4/2017. (II. 28.) KKM határozathez Illetményelőleg iránti kérelem Alulírott, ............................................................................................... (név)…

4/2017. (II. 28.) KKM határozathez Illetményelőleg iránti kérelem Alulírott, ............................................................................................... (név), ............................................................ (születési hely, idő), ...................................................... (adószám) kérem, hogy részemre a külképviseletre tartós külszolgálatra kihelyezett kormánytisztviselők és kormányzati ügykezelők részére nyújtható kamatmentes devizailletmény- és költségtérítés-előleg, valamint kizárólag gépkocsivásárlás céljára nyújtható kölcsön részletes szabályairól szóló KKM határozat szerinti ...................................................... (előleg összege) összegű illetményelőleget szíveskedjenek folyósítani, az alábbi indokok miatt: ........................................................................................................................................................................................................................................ ........................................................................................................................................................................................................................................ ........................................................................................................................................................................................................................................ ........................................................................................................................................................................................................................................ ........................................................................................................................................................................................................................................

Kérem, hogy a megítélt illetményelőleg összegét szíveskedjenek az alábbi bankszámlákra átutalni / készpénzben kifizetni a házipénztárból1 (a megfelelő aláhúzandó) Összeg: ...................................................... Bank: ............................................ Bankszámlaszám: .................................................................... Összeg: ...................................................... Bank: ............................................ Bankszámlaszám: .................................................................... .................................................................... Kérelmező Alulírott ............................................................................................... (név) hozzájárulok, hogy ............................... hónap (törlesztés időtartama) alatt az illetményelőleg aktuális törlesztő részletét a folyósító szerv a havi devizailletményemből levonja. Tudomásul veszem, hogy amennyiben az illetményelőleg folyósítását követően bebizonyosodik, hogy a kérelemben megjelölt indok nem felelt meg a valóságnak, vagy az összeget rendeltetésétől eltérően használtam fel, köteles vagyok a folyósított összegnek az összeg odaítélésétől kezdve az odaítéléssel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamattal megnövelt összegét az azt folyósító szerv hivatalos felszólítását követő öt munkanapon belül a külképviselet részére visszautalni. ....................................................................

Kérelmező 1 Készpénzes kifizetés kizárólag abban az esetben lehetséges, ha az állomáshely rendelkezik a juttatások készpénzben való kifizetésének engedélyével. VI. Az Alkotmánybíróság határozatai, teljes ülési állásfoglalásai és végzései Az Alkotmánybíróság 4/2017. (II. 28.) AB határozata az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM határozat 16. § (10) bekezdése, valamint 57. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazhatóságának kizárásáról.

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 16. § (10) bekezdése, valamint 57. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

I. [1] 1. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő 10.K.27.652/2015. számú ügyben

Az elsőfokon eljárt hatóság a támogatást igénylő kérelmének 2010. január 21-én kelt, 1111187675 azonosító számú határozatával „szántóföldi növénytermesztés túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal célprogram” keretében 103,06 hektár földterületre helyt adott (támogatott terület). [3] A támogatást igénylőt a támogatás első évében, vagyis 2010 tavaszán 31,68 hektárt érintő belvízkár érte. Erre tekintettel – a kifizetés iránti kérelem benyújtását követően – vis maior bejelentést tett. 2011. március 7-én kelt, 1348307934 azonosító számú határozatával az elsőfokon eljárt hatóság a támogatási határozatban véglegesen jóváhagyott területként 102,12 hektár területet állapított meg, míg ellenőrzött és jóváhagyott területként 101,31 hektárt, amelyre tekintettel megállapította a támogatás pontos összegét (P. D. 8 595 062 Ft). Egyúttal helyt adott a felperes vis maior kérelmének. [4] A támogatást igénylő 2011. május 16-án előterjesztett kifizetési kérelmének (102,25 hektárra) részben adott helyt az elsőfokú hatóság (1422944143 azonosító számú) határozata. A 2012. május 15-i keltezésű kifizetési kérelmének előterjesztése után (101,85 hektárra) az elsőfokú hatóság helyszíni ellenőrzés alapján a kifizetési kérelmet elutasító határozatot hozott, ami ellen a támogatást igénylő fellebbezést terjesztett elő. Az elsőfokú hatóság saját hatáskörben visszavonta határozatát és a kifizetési kérelemnek – 2013. július 23-án – helyt adott. [5] 2013. május 8-án a támogatást igénylő 101,78 hektár tekintetében terjesztett elő kifizetési kérelmet. Az elsőfokú hatóság ellenőrzés alapján 2013. szeptember 26-án kelt 1619718117 azonosító számú határozatával 0,66 hektár területet kizárt a támogatásból. Így a véglegesen jóváhagyott terület nagysága 101,46 hektárra csökkent, míg a támogatott terület változatlanul 103,06 hektár maradt. Erre tekintettel 2013. szeptember 27-én kelt (1619828829 azonosító számú) határozatával 155 549 Ft visszafizetésére kötelezte a támogatást igénylőt. [6] 2013. december 18-án kelt (1635427822 azonosító számú) határozatával az elsőfokú hatóság részben helyt adott a támogatást igénylő negyedéves kifizetési kérelmének a 2012/2013. gazdálkodási év tekintetében. [7] A támogatást igénylő 2014. május 9-én előterjesztett kifizetési kérelmében 101,78 hektár tekintetében kért támogatást, aminek a hatóság csak részben adott helyt. Az elsőfokon eljárt hatóság határozata (azonosító száma:

1700008341) megállapította, hogy a támogatást igénylő nem tett eleget a támogatott terület tekintetében azoknak a vetésszerkezeti előírásoknak, amelyeket a rá vonatkozó célprogramban az FVMr. előírt. Így a támogatás öt éve alatt a fővetésű növények tekintetében az egyéb kultúra részaránya meghaladta a maximálisan megengedett 20 százalékos arányt, az őszi repce részaránya meghaladta az 5 százalékos részarányt az öt év alatt, de nem érte el a minimálisan előírt 10 százalékos részarányt. Végül a zöldugar részaránya az öt év alatt meghaladta a 10 százalékot, de nem érte el a minimálisan előírt 20 százalékos részarányt. Mindezek alapján az elsőfokon eljáró hatóság az FVMr. 23. számú melléklet 53. pontja alapján 15 százalékos szankciót alkalmazott. [8] A támogatást igénylő ez ellen a határozat ellen fellebbezést terjesztett elő. A Miniszterelnökség mint másodfokon eljáró hatóság JHÁT-JF/2848/2 (2015) számú határozata az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy az FVMr. 16. § (8) és (10) bekezdése alapján a vetésszerkezet vizsgálata során egyéb kultúraként kell figyelembe venni azokat a területeket, amelyekre az adott évben nem nyújtottak be kifizetési kérelmet, továbbá azokat is, amelyekre vis maior kérelem keretében pihentetett hasznosítást jelentettek be. Emellett utalt az FVMr. 57. § (8) bekezdésére, amelynek értelmében a támogatást igénylő kizárólag az ötödik gazdálkodási évben (vagyis a célprogram utolsó évében) bejelentett és elfogadott vis maior esetében mentesülhet a vetésszerkezetre vonatkozó előírások alól. Mindezek alapján a másodfokon eljáró hatóság szerint az elsőfokon eljáró hatóság az FVMr. rendelkezéseinek megfelelően állapította meg, hogy a támogatást igénylő a vetésszerkezeti előírásokat az öt évre vetítetten nem tartotta be, valamint megállapította azt is, hogy az FVMr. 48 § (1)–(2) bekezdése alapján az elsőfokon eljáró hatóság helyesen állapította meg a szankció arányát. Kifejtette, hogy a támogatást igénylő nem vette figyelembe számítása során az FVMr. 16. § (3) bekezdését, ami szerint a célprogramban vállalt kötelezettségeket a teljes támogatott területen be kell tartani, illetve nem vette figyelembe az FVMr. 16. § (8) és (10) bekezdésében foglaltakat, ami alapján a vis maior bejelentés alá tartozó területek kizárólag egyéb kultúraként vehetők figyelembe. [9] A támogatást igénylő keresetet nyújtott be a másodfokú hatósági határozat felülvizsgálata iránt. Vitatta a 15%-os levonás jogszerűségét, álláspontja szerint ugyanis csak az egyéb kultúra arányának kisebb mértékű túllépése miatt

lett volna helye a támogatás csökkentésének, 3%-os mértékben. Kiemelte, hogy a másodfokú hatósági határozat annak ellenére alapozta döntését az FVMr. 16. § (8) és (10) bekezdésére, valamint 57. § (8) bekezdésére, hogy azok részben 2012. december 23-án [FVMr. 16. § (8) bekezdés], részben 2013. április 30-án [FVMr. 16. § (10) bekezdés, 57. § (8) bekezdés] léptek hatályba, vagyis a célprogram 4. évében. Hivatkozott továbbá arra, hogy az FVMr.

2013. április 30-tól hatályos 81/D. §-a értelmében az FVMr. ekkor hatályba lépett 16. § (10) bekezdését és 57. §

Ez a támogatást igénylő szerint azt eredményezte, hogy bár ő a korábbi években 1–1,4 hektár tekintetében nem igényelt támogatást, ez az FVMr. 16. § (8) bekezdése alapján annak ellenére vált visszakövetelési okká, hogy ezen területek tekintetében nem került sor kifizetésre. Vagyis ez esetben „jogi okból keletkezett egyéb kultúra” a visszakövetelés alapja: a támogatás visszavonását egy jogi fikció következtében vetésszerkezeti módosítás eredményezte. [11] 3. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kezdeményezte az FVMr. 16. § (8) és (10) bekezdésének, valamint 57. § (8) bekezdésének megsemmisítését. Megállapította a bíróság, hogy a támogatást igénylő az 5. éves kifizetési kérelmét 2014. május 9-én nyújtotta be az elsőfokon eljáró hatóságnak. Az FVMr. indítvánnyal támadott – és a hatósági határozatokban alkalmazott – rendelkezései 2012. december 23-tól, illetve 2013. április 30-án 19 órától léptek hatályba. Ezek alapján döntött úgy az első- és másodfokon eljáró hatóság, hogy a megelőző időszakban a vetésszerkezeti szabályokat a támogatást igénylő megsértette. Az indítványozó bíró szerint a támadott rendelkezések azért sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, mert míg a korábbi szabályozás alapján a célprogram keretében a vis maior-ral érintett területek tekintetében a támogatást igénylő mentesült a kötelezettségek alól, addig a támadott rendelkezések következtében megszűnt ez a mentesítés a megelőző termelési időszak tekintetében. A jogalkotó – azzal, hogy a vis maior-ral érintett területeket egyéb kultúraként rendelte figyelembe venni – visszamenőleges kötelezettséget (visszafizetési kötelezettséget) rótt a támogatást igénylőre. Ezen felül az FVMr. 57. § (8) bekezdése a meglévő kötelezettséget tette terhesebbé azáltal, hogy a vis maior következményeit csak a célprogram utolsó éve tekintetében engedte alkalmazni (mentesülés a vetésszerkezeti szabályok alól), így a célprogram korábbi éveiben tett vis maior bejelentések (a támogatást igénylő esetében a 2010-ben tett vis maior bejelentést illetően) a mentesítést mint jogkövetkezményt utólag annulálta a jogalkotó. Az indítványozó bíró megjegyezte továbbá azt is, hogy az FVMr. rendelet indítvánnyal támadott rendelkezései a 2009–2014 célprogram támogatási időszakának utolsó harmadát érintően alkotta meg a jogalkotó tekintet nélkül a célprogram tartamán kívül arra, hogy a mezőgazdasági év – amely az FVMr. más rendelkezései szerint is szeptember 1-től augusztus 31-ig tart – nem azonos a naptári évvel. Ennek következtében a támogatást

igénylőnek csak a célprogram utolsó évében volt lehetősége a korrekcióra az új szabályozásnak megfelelően (lásd a hatálybalépés 2012. december 23. és 2013. április 30. – vagyis az érintett mezőgazdasági évben már nem is volt lehetősége alkalmazkodni az új szabályokhoz, mivel a vetés 2012. szeptemberben már megtörtént). Az indítványozó bíró szerint a jogalkotó a határozott idejű támogatási időszak (5 év utolsó előtti éve) konkrét támogatással érintett szakasza (mezőgazdasági év) közben léptette hatályba a támadott rendelkezéseket, ezzel a kellő felkészülési idő követelménye is sérült. E két szempontra figyelemmel az indítványozó bíró szerint sérült a jogállamiság és jogbiztonság elve, s kezdeményezte a támadott rendelkezések megsemmisítését.

II. [12] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” [13] 2. Az FVMr. indítvánnyal érintett hatályos rendelkezései: „16. § (8) A vetésszerkezeti előírások vizsgálatánál azok a területek, amelyekre egy adott évben nem nyújtottak be kifizetési kérelmet, az adott gazdálkodási évnél egyéb kultúraként kerülnek figyelembevételre. […]

III. [14] A bírói kezdeményezés az alábbiak szerint részben megalapozott. [15] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a bírói kezdeményezés megfelel a törvényi feltételeknek. Az Abtv. 52. § (4) bekezdésének megfelelően az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozó igazolta: az indítványból megállapítható, hogy a támadott normát az ügyben alkalmazni kell.

A kezdeményező bíró emellett hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint döntését alaptörvény-ellenes norma alkalmazásával lenne kénytelen meghozni. Az indítványozó bíró eljárási jogosultságát az Alaptörvény 24. cikk

Ez az Alkotmánybíróság a 25/1992. (VII. 4.) AB határozattól kezdődően töretlenül folytatott gyakorlata értelmében „egyebek között megköveteli, hogy

A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy egy jogállamban senkit sem lehet felelősségre vonni olyan jogszabály megsértése miatt, amelyet az érintett személy nem ismert és nem is ismerhetett, mivel azt vagy egyáltalán nem hirdették ki, vagy utólag hirdették ki és visszamenőleges érvénnyel léptették hatályba. Ugyanez értelemszerűen irányadó a kötelezettségek utólagos megállapítására is.” {ABH 1992, 131, 132., lásd továbbá ennek átvételét pl. 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [71]} [19] Az Alkotmánybíróság ugyancsak töretlen – és visszatérően idézett – álláspontja szerint: „valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.” {57/1994. (IX. 17.) AB határozat, ABH 1994, 305., idézi t.k. 1/2016. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [54]}. [20] Az Alkotmánybíróság gyakorlata abban is egyöntetű – a 28/1992. (IV. 30.) AB határozat nyomán – hogy a jogszabály kihirdetés napjával történő hatálybaléptetése nem minden esetben sérti a jogállamiság-jogbiztonság követelményét. E határozat szerint ugyanis bizonyos esetekben „nem csupán a kihirdetés napján történő, de a visszamenőleges érvényű hatálybaléptetés sem alkotmányellenes. Ez a helyzet a kizárólag jogot megállapító, jogot kiterjesztő, kötelezettséget enyhítő, vagy más, a jogszabály valamennyi címzettje számára a korábbi jogi szabályozásnál egyértelműen előnyösebb rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok esetében. Ettől eltérő elbírálás alá esnek a vegyes jellegű – részben a korábbi szabályozásnál az érintettekre nézve előnyösebb, részben hátrányosabb – rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok, a társadalmi viszonyok meghatározott körét első ízben rendező jogszabályok, illetőleg azok a jogszabályok, amelyek új kötelezettséget állapítanak meg, meglevő kötelezettség mértékét növelik, jogot vonnak meg vagy korlátoznak, illetőleg egyéb okból az érintettek számára hátrányosak. A most említett jogszabályok esetében általában nem tekinthető az Alkotmánnyal összhangban állónak a kihirdetés napján történő hatálybaléptetés”. (ABH 1992, 155, 158.) Ebből indul ki az Alkotmánybíróság

a visszaható hatályú jogalkotás alkotmányossági vizsgálata során is: a visszamenőlegesen történő hatálybaléptetés alkotmányossága alapvetően az itt felsorolt szempontok alapul vételével ítélhető meg {lásd pl. 1/2016. (I. 29.) AB határozat Indokolás [22] és [55]}. [21] Elsőként a 7/1992. (I. 30.) AB határozat semmisített meg a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába

a közösségi költségvetési kötelezettségvállalásoknak a 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakra kell eleget tenni. [26] Az 1290/2005/EK rendeletet az Európai Parlament és Tanács 1306/2013/EU rendelete helyezte hatályon kívül 2014. január 1-jei hatállyal, azonban a folyamatban lévő ügyekben (egész pontosan a 2013-as mezőgazdasági pénzügyi év során felmerült ügyekben) további alkalmazását rendelte el [119. cikk (1) bekezdés]. [27] 3.2. Az EMVA-ból nyújtandó támogatásra vonatkozó szabályokat a Tanács 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK rendelete állapította meg. Az agrár-környezetvédelmi támogatásokról e rendelet 2. szakasza rendelkezett [36. cikk a) pont iv. alpont]. A rendelet 39. cikke értelmében olyan mezőgazdasági termelők részesülhetnek agrár-környezetvédelmi kifizetésekben, akik önkéntes alapon vállalnak agrár-környezetvédelmi kötelezettségeket, legalább öt, legfeljebb hét évig terjedő időtartamra. A kötelezettségek teljesítésével járó többletköltség és elmaradó jövedelem ellentételezésére részesülnek – évenkénti kifizetés formájában – támogatásban [39. cikk (4) bekezdés].

A rendelet 15. cikke szerint a rendelet hatálya alá tartozó, a tagállamok által jóváhagyásra benyújtandó vidékfejlesztési programok 2007. január 1-je és 2013. december 31-e közé eső időszakra vonatkoznak. [28] Az 1698/2005/EK rendeletet az Európai Parlament és Tanács 1305/2013/EU rendelete helyezte hatályon kívül 2013. december 31-ével, az 1698/2005/EK rendeletet azonban továbbra is alkalmazni kell 2014. január 1-je előtt jóváhagyott programok alapján végrehajtott műveletekre (88. cikk). [29] 3.3. Az agrár-környezetvédelmi támogatások (2. tengely) kifizetésére és elszámolására vonatkozóan (is) a vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1975/2006/EK bizottsági rendelet állapított meg rendelkezéseket. A rendelet különbséget tesz a támogatás iránti kérelem és a kifizetés iránti kérelem között (lásd 3. cikk). A támogatási kérelem alatt a támogatás iránti vagy a rendszerbe való felvétel iránti kérelmet kell érteni. Ezzel ellentétben a kifizetési kérelmeket

benyújtott kérelmek esetében – az 1782/2003/EK tanácsi rendelet és a 73/2009/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására, valamint a 479/2008/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról – a 796/2004/EK bizottsági rendelet volt alkalmazandó [86. cikk (1) bekezdés]. [34] 3.5. A valamennyi tagállamra egységesen érvényesülő közös uniós szintű szabályok: az előző pontokban hivatkozott közösségi rendeletek közvetlenül alkalmazandók. A tagállami – így a magyar – szabályozás ezen uniós szintű normák végrehajtását szolgálják. Ennek megfelelően alkotta meg az Országgyűlés a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvényt (a továbbiakban: Tv.). A Tv. – a közösségi jogi aktusok keretei között – rendelkezik a három érintett mezőgazdasági alap közös szabályairól. A Tv. ennek megfelelően a legalapvetőbb eljárási és adatkezelési szabályokat, illetve a közösségi aktusokban meghatározottakon túli jogkövetkezményeket tartalmazza (lásd pl. 1698/2005/EK rendelet 51. cikkét). [35] A Tv. egyik közvetlen végrehajtási szabálya az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.). A Vhr. szabályozza a támogatás meghirdetésének, a különböző kérelmek (támogatási és kifizetési, valamint egyéb kérelmek) benyújtásának általános feltételeit, a kérelmek elbírálásának általános szabályait, illetve a vis maior bejelentésének és elbírálásának szabályait (12. §). A Vhr. mellett az EMGA-ból és az EMVA-ból történő támogatások igénybevételének feltételeit további – meghatározott időszakokra irányadó – rendeletek szabályozták [lásd 36/2009. (IV. 3.) FVM rendelet, 34/2010. (IV. 9.) FVM rendelet, 29/2012. (III. 24.) VM rendelet, ezek hatálya a jelen ügyben alkalmazott FVMr.-ben meghatározott jogcímek alapján igénybe vehető támogatásokra is kiterjedt, attól függően, hogy a támogatási kérelem benyújtása mikor történt]. [36] 3.6. A Tv. felhatalmazása alapján került sor az EMVA-ból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások tekintetében szükséges részletszabályok megalkotására az FVMr.-ben. [37] Az EMVA – a közös agrárpolitikára figyelemmel megállapított – célprogramok (kiegészítő jellegű) támogatását

szolgálta, eredetileg a 2007–2013 közötti programozási időszakra nézve. A támogatási időszak az FVMr. 2. § 63. pontja alapján a 2009. szeptember 1. és 2014. augusztus 31. közötti időszak volt. Az agrár-környezetgazdálkodás körében magyarországi célprogramokat az FVMr. 3. §-a nevesíti. [38] A támogatásra való jogosultság feltétele az FVMr.-ben foglalt jogosultsági feltételek, illetve a célprogramokhoz kötődően megállapított kötelezettségek (gazdálkodási előírások) teljesítése a célprogram ideje alatt.

A célprogramok szerinti kötelezettségeket részben a célprogramra vonatkozó támogatási jogosultság, részben az egyes gazdálkodási évekre vonatkozó kifizetési jogosultság feltételeként határozták meg. Ennek megfelelően a célprogramban való részvétel feltétele a támogatási kérelem előterjesztése és elfogadása a hatóság részéről.

A támogatásra jogosult a gazdálkodási évenként előterjesztett kifizetési kérelem alapján részesül támogatásban.

A támogatási összeget évenként, a kifizetési kérelemben foglaltaknak, a rendelkezésre álló támogatási összegnek, illetve az előírt kötelezettség teljesítésének függvényében állapítják meg. [39] 3.7. A vis maiorra vonatkozó szabályokat külön jogszabály: az elháríthatatlan külső ok (vis maior) esetén alkalmazandó egyes szabályokról, valamint egyes agrár tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló – a jelen ügyben alkalmazandó, ám időközben hatályon kívül helyezett – 44/2007. (VI. 8.) FVM rendelet tartalmazza. [40] E rendelet állapítja meg, hogy melyek azok az események – figyelemmel az uniós szabályozásra – amelyek vis maiornak minősülnek a kérdéses célprogramok vonatkozásában, illetve meghatározza a vis maior elismerésének egyes feltételeit, továbbá a vis maior bejelentéssel kapcsolatos eljárási szabályokat. [41] E rendeleten kívül a Vhr. említett 12. §-a tartalmaz rendelkezést a vis maiorra nézve, valamint az agrár-környezetgazdálkodási támogatások tekintetében – elsősorban – az FVMr. 57. §-a. [42] A hatályos rendelkezéseket ebben a tárgykörben az elháríthatatlan külső ok (vis maior) esetén alkalmazandó egyes szabályokról és a vis maiorral összefüggő egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 94/2015. (XII. 23.) FM rendelet állapítja meg (hatályos: 2016. január 1-jétől), de a jogalkotó a folyamatban lévő ügyekre is elrendelte alkalmazását azzal a megszorítással, hogy ahol a korábbi szabályozás a kedvezőbb a támogatásra jogosultra nézve, ott azt kell alkalmazni. [43] 4. A Tv. az általános rendelkezések között kifejezetten rendelkezik a Tv. módosításának, illetve a Tv. végrehajtására kibocsátott egyes rendeleteknek és azok módosításainak – a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény rendelkezéseitől eltérő – kihirdetési szabályairól [Tv. 5. § g) pont]. [44] Törvényből eredő kötelezettsége a jogalkotónak, hogy egyrészt a Tv. hatálya alá tartozó kérelmek benyújtására nyitva álló határidőhöz mérten kellő felkészülési időt biztosítva vezessen be módosításokat (két hónapot, illetve kisebb súlyú módosítások esetében 30 napot biztosítva a jogalanyoknak az új szabályozáshoz való alkalmazkodásra). Az ettől eltérő hatálybaléptető rendelkezés alkalmazására csak kivételes jelleggel

Hatályos 2010. XII. 30-tól, ezt követően indult eljárásokban kell alkalmazni.] [46] A „folyamatban lévő ügy” és a „folyamatban lévő eljárás” közötti fogalmi különbségtétel a Tv. által szabályozott programok azon sajátosságára van figyelemmel, ami a támogatási kérelem és a kifizetési kérelem fogalmi különbségéből adódik. [47] 5. Az indítvány három rendelkezéssel összefüggésben állítja a jogállamiság – visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma és kellő felkészülési idő – sérelmét. [48] Az FVMr. 16. § (8) és (10) bekezdése a vetésszerkezeti szabályok betartásáról rendelkeznek, míg az 57. §

a célprogram végén az érintett területek a vetésszerkezeti arányszámításnál az „egyéb kultúra” arányát növelik, s így szankció alkalmazására vezethetnek. Az Alkotmánybíróság ezért azt is megvizsgálta, hogy a VMr1. hatálybalépése előtti szabályozás alapján alkalmazható volt-e ez a szankció a kifizetéssel nem érintett területek vonatkozásában. [59] 5.4. A VMr1. hatálybalépése előtt nem volt szabály arra nézve, hogy a kifizetési kérelemmel nem érintett területeket a vetésszerkezet szempontjából miként kell figyelembe venni. Az FVMr. 44. § (7) bekezdése azonban kifejezetten kimondta, hogy „[a]mennyiben a támogatásra jogosult az adott gazdálkodási évben nem nyújt be kifizetési kérelmet, úgy arra a gazdálkodási évre vonatkozóan nem részesül kifizetésben, a vállalt kötelezettségei azonban adott gazdálkodási évben is fennállnak”. Az a terület tehát, amelyre a támogatásra jogosult egy adott évben nem nyújt be kifizetési kérelmet, a kötelezettségek – így a vetésszerkezeti szabályok megtartása – alól nem mentesül pusztán amiatt, hogy az adott gazdálkodási évben egy adott támogatott terület tekintetében – kérelem hiányában – nem kerül sor kifizetésre. Ezt támasztja alá az is, hogy az FVMr. 52. § (7) bekezdése alapján, ha a támogatási időszak alatt egynél több alkalommal kerül nem nyújt be kifizetési kérelmet a támogatásra jogosult, kizárásra kerül az intézkedésből, és a már igénybe vett támogatási összeget – a jogosulatlanul igénybe vett támogatásra vonatkozó szabályok szerint – vissza kell fizetnie. [60] Az FVMr. alapján a célprogramba bevitt teljes területen teljesíteni kell a kötelezettségeket a célprogram ideje alatt. Vagyis a kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése során minden kötelezettségvállalással érintett területet figyelembe kell venni. A támogatási jogosultság megszűnése két esetben következik be: ha a támogatásra jogosult kérelmére a célprogramba bevitt földterületet visszavonják, vagy ha a célprogramba bevitt földterület – részleges kizárási eljárás keretében –, vagy a támogatásra jogosult kizárásra kerül. Mindaddig, amíg az adott földterület a célprogramban bent marad (abból nem vonják vissza, vagy kizárásra nem kerül sor) a célprogramban vállalt kötelezettségeket – az öt évre vetítetten – teljesíteni kell. [61] Miután az „egyéb kultúra” gyűjtőfogalom, és miután azok a területek, amelyre nem nyújtottak be kifizetési kérelmet kötelezett területnek minősülnek, ebből az következik, hogy az a kötelezettséggel terhelt terület, amelyre kifizetési kérelem egy adott gazdálkodási évben nem terjedt ki, egyéb kultúrának minősül. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen

terület értelemszerűen a gyűjtőfogalomnak minősülő „egyéb kultúra” alapján veendő figyelembe a vetésszerkezeti szabályok megtartásának vizsgálata során, erre vonatkozó kifejezett rendelkezés nélkül is. [62] 5.5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az FVMr. 16. § (8) bekezdése – mivel közvetlenül nem állapított meg visszamenőlegesen hátrányos jogkövetkezményt vagy tett kötelezettséget terhesebbé a jogalanyok számára – bár visszaható hatályú jogalkotásnak minősül, nem sérti az Alaptörvény B) cikk

53. §(6) bekezdés a) pontját, 53. § (8) bekezdését a 139/2012. (XII. 22.) VM rendelet hatálybalépésekor folyamatban

lévő eljárásokban is alkalmazni kell.«

Nevezetesen, hogy a „kötelezettségek teljesítése alóli mentesítés” minden, az FVMr.-ben meghatározott kötelezettségre kiterjedt a VMr2. hatálybalépése előtt, vagy csak egyesekre. Így különösen, hogy a vetésszerkezeti előírások megtartásának kötelezettsége azon kötelezettségek közé tartozik-e, amelyek megtartása alól mentesítette a jogalkotó a támogatásra jogosultat, ha vis maior bejelentést tett, és azt a hatóság elfogadta. [77] Az FVMr. 57. § (1) bekezdése általában véve írja elő, hogy a támogatásra jogosult mentesül a kötelezettségek teljesítése alól, nem specifikálta, hogy melyek azok a konkrét kötelezettségek, amelyek alól mentesül a támogatásra jogosult. Az egyetlen kötöttség, amelyet az FVMr. 57. § (1) bekezdése megjelöl, az az időbeli keret, amelyre ez a mentesülés kiterjed. Ebből következően az FVMr. támadott 57. § (8) bekezdésével a jogalkotó a korábban

[82] A vis maior eseménnyel sújtott terület a pihentetett területek speciális fajtája, éppen amiatt, hogy ilyen esetben a támogatásra jogosult az érintett területen lényegében „kényszer-pihentetést” hajt végre egy meghatározott rendkívüli esemény következtében. [83] Ez az esemény nem vezethet arra, hogy a támogatásra jogosulttal szemben a támogatás csökkentésére vagy megvonására vezető szankciót alkalmaznak. A VMr2. hatálybalépése előtt – értelemszerűen – nem volt szabály arra nézve, hogy a vis maior miatt pihentetettként megjelölt területeket a vetésszerkezet szempontjából hogyan kell figyelembe venni. A korábbi szabályozásból ugyanis az következett, hogy az adott gazdálkodási évben a vis maior miatt pihentetett terület a vetésszerkezet vizsgálata szempontjából nem értékelhető, arra tekintettel, hogy az adott évben a vis maior bejelentés jogkövetkezményeként a támogatásra jogosult mentesült a kötelezettségek teljesítése alól. Ennek mond ellent, ha – ahogyan azt az FVMr. 16. § (10) bekezdése előírja – a vis maiorral érintett területet egyéb kultúraként kell figyelembe venni, amelynek mértéke után, a vetésszerkezeti szabályok megsértése miatt, szankciót kell alkalmazni. Ennek gyakorlati formája a támogatási összeg csökkentése, mint ahogyan az az indítvány alapjául szolgáló ügyben is történt. A vis maior – a kötelezettségek teljesítése alóli mentesítésre tekintettel – nem szolgálhat a támogatás csökkentése alapjául. Vagyis ha a jogalkotó a vis maior-ral sújtott területeket a vetésszerkezeti szabályok szempontjából beszámítja, és egyéb kultúraként veszi figyelembe, azzal

a bírói kezdeményezés alapjául szolgáló, folyamatban lévő ügyben, valamint más folyamatban lévő ügyekben is. [89] 7. A határozatot az Abtv. 44. § (1) bekezdésének első mondata alapján közzé kell tenni a Magyar Közlönyben.

Budapest, 2017. február 21. Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., tanácsvezető,