Obsah (6)

Art. 35Art. 6Art. 131Art. 100Art. 14Art. 141

9/2013. (III. 6.) AB határozata

adózás rendjéről szóló 2003. XCII. törvény egyes rendelkezéseire vonatkozó alkotmányos követelmény megállapításáról és bírói kezdeményezés elutasításáról.

Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő 1.

Alkotmánybíróság megállapítja:

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény
2. §

Alaptörvény B) cikk

adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személy a gazdasági társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban gyakorolhassa

adózót megillető

on jogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a helytállási kötelezettségét érintő adótartozás jogalapját és összegszerűségét vitathassa. 2.

1. pontban meghatározott alkotmányos követelményt a Debreceni Törvényszék előtt 9.K.30.175/
2. és 9.K.30.216/
3. számon folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. 3.

Alkotmánybíróság

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény
2. §

Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] 1. A Debreceni Törvényszék (

indítvány benyújtásakor: Hajdú-Bihar Megyei Bíróság) bírája

előtte 9.K.30.175/

1. és 9.K.30.216/
2. számon folyamatban levő ügyekben

Alkotmánybíróságról szóló

1. évi XXXII. törvény
2. §

eljárás felfüggesztése mellett egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett

Alkotmánybíróságnál.

indítványozó

Alkotmánybírósághoz 2007. szeptember 3-án érkezett indítványaiban

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
2. §

t kérte, hogy ez a rendelkezés

indítványozó bíróság előtt 9.K.30.175/

1. és 9.K.30.216/
2. szám alatt folyamatban levő ügyekben ne legyen alkalmazható. [2]
3. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló egyik perben (a 9.K.30.175/
4. számú ügyben) irányadó tényállás szerint a felperest

elsőfokú adóhatóság által hozott – majd a fellebbezés folytán eljárt másodfokú adóhatóság által helybenhagyott – határozat 4 059 000 Ft adótartozás megfizetésére kötelezte. A felperes magánszemély kötelezésére

ért került sor, mert

1. december 20-tól
2. október 31-ig egy olyan betéti társaság beltagja volt, amellyel szemben – a felszámolási eljárás időszaka alatt lefolytatott,

1998-tól 2003-ig tartó időszakot érintő – adóellenőrzés eredményeként megállapított adótartozás behajthatatlan volt.

adóhatóság megállapította, hogy a betéti társaságnak, amelynek felszámolását a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság

1. január 2-án rendelte el, a megszüntetés és a cégjegyzékből történő törlés időpontjában,
2. szeptember 27-én felosztható vagyona nem volt, a fenti összegű adótartozás pedig a felperes tagsági jogviszonyának fennállása alatt keletkezett. A felszámolási eljárás idején végzett adóellenőrzés során –

Art. akkor hatályos 14. §

ügyfél státuszból eredő jogok nem illették meg.

első- és másodfokú adóhatóság határozatának indokolása szerint, mivel a betéti társaság tartozása végrehajtható okiraton (határozaton) alapult és

a felszámolási eljárás alatt nem térült meg, a felperes tagsági jogviszonya alatt keletkezett tartozásért –

Art. 35. §

alperes (a másodfokú adóhatóság) határozatát

első fokon eljárt adóhatóság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte, továbbá

elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

elsőfokú bíróság álláspontja szerint „méltánytalan és jogellenes helyzetet teremtene

, ha a felperes soha, semmilyen fórum előtt nem vitathatná

egyébként jogalapjában valóban őt terhelő kötelezettség összegszerűségét

erre vonatkozó hatósági megállapításokat semmikor sem tehetné vitássá.” Ítéletében megállapította, hogy a betéti társaság volt beltagja

eljárás során úgy gyakorolhatja

adózót

Art. szerint megillető jogokat, hogy a konkrét esetben a betéti társaság terhére általános forgalmi adónemben megállapított adókülönbözetet, annak összegszerűségét vitathatja.

alperesi felülvizsgálati kérelem alapján meghozott kúriai végzés – új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezéssel – hatályon kívül helyezte

elsőfokú bíróság ítéletét. A kúriai jogértelmezés szerint

ügyre vonatkozó anyagi és eljárási szabályok nem biztosítják

Art. 6. §

adó megfizetésére kötelezett személynek

t a jogot, hogy

adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, vagy

adózóval szemben hozott jogerős határozatot utóbb vitássá tegye. A mögöttes felelőst is megilletik

adózó számára biztosított egyes jogok [hivatkozhat

Art. 35. §

elévülésre, a követelés behajthatatlanságára, a mögöttes felelősség hiányára, vitathatja annak tartalmát, terjedelmét], de ezek nem terjednek ki

adótartozás jogcímének és összegszerűségének a megkérdőjelezésére. [3]

új eljárás során – felperesi indítvány alapján – előterjesztett egyedi normakontroll kérelmében

indítványozó a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló

1. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány)
2. §

Art. 35. §

Alkotmány hivatkozott rendelkezésével, ha

lehetővé tenné, hogy

adó megfizetésére kötelezett személy a vele szembeni eljárás során vitathassa

adótartozás összegszerűségét. Rámutatott arra is, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdasági társaságot képviselő felszámolónak nem fűződik jogi érdeke ahhoz, hogy

adóellenőrzés megállapításait cáfolja. [4]

1. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló másik perben (a 9.K.30.216/
2. számú ügyben) irányadó tényállás szerint a felperest

elsőfokú adóhatóság által hozott – majd a fellebbezés folytán eljárt másodfokú adóhatóság által helybenhagyott – határozat 16 933 531 Ft adótartozás megfizetésére kötelezte. A felperes magánszemély kötelezésére ebben

esetben is

ért került sor, mert (

1. január 27-től
2. október 29-ig) egy olyan, szintén a felszámolási eljárást követően a cégbíróság által a cégjegyzékből törölt – betéti társaság beltagja volt, amellyel szemben – ugyancsak a felszámolási eljárás időszaka alatt lefolytatott – adóellenőrzés eredményeként megállapított adótartozás behajthatatlan volt. A felperes ebben

ügyben is a tagsági jogviszonya alatt keletkezett tartozásért –

Art. 35. §

indítványozó – hivatkozva a fent ismertetett kúriai értelmezési gyakorlatra – a másik ügyben előterjesztett egyedi normakontroll kérelmében foglaltakkal megegyezően

Alkotmány 57. §

ügyben is

álláspontja, hogy

Art. 35. §

Alkotmány hivatkozott rendelkezésével, ha

lehetővé tenné, hogy

adó megfizetésére kötelezett személy a vele szembeni eljárás során vitathassa

adótartozás összegszerűségét. [6] 4.

indítványozó indítványaiban

Alkotmány rendelkezésére hivatkozott,

onban

1. december 31-én hatályát vesztette, és helyébe
2. január 1-jei hatállyal Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) lépett.

Alkotmánybíróság

Alkotmánybíróságról szóló

1. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
2. §-ára és
3. §

indítványozót, hogy egészítse ki indítványait

zal, hogy a bírói kezdeményezésekkel érintett jogszabály

Alaptörvény mely rendelkezéseit sérti és miért. [7] 5.

indítvány-kiegészítési felhívásokra adott

onos tartalmú válaszaiban

eljárás kezdeményezője kifejtette, hogy –

eredeti indítványában kifejtett indokok miatt –

Art. 35. §

olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti”. [8] 6.

indítványozó bíró

Art. támadott rendelkezésével összefüggésben

alkalmazási tilalom kimondását nem kezdeményezte, de

Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatának megfelelően úgy értelmezte, hogy a bírói kezdeményezés magában foglalja

alkalmazási tilalom kimondása iránti kérelmet is {21/

1. (VI. 2.) AB határozat, ABH 2005, 239, 242.; 36/
2. (IX. 7.) AB határozat, ABH 2006, 473.; 3301/
3. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás [7]}. [9]
4. A tartalmilag (és szinte teljes egészében szövegszerűen is) egymással megegyező bírói kezdeményezéseket –

ok tárgyi összefüggése folytán –

Alkotmánybíróság

Abtv. 58. §

Alkotmánybíróság Ügyrendjének 32. §

Alkotmánybíróság

eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: [11] 1.

Alaptörvény érintett rendelkezései: „B) cikk

olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” [12] 2.

Art. vonatkozó szabályai: „6. §

adó megfizetésére kötelezett személy [35. §

adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint

adózót megillető jogokat.” „35. §

adózó

esedékes adót nem fizette meg és

t tőle nem lehet behajtani,

adó megfizetésére határozattal kötelezhető: […] f) a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá

a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel,”. „100. §

adózónak joga van

ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni,

okra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átadását, kézbesítését követő 15 napon belül észrevételt tenni.” „136. §

adózó

ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezés joga megilleti

t is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.” „143. §

adóhatóság másodfokú jogerős határozatát – a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott, illetőleg

elsőfokú határozat megsemmisítését elrendelő határozat kivételével – a bíróság

adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges,

adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.

adóhatóság másodfokú végzésével szemben nincs helye bírósági felülvizsgálatnak.” III. [13]

indítványok

alábbiak szerint nem megalapozottak. [14] 1.

Alkotmánybíróság elsőként

t vizsgálta, hogy a bírói kezdeményezések nem „ítélt dologra” irányulnak-e.

Abtv. 31. §

alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról

Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint

onos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye

alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, valamint bírói kezdeményezés alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló vizsgálatának. [15]

Alkotmánybíróság a 2/2013. (I. 23.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta

örökösök mögöttes felelősségi kötelezettségéről szóló,

Art. 35. §

Art.-be foglalt,

adó megfizetésére vonatkozó egyik rendelkezésnek a jogorvoslathoz való jog szempontjából történő felülvizsgálatát kérik, de

indítványok a mögöttes felelősségi konstrukció egy másik elemére, a gazdasági társaságok adótartozásáért helyt állni köteles tag felelősségét szabályozó normára vonatkoznak. Ebből következően

Alkotmánybíróság

ügyben nem állapított meg „ítélt dolgot”, ugyanakkor irányadónak tekintette

Abh.-ba foglalt megállapításokat. [16] 2.

Abh. rendelkező részének

1. pontja előírta, hogy „[a]z adózás rendjéről szóló
2. évi XCII. törvény
3. §

Alaptörvény B) cikk

adó megfizetésére örökösként kötelezett személy a vele szemben indult eljárásban hozott külön határozat ellen jogorvoslattal élhessen, és ennek keretében vitathassa

Art. 35. §

adótartozásért fennálló mögöttes örökösi felelősség vizsgálata körében

Abh. foglalkozott a jogorvoslathoz való jog – jelen ügyben is releváns – terjedelmével (korlátozottságával).

Abh.-ban elbírált alkotmányjogi panasz benyújtói is – többek között –

t sérelmezték, hogy

alapkötelezettség jogalapját és összegszerűségét nem tudják vitatni

adóhatósági és

t követő bírósági eljárásban (csak

örökösi mivoltukat és a fizetési kötelezettségük arányát vitathatják). [18] A kúriai jogértelmezési gyakorlatot magába foglaló vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott a testület, hogy

Art. 35

. §-ára alapozott eljárásokban a vonatkozó szabályok szerint valóban csak egy korlátozott terjedelmű jogorvoslati lehetőség nyílik meg, mert ez a szabály feltételezi, hogy

eredeti kötelezettel szemben lefolytattak egy olyan közigazgatási vagy közigazgatási és bírósági eljárást, amelyben

eljárás során mindvégig vitatható volt a kötelezettség jogcíme és összegszerűsége is.

Alkotmánybíróság szerint

Art. mögöttes felelősségi konstrukciója két feltétel együttes teljesülése esetén áll összhangban

Alaptörvénybe foglalt jogorvoslathoz való joggal. Egyrészt a szabályozás olyan megfizetésre kötelezést tehet lehetővé, amely eredetileg nem a megfizetésre kötelezettekkel szemben keletkezett, de a kapcsolatuk jellegéből adódóan megfizetésre kötelezésüknek ésszerű indoka van, másrészt a kötelezés előfeltétele jogerős közigazgatási vagy bírói döntés, amely olyan eljárásban keletkezett, ahol

eredetileg kötelezett személy élt vagy élhetett volna jogorvoslati jogával. {Indokolás [42]}. [19]

Alkotmánybíróság megállapította

t is, hogy

Abh. tárgyául szolgáló alkotmányjogi panaszra okot adó eljárásban ilyen,

eredetileg kötelezett személy alapkötelezettségét megállapító hatósági határozat vagy bírói döntés nem született, ezért

Art. 35. §

indítványozók jogsérelme nem következne be, mivel

Art. 35. §

ezt megelőző közigazgatási vagy peres eljárás eredményeként keletkezett jogerős és végrehajtható hatósági vagy bírói döntés – nem látta megalapozottnak a támadott normák, köztük

Art. 35. §

onban erre a helyzetre egy törvényes, és

Alaptörvénynek is megfelelő megoldás. „

Art. 131. §

ilyen tényállások megoldását teszik lehetővé oly módon, hogy

ok

örökösök, akik olyan hagyatékot örökölnek, amelynek része olyan adótartozás is, amelyet jogerősen nem lehetett megállapítani

adózó halála miatt, vagyis

adózó örökhagyó adófizetési kötelezettsége és ennek terjedelme érdemben nem lett elbírálva, ne gazdagodjanak indokolatlanul emiatt.

adózó halála esetén, tehát ha

adókötelezettség

adózó halála miatt szűnik meg,

adóhatóság

örököst soron kívüli eljárásban, külön határozattal kötelezi a tartozás megfizetésére. A határozattal szemben

örökösök teljes körű és valódi jogorvoslattal élhetnek

eljárás közigazgatási szakaszában és a másodfokon hozott közigazgatási döntést keresettel támadhatják a bíróság előtt.” {Indokolás [50]}. [20] 3. A fent kifejtettek alapján a bírói kezdeményezések annak vizsgálat teszik szükségessé, hogy

Art. 35. §

eredetileg kötelezett személy élt vagy élhetett volna

adótartozás jogalapjának és összegszerűségének vitatására is kiterjedő jogorvoslati jogával.

alkotmányossági kérdés megválaszolásakor

Alkotmánybíróság először

Art. 35. §

t vizsgálta meg

Alkotmánybíróság, hogy a jogorvoslathoz való jog gyakorlása szempontjából eredetileg kötelezett személynek minősül-e

adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személy a gazdasági társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban (III. 6–

1. pontok). [21]
2. A mögöttes felelősség egy másik személy valamely vagyoni kötelezettségének a teljesítéséért való másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség. A mögöttes felelősség mindig feltételez egy elsődlegesen felelős személyt (

Abh. terminológiájában: eredetileg kötelezett személyt) is. Ilyen esetben két különböző jogállású kötelezettről: a főkötelezettről és a járulékos kötelezettről van szó. Létrejöttét tekintve a mögöttes felelősség alapulhat szerződésen, vagyis a helytállási kötelezettség elvállalásán (például szerződéses sortartó kezesség) és alapulhat törvény rendelkezésén is. Amikor a jogalkotó mögöttes felelősséget kíván megállapítani, ezt nem csak a kezesség jogintézményének

alkalmazásával teheti, hanem sui generis módon is. Erre példa a jogosulatlan autópálya használatért fizetendő pótdíjfizetési kötelezettség (lásd például a 617/B/

1. AB határozatot, ABH 2008, 2277, 2284.) vagy a társasági jogban a közkereseti és betéti társaság tagjainak mögöttes felelőssége. Ez – a jelen ügyben releváns – mögöttes felelősségi konstrukció a gazdasági társaság vagyona által nem fedezett tartozásokért való felelősséget jelenti, amelyet a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságoknál, vagyis a közkereseti társaság és a betéti társaság esetében a gazdasági társaságokról szóló
2. évi IV. törvény
3. §

okért a tagsági jogviszonya alatt keletkezett tartozásokért felel, amelyeket a gazdasági társaság vagyona nem fedez, és amelyeket a felszámolási eljárásban szabályszerűen bejelentettek, de igazolhatóan nem térültek meg. [22] 5. A támadott norma kúriai értelmezési gyakorlatának vizsgálata alapján a következő állapítható meg. A támadott norma rendesbírósági értelmezése kielégíti

Abh.

on követelményét, miszerint

Art. 35. §

ezt megelőző közigazgatási vagy peres eljárás eredményeként keletkezett, jogerős és végrehajtható hatósági vagy bírói döntés {Abh., Indokolás [39]}. Ez

Art. 35. §

adózó gazdasági társaság vonatkozásában behajthatatlan adótartozást megállapító jogerős döntést feltételez. [23] Egységes

értelmezési gyakorlat abban, hogy a pénzügyi jogviszonyra és ebből eredő jogviták elbírálására vonatkozó anyagi és eljárási szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy

adó megfizetésére kötelezett személy

adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, vagy

adózóval szemben hozott jogerős határozatot utóbb vitássá tehesse.

adófizetésre kötelezettel szemben

adófizetésre kötelező határozat meghozatala nem vezethet arra, hogy újra megnyíljanak

ok a jogvédelmi eszközök, amelyeket

adózó a közte és

adóhatóság közötti jogvitában korábban már érvényesített, vagy amelyekkel bármely okból nem élt. [24]

Art. adózót meghatározó 6. §-ában a

onban gyakorolhatja a törvény szerint

adózót megillető jogokat.

adó megfizetésére kötelezett igénybe veheti a jogorvoslati eszközöket, és ennek keretében vitathatja a kötelezését is, de a vele szemben hozott határozat ellen irányuló fellebbezés, felügyeleti intézkedés iránti kérelem vagy kereset benyújtása során már nem vitathatja

adóhatóság által

adózó terhére jogerősen előírt tartozás jogcímét, a végrehajtható okirat szerinti összegszerűségét. (v. ö. EBH [25]

adó megfizetéséért helytállási kötelezettséggel rendelkező gazdasági társasági tag

őt megillető jogorvoslati eljárás keretében tehát nem vitathatja

adózó gazdasági társaság terhére jogerősen előírt adókülönbözet jogszerűségét (jogalapját és összegszerűségét), mint ahogy nem gyakorolhatja

adózót megillető önellenőrzési, beszámítási jogot sem. A kizárólag

Art.-n alapuló bírói magyarázat alapján e jogokkal, továbbá

Art. 100. §

adózót megillető jogosultságokkal (iratbetekintés, felvilágosítás-kérés, észrevétel és bizonyítási indítvány tétele)

ért nem élhet

adó megfizetésére kötelezett személy, mint

adózó, mivel vonatkozásában

adóigazgatási eljárás első szakaszának minősülő ellenőrzési eljárás hiányzik. A mögöttes felelős csak

Art. 35. §

elévülésre, a követelés behajthatatlanságára, a mögöttes felelősség hiányára, továbbá vitathatja annak tartalmát, terjedelmét. [26]

1. A 22/
2. (V. 11.) AB határozat szerint: „[a]z előző Alkotmányon alapuló alkotmánybírósági döntésekben kifejtett elvi jelentőségű megállapítások értelemszerűen irányadók

Alaptörvényt értelmező alkotmánybírósági döntésekben is. Ez

onban nem jelenti

előző Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtettek vizsgálódás nélküli, mechanikus átvételét, hanem

előző Alkotmány és

Alaptörvény megfelelő szabályainak összevetését és gondos mérlegelést kíván. Ha

összevetésnek

eredménye, hogy

alkotmányjogi szabályozás változatlan vagy jelentős mértékben hasonló,

átvételnek nincs akadálya. Másrészt

előző Alkotmány és

Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén éppen nem a korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek átvételét, hanem

ok figyelmen kívül hagyását kell indokolni.” {22/2012. (V. 11.) AB határozat, Indokolás [41]}. Mivel

Alkotmány 57. §

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság – a támadott szabálynak

Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatakor – a jelen határozat alapjaként elfogadta a korábbi gyakorlatában tett megállapításokat. Ennek megfelelően a jelen ügyben is irányadó

Alaptörvény indítványozó által felhívott rendelkezésének autonóm értelmezési követelménye, amely szerint

Alkotmánybíróságot valamely alaptörvényi fogalom értelmezése során nem kötik a jogági fogalom-meghatározások vagy

adott fogalomhoz tapadó,

t értelmező rendesbírósági gyakorlat sem. [27] 7.

Alkotmányhoz hasonlóan

Alaptörvény is valamely személy jogát, jogos érdekét érintő bírósági, hatósági és más közigazgatási döntések ellen teszi lehetővé a jogorvoslatot.

Alkotmánybíróság értelmezésében a jogorvoslathoz való jog nem terjed ki a nem állami, például a munkáltatói (1129/B/

1. AB határozat, ABH 1993, 604, 605.) vagy a tulajdonosi (1534/B/
2. AB határozat, ABH 1991, 602, 603.) döntésekre, és nem terjed ki

állami, de nem hatósági, így a katonai elöljárói [485/D/

1. AB határozat, ABH 1992, 611, 613.; 578/B/
2. AB határozat, ABH 1993, 590, 591.; 57/
3. (X. 25.) AB határozat, ABH 1993, 349, 351.] döntésekre sem.

t, hogy valamely állami vagy nem állami szerv döntése hatóságinak minősül-e a jogorvoslathoz való jog szempontjából, csak a konkrét szabályozási környezetre tekintettel lehet eldönteni [37/2005. (X. 5.) AB határozat, ABH 2005, 413, 424.]. [28] A jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma a jogalkotótól

t követeli meg, hogy a hatóságok érdemi, ügydöntő határozatai tekintetében tegye lehetővé a valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109.].

Alkotmánybíróság szerint a jogorvoslat biztosításának követelménye

érdemi határozatokra vonatkozik. Annak vizsgálata során, hogy mely döntés minősül ilyennek, a döntés tárgya és a személyre gyakorolt hatása a meghatározó, vagyis

, hogy

érintett helyzetét, jogait a döntés lényegesen befolyásolta-e [részletesen például 1636/D/

1. AB határozat, ABH 1992, 515, 516.; 5/
2. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 4/
3. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 74.; 46/
4. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488, 502.].

az [a]z alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz való alapvető jog szempontjából valamely döntés érdemi, ügydöntő volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása által meghatározott [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109.]. Így alkotmányjogi értelemben, a jogorvoslathoz való jog alapjog gyakorlásakor érdemi határozatnak minősülhetnek kivételesen nem ügydöntő határozatok is [legutóbb összefoglalóan a 114/2010 (VI. 30.) AB határozatban, ABH 2010, 579, 585–586.] Abban is egyértelmű a gyakorlat, hogy a jogorvoslathoz való jogból mint alapjogból

adott hatósági, illetve bírósági döntés ellen biztosított rendes jogorvoslati eszközök igénybevétele következik (1319/B/

1. AB határozat, ABH 1994, 690, 691.). [29]
2. A fentiek alapján arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy a gazdasági társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban,

adózó gazdasági társaság adótartozása tárgyában hozott döntés lehet-e olyan,

adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személy jogát vagy jogos érdekét érintő érdemi határozat, amely ellen a jogorvoslathoz való jogot biztosítani kell. [30] Szemben

Abh.-val elbírált esettel a támadott norma szerinti ügyekben

eredetileg kötelezett személye már

alapkötelezettség (adótartozás) keletkezésekor is kettős, mivel annak teljesítéséért (megfizetéséért) a gazdasági társaság mögöttes felelősként helytállni köteles tagja vagyonával mindazokért a tagsági jogviszonya alatt keletkezett tartozásokért felel, amelyeket a gazdasági társaság vagyona nem fedez. További lényeges különbség, hogy

Art. 14. §

eredeti kötelezettnek nem minősülő felszámoló gyakorolja

adózót (

érintett gazdasági társaságot) megillető jogokat. Ennek keretében kell értékelni

t is, hogy eltérően

Abh.-ban elbírált esettől, amikor

örökhagyó

alapeljárásban

Alaptörvény II. cikkébe foglalt emberi méltósághoz való jog részét képező önrendelkezési jog, valamint a jogorvoslathoz való jog alapján eldönthette, vitatja-e, és ha igen, milyen mértékben

őt érintő kötelezettséget, addig a felszámoló a felszámolási eljárás során a mögöttes helytállásra kötelezett személlyel szemben gyakran ellenérdekű pozíciót foglal el. Különösen így van ez

okban a gyakori esetekben, amikor a felszámoló úgy ítéli meg, hogy

adós gazdasági társaság vagyona még a felszámolási költségek fedezetére sem lesz elegendő, ezért a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 63/B. §-a szerinti egyszerűsített felszámolási eljárást kezdeményez. [31] Bár a felszámoló jogosult

adótartozás megállapításáról szóló közigazgatási határozat ellen fellebbezni, illetve annak bírósági felülvizsgálatát kérni, ha

onban úgy véli, hogy a követelések behajthatatlanok és saját díjkövetelésének a megtérülése sem biztosított,

ilyen eljárások indítása és lefolytatása nem áll érdekében – szemben a mögöttes kötelezettel. A felszámoló feladata a hitelezők, köztük

adóhatóság jogos követeléseinek minél nagyobb arányú kielégítése. A hitelezői igények forrása a gazdasági társaság vagyona, illetve a gazdasági társaság tartozásaiért korlátlanul felelős tag vagyona. A felszámoló szempontjából gyakorlatilag mindegy, hogy a követelések milyen forrásból térülnek meg: a bírói kezdeményezések alapjául szolgáló pereket megelőző adóhatósági eljárásokban a gazdasági társaságokat adótartozás megfizetésére kötelező határozatok – fellebbezés hiányában – már első fokon jogerőre emelkedtek, és annak a körülménynek, hogy a felszámoló milyen okból nem élt a jogorvoslati eszközökkel, a fent ismertetett kúriai gyakorlat szerint sincs jelentősége. [32] Ezekben

esetekben a mögöttes felelősséget

váltja ki (

által válik érvényesíthetővé), a gazdasági társaság helytállni köteles tagja pedig

által válik eredetileg kötelezetté, hogy a gazdasági társaság felszámolása alatt végzett adóellenőrzés eredményeként hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott jogerős hatósági vagy bírósági határozat olyan adótartozást állapít meg, amely a gazdasági társaság helytállni köteles tagja tagsági jogviszonya alatt jött létre és behajthatatlan a gazdasági társaság vagyonából. Mivel a mögöttes felelősség beállta a gazdasági társaság helytállni köteles tagjának vagyoni viszonyaira jelentős hatással van,

Alaptörvény XIII. cikk

Alaptörvény XXVIII. cikk

eljárásokban a mögöttes felelős is

Art. 6. §

okat a jogokat, amelyek lehetővé teszik

adótartozás jogalapjának és összegszerűségének vitatását. [33] 9.

Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a törvényhozó

egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló

1. évi LXXXI. törvény
2. §-ával új rendelkezést iktatott

Art. felügyeleti intézkedésről szóló rendelkezései közé.

Art. 141/A. §

a személy is, akit [amelyet]

adóhatóság a felszámolással megszűnt adózó adótartozásának megfizetésére kötelezett.” Mivel a felügyeleti intézkedés iránti kérelem benyújtásának értelemszerű előfeltétele a felszámolással megszűnt gazdasági társaság adótartozásának megállapításáról szóló határozatról való tudomásszerzés, ezért

Art. 141/A §

adóhatóság számára előírja, hogy – a 35. §

adó megfizetésére kötelezettel közölje a felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott első- illetőleg másodfokú határozatot, valamint

utólagos adóellenőrzés megállapításairól felvett jegyzőkönyvet. [34]

Alkotmánybíróság megítélése szerint

Alaptörvény XXVIII. cikk

Art. 141/A.

§-a szerinti felügyeleti intézkedés csak feltételes és korlátozott jogvédelmi eszköz

adó megfizetésére kötelezett mögöttes felelős személy számára. A jogorvoslathoz való jog alanyi jogi karakteréből következően

alapjog jogosultjának elhatározásán múlik, hogy

Alaptörvényből következő jogorvoslati eszközt igénybe veszi-e, és ha igen, milyen mértékben. Ezzel szemben

Art. egyes esetekben kizárja, illetve a felügyeleti intézkedésre jogosult mérlegelésére bízza

eljárás lefolytatását.

Art. 141. §

ügyben eljárt adóhatóság döntését a bíróság már felülvizsgálta, illetve a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasíthatja, ha a bírósági felülvizsgálatot

adózó kezdeményezte. Mivel ezekben a hatósági, illetve bírósági eljárásokban nem járhat el ügyfélként, illetve félként a mögöttes felelős személy, így ezekben

esetekben a helytállási kötelezettségét kiváltó határozatokkal szemben semmilyen jogvédelmi eszközt nem vehet igénybe. Ezen túlmenően a felügyeleti intézkedés nem

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság már a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatában megállapította, hogy „[h]a a vizsgált jogszabálynak van [egy vagy több] olyan értelmezése, amely

alkotmányos követelményeknek megfelel,

Alkotmánybíróságnak nem feltétlenül kell megállapítania a jogszabály alkotmányellenességét. A normát nem kell minden esetben megsemmisíteni csupán

ért, mert

alkotmányos követelményeknek nem megfelelő értelmezése is lehetséges, vagy előfordul. [...]

Alkotmánybíróság elkerüli a jogszabály illetőleg jogszabályi rendelkezés megsemmisítését, vagy a törvényhozó felhívását arra, hogy

Alkotmánybíróság által meghatározott határidőn belül alkosson jogot, ha a jogrend alkotmányosságát és a jogbiztonságot e nélkül is biztosítani lehet. Ilyenkor

Alkotmánybíróság

oknak

értelmezéseknek a körét határozza meg általában

alkotmányos követelményekkel, amelyek esetében a jogszabály

Alkotmánnyal összhangban van.” (ABH 1993, 267.). [36] Tekintettel arra, hogy a bírói kezdeményezésekkel támadott normából nem következik minden más következtetést kizáró módon a jogorvoslathoz való alapjog kizárása, ezért

Alkotmánybíróság

Art. 35. §

Alkotmánybíróság, a jogorvoslathoz való jog és a jogállamiság részét képező jogbiztonság maradéktalan érvényesülését biztosító egységes adóhatósági és rendesbírósági gyakorlat kialakítása érdekében, élve

Abtv. 46. §

Alaptörvény keretein belül

adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személy mögöttes felelősségét adott esetben kiváltó, a gazdasági társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárás. Ennek megfelelően

adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a gazdasági társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban gyakorolhassa

adózót megillető

on,

Art. 6. §

on jogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a helytállási kötelezettségét érintő adótartozás jogalapját és összegszerűségét vitathassa. [37]

Abtv. 39. §

alkalmazott jogkövetkezményeket

Alaptörvény és e törvény keretei között maga állapítja meg.”

Abtv.-be foglalt felhatalmazás alapján

Alkotmánybíróság elrendelte, hogy jelen határozata rendelkező részének

1. pontjában megállapított alkotmányos követelményt a Debreceni Törvényszék előtt 9.K.30.175/
2. és 9.K.30.216/
3. számon folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. [38] A határozat Magyar Közlönyben való közzététele

Abtv. 44. §

Alkotmánybíróság elnöke