25/2013. (X. 4.) AB határozata a büntetőeljárásról szóló 1998. XIX. törvény 416. § (1) bekezdésének c) pontjával és 21. § (1) bekezdés e) pontjával kapcsolatos alkotmányos követelményről és alkotmányjogi panasz elutasításáról

25/2013. (X. 4.) AB határozata a büntetőeljárásról szóló 1998. XIX. törvény 416. § (1) bekezdésének c) pontjával és 21. § (1) bekezdés e) pontjával kapcsolatos alkotmányos követelményről és alkotmányjogi panasz elutasításáról.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz alapján – dr. pokol béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a törvény 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

I. [1] Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, amelyben a Kúria Bfv.I.1412/2012/4. számú, illetve a Kúria Bfv.III.153/2013/2. számú végzéseinek alaptörvény-ellenességét állította. [2] 1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bűnügy tényállása szerint az indítványozó 2007 szeptembere és 2008 decembere között olyan műszaki berendezéseket, gépeket értékesített, amelyeknek vagy egyáltalán nem, vagy az értékesítési szerződések megkötésekor már nem volt tulajdonosa. Az első fokon eljáró Baranya Megyei Bíróság (későbbi Pécsi Törvényszék) az indítványozót a korábban hatályban volt Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és más bűncselekmények miatt bűnösnek mondta ki. A kétirányú ügyészi és védelmi fellebbezések alapján eljáró Pécsi Ítélőtábla 2012. május 4. napján kelt és jogerős ítéletében az első fokú bíróság ítéletét a megállapított tényállás érintetlenül hagyása mellett a jogi minősítés tekintetében megváltoztatta, és az első fokú bíróság által kiszabott halmazati büntetést súlyosbította. [3] Az indítványozó a Pécsi Ítélőtábla jogerős ítéletét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban:

Be.) 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontjaiban foglalt okok alapján felülvizsgálati indítvánnyal támadta a Kúria előtt. Az indítványozó a felülvizsgálati indítványt részben a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt okra alapította, mert álláspontja szerint bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg.

Részben pedig a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontján alapult a felülvizsgálati indítvány, ugyanis az indítványozó állítása szerint az első fokú eljárásban törvényben kizárt bíró ítélkezett, mert a Pécsi Törvényszék elnökhelyettese az indítványozó unokatestvére. Ebből következően az indítványozói érvelés szerint a Pécsi Törvényszék első fokon eljárt bírájától nem volt elvárható, hogy az ügyben elfogulatlanul ítélkezzék. [Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja.] [4] A legfőbb ügyész BF. 2864/2012/1. számú nyilatkozatában azt fejtette ki, hogy „[a] Kúria következetes gyakorlata (Bfv.II.856/2009/20.) szerint csak az [ú]n. abszolút kizárási okra történő hivatkozás alapozza meg a felülvizsgálatot, az indítványban hivatkozott Be. 21. § e) pontja nem.” [5] A Kúria a 2012. december 4. napján kelt, Bfv.I.1412/2012/4. számú végzésében (a továbbiakban: első végzés) a védelem felülvizsgálati indítványát elutasította és a felülvizsgálati indítványban kifogásolt ítéleteket hatályukban fenntartotta. A Kúria a felülvizsgálati indítványt, annak a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapított részében, törvényben kizártnak találta. Az első végzés érvelése szerint a felülvizsgálat törvényi okait a Be. 416. § (1) bekezdése kimerítő jelleggel sorolja fel. A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja visszautal a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II–IV. pontjainak valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértésekre.

Az indítványozó a Be. 373. § (1) bekezdés II. b) pontjára alapította felülvizsgálati indítványát, amikor azt sérelmezte, hogy az ítélet meghozatalában törvény szerint kizárt bíró vett részt. Ez a szabály pedig visszautal a Be. 21. §

Az indítványozó következtetése szerint a Kúria alaptörvény-ellenes jogértelmezése sérti továbbá az Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekezdéseiben elismert személyes szabadsághoz fűződő jogot, az Alaptörvény XV. cikk

II. [9] Az alkotmányjogi panasz elbírálása során irányadó jogszabályi rendelkezések [10] 1. Az Alaptörvény alkotmányjogi panaszban hivatkozott rendelkezései: „IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

28. cikk„A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel

összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” [11] 2. A Be. vonatkozó rendelkezései: „21. § (1) Bíróként nem járhat el,

III. [12] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében foglaltak alapján mindenekelőtt abban a kérdésben döntött, hogy a kúriai végzésekkel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis teljesíti-e az Abtv. alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó feltételrendszerét. [13] 1. A befogadhatóság formai természetű feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg: [14] 1.1. Az indítványozó teljesítette az Abtv. 51. § (2) bekezdésében meghatározott feltételt, mert képviseletében a Baranya Megyei Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvéd nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, és az indítványozó a szabályos ügyvédi meghatalmazást is csatolta. [15] 1.2. Az Abtv. 30. § (1) bekezdésében és az Abtv. 27. § b) pontjában előírtak szerint az alkotmányjogi panaszt a kifogásolt bírói döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó az első végzést 2013. január 25. napján, míg a második végzést 2013. március 13. napján vette kézhez. Ehhez képest az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a törvényben előírt határidőt megtartva, 2013. március 19. napján terjesztette elő. [16] 1.3. Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek is. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza az Alkotmánybíróság Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerinti, illetve az Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörére vonatkozó indokolt hivatkozást. Az indítványozó többek között kifejezetten megjelöli az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljáráshoz való jogot, és egyúttal előadja az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének okait. [17] Az Abtv. 52. § (1) bekezdés f ) pontja szerint az indítvány – többek között – akkor minősül határozottnak, ha kifejezett kérelmet tartalmaz a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére.

Az alkotmányjogi panasz határozott kérelmet tartalmaz, mert a panaszos a büntetőügyben hozott kúriai végzések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozza. [18] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az Abtv. 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29–31. §§ szerinti tartalmi követelményeket. Ezeket a feltételeket vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott: [19] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a, és az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, és figyelemmel arra, hogy a jelen alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben az indítványozó terheltként szerepel, így az egyedi ügyben való érintettsége kétség nélkül megállapítható. [20] 2.2. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz az ügy érdemében hozott bírósági döntés, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben terjeszthető elő, feltéve, hogy az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Jelen ügyben az indítványozó az alkotmányjogi panaszában a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott végzéseit kifogásolta. E döntésekkel szemben nincs jogorvoslati lehetőség, így az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 27. §-ában foglalt követelménynek is. [Ügyrend 32. §

IV. [25] Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásának IV. részében az indítványozónak azt a kifogását vizsgálta, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlan bírói eljáráshoz fűződő alkotmányos jog sérelmére hivatkozott. Az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésében előírt alaptörvény-értelmezési kötelezettségre is figyelemmel az Alkotmánybíróság ennek során elsőként röviden bemutatja a pártatlanság elvének a büntetőeljárásban megjelenő értelmét (1). Az Alkotmánybíróság ezt követően felvázolja a bírói pártatlanság követelményének az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4. napján aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kibontott, valamint a nemzetközi jog egyéb jogvédelmi mechanizmusaiban megjelenő felfogását (2). Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésében írtakat szem előtt tartva ezek után azt vizsgálja meg, hogy az így megismert alapjogi mérce a pártatlanság elvének tényleges és hatékony érvényesülése érdekében milyen elvárásokat fogalmaz meg mind a jogszabályi környezettel, mind a jogszabályok értelmezésével, illetve alkalmazásával szemben (3). Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra ad választ, hogy a pártatlanság követelménye, illetve az elfogultsági kifogás felülvizsgálati eljárásban történő érvényesíthetősége között milyen alkotmányos összefüggés állapítható meg (4). [26] 1. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése mindenkinek jogot biztosít ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül elbírálja. A bíróság függetlensége és pártatlansága kizárólag egymásra tekintettel nyerhet értelmezést. A bírói függetlenség alkotmányos szabályát az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése tartalmazza, amelynek értelmében a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben pedig nem utasíthatók. A történeti alkotmány vívmányai közé számító bírói függetlenség a bíróság Alaptörvényben meghatározott feladatának teljesítése, illetve a bírói hatalmi ág önállóságának megőrzése érdekében működő alkotmányos garancia. A bírói hatalom pedig döntő részt az ítélkezésben ölt testet. Éppen ezért a bírói függetlenség lényegi eleme, hogy az ítélkező bíró döntését akár a bírói szervezeten kívülről, akár a szervezeten belülről érkező befolyástól mentesen, kizárólag a jogszabályoknak, valamint belső meggyőződésének megfelelően hozza meg. Az ítélkezés függetlenségét pedig személyi, státusbeli

és szervezeti garanciáknak szükséges szolgálniuk. {Erről lásd részletesen: 33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [72]–[81]} Ehhez képest a pártatlanság követelménye azt hivatott elősegíteni, hogy az ítélkező bíró az ügyben résztvevő felekkel szembeni elfogultságtól vagy előítéletektől mentesen bírálja el az ügyet és hozza meg döntését.

A pártatlanság követelménye egyfelől a bíró magatartásával és hozzáállásával szembeni elvárásként jelentkezik.

Másfelől azonban mércét állít a jogszabályi környezettel szemben is. E mérce szerint az eljárási szabályoknak törekedniük szükséges minden olyan helyzet elkerülésére, amely a bíró pártatlanságát illetően jogos kétségeket ébreszthet. Ebből fakad, hogy a konkrét ügyben a bírónak nemcsak tárgyilagosan szükséges ítélkeznie, de a pártatlan ítélkezés látszatának megőrzése is feladata. [Hasonló következtetést fogalmazott meg: 67/1995. (XII. 1.) AB határozat, ABH 1995, 346, 347.; 17/2001. (VI. 1.) AB határozat, ABH 2001, 222.] [27] 2. Az Alkotmánybíróság itt emlékeztet arra, hogy az alapjogok érvényesülésének minimális mércéjeként fogadja el a nemzetközi jogvédelmi mechanizmusok által biztosított jogvédelmi szintet. {Lásd: 32/2012. (VII. 4.) AB határozat, Indokolás [41]; legutóbb megerősítve: 22/2013. AB határozat, Indokolás [16].} Magyarország alávetette magát a strasbourgi székhellyel működő Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) joghatóságának, így az Alkotmánybíróság felvázolja, hogy az EJEB saját joggyakorlatában milyen értelmet ad a pártatlanság követelményének. A jelen kérdés megítélésében az EJEB kiindulópontját az jelenti, hogy a pártatlanság érvényesülése nélkülözhetetlen eleme annak a közbizalomnak, amelynek képviselete a demokratikus társadalmakban a bírói hatalom egyik fő kötelessége. [Elsőként lásd: EJEB, Piersack kontra Belgium, (8692/79), 1982. október 1., 30. bekezdését; amelyet legutóbb megerősített: EJEB, Romenskiy kontra Oroszország, (22875/02), 2013. június 13., 26. bekezdése.] Az EJEB olvasatában azért jut kiemelten fontos szerephez a pártatlanság megőrzése, mert az elv érvényesülésének vagy érvényesíthetőségének hiánya az önkényes döntéshozatal veszélyét rejti magában, amely nincs összhangban az Egyezmény 6. Cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jog követelményeivel. [EJEB, H kontra Belgium, (8950/80), 1987. november 30., 53. bekezdés.] Az EJEB a pártatlanság két aspektusát ismeri el: a szubjektív, illetve az objektív értelemben vett pártatlanságot.

A pártatlanság szubjektív oldala azt az igényt fogalmazza meg, hogy az adott ügyben a bíróság egyetlen tagja sem rendelkezhet előítéletekkel és nem lehet elfogult. Ehhez képest a pártatlanság objektív oldala azt jelenti, hogy a bíró adott ügyben tanúsított magatartásán túlmutatóan felmerülhet-e jogos kétely a pártatlansága tekintetében. E jogos kétely pedig akkor releváns, ha objektív igazolást nyerhet. [Elsőként lásd: EJEB, Piersack kontra Belgium, (8692/79), 1982. október 1., 26. és 30. bekezdéseit; EJEB De Cubber kontra Belgium, (9186/80), 1984. október 26., 24–26. bekezdéseit.] Az EJEB érvelésével áll összhangban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (a továbbiakban: Egyezségokmány) érvényesülését ellenőrző Emberi Jogi Bizottság álláspontja is. Az Egyezségokmány 14. Cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményét előíró szabály érvényesülésének ellenőrzésekor az Emberi Jogi Bizottság ugyan nem húz éles határvonalat az objektív és szubjektív aspektus között, de mindig vizsgálja, hogy a pártatlanság követelményének mind a szubjektív, mind az objektív jellegű elemei teljesültek-e az adott ügyben (lásd: Karttunen kontra Finnország, 387/1989.;

1992. október 23.; 7.2. pontját.). [28] Az EJEB annak vizsgálata során, hogy a pártatlanság elve tényleges érvényesülést nyer, releváns tényezőnek tekinti a nemzeti jogban szabályozott kizárási okokat. [EJEB, Mežnarić kontra Horvátország, (71615/01), 2005. július 15., 27. bekezdés] Ehhez igazodóan az EJEB a gyakorlatában nem tartja elfogadhatónak azt az érvelést, amely az eljárás megindulására, avagy arra hivatkozással szűkíti a pártatlanság követelményének érvényesíthetőségét, hogy a terhelt már korábban tudomással rendelkezett az elfogultság alapját jelentő körülményről. [EJEB, Pescador kontra Spanyolország, (62435/00), 2003. szeptember 24., 24–26. bekezdések; legutóbb megerősítve: EJEB, Huseyn és mások kontra Azerbajdzsán, (35485/05), (45553/05), (35680/05) és (36085/05), 2011. július 26.; 164. bekezdés.] [29] 3. A pártatlanság alkotmányos elvének tényleges érvényesülését az eljárási jog több garanciálisnak tekinthető szabálya segíti elő. Ezek között meghatározó jelentőségűek a kizárás szabályai, ugyanakkor az ügy pártatlan elbírálását biztosítja például a döntéshozatali tanácskozás és szavazás titkossága is [Be. 256. § (6) és (7) bekezdései.].

A bíró kizárásának egyes okait a Be. 21–22. §§ határozzák meg. A jogirodalom e kizárási okokat abszolút és relatív kizárási okok csoportjaira bontja. [Erről lásd: Berkes György (szerk.), Büntetőeljárási kommentár, 2009, Budapest, HVG-ORAC, 101–102. oldalait.] Az abszolút kizárási szabályok olyan kimerítő jelleggel felsorolt kizárási okok, amelyek fennállása önmagában, a tényleges elfogultság vizsgálata nélkül megalapozza a bíró kizárását [Be. 21. §

Így az elfogultsági kifogás kizárólag konkrét és alapos ok megjelölésével vezet eredményre (Legfelsőbb Bíróság B.V.785/1993. számú döntése). További követelmény, hogy az elfogultság mindig az adott ügyhöz kapcsolódjon, illetve pontos tények alapozzák meg (Legfelsőbb Bíróság Bkk.III.843/2011. számú döntése). [32] A relatív kizárási ok érvényesíthetőségének keretei képesek elejét venni az elfogultsági kifogások visszaélésszerű gyakorlásának, amelyek valójában már nem a pártatlan bírósági eljárás elősegítésére, hanem a büntetőeljárások elhúzására irányulnak. Éppen ezért az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összhangban, a büntetőeljárások időszerű teljesítéséhez fűződő érdek igazolhatja, hogy a kizárási indítványok nem korlátlanul, hanem csak az eljárási törvény által előírt szigorú rendben gyakorolhatók. {Lásd még: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [29]–[30]} Mindebből megállapítható, hogy az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésében előírt értelmezési mércének, amely szerint az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával összhangban szükséges értelmezni, az Alaptörvény XXVIII. cikk

Önmagában az anyagi igazság érvényre juttatása, vagyis az anyagi és eljárási jogszabályoknak mindenben megfelelő, igazságos döntés általában még nem szolgál elégséges alkotmányos igazolásaként a bírói döntések jogerejének áttöréséhez. A rendkívüli jogorvoslati lehetőségek garantálása és eljárások lefolytatása különösen azokban az esetekben indokolt, amikor a jogerős döntés olyan jogi hibában, avagy ténybeli tévedésben szenvedhet, amely feltétlenül szükségessé teszi az érintett jogainak, vagy jogos érdekeinek megóvását, így kiküszöbölésükhöz fűződő érdek felülmúlja a döntés jogerejének tiszteletéhez, illetve ezen keresztül a jogállam stabilitását adó jogbiztonság érvényesüléséhez kapcsolódó érdeket. Másként fogalmazva az ilyen kivételes esetekben inkább a bírói döntés jogerejének feloldása szolgálja a bírói döntésekbe vetett közbizalom megőrzését és erősítését, mintsem a jogi hibában, vagy tévedésben szenvedő döntés jogerejének tisztelete. Valamennyi eljárásjogi garancia érvényesülése ellenére, illetve ellensúly működésének dacára, a bíróság pontos ténymegállapítási, illetőleg jogalkalmazói munkája mellett sem zárhatók ki az eljárásnak olyan súlyos tévedései, amelyek reparálására már csak a rendkívüli jogorvoslati eljárás biztosíthat lehetőséget. Annak a kérdése, hogy pontosan mely esetekben élvezhet előnyt az anyagi igazság érvényesítése, vagyis mely esetekben indokolt a rendkívüli jogorvoslati reparáció, számos körülménytől, így többek között az eljárás típusától, az ügy jelentőségétől, a hiba súlyától, vagy a tévedés nagyságától tehető függővé. [37] Az Alkotmánybíróság meglátása szerint a büntetőeljárás ebben a vonatkozásban megkülönböztetett helyet foglal el a többi eljárásjog között. A büntetőeljárás ugyanis az állami büntetőjogi igény és szankciórendszer érvényesítésének eljárási rendje, amely közhatalmi jellegéből és jogkövetkezményeinek természetéből adódóan szükségszerűen korlátozza az egyének alkotmányos alapjogait. Éppen ezért a bűnügyek esetében különös jelentőséghez jutnak a bírósági eljárás tévedéseit reparáló rendkívüli jogorvoslati szabályok, illetve e szabályok értelmezése és érvényesítése. Ezt a felfogást erősítik a büntetőeljárás azon rendelkezései is, amelyek a terhelt javára irányuló rendkívüli jogorvoslatok érvényesíthetőségét nem kötik határidőhöz, sőt a perújítási, illetve felülvizsgálati eljárás lefolytatásának a törvény feltételei szerint az sem jelenti akadályát, ha a terhelt büntethetősége megszűnt. [Be. 408. § (5) bekezdés, Be. 418. § (2) bekezdés, Be. 432. §] A büntetőjogi szankciórendszer megtorló és a terhelt

alkotmányos alapjogait súlyosan korlátozó jellege miatt az Alkotmánybíróság arra a felismerésre jutott, hogy a bírói döntés jogerejének tisztelete semmiképpen nem élvezhet előnyt az anyagi igazság érvényesülésével szemben azokban az esetekben, amikor a bűnügyekben ítélkező bíróságok a terhelt hátrányára vétenek hibát a jogalkalmazásban, avagy a releváns tények rekonstruálásában tévednek. [38] 4.2. Az Alkotmánybíróság a korábban vázoltak felidézése mellett megállapítja, hogy a pártatlanság elve olyan garanciája az alkotmányos büntetőeljárásnak, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és egyúttal az Egyezmény 6. Cikk (1) bekezdésének védelme alatt áll. Ennek megfelelően a büntetőügy pártatlan elbírálásának hiánya, illetve a kizárási szabályokban előírtak megszegése az alkotmányos büntetőeljárás egyik garanciájának olyan súlyú megsértését jelentheti, amely nemcsak a konkrét ügy kimenetelére lehet döntő hatással, de ezen túlmenően egyúttal képes megingatni az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat, illetve a bíróság döntéseinek tekintélyét is.

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt is hangsúlyozza, hogy a kizárási szabályok hatékony alkalmazása azért is kiemelten fontos, mert a pártatlanság hiányának feltárása az esetek döntő részében nem feltétlenül érdeke a feleknek. Másként fogalmazva az ügy valamilyen titkolt körülménnyel összefüggő elfogult megítélését követően az ítélkező érdeke, hogy az elfogultság okát jelentő körülmények titokban maradjanak, azokra ne derülhessen fény.

Éppen ezért mind a jogszabályi környezettel szemben, mind pedig a konkrét ügyekben szükséges annak a szigorú mércének az érvényesítése, amelynek értelmében az ügyek pártatlan megítélésén túl az ítélkező bíróságnak a pártatlanság látszatát sem szabad elveszítenie. [Ezzel összhangban lásd: EJEB, Piersack kontra Belgium, (8692/79), 1982. október 1., 30. bekezdését.] V. [39] Az Alkotmánybíróság ezek után a vázolt követelményrendszerből kiindulva az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló egyedi üggyel összefüggésben értékelte, hogy a Kúria Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjához fűzött megszorító értelmezése összhangban áll-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlanság alkotmányos elvével (1). Az Alkotmánybíróság ezt követően vizsgálta az alkotmányjogi panaszban előadott konkrét sérelmeket is (2). [40] 1. Az indítványozó többek között azért nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Pécsi Ítélőtábla jogerős döntésével szemben, mert álláspontja szerint az első fokú ítélet meghozatalában törvény szerint kizárt bíró vett részt. Érvelése szerint unokatestvére a Pécsi Törvényszék elnökhelyettese, így a Pécsi Törvényszék ügyben eljáró bírójától nem volt elvárható, hogy tárgyilagosan ítélkezzék. [41] A felülvizsgálati indítvány ezen része tekintetében a Kúria első végzése elfogadta a legfőbb ügyész átiratában előadottakat, amely szerint a felülvizsgálati eljárásban kizárási okként csak a Be. 21. § (1) bekezdés a)–d) pontokban szabályozott, úgynevezett abszolút kizárási okok szolgálhatnak. Az ismételt felülvizsgálati indítvány alapján pedig a második végzés megerősítette, hogy a kizárás Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott oka a felülvizsgálati eljárásban már akkor sem érvényesíthető, ha a kizárás okáról a terhelt a jogerős döntés meghozatalát követően szerez tudomást, így a felülvizsgálati indítvány az erre alapított részében törvényben kizárt. [42] 1.1. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Kúria idézett érvelése és az annak alapjaként szolgáló, állandósult kúriai gyakorlat nincs összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlanság elvének hatékony érvényesítésével. Az Alkotmánybíróság álláspontja értelmében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése a terheltnek azt a jogát ismeri el, hogy az ellene emelt vádról törvényben felállított, független és pártatlan bíróság hozzon döntést, amely magában rejti az alkotmányos alapjog érvényesíthetőségének követelményét is, vagyis azt, hogy az alapjog tényleges érvényesülését megfelelő ellenőrző eszközök garantálják. A következőkben bemutatott

indokok alapján az elfogulatlan ítélethozatalt ellenőrző felülvizsgálati lehetőség megszorító értelmezése és kizárása a terheltnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó pártatlan bírói eljáráshoz fűződő jogát sérti. [43] 1.2. Az Alkotmánybíróság a kérdés megítélésekor a pártatlan bírósági eljárás funkciójából indult ki. Az ügyek tárgyilagos megítélése abban az esetben garantált, ha a bírák képesek kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat elszigetelten vizsgálni és értékelni. Minden olyan körülmény, amely ezeken kívül esik és egyúttal a felekhez, vagy magához az ügyhöz kapcsolódik, azért sodorja veszélybe az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni a bíró mérlegelési tevékenységét. Éppen ezért a pártatlan eljárás garanciájának sérelme egyfelől a konkrét ügy elintézését, annak kimenetelét egyik vagy másik fél hátrányára befolyásolja. Másfelől ugyanakkor az ügyek elfogult, részrehajló megítélése a bírói hatalom tekintélyét, valamint a bíróság ítéleteibe vetett közbizalmat, így végső soron a jogállamiság értékrendjét erodálhatja. A pártatlanság garanciája éppen ezért átfogja az érvényesítésére, a pártatlanság megkérdőjelezhetőségére szolgáló jogorvoslási lehetőségeket is. Különösen fontos, garanciális szerephez jutnak e jogorvoslati lehetőségek azokban az esetekben, amikor pártatlanság oka valamely titkolt körülmény. A rendelkezésre álló jogorvoslati eljárások hatékony működése nélkül a pártatlanság ilyen okai ugyanis feltáratlanul maradnak. E megfontolások alapján az Alkotmánybíróság arra a felismerésre jutott, hogy a megfelelő kizárási szabályok hiánya csakúgy, mint érvényesíthetőségük korlátai a pártatlanság követelménye ellen hatnak. [44] A vizsgált üggyel összefüggésben a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja felülvizsgálati eljárást enged azokban az esetben, amelyekben törvény szerint kizárt bíró vett részt az ítélet meghozatalában. Egyezően a második végzésben foglaltakkal a Kúria gyakorlata ezt a felülvizsgálati okot leszűkíti azokra az esetekre, amikor a felülvizsgálati indítvány úgynevezett abszolút kizárási okot jelöl meg és ugyanakkor minden esetben törvényben kizártnak tekinti a relatív kizárási okon alapuló, elfogultságra alapított felülvizsgálati indítványt. A Kúria ebből következően mindazoktól megtagadja a felülvizsgálat kezdeményezésének lehetőségét, akik a jogerős bírói döntés meghozatalát követően szereznek tudomást az eljáró bíróval, avagy a bírói tanács valamely tagjával

szembeszegezhető, a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakat megalapozó kizárási okról. [45] 1.2.1. Felidézve, hogy a kizárási szabályok milyen eszközökkel veszik elejét az elfogultsági indítványok visszaélésszerű gyakorlásának, az Alkotmánybíróság azt is megvizsgálta, hogy a Kúria megszorító jogértelmezését indokolhatja-e a visszaélésszerű joggyakorlás megakadályozása. (Vö.: jelen határozat, Indokolás [30]–[32].) Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben elsőként azt jegyzi meg, hogy önmagában a rendeltetésellenes joggyakorlás visszaszorításának igénye nem szolgálhat igazolásként a pártatlanság alkotmányos elvének egyes esetekben történő sérelmének engedélyéhez. Még akkor sem, ha a bejelentett elfogultsági kifogások minimális része bizonyul meglapozottnak. Az Alkotmánybíróság mércéje szerint egyetlen olyan eset is soknak számít, amikor a büntetőügyben elítélt elesik attól az esélyétől, hogy érvényesíthesse a büntetőeljárás, a büntetőítélet és a vele szemben kiszabott büntetés részrehajló jellegét meglapozó körülményt. [46] Az elfogultsági kifogások előterjesztésére a büntetőeljárási törvény végső határidőt nem határoz meg.

A visszaélésszerű joggyakorlás megakadályozását szolgálja azonban a Be. 23. § (3) bekezdése, amely szerint a tárgyalás megkezdését követően ilyen kifogást már csak abban az esetben lehet előterjeszteni, ha az előterjesztő egyúttal bizonyítja, hogy a kifogást megalapozó körülményről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást és a bejelentéssel nem késlekedett. További korlátozást jelent a Be. 24. § (5) bekezdése, amely szerint indokolás nélkül lehet elutasítani az ismételten, ugyanazon pontra hivatkozó és alaptalan kizárás iránti indítványt. A Be. 25. §-a pedig rendbírság kiszabására ad lehetőséget, ha ugyanazon bíró ellen, ismételten alaptalanul jelentenek be kizárási okot.

Mindezeken kívül, a felülvizsgálat szabályai közül pedig a Be. 418. § (3) bekezdése még további korlátozást fogalmaz meg, amely szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. E feltételek hiányában szenvedő kizárási indítványok vizsgálat nélkül utasíthatóak el. Ehhez társul a korábban már vázolt bírói gyakorlat, amely további, tartalmi jellegű korlátozásként fogalmazza meg, hogy az elfogultságra alapított kizárási indítvány csak konkrét és alapos, az ügyre vonatkozó ok megjelölésével vezethet eredményre. (Vö.: jelen határozat, Indokolás [31]–[32]) Mindezen szabályok arra engedik következtetni az Alkotmánybíróságot, hogy az eljárási törvény kellően erős eszközöket biztosít az elfogultsági kifogások szűréséhez és a visszaélésszerű gyakorlásuk megakadályozásához.

Ebből következik, hogy a Be. 418. § (1) bekezdésének c) pontjához fűzött és jelen alkotmánybírósági eljárásban vizsgált megszorító bírói jogértelmezés valójában már csak azokat fosztja meg az elfogultsági kifogás érvényesítésének lehetőségétől, akik első ízben, olyan konkrét körülményt kívánnak érvényesíteni, amelyről bizonyítják, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást. Az Alkotmánybíróság értékelése szerint éppen ezért a felülvizsgálat lehetőségét korlátozó bírói jogértelmezés nem szolgálhatja a rendeltetésellenes joggyakorlás visszaszorításának igényét sem. Éppen ellenkezőleg, figyelemmel arra, hogy az elfogultságot megalapozó körülmény titokban tartásához az érintetteknek érdeke fűződik, az Alkotmánybíróság meglátása szerint a kialakult bírói gyakorlat akaratlanul is ahhoz járulhat hozzá, hogy a bíróság elfogultságát esetlegesen megalapozó körülményt, annak bejelentése ellenére, továbbra is titok övezhesse. [47] Az Alkotmánybíróság figyelmét nem kerülte el az sem, hogy a büntetőeljárási törvény perújítási oknak tekinti, ha az ügyben a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tagja a kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon megszegte, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki és e bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta. [Be. 408. § (1) bekezdés 2. d) pont, valamint a Be. 408. § (2) bekezdés a) és b) pontjai.] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt állapította meg, hogy a perújítás ezen oka kétségkívül megalapozza a pártatlanság sérelmét is, azonban a pártatlanság hiánya semmiképpen sem szűkíthető erre az esetre. Az Alkotmánybíróság így arra a következtetésre jutott, hogy a perújítás ezen oka nem szolgálhat a felülvizsgálat Be. 416. § (1) bekezdés

a megválaszolására, hogy egy adott jogszabály mely jogalkalmazói értelmezése találkozik az Alaptörvényben biztosított jogokban rejlő egyes követelményekkel, végső soron az Alkotmánybíróság rendelkezik felhatalmazással. [50] Az Alkotmánybíróság most élt a törvényi felhatalmazásával, és megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárás Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában írt feltételének alkalmazása akkor áll összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlan bírói eljárással, ha lehetővé teszi az elfogultságra alapított felülvizsgálati indítvány vizsgálatát abban az esetben is, ha a kizárási ok a jogerős döntés meghozatalát követően merült fel.

Az Alkotmánybíróság következtetése szerint a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt szabály értelmezése során az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a Be. 21. § (1) bekezdés

Az indítványozó ezen kívül hivatkozott még az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt védelem jogának sérelmére is, mivel álláspontja szerint a legfőbb ügyészi átiratnak a védő részére történő kézbesítése elmaradt.

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt állapította meg, hogy a kézbesítés elmaradása ugyan értékelhető eljárási szabálysértésként, de a jelen esetben nem jelenti az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében elismert védelem jogának helyrehozhatatlan sérelmét. [53] 2.2. Az Alkotmánybíróság ilyen okokból az alkotmányos követelmény megállapítása mellett a Kúria végzéseinek alaptörvény-ellenessé nyilvánítása és megsemmisítése érdekében benyújtott alkotmányjogi panaszt valamennyi részében elutasította. [54] Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására és az ügy elvi jelentőségére tekintettel az Abtv. 44. § (1) bekezdés második mondata alapján rendelte el határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét.

Budapest, 2013. szeptember 30. dr. paczolay péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke