21/2019. (VI. 26.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.706/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.

21/2019. (VI. 26.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.706/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Schanda Balázs alkotmánybíró párhuzamos indokolásával és dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Kvk.II.37.706/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. A  Fidesz – Magyar Polgári Szövetség (székhely: 1062 Budapest, Lendvay utca 28.), az  Európai Parlament tagjainak 2019. évi választásán a  Kereszténydemokrata Néppárttal (székhely: 1141 Budapest, Bazsarózsa utca 69.) nyilvántartásba vett közös listát állító jelölő szervezet, jogi képviselő útján eljárva az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27.  §-a és a  választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a  továbbiakban: Ve.) 233.  §-a alapján a  Kúria 2019. június 6-án meghozott Kvk.II.37.706/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. [2] 1.1. Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben a Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 56/2019. számú határozatát és az  Fővárosi Választási Bizottság 6/2019. (IV. 15.) számú határozatát megváltoztatta, a  kérelmező kifogásának részben helyt adott és megállapította, hogy a  FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség és a  Kereszténydemokrata Néppárt (a továbbiakban: FIDESZ–KDNP) 2019. április 8. napján – megtévesztő tájékoztatásával – megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját. [3] A jelen alkotmányjogi panasz előzményéhez tartozik, hogy a  Kúria – két eredményes alkotmányjogi panaszt követően – másodszor megismételt eljárásban hozott döntést. [4] A kúriai felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás értelmében 2019. április 8-án 18 óra 38 perckor Budapesten, a  Kálvin téri aluljáróban rögzített videofelvétel alapján a  FIDESZ–KDNP aktivistái aláírásokat gyűjtöttek. A videofelvétel alapján a FIDESZ–KDNP logóival ellátott kihelyezett pulton a „Nekünk Brüsszelben is Magyarország az  első! Május 26.” felirat szerepel, a  pulton elhelyezett aláírásgyűjtő lapok fejrészén a „Támogatom Orbán Viktor programját, állítsuk meg a  bevándorlást!” felirat olvasható, az  aktivisták a  videót készítő személy kérdésére pedig többször is azt állították, hogy az  aláírásgyűjtő lapokon a  FIDESZ–KDNP számára a  2019. május 26. napjára kitűzött európai parlamenti képviselők választására a  jelöltállításhoz szükséges aláírásokat gyűjtik. Ugyanakkor az a tájékoztatás is elhangzik, hogy az aláírásgyűjtést nem a jelöltállítás érdekében végzik. [5] 1.2. 2019. április 11-én a  kérelmező kifogást nyújtott be a  Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB) a  hozzá eljuttatott videofelvétel miatt. Álláspontja szerint a  videofelvételen szereplő aktivisták állításuk ellenére nem a Ve. szerinti ajánlóíven, és ezért valójában nem az európai parlamenti választásokon való jelöltállítás céljából gyűjtöttek aláírásokat, megtévesztően jártak el, amellyel megsértették a  Ve. 2.  § (1)  bekezdés a)  pontjában foglalt, a  választás tisztaságának megóvására, valamint a  2.  § (1)  bekezdés e)  pontjában foglalt, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó választási eljárási alapelveket, továbbá a  Ve. 120.  § (1)  bekezdésében foglaltakat, amely szerint jelöltet ajánlani ajánlóíven lehet. Az  NVB a  kifogást áttette a  Fővárosi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: FVB). [6] Az FVB a 6/2019. (IV. 15.) számú határozatában a kifogást elutasította a jogsértés hiányára utalással. Megállapította, hogy az aláírásgyűjtés nem volt jogsértő, az adott tájékoztatás ellentmondó volt, de a helyes információ is többször elhangzott, a téves információk a felvétel készítőjét sem tévesztették meg. [7] A kérelmező fellebbezést nyújtott be. Érintettségének igazolásául előadta, hogy olyan jelölő szervezet, amelynek listáját a  2019-es európai parlamenti választásokra az  NVB 44/2019. számú határozatával nyilvántartásba vette. Az NVB az 56/2019. számú határozatával a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmező ügyben való érintettségének hiányára hivatkozással. [8] A kérelmező a  bírósági felülvizsgálati kérelmében az  NVB határozatának megváltoztatását és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a  FIDESZ–KDNP aktivistái megsértették a Ve. 2.  § (1)  bekezdés c) és e)  pontjait, másodlagosan pedig az  FVB határozatának helybenhagyását kérte. A  Kúria 2019. április 26. napján meghozott Kvk.II.37.515/2019/2. számú döntésében az  NVB 56/2019. számú határozatát és az  FVB 6/2019. (IV. 15.) számú határozatát megváltoztatta, az  indítványozó (felülvizsgálati kérelmével módosított) kifogásának részben helyt adott, és megállapította, hogy a  FIDESZ–KDNP a  tényállásban írt magatartásával megsértette a  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. [9] 1.3. A  FIDESZ–KDNP alkotmányjogi panasza folytán eljárt Alkotmánybíróság a  2019. május 7-én meghozott 16/2019. (V. 14.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) megállapította a  Kúria végzésének alaptörvényellenességét, és megsemmisítette azt, továbbá alkotmányos követelményként állapította meg: a  Ve. 228.  § (2)  bekezdése értelmezésénél és alkalmazásánál az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a  Kúria előtt folyamatban lévő felülvizsgálati ügyben az  ellenérdekű fél számára a nyilatkozattétel lehetőségét biztosítani kell. [10] A Kúria a  megismételt eljárásban úgy határozott, hogy „az Alkotmánybíróság határozatában foglalt – kifogással támadott jelölő szervezeti magatartás jogi minősítésére, választási eljárási alapelv érvényre jutását kizáró jogi érvelésére vonatkozó – döntésére figyelemmel azt kellett megállapítania, hogy a  jelen esetre vonatkozóan a FIDESZ–KDNP jelölő szervezet kampánytevékenységének gyakorlása során – a véleménynyilvánítási szabadságra tekintettel – nem követett el jogsértést.” [11] E döntés ellen a  kérelmező nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Eszerint a  Kúria e  döntése – annak indokolására figyelemmel – sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat érdemben nem vizsgálta. [12] 1.4. Az Alkotmánybíróság a 18/2019. (VI. 12.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh2.) megállapította, hogy a Kúria Kvk.II.37.628/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A  határozat értelmében a  Kúria megismételt eljárásban hozott végzése az  NVB döntésének megváltoztatását, és az  FVB döntésének helybenhagyását lényegében nem indokolta, hanem – egyrészt minden indokolás, a tényállásnak a véleményszabadság tükrében való mérlegelése nélkül utalt arra, hogy a FIDESZ–KDNP adatszerzése megtévesztő volt, – másrészt szintén minden további indokolást mellőzve úgy foglalt állást, hogy „A Kúriának a [34] bekezdésben írtak fenntartása és hangsúlyozása mellett az Alkotmánybíróság határozatában foglalt – kifogással támadott jelölőszervezeti magatartás jogi minősítésére, választási eljárási alapelv érvényre jutását kizáró jogi érvelésére vonatkozó – döntésére figyelemmel azt kellett megállapítania, hogy a  jelen esetre vonatkozóan a  FIDESZ–KDNP jelölő szervezet kampánytevékenységének gyakorlása során – a  véleménynyilvánítási szabadságra tekintettel – nem követett el jogsértést”, – harmadrészt nem fordított figyelmet arra, hogy a  végzés indokolása összhangban álljon annak rendelkező részével. [13] A második megismételt eljárásban a  Kúria a  Kvk.II.37.515/2019/2. számú ügyben kifejtetteket megerősítve hangsúlyozta, hogy a  jelölő szervezeteket támogató, a  jelölő szervezet támogatását kifejező aláírásgyűjtés általában véve nem jogsértő, megengedett, csak a  választópolgárnak pontosan tudnia kell, hogy aláírása milyen célt szolgál, és adatait milyen célból használják fel. Ha azonban a választópolgár az adatai felhasználásával a jelölő szervezet aktivistái által adott megtévesztő tájékoztatás miatt nincs tisztában, az  jogsértő helyzetet eredményez. A  Kúria tehát a  véleménynyilvánítás szabadságának lényeges magjaként tiszteletben tartja a  jelölő szervezetek és a  választópolgárok közötti szabad politikai kommunikáció tartalmát, azonban e  tevékenység – annak módja miatt – addig élvezi a  véleménynyilvánításhoz való jog alkotmányos védelmét, amíg jogszerűtlensége okán nem akadályozza a  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelvnek mint alkotmányos értéknek az  érvényesülését. Ellenkező esetben, ahogy az  jelen ügyben is megállapítható, a  Kúria által megállapított jogsértés a véleménynyilvánításhoz való jog szükséges és arányos korlátozásának minősül. Rámutatott a Kúria arra, hogy jelen ügyben egyszeri esetet vizsgálva állapított meg jogsértést, azt az  aktivisták magatartásához kötötte, az  ellentmondásos tájékoztatásuk miatt. A  jogsértés megállapítása további jogkövetkezmények (bírság, eltiltás) alkalmazása nélkül csupán jelzés értékű döntésnek minősül, amely egyúttal felhívja valamennyi jelölő szervezet figyelmét a hasonló helyzetekben elvárt magatartásra (Indokolás [47]–[48]). [14] 2. Az alkotmányjogi panasz utal az Abh1.-re, ennek értelmében a politikai szervezet – a kampányban jelölő szervezet – és támogatói vagy választói közötti kommunikáció az  Alaptörvény IX.  cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadsága mint kommunikációs alapjog által védett körbe tartozik. A  panasz értelmében az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésében foglalt alapvető jog tekintetében a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség igazolható, mivel a  Kúria az  Alaptörvény IX.  cikkében biztosított jogok alkotmányos tartalmát elmulasztotta érvényre juttatni, az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdésében foglalt mérlegelési tesztet nem végezte el, hanem a  Ve. egyes rendelkezéseit alkotmányos értéknek nyilvánítva csak formálisan próbált megfelelni az  Alaptörvényből és az Alkotmánybíróság határozataiból következő kötelezettségének. A Kúria érdemi indokolás nélkül állapította meg, hogy az Alaptörvényben nem szereplő, abból nem levezethető eljárási alapelvek alkotmányos értéknek minősülnek. A Kúria túllépte a jogszabályok értelmezési tartományának alkotmányos kereteit. A panasz értelmében alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel, hogy a  Ve. 2.  § (1)  bekezdésében foglalt alapelvek alkalmazása megengedhető-e az Alaptörvényben foglalt jogok sommás értékelésen alapuló, érdemi érvelés nélkül történő korlátozása, vagyis törvényi alapelvekre hivatkozással indokolható-e bármely alapvető jog, a  jelen esetben az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdése korlátozása. [15] A panasz részletesen kifejti, hogy a Kúria végzésében hivatkozott 18/2008. (III. 12.) AB határozat nem alkalmazható, mert az  olyan esetre vonatkozott, amikor a  népszavazási kezdeményezők valódi szándék nélkül kezdeményeztek kérdés-hitelesítési eljárásokat. A  jelen esettel ez  nem hozható összefüggésbe, mert még a  Kúria sem állít többet, a panasz szerint azt is alaptalanul, hogy az indítványozó képviseletében eljáró személyek egy, a helyzettel tisztában lévő, aláírásgyűjtő ívet kitölteni nyilvánvalóan nem óhajtó személynek adtak megtévesztésre alkalmas tájékoztatást. A  rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme választási eljárásban csupán a  jogsértés elvont lehetőségének puszta felmerülése alapján nem állapítható meg. A Kúriának a felvételen elhangzottakat összefüggéseiben, előzményeiben kellett volna vizsgálnia. A  jelen eseten fogalmilag kizárt a  választók megtévesztése. A  Kúria sem állítja azt, hogy az  indítványozó bárkit megtévesztett volna, csak egy konkrét esetre hivatkozik, ott is csak a panasz szóhasználata szerint „potencialitásra” alapozottan teszi ezt. A  felvételen szereplő személyek nem törekedtek megtévesztésre. Mindezek miatt a Kúria a Ve.-ben szereplő alapelvnek kiterjesztő értelmezést adott, a panasz tartalma szerint a téves vagy ellentmondásos (de nem megtévesztő) tájékoztatást is a Ve. e szabályának hatálya alá vonta. [16] 3. A panasz értelmében a Kúria végzése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével is. [17] A Kúria a Ve.-ben foglalt követelményeken túlmenően további feltételeket állapított meg jogértelmezéssel, ezzel valójában jogalkotást végzett. A  jogalkalmazó nem írhatja felül a  jogszabály tartalmát, és nem mehet szembe az  Alkotmánybíróság határozatában foglaltakkal. A Ve. vonatkozásában az  Alkotmánybíróság már megállapította, hogy a  Kúria nem jogosult arra, hogy jogértelmezés formájában a  Ve.-t kiegészítse a  törvényben nem szereplő feltételek előírásával. [18] A tisztességes eljárás sérelmének másik aspektusa a panasz szerint, hogy a Kúria a megismételt eljárásában, majd a  második megismételt eljárásban sem kereste meg az  indítványozót a  jogszabályoknak megfelelő módon annak érdekében, hogy az  indítványozó nyilatkozatot tegyen. A  panasz szerint a  jelölő szervezetek a  jogszabályban előírt nyomtatványon adták meg azt az elektronikus levelezési címet, melyet a választási eljárás során a választási szervekkel kapcsolattartásra használnak (a jelen esetben ez  a  val asztas 2018 @ fid esz. hu). Tekintettel a  rövid határidőkre, ezt az  e-mail-címet az  indítványozó folyamatosan figyelemmel kíséri a  panasz szerint, ám a  Kúriától nem érkezett nyilatkozattételre felhívó megkeresés erre a címre. A panasz utal arra, hogy a Kúria másik eljárásában a megadott e-mail-címen keresztül hívta fel nyilatkozat megtételére (Kvk.I.37.640/2019/2.). A Kúria is meghatározott e-mail-címre fogad el beadványokat (ez a  va lasz tasi felul vizsgalat @ kuria. birosag. hu cím). A  Kúria a  felhívását nem a  bejelentett levelezési címre küldte meg és ezért csak formálisan teljesítette az  alkotmányos követelménynek minősülő, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 2. § (6) bekezdése szerinti kötelezettségét. [19] A Kúria a döntése meghozatala során a végzése indokolása szerint ugyanakkor értékelte azt, hogy az indítványozó kétszeri felhívás ellenére sem nyilatkozott, és ehhez azt a  jogkövetkezményt fűzte, hogy a  bizonyítékként elé tárt videofelvételnek az  adatvédelmi tájékoztató felmutatására vonatkozó részét figyelmen kívül hagyta, és úgy ítélte meg, hogy a  tájékoztató felmutatása tényéből nem volt megállapítható, hogy a  tájékoztató alkalmas volt-e „az aktivisták megtévesztő tájékoztatásának tisztázására, korrigálására”. A panasz szerint a nyilatkozattételre felhívás szabályszerűsége kétséges, melyből az  indítványozóra nézve hátrányos jogkövetkezmény származott, mivel nyilatkozata hiányában a Kúria kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelt a terhére. [20] 4. A panasz azzal is érvel, hogy önmagában az a  tény, hogy a Kúria mindhárom végzésében ragaszkodott az első végzésben foglaltakhoz, önmagában felveti a  tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. A Kúria harmadik végzése az  első kettőhöz nyúlt vissza, azok indokolása nagyfokú hasonlóságot mutat, azt a  meggyőződést alakítja ki a jogkövető polgárokban, hogy a Kúria az ügyben először a jogsértés megállapításról hozott döntést, és csak azután keresett hozzá jogi érveket, ezt követően törekedett csak az érdemi döntés alátámasztására. A Kúria jelen ügyben támadott végzése végén található megjegyzések, a  Kúria eljárása, és az  eltérő döntéseket tartalmazó végzések szövegazonossága összességében alappal veti fel a  panasz szerint a  pártatlanság hiányát is a  Kúria oldalán, ami a tisztességes eljárásához való jog sérelmét jelenti. II. [21] Az Alaptörvény érintett rendelkezései szerint: „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. […] XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az  ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a  jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el. […] (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” III. [22] 1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az  alkotmányjogi panasz befogadásáról. A  (2)  bekezdés szerint a  tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. §-ok szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. [23] Az indítványozó mint a választási kampányban a Kereszténydemokrata Néppárttal közös listát állító jelölő szervezet érintettnek minősül, mert a kúriai döntés közvetlen rendelkezést tartalmaz rá. [24] Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének határidejét a Ve. 233. §-a rögzíti. Eszerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az  Alkotmánybírósághoz. A  Ve. 10.  §-a szabályozza a  határidők számítását, mely szerint a Ve.-ben szabályozott határidők jogvesztők, a határidő annak utolsó napján 16 órakor jár le, és a 16 órát követően teljesített eljárási cselekményt a következő napon teljesítettnek kell tekintetni. [25] A döntést a  Kúria 2019. június 6-án közölte a  jelölő szervezetekkel telefaxon és – nem a  jelölő szervezetek által a választási eljárásban kapcsolattartásra megadott címre – elektronikus dokumentum formájában. Az elektronikus dokumentumként az alkotmányjogi panasz szerint 2019. június 9. napján a val asztasif elulvizs galat @kuria. birosag. hu címre küldött alkotmányjogi panaszt a Kúria 2019. június 11-i dátummal érkeztette. [26] Mivel a Ve. 10. §-a és 233. §-a alapján felmerült az indítvány elkésettsége, az Alkotmánybíróság 2019. június 11-én kelt végzésében nyilatkozattételre hívta fel a Kúriát az alkotmányjogi panasz benyújtásának körülményeit illetően. A Kúria 2019. június 13-i válasza szerint a panaszt 2019. június 8-án küldték meg a Kúriára, a megfelelő e-mail-címre. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az indítvány határidőben érkezettnek minősül. [27] 2. Az  Abtv. 29.  §-a szerint az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság a bírói döntés mellett figyelemmel volt a Kúria által alkalmazott jogszabályra is. [28] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában részletesen ismerteti a  választási szervek és a  Kúria döntéseinek körülményeit, amelyet az Alaptörvény számos rendelkezésébe ütközőnek tart. [29] Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy a  Ve. törvényi alapelveit (jóhiszemű, rendeltetésszerű joggyakorlás) értelmezéssel a  bíróság kiegészítheti-e oly módon, hogy abba beletartozik a  téves, vagy ellentmondásos tájékoztatás is megtévesztés nélkül, miként az  is, hogy a  Ve. alapelvét bíróság alaptörvényi jelentőségűvé minősítheti-e, illetve ezt követően összemérheti-e az Alaptörvényben biztosított alapjogokkal. [30] Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés továbbá, hogy a  Kúria korábban alaptörvény-ellenesség miatt megsemmisített határozatával lényegében azonos tényállás alapján, azonos rendelkező résszel meghozott újabb határozata összhangban van-e az Alaptörvénnyel? [31] Végül alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy a  kapcsolattartásra jogszabály előírásának megfelelően bejelentett cím helyett más címre küldött felhívás eleget tesz-e az  Abh1.-ben írt alkotmányos követelménynek, illetve ilyen esetben a nyilatkozattétel elmaradásához fűződhet-e jogkövetkezmény. [32] Az Alkotmánybíróság tanácsa az alkotmányjogi panaszt 2019. június 13-án befogadta. IV. [33] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [34] 1. Az  Alkotmánybíróság az  Abh1.-gyel megsemmisítette a  Kúria Kvk.II.37.706/2019/4. számú határozatát. A megsemmisített és a most vizsgált határozat csekély nyelvtani eltérés mellett lényegében ugyanúgy rendelkezik: a  Kúria ugyanazon eljáró tanácsa megváltoztatja az  NVB 56/2019. számú határozatát, valamint az  FVB 6/2019. (IV. 15.) számú határozatát, és megállapítja, hogy a  FIDESZ–KDNP 2019. április 8. napján megtévesztő tájékoztatásával megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját, vagyis a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. A két rendelkező rész azonos jogcímen azonos megállapítást tesz. [35] A két végzés rendelkező részének szintén azonos a  jogalapja: a  két tényállás között lényeges különbség nincs. A  korábbi végzés szerint: „az aktivisták a  videót készítő személy kérdésére pedig többször is azt állították, hogy az aláírásgyűjtő lapokon a FIDESZ–KDNP számára a 2019. május 26. napjára kitűzött európai parlamenti képviselők választására a  jelöltállításokhoz szükséges aláírásokat gyűjtik”. A  most vizsgált végzés pedig azt állapítja meg, hogy „A fenti helyszínen és körülmények között videót készítő személy kérdésére a  jelenlévő jelelő szervezeti aktivisták (húszezres aláírást gyűjtenek-e, az aláírással az európai parlamenti választásra lehet-e delegálni kérdésre) többször is azt állították, hogy az aláírásgyűjtő lapokon a FIDESZ–KDNP számára a 2019. május 26. napjára kitűzött európai parlamenti képviselők választására a  jelöltállításhoz szükséges aláírásokat gyűjtik. E  mellett elhangzott az a tájékoztatás is, hogy az aláírással Orbán Viktor migrációellenes programját lehet támogatni”. A különbség tehát mindössze annyi, hogy a  most vizsgált határozat már rögzíti az  aláírásgyűjtés tényleges céljára utaló tájékoztatás célját is. [36] Az újabb végzés további indokolása az  Abh1.-ben írtaknak megfelelően a  tényállást formálisan már a  véleménynyilvánítás szabadságának kontextusában vetette össze a  Ve. 2.  § (1)  bekezdés e)  pontjában írt alapelvvel. Ennek során a  tényállásban megállapítottakat úgy értékelte, hogy „a jelölő szervezet videofelvételén látható, aktivisták általi ellentmondásos kommunikációja megtévesztő, ezért sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét” (Indokolás [36]). Az indokolás kitér arra is, hogy a Kúria eljáró tanácsa ezt annak ellenére állapította meg, hogy „az aktivisták által használt aláírásgyűjtő ív nem volt azonos a hivatalos ajánlóívvel”, illetve „elhangzott a helyes tájékoztatás is” (Indokolás [37]). A Kúria végzése szerint „[a] Kúria értékelte azt is, hogy a  videofelvétel végén látható, többszöri kérésre átadott adatvédelmi tájékoztató pontos tartalma a  felvétel alapján nem kivehető, nem azonosítható, ugyanakkor a  FIDESZ–KDNP a  Kúria kétszeri felhívása ellenére az  ügyben nem tett nyilatkozatot. Ennek következtében a  Kúria nem ismerhette meg ennek a  tájékoztatónak a  tartalmát, így az sem volt az értékelés körébe vonható, hogy az adott adatvédelmi tájékoztató alkalmas volt-e az  aktivisták megtévesztő tájékoztatásának tisztázására, korrigálására. Ezért a  Kúria nem tudta a  jelölő szervezet javára értékelni ennek az  adatvédelmi tájékoztatónak a  felmutatását, mivel nem tudható, hogy az a „húszezres aláíráshoz” vagy a szimpátia aláíráshoz kapcsolódott, és kellő tájékoztatást nyújtott” (Indokolás [39]). [37] 2. Az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés d)  pontja szerint az  Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a  bírói döntésnek az  Alaptörvénnyel való összhangját. Ennek érdekében vizsgálja, hogy a  rendes bíróság döntésében alkalmazott jogértelmezés megfelel-e az  Alaptörvény 28.  cikkében megfogalmazott szabályoknak, vagyis hogy az  eljáró bíróság, jelen esetben a  Kúria tanácsa a  jogalkalmazás során a  jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az  Alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e, abból a  feltételezésből kiindulva, hogy a  jogszabályok a  józan észnek és a  közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az  Alaptörvénnyel való összhang megállapíthatósága érdekében az  Alkotmánybíróság értelmezi az  Alaptörvényt, mégpedig az  R)  cikk (3)  bekezdése figyelembevételével, az  alaptörvényi rendelkezések céljával, a  Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban. Az  Abtv. 39.  § (1)  bekezdése szerint, ha az  Abtv. eltérően nem rendelkezik, az  Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező. Az  Abtv. a  Kúria vonatkozásában ilyen eltérő rendelkezést nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz folytán hozott megsemmisítő határozata tehát a Kúriára nézve kötelező. Márpedig az Alkotmánybíróság megállapította már, hogy az  ellentmondásos tájékoztatás Ve. 2.  § (1)  bekezdés e)  pontjába ütközésének megállapítása nincs összhangban az Alaptörvénnyel. [38] A Kúria eljáró tanácsa azonos tényállás és azonos jogcím alapján a  megismételt eljárásban a  korábban megsemmisített végzésével azonos végzést hozott. Az  újabb végzése túllépte a  rendes bíróságok hatáskörét, önkényes, visszaélés a  bírói függetlenséggel, ezért megsértette az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot. [39] 3. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Kúria eljáró tanácsa Kvk.II.37.706/2019/4. számú végzésének jogértelmezése is önkényes. A rendelkező része ugyanis azon alapul, hogy a „megtévesztő” és az „ellentmondásos” fogalmakat egyrészt azonos tartalmúnak, másrészt egyaránt a  Ve. 2.  § (1)  bekezdés e)  pontjában foglalt tilalom hatálya alá tartozónak, és ezért az  ott megfogalmazott alapelvbe ütközőnek tekinti. Ez  az  értelmezés nincs összhangban az Alaptörvény IX. cikkével. [40] A „megtévesztő” és az  „ellentmondásos” magatartások azonosítása a  Ve. hivatkozott alapelvében írtakkal önmagában is a  szabály kiterjesztő értelmezése. A  jóhiszeműség és a  rendeltetésszerűség nem a  vizsgált személy vagy szervezet magatartására, hanem az  e  magatartáshoz vezető szubjektív viszonyulásra vonatkozik. A  Ve. szabályának éppen a  szubjektív elemek (alanyi oldal) figyelmen kívül hagyásával történt alkalmazása az  objektív magatartás megítélésére (tárgyi oldal) lényegében túllép az  értelmezés keretein, és ténylegesen új Ve. szabályként érvényesül a  végzésben. Arra pedig az  Alkotmánybíróság többször felhívta már a  Kúria – és ezen belül a végzést hozó tanács – figyelmét, hogy a Ve.-t nem egészítheti ki, mert a bírói függetlenség nem terjed ki a jogszabályok megváltoztatására. [41] Nem kevésbé aggályos a  két fogalom azonos tartalmúnak tekintése. A  megtévesztés fogalmának több jogág, így különösen a büntetőjog és a polgári jog dogmatikája kifinomult értelmezést adott. Ebből annyi a választási eljárások számára is mindenképpen irányadó, hogy a  megtévesztés szándékos, sőt kifejezetten célirányos magatartást feltételez (ezt nevezi a büntetőjog egyenes szándéknak). Az  ilyen célirányos magatartásnak ráadásul olyannak kell lennie, hogy a  megtévesztő jelleg más számára ne legyen nyilvánvalóan felismerhető. A  vizsgált esetben a  Kúria eljáró tanácsa által megállapított tényállás szerint erről szó nem lehet. Az  aktivisták magatartását, az  állítólagos „megtévesztést” a felvétel készítője felismerte, hiszen ezen alapult a kifogás maga. Csakhogy a Kúria eljáró tanácsa végzésének tényállása nem más számára nem felismerhető szándékos, sőt célirányos magatartást ír le. A  végzés tényállása szerint jól felismerhetően zavaros, a videofelvétel készítőjének kérdésében foglalt választ megerősítő, és az ennek ellentmondó, viszont a valós helyzetnek megfelelő helyes választ is tartalmazó magatartást ír le. [42] Ennek pedig azért van jelentősége, mert az ugyan nem zárható ki, hogy sajátos körülmények esetén a megtévesztő magatartás értelmezhető a Ve. alapelvében szereplő jóhiszeműség megsértéseként, de általános jelleggel ez nem jelenthető ki. Ha ugyanis minden választási kampány során elhangzó kijelenést, magatartást, kampányszöveget annak megtévesztő voltára hivatkozva össze kellene és lehetne vetni a  Ve. 2.  cikk (1)  bekezdés e)  pontjával, az a teljes kampánykommunikációt és ezáltal a politikai küzdelmet bírói kontroll alá helyezné. Ez pedig a kampányt formális jogalkalmazássá változtatná, ami sem nem észszerű, sem nem felelne meg a választási szabályok céljának. Ez az oka annak, hogy kampány során a véleménynyilvánítás szabadsága jóval szélesebb körű, mint más esetekben {1/2013. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [93]–[94]; 5/2015. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [23]–[24]}. [43] A megtévesztő magatartás törvényi tilalmának a  Ve. 2.  § (1)  bekezdés e)  pontjába ütközése tehát esetenként megállapítható lehet. Ennek szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy a Ve. szabályában szereplő jóhiszeműség hiánya, vagyis a  rosszhiszeműség bizonyítva legyen. A  jelen ügyben vizsgált végzés indokolása a  jó- vagy rosszhiszeműségre utaló bizonyítékra még csak nem is utal (miként a  rendeltetésszerűséget érintőre sem). Az ellentmondásos válaszok sem a szavak általánosan elfogadott jelentése, sem a  jogértelmezés szabályai szerint, sem a konkrét tényállás alapján bizonyosan nem tartoznak a Ve. által tiltott magatartások közé, mivel önmagukban, célzat nélkül nem sértik és nem is sérthetik a jóhiszeműség követelményét. [44] Figyelemmel arra, hogy a  Kúria eljáró tanácsa meg sem kísérelte az  ellentmondásos válaszok rosszhiszeműségét igazolni, az  adatvédelmi tájékoztatóra utaló felvételrészt pedig nem vonta értékelése körébe, értelmezése ebben a  vonatkozásban sem felel meg az  Alaptörvény 28.  cikkének, mivel azt feltételezi, hogy a Ve. 2.  cikk (1)  bekezdés e)  pontja nem észszerű célt szolgál. Választási eljárásban hosszadalmas bizonyítási eljárás nem folytatható le, a  bizonyítás a  kérelmezőt terheli, ezért a  kifogásában nem bizonyított (vagy ellentmondásos) tényeket nem lehet a  jelölő szervezet hátrányára értékelni. A  Ve. 212.  § (2)  bekezdés b)  pontja rögzíti, hogy a  benyújtott kifogásnak tartalmaznia kell a  jogszabálysértés bizonyítékait, ennek hiányában a  kifogást a  Ve. 215.  § c)  pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A  kifogás tárgyában a  választási szerv a Ve. 218.  § (1)  bekezdése alapján a  rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagyis további bizonyítékok felvételére nincs lehetőség. A  fellebbezés és a bírósági felülvizsgálat körében a Ve. 225. §-a kimondja, hogy új tények és bizonyítékok felhozhatók, azonban ezeket is a jogorvoslati kérelemmel egyszerre kell benyújtani. A bizonyítási kötelezettség tehát a kérelmezőre esik, és a  sikertelen bizonyítás következményei is őt terhelik. A  kérelmező a  felülvizsgálati kérelmében nem hozott fel új bizonyítékot. A  Kúria eljáró tanácsának jogértelmezése tehát az  Alkotmánybíróság korábbi határozatával való szembeszegüléstől függetlenül is önkényes, mert az  abból levont jogi következtetést a  korábbi végzéshez képest pontosított tényállás nem támasztja alá, sőt ezt a  következtetést éppen kizárja. A  Kúria eljáró tanácsának vizsgált végzése ezért megsértette az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságát. [45] Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a  Kúria Kpkf.IV.37.702/2019/2. számú végzése – amely a  Kúria Kvk.II.37.628/2019/4. számú végzésének megsemmisítését követő eljárást határozta meg – félreérthetetlenül azt az  iránymutatást adta az  új eljárásra, hogy a  Kúria végzése feleljen meg az  Abh2. indokolása [39] bekezdésének. Az  Abh2.-ben az  Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet a  Kúria eljáró tanácsa Kvk.II.37.628/2019/4. számú végzésének rendelkező részét illetően. A  végzést azért semmisítette meg, mert annak indokolása hiányos volt, nem indokolta meg a  rendelkező részben foglalt döntést. Ehelyett olyan hatást tulajdonított az  Abh1.-nek, amely abból közvetlenül nem következik: „[h]a pedig közvetve – a  bizonyítékok mérlegelése és az  Alaptörvénnyel összhangban álló jogértelmezés alapján ez  a  helyes döntés, márpedig ez  tűnik ki a  végzés rendelkező részéből, akkor azt a  Kúriának kell megindokolnia, hogy miért találta jogszerűnek az  FVB helybenhagyott határozatát.” A  Kúria Kpkf.IV.37.702/2019/2. számú végzése sem értelmezhető úgy, hogy az  Alaptörvény IX.  cikkével már megállapítottan össze nem egyeztethető döntést kellene a  jelen ügyben eljáró tanácsnak újra meghoznia. Az  eljáró tanács tehát nemcsak az  Alkotmánybíróság korábbi határozatával, hanem a Kúria iránymutatásával is önkényesen szembehelyezkedett. [46] 4. Az  Alkotmánybíróság az  Abh1.-ben alkotmányos követelményként állapította meg: a  Ve. 228.  § (2)  bekezdése értelmezésénél és alkalmazásánál az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a  Kúria előtt folyamatban lévő felülvizsgálati ügyben az  ellenérdekű fél számára a  nyilatkozattétel lehetőségét biztosítani kell. A  jelen ügyben vizsgált végzés [21] és [22] bekezdése szerint „a Kúria az  Abh1.-ben foglalt alkotmányos követelmény alapján biztosította a  jelölő szervezetek számára – a  megismételt eljárásban is – a  nyilatkozattételt. A  Kúria felhívására a  FIDESZ és a  KDNP sem a  jelen, sem a  megelőző eljárásban nem tett nyilatkozatot.” [47] A Ve. 135.  § (1)  bekezdése szerint a  bejelentett és a  nyilvántartásba vett jelölő szervezetek, jelöltek és listák közhiteles, elektronikus nyilvántartását – a 4. melléklet szerinti adattartalommal – a Nemzeti Választási Iroda vezeti. A  nyilvántartás változásait a  nyilvántartásba vevő vagy abból törlő választási bizottság mellett működő választási iroda vezeti át a nyilvántartáson. A 4. melléklet a jelölő szervezetek, jelöltek és listák nyilvántartásának adattartalmát határozza meg. Ennek értelmében a  jelölő szervezetek, jelöltek és listák nyilvántartása tartalmazza a  jelölő szervezetek meghatározott adatait, továbbá a  miniszter rendeletében meghatározott egyéb – személyes adatnak nem minősülő – adatokat. Az  Európai Parlament tagjainak 2019. évi választásán a  választási irodák hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtásának részletes szabályairól, a  választási eredmény országosan összesített adatai körének megállapításáról, valamint a választási eljárásban használandó nyomtatványokról, valamint egyes választási tárgyú rendeletek módosításáról szóló 3/2019. (II. 27.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 9. melléklete szerint a formanyomtatvány tartalmazza a jelölő szervezet, a párt e-mail-címe sort. [48] Az Alaptörvény 28.  cikkében megkövetelt vélelem szerint a  bíróságoknak a  jogértelmezés során azt kell feltételezniük, hogy a  jogszabályok előírásai a  józan észnek megfelelő célt szolgálnak. Jelen ügyben ez  azt a  feltételezést jelenti, hogy a  választási eljárásokban a  választási eljárásról szóló törvényt, a  Ve.-t alkalmazni kell. Ha tehát – különös tekintettel a  rendkívül rövid eljárási határidőkre – a  Ve. 48.  §-a egyszerűsített és egyértelmű kapcsolattartási módot ír elő, akkor azt az  eljárás minden szakaszában, így a  jogorvoslat során is alkalmazni kell. Jelen ügyben a  határozat közlésekor és az  eljárás során is kötelező volt az  IM rendelet 9.  melléklete szerinti e-mail-cím használata. Minden olyan értelmezés, ami a  Ve. 48.  §-ában írtakhoz képest más, kevésbé gyors kapcsolattartás alkalmazását engedné meg, a Ve. rendkívül rövid határidőire tekintettel ellentétes az  Alaptörvény 28. cikke által megkövetelt észszerűség követelményével. [49] Az iratok alapján megállapítható, hogy a  Kúria nem arra az  e-mail-címre küldött nyilatkozattételre felhívást, mint amit a  jelölő szervezet az  IM rendelet alapján megadott. Tekintettel a  rövid határidőkre, ez  eredményezte azt, hogy a  jelölő szervezet számára a  nyilatkozattétel lehetőségét – amint erre az  indítvány utal – ténylegesen nem biztosította. Az  Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a  Kúria eljáró tanácsának mulasztása ellentétben áll az Abh1.-ben kifejtett alkotmányos követelménnyel, és megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. [50] 5. A  leírtakra tekintettel az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Kúria eljáró tanácsának Kvk.II.37.706/2019/4. számú végzése megsértette az Alaptörvény IX. és XXVIII. cikkeit, ezért a végzést megsemmisítette. Az alkotmányjogi panasszal támadott végzés megsemmisítése következtében az  Alkotmánybíróság a  további indítványelemeket nem vizsgálta, így azt a körülményt sem, hogy az eljárás körülményei alapján megállapítható lehet-e a Kúria eljáró tanácsának elfogultsága. [51] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor emlékezteti a  Kúria eljáró tanácsát az  Abh2.-ben írtakra: „»[a] jogszabályokat a  bíróságok értelmezik, az  Alkotmánybíróság; csak az  értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki« {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}, illetve »[a] tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a  jogszabályok értelmezése a  bíróságok, ezen belül is elsősorban a  Kúria, nem pedig az  Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés« {3092/2019. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [13]}. […] [a]z alkotmányjogi panasz-eljárásban az  Alkotmánybíróság nem hoz döntést az  előtte fekvő ügy érdemében, nem a rendes bírósághoz intézett kérelmet (más eljárásokban keresetet, vádat stb.) bírálja el” (Indokolás [32]). „Az Alkotmánybíróság által meghatározott kereteken belül a konkrét ügyre vonatkozó érdemi döntést ezt követően a rendes bíróságnak, jelen esetben a Kúriának kell meghoznia” (Indokolás [33]). [52] A konkrét ügyre vonatkoztatva ez  azt jelenti, hogy a  Kúria eljáró tanácsa azonos tényállás, azonos jogcím alapján a  megismételt eljárásban a  korábban megsemmisített végzésével azonos végzést nem hozhat. Továbbra is a  Kúria feladata tehát az  ügy eldöntése és ennek megindokolása az  Alkotmánybíróság által meghatározott alkotmányos keretek között. Az  indokolás, miként a  döntés is, a  Kúria sajátja, ezért a  rendelkező részben foglalt döntés nem indokolható az  Alkotmánybíróság határozatára hivatkozással. Az  Alaptörvénnyel összhangban álló döntés meghozatala és ennek megindokolása a  Kúria eljáró tanácsának hatáskörén alapuló kötelessége, amit az  Alkotmánybíróság nem vehet át tőle. Mindaddig azonban, amíg az  érdemi döntés nem áll összhangban az  Alaptörvénnyel, az  Alkotmánybíróság – megfelelő indítvány esetén – szintén hatáskörén alapuló kötelessége folytán nem tekinthet el annak megsemmisítésétől. [53] Az Alkotmánybíróság felhívja a  Kúria figyelmét arra is, hogy megsemmisített végzésében az  Alaptörvény hatálybalépése előtti alkotmánybírósági határozatokra hivatkozott. Ezek azonban az  Alaptörvény negyedik módosítása 19. cikk (2) bekezdése szerint hatályukat veszítették. A rendelkezés az S) cikk előírásának megfelelően beépült az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezéseinek 5. pontjába. Ebből következően egyetlen állami intézmény, így a  rendes bíróságok egységes joggyakorlatáért felelős Kúria sem hivatkozhat automatikusan 2012. január 1-je előtti alkotmánybírósági határozatra. Ez  alól csak azok az  esetek jelentenek kivételt, amikor az  Alkotmánybíróság a korábbi határozatot megerősítette. Utóbbi esetben viszont nem az eredeti, hanem a korábbi alkotmánybírósági határozatot az  Alaptörvény szövegére és értelmezési előírásaira is figyelemmel levő megerősítő határozatra kell hivatkozni. Természetesen a  rendes bíróságok előtt is nyitva áll a  lehetőség arra, hogy az  Alaptörvény R)  cikk (3)  bekezdésében írtak alapján megvizsgálják, hogy egy korábbi alkotmánybíróság határozat alkalmazható-e az Alaptörvény kontextusában. Megfelelő indítvány esetén azonban az Alkotmánybíróság ezt is felülbírálhatja. Jelen esetben a Kúria ilyen értelmezésének hiányában a felülbírálat fel sem merült. [54] 6. A határozat közzététele a Magyar Közlönyben az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondatán alapul. Budapest, 2019. június 18. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke