15/2013. (III. 11.) VM rendelete a térképészetért felelős miniszter felelősségi körébe tartozó állami alapadatok és térképi adatbázisok vonatkoztatási

15/2013. (III. 11.) VM rendelete a térképészetért felelős miniszter felelősségi körébe tartozó állami alapadatok és térképi adatbázisok vonatkoztatási és vetületi rendszeréről, alapadat-tartalmáról, létrehozásának, felújításának, kezelésének és fenntartásának módjáról, és az állami átvétel rendjéről. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény 38. § (2) bekezdés a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 94. § g) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva, a következőket rendelem el: I. FEJEZET AZ ÁLLAMI ALAPADATOK ÉS TÉRKÉPI ADATBÁZISOK VONATKOZTATÁSI ÉS VETÜLETI RENDSZERÉRŐL 1. Értelmező rendelkezések 1. § E rendelet alkalmazásában: 1. aktív GNSS hálózat: folyamatosan üzemelő GNSS referenciaállomások hálózata, amely helymeghatározó alkalmazások széles körét szolgálja ki valós idejű-, illetve utólagos referenciaadatokkal; 2. alappont: az EOVA, EOMA, GNSSnet.hu országos hálózatán belül, helyi felmérési-kitűzési cél érdekében létrehozott helyi vízszintes, magassági és háromdimenziós felmérési alappont; 3. bázisállomás: ismert, vagy az adott munka folyamán meghatározott alapponton felállított GNSS vevőberendezés, amely ideiglenesen szolgáltatja a relatív helymeghatározásokhoz szükséges referenciaméréseket; 4. ciklus-többértelműség: a GNSS vevő és a műhold közötti távolságra eső vivőhullám egész ciklusai számának bizonytalansága; 5. EHT2 (ETRS89-EOV Hivatalos Helyi Térbeli Transzformáció): az ETRS89 és az EOV közötti, az OGPSH pontjaira támaszkodó, egységes, 7 paraméteres Helmert transzformációt alkalmazó szoftver; 6. EOMA (Egységes Országos Magassági Alapponthálózat): a magyar magassági vonatkoztatási rendszert fizikailag képviselő országos magassági alappontok hálózata; 7. EOTR (Egységes Országos Térképrendszer): Az állami térképi adatbázisok magyarországi térképezési és szelvényezési rendszere; 8. EOV (Egységes Országos Vetület): az állami földmérési, ingatlan-nyilvántartási, topográfiai térképi és távérzékelési adatbázisok és térképek sík vetületi rendszere; 9. EOVA (Egységes Országos Vízszintes Alapponthálózat): a magyar vízszintes vonatkoztatási rendszert fizikailag képviselő országos vízszintes alappontok hálózata EOV-ban adott koordinátákkal; 10. EPN (EUREF Permanens Hálózat): az ETRS89 vonatkoztatási rendszert a gyakorlatban megtestesítő európai aktív GNSS hálózat; 11. ETRS89: a GNSS méréseknek az európai kontinensen érvényes, 1989. évi epochára meghatározott földi vonatkoztatási rendszere; 12. EUREF: az európai szintű geodéziai vonatkoztatási rendszerek fenntartásáért és fejlesztéséért felelős szakmai szervezet; 13. EVRS2007: a magasságmérések európai vonatkoztatási rendszere; 14. félkinematikus módszer: ún. „stop and go” technikával végzett, rendszerint utófeldolgozáson alapuló, kinematikus mérési eljárás; 15. fix megoldás: a ciklus-többértelműség egész számként történő meghatározása; 16. float megoldás: a ciklus-többértelműség valós (nem egész) számként történő meghatározása; 17. GNSS (Global Navigation Satellite Systems): a globális műholdas helymeghatározó rendszerek (GPS, GLONASS, Galileo, COMPASS) közös elnevezése; 18. GNSSnet.hu: a központi földmérési és térinformatikai államigazgatási szervezet által fenntartott magyar aktív GNSS hálózat és az arra épülő szolgáltatások rendszere; 19. GSZK (GNSS Szolgáltató Központ): az aktív GNSS hálózat kiépítéséért és üzemeltetéséért felelős szervezet. A GSZK a referenciaállomásokról beérkezett mérési adatok feldolgozásával valós idejű korrekciókat és utófeldolgozáshoz szükséges adatokat állít elő és szolgáltat; 20. hálózati RTK: aktív GNSS hálózat állomásainak együttes méréseire támaszkodó, a felhasználó pozíciójára optimalizált valós idejű adatok felhasználásával végzett helymeghatározás; 21. INGA (Integrált Geodéziai Alapponthálózat): többféle szabatos geodéziai mérési technológiával – GNSS, szintezés, gravimetria – meghatározott alappontok szelektíven egyesített hálózata; 22. kisalappont: nem állandósított felmérési alappont, melynek meghatározása a mérés és számítás tekintetében az alappontokra vonatkozó követelmények szerint történt; 23. mérőállomás: olyan elektronikus földmérő műszer, mely digitálisan méri a távolságot, vízszintes és magassági szöget; 24. Mountpoint: az NtripCaster-en elérhető valós idejű GNSS adattípusok egyedi azonosítója; 25. Ntrip (Networked Transport of RTCM via Internet Protocol): RTCM adatok Interneten keresztül történő továbbítására szolgáló nemzetközi szabvány; 26. NtripCaster: Ntrip alapú valós idejű adattovábbításhoz szükséges szerver szoftver. 27. OGPSH (Országos GPS Hálózat): az EOVA hálózatból kiválasztott, az ETRS89 rendszerben GPS mérésekkel meghatározott alappontokból álló hálózat; 28. permanens állomás: ismert alapponton folyamatosan észlelő GNSS vevőberendezés; 29. ppm (parts per million): relatív pontossági mérőszám, az adott mértékegység egy-milliomod része; 30. referencia állomás: hitelesített és minőségbiztosítással ellátott, az aktív GNSS hálózat részét képező permanens állomás; 31. RTCM (Radio Technical Commission For Maritime Services): rádiónavigációs és rádiókommunikációs eljárások szabványosításáért felelős nemzetközi szervezet. A valós idejű GNSS helymeghatározás során felhasznált referenciaadatok nemzetközi szabványosítása az RTCM SC104 bizottság feladata; 32. RTK (Real Time Kinematic): GNSS fázismérésen alapuló valós idejű kinematikus helymeghatározás, ahol a helymeghatározást végző vevők különálló bázis-, permanens- vagy referenciaállomásokra támaszkodnak; 33. vesztett pont: nem állandósított, de a hálózat mérésében és számításában részt vevő geodéziai pont; 34. virtuális állomás: a referencia állomások méréseire támaszkodva, az aktív GNSS hálózattal lefedett terület tetszőleges helyére generált virtuális mérési adatok, korrekciók; 35. VITEL: valós idejű GNSS helymeghatározáshoz kidolgozott transzformációs eljárás, az EHT2 egyenértékű változata. 2. Vonatkoztatási rendszerek 2. § A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény (továbbiakban: Fttv.) 3. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban, valamint a h) pontban meghatározott állami alapadatok adatbázisainak előállítása során e rendeletben meghatározott vonatkoztatási rendszereket, valamint vetületi és szelvényezési rendszert kell alkalmazni. 3. § (1) A hazai vonatkoztatási rendszereket az Fttv. 10. § (3) a)–f) és h) pontokban meghatározott alaphálózati pontok képviselik. (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelvével kapcsolatos adatok és szolgáltatások során az Fttv. 7. § (6) rendelkezéseit kell alkalmazni. A 2007/2/EK irányelvével kapcsolatos, a magyarországitól eltérő vetületi és vonatkoztatási rendszerekről a 3. melléklet tartalmazza. 4. § (1) A vonatkoztatási rendszereket képviselő vízszintes, magassági és térbeli geodéziai alapponthálózatok létesítése, fenntartása és nyilvántartása a Földmérési és Távérzékelési Intézet, (a továbbiakban: FÖMI), valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok földhivatalainak (a továbbiakban: megyei földhivatal) feladat- és hatáskörébe tartozik. (2) A vonatkoztatási rendszerek országos alappontjainak leírását a FÖMI által kezelt adatbázisban kell tárolni és archiválni. 5. § (1) A földmérési és térképészeti tevékenység végzése során a Hungarian Datum 1972 (a továbbiakban: HD72) elnevezésű, 1972. évi meghatározású magyarországi vonatkoztatási rendszert kell alkalmazni. (2) A földmérési és térképészeti tevékenység végzése során alkalmazandó magassági vonatkoztatási alapot a 37. § szabályozza. (3) A térbeli geodéziai alapponthálózatokban és a GNSS mérések végzése során az ETRS89 európai földi vonatkoztatási rendszert kell használni. (4) A FÖMI-nek biztosítania kell a HD72 és az ETRS89 vonatkoztatási rendszerek közötti koordináta átszámítást. 3. Vetületi rendszer 6. § (1) Az Fttv. 3. § (1) bekezdés a)–f) és h) pontjaiban meghatározott állami alapadat adatbázisainak előállítása és változásvezetése során az EOV vetületi rendszert kell használni. A vetületi rendszer leírását és műszaki paramétereit az 1. melléklet tartalmazza. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatbázisok térképezési és szelvényezési rendszere az EOTR, melynek leírása és műszaki paraméterei a 2. mellékletben található. II. FEJEZET ELSŐ RÉSZ Az integrált országos geodéziai alaphálózat létesítéséről 4. Általános elvek 7. § A korábban elkülönülten létesített vízszintes EOVA, magassági EOMA, és háromdimenziós GNSS hálózatok szelektív egyesítésével Integrált Országos Geodéziai Alaphálózatot (a továbbiakban: INGA) kell létrehozni és fenntartani. 8. § Az INGA célja geodéziai vonatkoztatási rendszereinket képviselő hálózataink egységes keretbe foglalása, a korszerű mérési és pontossági követelményeknek való megfelelés, a hálózatok hosszú távú fenntartásának egyszerűsítése és tudományos vizsgálatok végzése. 9. § Az INGA pontjainak alkalmasnak kell lenniük valamennyi geodéziai mérési technológia alkalmazására, különös tekintettel a GNSS alapú magasság-meghatározásra. 10. § Az INGA szerves része a gravimetriai geoid és az INGA pontok által definiált GNSS-gravimetriai geoid, amely a GNSS magasságmérések vonatkoztatási felülete. 5. Pontkiválasztás, pontállandósítás 11. § Az INGA az aktív GNSS hálózat mellett az ország geodéziai vonatkoztatási rendszereinek elsődleges hordozója. Ezért a hálózat pontjainak kiválasztására, állandósítására és fenntartására kiemelt figyelmet kell fordítani. 12. § Az alapponthálózatot olyan sűrűségben kell kialakítani és fenntartani, hogy az optimálisan biztosítsa valamennyi vonatkoztatási rendszerhez (az EOVA és az EOMA vonatkozási rendszereihez, valamint az ETRS89-hez) való hozzáférést. A szükséges pontsűrűség legalább 400 km2-ként egy pont. 13. § (1) A hálózat pontjait elsősorban az EOMA I–III. rendű, azon kővel állandósított pontjaiból kell kiválasztani, melyek alkalmasak központos elhelyezésű és szabatos pontosságú GNSS mérésre. Amennyiben nincs a szükséges pontsűrűség eléréséhez a feltételeknek megfelelő magassági pont, akkor új pontot kell állandósítani és meghatározni. (2) A Magyar GPS Geodinamikai Alapponthálózat (a továbbiakban: MGGA) és a 2000. évi meghatározású Magyar Gravimetriai Hálózat (a továbbiakban: MGH2000) pontjai automatikusan az INGA részévé válnak, amennyiben szabatos szintezett magassággal rendelkeznek vagy 2 km-nél rövidebb szintezéssel beköthetők az EOMA-ba, és egyúttal alkalmasak szélsőpontosságú GPS mérések végrehajtására is. (3) A kiválasztott és újonnan létesített INGA pontoknak alkalmasnak kell lenniük a központos: a) vízszintes vonatkozású mérések végrehajtására; b) magassági vonatkozású mérések végrehajtására; c) szabatos GNSS mérések végrehajtására; d) fotogrammetriai illesztőpontként történő alkalmazásra; e) gravimetriai mérések végzésére. 14. § A meglévő kiválasztott, illetve a kijelölendő ponthelyek a következő feltételeknek kell, hogy megfeleljenek, amely szempontokat a szemlélési jegyzőkönyvben kell rögzíteni: a) a pont és környezete stabil (rézsűk, magas talajvíz-szintű helyek elkerülése); b) a pont hosszú távú fizikai fenntartása biztosítható; c) a pont közelében 15° feletti kitakarás nincs; d) a hálózati egység geometriailag biztosított; e) lehetőség szerint minimum 1 tájékozó iránya legyen. 15. § A szemlélés során a kiválasztott meglévő magassági alappontok pontleírását frissíteni kell. Amennyiben a pont még nem rendelkezik vízszintes koordinátával, akkor a szemlélés során GNSS méréssel méteres pontosságú előzetes EOV koordinátát kell meghatározni. 16. § A szintezési főalappontok szabatos GNSS mérésre alkalmas legközelebbi környezetében INGA pontot kell létrehozni. 17. § A magasságváltozások nyomonkövethetősége érdekében a szintezési főalappontokhoz kapcsolódó INGA pontokat úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy azokon műholdas radar interferometriai mérésekre alkalmas reflektáló pontokat lehessen elhelyezni. 18. § A pontokat – kivéve azokat, amelyeknek a fennmaradása figyelemfelhívó jel nélkül is biztosított, vagy amelyeken jel elhelyezése esztétikailag kifogásolható vagy nem engedélyezett (műemlékek, idegenforgalmi létesítmények közelében, parkokban) – pontvédelemmel kell ellátni. Az állandósítás módját és a pontvédelmet a 4. melléklet tartalmazza. 19. § (1) Az INGA pontjait olyan pontazonosítóval kell ellátni, amely a többi alaphálózati pontazonosítótól független, de az EOVA és az EOMA pontok számozásához hasonló. A pontszámozás módját a 6. melléklet tartalmazza. (2) Az INGA pontokról a 7. melléklet szerinti pontleírást kell készíteni. 6. Az integrált hálózati pontok meghatározása 20. § (1) Az INGA pontokon nagypontosságú GNSS műholdas helymeghatározást, valamint felsőrendű szintezési és gravimetriai méréseket kell végezni. Ezeknek a pontoknak a koordinátáit meg kell határozni az EOVA, az EOMA és az ETRS89 vonatkoztatási rendszerekben is. (2) A meghatározás pontossága magassági értelemben ± 5 mm, vízszintes értelemben ± 2 mm középhibát nem haladhatja meg. 21. § A pontok ETRS89 rendszerbeli koordinátáit az aktív GNSS hálózati pontok méréseire támaszkodva a szélső pontossági igényeket kielégítő mérési és feldolgozási eljárásokkal kell meghatározni. 22. § A mérésekhez csak többfrekvenciás GNSS vevőt lehet használni, amely antennájának kialakítása alkalmas az antennamagasság szabatos meghatározására illetve fáziscentruma és az annak iránybeli változásait leíró abszolút antennamodell (PCV) ismert. 23. § (1) A GNSS antennát stabilan, mozgásmentes műszerállványon kell felállítani és északi irányba tájolni. (2) Az antenna elmozdulásának bármilyen gyanúja esetén új mérési periódust kell kezdeni és az antennamagasságot is újra meg kell határozni. 24. § A terepi GNSS mérés munkarészei: a) mérési adatok eredeti nyers és RINEX formátumban, a mérés napjához és a műszer nevéhez kötött fájl-szerkezetben, elektronikus adathordozón; b) táblázat elektronikus és nyomtatott formában, amely mérési periódusonként a tartalmazza az észlelő nevét, a műszer/antenna azonosítót, a mért pont számát, az antennamagasság kétszer mért és közepelt értékét és a mérési fájl nevét; c) terepi mérési jegyzőkönyv. 25. § A GNSS mérések előzetes, ellenőrzési célokat szolgáló feldolgozását ipari/kereskedelmi szoftver alkalmazásával és vonatkoztatási rendszerként a FÖMI által üzemeltetett aktív GNSS hálózatot felhasználásával kell végrehajtani. 26. § (1) A leadott mérési anyagot a FÖMI az állami átvétel során, az eredmények véglegesítése céljából tudományos igényű szoftverrel feldolgozza. (2) A kereskedelmi és a tudományos elemzésekből levezetett koordinátákat hétparaméteres térbeli hasonlósági transzformációval össze kell hasonlítani. (3) A transzformáció maradékhibáinak abszolút értéke egyik koordináta komponens esetében sem haladhatják meg a 6 mm-t. Ha a maradékhiba ennél nagyobb, mindkét megoldást felül kell vizsgálni, de a tudományos szoftver eredményét kell elfogadni. 27. § A számítások végeredményét mm élességű ETRS89 térbeli koordinátákkal (X, Y, Z), EOV koordinátákkal (y, x) és EOMA magassággal (H) kell megadni. 28. § (1) Az INGA pontokra vonatkozó valamennyi információt egységes digitális adatbázisban kell tárolni. Az adatbázis tartalmazza: a) a pontleírásokat (pontvázlat, megközelítési leírás, állandósítás típusa); b) amennyiben a pont azonos bármely más alapponthálózat pontjával, annak azonosítóit; c) a pontot és környezetét, új pontok esetén az állandósítást dokumentáló fényképeket; d) a pontjelre vonatkozó valamennyi koordinátát, ETRS89 (X, Y, Z), WGS84 (�, �, h), EOV (y, x), EOMA (H) és gravimetriai (g) adatot, azok vonatkoztatási rendszerét és az adat epocháját. (2) Az ismételt mérések adatait is tárolni kell. 29. § (1) Az integrált hálózat pontjainak nyilvántartását a FÖMI adattára és a megyei földhivatalok végzik. (2) A FÖMI adattára az ország teljes területén, a megyei földhivatalok pedig az illetékességi területük határain belül szolgáltatják az INGA pontok adatait. MÁSODIK RÉSZ Az integrált országos geodéziai alaphálózat pótlásáról 7. Az integrált hálózati pontok, pótlása 30. § (1) A hosszú távú fenntartásra kijelölt EOVA/EOMA/OGPSH pont sérülése vagy megsemmisülése esetén, amennyiben az INGA hálózati geometria indokolja és nincs egyéb kizáró ok, az elpusztult pont helyén illetve annak környezetében szabatos GNSS mérésre alkalmas helyen INGA alappontot kell létesíteni. (2) Az újonnan létesített INGA alappontokat az aktív GNSS hálózatra támaszkodva, GNSS technikával kell meghatározni, illetve felsőrendű szintezéssel az EOMA hálózatába és gravimetriai mérésekkel az MGH2000 gravimetriai hálózatba bekötni. (3) A pótolt vagy újonnan létesítendő INGA pont meghatározásának ki kell elégítenie a 20. § (2) bekezdésében foglalt előírásokat. 31. § Új pont állandósítása vagy pótlás esetén a szemlélés során helyszínrajz-vázlatot kell készíteni, ahol fel kell tüntetni a javasolt ponthelyet. A vázlaton fel kell tüntetni a pont javasolt állandósítási helyének közelítő EOV koordinátáit is. 32. § (1) Az újonnan állandósított pontokat a terület tulajdonosának (kezelőjének) az Fttv. 27. § (1) bekezdése értelmében be kell mutatni, erről három példányban pontátadási jegyzőkönyvet kell készíteni. A pontátadási jegyzőkönyv mintáját az 5. melléklet tartalmazza. (2) A pontátadási jegyzőkönyv első példányát a birtokbaadástól számított 15 napon belül a birtokba adónak át kell adni a területileg illetékes megyei földhivatalnak, hogy intézkedjen az Fttv. 26. § (4) és (5) bekezdése értelmében a közérdekű használati jog bejegyzéséről. (3) A megyei földhivatal a birtokbaadási jegyzőkönyv átvételéről igazolást állít ki, amelyet csatolni kell a leadandó munkarészekhez. (4) A pontátadási jegyzőkönyv második példányát a birtokba adó a FÖMI-nek küldi meg, a harmadik példány a birtokba vevőt illeti meg. (5) A pontátadást a munkák előrehaladása ütemében, de legkésőbb a mérés és a számítási munkák befejezéséig el kell végezni. (6) A meglévő pontok esetében ellenőrizni kell a pontátadás tényét, a tulajdoni lapon a használati jog bejegyzés meglétét, ha ez nincs meg, a bejegyzést a területileg illetékes megyei földhivatalnak el kell végezni. 33. § A pótlás vagy helyreállítás költségeit az ingatlan mindenkori tulajdonosa az Fttv. 27. § (5) bekezdése szerint köteles a pótlást vagy helyreállítást elrendelő megyei földhivatalnak megtéríteni. 34. § Az INGA pontok pótlása során leadandó munkarészeket a 8. melléklet tartalmazza. 35. § Az INGA pontok állami átvétel szempontjait a 9. melléklet tartalmazza. HARMADIK RÉSZ Az egységes országos magassági alapponthálózat 8. Az egységes országos magassági alapponthálózat létesítése 36. § Az EOMA az Fttv. 10. § (3) bekezdés b) pontja alapján az állami alapadatok adatbázisának része, létesítésének, mérésének, dokumentálásának, állami átvételének és számozásának szabályait e rendelet előírásai szerint kell végrehajtani. 37. § A földmérési és térképészeti tevékenység végzése során az EOMA magasságot a Balti-tenger Kronstadtnál mért középvízszintjéhez tartozó potenciálfelülethez kell viszonyítani. A balti alapszint magyarországi megtestesítője a Nadap nevű szintezési főalappont, amelynek magassága a balti alapszinthez viszonyítva 173,1638 méter. 38. § (1) Az EOMA hálózat létrehozása és meghatározása előtt létesített, magassági alappontok felhasználásával meghatározott hálózatokat régi hálózatoknak nevezzük. (2) Az (1) bekedés alapján meghatározásra került: a) Országos felsőrendű magassági hálózat (a továbbiakban: Bendefy hálózat), amelyben a magassági adatok a Balti-tenger Kronstadtnál mért középvízszintjéhez tartozó potenciálfelülethez viszonyítva kerültek meghatározásra, b) Oltay féle fővárosi hálózat, amelyben a magasságokat az Adriai-tenger Triesztnél mért középvízszintjéhez tartozó potenciálfelülethez viszonyítva kerültek meghatározásra, az alapszint magyarországi megtestesítője a Nadap nevű szintezési főalappont, amelynek magassága az adriai alapszinthez viszonyítva 173,8385 méter, c) Szabatos városi hálózatok, amelyek nem az EOMA és nem a Bendefy-féle hálózat részei, azonban ezen hálózatok valamelyikéhez szabatosan kapcsolódnak. 39. § (1) A magassági alaphálózat pontjainak számítását EOMA rendszerben balti alapszinten kell végezni. (2) EOMA rendszerbe bekapcsolt pont magasságát kizárólag EOMA-ban szabad szolgáltatni. (3) Amennyiben az EOMA magassági pont régi magassággal is rendelkezik, az azonosság feltüntetésével a régi magasságot is jól elkülönítve fel kell tüntetni. (4) A régi hálózatok magassági alappontjai csak akkor használhatók fel, ha a környéken nincs EOMA alappont és a felhasználói igényt a régebbi hálózatok pontossága kielégíti. 40. § (1) Azokon a településeken, ahol EOMA hálózatba kapcsolt pont nincs a régi hálózat pontjait felsőrendű nyilvántartásban kell tartani. (2) Azon a településen, ahol EOMA hálózati mérés nem volt, el kell végezni a régi hálózat alappontjainak EOMA-ba történő bekapcsolását. 41. § A 38. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott pontok adriai magasságának a balti alapszintre történő átszámítása úgy történik, hogy az adriai alapszinten meghatározott magasságból 0,6747 métert le kell vonni. 42. § (1) Az EOMA munkálatok szervezése tekintetében a megbízó (megrendelő) és az adatgazda szerepét a FÖMI tölti be. A FÖMI a közbeszerzési eljárás lefolytatása után köt szerződést a feladat végrehajtására. (2) Az EOMA munkálatok szervezésekor a FÖMI határozza meg a mérésekre alkalmazott szintezőműszerek és szintezőlécek, valamint GNSS vevőberendezések pontosságát a mérőeszközök kalibrálásának helyszínét, időpontját és gyakoriságát. 43. § (1) Az EOMA hálózat létrehozásának szempontjait, műszaki leírását, alaphálózati pontjainak megjelenési formáit, műszaki munkarészeinek leírását a 10. melléklet tartalmazza. (2) Az EOMA és a régi magassági hálózati pontok számozási szabályait a 11. melléklet tartalmazza. (3) Magyarország magassági főalappontjait, mint a magassági hálózat illesztőpontjait a 12. melléklet tartalmazza. (4) Az EOMA I. rendű hálózat felépítését és a főalappontok térbeli elhelyezkedését a 13. melléklet tartalmazza. NEGYEDIK RÉSZ A globális műholdas helymeghatározó rendszerek 9. A GNSS alapponthálózatok 44. § (1) A magyarországi GNSS mérések és alapponthálózatok hivatalos vonatkoztatási rendszere az ETRS89. (2) Az ETRS89 hazai megvalósítását a GNSSnet.hu, az INGA, valamint az OGPSH pontjai képezik. E geodéziai hálózatok létesítése és fenntartása a FÖMI feladat- és hatáskörébe tartozik. (3) Az OGPSH hálózatnak 80 km2/pont sűrűség mellett kell biztosítani az ETRS89 vonatkoztatási rendszer és az EOV közötti transzformációhoz szükséges alapadatokat. (4) A GNSSnet.hu hálózat referenciaállomásainak 3000 km2/állomás pontsűrűség mellett kell biztosítani az általános földmérési, térképészeti és helymeghatározási feladatok ellátásának támogatását. (5) A GNSSnet.hu referenciaállomásainak üzemeltetését, a valós idejű korrekciók és utólagos felhasználású referenciamérések előállítását, valamint a GNSS felhasználók támogatását a FÖMI GSZK végzi. 45. § (1) Az aktív GNSS hálózat referenciaállomásait úgy kell kiválasztani és létesíteni, hogy a referenciapont várható hosszú távú stabilitása jobb legyen, mint ± 1 cm. (2) A referenciaállomás tervezett helyén el kell végezni az észlelést befolyásoló környezeti hatások vizsgálatát. A referenciaállomást úgy kell elhelyezni, hogy 15 fokos magassági szög felett ne legyen kitakaró objektum, és ez az állapot hosszabb távon is fenntartható legyen. (3) Az állomás tervezett helyén a GNSS frekvenciákon interferencia-vizsgálatot kell végezni. Zavaró rádiójelek kimutatása esetén, azok megszüntetése céljából értesíteni kell a zavarás megszüntetésére hatáskörrel rendelkező hatóságot. (4) Új referenciaállomás koordinátáit a GNSSnet.hu hálózatra, valamint az EPN-re támaszkodva kell meghatározni, legkevesebb három hétig tartó, napi 24 órás mérésekre alapozva, tudományos szintű feldolgozó program felhasználásával. (5) Valamennyi referenciaállomás műszaki és környezeti jellemzőit naprakészen dokumentálni kell és a felhasználók számára on-line módon elérhetővé kell tenni a) a nemzetközi szabványoknak megfelelő ún. log fájlt, amely tartalmazza az állomás műszaki leírását és annak változásait, b) pontleírást, amelynek tartalmaznia kell a referenciapont ETRS89 rendszerű térbeli koordinátáit (X, Y, Z), EOV koordinátáit (x, y) és EOMA magasságát (H), valamint az antenna és környezetének fényképét. (6) A felhasználók tájékoztatása céljából nyilvános számítógépes hálózaton on-line módban a referenciaállomásokra vonatkozóan elérhetővé kell tenni a következő adatokat: a) valós időben mely műholdakra történik az észlelés; b) a ténylegesen észlelt és az elvileg észlelhető műholdak számát az idő függvényében; c) a referenciaállomás koordinátáinak változása éves idősor ábrán, a napi rendszerességgel végzett ellenőrző feldolgozások eredményének grafikus ábrázolásával. 46. § A GNSSnet.hu hálózat referenciaállomásainak sűrűsége, az állomások felszereltsége, a GSZK központi adatfeldolgozó szoftver-rendszere, valamint többszintű szolgáltatásai az ország egész területén együttesen biztosítják a felhasználók által igényelt pontosság elérését az 1 mm-től az 1 m-ig terjedő pontossági skálán. Az elérhető pontosság a felhasználók által alkalmazott technológia és GNSS felszereltség függvénye. 10. A GNSS alkalmazásával végzett alappont-meghatározások 1. Az alappontok meghatározásának általános szabályai 47. § (1) Az állami alapadatok felhasználásával végzett földmérési és térképészeti tevékenység keretében a GNSS technológia alkalmazásával történő alappont-meghatározásokat a 44. § (2) bekezdésében megnevezett alappont-hálózatokra, valamint az ETRS89 rendszerben korábban meghatározott EOVA alappontokra támaszkodva kell elvégezni. (2) Amennyiben az alappont-meghatározás a GNSSnet.hu hálózattól független, külső permanens állomásra támaszkodik, akkor az állomás koordinátáit minden földmérési munkánál ismételten meg kell határozni a hivatalos vonatkoztatási rendszerben, és csatolni kell a leadandó munkarészekhez. A külső permanens állomás meghatározása és az új alappontok meghatározására irányuló mérések között eltelt idő nem lehet több 7 napnál. 48. § (1) A rendelet alkalmazásában az ötödrendű pontok, felmérési alappontok és a kisalappontok meghatározásának módja és pontossága azonos. (2) Alappontok meghatározását utólagos vagy valós idejű feldolgozással lehet végrehajtani. (3) Az alappontok meghatározásához szükséges adatok: a) a megyei földhivataltól, vagy országos szinten a FÖMI-től; b) a GNSSnet.hu hálózatra támaszkodó pontmeghatározás esetén a GSZK által nyújtott szolgáltatás keretében szerezhetők be. (4) Alappontot egyetlen referenciapontra támaszkodva meghatározni, a 60–65. §-okban meghatározott ellenőrző mérések végzésével csak az alábbi esetekben szabad: a) folyamatosan ellenőrzött referenciaállomás esetén; b) külső permanens állomásra támaszkodva a 47. § (2) bekezdésének betartásával. (5) Egyfrekvenciás vevők geodéziai célú pontmeghatározásnál legfeljebb 15 km-es bázistávolságig használhatók. (6) Korábban meghatározott, ismert koordinátájú pontok esetében azon a pontjelen kell a mérést végezni, amelyen az eredeti meghatározás történt. A vasbetonlapos védőberendezéssel ellátott pontokon a felső követ el kell távolítani és az anyaponton kell a mérést végezni. A mérés befejeztével a felső követ szabatosan vissza kell állítani. (7) Az OP jelzésű iránypontok eredeti koordinátái a vasbetonlapokkal körülvett felső kőre vonatkoznak, ezért ezeknek a pontoknak a védőberendezését megbontani tilos. 49. § A GNSS mérésekről olyan digitális mérési jegyzőkönyv leadása szükséges (ezt helyettesítheti a feldolgozó szoftver által előállított naplófájl), amely az alábbi adatokat tartalmazza: a) az ismert újonnan meghatározott alappont azonosítóját, mind utólagos feldolgozással végzett, mind valósidejű GNSS mérések esetén; b) Ntrip alapú valós idejű pontmeghatározás esetén az NtripCaster üzemeltetőjének nevét és az alkalmazott Ntrip Mountpoint azonosítóját; c) nem Ntrip alapú valós idejű pontmeghatározás esetén az ismert pont azonosítóját; d) a mérés dátumát és időtartamát; e) a GNSS vevő és GNSS antenna típusát; f) az antennamagasságot; g) az észlelő nevét. 2. Utólagos feldolgozással végzett alappont-meghatározás 50. § (1) Térbeli vektorok számítása esetén az eredmény csak akkor fogadható el, ha a ciklus-többértelműség egész szám. A ciklus-többértelműségre vonatkozó információt a vektor-kiértékelési naplófájlnak tartalmaznia kell. (2) A térbeli vektor meghatározási középhibája nem haladhatja meg a ± 10 mm + 1 ppm értéket. (3) Ha a meghatározott térbeli vektorokból zárt poligonokat alakítanak ki, akkor a vektorzárás nem haladhatja meg a ± 2 cm-t. Hálózatkiegyenlítés esetén a vektorzárás bemutatása nem szükséges. (4) Az új pontok végleges ETRS89 koordinátáit – az adott pontok és a mért vektorok felhasználásával – közepeléssel vagy térbeli hálózat-kiegyenlítéssel kell kiszámítani. Az eltérések: a) ha az alappontok ETRS89 koordinátáinak több adott pont bevonásával történő számítása közepeléssel történik, akkor a koordináta komponenseinek középértéke és a számításba bevont koordináta komponensei közötti ± 5 cm-t, b) ha az alappontok ETRS89 koordinátáinak számítása hálózatkiegyenlítéssel történik, az eredmények akkor fogadhatók el, ha az új pontok koordináta középhibái a ± 3cm-t nem haladhatják meg. (5) A kapott koordinátákat ETRS89 rendszerű térbeli derékszögű (X, Y, Z), vagy ellipszoidi földrajzi (�, �, h) koordináták formájában kell dokumentálni. A metrikus adatokat 1 cm élességgel, a földrajzi koordinátákat 0,0001” élességgel kell közölni. 51. § Valamennyi új alappont koordinátájának meghatározását ellenőrző méréssel vizsgálni kell a 60–65. §-ok előírásai szerint, kivéve, ha a meghatározás fölös mérések alapján közepeléssel, vagy térbeli hálózat-kiegyenlítéssel történt. Ez utóbbi esetben külön ellenőrzési dokumentációt nem kell készíteni. 52. § (1) A meghatározott ETRS89 rendszerű koordinátákat a hitelesített EHT2 hivatalos helyi térbeli transzformáció alkalmazással vagy a vele, egyenértékű szoftverrel az állami térképek vetületébe kell transzformálni. (2) Az ETRS89 koordináták átszámítását az EOV rendszerbe nem hitelesített transzformációs eljárás alkalmazása esetén legkevesebb négy közös pont alapján kell elvégezni. (3) A közös pontokat elsősorban a munkaterületen lévő, valamint az azt körülvevő INGA alappontok vagy OGPSH pontok közül úgy kell kiválasztani, hogy: a) a legtávolabbi közös pontok közötti távolság ne haladja meg a 30 kilométert; b) a jobb vízszintes értelmű helyi illeszkedés érdekében a közös pontok közé be lehet vonni ETRS89 koordinátákkal is rendelkező EOVA alappontokat is; c) a közös pontok teljes lefedést adva egyenletesen helyezkedjenek el a munkaterületen. (4) A megyei földhivatali vizsgálat során az eljárás megfelelőségét az EHT2 alkalmazással, legalább két pont újbóli átszámításával ellenőrizni kell. A transzformációt akkor lehet elfogadni, ha a lineáris eltérések (térbeli távolság) nagysága ± 3 cm-nél kisebb. 53. § (1) A transzformáció végrehajtása után a maradék ellentmondások vízszintes értelemben nem léphetik túl a ± 10 cm-t. Azokat a pontokat, ahol a maradék ellentmondás ± 10 cm-nél nagyobb, a transzformációból ki kell zárni, valamint felül kell vizsgálni a pontok EOV és ETRS89 koordinátáit is. (2) Ha a felülvizsgálat során egy INGA vagy OGPSH pont koordinátáinak megbízhatósága kérdésessé válik, arról a FÖMI-t és az illetékes megyei földhivatalt tájékoztatni kell. (3) Ha a mérés során a pontok magasságának meghatározását is végzik, a magasságmérés megbízhatóságának fokozása érdekében szintezési alappontokat és INGA pontokat is be kell vonni mind a GNSS mérésbe, mind a transzformációba. 3. Valós időben végzett alappont-meghatározás 54. § (1) A rövid periódusú hibahatások csökkentése érdekében a meghatározandó ponton a mérést az RTK fix megoldás elérése után – másodpercenkénti beállítással – legkevesebb 120 másodpercen keresztül kell folytatni. (2) Valós idejű mérések esetében a feldolgozást a mozgó vevő végzi a helyszínen. A mérési paraméterek megfelelő beállítása és a beállított hibahatárok ellenőrzése a mérést végző feladata és felelőssége. (3) RTK, illetve hálózati RTK mérésnél valamennyi új alappontra vonatkozóan a 60–65. §-ok előírásai szerint ellenőrző mérést kell végezni. Törekedni kell arra, hogy az ellenőrző méréseket is bevonják a koordináta-számításba. 55. § (1) A meghatározott ETRS89 rendszerű koordinátákat a hitelesített VITEL alkalmazással vagy azzal egyenértékű szoftverrel az állami térképek vetületébe kell transzformálni. (2) Nem hitelesített transzformációs eljárás alkalmazása esetén a megyei földhivatali vizsgálat során az eljárás megfelelőségét az EHT2 alkalmazással, legalább két pont újbóli átszámításával ellenőrizni kell. A transzformációt akkor lehet elfogadni, ha a lineáris eltérések (térbeli távolság) nagysága ± 3 cm-nél kisebb. 11. A GNSS részletmérés 56. § (1) Az állami alapadatok felhasználásával végzett földmérési és térképészeti tevékenység keretében a GNSS technológia alkalmazásával történő részletpont-meghatározást a 44. § (2) bekezdésében megnevezett alappont-hálózatokra, valamint az ETRS89 rendszerben korábban meghatározott és a megyei földhivatal által átvett alappontokra támaszkodva kell elvégezni. (2) Részletpont-meghatározást a GNSSnet.hu hálózattól független, külső permanens állomásra támaszkodva a 47. § (2) bekezdésének betartásával kell végezni. (3) Részletpontok az 56. § (1) és (2) bekezdésekben felsorolt alappontokból levezetett kisalappontokra támaszkodva is meghatározhatók. 57. § A részletpontok meghatározásánál a 49. § előírásainak megfelelő mérési jegyzőkönyvet kell készíteni. 58. § A részletmérés során alkalmazható GNSS technológia lehet utófeldolgozásos félkinematikus mérés, RTK, illetve hálózati RTK. 59. § (1) Utólagos feldolgozással végzett részletmérés során csak azok a mért pontok fogadhatók el, amelyekre a ciklus-többértelműség értékét egész számként lehetett meghatározni. A részletpontok koordinátáinak meghatározására a „float” megoldás nem fogadható el. (2) A valós idejű GNSS részletpont mérések végzéséhez a technológiát úgy kell megválasztani, hogy a kapott koordináták pontossága meghaladja a részletpontok rendűségére vonatkozó pontossági követelményeket. Elsőrendű és másodrendű vízszintes részletpontok esetében a vízszintes ponthiba nem lehet nagyobb, mint 5 cm. 12. A GNSS pontmeghatározás ellenőrzése 1. Az alappont-meghatározás ellenőrzése 60. § (1) Utólagos feldolgozással végzett alappont-meghatározáskor: a) ha az alappontok koordinátáit ugyanazon ismert pontok felhasználásával újból meghatározzák, akkor az eredeti és az ellenőrző mérésből kapott EOV koordináták közötti eltérés legfeljebb ± 3 cm, b) ha az alappontok koordinátáit az eredetitől eltérő ismert pontok felhasználásával újból meghatározzák, akkor az eredeti és az ellenőrző mérésből kapott EOV koordináták közötti eltérés legfeljebb ± 5 cm, c) az alappontok újbóli meghatározása történhet a valós idejű méréseknél az 54. § (1) bekezdése szerint, illetve a 60. § (2) bekezdésében előírtak szerint is. Ez esetben az eredeti és az ellenőrző mérésből kapott EOV koordináták közötti eltérés legfeljebb ± 3 cm lehet. (2) Valós időben végzett alappont-meghatározáskor az ellenőrző mérés történhet: a) legalább 15 perc elteltével – új inicializálás mellett; az ellenőrző mérés és az eredeti mérés eredménye közötti eltérés megengedett mértéke vízszintes értelemben komponensenként legfeljebb ± 3 cm lehet; a megengedett eltérést meghaladó esetben újabb ellenőrző mérést kell végezni; b) azonnali, az alapponttól legalább 1–2 méterre elvégzett új inicializálással úgy, hogy az inicializálás után az alappontra visszaállva történik a mérés; az ellenőrző mérés és az eredeti mérés eredménye közötti eltérés megengedett mértéke vízszintes értelemben komponensenként legfeljebb ± 3 cm lehet; a megengedett eltérést meghaladó esetben újabb ellenőrző mérést kell végezni; c) hálózati RTK esetén az első méréstől eltérő hálózati RTK koncepció alkalmazásával; d) megismételt GNSS méréssel, az eredetitől eltérő GNSS technológiával; e) a GNSS-től eltérő geodéziai részletmérési technológiával (például irány- és távméréssel). 61. § Az ellenőrző mérést minden esetben külön jegyzőkönyvben dokumentálni kell. 2. A részletpont-meghatározás ellenőrzése 62. § (1) A részletpontok koordinátáinak meghatározását mintavételes ellenőrző méréssel vizsgálni kell. Az ellenőrzött részletpontok darabszámát a 14. mellékletben megadott táblázat szerint kell meghatározni. (2) A mintavételezés a minőségellenőrzés tárgyát képező adatállomány által lefedett földrajzi térség teljes területét kihasználva, véletlenszerű kiválasztással történik. A mintaelemek kiválasztásakor ügyelni kell arra, hogy meghatározott részletpontokból a megfelelő mennyiségű részletpont kiválasztása történjen meg, a mérés kiterjedése szerinti csoportokban és területileg is egyenletes eloszlásban. (3) Az ellenőrzés eredményét ellenőrzési jegyzőkönyvben kell dokumentálni. Vízszintes részletpontok esetén EOV rendszerben, magassági részletpontoknál Balti rendszerben kell megadni az eltéréseket. Az ellenőrzött pontokat rajzilag is meg kell jeleníteni a mérési vázlaton. 63. § (1) Utólagos feldolgozással, félkinematikus módszerrel végzett részletpont-meghatározáskor a részletpontok ellenőrzése történhet: a) új inicializálással történő megismételt félkinematikus GNSS méréssel, ugyanazon referenciapont mellett; b) megismételt GNSS méréssel, az eredetitől eltérő referenciapont alkalmazásával; c) megismételt GNSS méréssel, az eredetitől eltérő mérési módszerrel, utófeldolgozással vagy valós idejű (RTK, hálózati RTK) módszerrel. (2) Valós időben végzett részletpont-meghatározáskor az ellenőrző mérés történhet: a) legalább 15 perc elteltével – új inicializálás mellett; b) azonnali, a részletponttól legalább 1–2 méterre elvégzett új inicializálással úgy, hogy az inicializálás után a részletpontra visszaállva történik a mérés; c) hálózati RTK esetén az első méréstől eltérő hálózati RTK koncepció alkalmazásával; d) megismételt GNSS méréssel, az eredetitől eltérő GNSS technológiával; e) a hagyományos irány és távmérésen alapuló GNSS-től eltérő geodéziai részletmérési technológiával. (3) A részletpontok ellenőrző mérése során az eredeti és az ismételt mérésből kapott EOV koordináták közötti eltérés meghatározására a 17. melléklet táblázatában foglalt megengedett eltéréseket kell figyelembe venni. 64. § A pontmeghatározás ellenőrzése a GNSS technológia mellett hagyományos mérési eszközök alkalmazásával is elvégezhető. 3. A GNSS pontmeghatározások leadandó munkarészei 65. § (1) A GNSS pontmeghatározások megyei földhivatali vizsgálatához és átvételéhez a 15. melléklet táblázatában megjelölt munkarészeket elektronikus formában kell leadni. A nyomtatott formában is leadandó munkarészeket a táblázat külön jelzi. A mérési jegyzőkönyvet csak abban az esetben kell papír alapú adathordozón benyújtani, ha vevőkészülék nem alkalmas elektronikus jegyzőkönyvezésre. (2) A leadandó munkarészeknek tartalmaznia kell: a) a címlapot; b) a tartalomjegyzéket; c) a mérési jegyzőkönyvet, kivéve ha az utófeldolgozási dokumentáció vektorkiértékelési naplófájl a mérőeszköz pontra állásra (antennatípusra, antennamagasságra) vonatkozó adatait is tartalmazza; d) a bejelentésre kötelezett állami alapmunkák esetén az alappont-meghatározásokról készített meghatározási tervet, amely: da) utólagos feldolgozás esetén alkalmas méretarányban megjeleníti a felhasznált ismert koordinátájú alappontok, valamint az újonnan meghatározott alappontok azonosítóját és a számított vektorokat, továbbá hálózatkiegyenlítéssel történő utólagos feldolgozás esetén a kiegyenlítésbe bevont összes vektort, valamint az adott és új pontokat; db) a valós idejű mérés esetén alkalmas méretarányban megjeleníti az ismert, illetve az újonnan meghatározott alappontokat; dc) ha a rajz telítettsége miatt nem áttekinthető, akkor az a mérések időbeli lefolyását bemutató grafikonnal (idődiagram, Gantt-diagram) helyettesíthető; e) az állami alapmunkák és az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési munkáknál a részletpont-meghatározásokról készített mérési vázlatot, amely alkalmas méretarányban megjeleníti a munkaterületre eső felhasznált és az újonnan meghatározott alap- és részletpontokat; f) az utófeldolgozási dokumentáció vektorkiértékelési naplófájlból: fa) a számított vektor kezdő- és végpontjának azonosítóját; fb) a mérés kezdő és záró időpontját (vagy időtartamát); fc) a vektor-összetevőket és a kovariancia elemeket, a ciklus-többértelműség feloldásának jellegét (fix, float); g) a kiegyenlítéssel végzett utófeldolgozás dokumentációjából: ga) az ismert és az újonnan meghatározott pontok koordinátáit; gb) az új pontok kiegyenlített koordinátáit és középhibáit; gc) a számításba bevont vektorok összetevőit és javításaikat; h) az ellenőrzési jegyzőkönyvben megkülönböztethető módon kell jelölni az ellenőrző és pontmeghatározást szolgáló méréseket, fel kell tüntetni az ellenőrzött pontokat, valamint az ellenőrző mérésből és az eredeti meghatározásból származó koordináták eltéréseit; i) a transzformációba bevont közös pontok azonosítóit és a maradék-ellentmondásokat, külön vízszintes és magassági értelemben (EHT2 output lista), kivétel a VITEL transzformáció alkalmazása; j) a VITEL alkalmazása esetén meg kell adni a felhasználói licenc számot, és a műszer sorozatszámát; k) a koordináta-jegyzékben számsorrendben elkülönítve kell feltüntetni a felhasznált és az újonnan meghatározott alap- és részletpontok számát, állandósításának módját, ETRS89 rendszerű adatait az 50. § (5) pontban foglaltak szerint, valamint EOV koordinátáit 1 cm élességgel és amennyiben szükséges EOMA (H) magasságát; l) a műszaki leírást; m) a GNSSnet.hu szolgáltatás használatának igazolását (a felhasználóknak a GSZK honlapján található ellenőrző rendszer segítségével kell letölteni), amely tartalmazza: ma) lista formátumban azt,, hogy a GNSSnet.hu valós idejű szolgáltatást használva mely időpontokban történtek a be- és kilépések; mb) a GSZK által adott 8 karakterből álló azonosítót, amely alapján a megyei földhivatal ellenőrizheti a mérés helyére és idejére vonatkozó információkat; n) a jegyzőkönyvet a külső permanens állomásra támaszkodó mérések esetén az állomás hét napnál nem régebbi meghatározásáról. 13. A GNSS technikával végzett munkák megyei ingatlanügyi hatósági vizsgálata és átvétele 66. § GNSS alkalmazásával végzett geodéziai munkák megyei földhivatali vizsgálatát a 16. mellékletben meghatározott „GNSS alkalmazásával végzett pontmeghatározások vizsgálati jegyzőkönyve” alapján kell végezni. 67. § (1) A 16. melléklet 1. pontjában a hivatalos vonatkoztatási rendszer kötelező használatának ellenőrzését kell dokumentálni. (2) Az EHT2 használata esetén az ellenőrzést az alkalmazás eredménylistájának megtekintésével, azonosításával kell végezni. (3) A VITEL eljárás alkalmazása esetén az ellenőrzést a felhasználó által leadott VITEL licencszám, és a műszer sorozatszámának beírásával a GSZK adatbankjából kell végezni. (4) Nem hitelesített transzformációs eljárás használata esetén az ellenőrzést az EHT2 alkalmazással kell végezni. (5) Ha az EHT2 alkalmazásával végzett ellenőrzés szisztematikus eltéréseket mutat, akkor az 53. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni. 68. § (1) A 16. melléklet 3. pontja szerint meg kell vizsgálni az általános előírások betartását a) az alappontok meghatározása, b) a részletpontok meghatározása, c) az ellenőrző mérések végrehajtása és d) a dokumentáció teljessége tekintetében. (2) A megyei földhivatal a munkát akkor fogadhatja be, ha az a 16. mellékletben foglalt követelmények valamennyi pontjának megfelelt. Ellenkező esetben a leadott dokumentációt hiánypótlásra vissza kell adni. (3) A munka vizsgálata a záradékolással fejeződik be. ÖTÖDIK RÉSZ Az irány és távmérésen alapuló pontmeghatározás 14. A meghatározás általános elvei 69. § Ez a rendelet az irány- és távméréses technológiával meghatározható, helyi célból létrehozott felmérési alappontokra, kisalappontokra, valamint vízszintes részletpontokra vonatkozik. 70. § (1) Az Fttv. 3. § (1) bekezdés a)–e) pontjaiban meghatározott állami alapadatok adatbázisainak előállítása vagy módosítása során végzett földmérési és térképészeti tevékenység keretében az irány- és távmérésen alapuló geodéziai pontmeghatározásokat a HD72 vonatkoztatási és EOV vetületi rendszerben kell végezni. (2) Ha a pontok magasságát is meghatározzák, azt balti magassági alapszinten, EOMA magasságok felhasználásával kell megtenni. (3) A felhasznált adott alappontok lehetnek: a) az EOVA országos alappontjai; b) az ETRS89 vonatkoztatási rendszerben GNSS technológiával meghatározott és EOV rendszerbe transzformált felmérési alappontok; és c) adott pontként felhasználhatók az e rendelet szerint meghatározott felmérési alappontok is. (4) Korábban meghatározott felmérési alappontok csak kivételesen, megfelelő ellenőrzés után használhatók fel. A korábbi ötödrendű alappontok is felmérési alappontnak tekintendők e rendelet alkalmazásában. (5) Az (1) bekezdésben meghatározott mérésekhez: a) a FÖMI, vagy b) a megyei földhivatalok által hitelesített állami alapadatok használhatók fel. 71. § A mérőműszert gondosan, szabatosan, mozgásmentesen kell a mérendő ponton felállítani; a felállításhoz használt libellának, illetve pontra állító kiegészítő berendezésnek igazítottnak kell lennie. 72. § Mérőállomás használata esetén az irány- és távmérésekről olyan digitális mérési jegyzőkönyv leadása szükséges, amely az alábbi adatokat tartalmazza: a) a mérés helyét, dátumát, időpontját; b) a műszer és használt prizma típusát, számát; c) az észlelő nevét; d) az álláspont és az irányzott pontok azonosítóját; e) a nyers mérési adatokat: irányértéket, zenitszöget, távolságot; f) a nyers mérési adatok tárolásakor figyelembe vett korrekciókat. 73. § (1) A számítási dokumentációt digitális formában kell elkészíteni. (2) Az EOV rendszerben kapott koordinátákat y, x sorrendben, cm élességgel, méter egységben kell megadni. (3) Ha a geodéziai pont magasságát is meghatározzák, azt cm élességgel kell megadni. 15. Felmérési alappontok meghatározása irány- és távméréses technológiával 74. § (1) A felmérési alappontokat hálózatba foglalva, hálózati szemlélettel kell kitűzni. (2) Felmérési alappontot csak magasabb rendű vagy azonos rendű adott pontokra támaszkodva szabad meghatározni. Legalább három adott pontra kell támaszkodnia a felmérési hálózatnak. (3) A munkaterületen lévő, az új alappontokhoz közel eső adott pontokat fel kell használni, ezeket a pontokat be kell vonni a felmérési hálózatba. (4) A meghatározó irányok és távolságok minél egyenletesebben helyezkedjenek el a horizonton. Sokszögvonal-szerű hálózatnál törekedni kell a közbenső pontokon is irány-, illetve távmérésre kettőnél több adott pontra. Ahol lehetséges, a különálló sokszögvonalakat össze kell kapcsolni. (5) Törekedni kell arra, hogy az adott pontokon egynél több tájékozó irány legyen mérhető. (6) Minden új alappont-meghatározásához legalább két fölös meghatározó adatot kell biztosítani. A fölös adatok számának meghatározásakor az új ponttal kapcsolatban lévő minden pontot adott pontnak kell tekinteni. (7) A helyszíni előkészítés során az adott pontok pontleírásait a változások adataival ki kell egészíteni. 75. § (1) A felmérési alappontokat tartósan meg kell jelölni, azaz meghatározott arányban állandósítani kell. (2) Felmérési hálózat nem hozható létre kizárólag vesztett pontokkal. Ha egy munkaterületen 10-nél több felmérési alappontot hoznak létre, akkor a pontok legalább 50%-át állandósítani kell. (3) A tartós pontjelöléstől el lehet tekinteni, ha a felmérési alappont fennmaradása nincs biztosítva, vagy a kiválasztott ponthely nem alkalmas tartós pontjelölés elhelyezésére. (4) A felmérési alappont központi jele egyértelműen legyen azonosítható. Az állandósítás történhet: a) 15×15×60 cm méretű, négyzet keresztmetszetű vasbeton kővel; b) fejezettel ellátott fémcsővel (ún. Faynot pontjellel); c) legalább 8 cm hosszú, 6 cm fejátmérőjű fémcsappal; d) legalább 4 cm hosszú acélszeggel. (5) Felmérési alappontként meghatározható olyan meglévő építmény (magaspont), amelynek irányzási helyét a pontleíráson egyértelműen megadták. (6) Felmérési alappontként kijelölhető olyan meglévő stabil tereptárgy, amelyen a központ jele egyértelműen azonosítható. (7) A (4) bekezdés szerint állandósított pontokról pontleírást kell készíteni. 76. § (1) A méréshez használt műszer szögmérő egységének iránymérési középhibája legalább 5 másodperc legyen, a távmérő egység középhibája pedig legalább 5 mm + 3 mm/km. (2) A méréshez kalibrált mérőműszert kell használni. (3) Az irány- és távméréseket egy időben, lehetőleg kényszerközpontosító berendezések alkalmazásával kell végezni. (4) Az iránymérést egy fordulóban, két távcsőállásban, másodperc élességgel kell végezni. Ha a műszerhibákat előzőleg meghatározták és azokat a műszer figyelembe tudja venni, akkor az iránymérés egy távcsőállásban is végezhető. (5) A távolságokat lehetőleg oda-vissza irányban kell mérni, mm élességgel. (6) A műszer helyén mérni kell a meteorológiai redukcióhoz szükséges elemeket. (7) A mért távolságokat javítani kell a következő redukciókkal: a) meteorológiai javítás; b) összeadó állandó; c) geometriai szorzóállandó; d) magasságkülönbség miatt javítás; e) alapfelületi javítás; f) vetületi javítás. (8) A javításokat mm élességgel kell számítani. A műszaki leírásban vagy a mérési jegyzőkönyvben egyértelműen jelölni kell, hogy a felsorolt távolságjavításokat a mérés során a távolsággal összevontan, vagy pedig az utófeldolgozás során vették-e figyelembe. (9) Korábban meghatározott, ismert koordinátájú pontok esetében azon a pontjelen kell a mérést végezni, amelyen az eredeti meghatározás történt. A vasbetonlapos védőberendezéssel ellátott pontokon a felső követ el kell távolítani és az anyaponton kell a mérést végezni. A mérés befejeztével a felső követ szabatosan vissza kell állítani. (10) Az OP jelzésű iránypontok eredeti koordinátái a vasbetonlapokkal körülvett felső kőre vonatkoznak, ezért ezeknek a pontoknak a védőberendezését megbontani tilos. 77. § (1) A felmérési alappontok koordinátáit hálózatban, együttesen, a legkisebb négyzetek módszerén alapuló kiegyenlítési eljárással kell számítani, utólagos feldolgozással. (2) Az iránymérések súlyát az irány hosszával arányosan kell figyelembe venni. (3) A távmérések súlya lehet azonos, vagy a mért távolság hosszával fordítottan arányos. (4) Az iránymérés és a távmérés előzetes középhibáját tapasztalati adatok és műszerleírási adatok alapján kell felvenni. A felvett értéket a számítási jegyzőkönyvben dokumentálni kell. Ugyancsak dokumentálni kell a súlyok számításánál figyelembe vett minden adatot. (5) Az alappontok kiegyenlítés után számított koordináta középhibáinak (ponthibáinak) és a mérési eredmények javításainak minden egyes esetben kisebbnek kell lenniük a vonatkozó hibahatárnál. (6) Amennyiben a javítások túllépik a hibahatárt és felmerül a gyanú, hogy valamelyik országos adott pont koordinátái hibásak (kerethiba), akkor az adott pontot új pontnak tekintve a hálózatot újra ki kell egyenlíteni. Ha az új számítás igazolja a feltevést, akkor a mérési és számítási dokumentációt a megyei földhivatalon keresztül a FÖMI-nek is meg kell küldeni. (7) A hibák felderítéséhez a következő ellenőrzési lehetőségek alkalmazandók: a) oda-vissza mért távolságok vetületi hosszának összehasonlítása; b) zárt idomok (sokszögek) szögzáró hibáinak számítása; c) zárt idomok (sokszögek) vonalas záróhibáinak számítása; d) adott pontokon végzett tájékozást követően az irányeltérések kimutatása; e) adott pontok közötti sokszögvonalak záróhibáinak kimutatása. 78. § (1) A felmérési alappontokról meghatározási vázlatot kell készíteni, alkalmas méretarányban. A meghatározási vázlat a tájékozódás érdekében készülhet légifénykép, ortofotó vagy térképi alapon. (2) Az adott pontokat 3 mm átmérőjű, az új pontokat 1,5 mm átmérőjű körrel kell jelölni. (3) A tájékozó irányokat és a meghatározó irányokat 0,2 mm vastag folyamatos vonallal kell jelölni; a vonalak a pontokat jelölő köröktől 1 mm távolságban érjenek véget. Annál a végpontnál, amelynél nem mértük az irányt, a vonalat 10 mm hosszan szaggatva (pontozva) kell kirajzolni. Ha az irány túlnyúlna a meghatározási vázlat rajzi területén, akkor a végpont felé 2–3 cm hosszú nyíllal kell azt jelölni. (4) A távmérés jelét az iránymérést jelölő vonal közepén kell elhelyezni, 4 mm hosszban, 0,5 mm vastagságban. Azt az oldalt, amelyen csak távmérés történt, mindkét végén meg kell szaggatni. 79. § (1) Ha a felmérési alappontok magasságát is meghatározzák, akkor a magassági irányzást a vízszintes irányzással egyidejűleg lehet végezni. (2) A magassági szögmérést a vízszintes irányméréshez hasonlóan, egy vagy két távcsőállásban lehet végezni. Egy távcsőállásban akkor lehet mérni, ha az indexhibát előzőleg meghatározták és azt a műszer figyelembe veszi. (3) A műszermagasságot, a jelmagasságot valamint a magasságkülönbséget és a javítást cm élességgel kell megadni. (4) A magasságkülönbségek számításakor 400 méternél hosszabb irányok esetén figyelembe kell venni a földgörbület és a refrakció hatását. (5) A trigonometriai magassági hálózat adott magasságú pontjai megbízható magassággal rendelkező vízszintes alappontok vagy magassági alappontok lehetnek. (6) A trigonometriai magassági hálózatot is a legkisebb négyzetek módszere szerinti kiegyenlítéssel kell számolni. (7) A trigonometriai magassági hálózatról magassági meghatározási vázlatot kell készíteni alkalmas méretarányban. Az adott magasságú pontokat 3 mm átmérőjű kör jelöli, amelynek alsó félköre fekete színnel kitöltött. Az új pontokat 1,5 mm átmérőjű kör jelöli. A magassági értelemben mért és felhasznált irányokat 0,2 mm vastag vonal jelöli, a 78. § (3) bekezdés szerinti kiegészítésekkel. 16. Kisalappontok meghatározása irány- és távméréses technológiával 80. § (1) A felmérési alappontokra vonatkozó szabályok a kisalappontok esetében a következő könnyítésekkel érvényesek: a) a kisalappontot nem kell állandósítani; b) a kisalappontok koordinátái pontonként (közepeléssel) is számíthatók, nem kell kiegyenlítést alkalmazni; c) a kisalappont koordinátái valós idejű feldolgozással is számíthatók. (2) Ha közepeléssel számítják a kisalappont EOV koordinátáit, a közepelt érték és az eredeti koordináták közötti eltérés legfeljebb ± 3 cm lehet koordinátánként. A közepelt koordinátát és az eltéréseket ellenőrzési jegyzőkönyvben kell kimutatni. (3) Ha szabad álláspontként, egypontos kiegyenlítéssel számítják a kisalappont EOV koordinátáit, akkor ki kell mutatni a koordináta középhibákat, a tájékozási szög középhibáját, valamint az irány- és távolságeltéréseket. Az irány- és távolságeltéréseknél be kell tartani a 86. §-ban megadott hibahatárokat. (4) Ha sokszögvonalban számítják a kisalappont EOV koordinátáit, a vonalas záróhiba nem lépheti túl az 5 cm-t. (5) Egyetlen adott pontról, poláris pontként csak kivételesen hozható létre kisalappont. Ilyenkor a poláris meghatározást kétszer kell elvégezni; a két mérésből kapott egymásnak megfelelő koordináták 2 cm-nél jobban nem térhetnek el egymástól. Az adott ponton végzett tájékozás irányeltéréseire a 86. §-ban megadott hibahatárok érvényesek. (6) Ha egymás tájékozó irányaként két műholdas szabad álláspontot hoznak létre hálózati RTK-val, akkor a két álláspont közötti távolságot távméréssel ellenőrizni kell. A távolságeltérésnek kisebbnek kell lennie 3 cm-nél. (7) Valós idejű feldolgozás esetén a mérési paraméterek megfelelő beállítása és a beállított hibahatárok ellenőrzése a mérést végző feladata és felelőssége. A beállítási paramétereket a műszaki leírásban vagy az ellenőrzési jegyzőkönyvben dokumentálni kell. 17. Részletmérés irány- és távmérés útján 81. § (1) Az állami alapadatok felhasználásával végzett földmérési és térképészeti tevékenység keretében a mérőállomás alkalmazásával történő részletpont-meghatározásokat az EOV rendszerben, országos vagy helyi alappontokra támaszkodva kell elvégezni. (2) Részletpontok a 80. §-ban leírt kisalappontra támaszkodva is meghatározhatók. 82. § (1) A részletes felmérés tájékozást követően poláris meghatározással történik. (2) A tájékozáshoz legalább 2 vagy több tájékozó irányt kell mérni. Az adott ponton végzett tájékozás irányeltéréseire a 86. §-ban megadott hibahatárok érvényesek. (3) Ha a prizma nem irányozható meg központosan, akkor alkalmas külpontos prizma-elhelyezési módszerek alkalmazhatók, megfelelő dokumentáltság mellett. (4) Ha a részletpontok magasságára is szükség van, a műszermagasságot és jelmagasságot mérni és dokumentálni kell, cm élességgel. 83. § A mérési technológiát úgy kell megválasztani, hogy a kapott koordináták pontossága meghaladja a részletpontok rendűségére vonatkozó pontossági követelményeket. Elsőrendű és másodrendű vízszintes részletpontok esetében a vízszintes ponthiba nem lehet nagyobb, mint 5 cm. 84. § (1) A részletpontok koordinátáinak meghatározását mintavételes ellenőrző méréssel vizsgálni kell. Az ellenőrzött részletpontok darabszámát a 14. mellékletben megadott táblázat szerint kell meghatározni. (2) A mintavételezés a minőségellenőrzés tárgyát képező adatállomány által lefedett földrajzi térség teljes területét kihasználva, véletlenszerű kiválasztással történik. A mintaelemek kiválasztásakor ügyelni kell arra, hogy meghatározott részletpontokból a megfelelő mennyiségű részletpont kiválasztása történjen meg, a mérés kiterjedése szerinti csoportokban és területileg is egyenletes eloszlásban. (3) Az ellenőrzés eredményét ellenőrzési jegyzőkönyvben kell dokumentálni. Vízszintes részletpontok esetén EOV rendszerben, magassági részletpontoknál balti rendszerben kell megadni az eltéréseket. Az ellenőrzött pontokat rajzilag is meg kell jeleníteni, vagy a meghatározási vázlaton egyértelműen jelölve, vagy külön elkészített meghatározási vázlaton. 85. § A részletpont-meghatározás ellenőrzése történhet: a) megismételt poláris méréssel, egy másik álláspontról; b) megismételt tájékozással, ugyanarról az álláspontról; c) a részletpontok összemérésével mérőszalaggal, lézertávmérővel vagy közvetett távmérés útján; d) az eredetitől poláris méréstől eltérő GNSS mérési módszerrel. 18. A pontmeghatározás pontossági követelményei 86. § (1) A felmérési alappontokra vonatkozó pontossági követelmények a vízszintes hálózat kiegyenlítését követően az új pontok koordináta középhibáinak kisebbnek kell lenniük 2,5 cm-nél. (2) A trigonometriai magassági hálózat kiegyenlítését követően az új pontok magassági középhibáinak kisebbnek kell lenniük 4,0 cm-nél. (3) A vízszintes hálózat kiegyenlítését követően az irányjavításoknak (irányeltéréseknek) szögmásodperc egységben kisebbnek kell lenniük 15 t az értéknél, ahol a t az irány hossza km-ben. (4) A vízszintes hálózat kiegyenlítését követően a távolságjavításoknak (távolságeltéréseknek) cm egységben kisebbnek kell lenniük 7,5 t értéknél, ahol a t a távolság hossza km-ben. (5) A trigonometriai magassági hálózat kiegyenlítését követően a mért magasságkülönbségek javításának kisebbnek kell lenni 5 cm-nél. (6) A felmérési hálózat pontosságának jellemzésére számíthatók a következő adatok: a) a hálózat relatív hibája; b) a koordináta középhibákból számítható ponthibák átlaga; c) az irányjavítások abszolút értékének átlaga; d) a távolságjavítások abszolút értékének átlaga. 87. § (1) A kisalappontokra vonatkozó pontossági követelmény, hogy a két vagy több mérésből kapott EOV koordináták a közepelt értéktől nem térhetnek el jobban, mint 3 cm. (2) A kisalappontok koordinátáinak valós idejű meghatározásakor a műszer által kijelzett és a rögzítéskor tárolt vízszintes értelmű koordináta középhibák, a vízszintes értelmű ponthiba nem lehet nagyobb, mint 3 cm. 88. § A cm-es pontossággal azonosítható részletpontok ellenőrzése során a két vagy több mérésből kapott EOV koordináták a közepelt értéktől nem térhetnek el jobban, mint 3 cm. 19. A pontmeghatározás dokumen …