépés szabályait kell megfelelőn alkalmazni. Az eszközöket – jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában – a tagsági jogviszonyát megszüntető tag portfólióján belüli eszközök arányának megfelelően kell átadni. (18) A pénztár a tagsági jogviszony megszüntetésével kapcsolatos tényleges költségeket, legfeljebb azonban a tag követeléséből annak egy ezrelékét vonhatja le. (19) A tagsági jogviszonyát megszüntető tag jogosult a követelésének részét képező egyéni számla-egyenleg tagdíjbefizetése alapján kiszámított, 4. § (2) bekezdésének zsj) pontjában meghatározott hozamgarantált tőke összege feletti összegének és a pénztártagságának ideje alatt befizetett tagdíjkiegészítés összegének felvételére (visszalépő tagi kifizetés), vagy annak az önkéntes nyugdíjpénztárnál vezetett tagi számláján, vagy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben létrejövő egyéni számláján történő jóváírásra. A tag a tagsági jogviszony megszűnésének napjától (2012. május 31.) kérheti a visszalépő tagi kifizetés átutalását. Amennyiben a tag tagsági jogviszonya megszüntetésének időpontjáig nem rendelkezik a visszalépő tagi kifizetésekről, azokat a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben lévő egyéni számláján kell jóváírni.” (7) Az Mpt. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „26. § A tagdíj a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére a pénztártagok által önkéntesen vállalt, rendszeresen fizetett pénzbeli hozzájárulás. A tagdíj minden pénztártagra kötelező, legkisebb mértékét (a továbbiakban: egységes tagdíj) a pénztár alapszabálya határozza meg.” (8) Hatályát veszti az Mpt. a) preambulumának első mondata, b) 4. § (2) bekezdés l) pontja, c) 21. § (4) bekezdés c) és d) pontja, d) 24. § (4)–(6) bekezdései. (9) Hatályát veszti a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2. § (6) bekezdése. (10) Hatályát veszti az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 11. § (1) bekezdés b) pontja. 50. § (1) Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ekho törvény) 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „7. § Ha a magánszemély a 4. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozattételi lehetőségével – annak feltételei fennállta ellenére – nem élt, illetőleg nyugdíjjárulék fizetésére a Tbj. rendelkezései szerint nem volt kötelezett, a magánszemélyt terhelő ekho nyugdíjjáruléknak minősülő részének megfelelő különbözetet a Tbj.-nek és Art.-nak a nyugdíjjárulék különböz …