45/2019. (IX. 25.) AM rendelete az állattenyésztés részletes szabályairól.

45/2019. (IX. 25.) AM rendelete az állattenyésztés részletes szabályairól. Az állattenyésztés szabályozásához szükséges törvényi szintű rendelkezésekről szóló 2019. évi LVI. törvény 9.  § (2)  bekezdés a)–e) pontjában, az 57. § tekintetében a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 38. § (3) bekezdésében, az 58.  § tekintetében a  mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény 81. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a  Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet 79.  § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. A rendelet hatálya 1. § (1) E  rendelet hatálya az  állattenyésztésről szóló 188/2019. (VII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Átr.) 1.  § (1) bekezdésében meghatározott állatfajok tenyésztésére terjed ki. (2) E  rendelet rendelkezéseit a szarvasmarha, a zebu, a bivaly, a házisertés, a  juh, a kecske, a  ló és a szamár esetében akkor kell alkalmazni, ha a 2016/1012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz. (3) A IV. fejezet előírásait nem kell alkalmazni a) a  friss sperma üzemen belüli termelésére és annak kizárólag a  saját állatállomány termékenyítésére való felhasználására, kivéve, ha az szolgáltatási, illetve köztenyésztési célból történik; b) a  Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (a továbbiakban: NÉBIH) által minőségbiztosítási céllal üzemeltetett, kereskedelmi tevékenységet nem folytató szaporítóanyag-elkülönítő lerakatra. 2. Értelmező rendelkezések 2. § (1) E rendelet alkalmazásában 1. donor: az  agrárpolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által elismert tenyésztőszervezet (a  továbbiakban: tenyésztőszervezet) által embrióátültetési programban petesejt-, illetve embriótermelésre kijelölt nőivarú állat; 2. embrió: az állat korai fejlődési stádiuma, ameddig azt egy recipiens állatba át lehet ültetni; 3. ex-situ megőrzés: a  fajta kialakulásakor jellemző, eredeti tartási, takarmányozási vagy szelekciós feltételektől eltérő állattartási technológiák és művi eljárások alkalmazása a tenyészállatnevelésben és a tenyésztésben; 4. génbank: a  szaporítóanyag és genetikai minta laboratóriumi körülmények közötti megőrzése céljából létrehozott in-vitro tároló; 5. hal eredetigazolás: az  üzemeltető által kiállított, a  halkeltető állomásról származó haltétel eredetét igazoló okirat; 6. haltétel: azonos fajú, azonos fajtájú, azonos korosztályú halak azon csoportja, amely értékesítése, illetve szállítása egy szállítóeszközön azonos időben történik; 7. INTRA/KÁBO szám: az Európai Unió által működtetett TRACES rendszer által képzett, az Európai Unión Belüli Bizonyítványok/Közös Egészségügyi Beléptetési Okmányok azonosítására kiadott szám; 8. in-situ megőrzés: a  fajta kialakulásakor jellemző, eredeti tartási, takarmányozási és szelekciós feltételek biztosítása a génmegőrzés során; 9. in-vitro megőrzés: szaporítóanyag, genetikai minta megőrzése laboratóriumi körülmények között; 10. in-vivo megőrzés: a fajta, illetve a fajta genetikai állományának élő egyedek útján történő megőrzése; 11. kiviteli származási igazolás: a  tenyészállat és a  szaporítóanyag tenyésztési adatairól a  törzskönyv vagy a  tenyésztési főkönyv alapján kiállított közokirat, amely az  állat származásának nemzetközi igazolására szolgál; 12. köztenyésztés: az  apaállatnak vagy az  apaállat szaporítóanyagának az  apaállat tartási helyétől eltérő tartási helyen lévő állomány egyedével történő szaporítása; 13. kutya show: olyan ebbel kapcsolatos rendezvény, ahol tenyésztési adat nem keletkezik; 14. nukleusz állomány: a fajta genetikai állományának biztonságos, beltenyésztéses leromlás nélküli, hosszú távú megőrzését biztosító tenyészállatok előállítására szolgáló, kiemelten szelektált állomány; 15. recipiens: nőivarú állat, amelyet embrióátültetési programban befogadóként használnak; 16. regisztrált egyed: a tenyésztőszervezet törzskönyvi nyilvántartásában szereplő egyed; 17. tenyészeb: olyan, azonosító számmal vagy jellel ellátott és nyilvántartott, ivarában megtartott eb, amely egyedileg azonosítható, szerepel a  tenyésztőszervezet törzskönyvi nyilvántartásában, és megfelel a tenyésztőszervezet tenyésztési programjában meghatározott tenyészthetőségi feltételeknek; 18. tenyészeb kiállítás: egy-, több- vagy összfajtás, az  ebek felvezetésével, küllemi bírálatával, illetve munkateljesítményének bemutatásával járó olyan rendezvény, ahol hazai vagy nemzetközi bírói listán szereplő bíró a tenyésztőszervezet vagy nemzetközi szervezet előírásai szerint tenyészebet minősít, amelynek eredménye tenyésztési adatként törzskönyvi bejegyzésre kerül; 19. tenyészhal: a  tenyésztőszervezet által fenntartott halfajhoz vagy halfajtához tartozó tenyészállat, beleértve a lárvát, előnevelt ivadékot és az ivadéknövendéket; 20. termelőtelep: az  1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a  keltetőtojások és a  naposcsibék termelése és forgalmazása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2008.  június 27-i 617/2008/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: 617/2008/EK bizottsági rendelet) 1. cikk 3. pont a) és b) alpontja szerinti tenyésztelep, illetve szaporítótelep; 21. törzsállomány azonosító szám: az Állat, Növény, Élelmiszer-biztonsági és Borminősítési Információs Rendszer (a továbbiakban: FELIR-ALI) részét képező Baromfi Információs Rendszer által képzett és a NÉBIH által kiadott hatjegyű szám, amely a baromfi törzsállományok azonosítására szolgál. (2) Az (1) bekezdésben nem szereplő fogalmakat az Átr.-ben meghatározottak szerint kell értelmezni. II. FEJEZET A TENYÉSZTŐSZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK 3. § Tenyészállatot kizárólag tenyésztőszervezet, jóváhagyott tenyésztési program alapján törzskönyvezhet és láthat el származási igazolással. 4. § A tenyésztőszervezetek elismeréséhez szükséges legkisebb állatlétszámokat az 1. melléklet tartalmazza. 5. § (1) A 2016/1012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikk 1. pontjában felsorolt állatok esetében a) a törzskönyvet a 2016/1012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglaltak szerint kell vezetni, b) a  származási igazolást az  (EU) 2016/1012 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a  tenyészállatok és szaporítóanyagaik származásiigazolás-mintái tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2017. április 10-i (EU) 2017/717 bizottsági végrehajtási rendelet szerint kell kiállítani. (2) A törzskönyv és a tenyésztési főkönyv vezetésének, valamint a származási igazolás kiállításának szabályait a) házi nyúl, csincsilla, emu és strucc törzskönyve és származási igazolása esetén a 2. melléklet, b) az  önálló névvel elismert keresztezési, illetve hibridizációs programokban részt vevő házi nyúl és csincsilla tenyésztési főkönyve és származási igazolása esetén a 3. melléklet, c) fajtatiszta baromfi törzskönyve és származási igazolása esetén a 4. melléklet, d) keresztezési, illetve hibridizációs programban részt vevő baromfi tenyésztési főkönyve és származási igazolása esetén az 5. melléklet, e) ponty, fogassüllő, harcsa, sebes pisztráng, szivárványos pisztráng törzskönyve és keresztezési, illetve hibridizációs programokban részt vevő állomány tenyésztési főkönyve és származási igazolása esetén a 6. melléklet, f ) mézelő méh törzskönyve és származási igazolása esetén a 7. melléklet tartalmazza. (3) Valamennyi állatfaj esetén a) a törzskönyvi osztályba sorolást a tenyésztési programban meghatározott feltételek szerint kell végezni, b) a törzskönyv formája könyv, jegyzék, kartoték vagy más hitelesíthető adathordozó lehet, c) a törzskönyv a tenyésztőszervezetnél, vagy annak megbízásából az adatfeldolgozó személynél, intézménynél vezethető, d) a törzskönyv tartalmazza a NÉBIH által képzett és nyilvántartott fajtakódot. (4) A tenyésztési programban – az Átr.-ben meghatározottakon túl – részletesen szabályozni kell a) a tenyészállatok és a tenyésztési program végrehajtásához szükséges utódaik meghatározott határidőn belüli megjelölését, b) a  fedeztetési, termékenyítési dátumok és az  ellési vagy fialási dátumok meghatározott határidőn belüli bejelentését a tenyésztőszervezet vagy megbízottja részére, c) a tenyésztő üzemekben, a tenyésztőnél a törzskönyvbevétel alapjaként ca) az  alapbizonylatok készítését a  tenyészállatok azonosítójáról, ismertetőjeleiről, származásáról és a fedeztetési vagy termékenyítési dátumokról, az ellési vagy fialási dátumokról, cb) embrióátültetésből származó tenyészállatokról készített kiegészítő feljegyzések készítésének módját a genetikai szülőkről, a recipiensről és az embrióról, a termékenyítés időpontjáról, az embriónyerés és -átültetés időpontjáról és az embrióátültető állomás nevéről, címéről, és d) a felelősség viselését a jelölésért, az előírt bejelentésekért, a feljegyzésekért, valamint a regisztrációkért. III. FEJEZET AZ ÁLLAMI TULAJDONÚ APAÁLLAT ÉS SZAPORÍTÓANYAG KIHELYEZÉSE 6. § A NÉBIH gondoskodik a kezelésében lévő állami tulajdonú apaállatok és szaporítóanyagok kihelyezés útján történő forgalmazásáról (a továbbiakban: kihelyezés). 7. § A  NÉBIH köztenyésztés céljára akkor helyez ki állami tulajdonú apaállatot, ha a  tenyésztőszervezet vagy a tenyésztőszervezetek szövetsége (a továbbiakban: szövetség) szerződésben vállalja a) a NÉBIH előírásai szerint megfelelő állattartóhely biztosítását és a szakszerű használatot, b) a kihelyezés és esetleges áthelyezés lebonyolítását, c) az állami tulajdonú apaállatok nyilvántartásához szükséges adatszolgáltatást, és d) a felülvizsgálattal, selejtezéssel és elhullással együtt járó tevékenységeket és jelentési kötelezettséget. 8. § Állami tulajdonú szaporítóanyag csak mesterséges termékenyítő állomásról vagy spermatároló központból helyezhető ki, ha a  mesterséges termékenyítő állomás vagy a  spermatároló központ betartja az  e  rendeletben előírtakat, valamint szerződésben vállalja a) az állami tulajdonú szaporítóanyagoknak a  tenyésztőszervezetekkel vagy a szövetséggel egyeztetett helyre juttatását és célpárosításhoz való felhasználását, valamint b) az állami tulajdonú szaporítóanyag nyilvántartásával járó feladatokat. 9. § Az állami tulajdonú apaállatokról és szaporítóanyagokról a NÉBIH nyilvántartást vezet. A nyilvántartáshoz szükséges adatokat a  tenyésztőszervezet, a  szövetség, illetve a  bejelentett, az  üzemeltetéshez szükséges feltételekkel rendelkező mesterséges termékenyítő állomás, spermatároló központ szolgáltatja a 7. § c) pontja és a 8. § b) pontja alapján. Az adatszolgáltatás módját és rendjét a NÉBIH szerződésben állapítja meg. 10. § (1) Az  állami tulajdonú apaállatokat a  7.  § szerinti tenyésztőszervezet vagy szövetség évente felülvizsgálja, amelyről jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza az állami tulajdonú apaállat a) központi lajstromszámát, főtörzskönyvi számát, b) ENAR számát, lovak esetén azonosító számát, c) tenyésztési és állategészségügyi állapotát, d) tartásának körülményeit, e) által történt termékenyítések számát, és f ) használatának megfelelőségét. (2) A  felülvizsgálatról jelentést kell készíteni, amely tartalmazza a  felvett jegyzőkönyvet, az  állami tulajdonú apaállat további használatára vonatkozó véleményt és javaslatot. A  jelentést a NÉBIH részére tizenöt napon belül meg kell küldeni. 11. § (1) Az állami tulajdonú apaállat áthelyezéséről, illetve selejtezéséről a NÉBIH dönt. (2) A selejtezett állami tulajdonú apaállatot a NÉBIH előírásai szerint kell hasznosítani, és a 9. § szerinti nyilvántartásból törölni kell. 12. § Az  állami tulajdonú szaporítóanyagok selejtezéséről a  mesterséges termékenyítő állomás, spermatároló központ javaslata alapján a NÉBIH dönt. Az állami tulajdonú szaporítóanyagot megsemmisítéssel kell kiselejtezni. 13. § (1) A  tartási helyre kihelyezett állami tulajdonú apaállat tartójának az  állat elhullását, illetve kényszervágását nyolc napon belül a  tenyésztőszervezet vagy a  szövetség, valamint a  NÉBIH felé jelentenie kell. A  jelentés tartalmazza az állami tulajdonú apaállat a) azonosító jelét és nyilvántartási számát, b) nyilvántartási értékét, c) tartási helyét, és d) az elhullás, illetve a kényszervágás okát, a kötelezően elkészítendő kórboncolási jegyzőkönyvvel együtt. (2) Az elhullott állami tulajdonú apaállatot a 9. § szerinti nyilvántartásból törölni kell. 14. § (1) A  tartási helyre kihelyezett állami tulajdonú apaállatok szállításával, tartásával, előírt vagy szükséges állategészségügyi vizsgálatával, kezelésével, állategészségügyi selejtezési ok esetén a  selejtezésével, illetve elhullásával kapcsolatban felmerült költségeket az  viseli, akihez az  állami tulajdonú apaállatot használatra kihelyezték. (2) Az állami tulajdonú apaállatokért fizetendő bérleti díjat – a védett őshonos fajták kivételével – a NÉBIH-hel évente megkötött szerződésben kell megállapítani a) a nyilvántartási érték, b) a tenyésztők részéről jelentkező igény, c) a várható hasznos élettartam, d) a tartási, gondozási, valamint az (1) bekezdésben meghatározott költségek, és e) a fedeztetési díjak mértéke figyelembevételével. (3) A (2) bekezdés alapján fizetendő díj a NÉBIH saját bevételének minősül, amelyet az apaállat-gazdálkodás céljára kell fordítani. IV. FEJEZET A MŰVI SZAPORÍTÓ LÉTESÍTMÉNYEK ÉS SPERMATÁROLÓ KÖZPONTOK TEVÉKENYSÉGE 3. A mesterséges termékenyítő állomás üzemeltetése 15. § A mesterséges termékenyítő állomásnak rendelkeznie kell a 8. melléklet szerinti műszaki feltételekkel. 16. § A  mesterséges termékenyítő állomásnak az  érintett tenyésztőszervezetekkel megállapodást kell kötnie, amelyben vállalja, hogy a) a tenyésztési programnak megfelelő apaállatokat állít be és használ, b) részt vesz a  fajtafenntartó tenyésztőszervezet tenyésztési programjában, különösen az  apaállatok ivadékvizsgálatában, c) az  általa forgalmazott spermamennyiség arányában – figyelembe véve az  import spermát is – részt vállal az ivadék teljesítményvizsgálatok, a termelésellenőrzés költségeiből, d) figyelembe veszi a teljesítményvizsgálatra vonatkozó elveket, e) szarvasmarha esetében ea) gondoskodik az  ivadékvizsgálati származásellenőrzéshez szükséges vér-, szőr-, szövet- vagy egyéb biológiai minta begyűjtéséről és azok megvizsgáltatásáról, eb) a minőség szempontjából ellenőrizteti az ivadékvizsgálatra kijelölt bikasperma szériákat, valamint f ) jogszabályban meghatározott módon részt vesz a tenyésztési adatok gyűjtésében és feldolgozásában. 17. § (1) A  mesterséges termékenyítő állomás spermatermelésre olyan, a  tenyésztőszervezet mesterséges termékenyítési engedélyével rendelkező apaállatot használ, a) amely megfelel a 2016/1012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 21. cikkében előírtaknak, b) amelynek tenyészértéke a  2016/1012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá nem tartozó, spermatermelésre használt állatfajok esetében eléri a  fajtafenntartó tenyésztőszervezet által előírt teljesítményszintet, vagy az apaállatot ivadék teljesítményvizsgálatra jelölték ki, c) amely egészséges, és amelynél nem áll fenn spermán keresztül átvihető állatbetegség lehetősége, d) amely tenyésztéshigiéniai szempontból megfelelő, öröklődő genetikai ártalmaktól, kromoszóma rendellenességektől mentes, és e) amely szaporodásbiológiai szempontból megfelel a  minőségi – bikák és kanok esetében a  9.  melléklet szerinti – feltételeknek és követelményeknek. (2) A  mesterséges termékenyítő állomás minden apaállatról, amelytől spermát nyertek, nyilvántartást vezet legalább az alábbi adattartalommal: a) az apaállat törzskönyvi nyilvántartási száma, faja, fajtája, származási országa, a vércsoportvizsgálat vagy más megfelelő és legalább ugyanolyan fokú bizonyosságot nyújtó módszer, például DNS-vizsgálat megtörténte, valamint az adat nyilvántartásának helye és kódja, b) az apaállat termékenyítésbe vételének időpontja, az állomásra érkezésének, távozásának időpontja és oka, c) a sperma levételének időpontja és feldolgozásának módja, d) a sperma minőségellenőrzésének adatai, a minőségtanúsítvány kiállításához szükséges adatok, e) a spermaadagok elhelyezése, valamint f ) az  egy ejakulátumból előállított dózisok száma, termelési száma, kiadása és az  esetleges visszavételezések száma. 18. § (1) A  tenyésztésre való alkalmasság szaporodásbiológiai megítéléséhez az  apaállat mesterséges termékenyítésbe vételét megelőzően a  NÉBIH laboratóriuma megvizsgálja, hogy az  ondó minősége a  17.  § (1)  bekezdés e)  pontja szerint megfelelő-e. (2) Ha a  NÉBIH saját vizsgálati háttérrel nem rendelkezik az  (1)  bekezdés szerinti valamely vizsgálat elvégzéséhez, az apaállat tartója vagy megbízottja a NÉBIH által kijelölt laboratórium igazolását bemutatja a NÉBIH-nek. 19. § (1) A tenyésztőszervezet a termékenyítési engedélyt meghatározott számú inszeminálásra korlátozhatja, vagy feltételek teljesítéséhez kötheti, amennyiben a kitűzött tenyészcél elérése ezt szükségessé teszi, továbbá import esetén. (2) Azon állatfajok esetében, ahol a  tenyészértékbecslés eredményei éven belüli gyakorisággal is változhatnak, az  érintett tenyésztőszervezet a  megállapított genetikai minőségszint alatti apaállat termékenyítési engedélyét a tenyészértékbecslés eredménye nyilvánosságra hozatalának napjától felfüggeszti. 4. Az embrióátültető állomás üzemeltetése 20. § Az embrióátültető állomásnak a) rendelkeznie kell a 10. melléklet szerinti személyi és műszaki feltételekkel, b) biztosítania kell a működés és az állatok állategészségügyi felügyeletét, c) tevékenységét az állatfajta tenyésztési programjának figyelembevételével kell végeznie, valamint d) igazolnia kell, hogy donor és recipiens állománya, amennyiben a  telephelyén azzal rendelkezik, megfelel az állategészségügyi és tenyésztéshigiéniai előírásoknak. 21. § (1) Az  embrióátültető állomás petesejt és embrió termelésre olyan anyaállatot használhat, amelyet a tenyésztőszervezet erre a célra kijelölt vagy előzetesen elfogadott. (2) Amennyiben az anyaállat nem rendelkezik vércsoport-vizsgálati vagy más megfelelő és legalább ugyanolyan fokú bizonyosságot nyújtó módszer szerinti, például DNS-vizsgálati eredménnyel, származásellenőrzés céljára megfelelő mintát kell a NÉBIH laboratóriumába, vagy ennek hiányában a NÉBIH által kijelölt laboratóriumba küldeni. (3) A  célpárosításhoz olyan mesterséges termékenyítési engedéllyel rendelkező apaállat spermáját kell használni, amelyet a tenyésztőszervezet az embrió előállítására kijelölt. 22. § Petesejtet, embriót felkínálni – az állategészségügyi feltételek biztosítása mellett – akkor lehet, ha a) az  embrió és a  petesejt kinyerése – mozgó állomás esetében is – állategészségügyileg ellenőrzött környezetben történt, b) az embrió egészséges tenyészállatoktól származik és minőségigazolással rendelkezik, és c) nem áll fenn fertőző állatbetegség átvitelének lehetősége. 23. § Az embriókat forgalmazásukkor a) származásigazolásnak, b) a  genetikai szülők vércsoport-vizsgálati vagy más megfelelő és legalább ugyanolyan fokú bizonyosságot nyújtó módszer szerinti, például DNS-vizsgálati eredmény igazolásának, és c) az embrióátültető állomás minőségigazolásának kell kísérnie. 5. A spermatároló központ üzemeltetése 24. § A spermatároló központnak meg kell felelnie a 11. melléklet szerinti tárgyi és műszaki feltételeknek. 25. § A spermatároló központ közreműködik a tenyésztőszervezet tenyésztési programjának végrehajtásában, amelynek keretében a) a  tenyésztőszervezet által kiállított igazolással rendelkező, vagy a  tenyészállatok és szaporítóanyagok behozatalára vonatkozó előírásoknak és az  Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusainak megfelelően az Európai Unió más tagállamából vagy harmadik országból behozott, a törzskönyvi vagy tenyésztési főkönyvi nyilvántartás feltételeinek megfelelő apaállatoktól levett spermát szerez be és tárol, illetve forgalmaz, valamint b) a  tárolt és forgalmazott, az  adott fajtához tartozó spermamennyiségről havi gyakorisággal jelentést küld a tenyésztőszervezetnek. 26. § (1) A  spermatároló központban kizárólag a  2016/1012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben, az  Átr.-ben, e  rendeletben, valamint a  tenyésztőszervezet jóváhagyott tenyésztési programjában meghatározottak szerinti, mesterséges termékenyítési engedéllyel rendelkező apaállattól származó sperma helyezhető el. (2) Az  Európai Unió más tagállamából és harmadik országból történő beszállításból származó sperma esetén az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa, valamint az Átr. szerint kell a forgalomba hozhatóságot megállapítani és a honosítási eljárást lefolytatni. 6. A sperma tárolása 27. § (1) Sperma más állati eredetű termékkel együtt – a (8) bekezdésben foglalt kivétellel – egy légtérben nem tárolható. (2) Ugyanazon helyiségben különböző állatfajok spermáit kizárólag akkor szabad tárolni, ha a  tárolás megbontatlan csomagolásban, egyedileg kiszerelve, raktározás-technikailag elkülönítve történik. (3) Az  Európai Unió más tagállamából és a  harmadik országból származó spermát a  tárolás alatt elkülönítetten kell kezelni. (4) A forgalmazás céljára szolgáló raktárhelyiségben kizárólag e rendelet szerinti követelményeknek megfelelő sperma tárolható. (5) Tároló és szállítóedények a  spermatároló központ területéről csak megfelelő fertőtlenítés és sterilizálás után szállíthatók ki. (6) A  sperma beérkezésének és kiszállításának időpontját, a  tárolás időtartamát, a  beérkezett és kiszállított spermaadagok számát a spermatároló központ nyilvántartja. (7) A  spermatároló központ a  beérkezett szállítmányok eredeti kísérő okmányait megőrzi. A  spermatároló központ megszűnése esetén ezen okmányokat a jogutódnak, vagy ennek hiányában az érintett tenyésztőszervezetnek át kell adni. Az okmányok nem selejtezhetőek. (8) Mélyhűtött embriók is tárolhatók az  üzemeltetéshez szükséges feltételekkel rendelkező, bejelentett spermatároló központokban, amennyiben a) a  tárolást a  megyei kormányhivatal megyeszékhely szerinti járási hivatalának (a továbbiakban: megyeszékhely szerinti járási hivatal) bejelentették, b) az  embriók megfelelnek az  állatfajok embrióinak az  Európai Unión belüli kereskedelmére és harmadik országokból történő behozatalára vonatkozó előírásoknak és az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai követelményeinek, valamint c) az  embriókat elkülönített tároló edényekben helyezik el az  engedélyezett sperma tárolására szolgáló helyiségekben. 7. Sperma forgalmazása mesterséges termékenyítő állomásról és spermatároló központból 28. § (1) Sperma mesterséges termékenyítő állomásról és spermatároló központból akkor forgalmazható, ha a) a sperma levétele mesterséges termékenyítő állomáson történt, b) az Európai Unió más tagállamából és harmadik országból beérkezett sperma esetében a honosítási eljárást lefolytatták, c) a sperma mesterséges termékenyítési engedéllyel rendelkező apaállattól származik, d) a kiszerelt spermaadagokat a spermát adó apaállat azonosítóival úgy jelölték meg, hogy azok összecserélése vagy az azokkal elkövetett visszaélések kizárhatóak, e) rendelkezésre áll a  szaporítóanyag származási igazolása, illetve a  spermát szolgáltató apaállat vércsoport vizsgálati vagy más, a származásellenőrzés céljait szolgáló és legalább ugyanolyan fokú bizonyosságot nyújtó módszer szerinti, például DNS-vizsgálati eredménye, valamint f ) a  spermát adó apaállat nem hordoz ismert, az  adott fajta tenyésztési programjában kizárásként nevesített genetikai rendellenességet. (2) A  kevert sperma olyan ejakulátumokból származhat, amelyek egyedileg is mindenben megfelelnek az e rendeletben meghatározott feltételeknek. 29. § (1) A  spermatételt a  forgalmazás során a  spermát forgalmazó mesterséges termékenyítő állomás vagy spermatároló központ által kibocsátott tanúsítványnak kell kísérnie, amely tartalmazza legalább a 12. melléklet szerinti adatokat. (2) Továbbértékesítés esetén a  spermát továbbértékesítőnek a  spermát szállítólevéllel, számlával és az  (1)  bekezdés szerinti eredeti tanúsítvány szükséges számú másolataival kell ellátnia. A  spermát továbbértékesítő az  értékesítésekről készített összesítővel havonta tájékoztatja a  spermát forgalomba helyező mesterséges termékenyítő állomást vagy spermatároló központot. (3) A  forgalomba hozott sperma minőségével kapcsolatban a  forgalmazás során felmerült vita esetén az  érdekelt fél megrendelésére a  NÉBIH megvizsgáltatja, hogy a  szaporítóanyag minőségi szempontból megfelel-e az e rendeletben foglalt követelményeknek. 8. A baromfikeltető állomás üzemeltetése 30. § (1) Keltetésre a) valamely tenyésztőszervezet törzskönyvében vagy tenyésztési főkönyvében szereplő és a  NÉBIH által nyilvántartásba vett törzsállománytól származó, az  adott fajta tenyésztési programjában meghatározott minőségű, vagy b) a  szaporítóanyagok behozatalára vonatkozó előírások, és az  Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai által megkövetelt dokumentációval rendelkező, az Európai Unió más tagállamából vagy harmadik országból beszállított keltető- vagy tenyésztojás használható fel. (2) A  belföldön forgalomba hozott keltető- és tenyésztojásoknak az  adott fajta tenyésztési programjában meghatározott jelöléssel kell rendelkezniük, és az egyedi jelölésüket a termelőtelepen kell elvégezni. (3) Az  Európai Unió más tagállamából vagy harmadik országból beszállított keltető- és tenyésztojások esetében a jelölésnek meg kell felelnie a 617/2008/EK bizottsági rendelet és e rendelet előírásainak. (4) Az Európai Unió más tagállamába vagy harmadik országba történő szállítás esetén a tenyész- és keltetőtojásoknak a  termelőtelep azonosító számát tartalmazó egyedi jelölését a  termelőtelepen kell elvégezni, és a  tenyész- és keltetőtojásokon fel kell tüntetni a 13. melléklet szerinti azonosító számot. (5) A keltető- és tenyésztojásokhoz az állattartónak a termelőtelepről történő kiszállítást megelőzően az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban, valamint az Átr.-ben és e rendeletben meghatározott dokumentációt kell csatolnia. (6) A  különböző termelőtelepekről származó tojások származás szerinti elkülönítését a  baromfikeltető állomásnak a munkafolyamatok során végig biztosítania kell. 31. § (1) A  keltetési tevékenységről a  baromfikeltető állomásnak kétpéldányos, sorszámozott lapokból álló keltetési naplót kell naprakészen vezetni. (2) A keltetési napló tartalmazza a) a faj és fajta megnevezését, b) a törzsállomány azonosító számokat, az Európai Unió más tagállamából vagy harmadik országból beszállított tojások esetén az INTRA/KÁBO számokat, c) a keltetésre gépbe rakott tojások mennyiségét, a berakás időpontját, d) a kiesések mennyiségét (például lámpázási kiesések, befulladás), valamint e) a kikelt mennyiséget és a kelés dátumát. 32. § A baromfikeltető állomás ellenőrzéséhez szükséges mintavétel és a minősítés szabályait a 14. melléklet tartalmazza. 9. A méhanyanevelő telep üzemeltetése, valamint a méhanya és szaporítóanyag előállítása, felhasználása 33. § A  méhanyanevelő telepnek a  tartási helyek, a  tenyészetek és az  ezekkel kapcsolatos egyes adatok országos nyilvántartási rendszeréről szóló jogszabály szerinti tenyészetkóddal kell rendelkeznie. 34. § (1) Méhanya és méhanya bölcső csak a 7. melléklet szerinti adattartalmú, az érintett tenyésztőszervezet által kiállított származási igazolással ellátva hozható forgalomba. (2) Méhanyanevelésre csak tenyésztőszervezet által fenntartott méhfajtát szabad felhasználni és forgalomba hozni. 35. § (1) A méhanyanevelő telep üzemeltetője a 15. melléklet szerinti adattartalommal méhanyanevelő telepi naplót köteles vezetni. (2) A méhanyanevelő telepi naplót naprakészen kell vezetni, és nem selejtezhető. (3) A méhanyanevelő telep megszűnése esetén a méhanyanevelő telepi naplót az érintett tenyésztőszervezet részére a megszűnést követő tizenöt napon belül át kell adni. 10. A halkeltető állomások üzemeltetése, valamint a tenyészhalak és hal szaporítóanyag felajánlása, értékesítése 36. § A  halkeltető állomásnak a  tartási helyek, a  tenyészetek és az  ezekkel kapcsolatos egyes adatok országos nyilvántartási rendszeréről szóló jogszabály szerinti tenyészetkóddal kell rendelkeznie. 37. § (1) A halkeltető állomásnak a halkeltetési tevékenységéről kétpéldányos, sorszámozott lapokból álló halkeltetési naplót kell naprakészen vezetni. (2) A halkeltetési napló tartalmazza a) a halkeltető állomás tenyészetkódját, b) az ikrás és tejes tenyészhalak keltetőbe történő beszállításának időpontját és darabszámát, c) a  tenyészhalak faj- és fajtamegjelölését az Átr.-ben, valamint e rendeletben foglalt adattartalmú, az érintett tenyésztőszervezet által kiállított származási igazolás alapján, d) a keltetőbe beszállított ikrásokból a lefejt ikrások százalékos arányát, e) a lefejt és termékenyített ikra mennyiségét kilogrammban, f ) a termékenyülési százalékot, g) a kelés időpontját, h) a keltetőből kiadott lárva mennyiségét (darab) és a kiadás időpontját, valamint i) eladás esetén a vevő részére átadott eredetigazolások sorszámát. 38. § (1) Az  üzemeltető köteles az  eladott haltétel kísérő dokumentumaként a  (2)  bekezdés szerinti adattartalmú eredetigazolást a vevőnek átadni. (2) Az eredetigazolás tartalmazza a) az eredetigazolás sorszámát év/sorszám formátumban, b) az eredetigazolás kiállításának helyét és idejét, c) az eredetigazolást kiállító személy nevét és sajátkezű aláírását, d) az üzemeltető nevét és címét, valamint bélyegzőlenyomatát, e) a halkeltető állomás tenyészetkódját, f ) a halfaj és -fajta megnevezését, keresztezett állományú haltétel esetében a keresztezés tényét, g) a haltétel kelésének dátumát, h) a haltétel nagyságát, i) a haltétel szüleinek azonosítóját, származási igazolásuk sorszámát, valamint j) a vevő tenyészetkódját, nevét és címét, illetve tenyészetkód hiányában a vevő nevét és címét. 39. § (1) A halkeltető állomásnak a  tenyésztésre alkalmas tenyészhalakat a származást és a  fajtát azonosító csoportos vagy egyedi jelöléssel kell ellátni. (2) Tenyészhal előállításra kizárólag törzskönyvben vagy tenyésztési főkönyvben szereplő, származási igazolással rendelkező szülők használhatók. (3) Halszaporításra kizárólag származási igazolással rendelkező tenyészhalak használhatók. V. FEJEZET A VÉDETT ŐSHONOS MEZŐGAZDASÁGI ÁLLATFAJTÁK ÉS A VESZÉLYEZTETETT MEZŐGAZDASÁGI ÁLLATFAJTÁK GENETIKAI FENNTARTÁSA 40. § (1) A  16.  mellékletben felsorolt védett őshonos mezőgazdasági és veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajta megőrzéséről, fenntartásáról az  adott fajta fenntartásáért felelős tenyésztőszervezet a  fajta tenyésztésbe vont, a törzskönyv fő részébe sorolt nőivarú egyedeinek száma alapján, a 17. mellékletben meghatározott fenyegetettségi szintnek megfelelően kialakított tenyésztési program szerint köteles gondoskodni. (2) A  védett őshonos mezőgazdasági és a  veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajta fenntartását végző tenyésztőszervezet fajtafenntartói tevékenységének miniszter általi korlátozása, felfüggesztése esetén a  fajtafenntartói tevékenységet a tevékenység korlátozásának, felfüggesztésének időtartama alatt a miniszter által kijelölt szervezet látja el. (3) A  védett őshonos mezőgazdasági és a  veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajta fenntartását végző tenyésztőszervezet jogutód nélküli megszűnése vagy elismerésének miniszter általi visszavonása esetén az  adott állatfajta fenntartását az új tenyésztőszervezet elismeréséig a miniszter által kijelölt szervezet látja el. (4) A fajta megőrzése, fenntartása történhet a) in-vivo állapotban aa) in-situ feltételek között, vagy ab) ex-situ feltételek között, ha az in-situ feltételek közötti fenntartás nem valósítható meg, vagy ha azt a tenyészállat-nevelés, illetve -felhasználás indokolttá teszi; b) in-vitro feltételek között. 41. § (1) A  17.  mellékletben meghatározott fenyegetettségi szintnek megfelelően kialakított tenyésztési programnak olyan szabályozást kell tartalmaznia, amely biztosítja a fajta fenntartását, a beltenyésztéses leromlás elkerülése és a fajta eredeti tulajdonságainak megőrzésére való törekvés mellett. (2) A  védett őshonos mezőgazdasági és a  veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajta megőrzésének, fenntartásának a tenyésztési program elkészítésénél figyelembe veendő elsődleges feladatai a következők: a) kritikus fenyegetettségi szinten lévő fajták esetében a  létszám növelése, a  tenyésztésbe vonható egyedek felderítése, a  szaporítóanyag begyűjtése és a  génbankban történő tárolása, egyedi célprogramok és intézkedések végrehajtása; b) védendő fenyegetettségi szinten lévő fajták esetében a  létszám további növelése, a  fajta szakszerű megőrzésére alkalmas tenyészetek kialakítása; c) megőrzendő fenyegetettségi szinten lévő fajták esetében a  létszám tervszerű növelése vagy fenntartása, szükség esetén az eredeti tulajdonságokkal megőrzendő állomány törzskönyvi elkülönítése a termelési céllal szelekcióba vont populációtól. (3) A védett őshonos mezőgazdasági és a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták megőrzésének és fenntartásának céljából kidolgozott tenyésztési programnak az Átr.-ben és az 5. § (4) bekezdésében meghatározott előírásokon túl tartalmaznia kell 1. az állatfajta részletes leírását, kor és ivar szerinti elnevezéseit, 2. a fajtaazonosság vizsgálatának módszerét és igazolási rendjét, 3. a nukleusz állomány kijelölésének elveit, 4. a génbankban megőrzendő szaporítóanyag és genetikai minta meghatározását, 5. a  törzskönyvi osztályba sorolás rendjét, a  felderített egyedeknek a  törzskönyv főtörzskönyvi és melléktörzskönyvi részébe történő beemelésének előírásait, 6. a tenyészvonalakat, illetve családokat, a párosítási terv készítésének elveit, a szelekció rendjét, 7. az apaállat használatának szabályait, 8. az adott fajta génkészletei felderítésének eljárását és hasznosítását, 9. az országos állattenyésztési adatbázisba történő adatküldés módját és rendjét, 10. a tenyészállat-forgalmazás, -export és -import szabályait, 11. az in-situ tartás feltételeit, 12. az ex-situ tartás feltételeit, annak indokoltságát, 13. a vágóállattá minősítés igazolásának rendjét, a hiteles törzskönyvi okiratnak minősülő igazolási mintát, 14. a tenyészet vagy részállomány felszámolása esetén követendő szabályozást, valamint 15. a  fajta kialakuláskori genetikai állományának megőrzése érdekében a  17.  melléklet szerinti, a  tenyésztésbe vont, a  törzskönyv főtörzskönyvi részébe sorolt nőivarú egyedek száma alapján meghatározott kritikus, védendő és megőrizendő fenyegetettségi szinteknek megfelelő intézkedéseket, tenyésztési módot. 42. § A  védett őshonos mezőgazdasági és a  veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták létszámának kritikus szint alá süllyedése esetén az  Átr. 36.  § b)  pontja alapján kidolgozott fajtarekonstrukciós tenyésztési programban – a 41. §-ban és az Átr.-ben meghatározott előírások mellett – meg kell határozni a) a  fajtarekonstrukció időtartamát és az  adott fajta új törzskönyvének létrehozási időpontját, amely megfelel az érintett fajta generációs intervallumának, valamint b) a fajtarekonstrukciós programba bevont egyedek létszámát és egyedi azonosító számát, baromfifélék esetén állományazonosítóját. VI. FEJEZET A MAGYAR EBFAJTÁK 11. A magyar ebfajták genetikai fenntartása 43. § (1) A  18.  mellékletben felsorolt magyar ebfajták megőrzését a  fajta fenntartásáért felelős tenyésztőszervezetnek a  17.  mellékletben a  tenyésztésbe vont nőivarú egyedek száma alapján meghatározott kritikus, védendő vagy megőrzendő helyzetet figyelembe vevő tenyésztési program kialakításával, valamint annak végrehajtásával kell biztosítania. (2) A magyar ebfajta megőrzése történhet a) in-vivo aa) in-situ feltételek között, ab) ex-situ feltételek között, amennyiben az  in-situ feltételek közötti megőrzés nem valósítható meg, valamint b) in-vitro feltételek között. 44. § (1) A  szaporítóanyag és genetikai minta in-vitro megőrzése céljából a  NÉBIH, vagy – a  NÉBIH ellenőrzése mellett – a génmegőrző intézmény a) génbankot hoz létre és gondoskodik a működtetéséről; b) nyilvántartást vezet a génbankban elhelyezett szaporítóanyagról és genetikai mintáról; c) a  tenyésztőszervezet számára – kérésére – a  génbankban elhelyezett, a  tenyésztőszervezet jóváhagyott tenyésztési programjában rögzített fajta szaporítóanyagának és genetikai mintájának tekintetében adatot szolgáltat, valamint hozzáférést biztosít e szaporítóanyaghoz és genetikai mintához. (2) A  génmegőrző intézmény az  in-vitro megőrzésről a  tenyésztési programban foglaltak figyelembevételével, a rendelkezésre álló források mértékéig gondoskodik. 45. § (1) A  magyar ebfajta megőrzését szolgáló tenyésztési program végrehajtásáért felelős tenyésztőszervezet – mint fajtafenntartó – gondoskodik az  ebfajta származási, tenyésztési és teljesítményvizsgálati adatainak gyűjtéséről, feldolgozásáról és nyilvántartásáról. (2) A  magyar ebfajták törzskönyvezendő egyedeinek származását DNS alapú származásellenőrzéssel kell igazolni, amelynek elvégzését a  fajta fenntartásáért felelős tenyésztőszervezet tenyésztési programjával összhangban koordinálja. Amennyiben a  DNS alapú származásellenőrzés a  nőivarú szülőnek a  kölykök egyedi azonosítása előtt történő elhullása miatt nem lehetséges, a  tenyésztőszervezet a  tenyésztési programjában előírt dokumentumok alapján – például fedeztetési, ellési bizonylatok, szülők származási igazolása – állítja ki a  kölykök részére a származási igazolást. (3) A  fajta fenntartásáért felelős tenyésztőszervezetnek törekednie kell arra, hogy a  tenyésztésbe vont állatok számát a 17. mellékletben meghatározott kritikus szint felett tartsa. 12. A magyar ebfajták tenyésztési szabályai 46. § A  magyar ebfajta törzskönyve vezetésének és származási igazolása kiállításának szabályait a  19.  melléklet tartalmazza. 47. § (1) A magyar ebfajták fenntartásáért felelős tenyésztőszervezetként történő elismeréshez az Átr.-ben foglaltak mellett a következő feltételeknek is teljesülnie kell: a) a nem jogi személy tenyésztőszervezet vagy a jogi személy tenyésztőszervezet tagjai a kérelmezett fajtában legalább 10 nőivarú tenyészebbel rendelkeznek, b) a jogi személy tenyésztőszervezet létesítő okirata kimondja, hogy a tenyésztőszervezet rendes tagja kizárólag olyan személy lehet, aki rendelkezik legalább egy, a  tenyésztőszervezethez tartozó fajtában regisztrált egyeddel, c) a  jogi személy tenyésztőszervezet létesítő okirata biztosítja, hogy mindazon személyek, akik a  tenyésztőszervezethez tartozó fajtájú törzskönyvben regisztrált vagy a  törzskönyvbe bejegyezhető ebet tartanak vagy tenyésztenek, korlátozások nélkül, késleltetéstől mentesen beléphessenek az  adott tenyésztőszervezetbe és gyakorolhassák tagsági jogukat, valamint d) a  jogi személy tenyésztőszervezet biztosítja a  tagok egyenlőségét, és döntéshozatali rendjében küldöttközgyűlést nem alkalmaz. (2) Az 5. § (4) bekezdésben foglaltakon túl a magyar ebfajtákra vonatkozó tenyésztési programnak tartalmaznia kell a) a  tenyésztésbe vétel szabályait, így különösen a  tenyésztésbe vétel alsó és a  tenyésztésben tartás felső korhatárát, a  két kölykezés közötti időt, az  almonként törzskönyvezhető utódok számát, valamint az életteljesítményt; b) az  örökletes betegségek kiszűrésére alkalmas vizsgálatokkal kapcsolatos kötelezettségeket és szabályokat, valamint a genetikai betegségekkel terhelt egyedek tenyésztésének tilalmát; c) a nukleusz állomány kijelölésének elveit; d) az  in-vitro megőrzés feltételeit, a  génbankban megőrzendő szaporítóanyag és genetikai minta meghatározását, begyűjtésének, előkészítésének és letárolásának szabályait; e) az in-situ tartás, indokolt esetben az ex-situ tartás feltételeit; f ) a kennel vagy részpopuláció megszüntetése esetén követendő szabályokat; és g) a  kölykök megfelelő fizikális és mentális fejlődéséhez, valamint az  emberhez való kívánatos kapcsolatuk kialakulásához szükséges környezet biztosítására vonatkozó előírásokat. 48. § (1) A tenyésztési program elkészítésénél törekedni kell a) kritikus helyzetbe került ebfajta esetén a létszám növelésére, a tenyésztésbe vonható egyedek felderítésére, a génbankban történő tárolás céljából szaporítóanyag begyűjtésére, és az ezeket biztosító egyedi programok és intézkedések meghatározására, b) védendő helyzetbe került ebfajta esetén a  létszám további növelésére és a  fajta szakszerű megőrzésére alkalmas tenyészetek kialakítására, valamint c) megőrzendő helyzetbe került ebfajta esetén a létszám tervszerű növelésére vagy fenntartására, és az eredeti hasznosítási irány megtartására. (2) Ha a tenyésztési program szigorúbb szabályokat nem állapít meg, egy tenyésztő egy kennelében egy naptári évben legfeljebb 9 alom regisztrálható. (3) A magyar ebfajták teljesítményvizsgálati szabályzatára vonatkozó követelményeket a 20. melléklet tartalmazza. 49. § (1) A  tenyésztőt megilletik a  tenyésztőszervezet által képviselt nemzetközi szakmai szervezeti tagságból eredő tenyésztői jogosultságok. (2) A magyar ebfajták fenntartásáért felelős tenyésztőszervezet köteles a fajta korábbi tenyésztőszervezete, az Európai Unió más tagállamainak elfogadott szervezetei, illetve nemzetközi szervezet által jóváhagyott törzskönyv, származási igazolás, teljesítményvizsgálat, nemzetközi címek és bírói minősítések elfogadására. (3) A (2) bekezdés szerinti eljárás során kizárólag az átadott dokumentumok formai megfelelősége vizsgálható. (4) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti dokumentumokban szereplő egyes adatok valódisága felől utóbb kétség merül fel, a tenyésztőszervezet felszólítja az adatot szolgáltató szervezetet az adatok valódiságának bizonyítására. 50. § Teljesítményvizsgálatot csak a tenyésztőszervezet által elfogadott, a bírói névsorban szereplő személy végezhet. 51. § (1) Egyfajtás tenyészeb kiállítást az  adott fajta tenyésztőszervezete rendezhet, többfajtás tenyészeb kiállítást az  adott tenyésztőszervezetek közösen rendezhetnek. (2) A  nem az  adott fajta tenyésztőszervezete által szervezett rendezvényen tenyésztési adat csak akkor keletkezik, ha az  adott fajta tenyésztőszervezete előzetesen nyilatkozik annak elfogadásáról. Amennyiben kutya show vonatkozásában az  adott fajta tenyésztőszervezete előzetesen nyilatkozik a  rendezvény teljesítményvizsgálatként történő elfogadásáról, a rendezvényt az adott fajta vonatkozásában tenyészeb kiállításnak kell tekinteni. 52. § A  tenyésztők kötelesek az  idős, beteg vagy a  tenyésztésben más okból részt nem vevő állataik tartásáról, gondozásáról és egészségügyi ellátásáról megfelelően gondoskodni. 53. § A származási igazolás és az eb kiviteli származási igazolása szigorú számadású nyomtatványnak minősül. VII. FEJEZET A TENYÉSZÁLLATOK TELJESÍTMÉNYVIZSGÁLATA ÉS TENYÉSZÉRTÉKBECSLÉSE 54. § (1) A  teljesítményvizsgálatokat egységes módszerekkel kell végezni úgy, hogy az  eredmények összehasonlíthatósága biztosítható legyen. (2) A  teljesítményvizsgálatok és a  tenyészértékbecslés módszereit egy éven belül – az  azonos korú állatok teljesítményének összehasonlíthatósága biztosítására figyelemmel – megváltoztatni nem lehet. (3) A  tenyésztőszervezet teljesítményvizsgálatot csak az  elfogadott tenyésztési programjának megfelelő állatállományra végezhet. (4) A  házi nyúl, a  csincsilla, a  magyar ebfajták, a  házi tyúk, a  gyöngytyúk, a  házi lúd, a  házi kacsa, a  pézsmakacsa, a pulyka, a strucc, az emu, a ponty, a  fogassüllő, a harcsa, a sebes pisztráng, a szivárványos pisztráng és a mézelő méh teljesítményvizsgálatának és tenyészértékbecslésének elfogadott módszereit a 21. melléklet tartalmazza. VIII. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 55. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) Az 1–54. §, az 56. § és az 57. § a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. 56. § (1) Ez a rendelet a fajtatiszta tenyészállatok, hibrid tenyészsertések és szaporítóanyagaik Unión belüli tenyésztésének, kereskedelmének és az  Unióba történő beléptetésének tenyésztéstechnikai és származástani feltételeiről, a 652/2014/EU rendelet, a 89/608/EGK és a 90/425/EGK tanácsi rendelet módosításáról, valamint az állattenyésztés tárgyában hozott egyes jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1012 európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg. (2) Ez a rendelet a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja. 57. § (1) A  lóversenyfogadás szabályairól szóló 20/1991. (XI. 5.) FM–PM együttes rendelet [a továbbiakban: 20/1991. (XI. 5.) FM–PM együttes rendelet] a következő 13/A. §-sal egészül ki: „13/A.  § Az  állattenyésztésről szóló 188/2019. (VII. 30.) Korm. rendelet 50.  §-a szerinti teljesítményvizsgálat végzésével kapcsolatos tapasztalatairól a Bizottság tájékoztatja a minisztert.” (2) A 20/1991. (XI. 5.) FM–PM együttes rendelet a) 11.  §-ában az „A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter” szövegrész helyébe az „Az agrárpolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter)” szöveg, b) 12.  § (1)  bekezdésében a „földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter” szövegrészek helyébe a „miniszter” szöveg lép. 58. § (1) A  tenyészbika tenyésztésbe állításának mezőgazdasági csekély összegű támogatásáról szóló 41/2019. (VIII. 30.) AM rendelet [a továbbiakban: 41/2019. (VIII. 30.) AM rendelet] 1. § 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E rendelet alkalmazásában:) „6. tenyésztésbe állítás: vásárlás esetén az  apaállatnak az  állattartó tenyészetébe érkezésének – Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer [a továbbiakban: ENAR] szerinti adatbázisba történő – bejelentése, saját beállítás esetén az  apaállat részére a  Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által kiállítandó központi lajstromszám ENAR szerinti adatbázisba történő bejegyzése.” (2) A 41/2019. (VIII. 30.) AM rendelet a következő 9. §-sal egészül ki: „9. § E rendeletnek az állattenyésztés részletes szabályairól szóló 45/2019. (IX. 25.) AM rendelettel megállapított 1. § 6. pontját a 2019. szeptember 1-jétől benyújtott támogatási kérelmek vonatkozásában is alkalmazni kell.” Dr. Nagy István s. k., agrárminiszter