14/2019. (IV. 17.) BM rendelethez ZÁRÓJEGYZŐKÖNYV a Magyarország és Ukrajna közötti államhatár 2009. és 2016. évek között végrehajtott közös ellenőrzé

14/2019. (IV. 17.) BM rendelethez ZÁRÓJEGYZŐKÖNYV a Magyarország és Ukrajna közötti államhatár 2009. és 2016. évek között végrehajtott közös ellenőrzéséről I. A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a magyar–ukrán államhatár rendjéről, a határkérdésekben való együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló Kijevben, 1995. május 19-én aláírt szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 11. cikke alapján létrehozott Magyar–Ukrán Határbizottság (a továbbiakban: Határbizottság) a 2009. és 2016. évek között végrehajtotta a Magyarország és Ukrajna közötti államhatár közös ellenőrzését a Magyarország, Ukrajna és Románia államhatárainak találkozási pontján felállított „TÚR” határjeltől a Magyarország, Ukrajna és a Szlovák Köztársaság államhatárainak találkozási pontján felállított „TISZA” határjelig és elkészítette az államhatár megjelölésében a 2009–2016. években bekövetkezett változásokról szóló kiegészítő határokmányokat. II. A Határbizottság a Magyarország és Ukrajna közötti államhatár közös ellenőrzése során elvégezte a határjelek felújítását és karbantartását. III. A munkák szervezése és végrehajtása A Határbizottság a Magyarország és Ukrajna közötti államhatár közös ellenőrzése és a kiegészítő okmányok kidolgozása érdekében szükséges határozatait az alábbi találkozókon hozta meg: – a 2009. április 7–9. között Vásárosnaményban megtartott tizenharmadik ülésén, – a 2011. április 19–21. között Beregszászon megtartott tizennegyedik ülésén, – a 2013. március 26–29. között Vásárosnaményban megtartott tizenötödik ülésén és mintavételes ellenőrző szemléjén, – a 2015. április 14–15-én Beregszászon megtartott tizenhatodik ülésén, – a 2016. október 25–26-án Budapesten megtartott tizenhetedik ülésén. VII. Az Alkotmánybíróság döntései Az Alkotmánybíróság 14/2019. (IV. 17.) AB határozata a Szombathelyi Járásbíróság 59.Szk.1163/2017/6/I. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Stumpf István és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Balsai István, dr. Juhász Imre, dr. Horváth Attila, dr. Pokol Béla és dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Szombathelyi Járásbíróság 59.Szk.1163/2017/6/I. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. Az  indítványozók jogi képviselő (dr. Hankó-Faragó Miklós ügyvéd) útján eljárva, az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 27.  §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszukban kérték, hogy az  Alkotmánybíróság állapítsa meg a  Szombathelyi Járásbíróság 59.Szk.1163/2017/6/I. számú végzésének alaptörvény-ellenességét, és az  Abtv. 43.  § (1)  bekezdése alapján semmisítse meg azt. Álláspontjuk szerint a  bírói döntés, amely az őket köztisztasági szabálysértés miatt elmarasztaló szabálysértési hatósági határozatot hatályban tartotta, sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított szólásszabadságukat és a X. cikk (1) bekezdésében foglalt, a művészeti alkotás szabadságához fűződő jogukat. [2] 1.1. A  bíróság végzésében foglalt tényállás szerint az  indítványozók 2017. április 14-én 17 óra 35 perckor Szombathelyen egy járdaszakasz berepedezett részeit színes festékkel befestették – elmondásuk szerint – balesetmegelőzési, illetve azzal a céllal, hogy a burkolat hibáira az intézkedésre jogosult hatóság és a közvélemény figyelmét felhívják. [3] A Vas Megyei Kormányhivatal Szombathelyi Járási Hivatala mint elsőfokú szabálysértési hatóság előtti meghallgatásukon a köztisztasági szabálysértés miatt eljárás alá vont indítványozók előadták, hogy nem követtek el szabálysértést, mivel cselekményük nem volt veszélyes a társadalomra. A járda felületét ugyanis nem szennyezték be, az általuk használt vízben oldódó festék könnyen eltávolítható, és magatartásuk nem volt más, mint a szabad véleménynyilvánításuk, amellyel egy hatósági mulasztásra hívták fel a  közvélemény figyelmét. Utaltak arra, hogy míg a  vonatkozó jogszabályok szerint a  járdát a  meghibásodást követő egy héten belül ki kellene javítani, addig a  szóban forgó járdaszakasz 20 éve rossz állapotban van. Az  indítványozók hozzátették: joggal feltételezhették, hogy tettüknek nem lesz jogkövetkezménye, hiszen egy másik szombathelyi útszakaszon egy cég hatalmas reklámja látható, amivel kapcsolatban a város vezetése korábban úgy nyilatkozott, hogy nem jogsértő. [4] A szabálysértési hatóság az  indítványozókat a  szabálysértésekről, a  szabálysértési eljárásról és a  szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 196. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő köztisztasági szabálysértés elkövetése miatt figyelmeztetésben részesítette. Indokolásában kifejtette, hogy az eljárás alá vont személyek azon cselekményükkel, mellyel a közterületet – jelen esetben a járdát – festékkel beszennyezték, megvalósították a  szabálysértést. A  hatóság alaptalannak minősítette az  indítványozók azon védekezését, miszerint a  járda repedéseinek kifestése a  véleménynyilvánítási szabadság kifejezése, mivel ez  a  jog senkit nem jogosít fel arra, hogy a  közterületet önkényesen beszennyezze, még figyelemfelkeltés céljából sem. A szabálysértési hatóság a városban található más feliratra való hivatkozást irrelevánsnak találta. [5] Az indítványozóknak a  szabálysértési eljárás megszüntetésére irányuló kifogását a  bíróság alaptalannak ítélte, ugyanakkor a  szabálysértési hatóság indokolását kiegészítette. A  bíróság a  szabálysértésnek a  Szabs.  tv. 1.  § (1)  bekezdésében foglalt fogalmi elemeire tekintettel azt vizsgálta, hogy a  járda töredezett részeinek befestése a  Szabs. tv. 196.  §-a szerinti „beszennyezésnek” minősül-e, illetve hogy ez  a  cselekmény veszélyes-e a  társadalomra. A  bíróság egyrészt megállapította, hogy a „szennyezés”, „beszennyezés” a  szabálysértési jogban olyan gyűjtőfogalom, amely elkövethető a  járda befestésével. Másrészt kifejtette, hogy a  csupán közterületen elkövethető köztisztasági szabálysértés társadalomra veszélyessége vizsgálatakor a védett jogi tárgy a közterületek rendje, a  köztisztaság és a  közegészség. Ezek kellő védelme megköveteli, hogy a  közterületet rendeltetésének megfelelően használják, vagy a rendeltetéstől eltérő használat esetén a tulajdonostól engedélyt kérjenek. A bíróság értelmezésében így azt kellett mérlegelni, hogy a  szabálysértési hatóság megfelelően döntött-e akkor, amikor a közterület tulajdonosa érdekének védelmét helyezte előtérbe a véleménynyilvánítás szabadságával szemben. [6] A bíróság arra a  következtetésre jutott, hogy az  indítványozók magatartása, mellyel véleményük kifejezésére más tulajdonát a  tulajdonos hozzájárulása nélkül vették igénybe, veszélyes volt a  társadalomra, mivel sértette a tulajdonos rendelkezési jogát. A szabálysértési felelősség megállapítása alól nem adhat felmentést az a célkitűzés sem, hogy a rendelkezésre jogosult figyelmét kívánták így felhívni a terület hibáira, mivel erre törvényes lehetőségek álltak volna rendelkezésre. Sem egy önmagában helyes cél – balesetveszélyes helyzetre való figyelemfelhívás –, sem az  önkifejezés szabadsága nem szentesíthet egy szabálysértésnek minősülő módszert, eszközt. A  bíróság a  másik szombathelyi esetre hivatkozást a szabálysértési hatósághoz hasonlóan nem tartotta mérvadónak. [7] 1.2. Az  indítványozók a  bíróság jogerős végzésével szemben fordultak az  Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszukban kifejtették, hogy a  bírói döntés sérti az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésében foglalt szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat, illetve a X. cikk (1) bekezdésében elismert, a művészeti alkotás szabadságához fűződő jogukat. [8] Álláspontjuk szerint jelen esetben a  repedezett járda vízben oldódó festékkel történő négyszínfestése a  street art körébe tartozó olyan képzőművészeti értékkel bíró alkotás, amely egyben a  közügyek megvitatása körébe eső kifejezéstartalmat hordoz. (Az indítványozók utaltak arra is, hogy a  repedezett járdák négyszínfestését mint a  street art körébe tartozó képzőművészeti alkotást Budapest Főváros VIII. Kerület Józsefváros Önkormányzat képviselő-testülete 2017-ben az  érintett járda felújításáig ideiglenesen megőrzendő kulturális értéknek minősítette.) A  kifejtettek alapján a  szabálysértési felelősséget megalapozó magatartásuk az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésében elismert alapvető jog, illetve annak speciális megfogalmazásaként az  Alaptörvény X.  cikk (1) bekezdésében elismert alapvető jog érvényesülési körébe tartozik. [9] Az alkotmányjogi panasz szerint noha a  támadott bírói döntés azonosította az  ügy alapjogi érintettségét, nem teljeskörűen végezte el az  alapjogok korlátozásának vizsgálatát. A  köztisztasági szabálysértés tényállása esetében ugyanis a  védett jogi tárgy nem a  tulajdonhoz való jog, hanem a  közterület tisztasága, ami ugyan szolgálhat alapvető jog korlátozása szükségességének alapjául, azonban mint elvont érdek a  véleménynyilvánítás szabadságának enyhébb korlátozását indokolhatja. A  korlátozás arányosságának kérdését pedig a  bíróság egyáltalán nem vizsgálta, holott a  szabálysértési jog kriminális jellege ezzel összefüggésben a  megszorító értelmezés követelményét támasztotta volna. Az  indítványozók álláspontja szerint azzal, hogy a  támadott végzés úgy állapította meg szabálysértési felelősségüket, hogy a  bíróság által is elfogadottan a  véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartozó magatartásuk vonatkozásában a  jogkorlátozás szükségességét helytelen alapon állapította meg, a  jogkorlátozás arányosságát pedig egyáltalán nem vizsgálta, sérültek a  fent megjelölt alapvető jogaik. II. [10] Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.” „X.  cikk (1) Magyarország biztosítja a  tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a  lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát.” III. [11] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-a tekintetében megfelel az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek. [12] 1.1. Az alkotmányjogi panasz határidőben a bíróságra érkezett. A panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a  határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. Az  indítvány megjelölte az  indítványozó jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52.  § (1b)  bekezdés a)  pont], az  Abtv. 27.  §-ában foglalt hatáskörben kérve az  Alkotmánybíróság eljárását. A panaszosok megjelölték továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c)  pont] és az  Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés d)  pont]. Az  indítvány benyújtását részletesen indokolták, kifejtve az  Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének mibenlétét [Abtv. 52.  § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozók kifejezett kérelmet fogalmaztak meg a bírói döntések megsemmisítésére nézve [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f ) pont]. [13] 1.2. Az Abtv. 27. §-a szerint az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az  Alkotmánybírósághoz, ha az  ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. [14] Jelen ügyben az  alkotmányjogi panaszt az  alapul szolgáló szabálysértési eljárás alá vont személyek nyújtották be az ügyüket érdemben lezáró bírói végzéssel szemben. A végzéssel szemben a Szabs. tv. 116. § (3) bekezdése alapján fellebbezésnek nem volt helye. [15] 1.3. Az  Abtv. 29.  §-ában meghatározottak szerint az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E  két feltétel alternatív jellegű, így az  egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}. [16] E tekintetben az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  ügy az  Alaptörvény IX.  cikkében biztosított véleménynyilvánítás jogának hatályát és határait érintő alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdéseket vet föl. A  bírói végzés alkotmányossági vizsgálata kapcsán vizsgálni kell, hogy a  szabálysértési eljárásban minősített cselekmény a szólásszabadság hatálya alatt áll-e, és ha igen, akkor fennálltak-e alkotmányos korlátozásának indokai. Ennek során az  Alkotmánybíróságnak adott esetben fel kell tárnia, hogy milyen alkotmányossági szempontok befolyásolhatják a szabálysértés fogalmi eleméül szolgáló társadalomra veszélyesség értelmezését. [17] A fentiekre tekintettel az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdése vonatkozásában – 2018. március 27-ei ülésén – befogadta. IV. [18] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [19] 1. Az  Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz alapján „a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a  jogszabály alkalmazása során a  bíróság az  Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a  bíróság az  előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e  jog alkotmányos tartalmával, akkor a  meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]}. [20] Az Alkotmánybíróság nem vonhatja el azonban az  ítélkező bíróságok hatáskörét az  előttük fekvő tényállás elemeinek átfogó mérlegelésére, csupán a  mérlegelés alapjául szolgáló jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját, illetve a mérlegelés alkotmányossági szempontjainak a megtartását vizsgálhatja felül. [21] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt fontosnak tartja kiemelni azt az  1/2019. (II. 13.) AB határozatában már rögzített szempontot, miszerint egy cselekmény büntethetőségének a  megítélése során arra is figyelemmel kell lenni, hogy bár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) és a Szabs. tv. is (többek között) az  alkotmányos (az Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami) rend sérelméhez, illetve annak veszélyeztetéséhez köti az  egyes cselekmények társadalomra veszélyességének megítélését, amennyiben egy cselekmény az Alaptörvény által védett alapjog-gyakorlásnak minősül (így pl. a véleménynyilvánítás szabadságának körébe esik), eleve kizárt annak társadalomra veszélyessége {lásd: 1/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [44]}. [22] Az Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panasz alapján tehát azt vizsgálta, hogy az  eljáró bíróság helyesen ítélte-e meg a  szóban forgó ügynek a  véleménynyilvánítás szabadságával való kapcsolatát. A  bíróságnak ugyanis választ kellett adnia arra a  kérdésre, hogy a  megállapított tényállás keretei között a  kifogásolt cselekmény a szólásszabadság hatálya alatt áll-e, azaz alkalmazni kell-e rá a szólásszabadság védelmét biztosító alkotmányjogi mércéket. [23] 2. A  fenti kérdés vizsgálata során az  Alkotmánybíróság – a  korábbi gyakorlata alapján – mindenekelőtt röviden áttekintette, hogy az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének értelmezési körében milyen feltételek mellett vonható egy aktus a szólásszabadság fogalmi körébe. [24] 2.1. E  tekintetben az  Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza, hogy az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás jogának a hatálya, vagyis a „véleménynyilvánítás” fogalma normatív természetű, amely ugyan nem öleli fel a  véleményalkotás valamennyi megnyilvánulását, viszont egyúttal magában foglal a  szóbeli vagy írásbeli kommunikáción túli aktusokat is. Határait ezért nem önmagukban a  köznapi értelemben vett megszólalások jelölik ki, hanem az, hogy mely aktusok állnak kapcsolatban a  véleményszabadság alkotmányos igazolásával. Az  Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata szerint ugyanis a  véleménynyilvánító nemcsak szavakkal, hanem például képek, szimbólumok használatával vagy ruhadarabok viselésével is megoszthatja gondolatait – a  jelképhasználatban megnyilvánuló szimbolikus beszéd a  véleményszabadság klasszikus kérdései közé tartozhat [vö. legutóbb 4/2013. (II. 21.) AB határozat]. [25] A 7/2014. (III. 7.) AB határozat többször megerősített értelmezése szerint a  szólásszabadság igazolása kettős: egyrészt a  politikai közösség demokratikus működése, másrészt az  egyéni önkifejezés is igényli, hogy a  polgárok szabadon fejthessék ki gondolataikat. A véleménynyilvánítás alapjoga hatályának meghatározásakor elsődlegesen a  demokratikus társadalmi kommunikációban való részvétel szempontja nyújt segítséget. Eszerint azok a kommunikatív aktusok állnak kapcsolatban a szólásszabadsággal, amelyekkel az érintettek a nyilvános társadalmi párbeszédben vesznek részt. Ebben azonban a polgárok sokszínűbb módon vehetnek részt, mint a hagyományos értelemben vett beszéd vagy írás, ezért a  véleménynyilvánítás jogának a  hatálya is szélesebb a  verbális kifejezéseknél. A szólásszabadság alkotmányjogi szempontjai tehát a hétköznapi „szólásokon” túl más kommunikatív tettek esetén is relevánsak lehetnek, és kötelező elemeivé válhatnak a  jogi mérlegelésnek {lásd e  tekintetben: 1/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [31]–[32]}. [26] 2.2. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy annak megítélése, hogy az adott kommunikatív cselekmény valóban a  szólásszabadság hatálya alá tartozik-e, több tényező összetett értékelése alapján dönthető csak el. Az Alkotmánybíróság az 1/2019. (II. 13.) AB határozatában kiemelte, hogy egy tett véleménynyilvánításként kezelésének szükséges, de semmiképp sem elégséges feltétele, hogy a  cselekményt elkövető a  véleménye kifejezésének céljából cselekedjen – annak ellenére, hogy egy tett véleményszabadság oldaláról történő megítélése szempontjából a  jogalkalmazónak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy a  cselekvőnek mi volt a  célja, illetve motívuma a  cselekvése során. A  véleményszabadság alkalmazásához ugyanis az  is szükséges, hogy a  közlés választott formája objektív módon is alkalmasnak tekinthető eszköze, közvetítője legyen gondolatok közlésének {1/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [36]}. [27] 3. Az  indítványozókat a  bíróság köztisztasági szabálysértés elkövetése miatt részesítette figyelmeztetésben. A  Szabs. tv. 196.  § (1)  bekezdés a)  pontja szerint minősülő köztisztasági szabálysértés tényállása szerint „[a]ki […] a) a közterületen, a közforgalom céljait szolgáló épületben, vagy közforgalmú közlekedési eszközön szemetel, ezeket beszennyezi […] szabálysértést követ el.” A  Szabs. tv. érintett rendelkezésének védett jogi tárgya a  közterületek rendje, illetve a  köztisztaság. A  köztisztaság fogalmát ugyan egyetlen jogszabály sem definiálja, de általában a  települések belterületének, közösségi helyeinek tisztántartását, illetve a  tisztaság fenntartását érthetjük alatta. A bíróság döntésében – egyetértve a szabálysértési hatósággal – arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozók megvalósították a Szabs. tv. 196. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szabálysértést, mivel magatartásuk tényállásszerű volt, és annak társadalomra veszélyessége is megállapítható. [28] 3.1. Egy konkrét cselekmény vonatkozásában az  Alkotmánybíróságnak nem feladata annak eldöntése, hogy a  szabálysértési hatóságok, illetve az  eljáró bíróságok mely cselekményeket tekintik társadalomra veszélyesnek. Azt azonban vizsgálnia kell az  Alkotmánybíróságnak, hogy a  társadalomra veszélyesség megállapítása nem eredményezi-e egy védett alapjog gyakorlásának alkotmányellenes korlátozását. [29] E tekintetben az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen arra kellett választ adnia, hogy az indítványozók cselekménye, azaz a  betöredezett járda repedéseinek színes festékkel való befestése, tekinthető-e a  véleménynyilvánítás alkotmányosan védett tárgykörébe tartozónak, és amennyiben igen, akkor azt az eljáró bíróság figyelembe vette-e a cselekmény társadalomra való veszélyességének megítélése során. [30] 3.2. Az Alkotmánybíróság a fentiekben idézett gyakorlata alapján az alábbi megállapításokra jutott az indítványozók cselekményének a  véleménynyilvánítás szabadságával való kapcsolata vonatkozásában. Mindenekelőtt fontos kiemelni, hogy a  Szabs. tv. 29.  § (2)  bekezdés a)  pontja szerint „közterület a  tulajdonos személyétől, illetve a  tulajdonformától függetlenül minden olyan közhasználatra szolgáló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül vagy azonos feltételek mellett igénybe vehető […]”. Ez  alapján egy olyan járdaszakasz, amely korlátozás nélkül mindenki számára igénybe vehető módon áll rendelkezésre, közterületnek minősül. Egy ilyen járdaszakaszra azonban többféleképpen is felkerülhet felirat. Ennek szabályozott formája lehet pl. egy járdán elhelyezett hirdetés. Emellett azonban más módon is kerülhetnek feliratok egy közterületi járdára. Ilyen lehet pl. egy gyermekek által, könnyen eltávolítható, krétával készített rajz is. Értelemszerűen ehhez hasonlítható az indítványozók tevékenysége is, akik a töredezett járda repedéseit lemosható festékkel festették le. [31] Ezen cselekményeknek a  véleménynyilvánítás szabadságával való kapcsolata azonban nem ítélhető meg egységes módon. Egy gyermekek által elhelyezett aszfaltrajznak ugyanis jellemzően nincs a közélettel kapcsolatos kommunikációs üzenete, szemben pl. egy figyelemfelhívó jelleggel befestett, repedezett járdaszakasszal. A  közterületnek minősülő út- vagy járdaszakaszon könnyen eltávolítható festékkel elhelyezett feliratok, színezések ugyanis minősülhetnek a  véleménynyilvánítás jogának hatálya alá eső szimbolikus szólásnak. Ennek megítélése során elsősorban arra kell figyelemmel lenni, hogy a véleményközlés személyes szándékán túl az adott cselekmény (pl. felfestett felirat vagy színezés) objektív módon is alkalmasnak tekinthető eszköze, közvetítője lehet-e gondolatok közlésének. Amennyiben ugyanis erre igenlő választ tudunk adni, akkor ezen cselekményt a véleménynyilvánítás körébe tartozó cselekménynek kell tekintenünk. [32] 3.3. Természetesen ezzel együtt sem állítható, hogy a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozással valamennyi ilyen cselekmény automatikusan megengedett lenne. Így pl. a  véleménynyilvánítás szabadságának védelmi körén kívül esik – az  1/2019. (II. 13.) AB határozatban kimondottakhoz hasonlóan – egy közterületi út- vagy járdaszakasz olyan mértékű rongálása, amely a  tulajdon tárgyában, azaz magában az  út- vagy járdaszakaszban visszafordíthatatlan, vagy csak jelentős költségek árán visszafordítható (pl. csak újraaszfaltozással javítható) sérelmet okoz. [33] Annak megítélése tehát, hogy adott esetben a véleménynyilvánítás szabadságának hatálya alatt vizsgálandó, erős alkotmányos védelemre igényt tartó cselekményről, avagy vandalizmusról van-e szó, az  egyedi tényállás elemei alapján a  bíróságok feladata. E  tekintetben azonban jelentősége van annak, hogy a  konkrét cselekmény mind a „véleménynyilvánító” személy szubjektív szándéka, mind az objektív értékelés szerint – legalább hipotetikusan – a nyilvánosság előtt értelmezhető közlés-e. [34] 3.4. A  fenti szempontok mellett az  ítélkező bíróságoknak – egy cselekmény véleménynyilvánításként történő kezelésének megítélése során – figyelemmel kell lenniük a  szólásszabadságnak más alapjogokkal való kollíziójára is  – így különösen a  tulajdonhoz való joggal történő kapcsolatára. A  véleménynyilvánítás szabadsága és a  tulajdonhoz való jog ugyanis akkor áll tényleges kollízióban, ha a  tettleges véleménynyilvánítás a  tulajdon tárgyában állagsérelmet okoz, a  tulajdon értékét csökkenti. Ilyen esetben a  kollízió feloldásánál gondos körültekintéssel kell eljárni, és figyelembe kell venni, hogy csak kivételes esetekben igazolható alkotmányosan az a véleménynyilvánítás, amely a tulajdon tárgyát rongálja {1/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [38]}. [35] Ennek vizsgálata során – az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdése alapján – egyfelől figyelembe kell venni, hogy a  tulajdonhoz való jog korlátozásának szükségessége tekintetében indokoltnak tekinthető-e a  cselekvő véleményének tettleges magatartás által történő kifejezésre juttatása (vagy az  más, olyan eszközzel is –  pl.  felszólalással, molinóval, táblákkal stb. – kifejezhető lenne, amely a  tettleges magatartással azonos súlyú figyelemfelkeltésre lenne alkalmas). Másfelől vizsgálni kell azt is, hogy a tett által megvalósuló véleménynyilvánítás során bekövetkező tulajdonjog korlátozás arányban áll-e a  véleménynyilvánító cselekvés céljával. E  tekintetben a  jogalkalmazónak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy az  érintett személynek a  véleménye közlésére szolgáló cselekménye nem korlátozza-e oly mértékben másnak a  tulajdonhoz való jogát, amely a  tulajdon öncélú, a vélemény közlésének kereteit túllépő, visszafordíthatatlan, vagy csak jelentős költségráfordítással visszafordítható károsodását eredményezi. [36] 4. A  fentiek alapján a  konkrét cselekmény tekintetében megállapítható, hogy az  indítványozók cselekménye véleménynyilvánításként volt értékelhető. A  konkrét ügy tényállása ugyanakkor eltér az  1/2019. (II. 13.) AB  határozatban vizsgált tényállástól. A  jelen esetben ugyanis a  berepedezett, és ezután befestett járdaszakasz közvetlenül a  vélemény hordozója volt: az  indítványozók azért festették be a  járda hibás részeit, mert annak elhanyagolt állapota ellen tiltakoztak, és ezzel arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy az érintett szakasz kijavítására lenne szükség. A konkrét cselekmény tehát az objektív értékelés szerint a nyilvánosság számára értelmezhető közlés volt. E  tekintetben azt is fontos kiemelni, hogy egy repedezett járdaszakasz kiszínezése inkább derültséget okoz a  járókelőkben, és így a  cselekmény megítélésekor az  eljáró szervek józan humorérzékére is szükség van. Szintén kiemelendő, hogy az érintett járdaszakasz befestése nem okozott maradandó állagsérelmet az érintett felületen, és objektív módon is alkalmas volt az üzenet közvetítésére. [37] 4.1. Az  indítványozók által támadott bírósági végzés tekintetében ismételten fontos hangsúlyozni, hogy a  szabálysértési hatóság és az  eljáró bíróság az  indítványozók cselekményét azért minősítették köztisztasági szabálysértésnek, mivel álláspontjuk szerint a  járda repedéseinek beszínezése a  járda felületének beszennyezését eredményezte, ezáltal az  indítványozók kimerítették a  szabálysértés tényállási elemeit. A  fentiek alapján megállapítható azonban, hogy a Szabs. tv. 196. § (1) bekezdés a) pontja tényállását (azaz a felület beszennyezését), az  is megvalósítja, ha pl. valaki sáros lábbal lép a  járda felületére, vagy arra krétával aszfaltrajzot készít, a  hatóságokban mégsem merül fel, hogy ilyen esetekben eljárást kellene indítaniuk. Az  indítványozók cselekménye jellegét tekintve nem különbözik ezen esetektől. A repedéseket ugyanis az  indítványozók lemosható festékkel színezték be, amelyek nem okoztak visszafordíthatatlan károsodást a  járda felületében. Amiben eltér az  indítványozók cselekménye a  fenti esetekhez képest, hogy annak tehát egyértelműen a  szólásszabadsághoz kötődő tartalma, üzenete volt, azaz egyfajta – a  közügyekkel összefüggő – kritikaként volt értékelhető. Ebből azonban egyenesen következik az  is, hogy a  szabálysértési hatóság és az  eljáró bíróság pusztán azért kezelte másképp az  indítványozók cselekményét a  fentiekben felhozott esetekhez képest, és azért állapította meg a  köztisztasági szabálysértésért való felelősségüket, mivel a  cselekményüknek megállapítható volt a véleménynyilvánításhoz kapcsolódó jellege. [38] 4.2. A fentiek figyelembevételével együtt az indítványozók cselekménye kétségtelenül kollíziót okoz a tulajdonhoz való joggal. A  kollízió feloldása kapcsán elsőként megállapítható, hogy a  tulajdonhoz való jog, akár a  köz-, akár a  magántulajdon védelme (pl. állagának a  megóvása) legitim célja lehet a  véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának. Megállapítható az  is, hogy a szabálysértés szankciórendszerének alkalmazása a tulajdon és – jelen ügy vonatkozásában – a köztisztaság megóvásának szükséges módja lehet. A korlátozás arányosságának megítélése tekintetében ugyanakkor fontos körülmény, hogy az  indítványozók lemosható festékkel színezték be a repedezett járda felületét, amely ráadásul már alapvetően hibás állapotban volt (a repedezettsége miatt). Ráadásul a repedések befestése olyan relatíve tartós figyelemfelkeltésre adott lehetőséget, amelyet semmilyen más módszer alkalmazása (pl. molinó vagy tábla elhelyezése, beszédek tartása stb.) nem tett volna lehetővé – így pl. az indítványozók joggal gondolhatták azt is, hogy a  burkolat állapotát jól ismerő hatóság beadványokkal történő megkeresése nem érne el hasonló hatást. Erre tekintettel jelen esetben az  állapítható meg, hogy a  véleménynyilvánítás szabadságának a tulajdonhoz való jogra tekintettel történő korlátozása aránytalan volt. [39] 4.3. A  fentiek alapján az  indítványozók cselekményének a  tulajdonhoz való joggal fennálló kollíziója tekintetében azt is fontos rögzíteni, hogy az  indítványozók jelen ügyben vizsgált cselekménye beleillik azon magatartások körébe, amelyekhez a közterület tulajdonosa hallgatólagosan hozzájárul azáltal, hogy nem lép fel azokkal szemben a  Szabs.  tv. rendelkezései alapján. Egy ilyen ráutaló magatartással történő tulajdonosi hozzájárulás pedig egy cselekmény jogellenességét eleve kizárja. [40] 5. Mindezek figyelembevételével az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  bíróság nem értékelte megfelelően az  indítványozók cselekményét, nem vizsgálta ugyanis körültekintő módon annak a  véleménynyilvánítás szabadságával összefüggő jellegét, emellett nem végezte el megfelelően az  indítványozók cselekményének az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján történő összevetését a tulajdonhoz való joggal, és így aránytalan módon korlátozta az  indítványozók Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésében deklarált véleménynyilvánításhoz való jogát. Ezek mellett az  is megállapítható, hogy a  szabálysértési hatóság és az  eljáró bíróság kifejezetten azért állapította meg az indítványozók köztisztasági szabálysértés miatti felelősségét, mivel cselekményük a szólásszabadság körébe tartozó cselekmény volt. Fontos továbbá, hogy a  bíróság az  ügy elbírálása során arra sem volt figyelemmel, hogy a  cselekmény társadalomra való veszélyessége nem állapítható meg, mivel azt a  cselekmény véleménynyilvánítás szabadságának oltalma alatt álló jellege kizárja. E  tekintetben az  Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza, hogy egy, a  magántulajdon tárgyát nem, vagy csak a  tulajdonos beleegyezésével érintő, a  köztulajdon tárgyában állagsérelmet nem okozó, kommunikációs üzenetet hordozó cselekmény a  véleménynyilvánítás alkotmányosan védett körébe sorolható. [41] A fentiekre tekintettel az  Alkotmánybíróság a  Szombathelyi Járásbíróság 59.Szk.1163/2017/6/I. számú végzését megsemmisítette. [42] Az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenesség megállapítására és a támadott bírósági végzés megsemmisítésére tekintettel nem vizsgálta az  Alaptörvény X.  cikk (1)  bekezdésének sérelmét állító indítványi elemet. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint ugyanis, ha az  indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmánybíróság az Alaptörvény valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor a  további alaptörvényi rendelkezés esetleges sérelmét a  már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben érdemben nem vizsgálja {18/2016. (X. 20.) AB határozat, Indokolás [21]}. Az  Alkotmánybíróság ezt a  gyakorlatát a  bírói döntések alkotmányossági vizsgálata körében is követi {legutóbb: 3219/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [37]}. [43] 6. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 44. § (1) bekezdés második mondata alapján rendelte el. Budapest, 2019. április 9. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke