2017. CLXXXV. törvény a váltójogi szabályokról.

2017. CLXXXV. törvény a váltójogi szabályokról. Az Országgyűlés a  váltójog egységes hazai szabályrendszerének érvényesítése érdekében, a  Genfben, 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmények kihirdetéséről szóló 1965. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett egységes váltótörvénynek a Magyarországon alkalmazandó kiegészítő váltójogi szabályokkal való egybefoglalásával a következő törvényt alkotja: ELSŐ RÉSZ AZ IDEGEN VÁLTÓ I. FEJEZET AZ IDEGEN VÁLTÓ KIÁLLÍTÁSA ÉS ALAKJA 1. § Az idegen váltó tartalmazza: a) a váltó elnevezést az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén; b) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyást; c) a fizetésre kötelezett nevét (címzett); d) az esedékesség megjelölését; e) a fizetési hely megjelölését; f ) annak a nevét, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni; g) a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölését; h) a kibocsátó aláírását. 2. § Az az okirat, amelyből az 1. §-ban megjelölt kellékek valamelyike hiányzik, nem váltó, kivéve a következő pontokban foglalt eseteket: a) az olyan váltót, amelyen az esedékesség nincs megjelölve, megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni; b) külön megjelölés hiányában a címzett neve mellett feltüntetett helyet fizetési helynek és egyúttal a címzett lakóhelyének kell tekinteni; c) ha a  váltón a  kiállítás helye nincs megjelölve, a  váltót úgy kell tekinteni, mintha a  kibocsátó neve mellett megjelölt helyen állították volna ki. 3. § (1) A váltó a kibocsátó saját rendelkezésére is szólhat. (2) A váltó a kibocsátónak is címezhető. (3) A váltó harmadik személy számlájára is kibocsátható. 4. § A váltó szólhat úgy is, hogy harmadik személynél fizetendő, mégpedig akár a címzett lakóhelyén, akár más helyen. 5. § (1) A  megtekintésre vagy megtekintés után bizonyos időre fizetendő váltóban a  kibocsátó kamatot köthet ki a váltóösszeg után. Minden más váltóban ezt a kikötést nem írottnak kell tekinteni. (2) A kamatlábat a váltóban meg kell jelölni; e megjelölés hiányában a kamatkikötést nem írottnak kell tekinteni. (3) Ha más nap nincs megjelölve, a kamat a váltó keltétől jár. A törvényt az Országgyűlés a 2017. december 12-i ülésnapján fogadta el. 6. § (1) Ha a  váltóban a  fizetendő összeg betűkkel és számokkal is szerepel, eltérés esetében a  betűkkel kiírt összeg érvényes. (2) Az  olyan váltó, amelyben az  összeg betűkkel vagy számokkal többször is szerepel, eltérés esetében a  legkisebb összeg erejéig érvényes. 7. § Ha a  váltón olyan személy aláírása szerepel, aki váltókötelezettséget nem vállalhat, vagy ha azon hamis aláírás, nemlétező személy aláírása vagy olyan aláírás van, amely – bármely más okból – nem kötelezi az aláírót vagy azt a személyt, akinek nevében a váltót aláírták, ez a többi aláíró kötelezettségét nem érinti. 8. § Ha valaki váltót ír alá olyan személy képviselőjeként, akinek képviseletére nem jogosult, a váltó alapján maga válik kötelezetté; ha fizet, ugyanazok a  jogok illetik, amelyek az  állítólagos képviseltet illették volna. Ugyanez áll arra a képviselőre, aki a képviseleti jog határait túllépte. 9. § (1) A kibocsátó felelős az elfogadásért és a fizetésért. (2) A  kibocsátó kizárhatja felelősségét a  váltó elfogadásáért; minden olyan kikötést, amellyel a  kibocsátó a  fizetésért való felelősséget kizárja, nem írottnak kell tekinteni. 10. § Ha a  váltó a  kibocsátáskor hiányos volt és a  pótlás a  létrejött megállapodástól eltér, a  váltóbirtokossal szemben a megállapodás megszegésére csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha a váltót a váltóbirtokos rosszhiszeműen szerezte, vagy ha a megszerzéssel kapcsolatban súlyos gondatlanságot követett el. II. FEJEZET A VÁLTÓÁTRUHÁZÁS 11. § (1) Minden váltó, még ha nem is szól kifejezetten rendeletre, váltóátruházás (forgatmány) útján átruházható. (2) Ha a kibocsátó a váltón ezeket a szavakat vette fel: „nem rendeletre”, vagy ha más azonos értelmű kifejezést vett fel, a váltó csak közönséges engedmény alakjában és hatályával ruházható át. (3) A  váltó átruházható a  címzettre is, akár elfogadta a  váltót, akár nem, továbbá a  kibocsátóra vagy bármely más kötelezettre. Ezek a személyek a váltót tovább átruházhatják. 12. § (1) A váltóátruházás csak feltétlen lehet. A váltóátruházáshoz fűzött bármilyen feltételt nem írottnak kell tekinteni. (2) A részleges váltóátruházás semmis. (3) A bemutatóra szóló váltóátruházás üres váltóátruházásként érvényes. 13. § (1) A  váltóátruházási nyilatkozatot a  váltóra vagy az  ahhoz csatolt lapra (toldatra) kell írni. Ezt a  nyilatkozatot az átruházónak alá kell írnia. (2) A váltóátruházásnak nem kell megjelölnie a kedvezményezettet, s az állhat az átruházó puszta aláírásából is (üres átruházás). Az utóbbi esetben a váltóátruházás csak akkor érvényes, ha a váltó hátlapján vagy a toldaton szerepel. 14. § (1) A váltóátruházás átruházza a váltóból eredő valamennyi jogot. (2) Üres váltóátruházás esetében a váltóbirtokos: a) az üres váltóátruházást kitöltheti akár a saját nevére, akár más személy nevére; b) a váltót újból átruházhatja akár üres váltóátruházással, akár más személy nevére; c) a  váltót harmadik személynek továbbadhatja anélkül, hogy az  üres váltóátruházást kitöltené és a  váltót váltóátruházó nyilatkozattal látná el. 15. § (1) A váltóátruházó ellenkező kikötés hiányában felelős a váltó elfogadásáért és kifizetéséért. (2) A  váltóátruházó megtilthatja a  további váltóátruházást; ebben az  esetben nem felelős azokkal a  személyekkel szemben, akikre a váltót utóbb ruházták át. 16. § (1) A váltó birtokosát jogos váltóbirtokosnak kell tekinteni, ha jogot a váltóátruházások meg nem szakított láncolatával igazolja, akkor is, ha az utolsó váltóátruházás üres. A törölt váltóátruházásokat ebből a szempontból nem írottnak kell tekinteni. Ha az  üres váltóátruházásra másik váltóátruházás következik, az  utóbbi váltóátruházás aláíróját úgy kell tekinteni, mint aki a váltót üres váltóátruházás útján szerezte meg. (2) Ha a  váltó valakinek birtokából bármi módon elvész, részére a  váltót az  a  váltóbirtokos, aki jogát az  előbbi bekezdésben meghatározott módon igazolja, csak akkor köteles kiadni, ha azt rosszhiszeműen szerezte, vagy ha a megszerzéssel kapcsolatban súlyos gondatlanságot követett el. 17. § Váltón alapuló keresettel megtámadott személy a váltóbirtokossal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely a  kibocsátóval vagy valamelyik előbbi váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyán alapul, kivéve, ha a váltóbirtokos a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett. 18. § (1) Ha a váltóátruházás e szavakat tartalmazza: „beszedésre érvényes”, „behajtás végett”, „meghatalmazásul”, vagy pedig az egyszerű meghatalmazásra utaló más megjegyzést, a váltóbirtokos a váltóból eredő minden jogot gyakorolhat ugyan, de a váltót csak ilyen meghatalmazási váltóátruházással ruházhatja át. (2) A kötelezett ebben az esetben a váltóbirtokossal szemben csak olyan kifogásra hivatkozhat, amely az átruházó ellen érvényesíthető. (3) A  meghatalmazási váltóátruházásba foglalt meghatalmazás nem szűnik meg sem a  meghatalmazó halálával, sem azzal, hogy a meghatalmazó utóbb cselekvőképtelenné válik. 19. § (1) Ha a váltóátruházás e megjegyzést tartalmazza: „értéke biztosítékul”, „értéke zálogul” vagy pedig az elzálogosításra utaló bármely más megjegyzést, a  váltóbirtokos a  váltóból eredő minden jogot gyakorolhat ugyan, de váltóátruházásának csak olyan hatálya van, mint a meghatalmazási váltóátruházásnak. (2) A  kötelezett az  ilyen váltóbirtokossal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely az  átruházóhoz való személyes viszonyán alapul, kivéve, ha a  váltóbirtokos a  váltó megszerzésével tudatosan az  adós hátrányára cselekedett. 20. § (1) Az esedékesség utáni váltóátruházásnak hatálya ugyanaz, mint az esedékesség előttié. A fizetés hiánya miatt felvett óvás, vagy az  ennek felvételére megszabott határidő eltelte után azonban a  váltóátruházásnak csak az  a  hatálya, mint a közönséges engedménynek. (2) A  nem keltezett váltóátruházást – az  ellenkező bizonyításáig – úgy kell tekinteni, hogy az  az óvás felvételére megszabott határidő eltelte előtt keletkezett. III. FEJEZET AZ ELFOGADÁS 21. § A váltót esedékességéig akár annak birtokosa, akár egyszerű birlalója bemutathatja elfogadás végett a címzettnek, az utóbbi lakóhelyén. 22. § (1) A kibocsátó a váltóban – határidő kitűzésével vagy anélkül – kikötheti, hogy azt elfogadás végett be kell mutatni. (2) A kibocsátó a váltóban megtilthatja az elfogadás végett történő bemutatást, kivéve, ha a váltó harmadik személynél vagy nem a címzett lakóhelyén fizetendő, vagy ha a váltó megtekintés után bizonyos időre szól. (3) A kibocsátó kikötheti azt is, hogy a váltót meghatározott határidő előtt elfogadás végett ne mutassák be. (4) Ha a  kibocsátó a  bemutatást nem tiltotta meg, bármelyik váltóátruházó – határidő kitűzésével vagy anélkül – kikötheti, hogy a váltót elfogadás végett be kell mutatni. 23. § (1) A megtekintés után bizonyos időre szóló váltót keltétől számított egy éven belül elfogadás végett be kell mutatni. (2) A kibocsátó ennél rövidebb vagy hosszabb határidőt tűzhet ki. (3) A váltóátruházók ezeket a határidőket megrövidíthetik. 24. § (1) A  címzett kívánhatja, hogy a  váltót az  első bemutatást követő napon neki másodszor mutassák be. Az  érdekelt azt a  kifogást, hogy ezt a  kívánságot nem teljesítették, csak abban az  esetben érvényesítheti, ha ez  a  kívánság az óvásban szerepel. (2) A váltóbirtokos nem köteles az elfogadás végett bemutatott váltót a címzettnél hagyni. 25. § (1) Az  elfogadást a  váltóra kell írni. Az  elfogadást ez  a  szó: „elfogadom” vagy más hasonló értelmű szó fejezi ki; az elfogadást a címzett írja alá. A címzettnek a váltó előlapjára írt puszta aláírása elfogadás. (2) Ha a váltó megtekintés után bizonyos idő múlva fizetendő, vagy ha a váltót külön kikötésnél fogva meghatározott időn belül elfogadás végett be kell mutatni, az  elfogadást keltezni kell arról a  napról, amelyen az  elfogadás megtörtént, illetve – a  váltóbirtokos kívánságára – a  bemutatás napjáról. Keltezés hiányában a  váltóbirtokosnak ahhoz, hogy megtérítési igényét a váltóátruházók és a kibocsátó ellen fenntartsa, e mulasztást kellő időben felvett óvással meg kell állapíttatnia. 26. § (1) Az elfogadásnak feltétlennek kell lennie, azonban a címzett azt az összeg egy részére korlátozhatja. (2) Ha az  elfogadás a  váltó rendelkezéseitől bármely más irányban tér el, ez  az elfogadás megtagadásának számít, az elfogadó azonban elfogadó nyilatkozatának tartalma szerint felelős. 27. § (1) Ha a  kibocsátó a  váltóban a  címzett lakóhelyétől eltérő fizetési helyet jelölt ki, annak a  harmadik személynek megnevezése nélkül, akinél a  fizetésnek történnie kell, ezt a  személyt a  címzett az  elfogadáskor jelölheti meg. E megjelölés hiányában az elfogadót úgy kell tekinteni, mint aki azt a kötelezettséget vállalta, hogy a fizetés helyén maga fog fizetni. (2) Ha a váltó a címzett lakóhelyén fizetendő, a címzett elfogadásában ugyanabban a helységben a fizetés teljesítésére más címet is megjelölhet. 28. § (1) Az elfogadással a címzett arra vállal kötelezettséget, hogy a váltót az esedékességkor kifizeti. (2) Fizetés hiányában a váltóbirtokost – még ha az maga a kibocsátó is –, a váltóból eredő közvetlen kereseti jog illeti meg az elfogadóval szemben mindarra, ami a 48. és 49. § értelmében követelhető. 29. § (1) Ha a  címzett a  váltóra írt elfogadását a  váltó visszaadása előtt kitörölte, ez  az elfogadás megtagadásának számít. Az ellenkező bizonyításáig a törlést úgy kell tekinteni, hogy az a váltó visszaadása előtt történt. (2) Ha azonban a  címzett elfogadását a  váltóbirtokossal vagy bármelyik váltókötelezettel írásban közölte, velük szemben elfogadó nyilatkozatának tartalma szerint felelős. IV. FEJEZET VÁLTÓKEZESSÉG 30. § (1) A váltó összegének kifizetését – egészben vagy részben – váltókezességgel lehet biztosítani. (2) Ezt a biztosítékot harmadik személy vagy a váltó egyik aláírója is nyújthatja. 31. § (1) A váltókezességet a váltóra vagy a toldatra kell írni. (2) A váltókezességet kifejezik ezek a szavak: „kezességet vállalok”, vagy más azonos értelmű kifejezés; a nyilatkozatot a kezesnek alá kell írnia. (3) A váltó előlapjára írt puszta aláírást kezességnek kell tekinteni, kivéve a címzett és a kibocsátó aláírását. (4) A  váltókezességi nyilatkozatban meg kell jelölni azt a  személyt, akiért a  kezességet vállalták. Ennek hiányában a kezességet úgy kell tekinteni, hogy azt a kibocsátóért vállalták. 32. § (1) A váltókezes kötelessége ugyanolyan, mint azé, akiért a kezességet vállalta. (2) Kötelezettségvállalása akkor is érvényes, ha a  kötelezettség, amelyért kezességet vállalt, semmis, kivéve, ha ez a semmisség alaki hibából ered. (3) Ha a  váltókezes a  váltót kifizeti, a  váltóból eredő jogokat megszerzi azzal szemben, akiért a  kezességet vállalta, valamint azokkal szemben, akik az utóbbi iránt a váltó alapján kötelezettek. (4) A váltókezes kötelezettségét nem érinti, ha az, akiért a kezességet vállalta, jogutód nélkül megszűnik. V. FEJEZET ESEDÉKESSÉG 33. § (1) A váltó kiállítható: a) megtekintésre, b) megtekintés után bizonyos időre, c) kelet után bizonyos időre, d) határozott napra. (2) A más vagy egymást követő több esedékességi időpontra szóló váltó semmis. 34. § (1) A megtekintésre szóló váltó bemutatásakor fizetendő. Az  ilyen váltót keltétől számított egy éven belül kell fizetés végett bemutatni. A  kibocsátás ennél rövidebb vagy hosszabb határidőt tűzhet. A  váltóátruházó e  határidőket megrövidítheti. (2) A  kibocsátó kikötheti, hogy a  megtekintésre szóló váltót meghatározott nap előtt fizetés végett ne mutassák be. Ebben az esetben a bemutatási határidő ettől a naptól kezdődik. 35. § (1) A megtekintés után bizonyos időre szóló váltó esedékességét az elfogadástól, illetve az óvás keltétől kell számítani. (2) Óvás hiányában a nem keltezett elfogadást az elfogadóval szemben úgy kell tekinteni, hogy az az elfogadás végett történő bemutatásra megszabott határidő utolsó napján keletkezett. 36. § (1) Kelet vagy megtekintés után egy vagy több hónapra kiállított váltó annak a hónapnak megfelelő napján esedékes, amelyben a fizetés teljesítendő. Megfelelő nap hiányában az esedékesség e hónap utolsó napja. (2) Ha a váltó a kelettől vagy a megtekintéstől egy vagy több egész és egy fél hónapra szól, előbb az egész hónapokat kell számításba venni. (3) Ha az  esedékesség a  hónap kezdetére, közepére (január közepe, február közepe stb.) vagy végére szól, ezalatt a hónap első, tizenötödik vagy utolsó napját kell érteni. (4) E kifejezések: „nyolc nap” vagy „tizenöt nap” nem egy, illetve két hetet, hanem valóságban nyolc, illetve tizenöt napi határidőt jelentenek. (5) Ez a kifejezés: „fél hónap” tizenöt napot jelent. 37. § (1) Ha a váltó határozott napon olyan helyen fizetendő, ahol a naptári időszámítás a kiállítás helyének időszámításától eltér, az esedékesség napját úgy kell tekinteni, hogy azt a fizetési hely időszámítása szerint állapították meg. (2) Ha a kelet után bizonyos időre szóló váltó olyan helyen fizetendő, ahol a naptári időszámítás más, mint a kiállítás helyén, a  kiállítás napját a  fizetés helyének időszámítása szerint kell a  megfelelő napra átszámítani és a  lejáratot ennek alapján megállapítani. (3) A váltó bemutatásának határidejét az előbbi bekezdés szabályainak megfelelően kell kiszámítani. (4) E szabályok nem alkalmazhatók, ha a váltó valamelyik kikötéséből vagy egyéb tartalmából kitűnik, hogy a szándék más szabályok alkalmazására irányult. VI. FEJEZET FIZETÉS 38. § (1) A  határozott napra, valamint a  kelet vagy megtekintés után bizonyos időre szóló váltó birtokosa köteles a  váltót a fizetési napon vagy az azt követő két munkanap valamelyikén fizetés végett bemutatni. (2) A váltónak valamely leszámolóhelyen történő bemutatása fizetés végett történő bemutatásnak számít. (3) Leszámolóhely az  a  hitelintézet, amely az  idegen váltó címzettje, illetve a  saját váltó kiállítója (a  továbbiakban együtt: egyenes váltóadós) javára fizetési számlát vezet, és az egyenes váltóadóssal létrejött megállapodása alapján a  váltó fizetés végett történő bemutatásakor az  egyenes váltóadós nevében és fizetési számlája terhére fizetést teljesít. 39. § (1) A címzett fizetés ellenében a váltóbirtokos által nyugtázott váltó kiadását követelheti. (2) A váltóbirtokos a részfizetést nem utasíthatja vissza. (3) Részfizetés esetében a címzett követelheti, hogy a részfizetést a váltóra feljegyezzék és számára nyugtát adjanak. 40. § (1) A váltóbirtokos esedékesség előtt nem köteles a váltóra fizetést elfogadni. (2) A címzett az esedékesség előtt csak saját kockázatára és veszélyére fizethet. (3) Aki az esedékességkor fizet, kötelezettsége alól joghatályosan mentesül, kivéve, ha terhére csalárdság vagy súlyos gondatlanság állapítható meg. A  fizető köteles vizsgálni a  váltóátruházások sorrendjének szabályszerűségét, az átruházók aláírásának valódiságát azonban nem. 41. § (1) Ha a  váltó a  fizetés helyén nem használatos pénznemről szól, összegét az  ország pénznemében lehet fizetni, az esedékesség napjának megfelelő érték szerint. Ha az adós késedelemben van, a váltóbirtokos követelheti, hogy a  váltóösszeget az  ország pénzében – választása szerint – akár az  esedékesség napjának, akár a  fizetés napjának megfelelő árfolyamon fizessék. (2) A  fizetés helyén fennálló szokás határozza meg az  idegen pénznem értékét. A  kibocsátó azonban kikötheti, hogy a fizetendő összeget a váltóban meghatározott árfolyam szerint számítsák. (3) Az  előbbi szabályokat nem lehet alkalmazni, ha a  kibocsátó kikötötte, hogy a  fizetésnek meghatározott pénznemben kell történnie (effektivitási záradék). (4) Ha a  váltó olyan pénznemre szól, amelynek a  kiállítás és a  fizetés országában ugyanaz a  neve, de más az  értéke, a vélelem az, hogy a fizetési hely pénznemét értették. 42. § (1) Ha a váltót a 38. §-ban megszabott határidőben fizetés végett be nem mutatják, mindegyik adós a váltóösszeget a váltóbirtokos veszélyére és költségére az illetékes bíróságnál letétbe helyezheti. (2) A váltóadós a váltóösszeget lakóhelye vagy a fizetési hely szerint illetékes járásbíróságnál helyezheti letétbe. VII. FEJEZET MEGTÉRÍTÉSI IGÉNY ELFOGADÁS VAGY FIZETÉS HIÁNYÁBAN 43. § A váltóbirtokos megtérítési igényt érvényesíthet a váltóátruházók, a kibocsátó és a többi kötelezett ellen: a) az esedékességkor, ha a fizetés nem történt meg; b) az esedékesség előtt is, ba) ha az elfogadást egészben vagy részben megtagadták; bb) ha a címzett ellen – akár elfogadta a váltót, akár nem – belföldön vagy külföldön fizetésképtelenségi eljárás vagy a jogutód nélküli megszűnését eredményező eljárás indult, vagy fizetéseit megszünteti, még ha ez utóbbit bírói határozat nem is állapította meg, avagy ha a vagyonára vezetett végrehajtás sikertelen maradt; vagy bc) ha az  elfogadás végett be nem mutatható váltó kibocsátója ellen belföldön vagy külföldön fizetésképtelenségi eljárás vagy a jogutód nélküli megszűnését eredményező eljárás indult. 44. § (1) Az elfogadás vagy a fizetés megtagadását közokirattal kell igazolni (óvás az elfogadás vagy a fizetés hiánya miatt). (2) Elfogadás hiánya miatt az óvást az elfogadás végett történő bemutatásra megszabott határidőben kell felvenni. Ha a 24. § (1) bekezdésében meghatározott esetben az első bemutatás a határidő utolsó napján történt, az óvást még a következő napon is fel lehet venni. (3) Határozott napra, valamint kelet vagy megtekintés után bizonyos időre szóló váltó kifizetésének hiánya miatt az  óvást az  elmulasztott fizetés napját követő két munkanap valamelyikén kell felvenni. Megtekintésre fizetendő váltó kifizetésének hiánya miatt az  óvást ugyanazok szerint a  szabályok szerint kell felvenni, amelyeket az  előbbi bekezdés az elfogadás hiánya miatt felveendő óvásra állapít meg. (4) Az  elfogadás hiánya miatt felvett óvás feleslegessé teszi a  bemutatást fizetés végett és az  óvást a  fizetés hiánya miatt. (5) Ha a címzett – akár elfogadta a váltót, akár nem – fizetéseit megszüntette, vagy ha a vagyonára vezetett végrehajtás sikertelen maradt, a  váltóbirtokos csak akkor érvényesítheti megtérítési igényét, ha a  váltót a  címzettnek fizetés végett bemutatta és az óvást felvette. (6) Ha a  címzett ellen – akár elfogadta a  váltót, akár nem –, úgyszintén, ha az  elfogadás végett be nem mutatható váltó kibocsátója ellen belföldön vagy külföldön fizetésképtelenségi eljárás vagy a  jogutód nélküli megszűnését eredményező eljárás indult, a  váltóbirtokos megtérítési igényének érvényesítéséhez elegendő a  vonatkozó bírói határozat bemutatása. (7) Az óvást közjegyző veszi fel. (8) A belföldiek közötti váltóforgalomban az óvást magára a váltóra írt és kelettel, valamint a címzett, illetve a fizetést teljesítő harmadik személy aláírásával ellátott nyilatkozat helyettesítheti, kivéve, ha a kibocsátó a váltó szövegében közhitelű óvást kíván. (9) A (8) bekezdésben említett esetben a vélelem az, hogy a nem keltezett váltóátruházás az óvásnál korábban kelt. 45. § (1) Az  elfogadás vagy a  fizetés hiánya miatt felvett óvásról a  közjegyző az  óvás alkalmával köteles írásbeli értesítést küldeni a) a váltó alapján kötelezett azon személyeknek, akiknek címét a váltó feltünteti, a váltó szerinti címre, továbbá b) a váltó alapján kötelezett azon további személyeknek, ba) akiknek a  címéről az  óvást felvevő hivatalos személynek hivatalos tudomása van, az  óvást felvevő hivatalos tudomása szerinti címére, vagy bb) akiknek címét az óvást felvétető személy megadja, az óvást felvétető által megadott címére. (2) Az ilyen értesítés költségeit hozzá kell számítani az óvás költségeihez. (3) Ha az óvást a) magára a  váltóra írt és kelettel, valamint a  címzett, vagy a  fizetést teljesítő harmadik személy aláírásával ellátott nyilatkozat helyettesíti, vagy b) elengedték, a váltóbirtokos az  elfogadás vagy a  fizetés hiányáról az  őt közvetlenül megelőző átruházót, a  kibocsátót és azt a  kezest, akinek a  címét ismeri, az  óvás napját vagy az  óvás elengedésének esetében a  bemutatás napját követő négy munkanapon belül értesíteni köteles. (4) A  (3)  bekezdés szerinti esetben mindegyik átruházó köteles az  értesítés vételét követő két munkanapon belül a  kapott értesítést – az  előző értesítést küldő személyek nevének és címének megjelölésével – az  őt közvetlenül megelőző átruházóval közölni, egészen a  kibocsátóig. Az  említett határidők a  megelőző értesítés kézhezvételétől kezdődnek. (5) Ha valamelyik átruházó címét nem jelölte meg vagy olvashatatlanul írta, elegendő, ha az  őt megelőző átruházót értesítik. (6) Az értesítés bármilyen alakban teljesíthető, akár a váltó puszta visszaküldése útján is. (7) A  (3), illetve (4)  bekezdés szerint értesítésre kötelezettnek kell bizonyítania, hogy az  értesítést a  megszabott határidőben teljesítette. A határidő megtartottnak számít, ha az értesítést tartalmazó levelet az említett határidőn belül postára adják. (8) Aki az értesítést a fent megjelölt határidőben – a (3) és (4) bekezdés szabályai szerint – nem teljesíti, nem veszti el jogait, de a mulasztásával okozott kárért – legfeljebb a váltó összegéig – felelős. 46. § (1) A  kibocsátó, bármelyik átruházó vagy kezes a  váltóra írt és aláírt ilyen kikötéssel: „költség nélkül”, „óvás nélkül” vagy más azonos értelmű nyilatkozattal felmentheti a váltóbirtokost az alól a kötelezettség alól, hogy megtérítési igényének érvényesítése végett akár elfogadás hiánya, akár fizetés hiánya miatt óvást vétessen fel. (2) Ez  a  kikötés nem menti fel a  váltóbirtokost sem az  alól, hogy a  váltót a  megszabott határidőben bemutassa, sem az  alól, hogy a  kötelező értesítéseket teljesítse. A  határidő elmulasztásának bizonyítása azt terheli, aki arra a váltóbirtokossal szemben hivatkozik. (3) Ha a  kikötés a  kibocsátótól ered, az  a  váltónak minden aláírójára kihat; ha pedig valamelyik átruházótól vagy kezestől származik, csak ezzel szemben érvényes. Ha a  váltóbirtokos a  kibocsátótól eredő kikötés ellenére óvást vétet fel, köteles viselni ennek költségét. Ha a  kikötés valamelyik átruházótól vagy kezesétől származik, az  óvás felvételének költsége a váltó bármelyik aláírójától behajtható. 47. § (1) A váltó kibocsátói, elfogadói, átruházói és kezesei a váltóbirtokos iránt egyetemlegesen kötelezettek. (2) A  váltóbirtokos jogosult a  váltókötelezettekkel szemben akár egyenként, akár együttesen fellépni anélkül, hogy figyelembe kellene vennie kötelezettségvállalásuk sorrendjét. (3) Ugyanez a jog illeti meg a váltó bármelyik aláíróját, ha a váltót visszaváltotta. (4) Az egyik váltókötelezett ellen indított kereset nem akadályozza az eljárást a többi váltókötelezettel szemben, még akkor sem, ha az utóbbiak az első sorban perelt után következnek. 48. § (1) A váltóbirtokos attól, aki ellen megtérítési igényét érvényesíti, követelheti: a) a váltó el nem fogadott vagy ki nem fizetett összegét és – ha ezt kikötötték – a kamatot; b) az  esedékességtől számított hatszázalékos kamatot, vagy – a  Magyarország területén kibocsátott és fizetendő váltó tekintetében – a Polgári Törvénykönyv szerinti késedelmi kamatot; c) az óvás és az értesítések költségét, valamint az egyéb költségeket; d) a váltó összege után számított egyszázalékos váltódíjat. (2) Ha a  megtérítési igényt az  esedékesség előtt érvényesítik, a  váltóösszeget leszámítolással csökkenteni kell. Ezt a  váltóbirtokos lakóhelyén a  megtérítési igény érvényesítésének napján érvényes hivatalos kamatláb (bankkamatláb) alapján kell kiszámítani. 49. § Aki a váltót visszaváltotta, a vele szemben kötelezettektől követelheti: a) a teljes kifizetett összeget; b) a  kifizetés napjától a  teljes kifizetett összeg után számított hatszázalékos kamatot, vagy – a  Magyarország területén kibocsátott és fizetendő váltó tekintetében – a Polgári Törvénykönyv szerinti késedelmi kamatot; c) a felmerült költségeit; d) a teljes kifizetett összeg után számított egyszázalékos váltódíjat. 50. § (1) Az  a  kötelezett, aki ellen megtérítési igényt érvényesítettek, vagy érvényesíthetnek, a  visszaváltás ellenében követelheti, hogy neki a váltót, az óvást és a nyugtázott számlát kiadják. (2) Az az átruházó, aki a váltót visszaváltotta, saját váltóátruházását és az őt követő átruházásokat törölheti. 51. § Ha a  megtérítési igényt részelfogadás esetében érvényesítik, az, aki a  váltó összegének el nem fogadott részét kifizeti, követelheti, hogy a fizetést a váltón feljegyezzék és neki arról nyugtát adjanak. Ezen felül köteles számára a váltóbirtokos a váltó hitelesített másolatát és az óvást kiadni, hogy további megtérítési igényét érvényesíthesse. 52. § (1) Az, aki megtérítési igényt érvényesíthet – ellenkező kikötés hiányában – magát akképpen elégítheti ki, hogy megtekintésre szóló olyan új váltót (megtérítési váltót) állít ki valamelyik őt megelőző váltókötelezett címére, amely ennek lakóhelyén fizetendő. (2) A  megtérítési váltó a  48. és 49.  §-ban megjelölt összegeken felül kiterjed az  ügynöki díjra és a  megtérítési váltó bélyegilletékére is. (3) Ha a  megtérítési váltót a  váltóbirtokos bocsátja ki, a  megtérítési váltó összegét megtekintésre szóló olyan váltó árfolyama szerint kell számítani, amelyet az eredeti váltó fizetésének helyéről az előző váltókötelezett lakóhelyére címeztek. Ha a  megtérítési váltót valamelyik váltóátruházó bocsátja ki, összegét megtekintésre szóló olyan váltó árfolyama szerint kell számítani, amelyet a  megtérítési váltó kibocsátójának lakóhelyéről az  előző váltókötelezett lakóhelyére címeztek. 53. § (1) A  megtekintésre vagy a  megtekintés után bizonyos időre szóló váltó bemutatására, az  elfogadás vagy a  fizetés hiánya miatt az  óvás felvételére, az  óvás elengedése esetében a  fizetés végett történő bemutatásra megszabott határidő elteltével a  váltóbirtokos elveszti jogát a  váltóátruházó, a  kibocsátó és – az  elfogadót kivéve – a  többi kötelezettel szemben. (2) A váltóbirtokos, ha a váltót a kibocsátó által kikötött határidőben elfogadásra be nem mutatja, elveszti megtérítési igényét mind a  fizetés hiánya, mind az  elfogadás hiánya miatt, kivéve, ha a  kikötés tartalmából kitűnik, hogy a kibocsátó csak az elfogadásért való felelősséget akarta kizárni. (3) Ha a bemutatás határidejének kikötését a váltóátruházás foglalja magában, arra egyedül az átruházó hivatkozhat. 54. § (1) Ha a váltó bemutatása vagy az óvás felvétele a megszabott határidőben elháríthatatlan akadályba ütközik (valamely állam törvényes rendelkezése vagy az erőhatalom más esete), a határidő meghosszabbodik. (2) A  váltóbirtokos köteles az  őt megelőző átruházót az  erőhatalom esetéről haladéktalanul értesíteni és ezt az értesítést kelettel és aláírással ellátva a váltóra vagy a váltó toldatára feljegyezni; egyebekben itt is alkalmazni kell a 45. § rendelkezéseit. (3) Az  erőhatalom megszűnte után a  váltóbirtokos köteles a  váltót elfogadás vagy fizetés végett haladéktalanul bemutatni és az óvást, ha annak helye van, felvétetni. (4) Ha az erőhatalom az esedékességtől számított harminc napon túl tart, a megtérítési igény bemutatás, illetve óvás felvétele nélkül érvényesíthető. (5) A  megtekintésre vagy megtekintés után bizonyos időre szóló váltóknál a  harmincnapi határidő attól a  naptól kezdődik, amelyen – akár a  bemutatási határidő eltelte előtt is – a  váltóbirtokos az  őt közvetlenül megelőző átruházót az  elháríthatatlan akadály esetéről értesítette; megtekintés után bizonyos időre szóló váltónál a harmincnapos határidő a váltóban megszabott bemutatási határidővel meghosszabbodik. (6) Nem tekinthetők erőhatalomnak azok a  tények, amelyek csak a  váltóbirtokos személyét, vagy azt a  személyt érik, akit a váltó bemutatásával vagy az óvás felvételével megbízott. VIII. FEJEZET KÖZBENJÁRÁS 1. Általános rendelkezések 55. § (1) A kibocsátó, bármelyik átruházó vagy kezes kijelölhet olyan személyt, aki a váltót szükséghelyzetben elfogadja vagy kifizeti. (2) Szükséghelyzetben a váltót az alább meghatározott feltételekkel a megtérítési igénynek kitett bármelyik kötelezett érdekében közbenjáró személy elfogadhatja vagy kifizetheti. (3) Közbenjáró lehet harmadik személy, lehet a címzett, vagy pedig – az elfogadó kivételével – oly személy is, aki a váltó alapján már kötelezett. (4) A  közbenjáró köteles közbenjárásáról a  legközelebbi két munkanapon belül értesíteni azt, akinek érdekében közbenjárt. Ennek a  határidőnek elmulasztása esetében a  mulasztással okozott kárért – legfeljebb a  váltó összegéig – felelős. 2. Elfogadás szükséghelyzetben 56. § (1) A közbenjáró elfogadásának helye van mindazokban az esetekben, amelyekben az elfogadás végett bemutatható váltó birtokosának megtérítési igénye az esedékesség előtt megnyílt. (2) Ha a váltóban kijelölnek valakit avégből, hogy a váltót a fizetés helyén szükséghelyzetben elfogadja vagy kifizesse, a váltóbirtokos az esedékesség előtt megtérítési igényét az ellen, akitől a kijelölés ered és az utána következő aláírók ellen csak akkor érvényesítheti, ha a kijelölt személynek a váltót bemutatta és az elfogadás megtagadása esetében a megtagadást óvással igazolja. (3) A  közbenjárás más esetében a  váltóbirtokos a  közbenjáró elfogadását visszautasíthatja. Ha azonban megengedi, elveszti azt a megtérítési igényét, amely őt az esedékesség előtt megilletné az ellen, akinek érdekében az elfogadás történt és az utána következő aláírók ellen. 57. § A közbenjáró elfogadását a váltóra kell írni és azt a közbenjárónak alá kell írnia. A közbenjáró elfogadásában meg kell jelölni, hogy kinek az  érdekében teljesítik; ilyen megjelölés hiányában az  elfogadást úgy kell tekinteni, hogy az a kibocsátó érdekében történt. 58. § (1) A közbenjáró elfogadó kötelezettsége a váltóbirtokossal, s az azt követő átruházókkal szemben, akinek érdekében közbenjárt, ez utóbbi kötelezettségével azonos. (2) Az, akinek érdekében a  közbenjárás történt és előzői a  48.  §-ban meghatározott összeg fizetése ellenében a közbenjáró elfogadása ellenére is követelhetik a váltóbirtokostól a váltónak – ha óvásnak helye van –, az óvásnak és a nyugtázott számlának a kiadását is. 3. Fizetés szükséghelyzetben 59. § (1) A  közbenjáró fizetésének helye van mindazokban az  esetekben, amelyekben akár esedékességkor, akár esedékesség előtt a váltóbirtokos megtérítési igénye megnyílt. (2) A  közbenjárónak azt az  egész összeget ki kell fizetnie, amely azt a  váltókötelezettet terheli, akinek érdekében a fizetést teljesíti. (3) A  közbenjáró fizetést legkésőbb azon a  napon kell teljesíteni, amely a  fizetés hiánya miatt az  óvás felvételére engedett utolsó napot követi. 60. § (1) Ha a váltót olyan közbenjáró fogadta el, akinek lakása a fizetés helyén van, vagy ha szükséghelyzet esetén a fizetésre kijelölt ott lakó személy van, a  váltóbirtokos köteles a  váltót a  fizetés helyén mindezeknek a  személyeknek bemutatni és – ha annak helye van – a fizetés hiánya miatt az óvást felvétetni, mégpedig legkésőbb azon a napon, amely az óvás felvételére engedett utolsó napot követi. (2) Ha ebben a  határidőben az  óvást nem veszik fel, annak kötelezettsége, aki közbenjárót jelölt ki vagy azé, akinek érdekében a váltót a közbenjáró elfogadta és az utána következő átruházóké megszűnik. 61. § Ha a  váltóbirtokos a  közbenjáró fizetését visszautasítja, elveszti megtérítési igényét azok ellen, akik a  fizetés következtében mentesültek volna. 62. § (1) A  közbenjáró fizetését a  váltóra írt elismervénnyel kell tanúsítani és ebben meg kell jelölni azt a  személyt, akiért a  fizetést teljesítették. Ily megjelölés hiányában a  fizetést úgy kell tekinteni, hogy azt a  kibocsátó érdekében teljesítették. (2) A váltót és – ha óvást vettek fel – az óvást a közbenjárónak ki kell adni. 63. § (1) A  közbenjáró fizető a  váltóból eredő jogokat megszerzi az  ellen, akinek érdekében fizetett és azok ellen, akik az utóbbival szemben a váltó alapján kötelezettek. A váltót azonban újból nem ruházhatja át. (2) A  közbenjáró fizetése esetében a  kötelezettség alól mindazok az  átruházók mentesülnek, akik az  után a váltókötelezett után következnek, akinek érdekében a közbenjáró fizetett. (3) Ha több közbenjáró ajánl fizetést, közülük az  elsőbbség azt illeti, akinek fizetése következtében legtöbben mentesülnek a  kötelezettség alól. Az  a  közbenjáró, aki – noha ismeri a  tényállást – mégis e  szabály ellenére közbenjár, elveszti megtérítési igényét azok ellen, akik kötelezettségük alól mentesültek volna. IX. FEJEZET TÖBB PÉLDÁNYBAN KIÁLLÍTOTT VÁLTÓ, VÁLTÓMÁSOLAT 4. Több példányban kiállított váltó 64. § (1) A váltó több azonos példányban állítható ki. (2) Ezeket a példányokat magában az okirat szövegében számozni kell; enélkül mindegyik példányt önálló váltónak kell tekinteni. (3) Ha a  váltó szövegéből nem tűnik ki, hogy az  csak egyetlen példányban készült, a  váltóbirtokos követelheti, hogy – költségére – neki a  váltó több példányát adják ki. E  célból a  váltóbirtokosnak az  őt megelőző átruházóhoz kell fordulnia, ez pedig a megkeresést az őt megelőző átruházóhoz juttatja és így tovább mindaddig, amíg a megkeresés a kibocsátóhoz kerül. Az átruházók kötelesek a váltóátruházást az új példányokra újból ráírni. 65. § (1) A  váltópéldányok egyikére teljesített fizetés a  váltókötelezettséget megszünteti, még ha nincs is kikötve, hogy ezzel a többi példány érvényét veszti. A címzett azonban kötelezett marad minden oly elfogadott példány alapján, amelyet vissza nem kapott. (2) Az átruházó, aki a váltópéldányokat különböző személyekre ruházta át, valamint az őt követő átruházók kötelezettek maradnak azoknak a vissza nem kapott példányoknak alapján, amelyek aláírásukat viselik. 66. § (1) Aki a  példányok egyikét elfogadás végett elküldötte, köteles a  többi példányon megjelölni annak nevét, akinél az elfogadás végett elküldött példány található. Ez a személy köteles ezt a példányt bármelyik másik példány igazolt birtokosának kiadni. (2) A kiadás megtagadása esetében a váltóbirtokos csak akkor érvényesítheti megtérítési igényét, ha óvással igazolja, hogy: a) felhívására az elfogadás végett elküldött példányt neki nem adták ki, vagy b) az elfogadás vagy a fizetés valamelyik másik példány alapján nem volt biztosítható. 5. Váltómásolat 67. § (1) A váltóról minden birtokosa másolatokat készíthet. (2) A  másolatnak az  eredetit a  rajta levő váltóátruházásokkal és az  összes egyéb megjegyzésekkel együtt híven kell feltüntetnie. A másolaton meg kell jelölni, hogy mint másolat, meddig terjed. (3) A  másolat ugyanoly módon és ugyanazokkal a  jogkövetkezményekkel ruházható át és látható el váltókezességi nyilatkozattal, mint az eredeti váltó. 68. § (1) A másolaton meg kell jelölni, hogy az eredeti okirat kinek a kezében van. Ez az utóbbi személy köteles az okiratot a másolat igazolt birtokosának kiadni. (2) A  kiadás megtagadásának esetében a  váltóbirtokos azok ellen, akik a  váltómásolatot átruházták, vagy akiknek azon kezességi nyilatkozatuk van, csak úgy érvényesítheti megtérítési igényét, ha óvással igazolja, hogy felhívására az eredetit neki nem adták ki. (3) Ha az  eredeti váltó a  másolat kiállítását megelőző utolsó váltóátruházás után „innen kezdve a  váltó átruházás csak a  másolaton érvényes” vagy hasonló értelmű más megjegyzést tartalmaz, az  eredetire utóbb rávezetett váltóátruházás semmis. X. FEJEZET A VÁLTÓ MEGVÁLTOZTATÁSA 69. § Ha a  váltó szövegét megváltoztatták, a  változtatás után aláírók a  megváltoztatott szöveg, az  előtte aláírók pedig az eredeti szöveg tartalma szerint felelősek. XI. FEJEZET ELÉVÜLÉS 70. § (1) Az elfogadóval szemben a váltóból eredő minden követelés a váltó esedékességétől számított három év alatt évül el. (2) A  váltóbirtokos követelései az  átruházók és a  kibocsátó ellen egy év alatt évülnek el a  kellő időben felvett óvás keltétől, az óvás elengedésének esetében pedig az esedékességtől számítva. (3) Az átruházó követelése a többi átruházó és a kibocsátó ellen hat hónap alatt évül el attól a naptól számítva, amely napon az átruházó a váltót kifizette, vagy amely napon az ellene beadott keresetet neki kézbesítették. (4) Ha a  jogosult követelését elháríthatatlan akadály következtében nem tudja érvényesíteni, az  elévülés nyugszik; az akadály megszűntével az elévülés folytatódik. (5) Az elévülést csak a követelés bíróság előtt történő érvényesítése szakítja meg. (6) Az elévülés nem zárja ki, hogy a jogosult a polgári jog általános szabályai szerint megtérítési igényt érvényesítsen a kibocsátóval vagy váltóátruházóval szemben ezek jogalap nélküli gazdagodása alapján. Ez az igény a polgári jog általános szabályai szerint évül el. 71. § Az elévülés megszakítása csak arra a kötelezettre hat ki, akivel szemben a megszakító cselekmény történt. XII. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 72. § (1) Ha a  váltó esedékessége törvényes munkaszüneti napra esik, a  fizetést csak az  esedékességet követő első munkanapon lehet követelni. Hasonlóképpen csak munkanapon lehet teljesíteni az elfogadás végett a bemutatást és az óvást, valamint a váltóra vonatkozó többi cselekményt is. (2) Ha ezeknek a  cselekményeknek valamelyikét határozott időn belül kell teljesíteni és a  határidő utolsó napja törvényes munkaszüneti nap, a határidő a következő első munkanapra kitolódik. A közbeeső munkaszüneti napokat a határidőbe be kell számítani. 73. § A törvényes vagy kikötött határidőhöz nem számít hozzá az a nap, amelyen a határidő kezdődik. 74. § Sem törvényes, sem bírói kíméleti időnek nincsen helye. MÁSODIK RÉSZ A SAJÁT VÁLTÓ 75. § A saját váltó tartalmazza: a) a váltó elnevezést az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén; b) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen kötelezettségvállalást; c) az esedékesség megjelölését; d) a fizetési hely megjelölését; e) annak a nevét, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni; f ) a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölését; g) a kiállító aláírását. 76. § Az az  okirat, amelyből a  75.  §-ban megjelölt kellékek valamelyike hiányzik, nem saját váltó, kivéve a  következő pontokban foglalt eseteket: a) az  olyan saját váltót, amelyen az  esedékesség nincsen megjelölve, megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni, b) külön megjelölés hiányában az okirat kiállításának helyét fizetési helynek és egyúttal a kiállító lakóhelyének kell tekinteni, c) ha a  saját váltón a  kiállítás helye nincs megjelölve, a  saját váltót úgy kell tekinteni, mintha a  kiállító neve mellett megjelölt helyen állították volna ki. 77. § (1) A saját váltóra is alkalmazni kell – amennyiben annak jellegével nem ellentétes – azokat az idegen váltóra vonatkozó rendelkezéseket, amelyeknek tárgya: a) a váltóátruházás (11–20. §), b) az esedékesség (33–37. §), c) a fizetés (38–42. §), d) a megtérítési igény a fizetés hiánya miatt (43–50. és 52–54. §), e) a fizetés szükséghelyzetben (55. és 59–63. §), f ) a váltómásolat (67. és 68. §), g) a váltó megváltoztatása (69. §), h) az elévülés (70–71. §), i) a munkaszüneti napok, a határidők számítása és a kíméleti idő eltiltása (72–74. §). (2) Ugyancsak alkalmazni kell a  saját váltóra is azokat a  rendelkezéseket, amelyeknek tárgya a  harmadik személynél vagy a  nem címzett lakóhelyén fizetendő váltó (4. és 27.  §), a  kamatok kikötése (5.  §), eltérés a  fizetendő összeg megjelölésében ( 6.  §), valamely aláírás következményei a  7.  §-ban meghatározott tényállás esetében, valamint a  meghatalmazás nélkül eljáró vagy a  meghatalmazást túllépő személy aláírásának következményei (8.  §) és a kitöltetlen váltó (10. §). (3) Alkalmazni kell a  saját váltóra a  kezességre vonatkozó rendelkezéseket (30–32.  §) is; a  31.  § (4)  bekezdésében említett esetben – ha a  kezes nem jelöli meg azt a  személyt, akinek érdekében a  kezességet vállalta – úgy kell tekinteni, hogy a kezességet a saját váltó kiállítója érdekében vállalták. 78. § (1) A saját váltó kiállítóját ugyanolyan kötelezettség terheli, mint az idegen váltó elfogadóját. (2) A megtekintés után bizonyos időre fizetendő saját váltót a kiállítónál láttamozás végett a 23. §-ban meghatározott határidőben kell bemutatni. A  megtekintéstől számított határidő attól a  naptól folyik, amelyről a  kiállító a  váltón aláírt láttamozást keltezte. Ha a  kiállító e  láttamozást és keltezést megtagadja, ezt óvással (25.  §) kell igazolni, s ennek keltétől számít a megtekintés utáni határidő. HARMADIK RÉSZ A VÁLTÓCSELEKMÉNYEK HELYE 79. § (1) Az  elfogadás vagy fizetés végetti bemutatás, az  óvás, valamint mindazon cselekmények, amelyek a  jelen törvény szerint a  váltóból eredő jogok érvényesítése vagy fenntartása végett valamely személynél teljesítendők, a  váltócselekményre megszabott településen belül a  természetes személy tartózkodási helyén, ennek hiányában lakóhelyén, jogi személy esetében belföldi székhelyén, ennek hiányában telephelyén teljesítendőek. (2) Az  (1)  bekezdésben foglalt váltócselekmények a  teljesítésükre megszabott településen belül más helyen csak az  érdekelt beleegyezésével teljesíthetők. A  beleegyezést a  váltóbirtokosnak kell bizonyítania. Óvás esetében az érdekelt beleegyezését megadottnak kell tekinteni, ha az óvásról felvett közokiratból az ellenkezés ki nem tűnik. (3) Ha az  óvás felvétele érdekében felkeresendő természetes személy pontos címét a  váltóokirat nem tartalmazza, a  lakcím, tartózkodási hely megismerése végett a  közjegyző a  személyiadat- és lakcímnyilvántartást vezető hatóságot keresi meg a szükséges adatok közlése végett. Ha az adatszolgáltatás nem vezet eredményre, a közjegyző e körülményre utalással veszi fel az elfogadás vagy a fizetés hiánya miatti óvást. (4) A közjegyző abban az esetben, ha a felszólítandó személyt nem lelte fel vagy hozzá kérdést – szabályos óvási eljárás ellenére – bármely egyéb okból nem intézhetett, az eljárást újból megkísérelni nem köteles. NEGYEDIK RÉSZ A VÁLTÓTÖRVÉNYEK ÜTKÖZÉSÉNEK RENDEZÉSE 80. § (1) Valamely személynek azt a képességét, hogy idegen vagy saját váltó útján kötelezettséget vállalhasson, hazájának törvénye határozza meg. Ha ez a hazai törvény úgy rendelkezik, hogy más ország törvénye az irányadó, ezt az utóbbi törvényt kell alkalmazni. (2) Az a személy, aki az előbbi bekezdésben megjelölt törvény szerint nem váltóképes, mégis érvényesen kötelezetté válik, ha a váltót olyan ország területén írta alá, amelynek törvénye szerint őt ez a képesség megilleti. (3) A (2) bekezdésben foglalt szabály magyar természetes vagy jogi személy váltóképességére nem érvényes. 81. § (1) Az  idegen és a  saját váltóra vonatkozó nyilatkozatok alakjára annak az  országnak a  törvénye irányadó, amelynek területén e nyilatkozatokat aláírták. (2) Ha az idegen vagy a saját váltóra írt nyilatkozat az előbbi bekezdés értelmében nem érvényes ugyan, de megfelel a  törvényeknek, abban az  államban, ahol a  váltóra utóbb írtak valamilyen nyilatkozatot, a  későbbi nyilatkozat érvényességét nem érinti az, hogy a megelőző nyilatkozatok alakja szabálytalan. 82. § (1) Az  idegen váltó elfogadóját és a  saját váltó kiállítóját terhelő kötelezettségek terjedelmét annak a  helynek a törvénye határozza meg, ahol ezeket a váltókat fizetni kell. (2) Az  idegen vagy a  saját váltó alapján kötelezett más személyek aláírásának hatályát annak az  országnak törvénye határozza meg, amelynek területén ezek az aláírások keletkeztek. 83. § (1) A  megtérítési kereset megindításának határidejét valamennyi aláíróra az  okirat kiállítási helyének törvénye határozza meg. (2) Az  elévülés nyugvására vagy megszakítására vonatkozó idegen jogszabályok Magyarország területén csak akkor alkalmazhatók, ha a kötelezettre nézve a 70. § (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseknél nem kedvezőbbek. 84. § Az okirat kiállítási helyének törvénye határozza meg, hogy az  idegen váltó birtokosa megszerzi-e azt a követelést, amely az okirat kiállításának alapjául szolgált. 85. § (1) Annak az  országnak a  törvénye, ahol az  idegen váltó fizetendő, szabályozza azt a  kérdést, hogy az  elfogadás az összeg egy részére korlátozható-e, és hogy a váltóbirtokos köteles-e részfizetést elfogadni vagy sem. (2) Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a saját váltó fizetésére is. 86. § Az óvás alakját és felvételének határidejét, valamint az  idegen és a  saját váltóra alapozott jogok gyakorlásához vagy fenntartásához szükséges egyéb cselekmények alakját annak az  országnak törvénye szabályozza, amelynek területén az óvást fel kell vétetni, vagy a cselekményt végre kell hajtani. 87. § Annak az országnak a törvénye, ahol az idegen vagy a saját váltó fizetendő, határozza meg azokat az intézkedéseket, amelyeket az idegen vagy a saját váltó elveszése vagy ellopása esetén tenni kell. ÖTÖDIK RÉSZ VÁLTÓPER XIII. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A VÁLTÓPEREKBEN 88. § (1) Váltóra alapított perben a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (2) Váltóperben a bíróság hivatalból veszi figyelembe, ha a) az okirat jogszabályban meghatározott kötelező kellékek hiányában nem váltó, b) a megtérítési igény érvényesítéséhez szükséges óvás hiányzik, c) a beszámítás e törvény alapján kizárt, d) az anyagi jogi kifogás e törvény alapján nem érvényesíthető. (3) A váltóköveteléssel szemben csak a) végrehajtható határozattal megállapított, b) közokiratba foglalt, c) a váltóbirtokos által elismert, vagy d) lejárt váltón alapuló követelést lehet beszámítani. 89. § (1) A váltóper a per tárgyának értékére tekintet nélkül a törvényszék hatáskörébe tartozik. (2) A váltópert a felperes a váltó fizetési helye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatja. (3) A váltóperre az alapjogviszonyban kikötött illetékesség nem terjed ki. 90. § (1) A bíróság a per minden szakaszában – ideértve a perorvoslati eljárásokat is – soron kívül jár el. (2) A bíróság által megállapított határidő – meghosszabbítással együtt – harminc napnál hosszabb nem lehet, kivéve, ha a szakvélemény elkészítése hosszabb határidőt tesz szükségessé. (3) Váltóperben a szünetelés tartama legfeljebb egy hónap. (4) Váltóperben beavatkozásnak és egyesítésnek nincs helye. XIV. FEJEZET ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS 91. § (1) Váltóra alapított keresetet nem váltójogi keresettel nem lehet összekapcsolni. A keresetlevélhez csatolni kell a váltó hiteles másolatát. (2) Az  írásbeli ellenkérelem és beszámítást tartalmazó irat előterjesztésének határideje tizenöt nap. Az  írásbeli ellenkérelem benyújtására előírt határidő meghosszabbítására vonatkozó határidő legfeljebb tizenöt nap. (3) Váltóperben viszontkeresetnek nincs helye. A  beszámítást tartalmazó irathoz vagy nyilatkozathoz csatolni kell az ellenkövetelésről kiállított okiratot vagy elismerő nyilatkozatot; váltó esetében annak hiteles másolatát. (4) A  bíróság a  (3)  bekezdésben foglalt kötelezettség elmulasztása esetén is visszautasítja a  beszámítást tartalmazó iratot vagy nyilatkozatot. (5) A bírósági meghagyással szembeni ellentmondás határideje nyolc nap. 92. § (1) Váltóperben a tárgyalási időköz nyolc nap, a tárgyalás kitűzésére vonatkozó határidő egy hónap. (2) Ha a  bíróság a  perfelvételt perfelvételi tárgyalás mellőzésével kívánja lezárni, a  felek az  erről szóló tájékoztatás kézbesítésétől számított három napon belül kérhetik perfelvételi tárgyalás tartását. (3) Váltóperben nincs helye olyan keresetváltoztatásnak, amelyben a  fél a  keresetével – ideértve a  váltóra alapított beszámítást is – nem váltójogi igényt kíván érvényesíteni. 93. § (1) A bíróság – ha nem rendelte el az eredeti váltó iratokhoz történő csatolását – felhívja a  felperest, hogy az eredeti váltót a tárgyaláson mutassa be. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést a váltóra alapított beszámítás esetén is alkalmazni kell. XV. FEJEZET ÍTÉLET ÉS PERORVOSLATOK 94. § (1) A bíróság a határozatában megállapított kötelezettség teljesítésére háromnapos határidőt szab. (2) A bíróság az  ítéletét annak meghozatalától és kihirdetésétől számított tizenöt napon belül foglalja írásba, az  ítélet meghozatalát és kihirdetését legfeljebb tizenöt napra halasztja el. 95. § (1) Ha a  fellebbezés tárgyaláson kerül elbírálásra, azt úgy kell kitűzni, hogy a  fellebbezésnek az  ellenfél részére történő kézbesítése a  tárgyalás napját legalább nyolc nappal megelőzze, valamint a  tárgyalás az  iratoknak vagy az ellenfél tárgyalás tartását kérő nyilatkozatának a másodfokú bírósághoz érkezésétől számított egy hónapon belül megtartható legyen. (2) A  felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem határideje harminc nap; a  határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. (3) Ha a  felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kerül elbírálásra, azt úgy kell kitűzni, hogy a  felülvizsgálati kérelemnek az ellenfél részére történő kézbesítése a tárgyalás napját legalább nyolc nappal megelőzze. HATODIK RÉSZ ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 96. § Ez a törvény 2018. január 1. napján lép hatályba. 97. § (1) E törvény rendelkezéseit – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a hatálybalépését követően kiállított váltók alapján létrejött váltójogviszonyokra kell alkalmazni. (2) Az ÖTÖDIK RÉSZ rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően indult váltóperekre kell alkalmazni. 98. § A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 145. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: „(6) Az  óvás szabályait megfelelően kell alkalmazni minden olyan esetben, amikor jogszabály közhitelű óvás felvételét követeli meg vagy teszi lehetővé.” 99. § Hatályát veszti a) a Genfben, 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmények kihirdetéséről szóló 1965. évi 1. törvényerejű rendelet 4. § (2) bekezdése és b) a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet. Áder János s. k., Kövér László s. k., köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke