879/E/2004. AB határozat

879/E/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában – dr. Balogh Elemér és dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság elutasítja a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 119. § (1) bekezdését, valamint a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 10. § (1) bekezdését érintően előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt.

I. Az indítványozó – beadványa tartalma szerint – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítá sára irányuló indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz a „bírósági iratok” megtekintésének jelenlegi szabályozásával kapcsolatban. Az indítványozó által hivatkozott rendelkezések, vagyis a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 119. § (1) bekezdése, valamint a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.)

10. §(1) bekezdése ugyanis „a felvilágosítás megadását a

perbeli érdekeltség igazolásához köti”. Az indítványozó szerint a bírósági iratok megismerésére jogosultak szűkkörű meghatározása, s ennek következtében a bírósági ítélkezési gyakorlat megismerésének korlátozása nem felel meg az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének, 70/A. § (1) és

Az indítványozó a bírósági határozatok tartalmát, a határozatokban megjelenő bírósági gyakorlatot közérdekű adatnak tartja. Ezért úgy véli, hogy a bírósági határozatokban foglalt közérdekű adatok megismerését az Alkotmány

61. §(1) bekezdése alapján biztosítani kellene

Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésének sérelmét abban látja, hogy míg a bírák „mindenféle korlátozás nélkül hozzáférhetnek a bírósági gyakorlathoz”, addig „a jogtudomány művelői kizárólag az ügyben való érdekeltségük esetén tekinthetik meg a bírósági ítéleteket”. Ezáltal a bírósági iratokhoz való hozzáférés szempontjából hátrányos megkülönböztetés áll fenn.

Az indítványozó szerint továbbá az Alkotmány 70/G. §

Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter véleményét.

Az indítvány benyújtását követően módosult az Alkotmány 61. § (1) bekezdése és – a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 42. § (1) bekezdése folytán – módosult a Pp. 119. § (1) bekezdése is, de ez a felvetett alkotmányjogi kérdést nem érintette.

II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megil let a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. (…)

61. §(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga

van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez. (…) 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más véle- mény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

7. §

119. §(1) A felek, az ügyész és a perben részt vevő

egyéb személyek, valamint azok képviselői a per iratait – a határozatok tervezeteinek és az esetleges különvéleménynek kivételével – a per bármely szakaszában külön engedély nélkül megtekinthetik és azokról maguknak másolatokat (kivonatokat) készíthetnek. Olyan tárgyalásról készült jegyzőkönyvet azonban, amelyről a nyilvánosságot minősített adat megőrzése végett zárták ki, illetve a minősített adatot tartalmazó egyéb okiratot lemásolni vagy arról kivonatot készíteni nem szabad. Ilyen ügyben az iratok megtekintésének is csak a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott engedély, valamint az abban meghatározott szabályok alapján a bíróság elnöke által megállapított feltételek mellett van helye.”

20. §(1) A közérdekű adat megismerése iránt bárki

17. §(1) A gyűjteményben közzé kell tenni a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblák által az ügy érdemében hozott határozatokat

18. §(1) A közzétett határozatban szereplő személyek

azonosítását lehetővé tevő adatokat olyan módon kell törölni, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével. Egyebekben a határozatban szereplő egyes személyeket az eljárásban betöltött szerepüknek megfelelően kell megjelölni.

III. Az indítvány megalapozatlan. 1. Az indítványozó azzal a kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy állapítson meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet azért, mert a jogalkotó nem biztosította a bírósági iratok, határozatok teljes körű, nem csak az adott perben eljáró szervek és érintettek által történő megismerését. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését a Pp. 119. § (1) bekezdésével és a Büsz. 10. § (1) bekezdésével kapcsolatban indítványozta.

A bírósági iratok, határozatok megismerését mindazonáltal nemcsak e két rendelkezés szabályozza, hanem több jogszabály együttesen garantálja. Az irányadó szabályozás együttesének figyelembevételével állapítható meg, hogy miként biztosítja a jogalkotó a polgári perben keletkezett iratok, határozatok megismerését.

Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a hozzáférés esetleges korlátozása miatt megállapítható-e mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség.

2.1. Az indítvány benyújtását követően lépett hatályba az Einfotv., mely előírja a közérdekű adatok meghatározott körének elektronikus úton történő, bárki számára személyazonosítás és adatigénylési eljárás nélküli, folyamatos és díjmentes közzétételét (Einfotv. 1. §). Az Einfotv. negyedik része – a közérdekű adatok elektronikus közzététele körében – a bírósági határozatok nyilvánosságáról rendelkezik. Az Einfotv. az ügy érdemében hozott határozatok jelentős mennyiségére elektronikus közzétételi kötelezettséget állapít meg (Einfotv. 17-18. §). E kötelezettség azonban nem vonatkozik minden bírósági határozatra.

A gyűjteményben főszabály szerint a Legfelsőbb Bíróságnak és az ítélőtábláknak az ügy érdemében hozott határozatait, továbbá – ha a felülvizsgált határozatot egyfokú eljárásban hozták, és a bíróság határozata ellen nincs helye rendes jogorvoslatnak – a közigazgatási perben az ügy érdemében hozott határozatokat kell közzétenni, A bíróság elnöke elrendelheti a bíróság által hozott más határozat közzétételét is. A Legfelsőbb Bíróság közzéteszi az elvi bírósági határozatokat is. Ugyanakkor nem tehetők közzé a házassági perek, az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perek, a szülői felügyelet megszüntetése, a gondnokság alá helyezés iránti perekben hozott határozatok, ha valamelyik fél kérte a közzététel mellőzését. A nemi erkölcs elleni bűncselekmények alapján hozott határozat csak akkor tehető közzé, ha ahhoz a sértett hozzájárult.

Az elektronikus közzétételi kötelezettség nem vonatkozik a bírósági határozatok minden elemére (pl.: a személyek azonosítását lehetővé tevő adatokat főszabály szerint törölni kell, mégpedig olyan módon, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével; minősített adat a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény alapján nem hozható nyilvánosságra, stb).

2.2. Az Avtv. 2. § 4. pontja értelmében közérdekű adat minden olyan információ, mely jogszabályban meghatározott állami feladatot ellátó szervek (pl.: bíróságok) kezelése alatt áll, feltéve, ha az nem tartozik a személyes adat fogalma alá.

Az Avtv. 2. § 1. pontja szerint személyes adat a „bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (…) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés”.

Az Avtv. 3. § (1) bekezdése értelmében személyes adat csak akkor kezelhető (hozható nyilvánosságra), ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete elrendeli. Ilyen törvényi rendelkezés [Avtv. 19. § (4) bekezdés] biztosítja a közérdekből nyilvános személyes adatok közzétételét is. A személyes adatok nyilvánosságra hozatalát elrendelő kifejezett törvényi rendelkezés hiányában ugyanakkor a közfeladatot ellátó szervek, adott esetben a bíróságok által kezelt személyes adatok csak az érintett hozzájárulásával tehetők hozzáférhetővé.

Az Avtv. 19. § (1)–(3) bekezdése alapján a közérdekű adat alapvetően nyilvános, bárki számára megismerhető.

A közérdekű adatok nyilvánosságának biztosítása alól az Avtv. csak kivételes korlátozást (honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből, külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra, bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel) enged [19. § (3) bekezdés a)–f) pont].

A bíróságok más állami szervekhez hasonlóan – az Avtv. fenti rendelkezéseit, és a működésükre, eljárásukra irányadó más törvényeket figyelembe véve – kötelesek a kezelésükben lévő közérdekű adatokat bárki számára hozzáférhetővé tenni, kivéve természetesen, ha a kért közérdekű adatok törvényben meghatározott megismerési korlátozás alatt állnak.

2.2.1. A magyar információs jogi szabályozásban elválik egymástól az adat és az azt tartalmazó irat, a dokumentum, a hordozó médium fogalma. A szabályozás adatközpontú, rendelkezései az adat, és nem az azt hordozó dokumentum kezelésére vonatkoznak. Az Avtv. csak meghatározott adattartalmat tekint személyesnek vagy közérdekűnek.

Az adatvédelmi törvény meghatározásaiban szereplő „adat” szó igen tág fogalmat takar, meghatározását nem találjuk a törvényben. A törvény nem tesz különbséget adat és információ között. Az „adat” kifejezés alatt bármiféle ismeretet, az értelmezett adatot, információt, és ezeknek a strukturált halmazát is érteni kell. Adatnak tekintendők például a kép- és hangfelvételeken szereplő adatok, a szóban elhangzó információk, egy per iratanyagában lévő ismeretek stb.

A személyes adat minőség kritériuma, hogy az adat egy meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható legyen. A személyes adat tehát alany nélkül nem létezik, aki pedig a magyar szabályok, az Avtv. szerint kizárólag természetes személy lehet. Személyes adatai tehát csak az embernek vannak.

A közfeladatot ellátó szervek kezelésében lévő valamely ismeret vagy személyes adat vagy közérdekű adat; egyetlen adat sem lehet egyszerre személyes és közérdekű is. Ennek megfelelően az adat vagy nyilvános vagy pedig bizalmas (a bizalmasságnak eltérő fokozatai és jogcímei vannak), a személyes adatok esetében a főszabály a bizal- masság, a közérdekű adat esetében pedig a főszabály a nyilvánosság. Ennek a megállapításnak nem mond ellent, hogy a 60/1994. (XII. 24.) AB határozat (ABH 1994, 342, 355.) szerint a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben résztvevő személyek – köztük azok, akik a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítják – arra vonatkozó adatai, hogy korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amely korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott, az Alkotmány 61. §-a szerinti közérdekű adatok. A főszabályok alóli további kivételt jelent, hogy a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény újraszabályozta a magántitok, üzleti titok jogosulatlan nyilvánosságra hozatalát, Az Avtv. pedig 2005. június 1-jétől bevezette a közérdekből nyilvános adat fogalmát. Közérdekből nyilvános adat minden olyan adat, amely nem tartozik a közérdekű adat fogalma alá, de nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetővé tételét törvény rendeli el közérdekből.

2.2.2. Az Alkotmány 50. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

Látható, hogy a bíróság egyik, Alkotmányban rögzített feladata éppen a természetes személyek, jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak, törvényes érdekeinek a védelme. A jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak védelme is, vagy a bűncselekmények elkövetőinek büntetése, mint feladat valamely természetes személlyel kapcsolatba hozható. Vagyis a bíróságok működésével összefüggésben, ha feladatkörükben konkrét természetes személlyel kapcsolatba hozható, konkrét jogokról döntenek, minden esetben felmerül, hogy az iratokban és a határozatokban személyes adatok kezeléséről van szó.

Ennek az adatkezelésnek az egyik törvényi szabálya a Pp. iratbetekintési jogot meghatározó rendelkezése [119. §

2.2.3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogalkalmazás általános és elvont módon megfogalmazott jogi normák konkrét, egyedi esetekre való vonatkoztatása. Ennek során minden jogszabály értelmezésre szorul még akkor is, ha az értelmezési művelet más, korábbi jogszabály-értelmezésekre támaszkodva már rutinná vált. Azt általában a jogalkotás dönti el, hogy valamely életviszonyt az absztrakció mely fokán, milyen részletességgel, mennyire esetszerűen szabályoz. Ez a jogszabály esetleges homályosságától, értelmezhetetlenségétől különálló kérdés. A jogszabálynak az életviszonyok tipikus vonásait kell figyelembe vennie (vö. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.). Csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot [vö.: 36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 227–228.].

Kétségtelen tény, hogy a vizsgált esetben is az adott jogszabályok a jogalkalmazás során értelmezésre szorulnak, egymásra vetítésük nem mechanikus tevékenység. Körültekintő mérlegelést igényel annak eldöntése, hogy a természetes személy, a magánélet, a személyes érdekek védelme és az információszabadság érvényesítése közül adott esetben melyiké az elsőbbség: valamely per iratai vagy a határozatok, mint adathordozók milyen esetben tartalmaznak személyes adatot, és milyen esetben, milyen mértékben, az Avtv. alapján egyedi kérelemre megismerhető, vagy az Einfotv. alapján hivatalból nyilvánosságra hozandó, közérdekű adatokat. Kétség vagy vita esetén a szabályozás mentén a jogalkalmazónak kell azonosítania az Avtv. 19. §

Az Avtv. 20. § (1) bekezdése alapján bárki igényt nyújthat be az adatkezelő szervhez a közérdekű adatok megismerése iránt. Ilyenformán a bíróság által kezelt, közérdekű adatok megismerése iránt is igényt lehet előterjeszteni az adatkezelő bírósághoz. Az Avtv. 20. §-át az Avtv. többi rendelkezéseivel együtt kell értelmezni, és figyelembe kell venni, hogy a bíróságok adatkezelésének nemcsak az adatvédelmi törvény, hanem más törvények (pl. a bírósági eljárásokra vonatkozó törvények) szabályainak is meg kell felelniük. Valamely adat mindaddig személyes adatnak minősül, amíg fennáll a lehetősége annak, hogy az adatot összekapcsolják az érintettel. Ilyen módon tehát a bíróságok közérdekű adatot tartalmazó határozatai és iratai is e törvényi keretek között megismerhetőek: ezekben az iratokban foglalt közérdekű adatok megismerése iránti igényt az adatkezelő bíróság az Avtv., a Pp., az eljárására irányadó más szabályok és az Einfotv. rendelkezéseire figyelemmel teljesíti.

Az Alkotmányból az a döntés, hogy a bírósági iratokban és határozatokban lévő adatok milyen körben hozandók kötelezően nyilvánosságra, vagy milyen körben kell lehetőséget teremteni az egyedi kérelemre való megismerésre, közvetlenül nem vezethető le, ugyanakkor az iratok és a határozatok adattartalma nem tartható teljes mértékben „titokban”, másrészt teljeskörűen nem hozható nyilvánosságra sem. A törvényhozó feladata ebben a körben a közérdekű adatok és az ehhez való hozzáférés módjának meghatározása, az alkotmányos lehetőségek között, az Alkotmány 61. és 59. §-ai kölcsönös korlátaira tekintettel. [Nem ellentétes ezzel az, hogy a 60/1994. (XII. 24.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a közérdekű adat fogalmát nem abban az értelemben használta, ahogy azt az Avtv. meghatározza. Az Alkotmánybíróság az említett ügyben

A Büsz. 10. § (1) bekezdése ugyanakkor mérlegelési jogot ad a bíróság elnökének, hogy az eljárásban részt nem vevő személy részére is engedélyezzen felvilágosítást, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy azt törvény egyébként lehetővé teszi.

2.4. A bírósági határozatok meghozatalát megelőzően keletkezett iratok általában a döntés megalapozását szolgáló adatokat (Avtv. 19/A. §) is tartalmaznak. Az Avtv.

19/A. § (1) bekezdése szerint a döntés megalapozását szolgáló adat keletkezésétől számítva tíz évig nem nyilvános.

Ettől azonban a szerv vezetője, illetve jogszabály is eltérést engedhet. A döntés meghozatalát követően a szerv vezetője csak korlátozott indokokkal utasíthatja el a döntés megalapozását szolgáló adatok megismerésére irányuló igényt.

A Pp. 119. § (1) bekezdése szerint ugyanakkor az érintettek a per bármely szakaszában, vagyis az ügy folyamatában is megtekinthetik a per iratait, s azokról másolatot (kivonatot) készíthetnek (kivéve a határozatok tervezeteit és az esetleges különvéleményeket, valamint a minősített adatot tartalmazó okiratokat). A Pp. tehát biztosítja a döntést megalapozó iratok (egy részének) megismerését az érintett, szűk személyi kör számára. A Pp. rendelkezésével összhangban a Büsz. 10. § (1) bekezdése pedig az iroda feladatává teszi, hogy a törvényben (Pp.-ben) meghatározott személyeknek adjon felvilágosítást, az iratok megtekintését, másolatok, jegyzetek készítését tegye lehetővé.

Ezen túlmenően a Büsz. 10. § (1) bekezdése a bíróság elnökének engedélyétől – mely csak az érintett hozzájárulásán, illetve törvényi rendelkezésen alapulhat – teszi függővé az eljárásban részt nem vevő személynek történő felvilágosítás adását. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Pp. 119. § (1) bekezdése, illetve a Büsz. 10. § (1) bekezdése a perben érintettek számára tágabb hozzáférést biztosít a per folyamán keletkezett iratokhoz, mint általában véve az Avtv. 19/A. §-a a döntés megalapozását szolgáló adatokhoz.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata lehetővé teszi a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását abban az esetben is, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát ugyan teljesítette, azonban ennek során olyan szabályozási hiányosságok következtek be, amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő. [22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 196.] Az Alkotmánybíróság a 35/2004. (X. 6.) AB határozatában az alábbiakban összegezte az Abtv. 49. § (1) bekezdésében szereplő „jogalkotói mulasztás” és „alkotmányellenes helyzet” egymáshoz való viszonyára vonatkozó álláspontját: „Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.;

37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.].

A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968-969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, 2001, 123, 131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani.” (ABH 2004, 504, 508.) A jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bírósági határozatok, anonimizált iratok megismerésének biztosítása érdekében terheli-e a jogalkotót további törvényalkotási kötelezettség, van-e mulasztás, illetve amennyiben a jogalkotót terhelő mulasztás megállapítható, úgy a mulasztás előidézi-e alkotmányellenes helyzet kialakulását.

4.1. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot garantálja. A közérdekű adatokhoz való hozzáférést pedig az Alkotmány 61. §

A periratokba foglalt személyes adatok az Alkotmány

59. §(1) bekezdése alapján az információs önrendelkezési

jog védelme alatt állnak. Ennek megfelelően az Avtv.

4. §a kimondja, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait – ha törvény

kivételt nem tesz – az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik. Az indítványozó az Alkotmány 61. § (1) bekezdése alapján nem is kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság olyan jogalkotói feladat elmulasztásával kapcsolatban állapítson meg alkotmányellenességet, mely az információs önrendelkezési jog korlátozását vonná maga után. Mi több, az indítványozó állította, hogy „a bírósági iratok megismerhetőségének egyedüli korlátját a peres felek személyi adatainak és személyhez fűződő jogainak védelme képezhetné”. Ezért az Alkotmánybíróság – a konkrét indítványra figyelemmel – nem talált olyan jogalkotói kötelezettséget, mely a periratokban foglalt, személyes adatok hozzáférhetővé tételének elmulasztása miatt az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott 61. § (1) bekezdését sértené.

Az Alkotmány 61. § (1) bekezdéséből továbbá olyan jogalkotói feladat sem vezethető le, melynek értelmében a bírósági eljárás során keletkezett, a döntés megalapozását szolgáló adatok, iratok megismerését korlátozás nélkül bárki számára, kérelmére biztosítani kellene, vagy hivatalból lenne szükséges a jelenleg hatályosnál szélesebb körben a nyilvánosságra hozatalra. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában elismerte, hogy „az aktanyilvánosság a közbülső anyagokra nem, hanem csak a végeredményre vonatkozik”. [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 191.] Az Alkotmánybíróság később rámutatott arra, hogy az ún. automatikus nyilvánosságkorlátozás „egyfajta könnyítést jelent a közérdekű adatokat kezelők számára, hiszen a döntés-előkészítéssel kapcsolatos adatokat, iratokat – azok keletkezésének pillanatában – nem kényszerülnek egyenként titkosítani. Ezen adatok nyilvánossága keletkezésük jellegére tekintettel – minden különösebb intézkedés nélkül – korlátozott. Az automatikus nyilvánosságkorlátozás hiányában minden egyes döntés-előkészítéssel kapcsolatos adat titkosításáról – a munkaanyagok védelme és a döntéshozatali eljárás, illetve a szerv működésének hatékonysága érdekében – külön döntést kellene hozni. Ez pedig elviselhetetlen adminisztrációs terhet jelentene. Ezért szükséges az ún. automatikus nyilvánosságkorlátozás fenntartása, amely megfelelő (alkotmányos) törvényi feltételekkel a közérdekű adatokhoz való hozzáférést arányosan korlátozhatja, s (…) az Alkotmány 61. § (1) bekezdésével nem ellentétes.” [12/2004. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2004, 217, 223.] Ennek megfelelően nem állapítható meg az Alkotmány 61. §

4.2. Az indítványozó azt is állította, hogy az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdését sértő jogalkotói mulasztás áll fenn, mert „az anonimmá tett, személyi adatot nem tartalmazó és személyiségi jogokat ezáltal nem sértő bírósági ítéletek” nem juthatnak el a jogtudomány képviselőihez. A Pp.

119. §(1) bekezdése és a Büsz. 10. § (1) bekezdése ugyanis korlátozza a bírósági gyakorlat kutatását, s így a tudományos élet szabadságát

A bírósági ítéletek jelentős része ugyanakkor – a fentiekben hivatkozott jogszabályok értelmében – mindenki számára, így a jogtudomány képviselői számára is megismerhetőek. Továbbá a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény 22–26. §-a is lehetőséget biztosít – rendszerint bizonyos időbeli korlátozást követően – a közlevéltárakban őrzött levéltári anyagban történő kutatásra.

Az Alkotmány 70/G. §-ával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „a tudományos élet szabadsága az államra azt a kötelezettséget rója, hogy az alkotmányosan indokolt kényszerítő korlátok – különösen a személyes adatok oltalmazása, és az állam vitális érdekébe tartozó, alapvető biztonságához fűződő, törvényben meghatározott, és egy demokratikus társadalomban szükséges korlátozásnak minősülő, az európai normák szerinti titokkörökbe tartozó titkos adatok védelme – kivételével a tudományos kutatás, a tudományos megismerés és tanítás szabadságát garantálja” [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 182–183.].

Ennek megfelelően az állam csak az alkotmányosan indokolt korlátozás keretében köteles a tudományos élet szabadságát biztosítani. Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg olyan jogalkotói feladat, hogy a bírósági iratokban a döntést megalapozó adatok megismerését és kutatását további jogalkotással biztosítani kellene.

Egyebekben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a bírák az általuk hozott határozatokat nyilvánvalóan megismerhetik, hiszen jogszabályban meghatározott feladatkörük a határozathozatal [Pp. 212. § (1) bekezdés]. A határo zathozatalban részt nem vevő bíráknak a bírósági határozatokhoz való hozzáféréséről egyébként pedig csak részleges szabályozás létezik [pl.: Bszi. 28. § (1)–(2) bekezdés].

Ezért a jogalkotó a bírák számára jellemzően másokhoz hasonló hozzáférést biztosított a más bírók által hozott határozatokhoz. A bírókon kívül mások jellemzően a határozatok kihirdetése és közlése útján [Pp. 218–219. §], illetve nyilvánosságra hozatala (Einfotv. 17–18. §; Avtv. 20. §) révén szerezhetnek azokról tudomást.

Az Alkotmánybíróság számos – így például már az 1009/B/1991. AB határozatában – rámutatott arra, hogy „a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (…) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának, ennek megfelelően, csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.” (ABH 1992, 479, 479–480.) A bírósági határozatok megismerése szempontjából a határozathozatalt kötelező feladatként teljesítő bírákat, valamint rajtuk kívül másokat nem lehet egy csoportba tartozóknak tekinteni, s az eltérő csoportba tartozó személyek közötti különbségtétel alapján az Alkotmány 70/A. §

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Pp. 119. §

Budapest, 2011. mácius 21. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke,