736/B/2001. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállap

736/B/2001. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.22.171/2001/2. számú végzésével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. §-a 2001. december 31-ig hatályban volt (2) bekezdésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasítja, a Fővárosi Bíróság 42.Pfv.22.647/2001/2. és 42.Pfv.26.181/2001/2. számú végzéseivel összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszokat visszautasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 36. § (3) bekezdése alkotmányelle nességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmány 13. § (1) bekezdése tekintetében elutasítja, az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdés tekintetében visszautasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 70. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 4. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a Budapest Főváros XII. Kerületi Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 24/1993. (XII. 23.) rendelete 5. § (2) bekezdése, valamint 24. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 5. Az Alkotmánybíróság a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 31. § (1) bekezdése, Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidék Önkormányzat az Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről, a lakások lakbérének mértékéről, valamint a lakbértámogatásról szóló 23/2007. (VI. 18.) rendelet 8. § (4) bekezdés d) pontja, 8. § (6) bekezdés c) pontja, 8. § (7) bekezdése, 20. § (3) bekezdése, valamint 24. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 6. Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat visszautasítja. 7. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja. I n d o k o l á s I. Az indítványozó több kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz: eredeti beadványában alkotmányjogi panaszokat terjesztett elő, és egyúttal számos jogszabályi rendelkezés, így Budapest Főváros XII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a Budapest Főváros XII. Kerületi Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 24/1993. (XII. 23.) rendelete (a továbbiakban: Ör.), valamint a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát, valamint ezekkel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte. 1. Az indítványozó előadta, hogy számára a XII. kerületi (akkor még) tanács 1989-ben határozatlan időre kiutalt egy lakást, azzal a feltétellel, hogy vállalja a lakás saját költségen való helyreállítását, azonban a lakás vizesedését megfelelő szigetelés hiányában nem sikerült kiküszöbölni. Az indítványozó önerőből elvégezte volna a szigetelést, ha a lakás megvásárlására lehetőséget kap, de az önkormányzat 1995-ben tájékoztatta, hogy vételi jog nem illeti meg, mert a lakás bontásra van kijelölve. Időközben a bontási határozatot visszavonták, de az indítványozó vételi igényét is elutasították. Később az indítványozó cserelakásért folyamodott, de kérelmét elutasították azzal, hogy csak pályázati úton juthat másik lakáshoz. A pályázat egyik feltétele az volt, hogy a pályázó lakással ne rendelkezzen. A pályázatban határozott idejű bérleti jogot tettek lehetővé, de előbérleti jogot is ígértek. Az indítványozó a pályázat benyújtásakor már határozatlan időre szóló bérleti joggal rendelkezett, a pályázat benyújtásakor ennek megtartását kérte, ennek fejében bérlakása ellenszolgáltatás nélküli leadását ígérte. Az indítványozó a pályázatot megnyerte, azonban a bérleti szerződés megkötésekor a lakást csak határozott időre biztosították számára, de előtte a korábbi lakásáról „lemondatták”. Az indítványozó ezt – határozatlan idejű – bérleti joga elvonásaként értékelte. A pályázat további feltétele volt az is, hogy a bérlő a lakást 1 millió forint értékben újítsa fel. Az indítványozó ennek megtérítése és bérleti jogviszonya határozatlan idejének kimondása iránt bírósághoz fordult, de nem járt sikerrel. Az indítványozó az újabb lakásnál – ahogy a korábbinál is – vételi igénnyel élt, azonban ismét elutasították, ezúttal határozott idejű bérleti jogára tekintettel. Az indítványozó szerint a lakáspályázat körül számos visszásság történt, melynek hátterében a XII. kerületi magas ingatlanárak voltak. Az indítványozó az ügyben az állampolgári jogok országgyűlési biztosához is fordult, aki súlyos alkotmányos visszaéléseket állapított meg, felhívta az önkormányzatot a helyzet orvoslására, de az önkormányzat a jelzést figyelmen kívül hagyta. Az indítványozó több pert is indított (többek között a közte és az önkormányzat között létrejött szerződés részleges semmisségének és a bérleti jogviszony határozatlan idejének megállapítását kérte, valamint azt, hogy a korábbi lakásra fennálló vételi jogot az újonnan elnyert lakásra átvihesse), de kérelmeit a bíróság sorra elutasította. Az indítványozó perújítási kérelemmel is élt, ezt a bíróság szintén elutasította, ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a megjelölt rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát, és ügyében egyes rendelkezések alkalmazása kizárását. 2. Az indítványozó három alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, így a Fővárosi Bíróság – az indítványozó perújítási kérelmei tárgyában hozott – 42.Pfv.22.647/2001/2. és 42.Pfv.26.181/2001/2. számú, valamint a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VIII.22.171/2001/2. számú végzéseivel összefüggésben. Utóbbi végzésben a Legfelsőbb Bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (2) bekezdése [a hatályos Pp. 270. § (3) bekezdése] alkalmazásával hivatalból elutasította az indítványo zó felülvizsgálati kérelmét, melyet a Fővárosi Bíróság 42.Pfv.22.647/2001/2. számú – az indítványozó perújítási kérelmét elutasító (9.P.22.707/2000/5. számú) elsőfokú végzést helybenhagyó – végzése ellen nyújtott be. Az indítványozó szerint a felülvizsgálat kizárása ebben az esetben ellentétes a jogorvoslathoz való joggal, valamint a diszkrimináció tilalmába is ütközik. Alkotmányjogi panasszal kívánt élni továbbá az indítványozó mind a Budai Központi Kerületi Bíróság 1.P.22.896/2000/7. számú – a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott – végzésével, és a Fővárosi Bíróság azt másodfokon helybenhagyó 42.Pfv.26.181/2001/2. számú végzésével szemben, mind a Fővárosi Bíróság – a Budai Központi Kerületi Bíróság 9.P.22.707/2000/5. számú perújítási kérelmet elutasító végzését helybenhagyó – 42.Pfv.22.647/2001/2. számú végzésével szemben is, kérve a sérelmes önkormányzati rendelet megjelölt rendelkezései alkotmányellenességének – alább, a 3. pontban írtak szerinti – megállapítását és megsemmisítését. 3. Az indítványozó – az alkotmányjogi panaszon túl „alternatív igényként” – számos rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítását is kérte, az alábbiak szerint: 3.1. Önkormányzati bérlakással való gondjai előadását követően kérelmében azt kifogásolja, hogy a XII. kerületi önkormányzat a lakásrendeletét – az Ör.-t – oly módon módosította, hogy a szociális lakásbérlet esetére más, nem szociális szempontokat is a mérlegelés körébe vont, egyben a polgármesternek túlzott döntési kompetenciát biztosított. A kifogásolt Ör. módosított 24. § (3) és (4) bekezdése a korábban hatályos szöveggel szemben csak lehetőségként – a főszabály alóli kivételként – írja a szociális bérlet megújítását (ha a bérlő a határozott idő eltelte után is megfelel a szociális bérlet feltételeinek, vele legfeljebb 5 évre szóló bérleti szerződés köthető), a módosítás előtt a határozott idejű bérlet időtartama 3 év volt, melynek lejártakor a bérlőt újabb 3 évre szóló előbérleti jog illette meg. Álláspontja szerint ez sérti a jogállamiság elvét, és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. 3.2. Szintén a jogállamisággal ellentétesnek tartja az indítványozó a XII. kerületi önkormányzatnak az Ör. 5. §-át is módosító 18/2000. (XI. 15.) rendeletét is, mivel az Ör. módosító rendelettel beiktatott 5. § (2) bekezdése túlságosan széleskörű mérlegelési lehetőséget ad a képviselő-testületnek a bérbeadás feltételeinek határozatban való megállapítására, akár a saját lakásrendeletétől való eltéréssel is. 3.3. Az Alkotmány 13. §-ával és az Lt. 11. § (3) bekezdésével ellentétesnek tartja az indítványozó az Ör. 10. § (1) bekezdés d) pontját és 31. § (1) bekezdés b) pontját, ami a bérlakásra kiírt pályázat és a bérleti szerződés kötelező elemévé teszi a költségek megtérítésének módjáról való rendelkezést, és nem pedig a költségek megtérítését. Az indítványozó szerint ez a gyakorlatban a költségek megtérítésének elmaradását is jelentheti, és a bérlakás szociális jellegét hagyja figyelmen kívül. 3.4. Kifogásolja az indítványozó a XII. kerületi önkormányzat saját rendeletével [az Ör. 17. § (2) bekezdésével és 18. § (2) bekezdésével] ellentétes gyakorlatát is, mivel külön szabályozás nélkül, egyoldalú feltételeket diktálva módosítják a kiírt pályázatokat. Ellentétesnek tartja ugyanakkor az indítványozó az önkormányzat eljárását magasabb szintű jogszabállyal, az 1987. évi 17. tvr.-rel is. 3.5. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 211. § (1) bekezdésével, 213. § (1)–(2) bekezdésével ellentétesnek ítéli az indítványozó az Ör. 10. § (3) bekezdés d) pontját és 10. § (5) bekezdését, mivel – szemben a szerződéskötés szabadságával – már a pályázatnak tartalmaznia kell a felhívásban szereplő valamennyi feltétel elfogadását, e nélkül a pályázat érvénytelen. 4. Kérte az indítványozó az Lt., valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) egyes rendelkezéseinek utólagos alkotmányossági vizsgálatát is. 4.1. Az indítványozó idézi az Lt. 31. § (1) bekezdését, illetve a Budapest I. kerületi önkormányzat – pontosan meg nem jelölt – lakásrendeletét, mint ami szerinte mintaként szolgál, azonban ezekkel összefüggésben konkrét kérelmet nem terjeszt elő. 4.2. Az Lt. 23. § felsorolja a bérleti jogviszony megszűnésének eseteit, ezek között az indítványozó szerint nem szerepel a bérleti jogról való lemondás lehetősége. Ezzel szerinte nincsen összhangban az Lt. 70. § (5) bekezdése, melynek értelmében állami lakás esetén a lakással rendelkező szerv a javára szóló lemondást a törvény hatálybalépése után nem fogadhatja el. Az indítványozó szerint ez sérti a jogbiztonságot és diszkriminációt jelent az egyes tulajdoni formák között, ezért kéri az Lt. 70. § (5) bekezdés megsemmisítését. 4.3. Újabb beadványában a Vht. 36. § (3) bekezdésének megsemmisítését is kéri az indítványozó, mert álláspontja szerint „aránytalanul és indokolatlanul korlátozza a tulajdonhoz való jogot”, valamint az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdését. Szerinte ha az adós „szándékosan nincs jelen” a végrehajtás foganatosításakor, az azt eredményezheti, hogy „akár visszaélve ezzel – szándékosan az adós tudtán kívül folytassanak le egy rá nézve többlet károkkal járó eljárást”. 5. Végül kérte az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is a következők szerint: 5.1. Az indítványozó kérte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását az Alkotmány 57. § (1) bekezdése, 70/A. § (1) bekezdése és 77. § (2) bekezdése alapján, mert szerinte hiányoznak a jogi személyek, testületek, önkormányzat, és képviselő-testület büntethetőségének a szabályai, így ezek „bármilyen visszaélést büntetlenül elkövethetnek” a felelősségre vonás legkisebb veszélye nélkül. 5.2. Az indítványozó kérte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását azért is, mert szerinte nincs rögzítve törvényi szinten a határozott időre kötött bérleti szerződések meghosszabbításának előbérleti joggal való garantálása. Indokolásul egy alkotmánybírósági határozatra is hivatkozik, melynek értelmében a bérlők lakhatási jogainak megőrzése érdekében az önkormányzatok tulajdonosi jogai korlátozhatók. 5.3. A tulajdonhoz való jogot, a diszkrimináció tilalmát, és a szerzett jogok védelmét sérti az indítványozó szerint a módosított Ör. azáltal, hogy a korábbi szabályozás szerint a bérlő igényt tarthatott a két lakás közötti értékkülönbözet megtérítésére [Ör. 78. § (1) bekezdés b) pont], illetve figyelembe kellett venni, hogy a bérlő egészségügyi szempontból nem kerül-e hátrányosabb helyzetbe [Ör. 77. § (1) bekezdés c) pont], míg a módosított Ör. ilyen rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kéri. (Az Alkotmánybíróság megjegyzi: ilyen tartalmú és sorszámú rendelkezést az Ör. nem tartalmazott sem a módosítás előtt, sem utána, sőt az utolsó §-a – a 72. § – a hatályba lépésről rendelkezik. Ugyanakkor viszont az R. a 36. § (2) bekezdés f) pontjában a lakbércsökkentő tényezők között sorolja fel a lakás egészségre ártalmas voltát.) 6. Az indítványozó általánosságban sérülni látja az Alkotmány szociális biztonságra, a család és a gyermekek védelmére vonatkozó elveit, valamint az 57. § (5) bekezdését, és 70/K. §-át, de ezekkel összefüggésben indokolást nem terjeszt elő. 7. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Ör.-t Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidék Önkormányzat az Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről, a lakások lakbérének mértékéről, valamint a lakbértámogatásról szóló 23/2007. (VI. 18.) rendelet (a továbbiakban: R.) 2007. augusztus 1. napjával hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság – irányadó gyakorlata szerint – a támadott jogszabály hatályon kívül helyezése esetén az annak helyébe lépett új jogszabályt vizsgálja meg, amennyiben az tartalmazza a korábbi jogszabály indítványozó által támadott rendelkezését. Mivel a hatályos szabályozás az Ör. egyes rendelkezéseit részben változatlan tartalommal átvette (így az Ör. 10. § (1) bekezdés d) pontjának az R. 8. § (4) bekezdés d) pontja, az Ör. 10. § (3) bekezdés d) pontjának az R. 8. § (6) bekezdés c) pontja, az Ör. 10. § (5) bekezdésének az R. 8. § (7) bekezdése, az Ör. 24. § (3) bekezdésének az R. 20. § (3) bekezdése, az Ör. 31. § (1) bekezdés b) pontjának az R. 24. § (1) bekezdés b) pontja felel meg), az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az R. itt megjelölt hatályos rendelkezései tekintetében folytatta le. 8. Az Alkotmánybíróság beszerezte a belügyminiszter, valamint Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala hivatalvezetője véleményét. II. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta. 1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.” „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.” „70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.” „77. § (2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.” 2. A Pp. indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése: „270. § (2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelő al kalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet (fizetési meghagyást) idézés kibocsátása nélkül elutasító (130. §), a pert megszüntető (157. §) és az egyezséget jóváhagyó (148. §) jogerős végzés ellen, továbbá – külön jogszabály rendelkezése alapján – más, az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen.” 3. A Pp. hatályos rendelkezése: „270. § (3) A (2) bekezdésben foglaltak megfelelő al kalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet (fizetési meghagyást) a 130. § (1) bekezdésének a)–h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító és a pert a 157. § a) és g) pontja szerint megszüntető jogerős végzés ellen.” 4. A Vht. támadott rendelkezése: „36. § (3) Ha az adós távolléte miatt a végrehajtható ok iratot nem lehetett a helyszínen átadni, ez a végrehajtás foganatosítását nem gátolja. Ilyenkor a végrehajtható okira tot a végrehajtási cselekményről készített jegyzőkönyvvel együtt postán kell kézbesíteni az adósnak.” 5. Az Lt. támadott rendelkezése: „31. § (1) A szerződés megszűnése után a lakásban visszamaradó személy – az e törvény alapján bérleti jog folytatására jogosult kivételével – másik lakásra akkor tarthat igényt, ha a bérbeadó, illetőleg a bérlőkijelölésre vagy a bérlőkiválasztásra jogosult erre kötelezettséget vállalt.” 6. Az R. támadott rendelkezései: „8. § (4) A pályázati kiírásnak tartalmaznia kell: d) ha szükséges, a lakásban elvégzendő munkákat, azok határidejét, a várható költségek mértékét és a költségek megtérítésének módját;” „8. § (6) A pályázati ajánlatot írásban kell benyújtani, annak tartalmaznia kell: c) a pályázati felhívásban szereplő valamennyi feltétel elfogadását.” „8. § (7) Azt a pályázatot, amely a (6) bekezdésben megjelölteket nem tartalmazza, érvénytelennek kell tekinteni.” „20. § (3) A határozott időre szóló bérbeadás időtartama legfeljebb 5 év. A határozott idő elteltével a bérlő a lakást minden elhelyezési igény nélkül köteles kiüríteni és a bérbeadónak visszaadni. Amennyiben a bérlő vállalja a piaci lakbér megfizetését, részére a polgármester döntése alapján a lakás újra bérbe adható.” „24. § (1) Az 5. § (1) bekezdése szerint meghirdetett lakás esetében a lakásbérleti szerződésnek tartalmaznia kell: b) a költségek bérlő részére történő megtérítésének módját, […]” III. Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott. Az indítványozó három alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, így a Fővárosi Bíróság 42.Pfv.22.647/2001/2. és 42.Pfv.26.181/2001/2. számú, valamint a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VIII.22.171/2001/2. számú végzéseivel összefüggésben. 1. Mivel az alkotmányjogi panaszok részben a rendkívüli jogorvoslati eljárásban alkalmazott jogszabályi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatára irányultak, az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az előterjesztésük törvényi feltételei fennállnak-e. 1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jog- orvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 311.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.; 663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223.] A 41/1998. (X. 2.) AB határozat szerint az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy – ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor – az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani (ABH 1998, 306.). 1.2. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt egyrészt a Budai Központi Kerületi Bíróság 1.P.22.896/2000/7. számú – a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott – végzésével, és a Fővárosi Bíróság azt másodfokon helybenhagyó 42.Pfv.26.181/2001/2. számú végzésével szemben, másrészt a Fővárosi Bíróság – a Budai Központi Kerületi Bíróság 9.P.22.707/2000/5. számú perújítási kérelmet elutasító végzését helybenhagyó – 42.Pfv.22.647/2001/2. számú végzésével szemben is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság az alkotmányjogi panaszokkal érintett végzéseiben az Ör. és az Lt. sérelmezett rendelkezéseit nem alkalmazta. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapvető feltétele, hogy a panaszban támadott bírósági határozatban az alkotmányellenesnek vélt jogszabályt alkalmazzák, ennek a követelménynek azonban az indítvány nem felel meg. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha a benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat visszautasította. 2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.22.171/2001/2. számú végzésével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. §-a 2001. december 31-ig hatályban volt (2) bekezdésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panasz esetében elsőként azt vizsgálta, hogy a panasz a törvényi feltételeknek megfelel-e. 2.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt kifogásolta, hogy a jogorvoslathoz való alkotmányos jogot sérti a felülvizsgálat kizártsága a perújítás megengedhetősége körében hozott végzés esetében. A Pp. 270. § (hatályos) (3) bekezdése felsorolja azokat a végzéseket, amelyek ellen – az (2) bekezdésben írt jogerős ítéletek körén túl – felülvizsgálati kérelemnek van helye. A felsorolás nem említi – ezzel kizárja – a perújítási eljárásban a megengedhetőség tárgyában hozott végzést. 2.2. Az Alkotmánybíróság számos határozatában állást foglalt arról, hogy mind a polgári eljárásban, mind a büntetőeljárásban a felülvizsgálat az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő jogintézmény, így az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal nincs összefüggésben [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 38.; 1319/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 690, 691.; 1320/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 683, 686.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 120.]. Az Alkotmánybíróság e határozatokban hangsúlyozta, hogy a jogorvoslathoz való jognak az Alkotmányban garantált joga a rendes jogorvoslatra vonatkozik. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből következő alkotmányos követelményt kielégíti az a szabályozás, amely az érdemi bírói (hatósági) döntés ellen a jogorvoslatot csak a rendes perorvoslati eszközökkel teszi lehetővé. Az Alkotmánynak e rendelkezéséből nem vezethető le annak kényszerítő szükségessége, hogy a jogerős bírósági döntések, a jelen esetben a perújítási indítványt elutasító bírósági végzés felülvizsgálattal való megtámadására a törvény lehetőséget biztosítson. A fenti indokokra tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. IV. Az Alkotmánybíróság ezt követően az utólagos normakontrollra irányuló egyes indítványi kérelmeket vizsgálta meg. 1. Az Alkotmánybíróság eljárása során mindenekelőtt megállapította, hogy az Lt. 70. § (5) bekezdését a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXXII. törvény 45. § (6) bekezdése 2006. március 31. napjával hatályon kívül helyezte. 2007. augusztus 1. napjával ugyancsak hatályát vesztette az Ör. is, melyet a Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidék Önkormányzat az Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről, a lakások lakbérének mértékéről, valamint a lakbértámogatásról szóló 23/2007. (VI. 18.) rendelet (a továbbiak ban: R.) 77. § (2) bekezdés a) pontja helyezett hatályon kívül. Az Alkotmánybíróságnak utólagos normakontroll keretében – az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, valamint 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz kivételével – csak hatályos jogszabály alkotmányosságának vizsgálatára van hatásköre. Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – a támadott jogszabály hatályon kívül helyezése esetén az annak helyébe lépett új jogszabályt vizsgálja meg, amennyiben az tartalmazza a korábbi jogszabály indítványozó által támadott rendelkezését (többek között: 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456.; 882/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861.). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. egyes rendelkezéseit – így 10. § (1) bekezdés d) pontját, 10. § (3) bekezdés d) pontját, 10. § (5) bekezdését, 24. § (3) bekezdését, és 31. § (1) bekezdés b) pontját – a hatályos rendelet lényegében azonos tartalommal átvette. Megállapította az Alkotmánybíróság azt is, hogy az Lt. 70. § (5) bekezdésével, valamint az Ör. 5. § (2) és 24. § (4) bekezdésével megegyező tartalmú rendelkezéseket a hatályos szabályozás nem tartalmaz. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság e rendelkezések alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványrészek tárgyában az eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette. 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a Vht. 36. § (3) bekezdése sérti-e az Alkotmány 13. § (1) bekezdését, valamint 70/A. § (2) bekezdését. 2.1. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban a végrehajtási eljárással kapcsolatban már megfogalmazott alkotmányossági követelményeket. A 46/1991. (IX. 10.) AB határozatban rámutatott arra, hogy a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése – akár jogszerű kényszerítés árán is – a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogállamiság sérelméhez vezet. Az ilyen veszély leküzdése nyilvánvalóan mind állampolgári, mind társadalmi, mind pedig állami szempontból alkotmányos érdek. (ABH 1991, 211, 212–213.) A 16/1992. (III. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a jogállamiság megköveteli azt is, hogy az állampolgárnak a törvényekben és a bíróságok által meghozott ítéletek végrehajthatóságában a bizalma megszilárduljon, a végrehajthatatlan ítéletek felhalmozódása pedig ezzel ellentétesen hat. (ABH 1992, 101, 102.) Az Alkotmánybíróság a 994/B/1997. AB határozatban – az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével és 59. §-ával összefüggésben – már vizsgálta a Vht. 36. §-át, és az ott megfogalmazottakat a jelen ügyben is irányadónak tekintette. A Vht. 36. §-a a végrehajtható okirat kézbesítésének szabályait tartalmazza, ennek megfelelően – főszabály sze rint – a végrehajtó a végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a helyszínen adja át a végrehajtható okiratot az adósnak, és egyúttal felhívja őt az azonnali teljesítésre [(1) bekezdés], azonban ha a végrehajtást kérő kívánja, a végrehajtható okiratot postán kell kézbesíteni az adósnak [(2) bekezdés]. A támadott rendelkezés szerint ha az adós távolléte miatt a végrehajtható okiratot nem lehetett a helyszínen átadni, ez a végrehajtás foganatosítását nem gátolja. Ilyenkor a végrehajtható okiratot a végrehajtási cselekményről készített jegyzőkönyvvel együtt postán kell kézbesíteni az adósnak. Az Alkotmánybíróság szerint a támadott rendelkezés a tulajdonhoz való joggal – különösen az indítványozó által állított értelemben – értékelhető összefüggésbe nem hozható, így az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatát követve – az indítványt ebben a részében elutasította. 2.2. Az indítványozó a Vht. 36. § (3) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdésével összefüggésben is kérte. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése kimondja: az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Ügyrend 21. § (2) bekezdése szerint az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok sértenek, valamint az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti [654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az indítványt, ha az indítványozó nem támasztja alá összefüggően, érdemi elbírálásra alkalmas érvekkel a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány megjelölt rendelkezései között fennálló alkotmányjogilag értékelhető összefüggéseket, illetve nem jelöli meg, hogy az alkotmányellenesség milyen indokok alapján áll fenn. (477/B/2001. AB végzés, ABH 2005, 1596.; 175/B/2006. AB végzés, ABK 2009. január, 92.) Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdésének megjelölésén túl nem adta indokát annak, hogy a Vht. 36. § (3) bekezdése e rendelkezést miért és mennyiben sérti. Az Ügyrend 29. § d) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az indítványozó a hiánypótlás végett neki visszaadott indítványt a kitűzött határidő alatt nem adta be, vagy újból hiányosan adta be és emiatt, vagy egyébként érdemben nem bírálható el. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. 3. Az indítványozó az R. számos rendelkezése, így 8. § (4) bekezdés d) pontja, 8. § (6) bekezdés c) pontja, 8. § (7) bekezdése, 20. § (3) bekezdése, valamint 24. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességét is állította az I. pontban írtak szerint. 3.1. Ezekkel az indítványi kérelmekkel összefüggésben utal az Alkotmánybíróság a IV. pont 2.2. alpontjában írtakra: az indítványozó e rendelkezések tekintetében alkotmányjogilag értékelhető indokolást, határozott kérelmet nem terjesztett elő. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ezekben a részeiben az Ügyrend 29. § d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. 3.2. Kifogásolta az indítványozó a XII. kerületi önkormányzat saját rendeletével [az Ör. 17. § (2) bekezdésével és 18. § (2) bekezdésével] ellentétes gyakorlatát is, szerinte ugyanis az önkormányzat külön szabályozás nélkül, egyoldalú feltételeket diktálva módosítja a kiírt pályázatokat. Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe az Abtv. 1. §-ának megfelelően – főszabály szerint – a jogszabályok (és az állami irányítás egyébe jogi eszközeinek) alkotmányossági vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróság az önkormányzatok pályáztatási gyakorlatát nem vizsgálja, hatáskör hiányában nem is vizsgálhatja. Az Ügyrend 29. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is visszautasította. 4. Az indítványozó kérte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is az alábbiak szerint: 4.1. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet áll fenn egyrészt az indítványozó szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése, 70/A. § (1) bekezdése és 77. § (2) bekezdése alapján, mert szerinte hiányoznak a jogi személyek, testületek, önkormányzat, és képviselő-testület büntethetőségének a szabályai, így ezek „bármilyen visszaélést büntetlenül elkövethetnek” a felelősségre vonás legkisebb veszélye nélkül. 4.2. Az indítványozó kérte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását azért is, mert szerinte nincs rögzítve törvényi szinten a határozott időre kötött bérleti szerződések meghosszabbításának előbérleti joggal való garantálása. 4.3. A tulajdonhoz való jogot, a diszkrimináció tilalmát, és a szerzett jogok védelmét sérti az indítványozó szerint a módosított Ör. azáltal, hogy a korábbi szabályozás szerint a bérlő igényt tarthatott a két lakás közötti értékkülönbözet megtérítésére [Ör. 78. § (1) bekezdés b) pont], illetve figyelembe kellett venni, hogy a bérlő egészségügyi szempontból nem kerül-e hátrányosabb helyzetbe [Ör. 77. § (1) bekezdés c) pont], míg a módosított Ör. ilyen rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kéri. 4.4. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. Eszerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására főszabály szerint – hivatalból, vagy bárki indítványára – akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Abtv. rendelkezése és az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele van: a jogalkotói kötelezettség elmulasztása, és annak eredményeként az alkotmányellenes helyzet megléte. Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmekkel összefüggésben utal a fentebb, a IV. pont 2.2. alpontjában foglaltakra: az indítványozó kérelme az Abtv.-ben és az Ügyrendben foglalt követelményeknek itt sem felel meg; határozott kérelmet nem terjesztett elő, és nem indokolta az alkotmányellenesség mibenlétét. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. § d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. 5. Az indítványozó számos további kérelmet is előterjesztett, így általánosságban is sérülni látta az Alkotmány szociális biztonságra, a család és a gyermekek védelmére vonatkozó elveit, valamint az 57. § (5) bekezdését, és 70/K. §-át, de ezekkel összefüggésben indokolást nem terjeszt elő. Az indítványozó idézte az Lt. 31. § (1) bekezdését is, illetve a Budapest I. kerületi önkormányzat – pontosan meg nem jelölt – lakásrendeletét, mint ami szerinte mintaként szolgál, azonban ezekkel összefüggésben konkrét kérelmet nem terjesztett elő. Ezekkel az indítványrészekkel összefüggésben ugyancsak utal az Alkotmánybíróság a IV. pont 2.2. alpontjában foglaltakra: az indítványozó e rendelkezések tekintetében alkotmányjogilag értékelhető indokolást, határozott kérelmet nem terjesztett elő. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ezekben a részeiben az Ügyrend 29. § d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Budapest, 2010. március 2. Dr. Holló András s. k., az Alkotmánybíróság helyettes elnöke