12/2014. (IV. 10.) AB határozata a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. törvény 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályos 37/B. § (3) bekezdés b) pont szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapításáról és…

12/2014. (IV. 10.) AB határozata a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. törvény 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályos 37/B. § (3) bekezdés b) pont szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazhatóságának kizárásáról.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályban volt 37/B. § (3) bekezdés b) pontjának „és felmentésére a 30. §

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. [1] 1. A Veszprémi Törvényszék bírája az előtte 3.Mf.20.427/2013. számon folyamatban lévő ügyben az eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §

teszi a munkáltató diszkrecionális döntése alapján a munkavállalók közötti önkényes megkülönböztetést. Így azoknak a közalkalmazottaknak, akiknek a jogviszonyát felmentéssel szünteti meg a munkáltatójuk, megteremti a lehetőségét és a jogi alapját a jubileumi jutalom Kjt. 78. § (4) bekezdésében foglalt feltételek szerinti igénylésének. Ugyanakkor azok a közalkalmazottak, akik társadalombiztosítási ellátást kívánnak igénybe venni, ám a munkáltatójuk diszkrecionális jogkörben a felmentési kérelmüknek nem tett eleget, kénytelenek a közalkalmazotti jogviszonyról lemondani vagy a jogviszonyukat a munkáltatójukkal való közös megegyezéssel megszüntetni.

Ez utóbbi esetben viszont a Kjt. 78. § (4) bekezdése értelmében a közalkalmazott a jubileumi jutalomra nem jogosult, mivel csak akkor minősül e rendelkezés szerint nyugdíjasnak, ha a negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével rendelkezik, és felmentésére a Kjt. 30. § (1) bekezdés f ) pontja alapján került sor. [6] Az indítványozó bíró érvelése szerint a jubileumi jutalom célja, hogy az állam szolgálatában álló közalkalmazott a szolgálati időre tekintettel külön juttatásban részesüljön, amely a kinevezésében foglalt illetményén felül pusztán a szolgálati idő tartama alapján illeti meg; ezért a jogalkotó a szolgálati idő tartamán kívüli egyéb, különösen a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó döntéstől függő feltétel megállapítása az Alaptörvény XV. cikk

Ezért az Alkotmánybíróság az eljárását a Kjt. már nem hatályos rendelkezései tekintetében folytatta le. [11] 3. Az ügyben az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja, valamint az Abtv.

II. [12] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései: „R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.

III. [15] A bírói indítvány az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének, továbbá R) cikkének a sérelmét állító részében nem felel meg az Abtv. 52. §-ában meghatározott követelménynek, amely szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerint a kérelem – többek között – akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; vagyis nem elegendő az Alaptörvény egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alaptörvény egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. Az indítvány nem tartalmaz érvelést arról, hogy a kifogásolt rendelkezések miért sértik az Alaptörvény XIII. cikke (1) bekezdését, továbbá annak R) cikkét. [16] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése szerint a vizsgálat kizárólag a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Mivel a bírói indítvány a fentiekben kifejtett okokból nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés

IV. [17] Az indítvány befogadható részében az alábbiak szerint nagyrészt megalapozott. [18] 1. A bírói indítvány álláspontja szerint a Kjt. 2011. szeptember 30-án hatályban volt 78. § (4) bekezdése, továbbá a Kjt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontja azzal, hogy a negyvenévi közalkalmazotti jubileumi jutalomra való jogosultságot csak a legalább harmincöt év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazott nőknek biztosította, akik a negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíjjogosultságot megszerezték, és a közalkalmazotti jogviszonyukat írásbeli kérelmük alapján felmentéssel szüntették meg [a Kjt. 30. § (1) bekezdés f ) pontja alapján], sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését. A jubileumi jutalomra a közalkalmazott nő csak akkor lett jogosult, ha a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel szűnt meg, amely viszont a munkáltató döntésén múlt.

A közalkalmazott nők, akiknek (a többi feltétel fennállása esetén) munkáltatója nem járult hozzá közalkalmazotti jogviszonyuk felmentéssel történő megszüntetéséhez, hátrányos helyzetben voltak, mert felmentés hiányában csak közös megegyezéssel (vagy lemondással) tudták megszüntetni a közalkalmazotti jogviszonyukat, azonban

Ennek kifizetése nem függ a munkáltató mérlegelésétől, mivel az a törvényi feltételek fennállásakor alanyi jogon jár a közalkalmazott számára. [21] A Kjt. ekkor hatályban volt 78. §-ának rendelkezései értelmében a közalkalmazott a jubileumi jutalomra egyrészt akkor vált jogosulttá, amennyiben megszerezte a huszonöt, harminc, továbbá negyven év közalkalmazotti jogviszonyát [Kjt. 78. § (1) bekezdés]. [22] Ugyanakkor a fentieken túl a Kjt. 78. § (3) és (4) bekezdése a jubileumi jutalomra való jogosultsághoz szükséges jogszerző időre kedvezményszabályt állapított meg. Egyéb, itt nem lényeges kedvezmények – melyeket a Kjt.

37/B. § (1) vagy (3) bekezdése szerinti nyugdíjasnak minősült. [23] 2.2. A „kedvezményes jubileumi jutalomra való jogosultság” – a rendesnél rövidebb jogszerző idővel megszerezhető jubileumi jutalom – egyik feltétele, hogy a közalkalmazott – a Kjt. 37/B. § (1) vagy (3) bekezdése szerinti – nyugdíjasnak minősüljön. Ezért át kellett tekinteni, hogy a vizsgált időszakban a közalkalmazott mely esetekben minősült nyugdíjasnak. [24] Az első csoportba [Kjt. 37/B. § (1) bekezdés] azok a közalkalmazottak tartoztak, akik a Tbj. szerinti öregségi nyugdíjra voltak jogosultak (az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték és rendelkeztek a szükséges szolgálati idővel), továbbá, akik a nyugdíjkorhatár szerinti korhatár betöltése előtt öregségi, vagy korkedvezményes öregségi nyugdíjban, továbbá előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban; szolgálati, illetve korengedményes nyugdíjban vagy más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetve rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesültek. Tehát a közalkalmazott ez esetekben egyrészt jogosulttá vált a fentiekben meghatározott nyugdíjra [Kjt. 37/B. § (1) bekezdés a) pont], míg a többi esetben is nyugdíjban részesült, azaz kérelmére a nyugellátást megállapították, miközben közalkalmazotti jogviszonya fennállt [Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b)–g) pontok]. (A nyugdíjban részesülők e része tehát továbbra is közalkalmazotti jogviszonyban állt.) [25] Emellett a Kjt. 37/B. § (3) bekezdése azokat a közalkalmazottakat is nyugdíjasnak minősítette, akik az előrehozott nyugdíj feltételeivel legkésőbb a felmentési idő utolsó napján rendelkeztek, és felmentésüket írásban kérelmezték.

Ugyanígy nyugdíjasnak minősítette a Kjt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontja azokat a közalkalmazott nőket, akik a negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével (legkésőbb a felmentési idő utolsó napján) rendelkeztek, és felmentésüket írásban kérték (ők értelemszerűen nem voltak egyben nyugdíjasok).

A nők számára a kedvezményes, negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj lehetőségét az egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXX. törvény 2011. január 1-jével állapította meg. A Kjt. 30. § (1) bekezdésének f ) pontja – mint a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének egyik új esete – az egyes közszolgálati tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XXX. törvény 15. §-a folytán 2011. április 2-től lépett hatályba.

V. [26] 1. A bírói indítvány alapján vizsgálandó alkotmányjogi kérdés az, hogy megfelel-e az Alaptörvény XV. cikk

AB határozat, ABH 2005, 1333.; 19/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 302, 304–305.]. A jubileumi jutalom nem függ a munkavállaló teljesítményétől, nem bér jellegű juttatás, nem a végzett munka ellenértéke [19/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 302, 304.], hanem alanyi jogon járó különleges juttatás, mely alanyi jog nem az Alkotmányon, hanem a jogviszonyokat szabályozó törvényeken alapul [8/2011. (II. 18.) AB határozat, ABH 2011, 49, 88.]. Erre a béren kívüli, ex gratia juttatásra senkinek nincs Alkotmányból fakadó alanyi joga, ezért az sem lenne alkotmányellenes, ha a törvényhozó a juttatást megszüntetné [Lásd: 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 338.; 19/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 302, 306.]. A jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, de a szabályozás tartalmi korlátja az egyenlő méltóságú személyként való kezelés, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48–49.]. [33] A jubileumi jutalomra jogosultság feltételei nem azonosak, attól függően, hogy kedvezményes vagy nem kedvezményes jubileumi jutalomról van-e szó. Míg az utóbbi esetben önmagában a jogszerző idő megalapozza a jogosultságot, az előbbi esetében a rövidebb jogszerző idő mellett szükséges a közalkalmazotti jogviszony meghatározott jogcímen történő megszüntetése (amely azonban nem lehet az áthelyezés, mivel akkor a közalkalmazotti jogviszony a közszférában máshol folytatódik, illetve a fegyelmi elbocsátás büntetés), valamint a nyugdíjasnak minősülés [Kjt. 37/B. § (1) és (3) bekezdései]. A kedvezményes jubileumi jutalomra jogosultság a rendes jogosultsági idő előtt mintegy annak ellensúlyozása (kompenzálása), hogy a közalkalmazott a jubileumi jutalomra jogosultságot a jogviszony megszűnése miatt nem szerezhette meg. [34] A kedvezményes jubileumi jutalomra jogosultság csoportképző ismérve – a meghatározott jogszerző idő meglétén túl – nem csupán a nyugdíjasnak minősülés volt, mert ez utóbbi {mint az Indokolás IV. pontja ([17]–[25] bekezdések) kifejti} szintén két jelentősen különböző csoportot foglalt magában, melyet a Kjt. 78. § (4) bekezdése is tartalmaz.

Az egyik csoportba azok a közalkalmazotti jogviszonyban állók tartoznak, akik nyugdíjjogosultságot szereztek (és már nyugdíjban is részesülnek, vagy még a nyugdíj megállapítását nem kérték), míg a másik csoportot azok a közalkalmazott nők alkották, akik a kedvezményes jogszerző időt megszerezték, és a törvényben meghatározott jogcímek szerint munkaviszonyuk megszüntetésére került sor (és nem részesültek nyugdíjban). Ez a két jogcím a közalkalmazott felmentésének két esetével azonos [30. § (1) bekezdés e) és f ) pontok], közös bennük, hogy a közalkalmazottnak kell írásban kérelmeznie a felmentését. [35] Az Alkotmánybíróság vizsgálta továbbá a Kjt. 30. § (1) bekezdés f ) pontjában foglalt felmentés jellemzőit is.

A közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének egyik jogcíme a Kjt. 30. § (1) bekezdés f ) pontja, amely alapján ezen a jogcímen a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére a munkáltatónak akkor van lehetősége, ha legkésőbb a felmentési idő utolsó napján a negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj [Tbj. 18. § (2a) bekezdése] feltételével rendelkező közalkalmazott nő írásban a munkáltatójánál kérelmezi. Az előbbi kérelem azonban a munkáltatót a vizsgált időszakban nem kötelezte a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére, eldönthette, eleget tesz-e a kérésnek. A felmentés vizsgált esetében (szemben a felmentés többi jogcímével) a közalkalmazotti jogviszony nem a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatával szűnik meg, mivel a felmentést minden esetben meg kell előznie a munkavállaló kérelmének, de – szemben a jelenlegi szabályozással, ahol a kérelem alapján a munkáltató a közalkalmazottat köteles felmenteni – a közalkalmazotti jogviszonyt a munkáltató kérelemnek eleget tevő nyilatkozata szünteti meg.

A felmentést ez esetben is indokolni kell, bár elég utalni a Tbj. 18. § (2a) bekezdésére, valamint a munkavállaló írásbeli kérelmére. A munkáltató döntését, illetve a közalkalmazotti kérelem elutasítását nagyban befolyásolhatja, hogy a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetése a munkáltatónak jelentős kiadást okoz.

Miután az adott ügyben, az alkotmányjogi probléma kapcsán viszonylag hosszú (harmincöt éves) közalkalmazotti jogviszonyról van szó, a közalkalmazottat felmentése esetén nyolc hónap felmentési idő illette volna meg, amelyből legalább négy hónapra fel kellett volna menteni a munkavégzési kötelezettség alól, tehát összesen nyolc hónapra bérfizetési kötelezettsége keletkezett volna a munkáltatónak, továbbá ez esetben számolnia kellett további öt havi illetménynek mint jubileumi jutalomnak a kifizetésével is. Ezzel szemben közös megegyezés esetében akár azonnali hatállyal meg lehetett szüntetni a közalkalmazotti jogviszonyt anélkül, hogy a munkáltatót további bérfizetési kötelezettség terhelte volna. A munkavállaló lemondása esetén (mely csakis a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony esetében lehetséges) két havi lemondási időre járó bér kifizetése terheli a munkáltatót, azzal, hogy a munkáltató a felmondási idő felére, vagy akár egészére mentesítheti a közalkalmazottat a munkavégzési kötelezettség alól. [36] A közalkalmazotti jogviszony Kjt. 30. § (1) bekezdés f ) pontján alapuló megszüntetésének eszerint elengedhetetlen feltétele a munkáltató részéről történő felmentés, amelynek teljesítése azonban a munkáltatóra van bízva. (Aki ez esetben a fentiekben ismertetett jelentős többlet bér- és jubileumi jutalom kifizetés miatt erősen ellenérdekelt.) [37] Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy a jubileumi jutalomra való jogosultságra az azonos csoportot a kedvezményes jubileumi jutalomra való jogosultak alanyi köre képezi [azaz a Kjt. 78. §

Az önkényesség abban állt, hogy a közalkalmazottól teljesen független, általa nem befolyásolható feltételtől, a munkáltató döntésétől tette függővé a jogalkotó a jubileumi jutalomra való jogosultságot, mivel a közalkalmazott nő felmentési kérelme ellenére közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése teljes egészében a munkáltató döntésén múlt, amely ellen a munkavállaló nem élhetett jogorvoslattal. Ugyanakkor, mint arról fentebb már szó volt, a munkáltató a hozzájárulás megadásában ellenérdekelt volt, mivel a közalkalmazotti jogviszony említett jogcímen történő felmentése számára jelentős pénzügyi terhet jelentett. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe ütközik, hogy nyugdíjasnak a Kjt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontja szerint csak azok a közalkalmazottak minősülhettek, akiknek a közalkalmazotti jogviszonya felmentés egy bizonyos jogcíme alapján szűnt meg. [43] 4. A bírói indítványban megjelölt alaptörvény-ellenességet tehát nem a Kjt. 78. § (4) bekezdése, hanem a Kjt. 37/B. §

Budapest, 2014. április 7. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke