19/2016. (X. 28.) AB határozata a Kúria Kvk.IV.37.934/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.

19/2016. (X. 28.) AB határozata a Kúria Kvk.IV.37.934/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes, dr. Pokol Béla, dr. Stumpf István, dr. Sulyok Tamás és dr. Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményével meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Kvk.IV.37.934/2016/2. számú végzése az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése vonatkozásában alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] 1. Az  indítványozó műsorszolgáltató 2016. október 15-én érkeztetett beadványában az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés d)  pontja, az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 27.  §-a, a  választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a  továbbiakban: Ve.) 233.  § (1)  bekezdése, valamint a  népszavazás kezdeményezéséről, az  európai polgári kezdeményezésről, valamint a  népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 1. § (1) bekezdése és 79. § (3) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. [2] Alkotmányjogi panaszában az  indítványozó a  Kúria Kvk.IV.37.934/2016/2. számú végzése alaptörvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. [3] 2. Az  alkotmányjogi panasz előzményeként, 2016. október 2-án megtartott országos népszavazást megelőzően, 2016. szeptember 27-én 22:50 perckor az  indítványozó műsorszolgáltató az alábbi, 22 másodperces műsorszámot adta közre: „00:00:00 – 00:00:02 Társadalmi célú reklám 00:00:02 – 00:00:05 Egy fiatal férfi a következőket mondja: »Szeretem Magyarországot és szavazok október 2-án«. 00:00:06 – 00:00:09 Egy idősebb úr a következőket mondja: »Szeretem Magyarországot és szavazok október 2-án«. 00:00:10 – 00:00:13 Egy fiatal hölgy a következőket mondja: »Szeretem Magyarországot és szavazok október 2-án«. 00:00:13 – 00:00:16 Kék háttéren fehér betűkkel kiírva és alatta narráció: »Szavazzon október 2-án!« 00:00:16 – 00:00:22 Fehér alapon szöveg és a magyar címer »Készült Magyarország Kormánya megbízásából«. 00:00:19 – 00:00:22 Társadalmi célú reklám.” [4] 3. Egy magánszemély kérelmező 2016. szeptember 28-án kifogást nyújtott be a  Nemzeti Választási Bizottsághoz (a  továbbiakban: NVB). Kifogásában előadta, hogy a  műsorszolgáltató lineáris média-szolgáltatásában 2016.  szeptember 27-én 22:50-kor társadalmi célú reklámként közzétett, a  2016. október 2-án megtartott népszavazáson való részvételre buzdító műsorszám Ve. 2.  § (1)  bekezdés a), c) és e)  pontjába, 146.  § a)  pontjába és 147/F.  § (2)  bekezdésébe, az  Nsztv. 69.  §-ába, valamint a  médiaszolgáltatásokról és a  tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 203. § 55. pontjába ütközően törvénysértő volt. Álláspontja szerint a  műsorszám politikai reklámnak volt tekinthető, amelyet ezért a  Kormány 50 perces időkerete terhére lehetett volna csupán közzétenni. [5] Az NVB a  111/2016. számú határozatában a  kifogást elutasította. Határozata indokolásában célja szerint megkülönböztette a társadalmi célú reklámot a politikai reklámtól azzal az érveléssel, hogy az előbbi közérdekűsége kizárja valamely párt, politikai mozgalom vagy a kormány, illetve ezek céljának, tevékenységének népszerűsítését, támogatására való ösztönzését. A  Kúria és az  Alkotmánybíróság jogértelmezésére hivatkozással a  népszavazáson való részvételre a Kormány megbízása alapján ösztönző médiatartalom közérdekűsége nem vonható kétségbe. [6] Az NVB a  konkrét tényállás alapján arra a  következtetésre jutott, hogy a  vitatott médiatartalom nem a  választói akarat befolyásolását célozta, hanem az  Alaptörvény XXIII.  cikk (7)  bekezdése szerinti alapjog gyakorlását szorgalmazta, így nem hordozott politikai üzenetet. A  műsorszám közérdekű üzenetnek minősült, amely közvetetten azt a  célt szolgálta, hogy a  népszavazás intézménye töltse be funkcióját, az  adott kérdésben megvalósulhasson a közvetlen demokrácia. [7] Az NVB határozata indokolásában azt is kifejtette, hogy a népszavazási kampányban résztvevők eltérő álláspontja miatt, bizonyítékok nélkül nem volt köztudomású ténynek tekinthető az, hogy a Kormánnyal ellentétes álláspontot képviselők a  népszavazástól való távolmaradásra szólítottak fel. Ezért a  kérelmező bizonyításának hiányában nem fogadta el azt a  kérelmezői álláspontot, amely szerint a  vitatott műsorszámot az  ellentétes politikai álláspont összefüggésében politikai reklámnak, ezért a Kormány 50 perces időkeretének terhére kellett volna közzétenni. [8] 4. A magánszemély kérelmező felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria Kvk.IV.37.934/2016/2. számú végzésében a Nemzeti Választási Bizottság 111/2016. számú határozatát megváltoztatta; megállapította, hogy az  indítványozó műsorszolgáltató 2016. szeptember 27-én 22:50 perckor három alkalommal, „Szeretem Magyarországot és szavazok október 2-án.” jelmondatú, valamint a „Szavazzon október 2-án!” jelmondatú műsorszám közlésével megsértette a  választási eljárás politikai reklám közzétételére vonatkozó rendelkezését; illetve kötelezte a  szolgáltatót, hogy a végzés rendelkező részét a közlésétől számított három napon belül a jogsértő közlésekkel azonos napszakban és ahhoz hasonló módon tegye közzé. [9] A Kúria végzése indokolásában kifejtette, hogy hivatalos tudomása van arról, hogy a  kampánynak nem csak a feltett kérdés mikénti megválaszolása, hanem a részvétel vagy a távolmaradás is részét képezte, a választópolgári döntést tehát a kampányban résztvevők részéről többirányú befolyás érte. A népszavazási kampányban a politikai diskurzus részét képezte a  részvételre és a  népszavazástól való távolmaradásra ösztönző kampánytartalom. Ebben a  kontextusban a  Kormány megbízásából készült, a  részvételre ösztönző reklám nem függetleníthető a  népszavazás szervezőjének céljától. Ezáltal a  közlésben megjelent a  Kormány támogatására való ösztönzés, ami azonban a politikai reklám ismérve. Mivel az Mttv. 203. § 64. pontja esetén a műsorszám akkor minősül társadalmi célú reklámnak, ha az  nem politikai reklám, ezért a  műsorszám önmagában vett közérdekű célját a  népszavazási kampány tartalma és iránya felülírta. A  Kúria mindezek alapján a  közzétett műsorszámot politikai reklámnak minősítette. Ezt követően megállapította, hogy a  vitatott műsorszám nem a  megfelelő idősávban került adásba, ezért sérült az Mttv. 32. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Ve. 147/A. § (4) bekezdése, majd a döntése rendelkező részében foglalt jogkövetkezményt alkalmazta. A  Kúria azt is rögzítette, hogy a  magánszemély kérelmező kifogásában és felülvizsgálati kérelmében sem bizonyította, hogy a  műsorszolgáltató a  helytelenül társadalmi célú reklámként közölt műsorszámot a  Kormány 50 perces időkeretét túllépve sugározta, ezért a  Ve. 147/F.  § (2) bekezdésének megsértését, valamint a Ve. alapelvi szabályainak megsértését nem lehetett megállapítani. [10] 5. A Kúria végzése ellen a műsorszolgáltató fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Indítványában az Alaptörvény IX. cikk (1)–(2) bekezdésében, a XXIII. cikk (7) bekezdésében, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított jogainak sérelmére hivatkozott. II. [11] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a  sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a  demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. (3) A  demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az  esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető.” „XXIII.  cikk (7) Mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az  országgyűlési képviselők választásán választó. Mindenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” „28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” [12] 2. A Ve. alkalmazott rendelkezései: „146. § E fejezet alkalmazásában a) politikai reklám a  médiaszolgáltatásokról és a  tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 203. § 55. pontjában meghatározott politikai reklám, azzal az eltéréssel, hogy a párt, politikai mozgalom és kormány alatt jelölő szervezetet és független jelöltet kell érteni. […] 147.  § (1) A  médiaszolgáltató egyenlő feltételek mellett – különös tekintettel a  politikai reklámok számára, megjelenési sorrendjére, időtartamára és az  adásba kerülés időpontjára – teheti közzé a  jelöltet, illetve listát állító jelölő szervezetek és a  független jelöltek politikai reklámjait. Közös jelölt, illetve közös lista esetén a  jelölő szervezetek együttesen jogosultak a politikai reklám megrendelésére. (2) A politikai reklámhoz véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos. (3) A politikai reklám közzétételéért a médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem fogadhat el. (4) Az  audiovizuális médiaszolgáltatásban közzétételre szánt politikai reklám megrendelője köteles a  reklám feliratozásáról vagy jelnyelvi tolmácsolással való ellátásáról gondoskodni. (4a) A szavazás napján politikai reklámot nem lehet közzétenni. (5) A politikai reklám közzétételére egyebekben az Mttv. rendelkezéseit kell alkalmazni. 147/A.  § (1) Az  országgyűlési képviselők általános választását megelőző kampányidőszakban a  közszolgálati médiaszolgáltatók lineáris médiaszolgáltatásukban a  Nemzeti Választási Bizottság által – valamennyi országos lista jogerős nyilvántartásba vételét követően – a  (2)  bekezdésben foglaltak szerint meghatározott időtartamban kötelesek közzétenni az országos listát állító jelölő szervezetek politikai reklámjait. (2) Az  országgyűlési képviselők általános választását megelőző kampányidőszakban a  pártlistát állító jelölő szervezetek politikai reklámjainak közzétételére rendelkezésre álló időtartam négyszázhetven perc, a  nemzetiségi listát állító jelölő szervezetek politikai reklámjainak közzétételére rendelkezésre álló időtartam százharminc perc. A  jelölő szervezetek rendelkezésére álló időtartamot az  egyes pártlisták, illetve az  egyes nemzetiségi listák között egyenlő arányban kell felosztani. A  jelölő szervezet rendelkezésére álló időtartamot közszolgálati médiaszolgáltatónként egyenlő arányban kell felosztani. (3) A  politikai reklámot a  közszolgálati médiaszolgáltató a  legnagyobb éves átlagos közönségaránnyal bíró médiaszolgáltatásában teszi közzé. (4) A  közszolgálati médiaszolgáltató naponta három alkalommal, a  6–8, 12–14 és 18–20 óra között kezdődő idősávokban, megszakítás nélkül köteles biztosítani a  politikai reklámok közzétételét. A  pártlistát állító jelölő szervezetek, illetve a  nemzetiségi listát állító jelölő szervezetek politikai reklámjait egymást követően kell közzétenni. A politikai reklámok megjelenési sorrendjét az esélyegyenlőség biztosítása érdekében naponta változtatni kell. (5) A  közszolgálati médiaszolgáltató a  jelölő szervezet által megjelölt napon és idősávban köteles a  politikai reklámot közzétenni. A jelölő szervezet politikai reklám közzétételét egy idősávban naponta csak egyszer, legfeljebb egyperces időtartamban kérheti. (6) A  médiaszolgáltató abban az  esetben köteles a  politikai reklámot közzétenni, ha a  jelölő szervezet legkésőbb a közzétételt megelőző második napon átadja az általa készített politikai reklámot. 147/B. § A 147/A. §-ban foglalt rendelkezéseket az Európai Parlament tagjainak választásán is alkalmazni kell azzal, hogy a rendelkezésre álló műsoridő tartama az összes lista és az összes közszolgálati médiaszolgáltató tekintetében együttesen háromszáz perc. 147/C. § A 147/A. §-ban foglalt rendelkezéseket a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán is alkalmazni kell azzal, hogy a) annak a nyolc jelölő szervezetnek a politikai reklámjait kell közzétenni, amelyek országos összesítésben a legtöbb képviselő- és polgármesterjelöltet állították; a közös jelölteket és listákat a jelölés arányában kell figyelembe venni, b) a  rendelkezésre álló műsoridő tartama az  összes lista és az  összes közszolgálati médiaszolgáltató tekintetében együttesen háromszáz perc. 147/D.  § A  nemzetiségi önkormányzati képviselők általános választásán a  szavazás napját megelőző napon a közszolgálati médiaszolgáltató lineáris médiaszolgáltatásában az országos listát állító jelölő szervezetek politikai reklámjait egy alkalommal, politikai reklámonként legfeljebb 30 másodperces időtartamban köteles közzétenni. A közzétételre a 147/A. § (3) és (6) bekezdését alkalmazni kell. 147/E. § A közszolgálati médiaszolgáltató a 147/A–147/D. §-ban foglaltakon túl további politikai reklámot nem tehet közzé. 147/F.  § (1) Az  általános választást megelőző kampányidőszakban a  147/A–147/E.  § szabályozása alá nem tartozó, országosan elérhető lineáris médiaszolgáltatást nyújtó médiaszolgáltató – a  politikai reklám közlésére szolgáló országos lineáris médiaszolgáltatásának vagy médiaszolgáltatásainak megjelölésével – legkésőbb a  választást megelőző ötvenedik napon közli a  Nemzeti Választási Bizottsággal, ha biztosítani kívánja politikai reklám közzétételének lehetőségét. Amennyiben a  határidőig nem nyilatkozik, politikai reklámot nem tehet közzé. A  Nemzeti Választási Iroda a  választások hivatalos honlapján a  nyilatkozatot tett médiaszolgáltatót és a médiaszolgáltatások megnevezését, illetve a közzétételre biztosított időtartamot közzéteszi. (2) A  politikai reklám közzétételére a  147/A–147/E.  § rendelkezéseit – a  147/A.  § (3)  bekezdése kivételével – kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az  országgyűlési képviselők általános választásán, az  Európai Parlament tagjainak választásán és a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a) a politikai reklámok közzétételére szánt, az egy médiaszolgáltatásra eső időtartamot a médiaszolgáltató határozza meg, de az nem lehet kevesebb, mint az egy közszolgálati médiaszolgáltatóra eső időtartam fele, b) a médiaszolgáltatónak az (1) bekezdés szerinti bejelentésben az a) pont szerinti időtartamot is meg kell jelölnie, c) ha az  a)  pont szerinti időtartam eltér az  egy közszolgálati médiaszolgáltatóra eső időtartamtól, a  Nemzeti Választási Bizottság az  egyes jelölő szervezetek rendelkezésére álló időtartamot arányosan csökkentett, illetve megnövelt mértékben állapítja meg.” [13] 3. Az Nsztv. alkalmazott rendelkezései: „69.  § Országos népszavazási kampányidőszakban politikai reklámot a  kezdeményezés szervezői, továbbá a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, de országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok tehetnek közzé. A politikai reklámok közzétételére az Európai Parlament tagjainak választásán irányadó szabályokat kell alkalmazni.” [14] 4. Az Mttv. alkalmazott rendelkezései: „32. § (1) A politikai reklám, közérdekű közlemény és társadalmi célú reklám közzétételének megrendelője, továbbá az, akinek ezek közzétételéhez érdeke fűződik a  közzététel időpontja kivételével nem gyakorolhat szerkesztői befolyást a médiaszolgáltatásra. (2) A politikai reklámnak, a közérdekű közleménynek és a társadalmi célú reklámnak – e jellegét tekintve – azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie. A  más médiatartalmaktól való megkülönböztetés módja a lineáris médiaszolgáltatásban a) audiovizuális médiaszolgáltatás esetében optikai és akusztikus módon történő, b) rádiós médiaszolgáltatás esetében akusztikus módon történő figyelemfelhívás. (3) Választási kampányidőszakban a  választási eljárásról szóló törvény szabályai szerint lehet politikai reklámot médiaszolgáltatásban közzétenni. Választási kampányidőszakon kívül politikai reklám kizárólag már elrendelt népszavazással összefüggésben közölhető. A politikai reklám tartalmáért a médiaszolgáltató nem felel. Amennyiben a  politikai reklám közzétételére irányuló igény megfelel a  választási eljárásról szóló törvényben foglaltaknak, úgy mérlegelés nélkül köteles közzétenni azt. (4) Politikai reklám, közérdekű közlemény és társadalmi célú reklám közzétételekor a  közzététel megrendelőjét egyértelműen meg kell nevezni. (5) A közérdekű közlemény közzétételéért a médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet. (6) A  közszolgálati, a  közösségi és a  jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltató köteles közzétenni a  hivatásos katasztrófavédelmi szerv közérdekű közleményét, amennyiben az  az emberi életet vagy vagyonbiztonságot veszélyeztető vagy károsító események várható bekövetkezéséről, a  már bekövetkezett ilyen események következményeinek enyhítéséről, elvégzendő feladatokról tájékoztat. A  közzétételre a  médiaszolgáltató legnagyobb éves átlagos közönségaránnyal rendelkező médiaszolgáltatásában, és – a 36. § (6) bekezdésben foglalt esetet kivéve – a médiaszolgáltató által meghatározott módon kerül sor. A közzétételi kötelezettség ezen események helyszíne szerinti vételkörzetben működő helyi médiaszolgáltatás médiaszolgáltatóját is terheli. (7) A  közérdekű közlemény időtartama az  egy percet nem haladhatja meg. E  korlátozás nem vonatkozik a  15.  §, illetve a (6) bekezdés szerinti közérdekű közleményre. (8) A médiaszolgáltató kérelmére a Médiatanács – a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belül, igazgatási szolgáltatási díj ellenében – hatósági határozatában dönt, hogy a  kérelem tárgyát képező közlemény közérdekű közleménynek, társadalmi célú reklámnak vagy politikai reklámnak minősül-e. (9) Nem minősül burkolt kereskedelmi közleménynek valamely vállalkozás társadalmú célú, közérdekű szerepvállalásáról történő tájékoztatás, azonban az  ilyen beszámolókban kizárólag a  vállalkozás neve, logója és védjegye tüntethető fel, valamint – amennyiben a  társadalmi szerepvállaláshoz szorosan kapcsolódik – terméke, szolgáltatása jeleníthető meg. Nem jelenhet meg a  beszámolóban a  vállalkozás jelszava, kereskedelmi közlemény részlete, és a tájékoztatás nem ösztönözhet kifejezetten a vállalkozás termékének megvásárlására, vagy szolgáltatásának igénybevételére.” „203.  § […] 55. Politikai reklám: valamely párt, politikai mozgalom vagy a  kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a  reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám. […] 64. Társadalmi célú reklám: politikai reklámnak nem minősülő, üzleti érdekeltséget nem tartalmazó, reklámcélokat nem szolgáló, ellenérték fejében vagy anélkül közzétett felhívás vagy közérdekű üzenet, amely valamely közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a médiaszolgáltatás nézőjére vagy hallgatójára.” III. [15] 1. Az  Alkotmánybíróság eljáró tanácsa az  Abtv. 56.  § (1)  bekezdésében foglaltak alapján elsőként azt vizsgálta meg, hogy az  alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az  Abtv.-ben foglalt, a  panaszok befogadhatóságára vonatkozó formai és tartalmi törvényi követelményeknek. [16] Az Alkotmánybíróság eljáró tanácsa megállapította, hogy az  alkotmányjogi panasz megfelelt az  előterjesztésére vonatkozó formai követelményeknek. [17] Az Abtv. 27.  §-ában meghatározott egyedi ügyben érintett az  indítványozó, hiszen az  alkotmányjogi panasszal támadott ügy kötelezettje. A panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak is eleget tett: az indítványozó részére további jogorvoslati lehetőség nem állt rendelkezésre. [18] Az alkotmányjogi panasz – az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésének sérelmét állító részében – az  Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés a)–f )  pontjaiban foglalt feltételeknek is megfelelt. Az  indítványozó megjelölte az  Abtv. 27.  §-át, az  Nsztv. 79.  § (3)  bekezdését, valamint a Ve. 233.  § (1)  bekezdését, amelyek megalapozzák az  Alkotmánybíróság hatáskörét az  indítvány elbírálására; megjelölte az  Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést; megjelölte az  Alaptörvény megsértett rendelkezését; kifejtette az  Alaptörvényben biztosított joga sérelmének lényegét, előadta a  támadott döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtését; előterjesztett kifejezett kérelmet a támadott bírói döntés megsemmisítésére. [19] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz a törvényes határidőn belül érkezett. [20] 2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A  feltételek meglétének a  vizsgálata az  Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. [21] A jelen alkotmányjogi panasszal összefüggésben az  Alkotmánybíróság eljáró tanácsa úgy ítélte meg, hogy a  támadott végzésnek a  véleménynyilvánítás és a  médiatartalom-szerkesztés szabadságát érintő jogértelmezése felveti a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét, ezért a  panaszt a  IX.  cikk (1) bekezdésének sérelmét állító részében – a 2016. október 19-i ülésén meghozott korábbi döntésével – befogadta. [22] 3. Az  indítványozó alkotmányjogi panaszában a  XXIII.  cikk (7)  bekezdésében, valamint a  XXVIII.  cikk (1) bekezdésében biztosított jogainak sérelmére is hivatkozott. [23] Az Alkotmánybíróság azonban azt állapította meg, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogával [Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdés] összefüggésben nem adott elő megfelelő indokolást, a  népszavazáshoz való jog [Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdés] pedig jogi személy létére nem illeti meg. [24] Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt ezen részeiben az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. IV. [25] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [26] 1. Az  Alkotmánybíróság jelen ügyben azt vizsgálta, hogy a  véleménynyilvánítás és a  sajtó szabadságát, jelen esetben a  médiatartalom-szerkesztés szabadságát megsértette-e a  Kúria döntése azáltal, hogy az  Mttv.-ben és a  Ve.-ben előírt szabályok betartásán túl egy társadalmi célú reklám közlése előtt azt is elvárta az  indítványozó műsorszolgáltatótól, hogy a  népszavazási kampány aktuális állásának tartalmát és irányát is figyelembe vegye, és az alapján döntsön egy közérdekű célt tartalmazó műsorszám társadalmi célú reklámként való közreadásáról. [27] 2. Az  Alkotmánybíróságnak az  alkotmányjogi panasz alapján folytatott eljárásokban elsősorban jogvédelmi szerepe van, mert az Abtv. 26–27. §-ai értelmében az a  feladata, hogy az Alaptörvényben biztosított alkotmányos alapjogoknak ténylegesen érvényt szerezzen. [28] Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (1)  bekezdésének értelmében az  Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az  alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 27.  §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. [29] 3. Az  Alkotmánybíróság áttekintette az  Alaptörvény érintett rendelkezéseit, az  indítványozó műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó jogi környezetnek az  ügy eldöntése szempontjából legfontosabb szabályait és alkotmánybírósági gyakorlatát. [30] 3.1. Az  Alkotmánybíróság a  7/2014. (III. 7.) AB határozatban átfogóan foglalkozott az  Alaptörvény IX.  cikk (1) és (2)  bekezdésében foglalt szólás- és sajtószabadság értelmezésével, és kifejtette, hogy a  sajtószabadság, amely felöleli valamennyi médiatípus szabadságát, kitüntetett helyet foglal el az  Alaptörvény alapjogi rendjében, mivel a  sajtó a  véleménynyilvánításnak, a  véleményformálásnak és a  véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az  eszköze, amelynek egyik legfontosabb alkotmányos küldetése a  közügyek alakulásában releváns körülmények bemutatása (Indokolás [40] és [48]). [31] Az Mttv. 3. §-a az Alaptörvény rendelkezéseit szem előtt tartva írja elő, hogy „Magyarországon a médiaszolgáltatások szabadon nyújthatók, a  sajtótermékek szabadon közzétehetők, az  információk és a  vélemények a tömegkommunikációs eszközök útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi médiaszolgáltatások szabadon elérhetők. A médiaszolgáltatás és a sajtótermék tartalmának meghatározása szabad, a médiaszolgáltató és a sajtótermék kiadója felelősséggel tartozik e törvényben foglaltak betartásáért.” [32] A médiaszolgáltatás tartalmának szabad meghatározása magában foglalja az  adott műsorszolgáltató reklámpolitikájának szabadon történő kialakítását is. A népszavazási kampány során a műsorszolgáltató szabadon dönthet arról, hogy egyrészt a Ve. 147/F. § (1) bekezdése alapján biztosítani kívánja-e politikai reklám közzétételének lehetőségét, másrészt az Mttv. 32. §-a alapján közzétesz-e társadalmi célú reklámot. [33] Az Alkotmánybíróság jelen üggyel összefüggésben megállapította, hogy a  véleménynyilvánítás és a  sajtó szabadsága védi a műsorszolgáltatót társadalmi célú reklámok közzététele esetében is. [34] 3.2. Az  Alaptörvény IX.  cikk (3)  bekezdésének az  Alaptörvény negyedik módosításával elfogadott szövege úgy rendelkezett, hogy „[a]z országgyűlési képviselők általános választásán országos listát, illetve az európai parlamenti képviselők választásán listát állító jelölő szervezetek által és érdekében, az országgyűlési képviselők és az európai parlamenti képviselők választását megelőzően, kampányidőszakban politikai reklám – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján, egyenlő feltételek mellett tehető közzé.” [35] Az Alaptörvény IX.  cikk (3)  bekezdésének jelenleg hatályos – az  Alaptörvény ötödik módosításával elfogadott – szövege értelmében bármilyen médiaszolgáltatás útján közzétehető politikai reklám, feltéve továbbra is, hogy a közzététel ellenérték nélkül történik. A politikai reklám közzétételére vonatkozó további feltételek meghatározását az Alaptörvény sarkalatos törvényre utalja, azzal, hogy a sarkalatos törvénynek biztosítania kell a politikai reklámot közzétevők esélyegyenlőségét. [36] Az Alaptörvény a politikai reklám fogalmát nem határozza meg szövegszerűen. Ugyanakkor egyrészt egyértelműen a  demokratikus közvélemény kialakulásához köti azt, a  véleményszabadság alapjogába ágyazva, másrészt közvetlenül összekapcsolja a választással, ezen belül a jelölő szervezetekkel, harmadrészt összekapcsolja a politikai reklám fogalmát a  választási kampányidőszakkal. Abból, hogy az  Alaptörvény a  politikai reklám fogalmát a  kampányidőszakhoz és a  jelölő szervezetekhez köti, az  következik, hogy a  politikai reklám az  Alaptörvény e  rendelkezései értelmében az  a  közlés, amely a  jelölő szervezetek jelöltjeit, népszavazáskor a  kérdés mikénti eldöntését támogatja. Ezt az  értelmezést támasztja alá az  esélyegyenlőségre utaló szövegrész is az  Alaptörvény e rendelkezésében. [37] A jelen ügyben nem választáson, hanem népszavazáson való közlésről van szó, azonban az  Alaptörvény a népszavazás alapjogi szabályai között visszautal a választójogra [lásd Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdés]. Ebből az  következik, hogy a  népszavazás idején sem lehet más tartalmat tulajdonítani az  Alaptörvény szerinti politikai reklám fogalomnak, mint amilyen tartalmat annak a választások idején tulajdonítani kell. [38] Abból, hogy a  hatalom forrása a  nép, aki a  hatalmát választott képviselői útján vagy közvetlenül gyakorolja, az  következik, hogy önmagában sem az  e  jog gyakorlására való felhívás, sem az  attól való tartózkodásra felhívás az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése értelmében nem minősül politikai reklámnak. [39] A politikai reklám fogalmi eleme az  Alaptörvény alapján a  jelölő szervezetek és jelöltek érdekében, a  képviselővé válásért való közlés, a  közvélemény befolyásolása a  választáson induló jelölteket, népszavazáskor pedig a  feltett kérdést illetően. [40] 3.3. A politikai reklám és a társadalmi célú reklám fogalmát az Mttv. 203. § 55., illetve 64. pontjai határozzák meg. Ez  alapján a  politikai reklám valamely párt, politikai mozgalom vagy a  kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a  reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám. A  társadalmi célú reklám pedig a  politikai reklámnak nem minősülő, üzleti érdekeltséget nem tartalmazó, reklámcélokat nem szolgáló, ellenérték fejében vagy anélkül közzétett felhívás vagy közérdekű üzenet, amely valamely közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a médiaszolgáltatás nézőjére vagy hallgatójára. [41] A társadalmi célú reklám és a politikai reklám között tehát az a leglényegibb különbség, hogy míg a társadalmi célú reklám közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a  médiaszolgáltatás nézőjére, a  politikai reklám célja a párt, mozgalom vagy a kormány népszerűsítése, illetve a támogatására való ösztönzés. [42] A médiaszolgáltató – így az  indítványozó műsorszolgáltató is – felelősséggel tartozik az  Mttv.-ben foglaltak betartásáért, tehát egy adott műsorszám közzététele előtt vizsgálnia kell, hogy a  közlésre szánt reklám politikai vagy társadalmi célú reklámnak minősül-e, és a  közzététel során az  adott reklám-típusra vonatkozó egyéb rendelkezéseket (pl. politikai reklám esetén az előírt idősávokat és időtartamokat) is be kell tartania. [43] 3.4. A  konkrét esetben az  indítványozó műsorszolgáltató elfogadta a  közzétenni kívánt reklám társadalmi célú minősítését. Az Alkotmánybíróság ezért azt is vizsgálta, hogy egyértelműen azonosítható-e a társadalmi célú reklám legfőbb jellemzőjének mondható közérdekű cél a támadott kúriai végzés által vizsgált műsorszámban. [44] Az Alaptörvény B) cikk (3) bekezdése szerint „[a] közhatalom forrása a nép”, a (4) bekezdés értelmében pedig „[a] nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” A demokratikus jogállam működésének alapja a  hatalomgyakorlás legitim módon történő megvalósulása. Egy országos népszavazás, vagyis a  kivételesen alkalmazott közvetlen hatalomgyakorlási forma alkalmazása esetén elsőrendű közérdek, hogy az  állampolgárok részt vegyenek a  népszavazáson, és a  népszavazás érvényes legyen. A  vizsgált műsorszám semmilyen formában nem utal a  népszavazáson eldöntendő kérdés mikénti megválaszolására és nem irányul a  népszavazás során megnyilvánuló választói akarat befolyásolására. A  műsorszám a  népszavazáshoz való jog gyakorlására, a választópolgári részvételre bíztat, amivel a döntés legitimitását mint közérdekű célt kívánja elősegíteni. [45] 4. Az  Alaptörvény 28.  cikke szerint a  bíróságok a  jogalkalmazás során a  jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az  Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A  bíróságnak a  jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül azonosítania kell az  elé kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, és a  bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmeznie. [46] A bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatát lehetővé tevő alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. §) az Alaptörvény 28.  cikkének érvényesülését szolgáló jogintézmény. Ilyen panasz alapján az  Alkotmánybíróság a  bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az  Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e {lásd 3/2015. (II. 2.) AB határozat Indokolás [17]–[18]}. [47] 5. Az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panasz alapján azt vizsgálta, hogy a  Kúria döntése összhangban áll-e az Alaptörvény IX. cikkének (1) bekezdésével. [48] A Kúria a  támadott végzése szerint egy társadalmi célú reklám közzététele során nem elegendő önmagában a  közérdekű cél meglétének vizsgálata, a  népszavazási kampány aktuális tartalmát és irányát is vizsgálnia kell a műsorszolgáltatónak, ami alapján a társadalmi célú reklámnak szánt műsorszám politikai reklámnak minősülhet. [49] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint minden közérdekű céllal szemben megfogalmazhatóak ellenérvek és ellenvélemények. Egy társadalmi célú reklám közzététele előtti vizsgálat során nem várható el a műsorszolgáltatótól az Mttv. előírásain túl olyan többlettartalom vizsgálata, ami alapján egy kampány pillanatnyi állásából következtetve esetlegesen valamilyen mögöttes politikai tartalom állapítható meg. Ez  ugyanis könnyen eredményezheti azt is, hogy egy közérdekű céllal ellentétes politikai vélemény megakadályozza a  közérdekű cél elérését szolgáló társadalmi célú reklám közzétételét. [50] A politikai reklám fogalmát, ha az  a  tételes jogban megjelenik, az  Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni a  IV.3.2.  pontban (Indokolás [34]–[39]) kifejtettek szerint. A  politikai reklám olyan közlés, amelynek a  lényeges tartalma a  jelöltek, jelölő szervezetek, illetve népszavazási kérdés esetén az  „igen” vagy „nem” válaszok közötti választás. [51] Az Alkotmánybíróság elfogadta a Kúriának azt a megállapítását döntése alapjául, hogy a vitatott közlés a tartalma alapján önmagában nézve nem irányul a  népszavazási kérdésre adható lehetséges válaszok („igen”-„nem”- „érvénytelen”) közül egyiknek sem a  támogatására, hanem csupán közérdekű célt szolgál. Az  a  körülmény, hogy a  részvételre ösztönzés a  népszavazás érvényességét szolgálja, nem ad alapot arra az  értelmezésre, hogy az  Alaptörvény értelmében a  közlés a  kérdésnek a  Kormány – mint kezdeményező – által kívánt módon való megválaszolására irányulna. [52] A Kúria végzésével az  Mttv. által előírt szabályoknál lényegesen szélesebb körű vizsgálatot igénylő, és objektív módon be nem határolható többletkötelezettséget telepített a műsorszolgáltatóra. A Kúria döntése alkalmas arra, hogy – mintegy öncenzúraként – a műsorszolgáltatót visszatartsa társadalmi célú reklámok közzétételétől. A Kúria a végzésében foglalt jogértelmezésével ennek következtében megsértette a műsorszolgáltatónak a médiatartalomszerkesztésre vonatkozó, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított szabadságát. [53] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a Kúria Kvk.IV.37.934/2016/2. számú végzését megsemmisítette. [54] 6. Az  Alkotmánybíróság e  határozatának a  Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdés második mondata alapján rendelte el. Budapest, 2016. október 25. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnökhelyettese