10/2013. (VIII. 12.) HM rendelete a kártérítési felelősségről, valamint egyes meg nem térülő károk leírásának és törlésének szabályairól.

10/2013. (VIII. 12.) HM rendelete a kártérítési felelősségről, valamint egyes meg nem térülő károk leírásának és törlésének szabályairól. A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény 238. § (2) bekezdés 4., 34., 35. és 36. pontjában, a III. Fejezet tekintetében a  honvédelemről és a  Magyar Honvédségről, valamint a  különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény 81. § (2) bekezdés h) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a honvédelemről és a  Magyar Honvédségről, valamint a  különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 290/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésében meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: I. FEJEZET A KATONÁNAK A MAGYAR HONVÉDSÉGGEL SZEMBENI KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE 1. Értelmező rendelkezések 1. § (1) E Fejezet alkalmazásában 1. katona: a  hivatásos és szerződéses katona, a  tényleges szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, valamint a honvéd tisztjelölt és a honvéd altiszt-jelölt, 2. kár: a Magyar Honvédséget (a továbbiakban: Honvédség) ért vagyoni hátrány, különösen a) az  anyagi-technikai eszközök, létesítmények, azok berendezéseinek rendeltetésellenes használatából eredő megrongálódásával, megsemmisítésével, megsemmisülésével, hiányával, vagy a javításával, pótlásával okozott költség és kiadás, b) az anyagi-technikai eszközök jogtalan felhasználásával, vagy igénybevételével okozott kár, c) pénzeszközök jogtalan felhasználásával, utalványozásával, igénybevételével, gazdálkodási szabályok megsértésével okozott többletkiadás, d) a  Honvédség vagyoni értékű joga érvényesítésének elmulasztása, vagy egyéb elmaradt vagyoni előny, vagy e) a Honvédségre ellenszolgáltatás nélkül háruló olyan vagyoni kötelezettség, amely abból keletkezett, hogy a Honvédségnek a katona vétkes magatartása miatt többletköltséget kellett fizetnie, 3. Honvédség vagyona a) a Honvédség kezelésébe, illetve gazdálkodási körébe tartozó ingó és ingatlan vagyontárgy, továbbá pénzeszköz, b) jogszabály, hatósági intézkedés vagy szerződés alapján a  Honvédség ideiglenes kezelésébe került idegen vagyontárgy és pénzeszköz, c) a Honvédséget megillető vagyoni értékű jog és követelés, d) a  gazdálkodó szervezeteknek vagy civil szervezeteknek átadott azon vagyontárgy és pénzeszköz, amelyet e  szervezetek a  Honvédséggel szembeni visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel kezelnek. (2) Több személy együttes károkozása esetén az  állományilletékes parancsnoki jogkört a  közös elöljáró parancsnok, ennek hiányában a Honvéd Vezérkar főnöke gyakorolja. 2. A kár megállapítása 2. § (1) Az  állományilletékes parancsnok a  kár felfedezéséről való tudomásszerzését követően haladéktalanul intézkedik a kár összegének és a károkozó személyének megállapítására. (2) A  kártérítési eljárás a  káreljárást elrendelő határozattal indul meg. A  határozatot az  állományilletékes parancsnok adja ki. A határozatban meg kell jelölni a káreljárás alapjául szolgáló tényeket, vizsgálót kell kijelölni, és rögzíteni kell minden egyéb lényeges körülményt. (3) A  kártérítési eljárás során a  tényállás megállapítására vizsgálóként arra alkalmas és elfogulatlan személyt kell kijelölni, aki a  káreljárás megindításkor haladéktalanul intézkedik a  kár összegének és a  károkozó személyének megállapítására. (4) A káreljárás lefolytatására legalább háromtagú bizottságot kell kijelölni, ha a) a keletkezett kár összege az 500 000 Ft-ot meghaladja, b) a kárt többen együttesen okozták, c) a kár leltárhiánnyal kapcsolatos, vagy d) a tényállás különösen bonyolult. (5) A bizottság egyik tagja a jogi és igazgatási szolgálat jogi végzettséggel rendelkező tagja. (6) A bizottság kijelölése mellőzhető, ha a) a károkozó a felelősségét előzetesen elismerte, vagy b) a  (4)  bekezdés b) és c)  pontja szerinti károkozás esetén a  kár károkozók által is elismert pontos összege megállapítható és a károkozók egymás közötti kárfelelősségének mértéke meghatározható. 3. A kár összegének megállapítása 3. § (1) A  kár összegének megállapításához szakértőt lehet igénybe venni. Szakértőt kell bevonni, ha a  kár összege nem állapítható meg vagy annak mértékét a katona vitatja. (2) Szakértőként a  szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértő, vagy szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaság, szakértői intézmény, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szerv, intézmény, szervezet, ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személy vagy intézmény vonható be. (3) A szakértő költségét az a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 2. § 13. pontja szerinti honvédségi szervezet és a  Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (a  továbbiakban együtt: honvédelmi szervezet) előlegezi meg, amelynél a károkozás történt. (4) A katonát kell kötelezni a szakértői díj megtérítésére, ha a) a szakértő bevonására azért került sor, mert a katona a kár mértékét vitatta, b) a szakértői vélemény azt állapította meg, hogy a kár mértékét a Honvédség helyesen állapította meg, és c) a katona kártérítési felelőssége utóbb megállapításra került. (5) Haditechnikában okozott kár esetén az  illetékes szakszolgálat véleményét is ki kell kérni, kivéve, ha a kár összegét szakértő állapította meg. 4. Az általános kártérítési eljárás 4. § (1) A  katona a  kártérítési eljárás elrendelésétől kezdve jogi képviselőt vehet igénybe, illetve kérheti, hogy képviseletében katonai érdekképviseleti szerv (a továbbiakban együtt: jogi képviselő) járjon el. (2) Nem lehet jogi képviselő az állományilletékes parancsnok, és helyettese, a jogi és igazgatási szolgálat tagja, továbbá akit az ügyben tanúként vagy szakértőként hallgattak meg. (3) A jogi képviselő munkadíját és költségeit a katona viseli. (4) A (3) bekezdéstől eltérően meg kell téríteni a katona részére a  jogi képviselettel kapcsolatos indokoltan felmerült, számlával igazolt költségeit, ha a kártérítési felelősségének megállapítására nem kerül sor. (5) A  jogi képviselő meghatalmazás alapján járhat el. A  meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. Írásbeli meghatalmazás esetén a  meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az első kapcsolatfelvétel alkalmával az iratokhoz csatolni. (6) Az  írásbeli meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az  ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt a  katona saját kezűleg írta alá, tanúk alkalmazása nem szükséges. Az  ügyvédi meghatalmazásra egyebekben az erre vonatkozó külön jogszabályok irányadók. (7) A  külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, és felülhitelesítéssel kell ellátni. (8) A meghatalmazás a teljes kártérítési eljárásra vagy egyes eljárási cselekményekre szólhat. (9) A teljes kártérítési eljárásra szóló meghatalmazás kiterjed az eljárással kapcsolatos minden nyilatkozatra és eljárási cselekményre. (10) A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik. (11) A  meghatalmazásnak visszavonás vagy a  katona halála folytán való megszűnése az  állományilletékes parancsnoknak, a vizsgálónak vagy a bizottságnak tett bejelentéstől hatályos. A bejelentés történhet a (6) bekezdés szerint írásban, vagy szóban. A szóban történő bejelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. (12) A  katona és képviselője jogosult betekinteni a  kártérítési eljárás során keletkezett iratokba, azokról az  iratkezelési és adatvédelmi szabályok betartása mellett másolat kiadását kérheti, továbbá az üggyel kapcsolatban észrevételt, megjegyzést tehet. 5. § (1) A kártérítési eljárásban a katonát meg kell hallgatni, és lehetővé kell tenni, hogy védekezését részletesen előadja. A  lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni. Ha a  személyes meghallgatásra nincs lehetőség, akkor lehetővé kell tenni számára, hogy védekezését a (2) bekezdésben meghatározott módon, részletesen előadhassa. (2) Ha a  katona személyes meghallgatására nincs lehetőség, az  (1)  bekezdés szerinti meghallgatás telefonon vagy a  személyes véleménykifejtést lehetővé tevő más kommunikációs eszköz igénybevételével, illetve írásban tett nyilatkozat továbbításával is lefolytatható. Az  ily módon történt meghallgatáson elhangzottakról feljegyzést kell készíteni, amelyet, illetve az  írásban tett nyilatkozatot a  jegyzőkönyvhöz vagy az  összefoglaló jelentéshez kell csatolni. (3) A kártérítési eljárásban a tényállás pontos megállapítása érdekében tanúbizonyítás, szemle vagy bizonyítási kísérlet is lefolytatható. A lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni. 6. § (1) A  kártérítési ügyben, ha az  eljárás menete egy jegyzőkönyvben nem rögzíthető, a  lefolytatott bizonyításról összefoglaló jelentést kell készíteni. A jegyzőkönyvben és az összefoglaló jelentésben rögzíteni kell a) a vizsgálatra kijelölt személynek vagy a bizottság tagjainak nevét, rendfokozatát, beosztását, a bizottságban betöltött szerepét, b) a katona személyi adatait, rendfokozatát, beosztását és lakóhelyét, c) a kár keletkezésének idejét és körülményeit, d) a kár összegét, megállapításának módját, e) a bizonyítékokat, így különösen a tanúvallomást, a szakértői nyilatkozatot, a szemléről készült jegyzőkönyvet, a  fegyelmi, szabálysértési vagy a  büntetőeljárás során hozott határozatot, a  szakmai kivizsgálásról készített jelentést, f ) a  katona kártérítési felelőssége mértékének alapjául szolgáló illetményét, amelyre a  kárügy elbírálásának időpontjában volt jogosult, g) azokat a  tényeket, amelyek a  felelősség elbírálásához, illetve a  kártérítés mérsékléséről vagy mellőzéséről való döntéshez szükségesek, így különösen a  vagyoni viszonyokat, a  családi és szociális, illetve az  egyéb méltányolható körülményeket, h) a  katona személyes meghallgatása során előadott lényeges, így különösen a  kárfelelősségre, valamint a kártérítés mértékének elismerésére vagy vitatására vonatkozó körülményeket tartalmazó nyilatkozatát, i) a  vizsgálat összegzett eredményét, illetve a  vizsgálatot végző személy vagy bizottság indokolt véleményét arról, hogy a kárért kit és milyen mértékben tart felelősnek, és j) a szakértő költségét és annak viselésére vonatkozó javaslatot. (2) A jegyzőkönyvhöz, illetve az összefoglaló jelentéshez mellékletként csatolni kell az azokban foglalt megállapításokat alátámasztó iratokat, nyilatkozatokat. 7. § (1) A  vizsgálat befejezése után a  jegyzőkönyvet, illetve az  összefoglaló jelentést – az  ügy összes iratával együtt – haladéktalanul, döntés végett az állományilletékes parancsnok elé kell terjeszteni. (2) Állományilletékes parancsnok hiányában a  vizsgálatot a  Honvéd Vezérkar főnöke által a  káreljárás lefolytatására kijelölt személy vagy bizottság folytatja le, és az összefoglaló jelentést a kárügy összes irataival együtt a Honvédelmi Minisztérium (a továbbiakban: HM) jogi képviseletének ellátásáért felelős szervén keresztül döntésre haladéktalanul a Honvéd Vezérkar főnöke elé terjeszti. (3) Ha a  vizsgálat során lényeges körülmény nem tisztázódott, az  állományilletékes parancsnok – a  (2)  bekezdésben meghatározott esetben a Honvéd Vezérkar főnöke – haladéktalanul intézkedik a bizonyítás kiegészítése iránt. (4) Ha az  összefoglaló jelentés alapján a  kártérítési felelősség elbírálható, az  állományilletékes parancsnok – a (2) bekezdésben foglalt esetben a Honvéd Vezérkar főnöke – határozatban dönt. 8. § (1) Az  állományilletékes parancsnok a  kártérítési eljárást különös méltánylást érdemlő okból megszüntetheti, ha a katona akár az általa engedéllyel használt honvédségi járműben, akár ilyen járművel harmadik személynek okoz kárt. (2) Különös méltánylást érdemlő oknak minősül különösen, ha a) a károkozás szolgálati feladat ellátása során történt, b) a  károkozásban külső körülmények, így rossz időjárási, látási vagy útviszonyok, a  károsult felróható magatartása is közrehatottak, c) a katona első alkalommal okoz kárt a Honvédségnek, vagy d) az okozott kár a 100 000 Ft-ot nem haladja meg. (3) Nem szüntethető meg a káreljárás, ha a katona szándékos magatartással okoz kárt, továbbá akkor sem, ha a katona az általa engedély nélkül használt honvédségi járműben, vagy ilyen járművel harmadik személynek okoz kárt. (4) A  megindult kártérítési eljárást fel kell függeszteni, ha a  katonával szemben büntetőeljárás indult a  károkozó magatartásával összefüggésben. (5) Ha a büntetőeljárás a katona szándékos bűncselekményének jogerős megállapításával zárul le, a káreljárást le kell folytatni. 9. § Az eljárást határozattal meg kell szüntetni, ha a) a katona meghal, b) a katona magatartása nem jogellenes, vagy a jogellenesség nem bizonyítható, c) a káreljárás tárgyát képező hiányként vagy kárként megjelölt anyag az eljárás folyamán megkerül, vagy más módon megtérül, d) a katona kártérítési felelőssége elévült, vagy e) a kárt műveleti területen adott műveleti körülmények okozták, vagy a kár – mérlegelést lehetővé nem tevő – műveleti szükség következménye. 10. § (1) A kártérítési eljárás elrendelését követő 60 napon belül az állományilletékes parancsnok a kártérítésre kötelezésről vagy annak mellőzéséről indokolt határozattal dönt. (2) Ha a  katonával szemben a  kárigénnyel összefüggően büntetőeljárás indult, a  káreljárást a  büntetőeljárás jogerős befejezéséig fel kell függeszteni, és a határozathozatalra megállapított 60 napos határidő a büntetőeljárás jogerős befejezéséről rendelkező határozatnak a  káreljárás elrendelésére jogosult tudomására jutását követő napon kezdődik. (3) A  katona tartós távolléte, illetve egészségügyi szabadsága esetén, valamint a  kár összegének megállapításához igénybevett szakértő eljárásának időtartamára, továbbá ha az  ügy elbírálása más hatóság, bíróság eljárásának eredményétől, vagy a  honvédelemért felelős miniszter (a  továbbiakban: miniszter), a  Honvéd Vezérkar főnöke, vagy más állományilletékes parancsnok hatáskörébe tartozó előzetes kérdés elbírálásától függ, a  káreljárás felfüggeszthető. A  felfüggesztés időtartama nem számít bele a  határozathozatalra megállapított 60 napos határidőbe. 11. § (1) A  határozat fejrészből, rendelkező részből és indokolásból áll. A  határozaton fel kell tüntetni a  határozathozatal helyét, idejét, a  kiadmányozó nevét, beosztását és aláírását. A  fejrészben fel kell tüntetni a  honvédelmi szervezet megnevezését, a határozat nyilvántartási számát és példányszámát. (2) A rendelkező rész tartalmazza a) a honvédelmi szervezet megnevezését, b) a katona személyi adatait, rendfokozatát, beosztását, c) a kártérítési felelősség fennállásának vagy annak hiányának megállapítását, d) a kártérítésre kötelezés vagy mellőzés megállapítását, vagy az eljárás megszüntetését, e) kártérítésre kötelezés esetén a  kiszabott kártérítés, valamint az  ez  után fizetendő kamat összegét számmal és betűvel kiírva, pénznemét, valamint megfizetésének időpontjára, a  havonta fizetendő részletekre vagy a levonás elhalasztására vonatkozó rendelkezést, f ) az esetleges szakértői díj megfizetésére vonatkozó rendelkezést, mértékét és viselésének arányát, g) a kár természetben történő megtérítésére kötelezés esetén annak részletes feltételeit és értékét, h) esetlegesen a kártérítés mérséklésére vonatkozó döntést, és i) a jogorvoslat lehetőségéről, határidejéről és módjáról történő kioktatást. (3) Az indokolás tartalmazza különösen a) a  megállapított tényállás világos és pontos ismertetését, a  kár kiszámításának módját, a  bizonyítékok megjelölését, b) a kárfelelősség megállapításának alapjául szolgáló tényeket és körülményeket, c) a katonának az ügyben tett nyilatkozatai lényegét és annak értékelését, d) a kártérítés mérséklésére vonatkozó döntés alapjául szolgáló méltányolható körülményeket, és e) az alkalmazott jogszabályokra vonatkozó hivatkozást. 12. § (1) A határozatot legalább négy példányban kell elkészíteni, amelyből egy példányt a katonának kell kézbesíteni, egy példányt az ügy irataihoz kell csatolni, egy-egy további példányt a határozat jogerőre emelkedése után előjegyzésre, illetve végrehajtásra az ellátó pénzügyi és számviteli szervezetnek, valamint logisztikai szervezetnek kell átadni. Jogi képviselő eljárása esetén a határozat egy példányát a jogi képviselő részére kell kézbesíteni. (2) A határozat átvételének tényét és idejét a katona aláírásával igazolja. Ha a kézbesítés postai úton történik, az átvétel igazolására a tértivevény szolgál. 5. Az egyszerűsített eljárás sajátos szabályai 13. § (1) A Hjt. 169. § (2) bekezdése szerinti egyszerűsített eljárás esetén a 2., és a 4–12. § nem alkalmazható. (2) Egyszerűsített eljárás esetén a katonának a kár okozását, a kártérítés jogalapját és mértékét elismerő nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kell foglalni. A  jegyzőkönyv alapján a  katona megtérítési kötelezettségét az  1.  melléklet szerinti kötelezvényben kell rögzíteni. 6. Jogorvoslat a katona kártérítési felelősségével kapcsolatban 14. § A  kártérítési eljárásban hozott határozat elleni fellebbezést az  ügy irataival együtt a  fellebbezésre nyitva álló határidő lejártát követő 8 napon belül fel kell terjeszteni a határozatot hozó állományilletékes parancsnok elöljáró parancsnokához, kivéve, ha a határozatot hozó parancsnok a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja vagy kiegészíti a megtámadott határozatot. 15. § A Honvéd Vezérkar főnökének határozata elleni fellebbezést a miniszter bírálja el. 16. § A  másodfokú határozatot – az  ügy iratainak visszaküldése mellett – meg kell küldeni az  állományilletékes parancsnoknak – ennek hiányában a HM illetékes pénzügyi és számviteli szervezetének és logisztikai szervezetének –, aki köteles a határozat egy példányát tértivevénnyel a jogorvoslattal élő katonának kézbesíteni, egy példányát az ellátó pénzügyi és számviteli szervezetnek átadni, továbbá a határozat egy példányát az ügy irataihoz csatolni. 7. Utólagos mérséklés, végrehajtás elhalasztása, részletfizetés engedélyezése 17. § (1) Az  állományilletékes parancsnok a  kiszabott kártérítést – kérelemre – utólag mérsékelheti, ha a  katona anyagi helyzetében, családi és szociális körülményeiben a jogerős határozat meghozatalát követően olyan változás állt be, amelyre tekintettel a  kártérítést a  saját vagy a  vele szemben tartásra jogosultak megélhetésének veszélyeztetése nélkül még részletekben sem képes megfizetni. (2) A miniszter által kiszabott kártérítés utólagos mérsékléséről a miniszter dönt. (3) A  kiszabott kártérítés utólagos mérséklésére egyszer kerülhet sor, és az  utólagos mérséklés a  kiszabott kártérítés 50%-át nem haladhatja meg. 18. § (1) Az  állományilletékes parancsnok a  katona méltánylást érdemlő személyi körülményeire, így különösen vagyoni helyzetére, kereseti, jövedelmi, családi és szociális viszonyaira tekintettel a jogerősen kiszabott kártérítés levonását vagy végrehajtását elhalaszthatja, illetve részletfizetést engedélyezhet. (2) A  végrehajtás elhalasztására akkor kerülhet sor, ha a  katona számára az  (1)  bekezdésben foglalt körülményekre tekintettel még a kártérítés részletekben való megfizetése is aránytalanul súlyos terhet jelentene. (3) A  halasztás, illetve a  részletfizetés időtartamát – a  (4) és (5)  bekezdésre tekintettel – úgy kell meghatározni, hogy az megfeleljen a méltányolható körülményeknek, de ne veszélyeztesse a kártérítés megfizetését. (4) A halasztás időtartama legfeljebb 1 év lehet. (5) A részletekben történő fizetés esetén a kártérítést úgy kell megállapítani, hogy a) annak egy havi részlete ne haladja meg a  katona egy havi illetményének a  külön jogszabályok szerint levonással teljesítendő adó, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék, magánnyugdíjpénztári tagdíj, továbbá egyéb járulék levonása után fennmaradó részének 25%-át, b) a havi részlet mértéke a 10 000 Ft/hó összegnél alacsonyabb, a futamidő 60 hónapnál hosszabb nem lehet, c) a részletfizetés teljes futamidejére a törvényes késedelmi kamatot kell számítani, és d) ki kell kötni, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén a teljes hátralék egy összegben válik esedékessé. (6) A halasztásról, illetve a részletfizetésről – a (7) bekezdésben foglaltak kivételével – az állományilletékes parancsnok dönt a (2)–(5) bekezdésben foglaltak alapján. (7) A  jogerős bírósági határozattal megállapított kártérítés halasztásáról, illetve részletekben történő fizetéséről – a  Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 217.  § (3)  bekezdésében foglalt eseten kívül – utólag a miniszter dönt. 8. A leltárhiányért fennálló felelősségre vonatkozó különös szabályok 19. § A Hjt. 171. § (3) bekezdése szerinti leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni. 20. § (1) A raktárvezetőnek és helyettesének személyében történt változás vagy a felelősségi szabályok megváltozása esetén a raktárt leltározással kell átadni, illetve átvenni. (2) Leltározásnál a  raktárosnak, illetve akadályoztatása esetén a  képviselőjének a  jelenlétét lehetővé kell tenni. Ha a raktáros a képviseletéről nem gondoskodott, akkor az állományilletékes parancsnok e feladat ellátására szakmailag alkalmas, érdektelen képviselőt köteles kijelölni. (3) A raktáros a leltározással kapcsolatban a leltárfelvétel során és azt követően is észrevételt tehet. (4) A  leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a  leltárhiány megállapítását követő 60 napos jogvesztő határidő alatt kell érvényesíteni. Ha a  kárigénnyel összefüggően büntetőeljárás, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás indult, e határidő 30 nap, és az az eljárás jogerős befejezéséről rendelkező határozat közlését követő napon kezdődik. 21. § (1) A  leltárhiányért fennálló felelősség feltételeinek fennállását a  leltárhiány megállapítását követően, de a  káreljárás megindítása előtt, vizsgálatban tisztázni kell. (2) Ha a  leltárfelelősség feltételei fennállnak, a  vizsgálat lezárását követően a  leltárfelelősség megállapítása céljából a katonával szemben a káreljárást el kell rendelni. (3) Ha a vizsgálat eredménye szerint a leltárfelelősséget megállapítani nem lehet, a leltárfelelősségen kívüli kártérítési felelősség megállapításának lehet helye. (4) Ha a  leltárhiányért fennálló felelősségre vonásra irányuló eljárásban a  kártérítésre kötelező határozatot utólag hatályon kívül helyezik, de a  vizsgáló vagy bizottság eljárása során feltárt bizonyítékok alapján a  leltárhiányért fennálló felelősségen kívüli kártérítési felelősség megállapításának lehet helye, a hatályon kívül helyezés jogerőssé válását megállapító irat kézhezvételétől számított 30 napon belül meg kell indítani az  e  felelősség szerinti káreljárást. 9. Külföldi szolgálat alatt okozott károk elbírálására vonatkozó különös szabályok 22. § (1) A  katona ellen külföldi szolgálata során okozott kár miatti kártérítési eljárás során a  katona külföldi szolgálatteljesítési helyén szolgálatot teljesítő vizsgálót vagy bizottságot kell kijelölni. (2) Az  (1)  bekezdéstől eltérően az  állományilletékes parancsnok a  külföldi szolgálatot teljesítő katona külföldi szolgálatteljesítési helyén kívül szolgálatot teljesítő vizsgálót vagy bizottságot is kijelölhet, ha a külföldi szolgálatot teljesítő katona külföldi szolgálatteljesítési helyén nem tud a  2.  § (3)–(5)  bekezdésének megfelelő vizsgálót vagy bizottságot kijelölni. (3) A  kártérítési eljárás lefolytatása érdekében az  eljárás alá vont katona – az  okozott kár mértékére és a  szolgálat érdekeire is figyelemmel, indokolt esetben – hazarendelhető. 23. § (1) A kártérítési eljárás megindítását, illetve továbbfolytatását nem akadályozza, ha a katona külföldi szolgálatra történő vezénylése megszűnt. A  katona külföldi szolgálata idején állományilletékes parancsnoka a  szükséges vizsgálatok lefolytatása érdekében megkeresi a  katona külföldi szolgálatra történő vezénylésének megszűnését követő állományilletékes parancsnokát. (2) Ha a  károkozó katona külföldi szolgálatra történő vezénylése a  kártérítési eljárás megindítását megelőzően megszűnt, az elöljáró parancsnok az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően rendelkezhet. (3) A  Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (a  továbbiakban: KNBSZ) tagja által külföldi szolgálatra történt vezénylés során elkövetett, nemzetbiztonsági tevékenységgel össze nem függő kártérítési ügy esetén – a főigazgató egyidejű értesítése mellett – a KNBSZ tagjának külföldi szolgálata idején állományilletékes parancsnoka jár el. 24. § (1) A  kártérítési eljárást 60 napon belül be kell fejezni. Indokolt esetben e  határidőt az  állományilletékes parancsnok a vizsgáló vagy bizottság javaslatára egy alkalommal – legfeljebb 60 nappal – meghosszabbíthatja. (2) Az  eljárási cselekményekről szóló értesítést az  eljárás alá vont katonának, a  tanúnak, a  sértettnek, a  szakértőnek postai úton, távbeszélőn, telefaxon, vagy elektronikus úton kell kézbesíteni. A  vizsgáló vagy a  bizottság a  címzett személyes megjelenése alkalmával szóban is közölheti az  értesítés tartalmát. Feljegyzésben kell rögzíteni a  nem postai úton történő kézbesítés tényét. (3) Ha a  vizsgálat során olyan tanú, sértett, szakértő meghallgatása szükséges, aki nem tartózkodik a  külföldi szolgálatteljesítés helyén, úgy a  vizsgáló vagy a  bizottság az  érintett szervezet vezetőjét az  eljárási cselekmény lefolytatása érdekében postai úton, távbeszélőn, telefaxon vagy elektronikus úton megkeresi. A  megkeresésben meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyekre a kártérítési eljárás lefolytatása szempontjából szükség van. (4) Nemzetközi szervezet felkérésére vagy szervezésében végrehajtott külföldi szolgálat ellátása során a  nemzetközi szervezet vagyonában történő károkozás miatt indult kártérítési eljárásban a  nemzetközi szervezet által készített jelentést a kártérítési tényállás tisztázásakor bizonyítékként kell értékelni. (5) Az  állományilletékes parancsnok a  kártérítési felelősség megállapításakor nincs kötve a  nemzetközi szerv (4) bekezdés szerinti jelentésben rögzített felelősségre vagy annak hiányára vonatkozó megállapításához. (6) A 22. § (2) bekezdése szerinti esetben a vizsgáló vagy a bizottság a vizsgálat befejezését követően a vizsgálat során keletkezett iratokat telefaxon vagy elektronikus úton is megküldheti az állományilletékes parancsnok részére. (7) Az eljárás alá vont katona részére a kártérítési eljárás során hozott határozatot a lehető legrövidebb időn belül oly módon kell kézbesíteni, hogy – szolgálati feladat ellátására, illetve egyéb okból történő távollétére tekintettel – módja legyen a határozat személyes átvételére. (8) A  katona fellebbezését a  23.  § (1)  bekezdésében foglalt esetben a  külföldi szolgálatra történő vezénylésének megszűnését követő állományilletékes parancsnokához nyújtja be, aki azt a  fellebbezés kézhezvételétől számított 8 napon belül továbbítja a katona külföldi szolgálata idején állományilletékes parancsnok hazai elöljáró parancsnokának (a  továbbiakban: fellebbezést elbíráló elöljáró parancsnok). A  fellebbezést elbíráló elöljáró parancsnok intézkedik az ügy iratainak beszerzésére. (9) A fellebbezést elbíráló elöljáró parancsnok a 16. § szerint jár el azzal, hogy mellőzi az ügy iratainak visszaküldését. 25. § A  műveleti területen történő szolgálatteljesítés során okozott kár miatti kártérítési eljárás lefolytatása során a  vizsgáló vagy a  bizottság a  Hjt. 210.  §-a szerinti mentesülési ok fennállását hivatalból vizsgálja. A  Hjt. 210.  §-a szerinti mentesülési ok fennálltát a 9. § e) pontja szerinti eljárást megszüntető oknak kell tekinteni. II. FEJEZET A HONVÉDSÉG KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE 10. Általános rendelkezések 26. § E  Fejezet alkalmazásában igényérvényesítő: a  hivatásos és szerződéses állományú katona, a  tényleges szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, a honvéd tisztjelölt, a honvéd altiszt-jelölt, a korábban ilyen szolgálatot vagy korábban hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítő személy és mindezek közeli hozzátartozója. 27. § A  Hjt. 172.  § (7)  bekezdése szerinti szolgálat teljesítésével összefüggő betegségnek (a  továbbiakban: szolgálati betegség) minősülnek különösen a 2. mellékletben felsorolt betegségek. 28. § (1) A  Hjt. 177.  § (1)  bekezdése szerinti kárigény előterjesztésére irányuló felhívás és tájékoztatás személyes átvételét aláírással kell igazolni, ha ez nem lehetséges, tértivevényes ajánlott küldeményként kell közölni. (2) Ha a  tértivevény a  károsult által a  személyügyi szervnek bejelentett lakcíméről „ismeretlen”, „elköltözött”, „nem fogadta” vagy „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, a felhívást és tájékoztatást tartalmazó küldeményt átvettnek kell tekinteni. 11. A kárigény elbírálása 29. § (1) A kárigény elbírálására elsőfokon az állományilletékes parancsnok rendelkezik hatáskörrel, ha a kárigény egyszerű ténybeli és jogi megítélésű, továbbá összege az 50 000 Ft-ot nem haladja meg. (2) Ha a  kárigény nem egyszerű ténybeli és jogi megítélésű vagy összege az  50 000 Ft-ot meghaladja, elsőfokon a HM központi pénzügyi feladatok ellátásáért felelős szerve jár el. (3) A kárigény akkor nem tekinthető egyszerű ténybeli és jogi megítélésűnek, ha a) a kár haláleset, baleset, szolgálati betegség, egyéb egészségkárosodás következménye, b) a  kárigény jogalapja vitatható, működési körön kívül eső elháríthatatlan ok, vagy a  károsult elháríthatatlan magatartásának szerepe vizsgálandó, c) a Honvédség vétkessége vizsgálandó, d) kármegosztásnak lehet helye, e) a  kárigény nem vagyoni kárral kapcsolatos, szolgálati viszony körében, vagy szolgálati viszonyon kívül elmaradt jövedelem kártérítésként való megfizetésére vagy kártérítési járadék folyósítására irányul, f ) a kár összege vagy a kártérítés mértéke vitatott, vagy g) korábban már elbírált káreseményből eredő újabb igénnyel kapcsolatos. 30. § (1) Ha az  igényérvényesítő nem személyesen jár el, helyette törvényes képviselője vagy az  általa vagy törvényes képviselője által meghatalmazott személy is eljárhat. (2) A képviselő képviseleti jogosultságát köteles igazolni. Írásbeli meghatalmazás esetében a meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát a kérelem benyújtásakor az iratokhoz csatolni. 31. § Az elsőfokú kártérítési eljárás során a kártérítési igényt a beérkezésétől számított 60 napon belül kell elbírálni. 32. § (1) A  kártérítési eljárás során az  igény elbírálására jogosult szerv köteles a  döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. (2) Ha a  bizonyítási eljárásban valamely tény vagy körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, a 3. § (2) bekezdése szerinti szakértőt kell bevonni. (3) Az  igényérvényesítő írásban szakértő bevonását indítványozhatja. Ha az  igényérvényesítő szakértő bevonására irányuló indítványát a  kárigény elbírálására jogosult szerv elutasítja, erről az  igényérvényesítőt az  indítvány kézhezvételétől számított 15 napon belül írásban értesíti. Az indítvány elutasításának indokait az érdemi határozat indokolásának tartalmaznia kell. (4) A kárigény elbírálására jogosult szerv indítvány hiányában is rendelkezhet szakértő bevonásáról. (5) Az  eljáró szervezet a  szakértő bevonását megelőzően tájékoztatja az  igényérvényesítőt a  szakértő bevonásáról és 15 napos határidővel felhívja arra, hogy a szakértőhöz kérdéseket intézhet. (6) Az igény elbírálásának határideje a szakvélemény elkészítésének időtartamával meghosszabbodik. (7) Az  igényérvényesítő, illetve képviselője jogosult az  iratokba betekinteni, a  szakértői véleményre vagy más bizonyítékra 15 napon belül észrevételt tenni. (8) Ha az  igényérvényesítő a  kártérítési igényét vagy annak bizonyítékait hiányosan terjesztette elő, és ennek pótlására – megfelelő határidő kitűzésével – felszólították, vagy az  igényérvényesítő észrevételei megtételére, illetve kérdés felvetésére megfelelő határidőt kapott, az  igény elbírálásának határideje a  póthatáridő tartamával meghosszabbodik. Ha az  igényérvényesítő előírt határidőn belül nem nyilatkozik, vagy a  kért adatot nem közli, a kárigény elbírálására jogosult szerv a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. (9) Ha a kárigény érdemi elbírálása olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, a  kárigény elbírálására jogosult szerv az  eljárást felfüggeszti. Ha a  más szerv előtti eljárás megindítására az igény érvényesítője jogosult, erre megfelelő határidő kitűzésével fel kell hívni, ha a felhívásnak nem tesz eleget, a kárigény elbírálására jogosult szerv a rendelkezésére álló adatok alapján dönt. (10) A felfüggesztés tartama az ügyintézési határidőbe nem számít be. 33. § (1) A kártérítési határozat rendelkező részből és indokolásból áll. (2) A  rendelkező résznek a  kártérítési igény kérdésében hozott érdemi döntést – a  megállapított kártérítés összegét, vagy a kérelem elutasítását – és a jogorvoslat lehetőségére vonatkozó tájékoztatást kell tartalmaznia. (3) Az indokolásnak a tényállást, a bizonyítékok értékelését, az eljárás fontosabb mozzanatait, a döntés jogi indokolását, a megállapított kártérítési összegek jogcímenkénti tételes felsorolását, valamint az alkalmazott jogszabályokra való hivatkozást kell tartalmaznia. (4) A határozatot az igényérvényesítővel – illetve, ha van, akkor képviselőjével – tértivevényes ajánlott küldeményként kell közölni. A  HM központi pénzügyi feladatok ellátásáért felelős szervének eljárása esetén a  határozat egy példányát az igényérvényesítő állományilletékes parancsnoka, illetve ennek hiányában a HM központi irattára kapja. 12. Jogorvoslat 34. § (1) Az első fokú kártérítési határozat elleni fellebbezést két példányban kell előterjeszteni. (2) A másodfokú eljárást a HM jogi képviselet ellátásáért felelős szerve folytatja le. (3) Az  igényérvényesítő a  fellebbezésben olyan új tényekre, körülményekre nem hivatkozhat, amelyeket az  elsőfokú eljárás idején már ismert, de azokra nem hivatkozott. (4) A másodfokú kártérítési határozatot a miniszter adja ki és írja alá, a 32. § (1)–(3) bekezdései szerint. (5) A másodfokú kártérítési határozatot a HM jogi képviselet ellátásáért felelős szerve a kárigény elbírálására jogosult szerv részére három eredeti példányban megküldi. A határozatot a kárigény elbírálására jogosult szerv tértivevényes ajánlott küldeményként az igényérvényesítőnek megküldi. (6) A  jogerős határozattal megállapított kártérítést annak kézbesítésétől számított 30 napon belül ki kell fizetni, a  keresetindításra tekintet nélkül. A  kifizetés teljesítése iránt – a  KNBSZ főigazgatója által kibocsátott határozat kivételével – a HM központi pénzügyi feladatok ellátásáért felelős szerve intézkedik. III. FEJEZET A KÁROK LEÍRÁSA ÉS TÖRLÉSE 13. A kár leírása 35. § E Fejezet alkalmazásában az 1. § (1) bekezdés 2. és 3. pontját alkalmazni kell. 36. § (1) A  meg nem térülő kár leírására irányuló kérelmet haladéktalanul elő kell terjeszteni a  39–44.  § szerinti jogkört gyakorló személynél (a  továbbiakban: leírási jogkört gyakorló), aki a  jogszabályi feltételek fennállása esetén a  kár leírása iránt soron kívül intézkedik. (2) A leírási kérelemnek tartalmaznia kell a teljes kár és a meg nem térülő kár pontos mértékét. A kérelemhez mellékelni kell a  kárügy iratait is, így különösen a  kárfelvételi jegyzőkönyvet, az  abban foglalt megállapításokat alátámasztó dokumentumokat, valamint – ha kártérítési eljárás indult – a kártérítési határozatot. 37. § (1) Ha a  kárügyben a  vonatkozó szabályok rendelkezéseit és elveit helyesen alkalmazták, akkor a  leírási jogkör gyakorlója a meg nem térülő kárt köteles leírni és a leírási tanúsítványt kiadni. (2) A nem pénzeszközökben keletkezett károkra vonatkozó leírási tanúsítvány mintáját a 3. melléklet tartalmazza. (3) A pénzeszközökben keletkezett károkra vonatkozó leírási tanúsítvány mintáját a 4. melléklet tartalmazza. (4) Meg kell tagadni a  leírást és a  leírást kérő parancsnokot, vezetőt újabb vizsgálat elrendelésére kell felhívni, ha az  alapul szolgáló kárügy lényeges körülményeit nem tisztázták, vagy a  vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit, illetve elveit megsértették. Az  újabb vizsgálatot 30 napon belül be kell fejezni. Ezt a  határidőt a  leírási jogkör gyakorlója egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbíthatja. 38. § (1) A  leírási tanúsítványt két példányban kell kiállítani. Az  első példányt a  leírást kérő parancsnoknak, vezetőnek kell megküldeni. (2) A leírási tanúsítványokat tartalmazó tömb szigorú számadási és nyilvántartási kötelezettség alá tartozó okmány. 14. A kárleírási jogkörök vagyonban, illetve pénzeszközben keletkezett károk esetén 39. § A HM-ben és a miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozó szervezeteknél a leírási jogkört a következő személyek gyakorolják: a) a HM védelemgazdaságért felelős helyettes államtitkára (a továbbiakban: helyettes államtitkár), b) a  miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozó szervezetek vezetője a  kezelésébe tartozó testületi vagyonban keletkezett kárból, káresetenként – a pénzeszközökben keletkezett kár kivételével – 1 000 000 Ft értékhatárig, c) a  miniszter irányítása alá tartozó központi hivataloknál a  főigazgató a  kezelésébe tartozó testületi vagyonban keletkezett kárból, káresetenként – a pénzeszközökben keletkezett kár kivételével – 1 000 000 Ft értékhatárig, vagy d) a  b)  pontban meghatározott leírási jogkört meghaladó kár esetén – a  pénzeszközökben keletkezett kár kivételével – a helyettes államtitkár. 40. § (1) A  katonai oktatási intézmény parancsnoka, vezetője a  kezelésébe, illetve gazdálkodási körébe tartozó testületi vagyonban keletkezett kárból – a  pénzeszközökben keletkezett kár kivételével –, káresetenként 500 000 Ft-ig gyakorolja a leírási jogkört. (2) Az  (1)  bekezdésben meghatározott leírási összeget meghaladó kár esetén – a  pénzeszközökben keletkezett kár kivételével – a helyettes államtitkár gyakorolja a leírási jogkört. 41. § (1) A KNBSZ főigazgatója a kezelésébe, illetve gazdálkodási körébe tartozó testületi vagyonban keletkezett kár esetén a kárleírási jogkört – a pénzeszközökben keletkezett károk esetében is – káresetenként 10 000 000 Ft összeghatárig gyakorolja. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott összeg feletti kárleírás a miniszter hatáskörébe tartozik. 42. § (1) A Honvédség hadrendje szerinti szervezeteinél a kezelésben, illetve gazdálkodási körbe tartozó testületi vagyonban keletkezett kárból – a pénzeszközökben keletkezett kár kivételével – a kárleírási jogkört – káresetenként – az önálló állománytáblával rendelkező szervezeteknél vagy a  közvetlen alárendelt honvédelmi szervezetekkel rendelkező szervezeteknél, a parancsnokok, a vezetők a következők szerint gyakorolják: a) az  önálló század-, zászlóalj-, osztály-, ezredparancsnok és az  azzal azonos szintű parancsnok, vezető 1 000 000 Ft értékhatárig, b) a dandárparancsnok és az azzal azonos szintű parancsnok, vezető 2 500 000 Ft értékhatárig, c) a Honvédség középszintű vezető szerv parancsnoka, vezetője 5 000 000 Ft értékhatárig, d) a Honvéd Vezérkar főnöke 10 000 000 Ft értékhatárig. (2) A  Honvédségnél keletkezett 10 000 000 Ft-nál nagyobb összegű kár esetén a  leírási tanúsítványt a  helyettes államtitkár adja ki. 43. § Műveleti területen történt szolgálatteljesítés során adott műveleti körülmények vagy a  műveleti szükség következményeként bekövetkező kár esetén a leírási jogkört a műveleti területen lévő, ellátást végrehajtó szervezet parancsnoka gyakorolja. 44. § A pénzeszközökben keletkezett károk esetében – a 39. § a) pontja és a 41. § (1) bekezdése kivételével – a kárleírási jogkört a következő személyek gyakorolják: a) 10 000 000 Ft értékhatárig a HM központi pénzügyi feladatok ellátásáért felelős szervének vezetője, b) 10 000 000 Ft értékhatár felett a helyettes államtitkár. 15. A hiány és a tartozás nyilvántartása 45. § (1) A honvédelmi szervezetnél keletkezett károkat és hiányokat a vonatkozó nyilvántartásokból kiadásba kell helyezni, és egyidejűleg be kell írni a  károkról vezetett nyilvántartó könyvbe (a  továbbiakban: hiánynyilvántartó könyv). A hiánynyilvántartó könyvet a honvédelmi szervezet szakanyag szerint illetékes fegyvernemi és szolgálati ág főnökei kötelesek vezetni. (2) A  hiánynyilvántartó könyvnek tartalmaznia kell mindazokat az  adatokat, amelyekből hitelt érdemlően megállapítható, hogy a  kár milyen anyagban, milyen módon keletkezett, milyen összeget képvisel és hogyan rendeződött. 46. § (1) Nyilvántartást kell vezetni a rendelet hatálya alá tartozó honvédelmi szervezetekkel szemben fennálló tartozásokról is (a továbbiakban: tartozások könyve). A tartozások könyvének vezetése a pénzügyi és számviteli szolgálat feladata. (2) A  tartozások könyvének azokat az  adatokat kell tartalmaznia, amelyekből a  kötelezett személy vagy szervezet azonossága, a  tartozás jogcíme és folyamatos alakulása pontosan megállapítható. A  tartozások könyvében elkülönítve kell vezetni azokat a károkat is, amelyek közvetlenül pénzben jelentkeznek. 16. A kártérítés törlése 47. § (1) A kiszabott és behajthatatlan kártérítési összeg törléséről szóló határozat meghozatalára – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – annak a szervnek a parancsnoka, vezetője jogosult, amelyik azt nyilvántartja. (2) A kártérítést csak akkor lehet behajthatatlannak minősíteni, ha okirattal bizonyítható, hogy a) a kötelezett vagyontalan, illetve bizonyíthatóan tartósan vagy véglegesen fizetésképtelen, b) a behajtás költségigénye eléri a követelt összeget, illetve az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 97. § (3) bekezdése alapján a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított értékhatárt el nem érő kis összegű követelésnek minősül. (3) A  100 000 Ft-ot meghaladó kártérítési összeget a  HM és a  miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozó szervezeteknél a  helyettes államtitkár, a  Honvédség hadrendje szerinti szervezeteknél a  Honvéd Vezérkar főnöke törölheti. (4) A behajthatatlannak minősített, a KNBSZ-nél nyilvántartott kártérítés összegét a KNBSZ főigazgatója összeghatártól függetlenül törölheti. IV. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 48. § Ez a rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba. 49. § Hatályát veszti a) a  Magyar Honvédségnek a  hivatásos és szerződéses állományú katonáival szemben fennálló kártérítési felelőssége egyes szabályairól szóló 18/2002. (IV. 5.) HM rendelet, b) a  kártérítési felelősség körében meg nem térülő kár leírásának és törlésének egyes szabályairól szóló 19/2002. (IV. 5.) HM rendelet, c) a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonái, valamint az önkéntes jelentkezés alapján tartalékos katonai szolgálatot teljesítők kártérítési felelősségének egyes szabályairól szóló 18/2006. (VI. 27.) HM rendelet. Dr. Hende Csaba s. k., honvédelmi miniszter