104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelete a köztisztviselők tartós külszolgálatáról.

104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelete a köztisztviselők tartós külszolgálatáról. A Kormány a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 80. §-a (1) bekezdésének e) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: A rendelet hatálya 1. § (1) E rendelet hatálya a Magyar Köztársaság diplomáciai és konzuli képviseleteire, a nemzetközi szervezetek mellett működő állandó képviseleteire, valamint más állami képviseleteire (a továbbiakban együtt: külképviselet) és az oda kihelyezett köztisztviselőkre és ügykezelőkre terjed ki. (2) E rendeletet a külföldi kulturális intézetekben tartós külszolgálatot ellátó, illetve a honvédelmi miniszter által felügyelt külképviseleti szervezeti egységekben foglalkoztatott köztisztviselőkre akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik. (3) Nem tartoznak e rendelet hatálya alá a) tiszteletbeli konzulok és a tiszteletbeli konzuli tiszt viselő által vezetett konzuli képviseletek alkalmazottai, b) a külképviseletek által foglalkoztatott helyi alkalma zottak, a háztartási alkalmazottak és a magánszemélyzet tagjai. Értelmező rendelkezések 2. § E rendelet alkalmazásában 1. tartós külszolgálat: az a külképviseleten teljesített közszolgálat, amelynek tervezett időtartama — megszakítás nélkül — a három hónapot meghaladja; 2. külképviselet (állomáshely): a kihelyező közigazgatási szerv hivatali szervezetének — a Kormány döntése alapján létrehozott — külföldön működő, következő önálló szervezeti egységei: a) a Magyar Köztársaság diplomáciai képviselete, b) a Magyar Köztársaság konzuli képviselete, c) az előbbiek alá rendelt, a fogadó államban, illetve — nemzetközi szerződés vagy megállapodás alapján — harmadik államban működő kereskedelmi képviselet, hivatal és iroda, d) nemzetközi szervezet mellett működő állandó képviselet, e) kulturális intézet; 3. kihelyező közigazgatási szerv: az a központi közigaz gatási szerv, amely az általa foglalkoztatott köztisztviselőt e rendelet szabályai szerint, tartós külszolgálat ellátására, kihelyező okirattal kihelyezi; 4. kihelyezett: kihelyező okirattal tartós külszolgálatot ellátó köztisztviselő és ügykezelő; 5. diplomata: az a diplomáciai ranggal rendelkező köztisztviselő, aki a Külügyminisztérium hatáskörébe tartozó feladatokat belföldön a Külügyminisztériumban, illetve külföldön a Magyar Köztársaság külképviselete munkatársaként végzi; 6. szakdiplomata: az a köztisztviselő, akit központi közigazgatási szerv egy ágazati szakmai feladatnak a Magyar Köztársaság külképviseletén történő ellátására, meghatározott időre helyez át a Külügyminisztériumba; 7. külszolgálat: a Magyar Köztársaság külképviseletein, a kihelyező közigazgatási szerv munkáltatói jogkört gyakorló vezetője által munkaköri leírásban meghatározott, a közigazgatás általános munkafeltételeitől eltérő, a diplomáciai tevékenység nemzetközi gyakorlatának és normáinak megfelelő körülmények és feltételek között végzett tevékenység; 8. kihelyezés: munkáltatói intézkedés, mellyel a kihelyező közigazgatási szerv a köztisztviselőt tartós külszolgálat ellátására rendeli; 9. biztonsági szolgálat: a kihelyezett munkaköri leírásában meghatározott olyan szolgálat, amely a külképviseletek személyzete és családtagjaik életének, testi épségének és egészségének védelmét, a külképviseletek működőképességének fenntartását, valamint a külképviseletek vagyonának megóvását, biztonságának védelmét biztosítja; 10. válsághelyzet: közvetlen életveszélyt okozó természeti katasztrófa, súlyos járvány, terrorista fenyegetettség, fegyveres zavargás, polgárháború, vagy háború közvetlen veszélye; 11. szolgálati érdek: a külügyminiszter, illetve a szakmai irányítást ellátó központi közigazgatási szerv vezetőjének feladat- és hatásköréről szóló kormányrendeletekben megállapított feladatok végrehajtásával kapcsolatos érdek; 12. ellátmánypótlékra jogosító személy: a kihelyezettel az állomáshelyen, közös háztartásban, életvitelszerűen együtt élő a) házastársa, élettársa (a továbbiakban: házastárs), valamint b) gyermeke, örökbe fogadott gyermeke, illetőleg a házastársa gyermeke, örökbe fogadott gyermeke (a továbbiakban: gyermeke). A külképviseletek vezetői 3. § (1) A külképviseletek vezetését a) a rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, b) a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, c) a főkonzul, d) az állandó ügyvivő, e) a kereskedelmi képviselet-vezető, a hivatalvezető, az iroda vezető, f) a kulturális intézet igazgatója (a továbbiakban együtt: képviselet-vezető) látja el. (2) Képviselet-vezető hiányában, távollétében, illetve akadályoztatása esetén — a képviselet-vezető jogkörében és feladatkörében — ideiglenes ügyvivő jár el. Ideiglenes ügyvivő — a következő sorrend szerint — a külügyminiszter által kijelölt személy, az első beosztotti feladatkört ellátó diplomata, a külképviselet legmagasabb rangú hivatásos diplomatája, a képviselet-vezető által kijelölt szakdiplomata. 4. § A 3. § (1) bekezdésében meghatározott személy a külképviselet egyszemélyi felelős vezetője. 5. § A nagykövetség vezetője az érintett képviselet-vezetők útján — a nemzetközi szervezetek mellé rendelt állandó képviseletek kivételével — ellátja a fogadó államban működő valamennyi külképviselet képviseleti tevékenységének összehangolását, irányítását. 6. § A nagykövetek, a főkonzulátust vezető főkonzulok külszolgálatuk idejére a Ktv. szerinti osztályvezetői megbízást kapnak. Egyedi döntés alapján osztályvezetői megbízás adható a 3. § (1) bekezdés d)— f) pontjában felsorolt képviselet-vezetőnek is. A szakdiplomaták 7. § (1) Szakdiplomata álláshely létesítése érdekében a külügyminiszter az érintett szaktárca vezetőjével (a továbbiakban: szakminiszter) tesz együttes előterjesztést a Kormánynak. Az előterjesztésnek tartalmaznia kell az állás hely létesítésének szakmai indokolását, a létesítés időpontját, az állomáshelyet, a biztosított létszám és pénzügyi előirányzat rendelkezésre bocsátásának módját, időpontját és pontos összegét (2. számú melléklet). (2) Az előterjesztés alapján szakdiplomata álláshely (státus) létesítéséről és a költségvetési előirányzatok átcsoportosításáról a Kormány határozatban dönt. A Külügyminisztérium a későbbi költségvetési tervezésnél figyelembe veszi a szaktárcák igényeit. 8. § A szakdiplomata kiválasztásának módját a szakminiszter határozza meg. A szakdiplomata álláshelyeket a szaktárca — indokolt esetben — a Ktv. szerinti pályázat útján meghirdeti. A szakdiplomata személyére a szaktárca vezetője tesz javaslatot a külügyminiszternek. A külügyminiszter egyetértése esetén a szaktárca a kiválasztott személyt — a külügyi-diplomáciai felkészülés és a külszolgálat idejére — a Ktv. szerinti határozott idejű áthelyezéssel a Külügyminisztérium állományába helyezi. 9. § (1) A szakdiplomata külügyi-diplomáciai felkészítése — a Külügyminisztérium döntése szerint — egytől hat hónapig terjedhet. (2) A szakdiplomata kiválasztásának, felkészítésének, szakmai irányításának, valamint a szakminisztérium és a szakdiplomata közötti kapcsolattartásnak a részletes szabályait a külügyminiszter a szakminiszterrel együttes utasításban szabályozza. (3) A szakdiplomata kihelyezésére csak akkor kerülhet sor, ha teljesíti a 16. §-ban foglalt, a külszolgálat ellátásához előírt általános és különös feltételeket. (4) A szakdiplomata rangjára, ellátmányszorzójára, illetve a kihelyezés időpontjára a szakminiszter tesz javaslatot, ezek megállapításához a külügyminiszter egyetértése szükséges. Határozott idejű áthelyezése és külszolgálata időtartama alatt a szakdiplomatára is irányadók az általános rangadományozási és előmeneteli szabályok. 10. § (1) A szakdiplomata általános irányítását a Külügyminisztérium, szakmai irányítását — a képviselet-vezető útján — a szaktárca végzi. A szakdiplomata alaputasítását a szaktárca, munkaköri leírását — a szaktárca egyetértésével — a Külügyminisztérium készíti el. (2) A szakdiplomata a külképviselet munkájában a képviselet-vezető utasításai szerint vesz részt. A biztonsági szolgálat ellátása a szakdiplomata munkaköri kötelezettsége. 11. § (1) A külszolgálat leteltekor, annak idő előtti megszűnésekor, illetve meghiúsulásakor a Külügyminisztérium a szakdiplomatát visszahelyezi a szaktárca állományába. (2) A szakdiplomata külszolgálatának megszüntetésére, vagy kihelyezésének visszavonására a szaktárca tesz javaslatot, a külszolgálatot a Külügyminisztérium szünteti meg, illetve vonja vissza. A kihelyezés visszavonásáról rendkívüli esetben — a szakminiszter egyidejű értesítése mellett — a külügyminiszter is dönthet. Rangadományozás 12. § (1) A Magyar Köztársaság külképviseletén diplomáciai vagy hivatásos konzuli feladatokat ellátó köztisztviselőnek — amennyiben ilyen ranggal még nem rendelkezik — a külügyminiszter diplomáciai vagy konzuli rangot adományoz. (2) A Külügyminisztérium állományába más központi közigazgatási szervtől határozott időre áthelyezett köztisztviselők esetében az első rang adományozására — a külügyminiszternek a rangadományozásról kiadott szabályzatának figyelembevételével — a küldő közigazgatási szerv vezetője tesz javaslatot. 13. § (1) A külügyminiszter által adományozott diplomáciai rangok: a) segédattasé, b) attasé, c) III., II., illetve I. osztályú titkár, d) II., illetve I. osztályú tanácsos. (2) A külügyminiszter által a konzuli tisztviselőknek adományozott hivatásos konzuli rangok: a) alkonzul, b) konzul, c) főkonzul. 14. § (1) Diplomáciai, illetve konzuli rangját a köztisztviselő hivatalos tevékenysége során a protokolláris szabályoknak megfelelően külföldön és belföldön egyaránt szabadon használhatja. A rang használata a magánéletben akkor megengedett, ha az a rang rendeltetésével és a köztisztviselő hivatali funkciójával összhangban történik. (2) A rangadományozás részletes eljárási rendjét a külügyminiszter szabályozza. A tartós külszolgálat létesítése és megszüntetése, ideiglenes hazarendelés 15. § (1) A köztisztviselőt külszolgálatra a kihelyező közigazgatási szerv helyezi ki. A kihelyezéshez a külszolgálatra jelölt személy egyetértése szükséges. (2) A főtisztviselői kinevezéssel rendelkező köztisztviselőt a miniszterelnök hozzájárulása esetén lehet külszolgálatra kihelyezni. 16. § (1) Tartós külszolgálatot az a személy láthat el, aki az alábbi feltételeknek megfelel: a) magyar állampolgár, aki nem állampolgára a fogadó államnak, lakóhelye Magyarországon van, büntetlen előéletű és cselekvőképes; b) a munkakörhöz jogszabályban, illetve a kihelyező közigazgatási szerv szabályzatában előírt iskolai végzettséggel, illetve szakképesítéssel rendelkezik; c) a kihelyező közigazgatási szervnél működő foglalkozás-egészségügyi szolgálat által elvégzett orvosi vizsgálat eredménye alapján a kijelölt állomáshelyen külszolgálatra alkalmas; d) a közigazgatási szerv által előírt, munkakörének megfelelő szintű idegennyelv-ismerettel rendelkezik; e) a kihelyező közigazgatási szerv szabályzatában előírt szakmai vizsgakövetelményeknek megfelelt; f) a munkaköréhez előírt típusú nemzetbiztonsági ellenőrzését elvégezték, illetve annak elvégzéséhez írásban hozzájárult. (2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek alól felmentés nem adható. Az (1) bekezdés d) pontjában foglaltak teljesítésére a külügyminiszter legfeljebb egy év halasztást engedélyezhet. (3) A kihelyező közigazgatási szerv a kihelyezéshez előzetesen további szakmai és az adott állomáshely viszonyainak megfelelő és a munkakörhöz szükséges egyéb feltételeket írhat elő. (4) Meghatározott külszolgálati munkakörök, illetve állomáshelyek esetében a kihelyező közigazgatási szerv az orvosi alkalmassági vizsgálat keretében pszichikai vizsgálat elvégzését is előírhatja. (5) A külszolgálat várható időtartamáról, amely legfeljebb négy év lehet, a kihelyező közigazgatási szerv és a külszolgálatra jelölt személy írásban megállapodnak. A megállapodásnak tartalmaznia kell a kihelyezés kezdő dátumát és a külszolgálat befejezésének naptári évét. A külszolgálat megszüntetésére a megállapodás szerinti időtartam lejártának naptári évében bármikor sor kerülhet. (6) A munkáltatói jogkör gyakorlója — szakdiplomaták esetében a szaktárca vezetőjének egyetértésével — a külszolgálat megállapított időtartamát szolgálati érdekből, továbbá különös méltányolást érdemlő ok miatt, a kihelyezett egyetértésével, legfeljebb egy évvel meghosszabbíthatja. 17. § (1) A külszolgálat időtartama alatt a kihelyezett a fogadó országot — hivatalos, illetve magáncélból egyaránt — a kihelyező közigazgatási szerv által meghatározott rend szerint hagyhatja el. (2) A kihelyező közigazgatási szerv a kihelyezettet ideiglenesen — legfeljebb három hónapos időtartamra — hazarendelheti (ideiglenes hazarendelés) a) válsághelyzetben, illetve a közigazgatási szerv működési körén kívül eső egyéb elháríthatatlan okból; b) hazai gyógykezelése, illetve soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzése miatt; c) szolgálati érdekből. (3) Ezen időtartam alatt a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt a külszolgálat folytatásáról vagy megszüntetéséről. A (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója az ideiglenes hazarendelés időtartamát egy alkalommal, legfeljebb három hónapos időtartamra meghosszabbíthatja. (4) Ha az ideiglenes hazarendelésre a (2) bekezdés b) pontja alapján került sor, a munkaköri alkalmassági vizsgálat eredményéről, valamint a hazai gyógykezelés — külszolgálat folytatása, illetve megszüntetése szempontjából lényeges — körülményeiről a munkáltatói jogkör gyakorlóját a hazaérkezéstől számított 60 napon belül tájékoztatni kell. 18. § (1) A külszolgálat megszűnik a) a kihelyező okiratban megállapított naptári évben, az értesítő okiratban meghatározott napon, b) a kihelyező okiratban meghatározott feltétel bekö vetkeztével, c) a közszolgálati jogviszony megszűnésével vagy három hónapot meghaladó szünetelésével (fizetés nélküli szabadság), d) a kihelyezett halálával. (2) A külszolgálat megszüntethető a) a felek közös megegyezésével, b) a kihelyezés visszavonásával, c) a kihelyezett kérelmére, d) nemzetközi jogi okokból. (3) A (2) bekezdés d) pontjában foglaltak fennállása kérdésében a külügyminiszter állásfoglalása az irányadó. 19. § (1) A kihelyezés 18. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megszűnéséről, illetve az áthelyezésről és annak időpontjáról a kihelyezettet a kihelyező közigazgatási szerv lehetőleg hat hónappal megelőzően írásban értesíti. (2) Más állomáshelyre történő áthelyezés esetén a tartós külszolgálatot folyamatosnak kell tekinteni. Az áthelyezéshez a kihelyezett egyetértése szükséges. (3) A kihelyezettnek a kihelyezés megszüntetésére vonatkozó kérését a munkáltatói jogkör gyakorlója három hónapon belül teljesíti. 20. § (1) A kihelyezés a 18. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kihelyezés visszavonásával a külszolgálat bármely szakaszában megszüntethető, amennyiben a) a kihelyezett ellen indított fegyelmi eljárás elmarasztaló határozattal zárult, és külszolgálatának további fenntartása az általa elkövetett kötelezettségszegés, illetve az általa tanúsított magatartás miatt a kihelyező közigazgatási szervtől nem várható el; b) a kihelyezett a kihelyezés 16. §-ban meghatározott feltételeinek nem felel meg; c) a kihelyezett külszolgálati munkaköre ellátására alkalmatlan minősítést kapott; d) a kihelyezett az előírt időszakos vagy soron kívüli munkaköri egészségügyi alkalmassági vizsgálat eredménye alapján a külszolgálat ellátására véglegesen vagy tartósan (három hónapot meghaladóan) alkalmatlan; e) a kihelyező közigazgatási szerv a külképviseleten átszervezést, illetve létszámleépítést hajt végre, és a kihelyezett munkaköre megszűnik; f) a külképviselet megszűnik, illetve működését bármely okból tartósan (három hónapot meghaladóan) szünetelteti; g) különösen fontos szolgálati érdekből. (2) A külszolgálatnak a kihelyezés visszavonásával történő megszüntetéséről a külképviselet diplomáciai sze mélyzetének tagjai és hivatásos konzuli tisztviselői esetében a külügyminiszter — szakdiplomata esetében a szakminiszter egyetértésével — dönt. A kihelyező, az áthelyező, az értesítő és a kihelyezést visszavonó okirat 21. § (1) A kihelyezést, a külszolgálat megszüntetését és a kihelyezés visszavonását, a más külföldi állomáshelyre történő áthelyezést írásba kell foglalni. (2) A kihelyezésre és az áthelyezésre vonatkozó okiratnak tartalmaznia kell a külszolgálattal kapcsolatos minden lényeges adatot, így különösen a kihelyezett a) rangját és munkakörét, munkaköri kulcsszámát (1. számú melléklet); b) állomáshelyét; c) a kihelyezés (áthelyezés) időpontjában érvényes alapellátmány összegét, ellátmánya szorzószámát, az ellátmánypótlékokat; d) köztisztviselő külszolgálathoz fűződő besorolását, illetményét; e) ellátmánypótlékra jogosító személyek nevét, családi jogállását, a gyermekek születési idejét, továbbá ugyanezen adatokat a 26. § (5) bekezdése szerint alkalmi látogatás esetén ellátmánypótlékra jogosító személyek tekintetében; f) állomáshelyére és visszautazásához, valamint a szabadságra történő hazautazásához biztosított utazási napok számát; g) külszolgálatának kezdő időpontját (kihelyezés napja), valamint a külszolgálat megszüntetésének a 16. § (5) bekezdése szerint megállapított naptári évét, illetve az áthelyezés napját; h) a biztonsági szolgálat ellátására vonatkozó kötelezettséget; i) kötelezettségeit és jogosultságait, a külszolgálat ellátásával kapcsolatos egyéb feltételeket. (3) A kihelyező okirat a felek közös megegyezésével bármikor módosítható. (4) Az értesítő okiratban rögzíteni kell a végleges hazautazás napját, és tájékoztatni kell a kihelyezetett a hazautazással kapcsolatban. (5) Amennyiben a külszolgálat a 18. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a kihelyezés visszavonásával szűnik meg, a kihelyezést visszavonó okiratban a (3) bekezdésében foglaltakon túl a kihelyezés visszavonásának indokairól is tájékoztatni kell a kihelyezettet. (6) A kihelyező okirathoz csatolni kell a kihelyezett részletes munkaköri leírását. A munkaköri leírás tartalmazza a helyettesítés rendjét is. Járandóságok 22. § A külszolgálat időtartama alatt a kihelyezettet — a Ktv. szerinti illetményén felül — maga és a 2. § 12. pontjában meghatározott személyek külföldi életvitelének, valamint a külszolgálati tevékenységgel kapcsolatos egyéb költségeinek megtérítésére szolgáló ellátmány, ellátmánypótlék, valamint e rendeletben meghatározott egyéb juttatások illetik meg. 23. § (1) A kihelyezettet a külszolgálat során ellátandó feladatkörének megfelelően az 1. számú mellékletben meghatározott külképviseleti munkaköri kulcsszámba kell besorolni. Összevont munkakörök esetén a magasabb szorzószámú munkaköri kulcsszám az irányadó. (2) Az alapellátmány összegét, valamint a 28. §-ban meghatározott valuta költségtérítés összegét a külügyminiszter a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a pénzügyminiszter, a nemzeti kulturális örökség minisztere, a honvédelmi miniszter és az érintett szakminiszterek egyetértésével állapítja meg. Ellátmány 24. § (1) A havi ellátmány összegét az adott állomáshelyre érvényes alapellátmány és a kihelyezettre meghatározott, 1. számú melléklet szerinti szorzószám szorzata adja. A szorzószám a kihelyezett munkaköri feladatainak változása, rangemelés, jutalmazás, vagy fegyelmi döntés esetén a külszolgálat időtartama alatt módosítható. (2) Az ellátmány a kihelyezett részére a külszolgálat kezdő napjától a végleges hazautazás napjáig — az utazási napokat is beleértve — jár. Amennyiben a kihelyezett végleges hazautazásnak az értesítő vagy a kihelyezést visszavonó okiratban rögzített napja előtt — bármilyen okból — végleg elhagyja állomáshelyét, a tényleges elutazás napját kell a végleges hazautazás napjának tekinteni. A töredékhavi ellátmány kiszámításánál a tárgyhó naptári napjainak számát kell alapul venni. (3) Az ellátmányt és az ellátmánypótlékot havonta utólag, legkésőbb a tárgyhót követő hónap 5. napján kell kifizetni. A külszolgálat megszűnése, illetve megszüntetése esetén az ellátmány kifizethető a hazautazást megelőző öt munkanappal korábban. 25. § (1) A kihelyezettet a keresőképtelenséggel járó betegsége időtartamára — legfeljebb 90 napig — állomáshelyén a havi ellátmány 80%-a, belföldön 30%-a illeti meg. Amennyiben a kihelyezett nincs szállítható állapotban, havi ellátmánya 30%-a megilleti az állomáshelyen 90 napot meghaladó ideig is, de legfeljebb hazaszállításáig. (2) A kihelyezett halála esetén a halál bekövetkeztéig járó ellátmányon és ellátmánypótlékon felül egyhavi ellátmányt és ellátmánypótlékot az ellátmánypótlékra jogosító személynek ki kell fizetni. Ellátmánypótlék 26. § (1) A kihelyezett a 2. § 12. pontjában meghatározott személyek után jogosult ellátmánypótlékra. Az ellátmánypótlék a kihelyezett külszolgálatának idejére, az arra jogosító személy tényleges kiutazásától végleges hazautazásának napjáig — az utazási napokat is beleértve — jár. A töredékhavi ellátmánypótlék kiszámításánál a tárgyhó naptári napjainak számát kell alapul venni. (2) Az ellátmánypótlék összege a) ellátmánypótlékra jogosító házastárs esetén aa) amennyiben nem rendelkezik jövedelemmel, a kihelyezett ellátmányának 25%-a, ab) ha a külföldön szerzett jövedelme (ellátmánya, megbízási díja, munkabére) nem éri el az állomáshely szerinti alapellátmány összegét, a kihelyezett ellátmányának 12,5%-a; b) ellátmánypótlékra jogosító gyermek esetén a 2,5 szorzószámmal számított ellátmány ba) 12. életév betöltéséig 10%-a, bb) 12. életév betöltését követően 15%-a, ameddig isko larendszerű oktatás keretében középfokú (érettségit adó), vagy szakképzésben (szakképesítést adó) képzésben vesz részt, de legfeljebb a gyermek 23. életévének betöltéséig; c) ellátmánypótlékra jogosító fogyatékos gyermek esetén a 2,5 szorzószámmal számított ellátmány ca) 12. életév betöltéséig 15%-a, cb) 12. életév betöltését követően 20%-a, ameddig is kolarendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, de legfeljebb a gyermek 23. életévének betöltéséig. (3) Ellátmánypótlék nem jár, ha az (1) bekezdésben meghatározott személy a tárgyhónapban az állomáshely szerinti alapellátmány összegét meghaladó, külföldön szerzett jövedelemmel rendelkezik. A jövedelem megszerzését a kihelyezett írásban köteles bejelenteni. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott családtag elhalálozása esetén a kihelyezett részére a halál bekövetkeztéig járó ellátmánypótlékon felül ki kell fizetni az ellátmánypótlék egyhavi összegét. (5) Az ellátmánypótlék időarányosan jár a kihelyezettel az állomáshelyen nem együtt élő házastárs és az ellátmánypótlékra jogosító gyermek alkalmi, 15 napot meghaladó látogatása esetén. (6) A kihelyezett ellátmánypótlékra nem jogosult az (1) bekezdésben meghatározott személynek az állomáshelytől — a kihelyezett szabadsága idejének kivételével — 90 napot meghaladó távolléte után. Többszöri távollét esetén a részidőket naptári évenként össze kell adni. A kihelyezett — az állomáshely elhagyása előtt, valamint az állomáshelyre történő visszautazást követően 3 napon belül — köteles írásban jelenteni a külképviselet vezetőjének az ellátmánypótlékra jogosító személyek állomáshelytől való távollétének kezdő és befejező napját. A 2. § 12. pontjának a) alpontjában meghatározott személy szülése miatti távolléte esetén a kihelyező közigazgatási szerv e bekezdés rendelkezéseitől eltérhet. (7) Az (1) bekezdésben nem említett családtagoknak az állomáshelyen való tartózkodását a kihelyezett köteles írásban bejelenteni a képviselet-vezetőnek. (8) A külügyminiszter a fogadó országban kialakult válsághelyzet esetén a külképviseleten maradó kihelyezettek részére, meghatározott időtartamra, egyszeri utasításban különpótlékot állapíthat meg. Ellátmányelőleg 27. § (1) A kihelyező közigazgatási szerv a kihelyezett kérelmére, a külképviseletre történt megérkezése után — egy alkalommal, a kihelyezett ellátmányszorzójával, de legfeljebb 2,5 szorzószámmal számítva —, háromhavi, kamatmentes ellátmányelőleget nyújt. (2) A kihelyező közigazgatási szerv az (1) bekezdésben meghatározottakon felül, a kihelyezett kérelmére — kizárólag gépkocsi vásárlás céljára — a kihelyezett ellátmányszorzójával, de legfeljebb 2,5 szorzószámmal számított, hathavi ellátmánynak megfelelő, kamatmentes munkáltatói kölcsönt nyújthat a kihelyezéstől számított egy éven belül. A gépkocsi vásárlás céljára adott összeg nem haladhatja meg a gépkocsi vételárát. A gépkocsi vásárlást a kihelyezett számlával igazolja. (3) A kihelyezett a munkáltatói kölcsön felhasználásával vásárolt gépkocsira — az ellátmányelőleg törlesztésének időtartamára — köteles a vásárlással egyidejűleg casco vagy annak megfelelő egyéb biztosítást kötni. (4) A munkáltatói kölcsön felhasználásával vásárolt gépkocsit — jogszabályban meghatározott térítési díj ellenében — a kihelyezett a külszolgálat teljes időtartama alatt köteles a munkakörével összefüggő feladatai ellátására is használni. (5) Az (1) bekezdésben meghatározott ellátmányelőleget 10 havi, a (2) bekezdésben meghatározott munkáltatói kölcsönt pedig 20 havi részletben kell visszafizetni, abban a pénznemben, amelyben nyújtották. Az ellátmányelőleg és a munkáltatói kölcsön törlesztését a felvételét követő második hónapban kell megkezdeni. (6) Ha a külszolgálat az ellátmányelőleg vagy a munkáltatói kölcsön visszafizetése előtt fejeződik be, a kihelyezett tartozásának fennmaradó részét állomáshelyén egy összegben a felvétel pénznemében vagy belföldön — legkésőbb a külszolgálat befejezésétől számított 30 napon belül — a hazatérés időpontjában érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott deviza eladási árfolyamon számítva, forintban köteles visszafizetni. (7) Ha a kihelyezett az ellátmányelőleget és a munkáltatói kölcsönt a külszolgálat befejezésétől számított 30 napon belül nem fizeti vissza, a kihelyező közigazgatási szerv jogosult a késedelmes napokra a Ptk. szerinti késedelmi kamatot felszámítani. Amennyiben a külszolgálat a kihelyezett önhibáján kívül fejeződik be az ellátmányelőleg és a munkáltatói kölcsön visszafizetése előtt, a törlesztésre a kihelyező közigazgatási szerv szabályzatának megfelelően a fentieknél kedvezőbb feltételeket állapíthat meg. (8) Az egy évet meg nem haladó időtartamú kihelyezés esetén ellátmányelőleg és munkáltatói kölcsön nem adható. (9) A kihelyezett halála esetén az ellátmányelőleg és a munkáltatói kölcsön még esedékes, járandóságból le nem vonható része különös méltánylást érdemlő esetben kérelemre részben vagy egészben elengedhető. Kiküldetés az állomáshelyről 28. § (1) Ha a kihelyezett a külszolgálata alatt a Ktv. 49/C. §-a alapján a fogadó országban vagy harmadik országban kiküldetést teljesít, ellátmánya mellett valuta-költségtérítés (napidíj) is megilleti. Nem számolható el napidíj, ha a kiküldetés időtartama a 4 órát nem éri el. (2) Ha a kihelyezett az (1) bekezdés szerint kiküldetést teljesít, a napidíj egynapi összege a köztisztviselők ideiglenes külföldi kiküldetéséről szóló kormányrendelet mellékletében meghatározott, az adott kategóriához rendelt bázisösszeg 25%-a. A napidíj fele jár, ha a kiküldetés időtartama a 8 órát nem éri el. (3) A kiküldött részére szállásköltség csak a naptári naponként 8 órát meghaladó távollét esetén jár. Helyettesítés a külképviseleten 29. § (1) A kihelyezettet nem illeti meg helyettesítési díj a munkaköri leírásban meghatározottak szerint rendes éves szabadságát töltő kihelyezett helyettesítése esetén. (2) Ha a kihelyezett saját munkakörének ellátása mellett, a képviselet-vezető írásbeli utasítása alapján, 15 naptári napot meghaladóan mást helyettesít, a helyettesítés első napjától helyettesítési díj illeti meg. Biztonsági szolgálat 30. § (1) A tartós külszolgálat ellátásának idején a kihelyezett munkaköri kötelezettsége a biztonsági szolgálat ellátása, melyre külön díjazás nem jár. (2) A biztonsági szolgálat ellátásának általános rendjét a kihelyező közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője állapítja meg. (3) A képviselet vezetője válsághelyzet esetén elrendelheti a kihelyezetteknek és a 2. § 12. pontjában meghatározott személyeknek a külképviselet helyiségeiben történő biztonsági tartózkodását. (4) A válsághelyzetben a kihelyező közigazgatási szerv dönt a kihelyezettek és a 2. § 12. pontjában meghatározott személyeknek biztonságos helyre történő menekítéséről, illetve hazaszállításukról. Az e feladat végrehajtásából eredő, a felmerülő kockázattal arányos költségeket a kihelyező közigazgatási szerv viseli. Rendkívüli munkavégzés, ügyelet, készenlét 31. § A kihelyezettek munkaidő-beosztásának általános szabályait, valamint a rendkívüli munkavégzés, az ügyelet és a készenlét elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának szabályait a kihelyező közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője állapítja meg. Szabadság 32. § (1) Az évi rendes szabadság időarányos részét a külszolgálat megkezdése előtt belföldön kell kiadni. A külszolgálat megszűnésének évében járó szabadság időarányosan az állomáshelyen is kiadható. A tárgyévi fel nem használt szabadság a végleges hazautazás napját követően a belföldi szabályozás szerint vehető igénybe. (2) A külképviselet vezetője — a kihelyezett igényének megismerése után — a váltási tervvel egyidejűleg és azzal összhangban, február végéig készíti el a szabadságolási tervet. A munkáltatói jogkör gyakorlója a képviselet-vezető által elkészített terv alapján határozza meg az adott külképviseleten dolgozók szabadságának tárgyévi ütemezését. (3) A szabadságolási terv elkészítésénél a következőket kell irányadónak tekinteni: a) biztosítani kell a külképviselet folyamatos és zavartalan működését; b) a munkaköri leírásuk szerint egymást helyettesítő munkatársak, valamint a képviselet-vezető és az első beosztott egy időben nem lehetnek távol a külképviselettől. (4) A szabadságolási tervben meghatározottól eltérő időben a kihelyezett csak munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével vehet igénybe szabadságot. (5) A kihelyezett belföldön eltöltött szabadságára történő haza- és visszautazásra évente egy alkalommal utazási napokra jogosult. Az utazási napok száma megegyezik a külszolgálatra történő kiutazáshoz, illetve visszautazáshoz biztosított napok számával. (6) Szakfeladatot ellátó kihelyezett szabadságának időtartamára indokolt esetben a kihelyező közigazgatási szerv helyettesítőt küldhet. Utazási és szállítási költségtérítés 33. § (1) A kihelyezett utazásának költségeit a következő esetekben a kihelyező közigazgatási szerv viseli: a) az állomáshelyre történő első kiutazáskor és a végleges hazautazáskor, ideértve a másik állomáshelyre történő áthelyezést is; b) ideiglenes hazarendeléskor; c) szabadságra történő hazautazáskor és visszautazás kor, évente egy alkalommal (kivéve a külszolgálat megkezdésének és megszűnésének naptári évét, amennyiben abban az évben a külszolgálat időtartama nem éri el a kilenc hónapot); d) szülő, gyermek, házastárs és annak szülője, továbbá a testvér temetésére történő hazautazáskor. (2) Az (1) bekezdés a), c) és d) pontjait a 2. § 12. pontjában meghatározott személyekre is alkalmazni kell. (3) Évente egy alkalommal a kihelyező közigazgatási szerv viseli a Magyarországon élő — egyébként e rendelet 2. § 12. pontja szerint ellátmánypótlékra jogosító — házastárs és gyermek állomáshelyre és hazautazásának költségeit, a kihelyezés és a végleges hazautazás naptári évének kivételével. 34. § A kihelyezett és a 2. § 12. pontjában meghatározott személyek ingóságainak indokolt szállítási költségeit a külszolgálat megkezdésekor, befejezésekor és más külföldi állomáshelyre történő áthelyezéskor a kihelyező közigaz gatási szerv viseli. A költségviselés mértékét a kihelyező közigazgatási szerv szabályzatban határozza meg. 35. § Az állomáshelyen, illetve hivatalos kiküldetés alatt harmadik országban elhunyt kihelyezett hazaszállításáról és temetéséről a kihelyező közigazgatási szerv saját költségén gondoskodik. A kihelyezett kérelmére a kihelyező közigazgatási szerv saját költségén gondoskodik a kihelyezett állomáshelyen elhunyt együtt élő családtagja hazaszállításáról és temetéséről. Iskoláztatási költség 36. § A kihelyező közigazgatási szerv biztosítja, hogy e rendelet 2. §-a 12. pontjának b) alpontjában meghatározott, ellátmánypótlékra jogosító gyermek a kihelyezés ideje alatt az állomáshelyen az átlagos képzési követelményeknek megfelelő és átlagos költségszintű iskola előkészítő, alap- és középfokú tanulmányokat folytathasson a következők szerint: a) a kihelyező közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője meghatározza és szükség szerinti rendszerességgel felülvizsgálja azon — az átlagos képzési, egészségügyi és kulturális követelményeknek megfelelő, átlagos költségszintű, világnyelven, illetve az általános gyakorlat szerint Magyarországon eredménnyel hasznosítható nyelve(ke)n képzést folytató — oktatási intézmény(ek) körét, amelyek teljes tandíját a külképviselet nevére, címére szóló számla vagy számlát helyettesítő bizonylat ellenében fizeti; b) ha a kihelyezett gyermekét az a) pontban meghatározottaktól eltérő iskolába kívánja beíratni, akkor e díjtételére, de legfeljebb a kihelyező közigazgatási szerv által az állomáshelyen kijelölt oktatási intézmények díjtétele átlagának megfelelő számla fogadható el, illetve a bizonylatolt költség annak mértékéig téríthető; c) ha a kihelyezett fogyatékos gyermeke speciális oktatási intézményre jogosult, annak költségeit az a) és b) pontban foglaltak szerint téríti a kihelyező közigazgatási szerv. A kihelyezett lakhatása 37. § (1) A kihelyező közigazgatási szerv köteles a kihelyezett feladatkörének, a vele együtt élő, és ellátmánypótlékra jogosító személyek összetételének, létszámának és az állomáshely körülményeinek megfelelő, berendezett lakást biztosítani. A lakás berendezése az államháztartás műkö dési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 63. §-ának (4) bekezdése szerint cserélhető. (2) Az ideiglenes szállodai elhelyezés költségeit, a lakás bérleti díját, a lakásban lévő telefonkészülék és a közüzemi szolgáltatások mérésére szolgáló mérőkészülékek alapdíját a kihelyező közigazgatási szerv viseli. A közüzemi szolgáltatások díja a kihelyezettet terheli, melyre a kihelyező közigazgatási szerv — mérőóra hiányában — átalányt állapít meg. (3) A kihelyezettek lakhatására (a kihelyezettek lakásaira és a lakások berendezésére, a közüzemi díjak átalánydíjas térítésére) vonatkozó alapvető elveket a kihelyező közigazgatási szerv szabályzatban határozza meg. Egészségügyi ellátás 38. § (1) A kihelyezett és a vele együtt az állomáshelyen tartózkodó házastársa és gyermeke a külszolgálat alatt a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) és végrehajtási rendelete külföldön történő gyógykezelésre vonatkozó szabályai szerint jogosultak az állomáshelyen egészségügyi ellátás igénybevételére. Az ellátmánypótlékra jogosító további személyek egészségügyi ellátása költségeinek megtérítését — azonos normákat alkalmazva — a kihelyező közigazgatási szerv vállalja. (2) A kihelyező közigazgatási szerv a megtérítési igény érvényesítésére a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral (a továbbiakban: FPEP) megállapodást köt. A megtérítési igény érvényesítésével kapcsolatos eljárásban, a személyiségi jogok maximális tiszteletben tartása érdekében a felek kötelesek a BNO (betegségek nemzetközi osztályozása), illetve a WHO kódokat használni, illetve azt elfogadni. (3) A kihelyező közigazgatási szerv a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár által térített ellátási költségtérítés mértékét 100%-ra kiegészítheti. Ennek fedezetére kiegészítő biztosítás köthető. (4) A kihelyező közigazgatási szerv az állomáshelyre előírt kötelező védőoltások költségét számla ellenében megtéríti a kihelyezettnek és a 2. § 12. pontban meghatározott személyeknek. (5) A megváltozott munkaképességű kihelyezett, valamint a 2. § 12. pontjában meghatározott személy fogyatékosságával összefüggő kiegészítő gyógykezelések, — gyógytorna , fizikoterápia, segédeszközök — költségeihez az FPEP által térített ellátási költségtérítésen túl a kihelyező közigazgatási szerv indokolt esetben hozzájárulhat. A tartós külszolgálat ellátásával kapcsolatos egyéb szabályok 39. § A 2. § 12. pontjában meghatározott személy a fogadó államban — a magyar külképviselet kivételével — csak a külügyminiszter hozzájárulásával vállalhat munkát. 40. § A kihelyezett és a 2. § 12. pontjában, valamint a 26. § (5) bekezdésében meghatározott személyek a külszolgálat időtartamára a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény rendelkezései alapján jogosultak diplomata-, illetve külügyi szolgálati útlevél igénybevételére. 41. § Együtt élő házastársak, élettársak egyazon állomáshelyre történő kihelyezése esetén a 26. § (2) bekezdésének b) és c) pontjában és a (4) és (5) bekezdésben, a 36. §-ban, valamint a 37. § (1) bekezdésében foglalt jogosultságok csak egyiküket illetik meg, a 26. § (7) bekezdésében és a 37. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségek csak egyiküket terhelik. 42. § Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy e rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket jogszabályban állapítsa meg. Záró rendelkezések 43. § Ez a rendelet — a 44. §-ban foglalt eltérésre figyelemmel — a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. 44. § E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a tartós külszolgálatról szóló 31/2002. (III. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) azzal, hogy 2004. január 1-jéig — az azt megelőzően kiállított kihelyező (áthelyező) okiratokban — az R. alapján megállapított ellátmányszorzókat, járandóságokat és egyéb juttatásokat kell alkalmazni. 45. § (1) E rendelet hatálybalépése előtt a köztársasági elnök által kinevezett és megbízott főkonzulokat — a külügyminiszter előterjesztése alapján — a köztársasági elnök menti fel. (2) A határozott idejű áthelyezés alapján tartós külszolgálatot ellátó köztisztviselők külszolgálatának megszűnésekor, illetve megszüntetésekor a Külügyminisztérium annak pontos időpontjáról előzetesen írásban értesíti az áthelyező közigazgatási szervet. Dr. Medgyessy Péter s. k., miniszterelnök