55/2010. (V. 5.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkot mány elle nességének utólagos vizsgálatára irányuló

55/2010. (V. 5.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkot mány elle nességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2006. évi CXXXIII. törvény 4. § (2)–(4) bekezdése és 5. §-ának (1) bekezdése alkot mány elle nes, ezért azokat 2010. december 31-i hatállyal megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2006. évi CXXXIII. törvény egésze alkot mány elle nességének megállapítása iránt benyújtott indítványt elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2006. évi CXXXIII. törvény 3. § c) pontja, valamint 6. § (2) és (4) bekezdése alkot mány elle nességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 4. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek 2007. évi megosztásáról szóló 6/2007. (II. 23.) Főv. Kgy. rendelet 1. §-a, 2. § (3) bekezdése, 3. §-a alkot mány elle nességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. 1. Az Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett, amelyben az indítványozók a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2006. évi CXXXIII. törvény (a továb biak ban: Fmt.) alkotmányosságának utólagos vizsgálatát kérik. Az Alkotmánybíróság az indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továb biak ban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el. 2. Az egyik indítványozó az Fmt. egésze alkot mány elle nességének megállapítását és kihirdetésére visszaható hatályú megsemmisítését kezdeményezte. Az indítványozó álláspontja szerint az Országgyűlés az Alkotmány 44/C. §-ába ütköző alkotmánysértő módon fogadta el a törvényt, mert – az Alkotmánybíróságnak a 47/2001. (XI. 22.) AB határozatában kifejtett megállapításaiból is következően – a forrásmegosztásról szóló törvényt minősített többséggel, a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával lehetett volna elfogadni. Az indítványban kifejtettek szerint az Fmt. alkot mány elle nes azért is, mert sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból következő jogbiztonság követelményét. A törvény pontatlan jogi fogalmakat használ, szabályai nincsenek összhangban más törvények rendelkezéseivel. Az Fmt. 5. § (1) bekezdésében és 6. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem felelnek meg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továb biak ban: Ötv.) 64. § (1) bekezdésében foglalt azon követelménynek, mely szerint a bevételi források a ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskörök arányában illetik meg a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat, és nem tesznek eleget az Ötv. 64. § (6) bekezdésében a forrásmegosztás törvényi szabályozásával szemben támasztott követelményeknek sem. Rámutat az indítványozó arra is, hogy az Fmt.-nek a normatív költségvetési hozzájárulások megosztására vonatkozó szabályai nem értelmezhetők egyértelműen az éves költségvetési törvények tükrében sem. E körben az indítvány utal arra is, hogy az Ötv. 1994. évi módosítása óta jelentősen módosult az egyes költségvetési törvényekben a normatív hozzájárulással támogatott feladatok köre és meghatározásuk módja is, így megbomlott az összhang az Ötv. 64–64/B. §-ában foglalt szabályok és a költségvetési törvények normatív hozzájárulást meghatározó rendelkezései között is. Álláspontja szerint ezek az ellentmondások csak 2/3-os szavazati aránnyal elfogadott törvény ben lettek volna feloldhatók. Az indítványozó szerint a törvény a szövegezéséből adódó pontatlanságok, ellentmondások miatt súlyosan sérti a jogbiztonság követelményét. Ezért az indítványozó az Fmt. egészének kihirdetésére visszaható hatályú megsemmisítését kezdeményezi. Ez az indítványozó indítványt nyújtott be a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek 2007. évi megosztásáról szóló 6/2007. (II. 23.) Főv. Kgy. rendelet (a továb biak ban: Kgyr.) 1. §-a, 2. § (3) bekezdése, 3. §-a alkot mány elle nességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az indítványban kifejtett álláspont szerint a Kgyr. ezen szabályai ellentétesek az Ötv. 64. § (4) bekezdés a) és c) pontjában, valamint 64/B. § a) és d) pontjában és az Fmt. 5. § (1) bekezdésében foglalt elő írásokkal, ezért sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. 3. Két indítványozó hasonló indokok alapján vitatja az Fmt. 4. § (3) bekezdése és 5. § (1) bekezdése alkotmányosságát. Az indítványozók szerint az Fmt. 4. § (3) bekezdése, mely szerint az Ötv. 64. § (4) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott adókból a kerületi önkormányzat által beszedett adóbevétel 100%-a a kerületi önkormányzatot illeti meg, tartalmát tekintve módosította az Ötv. 64. § (4) bekezdését. Az Ötv. 64. § (4) bekezdése alapján az egyéb központi adó és a helyi adókból származó bevételek a fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek. Az Fmt. 4. § (3) bekezdése kivonta ezeket az adóbevételeket a forrásmegosztásból, s ezzel olyan szabályt alkotott, amely megváltoztatta az Ötv. 64. § (4) bekezdésének tartalmát. Ehhez pedig az Alkotmány 44/C. § alapján a jelenlevő képviselők kétharmadának támogatására lett volna szükség. Az indítványozók álláspontja szerint az Fmt. 5. § (1) bekezdése – azzal, hogy kötelezően alkalmazandó megosztási arányt (47%- 53%) ír elő a fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételi források megosztására – korlátozta a fővárosi közgyűlésnek az Ötv. 64. § (5) bekezdésében szabályozott rendeletalkotási jogát és ezzel burkoltan, az Alkotmány 44/C. §-a által megkövetelt minősített többség követelményét figyelmen kívül hagyva, módosította az Ötv. 64. § (5) bekezdését. II. Az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését: 1. Az Alkotmánynak az indítványozók által felhívott szabályai: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „44/C. § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvény ben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.” 2. Az Ötv.-nek az indítványozó által hivatkozott elő írásai: „64. § (1) Az önkormányzati bevételek a fővárosi és a kerületi önkormányzat által ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat. (2) Amennyiben törvény a fővárosi önkormányzatot a főváros érdekkörét vagy gazdasági lehetőségeit meghaladó regionális, illetve országos feladatok ellátására kötelezi, az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a központi hozzájárulás mértékéről és módjáról. (3) A fővárosi önkormányzatot, illetve a kerületi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül megilletik az alábbi bevételek: a) a feladat ellátáshoz kapcsolódó normatív központi hozzájárulás; b) a címzett és céltámogatások; c) a saját tevékenységből, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj; d) az átvett pénzeszközök; e) a tulajdonában levő közterületek hasznosítása után járó díj. (4) A fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatot osztottan megillető bevételek: a) a magánszemélyek jövedelemadójából az állami költségvetésről szóló törvény alapján a települési önkormányzatokat megillető rész; b) az egyéb központi adó; c) az állandó népességhez kapcsolódó központi hozzájárulás, kivéve a 64/B. § a) pontban foglaltakat; d) a helyi adókból származó bevételek. (5) A (4) bekezdésben felsorolt bevételeknek a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti megosztását a fővárosi közgyűlés rendeletében határozza meg. A rendelettervezet véleményezésére a kerületi önkormányzatoknak legalább 30 napot kell biztosítani. (6) A fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti – feladat- és hatáskörarányos – forrásmegosztás érdekében normatív eljárásokat kell alkalmazni. Ezeket a normatív eljárásokat külön törvény ben kell meghatározni. Ebben a külön törvény ben kell rögzíteni a számítások során figye lembe veendő feladatokat is.” „64/A. § A kerületi önkormányzat kizárólagos bevétele a szabálysértési bírság letiltás útján befolyó összege. 64/B. § A fővárosi önkormányzat kizárólagos bevételei: a) a normatív központi hozzájárulás igazgatási és közművelődési feladatokra; b) az önkormányzatot megillető vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel, az érintett települések önkormányzataival kötött megállapodás szerint, területarányosan meghatározott része; c) a fővárosi önkormányzat részére törvény ben megállapított körben a befolyt környezetvédelmi és műemlékvédelmi bírság; d) az illetékek a külön törvény ben meghatározottak szerint; e) a 64. § (2) bekezdése alapján járó központi támogatás.” 3. Az Fmt.-nek az indítványozók által támadott szabályai: Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Fmt.-t az indítványok benyújtása után két alkalommal is átfogóan módosították. Az első indítvány benyújtása után, 2007. december 30-i hatállyal módosította az egyes önkormányzatokat érintő törvények módosításáról szóló 2007. évi CLXXXII. törvény (a továb biak ban: Fmtm1.), majd 2009. december 4-i hatállyal ismét módosította a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2006. évi CXXXIII. törvény módosításáról rendelkező 2009. évi CXXIII. törvény (a továb biak ban: Fmtm2.). E törvények módosították az Fmt. 4. §-át, 5. § (1) bekezdését és 6. § (4) bekezdését is. Az Fmt. 4. §-ának és 5. § (1) bekezdésének az eredeti, az első indítvány benyújtásakor hatályos szövege: „4. § (1) A fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek körét az Ötv. 64. § (4) bekezdése határozza meg. (2) Az (1) bekezdés szerinti bevételek nagyságának meghatározása a tárgyidőszakra vonatkozó – a kerületekkel egyeztetett – fővárosi költségvetési koncepcióban szereplő tervszámok alapján történik.” „5. § (1) A fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat a 4. § (1) bekezdés szerint osztottan megillető bevételekből – a személyi jövedelemadó helyben maradó részébe beleértve a jövedelemdifferenciálódás mérséklése miatt elvont összeg tárgyévet megelőző évben visszaigényelhető részét is – a fővárosi önkormányzatot 47%, a kerületi önkormányzatokat együttesen 53% részesedés illeti meg.” Az Fmt. 4. §-ának és 5. § (1) bekezdésének a további indítványok benyújtásakor hatályos szövege: „4. § (1) A fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek körét az Ötv. 64. § (4) bekezdése határozza meg. (2) Az Ötv. 64. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerinti személyi jövedelemadó bevételből az Ötv. 64. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti normatív hozzájárulások forrásául szolgáló részt normatív hozzájárulásként kell figye lembe venni. (3) Az Ötv. 64. §-a (4) bekezdésének b) és d) pontja szerinti adókból a kerületi önkormányzat által beszedett adóbevétel 100%-a a kerületi önkormányzatot illeti meg. (4) Az (1) bekezdés szerinti bevételek nagyságának meghatározása a tárgyidőszakra vonatkozó fővárosi költségvetési koncepcióban szereplő tervszámok alapján történik.” „5. § (1) A fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat a 4. § (1) bekezdés szerint osztottan megillető bevételekből – a 4. § (2)–(3) bekezdései szerinti összegek kivételével és a személyi jövedelemadó helyben maradó részébe beleértve a jövedelemdifferenciálódás mérséklése miatt elvont összeg tárgyévet megelőző évben visszaigényelhető, illetve befizetendő részét is – 2008-ban a fővárosi önkormányzatot 47%, a kerületi önkormányzatokat együttesen 53% részesedés illeti meg.” Az Fmt. 4. §-ának és 5. § (1) bekezdésének az indítvány elbírálásakor hatályos szövege: „4. § (1) A fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek körét az Ötv. 64. § (4) bekezdése határozza meg. (2) Az Ötv. 64. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerinti személyi jövedelemadó bevételből az Ötv. 64. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti normatív hozzájárulások forrásául szolgáló részt normatív hozzájárulásként kell figye lembe venni. (3) Az Ötv. 64. §-a (4) bekezdésének b) és d) pontja szerinti adókból a kerületi önkormányzat által beszedett adóbevétel 100%-a a kerületi önkormányzatot illeti meg. (4) Az Ötv. 64. § (4) bekezdésének c) pontja szerinti állandó népességhez kapcsolódó normatív hozzájárulások – a településüzemeltetési, igazgatási, sport- és kulturális feladatokhoz kapcsolódó normatív hozzájárulás kivételével – 100%-ban a feladatot ellátó önkormányzatot illetik meg. (5) Az (1) bekezdés szerinti bevételek nagyságának meghatározása a tárgyidőszakra vonatkozó fővárosi költségvetési koncepcióban szereplő tervszámok alapján történik.” „5. § (1) A 4. § (1) bekezdés szerint osztottan megillető bevételekből – a 4. § (2)–(4) bekezdései szerinti összegek kivételével és a települési önkormányzat közigazgatási területére kimutatott személyi jövedelemadónak a költségvetési törvény ben meghatározott mértékébe (helyben maradó részébe) beleértve a bázisévi jövedelemdifferenciálódás mérséklésének elszámolásához kapcsolódó, az önkormányzat által vagy részére fizetendő összeget, korrigálva a tárgyévet megelőző évben történt évközi lemondással, illetve pótigényléssel, valamint a költségvetési törvény ben szabályozott, a beruházásokhoz kapcsolódó esetlegesen visszaigényelhető összeget is – 2008-ban a fővárosi önkormányzatot 47%, a kerületi önkormányzatokat együttesen 53% részesedés illeti meg.” Az Fmt. 6. § (4) bekezdésének az indítványok benyújtásának időpontjában hatályos szövege: „(4) Az egyes kerületi önkormányzatoknak az (1)–(3) bekezdés szerint számított részesedési aránya a megosztott forrásokból a tárgyévet megelőző év forrásmegosztásához képest – a költségvetési szervek intézmény fenntartói jogainak átadására visszavezethető változásokat figyelmen kívül hagyva – maximum 5%-kal nőhet, illetve csökkenhet. A módszer alkalmazása miatt bekövetkező – eltérések a forrásmegosztás során az egyes önkormányzatok részesedését növelik vagy csökkentik.” Az Fmt. 6. § (4) bekezdésének az indítványok elbírálásakor hatályos szövege: „(4) Az egyes kerületi önkormányzatoknak az (1)–(3) bekezdés szerint számított részesedési aránya a megosztott forrásokból a tárgyévet megelőző év forrásmegosztásához képest maximum 5%-kal nőhet, illetve csökkenhet. A módszer alkalmazása miatt bekövetkező eltérések a forrásmegosztás során az egyes önkormányzatok részesedését növelik vagy csökkentik.” Az Alkotmánybíróság az Fmt. hatályos rendelkezései alapján folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot. III. Az indítványok részben megalapozottak. 1. Az Alkotmánybíróság már több alkalommal vizsgálta a fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek megosztását szabályozó törvényi rendelkezések alkotmányosságát. Az 56/1996. (XII. 12.) AB határozatában az Alkotmánybíróság az Ötv. 64. § (5) bekezdésében a fővárosi közgyűlés számára adott rendeletalkotási felhatalmazás alkotmányosságát vizsgálta. Abban az ügyben az indítványozó azt kifogásolta, hogy az Ötv. e szabályában adott rendeletalkotási felhatalmazás – az Alkotmány 43. § (1) bekezdésébe ütköző módon – alá-, fölérendeltségi viszonyt keletkeztet a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között, és olyan társadalmi viszonyok szabályozására ad felhatalmazást, amelyek az Alkotmány 43. § (2) bekezdése alapján kizárólagos törvényhozási tárgynak minősül. Az Alkotmánybíróság ezt az indítványt elutasította. E határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a jogalkotó hatáskör gyakorlására adott felhatalmazás nem teremt hierarchikus viszonyt a jogalkotó és a jogszabály címzettje között. Kifejtette azt is, hogy az Ötv. 64. §-ának (4)–(6) bekezdése – a fővárost és a kerületeket megosztottan megillető bevételek szabályozásával – a főváros egységes településpolitikájának biztosítása, a főváros városfejlesztési és város-rehabilitációs programjának meghatározása és érvényesítése érdekében, az Ötv. 63/A. §-ában meghatározott koordinációs feladatok ellátásához biztosít gazdasági és jogi eszközöket a fővárosi önkormányzat számára. A 64. § (5)–(6) bekezdésében az Ötv. által a fővárosi közgyűlésnek adott jogalkotási felhatalmazás a fővárosi önkormányzat törvény ben megállapított feladatainak ellátásához, az Ötv. és a költségvetési törvény által meghatározott bevételi források feletti rendelkezés módját szabályozza. Ennek meg fele lően, az Ötv.-nek indítványozó által kifogásolt 64. § (5) bekezdésében szabályozott rendeletalkotási jogkör nem tekinthető az Alkotmány 43. § (2) bekezdésében meghatározott, kizárólagos törvényhozási tárgykörben adott felhatalmazásnak. A felhatalmazás – az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével összhangban – törvény ben meghatározott feladatainak ellátása érdekében, feladatkörében jogosítja fel a fővárosi közgyűlést a rendeletalkotásra. (ABH 1996, 204, 210.) A 47/2001. (XI. 22.) AB határozatában (a továb biak ban: Abh1.) az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 26. § (2)–(3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányosságát vizsgálta. E határozatában megállapította, hogy bár a költségvetési törvény formálisan nem módosította az Ötv. 64. § (5) bekezdését, azzal, hogy rendelkezései meghatározzák az osztott bevételekből a kerületi önkormányzatokat minimálisan megillető rész mértékét, olyan kiegészítő feltételeket állapított meg, amelyek az Ötv. 64. § (5) bekezdésében szabályozott felhatalmazáshoz képest korlátozzák a fővárosi közgyűlés rendeletalkotási hatáskörét. Így az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a vizsgált rendelkezések alkot mány elle nesek, mert azok egyszerű többséget igénylő törvény ben – tartalmát tekintve – módosították az Ötv.-nek az Alkotmány 44/C. §-a alapján minősített többséget igénylő szabályát. Ugyanakkor e határozatának rendelkező részében az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sértő, mulasztásban megnyilvánuló alkot mány elle nesség fennállását mondta ki a miatt, hogy az Ötv. nem állapította meg az Ötv. 64. § (4) bekezdésében meghatározott bevételi források feladatarányos megosztásának – ezáltal az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kerületi önkormányzatot megillető önkormányzati alapjog védelmének – garanciáit és felhívta az Országgyűlést, hogy 2002. december 31-ig tegyen eleget jogalkotási kötelezettségének. (ABH 2001, 308.) E döntésének indokolásában kifejtette: „Az Ötv. 64. § (5) bekezdése úgy ad felhatalmazást a fővárosnak, hogy az jogi kötöttségek nélkül, széles mérlegelési jogkörben rendelkezhet az Ötv. 64. § (4) bekezdésében meghatározott bevételi források felett. Döntési szabadságának egyetlen eljárási feltétele van, nevezetesen az, hogy ki kell kérnie a kerületi képviselő-testületek elő ze tes véleményét. A vélemény azonban a közgyűlést nem köti, szabad belátásától függ, hogy döntése során figye lembe veszi-e vagy sem, ille tő leg milyen mértékig veszi figye lembe. A fővárosi önkormányzat maga is gazdasági érdekeltséggel rendelkezik ezeknek a bevételi forrásoknak az elosztásában. A fővárosi önkormányzatnak ez a forrásmegosztást befolyásoló gazdasági érdekeltsége magában hordozza a centralizációs törekvések érvényesítésének, a kerületi önkormányzatok önállósága csorbításának a lehetőségét. Lehetőséget ad arra, hogy a kerületi önkormányzatokat az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján megillető alapjog, a kerületi önkormányzatokat az önkormányzati feladatok ellátásában megillető autonómia sérüljön. Ezért az önkormányzati rendeletalkotás körébe utalt forrásmegosztás tekintetében törvényi szabályoknak kell megteremteni azokat a garanciákat, amelyek a főváros gazdasági érdekeivel szemben a kerületi önkormányzatok Alkotmányban szabályozott alapjogait védelemben részesítik, biztosítékot nyújtanak arra, hogy az anyagi források hiánya a kerületi önkormányzatok feladatellátását ne veszélyeztesse.” (ABH 2001, 308, 323–324.) Az Abh1.-ben megállapított mulasztásban megnyilvánuló alkot mány elle nes helyzet megszüntetése érdekében az Országgyűlés a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 2003. évi I. törvénnyel (továb biak ban: Ötvm.) egy új (6) bekezdéssel egészítette ki az Ötv. 64. §-át. Ebben kimondta, hogy a forrásmegosztás – feladat- és hatáskörarányos – megosztása érdekében normatív eljárásokat kell alkalmazni, és ezeket a normatív eljárásokat külön törvény ben kell meghatározni. A külön törvény megalkotásáig az Ötv. 116. §-ában átmeneti szabályokat állapított meg. A fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2003. évi CXIV. törvényt 2003 decemberében fogadta el az Országgyűlés, amelyben meghatározta a forrásmegosztás alapjául szolgáló normatív eljárásokat. Az Alkotmánybíróság e szabályozás alkotmányosságát 125/B/2003. AB határozatában vizsgálta. Megállapította, hogy ezzel a szabályozással az Országgyűlés az Abh1.-ben megállapított mulasztásban megnyilvánuló alkot mány elle nesség megszüntetésére irányuló kötelezettségének eleget tett, és úgy ítélte meg, hogy vitatott rendelkezései nem sértik a kerületi önkormányzatoknak az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a), b), c) és d) pontjában szabályozott alapjogait, sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményét, ezért az indítványt elutasította. (ABH 2005, 1127, 1134–1139.) A jelen eljárásban az indítványozók által vitatott Fmt. hatályon kívül helyezte a 2003. évi CXIV. törvényt, és újraszabályozta a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás rendjét. 2. Az indítványok alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Fmt. elfogadása megkívánta-e az Alkotmány 44/C. §-a által előírt minősített többséget. Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben rámutatott arra, hogy „a törvényhozó döntési szabadságának körébe tartozik annak eldöntése, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer mely elemeit és milyen mélységben szabályozza az Alkotmány által minősített többségű szavazatarányhoz kötött önkormányzati törvény ben, és a finanszírozási rendszer mely kérdéseiről dönt minősített többséget nem igénylő külön törvény ben. Azonban ha a finanszírozás valamely kérdését az Ötv. szabályozza, annak módosítására is csak minősített többségű szavazataránnyal elfogadott törvény ben kerülhet sor.” (ABH 2001, 308, 316.) Az Országgyűlés az Ötvm. megalkotásakor az Ötv. forrásmegosztásra vonatkozó szabályainak érintetlenül hagyása mellett úgy döntött, hogy a fővárosi közgyűlés rendeletének megalkotása során az Ötv. 64. § (1) bekezdésében előírt feladat- és hatáskörarányos forrásmegosztást a normatív eljárások alkalmazásával kell biztosítani, és a normatív eljárások meghatározását külön, immár egyszerű többséggel is elfogadható törvényre bízta. Az Országgyűlés tehát az Ötv.-nek – az Alkotmány 44/C. §-ban foglalt minősített többség betartásával megalkotott Ötvm.-mel beiktatott – 64. § (6) bekezdésébe foglalt felhatalmazás alapján alkotta meg az Fmt.-t. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy önmagában az Fmt. elfogadása – addig, amíg annak rendelkezései az Ötv. 64. § (6) bekezdés keretei között maradnak – nem igényli a jelenlevő országgyűlési képviselők 2/3-os többségű támogatását. Ezért az Alkotmánybíróság elutasította az Fmt. egésze alkot mány elle nességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló azon indítványt, amely az Alkotmány 44/C. §-ában foglalt minősített többség hiányára hivatkozással kérte az Fmt. egésze alkot mány elle nességének megállapítását. 3. Az Alkotmánybíróságnak eljárása során vizsgálnia kellett az Fmt. indítványozók által vitatott 4. §-a, és 5. § (1) bekezdése alkotmányosságát is az Alkotmány 44/C. §-a alapján. 3.1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során számos határozatában foglalkozott az Alkotmány által minősített többséghez kötött törvények elfogadásának, módosításának alkotmányossági problémáival. Az 1/1999. (II. 24.) AB határozatának rendelkező részében alkotmányos követelményként állapította meg: „valamely, az Alkotmány által meghatározott törvény elfogadásához megkívánt minősített többség nem egyszerűen a törvényalkotási eljárás formai elő írása, hanem olyan alkotmányos garancia, amelynek lényeges tartalma az országgyűlési képviselők közötti széles körű egyetértés. A minősített többség követelménye nemcsak az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként kiadott törvény megalkotására vonatkozik, hanem e törvény módosítására (rendelkezéseinek megváltoztatására, kiegészítésére) és hatályon kívül helyezésére is. Az Alkotmány rendelkezése alapján minősített többséggel elfogadott törvényt egyszerű többséggel elfogadott törvénnyel nem lehet módosítani, vagy hatályon kívül helyezni.” (ABH 1999, 25.) Ugyanezen határozata indokolásában az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy az Országgyűlés jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az Alkotmány által minősített többséghez kötött törvényhozási tárgyat milyen részletesen szabályozza az ún. kétharmados törvény útján. Azonban, ha a törvényhozó valamely szabályozási tárgykörről a minősített többséggel elfogadott törvény ben rendelkezett, a minősített többségi eljárás alkotmányos követelmény a törvény módosításakor is. Az Alkotmánybíróság kimondta: „(...)a törvényalkotási eljárásban akkor sem lehet mellőzni az Alkotmány által előírt minősített többség követelményét, ha a módosítás részletszabályokról szól, vagy az adott alapjog, illetve intézmény hatályosulását szeretné hatékonyabb eszközökkel elérni a jogalkotó. Az ilyen vagy más, hasonló tartalmú kezdeményezés érvényesítésének szándéka – mint a hatékony kormányzás meg valósításának egyik eszköze – az Alkotmány tételes szabályát nem sértheti meg. Kétségtelen, hogy ez a szabály a törvényalkotási eljárás formai érvényességét meghatározó alkotmányos korlátot jelent az egyszerű többség akár ésszerű törekvéseivel szemben is.” (ABH 1999, 25, 39.) Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes volt az 1/1999. (II. 24.) AB határozatban megfogalmazott alkotmányos követelménynek az érvényesítésében minden olyan esetben, amikor 2/3-os törvény szabályát direkt módon módosította egyszerű többséggel elfogadott törvény ben a törvényhozó. A 31/2001. (VII. 11.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy mindazokban az esetekben, amikor formálisan (szövegszerűen) nem egyértelmű a módosítás (kiegészítés, hatályon kívül helyezés) [...] minden esetben vizsgálandó az is, hogy mi a kétharmados törvény által meghatározott szabályozási koncepció lényegi eleme, azaz érinti-e a lényeges normatartalmat az egyszerű szótöbbséggel megalkotott törvény. (ABH 2001, 252, 263–264.) Az Ötv. 64. § (6) bekezdése felhatalmazza a törvényhozót arra, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásra nézve egyszerű többséggel elfogadott törvény ben szabályokat állapítson meg. E felhatalmazás arra terjed ki, hogy a bevételi források feladat- és hatáskörarányos megosztásának biztosítékaként normatív eljárásokat állapítson meg, a felhatalmazás nem teszi lehetővé a forrásmegosztás Ötv.-ben foglalt szabályainak módosítását. Erre tekintettel az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az indítványozók által vitatott szabályok tekinthetők-e az Ötv. 64. § (6) bekezdésében szabályozott felhatalmazás keretei között alkotott elő írásnak, vagy a törvényhozó e kereteken túllépve az Ötv. szabályozási koncepcióját is érintő, az Ötv.-t módosító rendelkezéseket alkotott. 3.2. Két indítványozó vitatja az Fmt. 4. § (3) bekezdése alkotmányosságát. Álláspontjuk szerint ez a szabály, amely úgy szól, hogy az Ötv. 64. § (4) bekezdés b) és d) pontja szerinti adókból a kerületi önkormányzat által beszedett adóbevétel 100%-a a kerületi önkormányzatot illeti meg, közvetlenül módosítja az Ötv. 64. § (4) bekezdését, így azt csak az Ötv. módosítására alkalmas törvényhozási eljárás eredményeként lehetett volna elfogadni. Egy indítványozó az Fmt.-nek az indítvány benyújtásakor 4. §-ával összefüggésben rámutat arra, hogy az alkalmazhatatlan, ugyanis az Ötv. 1994 évi módosítását köve tően az önkormányzatok finanszírozásának rendje jelentősen megváltozott, így nincs összhang a költségvetési törvények és az Ötv.-nek a fővárosi önkormányzatok gazdálkodására vonatkozó szabályai között, ezért az Ötv. e rendelkezései nem értelmezhetőek a költségvetési törvények által kialakított finanszírozási renddel összhangban. A költségvetési törvények által meghatározott finanszírozási szabályok ellentmondást keletkeztetnek az Ötv. egyes rendelkezései között is. Azzal, hogy a költségvetési törvények alapján az átengedett személyi jövedelemadó egy része normatív hozzájárulás forrásává vált ellentmondás keletkezett az Ötv. 64. § (3) bekezdés a) pontja (a feladathoz kapcsolódó normatív hozzájárulások a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat közvetlenül megillető bevételek) és az Ötv. 64. § (4) bekezdés a) pontja (az átengedett személyi jövedelemadó egésze osztott bevétel) között. Ugyancsak a költségvetési törvények és az Ötv. közötti ellentmondásra utal az indítvány akkor, amikor rámutat arra, hogy az Ötv. 64/B. § a) pontjában szabályozott a fővárosi önkormányzatot kizárólagosan megillető, az igazgatási és közművelődési feladatokhoz rendelt, állandó népességhez kapcsolódó normatív hozzájárulás 1998 óta a költségvetési törvények szabályai alapján nem értelmezhető, ugyanis a költségvetési törvények ilyen normatív hozzájárulást nem ismernek. Ugyanakkor a településüzemeltetési, igazgatási, sport- és kulturális feladatokhoz rendelt normatív hozzájárulás tekintetében – mivel a költségvetési törvény nem egyértelműen használja az Ötv. 6. § (1) bekezdésében meghatározott települési önkormányzat fogalmat – nem állapítható meg, hogy az a fővárosi önkormányzat kizárólagos bevétele, vagy a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat közvetlenül megillető bevételnek minősül-e. Álláspontja szerint ezek az ellenmondások csak az Ötv. módosításával, minősített többséggel elfogadott törvény ben lettek volna feloldhatók. Az indítvány benyújtását köve tően a jogalkotó észlelve ezeket az ellentmondásokat, az Fmtm1.-ben és az Fmtm2-ben módosította az Fmt. 4. §-át. Az Fmt.-nek az Fmtm1. 2. § (1) bekezdése által megállapított 4. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Ötv. 64. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerinti személyi jövedelemadó bevételből az Ötv. 64. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti normatív hozzájárulások forrásául szolgáló részt normatív hozzájárulásként kell figye lembe venni. Az Fmtm2. 2. §-a által megállapított 4. § (4) bekezdése pedig a következő rendelkezést tartalmazza: „Az Ötv. 64. § (4) bekezdésének c) pontja szerinti állandó népességhez kapcsolódó normatív hozzájárulások – a településüzemeltetési, igazgatási, sport- és kulturális feladatokhoz kapcsolódó normatív hozzájárulás kivételével – 100%-ban a feladatot ellátó önkormányzatot illetik meg.” A törvényhozó tehát az indítványozó által állított, a törvényi szabályozás ellentmondásai miatt fennálló, a jogbiztonságot súlyosan sértő alkot mány elle nes helyzetet orvosolta. De az alkot mány elle nes helyzet megoldásának nem az indítványozó által alkotmányosnak tartott megoldását választotta, nem az Ötv. módosításával, hanem az Fmt. módosításával oldotta fel az önkormányzatok megváltozott finanszírozási rendszere és az Ötv. szabályai között feszülő ellentmondásokat. Ezért az Alkotmánybíróság – a szoros összefüggésre tekintettel [41/1991. (VII. 3.) AB határozat, ABH 1991, 193, 194.] – kiterjesztette vizsgálatát a 4. § egészére és érdemben vizsgálta az Fmt. 4. § (2) bekezdésének, valamint (4) bekezdésének alkotmányosságát is. A fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat megillető bevételek körét az Ötv. 64., 64/A. és 64/B. §-ai szabályozzák. Az Ötv. e rendelkezései az önkormányzati feladat- és hatásköröknek a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti sajátos megosztásához igazodóan alakították ki a bevételi források megosztásának rendjét. A 64. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bevételek a fővárosi és kerületi önkormányzatok által ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskörök arányában illetik meg a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat. Az Ötv. e szabályai a bevételek négy csoportját különböztetik meg. A 64. § (3) bekezdése határozza meg azokat a tényleges feladatellátáshoz rendelt bevételi forrásokat, amelyek a fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül illetnek meg. A 64/A. § a kerületi önkormányzatokat, a 64/B. §-a pedig a fővárosi önkormányzatot kizárólagosan megillető bevételi forrásokat szabályozza. A 64. § (4) bekezdése szabályozza a fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételi források körét, amelyek felosztásáról a 64. § (5) bekezdése alapján – a kerületi képviselő-testületek véleményének kikérése után – a fővárosi közgyűlés dönt rendeletében. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Fmt. – bár 4. § (1) bekezdésében kimondja, hogy fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek körét az Ötv. 64. § (4) bekezdése határozza meg, – a 4. § (2)–(4) bekezdésében foglalt rendelkezésével átrendezte az Ötv.-nek a bevételek megosztására kialakított rendszerét. Az Ötv. 64. § (4) bekezdésének a) pontja alapján a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételi forrásnak minősül a magánszemélyek jövedelemadójából az állami költségvetésről szóló törvény alapján a települési önkormányzatokat megillető rész, ehhez képest a Fmt. 4. § (2) bekezdése alapján a személyi jövedelemadó bevételből a normatív hozzájárulások forrásául szolgáló rész a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül megillető bevétellé vált. A főváros önkormányzati rendszerére vonatkozó szabályokat tartalmazó VII. fejezetet az Ötv.-be beiktató 1994. évi LXIII. törvény indokolása alapján megállapítható, hogy a törvényi koncepció az Ötv. 64. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezésre vonatkozóan a következő volt: „A megosztott bevételek közé tartozik a fővárosi közgyűlés és a kerületi képviselő-testületek által kivetett valamennyi helyi adó is, melynek felosztásáról a közgyűlés rendelkezik a kerületi képviselő-testületek véleményének kikérésével.” Az Fmt. 4. § (3) bekezdése ezzel ellentétben az Ötv. 64. § (4) bekezdés d) pontjában szabályozott helyi adóbevételek közül kiemelte a kerületi önkormányzat által beszedett adóbevételeket és a kerületi önkormányzatot kizárólagosan megillető bevételként szabályozta azokat. Az Ötv. 64. § (4) bekezdés b) pontjában osztott bevételi forrásként szabályozott egyéb központi adók közül – Fmt. 4. § (3) bekezdésében foglalt szabályozás következtében – ugyancsak a kerületi önkormányzatokat kizárólagosan megillető bevételi forrássá váltak a kerületi önkormányzatok által beszedett adók. Az Fmt. 4. § (4) bekezdése, mely szerint az állandó népességhez kapcsolódó normatív hozzájárulások 100%-ban a feladatot ellátó önkormányzatot illetik meg, az Ötv. 64. § (4) bekezdés c) pontjában szabályozott bevételei forrásokat vette ki az osztott bevételi források köréből, és egyúttal módosította az Ötv. 64/B. § a) pontját is. Megállapítható tehát, hogy az Fmt. e szabályaiban direkt módon módosította az Ötv. 64. § (3) bekezdés a) pontjában, a 64. § (4) bekezdés a), b), c) és d) pontjában, valamint 64/B. § a) pontjában foglalt rendelkezéseket. A fővárosi önkormányzatok finanszírozási rendszerére vonatkozó szabályozás ilyen mértékű átalakítása az Ötv. fővárosi önkormányzatok gazdálkodására vonatkozó szabályozási koncepciójának lényegi átalakítását jelenti, így e szabályok elfogadására csak az Ötv. módosításával, az Alkotmány 44/C. §-ában szabályozott minősített többséggel kerülhetett volna sor. 3.3. Az indítványozók álláspontja szerint az Ötv. rendelkezéseit módosítja az Fmt. 5. § (1) bekezdése is. E szabállyal kapcsolatosan az Alkotmánybíróságnak először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az – miután az a 2008-as költségvetési évre nézve állapítja meg a fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat megillető részesedési hányadot – tekinthető-e az indítványok elbírálásakor hatályos jogszabálynak. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Fmt. 5. § (1) bekezdését 2009. december 4-i hatállyal módosította az Fmtm2. 3. § (1) bekezdése. A vitatott szabály a tekintetben, hogy a 2008. évre állapítja meg részesedési arányokat, nem módosult, viszont az Fmtm2.– a záró rendelkezések között – az 5. § (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az Fmt. módosított 5. § (1) bekezdését már a 2007. és 2008., valamint a 2009. évi forrásmegosztás felülvizsgálata során alkalmazni kell. Ebből arra lehet következtetni, hogy törvényhozó a vitatott szabályt továbbra is alkalmazandó elő írásnak tekinti. Ezért az Alkotmánybíróság annak alkotmányosságát érdemben vizsgálta. Az egyik indítványozó szerint az Fmt.-nek ez az elő írása ellentétes az Ötv. 64. § (1) bekezdésében szabályozott feladatés hatáskörarányos forrásmegosztás követelményével és a 64. § (6) bekezdésével, mert nem normatív eljárást határoz meg, hanem „ – mindenféle számítás és számbavétel nélkül – százalékos arányban osztja el a bevételeket”. A másik két indítványozó álláspontja szerint, a törvény a megosztási arányok százalékos megosztásával korlátozta a fővárosi önkormányzat számára az Ötv. 64. § (5) bekezdésében biztosított rendeletalkotási jogkör gyakorlását. Az Ötv. 64. § (1) bekezdése kogens szabályként mondja ki, hogy az önkormányzati bevételek a fővárosi és a kerületi önkormányzat által ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat. Az Ötv. 64. § (6) bekezdése arra ad felhatalmazást, hogy a törvényhozó külön törvény ben az ellátott feladat- és hatáskörökkel arányos forrásmegosztás biztosítékaként normatív eljárásokat határozzon meg, és e törvény ben rögzítse a számítások során figye lembe veendő feladatokat. A 64. § (5) bekezdése pedig a fővárosi közgyűlésre bízza, hogy a kerületi önkormányzatok véleményének kikérése után a törvény ben meghatározott normatív eljárások felhasználásával döntsön az osztott bevételeknek a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti megosztásáról. Az Ötv. szabályozási koncepciója tehát az volt, hogy az Fmt. olyan normatív eljárásokat, módszereket, számítási módokat határoz meg, amelyek alkalmazásával a fővárosi közgyűlés a ténylegesen ellátott feladatok arányában osztja meg a bevételi forrásokat a fővárosban működő önkormányzatok között. Az Fmt. 5. § (1) bekezdésében a törvényhozó döntötte el a feladatellátás arányait, az Ötv. rendelkezéseitől eltérően – némi korrekcióval, de a ténylegesen ellátott feladatok számbavétele nélkül – százalékos arányban rendeli a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételeket megosztani. Ez a szabályozás, a szabályozási koncepció lényegi tartalmát érintően módosítja az Ötv.-nek a forrásmegosztásra vonatkozó szabályait, az Ötv. által előírtaktól eltérő módon korlátozza a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlésének rendeletalkotási jogkörét. Ezért elfogadására csak az Alkotmány 44/C. §-ában szabályozott minősített többséggel kerülhetett volna sor. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, az Fmt. 4. § (2)–(4) bekezdése és 5. § (1) bekezdése alkot mány elle nes, sérti az Alkotmány 44/C. §-át és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság követelményét. Ezért az Fmt. e rendelkezéseit megsemmisítette. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továb biak ban: Abtv.) 42. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabály az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben történt közzététele napján veszti hatályát. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az alkot mány elle nes jogszabály hatályon kívül helyezésének időpontját ettől eltérően is meghatározhatja, ha a jogbiztonság, vagy az eljárás kezdeményezőjének nyomós érdeke azt megkívánja. Tekintettel arra, hogy a fővárosi önkormányzat 4/2010. (II. 25.) Főv. Kgy. rendeletében szabályozta a 2010 évi forrásmegosztás rendjét, és a fővárosban működő önkormányzatok az Fmt. szabályait is figye lembe véve készítették el a 2010. évi költségvetésüket, az Alkotmánybíróság az Fmt. alkot mány elle nesnek ítélt szabályait a költségvetési év végével 2010. december 31.-ével semmisítette meg. 4. Az egyik indítvány alapján az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy megállapítható-e az Fmt. 3. § c) pontjának, valamint 6. § (2) bekezdésének alkot mány elle nessége, azért mert rendelkezései nem felelnek meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményének. Az indítványozó álláspontja szerint a jogbiztonságot sérti, hogy az Fmt. ezen rendelkezéseinek tartalma nincs pontosan meghatározva. E körben utal arra, hogy a 3. § c) pontjában a rendelkezés nem rögzíti, hogy a nem lakosságszám alapján járó központi normatív hozzájárulásokat kiegészítő támogatásokon mit kell érteni, és a 6. § (2) bekezdésében szereplő bázis adatok forrását a törvény nem határozta meg. Az Fmtm2. 1. § (1) bekezdése módosította központi hozzájárulásnak az Fmt. 3. § c) pontjában foglalt definícióját, az új meghatározás az indítványozó által felvetett normavilágossági problémát nem tartalmazza. Az Fmt. 6. § (2) bekezdését az indítvány benyújtását köve tően módosította, mind az Fmtm1., mind az Fmtm2. és az Fmtm1. 8. § (2) bekezdése egy új mellékletet csatolt a törvényhez, amely melléklet tartalmazza a 6. § (2) bekezdésének bázisadatait. Ezen indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett az Fmt. 6. § (4) bekezdése alkotmányosságát is. Az indítványozó álláspontja szerint ellentétes az Ötv. 64. § (1) bekezdésében szabályozott feladat- és hatáskörrel arányos forrásmegosztás követelményével a vitatott szabálynak az a rendelkezése, mely szerint a részesedési arány elmozdulásának meghatározásakor az intézményfenntartói jog átadására visszavezethető változásokat figyelmen kívül kell hagyni. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt rendelkezést az Fmt. 6. § (4) bekezdésének az Fmtm2. 4. § (2) bekezdése által megállapított, hatályos szövege már nem tartalmazza, így az indítvány e tekintetben okafogyottá vált. Ezért az Alkotmánybíróság az Fmt. 3. § c) pontja 6. § (2) és (4) bekezdése alkotmányosságának vizsgálata iránt indított eljárást az Ügyrend 31. § e) pontja alapján megszüntette. 5. Ugyancsak megszüntette az Alkotmánybíróság a Kgyr. 1. §-a, 2. § (3) bekezdése, 3. §-a alkot mány elle nességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kgyr. rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatára – tekintettel arra, hogy az már nem tekinthető hatályos jogszabálynak – nem rendelkezik hatáskörrel. A Kgyr. egy, a 2007. évi költségvetési évre rendelkezett a fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételi források megosztásáról. Bár hatályon kívül helyezésére nem került sor alkalmazhatósága a költségvetési év leteltével megszűnt. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továb biak ban: Jat.) 13. §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. Az Alkotmánybíróság a Jat.-nak ezt a szabályát a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezésként értelmezte. Következetes gyakorlata szerint a szabály alkalmazására a jogszabály által előírt határidő leteltével, azzal, hogy a kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek, és így már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezések alapján jogot szerezzenek, a jogszabály lényegében hatályát veszti. [1239/B/1990. AB végzés, ABH 1991, 785–786.; 332/B/2000. AB végzés, ABH 2002, 1742, 1743.; 544/B/2003. AB végzés, ABH 2005, 1738, 1739.] Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkot mány elle nességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges. Mivel jelen ügyben az indítvány Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos absztrakt normakontrollra irányul, az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § a) pontja alapján az eljárását megszüntette. Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el. Budapest, 2010. május 4. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke