263/B/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, nemzetközi szerz

263/B/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. § (6) bekezdése és 42. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. § (1) bekezdésével, 13. § (1) bekezdésével, 14. § (1) bekezdésével, illetve 42. § (1) bekezdésével kapcsolatban előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 13. § (2) bekezdésének a)–c) pontjai, 14. § (2) bekezdése, 21. § (1)–(2) bekezdései, 24. § (2) bekezdés b) pontja, 28. § (2) bekezdése, 34. § (4) bekezdése, 37. § (2) bekezdése, 38. § (2) bekezdése, 39. § (1) és (4) bekezdése, 42. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése és 51/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, a 42. § (1) bekezdés nemzetközi szerződésbe ütközése megállapítására és megsemmisítésére irányuló, valamint a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.537/2007. számú ítélete megsemmisítésére irányuló indítványt, továbbá az egyéb indítványi részeket egyebekben visszautasítja. 4. Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 8. § (1) bekezdése, 29. § (1) bekezdésének a „ha törvény eltérően nem rendelkezik” szövegrésze és 34. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. I. Az indítványozó a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) egyes rendelkezései megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívására válaszul a következő, módosított tartalmú kérelmet nyújtotta be. Sérelmezi mindenekelőtt, hogy a Thtv. 10. § (1) bekezdése (az alapító okirat módosításának szabályai) nem tartalmaz szankciót arra az esetre, ha a társasház elmulasztja az alapító okirat kötelező módosítását. Ez – hangzik az ér velés – sérti a jogszabályok érvényesíthetőségét garantáló jogbiztonságot, s így az Alkotmány 77. § (2) bekezdését, valamint az Alkotmánynak a „jogok és kötelességek egyensúlyát garantáló 8. § (2) bekezdését”. Az indítványozó értelmezése szerint továbbá a Thtv. 10. § (6) bekezdése (közös tulajdon megszüntetése meghatározott épületrész esetében) alapján a társasházi közösség többségi akaratát a bíróság „felülírhatja abban az esetben is, ha annak határozati kifejeződése nem sért jogszabályt”. Úgy véli, ez sérti az Alkotmány „jogbiztonságot garantáló 77. § (2) bekezdését” és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénynek (a továbbiakban: Jat.) a „jogszabályok egyértelműségét és ellentmondás-mentességét garantáló” 18. § (2) bekezdését. Kifejti, hogy a Thtv. 13. § (1) bekezdése – mivel nem tartalmaz szankciót arra az esetre, ha a társasház elmulasztja megalkotni a szervezeti-működési szabályzatot (a továbbiakban: SZMSZ) – sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdését és a 77. § (2) bekezdését. Álláspontja szerint továbbá a Thtv. 13. § (2) bekezdés a) pontja (mely szerint az SZMSZ-nek tartalmaznia kell a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi és más szolgáltatások díjának elszámolására és megfizetésére vonatkozó szabályokat) ellentétes a Thtv. 3. § (1) bekezdésével, 24. § (1) bekezdésével és az 56. §-ával. E paragrafusok alapján ugyanis a társasház kizárólag a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyekben járhat el, így a külön tulajdonban álló ingatlanrészekben igénybevett (pl. közüzemi) szolgáltatások ellenértékét nem lehet a közös költség részeként kezelni és beszedni, s az ilyen külön fogyasztásból eredő tartozásokért a társasházi közösség nem is tartozik helytállni. Az indítványozó hivatkozik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) a szerződési szabadságra vonatkozó rendelkezései sérelmére is. A Thtv. 24. § (2) bekezdése b) pontjával „mutatott indokolatlan és indokolatlan párhuzamosságok” miatt pedig a támadott rendelkezést a Jat. 18. § (2)–(3) bekezdéseivel is ellentétesnek tartja. Az indítványozó úgy véli, hogy a Thtv. 13. § (2) bekezdés b) pontja nem garantálja azt, hogy a közös költség „elemeinek” a nevesítése, illetve a felújítási alap képzéséről való döntés a tulajdonosok többségi akaratának eredménye. A Thtv. említett rendelkezése ezért jelen formájában – az indítványozó által javasolt kiegészítés nélkül –ellentétes az Alkotmány 77. § (2) bekezdésével és a Jat. 18. § (2) bekezdésével. Úgy véli emellett, hogy a Thtv. 13. § (2) bekezdés c) pontját is meg kellene megsemmisíteni, mert az csupán a házirend megalkotását írja elő, de nem rendelkezik az általa alapvető fontosságúnak tartott tűzrendészeti szabályok, illetve a műszaki üzemeltetési szabályok megalkotásáról, ami szerinte sérti a Jat. 15. § (2) bekezdését. Az Alkotmány 77. § (2) bekezdésének a sérelmét látja az indítványozó abban, hogy a Thtv. 14. § (1) bekezdése nem tartalmaz szankciót arra az esetre, ha a társasház elmulasztja megalkotni az SZMSZ-t. Kifogásolja emellett, hogy a Thtv. 14. § (2) bekezdése lehetővé teszi ugyan az SZMSZ-ről történő írásbeli szavazást, ugyanakkor a 40. § (2) bekezdése alapján az írásbeli szavazás szabályait éppen a megalkotandó SZMSZ-nek kellene tartalmaznia. Ez az ellentmondás – érvel – nem egyeztethető össze a Jat. 18. § (2) bekezdésével. A Thtv. 21. § (1)–(2) bekezdésének (a tulajdonostárs lakásában végzett építkezés szabályai) megsemmisítését azért kéri az indítványozó, mert úgy véli, e rendelkezések ellentétesek a Thtv. 3. §-nak a „közös tulajdon védelmének osztatlan kötelezettségét, illetve felelősségét előíró” (3) bekezdésével és a 26. §-nak a „külön tulajdonokkal kapcsolatos rendelkezési jog korlátait meghatározó” (1) bekezdésével, továbbá ezzel összefüggésben a Jat. 18. § (2) bekezdésével. Rámutat, hogy a Thtv. 24. § (2) bekezdés b) pontja alapján nem csupán a közös tulajdon fenntartásával összefüggő kiadások vonhatók a közös költség körébe, hanem a külön tulajdonnal kapcsolatosak is, ami álláspontja szerint hátrányos megkülönböztetést eredményez a társasházban lakók számára a nem társasházban lakókkal szemben, s így a szabályozás nem egyeztethető össze az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésével, továbbá az „egyértelműségi követelmény” sérelme miatt a Jat. 18. § (2) bekezdésével sem. A Thtv. 28. § (2) bekezdésének (közgyűlési határozat tartalma) és a 39. § (1) bekezdésének (közgyűlésről jegyzőkönyv tartalma) a megsemmisítését az indítványozó azért kérte, mivel az szerinte nincs összhangban a 44. § (2) bekezdésével (Közgyűlési Határozatok Könyvének tartalma), s ezáltal sérül a Jat. 18. § (2) bekezdése. A Thtv. 29. § (1) bekezdésének (a közös tulajdonban álló épületrészekkel kapcsolatos rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokról való döntéshez legalább 4/5-ös szavazattöbbség szükséges) a „ha törvény eltérően nem rendelkezik” szövegrésze az indítványozó álláspontja szerint nem egyeztethető össze az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésével és a Jat. 18. § (1) bekezdésével. Ennek nyomán ugyanis lehetővé válik, hogy a többség olyan költségek fizetésére is kötelezheti a döntés során kisebbségben maradt tulajdonosokat, melyeket ők nem tudnak vállalni. A Thtv. 34. § (4) bekezdését (a meghirdetett napirendben nem szereplő ügyben érvényes határozatot hozni nem lehet) az indítványozó érvelése alapján azért kellene megsemmisíteni, mert az indokolatlanul korlátozza a közösség döntési jogosítványát, s ezért sérti az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését. A Thtv. 37. § (2) bekezdése első mondata az indítványozó szerint nem egyértelmű: szerinte a jogalkotónak nem a megismételt közgyűlés 15 napon belüli „összehívásáról”, hanem „megtartásáról” kellene rendelkeznie. A hatályos szöveg jelenlegi formájában szerinte sérti a Jat. 18. § (2) bekezdését. A Thtv. 37. § (2) bekezdés második mondata pedig az indítványozó megítélése szerint nem egyeztethető össze az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, valamint a Jat. 1. § (2) bekezdésével és a Jat. 18. § (1)–(2) bekezdésével sem. A kifogásolt mondat ugyanis úgy is értelmezhető, hogy a törvényben megkövetelt határozatképességi arány a megismételt közgyűlés tekintetében közössé gi akarattal felülírható. A határozatképtelen közgyűlés azonnali megismétlésének a lehetősége pedig „okafogyottá” teszi a Thtv.-nek a határozatképességre vonatkozó előírásait, továbbá hátrányosan megkülönbözteti az eredeti időpontban akadályoztatott tulajdonosokat. A Thtv. 38. § (2) bekezdésével (a közgyűlés határozatát a jelen levő tulajdonostársak tulajdoni hányada alapján számított egyszerű szavazattöbbségével hozza meg) kapcsolatban az indítványozó a következőket sérelmezi: az említett szabály nem rendelkezik a „tartózkodott” szavazatok sorsáról, és az sem egyértelmű, hogy „alternatív döntési javaslatok” estében hogyan kell lefolytatni a szavazást. Mindez nem tesz eleget a Jat. 18. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. A Thtv. 39. § (4) bekezdése nem teszi kötelezővé a tulajdonostársak írásbeli értesítését a közgyűlési határozatokról, amely a közgyűlésen jelen nem lévők hátrányos megkülönböztetéséhez [az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelméhez] vezet az indítványozó értelmezésében. A Thtv. 42. § (1) bekezdése (a közgyűlési határozat megtámadásának szabályai) lényegében azt jelenti, hogy a közgyűlés a jogalkotónál is erősebb jogosítványokkal rendelkezik, mivel a meg nem támadott határozat akkor is érvényes, ha az adott esetben jogszabállyal ellentétes, mutat rá az indítványozó. Ez pedig hátrányos megkülönböztetést eredményez a társasházban élők számára, sérti a „jogszabályi hierarchia elvét” és a „jogalkotási rendet” [Alkotmány 2. § (1) bekezdés, 70/A. § (1) bekezdés, Jat. 1. § (2) bekezdés]. Aggályosnak tartja az indítványozó emellett azt is, hogy a törvény említett rendelkezése „kizárólag a társasházi határozatok megsemmisítésével kapcsolatosan állapítja meg a bíróságok illetékességét”, de nem ad lehetőséget a bíróságoknak arra, hogy más, társasházi döntésben meg nem nyilvánuló jogsértéseket vizsgáljanak. Mindez a társasházban élők hátrányos megkülönböztetését jelenti a jogérvényesítés tekintetében, és sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, valamint a Jat. 1. § (2) bekezdését is. Az, hogy a jogszabály a hatvan napos megtámadási határidőt a határozathozataltól rendeli számítani – érvel az indítványozó –, hátrányos megkülönböztetést valósít meg a közgyűlésen jelen nem lévő tulajdonostársakkal szemben, ez sérti továbbá az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 13. Cikkét (hatékony jogorvoslathoz való jog) is. Úgy véli továbbá az indítványozó, hogy a Thtv. 42. § (1) bekezdése – mivel az csak a tulajdonostársaknak biztosít megtámadási jogot – megakadályozza a 27/A. § (ügyészi törvényességi felügyelet) érvényesülését, mindez pedig az Alkotmány 50. § (1) bekezdésének, 51. § (3) bekezdésének, a 70/A. § (1) és (3) bekezdésének, illetve a Jat. 18. § (2) bekezdésének a sérelmét okozza. Bizonytalannak, félreértelmezhetőnek tartja az indítványozó emellett a „kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár” szövegrész vonatkozásában a „kisebbség” és a „lényeges” fogalmakat, ami szerinte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének, illetve a Jat. 18. § (2) bekezdésének a sérelmére vezet. Aggályosnak tartja az indítványozó a Thtv. 50. § (1) bekezdésével összefüggésben, hogy e jogszabályhely kizárólag a társasház képviseletére való jogosultságot deklarálja, ugyanakkor nem szabályozza annak korlátait, nem szankcionálja azt az esetet, ha a képviselő nem a társasház utasításai és érdekei szerint jár el, illetve nem rendelkezik arról az esetről, hogy ki képviselheti a társasházat a közös képviselő ellen indított perben. Ezek a hiányosságok szerinte az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének, illetve a Jat. 2. § c) pontjának, 15. § (2) bekezdésének és 18. § (2) bekezdésének a sérelmét valósítják meg. A Thtv. 51/A. § (1) bekezdésével összefüggésben az indítványozó azt kifogásolja, hogy a jogalkotó nem határozta meg a gazdasági ellenőrzést segítő személy megbízásánál figyelembe veendő, illetve kizáró feltételeket, ez pedig álláspontja szerint nem egyeztethető össze az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével és a Jat. 18. § (2) bekezdésével sem. Az indítványozó végezetül a Thtv. számos, általa alapvetőnek vélt hiányosságára mutatott rá, eredeti kérelmében ezekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróságtól – alkotmányellenesség állítása nélkül – e „törvényi hiányosságok megállapítását”, illetve „pótlása elrendelését” kérte. Módosított indítványában az általa sérelmesnek tartott hiányosságokat csupán felsorolta. Az indítványozó eredeti kérelmében a fentieken túlmenően a Thtv. 8. § (1) bekezdése, illetve a 34. § (2) bekezdése megsemmisítését is kérte, ugyanakkor a második – módosított, az indítványozó szavaival élve „pontosított”, „aktualizált” indítványában erre már nem hivatkozott. Az indítványozó fenti kérelmét kiegészítve később a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság EBH2008. 1795 (Gfv. X. 30.537/2007.) számú döntésének a megsemmisítését is kérte, mivel az szerinte alapvető jogalkalmazási hibákat tartalmaz, s emellett az Alkotmány több rendelkezését is sérti. Az Alkotmánybíróság eljárása során a fent ismertetett indítványhoz további négy indítványozó csatlakozott. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.” „51. § (3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvény sértés esetén – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség védelmében.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (…) (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósu lását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” „70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.” „77. § (2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.” 2. A Thtv. támadott – az indítvány elbírálásakor hatályos – rendelkezései: „10. § (1) Az alapító okirat módosításához – ha e törvény másként nem rendelkezik – valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges; a változást be kell jelenteni az ingatlanügyi hatóságnak. (…) (6) A közgyűlés határozata alapján – ha az (1)–(3) be kezdésekben meghatározott feltételek egyike sem áll fenn – bármely tulajdonostárs kérheti a bíróságtól, hogy a közös tulajdonban álló olyan épületrészre, amely önálló ingatlanként kialakítható, vagy amellyel a meglevő külön tulajdon tárgya bővíthető, megszüntesse a közös tulajdont, ha az a kisebbség méltányos érdekét nem sérti. A kereseti kérelemhez mellékelni kell az önálló ingatlan kialakítására vonatkozó, az építésügyi hatóság által engedélyezett építési tervet.” „13. § (1) A közösség szerveit, azok hatáskörét, jogait és kötelezettségeit, a közös költség viselésének szabályait a közösség szervezeti-működési szabályzatában kell megállapítani. (2) A szervezeti-működési szabályzatnak – e törvény keretei között – tartalmaznia kell: a) a tulajdonostárs külön tulajdonának használatára, hasznosítására, a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi és más szolgáltatások díjának elszámolására és megfizetésére, b) a közös tulajdon fenntartására, ezen belül – a közös költség viselésére és a költséghátralékok meg fizetésére, – felújítási alap képzése esetén az alap felhasználására, c) a társasházi lakóépület házirendjére, (…)” „14. § (1) A szervezeti-működési szabályzatot a közös ség az alakuló közgyűlésen – de legkésőbb az azt követő hatvan napon belül megtartott közgyűlésen – az összes tu- lajdoni hányad szerinti legalább egyszerű szavazattöbbségű határozatával állapítja meg. (2) Az (1) bekezdésben említett határozat úgy is meghozható, hogy a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke felhívására az írásbeli határozati javaslatról a tulajdonostársak írásban szavaznak. Az írásbeli szavazás eredményét a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke – a szavazásra megjelölt határidőt követő nyolc napon belül – köteles a tulajdonostársakkal írásban közölni.” „21. § (1) Az építtető tulajdonostárs a lakásában tervezett olyan építkezés megkezdéséhez, amely miatt az alapító okiratot nem kell módosítani, de a munka az alapító okiratban közös tulajdonként megjelölt épületberendezésre történő csatlakozással vagy a közös épületrész, épületberendezés műszaki állapotának megváltozásával jár együtt, az épület biztonságának, állékonyságának megőrzése érdekében köteles az ilyen munkával közvetlenül érintett tulajdonostársak tulajdoni hányada szerinti legalább kétharmadának írásbeli hozzájáruló nyilatkozatát beszerezni. (2) Az építtető tulajdonostárs a többi tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozatának beszerzése nélkül jogosult a lakásában tervezett olyan építkezés elvégzésére, amely miatt az alapító okiratot nem kell módosítani és az (1) bekezdésben említett körülmények nem állnak fenn.” „24. § (2) A szervezeti-működési szabályzatban kell meghatározni: a) a közös költség tulajdoni hányadtól eltérő megfizetése esetén, az érintett költségnemeket és a számítás módját, b) a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi és más szolgáltatások díja tekintetében az egyes szolgáltatásokra vonatkozó külön jogszabályok alapján történő elszámolás és a megfizetés szabályait, c) a közösköltség-hátralék megfizetése érdekében a közös képviselőnek vagy az intézőbizottság elnökének az adós tulajdonostárs határidő megjelölésével történő felszólításával, továbbá – ha a felszólítás eredménytelen – a bírósági fizetési meghagyás kibocsátásának kezdeményezésével, illetőleg – e törvény rendelkezései szerinti felhatalmazása esetén – a jelzálogjog bejegyzése és annak törlése iránti kérelem benyújtásával kapcsolatos feladatait, d) felújítási alap képzésének elhatározása esetén – a külön jogszabályban meghatározott legkisebb mérték figyelembevételével – a hozzájárulás mértékét, valamint az alap felhasználásának szabályait.” „28. § (2) A közgyűlés határozatának – szó szerint – tartalmaznia kell a napirendi pont tárgyát, a megszavazott döntést, továbbá a teljesítés érdekében megszavazott feltételek esetén a határozat végrehajtásának módját, illetőleg feltételeit. „34. § (4) A meghirdetett napirendben nem szereplő ügyben érvényes határozatot hozni nem lehet.” „37. § (2) A megismételt közgyűlést a határozatképtelen közgyűlést követő 15 napon belüli időpontban az eredetivel azonos – a határozatképtelenné vált közgyűlés esetén a közgyűlés berekesztését követően fennmaradó – napirend del kell összehívni. A megismételt közgyűlés az eredeti közgyűlés meghívójában az eredeti közgyűlés határozatképességétől függő feltétellel a határozatképtelen közgyűlés napjára is kitűzhető, ha a szervezeti-működési szabályzat ettől eltérően nem rendelkezik.” „38. § (2) Ha e törvény másképpen nem rendelkezik, a közgyűlés, illetőleg a megismételt közgyűlés a határozatát a jelen levő tulajdonostársak tulajdoni hányada alapján számított egyszerű szavazattöbbségével hozza meg.” „39. § (1) A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek tartalmaznia kell különösen: a) a közgyűlést levezető elnök, a jegyzőkönyvvezető és a jegyzőkönyv hitelesítésére megválasztott két tulajdonostárs nevét; b) a jelenléti ív alapján a megjelent tulajdonostársak nevét és tulajdoni hányadát, illetőleg a tulajdonostárs által meghatalmazott személy nevét; c) a közgyűlés határozatképességének megállapítását; d) a tárgyalt napirendek összefoglalását; e) a közgyűlés által meghozott határozatokat szó szerint és a szavazás eredményére vonatkozó adatokat. (…) (4) A közös képviselőnek vagy az intézőbizottság elnö kének a közgyűlésen meghozott határozatokat a közgyűlés megtartásától számított nyolc napon belül a társasházban jól látható helyen ki kell függesztenie, továbbá ezzel egyidejűleg – ha a szervezeti-működési szabályzat ilyen kötelezettséget előír – azokról valamennyi tulajdonostársat írásban értesítenie kell.” „42. § (1) Ha a közgyűlés határozata jogszabály vagy az alapító okirat, illetőleg a szervezeti-működési szabályzat rendelkezését sérti, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, bármely tulajdonostárs keresettel kérheti a bíróságtól a határozat érvénytelenségének megállapítását a határozat meghozatalától számított hatvan napon belül.” „50. § (1) A közös képviselő (az intézőbizottság elnöke) – a (2) bekezdés rendelkezésének kivételével – jogosult a közösség képviseletének ellátására a bíróság és más hatóság előtt is. E jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan.” „51/A. § (1) Ha a közösség éves pénzügyi forgalma eléri vagy meghaladja a tízmillió Ft-ot, vagy az alapító okirat szerint külön tulajdonban lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek száma eléri vagy meghaladja az ötvenet, a számvizsgáló bizottság, illetőleg az ellenőrzési jogkör gyakorlója (a továbbiakban együtt: számvizsgáló bizottság) feladat-ellátásának segítésére – különösen az éves elszámolás és a költségvetési javaslat előzetes véleményezésére – legalább regisztrált mérlegképes könyvelőt, vagy annál magasabb számviteli képesítéssel bíró és ebbéli minőségében regisztrált személyt, vagy gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági ellenőrzést segítő személy) kell igénybe venni.” III. Az indítványok az alábbiak szerint részben nem megalapozottak, részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok. 1. Az Alkotmánybíróság eljárása során mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az indítvány érdemben elbírálható-e. 1.1. A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXXXIX. törvény 20. § (3) bekezdése 2009. szeptember 30. napjával hatályon kívül helyezte a Thtv. 29. §-át. Erre tekintettel a Thtv. 29. §-ával kapcsolatos indítványt visszavonták. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy bár az első indítványozó eredeti kérelmében kérte a Thtv. 8. § (1) bekezdése, illetve a 34. § (2) bekezdése megsemmisítését, ugyanakkor a második – módosított – indítvány erre már nem hivatkozott. A kérelem ezért visszavontnak tekinthető. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § d) pontja ezzel összhangban úgy szól, hogy az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítványozó az indítványát visszavonta. Erre tekintettel a Thtv. 8. § (1) bekezdése, a 29. § (1) bekezdésének a „ha törvény eltérően nem rendelkezik” szövegrésze, illetve a 34. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette. 1.2. Az indítványozók kérték a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.537/2007. számú ítélete megsemmisítését is. Az Abtv. 1. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörébe jogszabály és állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányossági vizsgálata tartozik, bírósági határozatok felülvizsgálatára, illetve megsemmisítésére azonban sem az Abtv., sem más jogszabály alapján nincs lehetősége. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírósági ítélet megsemmisítésére irányuló indítványt – hatáskörének hiánya miatt – az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította. 2. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Ügyrend 21. § (2) bekezdése értelmében a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint továbbá – az Abtv. 22. § (2) bekezdésének az ok megjelölésére irányuló kötelezettsége alapján – az indítványozónak meg kell indokolnia, hogy a támadott jogszabály miért és mennyiben sérti az Alkotmány hivatkozott rendelkezését. Az indítvány érdemben nem bírálható el, ha az indítványozó nem támasztja alá összefüggően, érdemi vizsgálatra alkalmas érvekkel a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány megjelölt rendelkezései között fennálló alkotmányjogilag értékelhető összefüggéseket, nem jelöli meg, hogy az alkotmányellenesség milyen indokok alapján áll fenn (lásd pl. 477/B/2001. AB végzés, ABH 2005, 1596.). Megállapítható, hogy az indítvány e feltételeknek az alábbiak szerint a hiánypótlást követően is csak részben felel meg. 2.1. Az indítvány a Thtv. egyes rendelkezéseivel kapcsolatban csupán a Thtv.-n belüli ellentmondásra, illetve más törvénnyel – a Jat. egyes rendelkezéseivel, illetve emellett a Thtv. 13. § (2) bekezdés a) pontja esetében a Ptk.-val – való ellentétre hivatkozott, alkotmányellenességet azonban nem állított. Az Alkotmánynak a jogalkotási törvény megalkotására vonatkozó 7. § (2) bekezdése nem tette alkotmányos szabállyá a Jat. normáit (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 496.). Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a Jat. rendelkezéseinek a figyelmen kívül hagyása csak akkor eredményezheti a jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, ha az adott jogszabály egyben az Alkotmány valamely rendelkezését is sérti [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.]. Mivel azonban az indítvány alkotmányellenességet ebben a vonatkozásban nem állított, az Alkotmánybíróság a Thtv. 13. § (2) bekezdésének a) pontjával és c) pontjával, valamint a 14. § (2) bekezdésével, a 21. § (1)–(2) bekezdéseivel, a 24. § (2) bekezdés b) pontjával, a 28. § (2) bekezdésével, a 37. § (2) bekezdésével, a 38. § (2) bekezdésével, a 39. § (1) bekezdésével, az 50. § (1) bekezdésével és az 51/A. § (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett indítványi elemeket – mint érdemi elbírálásra alkalmatlanokat – az Abtv. 22. § (2) bekezdése és az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. 2.2. Szintén visszautasította az Alkotmánybíróság a Thtv. 10. § (1) bekezdésével, a 13. § (1) bekezdésével, az 50. § (1) bekezdésével és az 51/A. § (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének a sérelmére alapított indítványt. A megjelölt alkotmányi szakasz az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozását tiltja, az indítványozók ugyanakkor nem jelölték meg, hogy mely alapvető jog sérelmét és milyen tekintetben látják megvalósulni a sérelmezett rendelkezések által. 2.3. Az indítványozók a Thtv. 24. § (2) bekezdés b) pontjával, illetve a 34. § (4) bekezdésével, a 37. § (2) bekezdésének második mondatával és a 42. § (1) bekezdésével összefüggésben hátrányos megkülönböztetésre [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés], illetve az esélyegyen- lőség sérelmére [Alkotmány 70/A. § (3) bekezdés] hivatkozott. Ezen álláspontjukat ugyanakkor [kivéve a 42. § (1) bekezdésével kapcsolatban a közgyűlésen résztvevő és részt nem vevő tulajdonostársak helyzetének összehasonlítását] érdemi vizsgálatra alkalmas, alkotmányjogilag értékelhető, összefüggő érvekkel nem támasztotta alá: az alkotmányellenesség állításán – illetve jogalkalmazási visszaélések, értelmezési bizonytalanságok említésén – túl nem fejtették ki az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével való kapcsolatot, illetve azt, hogy milyen vonatkozásban látnak diszkriminációt megvalósulni az említett rendelkezések által. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – az Abtv. 22. § (2) bekezdése és az Ügyrend 29. § d) pontja alapján ebben a tekintetben visszautasította. 2.4. Ehhez hasonlóan az Alkotmánybíróság a Thtv. 39. § (4) bekezdésével kapcsolatban előterjesztett kérelmet sem tartotta érdemben vizsgálhatónak. Az indítványozók nem egy konkrét előírást kifogásoltak, hanem pusztán egy szabályozási hiányra hivatkoztak (azt sérelmezték, hogy a törvény nem teszi kötelezővé a tulajdonostársak írásbeli értesítését a közgyűlési határozatokról), s ezt tartották diszkriminatívnak. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint diszkrimináció akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy csoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 142.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 338.]. Fogalmilag kizárt tehát, hogy önmagában a szabályozás hiánya – más, létező szabállyal való összehasonlítás nélkül – diszkriminatív legyen. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt, mivel az érdemi elbírálásra nem alkalmas, az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. 2.5. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozók nem támasztották alá összefüggően, érdemi vizsgálatra alkalmas módon a Thtv. 13. § (2) bekezdés b) pontja és az Alkotmánynak a jogbiztonságot garantáló rendelkezése [az indítványozók hivatkozása szerint az Alkotmány 77. § (2) bekezdése, helyesen: 2. § (1) bekezdése], illetve a Jat. 18. § (2) bekezdése közötti összefüggést. Ezért az Alkotmánybíróság a Thtv. 13. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenességével kapcsolatos kérelmet visszautasította. 2.6. Az indítványozók arra vonatkozó kifogásával kapcsolatban, mely szerint a Thtv. 42. § (1) bekezdése sérti az EJEE 13. Cikkét, az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. Az Abtv. 1. § c) pontja az Alkotmánybíróságnak külön hatáskört biztosít jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára. Ezt a vizsgálatot azonban kizárólag az Abtv. 21. § (3) bekezdésében felsoroltak kezdeményezhe tik, és az indítványozók nem tartoznak ebbe a körbe. Az Ügyrend 29. § c) pontja alapján ezért – az indítványozási jogosultság hiánya miatt – az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló indítványt visszautasította. 2.7. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Thtv. vélt hiányosságait ecsetelő – az eredeti és a módosított indítványban szereplő – indítványozói felsorolás szintén nem felel meg az indítványokkal szemben támasztott követelményeknek, ezért ebben a vonatkozásban az indítványt az Abtv. 22. § (2) bekezdése és az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. 3. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben az alábbiak szerint érdemben vizsgálta meg. 3.1. Az indítványozók a Thtv. 10. § (1) bekezdésével, a 13. § (1) bekezdésével, illetve a 14. § (1) bekezdésével kapcsolatban megsemmisítést indítványoztak, tartalmilag azonban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérték: a jogbiztonság, illetve az Alkotmány 77. § (2) bekezdésének a sérelmét látják abban, hogy a jogalkotó nem szankcionálja, ha a társasház nem tesz eleget az alapító okirat módosítására, illetve az SZMSZ megalkotására vonatkozó kötelezettségének. Az Alkotmánybíróság a kérelmet – állandó gyakorlatának megfelelően – tartalma szerint bírálta el. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. „E törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek – a mulasztásnak és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek – együttesen kell fennállnia. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogalkotói feladat elmulasztása akkor állapítható meg, ha a jogalkotó jogalkotási kötelezettsége konkrét jogszabályi felhatalmazásból ered, vagy valamely alapvető jog érvényesüléséhez magából az Alkotmányból szükségszerűen következik a jogszabály megalkotásának kényszere. A jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles tehát eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagy biztosítása kényszerítően megköveteli [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 86.]. Az állam jogalkotói kötelezettsége – ahogy erre az Alkotmánybíróság a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában (ABH 1992, 227, 231.) rámutatott – következhet az Alkotmányból kifejezett rendelkezés nélkül is, ha valamely alkotmányos alapjog biztosítása ezt feltétlenül szükségessé teszi” [1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.]. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotónak nincs konkrét jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotási kötelezettsége a társasházi alapító okirat módosí tásának, illetve az SZMSZ megalkotásának elmulasztásával kapcsolatos szankció bevezetésére. Az indítványozók által hiányolt szabályozási tartalom továbbá magából az Alkotmányból sem következik szükségszerűen: sem az Alkotmányban biztosított alapvető jogok, sem a jogbiztonság érvényesülése vagy biztosítása nem követeli meg feltétlenül meghatározott tartalmú vagy jellegű szankció megalkotását az indítványozók által vázolt esetekre. Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá arra, hogy az indítványozók által hiányolt szabályozási tartalom és az e körben megjelölt további alkotmányi rendelkezés [az Alkotmány 77. § (2) bekezdése, mely azt mondja ki, hogy az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek] között nincs összefüggés. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság a Thtv. 10. § (1) bekezdésével, a 13. § (1) bekezdésével és a 14. § (1) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította. 3.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően a Thtv. 10. § (6) bekezdésével kapcsolatban előterjesztett – a Jat. 18. § (2) bekezdésére, s ezzel összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított – kérelmet vizsgálta meg. E szabály azt mondja ki, hogy a közgyűlés határozata és bármely tulajdonostárs kérelme alapján a bíróság elrendeli a közös tulajdon megszüntetését a közös tulajdonban álló, önálló ingatlanként kialakítható épületrészre, ugyanakkor – ezt sérelmezik az indítványozók – a bíróság jogszerű közgyűlési határozat megléte esetén is köteles figyelembe venni a kisebbség méltányos érdekét. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezen – a társasháztulajdon tartalmára, jellegzetességeire, a közös és a külön tulajdoni elemek sajátos kapcsolódására figyelemmel megalkotott – kisebbségvédelmi rendelkezés egyik tulajdonostársat sem részesíti előnyben a másik javára, és megfelel annak a követelménynek, hogy „[a] társasházakra vonatkozó szabályozásnak alkalmasnak kell lennie egyensúly teremtésére a társasháztulajdon egyes alanyainak esetenként eltérő érdekek által meghatározott pozíciója között” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 82.]. Az 1160/B/1992. AB határozat értelmében általános és elvont módon megfogalmazott jogi normák konkrét, egyedi esetekre való vonatkoztatása jogalkalmazási kérdés. A jogalkalmazás során minden jogszabály értelmezésre szorul még akkor is, ha annak problémamegoldó, alkotó jellege elmosódott, az értelmezési művelet más korábbi jogszabály-értelmezésekre támaszkodva rutinná vált. A határozat szerint azt általában a jogalkotás dönti el, hogy valamely életviszonyt milyen részletességgel szabályoz. A döntés kimondja, hogy ez a jogszabály homályosságától, értelmezhetetlenségétől különálló kérdés (ABH 1993, 607, 608.). Önmagában nem sérti a jogbiztonságot az, ha a jogszabály a jogalkalmazás során értelmezésre szorul és esetenként az értelmezés problémamegoldó, alkotó jellege kerül előtérbe [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 83.]. A Jat. 18. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni. A 1263/B/1993. AB határozat rámutatott, hogy „[p]usztán az a tény, hogy valamely jogszabályi rendelkezést többféleképpen lehet értelmezni, nem szükségképpen jelenti a Jat. idézett szabályának megsértését. A leggondosabb jogszabályszerkesztés és jogszabály előkészítés mellett is előfordulhatnak ugyanis a gyakorlatban jogszabályértelmezési nehézségek, amelyeket általában a jogalkotói vagy jogalkalmazói jogszabályértelmezés eszközeivel kell felszámolni. Ugyanez az irányadó arra az esetre, ha valamely rendelkezés kétségtelenül nem áll összhangban a Jat. idézett szabályával, de a jogszabályértelmezés révén gondoskodni lehet a szóbanforgó jogszabály helyes alkalmazásáról. Amenynyiben tehát egy törvény valamely rendelkezése nem felel meg a Jat. 18. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelménynek, ez önmagában véve még nem jelent alkotmányellenességet. Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabályértelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő.” (ABH 1994, 672, 673–674.) Az indítványban megjelölt rendelkezések felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság ilyen jellegű, a jogbiztonságot [az Alkotmány 2. § (1) bekezdését] sértő alkotmányellenességet nem állapított meg, ezért a Thtv. 10. § (6) bekezdése megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 3.3. A Thtv. 42. § (1) bekezdésével összefüggésben az indítványozók a jogszabályi hierarchia és a jogalkotási rend sérelmére hivatkoztak [e körben az Alkotmány 2. § (1) bekezdését és a Jat. 1. § (2) bekezdését jelölték meg]. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a támadott szabályt és megállapította, hogy az a közgyűlési határozatok megtámadhatóságáról rendelkezik, tehát a jogalkotással összefüggésben nem álló előírást tartalmaz. Mivel a támadott szabály mindezek alapján az Alkotmány megjelölt rendelkezéseivel az indítványozók által felhozott érvek alapján alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe nem hozható, az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. 3.4. Tartalmi szempontból mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérték az indítványozók a Thtv. 42. § (1) bekezdésével kapcsolatban, azt kifogásolták, hogy a bíróságnak csak társasházi határozatok vizsgálatára van lehetősége. Hangsúlyozni kell ezzel kapcsolatban, hogy általában a jogalkotás feladata eldönteni, hogy valamely életviszonyt, élethelyzetet milyen részletességgel szabályoz (1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.). Ebből a szempontból alkotmányossági kérdést csak az vet fel, ha a szabályozás hiányossága alapvető jog vagy az Alkotmányban deklarált alkotmányos elv érvényesülését gátolja (1621/E/1992. AB határozat, ABH 1993, 765, 766.). A Thtv. alapján a tulajdonostársak csak a közgyűlési határozatokban megnyilvánuló döntéseket támadhatják meg, ez azonban nem akadálya annak, hogy más jellegű, határozatban meg nem nyilvánuló jogsértés esetén a tulajdonostársak jogvitájukat bíróság elé terjesszék. Az Alkotmánybíróság e körben nem talált olyan körülményt, amely alkotmányellenes mulasztás megállapítását indokolná, ezért az indítványt elutasította. 3.5. Az indítványozók a Thtv. 42. § (1) bekezdésével kapcsolatban a hátrányos megkülönböztetés sérelmére is hivatkoztak, úgy vélik, az, hogy a megtámadási határidő a határozat meghozatalától számít, diszkriminálja azokat a tulajdonostársakat, akik a közgyűlésen nem tudtak részt venni. Az Alkotmánybíróság a sérelmezett rendelkezéssel egy korábbi határozatában – más összefüggésben – már foglalkozott. Megállapította, hogy a „Tv.-nek [Thtv.] az a korlátozó szabálya, amelynek értelmében valamennyi tulajdonostárs tekintetében, a határozat meghozatalától számított megtámadási határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a jelen esetben, a Tv.-ben szabályozott jogviszonyok tekintetében nem áll ésszerű arányban a korlátozás céljával, a társasház zavartalan működéséhez fűződő érdekek védelmével. Előállhat a hatályos szabályozás mellett az a helyzet, hogy a tulajdonostárs keresetindítási jogát menthető okból, önhibáján kívül nem tudja érvényesíteni és a hátrányos következmények másként sem háríthatók el. A jelen esetben nincs olyan másik alapvető jog, szabadság vagy alkotmányos érték, amelynek védelme más módon ne lenne elérhető. Az Alkotmánybíróság ezért a Tv. [Thtv.] 42. § (1) bekezdésének »A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.« szövegrészét alkotmányellenessé nyilvánította és megsemmisítette.” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 95.] A Thtv. tehát a megtámadási határidő számítását jelenleg egységesen, minden érintett vonatkozásában azonos módon szabályozza úgy, hogy a határidő jogvesztőnek nem tekinthető. Ennek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy nincs szó arról, hogy a jogalkotó a közgyűlésen résztvevő tulajdonostársakat előnyben részesítené azokkal szemben, akik valamely oknál fogva nem tudtak azon jelen lenni, ezért az indítványt elutasította. 3.6. Az indítványozók meglátása szerint a Thtv. 42. § (1) bekezdése megakadályozza a 27/A. §-ban szabályozott ügyészi törvényességi felügyelet érvényesülését, amely az Alkotmány 50. § (1) bekezdésének, 51. § (3) bekezdésének, 70/A. § (1) és (3) bekezdésének, illetve a Jat. 18. § (2) bekezdésének a sérelmét okozza. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a Thtv. említett két paragrafusát, azonban a tulajdonostársaknak a közgyűlési határozatok megtámadására vonatkozó joga és az ügyészi törvényességi felügyelet szabályai között az indítványo zók által felfedezni vélt ellentétet nem tartotta megállapíthatónak. Mivel az indítvány ebben a tekintetben is megalapozatlan, az Alkotmánybíróság azt elutasította. Budapest, 2010. április 26. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke