21/2019. (VI. 26.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.706/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.

(1)bekezdés e) pontját. [3] A jelen alkotmányjogi panasz előzményéhez tartozik, hogy a Kúria – két eredményes alkotmányjogi panaszt követően – másodszor megismételt eljárásban hozott döntést. [4] A kúriai felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás értelmében

1. április 8-án 18 óra 38 perckor Budapesten, a Kálvin téri aluljáróban rögzített videofelvétel alapján a FIDESZ–KDNP aktivistái aláírásokat gyűjtöttek. A videofelvétel alapján a FIDESZ–KDNP logóival ellátott kihelyezett pulton a „Nekünk Brüsszelben is Magyarország az első! Május 26.” felirat szerepel, a pulton elhelyezett aláírásgyűjtő lapok fejrészén a „Támogatom Orbán Viktor programját, állítsuk meg a bevándorlást!” felirat olvasható, az aktivisták a videót készítő személy kérdésére pedig többször is azt állították, hogy az aláírásgyűjtő lapokon a FIDESZ–KDNP számára a
2. május
3. napjára kitűzött európai parlamenti képviselők választására a jelöltállításhoz szükséges aláírásokat gyűjtik. Ugyanakkor az a tájékoztatás is elhangzik, hogy az aláírásgyűjtést nem a jelöltállítás érdekében végzik. [5] 1.
5. április 11-én a kérelmező kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB) a hozzá eljuttatott videofelvétel miatt. Álláspontja szerint a videofelvételen szereplő aktivisták állításuk ellenére nem a Ve. szerinti ajánlóíven, és ezért valójában nem az európai parlamenti választásokon való jelöltállítás céljából gyűjtöttek aláírásokat, megtévesztően jártak el, amellyel megsértették a Ve.
6. §

(1)bekezdés a) pontjában foglalt, a választás tisztaságának megóvására, valamint a 2. §

(1)bekezdés e) pontjában foglalt, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó választási eljárási alapelveket, továbbá a Ve. 120. §

(1)bekezdésében foglaltakat, amely szerint jelöltet ajánlani ajánlóíven lehet. Az NVB a kifogást áttette a Fővárosi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: FVB). [6] Az FVB a 6/

1. (IV. 15.) számú határozatában a kifogást elutasította a jogsértés hiányára utalással. Megállapította, hogy az aláírásgyűjtés nem volt jogsértő, az adott tájékoztatás ellentmondó volt, de a helyes információ is többször elhangzott, a téves információk a felvétel készítőjét sem tévesztették meg. [7] A kérelmező fellebbezést nyújtott be. Érintettségének igazolásául előadta, hogy olyan jelölő szervezet, amelynek listáját a 2019-es európai parlamenti választásokra az NVB 44/
2. számú határozatával nyilvántartásba vette. Az NVB az 56/
3. számú határozatával a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmező ügyben való érintettségének hiányára hivatkozással. [8] A kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a FIDESZ–KDNP aktivistái megsértették a Ve.
4. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. e)pontjait, másodlagosan pedig az FVB határozatának helybenhagyását kérte. A Kúria 2019. április 26. napján meghozott Kvk.II.37.515/2019/2. számú döntésében az NVB 56/2019. számú határozatát és az FVB 6/2019. (IV. 15.) számú határozatát megváltoztatta, az indítványozó (felülvizsgálati kérelmével módosított) kifogásának részben helyt adott, és megállapította, hogy a FIDESZ–KDNP a tényállásban írt magatartásával megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. [9] 1.3. A FIDESZ–KDNP alkotmányjogi panasza folytán eljárt Alkotmánybíróság a 2019. május 7-én meghozott 16/2019. (V. 14.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) megállapította a Kúria végzésének alaptörvényellenességét, és megsemmisítette azt, továbbá alkotmányos követelményként állapította meg: a Ve. 228. §

(2)bekezdése értelmezésénél és alkalmazásánál az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a Kúria előtt folyamatban lévő felülvizsgálati ügyben az ellenérdekű fél számára a nyilatkozattétel lehetőségét biztosítani kell. [10] A Kúria a megismételt eljárásban úgy határozott, hogy „az Alkotmánybíróság határozatában foglalt – kifogással támadott jelölő szervezeti magatartás jogi minősítésére, választási eljárási alapelv érvényre jutását kizáró jogi érvelésére vonatkozó – döntésére figyelemmel azt kellett megállapítania, hogy a jelen esetre vonatkozóan a FIDESZ–KDNP jelölő szervezet kampánytevékenységének gyakorlása során – a véleménynyilvánítási szabadságra tekintettel – nem követett el jogsértést.” [11] E döntés ellen a kérelmező nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Eszerint a Kúria e döntése – annak indokolására figyelemmel – sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat érdemben nem vizsgálta. [12] 1.

1. Az Alkotmánybíróság a 18/
2. (VI. 12.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh2.) megállapította, hogy a Kúria Kvk.II.37.628/2019/
3. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A határozat értelmében a Kúria megismételt eljárásban hozott végzése az NVB döntésének megváltoztatását, és az FVB döntésének helybenhagyását lényegében nem indokolta, hanem – egyrészt minden indokolás, a tényállásnak a véleményszabadság tükrében való mérlegelése nélkül utalt arra, hogy a FIDESZ–KDNP adatszerzése megtévesztő volt, – másrészt szintén minden további indokolást mellőzve úgy foglalt állást, hogy „A Kúriának a [34] bekezdésben írtak fenntartása és hangsúlyozása mellett az Alkotmánybíróság határozatában foglalt – kifogással támadott jelölőszervezeti magatartás jogi minősítésére, választási eljárási alapelv érvényre jutását kizáró jogi érvelésére vonatkozó – döntésére figyelemmel azt kellett megállapítania, hogy a jelen esetre vonatkozóan a FIDESZ–KDNP jelölő szervezet kampánytevékenységének gyakorlása során – a véleménynyilvánítási szabadságra tekintettel – nem követett el jogsértést”, – harmadrészt nem fordított figyelmet arra, hogy a végzés indokolása összhangban álljon annak rendelkező részével. [13] A második megismételt eljárásban a Kúria a Kvk.II.37.515/2019/
4. számú ügyben kifejtetteket megerősítve hangsúlyozta, hogy a jelölő szervezeteket támogató, a jelölő szervezet támogatását kifejező aláírásgyűjtés általában véve nem jogsértő, megengedett, csak a választópolgárnak pontosan tudnia kell, hogy aláírása milyen célt szolgál, és adatait milyen célból használják fel. Ha azonban a választópolgár az adatai felhasználásával a jelölő szervezet aktivistái által adott megtévesztő tájékoztatás miatt nincs tisztában, az jogsértő helyzetet eredményez. A Kúria tehát a véleménynyilvánítás szabadságának lényeges magjaként tiszteletben tartja a jelölő szervezetek és a választópolgárok közötti szabad politikai kommunikáció tartalmát, azonban e tevékenység – annak módja miatt – addig élvezi a véleménynyilvánításhoz való jog alkotmányos védelmét, amíg jogszerűtlensége okán nem akadályozza a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelvnek mint alkotmányos értéknek az érvényesülését. Ellenkező esetben, ahogy az jelen ügyben is megállapítható, a Kúria által megállapított jogsértés a véleménynyilvánításhoz való jog szükséges és arányos korlátozásának minősül. Rámutatott a Kúria arra, hogy jelen ügyben egyszeri esetet vizsgálva állapított meg jogsértést, azt az aktivisták magatartásához kötötte, az ellentmondásos tájékoztatásuk miatt. A jogsértés megállapítása további jogkövetkezmények (bírság, eltiltás) alkalmazása nélkül csupán jelzés értékű döntésnek minősül, amely egyúttal felhívja valamennyi jelölő szervezet figyelmét a hasonló helyzetekben elvárt magatartásra (Indokolás [47]–[48]). [14]
5. Az alkotmányjogi panasz utal az Abh1.-re, ennek értelmében a politikai szervezet – a kampányban jelölő szervezet – és támogatói vagy választói közötti kommunikáció az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadsága mint kommunikációs alapjog által védett körbe tartozik. A panasz értelmében az Alaptörvény IX. cikk

(1)bekezdésében foglalt alapvető jog tekintetében a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség igazolható, mivel a Kúria az Alaptörvény IX. cikkében biztosított jogok alkotmányos tartalmát elmulasztotta érvényre juttatni, az Alaptörvény I. cikk

(3)bekezdésében foglalt mérlegelési tesztet nem végezte el, hanem a Ve. egyes rendelkezéseit alkotmányos értéknek nyilvánítva csak formálisan próbált megfelelni az Alaptörvényből és az Alkotmánybíróság határozataiból következő kötelezettségének. A Kúria érdemi indokolás nélkül állapította meg, hogy az Alaptörvényben nem szereplő, abból nem levezethető eljárási alapelvek alkotmányos értéknek minősülnek. A Kúria túllépte a jogszabályok értelmezési tartományának alkotmányos kereteit. A panasz értelmében alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel, hogy a Ve. 2. §

(1)bekezdésében foglalt alapelvek alkalmazása megengedhető-e az Alaptörvényben foglalt jogok sommás értékelésen alapuló, érdemi érvelés nélkül történő korlátozása, vagyis törvényi alapelvekre hivatkozással indokolható-e bármely alapvető jog, a jelen esetben az Alaptörvény IX. cikk

(1)bekezdése korlátozása. [15] A panasz részletesen kifejti, hogy a Kúria végzésében hivatkozott 18/

1. (III. 12.) AB határozat nem alkalmazható, mert az olyan esetre vonatkozott, amikor a népszavazási kezdeményezők valódi szándék nélkül kezdeményeztek kérdés-hitelesítési eljárásokat. A jelen esettel ez nem hozható összefüggésbe, mert még a Kúria sem állít többet, a panasz szerint azt is alaptalanul, hogy az indítványozó képviseletében eljáró személyek egy, a helyzettel tisztában lévő, aláírásgyűjtő ívet kitölteni nyilvánvalóan nem óhajtó személynek adtak megtévesztésre alkalmas tájékoztatást. A rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme választási eljárásban csupán a jogsértés elvont lehetőségének puszta felmerülése alapján nem állapítható meg. A Kúriának a felvételen elhangzottakat összefüggéseiben, előzményeiben kellett volna vizsgálnia. A jelen eseten fogalmilag kizárt a választók megtévesztése. A Kúria sem állítja azt, hogy az indítványozó bárkit megtévesztett volna, csak egy konkrét esetre hivatkozik, ott is csak a panasz szóhasználata szerint „potencialitásra” alapozottan teszi ezt. A felvételen szereplő személyek nem törekedtek megtévesztésre. Mindezek miatt a Kúria a Ve.-ben szereplő alapelvnek kiterjesztő értelmezést adott, a panasz tartalma szerint a téves vagy ellentmondásos (de nem megtévesztő) tájékoztatást is a Ve. e szabályának hatálya alá vonta. [16]
2. A panasz értelmében a Kúria végzése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)és

(7)bekezdésével is. [17] A Kúria a Ve.-ben foglalt követelményeken túlmenően további feltételeket állapított meg jogértelmezéssel, ezzel valójában jogalkotást végzett. A jogalkalmazó nem írhatja felül a jogszabály tartalmát, és nem mehet szembe az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakkal. A Ve. vonatkozásában az Alkotmánybíróság már megállapította, hogy a Kúria nem jogosult arra, hogy jogértelmezés formájában a Ve.-t kiegészítse a törvényben nem szereplő feltételek előírásával. [18] A tisztességes eljárás sérelmének másik aspektusa a panasz szerint, hogy a Kúria a megismételt eljárásában, majd a második megismételt eljárásban sem kereste meg az indítványozót a jogszabályoknak megfelelő módon annak érdekében, hogy az indítványozó nyilatkozatot tegyen. A panasz szerint a jelölő szervezetek a jogszabályban előírt nyomtatványon adták meg azt az elektronikus levelezési címet, melyet a választási eljárás során a választási szervekkel kapcsolattartásra használnak (a jelen esetben ez a val asztas 2018 @ fid esz. hu). Tekintettel a rövid határidőkre, ezt az e-mail-címet az indítványozó folyamatosan figyelemmel kíséri a panasz szerint, ám a Kúriától nem érkezett nyilatkozattételre felhívó megkeresés erre a címre. A panasz utal arra, hogy a Kúria másik eljárásában a megadott e-mail-címen keresztül hívta fel nyilatkozat megtételére (Kvk.I.37.640/2019/2.). A Kúria is meghatározott e-mail-címre fogad el beadványokat (ez a va lasz tasi felul vizsgalat @ kuria. birosag. hu cím). A Kúria a felhívását nem a bejelentett levelezési címre küldte meg és ezért csak formálisan teljesítette az alkotmányos követelménynek minősülő, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 2. §

(6)bekezdése szerinti kötelezettségét. [19] A Kúria a döntése meghozatala során a végzése indokolása szerint ugyanakkor értékelte azt, hogy az indítványozó kétszeri felhívás ellenére sem nyilatkozott, és ehhez azt a jogkövetkezményt fűzte, hogy a bizonyítékként elé tárt videofelvételnek az adatvédelmi tájékoztató felmutatására vonatkozó részét figyelmen kívül hagyta, és úgy ítélte meg, hogy a tájékoztató felmutatása tényéből nem volt megállapítható, hogy a tájékoztató alkalmas volt-e „az aktivisták megtévesztő tájékoztatásának tisztázására, korrigálására”. A panasz szerint a nyilatkozattételre felhívás szabályszerűsége kétséges, melyből az indítványozóra nézve hátrányos jogkövetkezmény származott, mivel nyilatkozata hiányában a Kúria kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelt a terhére. [20] 4. A panasz azzal is érvel, hogy önmagában az a tény, hogy a Kúria mindhárom végzésében ragaszkodott az első végzésben foglaltakhoz, önmagában felveti a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. A Kúria harmadik végzése az első kettőhöz nyúlt vissza, azok indokolása nagyfokú hasonlóságot mutat, azt a meggyőződést alakítja ki a jogkövető polgárokban, hogy a Kúria az ügyben először a jogsértés megállapításról hozott döntést, és csak azután keresett hozzá jogi érveket, ezt követően törekedett csak az érdemi döntés alátámasztására. A Kúria jelen ügyben támadott végzése végén található megjegyzések, a Kúria eljárása, és az eltérő döntéseket tartalmazó végzések szövegazonossága összességében alappal veti fel a panasz szerint a pártatlanság hiányát is a Kúria oldalán, ami a tisztességes eljárásához való jog sérelmét jelenti. II. [21] Az Alaptörvény érintett rendelkezései szerint: „IX. cikk

(1)Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. […] XXVIII. cikk

(1)Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el. […]

(7)Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” III. [22] 1. Az Abtv. 56. §

(1)bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A

(2)bekezdés szerint a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–

1. §-ok szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–
2. §-ok szerinti feltételeket. [23] Az indítványozó mint a választási kampányban a Kereszténydemokrata Néppárttal közös listát állító jelölő szervezet érintettnek minősül, mert a kúriai döntés közvetlen rendelkezést tartalmaz rá. [24] Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének határidejét a Ve.
3. §-a rögzíti. Eszerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A Ve.
4. §-a szabályozza a határidők számítását, mely szerint a Ve.-ben szabályozott határidők jogvesztők, a határidő annak utolsó napján 16 órakor jár le, és a 16 órát követően teljesített eljárási cselekményt a következő napon teljesítettnek kell tekintetni. [25] A döntést a Kúria
5. június 6-án közölte a jelölő szervezetekkel telefaxon és – nem a jelölő szervezetek által a választási eljárásban kapcsolattartásra megadott címre – elektronikus dokumentum formájában. Az elektronikus dokumentumként az alkotmányjogi panasz szerint
6. június
7. napján a val asztasif elulvizs galat @kuria. birosag. hu címre küldött alkotmányjogi panaszt a Kúria
8. június 11-i dátummal érkeztette. [26] Mivel a Ve.
9. §-a és
10. §-a alapján felmerült az indítvány elkésettsége, az Alkotmánybíróság
11. június 11-én kelt végzésében nyilatkozattételre hívta fel a Kúriát az alkotmányjogi panasz benyújtásának körülményeit illetően. A Kúria
12. június 13-i válasza szerint a panaszt
13. június 8-án küldték meg a Kúriára, a megfelelő e-mail-címre. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az indítvány határidőben érkezettnek minősül. [27]
14. Az Abtv.
15. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság a bírói döntés mellett figyelemmel volt a Kúria által alkalmazott jogszabályra is. [28] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában részletesen ismerteti a választási szervek és a Kúria döntéseinek körülményeit, amelyet az Alaptörvény számos rendelkezésébe ütközőnek tart. [29] Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy a Ve. törvényi alapelveit (jóhiszemű, rendeltetésszerű joggyakorlás) értelmezéssel a bíróság kiegészítheti-e oly módon, hogy abba beletartozik a téves, vagy ellentmondásos tájékoztatás is megtévesztés nélkül, miként az is, hogy a Ve. alapelvét bíróság alaptörvényi jelentőségűvé minősítheti-e, illetve ezt követően összemérheti-e az Alaptörvényben biztosított alapjogokkal. [30] Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés továbbá, hogy a Kúria korábban alaptörvény-ellenesség miatt megsemmisített határozatával lényegében azonos tényállás alapján, azonos rendelkező résszel meghozott újabb határozata összhangban van-e az Alaptörvénnyel? [31] Végül alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy a kapcsolattartásra jogszabály előírásának megfelelően bejelentett cím helyett más címre küldött felhívás eleget tesz-e az Abh1.-ben írt alkotmányos követelménynek, illetve ilyen esetben a nyilatkozattétel elmaradásához fűződhet-e jogkövetkezmény. [32] Az Alkotmánybíróság tanácsa az alkotmányjogi panaszt
16. június 13-án befogadta. IV. [33] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [34]
17. Az Alkotmánybíróság az Abh1.-gyel megsemmisítette a Kúria Kvk.II.37.706/2019/
18. számú határozatát. A megsemmisített és a most vizsgált határozat csekély nyelvtani eltérés mellett lényegében ugyanúgy rendelkezik: a Kúria ugyanazon eljáró tanácsa megváltoztatja az NVB 56/
19. számú határozatát, valamint az FVB 6/
20. (IV. 15.) számú határozatát, és megállapítja, hogy a FIDESZ–KDNP
21. április
22. napján megtévesztő tájékoztatásával megsértette a Ve.
23. §

(1)bekezdés e) pontját, vagyis a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. A két rendelkező rész azonos jogcímen azonos megállapítást tesz. [35] A két végzés rendelkező részének szintén azonos a jogalapja: a két tényállás között lényeges különbség nincs. A korábbi végzés szerint: „az aktivisták a videót készítő személy kérdésére pedig többször is azt állították, hogy az aláírásgyűjtő lapokon a FIDESZ–KDNP számára a

1. május
2. napjára kitűzött európai parlamenti képviselők választására a jelöltállításokhoz szükséges aláírásokat gyűjtik”. A most vizsgált végzés pedig azt állapítja meg, hogy „A fenti helyszínen és körülmények között videót készítő személy kérdésére a jelenlévő jelelő szervezeti aktivisták (húszezres aláírást gyűjtenek-e, az aláírással az európai parlamenti választásra lehet-e delegálni kérdésre) többször is azt állították, hogy az aláírásgyűjtő lapokon a FIDESZ–KDNP számára a
3. május
4. napjára kitűzött európai parlamenti képviselők választására a jelöltállításhoz szükséges aláírásokat gyűjtik. E mellett elhangzott az a tájékoztatás is, hogy az aláírással Orbán Viktor migrációellenes programját lehet támogatni”. A különbség tehát mindössze annyi, hogy a most vizsgált határozat már rögzíti az aláírásgyűjtés tényleges céljára utaló tájékoztatás célját is. [36] Az újabb végzés további indokolása az Abh1.-ben írtaknak megfelelően a tényállást formálisan már a véleménynyilvánítás szabadságának kontextusában vetette össze a Ve.
5. §

(1)bekezdés e) pontjában írt alapelvvel. Ennek során a tényállásban megállapítottakat úgy értékelte, hogy „a jelölő szervezet videofelvételén látható, aktivisták általi ellentmondásos kommunikációja megtévesztő, ezért sérti a Ve. 2. §

(1)bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét” (Indokolás [36]). Az indokolás kitér arra is, hogy a Kúria eljáró tanácsa ezt annak ellenére állapította meg, hogy „az aktivisták által használt aláírásgyűjtő ív nem volt azonos a hivatalos ajánlóívvel”, illetve „elhangzott a helyes tájékoztatás is” (Indokolás [37]). A Kúria végzése szerint „[a] Kúria értékelte azt is, hogy a videofelvétel végén látható, többszöri kérésre átadott adatvédelmi tájékoztató pontos tartalma a felvétel alapján nem kivehető, nem azonosítható, ugyanakkor a FIDESZ–KDNP a Kúria kétszeri felhívása ellenére az ügyben nem tett nyilatkozatot. Ennek következtében a Kúria nem ismerhette meg ennek a tájékoztatónak a tartalmát, így az sem volt az értékelés körébe vonható, hogy az adott adatvédelmi tájékoztató alkalmas volt-e az aktivisták megtévesztő tájékoztatásának tisztázására, korrigálására. Ezért a Kúria nem tudta a jelölő szervezet javára értékelni ennek az adatvédelmi tájékoztatónak a felmutatását, mivel nem tudható, hogy az a „húszezres aláíráshoz” vagy a szimpátia aláíráshoz kapcsolódott, és kellő tájékoztatást nyújtott” (Indokolás [39]). [37] 2. Az Alaptörvény 24. cikk

(2)bekezdés d) pontja szerint az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Ennek érdekében vizsgálja, hogy a rendes bíróság döntésében alkalmazott jogértelmezés megfelel-e az Alaptörvény 28. cikkében megfogalmazott szabályoknak, vagyis hogy az eljáró bíróság, jelen esetben a Kúria tanácsa a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az Alaptörvénnyel való összhang megállapíthatósága érdekében az Alkotmánybíróság értelmezi az Alaptörvényt, mégpedig az R) cikk

(3)bekezdése figyelembevételével, az alaptörvényi rendelkezések céljával, a Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban. Az Abtv. 39. §

(1)bekezdése szerint, ha az Abtv. eltérően nem rendelkezik, az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező. Az Abtv. a Kúria vonatkozásában ilyen eltérő rendelkezést nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz folytán hozott megsemmisítő határozata tehát a Kúriára nézve kötelező. Márpedig az Alkotmánybíróság megállapította már, hogy az ellentmondásos tájékoztatás Ve. 2. §

(1)bekezdés e) pontjába ütközésének megállapítása nincs összhangban az Alaptörvénnyel. [38] A Kúria eljáró tanácsa azonos tényállás és azonos jogcím alapján a megismételt eljárásban a korábban megsemmisített végzésével azonos végzést hozott. Az újabb végzése túllépte a rendes bíróságok hatáskörét, önkényes, visszaélés a bírói függetlenséggel, ezért megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot. [39]

1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria eljáró tanácsa Kvk.II.37.706/2019/
2. számú végzésének jogértelmezése is önkényes. A rendelkező része ugyanis azon alapul, hogy a „megtévesztő” és az „ellentmondásos” fogalmakat egyrészt azonos tartalmúnak, másrészt egyaránt a Ve.
3. §

(1)bekezdés e) pontjában foglalt tilalom hatálya alá tartozónak, és ezért az ott megfogalmazott alapelvbe ütközőnek tekinti. Ez az értelmezés nincs összhangban az Alaptörvény IX. cikkével. [40] A „megtévesztő” és az „ellentmondásos” magatartások azonosítása a Ve. hivatkozott alapelvében írtakkal önmagában is a szabály kiterjesztő értelmezése. A jóhiszeműség és a rendeltetésszerűség nem a vizsgált személy vagy szervezet magatartására, hanem az e magatartáshoz vezető szubjektív viszonyulásra vonatkozik. A Ve. szabályának éppen a szubjektív elemek (alanyi oldal) figyelmen kívül hagyásával történt alkalmazása az objektív magatartás megítélésére (tárgyi oldal) lényegében túllép az értelmezés keretein, és ténylegesen új Ve. szabályként érvényesül a végzésben. Arra pedig az Alkotmánybíróság többször felhívta már a Kúria – és ezen belül a végzést hozó tanács – figyelmét, hogy a Ve.-t nem egészítheti ki, mert a bírói függetlenség nem terjed ki a jogszabályok megváltoztatására. [41] Nem kevésbé aggályos a két fogalom azonos tartalmúnak tekintése. A megtévesztés fogalmának több jogág, így különösen a büntetőjog és a polgári jog dogmatikája kifinomult értelmezést adott. Ebből annyi a választási eljárások számára is mindenképpen irányadó, hogy a megtévesztés szándékos, sőt kifejezetten célirányos magatartást feltételez (ezt nevezi a büntetőjog egyenes szándéknak). Az ilyen célirányos magatartásnak ráadásul olyannak kell lennie, hogy a megtévesztő jelleg más számára ne legyen nyilvánvalóan felismerhető. A vizsgált esetben a Kúria eljáró tanácsa által megállapított tényállás szerint erről szó nem lehet. Az aktivisták magatartását, az állítólagos „megtévesztést” a felvétel készítője felismerte, hiszen ezen alapult a kifogás maga. Csakhogy a Kúria eljáró tanácsa végzésének tényállása nem más számára nem felismerhető szándékos, sőt célirányos magatartást ír le. A végzés tényállása szerint jól felismerhetően zavaros, a videofelvétel készítőjének kérdésében foglalt választ megerősítő, és az ennek ellentmondó, viszont a valós helyzetnek megfelelő helyes választ is tartalmazó magatartást ír le. [42] Ennek pedig azért van jelentősége, mert az ugyan nem zárható ki, hogy sajátos körülmények esetén a megtévesztő magatartás értelmezhető a Ve. alapelvében szereplő jóhiszeműség megsértéseként, de általános jelleggel ez nem jelenthető ki. Ha ugyanis minden választási kampány során elhangzó kijelenést, magatartást, kampányszöveget annak megtévesztő voltára hivatkozva össze kellene és lehetne vetni a Ve. 2. cikk

(1)bekezdés e) pontjával, az a teljes kampánykommunikációt és ezáltal a politikai küzdelmet bírói kontroll alá helyezné. Ez pedig a kampányt formális jogalkalmazássá változtatná, ami sem nem észszerű, sem nem felelne meg a választási szabályok céljának. Ez az oka annak, hogy kampány során a véleménynyilvánítás szabadsága jóval szélesebb körű, mint más esetekben {1/2013. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [93]–[94]; 5/2015. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [23]–[24]}. [43] A megtévesztő magatartás törvényi tilalmának a Ve. 2. §

(1)bekezdés e) pontjába ütközése tehát esetenként megállapítható lehet. Ennek szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy a Ve. szabályában szereplő jóhiszeműség hiánya, vagyis a rosszhiszeműség bizonyítva legyen. A jelen ügyben vizsgált végzés indokolása a jó- vagy rosszhiszeműségre utaló bizonyítékra még csak nem is utal (miként a rendeltetésszerűséget érintőre sem). Az ellentmondásos válaszok sem a szavak általánosan elfogadott jelentése, sem a jogértelmezés szabályai szerint, sem a konkrét tényállás alapján bizonyosan nem tartoznak a Ve. által tiltott magatartások közé, mivel önmagukban, célzat nélkül nem sértik és nem is sérthetik a jóhiszeműség követelményét. [44] Figyelemmel arra, hogy a Kúria eljáró tanácsa meg sem kísérelte az ellentmondásos válaszok rosszhiszeműségét igazolni, az adatvédelmi tájékoztatóra utaló felvételrészt pedig nem vonta értékelése körébe, értelmezése ebben a vonatkozásban sem felel meg az Alaptörvény 28. cikkének, mivel azt feltételezi, hogy a Ve. 2. cikk

(1)bekezdés e) pontja nem észszerű célt szolgál. Választási eljárásban hosszadalmas bizonyítási eljárás nem folytatható le, a bizonyítás a kérelmezőt terheli, ezért a kifogásában nem bizonyított (vagy ellentmondásos) tényeket nem lehet a jelölő szervezet hátrányára értékelni. A Ve. 212. §

(2)bekezdés

1. b)pontja rögzíti, hogy a benyújtott kifogásnak tartalmaznia kell a jogszabálysértés bizonyítékait, ennek hiányában a kifogást a Ve. 215. §
2. c)pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A kifogás tárgyában a választási szerv a Ve. 218. §

(1)bekezdése alapján a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagyis további bizonyítékok felvételére nincs lehetőség. A fellebbezés és a bírósági felülvizsgálat körében a Ve.

1. §-a kimondja, hogy új tények és bizonyítékok felhozhatók, azonban ezeket is a jogorvoslati kérelemmel egyszerre kell benyújtani. A bizonyítási kötelezettség tehát a kérelmezőre esik, és a sikertelen bizonyítás következményei is őt terhelik. A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében nem hozott fel új bizonyítékot. A Kúria eljáró tanácsának jogértelmezése tehát az Alkotmánybíróság korábbi határozatával való szembeszegüléstől függetlenül is önkényes, mert az abból levont jogi következtetést a korábbi végzéshez képest pontosított tényállás nem támasztja alá, sőt ezt a következtetést éppen kizárja. A Kúria eljáró tanácsának vizsgált végzése ezért megsértette az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságát. [45] Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a Kúria Kpkf.IV.37.702/2019/
2. számú végzése – amely a Kúria Kvk.II.37.628/2019/
3. számú végzésének megsemmisítését követő eljárást határozta meg – félreérthetetlenül azt az iránymutatást adta az új eljárásra, hogy a Kúria végzése feleljen meg az Abh
4. indokolása [39] bekezdésének. Az Abh2.-ben az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet a Kúria eljáró tanácsa Kvk.II.37.628/2019/
5. számú végzésének rendelkező részét illetően. A végzést azért semmisítette meg, mert annak indokolása hiányos volt, nem indokolta meg a rendelkező részben foglalt döntést. Ehelyett olyan hatást tulajdonított az Abh1.-nek, amely abból közvetlenül nem következik: „[h]a pedig közvetve – a bizonyítékok mérlegelése és az Alaptörvénnyel összhangban álló jogértelmezés alapján ez a helyes döntés, márpedig ez tűnik ki a végzés rendelkező részéből, akkor azt a Kúriának kell megindokolnia, hogy miért találta jogszerűnek az FVB helybenhagyott határozatát.” A Kúria Kpkf.IV.37.702/2019/
6. számú végzése sem értelmezhető úgy, hogy az Alaptörvény IX. cikkével már megállapítottan össze nem egyeztethető döntést kellene a jelen ügyben eljáró tanácsnak újra meghoznia. Az eljáró tanács tehát nemcsak az Alkotmánybíróság korábbi határozatával, hanem a Kúria iránymutatásával is önkényesen szembehelyezkedett. [46]
7. Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben alkotmányos követelményként állapította meg: a Ve.
8. §

(2)bekezdése értelmezésénél és alkalmazásánál az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a Kúria előtt folyamatban lévő felülvizsgálati ügyben az ellenérdekű fél számára a nyilatkozattétel lehetőségét biztosítani kell. A jelen ügyben vizsgált végzés [21] és [22] bekezdése szerint „a Kúria az Abh1.-ben foglalt alkotmányos követelmény alapján biztosította a jelölő szervezetek számára – a megismételt eljárásban is – a nyilatkozattételt. A Kúria felhívására a FIDESZ és a KDNP sem a jelen, sem a megelőző eljárásban nem tett nyilatkozatot.” [47] A Ve. 135. §

(1)bekezdése szerint a bejelentett és a nyilvántartásba vett jelölő szervezetek, jelöltek és listák közhiteles, elektronikus nyilvántartását – a

1. melléklet szerinti adattartalommal – a Nemzeti Választási Iroda vezeti. A nyilvántartás változásait a nyilvántartásba vevő vagy abból törlő választási bizottság mellett működő választási iroda vezeti át a nyilvántartáson. A
2. melléklet a jelölő szervezetek, jelöltek és listák nyilvántartásának adattartalmát határozza meg. Ennek értelmében a jelölő szervezetek, jelöltek és listák nyilvántartása tartalmazza a jelölő szervezetek meghatározott adatait, továbbá a miniszter rendeletében meghatározott egyéb – személyes adatnak nem minősülő – adatokat. Az Európai Parlament tagjainak
3. évi választásán a választási irodák hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtásának részletes szabályairól, a választási eredmény országosan összesített adatai körének megállapításáról, valamint a választási eljárásban használandó nyomtatványokról, valamint egyes választási tárgyú rendeletek módosításáról szóló 3/
4. (II. 27.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet)
5. melléklete szerint a formanyomtatvány tartalmazza a jelölő szervezet, a párt e-mail-címe sort. [48] Az Alaptörvény
6. cikkében megkövetelt vélelem szerint a bíróságoknak a jogértelmezés során azt kell feltételezniük, hogy a jogszabályok előírásai a józan észnek megfelelő célt szolgálnak. Jelen ügyben ez azt a feltételezést jelenti, hogy a választási eljárásokban a választási eljárásról szóló törvényt, a Ve.-t alkalmazni kell. Ha tehát – különös tekintettel a rendkívül rövid eljárási határidőkre – a Ve.
7. §-a egyszerűsített és egyértelmű kapcsolattartási módot ír elő, akkor azt az eljárás minden szakaszában, így a jogorvoslat során is alkalmazni kell. Jelen ügyben a határozat közlésekor és az eljárás során is kötelező volt az IM rendelet
8. melléklete szerinti e-mail-cím használata. Minden olyan értelmezés, ami a Ve.
9. §-ában írtakhoz képest más, kevésbé gyors kapcsolattartás alkalmazását engedné meg, a Ve. rendkívül rövid határidőire tekintettel ellentétes az Alaptörvény
10. cikke által megkövetelt észszerűség követelményével. [49] Az iratok alapján megállapítható, hogy a Kúria nem arra az e-mail-címre küldött nyilatkozattételre felhívást, mint amit a jelölő szervezet az IM rendelet alapján megadott. Tekintettel a rövid határidőkre, ez eredményezte azt, hogy a jelölő szervezet számára a nyilatkozattétel lehetőségét – amint erre az indítvány utal – ténylegesen nem biztosította. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a Kúria eljáró tanácsának mulasztása ellentétben áll az Abh1.-ben kifejtett alkotmányos követelménnyel, és megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdését. [50]

1. A leírtakra tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria eljáró tanácsának Kvk.II.37.706/2019/
2. számú végzése megsértette az Alaptörvény IX. és XXVIII. cikkeit, ezért a végzést megsemmisítette. Az alkotmányjogi panasszal támadott végzés megsemmisítése következtében az Alkotmánybíróság a további indítványelemeket nem vizsgálta, így azt a körülményt sem, hogy az eljárás körülményei alapján megállapítható lehet-e a Kúria eljáró tanácsának elfogultsága. [51] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor emlékezteti a Kúria eljáró tanácsát az Abh2.-ben írtakra: „»[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság; csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki« {3325/
3. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}, illetve »[a] tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés« {3092/
4. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [13]}. […] [a]z alkotmányjogi panasz-eljárásban az Alkotmánybíróság nem hoz döntést az előtte fekvő ügy érdemében, nem a rendes bírósághoz intézett kérelmet (más eljárásokban keresetet, vádat stb.) bírálja el” (Indokolás [32]). „Az Alkotmánybíróság által meghatározott kereteken belül a konkrét ügyre vonatkozó érdemi döntést ezt követően a rendes bíróságnak, jelen esetben a Kúriának kell meghoznia” (Indokolás [33]). [52] A konkrét ügyre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a Kúria eljáró tanácsa azonos tényállás, azonos jogcím alapján a megismételt eljárásban a korábban megsemmisített végzésével azonos végzést nem hozhat. Továbbra is a Kúria feladata tehát az ügy eldöntése és ennek megindokolása az Alkotmánybíróság által meghatározott alkotmányos keretek között. Az indokolás, miként a döntés is, a Kúria sajátja, ezért a rendelkező részben foglalt döntés nem indokolható az Alkotmánybíróság határozatára hivatkozással. Az Alaptörvénnyel összhangban álló döntés meghozatala és ennek megindokolása a Kúria eljáró tanácsának hatáskörén alapuló kötelessége, amit az Alkotmánybíróság nem vehet át tőle. Mindaddig azonban, amíg az érdemi döntés nem áll összhangban az Alaptörvénnyel, az Alkotmánybíróság – megfelelő indítvány esetén – szintén hatáskörén alapuló kötelessége folytán nem tekinthet el annak megsemmisítésétől. [53] Az Alkotmánybíróság felhívja a Kúria figyelmét arra is, hogy megsemmisített végzésében az Alaptörvény hatálybalépése előtti alkotmánybírósági határozatokra hivatkozott. Ezek azonban az Alaptörvény negyedik módosítása
5. cikk

(2)bekezdése szerint hatályukat veszítették. A rendelkezés az S) cikk előírásának megfelelően beépült az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezéseinek

1. pontjába. Ebből következően egyetlen állami intézmény, így a rendes bíróságok egységes joggyakorlatáért felelős Kúria sem hivatkozhat automatikusan
2. január 1-je előtti alkotmánybírósági határozatra. Ez alól csak azok az esetek jelentenek kivételt, amikor az Alkotmánybíróság a korábbi határozatot megerősítette. Utóbbi esetben viszont nem az eredeti, hanem a korábbi alkotmánybírósági határozatot az Alaptörvény szövegére és értelmezési előírásaira is figyelemmel levő megerősítő határozatra kell hivatkozni. Természetesen a rendes bíróságok előtt is nyitva áll a lehetőség arra, hogy az Alaptörvény R) cikk

(3)bekezdésében írtak alapján megvizsgálják, hogy egy korábbi alkotmánybíróság határozat alkalmazható-e az Alaptörvény kontextusában. Megfelelő indítvány esetén azonban az Alkotmánybíróság ezt is felülbírálhatja. Jelen esetben a Kúria ilyen értelmezésének hiányában a felülbírálat fel sem merült. [54] 6. A határozat közzététele a Magyar Közlönyben az Abtv. 44. §

(1)bekezdésének második mondatán alapul. Budapest,

1. június
2. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke