110/2013. (XII. 4.) VM rendelete az 50 MWth és annál nagyobb teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légsz

110/2013. (XII. 4.) VM rendelete az 50 MWth és annál nagyobb teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. § (8) bekezdés j) és m) pontjában, a 6. alcím tekintetében a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. § (15) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az  egyes miniszterek, valamint a  Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 94.  § k)  pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – az  egyes miniszterek, valamint a  Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 41.  § d) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró emberi erőforrások miniszterével egyetértésben – a következőket rendelem el: I. FEjEzET ÁLTALÁNOS rENDELKEzéSEK 1. A rendelet hatálya 1. § (1) E  rendelet hatálya kiterjed a  helyhez kötött 50 MWth és annál nagyobb teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés: a) építésére, létesítésére (a továbbiakban együtt: létesítés), b) működtetésére, üzemeltetésére, c) légszennyezőanyag kibocsátására, és d) létesítőjére, üzemeltetőjére. (2) E rendelet hatálya nem terjed ki: a) a  biomasszától eltérő, szilárd vagy folyékony halmazállapotú hulladékot tüzelőanyagként felhasználó tüzelőberendezésekre, b) az  égéstermékeket a  gyártási folyamatokban közvetlenül felhasználó, hevítésre, szárításra, vagy tárgyak, anyagok bármely más kezelésére használó tüzelőberendezésekre, c) a független tüzelőberendezésként nem üzemeltetett, a füstgázok égetés útján történő tisztítására tervezett utóégető művekre, d) a katalitikus hőbontás (krakkolás) katalizátorait regeneráló létesítményekre, e) a kénhidrogént kénné átalakító létesítményekre, f ) a vegyipari reaktorokra, g) a kokszoló kemencesorokra, h) a léghevítőkre, i) a közúti, vasúti, vízi és légi jármű hajtására szolgáló műszaki berendezésekre, j) a tengerben a part mentén létesített gázturbinákra és gázmotorokra, valamint k) a  tüzeléstechnikai eljárások továbbfejlesztése céljából kutatásra, fejlesztésre, tesztelésre használt kísérleti, próbaüzemi berendezésekre, azok üzemeltetésére. 2. Értelmező rendelkezések 2. § (1) E rendelet alkalmazásában 1. biomassza: az  energiatartalmának hasznosítása céljából tüzelőanyagként felhasználható, nem szennyezett, illetve vegyi anyaggal nem kezelt, mezőgazdasági vagy erdészeti eredetű növényi anyagot tartalmazó termék, erdőgazdálkodás során képződött maradék, továbbá az alább felsorolt hulladékok: a) mezőgazdasági és erdészeti eredetű növényi hulladék; b) az élelmiszer-feldolgozó iparból származó növényi hulladék, ha a termelt hőt hasznosítják; c) cellulózgyártásból és cellulózból készült papír gyártásából származó rostos növényi hulladék, ha annak együttégetése a termelés helyszínén történik és a termelt hőt hasznosítják; d) parafa hulladék; és e) fahulladék, kivéve a  fakonzerváló-szerekkel vagy bevonatokkal történő kezelésből származó halogénezett szerves vegyületeket vagy nehézfémeket esetlegesen tartalmazó, és különösen az ilyen típusú építési vagy bontási fahulladékot is tartalmazó fahulladékot; 2. dízelmotor: olyan belső égésű motor, amely a  Diesel-ciklusnak megfelelően működik, és kompressziós gyújtást alkalmaz a tüzelőanyag elégetésére; 3. földgáz: természetben előforduló, legalább 80% metánt (CH4) tartalmazó gáz; 4. füstgáz: a  tüzelőberendezésből, vagy annak kiegészítő berendezéséből kéményen át elvezetett gáz halmazállapotú anyag, amely szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú légszennyező anyagokat tartalmaz; 5. gázmotor: olyan belső égésű motor, amely az  Otto-ciklusnak megfelelően működik, és szikragyújtást, vagy a  kétféle tüzelőanyaggal üzemelő motorok esetében kompressziós gyújtást alkalmaz a  tüzelőanyag elégetésére; 6. gázturbina: olyan forgó gép, amely a hőenergiát mechanikai munkává alakítja át, és amelynek fő alkotórészei a kompresszor, az égőkamra, amelyben a tüzelőanyag égetése történik a munkaközeg felmelegítése céljából, valamint a turbina, amelyben az energiaátalakítás végbemegy; 7. helyben kitermelt szilárd tüzelőanyag: természetben előforduló olyan szilárd tüzelőanyag, amelyet a kitermelés helyén létesített, egy konkrétan az adott tüzelőanyag-fajtához tervezett tüzelőberendezésben égetnek el; 8. kémény: egy vagy több olyan füstcsatornát tartalmazó szerkezet, illetve építmény, amely a levegőbe történő kibocsátásuk céljából elvezeti a füstgázokat; 9. kéntelenítési arány: a  tüzelőberendezésben vagy annak kiegészítő berendezésében, így különösen a  füstgáz-kéntelenítőben adott időtartam alatt leválasztott kén tömegének, ugyanazon időtartam alatt a  tüzelőberendezésbe bejuttatott és felhasznált tüzelőanyagban lévő összes kén tömegéhez viszonyított aránya, százalékban kifejezve; 10. meghatározó tüzelőanyag: a  nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából elégető, vegyes tüzelésű tüzelőberendezésben felhasznált valamennyi tüzelőanyag közül az  1.  melléklet szerinti legmagasabb kibocsátási határértékkel rendelkező tüzelőanyag, vagy több, azonos kibocsátási határértékkel rendelkező tüzelőanyag esetén ezek közül a legnagyobb bemenő hőteljesítményt biztosító tüzelőanyag; 11. névleges bemenő hőteljesítmény: az  adott tüzelőberendezés hatósági határozatban rögzített névleges teljesítményén történő üzemeltetéshez szükséges, a  tüzelőberendezésbe egységnyi idő alatt bevitt tüzelőanyag hőtartalma megawattban (MWth) kifejezve; 12. teljes névleges bemenő hőteljesítmény: a  tüzelőberendezések összesítési szabály szerint számított névleges bemenő hőteljesítményeinek összege; 13. tüzelőanyag: bármilyen szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú éghető anyag; 14. tüzelőberendezés: az a berendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek el a keletkező hő hasznosítása céljából; 15. I. kategóriájú tüzelőberendezés: az  a  tüzelőberendezés, amely 1987. július 1. előtt kapott először létesítési engedélyt; 16. II. kategóriájú tüzelőberendezés: az az I. kategóriába nem tartozó tüzelőberendezés, amely 2002. november 27. előtt kapott először létesítési engedélyt, vagy a tüzelőberendezés üzemeltetője ezen időpontot megelőzően nyújtott be teljes engedélykérelmet, és a tüzelőberendezést 2003. november 27-ig üzembe helyezték; 17. III. kategóriájú tüzelőberendezés: az  az I. vagy II. kategóriába nem tartozó tüzelőberendezés, amely 2013. január 13. előtt kapott először létesítési engedélyt, vagy a  tüzelőberendezés üzemeltetője ezen időpontot megelőzően nyújtott be teljes engedélykérelmet, és a tüzelőberendezést 2014. január 7-ig üzembe helyezték; 18. IV. kategóriájú tüzelőberendezés: az  a  tüzelőberendezés, amely nem tartozik az  I., II. vagy III. kategóriába és 2013. január 13-tól kapott először létesítési engedélyt; 19. üzemóra: órákban kifejezett azon időtartam, ide nem értve a  tüzelőberendezés beindítási és a  leállítási időszakát, amelynek során a  tüzelőberendezés egésze vagy egy része üzemel, és füstgázt bocsát ki a levegőbe; 20. vegyes tüzelésű berendezés: olyan tüzelőberendezés, amely egyidejűleg vagy felváltva, két- vagy többfajta tüzelőanyaggal üzemeltethető. (2) E  rendeletben a  levegő védelméről szóló kormányrendelet és a  környezeti hatásvizsgálati és az  egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló kormányrendelet értelmező rendelkezései is alkalmazandóak. 3. A tüzelőberendezések működésének általános szabályai 3. § A tüzelőberendezés füstgázait olyan műszaki megoldással megépített, valamint olyan magasságú kéményen keresztül kell elvezetni, hogy a  tüzelőberendezés működése során ne okozzon légszennyezettséget, továbbá a füstgázok kibocsátásának ellenőrzése biztosított legyen. 4. Az engedélyezéssel kapcsolatos előírások 4. § (1) A  tüzelőberendezésre vonatkozó környezetvédelmi engedély, illetve az  egységes környezethasználati engedély tárgyában a  környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséghez (a  továbbiakban: felügyelőség) benyújtott engedély iránti kérelemnek – a  környezeti hatásvizsgálati és az  egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló kormányrendeletben foglaltakon túlmenően – a  létesítendő tüzelőberendezéssel kapcsolatban a kombinált (kapcsolt) hő- és villamosenergia-termelés műszaki és gazdasági megvalósíthatóságának vizsgálatát is tartalmaznia kell. (2) A  felügyelőség, ha az  (1)  bekezdésben foglalt vizsgálat alapján a  létesítendő tüzelőberendezéssel kapcsolatos kombinált (kapcsolt) hő- és villamosenergia-termelés megvalósítása műszaki és gazdasági szempontok szerint lehetséges, a  környezetvédelmi engedélyt, illetve az  egységes környezethasználati engedélyt ennek figyelembevételével adja ki. 5. Összesítési szabály 5. § (1) A  legalább kettő különálló tüzelőberendezés füstgázainak közös kéményen keresztül történő kibocsátása esetén a  tüzelőberendezéseket egy tüzelőberendezésnek kell tekinteni, és névleges bemenő hőteljesítményeiket a  teljes névleges bemenő hőteljesítmény kiszámításához össze kell adni. (2) Ha legalább kettő II., III., illetve IV. kategóriájú tüzelőberendezést úgy létesítenek, hogy a  műszaki és gazdasági tényezők figyelembevételével a  felügyelőség engedélyében foglaltak szerint füstgázaik közös kéményen keresztül kiengedhetők, a  tüzelőberendezéseket egy tüzelőberendezésnek kell tekinteni, és névleges bemenő hőteljesítményeiket a teljes névleges bemenő hőteljesítmény kiszámításához össze kell adni. (3) Az (1) és (2) bekezdésben említett tüzelőberendezések teljes névleges bemenő hőteljesítményének kiszámításához a  15 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítménnyel rendelkező tüzelőberendezéseket nem kell figyelembe venni. (4) A  teljes névleges bemenő hőteljesítményt a  tüzelőberendezések esetében az  egységes környezethasználati engedélyben kell feltüntetni. II. FEjEzET A KIBOcSÁTÁSOK SzABÁLYOzÁSA 6. Kibocsátási határértékek 6. § (1) Az  I., II. és III. kategóriájú tüzelőberendezés légszennyező anyag kibocsátása – a  (6) és (7)  bekezdés szerinti kivétellel – az 1. mellékletben foglalt kibocsátási határértékeket nem haladhatja meg. (2) A  IV. kategóriájú tüzelőberendezés légszennyező anyag kibocsátása a  2.  mellékletben foglalt kibocsátási határértékeket nem haladhatja meg. (3) A tüzelőberendezés bővítése esetén a bővített részre a 2. mellékletben foglalt kibocsátási határértékek vonatkoznak, és a tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítménye figyelembevételével kell azokat megállapítani. (4) A  tüzelőberendezés 50 MWth-os vagy annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű részét érintő olyan változtatása esetén, amelynek következtében a  létesítmény légszennyező anyag kibocsátása megváltozik, a tüzelőberendezés változtatással érintett részére a 2. mellékletben foglalt kibocsátási határértékek vonatkoznak, és a tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítménye figyelembevételével kell azokat megállapítani. (5) A  tüzelőberendezést tartalmazó létesítményre vonatkozó engedélynek tartalmaznia kell azokat a  feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a tüzelőberendezés kibocsátásai nem haladják meg az előírt kibocsátási határértékeket. (6) A  dízelmotorokra és a  papírrostot gyártó létesítményben működő regeneráló kazánokra az  1. és 2.  mellékletben szereplő kibocsátási határértékeket nem kell alkalmazni. (7) Az  évi 500 üzemóránál kevesebbet üzemelő, a  villamosenergia-rendszer teljesítmény egyensúlyának biztosítása céljából, a  villamosenergia-rendszer rendszerirányítója által szerződéssel lekötött, vészhelyzeti tartalék gázturbinákra és gázmotorokra az  1.  melléklet 10.  pontjában és a  2.  melléklet 10.  pontjában foglalt kibocsátási határértékek nem vonatkoznak. E bekezdés szerinti gázturbinák és gázmotorok üzemeltetését dokumentálni kell, és az üzemeltetés tényét és körülményeit a felügyelőségnek az üzemeltetés megkezdését követő 5 napon belül be kell jelenteni. Az üzemeltetőnek az éves üzemórákról nyilvántartást kell vezetni. 7. § (1) Az  1. és 2.  mellékletben foglalt kibocsátási határértékeket, és a  7.  mellékletben foglalt kéntelenítési arányokat a  közös kémény kibocsátásaira a  tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítménye figyelembevételével kell alkalmazni. (2) A tüzelőberendezés korlátozott számú üzemórában működő részeire vonatkozó, az 1. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeket a  tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítménye figyelembevételével kell alkalmazni. (3) A  légszennyező anyagok mért tömegkoncentrációinak a  vonatkoztatási oxigéntartalomra történő átszámítási módszerét – a (4) bekezdésben meghatározott tüzelési mód kivételével – a 3. melléklet tartalmazza. (4) Gázturbinából és gáz póttüzeléses hőhasznosító kazánból álló tüzelőberendezés esetében a kibocsátási határérték és a vonatkoztatási oxigéntartalom megállapításának szabályait a 4. melléklet tartalmazza. 8. § (1) A  (2)  bekezdés hatálya alá nem tartozó vegyes tüzelésű berendezés esetében, beleértve a  legalább kettő tüzelőanyag egyidejű felhasználását is, az  egyes tüzelőanyagokra az  1. és 2.  mellékletben foglalt kibocsátási határértékeket kell alkalmazni a tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményének figyelembevételével. A  kibocsátási határértéket a  felhasznált tüzelőanyagokkal bevitt hőmennyiség arányában kell megállapítani. A  kibocsátási határérték meghatározási módját az  5.  melléklet 1.  pontja, többféle – eltérő vonatkoztatási oxigéntartalmú – tüzelőanyag egyidejű alkalmazása esetében a vonatkoztatási oxigéntartalomra történő átszámítás szabályait az 5. melléklet 2. pontja tartalmazza. (2) A  nyersolaj finomításból származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából felhasználó, vegyes tüzelésű I., II. vagy III. kategóriájú tüzelőberendezésnél a kibocsátási határértékeket: a) ha a  tüzelőberendezés üzemeltetése során a  meghatározó tüzelőanyag legalább 50%-ban járul hozzá az  összes tüzelőanyag által biztosított bemenő hőteljesítményhez, a  meghatározó tüzelőanyagra vonatkozóan az 1. melléklet, vagy b) ha a meghatározó tüzelőanyag 50%-nál kisebb arányban járul hozzá az összes tüzelőanyag által biztosított bemenő hőteljesítményhez, az 5. melléklet 3. pontja szerint kell meghatározni. (3) A  kőolaj-finomítókban működő, a  nyersolaj finomításból származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából felhasználó, vegyes tüzelésű I., II. vagy III. kategóriájú tüzelőberendezésnél a kén-dioxid kibocsátási határértéket az 5. melléklet 4. pontja tartalmazza. (4) Az  (1) és (2)  bekezdésben foglalt tüzelőberendezések esetén a  kibocsátási határértékek meghatározásához a  tüzelőanyagokkal bevitt hőmennyiséget az  adott tüzelőberendezésben az  előző 5 naptári évben regisztrált tüzelőanyag-arány alapján kell számításba venni. Ha a  tüzelőberendezés az  előző 5 naptári évben nem üzemelt folyamatosan, vagy a  tervezett üzemeltetésben alkalmazott tüzelőanyag-arány eltér az  előző 5 naptári év üzemeltetési gyakorlatától, a  felügyelőség – az  engedélyezési eljárás során – a  környezeti hatástanulmányban, illetve az engedélykérelemhez csatolt más dokumentációban foglalt tervezett üzemeltetési adatok alapján állapítja meg a határértéket. 7. A kibocsátási határértékektől való rendkívüli eltérés 9. § (1) A  felügyelőség az  egyes folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló miniszteri rendelet előírásaival összhangban, az  alacsony kéntartalmú tüzelőanyag ellátásának zavara esetén engedélyezi az  előírt kén-dioxid határértékeknek való megfelelési kötelezettségtől – az  ellátási zavar fennállásának idejére, de legfeljebb 6 hónapra történő – eltérést az olyan tüzelőberendezés üzemeltetője számára, amely a határértékeknek való megfelelés érdekében alacsony kéntartalmú tüzelőanyagot használ, ha a  tüzelőberendezés hatásterületén az  éves kén-dioxid szennyezettség nem haladja meg a  levegőterheltségi szint határértékeiről és a  helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló miniszteri rendeletben foglalt kén-dioxidra vonatkozó egészségügyi határértéket. (2) A  felügyelőség a  földgázellátásról szóló törvényben meghatározott földgázellátási zavar vagy válsághelyzet esetén az  üzemeltető kérelmére, legfeljebb 10 napi időtartamra engedélyezi a  gáz halmazállapotú tüzelőanyagot használó tüzelőberendezésben a  határértékeknél nagyobb légszennyező anyag kibocsátást okozó, maximum 1,0 tömegszázalék kéntartalmú tüzelőanyag alkalmazását, ha a tüzelőberendezés hatásterületén az éves kén-dioxid szennyezettség nem haladja meg a  levegőterheltségi szint határértékeiről és a  helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló miniszteri rendeletben foglalt kén-dioxidra vonatkozó egészségügyi határértéket. A  tüzelőberendezés üzemeltetője köteles a  felügyelőségnek haladéktalanul bejelenteni a  gáz halmazállapotú tüzelőanyagtól eltérő más tüzelőanyaggal történt üzemeltetés kezdő és befejező időpontjait, a felhasznált tüzelőanyagfajtákat, ezek jellemzőjét és mennyiségét. (3) A  felügyelőség az  (1) és (2)  bekezdés szerinti eltérés engedélyezéséről hozott határozatot közli a  környezetvédelemért felelős miniszterrel (a  továbbiakban: miniszter). A  miniszter az  engedélyezett eltérést haladéktalanul közli az Európai Bizottsággal (a továbbiakban: Bizottság). 8. Az átmeneti nemzeti terv 10. § (1) Az  I. és II. kategóriájú tüzelőberendezés esetében a  kibocsátási határértékektől való időszakos eltérés biztosítása érdekében 2016. január 1-jétől 2020. június 30-ig szóló időszakra (a továbbiakban: átmeneti időszak) a 6. melléklet 1. pontjában foglalt tartalommal átmeneti nemzeti terv (a továbbiakban: ÁNT) készíthető. (2) A miniszter az ÁNT-t jóváhagyás céljából megküldi a Bizottság részére. Az ÁNT akkor hajtható végre, ha a Bizottság a) a megküldött ÁNT kézhezvételétől számított 12 hónapon belül, vagy b) az észrevételei alapján átdolgozott ÁNT benyújtását követő 6 hónapon belül nem emel kifogást. 11. § (1) A  tüzelőberendezésnek az  átmeneti időszakban az  1.  mellékletben szereplő határértékektől eltérően – a  (2) és (3)  bekezdésben foglaltak figyelembevételével – a  2015. december 31-én hatályos engedélyében szereplő kén-dioxidra, nitrogén-oxidokra és szilárd anyagra vonatkozó kibocsátási határértékeknek kell megfelelnie. (2) Az 500 MWth-ot meghaladó teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyaggal üzemelő II. kategóriájú tüzelőberendezés az  1.  mellékletben meghatározott nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határérték betartásával üzemeltethető. (3) A  tüzelőberendezések összes kén-dioxid, nitrogén-oxid és szilárd anyag kibocsátása az  ÁNT-ben foglalt éves összkibocsátási mennyiséget (a továbbiakban: összkibocsátási mennyiség) nem haladhatja meg. 12. § (1) Az  Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a  továbbiakban: Főfelügyelőség) a  tüzelőberendezésre szennyező anyagonként, a  tüzelőberendezés legnagyobb megengedett kibocsátási mennyiségeként (a  továbbiakban: egyedi kibocsátási mennyiség) a  2016. és 2019. év tekintetében az  ÁNT-ben foglalt mennyiséget, a 2017. és 2018. év tekintetében a 2016. és 2019. év szerinti egyedi kibocsátási mennyiségek egyenes arányú csökkentésével számított mennyiséget határozatban állapítja meg. A  Főfelügyelőség a  tüzelőberendezésre a  2020. január 1-jétől 2020. június 30-ig terjedő időszakra a  2019. évi egyedi kibocsátási mennyiség felét állapítja meg a határozatában egyedi kibocsátási mennyiségként. (2) A  legalább kettő tüzelőberendezés üzemeltetői közösen kérelmezhetik a  Főfelügyelőségnél az  egyedi kibocsátási mennyiségek módosítását. A  Főfelügyelőség a  kérelmezők részére, ha a  kérelemben foglalt értékekkel az  összkibocsátási mennyiséget nem lépik túl, az  általuk megjelölt új egyedi kibocsátási mennyiségeket határozatban megállapítja. (3) A  tüzelőberendezés kibocsátása az  egyedi kibocsátási mennyiséget nem lépheti túl. Az  egyedi kibocsátási mennyiség túllépése esetén a  Főfelügyelőség a  tüzelőberendezés kibocsátási határértékeként az  1.  mellékletben foglalt kibocsátási határértéket határozatban megállapítja. (4) Ha a  tüzelőberendezés kibocsátása a  féléves adatszolgáltatás alapján megállapíthatóan magasabb, mint a  részére előírt egyedi kibocsátási mennyiség időarányos része, a  Főfelügyelőség a  tüzelőberendezés második féléves üzemóráinak számát korlátozza olyan mértékben, hogy a számára előírt egyedi kibocsátási mennyiségeket ne lépje túl. 9. A korlátozott élettartalmú tüzelőberendezések mentessége 13. § (1) Arra a  tüzelőberendezésre, amelynek üzemeltetője a  felügyelőséghez 2014. január 1-jéig benyújtott írásos nyilatkozatban vállalja, hogy 2016. január 1-jétől 2023. december 31-ig nem üzemelteti a  tüzelőberendezést 17 500 üzemórát meghaladó időtartamban, az  üzemidejének végéig az  1.  mellékletben szereplő határértékek helyett a 2015. december 31-én hatályos engedélyében szereplő kibocsátási határértékek vonatkoznak. (2) A  felügyelőség a  17 500 üzemóra felhasználását követően a  tüzelőberendezés működését 2023. december 31-ig felfüggeszti. (3) A több mint 500 MWth teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyaggal üzemelő II. és III. kategóriájú tüzelőberendezésre az  1.  mellékletben meghatározott nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határértékek vonatkoznak. 10. A távhőt előállító tüzelőberendezések mentessége 14. § (1) A 200 MWth-ot meg nem meghaladó teljes névleges bemenő hőteljesítményű távfűtést biztosító I. és II. kategóriájú tüzelőberendezés, ha 5 év mozgó átlagában számított hasznos hőtermelésének legalább 50%-át közszolgáltatási távfűtési hálózatban, gőz vagy forró víz formájában használja fel, 2022. december 31-ig mentesül az 1. mellékletben szereplő kibocsátási határértékek betartása alól. (2) Az (1) bekezdés szerinti tüzelőberendezésnek a 2015. december 31-én hatályos engedélyben előírt, a kén-dioxidra, a nitrogén-oxidokra és a szilárd anyagra vonatkozó kibocsátási határértékeknek kell megfelelnie. 11. Kéntelenítési arány 15. § (1) A felügyelőség a 7. mellékletben foglalt kéntelenítési arányokat – a helyben kitermelt szilárd tüzelőanyagot égető tüzelőberendezés üzemeltetőjének kérelmére – engedélyezi, ha az  elérhető legjobb technika alkalmazása mellett a  tüzelőanyag jellemzői miatt nem tarthatók be az  1. vagy 2.  mellékletben szereplő, a  kén-dioxidra vonatkozó kibocsátási határértékek. Az üzemeltetőnek a kérelméhez a kéntelenítési arány alkalmazásához szükséges műszaki indokolást is csatolnia kell. (2) A  felügyelőség határozatában előírja a  betartandó kéntelenítési arányokat, valamint az  évenként kötelezően benyújtandó adatszolgáltatást, amely havi bontásban tartalmazza a  felhasznált helyben kitermelt szilárd tüzelőanyag kéntartalmának átlagát, a füstgázzal távozó kén mennyiségét és a számított kéntelenítési arány átlagát. 12. A kibocsátás-csökkentő berendezések működési hibáira és meghibásodásaira vonatkozó előírások 16. § (1) A  tüzelőberendezéshez kapcsolt kibocsátás-csökkentő berendezés meghibásodása (a  továbbiakban: üzemzavar) esetén, amely a  kibocsátási határértékek túllépését okozza, az  üzemeltető köteles az  üzemzavar bekövetkezését követően legkésőbb 24 órán belül visszaállítani a normál üzemmenetet. (2) Ha a normál üzemmenet 24 órán belül nem állítható helyre a) a tüzelőberendezést olyan tüzelőanyagra kell átállítani, amellyel a kibocsátási határértékek betarthatók, b) a tüzelőberendezés terhelését oly mértékben kell csökkenteni, hogy a kibocsátási határértékek betarthatók legyenek, vagy c) a tüzelőberendezést le kell állítani. (3) A  tüzelőberendezés üzemeltetője a  határérték-túllépést az  üzemzavar bekövetkezését követő nyolc órán belül a  felügyelőségnek bejelenti. Az üzemzavar bekövetkezésének okát, valamint a megtett intézkedéseket tartalmazó jelentést az üzemzavar bekövetkezésétől számított 48 órán belül meg kell küldeni a felügyelőségnek. (4) Az üzemzavar összesített időtartama 12 hónapos időszakban nem haladhatja meg a 120 órát. (5) A  felügyelőség kérelemre naptári évenként legfeljebb 720 óra időtartamra engedélyezi az  eltérést a  (4)  bekezdés szerinti korlátozás alól, ha a) az energiaellátás fenntartása – beleértve a hőszolgáltatást is – más módon nem biztosítható, vagy b) a  meghibásodott tüzelőberendezést korlátozott időre olyan másik tüzelőberendezéssel helyettesítenék, amely a kibocsátások általános növekedését okozná. (6) Az  (1) és (2), valamint a  (4) és (5)  bekezdés szerinti előírásokat a  tüzelőberendezés egységes környezethasználati engedélyében fel kell tüntetni. 13. A szén-dioxid geológiai tárolása 17. § (1) A  legalább 720 MWth teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés üzemeltetője, ha a tüzelőberendezésre 2009. június 25-e után adtak ki létesítési engedélyt – ide nem értve a felújított vagy átalakított tüzelőberendezésekre kiadott létesítési engedélyt – felméri a tüzelőberendezésből származó szén-dioxid geológiai tárolásához a) a megfelelő tárolóhely, és az annak kialakításához szükséges műszaki feltételek rendelkezésre állását, b) a szállítás műszaki és gazdasági megvalósíthatóságát, és c) a szén-dioxid leválasztásához szükséges átalakítások gazdasági és műszaki megvalósíthatóságát. (2) Az üzemeltető a felmérés eredményét a létesítést engedélyező hatóság és a Főfelügyelőség részére bejelenti. (3) A Főfelügyelőség az  (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén, továbbá egyéb – így különösen a  környezet és az  emberi egészség védelmével kapcsolatos – adatokra alapozva határozatban előírja, hogy a telephelyen megfelelő helyet különítsenek el a szén-dioxid leválasztásához és sűrítéséhez szükséges berendezések számára. (4) A Főfelügyelőség a (3) bekezdés szerinti döntését közli a miniszterrel és az energiapolitikáért felelős miniszterrel. III. FEjEzET A KIBOcSÁTÁSOK ELLENőrzéSE 14. A tüzelőberendezés üzemeltetőjének mérési kötelezettsége 18. § A felügyelőség a  tüzelőberendezés üzemeltetője részére mérési kötelezettséget állapít meg. A  méréseket az  üzemeltető saját költségére köteles elvégezni, vagy a  levegőterheltségi szint és a  helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról szóló miniszteri rendeletben meghatározott mérőszervezettel elvégeztetni. A  mérési dokumentumokat 5 évig meg kell őrizni, és a hatósági ellenőrzéskor a felügyelőségnek be kell mutatni. 19. § (1) A 100 MWth-nál nagyobb teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezést, annak kibocsátását, valamint a füstgáz állapotát folyamatosan mérő és rögzítő rendszerrel (a továbbiakban együtt: mérőrendszer) kell ellátni. (2) Az (1) bekezdés szerinti tüzelőberendezésnél a mérőrendszerrel a füstgáz a) kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szilárd anyag (kivéve a  gázturbinák és gázmotorok esetében a  korom) és gáz halmazállapotú tüzelőanyag esetén szén-monoxid tartalmát, b) hőmérsékletét és nyomását, továbbá c) oxigén- és nedvességtartalmát kell mérni és rögzíteni. (3) A  folyamatos mérési kötelezettség alól a  felügyelőség – ha a  tüzelőberendezés hatásterületén az  éves kén-dioxid szennyezettség nem haladja meg a  levegőterheltségi szint határértékeiről és a  helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló miniszteri rendeletben foglalt kén-dioxidra vonatkozó egészségügyi határértéket – az alábbi kötelezettségek alól adhat felmentést: a) földgázt égető tüzelőberendezéseknél a kén-dioxid és a szilád anyag kibocsátás folyamatos mérése alól, b) ismert kéntartalmú olajat égető tüzelőberendezésekből származó kén-dioxid folyamatos mérése alól, ha nincsen füstgáz-kéntelenítő berendezés, vagy c) biomasszát égető tüzelőberendezésekből származó kén-dioxid folyamatos mérése alól, ha az  üzemeltető bizonyítani tudja, hogy a kén-dioxid kibocsátás nem haladja meg a kibocsátási határértéket. (4) A  felügyelőség a  nedvességtartalom folyamatos mérési kötelezettsége alól felmentést ad, ha az  számítással kellő pontossággal meghatározható, vagy ha a füstgázt a mérést megelőzően szárítják. (5) Azon tüzelőberendezés esetén, amelyre a 15. § alapján a kén-dioxid kibocsátási határérték helyett a kéntelenítési arányt alkalmazzák, a  felhasznált tüzelőanyag összes kéntartalmát a  felügyelőség által meghatározott rendszerességgel mérni kell. 20. § (1) Ha a  folyamatos mérés nem kötelező, a  tüzelőberendezés üzemeltetője hathavonta legalább egyszer köteles a  kén-dioxid, a  nitrogén-oxidok, a  szilárd anyag és gáz halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezés esetén a szén-monoxid kibocsátást méréssel ellenőrizni. (2) A  szén- vagy lignittüzelésű tüzelőberendezés esetében évente legalább egy alkalommal mérni kell a  füstgázzal kibocsátott higany összmennyiségét. (3) A  felügyelőség az  (1)  bekezdésben meghatározott kén-dioxid, a  nitrogén-oxidok mérése helyett más eljárást, így különösen számítást is engedélyezhet abban az  esetben, ha az  ilyen eljárás érvényes szabványokon alapul és a mérésekkel tudományos szempontból egyenértékű adatokat eredményez. (4) A kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szilárd anyag és szén-monoxid szennyezőanyagoktól eltérő, a felügyelőség által előírt további szennyezőanyagok mérését az általa meghatározott rendszerességgel és módszerrel kell végezni. 21. § (1) A  mintavételt, a  méréseket, a  mérőrendszerek hitelesítését és kalibrálását szabványos, vagy azzal egyenértékű módszer szerint kell végezni. (2) Az  automatikus mérési rendszereket a  referencia-módszerekkel végzett párhuzamos mérésekkel évente egyszer akkreditált mérőszervezettel ellenőriztetni kell. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet az üzemeltető a felügyelőség részére megküldi. (3) A  felhasznált tüzelőanyag típusának, vagy a  létesítmény üzemeltetésének olyan változását, amely a  mérési és ellenőrzési előírásokat befolyásolja, a  felügyelőségnek be kell jelenteni. A  felügyelőség a  bejelentést követően felülvizsgálja az üzemeltető számára előírt mérési követelményeket. (4) A kibocsátások ellenőrzéséhez használandó mintavételi és mérési pontok helyét a felügyelőség állapítja meg. 15. A kibocsátásmérések eredményeinek értékelése 22. § (1) A  folyamatos kibocsátásmérés eredményeinek értékelését a  8.  mellékletben foglaltak szerint kell elvégezni. A kibocsátási határértékek betartása akkor tekintendő igazoltnak, ha teljesülnek a 8. mellékletben előírt feltételek. (2) Az  időszakos kibocsátásmérések eredményéből – ha az  adatok rendelkezésre állnak – órás középértékeket, egyébként a  mérési időszakra vonatkozó középértékeket kell képezni. A  kibocsátási határértékek betartása akkor tekintendő igazoltnak, ha a  mérési eredmények középértékei nem haladják meg az  1. vagy a  2.  mellékletben szereplő, az adott tüzelőberendezésre érvényes kibocsátási határértéket. (3) A  határértékeknek való megfelelés értékelése során az  átlagos kibocsátási értékek kiszámítása során az  indítási (felfűtési) és a leállítási időszakokat, valamint a 9. §-ban és a 16. §-ban foglalt eltérések időtartamát figyelmen kívül kell hagyni. 16. Az adatszolgáltatás sajátos szabályai 23. § (1) A  levegő védelméről szóló kormányrendelet szerinti adatszolgáltatást a  folyamatos, illetve időszakos mérések eredményeinek 22. §-ban meghatározott módon történő feldolgozása és értékelése alapján kell teljesíteni. (2) Az  ÁNT végrehajtásának időtartama alatt az  ÁNT-ben szereplő tüzelőberendezés üzemeltetője az  általános adatszolgáltatáson kívül az alábbi adatszolgáltatásokat nyújtja be a Főfelügyelőség részére: a) a tárgyév augusztus 15-ig a tárgyév január 1. és június 30. között kibocsátott kén-dioxid, nitrogén-oxidok és szilárd anyag kibocsátás mennyiségét tonna mértékegységben, a kibocsátott füstgázmennyiségeket m3-ben, tüzelőanyagonkénti bontásban, és b) a tárgyév február 15-ig a 6. melléklet 2. pontjában meghatározott adatokat táblázatos formában. (3) A  13.  § alapján korlátozott élettartammal kapcsolatos eltérést igénylő tüzelőberendezés üzemeltetője a  tárgyévet követő év február 15-ig benyújtja a  Főfelügyelőséghez a  2016. január 1-je óta felhasznált üzemórák számáról készített nyilvántartást. (4) A 14. § alapján mentességet kapott távfűtést végző tüzelőberendezés üzemeltetője tárgyév február 15-ig benyújtja a  Főfelügyelőséghez a  távfűtés céljából közszolgáltatási hálózatba gőz vagy forró víz formájában továbbított hasznos hőtermelésnek a  tüzelőberendezésre vonatkozó, az  adatszolgáltatást megelőző 5 év mozgó átlagában kifejezett arányát. IV. FEjEzET zÁró rENDELKEzéSEK 17. Hatályba léptető rendelkezések 24. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. (2) 2016. január 1-jén lép hatályba a) a 6. § (1), (6) és (7) bekezdése, b) a 7. § (1) és (2) bekezdése, c) a 8. § (1)–(3) bekezdése, d) a 15. §, e) a 20. § (2) bekezdése, f ) a 22. § (1) és (2) bekezdése, g) a 23. § (1) és (3) bekezdése, h) a 27. § (2) bekezdése, i) az 1. melléklet, j) az 5. melléklet 4. pontja, k) a 7. melléklet 1. pontja és l) a 8. melléklet. 18. Átmeneti rendelkezések 25. § (1) Az I., II. és III. kategóriájú tüzelőberendezés esetén a) a  dízel-, benzin- vagy gázüzemű motorokkal működtetett berendezésekre az  e  rendeletben foglalt előírásokat 2015. december 31-ig nem kell alkalmazni; b) a 9–12. mellékletben foglalt kibocsátási határértékeket és kéntelenítési arányokat 2015. december 31-ig kell alkalmazni; c) a  vegyes tüzelésű berendezéssel rendelkező létesítményekre, ideértve a  legalább kettő tüzelőanyag alternatív felhasználását is, a d) pont szerinti kivétellel, a 9–12. mellékletben foglalt kibocsátási határértékeket 2015. december 31-ig kell alkalmazni, és a  kibocsátási határértéket a  felhasznált tüzelőanyagokkal bevitt hőmennyiség arányában kell megállapítani; d) a  nyersolaj finomításból származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából felhasználó, vegyes tüzelésű berendezésnél: da) ha a  tüzelőberendezés üzemeltetése során a  meghatározó tüzelőanyag legalább 50%-ban járul hozzá az  összes tüzelőanyag által biztosított bemenő hőteljesítményhez, a  meghatározó tüzelőanyagra vonatkozó 9–12. mellékletben foglalt, vagy db) ha a  meghatározó tüzelőanyag 50%-nál kisebb arányban járul hozzá az  összes tüzelőanyag által biztosított bemenő hőteljesítményhez, az 5. melléklet 3. pontja szerint meghatározott kibocsátási határértékeket 2015. december 31-ig kell alkalmazni; e) a  d)  pont db)  alpontjának alkalmazása során a  meghatározó tüzelőanyag kibocsátási határértékének kiszámításához, valamint az  egyes tüzelőanyagokra vonatkozó, tüzelőanyag típus szerint súlyozott kibocsátási határértékek kiszámításához a  9–12.  mellékletben szereplő kibocsátási határértéket kell figyelembe venni; f ) a  2003. július 19-ét megelőzően létesítési engedélyt kapott 100 MWth-ot meghaladó, de 300 MWth-nál kisebb teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésnek 2016. január 1-jétől kell rendelkeznie mérőrendszerrel, amellyel a  füstgáz kén-dioxid-, nitrogén-oxid-, szilárd anyag- és oxigéntartalmát, hőmérsékletét és nyomását, valamint a nedvességtartalmát kell mérni és rögzíteni; g) a  2003. július 19-ét követően létesítési engedélyt kapott 100 MWth-ot meghaladó, de 300 MWth-nál kisebb teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés mérőrendszerével 2015. december 31-ig csak a füstgáz kén-dioxid-, nitrogén-oxid-, szilárd anyag- és oxigéntartalmát kell mérni és rögzíteni; h) a folyamatos kibocsátásmérés eredményeit feldolgozni és értékelni 2015. december 31-ig a 13. mellékletben foglaltak szerint kell; i) az időszakos kibocsátásméréseket – ha a felügyelőség nem írja elő a folyamatos mérést – az üzemeltetőnek 2015. december 31-ig legalább hathónapos gyakorisággal kell elvégezni oly módon, hogy az  időszakos kibocsátásmérések eredményeiből – ha az adatok rendelkezésre állnak – órás középértékeket, illetve a mérési időtartamra vonatkoztatott középértéket kell képezni. (2) Az (1) bekezdés i) pontjában foglalt esetben a kibocsátási határértékek akkor tekinthetők betartottnak, ha a mérések eredményeinek középértékei nem haladják meg a  9–12.  mellékletben szereplő, az  adott tüzelőberendezésre érvényes kibocsátási határértékeket. 19. Az Európai Unió jogának való megfelelés 26. § Ez a  rendelet az  ipari kibocsátásokról (a  környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) című, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikk 24–36. pontjának, 28–41. cikkének és V. mellékletének való megfelelést szolgálja. 20. Hatályon kívül helyező rendelkezések 27. § (1) Hatályát veszti az  50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet. (2) Hatályát veszti a 9–13. melléklet. Dr. Fazekas Sándor s. k., vidékfejlesztési miniszter