40/2004. (IV. 7.) FVM rendelete a növényfajták állami elismeréséről.

40/2004. (IV. 7.) FVM rendelete a növényfajták állami elismeréséről. A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény (a továbbiakban: törvény) 30. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: Általános rendelkezések 1. § Az e rendeletben foglaltakat a) a szántóföldi növények, a zöldség-, gyógy-, illó olajos és fűszernövények (a továbbiakban együtt: zöldségnövények), a szőlő és a gyümölcstermő növények nemes és alany fajtáinak, továbbá a dísz- és erdészeti növények fajtáinak a növényfajták állami elismerésével összefüggő bejelentésére, a törvényben előírt vizsgálatok elvégzésére, az ezen növényfajták állami elismerésére, illetve annak meghosszabbítására és visszavonására, a fajtafenntartás eredményességének ellenőrzésére, b) a növényfajta-oltalomhoz szükséges DUS-vizsgálatok elvégzésére, c) az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (a továbbiakban: minősítő intézet) és a Fajtaminősítő Bizottság működésére, d) a növényfajták nemesítésével foglalkozó, a fajtafenntartást végző, illetve képviselőként eljáró természetes és jogi személyekre, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra kell alkalmazni. 2. § (1) A növényfajták állami elismeréséhez és a növényfajta-oltalom megszerzéséhez szükséges kísérleti vizsgálatokat — a Fajtaminősítő Bizottság által jóváhagyott módszertan szerint — a minősítő intézet végzi. (2) Az állami elismerésre, illetve Szállítói Fajtajegyzékre vételre kötelezett növényfajok listáját — a hasznosítási célok megjelölésével — az 1. számú melléklet tartalmazza. Értelmező rendelkezések 3. § E rendelet alkalmazásában 1. összehasonlító (standard) fajta: a gazdasági értékvizs gálat során alkalmazott közismert, elterjedt fajta vagy ezen fajták átlaga, amelyhez a többi fajtát hasonlítják, 2. referencia fajta: a tartós vetőmagtárolóban vagy ültetvényben megőrzött, közismert hazai vagy külföldi fajta, amelyhez a DUS-vizsgálat során a vizsgált fajtákat hasonlítják, 3. példa fajta: egyes morfológiai, beltartalmi, rezisztencia vagy egyéb fajtatulajdonság jellemzéséhez, leírásához etalonként használt fajta, 4. géntechnológiával módosított növényfajta: fajta, amelynek génállományát génsebészeti beavatkozással olyan módon változtatták meg, ahogyan az természetes úton nem menne végbe, 5. fajtajelölt: a minősítő intézethez Nemzeti Fajtajegyzékre vétel céljából, illetve fajtaoltalmi vizsgálatokra bejelentett növényfajta, 6. fajtavizsgálat: a Nemzeti Fajtajegyzékre vételre, illetve növényfajta-oltalom céljára bejelentett fajták — nemzetközileg ajánlott, vagy ennek hiányában a minősítő intézet által kifejlesztett módszerekkel beállított kísérletekben végzett — hivatalos DUS-vizsgálata és — ahol ez követelmény — gazdasági értékvizsgálata, 7. tartós vetőmagtárolás: az államilag elismert, illetve növényfajta-oltalomban részesített fajták — kijelölt hibridek esetén azok komponensei is — és a referencia és példa fajták nemzetközi szabvány szerint előkészített vetőmagjának középtávú megőrzése, a gyűjtemény fenntartása, 8. UPOV-egyezmény (International Convention for the Protection of New Varieties of Plants): az új növényfajták oltalmára 1961. december 2-án létesült, Genfben, 1972. november 10-én, 1978. október 23-án és 1991. március 19-én felülvizsgált Nemzetközi Egyezmény, 9. Közösségi Növényfajta Hivatal (Community Plant Variety Office, CPVO): a Tanács közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94/EK rendelete alapján működő közösségi növényfajta-oltalmi hatóság, 10. harmadik ország: az Európai Unió tagállamain kívüli ország. Az állami elismerésre bejelentés 4. § (1) A fajtajelölt állami elismerésre bejelentését a 2. számú melléklet szerinti nyomtatványon, három példányban kell benyújtani a minősítő intézethez. (2) A bejelentésnek tartalmaznia kell a) a növényfaj latin és magyar nevét, b) a fajta nemesítői jelzését, illetve a javasolt fajtanevet, c) a bejelentő nevét és címét, d) ha van képviselő, annak nevét és címét, e) a fajta származását és a nemesítés módját, f) nyilatkozatot arról, hogy a fajta géntechnológiával módosított-e, g) a fajta fenntartójának nevét és címét, h) a fajta termesztési és hasznosítási célját, valamint, hogy i) milyen néven és mely országokban regisztrált vagy oltalmazott a fajta, illetve milyen néven és mely országokban kérelmezték ezt. (3) A bejelentéshez mellékelni kell a) a bejelentő meghatalmazását, amennyiben a növény fajtát képviselő jelenti be, b) a géntechnológiával módosított növényfajta eseté ben a kibocsátási engedélyt, c) a technikai kérdőívet. (4) A bejelentés tartalmazhatja a nemesítők nevét és a nemesítési arányokat. (5) A bejelentés adatainak valódiságát a bejelentő aláírásával igazolja. (6) Bejelentéskor a javasolt fajtanév megjelölése mellőzhető. (7) A végleges fajtaelnevezésre vonatkozó javaslatot a minősítő intézet részére az utolsó vizsgálati év kezdetén a 3. számú melléklet szerinti nyomtatványon be kell jelenteni. (8) A más hatóságnál már regisztrált vagy bejelentett fajtát eredeti fajtanévvel, illetve jelzéssel kell bejelenteni. Korábban regisztrált vonalakat új hibrid előállításhoz új kombinációban is csak az eredeti elnevezéssel lehet megjelölni. A bejelentő köteles a minősítő intézettel közölni, ha a fajtát az eredeti fajtanévtől eltérő szinonim névvel már valamely országban bejelentették vagy regisztrálták. A minősítő intézet ezt köteles nyilvántartásaiban szerepeltetni. (9) A szántóföldi növényfajok hibridjeit (kukorica, napraforgó, repce, cirokfélék, rozs és kender) csak a kialakító vonalak (törzsek, fajták stb.; a továbbiakban: vonalak) és a keresztezési képlet egyidejű közlésével lehet bejelenteni. A bejelentést a minősítő intézetnek az üzleti titok, illetve a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok védelmére vonatkozó jogszabályokban foglaltakkal összhangban kell kezelnie. Külföldön vagy belföldön már regisztrált vonalak esetében az eredeti megnevezést kell alkalmazni. A bejelentett hibrid keresztezési képletét (összetételét) a bejelentés után nem lehet megváltoztatni. 5. § (1) Az egyes növényfajok esetében a bejelentési határidőt, a DUS-vizsgálatokhoz szükséges szaporítóanyag be érkezési határidejét, mennyiségét és a vonatkozó minőségi előírásokat a 4. számú melléklet, a gazdasági értékvizsgálatokhoz szükséges szaporítóanyagra vonatkozó mennyiségi és minőségi előírásokat az 5. számú melléklet tartalmazza. (2) A szántóföldi növényfajok hibridjeinek vizsgálatát csak a korábban még nem bejelentett, illetve nem regisztrált kialakító vonalak, alapegyszeresek vetőmagja és a hibrid vetőmag egyidejű átadása esetén kezdi meg a minősítő intézet. Új hibrid bejelentésekor, ha annak valamely komponense más bejelentő kérésére állami elismerésben részesült, egy éves fajta-összehasonlító vizsgálatot kell végezni. (3) Ha a bejelentés, illetve a szaporítóanyag a 4. és 5. számú mellékletben meghatározott határidő után érkezik be a minősítő intézethez, úgy a vizsgálatokat csak a következő évben lehet megkezdeni. (4) A minősítő intézet a bejelentéseket a beérkezéstől számított 15 napon belül szakmai és alaki szempontból elbírálja és nyilvántartásba veszi, ha a bejelentő a bejelentésre szolgáló nyomtatványt a 4. § (2) bekezdésének a)—g) pontjaiban foglaltak tekintetében hiánytalanul kitöltötte és a szükséges mellékleteket csatolta. A minősítő intézet a bejelentőt erről a bejelentés beérkezésétől számított 30 napon belül határozatban értesíti. (5) A bejelentésre vonatkozó kérelmet a minősítő intézet elutasítja, ha az a 4. § (2) bekezdésének h) és i) pontjaiban foglaltak tekintetében hiányos és a hiánypótlásra történő felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül a bejelentő azt nem pótolja. 6. § (1) A minősítő intézet a vizsgálat ideje alatt — a fajta állami elismeréséig — a fajnév, a fajtanév, a fajta nemesítői jelzése, a fajtabejelentő, a képviselő és a bejelentés időpontja kivételével a kérelemben szereplő és a fajtára vonatkozó információkat, illetve adatokat az üzleti titok, illetve a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok védelmére vonatkozó jogszabályokban foglaltakkal összhangban kezeli. (2) A bejelentő a bejelentésre vonatkozó kérelemben foglalt adatok megváltozását a változást követő 30 napon belül köteles a minősítő intézetnek írásban bejelenteni. A kérelemben foglaltak a nemesítők neve és a nemesítői arányok tekintetében csak az érintettek együttes nyilatkozata vagy jogerős bírósági határozat alapján változtathatók meg. Bejelentés fajtaoltalmi vizsgálatra 7. § (1) A növényfajta-oltalmi eljárás céljára végzett kísérleti vizsgálatokat — a bejelentő kérelmére — a minősítő inté zet végzi. A vizsgálati eredményt a növényfajta bejelentőjének a minősítő intézet küldi meg. (2) A bejelentő a minősítő intézethez a DUS-vizsgálatra vonatkozó kérelmet a) a növényfajta állami elismerésre történő bejelentésével egyidejűleg, vagy b) a növényfajta-oltalmi eljárás céljára külön nyújthatja be, illetve c) kérheti a korábban elvégzett vagy a vizsgálat alatt lévő növényfajta DUS-vizsgálati eredményének kiadását a növényfajta-oltalom megszerzéséhez. (3) A vizsgálati kérelemhez a bejelentőnek — amennyiben a növényfajta állami elismeréséhez korábban azt nem nyújtotta be — az UPOV szerinti, illetve nemzeti technikai kérdőívet két példányban kell benyújtania. 8. § (1) A minősítő intézet az állami elismerésre, illetve a növényfajta-oltalomhoz szükséges DUS-vizsgálatra bejelentett és a külföldi társhatóságok által DUS-vizsgálatra beküldött fajtákról — a bejelentés sorrendjében — közhitelű nyilvántartást vezet. (2) A bejelentésről, illetve a bejelentés visszavonásáról haladéktalanul értesíteni kell a Magyar Szabadalmi Hivatalt, az Európai Unió tagállamainak és az UPOV tagországainak társhatóságait, valamint a Közösségi Növényfajta Hivatalt. A fajták kísérleti vizsgálata 9. § (1) A fajtajelölteket a bejelentések elfogadása után a minősítő intézet DUS- és — ahol ez előírás — gazdasági értékmegállapító kísérletekben vizsgálja. A növényfajonként külön-külön meghatározott feltételek szerint a minősítő intézet a közösségi jogszabályok és a Közösségi Növényfajta Hivatal technikai előírásai, illetve az UPOV által ajánlott és a Fajtaminősítő Bizottság által jóváhagyott — a minősítő intézet által az érdekeltek számára hozzáférhető módon közzétett — módszerek alapján a) szántóföldi fajták esetén DUS-vizsgálatot és gazdasági értékvizsgálatot, b) zöldség, gyümölcs, dísznövény és erdészeti fajok fajtái esetén csak DUS-vizsgálatot, c) szőlőfajták esetén a fiziológiai — különösen a termesztési és felhasználási cél szempontjából döntő, az Európai Közösség által a szőlő vegetatív szaporítóanyagok forgalmazásáról szóló jogszabályokban meghatározott — tulajdonságok megállapítására irányuló vizsgálatot végez. (2) Szőlőklónok esetén az (1) bekezdés c) pontja szerinti fiziológiai tulajdonságokat kell meghatározni, azonban a megkülönböztethetőség helyett azt kell vizsgálni, hogy a klón a fenotípusos bélyegek alapján megfelel-e az adott fajtának. (3) A gazdasági értékvizsgálat elvégzése nem előírás a) szántóföldi növényfajok hibridjeinek komponensei nél, valamint b) azon fűfajoknál, amelyeknél a bejelentő nyilatkozik arról, hogy a bejelentett fajtát nem kívánják takarmányozási célra felhasználni. (4) Amennyiben a csak DUS-vizsgálatra kötelezett növényfajok körében a vizsgált fajta állományán olyan termesztési tulajdonság megállapítására kerül sor, amely a fajta termesztését veszélyeztetné, környezeti vagy humánegészségügyi veszélyt jelentene, a minősítő intézet köteles ezeket az eredményeket nyilvánosságra hozni. Az ilyen eredmények alapján a fajta Nemzeti Fajtajegyzékre vétele megtagadható. (5) Az állami elismeréshez és a növényfajta-oltalomhoz szükséges DUS-vizsgálatokat a minősítő intézet saját kísérleti hálózatában végzi, de kétoldalú megállapodás alapján más UPOV tagország társintézményével is elvégeztetheti, illetve a már meglévő eredményeket átveheti. Olyan növényfajnál, amelynek tekintetében a minősítő intézet által végzendő DUS-vizsgálat feltételei nem adottak, a DUS-vizsgálat a minősítő intézet közreműködésével, illetve felügyeletével a bejelentőnél is végezhető. (6) A minősítő intézet az állami elismeréshez szükséges gazdasági értékvizsgálatokat saját kísérleti hálózatában, illetve kihelyezett kísérletekben végzi. A minősítő intézet a kihelyezett kísérlet elvégzésével más arra alkalmas és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) által erre jóváhagyott természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaságot is megbízhat. A kihelyezett kísérletek eredményeit csak akkor lehet elfogadni, ha azokat a minősítő intézet által alkalmazott módszertan szerint állították be. A kihelyezett kísérleteket a minősítő intézet szervezi, ellenőrzi és értékeli. 10. § (1) A kísérleti vizsgálatoknak ki kell terjedniük mindazon tényezőkre, amelyek a fajta a) megkülönböztethetőségének — szőlőklónok esetén azonosságának —, egyöntetűségének (egyneműségének) és állandóságának megállapításához, a fajta leírásához és szántóföldi hibridek esetén a kombináció ellenőrzéséhez szükségesek, valamint b) a termesztés, feldolgozás, illetve felhasználás során gazdasági jelentőséggel bírnak. (2) A DUS-vizsgálatok időtartama legalább két értékelhető termőév, illetve egy termelési ciklus. A bejelentett szántóföldi és zöldség fajtajelöltek megkülönböztethetőségének, egyöntetűségének (egyneműségének) és állandóságának vizsgálatát a bejelentést követő termesztési időszakban, szőlő és gyümölcs esetén a termőre fordulást követően kell megkezdeni. (3) A gazdasági értékvizsgálat időtartamát az 5. számú melléklet tartalmazza. A gazdasági értékvizsgálat a bejelentést követő termesztési időszakban kezdődik. Ha a gazdasági értékvizsgálat az 5. számú melléklet szerinti időtartamnál korábban lezárható, a minősítő intézet a fajta állami elismerésére előterjesztést készíthet. (4) Géntechnológiával módosított növényfajta kísérleti vizsgálata csak kibocsátási engedéllyel és a külön jogszabályokban foglaltak figyelembevételével kezdhető meg. (5) A fajta vizsgálata során a kísérletek a Fajtaminősítő Bizottság által meghatározott és közzétett módon megtekinthetők. 11. § (1) A fajtajelöltek kísérletbe állításához szükséges szaporítóanyagokat a bejelentő a minősítő intézet által meghatározott időpontig és helyen — harmadik országból származó fajta esetében vámkezelten — térítésmentesen köteles a minősítő intézet rendelkezésére bocsátani a 4. és 5. számú mellékletben foglaltak szerint. A kijelölt összehasonlító, példa, illetve referencia fajta bejelentőjének, illetve a képviselőnek a minősítő intézet által előírt kísérleti szaporítóanyag mennyiséget térítés ellenében a minősítő intézet rendelkezésére kell bocsátania a gazdasági érték- és a DUS-vizsgálatokhoz. (2) A nem megfelelő minőségű szaporítóanyag miatt nem értékelhető kísérlet után a teljes vizsgálati díjat meg kell fizetni. (3) Ha a minősítő intézet a kísérletekhez szükséges telepítési anyagot központilag állítja elő, az előállítás költségeit a bejelentő köteles a minősítő intézet részére megtéríteni. (4) A minősítő intézet a kísérleti célra beküldött a) szaporítóanyagot kizárólag hivatalos vizsgálatok el végzésére használhatja fel, ideértve az UPOV tagországokkal kialakított kétoldalú nemzetközi fajtavizsgálati együttműködési kötelezettségeket is, b) vetőmagból a 4. számú melléklet szerinti letéti mintát a vonatkozó előírások szerint tartós tárolóba helyezi; amennyiben a vizsgálat megszűnik, a letéti mintával a bejelentő rendelkezhet. (5) A minősítő intézet hibájából értékelhetetlen kísérleteket a minősítő intézet saját költségén megismétli. 12. § (1) A minősítő intézet a bejelentett fajták DUS-vizsgálatát a Közösségi Növényfajta Hivatal technikai előírásai és az UPOV Technikai Bizottsága által elfogadott irányelvek, illetve azok hiányában a minősítő intézet és az együttműködő társintézetek által kialakított és a Fajtaminősítő Bizottság által jóváhagyott nemzeti irányelvek szerinti módszertan alapján végzi. A vizsgálati módszertant a minősítő intézet megfelelő formában közzéteszi. (2) A DUS-vizsgálatok éves részeredményeit és a végleges eredményt a minősítő intézet csak a bejelentővel, illetve képviselőjével közli. A minősítő intézet a Nemzeti Fajtajegyzékre vétel esetén a hivatalos fajtaleírást nyilvánosan kezeli. A keresztezési képletet és a vonal leírását a bejelentő ellenkező rendelkezéséig bizalmasan kell kezelni, az nem hozható nyilvánosságra. (3) A gazdasági értékvizsgálatra kijelölt fajokból a fajta termesztési és felhasználási értékeinek megállapítására a minősítő intézet kisparcellás gazdasági értékvizsgálati kísérleteket állít be. (4) A gazdasági értékvizsgálatok módszereit és éves eredményeit a minősítő intézet közzéteszi. (5) A bejelentő vagy képviselője jogosult betekinteni az általa bejelentett növényfajtára vonatkozó vizsgálati adatokba. 13. § (1) A fajtavizsgálat — az évelő és fás növények kivételével — a bejelentő kérésére legfeljebb egy évig szüneteltethető. (2) A bejelentő az állami elismerés iránti kérelmet a vizsgálat időszakában visszavonhatja. A bejelentőnek a kukorica, napraforgó, rozs, repce és kender hibridek, illetve a cirokfélék hibridjei bejelentésének visszavonásakor a komponensek visszavonásáról vagy további vizsgálatáról is nyilatkoznia kell. (3) A minősítő intézet a vizsgálatokat megszünteti, egyidejűleg a bejelentés érvényét veszti, ha a) a lezárult DUS-vizsgálat eredményei nem felelnek meg a vizsgálati követelményeknek, b) a bejelentő — az (1) bekezdésben foglaltak kivételével — a minősítő intézetnek a kísérlet lefolytatására a meghatározott mennyiségben és minőségben nem tud vizsgálati anyagot biztosítani, c) a bejelentő a minősítő intézettel a bejelentőíven hamis adatokat közölt, vagy d) a bejelentő a vizsgálati díjat a megadott határidőig nem fizette meg. (4) A minősítő intézet a vizsgálat megszüntetéséről határozatot hoz, amely ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van helye jogorvoslatnak. 14. § Az állami elismerés, illetve a növényfajta-oltalom megszerzésével kapcsolatos vizsgálatokhoz szükséges, az 5. számú mellékletben meghatározott mennyiségű és minőségű szaporítóanyagot a bejelentő, illetve képviselője harmadik országból — a növényegészségügyi jogszabályokban foglaltak teljesítése mellett — engedély nélkül hozhatja be. Egyedi szaporítási engedély 15. § (1) Az állami elismerésre bejelentett fajok fajtáira egyedi szaporítási engedély adható. (2) A szántóföldi és zöldség fajok fajtáira engedély egyéves eredményes DUS-vizsgálat alapján kérelmezhető. Az egyedi szaporítási engedély a szántóföldi fajok szaporítóanyagának forgalmazására nem jogosít. (3) A szőlő és gyümölcs fajok fajtáira vonatkozó engedély egyben a forgalomba hozatalra is kiterjed. (4) Az (1) bekezdés szerinti engedély iránti kérelmet a vetést vagy telepítést megelőzően — a minisztérium részére címezve — a minősítő intézetnél kell benyújtani. (5) Az egyedi szaporítási engedély a fajtajelölt állami elismeréséig, illetve a vizsgálat megszüntetéséig érvényes. DUS-vizsgálati jelentés a növényfajta-oltalomhoz 16. § A növényfajta-oltalmi eljárás céljára külön vagy az állami elismeréssel együtt benyújtott kérelem alapján elvégzett DUS-vizsgálatról a minősítő intézet időközi vagy végleges DUS-vizsgálati jelentést készít. A minősítő intézet a végleges jelentésben nyilatkozik arról, hogy a fajta megkülönböztethető, egyöntetű (egynemű) és állandó-e. Ha a minősítő intézet a fajtát megkülönböztethetőnek, egyöntetűnek (egyneműnek) és állandónak minősíti, a jelentéshez mellékeli a fajtaleírást, amit egyúttal a bejelentőnek is megküld. A növényfajták állami elismerése, annak elutasítása és visszavonása 17. § (1) A kísérleti vizsgálatok eredményei alapján a minősítő intézet előterjesztést készít a Fajtaminősítő Bizottság részére, és egyúttal javaslatot tesz a) a növényfajta állami elismerésére, b) a növényfajta vizsgálatának megszüntetésére, c) a növényfajta állami elismerésének visszavonására, illetve d) a növényfajta állami elismerésének meghosszabbí tására, e) a mezőgazdasági növényfajok és zöldségfajok fajta elnevezéseinek alkalmasságára vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, a Bizottság 930/2000/EK rendeletében foglaltak szerint másik fajtanév bejegyzésére, vagy f) újabb fajtafenntartó bejegyzésére. (2) Az előterjesztésnek — a bejelentésre vonatkozó kérelemben foglaltak alapján — tartalmaznia kell: a) a faj nevét, b) a fajta nemesítői jelzését, c) a bejelentő nevét és címét, továbbá harmadik ország beli bejelentő esetében a képviselő nevét és címét, d) a fajtafenntartó nevét és címét, e) a fajta származását, előállításának módját (kereszte zési képlet), továbbá, hogy f) a fajta géntechnológiával módosított szervezet-e. (3) Az előterjesztésnek a vizsgálatok alapján tartalmaznia kell: a) a fajta kísérleti vizsgálatának időtartamát, b) a fajta termesztési és hasznosítási célját, c) a fajta DUS-vizsgálati eredményét (szántóföldi növények hibridjei esetében a komponenseket is), d) a fajta leírását a CPVO-, UPOV- vagy nemzeti irány elvek alapján (hibridek esetén a komponenseket is), e) a fajta gazdasági értékvizsgálatának eredményeit az arra kötelezett fajok esetében, f) a 9. § (4) bekezdése szerinti tulajdonságokat, g) a javasolt és a minősítő intézet által ellenőrzött faj tanevet, h) a döntési javaslatot és annak indoklását. (4) Az Európai Unió valamely tagállamában vagy harmadik országban már regisztrált fajták esetén az eredeti fajtanevet kell alkalmazni, de indokolt esetben — a mezőgazdasági növényfajok és zöldségfajok fajtaelnevezéseinek alkalmasságára vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, a Bizottság 930/2000/EK rendeletében foglaltak szerint — szinonim név adható. (5) Az állami elismerés időpontját legalább 90 nappal megelőzően a javasolt fajtanevet az Európai Unió tagállamai hatóságainak tudomására kell hozni, biztosítva a felszólalás lehetőségét. 18. § (1) A Nemzeti Fajtajegyzéken csak olyan fajta szerepelhet, amelynek a minősítő intézetnél nyilvántartott fajtafenntartója van. (2) A fajta állami elismerése az állami elismeréshez szükséges ismételt DUS-vizsgálatok eredményei alapján a bejelentő kérelmére meghosszabbítható, ha a fajta eredeti fajtaleírásban rögzített tulajdonságai nem változtak meg. Ha a bejelentő az állami elismerés meghosszabbítására igényt tart, úgy azt a lejárat időpontja előtt legalább két évvel kérelmeznie kell. (3) Ha a minősítő intézet az állami elismerés lejártáig nem dönt a meghosszabbítási kérelemről, az állami elismerés a döntés időpontjáig meghosszabbodik. (4) Nem hosszabbítható meg az állami elismerés, ha a) a lejárat időpontja előtt legalább két évvel nem kez deményezik a meghosszabbítást, b) a DUS-vizsgálat során megállapítást nyer, hogy a fajta már nem megkülönböztethető, vagy nem egyöntetű (egynemű), illetve nem állandó, c) a bejelentő nem fizeti meg az állami elismerés időtartama alatt végzett azonossági vizsgálatokért fizetendő díjat. 19. § (1) Az állami elismerésről, annak elutasításáról, az állami elismerés meghosszabbításáról, illetve visszavonásáról — a Fajtaminősítő Bizottság állásfoglalása alapján — a minősítő intézet által kiadott határozatot a minősítő intézet a minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi. Az állami elismerésről a minősítő intézet a bejelentő részére oklevelet állít ki. (2) Az állami elismerésről és a fajtajegyzék módosításáról a minősítő intézet értesíti az Európai Unió tagállamai, valamint az UPOV tagországok társhatóságait, továbbá — a Közösségi Fajtajegyzék kiadása érdekében — az Európai Bizottságot. 20. § (1) A minősítő intézet az állami elismerés visszavonását kezdeményezi a Fajtaminősítő Bizottságnál, ha a) a bejelentéskor vagy a vizsgálat során a bejelentő hamis adatokat szolgáltatott, b) a fajtafenntartás eredményességét ellenőrző vizsgálat során megállapították, hogy a fajtának a Nemzeti Fajtajegyzékre vételekor leírt tulajdonságai megváltoztak, az nem egyöntetű (nem egynemű), illetve nem állandó, c) a bejelentő az erre vonatkozó felszólítás kézhezvételétől számított 30 napon belül nem ad új nevet a fajtának, d) a bejelentő nem teljesíti fajtafenntartási kötelezettségét, e) bebizonyosodik, hogy a fajta állami elismerésekor nem volt megkülönböztethető, f) a bejelentő az állami elismerés visszavonását kéri, vagy g) a bejelentő nem fizeti meg az állami elismerés időtartama alatt végzett azonossági vizsgálatokért fizetendő díjat. (2) A fajta állami elismerésének visszavonását követően a szaporítóanyag a visszavonást követő harmadik év június 30. napjáig forgalmazható. 21. § A Fajtaminősítő Bizottság szükség szerint, de félévente legalább egyszer ülésezik. A Fajtaminősítő Bizottság ügyrendjét maga határozza meg, de azt a miniszternek jóvá kell hagynia. Nemzeti Fajtajegyzék 22. § (1) A minősítő intézet évente közzéteszi az államilag elismert fajtákat tartalmazó Nemzeti Fajtajegyzéket, amelyben fajonkénti felsorolásban közölni kell: a) a fajta nevét, b) a bejelentő nevét, címét, c) a fajtafenntartó nevét, címét, d) a fajta képviselőjének nevét, címét, e) a Nemzeti Fajtajegyzékre vétel időpontját (év, hó, nap), f) az esetleges géntechnológiai módosítás tényét, vala mint g) a növényfajta-oltalom fennállását. (2) A Nemzeti Fajtajegyzékben a kertészeti növények szaporítóanyagának előállításánál alanyként használt növényfajtákat, illetve fajokat is fel kell tüntetni. (3) A Nemzeti Fajtajegyzéket ágazatonként külön állítják össze. Az ágazatonkénti fajtajegyzékek a következők: a) Szántóföldi Növények Nemzeti Fajtajegyzéke, b) Zöldségnövények Nemzeti Fajtajegyzéke, c) Szőlő és Gyümölcs Nemzeti Fajtajegyzék, d) Dísz- és Gyógynövények Nemzeti Fajtajegyzéke, e) Erdészeti Növények Nemzeti Fajtajegyzéke. (4) A (3) bekezdés szerinti nemzeti fajtajegyzékek A. része tartalmazza mindazon fajok fajtáit, amelyek szerepelnek az 1. számú mellékletben, és a szántóföldi, valamint a zöldségnövények esetében a Közösségi Fajtajegyzékre felkerülnek. (5) A (3) bekezdés szerinti nemzeti fajtajegyzékek B. része azon fajok fajtáit tartalmazza, amelyekre nem vonatkozik a törvény szerinti állami elismerési kötelezettség, de korábban állami elismerést kaptak vagy állami elismerésüket fakultatív módon kérelmezték. Ezek a fajták a Közösségi Fajtajegyzékre nem kerülnek fel. Szállítói Fajtajegyzék 23. § (1) A minősítő intézet a gyümölcs- és dísznövényfajtákra kiterjedően évente összeállítja a Szállítói Fajtajegyzéket és azt a rövid fajtaleírásokkal kiegészítve közzéteszi. (2) A Szállítói Fajtajegyzékre akkor kerülhet a fajta, ha a) az Európai Unió valamennyi tagállamában azonos nevet visel, amit a minősítő intézet ellenőriz azzal, hogy megfelelő esetben az ismert szinonimákat is meg kell adni, b) kellően részletes fajtaleírással rendelkeznek a szállítók a fajtáról, kellően részletesnek tekintve a fajtaleírást, ha az legalább az UPOV Technikai Kérdőívében felsorolt tulajdonságainak kifejeződéseit tartalmazza; a leírásban közlendő tulajdonságokat és ezek kifejeződési fokozatait fajonként részletezve a minősítő intézet hivatalos lapjában közreadja, c) a szállító információt ad a fajta fenntartásáról. (3) A (2) bekezdés szerinti esetben lehetőség szerint közölni kell azt is, hogy a fajta a hozzá legközelebb álló fajtától mely tulajdonságban és milyen kifejeződési fokozattal különbözik. (4) A Szállítói Fajtajegyzéken lévő fajtákat a minősítő intézet fajtagyűjteményeibe kiültetheti. A Szállítói Fajtajegyzéken lévő fajtákat közismerteknek kell tekinteni, a minősítő intézet azokat a rövid fajtaleírásokkal kiegészítve közzé teheti. Leíró Fajtajegyzék 24. § A minősítő intézet az államilag elismert fajtákról Leíró Fajtajegyzéket készít, amelyben a fajtáknak az elismeréskori állapotára vonatkozóan közölt lényeges morfológiai, termesztési és felhasználási tulajdonságairól ad tájékoztatást. Ajánlott Fajták Jegyzéke 25. § (1) A termelők tájékoztatása, illetve a fajták jobb megismerése érdekében a Nemzeti Fajtajegyzéken, valamint a Közösségi Fajtajegyzékben szereplő fajták egy részével statisztikailag értékelhető kísérleteket lehet szervezni. A kísérletekbe kerülés feltétele az állami elismerés megléte, a Közösségi Fajtajegyzéken szereplő fajták esetében pedig a Magyar Köztársaságban lefolytatott gazdasági értékvizsgálat megfelelő eredménye. (2) A kísérleteket a kereskedelmi forgalomból vett, a jogszabályban meghatározott utolsó szaporítási fokú fémzárolt szaporítóanyagokból állítják be. (3) Az Ajánlott Fajták Jegyzékéhez szükséges kísérletekben a fajták gazdasági értékét kell megállapítani, különös tekintettel a termőképességre, minőségre és a növénykórtani tulajdonságokra. (4) Az Ajánlott Fajták Jegyzékének összeállításához szükséges kísérletek szervezését, a kísérleti módszertan — a faj sajátosságai, illetve a termesztési cél figyelembevételével történő — összeállítását és évenkénti közzétételét a Magyar Agrárkamara, valamint az egyes termékpályákat összefogó szakmai szervezetek által létrehozott bizottság végzi. A bizottság dönt az Ajánlott Fajták Jegyzékében történő szerepeltetésről, egyúttal szervezi és lebonyolítja az ahhoz szükséges kísérleteket, illetve megállapítja a vonatkozó költségeket. A költségek fedezetét központi költségvetési források és a Magyar Agrárkamara, valamint az egyes termékpályákat összefogó szakmai szervezetek befizetési kötelezettsége biztosítja. A bizottság működésének szabályait és etikai szabályzatát maga határozza meg. A fajták fenntartása 26. § (1) A fajtafenntartás feladata a fajta szaporításához, illetve terjesztéséhez szükséges alapanyag — elit vetőmag — folyamatos előállítása olyan módon, hogy tulajdonságai az utód nemzedékben megmaradjanak és a növényegészségügyi előírásoknak megfeleljenek. (2) A hibridfajta fenntartása alatt a hibrid kombinációban szereplő vonalak fenntartását kell érteni. (3) Szőlő és gyümölcsfajták esetében a fajtafenntartásnak a bázis szaporítóanyag előállítására is ki kell terjednie. (4) A bejelentő a fajta fenntartásával más természetes vagy jogi személyt, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaságot is megbízhat. A fajtafenntartási jog átadásáról, illetve az esetleges további változásokról a bejelentő a minősítő intézetet írásban köteles értesíteni. (5) Ha az állami elismerésben részesített, oltalom alatt nem álló fajtára újabb fajtafenntartó támaszt igényt annak alapján, hogy a fajtafenntartás során mennyiségi és minőségi kifogások merültek fel és azok az eredeti fajtafenntartónál nem orvosolhatók, azt a minősítő intézet részére be kell jelenteni. A minősítő intézet az újabb fajtafenntartó által előállított szaporítóanyagot DUS kísérletben összehasonlítja a fajta referenciagyűjteményben elhelyezett eredeti szaporítóanyagával. A vizsgálat időtartama legalább egy termesztési ciklus. Ha a két szaporítóanyag tételből felnevelt növény fajtaleírása azonos, akkor az újabb fajtafenntartó a nyilvántartásba bevezethető. A minősítő intézet az összehasonlító vizsgálat eredményei és a Fajtaminősítő Bizottság állásfoglalása alapján a fajtafenntartót, illetve fajtafenntartókat a Nemzeti Fajtajegyzékben közzéteszi. 27. § (1) A minősítő intézet a fajtafenntartás eredményességét rendszeresen ellenőrzi. A Nemzeti Fajtajegyzékre vételt követően a fajtafenntartó által előállított szaporítóanyag mintáit a tartós vetőmagtárolóban elhelyezett — vegetatív szaporítású növényeknél a fajtagyűjteményben megőrzött — tétellel a minősítő intézet összehasonlítja annak megállapítására, hogy a fajtafenntartás során az állami elismerésben részesített fajta megőrizte-e az eredeti fajtaleírásban szereplő tulajdonságokat. Ennek érdekében a vetőmag előállítás és forgalmazás ellenőrzésének keretében a minősítő intézet fajtakitermesztő állomásának vizsgálatot kell végeznie a) valamennyi hivatalos minősítésben részesített szuperelit szaporítási fokú vetőmagtétel mintájából, b) valamennyi elit szaporítási fokú vetőmagtétel mintájából, c) szúrópróbaszerűen a minősített vetőmagtételek legalább 20%-ából. (2) Magyarországon nem regisztrált, de magyarországi fajtafenntartóval rendelkező fajták esetében a fajtafenntartás ellenőrzésének lefolytatásához a minősítő intézet segítséget nyújt a társhatóságok részére. (3) A 20. §-ban foglaltakat kell alkalmazni, ha a fajtafenntartás során előállított és forgalomba kerülő szaporítóanyag ismételten nem felel meg a Nemzeti Fajtajegyzékre vételkor rögzített leírásnak. 28. § A növényfajták állami elismerésének, illetve a növényfajta-oltalommal kapcsolatos DUS vizsgálatok díjtételeit külön rendelet tartalmazza. 29. § (1) Ez a rendelet a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a növényfajták állami elismeréséről szóló 88/1997. (XI. 28.) FM rendelet, továbbá a növényfajták állami elismeréséről szóló 88/1997. (XI. 28.) FM rendelet, valamint a szőlő, komló, gyümölcs és dísznövény szaporítóanyagok előállí tásáról és forgalmazásáról szóló 90/1997. (XI. 28.) FM rendelet módosításáról szóló 45/1998. (VI. 16.) FM rendelet 1. §-a és 3. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti. (3) A növényfajták állami elismeréséről szóló 88/1997. (XI. 28.) FM rendelet szerint kiadott ideiglenes szaporítási engedélyek a rendelet hatálybalépését követően az e rendelet szerinti egyedi szaporítási engedélynek minősülnek. 30. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, az azt kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban — a rendelet tárgykörében megjelent más jogszabályokkal együtt — az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a) a Tanács 2002/53/EK irányelve a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékéről, b) a Tanács 2002/54/EK irányelve a répavetőmag forgalmazásáról, c) a Tanács 2002/55/EK irányelve a zöldségvetőmagok forgalmazásáról, d) a Tanács 2002/56/EK irányelve a vetőburgonya forgalmazásáról, e) a Tanács 2002/57/EK irányelve az olaj- és rostnövények vetőmagjának forgalmazásáról, f) a Tanács 66/401/EGK irányelve a takarmánynövényvetőmagok forgalmazásáról, g) a Tanács 66/402/EGK irányelve a gabonavetőmagok forgalmazásáról, h) a Bizottság 72/169/EGK irányelve a szőlőfajták jellemzőinek és vizsgálatuk minimumfeltételeinek meghatározásáról, i) a Tanács 92/33/EGK irányelve a vetőmagokon kívüli zöldségszaporító és -ültetési anyagok forgalmazásáról, j) a Tanács 92/34/EGK irányelve a gyümölcsfajták szaporító- és ültetvényanyagának forgalmazásáról, k) a Bizottság 2003/90/EK irányelve a 2002/53/EK tanácsi irányelv 7. cikkének alkalmazásában egyes mezőgazdasági növényfajok fajtái esetében minimálisan vizsgálandó jellemzők és a vizsgálat minimumfeltételei vonatkozásában a végrehajtási intézkedések meghatározásáról, l) a Bizottság 2003/91/EK irányelve a 2002/55/EK tanácsi irányelv 7. cikkének alkalmazásában a zöldségfajok egyes fajtáinak a vizsgálatakor minimálisan figyelembe vett jellemzők és a vizsgálat elvégzésének minimum követelményei tekintetében történő végrehajtási intézkedések meghatározásáról. Dr. Németh Imre s. k., földművelésügyi és vidékfejlesztési