508/2017. (XII. 29.) Korm. rendelete a nemesfém tárgyakkal kapcsolatos hatósági feladatokról és hatósági eljárási szabályokról, valamint a nemesfém tá

508/2017. (XII. 29.) Korm. rendelete a nemesfém tárgyakkal kapcsolatos hatósági feladatokról és hatósági eljárási szabályokról, valamint a nemesfém tárgyak készítésének és díszítésének szabályairól szóló kormányrendelet. A Kormány a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 12. § (1) bekezdés j) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a 10. §, a 12. §, a 7. alcím, a 25–28. §, a 10. alcím, a 13. alcím, a 15. alcím, a 44. § és a 48. § tekintetében az Alaptörvény 15. cikk (3) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el: 1. Értelmező rendelkezések 1. § E rendelet és e rendelet felhatalmazása alapján kiadott jogszabály alkalmazásában: 1. aranytárgy: az aranyból vagy az arany és más fémek ötvözetéből készült tárgy, ha a tárgy nemesfémtartalma az 1. mellékletben foglalt, az aranytárgyra meghatározott legkisebb finomsági fokot eléri; 2. árverező: a nemesfém tárgyak vonatkozásában kereskedelmi ügynöki tevékenységet folytató vállalkozás; 3. bruttó tömeg: a  nemesfém tárgy össztömege, beleértve a  foglalt követ, egyéb nemesfémből vagy nem nemesfémből készült alkatrészt is; 4. ezüsttárgy: az ezüstből vagy az ezüst és más fémek ötvözetéből készült tárgy, ha a tárgy nemesfémtartalma az 1. mellékletben foglalt, az ezüsttárgyra meghatározott legkisebb finomsági fokot eléri; 5. fémjel: a  nemesfém tárgynak a  jogszabályban előírt feltételeknek való megfelelőségét, valamint finomsági fokát igazoló hatósági hitelesítő jel, ideértve a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény szerinti Közös Ellenőrző Jelet is; 6. fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy: Magyarország területén, gazdasági tevékenység során értékesítésre kerülő nemesfém tárgyak közül a nemesfémből, továbbá az e fémek és más fémek ötvözeteiből készült ékszer, díszműáru, továbbá a  személyi használatra szolgáló használati tárgy, valamint a  kombinált tárgy nemesfém része; 7. finomsági fok: az a mérőszám, amely megmutatja, hogy a nemesfém tárgy minden 1000 grammjában hány gramm nemesfém van; 8. javító: a nemesfém tárgyak javításával foglalkozó vállalkozás; 9. kereskedő: a nemesfém tárgyak forgalmazására irányuló kereskedelmi tevékenységgel foglalkozó vállalkozás; 10. készítő: a nemesfém tárgyak készítésével foglalkozó vállalkozás; 11. kombinált tárgy: nemesfém tárgy és más fém tárgy, roncsolásmentes, nem szétszerelhető összekapcsolással kialakított ékszer, díszműáru és egyéb tárgy; 12. nemesfém: az arany, az ezüst, a platina és a palládium; 13. nemesfém tárgy: az aranytárgy, az ezüst tárgy, a platina tárgy és a palládium tárgy; 14. nemesfémtartalom tanúsítása: a nemesfém tárgy nemesfém tartalmát megállapító hatósági döntés; 15. névjel: a készítő, kereskedő azonosítására szolgáló egyedi azonosító jel; 16. nulla negatív tűrés: nemesfém tárgyak esetében a jogszabályban megállapított finomsági foktól való negatív irányú eltérés tilalma; 17. palládiumtárgy: a  palládiumból vagy a  palládium és más fémek ötvözetéből készült tárgy, ha a  tárgy nemesfémtartalma az  1.  mellékletben foglalt, a  palládiumtárgyra meghatározott legkisebb finomsági fokot eléri; 18. platinatárgy: a  platinából vagy a  platina és más fémek ötvözetéből készült tárgy, ha a  tárgy nemesfémtartalma az 1. mellékletben foglalt, a platinatárgyra meghatározott legkisebb finomsági fokot eléri. 2. § Az e  rendeletben meghatározott definícióknak, technikai jellegű előírásoknak nem kell megfelelnie az  olyan nemesfém tárgynak, amelyet az  Európai Unió valamely tagállamában vagy Törökországban állítottak elő, illetve hoztak forgalomba vagy az  Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elő, az  ott irányadó előírásoknak megfelelően, feltéve, hogy az  irányadó előírások a  fogyasztók védelme tekintetében az e rendeletben meghatározottal egyenértékű védelmet nyújtanak. 2. A nemesfém tárgyakkal folytatott tevékenységek bejelentése és nyilvántartása 3. § A nemesfém tárgyak készítésére, javítására és árverésére irányuló tevékenység – a  muzeális intézményben munkaköri kötelességeként nemesfém tárgyak műtárgyvédelmével foglalkozó restaurátor tevékenysége kivételével – a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóságnál tett bejelentés alapján kezdhető meg. 4. § (1) A  nemesfém tárgyak, valamint a  nemesfémek más fémekkel való ötvözeteiből készült ékszerek, díszműáruk és egyéb tárgyak készítésére, javítására, árverésére irányuló tevékenységre vonatkozó, továbbá az  ilyen tárgyak forgalmazására irányuló kereskedelmi tevékenységre vonatkozó bejelentésnek – a  szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény (a  továbbiakban: Szolgtv.) 22. § (1) bekezdésében meghatározottakon túl – tartalmaznia kell a) a vállalkozás adószámát, cégjegyzékszámát, illetve az egyéni vállalkozó nyilvántartási számát, b) a  vállalkozás magyarországi telephelyének, műhelyének címét, ahol a  rendelet hatálya alá tartozó tevékenységet kíván folytatni, illetve forgalmazás esetében a  d)  pontban meghatározott folytatni kívánt tevékenység címét, c) a vállalkozás elektronikus levelezési címét, valamint telefonszámát, d) kereskedelmi tevékenység esetében a  bejelentő által folytatni kívánt kereskedelmi tevékenység formáját a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 3. § (4) bekezdése szerint. (2) Az  (1)  bekezdésben meghatározott bejelentés benyújtásával egyidejűleg a  vállalkozásnak harminc napnál nem régebben kiállított közokirattal igazolnia kell azt, hogy nincs az adózás rendjéről szóló törvény szerinti köztartozása, kivéve, ha szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban. 5. § (1) Ha a  vállalkozás megfelel az  e  rendeletben előírt követelményeknek, a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság, illetve a  kereskedelmi hatóság (a  továbbiakban együtt: hatóság) a  vállalkozást hivatalból nyilvántartásba veszi. A nyilvántartás tartalmazza a) a nyilvántartásba vétel számát, b) a bejelentés, illetve a nyilvántartásba vétel időpontját, c) a vállalkozás nevét, vezető tisztségviselőinek a nevét, d) a vállalkozás tevékenységét, e) a vállalkozás adószámát, cégjegyzékszámát, illetve egyéni vállalkozói nyilvántartási számát, f ) a vállalkozás székhelyét, azon magyarországi telephelyének, műhelyének címét, ahol a  rendelet hatálya alá tartozó tevékenységet folytat, g) a vállalkozás elektronikus levelezési címét, valamint telefonszámát, h) az engedélyezett névjeladatát, i) a hatósági ellenőrzés megállapításait, valamint j) a nyilvántartásból való törlés tényét és annak időpontját. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a kereskedelmi hatóság nyilvántartásba veszi a) a kereskedelmi tevékenység formáját a Kertv. 3. § (4) bekezdése szerint, valamint b) a kereskedelmi tevékenység folytatásának címét. (3) Az  (1) és (2)  bekezdés szerint nyilvántartásba vett vállalkozás a  nyilvántartásba vett adatokban bekövetkezett változást, és működése megszűnését köteles haladéktalanul a hatóságnak bejelenteni. (4) A vállalkozás a Szolgtv. 28. §-a szerinti nyilvántartásából történő törlését követő tizenöt napon belül köteles a névjel beütésére szolgáló eszközt megsemmisítés céljából a hatóságnak átadni. (5) A hatóságnál vezetett hatósági nyilvántartás alapján az (1) bekezdés a)–f ), h) és j) pontjában és a (2) bekezdésben meghatározott adatokat a  hatóság a  Kormányzati Portálon keresztül is elérhető honlapján folyamatos frissítéssel közzéteszi. 6. § (1) Ha a  kereskedő a  székhelyén, illetve a  4.  § (1)  bekezdés b)  pontjában meghatározott helyen kívül, alkalmi rendezvényen, vásáron, piacon, közterületi értékesítés keretében kíván forgalmazásra irányuló alkalmi kereskedelmi tevékenységet folytatni, köteles 5 nappal a tevékenység megkezdése előtt bejelenteni a kereskedelmi hatóságnak az értékesítés helyét és időpontját vagy időtartamát. (2) A  kereskedelmi hatóság a  bejelentésről értesíti a  területileg illetékes vámhatóságot, valamint a  kereskedőről nyilvántartást vezető jegyzőt. 3. A hatóság feladatai 7. § (1) A hatóság bejelentés alapján nyilvántartja a 4. § (1) bekezdése szerinti tevékenységet végzőket. (2) A nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a) tanúsítja az e rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő nemesfém tárgyak nemesfémtartalmát, és gondoskodik fémjellel történő ellátásukról; b) lefolytatja a  nemesfém tárgy tanúsítása és hitelesítése egyenértékűségének megállapítására vonatkozó eljárást; c) az  e  §-ban meghatározott feladataival összefüggésben ellenőrzi a  nemesfém tárgyakra és fémjelzésükre vonatkozó, az e rendeletben meghatározott előírások megtartását; d) engedélyezi a készítő és a kereskedő részére a más névjellel össze nem téveszthető névjel alkalmazását; e) a nemesfém tárgyakat laboratóriumi vizsgálatot követően minősíti; f ) gondoskodik a hitelesítő eszközök, valamint az eljárása során vizsgált és a birtokában lévő nemesfém tárgyak biztonságos megőrzéséről; g) megsemmisíti a nemesfém tárgyon feleslegessé váló fémjelet; h) az  engedélyezett névjel és a  névjelbeütő eszköz lenyomata egyezőségének megállapítása céljából megvizsgálja a névjelbeütő eszközt, valamint i) megsemmisíti a  hamis fémjelet, névjelet, valamint a  megtévesztő hivataljelet, finomsági fokot kifejező számjelet. 4. A név- és fémjelzés általános szabályai 8. § (1) A fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy – a 10. § (1) és (2) bekezdésében foglalt kivétellel – kizárólag az e rendeletben meghatározott névjellel és fémjellel hozható forgalomba. (2) A készítő, a  javító vagy a kereskedő kérheti a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóságtól a nemesfém tárgy Közös Ellenőrző Jellel történő fémjelzését. 9. § (1) A fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy – a 36. § (1) bekezdése szerinti kivétellel – az 1. mellékletben meghatározott finomságú nemesfém ötvözetből készíthető. (2) A  nemesfém tárgynak minden részében el kell érnie az  előírt finomsági fokot. Ha a  fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy az 1. mellékletben meghatározott legalacsonyabb finomsági fokot nem éri el, – a 2. §-ban foglalt kivétellel – nem hozható nemesfém tárgyként forgalomba. 10. § (1) Nem kell névjellel ellátni azt a nemesfém tárgyat, amely a) hordozza a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) alapján a fémjelzést végző, az Egyezményben részes tagállamban nyilvántartásba vett névjelet vagy a magyar fémjellel egyenértékű fémjelzést végző országban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett névjelet, b) a (2) bekezdés szerint mentes a fémjelzési kötelezettség alól vagy c) a 2. §-ra tekintettel mentes a fémjelzési kötelezettség alól. (2) A nemesfém tárgyak közül mentes a fémjelzési kötelezettség alól a) a külföldi megrendelésre, illetve külföldön történő forgalomba hozatal céljára készült nemesfém tárgy, b) az olyan nemesfém tárgy, amely kizárólag tudományos, egészségügyi, oktatási vagy ipari célt szolgál, c) Magyarország területén vagy más országban bármikor fizetési eszközként használt nemesfém felhasználásával készült pénz, ha nincs az e rendelet hatálya alá tartozó nemesfém tárggyal forrasztás útján összeillesztve, d) az érem és féldombormű, e) azon nemesfém tárgyak, melyek kora meghaladja az 50 évet, és a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló kormányrendelet szerinti hatóság a kulturális javak körébe tartozónak minősíti, f ) a  magánszemély és a  vallási közösség tulajdonában levő, valamint a  muzeális intézmény alapleltáraiban szereplő nemesfém tárgy addig, amíg forgalomba hozatal vagy értékesítés céljából nem kerül nemesfém tárgyak raktározásával, árusításával foglalkozó személyhez, g) a nemesfémből vagy annak ötvözeteiből készült tömbök, rudak, lemezek, huzalok és félkész gyártmányok, h) a  nemesfémből vagy annak ötvözeteiből készült huzal felhasználásával előállított paszományok, rojtok, zsinórok és szövetek, i) az az arany-, platina- és palládiumtárgy, amelynek bruttó tömege egy gramm alatti, j) az az ezüsttárgy, amelynek a bruttó tömege két gramm alatti, k) a zománccal, gyönggyel, illetve drágakővel teljesen borított nemesfém tárgy, l) az  Egyezmény részes tagállamaiból származó és az  Egyezmény szerinti Közös Ellenőrző Jellel ellátott nemesfém tárgy, valamint m) az  e  rendeletnek megfelelően fémjelzett tárgynak minősülő, az  arany- és ezüstáruk finomsági tartalma, ellenőrzése s fémjelzése iránt című 1868. évi XVIII. törvény, a  fémjelzésről szóló 1936. évi IV. törvénycikk és a  nemesfémtárgyakról és fémjelzésükről szóló 1965. évi 14. törvényerejű rendelet alapján magyar fémjellel ellátott nemesfém tárgy. (3) A  (2)  bekezdés b), c) és k)  pontja szerinti mentességről a  hatóság a  készítő vagy a  kereskedő kérelmére, a  kérelemben megjelölt indokok, valamint a  nemesfém tárgy méretének, illetve sajátosságainak figyelembevételével dönt. 5. A névjel engedélyezése, a névjelzés szabályai 11. § (1) A készítő és a kereskedő a tevékenység megkezdésére vonatkozó, e rendelet szerinti bejelentéssel egyidejűleg vagy azt követően köteles a hatóságtól a névjel engedélyezését kérni. (2) A névjelben alkalmazható azonosító karaktereket a készítő vagy a kereskedő javaslatára a hatóság határozza meg arra figyelemmel, hogy a  névjel alakja és rajza más névjeltől vagy fémjeltől egyértelműen megkülönböztethető legyen. (3) A névjelet a nemesfém tárgy megjelölésére kizárólag az használhatja, akinek azt engedélyezték. A nemesfém tárgy készítőjének és kereskedőjének csak egyféle névjel használatát lehet engedélyezni. (4) A  névjel engedélyezett használója a  névjelbeütő szerszámait többféle nagyságban is elkészíttetheti. Az  elkészült névjelbeütő szerszámokat használatba vétel előtt próbanyomat és nyilvántartás céljából a  hatóságnak be kell mutatni. Ha a  lenyomat nem egyezik az  engedélyezett névjellel, a  hatóság a  névjel beütésére szolgáló eszközt használatra alkalmatlanná teszi. (5) A használatban elkopott névjelbeütő eszközt a hatóságnak megsemmisítés céljából át kell adni. 12. § (1) A  név- és fémjelzési kötelezettség alól mentes érmét és féldomborművet a  névjel használatára jogosult készítő, javító vagy kereskedő elláthatja azzal a névjellel, amelynek használatát részére a hatóság engedélyezte. (2) A tárgy peremébe az ezredrészben kifejező finomsági számjelet, valamint az alábbi jelzéseket is el kell helyezni: a) a platinából készült tárgyakon a Pt betűket, b) a palládiumból készült tárgyakon a Pd betűket. 6. A nemesfém tárgyak vizsgálat és fémjelzés céljából történő bemutatása 13. § A nemesfém tárgyak hivatalos ellenőrző vizsgálatát a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság végzi. Magyarország területén kereskedelmi forgalomba kerülő, fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgyakat a  névjel használatára jogosult készítő, javító vagy kereskedő köteles vizsgálat és fémjelzés céljára a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóságnak bemutatni. 14. § (1) A  névjel használatára jogosult készítő, javító vagy kereskedő köteles a  nemesfém tárgyat alkatrészével együtt fémjelzésre bemutatni pácolt, polírozás előtti, de már annyira elkészített állapotban, hogy a további megmunkálás folyamán a  tárgynak sem alakját, sem ötvözetét ne lehessen megváltoztatni, és a  ráütött jelek világosan felismerhetők maradjanak. A nemesfém tárgy kész állapotban is bemutatható. (2) Az  alkatrészek közül a  zárszerkezeteket a  névjel használatára jogosult készítő, javító, árverező vagy kereskedő a nemesfém tárgytól külön is bemutathatja fémjelzésre. (3) Magánszemélyek a  tulajdonukban lévő nemesfém tárgyakat fémjelzésre az  eredeti vámokmányokkkal, a vámmentességet igazoló okmányokkal vagy a tulajdonjogukat igazoló dokumentumokkal együtt mutathatják be a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóságnak. 15. § (1) A fémjelzés céljára a nemesfém tárgyat a hatóság honlapján is közzétett, a 2. mellékletben meghatározott adatokat tartalmazó fémjelzési megrendelőlappal együtt kell benyújtani. (2) Ha a  nemesfém tárgyat fémjelzés céljára nem a  készítő mutatja be, és annak ötvözetét a  bemutató nem ismeri, a fémjelzési megrendelőlapon elegendő az azonos kivitelű tárgyak altételenkénti megnevezése. (3) A  különböző nemesfémekből készült nemesfém tárgyakról nemesfém fajtánként elkülönítve, továbbá a  10.  § (2) bekezdés i) és j) pontja szerinti, súlyhatár alatti tárgyakról külön fémjelzési megrendelőlapot kell kiállítani. (4) A  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a  bemutatott nemesfém tárgyakat a  csomagolással együtt mért tömegük megállapítása mellett veszi át, és azokat fémjelzés után az  átvételkor kiadott elismervény bevonása és érvénytelenítése mellett, a  kifizetett számla ellenében adja ki a  bemutatónak. A  bemutató a  fémjelzési megrendelőlapon a fémjelzett nemesfém tárgy átvételét igazolni köteles. 16. § Ha a fémjelzett nemesfém tárgy alakja vagy anyaga javítás vagy átdolgozás következtében lényegesen megváltozik, a  javítást vagy átdolgozást végző a  nemesfém tárgyat ismételten köteles megvizsgálás és esetleges fémjelzés céljából a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóságnak bemutatni. 7. A hatósági vizsgálat 17. § A fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgyat a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a) a magyar fémjel alkalmazása esetén az e rendeletben, b) az  Egyezmény szerinti Közös Ellenőrző Jel alkalmazása esetén az  Egyezményben, valamint a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény 2001. október 4. napján elfogadott PMC/W 7/99 számú módosítása kötelező hatályának elismeréséről és kihirdetéséről szóló 135/2008. (V. 16.) Korm. rendeletben meghatározottak szerint az ügyfél kérelme alapján, igazgatási szolgáltatási díj megfizetése ellenében megvizsgálja. 18. § A nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság fémjelzés céljára bemutatott nemesfém tárgy finomsági fokának megállapítása előtt köteles megvizsgálni, hogy a) a fémjelzési megrendelőlapot megfelelően állították-e ki; b) a  bemutatott nemesfém tárgy a  finomsági foktól eltekintve megfelel-e az  e  rendeletben meghatározott előírásoknak. 19. § (1) A  nemesfém tárgy finomsági fokát mintavételi terv alapján, a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a  nemzeti rendszerben akkreditált minőségbiztosítási rendszerrel rendelkező laboratóriuma által végzett analitikus vizsgálattal állapítja meg a következők szerint: a) az arany és ezüst finomságát tűzi vizsgálattal, űzési eljárással, b) az ezüst finomságát Gay–Lussac-elven alapuló potenciometriás titrálással, c) a platina finomságát gravimetriás módszerrel, d) a palládium finomságát gravimetriás módszerrel. (2) Ha a  vizsgálat a  nemesfém tárgy aránytalan értékvesztéséhez, illetve a  végleges tönkremeneteléhez vezethet, vagy az  ötvözet alkotóelemeinek vizsgálata más vizsgálati módszert igényel, az  (1)  bekezdés a)–d)  pontjában meghatározott vizsgálatok nem alkalmazhatók, a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság ezek helyett röntgenfluoreszcenciás spektrometriás mérést vagy arany esetében mikrotűzi vizsgálatot alkalmazhat. (3) Ha az  (1)  bekezdés a)  pontja szerinti vizsgálatot az  ISO 11426 szabvány szerint, az  (1)  bekezdés c)  pontja szerinti vizsgálatot az  ISO 11489 szabvány szerint, az  (1)  bekezdés d)  pontja szerinti vizsgálatot az  ISO 11490 szabvány szerint végzik, azt úgy kell tekinteni, hogy az e rendelet követelményeinek megfelel. (4) A nemesfém tárgy finomsági fokának vizsgálata érdekében a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a nemesfém tárgyat szükség esetén egészben vagy részben beolvaszthatja, illetve a nemesfém tárgyból megfelelő mennyiségű anyagot vághat ki. (5) A  nemesfém tárgyak esetében a  jogszabályban megállapított finomsági foktól való negatív irányú eltérés nem fogadható el. (6) A  készítő vagy a  kereskedő a  fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy anyagát képező ötvözetet félkész állapotban is bemutathatja analitikus vizsgálatra. Ebben az  esetben a  kész nemesfém tárgy finomsági foka karcvizsgálattal vagy röntgenfluoreszcenciás spektrometriás méréssel megállapítható, ismételt analitikai vizsgálat előírása nem szükséges. A  félkész állapottól való eltérés esetében a  tárgy fémjelzése iránti kérelmet a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság visszautasítja. 20. § (1) A  fémjelzésre bemutatott olyan nemesfém tárgyat, amely az 1. mellékletben meghatározott finomsági fokot eléri, de az e rendeletben előírt feltételeknek nem felel meg, a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a bemutatónak a hiányok pótlása céljából visszaadja, ha a kisebb hiányok pótolhatók, és azok pótlására a bemutató kötelezettséget vállal. (2) Ha nemesfém tárgy bemutatója a  megállapított hiány pótlását megtagadja, a  nemesfém tárgyat fémjelzés nélkül kell a bemutatónak kiadni. (3) Az (1) bekezdésben említett kisebb hiányok a következők: a) Magyarország területén készült nemesfém tárgyon az  engedélyezett névjel hiánya, vagy nem megfelelő alkalmazása, így a fel nem ismerhető, kopott vagy nem a meghatározott helyen lévő jel, b) a bemutatott nemesfém tárgy nedves vagy szennyezett, c) a bemutatott nemesfém tárgy elemeinek forrasztási kötései gyengék, ezért utánforrasztás szükséges, d) a  nem nemesfém díszítőelemek, kövek kapcsolódása a  nemesfém tárgyhoz bizonytalan, azok könnyen elválaszthatók a tárgytól. (4) A nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a fémjelzés megtagadásáról határozatot hoz, és a (2) bekezdés szerint jár el, ha a) a bemutatott nemesfém tárgy olyan durván van kikészítve, hogy a fémjel nem alkalmazható az e rendeletben előírtaknak megfelelően vagy a fémjel a további megmunkálás során könnyen megsérülhet, b) a  láncszemek vagy a  záróelemek nincsenek forrasztva, kivéve a  nemesfém tárgy sérülése nélkül nem szétszerelhető gépi vagy kézi kötésű láncokat vagy c) a több alkatrészből álló nemesfém tárgy összes alkatrészeit nem mutatják be. 21. § (1) Ha a  fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy a  fémjelzési megrendelőlapon feltüntetett finomsági fokot nem éri el, a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a  bemutatót erről értesíti. A  bemutató az  értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a  22.  § szerinti döntővizsgálatot kérhet, ennek hiányában a  nemesfém tárgyat a bemutatónak fémjelzés nélkül kell kiadni. (2) A nemesfém tárgy finomsági fokának vizsgálata, illetve a 22. § szerinti döntővizsgálat eredményének ismeretében a  nemesfém tárgy bemutatója kérheti a  nemesfém tárgynak az  1.  mellékletben megállapított finomsági foknak megfelelő, kisebb finomsági érték szerinti fémjelzését. (3) Ha nemesfém tárgy finomsági fokának vizsgálata, illetve a 22. § szerinti döntővizsgálat eredményeként a nemesfém tárgy az  1.  mellékletben meghatározott, az  adott nemesfémre előírt legalacsonyabb finomsági foknak sem felel meg, a nemesfém tárgyat a bemutatónak fémjelzés nélkül kell kiadni. (4) A  finomsági fok megállapításánál a  40.  § szerinti szerelvényt és a  41.  §-ban meghatározott díszítést nem kell figyelembe venni. 22. § (1) A  döntővizsgálatot a  hatóság két párhuzamos, egymás ellenőrzésére szolgáló vizsgálattal végzi. A  döntővizsgálatban nem vehet részt az  a  személy, aki az  alapvizsgálatban részt vett, valamint az  a  személy, aki az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény szerint szakértőként sem járhatna el. (2) A két eredmény számtani középarányosa adja a döntővizsgálat eredményét. 8. Fémjelzés, a hivataljel és névjel elhelyezése 23. § (1) Ha a fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy a jogszabályi előírásoknak megfelel, a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a  finomsági fokát igazoló fémjellel, valamint hivataljellel látja el az  5.  mellékletben meghatározott betűsoros tárgycsoport mutatóban megjelölt helyre. A  fémjelet a  nemesfém tárgyon maradandó alakváltozást eredményező módon kell elhelyezni, ha ennek nincs technikai akadálya. (2) Magyarország területén készült nemesfém tárgyba a  készítő, a  külföldről Magyarország területén történő forgalmazásra irányuló kereskedelmi tevékenység céljából behozott nemesfém tárgyba a  kereskedő köteles a  névjelet az  5.  mellékletben meghatározott betűsoros tárgycsoport mutatóban megjelölt helyre tisztán és felismerhetően beütni. (3) Ha a  beütött jel nem ismerhető fel, a  hatóság a  nemesfém tárgyat a  névjel beütésének pótlására visszaadhatja a bemutatónak. A hatóság a készítő vagy a kereskedő kérelmére elvégzi a névjel beütését. (4) A  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a  jogszabályi előírásoknak nem megfelelő nemesfém tárgy esetén a  fémjelzés megtagadásáról, ezáltal a  nemesfém tárgy Magyarországon történő forgalomba hozatalának megtiltásáról határozatot hoz. 24. § A fémjelek – ideértve az  annak részét képező évszám betűjelét is –, valamint a  fémjelzéssel kapcsolatos egyéb hivatalos jelek alakját és rajzát továbbá a fémjelek leírását a 3. melléklet tartalmazza. 25. § (1) A hivataljel a H betű, két oldalon egyenes, alul és felül ívelt keretben. (2) A  nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény szerinti Közös Ellenőrző Jel alakját és rajzát a  4.  melléklet tartalmazza. A  Közös Ellenőrző Jel (CCM) a  3.  melléklet szerinti fémjelekkel esik egy tekintet alá, ideértve annak hamisításáért való felelősséget is. (3) A fémjelet alkalmazni kell magán a nemesfém tárgyon, továbbá lehetőleg alkatrészein és díszítésein is. A nemesfém tárgyon alkalmazandó fémjel, a névjel, továbbá az egyéb jel elhelyezésének helyét az 5. melléklet határozza meg. (4) Magyarország területén forgalmazott, fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgyon a  fémjelen, a  hatóság jelén, a  névjelen, a  finomságjelen, valamint idegen anyaggal kitöltött üreges nemesfém tárgy esetében a  nemesfémötvözet grammtömegét jelző számon kívül további jelzésként kizárólag a  készítők, illetve az iparművészek által használt mesterjel alkalmazható. 26. § (1) Ha a nemesfém tárgy egy darabból áll, tehát sem tartozékai, sem forrasztott alkatrészei, díszítései nincsenek, akkor a nemesfém tárgy egy fémjelet kap. (2) Ha a nemesfém tárgyat tartozékkal látják el, vagy a nemesfém tárgynak forrasztott alkatrészei, díszítései vannak, azt a főrészt, melyhez a kiegészítő tartozik, a fémjelen kívül a hivataljellel is el kell látni. (3) A  fémjelet lehetőség szerint úgy kell elhelyezni, hogy könnyen felismerhető és megtalálható legyen, a nemesfém tárgyon a lehető legkisebb sérülést okozza, és az esetleges jogtalan áthelyezése a fémjel sérülése nélkül ne legyen lehetséges. (4) Ha az alkalmazott fémjel vagy a hivataljel nem ismerhető fel, a bemutató a nemesfém tárgy átvételekor vagy az azt követő nyolc napon belül a hatóságtól a fémjelnek vagy a hivataljelnek helyes elhelyezését kérheti. 27. § (1) Azokon a nemesfém tárgyakon, amelyekre az 5. mellékletben meghatározott betűsoros tárgycsoport mutató nem tartalmaz útmutatást, a fémjel, a hivataljel, valamint névjel beütési helyét a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság állapítja meg. (2) Ha a  nagy értékű nemesfém tárgyon a  fémjel a  nemesfém tárgy sérülése, illetve értékcsökkenést eredményező deformációja nélkül nem alkalmazható, a  fémjel helyett a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság lézer fémjel elhelyezését vagy minőségtanúsító bizonylat kiadását engedélyezi a  6.  mellékletben meghatározott nyomtatványon. (3) A (2) bekezdésben meghatározott fémjelet helyettesítő bizonylatnak kísérnie kell a nemesfém tárgyat. 28. § Ha nem áll rendelkezésre megfelelő nagyságú felület a  fémjel vagy névjel elhelyezésére, a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság dönt a fémjel vagy névjel alóli mentesítésről. 9. A nemesfém tárgyak tárolása, a fémjelrajzolatok kifüggesztése 29. § (1) A kizárólag tudományos, egészségügyi, oktatási vagy ipari célból készült nemesfém tárgy a  felhasznált nemesfém minőségének hiteles vizsgálata tekintetében a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság hatáskörébe tartozik. (2) A 10. § (2) bekezdés i) és j) pontja szerinti nemesfém tárgyak készítése esetén a készítő, külföldről történő behozatal esetében a kereskedő a nemesfém tárgy finomságát ezredrészben kifejező finomsági számjellel látja el. 30. § (1) Az  eladásra szánt nemesfém tárgyakat az  árusítóhelyeken a  nem nemesfémből készült tárgyaktól elkülönítve és megfelelő felirattal megjelölve kell tartani. (2) A  készítő, illetve a  kereskedő a  raktárában vagy üzlethelyiségében lévő, fémjellel még el nem látott, nem mintakollekcióként szolgáló nemesfém tárgyat fémjelzésre a  hatóság részére történő bemutatásig a  fémjelzett nemesfém tárgyaktól elkülönítve „Nem eladó fémjelzetlen nemesfém tárgyak” felirattal megjelölve a  vásárlók számára nyitva nem álló helyen tartja. (3) A  készítő, illetve a  kereskedő a  raktárában, vagy üzlethelyiségében lévő fémjelzetlen, mintakollekcióként szolgáló nemesfém tárgyakat a  fémjelzett nemesfém tárgyaktól elkülönítve tartja, és „Mintakollekció, nem eladó, fémjelzetlen tárgyak” felirattal látja el. (4) A készítő, illetve a kereskedő a fémjelzetlen tárgyakról naprakész nyilvántartást vezet az átvétel idejének, az eladó vagy megbízó nevének és címének, a nemesfém tárgy megnevezésének, valamint tömegének feltüntetésével. (5) Az  (1)–(4)  bekezdésben foglalt, a  nemesfém tárgyak elkülönítésére vonatkozó rendelkezéseket a  kirakatban elhelyezett nemesfém tárgyakra is alkalmazni kell. (6) Az  (1)  bekezdés alkalmazásában eladásra szánt nemesfém tárgy minden olyan nemesfém tárgy, amely az  árusítóhelyen található, és a  készítő vagy kereskedő nem javítás, vagy beolvasztás céljából vagy nem mintakollekcióként tárolja. 31. § A kereskedő az  üzlethelyiségében a  3. és 4.  mellékletben foglalt, valamint a  32.  § szerinti egyenértékűségi vizsgálat eredményeként a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság által határozatban megállapított és közzétett nemesfémvizsgáló és -hitelesítő szervezetek által alkalmazott, egyenértékűnek elismert fémjeleket jól látható helyen kifüggeszti. 10. A hitelesítés és a tanúsítás egyenértékűsége 32. § (1) A nemesfém tárgy tanúsítását és hitelesítését egyenértékűnek és ezáltal a hatóság által elfogadottnak kell tekinteni, ha az alábbi feltételek együttesen teljesülnek: a) a  nemesfém tárgy az  Európai Unió valamely tagállamából, Törökországból vagy az  Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely államból származónak minősül, b) az  a)  pont szerinti államban jogszabály vagy más általánosan kötelező érvényű rendelkezés írja elő a fémjelzési kötelezettséget, illetve a fémjelzés a forgalomba hozatal előfeltétele, c) az a) pont szerinti állam szabályozása e rendelettel azonos módon értelmezi a nemesfém tárgy fogalmát, és a  nemesfém tárgyak azonos körére írja elő a  fémjelzési kötelezettséget, ideértve a  fémjelzési kötelezettség alóli mentesülés eseteit is, d) az  a)  pont szerinti állam szabályozása az  e  rendelet szerinti finomsági fokok szerinti fémjelzést teszi lehetővé, a  fémjelek nemesfémek és finomsági fokok szerint elkülönülnek, így e  rendelettel azonos módon tájékoztatják a fogyasztókat a nemesfém fajtájáról és finomságáról, e) a  nemesfém tárgyak vizsgálata, hitelesítése és a  nemesfémtartalom tanúsítása során alkalmazott anyagvizsgálati módszer a nemesfém tárgyakra vonatkozó magyar jogszabályi előírásokkal azonos vagy azzal egyenértékű, f ) az  a)  pont szerinti állam fémjelzési kötelezettségre vonatkozó szabályozása előírja a  nulla negatív tűrést a finomsági fokok megállapításánál, g) az  a)  pont szerinti államban olyan jogszabály van hatályban, amely büntetés terhe mellett megtiltja a vizsgálatra jogosult nemesfémvizsgáló intézetek fémjeleinek hamisítását vagy szabálytalan használatát, és a nemesfém tárgy engedély nélküli átalakítását, valamint h) a nemesfém tárgyak vizsgálatát, hitelesítését és a nemesfémtartalom tanúsítását független szervezet végzi. (2) Az  (1)  bekezdés e)  pontja esetében a  nemesfém tárgyak vizsgálata, hitelesítése és a  nemesfémtartalom tanúsítása során alkalmazott anyagvizsgálati módszert a  nemesfém tárgyakra vonatkozó magyar jogszabályi előírásokkal azonosnak vagy azzal egyenértékűnek kell tekinteni, ha az anyagvizsgálatot a 19. § (3) bekezdésében meghatározott szabvány szerint végzik. Az  alkalmazott anyagvizsgálati módszert abban az  esetben is egyenértékűnek kell tekinteni, ha alkalmas a  nemesfémtartalom vizsgálatának a  nemesfém tárgyakra vonatkozó magyar jogszabályi előírásokkal azonos mérési pontossággal történő megállapítására. (3) Az (1) bekezdés h) pontja esetében a nemesfém tárgyak vizsgálatát, hitelesítését és a nemesfémtartalom tanúsítását végző szervezet akkor tekinthető függetlennek, ha a) a  tanúsítást végző szervezetben a  fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgyat készítő, javító, árverező vagy azzal kereskedő nem rendelkezik tulajdonosi részesedéssel, valamint felette sem közvetlenül, sem közvetve nem gyakorol irányító befolyást, és b) a nemesfém tárgyak vizsgálatát, hitelesítését és a nemesfémtartalom tanúsítását végző szervezet tagja nem rendelkezik tulajdonosi részesedéssel, vagy nem áll munkaviszonyban a  nemesfém tárgyat készítő, javító, árverező vagy azzal kereskedő vállalkozással. 33. § (1) Az egyenértékűség vizsgálatára irányuló kérelemben meg kell jelölni a) azt, hogy a  nemesfém tárgy vizsgálatának egyenértékűségét a  kérelmező az  Európai Unió mely tagállama, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes mely állam vagy Törökország mely független nemesfémvizsgáló- és hitelesítő szervezete vonatkozásában kéri megállapítani; b) az  a)  pont szerinti államban a  nemesfém tárgyak és termékek forgalmazására vonatkozó jogszabály vagy egyéb általánosan kötelező érvényű előírás számát, jogforrási szintjét és címét, valamint c) az a) pont szerinti szervezet nevét, székhelyét, levelezési címét. (2) Ha az adatokban történő változás a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság tudomására jut, megvizsgálja a 32. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállását. Ha a feltételek változása miatt az szükséges, a változásoknak megfelelő új határozatot hoz, vagy ha a feltételek már nem állnak fenn, határozatát visszavonja. (3) A  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság által a  tanúsítás és hitelesítés egyenértékűségének tárgyában hozott határozatban elismert fémjelet, anyagvizsgálati módszert, valamint a  független szervezetként elismert nemesfémvizsgáló és -hitelesítő szervezet nevét a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben, valamint az  iparügyekért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján közzé kell tenni. A  közzétett, egyenértékűnek elismert fémjelzést végző nemesfémvizsgáló és -hitelesítő szervezetek vonatkozásában a vizsgálati módszerek, illetve a  fémjel által biztosított információk azonosságát vagy egyenértékűségét, továbbá a  szervezet függetlenségét ellenkező bizonyításig vélelmezni kell. 11. A nemesfém tárgyakra vonatkozó jogszabályi előírások betartásának hatósági ellenőrzése 34. § A készítőre, a  javítóra, az  árverezőre és a  kereskedőre, valamint a  nemesfém tárgyakra vonatkozó jogszabályi előírások megtartását a hatóság ellenőrzi. 35. § (1) A hatóság ellenőrzési jogkörében eljárva próbavásárlást végezhet. (2) A  próbavásárláshoz a  hatóság közreműködő személyt vehet igénybe. A  közreműködő személy részére a közreműködést igénybe vevő hatóság megbízólevelet állít ki, amely tartalmazza a közreműködő személy nevét, továbbá azt, hogy mely készítő, javító, árverező vagy kereskedő milyen típusú ellenőrzésben vesz részt. (3) Próbavásárlás esetében a  hatóság az  ellenőrzési jogosultságát a  próbavásárlás befejezésekor igazolja, ezzel egyidejűleg a készítő, a  javító, az árverező, a kereskedő a termék visszavétele mellett köteles a vételárat a hatóság részére megtéríteni. 12. Külföldi megrendelésre, illetve külföldi forgalomba hozatal céljára készített nemesfém tárgyakra vonatkozó rendelkezések 36. § (1) A  külföldi megrendelésre, illetve külföldön történő forgalomba hozatal céljára az  e  rendeletben meghatározott követelményeknek meg nem felelő nemesfém tárgy is készíthető. (2) A  külföldi megrendelésre, illetve külföldön történő forgalomba hozatal céljára készített, és az  1.  mellékletben meghatározott finomsági foktól eltérő nemesfém tárgynak Magyarország területén történő forgalomba hozatala tilos. (3) Külföldön történő forgalomba hozatal céljára készített nemesfém tárgy és nemesfém alapanyag esetében a  nemesfém tárgyakat finomságuk ellenőrzése céljából kiszállításukat megelőzően árujegyzék kíséretében be kell mutatni a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóságnak. (4) Ha a  (3)  bekezdés szerint bemutatott nemesfém tárgyak finomsága megfelelő, a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság az  árujegyzéket igazoló záradékkal látja el, az  áru kiviteli vámkezelése csak a  záradékolást követően végezhető el. (5) A  külföldi megrendelésre, illetve külföldön történő forgalomba hozatal céljára készített, és az  e  rendeletben meghatározott finomsági foktól eltérő nemesfém tárgyat Magyarország területén történő forgalomba hozatalra szánt tárgyaktól elkülönítve kell raktáron tartani. (6) A  készítő, a  javító, az  árverező, valamint a  kereskedő köteles a  külföldi megrendelésre, illetve külföldön történő forgalomba hozatal céljára készített, és az  1.  mellékletben meghatározott finomsági foktól eltérő nemesfém tárgyakról naprakész nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a  nemesfém tárgy megnevezését, a  nemesfém fajtáját, tömegét és finomságát. 13. Üreges és kombinált nemesfém tárgyakra vonatkozó rendelkezések 37. § (1) Üreges nemesfém tárgyat csak egyéb fémmel, vagy nem fémes anyaggal lehet kitölteni, a  tárgy anyagánál alacsonyabb finomságú, illetve attól eltérő nemesfémmel nem. (2) Az üreges tárgy fémjelzését a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság akkor végzi el, ha (a) a  kitöltés a  nagyobb igénybevételnek kitett használati tárgy ellenállóbbá tételéhez, illetve állóképességének biztosításához elkerülhetetlenül szükséges, és (b) a tárgy kitöltését a hatóság előzetesen jóváhagyta. (3) A (2) bekezdésben meghatározott fémjelzés iránti kérelemnek tartalmaznia kell a) a kérelmező nevét; b) a kérelmező 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartási számát; c) a nemesfém tárgy kitöltésére szolgáló anyag megnevezését; d) a nemesfém tárgy gyártásának műszaki leírását, valamint e) a nemesfém rész gramm tömegét. (4) A kérelem benyújtásával egyidejűleg azt a nemesfém tárgyat is be kell mutatni, amelyre a kérelem vonatkozik. (5) A kitöltött nemesfém tárgyon a nemesfémből készült rész gramm tömegét arab számmal fel kell tüntetni. 38. § (1) A  kombinált tárgyat a  készítő, javító vagy a  kereskedő kérelmére a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság fémjelezi, ha a kombinált tárgy megfelel az alábbiakban meghatározott feltételeknek: a) a felhasznált fém színe egyértelműen megkülönböztethető a nemesfém színétől, b) a nemesfém rész alkalmas fémjel elhelyezésére, és c) a fém rész alkalmas a „METAL” megnevezés látható elhelyezésére. (2) Ha a  fémjelzésre bemutatott kombinált tárgy az  (1)  bekezdésben előírt feltételeknek nem felel meg, de a hiányosságok pótolhatóak, a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a tárgyat a bemutatónak a hiányok pótlása céljából visszaadja. (3) Ha a  kombinált tárgy bemutatója a  megállapított hiány pótlását megtagadja, vagy a  hiányosságok nem pótolhatóak, a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság a fémjelzés iránti kérelmet elutasítja és a kombinált tárgyat fémjelzés nélkül adja ki. 14. A nemesfém tárgy anyagát képező ötvözet előállítása, a nemesfém tárgy készítése és díszítése 39. § A nemesfém tárgy csak olyan ötvöző fémet tartalmazhat a nemesfémen kívül, amely lehetővé teszi, hogy a 19. §-ban meghatározott vizsgálati eljárásokkal a  nemesfém tárgy minden részében kétségtelenül megállapítható legyen annak finomsági foka. 40. § (1) A  nemesfém tárgy összeszerelése alkalmával a  nemesfém tárgy használhatóságának biztosítására feltétlenül szükséges szerelvény bármilyen megfelelő szilárdságú anyagból készülhet, ha a  szerelvény különállása könnyen felismerhető, és az a nemesfém tárgytól elválasztható. (2) Könnyen felismerhető és elválasztható szerelvényt tilos a nemesfém tárgyhoz úgy kapcsolni, hogy az a nemesfém tárggyal egyező anyagnak látsszon, tilos továbbá az  ilyen, nem nemesfémből készült szerelvényt aranyozni, ezüstözni, platinázni vagy palládiumozni. 41. § (1) Az  aranytárgyon kizárólag arany-, ezüst-, platina- vagy palládiumötvözetből, ezüst-, platina- és palládiumtárgyon pedig kizárólag aranyötvözetből készült, az  1.  mellékletben meghatározott finomsági foknak megfelelő fémdíszítést lehet alkalmazni. A  díszítést úgy kell alkalmazni, hogy az  a  nemesfém tárgy többi részétől könnyen megkülönböztethető legyen. (2) Aranytárgyra azzal megegyező vagy attól eltérő színű, de az aranytárggyal azonos finomságú aranyötvözetből mind elválasztható formában, mind nemesfémforrasztással készíthető díszítés. (3) A  nemesfém tárgyra alkalmazott, és attól könnyen megkülönböztethető és elválasztható, a  tárgy alapanyagától eltérő anyagú nemesfémből készült díszítést a  finomsági fokot kifejező fémjellel kell ellátni. A  roncsolás nélkül megbonthatatlanul összeszerelt, fémjelzésre beadott tárgy csak a  benne előforduló legalacsonyabb finomságú ötvözet szerint fémjelezhető. (4) A  nemesfém tárgyak a  nemesfémötvözeteken felül bármely természetes vagy mesterséges úton előállított, a nemesfémmel nem összetéveszthető anyaggal díszíthetők. 42. § (1) Aranyozáson, ezüstözésen, platinázáson, illetve palládiumozáson a nemesfém tárgyak arannyal, ezüsttel, platinával, palládiummal, illetve ezek ötvözeteivel való, bármely technológiával – kémiai, elektrokémiai, mechanikai vagy fizikai eljárással – történő felvitelét vagy bevonását kell érteni. (2) Ezüsttárgyat platinázni, palládiumozni tilos, kizárólag aranyozni, ródiumozni lehet, de csak olyan mértékben, hogy a nemesfém tárgy minden részében kétségtelenül megállapítható legyen annak finomsági foka. Az ilyen nemesfém tárgyat ezüsttárgyként kell fémjelezni. (3) Az  aranylemezzel borított ezüsttárgy felületét úgy kell kikészíteni – vésés, gyalulás vagy más megoldás útján –, hogy a tárgy ezüst alapanyaga látható, könnyen felismerhető legyen. A részben aranylemezzel borított ezüsttárgy felületét nem szükséges a fentieknek megfelelően kikészíteni. (4) Nemesfém tárgyon bevonat csak olyan módon és mértékben alkalmazható, hogy a  9.  § (2)  bekezdésében foglaltaknak eleget tegyen, és a nemesfém tárgy finomsági foka megállapítható legyen. (5) A nemesfém tárgy készítésénél forrasztóanyagul csak a tárgy finomságával megegyező finomságú ötvözetet szabad használni. 15. A nem nemesfém tárgyakra vonatkozó rendelkezések 43. § (1) A  nem nemesfémből készült tárgy elnevezése nem lehet a  tárgy anyagának tekintetében megtévesztő. A  nem nemesfémből készült tárgyra vonatkozó dokumentumban vagy a tárgyon alkalmazott elnevezésben az arany, ezüst, platina vagy a palládium szó nem használható. (2) A  nem nemesfémből készült, aranyozott, ezüstözött, platinázott vagy palládiumozott tárgyat tilos nemesfém tárgyként forgalomba hozni. (3) A  nem nemesfémből készült tárgyakon a  (2)  bekezdésben említett nemesfém bevonatokon kívül nemesfém ötvözetből készült díszítést alkalmazni tilos. 16. Záró rendelkezések 44. § Felhatalmazást kap az  iparügyekért felelős miniszter, hogy – az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben – rendeletben szabályozza a  nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóság fémjelzési, nemesfémtartalom-vizsgálati és -hitelesítési tevékenységéért, valamint az egyenértékűség-megállapítási eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét. 45. § Ez a rendelet 2018. január 1-jén lép hatályba. 46. § Ez a rendelet a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének való megfelelést szolgálja. 47. § E rendelet tervezetének a  műszaki szabályokkal és az  információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv 5–7. cikke szerinti előzetes bejelentése megtörtént. 48. § A Budapest Főváros Kormányhivatalának egyes ipari és kereskedelmi ügyekben eljáró hatóságként történő kijelöléséről, valamint a  területi mérésügyi és műszaki biztonsági hatóságokról szóló 365/2016. (XI. 29.) Korm. rendelet 11.  § (2)  bekezdésében a  „nemesfém tárgyak vizsgálatáról, hitelesítéséről és nemesfémtartalmuk tanúsításáról, valamint a hitelesítés és tanúsítás egyenértékűségéről szóló kormányrendeletben” szövegrész helyébe a „nemesfém tárgyakkal kapcsolatos hatósági feladatokról és hatósági eljárási szabályokról, valamint a  nemesfém tárgyak készítésének és díszítésének szabályairól szóló kormányrendeletben” szöveg lép. 49. § Hatályát veszti a  nemesfém tárgyak vizsgálatáról, hitelesítéséről és nemesfémtartalmuk tanúsításáról, valamint a hitelesítés és tanúsítás egyenértékűségéről szóló 187/2011. (IX. 14.) Korm. rendelet. Orbán Viktor s. k., miniszterelnök