245/2017. (VIII. 29.) Korm. rendelete a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelveiről

245/2017. (VIII. 29.) Korm. rendelete a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelveiről szóló, 2011. május 25-én módosított C(2000)96/FINAL tanácsi határozatának kihirdetéséről és az OECD Multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelvek alapján a Magyar Nemzeti Kapcsolattartó Pont létrehozásáról. A Kormány az  Alaptörvény 15.  cikk (3)  bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében, az  Alaptörvény 15.  cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el: I. FEJEZET A GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS FEJLESZTÉSI SZERVEZET MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOKRA VONATKOZÓ IRÁNYELVEIRŐL SZÓLÓ, 2011. MÁJUS 25-ÉN MÓDOSÍTOTT C(2000)96/FINAL TANÁCSI HATÁROZAT KIHIRDETÉSE 1. § A Kormány a  Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a  továbbiakban: OECD) tagságából eredő kötelezettségének eleget téve az OECD Multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelveiről szóló, 2011. május 25-én módosított C(2000)96/FINAL tanácsi határozatát (a  továbbiakban: Határozat) és az  annak szerves részét képező eljárási iránymutatást és magyarázatot e rendelettel kihirdeti. 2. § A Határozat és az annak szerves részét képező eljárási iránymutatás és magyarázat hiteles angol nyelvű szövege és hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: „Tanácsi határozat az OECD Multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelveiről C/MIN(2011)11/FINAL (2011. május 25.) által módosított C(2000)96/FINAL (2000. június 27.) A TANÁCS TEKINTETTEL a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet 1960. december 14-i Konvenciójára; TEKINTETTEL az  OECD Nemzetközi beruházásokról és multinacionális vállalatokról szóló nyilatkozatára (a  továbbiakban: Nyilatkozat), amelyben a  részes országok kormányai (a  továbbiakban: részes országok) közösen ajánlják a  Multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelvek (továbbiakban: Irányelvek) betartását az  országukban tevékenykedő vagy székhellyel rendelkező multinacionális vállalatokat illetően; FELISMERVE, hogy a  Nyilatkozattal kapcsolatos nemzetközi együttműködésnek minden országra ki kell terjednie, mivel a multinacionális vállalatok működése az egész világra kiterjed; TEKINTETTEL a  Beruházási Bizottság feladat-meghatározására, különösen a  Nyilatkozattal [C/M(95)21-ben megújított C(84)171(Final)] kapcsolatos felelősségére; FIGYELEMBE VÉVE az  1976.  évi Nyilatkozat első felülvizsgálatáról szóló jelentést [C(79)102(Final)], a  Nyilatkozat második felülvizsgálatáról szóló jelentést [C/MIN(84)5(Final)], a Nyilatkozat 1991. évi felülvizsgálatáról szóló jelentést [DAFFE/IME(91)23)], valamint az Irányelvek 2000. évi felülvizsgálatáról szóló jelentést [C(2000)96]; TEKINTETTEL a  Tanács 1984. júniusi, második átdolgozott határozatára [C(84)90], amely 1991 júniusában módosításra [C/MIN(91)7/ANN1] és 2000. június 27-én visszavonásra [C(2000)96/FINAL] került; KÍVÁNATOSNAK TARTVA azon eljárások fejlesztését, amelyek segítségével az  Irányelvekben foglalt kérdésekről konzultációkra kerülhet sor, valamint az Irányelvek hatékonyságának előmozdítását; A Beruházási Bizottság javaslata alapján AZ ALÁBBI HATÁROZATOT HOZZA: I. Nemzeti Kapcsolattartó Pontok 1. A részes országok Nemzeti Kapcsolattartó Pontokat hoznak létre, amelyek népszerűsítő tevékenységekkel, kérdések megválaszolásával és az Irányelvek alkalmazásával kapcsolatos panaszos esetek megoldásában való közreműködéssel növelik az  Irányelvek hatékonyságát, figyelembe véve a  mellékelt Eljárási iránymutatást. Ezekről a  lehetőségekről tájékoztatják az  üzleti szférát, a  munkavállalói szervezeteket, az  egyéb nem kormányzati szervezeteket és más érdekelt feleket. 2. Szükség esetén a  különböző országok Nemzeti Kapcsolattartó Pontjai együttműködnek minden, az Irányelvekre vonatkozó és a tevékenységüket érintő ügyben. Általános eljárásként először nemzeti szinten kezdeményeznek megbeszélést, mielőtt más Nemzeti Kapcsolattartó Pontokkal felveszik a kapcsolatot. 3. A Nemzeti Kapcsolattartó Pontok rendszeresen találkoznak, hogy megosszák tapasztalataikat, valamint beszámoljanak a Beruházási Bizottságnak. 4. A részes országok – figyelembe véve a  belső költségvetési prioritásokat és gyakorlatokat – biztosítják a  Nemzeti Kapcsolattartó Pontok feladatainak hatékony ellátásához szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokat. II. A Beruházási Bizottság 1. A Beruházási Bizottság (a  továbbiakban: Bizottság) időszakonként vagy valamely részes ország kérésére eszmecserét folytat az  Irányelvekben foglalt kérdésekről, valamint az  alkalmazásuk során szerzett tapasztalatokról. 2. A Bizottság időszakonként meghívja az OECD Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottságát (a továbbiakban: BIAC), és az OECD Szakszervezeti Tanácsadó Bizottságát (a továbbiakban: TUAC) (együttesen: a tanácsadó testületek), az  OECD Watch-ot valamint egyéb nemzetközi partnereket is, hogy kifejtsék nézeteiket az  Irányelvekben foglalt kérdésekkel kapcsolatban. Emellett kérésükre eszmecsere is folytatható ezekről a témákról. 3. Az Irányelvekben foglalt kérdések terén a  Bizottság kapcsolatot kezdeményez a  nem részes országokkal, hogy – az  Irányelvekkel összhangban – világszerte elősegítse a  felelős üzleti magatartást és az  egyenlő versenyfeltételek megteremtését. Továbbá együttműködésre törekszik azon nem részes országokkal, amelyek különös érdeklődést mutatnak az Irányelvek és az abban megfogalmazott alapelvek és normák iránt. 4. A Bizottság a  felelős az  Irányelvekben foglaltak pontosításáért. A  pontosítást igénylő panaszos esetekben érintett felek lehetőséget kapnak arra, hogy véleményüket szóban vagy írásban kifejtsék. A  Bizottság nem hoz döntést egyes vállalatok magatartását illetően. 5. A Bizottság eszmecserét folytat a Nemzeti Kapcsolattartó Pontok tevékenységéről, hogy növelje az Irányelvek hatékonyságát, és előmozdítsa a Nemzeti Kapcsolattartó Pontok közötti funkcionális egyenértékűséget. 6. A Bizottság az Irányelvek hatékony működésére vonatkozó felelősségének teljesítése során kellő mértékben figyelembe veszi a mellékelt Eljárási iránymutatást. 7. A Bizottság időszakonként beszámol a  Tanácsnak az  Irányelvekben foglalt kérdésekről. Beszámolóiban számot ad a Nemzeti Kapcsolattartó Pontok beszámolóiról és adott esetben a tanácsadó testületek, az OECD Watch, valamint egyéb nemzetközi partnerek és a nem részes országok észrevételeiről. 8. A Bizottság a  Nemzeti Kapcsolattartó Pontokkal együttműködve proaktív programot követ, amely segíti a  vállalatokat az  Irányelvekben foglalt alapelvek és normák hatékony betartásában. Különösen keresi az  együttműködés lehetőségét a  tanácsadó testületekkel, az  OECD Watch-csal, egyéb nemzetközi partnerekkel és más érdekelt felekkel, hogy ösztönözze a  multinacionális vállalatokat, hogy az  Irányelvek alapján és a fenntartható fejlődés érdekében pozitívan járuljanak hozzá a gazdasági, környezeti és társadalmi fejlődéshez, továbbá hogy segítse a  vállalatokat az  egyes termékekkel, térségekkel, ágazatokkal és iparágakkal összefüggő káros hatások kockázatainak feltárásában és kezelésében. III. A Határozat felülvizsgálata Ez a Határozat időszakonként felülvizsgálatra kerül, amire a Bizottság tesz javaslatot. Eljárási iránymutatás I. Nemzeti Kapcsolattartó Pontok A Nemzeti Kapcsolattartó Pontok (a  továbbiakban: NKP-k) feladata az  Irányelvek hatékonyságának növelése. Az  NKP-k a  funkcionális egyenértékűség céljából a  láthatóság, elérhetőség, átláthatóság és elszámoltathatóság alapvető kritériumainak megfelelően működnek. A. Intézményi keretek A funkcionális egyenértékűség céljának megfelelően és az  Irányelvek hatékonyságának növelésére, a  részes országok rugalmasan alakíthatják ki a  Nemzeti Kapcsolattartó Pontokat, törekedve a  szociális partnerek aktív támogatásának elnyerésére, beleértve az  üzleti szférát, a  munkavállalói és egyéb nem kormányzati szervezeteket, továbbá más érdekelt feleket. Eszerint a Nemzeti Kapcsolattartó Pont: 1. Összetétele és szervezete hatékony alapot teremt az Irányelvekkel kapcsolatos széles kérdéskör kezeléséhez, és lehetővé teszi az NKP pártatlan működését, miközben a részes kormány felé történő elszámoltathatóságát megfelelő szinten tartja. 2. E célkitűzés teljesítése érdekében különböző szervezeti formákat ölthet. Egy NKP állhat egy vagy több minisztérium magas beosztású képviselőiből, lehet vezető beosztású kormányzati tisztviselő vagy egy magas beosztású tisztviselő által irányított kormányzati hivatal, lehet intézményközi vagy független szakértőkből álló csoport. Bevonhatók az üzleti szféra, a munkavállalói és egyéb nem kormányzati szervezetek képviselői is. 3. Kapcsolatot épít és tart fenn az  üzleti szféra, a  munkavállalói szervezetek, valamint minden más olyan érdekelt fél képviselőivel, akik hozzá tudnak járulni az Irányelvek hatékony alkalmazásához. B. Tájékoztatás és népszerűsítés A Nemzeti Kapcsolattartó Pont: 1. Megfelelő eszközökkel ismertté és elérhetővé teszi az Irányelveket, ideértve az online és a nemzeti nyelveken történő tájékoztatást. Adott esetben információt nyújt az  Irányelvekről a  leendő – az  országban befektetni szándékozó külföldi vagy a külföldön befektetni szándékozó hazai – befektetőknek. 2. Felhívja a  figyelmet az  Irányelvekre és azok alkalmazási eljárására, adott esetben együttműködve az  üzleti szférával, a munkavállalói és egyéb nem kormányzati szervezetekkel, valamint más érdekeltekkel. 3. Válaszol a) más Nemzeti Kapcsolattartó Pontok, b) az üzleti szféra, a munkavállalói és egyéb nem kormányzati szervezetek és a nyilvánosság, valamint c) a nem részes országok kormányainak Irányelvekkel kapcsolatos kérdéseire. C. Az Irányelvek alkalmazása panaszos esetekben A Nemzeti Kapcsolattartó Pont pártatlanul, kiszámíthatóan, méltányosan és az  Irányelvek alapelveivel és normáival összeegyeztethetően járul hozzá az  Irányelvek alkalmazásával kapcsolatban felmerülő panaszos esetek megoldásához. A  felmerülő problémák hatékony, időben történő és a  vonatkozó jogszabályoknak megfelelő kezelése érdekében fórumot nyújt, és segíti az  üzleti szférát, a  munkavállalói és egyéb nem kormányzati szervezeteket, valamint más érdekelt feleket. E segítségnyújtás során az NKP: 1. Előzetesen értékeli, hogy a  felmerülő problémák érdemesek-e további vizsgálatra, és válaszol az  érintett feleknek. 2. Amennyiben a  felmerülő problémák további vizsgálatra érdemesek, felajánlja jószolgálati segítségét az  érintett feleknek azok megoldásához. Ennek érdekében az  NKP konzultál a  felekkel, és amennyiben szükséges: a) Kikéri az  illetékes hatóságok és/vagy az  üzleti szféra, a  munkavállalói és egyéb nem kormányzati szervezetek képviselőinek, valamint az illetékes szakértőknek a véleményét; b) Konzultál más érintett ország vagy országok Nemzeti Kapcsolattartó Pontjával; c) Útmutatást kér a Bizottságtól, ha az adott körülmények között kétségei merülnek fel az  Irányelvek értelmezésével kapcsolatban; d) A felek segítése érdekében a  problémák rendezésére megegyezésen alapuló és peren kívüli eszközöket – mint a békéltetés vagy a közvetítés – kínál, és ezek alkalmazását segíti elő – az érintett felek beleegyezése esetén; 3. Az eljárások lezárását és az  érintett felekkel történő egyeztetést követően – figyelembe véve az  üzleti szempontú és más, az  érintettekhez kapcsolódó érzékeny információk védelmének szükségességét – nyilvánosságra hozza az eljárások eredményét: a) Nyilatkozatot bocsát ki, amennyiben úgy dönt, hogy a  felmerült panasz nem érdemes további vizsgálatra. A nyilatkozat legalább a panasz leírását és az NKP döntésének indoklását tartalmazza; b) Jelentést készít, ha a felek a felmerült kérdésekben egyezségre jutottak. A jelentés legalább a panasz leírását, az  NKP által a  felek segítésére kezdeményezett eljárást és a  megállapodás időpontját tartalmazza. A  megállapodás tartalmát csak akkor szükséges belefoglalni, amennyiben ehhez az érintett felek hozzájárulnak; c) Nyilatkozatot bocsát ki, amennyiben a  felek nem jutottak egyezségre, vagy valamelyik fél nem hajlandó részt venni az  eljárásban. A  nyilatkozat tartalmazza legalább: a  felmerült panasz leírását, az  indoklást, hogy miért tartotta az  NKP a  panaszt vizsgálatra érdemesnek, valamint a  felek megsegítésére kezdeményezett NKP eljárást. Az  NKP adott esetben ajánlást tesz az  Irányelvek alkalmazására, amelyet szerepeltet a  nyilatkozatban. Amennyiben szükséges, a  nyilatkozat arra is kitérhet, miért nem jött létre megállapodás. Az NKP idejében értesíti a Bizottságot panaszos eljárásának eredményéről. 4. A felmerült problémák megoldásának elősegítése érdekében megfelelő lépéseket tesz az üzleti szempontú és egyéb érzékeny információk, valamint a panaszos eset további érintettjei érdekeinek védelmére. A 2. pont szerinti eljárás ideje alatt az eljárás bizalmasan kezelendő. Amennyiben az érintett felek az eljárás lezárásáig a  felmerült problémák megoldásáról nem jutottak egyezségre, azokat szabadon kommunikálhatják és megvitathatják. Ugyanakkor az  eljárás során valamely más érintett fél által rendelkezésre bocsátott információ vagy vélemény bizalmas marad, kivéve, ha a  másik fél beleegyezik annak nyilvánosságra hozatalába, vagy az ellentétes lenne a nemzeti jog előírásaival. 5. Amennyiben a panasz nem részes országban merül fel, lépéseket tesz a szóban forgó probléma megértésére, és amennyiben releváns és megvalósítható, ezen eljárásnak megfelelően jár el. D. Beszámolás 1. Minden NKP évente készít beszámolót a Bizottság számára. 2. A beszámoló tartalmazza az  NKP tevékenységének jellegéről és annak eredményeiről szóló információkat, ideértve a panaszos eljárások lefolytatását is. II. A Beruházási Bizottság 1. A Bizottság megvizsgálja az  NKP-któl érkező, tevékenységükkel összefüggő segítségnyújtásra vonatkozó kéréseket, ideértve az Irányelvek adott körülmények közötti értelmezése közben felmerülő kétségeket is. 2. A Bizottság az  Irányelvek hatékonyságának növelése és az  NKP-k funkcionális egyenértékűségének előmozdítása érdekében: a) Megvizsgálja az NKP-k beszámolóit; b) Vizsgálja, hogy a  részes ország, a  tanácsadó testület vagy az  OECD Watch beadványa megalapozott-e valamely NKP kötelezettségeinek teljesítését illetően a panaszos eset kezelésében; c) Mérlegeli pontosítás kibocsátását az  Irányelvek panaszos eset során történő, NKP általi értelmezésének helyességét illetően, ha azzal kapcsolatban részes ország, tanácsadó testület vagy az OECD Watch megalapozott beadványt nyújt be; d) Szükség esetén ajánlásokat tesz az  NKP-k működésének javítása és az  Irányelvek hatékony alkalmazása érdekében; e) Együttműködik nemzetközi partnerekkel; f ) Kapcsolatot kezdeményez az érdekelt, nem részes országokkal az Irányelvekben foglalt kérdésekről és azok alkalmazásáról. 3. A Bizottság az  Irányelvekben foglalt bármely kérdéssel kapcsolatban kérhet és mérlegelhet szakértői véleményt. Ennek érdekében a megfelelő eljárásról a Bizottság dönt. 4. A Bizottság a kötelezettségeit hatékonyan és időben teljesíti. 5. A Bizottságot kötelezettségei teljesítése során az  OECD Titkárság segíti, amely a  Beruházási Bizottság általános irányítása alatt, valamint a Szervezet munkaprogramjának és költségvetésének megfelelően: a) Központi információs pontként szolgál az  NKP-k számára, ha kérdésük merül fel az  Irányelvek népszerűsítésével és alkalmazásával kapcsolatban; b) Összegyűjti és közzé teszi az  NKP-k népszerűsítő tevékenységére és az  Irányelvek panaszos esetekben történő alkalmazására vonatkozó legújabb trendekről és kialakuló gyakorlatokról szóló információkat. A Titkárság egységes beszámoló-formátumot dolgoz ki, hogy támogassa a panaszos esetek naprakész adatbázisának létrehozását és fenntartását, és rendszeresen elemzi ezeket a panaszos eseteket; c) Segíti – különösen az új részes országok NKP-i számára – az egymástól való tanulást (peer learning) szolgáló tevékenységeket, ideértve az  önkéntes szakértői értékelést (voluntary peer evaluation), valamint a  kapacitásfejlesztést, képzést az  Irányelvek alkalmazási eljárásairól, mint a  népszerűsítés továbbá a békéltetés és közvetítés előmozdítása; d) Segíti az NKP-k közötti együttműködést, ha szükséges; és e) Népszerűsíti az  Irányelveket a  megfelelő nemzetközi fórumokon és üléseken, továbbá támogatja az  NKP-k és a  Bizottság erőfeszítéseit az  Irányelvekkel kapcsolatos ismeretek nem részes országokban történő terjesztésében.” Magyarázat az OECD Multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelveinek alkalmazási eljárásaihoz 1. A Tanácsi határozat a  részes országok kötelezettségvállalását tükrözi az  Irányelvek szövegében foglalt ajánlások alkalmazásának elősegítésére. Az  NKP-k és a  Beruházási Bizottság számára szóló Eljárási iránymutatás a Tanácsi határozat mellékletében található. 2. A Tanácsi határozat felsorolja a  részes országok kulcsfontosságú feladatait az  NKP-k vonatkozásában az Irányelvekhez kapcsolódóan, amely az alábbiak szerint foglalható össze: NKP-k létrehozása (amely figyelembe veszi a  Határozathoz csatolt Eljárási iránymutatást) és az érdekelt felek tájékoztatása az Irányelvekhez kapcsolódó lehetőségekről; A szükséges emberi és pénzügyi erőforrások rendelkezésre bocsátása; A különböző országok NKP-i között szükség esetén az együttműködés lehetővé tétele; Az NKP-k rendszeres találkozóinak és a Bizottság számára történő beszámolásnak lehetővé tétele. 3. A Tanácsi határozat a Bizottság Irányelvekhez kapcsolódó feladatait is rögzíti az alábbiak szerint: Eszmecserék szervezése az Irányelvekkel kapcsolatos kérdésekről; Pontosítások szükség szerinti megjelentetése; Eszmecserék folytatása az NKP-k tevékenységéről; Beszámoló az OECD Tanácsnak az Irányelvekről. 4. A Beruházási Bizottság az  az OECD testület, amely az  Irányelvek működésének felügyeletéért felelős. Ez a  felelősség nemcsak az  Irányelvekre vonatkozik, hanem a Nyilatkozat minden elemére (mint a „Nemzeti elbánás”, a  „Nemzetközi befektetések ösztönzői és akadályai”, továbbá az  „Ellentmondó követelmények” című dokumentumok). A  Bizottság annak biztosítására törekszik, hogy a  Nyilatkozat minden egyes elemét tiszteletben tartsák és értsék, és hogy ezek az  elemek egymást kiegészítsék, és egymással összhangban álljanak. 5. A Határozat – az  Irányelvekben foglalt kérdések kapcsán – rendelkezik a  nem részes országokkal való kapcsolat kezdeményezéséről és a velük való együttműködésről, kifejezve ezáltal a felelős üzleti magatartás egyre nagyobb jelentőségét az  OECD-n kívüli országok vonatkozásában. Ez  a  rendelkezés lehetőséget teremt a  Bizottság számára, hogy külön találkozókat szervezzen az  érdeklődő nem részes országokkal az  Irányelvekben foglalt normáknak és alapelveknek valamint azok alkalmazási eljárásainak szélesebb körű megismertetésére. A  Bizottság – az  ide vonatkozó OECD eljárásrendet betartva – be is vonhatja őket bizonyos, a felelős üzleti magatartással kapcsolatos tevékenységekbe vagy projektekbe, ideértve a Bizottság üléseire vagy vállalati felelősségvállalási kerekasztalokra való meghívást is. 6. A proaktív program elősegítése érdekében, a  Bizottság együttműködik az  NKP-kkal, továbbá keresi az  együttműködés lehetőségét a  tanácsadó testületekkel, az  OECD Watch-csal és egyéb nemzetközi partnerekkel. Az NKP-k részére további iránymutatás ezzel kapcsolatban a 18-as pontban található. I. Magyarázat az NKP-knak szóló Eljárási iránymutatáshoz 7. A Nemzeti Kapcsolattartó Pontok fontos szerepet játszanak az Irányelvek ismertségének és hatékonyságának növelésében. Noha a  vállalatok feladata az  Irányelvek betartása a  mindennapi működésük során, a kormányok hozzá tudnak járulni az alkalmazási eljárások hatékonyságának növeléséhez. Ezért a kormányok megállapodtak, hogy jobb iránymutatás szükséges az NKP-k működését és tevékenységeit illetően, például rendszeres ülések és a Bizottság felügyelete révén. 8. A Határozat Eljárási iránymutatásában szereplő számos funkció nem újdonság, hanem az  évek során felhalmozódott tapasztalatot és a  kidolgozott ajánlásokat tükrözi. Egyértelmű megfogalmazásuk átláthatóbbá tette az Irányelvek alkalmazási mechanizmusainak elvárt működését. Az NKP-knak szóló Eljárási iránymutatás négy részre oszlik: intézményi keretek, tájékoztatás és népszerűsítés, panaszos esetekben történő alkalmazás, és beszámoló készítés. 9. Ezt a  négy részt megelőzi egy bevezető bekezdés, amelyik meghatározza az  NKP-k alapvető célját, a „funkcionális egyenértékűség” elgondolásának megvalósításához szükséges alapvető kritériumokkal együtt. Tekintettel arra, hogy a  kormányoknak van mozgásterük az  NKP-k szervezését illetően, az  elvárás az, hogy az  NKP-k látható, elérhető, átlátható és elszámoltatható módon működjenek. Ezek a  kritériumok vezetik az NKP-kat tevékenységük végzésekor, és segítik a Bizottságot is az NKP-k működésének megvitatása során. A funkcionális egyenértékűség alapvető kritériumai az NKP-k tevékenységében Láthatóság: A  Határozattal összhangban, a  részes országok kormányai vállalják, hogy kijelölnek NKP-kat, és tájékoztatják az  üzleti szférát, a  munkavállalói szervezeteket és más érdekelt feleket, ideértve a  nem kormányzati szervezeteket az NKP-khoz kapcsolódó lehetőségek elérhetőségéről az Irányelvek alkalmazása során. A kormányok felé elvárás, hogy az NKP-ikról tájékoztatást adjanak, és vegyenek aktívan részt az Irányelvek népszerűsítésében, ami lehet például ezen eszközről szemináriumok és ülések szervezése. Ezeket a rendezvényeket az üzleti, munkavállalói, nem kormányzati vagy más érdekelt felekkel együttműködve is lehet szervezni, de nem feltétlenül az  összes csoporttal minden alkalommal. Elérhetőség: Az  NKP-k könnyű elérhetősége fontos a  hatékony működésük érdekében. Ez  magában foglalja az  elérhetőség megkönnyítését az  üzleti élet, a  munkavállalói és a  nem kormányzati szervezetek, valamint a nyilvánosság egyéb körei számára. Az elektronikus kommunikáció eszközei ugyancsak elősegíthetik ezt. Az NKP-k hatékonyan és időben eleget tesznek minden megalapozott információ-kérésnek, és eljárnak az érintett felek által felvetett egyedi kérdésekben. Átláthatóság: Az  átláthatóság nagyon fontos követelmény, mivel nagyban hozzájárul az  NKP elszámoltathatóságához és a  nyilvánosság bizalmának elnyeréséhez. Ezért általános elvként fektették le, hogy az  NKP tevékenysége átlátható legyen. Ugyanakkor, amikor az  NKP az  Irányelvek alkalmazása során felajánlja „jószolgálatait” egy panaszos eljárás keretében, a  hatékonyság érdekében megfelelő lépéseket tesz az  eljárás bizalmasságának biztosítására. Az  eljárás eredménye viszont megfelel az  átláthatósági követelményeknek, kivéve, ha a bizalmas információk megőrzése szolgálja inkább az Irányelvek hatékony alkalmazását. Elszámoltathatóság: Az  NKP-k egyre aktívabb szerepe az  Irányelvek ismertségének növelésében, valamint az  a  lehetőség is, hogy segíteni tudnak a  vállalatok és azok tevékenységi területének közössége közötti kényes kérdések rendezésében, ráirányítja az  NKP-k tevékenységére a  nyilvánosság figyelmét. Nemzeti szinten a  parlamentek is szerephez juthatnak. Az  NKP-k éves beszámolói és a  rendszeres NKP ülések lehetőséget kínálnak az  NKP-kal kapcsolatos tapasztalatok megosztására és a „legjobb gyakorlatok” ösztönzésére. A  Bizottság eszmecseréket is szervez tapasztalatcsere céljából és az NKP-k működési hatékonyságának felmérésére. Intézményi keretek 10. Elvárás, hogy az  NKP vezetése keltsen bizalmat a  társadalmi partnerekben és egyéb érdekelt felekben, továbbá segítse elő az Irányelvek széleskörű ismertségét. 11. A kormányok az  NKP-k feladatellátásának támogatására létrehozhatnak több érdekelt felet tömörítő tanácsadói vagy felügyeleti szervet is függetlenül az általuk választott NKP szerkezettől. 12. Az NKP-knak – összetételüktől függetlenül – feladata kapcsolatrendszer kiépítése és fenntartása az  üzleti szféra, a  munkavállalói szervezetek, más nem kormányzati szervezetek, valamint egyéb érdekelt felek képviselőivel. Tájékoztatás és népszerűsítés 13. Az NKP tájékoztatással és népszerűsítéssel kapcsolatos feladatai alapvető fontosságúak az  Irányelvek ismertségének növelésében. 14. Az NKP-k növelik az Irányelvek ismertségét és azt online, illetve más megfelelő eszközökkel (például nemzeti nyelveken) elérhetővé teszik, Az angol és francia verziók rendelkezésre állnak az OECD-nél, és az  Irányelvek weboldalára mutató internetes linkek használata erősen javasolt. Az  NKP-k adott esetben információt nyújtanak az  Irányelvekről a  leendő – az  országban befektetni szándékozó külföldi vagy a  külföldön befektetni szándékozó hazai – befektetőknek is. 15. Az NKP-k tájékoztatást adnak az  eljárásokról, amelyeket a  feleknek követniük kell a  panaszos eset benyújtásakor vagy lefolytatásakor. Ebbe bele tartoznak a  panaszos eset kezdeményezéséhez szükséges információkról szóló tanácsok, a panaszos esetben érintett felekkel szembeni követelmények (ilyen például a titoktartás) valamint az NKP által követett eljárások és irányadó időkeretek. 16. Az Irányelvekre történő figyelemfelhívás érdekében az  NKP-k sokféle szervezettel és egyénnel együttműködnek, ideértve adott esetben az üzleti szférát, a munkavállalói szervezeteket, a nem kormányzati szervezeteket és más érdekelt feleket. Ezeknek a  szervezeteknek jelentős szerepük van az  Irányelvek népszerűsítésében, és erre az  intézményi hálózatuk lehetőséget kínál, amellyel, ha élnek, nagyban felerősíti az NKP-k ilyen irányú erőfeszítéseit. 17. Az NKP-któl elvárt másik alaptevékenység a  megalapozottan benyújtott kérdések megválaszolása. Ebben a tekintetben három csoport emelhető ki: i) más NKP-k (a Határozat tartalmaz egy erre vonatkozó bekezdést); ii)  az  üzleti szféra, a  munkavállalói szervezetek, egyéb nem kormányzati szervezetek és a  nyilvánosság; és iii) a nem részes országok kormányai. Proaktív program 18. A Beruházási Bizottság proaktív programjával összhangban, az NKP-k rendszeres kapcsolatot tartanak –  ide értve a találkozókat is – a szociális partnerekkel és egyéb érdekelt felekkel annak érdekében, hogy: a) áttekintsék a  felelős üzleti magatartással kapcsolatos új fejleményeket és kialakulóban lévő gyakorlatokat; b) támogassák a  vállalatok lehetséges pozitív hozzájárulását a  gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődéshez; c) adott esetben részt vegyenek olyan közös kezdeményezésekben, amelyek során azonosítják és kezelik bizonyos termékekkel, régiókkal, szektorokkal vagy iparágakkal kapcsolatos káros hatások kockázatait. Egymástól való tanulás (peer learning) 19. Túl azon, hogy hozzájárulnak az Irányelvek hatékonyságának növelését célzó bizottsági munkához, az NKP-k részt vesznek közös egymástól való tanulási tevékenységekben is. Különösen ajánlott a  horizontális és tematikus szakértői felülvizsgálatokban (peer review) és az  önkéntes NKP szakértői értékelésekben (peer evaluation) való részvétel. Az  ilyen egymástól való tanulás megvalósítható az  OECD ülések vagy az  NKP-k közötti közvetlen együttműködés révén. Alkalmazás panaszos esetekben 20. Amennyiben panaszos eseteknél az  Irányelvek alkalmazásával kapcsolatban kérdések merülnek fel, az NKP-tól elvárt, hogy segítsen ezek megoldásában. Az Eljárási iránymutatás ezen része a panaszos esetek kezeléséhez nyújt iránymutatást az NKP-knak. 21. A panaszos eljárás hatékonysága az  eljárásokban érintett valamennyi fél jóhiszemű magatartásán múlik. A  jóhiszemű magatartás ebben az  értelemben azt jelenti, hogy a  felek időben válaszolnak, a  titoktartási kötelezettséget – ahol az  szükséges – tiszteletben tartják, tartózkodnak az  eljárás hamis színben történő feltüntetésétől, valamint az  eljárásban részt vevő felek fenyegetésétől vagy velük szembeni szankciók bevezetésétől, továbbá ténylegesen azzal a céllal vesznek részt a folyamatban, hogy a felmerült problémákra az Irányelvekkel összhangban lévő megoldást találjanak. A panaszos esetekre vonatkozó vezérelvek 22. A funkcionális egyenértékűség alapvető kritériumaival összhangban, az NKP-k a panaszos eseteket az alábbi módon kezelik: Pártatlanul: Az NKP-k pártatlanságot biztosítanak a panaszos esetek megoldása során. Kiszámíthatóan: Az  NKP-k biztosítják a  kiszámíthatóságot azáltal, hogy egyértelmű és a  nyilvánosság számára elérhető tájékoztatást nyújtanak a  panaszos esetek megoldásában betöltött szerepükről, ideértve a  jószolgálati tevékenység nyújtását, a  panaszos eljárás szakaszait az  irányadó időkeretekkel együtt és azt a  lehetséges szerepet, amit a  felek között elért egyezségek végrehajtásának nyomon követésében betölthetnek. Méltányosan: A  NKP-k biztosítják, hogy a  felek tisztességes és méltányos módon vehessenek részt az eljárásban, például úgy, hogy az eljárást érintő információforrásokhoz ésszerű feltételek mellett nyújtanak hozzáférést. Összeegyeztethetően az  Irányelvekkel: Az  NKP-k az  Irányelvek alapelveivel és normáival összhangban működnek. Az NKP-k közötti egyeztetés panaszos esetekben 23. Általában azon ország NKP-ja foglalkozik a  problémával, ahol az  felmerül. A  részes országok esetében ezeket a  problémákat először nemzeti szinten vitatják meg, és szükség szerint folytatják kétoldalú keretek között. A  fogadó ország NKP-ja egyeztet az  anyaország NKP-jával azon erőfeszítései során, hogy a  feleket az  ügy megoldásában támogassa. Az  anyaország NKP-ja mindent megtesz, hogy kellő időben, megfelelő támogatást nyújtson, amennyiben ezt a fogadó ország NKP-ja kéri tőle. 24. Amennyiben probléma merül fel egy vállalat olyan tevékenységével kapcsolatban, amelyet több részes országban folytat, vagy különböző részes országokban letelepedett konzorciumi, vegyes vállalati, vagy más hasonló formában szerveződött vállalatcsoport tevékenységével kapcsolatban, az  érintett NKP-k konzultálnak, hogy megegyezzenek, melyik NKP lesz a  vezető a  felek segítésében. Az  NKP-k kérhetnek segítséget a  Beruházási Bizottság elnökétől egy ilyen egyezség elérése céljából. A  vezető NKP egyeztet a  többi érintett NKP-val, akik – a  vezető NKP kérése esetén – megfelelő segítséget nyújtanak. Amennyiben a  felek nem tudnak egyezségre jutni, a vezető NKP a  többi érintett NKP-val egyeztetve hozza meg a végső döntést. Előzetes értékelés 25. Amikor az NKP az előzetes értékelés során felméri, hogy a felmerült probléma érdemes-e további vizsgálatra, megállapítja, hogy a  probléma jóhiszemű-e és releváns-e az  Irányelvek alkalmazása szempontjából. E tekintetben az NKP az alábbiakat veszi figyelembe: az érintett fél kiléte és az ügyben való érintettsége; a probléma megalapozott-e és érdemi-e; látszik-e kapcsolat a vállalat tevékenységei és a panaszos esetben felmerült probléma között; az alkalmazható jogszabályok és eljárások relevanciája, ideértve a bírósági ítéleteket is; hogyan kezeltek vagy kezelnek hasonló eseteket más hazai vagy nemzetközi eljárásokban; hozzájárulna-e az Irányelvek céljaihoz és hatékonyságához a panaszos eset vizsgálata. 26. Amikor az  NKP hasonló, párhuzamosan futó belföldi vagy nemzetközi eljárásoknak a  panaszos esetre vonatkozó jelentőségét értékeli, nem dönt csupán azért úgy, hogy a  probléma nem érdemel további vizsgálatot, mert párhuzamos eljárás is folyt, folyik vagy hozzáférhető az  érdekelt felek számára. Az  NKP azt mérlegeli, hogy a  jószolgálati segítségének felajánlása pozitívan járulhat-e hozzá a  felmerült probléma megoldásához, és nem okoz-e egyik érdekelt félnek sem jelentős sérelmet a  másik eljárásban, illetve nem eredményez-e bírósági eljárást sértő helyzetet. A  mérlegelés során az  NKP figyelembe veheti más NKP-k gyakorlatát, és szükség esetén konzultálhat azokkal az intézményekkel, ahol a párhuzamos eljárást folytatják vagy folytathatnák. A  felek is segítséget nyújtanak az  NKP-knak a  mérlegelési folyamathoz úgy, hogy biztosítják a párhuzamos eljárással kapcsolatos érdemleges információkat. 27. Az előzetes értékelést követően az NKP választ ad az érintett feleknek. Amennyiben az NKP úgy dönt, hogy probléma nem érdemes további vizsgálatra, értesíti a feleket döntésének okairól. Segítségnyújtás a felek részére 28. Amennyiben a  felmerült problémák további vizsgálatra érdemesek, az  NKP további megbeszéléseket folytat az érintett felekkel, és felajánlja a „jószolgálatait” azzal a céllal, hogy informális módon hozzájáruljon a  probléma megoldásához. Adott esetben az  NKP-k a  C-2a)–C-2d)  pontokban leírtak alapján járnak el. Ide tartozhat az  illetékes hatóságok, illetve az  üzleti szféra, a  munkavállalói szervezetek, a  nem kormányzati szervezetek képviselői és a  szakértők véleményének kikérése is. Segíthet a  probléma megoldásában a  más országok NKP-ival való egyeztetés, illetve az Irányelvek értelmezésével kapcsolatban kért iránymutatás. 29. A jószolgálati tevékenysége keretében, az NKP – amennyiben indokolt az adott probléma esetében – felajánl vagy elérhetővé tesz megegyezésen alapuló és peren kívüli eljárásokat, mint a békéltetés vagy a közvetítés, hogy segítse az  adott probléma kezelését. A  békéltető és közvetítő eljárások elfogadott gyakorlatával összhangban ezek az eljárások csak akkor alkalmazhatók, ha azzal az érintett felek egyetértenek és vállalják az eljárásban való jóhiszemű részvételt. 30. A jószolgálat felajánlásakor az NKP-k tehetnek az érintett felek kilétét védő lépéseket, amennyiben jó okuk van feltételezni, hogy ennek az  információnak a  közzététele hátrányos helyzetbe hozhatna egy vagy több felet. Ez  lehet olyan körülmény, amikor szükséges egy vagy több fél kilétének az  érintett vállalat elől való elhallgatása. Az eljárások lezárása 31. Az NKP-k a  panaszos esetek eredményét – az  Eljárási iránymutatás C-3 és C-4 pontjainak megfelelően  – mindig nyilvánosságra hozzák. 32. Amennyiben az  NKP az  előzetes értékelést követően úgy határoz, hogy a  panaszos esetben felmerült probléma nem érdemes további vizsgálatra, az  érintett felekkel való egyeztetést követően nyilvánosan elérhető nyilatkozatot bocsát ki, figyelembe véve az üzleti szempontból és egyébként érzékeny információk bizalmassága megőrzésének igényét. Amennyiben az NKP úgy véli, hogy az előzetes értékelés eredményét figyelembe véve méltánytalan lenne a  döntéséről szóló nyilatkozatában valamely fél kilétét nyilvánosan felfedni, megfogalmazhatja nyilatkozatát úgy, hogy abban megóvja az adott fél kilétét. 33. Az NKP nyilvánosságra hozhatja azt a  döntését is, hogy a  felmerült probléma érdemes további vizsgálatra, továbbá jószolgálati felajánlását az érintett felek irányába. 34. Ha az érintett felek egyezségre jutnak a felmerült probléma kapcsán, megállapodásukban megfogalmazzák, hogyan és milyen mértékben teszik nyilvánosan elérhetővé megállapodásuk tartalmát. Az NKP – a  felekkel egyeztetve – nyilvánosságra hozza az eljárás eredményéről szóló jelentést. A  felek megegyezhetnek abban is, hogy az  NKP segítségét kérik a  megállapodásuk végrehajtásának nyomon követésében, amit az  NKP a felekkel egyeztetett feltételek szerint tehet meg. 35. Amennyiben az  érintett felek nem jutottak egyezségre a  felmerült problémák kapcsán, vagy amennyiben az NKP úgy találja, hogy a panaszos eljárásban részt vevő egy vagy több fél nem hajlandó elkötelezni magát vagy jóhiszeműen részt venni az  eljárásban, az  NKP nyilatkozatot bocsát ki, és adott esetben ajánlásokat tesz az  Irányelvek alkalmazására. Ez  az  eljárás világossá teszi, hogy az  NKP akkor is kibocsát nyilatkozatot, ha külön ajánlásra nincs szükség. A  nyilatkozat tartalmazza az  érintett felek kilétét, a  felmerült kérdéseket, az  időpontot, amikor az  NKP elé kerültek a  problémák, az  NKP által tett bármely ajánlást és az  NKP által helyénvalónak tartott bármely észrevételt azokról az  okokról, amelyek miatt az  eljárás nem vezetett egyezséghez. 36. Az NKP lehetőséget biztosít a felek számára, hogy a nyilatkozat tervezetét véleményezhessék. Mindazonáltal a  nyilatkozat az  NKP nyilatkozata, és az  NKP belátására van bízva, hogy megváltoztatja-e a  nyilatkozat tervezetet a  felek észrevételei alapján. Amennyiben az  NKP ajánlásokat tesz a  felek számára, bizonyos körülmények között célravezető lehet, ha az NKP nyomon követi a felek válaszlépéseit ezekre az ajánlásokra. Amennyiben az NKP helyénvalónak tartja az ajánlásai nyomon követését, úgy ennek az  időkeretét is rögzíti a nyilatkozatában. 37. Az NKP-k által az eljárások eredményeiről nyilvánosságra hozott nyilatkozatok és jelentések fontosak lehetnek a kormányprogramok és szakpolitikák alakítása során. A szakpolitikák koherenciájának erősítése érdekében, az  NKP-kat arra ösztönzik, hogy nyilatkozataikról és jelentéseikről tájékoztassák az  érintett kormányzati intézményeket, ha azok az  NKP tudomása szerint az  adott intézmények szakpolitikái és programjai szempontjából fontosak lehetnek. Ez a rendelkezés nem változtat az Irányelvek önkéntes jellegén. Átláthatóság és titoktartás 38. Az átláthatóság az  NKP-k működésében a  nyilvánossággal való kapcsolattartás általános elveként ismert (lásd a  9.  pontot az „Alapvető kritériumokról” szóló részben). Mindazonáltal, az  Eljárási iránymutatás C-4-es pontja elismeri, hogy bizonyos körülmények között fontos a  titoktartás. Az  NKP megfelelő lépéseket tesz az üzleti szempontból érzékeny információk védelme érdekében. Ugyanígy, egyéb információk, mint például az eljárásban érintett egyének kiléte is bizalmasan kezelendő az Irányelvek hatékony alkalmazása érdekében. Egyértelmű, hogy az eljárások a felek által elővezetett tényeken és érveléseken alapulnak. Ugyanakkor fontos megfelelő egyensúlyt teremteni az  átláthatóság és a  titoktartás között, hogy az  Irányelvek eljárásai iránti bizalom kialakuljon, és segítse azok hatékony alkalmazását. Következésképpen, amíg a  C-4-es pont nagy vonalakban felvázolja, hogy az alkalmazással kapcsolatos eljárások általában bizalmasak, addig az eljárások eredményei általában átláthatók. A nem részes országokban felmerülő problémák 39. Amint az  a  „Koncepció és alapelvek” című fejezet 2.  pontjában szerepel, a  vállalatokat mindenhol arra ösztönzik, hogy kövessék az Irányelveket akárhol is tevékenykednek, figyelembe véve minden egyes fogadó ország sajátos körülményeit. Abban az esetben, ha nem részes országban merülnek fel az Irányelvekkel kapcsolatos problémák, az  anyaországi NKP-k lépéseket tesznek a  felvetett kérdések megértése céljából. Bár nem mindig megoldható, hogy az  NKP az  összes vonatkozó információhoz hozzáférjen vagy összehozza az  összes érintett felet, azért a  helyzete lehetővé teheti, hogy információkat kérjen és egyéb tényfeltáró tevékenységeket folytasson. Ilyen lépés lehet például az  anyaországbéli vállalat vezetésével, illetve szükség esetén, a nem részes ország nagykövetségeivel és kormánytisztviselőivel való kapcsolatfelvétel. A fogadó országok jogszabályaival, előírásaival, szabályaival vagy szakpolitikáival fennálló ütközések az  Irányelvek hatékony alkalmazását panaszos eseteknél nehezebbé tehetik, mint a  részes országokban. Ahogy az  az „Általános elvek” fejezet magyarázatában említésre kerül, míg az  Irányelvek számos esetben túlmutatnak a  jogszabályokon, nem szabad és nem is cél egy vállalatot olyan helyzetbe hozni, ahol egymásnak ellentmondó követelményeknek kellene megfelelnie. Az érintett felek tájékoztatást kapnak az  Irányelvek nem részes országokban történő alkalmazásában rejlő korlátokról. A nem részes országokban felvetődő, Irányelvekkel kapcsolatos kérdéseket az  NKP találkozókon is meg lehet vitatni annak érdekében, hogy a  nem részes országokban felmerülő kérdések kezelésében szakértelem alakuljon ki. Irányadó időkeretek 40. A panaszos eljárás három szakaszból áll: 1. Előzetes értékelés és döntés a  feleknek felajánlandó jószolgálati segítségről: Az  NKP-k törekednek az előzetes értékelés három hónapon belül történő befejezésére, bár további időre is szükség lehet a megalapozott döntéshez szükséges információk összegyűjtéséhez. 2. Segítségnyújtás a  felek részére a  felmerült problémák megoldása érdekében tett erőfeszítéseikhez: Amennyiben egy NKP a  jószolgálatai felajánlásáról dönt, törekszik megkönnyíteni a  problémák időben történő megoldását. Elismerve, hogy a  jószolgálat – például a  közvetítés és a  békéltetés  – révén történő előrehaladás, végül is az érintett feleken múlik, az NKP – a  felekkel való egyeztetést követően  – ésszerű időkeretet állít fel a  felek közötti megbeszélésekre a  felmerült problémák megoldása érdekében. Amennyiben nem sikerül egyezségre jutni az adott időkereten belül, az NKP egyeztet a felekkel a nekik nyújtott segítség folytatásának hasznosságáról. Amennyiben az NKP arra a következtetésre jut, hogy az eljárás folytatása várhatóan eredménytelen lesz, az eljárást lezárja, és elkészíti a nyilatkozatát. 3. Az eljárások lezárása: Az  NKP a  nyilatkozatát vagy a  jelentését az  eljárás lezárását követő három hónapon belül kibocsátja. 41. Általános elvként az  NKP-k törekednek az  eljárás lezárására a  panaszos eset benyújtásától számított 12 hónapon belül. Tény azonban, hogy szükség lehet ezen időkeret meghosszabbítására, amennyiben a körülmények ezt követelik, például, ha a problémák nem részes országban merülnek fel. Beszámoló a Beruházási Bizottságnak 42. Az NKP-k fontos feladata a  beszámoló készítés, ami segíti a  tudásbázis és az  alapvető kompetenciák felépítését, elősegítve az  Irányelvek hatékonyságának növelését. Ennek fényében az  NKP-k beszámolnak a  Beruházási Bizottságnak abból a  célból, hogy az  OECD Irányelvekről szóló éves beszámolóba bekerüljön információ a  felek által kezdeményezett összes panaszos esetről, ideértve azokat, amelyek az  előzetes értékelés fázisában vannak, azokat, amelyekre kiterjedt a  jószolgálati felajánlás, és a  megbeszélések folyamatban vannak, valamint azokat, amelyekre az  NKP az  előzetes értékelést követően nem terjesztette ki jószolgálati ajánlatát. A  panaszos eseteket érintő tevékenységekről szóló beszámolókban az  NKP-k megfelelnek a C-4-es pontban meghatározott átláthatósági és titoktartási szempontoknak. II. Magyarázat az Eljárási iránymutatáshoz a Beruházási Bizottság részére 43. A Tanácsi határozathoz kapcsolódó Eljárási iránymutatás a  Bizottság részére feladatainak teljesítéséhez további iránymutatással szolgál, beleértve az alábbiakat: feladatainak hatékony és időben történő teljesítése; az NKP-któl érkező segítségkérések mérlegelése; eszmecserék szervezése az NKP-k tevékenységéről; a nemzetközi partnerektől és szakértőktől való tanácskérés lehetőségének biztosítása. 44. Az Irányelvek nem kötelező jellege kizárja, hogy a  Bizottság jogi vagy kvázi-jogi testületként működjön. Az NKP-k megállapításai és nyilatkozatai (kivéve az  Irányelvek értelmezéseit) sem vitathatók a Bizottsághoz fordulva. A  rendelkezést, amely szerint a  Bizottság nem vonhat le következtetéseket az  egyes vállalatok viselkedésével kapcsolatban, maga a Határozat tartja fenn. 45. A Bizottság megvizsgálja az  NKP-któl érkező segítségnyújtási kéréseket, ideértve az  Irányelvek adott körülmények közötti értelmezése közben felmerülő kétségeket. Jelen pont a  Tanácsi határozathoz kapcsolódó Eljárási iránymutatás NKP-kra vonatkozó C-2c)  pontját tükrözi, amelyben az  NKP-kat arra kérik, hogy forduljanak útmutatásért a  Bizottsághoz, ha az  adott körülmények között kétségük merül fel az Irányelvek értelmezésével kapcsolatban. 46. A Bizottság az  NKP tevékenységek megvitatása során – amennyiben szükséges – tehet ajánlásokat azok működésének javítására, ideértve az Irányelvek hatékony alkalmazását is. 47. A Bizottság mérlegeli azt a  részes ország, tanácsadó testület vagy az  OECD Watch által benyújtott, megalapozott beadványt is, amely szerint egy NKP nem teljesítette az  Irányelvek alkalmazása során a  panaszos esetekkel kapcsolatos eljárási feladatait. Ez  kiegészíti az  Eljárási iránymutatás azon részének rendelkezéseit, amely az NKP-k tevékenységeiről szóló beszámolásra vonatkozik. 48. Az Irányelvek jelentésének pontosítása multilaterális szinten a  Bizottság kulcsfontosságú feladata marad annak biztosítása érdekében, hogy az Irányelveket ne értelmezzék különbözőképpen az egyes országokban. A  Bizottság mérlegeli azokat a  részes ország, tanácsadó testület vagy az  OECD Watch által benyújtott megalapozott beadványokat is, amelyek az  NKP-k Irányelvekre vonatkozó értelmezésének a  Bizottság értelmezésével való összhangjára vonatkoznak. 49. Annak érdekében, hogy kapcsolatot kezdeményezzen nem részes országokkal az  Irányelvekben foglalt kérdésekről, a  Bizottság meghívhat érdeklődő nem részes országokat az  üléseire, az  éves vállalati felelősségvállalási kerekasztal beszélgetéseire, valamint a  felelős üzleti magatartásról szóló konkrét projektekhez kapcsolódó ülésekre. 50. Végezetül, a Bizottság felkérhet szakértőket, hogy foglalkozzanak tágabb témákkal (például a gyerekmunka vagy az  emberi jogok) vagy egyedi kérdésekkel és azokról számoljanak be, vagy javítsák az  eljárások hatékonyságát. E célból a Bizottság felkérhet belső OECD szakértőket, nemzetközi szervezeteket, a tanácsadó testületeket, nem kormányzati szervezeteket, a  tudományos élet képviselőit és másokat. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezzel nem jön létre olyan fórum, amely egyedi esetek megoldására szolgál.” II. FEJEZET A MAGYAR NEMZETI KAPCSOLATTARTÓ PONT 1. Feladatok 3. § (1) A  Kormány a  Határozat alapján létrehozza a  Határozatban foglalt OECD Multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelvek (a továbbiakban: Irányelvek) Magyar Nemzeti Kapcsolattartó Pontját (a továbbiakban: MNKP). (2) Az MNKP a) elősegíti az Irányelvek széles körben történő megismertetését, b) válaszol az Irányelvekkel kapcsolatos kérdésekre, c) részt vesz az OECD Felelős Üzleti Magatartás Munkacsoport ülésein és munkájában, d) évente jelentést készít a  Kormány számára az  MNKP és az  OECD Felelős Üzleti Magatartás Munkacsoport munkájáról, e) közreműködik a felelős üzleti magatartás ösztönzését szolgáló kormányzati munkában, f ) eljár a panasszal indult eljárásokban. 2. Az MNKP működése 4. § (1) Az MNKP hatásköre a Magyarországon székhellyel, telephellyel vagy fiókteleppel rendelkező, több ország területére kiterjedő tevékenységet folytató gazdasági szervezetekre (a  továbbiakban: multinacionális vállalat) terjed ki. Az  MNKP a  gazdaságpolitikáért felelős miniszter (a  továbbiakban: miniszter) által vezetett minisztériumban (a továbbiakban: minisztérium) működik. (2) Az MNKP eljárása a felek önkéntes alávetésén alapul, az MNKP által az eljárás végén kiadott nyilatkozat joghatással nem bír. (3) Az MNKP eljárásának nyelve a magyar és az angol. (4) Az MNKP-t a miniszter által kijelölt állami vezető vezeti. (5) Az  MNKP tagjai központi államigazgatási szervnél kormányzati szolgálati jogviszonyban álló személyek lehetnek, akik közül legalább egy főnek rendelkeznie kell jogi szakvizsgával. (6) Az  MNKP vezetője az  MNKP munkájába külső szakértőket is bevonhat, különös tekintettel a  munkaadók, munkavállalók és nem-kormányzati szervezetek képviselőire. (7) A  minisztérium saját éves költségvetéséből biztosítja az  MNKP működéséhez szükséges pénzügyi források rendelkezésre állását, különös tekintettel a  panaszos esetek jószolgálati megoldásához esetlegesen szükséges költségekre. (8) Az MNKP – a Határozat alapján és a miniszter jóváhagyásával – ügyrendjét maga állapítja meg. 3. Panasz 5. § (1) Az MNKP eljárása a panasz benyújtásával indul. A panasz benyújtására természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogosult, aki vagy amely be tudja mutatni a  felvetett panasszal kapcsolatos jogos érdekét, és rendelkezik a felvetett panaszra vonatkozó megfelelő információkkal. (2) A panaszt az MNKP-nál multinacionális vállalat magyarországi tevékenységével vagy magyar multinacionális vállalat külföldi tevékenységével kapcsolatban lehet kezdeményezni az  Irányelvek egy vagy több pontjának feltételezett megsértése esetén. (3) A panaszt írásban kell benyújtani. (4) A panasz kötelező tartalmi elemei: a) a benyújtó neve, címe, e-mail címe; b) a sérelmezett magatartást kifejtő multinacionális vállalat neve, címe; c) a  sérelmezett magatartás helye, ideje, leírása, a  sérelmezett magatartás megszüntetése érdekében történt előzmények bemutatása; d) az Irányelvek azon rendelkezésének megjelölése, amelyre a panaszos a panaszt alapozza; e) annak megfogalmazása, hogy a panaszos milyen változást, illetve célt szeretne elérni. (5) Öt évnél régebben történt esetre vonatkozó panasz benyújtása esetén eljárás csak abban esetben indul, ha az az Irányelvek érvényesülését kiemelten segíti. 4. Az MNKP eljárása 6. § (1) A panasz benyújtását követően az MNKP megvizsgálja, hogy a panasz alkalmas-e további vizsgálatra. Ennek során vizsgálja a) a panaszos kilétét és az ügyben való érintettségét; b) a probléma súlyát és megalapozottságát; c) a panasz jóhiszeműségét; d) a multinacionális vállalat tevékenysége és a felmerült probléma közötti kapcsolatot; e) az alkalmazható jogszabályok és eljárások relevanciáját, beleértve az esetleges bírósági döntéseket is; f ) a hasonló esetek kezelését más hazai és nemzetközi eljárásokban; g) azt, hogy a panaszos eset kezelése mennyiben járulhat hozzá az Irányelvek céljaihoz és hatékonyságához. (2) Ha az  MNKP a  benyújtott panasz vizsgálatát vállalja, megegyezés létrehozása céljából jószolgálati tevékenységet ajánl fel, és az eljárás megindulásáról tájékoztatást tesz közzé. A jószolgálati tevékenységhez szükség szerint külső szakértői segítséget vesz igénybe. A  tájékoztatás az  MNKP honlapján és az  OECD panaszos eseteket összefoglaló internetes oldalán történik. 7. § Az  MNKP az  eljárás lezárásakor a  létrejött egyezségről jelentést, vagy megegyezés hiányában vizsgálatának eredményeiről, megoldásra irányuló javaslatairól nyilatkozatot tesz közzé honlapján és az OECD panaszos eseteket összefoglaló internetes oldalán. III. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 8. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba. Orbán Viktor s. k., miniszterelnök