604/B/2001. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

604/B/2001. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : 1. Az Alkotmánybíróság a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. XXVI. törvény 23. § (3) bekezdése a) és b) pontjainak – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet 9/B. § (1) bekezdésének, a 10. § (1), (2) és (3) bekezdéseinek, valamint a 2. és 3. számú mellékleteinek – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyebekben visszautasítja. I n d o k o l á s I. 1. Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 23. § (2) bekezdésének a) és b) pontjai, valamint a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 10. § (1)–(2) bekezdései, továbbá az R. 4. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Mindkét indítvány abban látja a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességét, hogy a fogyatékossági támogatásra, az emelt összegű családi pótlékra és a vakok személyi járadékára nem válhat egyidejűleg jogosulttá ugyanazon személy; így a fogyatékossági támogatásra csak az a személy szerezhet jogosultságot, aki – amennyiben magasabb összegű családi pótlékban vagy vakok személyi járadékában részesül – utóbbi ellátásáról lemond. Az indítvá nyok érvelése szerint mind a vakok járadéka, mind az emelt összegű családi pótlék az Alkotmány által védett, szerzett szociális jogok. Aggályosnak vélik továbbá az indítványozók, hogy nem törvény szünteti meg ezen ellátások folyósíthatóságát, hanem a jogosultnak kell „kötelezően” a kormányrendeletben meghatározott tartalommal lemondani róluk. Az indítványozók a jogosultságról való szerintük „kötelező” lemondással sérülni vélik az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe foglalt, a jogosultak emberi méltósághoz való jogait; továbbá kérik az Alkotmánybíróságtól annak vizsgálatát, hogy a támadott rendelkezések megfelelnek-e „a megkülönböztetést tiltó és a jogegyenlőséget garantáló alaptételeknek”. Mindkét indítványozó alkotmányellenesnek vélte továbbá, hogy az R. 10. § (1) bekezdése alapján a magasabb összegű családi pótlékról nem az arra jogosult személynek, hanem közeli hozzátartozójának kell lemondania (mivel a két ellátásra nem feltétlenül azonos személy válik jogosulttá), ezért álláspontjuk szerint ezzel sérül az Alkotmány 54. § (1) bekezdése, az Alkotmány 8. §-a, továbbá hivatkoztak az Alkotmány 56. §-ának sérelmére is. Az indítványozók felsorolásszerűen megjelölték továbbá indítványaikban az Alkotmány Preambulumát, az 1. §-át, a 2. §-át, a 7. § (1) és (2) bekezdéseit, a 15. §-át, a 17. §-át, az 56. §-át, a 67. §-át, a 70/A. §-át, a 70/D. § (1) bekezdését, a 70/E. (1) és (2) bekezdéseit, a 70/I. §-át, valamint a 70/K. §-át, ezekre nézve azonban alkotmányos indokokat nem jelöltek meg. 2. Az Alkotmánybíróság az indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján – tárgyi összefüggésükre tekintettel – egyesítette és egy eljárásban bírálta el. 3. Az indítványok benyújtását követően a Fot. jelen ügyben érintett 23. § (2) bekezdésének számozását az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 39. § (1) bekezdése módosította. Míg a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtására kiadott 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 21/2003. (II. 25.) Korm. rendelet 2. §-a az R-t 2003. március 1-jével 9/B. §-szal egészítette ki, melyet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 182/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet 189. § (4) bekezdése új szöveggel állapított meg. Míg az R. 10. § (1) bekezdését a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 182/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rm.) 189. § (8) bekezdése 2009. október 1-jével új szöveggel állapított meg, ez alapján a fogyatékossági támogatás iránti kérelmet a 2. számú melléklet tartalmazza; míg az R. 10. § (2) és (3) bekezdéseit az Rm. 190. §-a 2009. október 1-jével módosította. Mivel ezek a módosítások az indítványokban felvetett alkotmányossági problémákat érdemben nem befolyásolták, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a Fot. 23. § (3) bekezdésére, valamint az R. 9/B. § (1) bekezdése, a 10. §-nak elbíráláskor hatályos (1)–(3) bekezdései, továbbá annak 2. és 3. számú mellékletei vonatkozásában folytatta le. 4. Az Alkotmánybíróság beszerezte a szociális és családügyi miniszter véleményét. III. 1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései: „1. § Magyarország: köztársaság.” „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.” „15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.” „17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.” „54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” „56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.” „67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (…) (3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” „70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabbszintű testi és lelki egészséghez.” „70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. (2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.” „70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” „70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.” 2. A Fot. indítványokkal támadott, az indítványok benyújtásakor hatályos 23. § (2) bekezdése: „Fogyatékossági támogatásra nem jogosult az a súlyosan fogyatékos személy, aki a) vakok személyi járadékában, b) magasabb összegű családi pótlékban részesül.” 3. A Fot. indítványok elbírálásakor hatályos 23. § (3) bekezdése: „Fogyatékossági támogatásra nem jogosult az a súlyosan fogyatékos személy, aki a) vakok személyi járadékában, b) magasabb összegű családi pótlékban részesül.” 4. Az R. indítványokkal támadott, az indítványok benyújtásakor hatályos rendelkezései: „10. § (1) A magasabb összegű családi pótlékban vagy vakok személyi járadékában (a továbbiakban együtt: egyéb ellátás) részesülő személy fogyatékossági támogatásra csak akkor szerezhet jogosultságot, ha az egyéb ellátásáról lemond. (2) Amennyiben az igénylő az igénybejelentés szerint az (1) bekezdésben foglalt ellátás(ok)ban részesül, a TÁH – a súlyos fogyatékosság fennállása esetén – a minősítés eredményéről a fogyatékossági támogatás várható összegének megjelölésével tájékoztatja az igénylőt. A tájékoztatással egyidejűleg a TÁH a 4. számú melléklet szerinti nyilatkozat megküldésével felhívja az igénylő figyelmét arra, hogy a fogyatékossági támogatásra irányuló igény fenntartásáról – a megjelölt határidőn belül – nyilatkozzon. (3) A TÁH a 4. számú mellékletben foglalt nyilatkozatot megküldi az egyéb ellátást folyósító szervnek azzal, hogy az ellátás folyósítását haladéktalanul szüntesse meg, és a megszüntetés napjáról tájékoztassa a TÁH-t. Ilyen esetben a TÁH a fogyatékossági támogatásra való jogosultságot az egyéb ellátás folyósításának megszüntetését követő hónap első napjától állapítja meg.” „4. számú melléklet a 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelethez Nyilatkozat a fogyatékossági támogatás igénybevételéhez Iktatószám: Alulírott nyilatkozom, hogy a fogyatékossági támogatásra való jogosultságom megállapításával egyidejűleg a – vakok személyi járadékára, – magasabb összegű családi pótlékra való jogosultságomról lemondok, ezen ellátások megszüntetését – 2001. július 1-jétől, – a fogyatékossági támogatás folyósításának kezdő időpontjától kérem. Kiállítás helye, kelte: ...................................... ................................................. aláírás” 5. Az R. indítványokkal támadott, az indítványok elbírálásakor hatályos rendelkezései: „9/B. § (1) A vakok személyi járadékában részesülő látási fogyatékos személy fogyatékossági támogatásra csak akkor szerezhet jogosultságot, ha a vakok személyi járadékára való jogosultságáról lemond. A fogyatékossági támogatás iránti kérelmet a 3. számú melléklet szerinti adattartalmú, a Magyar Államkincstár által rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell előterjeszteni. (2) A Fot. 23/A. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti esetben a támogatás iránti kérelemhez a háziorvos által kiállított orvosi beutalót, valamint orvosi dokumentációt mellékelni nem kell. (3) A Fot. 23/A. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti esetben a támogatás iránti kérelemhez kizárólag a háziorvos által kiállított orvosi beutalót kell mellékelni. Az orvosi beutalóban a háziorvos a) feltünteti a kérelmező látási képességének a mértékét, b) véleményt ad a kérelmező önkiszolgálási képességének minősítéséhez, c) nyilatkozik arról, hogy ha az önkiszolgálási képesség megállapításához a kérelmező személyes vizsgálata szükséges, a vizsgálatot a kérelmező lakóhelyén, tartózkodási helyén vagy a vizsgálatot végző szervnél indokolt-e elvégezni.” „10. § (1) A magasabb összegű családi pótlékban részesülő személy fogyatékossági támogatásra csak akkor szerezhet jogosultságot, ha a magasabb összegű családi pótlékra való jogosultságáról lemond. Ebben az esetben a fogyatékossági támogatás iránti kérelmet a 2. számú melléklet szerinti adattartalmú, a Magyar Államkincstár által rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell előterjeszteni. (2) Az Igazgatóság a kérelmező bejelentése, nyilatkozata alapján – a súlyos fogyatékosság fennállása esetén – intézkedik a magasabb összegű családi pótlék folyósításának megszüntetéséről. (3) A súlyos fogyatékosság fennállása esetén a fogyatékossági támogatás a kérelmezőt a kérelem benyújtása hónapjának első napjától illeti meg azzal, hogy a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megállapításának és a magasabb összegű családi pótlék megszüntetésének időpontja közötti időtartamra a két ellátás közötti különbözet összegét egy összegben kell kifizetni a kérelmező számára. A különbözet kiutalására a fogyatékossági támogatás folyósításának megkezdésével egyidejűleg kerül sor.” „2. számú melléklet a 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelethez Fogyatékossági támogatás iránti kérelem tartalma 1. A kérelem tárgya: fogyatékossági támogatás megállapítása vagy az állapotrosszabbodás miatt a támogatás mértékének módosítása. 2. A kérelmező azonosítása és a kérelem elbírálása érdekében szükséges személyes adatok: a) természetes személyazonosító adatai, b) állampolgársága vagy bevándorolt, letelepedett, me nekült jogállása, c) TAJ-száma, d) lakóhelye, tartózkodási helye, továbbá e) ha gondnokság alatt áll, a gondnok neve, címe. 3. Annak megjelölése, hová kéri a kérelmező a fogyatékossági támogatás folyósítását. 4. A kérelmező nyilatkozata arról, hogy a) vakok személyi járadékában nem részesül, b) magasabb összegű családi pótlékban részesül-e, és ha igen, akkor arról való nyilatkozata, hogy erről lemond, valamint c) a támogatást folyósító szervnek 15 napon belül bejelent minden olyan, a körülményeiben bekövetkezett változást, amely a támogatásra való jogosultságot vagy annak folyósítását befolyásolja. 5. Mellékletek: a) orvosi beutaló, b) a fogyatékosságot igazoló orvosi dokumentáció.” „3. számú melléklet a 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelethez Vakok személyi járadékában részesülő személy fogyatékossági támogatás iránti kérelmének tartalma 1. A kérelem tárgya: a) a vakok személyi járadékára való jogosultságról tör ténő lemondás és az alacsonyabb mértékű fogyatékossági támogatás megállapítása és folyósítása iránti kérelem vagy b) a vakok személyi járadékára való jogosultságról történő lemondás és a magasabb mértékű fogyatékossági támogatás megállapítása és folyósítása iránti kérelem. 2. A kérelmező azonosítása és a kérelem elbírálása érdekében szükséges személyes adatok: a) természetes személyazonosító adatai, b) állampolgársága vagy bevándorolt, letelepedett, me nekült jogállása, c) TAJ-száma, d) lakóhelye, tartózkodási helye, továbbá e) ha gondnokság alatt áll, a gondnok neve, címe. 3. Annak megjelölése, hová kéri a kérelmező a fogyaté kossági támogatás folyósítását. 4. A kérelmező nyilatkozata arról, hogy a) magasabb összegű családi pótlékban nem részesül, b) a támogatást folyósító szervnek 15 napon belül beje lent minden olyan, a körülményeiben bekövetkezett változást, amely a támogatásra való jogosultságot vagy annak folyósítását befolyásolja, valamint c) az 1. pont b) alpontja szerinti esetben vállalja a szakértői vizsgálatot végző szervvel való együttműködést. 5. Mellékletek: az 1. pont b) alpontja szerinti esetben orvosi beutaló.” 6. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) indítványokkal érintett rendelkezése: „7. § (1) Családi pótlékra jogosult (…) d) a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, il letve súlyosan fogyatékos személy, feltéve, ha utána tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak”. III. Az indítványok nem megalapozottak. 1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy megállapítható-e a Fot. 23. § (3) bekezdésének, az R. 9/B. § (1) bekezdésének, a 10. § (1)–(3) bekezdéseinek, továbbá az R. 2. és 3. számú mellékleteinek alkotmányellenessége a szerzett jogok sérelme miatt, illetőleg a kifogásolt rendelkezések alapján keletkezett-e olyan váromány, amely a szerzett jogokkal azonos védelmet élvez. 1.1. A Fot. létrejöttének a törvény indokolása alapján kettős jogpolitikai indoka volt: egyrészt összhangot teremteni a hazai szabályozás és a magyar részvétel szempontjából fontos nemzetközi szervezetek (Európai Unió, Európa Tanács, ENSZ) fogyatékosok jogairól szóló egyezményei és ajánlásai között; másrészt a korábbi rugalmatlan ellátó intézményrendszer átalakítása, ennek keretében a rehabilitáció, továbbá az ellátások újraszabályozásának első lépéseként a súlyos fogyatékossággal élő állampolgárok új, hatékonyabb ellátási formájának bevezetése. A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy esélyegyenlőségét elősegítő, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás, mely nem függ a jogosult jövedelmének nagyságától. A Fot. 23. §-a a jogosultak körét a súlyos fogyatékosságnak mint biológiai állapotnak a felsorolásával határozza meg. Az új ellátás bevezetésével – mint a hasonló funkciót betöltő jövedelem-kiegészítő jellegű ellátás – az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló 1999. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 58. § (5) bekezdése alapján 2001. június 30-át követő időponttól a vakok személyi járadékára való új jogosultság nem állapítható meg, míg azoknak a személyeknek, akiknek a vakok személyi járadékára való jogosultságát 2001. július 1-jei időpont előtt állapították meg, az ellátást változatlanul tovább kell folyósítani. Az indítványozó által kifogásolt, jelenleg a Fot 23. § (3) bekezdésébe foglalt rendelkezések alapján az a súlyosan fogyatékos személy, aki vakok személyi járadékában, vagy magasabb összegű családi pótlékban részesül, nem jogosult fogyatékossági támogatásra. Ez esetben az R. 9/B. § (1) bekezdése, illetve 10. §-ának (1)–(3) bekezdései alapján a vakok személyi járadékában részesülő látási fogyatékos személy, valamint a magasabb összegű családi pótlékban részesülő személy csak akkor szerezhet jogosultságot, ha az előbbi ellátásokról lemond, azaz a jogosult választása dönti el (ha mindkét ellátásra való jogosultság feltételeinek megfelel), hogy melyik szociális ellátási formát kívánja igénybe venni. Amennyiben a fogyatékossági támogatást választja ellátásként, úgy – az R. 2., illetve 3. melléklete szerinti adattartamú – kérelmet kell a Magyar Államkincstárnak a rendeletben meghatározott formában (nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon) előterjesztenie, melyben a másik ellátásról lemond. 1.2. Az indítványozók a szerzett jog sérelmét abban látják, hogy a fentiekben megjelölt két szociális ellátást nem lehet egyidejűleg igénybe venni, így a fogyatékossági támogatásra való jogosultsághoz – a fentiek szerint – a vakok személyi járadékáról, illetve a magasabb összegű családi pótlékról le kell mondani. Az indítványozók álláspontja szerint az ellátásról való lemondás, illetve az, hogy a fogyatékossági támogatás mellett nem válhat egyidejűleg jogosulttá mindkét szociális ellátásra az a személy, aki mindkét ellátási forma jogosultsági feltételeinek megfelel, a szerzett jogok védelmébe ütközik. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint „A jogbiztonság – többek között – megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását.” [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 81.] „A szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét.” [11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 34, 35.] Az Alkotmánybíróság több határozatában utalt azonban arra, hogy „a jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályokkal megváltoztatni [515/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 976, 977.; 495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1390.]. Az Alkotmánybíróság a szociális biztonsághoz való jogot rögzítő alkotmányi rendelkezés értelmezése során a 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában megállapította – többek között –, hogy az államnak a polgárai felé fennálló, az Alkotmány szociális biztonsághoz való jogot rögzítő 70/E. §-ából eredő kötelezettségei az Alkotmányban általános jelleggel szerepelnek, és nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem megszerzéséhez, vagy ellátásban való részesüléshez (600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672.). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogalkotó nagy szabadsággal rendelkezik a szociális tárgyú szabályok alkotása terén. E szabadságot azonban korlátozhatja a társadalom mindenkori helyzete, s végső soron határait megszabják az Alkotmány rendelkezései. A jogalkotó tehát a gazdaság helyzetére, az ellátórendszerek teherbírására tekintettel alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig, amíg valamely az Alkotmányban rögzített elv (például a diszkrimináció tilalmának elve) nem sérül. Ebből eredően a rászorultaknak csak arra van alapvető joguk, hogy az ellátás iránti igényük elbírálása azonos szempontok alapján, tárgyilagosan, hátrányos megkülönböztetés nélkül, az elbírálásra vonatkozó eljárási szabályok korrekt alkalmazásával történjen [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 200.; 292/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 874, 876–877.; 137/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1054, 1056.; 953/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 867, 870.; 727/B/1999. AB határozat, ABH 2003, 1124, 1127; 65/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1589, 1593.]. Az Alkotmánybíróság a 32/1998. (VI. 25.) AB határozata megállapította: „az Alkotmány 70/E. §-ában meghatá rozott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához” (ABH 1998, 252.). A fentiekben megfogalmazott szociális biztonsághoz való jog azonban nem értelmezhető akként, hogy az államnak a polgárai felé fennálló ezen kötelezettsége folytán az állampolgárnak konkrét, egyes ellátásra való jogosultsága (így a jelen ügyben kifogásoltak alapján vakok személyi járadékában való részesülésre való jogosultsága, vagy akár magasabb összegű családi pótlékra való jogosultsága) keletkezne. Ez a jog ugyanis az állampolgárok számára nyújtott szociális ellátások összességére nézve írja elő a megélhetési minimum állami biztosítását, de az egyes ellátásokra alkotmányosan védett szerzett jogot nem hoz létre. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította. 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az indítványozók által kifogásolt szabályozás azzal, hogy a fogyatékossági támogatásra való jogosultság feltételeként írja elő a vakok személyi járadékáról, illetve a magasabb összegű családi pótlékról való lemondást, sérti-e az Alkotmány 54. § (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az emberi méltósághoz való jogot. „Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. ’általános személyiségi jog’ egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog ’anyajog’, azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.” [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44–45.] Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint az emberi méltósághoz való jog alapján biztosít alkotmányos védelmet az önazonossághoz, a személyiség integritásához (erkölcsi integritáshoz) való jognak, vagy az önrendelkezés jogának, külön is nevesítve és alapjogi minőségre emelve pl. a vérségi származás kiderítéséhez való jogot [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 279.], a házasságkötés szabadságának jogát [22/1992. (IV. 10.) AB határozat, ABH 1992, 122, 123.], a fél perbeli részvételével kapcsolatos rendelkezési jogait [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 67.], vagy a névhez való jogot [58/2001. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2001, 527.]. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogból levezetett részjogosultságok korlátozhatóságáról kialakított gyakorlatát a 22/2003. (IV. 28.) AB határozatában (ABH 2003, 235, 260.) foglalta össze: az emberi méltósághoz való jog csupán az emberi státus meghatározója ként, csak az élettel együtt fennálló egységben abszolút és korlátozhatatlan [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 308, 312.], anyajog mivoltából levezetett egyes részjogosítványai (mint pl. az önrendelkezéshez, az önazonossághoz való jog) az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint bármely más alapjoghoz hasonlóan korlátozhatók [879/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 397, 401.; 75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 383.]. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog vagy szabadság védelme, vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.; 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 228.; 20/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 315, 323.] Az Alkotmánybíróság szerint a támadott rendelkezések alkotmányellenessége nem állapítható meg az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe ütközés miatt sem. A fogyatékossági támogatás bevezetésével a jogalkotó célja (mint azt a miniszteri észrevétel is kifejti) a fogyatékossághoz kapcsolódó pénzbeli ellátásoknak az egységes elven működő, az érintettek teljes körét átfogó ellátórendszer kialakítása volt. A fogyatékossági támogatás mint új ellátás célja – a korábban rendkívül szétaprózott és egymást átfedő, ugyanakkor más csoportokat a szociális ellátásból kiszorító rendszer helyett – egy áttekinthetőbb, az érintettek teljes körét átfogó ellátórendszer bevezetése volt. Mint azt az Alkotmánybíróság jelen határozata Indokolásának III.2. pontjában már kifejtette, a szociális biztonsághoz való jog alkotmányos jogot biztosító rendelkezéseiből nem keletkezik alanyi jog meghatározott szociális ellátásban való részesüléshez. Az indítványokkal támadott rendelkezések folytán abban az esetben, ha a jogosult megfelel mind a magasabb összegű családi pótlékra való jogosultság, illetve a vakok személyi járadékában való részesülés, továbbá a fogyatékossági támogatás feltételeinek, választhat, melyiket kívánja közülük igénybe venni. A támogatási formák kialakítása a törvényhozó mérlegelésén múlik, így az egymást átfedő támogatások közötti választás – illetve az együttes jogosultság kizárása – nem alkotmányellenes. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók által kifogásolt rendelkezések nem sértik az Alkotmány 54. § (1) bekezdését, ezért az indítványokat ebben a tekintetben is elutasította. 3. Az indítványozók az Alkotmány 54. §-ának sérelmét arra hivatkozással is állították, hogy az R. a 10. § (1) bekezdése alapján a magasabb összegű családi pótlékról nem az arra jogosult személynek, hanem közeli hozzátartozójá nak kell lemondania, mivel a két ellátásra nem feltétlenül azonos személy válik jogosulttá. Mint azt az Alkotmánybíróság jelen határozata Indokolásának 1.1. pontjában már megállapította, a fogyatékossági támogatásra 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos személy, további feltételek fennállása mellett válhat jogosulttá. Így a két ellátásra való jogosultság is csak abban az esetben állhat fenn egyidejűleg ugyanazon személynél, amennyiben 18. életévét betöltötte. Ez esetben pedig a Cst. 7. § (1) bekezdés d) pontja alapján családi pótlékra a 18. életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan beteg személy, ha utána 18. életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak, saját jogon [lásd még a Módtv. 58. § (4) bekezdését, továbbá a fogyatékos személyeknek adható egyes pénzbeli ellátásokkal összefüggő törvények módosításáról szóló 2001. évi XLI. törvény 1. és 7. § (1) és (2) bekezdéseit] válik jogosulttá. Így az indítványozók által felvetett probléma nem áll fenn. Mivel az R. 10. § (1) bekezdése az említett érvelés alapján sem sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részükben is elutasította. 4. Az indítványozók kifogásolták továbbá, hogy a támadott rendelkezések folytán nem törvény szünteti meg az ellátások folyósíthatóságát, hanem a jogosultnak kell kötelezően lemondania, erre nézve azonban sem sérülni vélt konkrét alkotmányos rendelkezést, sem alkotmányos indokot nem jelöltek meg. Szintén nem jelölték meg továbbá, hogy az Alkotmány 56. §-ának sérelmét mely konkrét alkotmányos indokok alapján állítják. Az indítványozók a Fot. 23. § (3) bekezdése a) és b) pontjainak, valamint az R. kifogásolt rendelkezéseinek alkotmányellenességét az Alkotmány Preambulumának, 1. §-ának, a 2. §-ának, a 7. § (1) és (2) bekezdéseinek, a 15. §-ának, a 17. §-ának, a 67. §-ának, a 70/A. §-ának, a 70/D. § (1) bekezdésének, a 70/E. (1) és (2) bekezdéseinek, a 70/I. §-ának, valamint a 70/K. §-nak sérelmére hivatkozással is állították, ezekre nézve azonban releváns jogi érvelést egyik esetben sem terjesztettek elő. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.] Mivel az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványi kérelmek – a Fot. 10. § (3) bekezdése a) és b) pontjainak, to- vábbá az R. kifogásolt rendelkezéseinek az Alkotmány Preambulumának, 1. §-ának, a 2. §-ának, a 7. § (1) és (2) bekezdéseinek, a 15. §-ának, a 17. §-ának, az 56. §-ának, a 67. §-ának, a 70/A. §-ának, a 70/D. § (1) bekezdésének, a 70/E. (1) és (2) bekezdéseinek, a 70/I. §-ának, valamint a 70/K. §-nak sérelmét állító állító részeiben – az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek nem feleltek meg, ezért az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra irányuló indítványt ezen részeiben – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat 29. § e) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2010. március 22. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke