12/2014. (IV. 10.) AB határozata a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. törvény 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályos 37/B. §

12/2014. (IV. 10.) AB határozata a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. törvény 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályos 37/B. § (3) bekezdés b) pont szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazhatóságának kizárásáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.  évi XXXIII.  törvény 2011. április  2-től 2011. december 31-ig hatályban volt 37/B.  § (3)  bekezdés b)  pontjának „és felmentésére a  30.  § (1)  bekezdés f )  pontja alapján kerül sor” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért az  a  Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.427/2013. szám alatt folyamatban lévő, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen ügyben nem alkalmazható. 2. Az  Alkotmánybíróság a  közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.  évi XXXIII.  törvény 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályban volt 78.  § (4)  bekezdéséből a  37/B.  § (3)  bekezdésére utalás része alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja. 3. Az  Alkotmánybíróság a  közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.  évi XXXIII.  törvény 2011. szeptember 30-án hatályban volt 37/B. § (3) bekezdés b) pontjának, valamint a 78. § (4) bekezdéséből a 37/B. § (3) bekezdésére utalás részének – az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdésére, továbbá R)  cikkére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. [1] 1. A  Veszprémi Törvényszék bírája az  előtte 3.Mf.20.427/2013. számon folyamatban lévő ügyben az  eljárás felfüggesztése mellett – az  Alkotmánybíróságról szóló 2011.  évi CLI.  törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 25.  § (1)  bekezdése alapján – az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontjára hivatkozással kezdeményezte a  közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.  évi XXXIII.  törvény (a  továbbiakban: Kjt.) 2011. szeptember 30-án hatályban volt 37/B. § (3) bekezdés b) pontja, továbbá 2011. szeptember 30-án hatályban volt 78. § (4) bekezdéséből a  37/B.  § (3)  bekezdésére utalás része alaptörvény-ellenességének megállapítását, továbbá alkalmazási tilalom kimondását. [2] A perbeli tényállás szerint a  felperes közalkalmazott 2011. szeptember 30-ig 42 év és 260 nap szolgálati idővel rendelkezett, amelyből 40 év és 328 nap a  társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997.  évi LXXXI.  törvény (a  továbbiakban: Tbj.) 18.  § (2a)  bekezdésére figyelemmel a  nők kedvezményes öregségi nyugdíjához elismert jogosultsági idő volt. A  felperes 2011. október 1-jétől igénybe kívánta venni a  társadalombiztosítási nyugellátást, ezért a  felperes közalkalmazott az  alperestől mint munkáltatójától kérte a  Kjt. 30.  § (1)  bekezdés f )  pontjára alapítottan közszolgálati jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését. [3] Mivel az  alperes a  felperes jubileumi jutalom iránti igényét nem teljesítette, a  felperes keresettel élt a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt, amely 2.M.476/2012/4. számú ítéletében kötelezte az  alperest öt havi jubileumi jutalom megfizetésére. Az  elsőfokú ítélet indokolása szerint a  felperes (az alperes által sem vitatottan) a  jubileumi jutalom feltételeként megjelölt szolgálati idővel rendelkezik, továbbá a  közalkalmazotti jogviszonya a nyugdíjazásra tekintettel szűnt meg, ezért jogosultsága a Kjt. 78. § (4) bekezdésére alapítottan fennáll. [4] Az elsőfokú ítélet ellen az  alperes élt fellebbezéssel. Álláspontja szerint a  Kjt. 37/B.  § (3)  bekezdés b)  pontja alkalmazásában a  közalkalmazott akkor minősül nyugdíjasnak, ha a  40 éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíjra jogosult, és felmentésére a  30.  § (1)  bekezdés f )  pontja alapján került sor. Ezen feltételeknek együttesen kell fennállniuk; ez  azonban hiányzik, mivel a  felperes közalkalmazotti jogviszonya nem felmentéssel, hanem közös megegyezéssel szűnt meg. [5] Az indítványozó bíró az  Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívására kiegészített indítványában kifejtett álláspontja szerint a  Kjt. 2011. szeptember 30-án hatályban volt 37/B.  § (3)  bekezdése, valamint a  78.  § (4)  bekezdésének utalása a  37/B.  § (3)  bekezdésére sérti az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdésében foglaltakat, mivel lehetővé teszi a  munkáltató diszkrecionális döntése alapján a  munkavállalók közötti önkényes megkülönböztetést. Így azoknak a  közalkalmazottaknak, akiknek a  jogviszonyát felmentéssel szünteti meg a  munkáltatójuk, megteremti a  lehetőségét és a  jogi alapját a  jubileumi jutalom Kjt. 78.  § (4)  bekezdésében foglalt feltételek szerinti igénylésének. Ugyanakkor azok a közalkalmazottak, akik társadalombiztosítási ellátást kívánnak igénybe venni, ám a munkáltatójuk diszkrecionális jogkörben a felmentési kérelmüknek nem tett eleget, kénytelenek a közalkalmazotti jogviszonyról lemondani vagy a  jogviszonyukat a  munkáltatójukkal való közös megegyezéssel megszüntetni. Ez  utóbbi esetben viszont a  Kjt. 78.  § (4)  bekezdése értelmében a  közalkalmazott a  jubileumi jutalomra nem jogosult, mivel csak akkor minősül e rendelkezés szerint nyugdíjasnak, ha a negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével rendelkezik, és felmentésére a  Kjt. 30.  § (1)  bekezdés f )  pontja alapján került sor. [6] Az indítványozó bíró érvelése szerint a  jubileumi jutalom célja, hogy az  állam szolgálatában álló közalkalmazott a szolgálati időre tekintettel külön juttatásban részesüljön, amely a kinevezésében foglalt illetményén felül pusztán a  szolgálati idő tartama alapján illeti meg; ezért a  jogalkotó a  szolgálati idő tartamán kívüli egyéb, különösen a  munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó döntéstől függő feltétel megállapítása az  Alaptörvény XV.  cikk (1) bekezdésébe ütköző. [7] Az indítványozó bíró megemlítette továbbá az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, valamint az Alapvetés fejezet R) cikkét, azonban az indítvány nem fejti ki, hogy a Kjt. kifogásolt rendelkezései milyen alkotmányos indokok alapján sértik az Alaptörvény támadott rendelkezéseit. [8] 2. Időközben a  Kjt. 37/B.  § (3)  bekezdését a  megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011.  évi CXCI.  törvény (a  továbbiakban: T.) 69.  § a)  pontja 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezte. A  Kjt. 78.  § (4)  bekezdését a  T. 69.  § b)  pontja 2012. január 1-jével módosította, amely a  kifogásolt rendelkezést már nem tartalmazza. Másrészt 2012. január 1-jével a  Kjt. 37/B.  § (1)  bekezdésének d)  pontja, valamint 78.  § (4)  bekezdése változatlanul tartalmazza a  bírói indítványban foglalt alkotmányjogi problémát előidéző rendelkezést, amelynek alkotmányossági vizsgálatát azonban a bírói indítvány nem kérte. [9] A Kjt. 30.  § (4)  bekezdését 2013. január 1-jével az  egyes foglalkoztatási tárgyú törvényeknek a  Magyary Egyszerűsítési Programmal összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012.  évi CCXVI.  törvény 13.  § (4)  bekezdése új szöveggel állapította meg, mely szerint a  közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, amennyiben a Tbj. 18. § (2a) bekezdés a) pontjában foglalt feltételt legkésőbb a felmentési idő leteltekor teljesítő közalkalmazott kérelmezi. (Azaz megszűnt a munkáltató választási lehetősége: a közalkalmazottat kérelem esetén köteles felmenteni.) Mindezek alapján megállapítható, hogy a  bírói indítványban felvetett alkotmányjogi probléma 2013. január 1-jétől már nem állt fenn. [10] Az Abtv. 41.  § (3)  bekezdése szerint az  Alkotmánybíróság a  hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvényellenességét akkor állapíthatja meg, ha a  jogszabályt a  konkrét esetben még alkalmazni kellene. Ez  a  feltétel az ügyben teljesül, mert a Veszprémi Törvényszéknek az előtte 3.Mf.20.427/2013. számon folyamatban lévő ügyben a  Kjt. már hatályban nem lévő – az  indítványozó bíró szerint alaptörvény-ellenes – rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárását a Kjt. már nem hatályos rendelkezései tekintetében folytatta le. [11] 3. Az  ügyben az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontja, valamint az  Abtv. 25.  § (2)  bekezdés alapján, lévén a  bírói kezdeményezés az  egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangja felülvizsgálatára irányul, soron kívül járt el. II. [12] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései: „R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. (3) Az  Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a  benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.” „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” [13] 2. A Kjt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontjának 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályban volt rendelkezései: „(3) Az  (1)  bekezdésben foglaltakon túlmenően, e  törvény alkalmazásában nyugdíjasnak minősül az a közalkalmazott, aki […] b) a negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével rendelkezik, és felmentésére a 30. § (1) bekezdés f ) pontja alapján kerül sor.” [14] 3. A Kjt. 2011. szeptember 30-án hatályban volt 78. §-a: „78.  § (1) A  huszonöt, harminc, illetve negyvenévi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár. (2) A jubileumi jutalom: a) huszonöt év közalkalmazotti jogviszony esetén kéthavi, b) harminc év közalkalmazotti jogviszony esetén háromhavi, c) negyven év közalkalmazotti jogviszony esetén öthavi illetményének megfelelő összeg. (3) Ha a  közalkalmazott jogviszonya a  30.  § (1)  bekezdés d), e) vagy f )  pontja alapján szűnik meg, részére a megszűnés évében esedékessé váló jubileumi jutalmat az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni. (4) Ha a  közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya – a  fegyelmi elbocsátás büntetés vagy a  25.  § (2)  bekezdés b) 1.  pontja szerinti áthelyezés kivételével – megszűnik és legkésőbb a  megszűnés időpontjában nyugdíjasnak minősül [37/B. § (1), illetve (3) bekezdés], továbbá legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a  negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére a  jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni.” III. [15] A bírói indítvány az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének, továbbá R) cikkének a sérelmét állító részében nem felel meg az  Abtv. 52.  §-ában meghatározott követelménynek, amely szerint az  indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerint a kérelem – többek között – akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az  indokolást arra nézve, hogy a  sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; vagyis nem elegendő az Alaptörvény egyes rendelkezéseire hivatkozni, az  indítványban meg kell indokolni, hogy az  Alaptörvény egyes felhívott rendelkezéseit a  megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. Az  indítvány nem tartalmaz érvelést arról, hogy a kifogásolt rendelkezések miért sértik az Alaptörvény XIII. cikke (1) bekezdését, továbbá annak R) cikkét. [16] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az  indítványozónak kell igazolnia. Az  Abtv. 52.  § (2)  bekezdése szerint a  vizsgálat kizárólag a  megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Mivel a  bírói indítvány a  fentiekben kifejtett okokból nem felel meg az  Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés e)  pontjaiban foglalt feltételnek, az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy e  tartalmi követelmény hiányában az  indítványi kérelem ezen elemei érdemben nem bírálhatók el, ezért azokat az  Abtv. 64.  § d)  pontja alapján – az indítvány törvényi feltételeknek nem megfelelő tartalmára tekintettel – visszautasította. IV. [17] Az indítvány befogadható részében az alábbiak szerint nagyrészt megalapozott. [18] 1. A  bírói indítvány álláspontja szerint a  Kjt. 2011. szeptember 30-án hatályban volt 78.  § (4)  bekezdése, továbbá a Kjt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontja azzal, hogy a negyvenévi közalkalmazotti jubileumi jutalomra való jogosultságot csak a  legalább harmincöt év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazott nőknek biztosította, akik a  negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíjjogosultságot megszerezték, és a  közalkalmazotti jogviszonyukat írásbeli kérelmük alapján felmentéssel szüntették meg [a Kjt. 30.  § (1)  bekezdés f ) pontja alapján], sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését. A jubileumi jutalomra a közalkalmazott nő csak akkor lett jogosult, ha a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel szűnt meg, amely viszont a munkáltató döntésén múlt. A  közalkalmazott nők, akiknek (a többi feltétel fennállása esetén) munkáltatója nem járult hozzá közalkalmazotti jogviszonyuk felmentéssel történő megszüntetéséhez, hátrányos helyzetben voltak, mert felmentés hiányában csak közös megegyezéssel (vagy lemondással) tudták megszüntetni a  közalkalmazotti jogviszonyukat, azonban – minden egyéb feltétel azonossága esetén – így jubileumi jutalomra nem voltak jogosultak. [19] 2. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés elbírálásához elsőként (a munkaügyi perben irányadó időpontban) 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályban volt Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezéseit tekintette át. [20] 2.1. A  Kjt. a  közalkalmazotti életpályán, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött hosszabb időtartamot ismeri el (honorálja) azzal, hogy a  Kjt. 78.  § (1)  bekezdése a  közalkalmazottnak huszonöt, harminc, illetve negyven év közalkalmazotti jogviszonyban állás esetén (törvényben meghatározott mértékű) jubileumi jutalmat állapít meg. Ennek kifizetése nem függ a munkáltató mérlegelésétől, mivel az a törvényi feltételek fennállásakor alanyi jogon jár a közalkalmazott számára. [21] A Kjt. ekkor hatályban volt 78.  §-ának rendelkezései értelmében a  közalkalmazott a  jubileumi jutalomra egyrészt akkor vált jogosulttá, amennyiben megszerezte a  huszonöt, harminc, továbbá negyven év közalkalmazotti jogviszonyát [Kjt. 78. § (1) bekezdés]. [22] Ugyanakkor a  fentieken túl a  Kjt. 78.  § (3) és (4)  bekezdése a  jubileumi jutalomra való jogosultsághoz szükséges jogszerző időre kedvezményszabályt állapított meg. Egyéb, itt nem lényeges kedvezmények – melyeket a  Kjt. 78.  § (3)  bekezdése tartalmaz – mellett a  Kjt. 78.  § (4)  bekezdése lehetővé tette a  negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalom kifizetését a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor, ha a közalkalmazott legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett és közalkalmazotti jogviszonya – fegyelmi elbocsátás vagy áthelyezés kivételével – megszűnt, valamint a  közalkalmazott a  megszűnés időpontjában a  Kjt. 37/B. § (1) vagy (3) bekezdése szerinti nyugdíjasnak minősült. [23] 2.2. A „kedvezményes jubileumi jutalomra való jogosultság” – a rendesnél rövidebb jogszerző idővel megszerezhető jubileumi jutalom – egyik feltétele, hogy a  közalkalmazott – a  Kjt. 37/B.  § (1) vagy (3)  bekezdése szerinti  – nyugdíjasnak minősüljön. Ezért át kellett tekinteni, hogy a  vizsgált időszakban a  közalkalmazott mely esetekben minősült nyugdíjasnak. [24] Az első csoportba [Kjt. 37/B. § (1) bekezdés] azok a közalkalmazottak tartoztak, akik a Tbj. szerinti öregségi nyugdíjra voltak jogosultak (az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték és rendelkeztek a szükséges szolgálati idővel), továbbá, akik a  nyugdíjkorhatár szerinti korhatár betöltése előtt öregségi, vagy korkedvezményes öregségi nyugdíjban, továbbá előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban; szolgálati, illetve korengedményes nyugdíjban vagy más, az  öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetve rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesültek. Tehát a  közalkalmazott ez  esetekben egyrészt jogosulttá vált a  fentiekben meghatározott nyugdíjra [Kjt. 37/B.  § (1)  bekezdés a)  pont], míg a  többi esetben is nyugdíjban részesült, azaz kérelmére a nyugellátást megállapították, miközben közalkalmazotti jogviszonya fennállt [Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b)–g) pontok]. (A nyugdíjban részesülők e része tehát továbbra is közalkalmazotti jogviszonyban állt.) [25] Emellett a  Kjt. 37/B.  § (3)  bekezdése azokat a  közalkalmazottakat is nyugdíjasnak minősítette, akik az  előrehozott nyugdíj feltételeivel legkésőbb a felmentési idő utolsó napján rendelkeztek, és felmentésüket írásban kérelmezték. Ugyanígy nyugdíjasnak minősítette a  Kjt. 37/B.  § (3)  bekezdés b)  pontja azokat a  közalkalmazott nőket, akik a  negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével (legkésőbb a  felmentési idő utolsó napján) rendelkeztek, és felmentésüket írásban kérték (ők értelemszerűen nem voltak egyben nyugdíjasok). A nők számára a kedvezményes, negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj lehetőségét az egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXX. törvény 2011. január 1-jével állapította meg. A  Kjt. 30.  § (1)  bekezdésének f )  pontja – mint a  közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének egyik új esete – az  egyes közszolgálati tárgyú törvények módosításáról szóló 2011.  évi XXX. törvény 15. §-a folytán 2011. április 2-től lépett hatályba. V. [26] 1. A  bírói indítvány alapján vizsgálandó alkotmányjogi kérdés az, hogy megfelel-e az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdésében rögzített általános egyenlőségi szabályból folyó követelményeknek, hogy a  Kjt. 78.  § (4)  bekezdése az  ún. kedvezményes jubileumi jutalomra jogosultságot a  vizsgálni kért időpontban a  munkáltató döntésétől – választásától – függő feltételhez kötötte. [27] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során figyelemmel a  Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013.  március 25.) Záró és vegyes rendelkezések 5.  pontjában foglaltakra, a  korábbi alkotmánybírósági határozatokban kifejtett érvek felhasználhatóságát mindig esetről esetre, az  ügy kontextusában vizsgálta, a következők szerint. [28] Az Alkotmánybíróság a  42/2012. (XII. 20.) AB határozatban az  Alkotmány és az  Alaptörvény összevetése alapján megállapította, hogy az  Alaptörvény XV.  cikke változatlan tartalommal fenntartja az  egyenlőség általános, a  jogrendszer egészére és nem csak az  alapjogokra kiterjedő követelményét, valamint a  hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Ezért az  általános egyenlőségi szabály alkalmazásának dogmatikájában változtatás nem indokolt, az Alkotmánybíróság az általános egyenlőségi szabállyal kapcsolatos eddigi gyakorlatát továbbra is irányadónak tekintette. (Indokolás [22]–[27]). Mivel az Alaptörvény negyedik módosítását követően hozott 13/2013. (VI.  17.) AB határozat fenntartotta ezt az  álláspontot {Indokolás [82]}, ezért az  általános egyenlőségi szabály és a hátrányos megkülönböztetés tilalma kapcsán nincs szükség a 13/2013. (VI. 17.) AB határozat szerinti vizsgálatra. [29] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az  azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetés tilos, amelynek következtében egyes jogalanyok a  többiekhez képest hátrányos helyzetbe kerülnek. Nem tekinthető viszont hátrányos megkülönböztetésnek, ha a  jogi szabályozás különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható – azonos csoportba tartozó – személyi körben lehetséges {lásd például: 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [168]}. [30] Az Alkotmánybíróságnak tehát vizsgálnia kellett, hogy azonos csoportba tartoznak-e (összehasonlíthatóak-e) a  kedvezményes jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából az  egyik oldalon azok a  közalkalmazott nők, akik az  egyéb szükséges feltételek mellett a  negyven éves szolgálati idővel – melyből legalább harmincöt év közalkalmazotti jogviszony volt – igénybe vehető öregségi teljes nyugdíjra jogosultak voltak [Tbj. 18.  § (2a) bekezdés], és írásbeli kérésükre mentették fel őket; valamint a másik oldalon azok a közalkalmazott nők, akik ugyanilyen feltételekkel rendelkeztek, ám közalkalmazotti jogviszonyuk felmentéssel történő megszüntetéséhez írásbeli kérésük ellenére munkáltatójuk nem járult hozzá, ezért a közalkalmazotti jogviszonyuk más jogcímen (közös megegyezéssel, lemondással) szűnt meg, mint a perbeli esetben. [31] A bírói indítvány a  jubileumi jutalomra való jogosultság egyik esetét – pontosan annak egyik feltételét – tartja alaptörvény-ellenesnek. A Kjt. 78. § (4) bekezdése, szemben az (1) bekezdéssel, a közalkalmazottat a negyven éves jubileumi jutalomra akkor jogosította, ha a  szükséges negyven éves közalkalmazotti jogviszony helyett legalább a  harmincöt éve közalkalmazotti jogviszonyban állt. Ezt azzal a  feltétellel, hogy közalkalmazotti jogviszonya megszűnt, és legkésőbb a  megszűnés időpontjában a  közalkalmazott a  Kjt. fentebb bemutatott rendelkezései [37/B. § (1), illetve (3) bekezdése] alapján nyugdíjasnak minősült. Ez a szabály nem volt érvényes, ha a  jogviszony fegyelmi elbocsátás büntetéssel vagy a Kjt. 25. § (2) bekezdés b) 1. pontja szerinti áthelyezéssel szűnt meg. [32] 2. Az  Alkotmánybíróság különböző jogviszonyok kapcsán, számos határozatában, több szempontból is vizsgálta a  jubileumi jutalomra vonatkozó szabályozások alkotmányosságát. Az  egyes jogviszonyoknál a  részletszabályok eltérőek, de a jubileumi jutalom célja, funkciója valójában egységes: a köz szolgálatában [erre vonatkozó történeti kitekintést lásd: 1157/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1333.], a  közszféra valamelyik speciális életpályáján (legyen az  köztisztviselői, közalkalmazotti, vagy akár egyéb szolgálati jogviszony) eltöltött hosszabb idő külön juttatással való pénzbeli honorálása [például: 495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1389.; 1157/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1333.; 19/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 302, 304–305.]. A  jubileumi jutalom nem függ a  munkavállaló teljesítményétől, nem bér jellegű juttatás, nem a  végzett munka ellenértéke [19/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 302, 304.], hanem alanyi jogon járó különleges juttatás, mely alanyi jog nem az Alkotmányon, hanem a jogviszonyokat szabályozó törvényeken alapul [8/2011. (II. 18.) AB határozat, ABH 2011, 49, 88.]. Erre a béren kívüli, ex gratia juttatásra senkinek nincs Alkotmányból fakadó alanyi joga, ezért az sem lenne alkotmányellenes, ha a  törvényhozó a  juttatást megszüntetné [Lásd: 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH  2005, 329, 338.; 19/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 302, 306.]. A  jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, de a  szabályozás tartalmi korlátja az  egyenlő méltóságú személyként való kezelés, illetve az  Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48–49.]. [33] A jubileumi jutalomra jogosultság feltételei nem azonosak, attól függően, hogy kedvezményes vagy nem kedvezményes jubileumi jutalomról van-e szó. Míg az  utóbbi esetben önmagában a  jogszerző idő megalapozza a  jogosultságot, az  előbbi esetében a  rövidebb jogszerző idő mellett szükséges a  közalkalmazotti jogviszony meghatározott jogcímen történő megszüntetése (amely azonban nem lehet az  áthelyezés, mivel akkor a  közalkalmazotti jogviszony a  közszférában máshol folytatódik, illetve a  fegyelmi elbocsátás büntetés), valamint a  nyugdíjasnak minősülés [Kjt. 37/B.  § (1) és (3)  bekezdései]. A  kedvezményes jubileumi jutalomra jogosultság a  rendes jogosultsági idő előtt mintegy annak ellensúlyozása (kompenzálása), hogy a  közalkalmazott a  jubileumi jutalomra jogosultságot a jogviszony megszűnése miatt nem szerezhette meg. [34] A kedvezményes jubileumi jutalomra jogosultság csoportképző ismérve – a meghatározott jogszerző idő meglétén túl – nem csupán a nyugdíjasnak minősülés volt, mert ez utóbbi {mint az Indokolás IV. pontja ([17]–[25] bekezdések) kifejti} szintén két jelentősen különböző csoportot foglalt magában, melyet a Kjt. 78. § (4) bekezdése is tartalmaz. Az  egyik csoportba azok a  közalkalmazotti jogviszonyban állók tartoznak, akik nyugdíjjogosultságot szereztek (és már nyugdíjban is részesülnek, vagy még a  nyugdíj megállapítását nem kérték), míg a  másik csoportot azok a közalkalmazott nők alkották, akik a kedvezményes jogszerző időt megszerezték, és a törvényben meghatározott jogcímek szerint munkaviszonyuk megszüntetésére került sor (és nem részesültek nyugdíjban). Ez  a  két jogcím a  közalkalmazott felmentésének két esetével azonos [30.  § (1)  bekezdés e) és f )  pontok], közös bennük, hogy a közalkalmazottnak kell írásban kérelmeznie a felmentését. [35] Az Alkotmánybíróság vizsgálta továbbá a  Kjt. 30.  § (1)  bekezdés f )  pontjában foglalt felmentés jellemzőit is. A  közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének egyik jogcíme a  Kjt. 30.  § (1)  bekezdés f )  pontja, amely alapján ezen a  jogcímen a  közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére a  munkáltatónak akkor van lehetősége, ha legkésőbb a  felmentési idő utolsó napján a  negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj [Tbj. 18.  § (2a)  bekezdése] feltételével rendelkező közalkalmazott nő írásban a  munkáltatójánál kérelmezi. Az  előbbi kérelem azonban a  munkáltatót a  vizsgált időszakban nem kötelezte a  közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére, eldönthette, eleget tesz-e a  kérésnek. A  felmentés vizsgált esetében (szemben a  felmentés többi jogcímével) a  közalkalmazotti jogviszony nem a  munkáltató egyoldalú jognyilatkozatával szűnik meg, mivel a  felmentést minden esetben meg kell előznie a  munkavállaló kérelmének, de – szemben a  jelenlegi szabályozással, ahol a  kérelem alapján a  munkáltató a  közalkalmazottat köteles felmenteni – a  közalkalmazotti jogviszonyt a  munkáltató kérelemnek eleget tevő nyilatkozata szünteti meg. A  felmentést ez  esetben is indokolni kell, bár elég utalni a  Tbj. 18.  § (2a)  bekezdésére, valamint a  munkavállaló írásbeli kérelmére. A  munkáltató döntését, illetve a  közalkalmazotti kérelem elutasítását nagyban befolyásolhatja, hogy a  közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetése a  munkáltatónak jelentős kiadást okoz. Miután az adott ügyben, az alkotmányjogi probléma kapcsán viszonylag hosszú (harmincöt éves) közalkalmazotti jogviszonyról van szó, a közalkalmazottat felmentése esetén nyolc hónap felmentési idő illette volna meg, amelyből legalább négy hónapra fel kellett volna menteni a munkavégzési kötelezettség alól, tehát összesen nyolc hónapra bérfizetési kötelezettsége keletkezett volna a munkáltatónak, továbbá ez esetben számolnia kellett további öt havi illetménynek mint jubileumi jutalomnak a kifizetésével is. Ezzel szemben közös megegyezés esetében akár azonnali hatállyal meg lehetett szüntetni a  közalkalmazotti jogviszonyt anélkül, hogy a  munkáltatót további bérfizetési kötelezettség terhelte volna. A  munkavállaló lemondása esetén (mely csakis a  határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony esetében lehetséges) két havi lemondási időre járó bér kifizetése terheli a  munkáltatót, azzal, hogy a  munkáltató a  felmondási idő felére, vagy akár egészére mentesítheti a  közalkalmazottat a  munkavégzési kötelezettség alól. [36] A közalkalmazotti jogviszony Kjt. 30. § (1) bekezdés f ) pontján alapuló megszüntetésének eszerint elengedhetetlen feltétele a  munkáltató részéről történő felmentés, amelynek teljesítése azonban a  munkáltatóra van bízva. (Aki ez esetben a fentiekben ismertetett jelentős többlet bér- és jubileumi jutalom kifizetés miatt erősen ellenérdekelt.) [37] Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy a  jubileumi jutalomra való jogosultságra az  azonos csoportot a  kedvezményes jubileumi jutalomra való jogosultak alanyi köre képezi [azaz a  Kjt. 78.  § (1)  bekezdése szerint önálló csoport]. Ezt a  jogalanyi kört két feltétel írja le teljes egészében: a  jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idő (legalább harmincöt év közalkalmazotti jogviszony), valamint a  közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése. Mindezek alapján a bírói kezdeményezésben megjelölt két jogalanyi kör azonos. [38] 3. Az  Alkotmánybíróság – fent már ismertetett – egyenlőséggel kapcsolatos gyakorlata szerint [összefoglalóan lásd: 42/2012. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2012, 279.] az  azonos szabályozási koncepción belül adott, homogén –  a  szabályozás szempontjából azonos tulajdonságokkal rendelkező – csoporton belüli eltérő szabályozás a diszkrimináció tilalmába ütközik, kivéve, ha az eltérésnek ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka van, azaz nem önkényes [pl. 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73.]. [39] Mivel a  Kjt. bírói kezdeményezéssel támadott 78.  § (4)  bekezdése, valamint a  37/B.  § (3)  bekezdés b)  pontja különbséget tett a  vizsgálni kért időszakban az  adott csoporton belül, az  Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a különbségtételnek volt-e ésszerű, elfogadható, alkotmányosan igazolható indoka. [40] A Kjt. vizsgált 78.  § (4)  bekezdése látszólag nem tesz különbséget a  jogalanyok fenti csoportján belül, mivel a  nyugdíjasnak minősítetteket tekinti egy csoportnak, és így állapítja meg a  jubileumi jutalom (4)  bekezdése szerinti kedvezményes jubileumi jutalomra jogosultak körét. A különbségtételt valójában a Kjt. 37/B. § (3) bekezdés b)  pontja okozta azzal, hogy a  nyugdíjasnak minősülés feltételeként kikötötte a  közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetését. [41] A Kjt. 37/B.  § (3)  bekezdés b)  pontjában foglalt rendelkezés szintén kedvezményszabály, amely azokat a közalkalmazott nőket minősítette nyugdíjasnak, akik – bár az öregségi, illetve az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkeztek, nem voltak nyugdíjra jogosultak, szemben a  37/B.  § (1)  bekezdésben foglalt esettel. Az  említett nyugdíjasnak minősítő szabály a  jubileumi jutalom egyik feltétele volt. Ugyanakkor megállapítható, hogy a  munkáltató döntésétől függő feltételt tartalmazott, amely a  jubileumi jutalom céljával, rendeltetésével, az  életpályán eltöltött megfelelően hosszú idő alanyi jogon történő (nem pedig szubjektív elemektől függő) elismerésével ellentétes. [42] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önkényesen, ésszerű indok nélkül különböztette meg a  Kjt. 37/B.  § (3)  bekezdés b)  pontjának „és felmentésére a  30.  § (1)  bekezdés f )  pontja alapján kerül sor” rendelkezése azokat a  közalkalmazott nőket, akiknek a  munkáltatójuk hozzájárulása hiányában nem felmentéssel, hanem más jogcímen, például közös megegyezéssel, lemondással kellett közalkalmazotti jogviszonyukat megszüntetni. Az  önkényesség abban állt, hogy a  közalkalmazottól teljesen független, általa nem befolyásolható feltételtől, a munkáltató döntésétől tette függővé a jogalkotó a jubileumi jutalomra való jogosultságot, mivel a közalkalmazott nő felmentési kérelme ellenére közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése teljes egészében a  munkáltató döntésén múlt, amely ellen a munkavállaló nem élhetett jogorvoslattal. Ugyanakkor, mint arról fentebb már szó volt, a munkáltató a hozzájárulás megadásában ellenérdekelt volt, mivel a közalkalmazotti jogviszony említett jogcímen történő felmentése számára jelentős pénzügyi terhet jelentett. Ezért az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe ütközik, hogy nyugdíjasnak a Kjt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontja szerint csak azok a  közalkalmazottak minősülhettek, akiknek a  közalkalmazotti jogviszonya felmentés egy bizonyos jogcíme alapján szűnt meg. [43] 4. A bírói indítványban megjelölt alaptörvény-ellenességet tehát nem a Kjt. 78. § (4) bekezdése, hanem a Kjt. 37/B. § (3)  bekezdés b)  pontjának „és felmentésére a  30.  § (1)  bekezdés f )  pontja alapján került sor” rendelkezése idézte elő; ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kjt. 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályban volt 37/B.  § (3)  bekezdés b)  pontjának „és felmentésére a  30.  § (1)  bekezdés f )  pontja alapján került sor” rendelkezése sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését. [44] Az alaptörvény-ellenesség megállapítása miatt a már hatályon kívül helyezett, de alkalmazandó jogszabályra nézve – az Abtv. 45. § (2) bekezdése alapján – az eljárásra okot adó ügyben, a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.427/2013. szám alatt folyamatban lévő ügyében alkalmazási tilalmat írt elő. Továbbá az Alaptörvény védelme, a jogbiztonság és az eljárásban érintett személy különösen fontos érdekére tekintettel az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján általános alkalmazási tilalmat írt elő, ezért a Kjt. 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályban volt 37/B. § (3) bekezdés b)  pontjának „és felmentésére a  30.  § (1)  bekezdés f )  pontja alapján került sor” rendelkezése a  bíróságok előtt folyamatban lévő egyedi ügyekben sem alkalmazható. [45] Az Alkotmánybíróság, a  fentebb már kifejtettek szerint, a  Kjt. 78.  § (4)  bekezdését nem találta alaptörvényellenesnek, ezért e tekintetben a bírói indítványt elutasította. [46] Az Alkotmánybíróság e  határozatának a  Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdés második mondata alapján rendelte el. Budapest, 2014. április 7. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke