16/2019. (V. 14.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint

16/2019. (V. 14.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint a választási eljárásról szóló 2013. XXXVI. törvény 228. § (2) bekezdésével kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó, dr.  Juhász Imre, dr.  Pokol Béla, dr.  Stumpf István és dr.  Szívós Mária alkotmánybírók párhuzamos indokolásával  – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 228. § (2) bekezdése értelmezésénél és alkalmazásánál az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a  Kúria előtt folyamatban lévő felülvizsgálati ügyben az  ellenérdekű fél számára a nyilatkozattétel lehetőségét biztosítani kell. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. A FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség (székhely: 1062 Budapest, Lendvay utca 28.), valamint a Kereszténydemokrata Néppárt (székhely: 1141 Budapest, Bazsarózsa utca 69.) mint az Európai Parlament tagjainak 2019. évi választásán nyilvántartásba vett jelölő szervezetek képviselő útján eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI.  törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján a  Kúria 2019. április 26-án meghozott Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól. [2] 1.1. Az  alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben a  Kúria a  Nemzeti Választási Bizottság (a  továbbiakban: NVB) 56/2019. számú határozatát és a  Fővárosi Választási Bizottság (a  továbbiakban: FVB) 6/2019. (IV. 15.) számú határozatát megváltoztatta, a  kérelmező felülvizsgálati kérelmével módosított kifogásának részben helyt adott, és megállapította, hogy a  FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség és a  Kereszténydemokrata Néppárt (a  továbbiakban: FIDESZ–KDNP) a  tényállásban írt magatartásával megsértette a  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. [3] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás értelmében 2019. április 8-án 18 óra 38 perckor Budapesten a Kálvin téri aluljáróban rögzített videófelvétel alapján a FIDESZ–KDNP aktivistái aláírásokat gyűjtöttek. A videófelvétel alapján a FIDESZ–KDNP logóival ellátott kihelyezett pulton a „Nekünk Brüsszelben is Magyarország az első! Május 26.” felirat szerepel, a  pulton elhelyezett aláírásgyűjtő lapok fejrészén a „Támogatom Orbán Viktor programját, állítsuk meg a  bevándorlást!” felirat olvasható, az  aktivisták a  videót készítő személy kérdésére pedig többször is azt állították, hogy az  aláírásgyűjtő lapokon a  FIDESZ–KDNP számára a  2019. május 26. napjára kitűzött európai parlamenti képviselők választására a  jelöltállításhoz szükséges aláírásokat gyűjtik. A  videófelvétel tanúsága szerint az  aláírás gyűjtésére szolgáló aláíróívek nem a Választási Iroda által kiadott, a  jelöltállításhoz szükséges aláírások gyűjtésére szolgáló ajánlóívek voltak, hanem Orbán Viktor programját támogató aláírásokat gyűjtöttek, és a  videófelvételt készítő személy kérésére az  aktivisták a  támogató aláírások gyűjtéséhez az  adatkezelési tájékoztatót nem tudták bemutatni. [4] 1.2. 2019. április 11-én a  kérelmező kifogást nyújtott be az  NVB-hez a  hozzá eljuttatott videófelvétel miatt. Álláspontja szerint a  videófelvételen szereplő aktivisták állításuk ellenére nem a  Ve. szerinti ajánlóíven, és ezért valójában nem az európai parlamenti választásokon való jelöltállítás céljából gyűjtöttek aláírásokat, megtévesztően jártak el, amellyel megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt, a választás tisztaságának megóvására, valamint a 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó választási eljárási alapelveket, továbbá a  Ve. 120.  § (1)  bekezdésében foglaltakat, amely szerint jelöltet ajánlani ajánlóíven lehet. [5] Az FVB a 6/2019. (IV. 15.) számú határozatában a kifogást elutasította a jogsértés hiányára utalással. Megállapította, hogy az aláírásgyűjtés nem volt jogsértő, az adott tájékoztatás pedig nem volt megtévesztő. [6] A kérelmező fellebbezést nyújtott be. Érintettségének igazolásául előadta, hogy olyan jelölő szervezet, amelynek listáját a  2019-es európai parlamenti választásokra az  NVB 44/2019. számú határozatával nyilvántartásba vette. Az NVB az 56/2019. számú határozatával a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmező ügyben való érintettségének hiányára hivatkozással. [7] A kérelmező a  bírósági felülvizsgálati kérelmében az  NVB határozatának megváltoztatását és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a  FIDESZ–KDNP aktivistái megsértették a Ve. 2.  § (1)  bekezdés c) és e)  pontjait, másodlagosan pedig az FVB határozatának helybenhagyását kérte. [8] 1.3. A  Kúria támadott végzésével megállapította, hogy a  két jelölő szervezet magatartásával megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. [9] A végzés indokolásának [26] bekezdése értelmében „a jelölő szervezeteket támogató, a  jelölő szervezet iránt szimpátiát kifejező aláírásgyűjtés abban az  esetben nem jogsértő, ha a  választópolgár pontosan tudja, hogy aláírása milyen célt szolgál, és adatait milyen célból használják fel. Ha azonban a választópolgár e körülményekkel a  jelölő szervezet megtévesztő magatartása miatt nincs tisztában, az  jogsértő helyzetet eredményez. A  vizsgált jelölő szervezeti magatartás, illetve más jelölőszervezetekre gyakorolt hatása tekintetében annak van relevanciája, hogy az  ajánlóívek útján megszerzett adatok kezelése milyen törvényi feltételek mellett lehetséges, s ehhez képest a más okból történő adatszerzésnek milyen következményei lehetnek. Téves ezért az FVB érvelésének azon kiinduló pontja, amely eleve jogsértő állapothoz (mindenki lemásolja az  ajánlóíveket) viszonyítja a  FIDESZ–KDNP magatartásának jogi megítélését. A  Kúria szerint csak a  jogszabályok által elvárt magatartás lehet az  értékelés kiindulási alapja. A választópolgárok megtévesztése alappal veti fel továbbá annak a  lehetőségét is, hogy a  jelölő szervezet célja az  aláírások kampánytevékenység során történő további felhasználása, választói adatbázis kialakítása, mert ezekre az  aláíróívekre nem vonatkozik a  megsemmisítés kötelezettsége, és amely a  többi jelölő szervezet vonatkozásában megbonthatja az  esélyegyenlőség követelményét is, ezáltal a  választási versengésben elfoglalt helyzetükre kihat.” [10] Az indítványozó szerint a  Kúria döntése sérti az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdése szerinti véleménynyilvánítás szabadságát, mivel nem vizsgálta, hogy az  alapjog bírói döntésben megjelenő korlátozása szükséges, illetve arányos-e. A döntés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot is sérti, mivel a  döntést az  indítványozó nyilatkoztatása nélkül hozták meg. A  támadott végzésben jogalkalmazói önkény valósult meg azáltal, hogy az eljárás során egy Ve. szerinti kampánytevékenységet a Kúria jogértelmezésével a Ve.-n túlterjeszkedően korlátozta. Végezetül a Kúria a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlattal szembemenően kitágította. [11] 2. Az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt tartalma szerint bírálta el. Az  alkotmányjogi panasz lényege szerint a  Kvk.II.37.515/2019/2.  számú végzése sérti egyrészt az  indítványozó véleménynyilvánítási szabadságához [Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdés], valamint a  tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát [Alaptörvény XXVIII.  cikk (1) és (7) bekezdés]. [12] Az indítványozó szerint a  Kúria eljárásában és döntésében az  Alaptörvényben foglalt garanciák sérülnek, mivel törvényi alap, illetve az  alapjog korlátozását megalapozó indok nélkül [Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdés] nem állítható fel olyan mérce, ami az  indítványozó tevékenységét a Ve.-ben meg nem jelenő, és az  Alkotmánybíróság gyakorlatából sem levezethető ok miatt jogsértővé teszi. [13] 2.1. Az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdése szerint mindenkinek joga van a  véleménynyilvánítás szabadságához, az  I.  cikk (4)  bekezdése szerint pedig a  törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az  alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a  kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. A véleménynyilvánítás szabadsága olyan alapjog, amely jogi személyeket, jelen esetben az  indítványozót mint jelölő szervezeti státuszt elnyert pártot is megillethet, különösen akkor, ha az  a  pártok választási kampányban folytatott versengésének kontextusában kerül értelmezésre. Az  indítványozónak jelen ügyben a  véleménynyilvánítási szabadsága választási kampányidőszakban szenvedett sérelmet, a  támadott kúriai döntés választási ügyben született, kampánytevékenység végzésével kapcsolatban állapított meg jogsértést. Az  Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozatában megállapította, hogy az  Alaptörvény IX.  cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre, melynek egyik eszköze az  indítványozó álláspontja szerint a választópolgárokkal a köztereken folytatott kommunikáció, és a kommunikáció alapján a vonatkozó jogszabályok betartásával végzett aláírásgyűjtés mint közös fellépés, akaratnyilvánítás eszközének alkalmazása is. [14] Az Alkotmánybíróság szerint „[a] választási kampány a közügyek szabad vitatásának egyik, a választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E  nélkül a  választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a közügyeket vitatják meg az  emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a  szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni” (Indokolás  [23]–[24]). Az  Alkotmánybíróság a  9/2015. (IV. 23.) AB határozatában megjegyezte, hogy a  választási eljárás során a  választási szervek kifogást elbíráló döntéseit felülvizsgáló bíróságok a  választásra irányadó jogszabály, illetve a  választás és a  választási eljárás alapelveinek megsértését vizsgálják eljárásukban, melynek során a választási eljárási rendszer sajátosságai, így különösen a szoros eljárási határidők következtében széles körű bizonyítási eljárást nem folytatnak le. Azonban a  választási eljárás jogorvoslati rendszerében eljáró bíróságoknak is figyelemmel kell lenniük az  Alaptörvény 28.  cikkére, vagyis a  jogalkalmazás során a  jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük (Indokolás [39]–[40]). E folyamat során az  Alkotmánybíróságnak figyelembe kell vennie, hogy „[a] választójog az  Alaptörvényben elismert […] alapvető jog. A választójog szabadságának gyakorlása abban áll, hogy a választópolgár a  rendeltetésszerű joggyakorlásnak megfelelő tájékoztatás alapján jogosult eldönteni, hogy gyakorolja-e a  választójogát vagy sem, illetve, hogy kire adja le szavazatát” {3100/2017. (V. 8.) AB határozat, Indokolás [36]}. [15] Összességében tehát a  véleménynyilvánítás szabadsága mind tartalmát, mind pedig megnyilvánulási formáit tekintve különösen védett jog, az  Alaptörvény alapjog-korlátozással kapcsolatos rendelkezései alapján tehát mindig meg kell vizsgálni, hogy a  bírói döntés, illetve az  annak alapjául szolgáló jogértelmezés nem vezet-e az  Alaptörvény sérelmére. A  3/2015. (II. 2.) AB határozat szerint az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdése szerint alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A Kúria jelen indítvánnyal támadott döntésében az indítványozónak az Alaptörvény IX. cikk (1)  bekezdésében foglalt jogát az  indítványozó képviseletében eljárt személyeknek tulajdonított kijelentések jogsértő jellegére tekintettel korlátozta, ugyanakkor elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy az  alapjog bírói döntés szerinti korlátozása szükséges-e, illetve ennek megfelelően a  korlátozás arányosságát sem mérlegelte. Az  indítványozó és a választópolgárok közötti kapcsolattartás bevett – és más pártok által is alkalmazott – módja a közterületi jelenlét, ami a fentiek szerint az Alaptörvény IX. cikkének védelmi körébe vonható és amely egy rövid idő alatt felállítható aláírásgyűjtő pult alkalmazásával, az  indítványozó tagjain, aktivistáin keresztül realizálódik. A  közterületi jelenlét célja a  választópolgárok megszólítása, az  indítványozó programjával való szóbeli vagy írásos anyag átadásán keresztül történő megismertetése mellett egyformán lehet az  indítványozó programjával szimpatizáló választópolgárok aláírásainak gyűjtése is. [16] 2019. április 8-án reggel az  indítványozó képviseletében eljáró személyek a  listaállításhoz szükséges dokumentációt, így az  ajánlóíveket is leadták, az  indítványozó a  továbbiakban támogatói aláírásokat gyűjtött. Az  indítványozó a  jelen indítvánnyal kifogásolt időpontban már nem gyűjthetett ajánlást, így az e vonatkozásban tett megnyilatkozásokért sem marasztalható el. A  választási kampányidőszakban megszervezett közterületi jelenlétet nem nevesíti külön a  Ve., azonban kampánytevékenységként történő értelmezése magától értetődik, hiszen a  kampánytevékenység a  Ve. 140.  §-a szerinti fogalmának egyértelműen megfelel. A  közterületi jelenlét által az  indítványozó a  véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolja, a  véleménynyilvánítás szabadságának különleges védelmet biztosító alaptörvényi rendelkezés és az alkotmánybírósági joggyakorlat alapján tehát különös figyelmet kell fordítani arra, hogy milyen szempontok mentén korlátozható a  választási kampányidőszakban a közterületi jelenlét és aláírásgyűjtés. A Kúria korábban számos esetben adta tanújelét annak (Kvk.V.37.240/2018/2., Kvk.II.37.307/2014/3., Kvk.VI.37.279/2018/2. számú végzések), hogy a  választási kampányidőszakban a  kampányeszközök alkalmazása tekintetében a  Ve.-ben foglalt korlátozásokat szigorúan értelmezi, vagy a  választási eljárás részfolyamatainak is prioritást ad mások alapjogaival szemben. A  Kúria a  jelen indítvánnyal támadott határozatával azonban olyan korlátozást vezet be, ami a  Ve.-ből nem következik: olyan okból minősíti az  indítványozó képviseletében eljárt személyek közlését jogszerűtlennek, amit a  Ve. nem tartalmaz, és teszi ezt anélkül, hogy a jogsértővé minősítést érdemben – korábbi bírósági döntések, jogelvek felhívásával, vagy akár tudós kútfők álláspontjára hivatkozva – alátámasztaná. [17] 2.2. Az  indítványozó szerint a Kúria döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot is. Az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el. [18] Az indítványozó álláspontja szerint a  Kúriának a  felülvizsgálati kérelmet el kellett volna utasítania. A  Kúria a  Ve. 2.  § (1)  bekezdés e)  pontjában foglalt alapelv sérelmét a  Ve. 231.  § (5)  bekezdés b)  pontjában foglaltak szerint, a  megfelelően alkalmazandó közigazgatási perrendtartásról szóló 2017.  évi I.  törvény (a  továbbiakban: Kp.) alapján az NVB határozatát megváltoztatva állapította meg. A Kp. 90. § (1)  bekezdése szerint a bíróság a  jogsértő közigazgatási cselekményt megváltoztatja, ha az  ügy természete azt megengedi, a  tényállás megfelelően tisztázott, és a  rendelkezésre álló adatok alapján a  jogvita véglegesen eldönthető. A  Kp.-t a  választási ügyben eljáró bíróságoknak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.  törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005.  évi XVII.  törvény 1.  § (2)  bekezdése alapján kell alkalmazni, a  nemperes eljárás megfelelő sajátosságaira tekintettel. A  megfelelő alkalmazás követelményének sajátosságai alapján [Ve. 228.  § (2)  bekezdés] a  bíróság a  Ve. 231.  § (5)  bekezdése szerint a  felülvizsgálni kért választási bizottsági határozatot helybenhagyja vagy megváltoztatja, vagyis a  Kp. 88.  § és 89.  §-ában foglaltak – a  kereset elutasítása, illetve a  keresetnek helyt adó ítélet esetében a  megsemmisítés, a  felülvizsgálni kért aktus hatályon kívül helyezése, az eljáró választási szerv új eljárásra kötelezése, esetleges marasztalása – nagyrészt nem vehetők számba a választási ügyben eljáró bíróságok által. [19] Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a Kp. 90. § (1) bekezdésében foglalt feltételek mindegyikének érvényesülését kizárta volna a  jogalkotó: az  ügy természete, vagyis a  választási jelleg megengedi a  megváltoztatást, a  tényállás tisztázatlansága, vagy a  rendelkezésre álló adatok köréből fakadó nehézségek esetén pedig a  jogvita végleges eldöntésére – abban az esetben, ha a kifogásolt cselekmény jogsértő jellege nem a kellő módon tisztázott – csak úgy kerülhet sor, hogy a jogsértés megállapítását mellőző választási bizottsági döntést a bíróság helybenhagyja. [20] Az FVB érdemben megvizsgálta a kifogás bizonyítékaként benyújtott 12 videófelvételt, és arra jutott, hogy a felvétel ellentmondásos tartalommal bír, ezt a  megállapítást pedig a  Kúria felülvizsgálati eljárásában született végzése nem írta felül. Egy felvétel, mely alapján jogsértés megtörténte egyértelműen nem állapítható meg, nem felel meg a Kp. 90. § (1) bekezdésében foglalt kritériumoknak, vagyis a kifogásnak a Kúria nem adhatott volna helyt. A Kúria támadott határozatával összefüggésben jogalkalmazói önkény valósult meg azáltal, hogy a  Kúria eljárása során egy, a  Ve. szerinti kampánytevékenységet mint a  véleménynyilvánítás szabadságának egyik különösen védett aspektusát [31/2014. (X. 9.) AB határozat, 5/2015. (II. 25.) AB határozat] jogértelmezésével erőteljesen korlátozta. A Kúria szóban forgó határozatában foglalt jogértelmezésével egyfajta „addicionális törvényi követelményt” állított fel a kampánytevékenységek egyik, a Ve.-ben kifejezetten nem nevesített típusával szemben. [21] A választási eljárás alapelveivel összefüggésben – azoknak a  népszavazási eljárásban történő megfelelő alkalmazására tekintettel – maga a  Kúria is számos alkalommal rögzítette, hogy „az eljárás tisztaságának megóvása, a  rendeltetésszerű, jóhiszemű joggyakorlás, a  népszavazási eljárásban résztvevők esélyegyenlősége […] alapelveknek a  népszavazási eljárásban történő rendezése törvényalkotói feladat kell legyen, amelyet a  bírói jogértelmezés nem vehet át. A  normatív alapok nélkül meghozott bírói döntés önkényes bíráskodásra vezethet” (Kvk.IV.37.848/2016/3., Kvk.I.37.887/2016/3., Kvk.II.37.889/2016/3., Kvk.II.37.890/2016/3., Kvk.II.37.901/2016/2.). Ugyanakkor a  Kúria ugyanezekre az  alapelvekre a  választási eljárásban kiemelten támaszkodik, egyre inkább szélesedő tartalmat tulajdonít azoknak annak ellenére, hogy az  Alkotmánybíróság már több határozatában is nyilvánvalóvá tette, hogy a  Ve. tételes rendelkezéseiben foglalt korlátozó szempontok kibővítése éppúgy nem lehetséges az  alapelvek alkalmazása útján, mint az  egyes alapelveknek tulajdonított követelményeknek az  Alaptörvényben foglalt jogok sérelmére vezető előírása sem. Ennek ellenére a  Kúria jelen ügy tárgyát képező határozatában önkényesen kiterjesztette az alapelvek alá vonható cselekmények körét, ez a  jogalkalmazói önkény pedig sérti az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát. [22] 2.3. A  tisztességes bírósági eljárás sérelmének másik aspektusa az  indítványozó álláspontja szerint abban áll, hogy a  Kúria nem kereste meg az  indítványozót annak érdekében, hogy nyilatkozatot tegyen az  eljárásban, bár az  a  Kúria által is ismerten szükséges lett volna, arra figyelemmel, hogy a  bírósági felülvizsgálatot megelőző kétfokú eljárásban az  indítványozó jogsértését nem állapították meg, a  kifogást, a  fellebbezést és a  bírósági felülvizsgálati kérelmet értelemszerűen nem az  indítványozó nyújtotta be. A Ve. 232.  § (5)  bekezdése ugyanakkor a  Kúria döntése elleni további jogorvoslatot (a kúriai határozat szóhasználatával: felülvizsgálatot) kizárja, vagyis sem rendes, sem rendkívüli jogorvoslat nem áll az  indítványozó rendelkezésére a  rendes bírósági rendszeren belül. Az  indítványozó a  választási eljárás sommás jellegéből fakadó sajátosságok által emelt korlátok között is jogosult a tisztességes eljáráshoz való jogra, azonban a tisztességes eljárás legalapvetőbb garanciája, vagyis, hogy az eljárásról a fél értesüljön és az ellene felhozott állításokra nyilatkozatot tegyen, jelen ügyben nem volt biztosított. Az Alkotmánybíróság az 5/2018. (V. 17.) AB határozatában – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére figyelemmel – mondta ki, hogy sérti a  tisztességes eljárás alapvető követelményét, ha az  ügyfél „ki van zárva azon hatósági eljárásból, amely jogsértés megvalósítását állapíthatja meg terhére, illetve amely további jogkövetkezményeket alapozhat meg” (Indokolás  [7]). A  tisztességes eljáráshoz való jogba ütközik az, ha azt a  személyt, jogalanyt, akit egy eljárás (adott esetben bírósági eljárás) érint jogain vagy kötelezettségein keresztül, nem értesítenek és nyilatkoztatnak az eljárás során. [23] A Kúria emellett 2018 tavasza óta hasonló esetekben általában a  tisztességes eljáráshoz való jogra figyelemmel, az  ellenérdekű felet nyilatkozattételre felhívva folytatta le eljárását (Kvk.III.37.421/2018/8. és Kvk.III.37.326/2019/4. számú végzések). Az indítványozó megkeresése, nyilatkozattételre való felhívása a jelen esetben nem történt meg. [24] 2.4. Az  Alkotmánybíróság 2019. május 2-án nyilatkozattételre hívta fel a  Kúriát a  végzés közlésének körülményeit illetően. A  Kúria 2019. május 2-i válasza szerint „a Kvk.II.37.515/2019/2. sorszámú végzés mindkét indítványozó részére külön-külön postai úton került kézbesítésre 2019. április 26. napján, ugyanakkor a kézbesítést igazoló postai igazolószelvény (tértivevény) a mai napig nem került visszaküldésre a Kúria részére”. II. [25] Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. […] (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” III. [26] 1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az  alkotmányjogi panasz befogadásáról. A  (2)  bekezdés szerint a  tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. §-ok szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. [27] Az indítványozó mint a  választási kampányban jelölő szervezet érintettnek minősül, rá a  kúriai döntés közvetlen rendelkezést tartalmaz. [28] Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének határidejét a Ve. 233. §-a rögzíti. Eszerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az  Alkotmánybírósághoz. A  Ve. 10.  §-a szabályozza a  határidők számítását, mely szerint a Ve.-ben szabályozott határidők jogvesztők, a határidő annak utolsó napján 16 órakor jár le, és a 16 órát követően teljesített eljárási cselekményt a következő napon teljesítettnek kell tekintetni. [29] Az alkotmányjogi panaszban foglaltak szerint a  döntést a  Kúria 2019. április 26-án tette közzé a  honlapján, az  indítványozó pedig április 29-én – álláspontja szerint a  közzétételtől számított, a  Ve. 233.  §-a által előírt háromnapos határidőn belül – nyújtotta be. A Ve. 232. §-a külön szabályozza a végzés közlését a (3) bekezdésben, illetve annak nyilvánosságra hozatalát a (4) bekezdésben. Az alkotmányjogi panaszról rendelkező Ve. 233. §-a pedig a közlés fogalmat használja: „a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül”. Arra a következtetésre, hogy a 233. §-beli közlés nem a 232. §-ban írt közléssel, hanem a szintén a 232. §-ban írt nyilvánosságra hozatallal lenne azonos, jogértelmezéssel eljutni nem lehet. A Kúria által megküldött iratok alapján megállapítható volt, hogy az  indítványozó 2019. április 29-én 16 óra 47 perckor nyújtotta be alkotmányjogi panaszát. Mivel a Ve.  10.  §-a és 233.  §-a alapján az  indítvány benyújtására vonatkozó határidő megtartását a  közlés és az  indítvány átvételének időpontja is befolyásolja, az  Alkotmánybíróság 2019. május 2-án nyilatkozattételre hívta fel a  Kúriát a  végzés közlésének körülményeit illetően. A  Kúria 2019. május 2-i válasza szerint a  Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzést mindkét indítványozó részére külön-külön postai úton kézbesítették 2019. április 26. napján, ugyanakkor a  kézbesítést igazoló postai igazolószelvény (tértivevény) május 2-ig nem érkezett vissza a  Kúriára. Mindezekre tekintettel a panaszt nem lehetett elkésettnek tekinteni. [30] 2. Az  Abtv. 29.  §-a szerint az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság a bírói döntés mellett figyelemmel volt a Kúria által alkalmazott jogszabályra is. [31] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában részletesen ismertetette a  választási szervek és a  Kúria döntésének körülményeit, amelyet az Alaptörvény számos rendelkezésébe ütközőnek tart. [32] Az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette, hogy választási kampányban az  indítványozók mint jelölő szervezetek Alaptörvényen alapuló szabad kommunikációhoz való joga [IX.  cikk (1)  bekezdés], a  választópolgárok közvetlen elérése és adataik használata a  kampányban, aminek része akár a  támogató aláírás gyűjtése is, hogyan érvényesülhet. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az  is, hogy a  Ve.  kampány-szabályait értelmezéssel a  bíróság kiegészítheti-e. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés továbbá, hogy a  jelölő szervezetek javára a  bírósági eljárásban kell-e jogot biztosítani a  nyilatkozattételre az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján. [33] Az indítványban foglaltak alapján az Alkotmánybíróság tanácsa a panaszt 2019. május 3-án befogadta. IV. [34] Az indítvány megalapozott. [35] 1. Az  Alkotmánybíróság több határozatában megállapította, hogy ha az  alkotmányjogi panasszal támadott határozat indokolása szerint a  bíróság nem ismeri fel egy Alaptörvényben biztosított jog érintettségét, és/vagy annak nem tulajdonít jelentőséget, és ennek következtében az indítványozó ilyen jogát megsérti, akkor a döntése pusztán ennek következtében ellentétes az Alaptörvénnyel, ami okot ad a döntés megsemmisítésére {3/2015. (II. 2.) AB határozat [21], [23], [30]; 30/2015. (X. 15.) AB határozat, Indokolás [55]}. [36] A Kúria jelen ügyben vizsgált végzése egyáltalán nem értékelte az  indítványozó magatartásának alapjogi vonatkozásait. Márpedig a  választási kampányban különösen, de attól függetlenül is egy politikai szervezet – a kampányban jelölő szervezet – és támogatói vagy választói közötti kommunikáció az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadsága mint kommunikációs alapjog által védett körbe tartozik {1/2013. (I.  7.) AB határozat, Indokolás  [93]–[94]}. Ez  a  körülmény semmilyen okból nem hagyható figyelmen kívül választási jogorvoslati eljárásban, a  Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzése tehát önmagában ebből az  okból alaptörvény-ellenes. [37] 2. Alapjogot az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdése értelmében csak törvény korlátozhat. A  bíróság jogértelmezése a  törvényhozó szerepét nem veheti át, csak alapjogok (ideértve az  alaptörvényi értékeket is) ütközése esetén mérheti össze az  érintett alapjogokat (fair balance). Jelen ügyben azonban alapjogok ütközése nem merült fel, egyetlen alapjog és annak törvényi korlátozása volt vizsgálandó. Az  Alkotmánybíróság a  választási szabályozás vonatkozásában már megállapította, hogy a Ve. egy tilalmának az az értelmezése van összhangban az Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésével, amely a  Ve.  törvényi szabályozását zártnak tekinti, és azt nem egészíti ki {3130/2018. (IV.  19.) AB határozat, Indokolás  [39]}. Jelen ügyben annak van jelentősége, hogy a  Ve. bármely szabálya tiltja-e a jelölő szervezetek számára, hogy választási kampányban a jelöltállításon kívül más célra aláírást gyűjtsenek. [38] Ilyen szabály a Ve.-ben nem található, és észszerű értelmezés mellett a Ve. egyetlen más szabályából sem vonható le ilyen következtetés. Sőt, a Ve. 149. §-a kifejezetten megengedi a választópolgárok adatainak kezelését, amennyiben ehhez kifejezetten hozzájárulnak. A  szóban forgó esetben éppen ez  történt. A  Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. számú döntésében tehát az  Alkotmánybíróság korábbi döntését figyelmen kívül hagyva önkényesen olyan tilalmat tulajdonított a  Ve.-nek, amely abban nem szerepel. Értelmezésével tehát a  törvényhozó akaratán túlterjeszkedve úgy egészítette ki a  törvényt, hogy ezzel másik rendelkezését lerontotta. A  végzés tehát ebből az  okból is alaptörvény-ellenes, minthogy sérti az  Alaptörvény IX.  cikkének az  I.  cikk és a  28.  cikk előírásait tiszteletben tartó értelmezését és alkalmazását. [39] 3. Az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdése értelmében a  bírói függetlenség nem a  bíró és a  bíróságok személyi előjoga, hanem a  jogkereső személyeket és szervezeteket megillető alapjog, hogy ügyüket független és pártatlan bíróság bírálja el. Az Alkotmánybíróság korábban már megállapította, hogy „[a] bírói függetlenségnek nem korlátja, sokkal inkább biztosítéka a  törvényeknek való alávetettség: a  bírónak a  határozatait a  jogszabályok alapján kell meghoznia. Ha a  törvénynek való alávetettségtől a  bíróság eloldja magát, saját függetlenségének egyik tárgyi alapját vonja el. A  vonatkozó jogszabályokat be nem tartó bíróság lényegében visszaél saját függetlenségével, amely adott esetben ezen keresztül a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét okozhatja. Az a bírói ítélet, amely alapos ok nélkül hagyja figyelmen kívül a hatályos jogot, önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével” {20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [23]}. [40] Döntését fenntartva az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzése a  már kifejtettek szerint a  törvényhozó akaratán túlterjeszkedve kiegészítette a  Ve.-t. A  végzés ezáltal az  Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését is megsértette. V. [41] 1. Az  Alkotmánybíróság nem hagyhatta figyelmen kívül azt sem, hogy a  Kúria felülvizsgálati eljárása az  NVB egy, a kérelmező érintettségét el nem ismerő döntése miatt indult. A Kúria eljárásában ezért eredetileg csak a kérelmező szerepelt félként. A  Kúria azonban – eltérően az  NVB-től – megállapította a  kérelmező érintettségét, és ebből következően eljárási jogosultságát. Ebből következően megváltoztatta az NVB nem érdemi döntését, és az eredeti jogorvoslati kérelmet érdemben bírálta el. Csakhogy ennek következtében a döntése immár kiterjedt a kérelmező által kifogásolt másik jelölő szervezet, az  alkotmányjogi panasz indítványozója magatartásának értékelésére is. A  végzés rendelkező része ezt kifejezetten tartalmazza is: „megállapítja, hogy a  FIDESZ–KDNP a  tényállásban írt magatartásával megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét”. [42] A Kúria végzése ugyanakkor alátámasztja az  indítványozónak azt a  kifogását, mely szerint a  Kúria nem biztosított számára lehetőséget arra, hogy az ügyben álláspontját kifejtve jognyilatkozatot tegyen vagy más módon részesévé váljék annak az  eljárásnak, amelynek eredményeként magatartását jogellenessé nyilvánító, vagyis vele szemben marasztaló határozatot hozott a bíróság. [43] A Ve. 228. § (2) bekezdése az eljárásban a polgári perrendtartásról szóló törvény közigazgatási perekre vonatkozó rendelkezéseit – az  e  törvényben foglalt eltérésekkel – rendeli alkalmazni. A  Kp. 157.  § (7)  bekezdése szerint ahol jogszabály a  polgári perrendtartásról szóló 1952.  évi III.  törvény XX. fejezetének vagy a  közigazgatási perekre vonatkozó szabályainak alkalmazását rendeli, azon a  közigazgatási perrendtartást, ha jogszabály bírósági felülvizsgálatot tesz lehetővé, azon közigazgatási pert kell érteni. [44] A Kp. 20. §-a határozza meg az érdekelt fogalmát. Az (1) bekezdés szerint, akinek jogát vagy jogos érdekét a vitatott közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti vagy a  perben hozandó ítélet közvetlenül érintheti, a  mások között folyamatban lévő perbe érdekeltként beléphet. A  perbe érdekeltként beléphet az  is, aki a  megelőző eljárásban ügyfélként vett részt. A  (2)  bekezdés szerint e  törvény eltérő rendelkezése hiányában a  közigazgatási perben vagy az  egyéb közigazgatási bírósági eljárásban az  érdekeltet a  féllel azonos eljárási jogok illetik meg, és azonos kötelezettségek terhelik. [45] A (4)  bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a  perbelépés lehetőségéről az  ismert érdekeltet a  bíróság értesíti. Az  értesítéssel egyidejűleg a  bíróság közli a  keresetlevelet, ha erre korábban nem került sor. A  perbelépés lehetőségéről való értesítésnek hivatalból vagy valamely fél kérelmére az  ítélet jogerőre emelkedéséig az  eljárás bármely szakaszában helye van. [46] A (6) bekezdés értelmében a bíróság kérelemre vagy hivatalból érdekeltként perbe állíthatja azt, akinek jogát vagy jogos érdekét a perben hozandó ítélet érinti, ha perben állása a jogvita rendezése érdekében a bíróság megítélése szerint szükséges. [47] 2. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében foglalt szabály értelmezésekor irányadónak tekinti a  tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joggal kapcsolatban kimunkált gyakorlatát. A  tisztességes eljárás (fair trial) követelménye az  eljárásjogi garanciák érvényesülését is felöleli, és egy olyan minőséget jelent, amelyet az  eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ebből következően egyes részletszabályok hiánya miatt éppúgy, mint valamennyi részletszabály megalkotásának dacára lehet egy eljárás méltánytalan, igazságtalan vagy nem tisztességes {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]}. Az Alkotmánybíróság ennek kapcsán azt is kifejtette már, hogy a fegyverek egyenlősége a tisztességes eljárás egyik meghatározó eleme, amely alapvetően a büntetőeljárásban biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a  tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. Az  Alkotmánybíróság tehát a  fegyverek egyenlőségének elvét ugyan alapvetően a  büntetőeljárás kapcsán értelmezte, azonban a  tisztességes eljáráshoz való jog alapján alkalmazhatónak találta azt minden bírósági eljárás tekintetében is {10/2017. (V. 5.) AB határozat, Indokolás [61]}. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadóan így a választási eljárás során sem hagyható figyelmen kívül a fegyveregyenlőség elve. [48] A Kúriának a  Kp. 20.  § (4)  bekezdését figyelmen kívül hagyó mulasztása sérti az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való alapjogot (amely alapelvként – fair trial, fairness, due process of law, natural justice – minden jogrendszerben ismert és tisztelt). Erre sem az eljárás szoros határideje, sem más körülmény nem ad magyarázatot. Ilyen eljárás legfeljebb akkor fogadható el, ha a bíróság kasszációs döntést hoz, mivel ebben az esetben az ügy visszakerül egy korábbi eljárási szakaszba, amelynek eredményeként új döntést hoznak. A Ve. 231.  § (5)  bekezdése azonban a  kasszációs döntést kifejezetten kizárja, és csak helybenhagyó vagy megváltoztató döntésre jogosítja fel a  Kúriát. Megváltoztató döntéshez az  érintettek részvételi lehetősége nem kerülhető meg. A perbelépést vagy perbeállítást értelemszerűen a Ve. speciális határidő-szabályait figyelembe véve kell alkalmazni. [49] Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta ezt az  Alaptörvényből következő kötelezettséget az  Abtv. 46.  § (3)  bekezdésében írtak alapján, hivatalból eljárva a  rendelkező részben szereplő alkotmányos követelmény formájában nyomatékosítani. VI. [50] Összességben tehát az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria vizsgált végzése megsértette az Alaptörvény I.  és  IX.  cikkét, a  XXVIII.  cikk (1)  bekezdését, valamint 28.  cikkét, mivel egyrészt figyelmen kívül hagyta, másrészt a  törvényi korlátokon túlterjeszkedve, azokat kiegészítve korlátozta az  ügyben érintett alapjogot, továbbá a  döntésével érintett személy számára nem biztosított lehetőséget arra, hogy az  eljárásban részt vehessen, ennek ellenére rá vonatkozó marasztaló határozatot hozott. Minderre tekintettel az  Alkotmánybíróság a  Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzését megsemmisítette. VII. [51] A határozat közzététele a Magyar Közlönyben az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondatán alapul. Budapest, 2019. május 7. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke