2013. CXL. törvény a fémkereskedelemről.

2013. CXL. törvény a fémkereskedelemről. Az Országgyűlés a jelentős gazdasági károkat okozó és a közszolgáltatások biztonságát, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot fenyegető fémlopások és illegális fémkereskedelem visszaszorítása, valamint a kulturális javak védelme érdekében a következő törvényt alkotja: 1. Általános rendelkezések 1. § (1) E  törvényt a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyaggal Magyarország területén végzett fémkereskedelmi tevékenységre, a  fémkereskedelmi tevékenység engedélyezésére, valamint a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyagnak Magyarország területén teljesített felvásárlására, értékesítésére, tárolására, raktározására, szállítására, fuvarozására és hasznosítására, továbbá az  e  törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott határon átnyúló szolgáltatásokra kell alkalmazni. (2) Az  e  törvényben foglalt rendelkezések megtartása nem mentesít a  hulladékról szóló törvényben és a  hulladékról szóló törvény végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározott kötelezettségek teljesítése alól. 2. § (1) E törvény alkalmazásában: 1. fémkereskedelmi engedélyköteles anyag: az e törvény mellékletében meghatározott fémet, annak törmelékét vagy ötvözetét tartalmazó dolog, kivéve a  fémtermékek előállítását üzletszerűen folytató jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet által előállított elsődleges alapanyag, félgyártmány, valamint a gumiabroncs és a csomagolóanyagként betöltendő funkcióját még őrző csomagolás, 2. fémkereskedelmi tevékenység: a  (2)  bekezdésben foglaltak kivételével, a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyagnak – a  felvásárló vagy más személy által – e törvényben meghatározott hasznosítás céljából történő felvásárlása, 3. fémkereskedő: a fémkereskedelmi engedély jogosultja, 4. felvásárlás: fémkereskedelmi engedélyköteles anyag ellenérték vagy ellenszolgáltatás fejében történő beszerzése, 5. hasznosítás: fémkereskedelmi engedélyköteles anyag fémtartalmának feldolgozása, beolvasztása, megmunkálása, átalakítása, 6. hulladékgazdálkodási közszolgáltatást nyújtó szervezet: a  hulladékról szóló törvényben meghatározott szolgáltatást ellátó közszolgáltató, 7. igazolt anyagi kár: okirattal, a  számvitelről szóló törvény szerinti bizonylattal, illetve más hitelt érdemlő módon alátámasztott kár, 8. ingatlantulajdonos: az ingatlan tulajdonosa, vagyonkezelője, birtokosa vagy használója, ideértve azt az esetet is, amikor az ingatlan tulajdonosa, vagyonkezelője, birtokosa, illetve használója egyben a hulladék termelője, birtokosa, A törvényt az Országgyűlés a 2013. szeptember 16-i ülésnapján fogadta el. 9. közszolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezet: olyan gazdálkodó szervezet, amely az  államháztartáson belüli vagy kívüli szervezet vagy személy által más szerv vagy személy számára végzett, jogszabályban meghatározott, a  közfeladat-ellátás körébe tartozó olyan szolgáltatást nyújt, amely nem jár közhatalom gyakorlásával és az  e  törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott felismerésre alkalmas jellemzővel rendelkező fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot értékesít, 10. piaci érték: a  4.  § (11)  bekezdésében és az  5.  § (3)  bekezdés e)  pontjában meghatározott vételárak alapján számított országos átlagár. (2) Nem minősül fémkereskedelmi tevékenységnek a vállalkozónak a) a  hulladékká vált gépjárművek, illetve motorkerékpárok (a  továbbiakban: jármű) megvételére, átvételére irányuló tevékenysége, ha az  a  jármű rendeltetésszerű működését, illetve használatát szolgáló alkatrészei, tartozékai, valamint felszerelései (a  továbbiakban: alkatrész, tartozék, felszerelés) kinyerése érdekében történik azért, hogy azokat – rendeltetésüknek megfelelően, újrahasználat végett – értékesíthesse, b) az  a)  pontban meghatározott alkatrészek, tartozékok, felszerelések rendeltetésszerű használatra alkalmassá tételét, állaguk megőrzését, illetve értékesítését közvetlenül szolgáló tevékenysége, különösen az alkatrészek, tartozékok, felszerelések javítása, karbantartása, tárolása, raktározása, c) az a) pontban meghatározott alkatrészek, tartozékok, felszerelések értékesítésére irányuló tevékenysége, függetlenül attól, hogy az  értékesíthető alkatrészek, tartozékok és felszerelések kinyerése mellett fémet, annak törmelékét vagy ötvözetét tartalmazó dolog is megmarad. (3) A vállalkozó a (2) bekezdésben foglalt tevékenysége során az értékesíthető alkatrészek, tartozékok és felszerelések kinyerése mellett megmaradt fémet, annak törmelékét vagy ötvözetét tartalmazó, de rendeltetése szerint már nem felhasználható dolgot kizárólag fémkereskedőnek értékesítheti. 2. Fémkereskedőnek nem minősülő személyekre vonatkozó szabályok 3. § (1) fémkereskedőnek nem minősülő személy e törvény szerinti engedély nélkül végezheti a) saját tulajdonú fémkereskedelmi engedélyköteles anyag fémkereskedő részére történő értékesítését, b) egyéb jogszabályban meghatározott termékek vagy termékcsoportok – újrahasználata, hasznosítása vagy környezetkímélő ártalmatlanítása érdekében történő – visszavételét vagy visszaváltását, c) a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényben meghatározott érmék Magyar Nemzeti Banktól való felvásárlását azzal, hogy ezen érméket változatlan formában nem értékesítheti tovább. (2) Az  a  személy, aki az  épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény hatálya alá tartozó építmények építését vagy bontását végzi, az  engedély nélkül végezheti az  e  törvény szerinti építési vagy bontási tevékenységéből származó fémkereskedelmi engedélyköteles anyag felvásárlását. Az  építési vagy bontási tevékenységéből származó és annak során tulajdonába került fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot kizárólag fémkereskedő részére értékesítheti. Ha az  e  bekezdésben meghatározott tevékenységből a  3.  § (5)  bekezdésben meghatározott fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot teljes egészében vagy – az  építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló miniszteri rendeletben meghatározott – a  tárolás helyén tartható maximális – mennyiséget kitermelte, azt az építési tevékenységet végző személy az értékesítést megelőzően köteles a bontás helye szerint illetékes fémkereskedelmi hatósághoz a (7) bekezdésben meghatározott módon bejelenteni. A bontási tevékenységéhez kapcsolódó engedélyeket köteles az építtető vagy a kivitelező a bontás helyén tartani és a fémkereskedelmi hatóság kérésére a helyszínen bemutatni. (3) A  hulladékgazdálkodási közszolgáltatást végző gazdálkodó szervezet hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés alapján végzett tevékenysége fémkereskedelmi engedély nélkül végezhető. (4) Természetes személy tulajdonában vagy használatában álló ingatlanon legfeljebb 3 m3 térfogatú – egyértelműen az  ingatlanon termelt – fémkereskedelmi engedélyköteles anyag – ide nem értve a  készterméket – tárolható. Ha a  fémkereskedelmi hatóság ellenőrzése során megállapítja, hogy a  természetes személy ingatlantulajdonos e  bekezdésben meghatározott térfogatot meghaladó fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot tárol, – határidő tűzése és a  kötelezettségeire vonatkozó felvilágosítás megadása mellett felszólítja a  természetes személy ingatlantulajdonost az  ingatlanon tárolt e  bekezdésben meghatározott térfogatot meghaladó mennyiség fémkereskedő vagy hulladékgazdálkodási közszolgáltatást nyújtó szervezet részére történő leadására. A kötelezettség megtartását a fémkereskedelmi hatóság ellenőrzi. (5) Az  e  törvény végrehajtására kiadott Kormányrendeletben meghatározott felismerésre alkalmas jellemzővel rendelkező fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok a  (6) és (7)  bekezdésben meghatározottak szerint értékesíthetők fémkereskedő részére. (6) A  közszolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezeteknél termelődött, (5)  bekezdés szerinti fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok értékesítése kizárólag írásbeli szerződés alapján, az abban meghatározott fémkereskedő részére, a  közszolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezetek által kiállított külön igazolás mellett történhet. A  közszolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezet a  fémkereskedővel kötött szerződés eredeti példányát, vagy hitelesített másolatát a  fémkereskedelmi hatóság részére a  szerződéskötéstől számított 15 napon belül köteles megküldeni. (7) Ha az  (5) bekezdésben meghatározott fémkereskedelmi engedélyköteles anyag termelődése az adott ingatlanhoz köthető, azt az  ingatlantulajdonos az  értékesítést megelőzően a  lakóhelye vagy székhelye szerint illetékes fémkereskedelmi hatósághoz történő előzetes bejelentés mellett és a  fémkereskedelmi hatóság visszaigazolását követően értékesítheti, kizárólag fémkereskedő részére. A  visszaigazolást a  fémkereskedelmi hatóság abban az esetben adja meg, ha nem merül fel adat az (5) bekezdésben meghatározott fémkereskedelmi engedélyköteles anyag jogellenes származása tekintetében. A bejelentésnek tartalmaznia kell: a) a leadni kívánt fémkereskedelmi engedélyköteles anyag megnevezését, mennyiségét, b) a felvásárló fémkereskedő megnevezését, telephelyének címét, c) az (5) bekezdésben meghatározott fémkereskedelmi engedélyköteles anyag tárolásának helyét, d) a bejelentő nevét, lakcímét vagy székhelyét, adóazonosító jelét vagy adószámát, telefonos elérhetőségét és e) a (2) bekezdés esetén a bontási engedély számát, a bontás helyét, a bejelentő székhelyét és adószámát. (8) A  bejelentést a  fémkereskedelmi hatóság a  bejelentő lakóhelye szerint illetékes általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott rendőrségi szerv részére a  beérkezéstől számított 5 munkanapon belül tájékoztatás céljából megküldi. A  tájékoztatás célja annak megismerése, hogy az  általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott rendőrségi szerv feladatkörében merült-e fel adat a  leadni kívánt fémkereskedelmi engedélyköteles anyag eltulajdonított volta tekintetében. A  fémkereskedelmi hatóság a  tájékoztatás általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott rendőrségi szerv részére történő megküldését követő 5 munkanapon belül írásbeli visszaigazolást küld a bejelentő és a bejelentésben megjelölt felvásárló fémkereskedő részére. (9) A  gazdálkodó szervezet és az  egyéni vállalkozó az  ingatlanán – a  cégjegyzékben szereplő tevékenységi köréhez köthetően – termelődött fémkereskedelmi engedélyköteles anyagnak minősülő gyártási hulladékot birtokban tarthatja. Ha a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyag származása tekintetében kétség merül fel, úgy annak az e bekezdés szerintieknek megfelelő birtokban tartását a gazdálkodó szervezet köteles bizonyítani. (10) fémkereskedőnek nem minősülő – nem természetes – személy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot kizárólag szigorú számadású anyagkísérő okmány birtokában szállíthat. (11) A  hulladékgazdálkodási közszolgáltatást nyújtó szervezet az  általa elszállított, az  (5)  bekezdésben meghatározott fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a (7) bekezdésben meghatározott módon értékesítheti. (12) fémkereskedő égetett kábelt kizárólag a közszolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezettől vehet át. 3. Fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységek 4. § (1) fémkereskedelmi tevékenységet kizárólag a  fémkereskedelmi hatóság által kiadott érvényes engedéllyel (a  továbbiakban: fémkereskedelmi engedély) rendelkező természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet (a továbbiakban együtt: fémkereskedő) folytathat. Az engedély a kérelmező nevére szól. (2) A  fémkereskedő fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot kizárólag tizennyolcadik életévét betöltött személytől és – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – írásba foglalt megállapodás alapján szerezhet be. (3) Ha fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot fémkereskedő természetes személytől, üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató jogi személytől vagy jogi személyiség nélküli szervezettől vesz át, és a  természetes személy, az üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet esetén az  annak képviseletében eljáró természetes személy a  személyazonosságát igazolja, a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyag a  természetes személynek az  anyag jogszerű szerzésére vonatkozó nyilatkozata alapján is átvehető. Ha a természetes személy a személyazonosságát nem igazolja, az átvételt meg kell tagadni. (4) fémkereskedelmi engedélyben rögzített telephellyel rendelkező fémkereskedő a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot kizárólag a  fémkereskedelmi engedélyben meghatározott telephelyen raktározhatja és tárolhatja az alábbiak kivételével: a) a  telephelyen kívüli tárolás, a  szállítást, fuvarozást végző fémkereskedőnek nem minősülő személy és a fémkereskedő közötti szerződéses jogviszony alapján, igazolt módon a rakodási, illetve vasúti, vízi szállítási tevékenységhez kapcsolódik, annak részeként jelenik meg, b) a  bérmunka keretében történő telephelyen kívüli tárolás, ha a  szerződő fél – a  foglalkoztatotti létszám 20%-át mindenkor elérő létszámban – csökkent munkaképességűeket alkalmazó személy vagy büntetésvégrehajtási szerv. (5) Az  e  törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott, felismerésre alkalmas jellemzővel rendelkező, fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a  fémkereskedő legkorábban az  átvételtől számított negyedik naptári napon értékesítheti, amely időpontig a telephelyén elkülönítetten köteles azt tárolni. (6) Ha a  fémkereskedő fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot nem vesz át természetes személytől, illetve üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató jogi személytől vagy jogi személyiség nélküli szervezettől, úgy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot telephely fenntartása nélkül is felvásárolhat és értékesíthet, amely tevékenysége során a tulajdonába került fémkereskedelmi engedélyköteles anyag tárolására nem kerülhet sor, még telephellyel rendelkező fémkereskedőnél sem. (7) A  fémkereskedelmi engedélyben meghatározott telephelyen a  fémkereskedő saját tulajdonú fémkereskedelmi engedélyköteles anyagával folytatott engedélyköteles tevékenysége mellett a) más személy tulajdonát képező fémkereskedelmi engedélyköteles anyag fémkereskedő általi, a  fém kinyerésére irányuló feldolgozása vagy más anyag vagy termék előállításához való felhasználása, b) nem a  fémkereskedő tulajdonát képező fémkereskedelmi engedélyköteles anyag más személy általi, a  fém kinyerésére irányuló feldolgozása vagy más anyag vagy termék előállításához való felhasználása, c) más személy tulajdonát képező, betárolt fémkereskedelmi engedélyköteles anyag raktározása is végezhető, feltéve, ha az  a) és b)  pont szerinti felhasználásról, tárolásról, raktározásról a  felek írásban megállapodtak. (8) fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a  fémkereskedő csak a  külön jogszabályban meghatározott adattartalmú anyagkísérő okmánnyal együtt szállíthat. (9) A  (8)  bekezdésben meghatározott anyagkísérő okmány olyan szigorú számadású bizonylat, amely a  szállított fémkereskedelmi engedélyköteles anyag származásának, eredetének, valamint a  fémkereskedő általi átvétel és értékesítés, a  kereskedő telephelyei közötti szállítás igazolására szolgál. Az  anyagkísérő okmányt az  e  törvény szerinti adatokat tartalmazó külön jogszabályban meghatározott esetekben kiállítandó szállítólevél helyettesítheti. (10) A  fémkereskedelmi hatóság a  fémkereskedőkről, telephelyeikről, valamint a  telephelyek nyitva tartásáról nyilvántartást vezet, amelyet honlapján közzétesz. (11) A fémkereskedő a fémkereskedelmi hatóság felkérésére a jogi személyeket érintő fémkereskedelmi engedélyköteles anyag vételára tekintetében írásbeli nyilatkozatot tesz a fémkereskedelmi hatóság által megállapított határidőre. (12) A  fémkereskedő a  3.  § (5)  bekezdésben meghatározott fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a  fémkereskedelmi hatóság 3.  § (7)  bekezdésben meghatározott írásbeli visszaigazolása alapján vagy a  3.  §  (6)  bekezdésben meghatározott módon veheti át. Visszaigazolás hiányában a  fémkereskedő az  átvételt megtagadja, amelyről a fémkereskedelmi hatóságot haladéktalanul értesíti. (13) A  fémkereskedő a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyag más fémkereskedőtől történő felvásárlása során a 4. § (2) bekezdésben meghatározott írásbeli megállapodásban és az anyagkísérő okmányon a 3. § (5) bekezdésben felsorolt fémkereskedelmi engedélyköteles anyagokat külön tételként az  ott meghatározott felismerésre alkalmas jellemző megjelölésével köteles feltüntetni és aszerint nyilvántartásba venni. (14) A  fémkereskedelmi hatóság által a  (10)  bekezdés alapján vezetett nyilvántartás – a  telephelyek nyitva tartására vonatkozó adat, illetve azon adat kivételével, amelyet jogszabály más nyilvántartás részeként közhitelesnek minősít – közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül. 5. § (1) A  fémkereskedő a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyag értékesítéséről eladónként és vevőnként az  anyag jogszerű beszerzésének igazolása céljából külön nyilvántartást vezet, és a  beszerzett és értékesített anyag értékét és mennyiségét naponta, a  nap végén összesíti. A  fémkereskedő a  nyilvántartásban szereplő adatokról jogszabályban meghatározott módon elektronikus úton adatot szolgáltat a  fémkereskedelmi hatóságnak, amely azt a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyag jogszerű beszerzésének ellenőrzésére használhatja fel. A személyes adatok kivételével az  általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott rendőrségi szerv ezen adatokba betekinthet. (2) A  fémkereskedőnek a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyag tárgyhavi forgalmáról, a  bevételi és kiadási jogcímeken szerepeltetett, valamint a  tárgyhavi nyitó és záró készletről a  fémkereskedelmi hatóság honlapján közzétett nyomtatványon havi zárást kell készítenie. (3) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza a) eladónként és vevőnként a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyag megnevezését, a  jogszabályban meghatározottak szerinti felismerésre alkalmas jellemzőjét, számla szerinti mennyiségi egységét, mennyiségét, vámtarifaszámát, a számla számát, valamint az anyagkísérő okmány számát; b) a  jogi személy, a  jogi személyiség nélküli szervezet, az  egyéni vállalkozó eladó és vevő (címzett) nevét, székhelye (telephelye) címét és adóazonosító számát; c) a  természetes személy eladó és vevő (címzett) természetes személyazonosító adatait, valamint személyazonosságát igazoló hatósági okmánya számát; d) a vásárlás és a teljesítés időpontját; e) természetes személy eladó esetén a vételárat; f ) a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a fémkereskedő telephelyére beszállító, kiszállító szállítóeszköz rendszámát, vasúti vagon számát, hajóazonosító számát, egyéb szállítóeszköz megnevezését. (4) A fémkereskedő és a fémkereskedelmi hatóság a nyilvántartásba felvett személyes adatokat a) az ügylet évét követő ötödik év végén, b) ha az  a)  pontban meghatározott határidőn belül a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyag beszerzésével összefüggésben bírósági vagy hatósági eljárás indult, és a  határidő lejártakor az  még folyamatban van, az eljárás jogerős befejezését követően haladéktalanul törli. (5) Ha a  fémkereskedőnek gyanúja merül fel arra vonatkozóan, hogy számára jogellenesen szerzett fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot ajánlottak fel megvételre, erről, valamint a  felajánlást tevő személlyel kapcsolatban tudomására jutott információkról a telephely szerint illetékes fémkereskedelmi hatóságot és az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott rendőrségi szervet haladéktalanul értesíti, továbbá az  átvételt megtagadja. Gyanúnak minősül e szempontból különösen, ha a megvételre felajánlott fémkereskedelmi engedélyköteles anyag a  fémkereskedelmi vagy a  kulturális örökségvédelmi hatóság honlapján közzétett nyilvántartásban egyedileg beazonosítható módon szerepel, vagy annak fizikai tulajdonságai, külső megjelenése egyértelműen arra enged következtetni, hogy az jogsértésből származik. (6) Kohászatilag tömbösített formában fémkereskedelmi engedélyköteles anyag átvételét meg kell tagadni, kivéve, ha a felajánlást tevő személy hitelt érdemlő módon bizonyítja az anyag jogszerű szerzését. (7) A  nyilvántartásában szereplő (3)  bekezdés b), c) és f )  pontok szerinti adatokról a  fémkereskedelmi hatóság megkeresésre tájékoztatja a) a nyomozóhatóságot, ha a tájékoztatás a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása, b) a  környezetvédelmi hatóságot, ha a  tájékoztatás a  hulladékgazdálkodási hatósági engedélyezési eljárás lefolytatása, a hulladékgazdálkodási tevékenység ellenőrzése, a hulladékgazdálkodási bírság kiszabása, c) a  közlekedési hatóságot, ha a  tájékoztatás a  hulladékká vált gépjárművekre vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzése érdekében szükséges. (8) A  fémkereskedelmi hatóság a  fémkereskedelmi eljárás megindítása és lefolytatása, a  tényállás tisztázása céljából tájékoztatást kérhet a  környezetvédelmi hatóság engedélyezési és ellenőrzési eljárásaiban felmerült adatokról. Ha a  megkeresés személyes adatok továbbítására irányul, az  a  természetes személy ügyfél és az  eljárás egyéb résztvevőjének azonosítása céljából az alábbi adatokra terjedhet ki: a) neve, b) születési neve, c) születési ideje, d) születési helye, e) anyja neve, f ) lakcíme, g) tartózkodási helye. 4. A fémkereskedelmi engedély 6. § (1) fémkereskedelmi engedélyt az kaphat, a) aki az  e  törvény szerinti nyilvántartási rendszerét úgy alakítja ki, hogy annak alapján az  átvett, tárolt és raktározott fémkereskedelmi engedélyköteles termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető; b) akinek nincs az  állami adó- és vámhatóság, és a  székhelye és a  telephelye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott vám-, vagy adótartozása, és nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn; c) aki nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt; d) aki a  8.  § (2)  bekezdésében meghatározott tevékenységi biztosítékot rendelkezésre bocsátotta, letétbe helyezte vagy átutalta; és e) aki a  fémkereskedelmi tevékenységre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségét a  fémkereskedelmi hatóság részére elektronikus úton teljesíti. (2) Nem adható ki engedély, ha a kérelmezőt vagy a kérelmező szervezet vezetőjét, vezető tisztségviselőjét pénzügyi, vagyon elleni, gazdasági, közegészség elleni bűncselekmény, vagy a  közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. (3) Az  (1)  bekezdés b)  pontjában foglaltak ellenőrzése érdekében a  fémkereskedelmi hatóság megkereséssel élhet az illetékes önkormányzati adóhatóság felé. 7. § (1) A kérelmező a 6. §-ban foglalt feltételek fennállása esetén is csak arra a raktározásra, tárolásra használt telephelyre kaphat engedélyt, ahol az  előállított, raktározott fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok biztonságos tárolásához, pontos mennyiségi számbavételéhez, a  hatósági felügyelet ellátásához, az  ellenőrzések folytatásához szükséges tárgyi feltételek adottak. (2) A telephely (1) bekezdés szerinti feltételeit a fémkereskedelmi hatóság előzetesen a helyszínen megvizsgálja. (3) Egy fizikai hely telephelyként való működése bármely kérelmező részére csak azt követően engedélyezhető, ha a  korábban ott folytatott, e  törvény hatálya alá tartozó tevékenységgel összefüggésben megállapított, fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot terhelő közterhekkel és e  törvény szerinti bírsággal kapcsolatos valamennyi tartozást megfizették. Nem akadálya az  engedély kiadásának a  közteher- és bírságtartozás kiegyenlítetlensége, ha a  fizikai hely tulajdonjogát a  kérelmező hatósági határozattal, felszámolással vagy árverés útján szerezte meg, továbbá ha a  kérelmező igazolja, hogy az  adásvételt megelőzően a  telephely eladója a tartozásmentességről a szükséges igazolásokat rendelkezésére bocsátotta. 8. § (1) A fémkereskedelmi engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell: a) a tevékenység megjelölését; b) az  éves szinten a  működtetni kívánt kapacitás mellett felvásárolható, raktározható és tárolható fémkereskedelmi engedélyköteles anyag mennyiségét; c) a kérelmező nevét, rövidített cégnevét, székhelyét, (ennek hiányában telephelyét); d) a nyilvántartási és bizonylati rend bemutatását; e) a  telephely vagy telephelyek címét, helyrajzi számát, helyszínrajzát és berendezésének, valamint a technológiának a leírását; f ) az anyagkísérő okmány aláírására jogosultak körét; g) a kérelmező nyilatkozatát az engedély hatályosságának idejére felajánlott tevékenységi biztosíték összegéről és teljesítésének módjáról; h) a  kérelmező nyilatkozatát arról, hogy vállalja az  engedély kiadását követő évtől pénzügyi mérlege – könyvvizsgáló általi – hitelesítésének kötelezettséget, kivéve az egyéni vállalkozót; i) a  kérelmező nyilatkozatát az  e  törvény szerinti adatszolgáltatás feltételeinek ügyfélkapu nyitásához szükséges regisztrációs eljárást követően elektronikus úton történő kialakításáról. (2) Az  (1)  bekezdés g)  pontja szerint felajánlott tevékenységi biztosíték készpénz vagy pénzügyi biztosíték lehet. Pénzügyi biztosítékként az  Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban székhellyel rendelkező hitelintézet által nyújtott bankgarancia és biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény fogadható el. A  tevékenységi biztosíték összegét a  fémkereskedelmi hatóság külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint a fémkereskedelmi engedély kiadását megelőzően, külön határozatban állapítja meg. (3) A tevékenységi biztosíték a) harmadik személyeknek a  fémkereskedelmi tevékenység során a  fémkereskedő által – az  általa ismerten jogellenes forrásból származó fémkereskedelmi engedélyköteles anyag értékesítésével vagy hasznosításával – okozott kár, b) végrehajtható bírságtartozás vagy c) a fémkereskedőt terhelő költség fedezetére vehető igénybe a végrehajtás szabályai szerint, ha az engedélyes önként nem teljesít. (4) A  követelés érvényesítésére külön végzés nélkül – a  harmadik személyeknek a  fémkereskedelmi tevékenység során okozott kár tekintetében jogerős bírósági ítélet alapján, ennek hiányában az  engedélyes által írásban elismert kárösszeg erejéig – a  fémkereskedelmi hatóság jogosult. A tevékenységi biztosítékot annak részben vagy egészben történő felhasználása esetén a  fémkereskedő – a  fémkereskedelmi hatóság erre vonatkozó felhívásának kézhezvételétől számított 15 napon belül – az engedélyben meghatározott összegig kiegészíteni köteles. (5) Az  engedélykérelemhez csatolni kell az  előírt feltételek teljesítését igazoló, közigazgatási hatóság, bíróság vagy a  Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvántartásában nem szereplő eredeti okmányokat, iratokat, nyilatkozatokat, dokumentációkat vagy azok hitelesített másolatát. (6) Ha az  engedélykérelem az  e  törvényben foglaltaknak megfelel, a  fémkereskedelmi hatóság az  engedélyt a tevékenységi biztosíték nyújtásának igazolását követő tíz munkanapon belül kiadja. (7) A  fémkereskedő az  engedélyben rögzített adatok változását haladéktalanul bejelenti a  fémkereskedelmi hatósághoz, abban az esetben is, ha az egyébként az engedély módosítását nem igényli. (8) Ha a fémkereskedő további telephely működtetését, vagy az engedélyezett tevékenység bővítését vagy szűkítését kéri, az engedélye módosítására irányuló kérelmet nyújt be. (9) Az e  törvény szerinti engedélyt kérelmező egyéni vállalkozó, kérelmező szervezet vezetője, vezető tisztségviselője az engedély iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg a fémkereskedelmi hatóság részére hatósági bizonyítvánnyal igazolja azt a  tényt, hogy vele szemben nem áll fenn a  6.  § (2)  bekezdésében meghatározott kizáró ok, vagy az  engedély iránti kérelem benyújtásakor már mentesült a  büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, vagy kéri, hogy e  tények fennállására vonatkozó adatokat a  bűnügyi nyilvántartó szerv a  fémkereskedelmi hatóság részére – annak az e törvény szerinti engedély birtokában folytatható tevékenység engedélyezése iránti kérelem elbírálása céljából benyújtott adatigénylése alapján – továbbítsa. A  fémkereskedelmi hatóság az  e  bekezdés alapján megismert személyes adatokat az engedélyezési eljárás jogerős befejezéséig kezeli. 9. § (1) A  fémkereskedelmi engedély hatályát veszti, ha a  jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik, továbbá ha az engedélyt visszavonják. A fémkereskedelmi engedély határozott időre, legfeljebb 5 évre adható, kivéve, ha a  környezetvédelmi hatóság által kiadott engedély ezt megelőző időpontban lejár vagy nyilvántartásból törlésre kerül. Ez  utóbbi esetben a  fémkereskedelmi engedély legfeljebb a  környezetvédelmi hatóság által kiadott engedély lejártáig vagy a nyilvántartásból történő törlés időpontjáig adható. (2) A fémkereskedelmi hatóság visszavonja a fémkereskedelmi engedélyt, a) ha a fémkereskedő ellen felszámolási eljárás indult, b) ha a  fémkereskedő az  e  törvényben a  tevékenységi biztosíték rendelkezésre bocsátásával vagy a  fémkereskedelmi hatóság felé fennálló adatszolgáltatási kötelezettségével kapcsolatban fennálló kötelezettségét elmulasztja, és a  hiányosság megszüntetésére a  fémkereskedelmi hatóság által megadott határidőn belül nem intézkedik, c) ha a  fémkereskedelmi engedély kiadásához előírt feltételek valamelyike már nem áll fenn és azt a fémkereskedő a fémkereskedelmi hatóság által meghatározott határidő alatt nem pótolja, d) ha a fémkereskedő bejelenti tevékenysége megszűnését. (3) A  fémkereskedelmi hatóság a  fémkereskedelmi engedély visszavonásával, valamint módosításával az  engedélyköteles tevékenység adott telephelyen való végzésének jogosultságát megszünteti, ha a  fémkereskedelmi tevékenységet a  fémkereskedelmi engedélyben foglalt feltételektől eltérően végző fémkereskedővel szemben a  11.  § (2)  bekezdés c)  pontja, valamint (7)  bekezdése alapján az  adott telephely tekintetében 4 éven belül második alkalommal jogerős bírság kiszabására kerül sor, vagy a  fémkereskedő az 5. § (5) bekezdés szerinti kötelezettségét nem teljesíti. 5. Fémkereskedelmi engedélyköteles anyag hasznosítása 10. § (1) fémkereskedőnek nem minősülő személy – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – fémkereskedelmi engedély nélkül végezheti a) saját tulajdonú, b) fémkereskedőtől beszerzett, c) fémkereskedőnek nem minősülő személytől beszerzett, a  hulladékról szóló törvényben meghatározottak szerint mellékterméknek minősülő fémkereskedelmi engedélyköteles anyag hasznosítását, ha az így keletkezett anyag nem minősül fémkereskedelmi engedélyköteles anyagnak. (2) Az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti hasznosítás céljára kizárólag írásba foglalt megállapodás alapján vehető át a fémkereskedőtől fémkereskedelmi engedélyköteles anyag. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott személy az országhatárt átlépő hulladékszállításról szóló Korm. rendelet hatálya alá tartozó szállításokról köteles a  fémkereskedelmi hatóság részére szállítmányonként adatot szolgáltatni a külön jogszabályban meghatározottak szerint. 6. Hatósági ellenőrzés és szankciók 11. § (1) A  fémkereskedelmi hatóság hatósági ellenőrzés keretében kérelemre vagy hivatalból ellenőrzi a  fémkereskedő fémkereskedelmi tevékenységét, valamint a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok más személy általi értékesítését, szállítását, fuvarozását, raktározását, tárolását és hasznosítását. (2) A fémkereskedelmi hatóság bírsággal sújtja azt, aki a) fémkereskedelmi tevékenységet fémkereskedelmi engedély nélkül végez, b) a 3. § (2) bekezdésben meghatározott tevékenységet jogszabályban meghatározott engedély nélkül folytat, c) az  anyagkísérő okmányon valótlan adatot tüntet fel vagy megsérti az  e  törvény 4.  §-ban meghatározott kötelezettséget, kivéve a 4. § (11) és (12) bekezdésben meghatározott kötelezettséget, d) fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a  10.  §-ban foglalt szabályokat megsértve hasznosít, vagy megszegi a 3. §-ban meghatározott kötelezettségét. (3) A  (2)  bekezdés a), b) és c)  pontja szerinti bírság mértéke – az  (5)  bekezdésben meghatározott eset kivételével – a  jogsértéssel érintett fémkereskedelmi engedélyköteles anyag piaci értékének a)  pont esetén ötszöröse, b)  pont esetén háromszorosa, vagy – ha ez magasabb – a) a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyaggal gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet általi jogsértés esetén a jogsértés által okozott igazolt anyagi kár ötszöröse, de legalább 300 ezer forint, b) az a) pont alá nem tartozó személy által elkövetett jogsértés esetén – ha annak megállapítása lehetséges – a jogsértés által okozott igazolt anyagi kár háromszorosa, de legalább 50 ezer forint. (4) A bírság mértéke a) (2) bekezdés d) pontja esetén 30 ezer forinttól 2 millió forintig terjedhet, b) a  (3)  bekezdéstől eltérően a  (2)  bekezdés a), b) és c)  pontja esetén – ha a  jogsértéssel érintett  fémkereskedelmi engedélyköteles anyag mennyisége nem állapítható meg – 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedhet. (5) A  fémkereskedelmi hatóság a  fémkereskedőt 1 millió forintig, a  nevében eljáró természetes személyt 300 ezer forintig terjedő bírsággal sújtja, ha az e törvényben meghatározott a) nyilvántartást nem vezeti, nyilvántartás-vezetési kötelezettségét valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti, vagy abban az adatokat az előírásoktól eltérően vagy eltérő rendszerességgel rögzíti, b) nyilvántartás havi zárását, napi összesítését, azoknak a  fémkereskedelmi hatósághoz történő benyújtását késedelmesen vagy nem teljesíti, valamint ha ismételten hiányosan, valótlan adattartalommal vagy az előírásoktól eltérően teljesíti. (6) Az  e  törvény hatálya alá tartozó természetes személyre 100 ezer forintig, az  egyéni vállalkozóra és a  gazdálkodó szervezetre 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot kell kiszabni az  e  törvényben és a  külön jogszabályban előírt kötelezettség megsértése, elmulasztása miatt, ha arra külön jogkövetkezményt e törvény nem határoz meg. (7) A  fémkereskedelmi hatóság a  fémkereskedőt 500 ezer forinttól 5 millió forintig terjedő bírsággal sújtja, ha az e törvény 4. § (12) bekezdésében meghatározott kötelezettséget a fémkereskedő megszegi. (8) A  fémkereskedelmi hatóság – az  engedély nélkül végzett fémkereskedelmi tevékenység kivételével – az  első alkalommal előforduló, az  életet, a  testi épséget, a  vagyonbiztonságot, a  közlekedés biztonságát vagy a közteherviselési kötelezettségek teljesítését közvetlenül nem veszélyeztető szabályszegések esetén a) a (2) bekezdés b), c) és d) pont, valamint az (5), és a (6) bekezdéstől eltérően bírságot nem szab ki, b) a  szabályszerű magatartás tanúsításához szükséges felvilágosítás megadása mellett a  jogsértést elkövető személyt határidő megjelölésével – határozatban – felszólítja a jogsértés megszüntetésére, c) a b) pont szerinti határidő lejártát követően a jogsértéssel érintett szabály megtartását ismételten ellenőrzi. (9) Ha a  fémkereskedelmi hatóság a  (2)  bekezdés a)  pontja alapján bírságot szab ki, ezzel egyidejűleg megtiltja az  engedély nélkül vagy jogellenesen folytatott tevékenység végzését, valamint ha a  (2)  bekezdés c)  pontja és a  (7)  bekezdés alapján adott telephely tekintetében 4 éven belül második alkalommal bírságot szab ki, ezzel egyidejűleg intézkedik az  e  törvény 9.  § (3)  bekezdésben meghatározottak tekintetében. A  hatóság e  határozata fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. (10) A bírság összege kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetve kiszabása mellőzhető, ha a  körülményekből megállapítható, hogy a  jogsértő személy az  adott helyzetben a  tőle elvárható körültekintéssel járt el. A  bírság mérséklésénél az  eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen a  jogsértéssel érintett fémkereskedelmi engedélyköteles anyag mennyiségét és a  jogsértő személy jogellenes magatartásának súlyát, valamint a jogsértő személy anyagi és vagyoni helyzetét. (11) Nincs helye – sem hivatalból, sem kérelemre – a bírság mérséklésének, kiszabása mellőzésének, ha a) a  jogsértő személy részére e  törvény rendelkezéseinek megsértése miatt korábban jogerősen bírság került kiszabásra, b) a  jogsértő személy fémkereskedelmi engedély nélkül folytatott fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységet, vagy c) a jogsértésre bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével összefüggésben került sor. (12) A (11) bekezdés a) pontja nem alkalmazható, ha két egymást követő bírság kiszabása között 8 év eltelt. (13) A kiszabott bírságot a kötelezett a határozat jogerőre emelkedését követő naptári naptól számított 15 napon belül köteles megfizetni. (14) Ha a  hatósági ellenőrzés során a  fémkereskedelmi hatóság a  fémkereskedő nyilvántartása, készletbevallása és a tényleges készlet között 5%-ot meghaladó eltérést tapasztal, a fémkereskedő az ellenőrzéstől számított 15 napon belül köteles mindazon bizonyítékok, okmányok benyújtására, amelyek az eltérést alátámasztják. Ha az okmányok, bizonyítékok nem kerülnek benyújtásra, vagy azok az eltérés okát nem tisztázzák, úgy az (5) bekezdés a) pontjában meghatározottakat kell alkalmazni. 12. § (1) A fémkereskedelmi hatóság a) a fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységet engedély nélkül folytató személytől a jogsértéssel érintett anyagot lefoglalja, valamint lefoglalhatja az  annak szállítására, tárolásra, raktározására és hasznosítására használt eszközt, ugyanakkor a  lefoglalás elrendelésekor a  hatóságnak vizsgálnia kell a  jogsértés súlyát, valamint mérlegelnie kell az  eset összes körülményét annak érdekében, hogy az  ne okozzon túlzott érdeksérelmet a dolog tulajdonosa számára, b) a tényállás tisztázása érdekében jogosult lefoglalni – ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna vagy a  lefoglalás mellőzése a  tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné – bármely fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot, valamint bármely dolgot, amelyre az  eljárásban mint tárgyi bizonyítási eszközre szükség van, c) a  3.  § (4)  bekezdésben meghatározott kötelezettség megsértése esetén alkalmazott figyelmeztetésben meghatározott határidő eredménytelen eltelte esetén az  ingatlanon tárolt valamennyi fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot lefoglalja. (2) A lefoglalást elrendelő végzéssel szemben az ügyfél – jogszabálysértésre hivatkozással – kifogással élhet. A kifogást a  végzés közlésétől számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni a  fémkereskedelmi hatóságnál. A  kifogásnak a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya. (3) A fémkereskedelmi hatóságnak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: Ket.) 50/B. § rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a Ket. 50/B. § (1) bekezdés szerinti őrizetben hagyás nem alkalmazható, ha az eljárás eredményességét veszélyezteti. (4) A lefoglalást meg kell szüntetni, ha a) a fémkereskedelmi hatóság eljárásában a 11. § (2) bekezdés a) pontja szerinti bírságot nem szabott ki, b) a  jogsértéssel összefüggésben indult büntetőeljárásban lefoglalásnak van helye, és ennek érdekében a büntetőügyben eljáró hatóság jár el, c) a  szállításra használt, nem a  jogsértés elkövetőjének tulajdonában lévő eszközre, ha a  tulajdonos írásban nyilatkozik arról, hogy a jogsértés időpontjában nem volt tudomása arról, hogy az eszközt jogsértés céljából használják fel, d) a  szállításra, tárolásra, raktározásra és hasznosításra használt, az  elkövető tulajdonában lévő eszközre, ha az  ügyben hozott határozatban jogerősen kiszabott bírságot, illetve egyéb költséget az  előírt határidőre megfizették vagy arra – elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése mellett – részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, e) a tárgyi bizonyítási eszközként lefoglalt dologra, ha a tényállás a lefoglalás fenntartása nélkül is tisztázható, f ) az elrendelésének oka megszűnt, g) a hatóság az eljárást megszüntette. (5) A  fémkereskedelmi hatóság az  elkobzásról rendelkező döntést követően, de annak jogerőre emelkedését megelőzően a lefoglalt dolog előzetes értékesítéséről dönt, ha a lefoglalt dolog huzamos tárolásra alkalmatlan. (6) A fémkereskedelmi hatóság a lefoglalt dolog előzetes értékesítéséről akkor is dönthet, ha a lefoglalt dolog a) kezelése, tárolása, illetve őrzése – különösen a  dolog értékére vagy az  előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költséggel járna vagy b) értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne. (7) Az előzetes értékesítés elrendeléséről végzésben kell intézkedni. (8) A fémkereskedelmi hatóság vagy a bíróság döntése alapján visszaadni rendelt, de természetben már ki nem adható lefoglalt vagy elkobzott dolog esetén az  értékesítésből befolyt ellenértéknek a  kezelésből, szállításból, tárolásból eredő költséggel csökkentett, a  megtérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegét kell megtéríteni. A jogosult az ezt meghaladó igényét a polgári jog szabályai szerint érvényesítheti. Ha a lefoglalás alaptalan volt a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenérték a dolog kezeléséből, szállításából, tárolásából eredő költséggel nem csökkenthető. 13. § (1) A  lefoglalt anyag, dolog és eszköz – a  12.  § (4)  bekezdés b)  pontja szerinti eset kivételével – annak adható ki, aki a  tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja, vagy annak, akitől azt a  fémkereskedelmi hatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű birtoklás tényét igazolta. A kiadás feltétele, hogy a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező végzés közlésének napját követő nap és a  kiadni rendelt anyag, dolog és eszköz kiadásának napja közötti időtartamra eső tárolási, szállítási és rakodási költséget a  fémkereskedelmi hatóság részére igazoltan megtérítsék. A  fémkereskedelmi hatóság a  10 ezer forintot el nem érő, tárolással kapcsolatban felmerült költséget nem szabja ki. A  12.  § (4)  bekezdés b)  pontja szerinti esetben a  lefoglalt anyagot, eszközt, dolgot a  büntetőeljárást lefolytató hatóságnak kell átadni. (2) Ha a  12.  § (4)  bekezdés a), c) és d)  pontja szerint kiadni rendelt anyagot, eszközt és dolgot a  lefoglalás megszüntetéséről rendelkező végzés közlését követő 60 napon belül a  (1)  bekezdésben meghatározott személy nem veszi át, úgy azt a  fémkereskedelmi hatóság értékesítheti. Az  értékesítésből befolyt ellenérték a  kiadni rendelt, de át nem vett termék, dolog és eszköz helyébe lép. Az  előbbiek szerint kell eljárni abban az  esetben is, ha a  szállításra használt, nem a  törvénysértés elkövetőjének tulajdonában lévő eszköz lefoglalásának a 12. § (4) bekezdés c) pontja szerinti megszüntetéséről rendelkező végzés meghozatalára a nyilatkozattételi felhívás eredménytelen eltelte vagy a felhívás sikertelen kézbesítése miatt nem kerülhet sor. (3) Ha a  13.  § (2)  bekezdésben foglaltak szerinti értékesítésből befolyt ellenértéket az  annak átvételére jogosult személy a  fémkereskedelmi hatóság ez  irányú tájékoztatásának közlésétől számított öt éven belül nem veszi át, akkor az  értékesítésből befolyt ellenérték a  Magyar Államra száll. Az  értékesítésből befolyt ellenérték után a fémkereskedelmi hatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. (4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott határidők elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának helye nincs. (5) A lefoglalt anyagot, dolgot és eszközt el kell kobozni, ha az ügyben jogerősen a 11. § (2) bekezdés a) és b) pontjai szerinti bírságot szabnak ki, vagy a  3.  § (4)  bekezdésben meghatározott kötelezettség megsértése esetén alkalmazott figyelmeztetésben meghatározott határidő eredménytelenül telt el, és a  fémkereskedelmi hatóság a jogsértéssel érintett fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot lefoglalta. (6) A  jogsértéssel érintett anyag fuvarozására, szállítására, tárolására, raktározására és hasznosítására használt, nem a jogsértés elkövetőjének tulajdonát képező eszközt el kell kobozni, ha a tulajdonos a 12. § (4) bekezdés c) pontban meghatározottakról írásban nem nyilatkozik, vagy az  ügy összes körülményére tekintettel megállapítható, hogy a  tulajdonos tudomással bírhatott arról, hogy a  jogsértés időpontjában az  eszközt jogsértés céljából használják fel, és a  jogerősen kiszabott bírságot, illetve egyéb költséget az  előírt határidőig nem fizették meg, vagy arra részletfizetést, illetve fizetési halasztást – a  fizetési kötelezettség esedékességétől számított nyolc napon belül benyújtott kérelem alapján – nem engedélyeztek. (7) A  jogsértéssel érintett anyag fuvarozására, szállítására, tárolására, raktározására és hasznosítására használt, a  jogsértés elkövetőjének tulajdonát képező eszközt el kell kobozni, ha a  jogerősen kiszabott bírságot, illetve egyéb költséget az  előírt határidőig nem fizették meg, és arra részletfizetést vagy fizetési halasztást – a  fizetési kötelezettség esedékességétől számított nyolc napon belül benyújtott kérelem alapján – nem engedélyeztek. (8) Az elkobzásról a (6) és (7) bekezdés esetén a fizetési kötelezettség teljesítésének elmaradását megállapító, illetve ha a jogsértés elkövetője ismeretlen, az eljárást megszüntető végzésben kell rendelkezni. (9) Ha a lefoglalt anyag fajtája a fémkereskedelmi hatóság részéről kétséget kizáróan nem állapítható meg, azt szakértői vizsgálattal kell tisztázni. (10) A  lefoglalt anyag, eszköz és dolog elszállításával, tárolásával, őrzésével, valamint a  (9)  bekezdés szerinti szakértői vizsgálat díjával kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerős határozatban jogsértés került megállapításra. Ellenkező esetben a felmerült költségeket a Magyar Állam viseli. (11) A lefoglalt terméknek, eszköznek és dolognak a  fémkereskedelmi hatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolása esetén a vámjogszabályok vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a szállításra, tárolásra, raktározásra és hasznosításra használt lefoglalt eszköz esetén az eszköz minden megkezdett 100 kg saját tömege után 200 forint naptári naponkénti tárolási költség fizetendő. Egyéb raktárban történő tárolás esetén a  raktár üzemeltető által felszámított díjtétel az  irányadó. Ha a  jogerősen végrehajtható bírság megfizetésére kötelezett ügyfél tulajdonában lévő, a  jogsértéssel érintett anyag szállítására, tárolására, raktározására és hasznosítására használt lefoglalt eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos meg nem fizetett költségek együttes összege eléri az eszköz lefoglaláskori értékét, azt a fémkereskedelmi hatóság értékesíti. (12) A  14.  § (2)  bekezdésben meghatározott fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok értékesítése során befolyt összegből az alábbi költségek számolhatók el: a) az elkobzott fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok, eszközök lefoglalást követő szállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos költségek, b) az  elkobzott fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok, eszközök árverés útján történt értékesítésével összefüggő költségek, továbbá c) minden egyéb költség, amely az  adott fémkereskedelmi jogsértési eljárással összefüggésben a  fémkereskedelmi hatóságnál mint kiadás merült fel, és amelynek kiadásként történő elszámolását jogszabály nem tiltja. (13) Az értékesítésből, illetve a költségtérítés címén befolyt bevételeket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes regionális vám- és pénzügyőri főigazgatósága előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell megfizetni. 14. § (1) A  fémkereskedelmi hatóság nyilvántartást vezet az  eltulajdonított fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok azonosításához szükséges adatokról, amelyet honlapján közzétesz. A  nyilvántartásba az  általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott rendőrségi szerv közvetlenül adatot szolgáltat. (2) A  fémkereskedelmi hatóság eljárására az  e  törvényben nem szabályozott kérdésekben a  Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve a  lefoglalt és elkobzott, valamint a  kiadni rendelt, de át nem vett eszközök, anyagok, dolgok értékesítését, amelyre az  adózás rendjéről szóló törvénynek az  árverés és elektronikus árverés útján történő értékesítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. (3) Az  e  törvény hatálya alá tartozó személyek nyilvántartásba vételével és nyilvántartásával kapcsolatos ügyben a  fémkereskedelmi hatóság jár el. A  nyilvántartásba vételre és nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza. (4) Az e törvényben meghatározott bírságot és egyéb költséget az állami adóhatóság adók módjára hajtja be. 7. Záró rendelkezések 15. § (1) E törvény – a (2) és (3) bekezdésekben foglalt kivételekkel – a kihirdetését követő 60. napon lép hatályba. (2) A 3. § (4)–(9) és (11) bekezdése az e törvény hatálybalépését követő 4. hónap első napján lép hatályba. (3) Az  5.  § (3)  bekezdésének e) és f )  pontjában meghatározott adattartalom nyilvántartását a  fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységet e  törvény hatálybalépésekor érvényes fémkereskedelmi engedéllyel folytató személy az e törvény hatálybalépését követő 30. naptól folyamatosan köteles teljesíteni. (4) E törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. (5) A  fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységet e  törvény hatálybalépésekor érvényes fémkereskedelmi engedéllyel folytató személy fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységét az e törvény hatálybalépését követő 3. hónap első napjáig tovább folytathatja. (6) A  fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységet e  törvény hatálybalépésekor érvényes fémkereskedelmi engedéllyel folytató személy az  (5)  bekezdésben meghatározott időpontig a  8.  § (1)  bekezdés h)  pontjában meghatározott feltétel, valamint a  fémkereskedelmi engedély érvényességi ideje tekintetében fémkereskedelmi engedély módosítása iránti kérelmet nyújt be. (7) felhatalmazást kap a Kormány, hogy a) a fémkereskedelmi hatóság vagy hatóságok kijelölését, b) a 4. § (2) bekezdése szerinti megállapodás, továbbá a 4. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozat kötelező tartalmi elemeit, c) a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag felvásárlására vonatkozó részletes szabályokat, d) a  fémkereskedelmi engedélyköteles anyag anyagkísérő okmányának adattartalmát, a  fémkereskedő 5.  §  (1)  bekezdése szerinti nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségére vonatkozó részletes szabályokat, e) a  tevékenységi biztosíték összegére, rendelkezésre bocsátására és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat, f ) fémkereskedő telephelye működésének részletes feltételeire, g) a 10. § (3) bekezdésében foglalt hasznosító által teljesítendő adatszolgáltatás részletes szabályait, h) a felismerésre alkalmas jellemzőkre vonatkozó szabályokat, i) a 14. § (1) bekezdésében meghatározott, az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott rendőrségi szerv által közvetlen adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat, j) a 10. § (2) bekezdésében meghatározott írásba foglalt megállapodás kötelező tartalmára, k) a  3.  § (10)  bekezdésében meghatározott szigorú számadású anyagkísérő okmány tartalmára vonatkozó szabályokat, l) az annak feltételeire vonatkozó szabályokat, hogy jelen törvény hatálya a határon átnyúló szolgáltatásokra is kiterjed rendeletben állapítsa meg. 16. § Ez a  törvény a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja. 17. § A törvény tervezetének a) a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló – a  98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított – 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8–10. cikke szerinti előzetes, valamint b) a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 39. cikk (5) bekezdése szerinti bejelentése megtörtént. 18. § (1) Hatályát veszti az  egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló 2009. évi LXI. törvény. (2) Hatályát veszti a 4. § (5) bekezdése az e törvény hatálybalépését követő 4. hónap első napján. Áder János s. k., Kövér László s. k., köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke