2/2013. (I. 23.) AB határozata

adózás rendjéről szóló

1. XCII. törvény egyes rendelkezései és a polgári perrendtartásról szóló
2. III. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz elutasításáról, valamint alkotmányos követelmény megállapításáról.

Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő határozatot: 1.

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény
2. §

Alaptörvény B) cikk

adó megfizetésére örökösként kötelezett személy a vele szemben indult eljárásban hozott külön határozat ellen jogorvoslattal élhessen, és ennek keretében vitathassa

Art. 35. §

Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 251. §

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény
2. §

Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.471/2007/

1. és Kfv.I.35.471/2007/
2. számú végzéseinek megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. 1.

indítványozók jogi képviselőjük útján 2009. június 12-én alkotmányjogi panasszal fordultak

Alkotmánybírósághoz a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.)
2. §

adóhatóság másodfokon

indítványozók édesapjával (a továbbiakban: örökhagyó) szemben nagy összegű adóhiányt állapított meg, és ahhoz kapcsolódóan adóbírságot, valamint késedelmi pótlékot szabott ki.

örökhagyó

adóhatósági határozattal szemben keresettel élt, amelyet követően a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 9.K.21.542/2006/15. számú ítéletében megállapította, hogy

adóhatóság döntése megalapozatlan és jogszabálysértő, ezért a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, valamint

alperes adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

ítélet ellen

adóhatóság felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, a kérelem érdemi elbírálását megelőzően

onban

örökhagyó elhunyt. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.471/2007/

1. számú végzésével a pert a Pp.
2. § g) pontja alapján –

örökhagyó halála miatt – megszüntette arra hivatkozással, hogy a jogviszony természete a jogutódlást kizárja. Emellett egyidejűleg a Pp. 251. §

elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel, teljes egészében, vagy abban a részében, amelyre a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívül helyezi.” A végzés ellen már

indítványozók éltek – kijavítási kérelem formájában – jogorvoslati kérelemmel, a Legfelsőbb Bíróság

onban ezt a Kfv.I.35.471/2007/12. számú végzésével elutasította, megállapítva

t, hogy a kérelem valójában a korábbi végzés módosítására irányult.

így kialakult helyzet

indítványozók álláspontja szerint

ért sérelmes számukra, mert a Legfelsőbb Bíróság döntésével

adóhatóság

örökhagyót fizetésre kötelező másodfokú határozata –

adóhatóság álláspontja szerint – ismét hatályossá vált. Ennek alapján

adóhatóság most már

indítványozókat, mint

örökhagyó örököseit kötelezte

adóhiány megfizetésére

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
2. §

indítványozók

Alkotmánybíróság IV/47-1/2012. számú végzésének átvételét követően – amely egyebek mellett arra irányult, hogy

indítványozók egészítsék ki

indítványukat a tekintetben, hogy

általuk támadott rendelkezés

Alaptörvény mely rendelkezéseit sérti és miért –

1. március 29-én benyújtott beadványukban indítványukat jelentősen kiterjesztették, így a Pp.
2. §

Art. 35. §

indítványozók kérik továbbá a Pp. 251. §

Art. 35. §

Alkotmánybíróság hatásköreként

Alkotmánybíróságról szóló

1. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
2. és
3. §-ait jelöli meg. A Pp.
4. §

ennek alapján hozott legfelsőbb bírósági végzések

indítványozók álláspontja szerint sértik

Alaptörvény B) cikk

indítványozók

indítvány-kiegészítésben új tényként jelzik, hogy

adóhatóság őket, mint örökösöket kötelező másodfokú határozatával szemben

örökhagyó özvegyével együtt keresettel éltek. Ennek nyomán a Fővárosi Törvényszék előtt 13.K.33.368./2010. ügyszámon jelenleg per van folyamatban. Álláspontjuk szerint

onban a „Törvényszék előtti perben a Legfelsőbb Bíróság döntése és

zal kijelölt jogalap már nyilvánvalóan nem felülbírálható, így a jogalap vitathatóságának hiányában a Törvényszéknek kizárólag

Alkotmánybíróság kedvező döntése esetén nyílik módja a jogsértő közigazgatási határozatra alapozott fizetési kötelezettséget törölni és a jogsértő helyzetet orvosolni.” II.

Alkotmánybíróság

alábbi jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését. 1.

Alaptörvénynek

indítvánnyal érintett rendelkezései: „B) cikk

ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” „XXX. cikk

ok céljával és

Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.

Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor

t kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” 2. A Pp. támadott rendelkezése: „251. §

elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel teljes egészében vagy abban a részében, amelyre a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívül helyezi.” 3.

Art. támadott rendelkezése: „35. §

adózó

esedékes adót nem fizette meg és

t tőle nem lehet behajtani,

adó megfizetésére határozattal kötelezhető: a)

adózó örököse

örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában,” III.

Alkotmánybíróság tanácsa megvizsgálta, hogy a beadvány megfelel-e

Alaptörvényben és

Abtv.-ben foglalt,

alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. 1.

indítványozók gondoskodtak a jogi képviseletről. [Abtv. 51. §

indítványozók

Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó jogszabályhelyként

Abtv.

1. és a
2. §-ait jelölték meg. 3.

indítványozók

indítványban

Alaptörvényben biztosított egyes jogaik sérelmét állítják és magyarázzák. [Abtv. 52. §

Art. 35. §

ezen szabályok alkalmazásával meghozott két bírói döntést ellentétesnek tartják a jogállamiság alkotmányos alapértékével, a tisztességes eljáráshoz való joggal, a jogorvoslathoz való joggal és

zal

alaptörvényi rendelkezéssel, mely szerint a közigazgatási határozatok törvényességéről a bíróság dönt.

indítványozók álláspontja szerint ezen alaptörvényi rendelkezéseket sérti, hogy egy jogerős ítéletben megalapozatlannak és jogszabálysértőnek ítélt közigazgatási határozat alapján kell

indítványozóknak, mint örökösöknek a nagy összegű adótartozást megfizetniük. 4.

indítvány tartalmazza

Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezéseket: a Pp. 251. §

Art. 35. §

indítvány tartalmazza

Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, így a B) cikk

indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések miért ellentétesek

Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. [Abtv. 52. §

indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz a jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére, a konkrét ügyben történő alkalmazási tilalom, valamint alkotmányos követelmény kimondására. [Abtv. 52. §

indítványt –

Abtv. 26 §

Alkotmánybíróságról szóló

1. évi XXXII. törvény
2. §

Abtv. rendelkezései alapján.

indítványozók eredeti – a Pp. 251. §

eredeti indítvány 2009. június 12-én érkezett

Alkotmánybíróságra.

Alkotmánybíróság által

Abtv. 73. §

indítványozók indítvány-kiegészítése 2012. március 29-én, határidőben érkezett

Alkotmánybíróságra. 9.

indítványozók

Abtv. 26. §

adóhatóság álláspontja szerint jogerős közigazgatási határozaton alapuló – eredetileg

örökhagyóval szemben megállapított – adóhátralék-megfizetési ügyben. Ez

érintettség jelenleg is fennálló és közvetlen. 10.

indítványozók álláspontja szerint a megsemmisíteni kért jogszabályhelyek alkalmazása folytán alaptörvény-ellenes helyzet állt elő. 11.

indítványozók „alaptörvényben biztosított jogaik sérelmére” hivatkoztak, és megjelölték

Alaptörvény B) cikk

indítványozók jogelődje,

örökhagyó a „jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette”, a hatósági döntést megfellebbezte, majd a másodfokú határozat felülvizsgálata iránt is keresetet nyújtott be, és

ügy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott végzésével zárult, amely végzés kézhezvételét követően fordultak

indítványozók alkotmányjogi panasszal

Alkotmánybírósághoz. 13.

indítványozók által felvetett problémák közül több – különösen a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme, a közigazgatási határozatok bíróság általi felülvizsgálhatósága követelményének a sérelme és a jogorvoslathoz való jog sérelme – alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintendők.

alkotmányjogi panaszt a fentiekre tekintettel

Abtv. 26. §

Alkotmánybíróság tanácsa befogadta, és

Alkotmánybíróság teljes ülése

alábbiak szerint bírálta el. IV.

indítvány

Art. 35. §

Art. beadványban megjelölt rendelkezéseivel szemben

indítványozók arra hivatkoztak, hogy ezek sértik

Alaptörvény jogállam klauzuláját, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a jogorvoslathoz való jogot,

Alaptörvény

on rendelkezését, miszerint a közigazgatási határozatok törvényességéről a bíróság dönt, valamint a teherbíró képességhez és a gazdaságban való részvételhez igazodó közteherviselés elvét. 2.

indítvány – bár állítja a támadott szabályok vonatkozásában a jogállamiság és a teherbíró képességhez és a gazdaságban való részvételhez igazodó közteherviselés elveinek sérelmét – nem tartalmaz semmilyen releváns alkotmányjogi indokolást ezeknek

állításoknak

alátámasztására, ezért ezen állítások vizsgálatát

Alkotmánybíróságnak mellőznie kellett. 3. A jelen ügyben a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme értelemszerűen a bírói döntések, illetve

ezeket megelőző eljárások kapcsán merülhet fel, mivel ez a jog

okat a garanciákat jelenti elsősorban, amelyeknek

a rendeltetése, hogy

(alap)jogok bíróságok előtti érvényesítése olyan eljárásban történjék, amely biztosítékot jelent a törvényes és elfogulatlan döntésre. Minthogy

Alkotmánybíróságnak

Abtv. 27. §-ában szabályozott eljárás kezdeményezését vissza kellett utasítania, ezért a jelen ügyben a bírói döntések tartalma, valamint a döntésekhez vezető eljárások tisztességes volta sem vizsgálható. 4.

indítványozók állítása szerint sérült

Alaptörvénynek

on rendelkezése is, amely szerint a bíróság dönt a közigazgatási határozatok törvényességéről. Ezzel összefüggésben

Alkotmánybíróság a kérelemben szereplő tények és a csatolt iratok alapján megállapítja, hogy sem

indítványozók, sem pedig

indítványozók helytállási kötelezettségét megalapozni látszó –

örökhagyóval szemben „lefolytatott” eljárásokban – nem sérült a közigazgatási határozatokkal szembeni bíróhoz fordulás joga.

előadott tényállás alapján

örökhagyónak volt lehetősége a vele szemben fizetési kötelezettséget megállapító döntést tartalmazó közigazgatási határozatot bíróság előtt megtámadni, és éppen

e határozattal szembeni kereset alapján helyezte hatályon kívül a bíróság a kötelezettséget megállapító határozatot, mint megalapozatlant és jogszabálysértőt, valamint utasította a közigazgatási szervet új eljárásra.

Alkotmánybíróság megállapítja, hogy

indítványozók esetében nem sérült a bírósághoz fordulás joga, hiszen

Art. 35. §

alap közigazgatási eljárást követően

örökhagyó, mind pedig

Art. 35. §

indítványozók élhettek és éltek is a közigazgatási határozatokkal szemben a keresetindítási jogukkal, ezért

Alkotmánybíróság a jelen ügyben nem ítéli megalapozottnak a közigazgatási határozatokkal szembeni bírósághoz fordulási jog sérelmének állítását. 5.

Alkotmánybíróság végezetül megvizsgálta a jogorvoslathoz való jog sérelmére való hivatkozást.

örökhagyóval szemben

alapügyben lefolytatott közigazgatási eljárásban,

első fokon eljárt közigazgatási szerv határozatával szemben örökhagyó fellebbezéssel élt, a másodfokon eljáró,

első fokon hozott döntést helyben hagyó közigazgatási szerv döntését pedig keresettel támadta a bíróságnál.

indítványozók a velük szemben

Art. 35. §

első fokon eljárt közigazgatási szerv határozatával szemben fellebbezéssel éltek, majd a másodfokon eljárt hatóság határozatát a bíróságon keresettel támadták meg. Ténykérdés ez alapján, hogy a jogorvoslati fórumrendszer igénybevételét nem gátolták és akadályozták meg sem a támadott normák, sem más jogszabályi rendelkezések, sőt a fórumrendszer teljes körű kimerítésére került sor

alapügyben,

indítványozók esetében pedig egy, még folyamatban lévő eljárásról van szó. 5.1.

örökhagyóval szemben megkezdett, de halála miatt érdemben be nem fejezett eljárásba ugyanakkor

indítványozók nem tudtak „belépni”, miután a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség a magánszemély olyan személyes jellegű fizetési kötelezettsége, amely jogviszonyban jogutódlásnak a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság tehát,

örökhagyó adóhátralék-megállapítására irányuló eljárásban a Pp. 157. § h) pontja alapján a pert megszüntette, de ugyanígy, a megismételt eljárást folytató közigazgatási szervnek is meg kellett szüntetnie a közigazgatási eljárást

örökhagyó adózóval szemben a Ket. 31. §

adózó örökhagyóval szemben megindított alapügy érdemi befejezését tehát, részben

ügyfél halála, részben pedig a jogutódlás állított kizártsága akadályozta meg. 5.2. A jogorvoslathoz való jog másik – a jelen ügyben kétségkívül igen nagy jelentőséggel bíró – eleme annak terjedelme,

az teljes körűsége, illetve korlátozottsága. Jelen ügyben

indítványozók jogorvoslathoz való jogának sérelmét éppen abban jelölik meg, hogy ez a jog erőteljesen korlátozott, és

alapkötelezettség jogalapját és összegszerűségét tekintve ki is van zárva, mivel a folyamatban lévő bírósági eljárásban már csak

örökösi mivoltukat és a fizetési kötelezettségük arányát vitathatják. Ezt a jogi helyzetet támasztja alá a Kúria ítélkezési gyakorlata is. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.136/2010. számú ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy: „

adó megfizetésére kötelezettek adózási kötelezettsége származékos, és

eredeti kötelezett helyetti helytállásra,

eredeti kötelezett által meg nem fizetett, tőle be nem hajtható adó megfizetésére vonatkozik.

adó megfizetésére kötelező határozatok tekintetében a jogalap:

adó adózó általi meg nem fizetése és tőle való behajthatatlansága. […]

adót esedékességkor

köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez, ha

onban

adózó

esedékes adót nem fizette meg, és

t tőle nem lehet behajtani,

adó megfizetésére határozattal kötelezhetők

Art. 35. §

adózóval, hanem

adó megfizetésére kötelezettel szemben hozott határozatok jogszerűsége bírálható felül, figyelemmel

Art. 123. §-ára, 143. §

adó megfizetésére kötelezett személy

adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, vagy

adózóval szemben hozott jogerős határozatot utóbb vitássá tehesse.

adófizetésre kötelezettel szemben

adófizetésre kötelező határozat meghozatala nem vezethet arra, hogy újra megnyíljanak

ok a jogvédelmi eszközök, amelyeket

adózó a közte és

adóhatóság közötti jogvitában korábban már érvényesített, vagy amelyekkel bármely okból nem élt. […]

adó megfizetésére kötelezett igénybe veheti a jogorvoslati eszközöket, és ennek keretében vitathatja a kötelezését is, de a vele szemben hozott határozat ellen irányuló fellebbezés, felügyeleti intézkedés iránti kérelem vagy kereset benyújtása során már nem vitathatja

adóhatóság által

adózó terhére jogerősen előírt tartozás jogcímét, a végrehajtható okirat szerinti összegszerűségét.” 5.3.

Alkotmánybíróság megállapítja, hogy

Art. 35. §

ezt megelőző közigazgatási vagy peres eljárás eredményeként keletkezett jogerős és végrehajtható hatósági vagy bírói döntés. A jogi norma szövegéből ez világosan és kétségbevonhatatlanul következik.

alkalmazási előfeltételként meghatározott „esedékes adó” meg nem fizetése félreérthetetlenül, határozottan és kimondottan a követelés jogerős és végrehajtható, továbbá lejárt minőségét jelenti. Ennek

alapfeltételnek eleget tevő határozat egy megszüntető végzéssel zárult közigazgatási eljárás eredményeként természetesen nem állhat elő. Ezzel egyezően értékeli és értelmezi

Art. 35. §

adó-megfizetésre kötelezhető személyek adókötelezettségét a nélkül állapítja meg, hogy ellenük

adóigazgatási eljárást

Art. szabályainak megfelelően lefolytatta volna, jogszabálysértő.

ilyen jogszabálysértés

ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, és bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértésnek minősül

előzőekben részletezettek miatt és

ért is, mivel korlátozza

adó-megfizetésre kötelezetteket megillető alapvető jogokat,

adóigazgatási eljárás kétfokúságához, és a jogorvoslathoz való jogot is.

Art 35. §

adózó

esedékes adót nem fizette meg, és

t tőle nem lehet behajtani,

adó megfizetésére határozattal kötelezhető

adózó örököse

örökrésze erejéig, több örökös esetében pedig örökrészük arányában. A perbeli esetben

iratokból megállapíthatóan nem áll rendelkezésre olyan jogerős határozat, amely

adózó terhére 1997. január – március hónapokra nézve áfa adónemben adótartozást állapítana meg. Utal a Legfelsőbb Bíróság egyebekben arra, hogy

e perbelivel

onos, illetve hasonló tényállású ügyekben már korábban is ugyanilyen jogi álláspontra helyezkedett. [KGD 2007.149., KGD 2008.40., BH 2007.278.]” A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor egy másik ítéletében (Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.160/2010./7. számú ítélet) – elsősorban

adóhatóságok számára – megadta

Art. megfelelő alkalmazásának kereteit. Megállapította, hogy „[a]z Art. 35. §

adót

e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor

köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. Ha

adózó

esedékes adót nem fizette meg és

t tőle nem lehet behajtani,

adó megfizetésére határozattal kötelezhető

adózó örököse

örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában.

adó soron kívüli megállapítását

Art. 131

. §-a szabályozza.

adókötelezettség

adózó halála miatt szűnik meg,

adóhatóság

adót határozattal állapítja meg.

adózó halála esetén

adóhatóság

örököst a személyéről történő tudomásszerzést követően

örökrésze arányában külön határozatban kötelezi

adózót terhelő tartozás megfizetésére, illetve rendelkezik

adózót megillető költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés örökös részére

örökrésze arányában történő kiutalásáról. E jogszabályok egyértelműen akként rendelkeznek, hogy

adózó halála esetén

adó megfizetésére

örököse köteles.” 5.4.

Alkotmánybíróság egyebekben megállapítja, hogy nem sérti

Alaptörvényben deklarált jogorvoslathoz való jogot

a szabályozás, amely – tekintettel a jogi normában tételesen felsorolt, speciális jogviszonyban lévő személyek körében – mögöttes felelősségi jelleggel olyan megfizetésre kötelezést tesz lehetővé, amely eredetileg nem a megfizetésre kötelezettekkel szemben keletkezett, de a kapcsolatuk jellegéből adódóan megfizetésre kötelezésüknek ésszerű indoka van és a kötelezés előfeltétele jogerős közigazgatási vagy bírói döntés, amely olyan eljárásban keletkezett, ahol

eredetileg kötelezett személy élt vagy élhetett volna jogorvoslati jogával. Fentiekre tekintettel

Alkotmánybíróság a Pp. 251. §

Art 35. §

indítvány

Alkotmánybíróságnak

Abtv. 27. §-a szerinti eljárását kezdeményező részében érdemi elbírálásra alkalmatlan.

indítványozók

Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó jogszabályhelyként

Abtv. 26. §-a mellett

Abtv. 27. § is megjelölik, és kérik

örökhagyó ügyében keletkezett két legfelsőbb bírósági végzés megsemmisítését.

Abtv. 27. § szerinti eljárásban a bírói döntések vizsgálata és ennek alapján – amennyiben igazolódik a döntések alaptörvény-ellenessége – megsemmisítése

alábbiak szerint nem lehetséges.

Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét a 2012. január 1-jén hatályba lépett Abtv. tartalmazza, korábban ez a jogintézmény a hazai jogban nem létezett.

Abtv. 30. §

alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A jelen panaszban megsemmisíteni kért két végzés 2008. november 27-én, illetve 2009. március 19-én született,

az

Abtv. hatálybalépése előtt. Így a panasz

Abtv. 27. §-ában szabályozott eljárás kezdeményezése vonatkozásában nem felel meg

Abtv. 30. §

Alkotmánybíróság ezt

indítványelemet

Abtv. 55. §

indítvány alkotmányos követelmény megállapítására irányuló része vonatkozásában

Alkotmánybíróság

alábbiakra mutat rá.

Abtv.

1. január 1-jei hatálybalépése óta annak
2. §

alkotmányos követelmény megállapítását, mint

Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során alkalmazható jogkövetkezményt szabályozza, nem önálló eljárásként. Ebből következően külön alkotmányos követelmény megállapítására irányuló indítvány előterjesztésére nincs jogszabályi lehetőség.

Abtv. 46. §

onban – hivatalból –

Alkotmánybíróságnak lehetősége van a hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásban határozattal megállapítani

Alaptörvény szabályozásából eredő, és

Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. Alkotmányos követelmény meghatározásának a szükségességét

Alkotmánybíróság e törvényi felhatalmazással élve vizsgálta a jelen ügyben. 1.

Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a tartalmukat tekintve egyértelmű és

Alaptörvénynek megfelelő jogi normák nem megfelelő alkalmazása eredményeként, valós és fennálló annak állítása, hogy sérül

indítványozók alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való joga annak ellenére, hogy a legfelsőbb bírói fórum a közigazgatási szervekre is kiható és irányadó ítélkezési gyakorlata több alkalommal kijelölte a helyes és törvényes eljárási kereteket és feltételeket.

Art. 35

. §-ára alapozott eljárásokban a vonatkozó szabályok szerint valóban csak egy korlátozott terjedelmű jogorvoslati lehetőség nyílik meg, mert ez a szabály feltételezi, hogy

eredeti kötelezettel szemben lefolytattak egy olyan közigazgatási vagy közigazgatási és bírósági eljárást, amelyben

eljárás során mindvégig vitatható a kötelezettség jogcíme és összegszerűsége is.

Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá

t is, hogy

indítványozók jog- és érdeksérelmének orvoslására a rendes bíróság rendelkezik hatáskörrel, mely

Abtv. 39. §

Alkotmánybíróság döntésének megfelelően – és

abban meghatározott alkotmányos követelmény érvényre juttatásával – eljárni, és

alkalmazandó jogot

Alaptörvény

1. cikke szerint értelmezni.
2. Jelen esetben ilyen eljárásban keletkezett, alapkötelezettséget megállapító hatósági határozat vagy bírói döntés nem született, ezért

Art. 35. §

onban erre a helyzetre egy törvényes és Alaptörvénynek eleget tevő megoldás.

Art. 131. §

ilyen tényállások megoldását teszik lehetővé oly módon, hogy

ok

örökösök, akik olyan hagyatékot örökölnek, amelynek része olyan adótartozás is, amelyet jogerősen nem lehetett megállapítani

adózó halála miatt, vagyis

adózó örökhagyó adófizetési kötelezettsége és ennek terjedelme érdemben nem lett elbírálva, ne gazdagodjanak indokolatlanul emiatt.

adózó halála esetén, tehát ha

adókötelezettség

adózó halála miatt szűnik meg,

adóhatóság

örököst soron kívüli eljárásban, külön határozattal kötelezi a tartozás megfizetésére. A határozattal szemben

örökösök teljes körű és valódi jogorvoslattal élhetnek

eljárás közigazgatási szakaszában és a másodfokon hozott közigazgatási döntést keresettel támadhatják a bíróság előtt. 3.

Alkotmánybíróság hangsúlyozza, és kiemelten fontosnak tartja, hogy a jogállami klauzulával és a tisztességes eljáráshoz való joggal szoros összefüggésben maradéktalanul érvényesüljön a jogorvoslathoz való jog, mind a jogorvoslati fórumrendszer, mind pedig a jogorvoslati jogosultság terjedelmét illetően. Ezért – megerősítve, hogy a hatályban lévő vonatkozó szabályok helyes alkalmazása esetén

indítványozók jogsérelme nem következne be – nem látja megalapozottnak a normák megsemmisítésére és a konkrét ügyben alkalmazásuk tilalmának kimondására vonatkozó kérelmet. Szükségesnek és indokoltnak tartja viszont alkotmányos követelmény kimondását a jövőben esetleg előforduló ilyen és hasonló esetek megelőzése érdekében.

Alkotmánybíróság ezen döntésének meghozatalakor figyelemmel volt arra is, hogy a legfelsőbb bírói fórum számos alkalommal foglalt már állást a jelen üggyel

onos vagy hasonló tárgyú ügyekben és ennek ellenére

indítványozók által panaszolt eljárásban a jogsérelem bekövetkezte mégis reális. Ez támasztja alá

t, hogy – elsősorban a közigazgatási szervek hatósági jogalkalmazó munkája egységességének, a jogbiztonság alkotmányos alapelvének és a jogorvoslathoz való jognak

érvényre juttatása érdekében – indokolt és szükséges a hatályos jog kíméletének hangsúlyozása mellett alkotmányos követelmény meghatározása.

Alkotmánybíróság már a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatában (ABH 1993, 267.) megállapította, hogy „[h]a a vizsgált jogszabálynak van [egy vagy több] olyan értelmezése, amely

alkotmányos követelményeknek megfelel,

Alkotmánybíróságnak nem feltétlenül kell megállapítania a jogszabály alkotmányellenességét. A normát nem kell minden esetben megsemmisíteni csupán

ért, mert

alkotmányos követelményeknek nem megfelelő értelmezése is lehetséges, vagy előfordul. […]

Alkotmánybíróság elkerüli a jogszabály illetőleg jogszabályi rendelkezés megsemmisítését, vagy a törvényhozó felhívását arra, hogy

Alkotmánybíróság által meghatározott határidőn belül alkosson jogot, ha a jogrend alkotmányosságát és a jogbiztonságot e nélkül is biztosítani lehet. Ilyenkor

Alkotmánybíróság

oknak

értelmezéseknek a körét határozza meg általában

alkotmányos követelményekkel, amelyek esetében a jogszabály

Alkotmánnyal összhangban van.”

Alkotmánybíróság a fentiek alapján határozta meg a rendelkező rész szerinti alkotmányos követelményt. A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés

Abtv. 44. §

Alkotmánybíróság elnöke