4/2016. (III. 1.) AB határozata a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. LXXXIII. törvény 42/C. § c) pontja 2014. december 31-ig hatályo

4/2016. (III. 1.) AB határozata a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. LXXXIII. törvény 42/C. § c) pontja 2014. december 31-ig hatályos szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapításáról és folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárásáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Czine Ágnes, dr. Kiss László, dr. Salamon László és dr. Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr.  Balsai István, dr.  Dienes-Oehm Egon, dr.  Juhász Imre, dr. Lenkovics Barnabás és dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII.  törvény 42/C.  § c)  pontjának 2014. december 31. napjáig hatályban volt, a  pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyt a  rehabilitációs ellátására tekintettel 2012. január 1-jétől a gyermekgondozási díjra jogosultak közül kizáró rendelkezése alaptörvény-ellenes volt, ezért az a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 6.M.549/2014. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] 1. A  Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.549/2014/10. sorszám alatt hozott végzésével társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indult perben a peres eljárását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztette, és az  Alkotmánybíróságról szóló 2011.  évi CLI.  törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 25.  §-a alapján és az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontja alapján kezdeményezte az  Alkotmánybíróságnál a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 42/C. § c) pontjának 2014. december 31. napjáig hatályos, a  pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyt a gyermekgondozási díjra jogosultak közül kizáró rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve a jogszabályi rendelkezés alkalmazásának kizárását a perben. [2] 2. A  beadvány adatai szerint a  felperes 2014. május 1. napjától gyermekgondozási díjra (gyedre) jogosultsága megállapítása iránti igénybejelentést nyújtott be a  Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szervéhez. A  hatóság 2014. május 14. napján kelt 13630-10-6479/14. ügyiratszámú elsőfokú határozatával a  felperes kérelmét elutasította. Az  elsőfokú határozat indokolása szerint az  Ebtv. 42/C.  § c)  pontja értelmében nem jár gyermekgondozási díj, ha a  jogosult egyéb rendszeres pénzellátásban részesül. A  rendelkezésre álló adatok alapján felperes rendszeres pénzellátásban, rehabilitációs ellátásban részesül, ezért gyermekgondozási díj igényét el kellett utasítani. Az  elsőfokú társadalombiztosítási határozat ellen a  felperes fellebbezéssel élt. A  fellebbezés elbírálása során az  Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2014. július 18. napján kelt S011/366-4/2014. számú határozatával az  elsőfokú határozatot helybenhagyta. A  határozat értelmében felperes biztosítási jogviszonya 2012. január 1. napjától áll fenn egyéni vállalkozóként. Az  egyéni vállalkozók nyilvántartásában vállalkozói tevékenységének kezdete: 2010. július 30. A  felperes részére 2012. január 1. napjától a  Nyugdíjfolyósító Igazgatóság rehabilitációs ellátást folyósít. A  szociális igazgatásról és a  szociális ellátásokról szóló 1993.  évi III.  törvény 4.  § i)  pontja tartalmazza a  rendszeres pénzellátások meghatározását. Mivel a  felperes 2012. január 1. napjától rendszeres pénzellátásban részesült, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai közül rehabilitációs ellátásban, így a 2013. november 23. napján született gyermeke jogán 2014. május 1. napjától a felperes gyermekgondozási díjra nem jogosult. [3] A másodfokú társadalombiztosítási határozatnak az  elsőfokú határozatra is kiterjedő bírósági felülvizsgálata iránt a  felperes nyújtott be keresetlevelet. Az elsőfokú egészségbiztosítási szakigazgatási szerv a  felperes keresetlevelét az  ellenkérelmét tartalmazó nyilatkozatával és a  társadalombiztosítási eljárás irataival együtt beterjesztette a Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. [4] A bírói kezdeményezés rögzíti, hogy a  felperes újabb igénybejelentése alapján a  Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Szakigazgatási Szerve SZ-K-01/01707-2/15. sorszámú határozatával a  felperes részére 2015. január 1. napjától gyermekgondozási díjat állapított meg. [5] 3. A bírói kezdeményezés utal arra, hogy az Ebtv. kifogásolt szabálya – a per ideje alatt hatályba lépett jogszabálymódosítás folytán – 2015. január 1. napjától már nem tartalmazza a  kizáró rendelkezést. A  módosítás a  jogalkotó szándéka szerint arra irányul, hogy a rehabilitációs ellátás, rokkantsági ellátás mellett biztosítási jogviszonyban álló kismamák, akik pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezettek, gyermekgondozási díjra is jogosultságot szerezhessenek. [6] 4. Az  indítvány lényege értelmében a  rehabilitációs ellátást illetően 2012. január 1-jétől 2014. december  31-ig hatályban volt törvényi előírás az  Alaptörvény XIII.  cikkét (tulajdonhoz való jog) sérti és ellentétben áll az  Emberi Jogok Európai Egyezménye (a  továbbiakban: Egyezmény) első kiegészítő jegyzőkönyve 1.  cikkével (tulajdon védelme) is. A  kérelmező aktív munkavállalói időszaka alatt befizette a  szükséges hozzájárulásokat a  társadalombiztosítási rendszerbe, ellátásra mégsem jogosult. Az  indítvány szerint a  bíróságnak az  előtte folyamatban lévő jelen perben az  ügy elbírálása során olyan jogszabályi rendelkezést, a  2014. december 31. napjáig hatályban lévő az  Ebtv. 42/C.  § c)  pontjának rendelkezését kellene alkalmaznia, amely az  Alaptörvény és a  nemzetközi jog fentebb hivatkozott rendelkezéseibe ütközik. Az  indítványban szerepel, hogy a  bíróság az  indítványa indokolását és hivatkozásait kiegészíti a  felperes jogi képviselőjének a  beadványában előterjesztett azzal az  indokolással, amely a  támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességére és nemzetközi szerződésbe ütközésére vonatkozik. A bíróság kérte a jogszabályi rendelkezés alkalmazásának kizárását az indítványra okot adó peres eljárásban. [7] 5. A beadvány utal az Alaptörvény B), Q), R) és T) cikkére is, de nem tartalmaz olyan állítást és érvelést, amely szerint a  kifogásolt rendelkezés e  szabályokkal is kifejezetten ellentétes, ezért az  Alaptörvény említett cikkeit illetően az  Alkotmánybíróságnak nem kellett vizsgálódnia és döntenie. Az  Alkotmánybíróság a  bírói kezdeményezést a tartalma szerint bírálta el. II. [8] 1. Az Alaptörvény indítványban felhívott és figyelembe vett szabályai szerint: „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” „XIX.  cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.” [9] 2. Az Egyezmény érintett rendelkezései szerint: „1. Cikk – Tulajdon védelme Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez  közérdekből és a  törvényben meghatározott feltételek, valamint a  nemzetközi jog általános elvei szerint történik. Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az  államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a  javaknak a  köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák.” [10] 3. Az Ebtv. kifogásolt, az indítványra okot üggyel érintett időszakban hatályban volt szabálya szerint: „42/C. § Nem jár a gyermekgondozási díj, ha […] c) a  jogosult egyéb rendszeres pénzellátásban – ide nem értve a  táppénzt, a  baleseti táppénzt, a  terhességigyermekágyi segélyt, a  gyermekgondozási díjat, a  gyermekgondozási támogatást, az  álláskeresési járadékot és segélyt, a vállalkozói és a munkanélküli járadékot, valamint az álláskeresést ösztönző juttatást – részesül;” III. [11] Az indítvány megalapozott. [12] 1. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontjában foglalt felhatalmazás alapján az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdés szerinti bírói kezdeményezésre felülvizsgálja az  egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály összhangját az  Alaptörvénnyel. Ezért az  Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a  bírói kezdeményezés megfelel-e az Abtv. 25. §-a szerinti feltételeknek. Az Abtv. 25. §-a önálló címként – „Bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt” – meghatározza az  ügytípusra vonatkozó különös szabályokat, amelyeket az  Abtv. 51–52.  §-ai az  indítványra vonatkozó további formai és tartalmi feltételekkel egészítenek ki. Ezeket az  Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már értelmezte {összefoglalóan a 3058/2015. (III. 31.) AB végzésben, Indokolás [8]–[23]}. A jelen esetben a  bírói kezdeményezés ezeknek a  követelményeknek megfelel. Az  Alkotmánybíróság a  továbbiakban elsőként azt vizsgálta, hogy a támadott szabály ellentétes-e az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való joggal. [13] 2. Az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a  tulajdonhoz. A  tulajdon jogi fogalmát és tartalmát általában nem közvetlenül az  Alaptörvény, hanem a  más jogi normák határozzák meg. Az  Alaptörvény által védett jogok körét és tartalmát ugyanakkor az  Alaptörvény alapján kell megállapítani. Ez  az  ellentmondás nehézséget jelent a  tulajdonként védett jogosítványok meghatározásakor. Az  ellentmondás úgy oldható fel, hogy az Alaptörvény tulajdonhoz való alapjogként a jogszabályok által meghatározott tartalommal elismert, konkrét időpontban fennálló konkrét jogosítványokat védi: a törvényhozás a tulajdonhoz való alapvető jog alapján általában köteles tiszteletben tartani azokat a  jogosultságokat, amelyek az  alkotmányos értelemben vett tulajdonhoz való alapvető jog összetevői {25/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [55]}. [14] Ebből következik, hogy a  korábban tulajdonként megszerzett (és így az  alkotmányos tulajdonvédelem alatt álló) vagyoni jogi igényeket védi az  Alaptörvény XIII.  cikke. Ezt erősítette meg a  3048/2013. (II. 28.) AB határozat (Indokolás [39]) is, amely rámutatott, hogy a  társadalombiztosítási jogviszonyokkal összefüggő szolgáltatások esetében továbbra is fennáll az alkotmányos tulajdonvédelem. [15] A jelen esetben az egyik kérdés, hogy az indítványra okot adó ügyben korábban tulajdonként megszerzett vagyoni értékű jogról van-e szó. A gyermekgondozási díj megállapításának és folyósításának törvényben rögzített feltételei vannak. [16] A másik kérdés, hogy a kötelező járulékfizetés elrendelésével szemben a törvény biztosít-e szolgáltatást. [17] 3. Az első kérdést illetően vizsgálni kell, hogy megszerzett jogosítványról, vagy olyan ellátásra vonatkozó jogalkotói ígéretről van-e szó, amelynek megszerzésében alapos okkal lehetett bizakodni. A 3276/1984. (IX. 27.) MT határozat szólt a  gyermekgondozási díj bevezetéséről. A  gyermekgondozási díjra vonatkozó szabályokat a  3/1985. (I. 17.) MT  rendelet 11.  §-a állapította meg. Az  1985.  évi bevezetésekor a  gyed a  gyermek egyéves koráig járt. A  korábbi fizetés 75%-át tette ki, ha a munkaviszony a szülés előtt legalább két évig megszakítás nélkül fennállt, illetve 65%-át, ha az előbbi kritériumnak nem felelt meg, de a munkaviszony hossza a szülést megelőző évben elérte a 270 napot. Összegének felső határa a  bevezetéskor 4500 forint volt havonta. A  gyed időtartamát a  népesedéspolitikai koncepciónak megfelelően 1986. március 1-jétől kiterjesztették a  gyermek másfél [lásd az  5/1986. (II. 27.) MT  rendeletet], majd 1987 őszétől kétéves koráig [56/1987. (XI. 6.) MT rendelet 13.  §]. A  gyed – a  közbeszédben Bokros-csomagként említett törvénymódosítások eredményeként – 1996-tól megszűnt. A  gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 1999. évi XCVII.  törvény (a továbbiakban: Törvény) vezette be újra, 2000. január 1-jétől. A gyermekgondozási díjra vonatkozó, eredeti kizáró szabályok értelmében ugyanazon gyermek után gyermekgondozási díj, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély, ápolási díj, gyermekápolási táppénz egyidejűleg nem folyósítható. Nem jár gyermekgondozási díj, ha az  igénylő bármilyen jogviszony keretében munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött keresőtevékenységet személyesen folytat, vagy egyéb – a  szociális törvényben részletesen felsorolt – rendszeres pénzellátásban részesül, vagy előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti. A  gyermekgondozási díj akkor sem folyósítható, ha a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, illetőleg bentlakásos szociális intézményben, továbbá napközbeni ellátást biztosító intézményben gondozzák. [18] Az új gyermekgondozási díjra vonatkozó kizáró szabályok között kezdettől fogva, vagyis 2000. január 1-jétől szerepelt, hogy nem jár gyermekgondozási díj, ha az  igénylő bármilyen jogviszony keretében munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött keresőtevékenységet személyesen folytat, vagy egyéb – a  szociális törvényben részletesen felsorolt – rendszeres pénzellátásban részesül, vagy előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti. Az Ebtv.-nek a gyedet bevezető Törvény 3. §-ával kiegészített 42/C. §-a c) pontja szerint „nem jár a  gyermekgondozási díj, ha a  jogosult egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [1993.  évi III. törvény 4. § (1) bekezdés i) pont];”. Azt, hogy mi minősül rendszeres pénzellátásnak, az Ebtv. utaló szabálya szerint másik törvény határozta meg. [19] A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993.  évi III.  törvény (a  továbbiakban: Szoctv.) 4.  § (1)  bekezdése i)  pontja a  gyed bevezetésekor úgy rendelkezett, hogy „rendszeres pénzellátás: a  táppénz, a  terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, az öregségi nyugdíj, a  rokkantsági nyugdíj, az öregségi járadék, a  munkaképtelenségi járadék, az  özvegyi járadék, a  növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, az özvegyi nyugdíj – kivéve az ideiglenes özvegyi nyugdíjat, továbbá a házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodó személy özvegyi nyugdíját –, a  baleseti táppénz, a  baleseti rokkantsági nyugdíj, a  hozzátartozói baleseti nyugellátás, az  Flt. alapján folyósított pénzbeli ellátás, az átmeneti járadék, a rendszeres szociális járadék, a bányászok egészségkárosodási járadéka, a rokkantsági járadék, a  hadigondozottak és nemzeti gondozottak pénzbeli ellátásai, a  gyermekgondozási segély, a  gyermeknevelési támogatás, az  időskorúak járadéka, a  munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a  rendszeres szociális segély, az ápolási díj, a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék”. [20] Jóllehet az  egyes élethelyzetekre szóló, az  idézett értelmező rendelkezésben konkrétan nevesített, az  Ebtv. és a  Szoctv. alkalmazásában rendszeres pénzellátásnak minősülő ellátások az  elnevezésükben és részben működésükben az  idők során változtak (pl. 2012. január 1-jétől átalakult a  rokkantsági ellátások rendszere, és bevezették egyebek között a  rehabilitációs ellátást), a  „rendszeres pénzellátás” mellett (bármilyen konkrét, más törvényekben intézményesített ellátást is kellett ez  alatt érteni) a  gyermekgondozási díjat kizáró szabály – 2000. január 1-jétől 2015. január 1-jéig – hatályban maradt. [21] [Az Ebtv. 42/C. §-a c) pontjának kifejezetten a Szoctv. értelmező rendelkezésére utaló része 2013. december 31-ig hatályban volt. 2014. január 1-jétől a  Szoctv.-re utaló szövegrész a  törvény e  szabályában (2014. december 31-ig) nem szerepelt (így további, értelmezésre tartozó kérdéssé vált ebben az  időszakban a  rendszeres pénzellátás meghatározása), ugyanakkor az Ebtv. változatlanul kimondta, hogy nem jár a gyermekgondozási díj, ha a  jogosult egyéb rendszeres pénzellátásban – ide nem értve a táppénzt, a baleseti táppénzt, a terhességi-gyermekágyi segélyt, a  gyermekgondozási díjat, a  gyermekgondozási támogatást, az  álláskeresési járadékot és segélyt, a  vállalkozói és a munkanélküli járadékot, valamint az álláskeresést ösztönző juttatást – részesül.] [22] Miként arra az  indítvány is utal, 2015. január 1-jétől az  Ebtv. 42/C.  § (1)  bekezdés b)  pontja ismét módosult, ennek értelmében nem jár a  gyermekgondozási díj, ha a  jogosult a  szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993.  évi III.  törvény 4.  § (1)  bekezdés i)  pontjában meghatározott egyéb rendszeres pénzellátásban részesül, ide nem értve, ha a  jogosult rendszeres pénzellátásban részesül és a  csecsemőgondozási díjra vagy a gyermekgondozási díjra való jogosultság kezdő napján pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. Vagyis az Ebtv.-nek a jelenleg hatályos szabályai, bár ismét visszautalnak a Szoctv.-re, már kifejezetten nem zárják ki a gyermekgondozási díjra való jogosultságot, ha azt járulékfizetési kötelezettség kíséri. [23] 4. A  konkrét ügyben az  indítvány értelmében a  gyermekgondozási díjra való jogosultságot kizáró feltétel a  gyermekgondozási díj újbóli bevezetése óta szerepelt az  Ebtv.-ben. Vagyis nem arról van szó, hogy a  járulék fejében járó vagy a  kilátásba helyezett szolgáltatást megvonták volna, vagy jogalapját változtatták volna meg kedvezőtlenül. Az  Alkotmánybíróság már megállapította, hogy az  alkotmányos tulajdonvédelem a  meglévő tulajdonra vonatkozik, a tulajdonhoz való jog nem biztosít jogot a tulajdonszerzésre {3021/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [13]}. [24] 5. Ugyanakkor az  Alkotmánybíróság gyakorlata a  tulajdonhoz való jog védelmi körébe vonja azokat a  kötelező biztosítási alapú ellátásokat, amelyekkel szemben a jogosultnak saját anyagi szolgáltatása áll. [25] A 20/2014. (VII. 3.) AB határozat Indokolásának [189] pontja úgy értelmezte a  tulajdonhoz való jogot, hogy a tulajdon alkotmányjogi fogalma nem azonos a tulajdon polgári jogi definíciójával, annál tágabb, és az alkotmány a  tulajdonjogot mint az  egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közben ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa. Amikor tehát az egyéni autonómia védelméről van szó, az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori ilyen szerepét átvevő vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú jogosítványokra is (például társadalombiztosítási igényekre). [26] A kötelező biztosítás mind az egyén cselekvési autonómiáját, mind ennek hagyományos anyagi alapját, tulajdonhoz való jogát korlátozza. Ez  az  Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében nem jelenti a  tulajdonhoz való jog alkotmányellenes korlátozását, kivéve, ha az értékgarancia elve csorbul. [27] Ilyen esetben a járulékfizetési kötelezettséget biztosítottá válás nélkül előíró törvényi rendelkezés alkotmányellenes [45/1995. (VI. 30.) AB határozat]; a  határozat értelmében a  törvény úgy írt elő társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget (szerzői díj, valamint az  előadóművészi tevékenységet folytatók díjazása és a  szellemi alkotáshoz fűződő díj kifizetése után), hogy ehhez a  járulékfizetési kötelezettséghez nem kapcsolódott semmiféle társadalombiztosítási ellátás. Az  Alkotmánybíróság kimondta, hogy ebben a  körben ez  a  „társadalombiztosítási járulék” címén előírt kötelezettség tehát a társadalombiztosításon kívül esik, ahhoz nem kapcsolódik a munkáltató (foglalkoztató) érdekeltsége és nem alapoz meg semmiféle társadalombiztosítási ellátást sem. A  fizetési kötelezettség nem a  biztosítottsághoz és ezen keresztül az  ellátottság elvi lehetőségéhez, hanem valamely szerződés- és szolgáltatás típushoz köt törvényben elrendelt, a fizetésre kötelezett vagyoni jogait terhelő egyoldalú, bár a  társadalombiztosítás javára szóló, de érdekeltség, ellenszolgáltatás és értékgarancia érvényesülése nélküli fizetési kötelezettséget. Az  ilyen fizetési kötelezettség a tulajdonhoz való jogot aránytalanul és anélkül korlátozza, hogy az  más alapvető jog vagy kötelesség érvényesülése érdekében történnék [45/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 210.]. [28] Az Alkotmánybíróság régebbi gyakorlata szerint azonban az  nem minősült alkotmányellenesnek, ha a  törvény járulékfizetésre kötelezi azt a személyt is, aki társadalombiztosítási szolgáltatás igénybe vételére már jogot szerzett más – társadalombiztosítási jogviszonyt keletkeztető – jogviszonya alapján is. Ilyen esetben a  járulékfizetési kötelezettség előírása, feltéve, hogy a  kötelezett személyek e  tevékenységgel összefüggő többletellátásra válnak jogosulttá (915/B/1994. AB határozat, ABH 1995, 728.), nem minősült alkotmányellenesnek. A  jelen esetben nem állapítható meg, hogy a  rehabilitációs ellátásban részesülő személy, aki egyéni vállalkozóként is járulék fizetésére kötelezett, semmilyen más társadalombiztosítási ellátásban nem részesülhet, vagyis a  járulékfizetési kötelezettség előírása nem ellentételezés nélküli. [29] 6. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az  Alaptörvény minden szabályát, így az  indítványban formálisan nevesített XIII.  cikkét is, a  többire tekintettel kell értelmeznie. Az  Alkotmánybíróság a  33/2012. (VII. 17.) AB határozatban rámutatott, hogy az  „értelmezésnél az  alkotmány-értelmezésre általában irányadó szabályokat kell követni, vagyis egyetlen szabálynak sem lehet olyan tartalmat tulajdonítani, amellyel egy másik kiüresedhetne. Az  Alaptörvény zárt, ellentmondásmentes rendszer. […] Az  Alaptörvény szabályait is csak egymásra tekintettel lehet és kell értelmezni” {Indokolás [94]}. Az  indítványból egyértelműen kitűnik, hogy annak az  a  célja, hogy a  konkrét ügyben is az  időközben megváltozott, kedvezőbb – az  indítvány szóhasználata szerint a „méltánytalan hátrányt” kiküszöbölő – előírást, az állampolgár anyasága esetére szóló ellátásra vonatkozó új szabályt lehessen alkalmazni a korábbi időponttól. Az  indítvány tartalmazza a bíróságnak azt a meggyőződését is, hogy a  módosításnak „a jogalkotói szándék szerint az  volt a  célja, hogy a  rehabilitációs ellátás, rokkantsági ellátás mellett biztosítási jogviszonyban álló kismamák, akik pénzbeli egészségügyi járulék fizetésére kötelezettek, gyermekgondozási díjra is jogosultságot szerezzenek”. Az  indítvány szerint „az alkalmazandó 2014. december  31. napjáig hatályos Ebtv. 42/C.  § c)  pontjának rendelkezése a  felperes számára méltánytalan hátrányt jelent és a felperes hátrányos helyzetbe kerül.” [30] Az Alkotmánybíróság a  jelen ügyben az  eset körülményei alapján úgy találta, hogy a  vizsgált szabállyal kapcsolatban az indítványozó alapjogát az Alaptörvény XIII. cikke és a XIX. cikk (1) bekezdése együttesen biztosítja. Az  indítványra okot adó ügyben az  anyaság esetére törvényben meghatározott támogatásra jogosultság korábbi feltétele a  kérdéses, alkotmányjogi szempontból. Az  Alaptörvény XIII.  cikkét a  XIX.  cikkel összhangban kell értelmezni, ennek (1)  bekezdése értelmében az  állampolgár anyasága esetére törvényben meghatározott támogatásra jogosult. Ezt az értelmezést erősíti, hogy az Ebtv. 2015. január 1-jétől hatályos szabályai nemcsak azt jelentik, hogy azok már kifejezetten nem zárják ki a gyermekgondozási díjra való jogosultságot, ha azt járulékfizetési kötelezettség kíséri, hanem azt is, hogy a gyed biztosítás alapú ellátás jellege erősödött. [31] Az Alkotmánybíróság korábban már megállapította, hogy az  Alaptörvény XIX.  cikke törvényi jogosultságoknak (meghatározott élethelyzetekhez kötve) alaptörvényi hátteret ad {28/2015. (IX. 24.) AB határozat, Indokolás [34]}. A  XIX.  cikk (1)  bekezdésének második mondata rögzíti, hogy minden magyar állampolgár – a  tételesen felsorolt élethelyzetek esetén – törvényben maghatározott támogatásra jogosult. A  (2)  bekezdés elválaszthatja a  tételesen felsorolt élethelyzetek szerinti és a  nem ilyen, hanem a  más rászorulók szociális biztonságának a  megvalósítását. Az élethelyzetek felsorolásának alkotmányjogi jelentőségét mutatja, hogy Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása a  21.  cikk (1)  bekezdés h)  pontjával a  XIX.  cikk (1)  bekezdésében a „rokkantság” szövegrész helyébe a „rokkantság, fogyatékosság” szöveget léptette. [32] Mindez nem jelenti azt, hogy a törvényhozó több ellátás párhuzamosan történő folyósítását ne szabályozhatná, akár úgy is, hogy egyidejűleg csak egyféle, az érintett személy megélhetésére szolgáló pénzellátás folyósítható. A  jelen esetben és az  indítványra okot adó ügyben azonban nem rászorultság alapú ellátásról van szó a  gyedet illetően, hanem biztosítási alapúról, amelyhez az, az ellátás folyósítására okot adó további körülmény tapad, hogy ellátásra szoruló újabb személy, gyermek születéséhez kötődik, a XIX. cikk (1) bekezdésében nevesített „anyaság esetére” szól. [33] Az Ebtv. 42/A.  § (1)  bekezdés a)  pontja értelmében gyermekgondozási díjra jogosult a  biztosított szülő, ha a  gyermekgondozási díj igénylését – a  gyermeket szülő anya esetén a  szülést – megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt, és a gyermeket saját háztartásában neveli. A gyermekgondozási díj ebben az esetben biztosítási alapú ellátás, az állampolgár anyasága esetére. [34] A jelen esetben az  indítványra okot adó ügyben szereplő szülő mint egyéni vállalkozó, vagyis mint biztosított volt köteles járulékfizetésre, függetlenül a  rehabilitációs ellátásra való jogosultságától. A  konkrét ügy felperese rehabilitációs ellátásban részesül, amely általában az állampolgár betegsége, rokkantsága esetére szól; ennek célja a  megváltozott munkaképességű, de foglalkoztatásra, rehabilitációra javasolt személy jövedelempótló ellátása. Az  ellátás melletti munkavégzést és a  jövedelmet a  törvény nem tiltja, de korlátozza, és felső jövedelemhatárhoz köti. [Azon személyek, akik a  rokkantsági nyugdíjrendszer átalakításáról szóló jogszabály-változás következtében a  komplex felülvizsgálat időpontjáig – ideiglenes jelleggel – rehabilitációs ellátásban részesülnek, a  rájuk (a rokkantsági nyugdíjra és a rendszeres szociális járadékra) korábban vonatkozó rendelkezések szerint végezhetnek kereső tevékenységet.] A  rehabilitációs ellátás a  jogosult személyes körülményein alapul, megváltozott munkaképességének, egészségkárosodásának az  idejére szolgál, az  egyén kieső jövedelmének bizonyos mértékű pótlását célozza. [A rehabilitációs hatóság megállapíthatja, hogy a  megváltozott munkaképességű személy rehabilitálható, ezen belül foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható és akinek az  egészségi állapota 51–60% között van (B1 kategória), tartós foglalkozási rehabilitációt igényel és akinek az egészségi állapota 31–50% között van (C1 kategória). A hatóság megállapíthatja azt is, hogy a személy rehabilitációja nem javasolt (B2 és C2, D, E kategória).] [35] Minthogy a  rehabilitációs ellátás melletti munkavégzést és a  jövedelem szerzését a  törvény nem tiltja, előfordulhat, hogy az  érintett személynek az  ellátás mellett biztosítási jogviszonyt eredményező foglalkoztatása (önfoglalkoztatása) van. [36] A gyednek a  célja az  is, hogy a  törvényhozó előmozdítsa a  foglalkoztatási jogviszonyban állók anyává válását és az anyák hosszabb ideig való otthonmaradását gyermekükkel. [37] Az Ebtv. vizsgálni kért szabálya nem a  gyermekgondozási díj jogosultsági feltételét, hanem kizáró szabályt fogalmazott meg, tekintet nélkül arra, hogy az  érintett személy biztosítási jogviszonya alapján pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett-e – más megfogalmazásban: van-e (lehet-e) kieső, a  gyeddel pótlandó keresete a rehabilitációs ellátáson kívül eső, új körülménnyel, a gyermekvállalással kapcsolatban. Az Ebtv. 42/C.  § c)  pontjának 2014. december 31. napjáig hatályban volt, a  pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyt a  gyermekgondozási díjra jogosultak közül kizáró rendelkezése ezekre a  körülményekre és szempontokra, a  gyed jövedelempótló céljára, családtámogató funkciójára, a  gyermekvállalást ösztönző szerepére, a járulékfizetés jogszerzést eredményező funkciójára nem volt tekintettel, ezért alaptörvény-ellenes volt az Alaptörvény XIX. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezve a XIII. cikk (1) bekezdésének sérelme miatt. [38] 7. Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, ha az  indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az  Alaptörvény valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor a  további alkotmányi rendelkezés esetleges sérelmét – a  már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben  – érdemben nem vizsgálja. Ugyanez vonatkozik az alaptörvény-ellenes jogszabály további vizsgálatára a nemzetközi szerződésbe ütközését illetően, továbbá arra az  esetre is, ha az  Alkotmánybíróság a  jogszabályt csak azért nem semmisítette meg, mert az  időközben hatályát vesztette. Az  Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel nem vizsgálta, hogy az Ebtv. 42/C. § c) pontjának 2014. december 31. napjáig hatályban volt rendelkezése nemzetközi szerződésbe ütközik-e. [39] 8. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 44. § (1) bekezdés második mondata alapján elrendelte e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét. Budapest, 2016. február 23. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke