53/2014. (XII. 13.) NFM rendelete az egyes folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kéntartalmáról.

53/2014. (XII. 13.) NFM rendelete az egyes folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kéntartalmáról. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 12.  § (3)  bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a  Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 109.  § 7.  pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. Általános rendelkezések 1. § (1) A rendelet előírásait a kőolaj-feldolgozó iparban felhasználandó folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kivételével a) a folyékony tüzelő- és fűtőanyagokra és b) a tengeri hajózásban használatos üzemanyagokra kell alkalmazni. (2) A rendelet hatálya a) a mintavételező szervezetre és b) a forgalmazóra terjed ki. 2. § E rendelet alkalmazásában: 1. forgalmazó: tüzelő- és fűtőolajat, valamint a  tengeri hajózásban használatos üzemanyagot értékesítő gazdálkodó szervezet, 2. forgalomba hozatal: tüzelő- és fűtőolajnak, valamint a  tengeri hajózásban a  hajón üzemanyagként történő felhasználásra szánt üzemanyagnak az  Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok (a  továbbiakban: EGT-állam) által harmadik személyek részére történő szállítása vagy rendelkezésre bocsátása fizetés ellenében vagy térítésmentesen, ide nem értve a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag exportra történő értékesítését vagy ilyen célú rendelkezésre bocsátását a tartályhajók rakterében, 3. fűtőolaj: kőolaj-eredetű folyékony fűtőanyag – kivéve a  tengeri hajózásban használatos üzemanyagokat –, amelynek a 2031/2001/EK bizottsági rendelettel módosított 2658/87/EGK tanácsi rendelet 2015. január 1-jén hatályos 1. mellékletében meghatározott Kombinált Nomenklatúrával megegyező tartalmú vámtarifaszáma (a  továbbiakban: vámtarifaszám) 2710 19 51-2710 19 68, 2710 20 31, 2710 20 35, 2710 20 39, vagy olyan kőolaj-eredetű folyékony fűtőanyag, amelynek az  MSZ EN ISO 3405 szerinti – vagy azzal egyenértékű más megoldással történő – vizsgálata során kevesebb, mint 65% (V/V)-a desztillál át 250°C hőmérsékleten, 4. hadihajó: valamely állam fegyveres erőihez tartozó hajó, amely az  adott állam hadihajóinak külső megkülönböztető jelzését viseli, az  adott állam kormánya által megfelelő megbízással ellátott parancsnok irányítása alatt áll, és neve szerepel a  megfelelő szolgálati jegyzéken vagy azzal egyenértékű nyilvántartásban, továbbá függelmileg a reguláris fegyveres erők irányítása alá tartozik, 5. hajózási hatóság: a Nemzeti Közlekedési Hatóságról szóló kormányrendeletben meghatározott hatóság, 6. kibocsátás-csökkentési módszer: bármely olyan, a  hajóba szerelt alkatrész, anyag, eszköz vagy berendezés, vagy egyéb eljárás, alternatív tüzelő- vagy üzemanyag vagy megfelelési módszer, amelyet az  alacsony kéntartalmú, az  ezen jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok helyett használnak, és amely ellenőrizhető, számszerűsíthető és kikényszeríthető, 7. kikötőben tartózkodó hajó: az  EGT-állam kikötőjében tartózkodó hajó, amelyet a  berakodás, kirakodás, valamint az  utasok ki- és beszállása idejére biztonságosan kikötnek, beleértve azt az  időt is, amelyet nem a rakományhoz kapcsolódó műveletekkel töltenek, 8. MARPOL: a 2001. évi X. törvénnyel kihirdetett, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi jegyzőkönyv, 9. a  MARPOL VI.  melléklete: az  1997. évi jegyzőkönyv által a  MARPOL-hoz csatolt, Rendelkezések a  hajókról történő levegőszennyezés megelőzése érdekében című melléklet, 10. mintavételező szervezet: az  energiapolitikáért felelős miniszter (a  továbbiakban: miniszter) által a  műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről szóló jogszabály szerint mintavételezéssel, elemzéssel és adatszolgáltatással megbízott szervezet, 11. rendszeres szolgáltatás: személyhajóval végzett szolgáltatás, mely során a személyhajó két vagy több kikötő között rendszeres forgalmat bonyolít le, vagy utakat tesz meg adott kikötőből kiindulva és ugyanoda visszatérve, közbenső kikötés nélkül a) közzétett menetrend szerint, vagy b) olyan rendszeres vagy gyakori átkeléssel, hogy az  közzétett menetrend szerinti közlekedésnek tekinthető, 12. az  SOx kibocsátás-szabályozási területei: az  ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete (a  továbbiakban: IMO) által a MARPOL VI. mellékletében ilyennek minősített tengerszakaszok, 13. személyhajó: a tizenkettőnél több utast szállító hajó, ahol utasnak minősül minden személy, kivéve: a) a  hajó parancsnokát, a  személyzet tagjait, illetve olyan személyeket, akiket a  hajó gazdasági tevékenységének megfelelően valamilyen minőségben a  hajó fedélzetén foglalkoztatnak vagy alkalmaznak, valamint b) az egyévesnél fiatalabb korú csecsemőt, 14. tengeri hajózásban használatos tüzelőanyag: bármely ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amelynek rendeltetése a  hajón történő felhasználás, vagy amelyet a  hajón használnak fel, beleértve az  ISO 8217 meghatározás szerinti tüzelőanyagot is, amely magában foglal minden olyan ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyagot, amelyet a  nem közúti mozgó gépekbe építendő belsőégésű motorok gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásának korlátozásáról szóló miniszteri rendeletben említett motorokban, valamint a  kedvtelési célú vízi járművek tervezéséről, építéséről és megfelelőségének tanúsításáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott belvízi hajókon vagy kedvtelési célú vízi járműveken használnak fel, amikor ezek a vízi járművek a tengeren tartózkodnak, 15. tengeri hajózásban használatos dízelolaj: bármely olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag, amely az ISO 8217 I. sz. táblázatában a DMB fokozatra meghatározott tartományba esik, a kéntartalomra való hivatkozás kivételével, 16. tengeri hajózásban használatos gázolaj: bármely olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag, amely az  ISO 8217 I. sz. táblázatában a  DMX, DMA és DMZ fokozatra meghatározott tartományba esik, a kéntartalomra való hivatkozás kivételével, 17. tüzelőolaj: kőolaj eredetű folyékony tüzelőanyag – kivéve a  tengeri hajózásban használatos üzemanyagokat –, amelynek a  vámtarifaszáma 2710 19 25, 2710 19 29, 2710 19 47, 2710 19 48, 2710 20 17 vagy 2710 20 19, vagy olyan kőolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amelyet mind az  elpárologtatós, mind a kényszerporlasztásos égető berendezésekben hő fejlesztésre használnak fel, és az MSZ EN ISO 3405 szerinti – vagy azzal egyenértékű más megoldással történő – vizsgálata során legalább 85% (V/V)-a desztillál át 350°C hőmérsékleten. 2. Minőségi követelmények 3. § (1) Tüzelőolaj kereskedelmi forgalomban akkor értékesíthető, illetve használható fel, ha kéntartalma nem haladja meg a 0,10 tömegszázalékot. (2) Fűtőolaj – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – kereskedelmi forgalomban akkor értékesíthető, illetve használható fel, ha kéntartalma nem haladja meg az 1,0 tömegszázalékot. (3) E rendelet előírásaitól eltérő kéntartalmú fűtőolaj az illetékes környezetvédelmi hatóságok által történő folyamatos ellenőrzés mellett felhasználható a) olyan égető berendezésekben, amelyekre az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló rendeletben foglalt légszennyező anyag kibocsátási határértékek teljesülnek, b) olyan egyéb égető berendezésekben – kivéve az a) pont hatálya alá eső égető berendezéseket –, amelyeknél a kén-dioxid emisszió havi átlaga 1700 mg/Nm3 alatt van a füstgáz 3% (V/V)-os oxigéntartalma mellett, száraz állapotban mérve, és c) a  kőolaj-feldolgozókban történő elégetésre, ha a  kén-dioxid emisszió havi átlaga a  feldolgozó valamennyi üzemében (a  térfogatáramok szerint súlyozottan) átlag 1700 mg/Nm3 alatt van – kivéve az  a) és b)  pont hatálya alá eső égető berendezéseket, valamint a  gázturbinákat és a  gázmotorokat – függetlenül a felhasznált folyékony fűtő- vagy tüzelőanyagtól vagy fűtő- vagy tüzelőanyag-kombinációtól. 4. § A 3,50% (m/m)-ot meghaladó kéntartalmú, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagot csak a  9.  § szerinti zárt rendszerekben működő kibocsátás-csökkentési módszereket alkalmazó hajók ellátására lehet használni. 5. § (1) Tengeri hajózásban használatos üzemanyag SOx kibocsátás-szabályozási területen fekvő, kizárólagos gazdasági övezetben és környezetszennyezés-ellenőrzési területen a) a  MARPOL VI.  melléklet 14. rendelkezés (3)  bekezdés a)  pontjában meghatározott balti-tengeri körzetben 2006. augusztus 11-től kezdődően, b) az Északi-tengeren az IMO által történő kijelölést követő 12 hónap vagy 2007. augusztus 11. közül a korábbi időpontot követően, c) a  MARPOL VI.  melléklet 14. rendelkezés (3)  bekezdés b)  pontja alapján kijelölt bármely tengerszakaszon, beleértve a kikötőket, a kijelölés hatálybalépését követő 12 hónap eltelte után, akkor hozható forgalomba, illetve használható fel hajón, ha kéntartalma legfeljebb 0,10% (m/m). (2) Az  (1)  bekezdésben foglaltak végrehajtásáért a  forgalomba hozatal tekintetében az  üzemanyag-forgalmazó, a felhasználás tekintetében a magyar lajstromban nyilvántartott tengeri hajó üzemeltetője, illetve parancsnoka felel. (3) 2020. január 1-jéig kizárólagos gazdasági övezetben, SOx kibocsátás-ellenőrzési területeken kívül eső parti tengerek területén és kibocsátás-szabályozási területen levő közösségi kikötőbe irányuló vagy onnan kiinduló, rendszeres szolgáltatást nyújtó személyhajó számára olyan tengeri hajózásban használatos üzemanyag hozható forgalomba, amelynek kéntartalma legfeljebb 1,50% (m/m). (4) A magyar lajstromban nyilvántartott tengeri hajó parancsnoka gondoskodik a hajónaplónak e rendeletben előírtak szerinti pontos vezetéséről, beleértve a tüzelőanyagcsere- és üzemanyagcsere-műveletekről szóló bejegyzéseket. (5) A MARPOL VI. mellékletének 18. rendelkezésével összhangban a mintavételező szervezet: a) a  nyilvánosság számára hozzáférhető nyilvántartást vezet a  tengeri hajózásban használatos üzemanyag Magyarországon bejegyzett forgalmazóiról, b) biztosítja, hogy valamennyi, az  a)  pontban meghatározott üzemanyag-forgalmazó társaság az  általa forgalmazott tengeri hajózásban használatos üzemanyag kéntartalmát a  tartálytérben lévő termék szállítójegyével és a  termék minőségi bizonyítványával dokumentálja, és mellékeljen az  üzemanyagot vételező hajó képviselője által aláírt, lepecsételt mintát, c) azon dokumentumok egyidejű csatolásával, amelyek alapján megállapította, hogy a  forgalmazó nem megfelelő minőségű tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyagot hozott forgalomba, kezdeményezi, hogy a területi fogyasztóvédelmi felügyelőség ca) eljárjon a  nem megfelelő minőségű tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag forgalmazójával szemben, cb) határozatban kötelezze a tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag nem megfelelő minőségéért felelős forgalmazót arra, hogy a tüzelő-, illetve üzemanyag megfelelővé finomításának költségeit viselje. (6) Hajózási üzemanyag akkor hozható forgalomba, ha kéntartalma legfeljebb 1,50% (m/m). 6. § (1) Ha a hajózási hatóság azt állapítja meg, hogy egy hajó nem felel meg az e rendelet tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokra vonatkozó előírásainak, akkor a hajózási hatóság felhívja a hajó felelős vezetőjét, hogy a) mutassa be a feljegyzéseket arról, hogy milyen intézkedéseket tett e szabványok betartása érdekében; és b) bizonyítsa, hogy útiterve szerint megkísérelte az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos megfelelő tüzelő-, illetve üzemanyag beszerzését, és hogy – amennyiben az  a  tervezett beszerzési helyen nem volt beszerezhető – intézkedéseket tett annak megállapítására, hogy hol találhatók az ezen rendeletnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag beszerezhetőségének alternatív forrásai, valamint hogy legjobb erőfeszítései ellenére sem sikerült az  ezen rendeletnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyaghoz jutnia, mert ilyen megvásárolható, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag nem állt rendelkezésre. (2) A  hajó felelős vezetője nem kényszeríthető az  előírások betartásának biztosítása érdekében a  hajó eredeti útvonalától való eltérésre vagy útjának indokolatlan késleltetésére. (3) Ha a  hajó felelős vezetője rendelkezésre bocsátja az  (1)  bekezdésben felsorolt információkat, akkor a  hajózási hatóság figyelembe vesz minden érdemleges körülményt és bemutatott bizonyítékot a megfelelő további lépések megállapítása érdekében, ideértve azt is, hogy eltekint az ellenőrző intézkedésektől. (4) A hajó felelős vezetője köteles a hajó lobogója szerinti államot és a célkikötő illetékes hatóságát értesíteni, ha nem tud az ezen rendeletnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyagot beszerezni. (5) A kikötő szerinti tagállam értesíti az Európai Bizottságot, ha egy hajó felelős vezetője bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az ezen rendeletnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő-, illetve üzemanyag nem állt rendelkezésére. 7. § (1) Tengeri hajózásban használatos üzemanyag kikötőben tartózkodó hajón akkor használható fel, ha kéntartalma legfeljebb 0,10% (m/m). (2) A kikötőben tartózkodó hajó legénysége számára elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy a kikötőbe való érkezés után, és a továbbindulás előtt elvégezzék az adott esetben szükséges tüzelőanyag- és üzemanyagcserét. A tüzelőés üzemanyagcsere időpontját a hajónaplóban rögzíteni kell. (3) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni a) ha a közzétett menetrend szerint a hajó kikötőben való tartózkodása nem haladja meg a két órát, b) olyan hajóra, amely a kikötőben való horgonyzás idejére valamennyi belső égésű motorját leállítja, és parti létesítményből származó villamos energiát használ. (4) Tengeri hajózásban használatos fűtőolaj akkor hozható forgalomba, ha kéntartalma legfeljebb 0,10% (m/m). 8. § (1) A hajózási hatóság a  (2) és (3) bekezdésnek megfelelően jóváhagyja, hogy a magyar lobogó alatt közlekedő hajó, illetve Magyarország területén lévő kikötőben, horgonyzóhelyen és víziutakon tartózkodó nem magyar lobogó alatt közlekedő hajó az EGT-államokban elfogadott kibocsátás-szabályozási módszereket használjon az 5. § és 7. § követelményeinek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok helyett. (2) Azok a hajók, amelyek az (1) bekezdésben említett kibocsátáscsökkentési módszereket alkalmazzák, folyamatosan legalább azzal azonos mértékű kén-dioxidkibocsátás-csökkentést kell elérniük, amelyet az  5.  § és 7.  § követelményeinek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok használatával el lehet érni. Az ekvivalens kibocsátási értékeket az 1. melléklettel összhangban kell meghatározni. (3) A dokkban tartózkodó hajók a kibocsátáscsökkentés alternatív megoldásaként a szárazföldi áramellátó rendszereket is használhatják. (4) Az  (1)  bekezdésben említett kibocsátáscsökkentési módszereknek meg kell felelniük a  2.  mellékletben felsorolt eszközökben meghatározott kritériumoknak. 9. § (1) A tengeri hajók felszereléseiről és ezek megfelelősége feltételeiről és tanúsításáról szóló rendelet hatálya alá tartozó kibocsátás-csökkentési módszereket az említett rendelettel összhangban kell engedélyezni. (2) A  hajó kibocsátás-csökkentési módszerét a  2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3.  cikk (2) bekezdésében foglalt eljárásnak megfelelően kell jóváhagyni, figyelembe véve a) az IMO által kidolgozott iránymutatásokat, b) a 10. § szerint végrehajtott kísérlet eredményeit, c) a  környezeti hatásokat, beleértve az  elérhető kibocsátás-csökkenést, valamint a  zárt kikötők, horgonyzóhelyek és folyótorkolatok ökoszisztémáira gyakorolt hatást és d) a monitorozás és a felülvizsgálat megvalósíthatóságát. 10. § A hajózási hatóság – más EGT-állam hatóságaival együttműködve – hagyja jóvá magyar lobogó alatt közlekedő hajón a  kibocsátás-csökkentési módszerek kísérleti alkalmazását. A  kísérleti alkalmazás során nem kötelező az  5.  §-ban és 7.  §-ban előírt követelményeknek megfelelő tengeri hajózásban használatos üzemanyagok használata, amennyiben a következő feltételek teljesülnek: a) a  hajózási hatóság legalább 6 hónappal a  kísérleti alkalmazás megkezdése előtt írásban értesíti az  Európai Bizottságot, és azon EGT-államok illetékes hatóságát, amelyek területén tengeri kikötő található, b) a kísérleti alkalmazásra vonatkozó engedély időbeli hatálya nem haladja meg a 18 hónapot, c) a  kísérleti alkalmazásban részt vevő hajó a  kibocsátott égéstermék légszennyező anyag tartalmának folyamatos ellenőrzésére nem manipulálható berendezéssel rendelkezik, és azt a  kísérlet teljes időtartama alatt működésben tartja, d) a  kísérletben részt vevő hajó legalább olyan mértékű légszennyezés-csökkenést ér el, amely megfelel az e rendeletben meghatározott kéntartalmú üzemanyag használata mellett elérhető értéknek, e) a  légszennyezés mérséklésére alkalmazott technológia használatával összefüggésben, a  kísérlet folyamán keletkező hulladékok kezelése céljából megfelelő hulladékkezelési rendszert alkalmaznak a helyszínen, f ) a  kísérlet teljes időtartamára kiterjedő hatásvizsgálatot végeznek a  tengeri környezetre, különösen a  zárt kikötők, horgonyzóhelyek és folyótorkolatok ökoszisztémáira gyakorolt hatásra vonatkozóan és g) a  kísérleti alkalmazás lezárását követő 6 hónapon belül a  kísérlet teljes eredményét az  Európai Bizottság rendelkezésére bocsátják, továbbá a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik. 3. Minősítés és tanúsítás 11. § (1) A e rendelet hatálya alá tartozó termékek vizsgálata, ellenőrzése, tanúsítása a vonatkozó szabványok, vagy azokkal egyenértékű műszaki megoldások alkalmazásával történik. Ahol e  rendelet szabvány alkalmazását írja elő, azon a szabvánnyal egyenértékű más műszaki megoldást is érteni kell. (2) A  belföldön gyártott vagy külföldről behozott, a  2.  § 3. és 17.  pontjában felsorolt termékek minősítésére és a  megfelelőségének tanúsítására a  miniszter által jogszabály alapján kijelölt szervezet (a  továbbiakban: kijelölt szervezet) díj ellenében jogosult. Megfelelőség tanúsítása nélkül a  termékeket belföldi forgalomban értékesíteni tilos. (3) A  kijelölt szervezet az  Európai Unió valamely tagállamában a  szakterületre akkreditált laboratórium vizsgálati eredménye alapján külön vizsgálat nélkül tanúsítja a termékek megfelelőségét. (4) Amennyiben a  megfelelőség tanúsítását kérő nem tudja bizonyítani, hogy a  vizsgálati eredményt a  (3)  bekezdés szerinti laboratórium állította ki vagy nem bizonyítható, hogy a  vizsgálati eredmény az  adott termékmennyiségre vonatkozik, a megfelelőség tanúsítást kérő köteles a megfelelőség tanúsítást a kijelölt szervezetnél saját költségére elvégeztetni. 4. Mintavétel és elemzés 12. § (1) A tüzelő- és fűtőolajok kéntartalmát a mintavételező szervezet mintavételezéssel és elemzéssel ellenőrzi. (2) A  mintavételező szervezet megkezdi a  mintavételezést a  kéntartalomra vonatkozó minden új előírás hatálybalépésének napján. (3) A  mintavételező szervezet a  mintavételezést az  MSZ EN 14274 szabvány figyelembevételével olyan gyakorisággal végzi, hogy a  minták reprezentálják a  vizsgált tüzelő- vagy fűtőolaj minőségét. A  minták elemzését késedelem nélkül el kell kezdeni. 13. § (1) A  tengeri hajózásban használatos üzemanyagok kéntartalmát a  mintavételező szervezet mintavételezéssel és elemzéssel ellenőrzi. (2) A  mintavételi, elemzési és ellenőrzési módszerek közül a  hajónapló és a  szállítólevél ellenőrzését kell alkalmazni. Szükség esetén az alábbi mintavételezési és elemzési módszerek alkalmazhatók: a) mintavétel a  hajón történő elégetésre szánt, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagból annak hajóhoz történő szállítása közben, az  IMO a  MARPOL VI.  mellékletében foglaltaknak való megfelelés ellenőrzésére vonatkozó, a  fűtőolajból történő mintavételre vonatkozó iránymutatásainak megfelelően, az üzemanyagból vett minta kéntartalmának elemzése céljából, vagy b) a  hajón lévő üzemanyagtartályokban tárolt tüzelő- és üzemanyagból, illetve a  hajón meglévő, tüzelő- és üzemanyag – ellenőrzés céljára elkülönített és lezárt tüzelő- és üzemanyag – mintából történő mintavétel és a kéntartalom elemzése. (3) Az  üzemanyag maximális kéntartalmára vonatkozó mintavételezést olyan módon kell végezni, hogy a  minták reprezentatívak legyenek a  vizsgált tüzelő- és üzemanyag tekintetében, valamint a  tengerszakaszokon és a kikötőkben tartózkodó vízi járművek által használt tüzelő- és üzemanyag tekintetében. 14. § (1) A  mintavételező szervezet a  kéntartalmat az  MSZ EN ISO 8754 vagy az  MSZ EN ISO 14596 szabványok – illetve azokkal egyenértékű más megoldás – alapulvételével határozza meg. (2) Annak megállapítására, hogy a  hajók fedélzetére szállított és az  ott használt, tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok megfelelnek-e a 3. § (1) bekezdésében, a 4–7. §-okban előírt kéntartalom-határértékeknek, a  MARPOL VI.  mellékletének VI. függelékében meghatározott tüzelőanyag- és üzemanyag-ellenőrzési eljárást kell alkalmazni. 15. § (1) A tárgyév folyamán a 12. és 13. §-nak megfelelően végzett mintavételezés és a 14. § szerinti elemzés eredményeire alapozottan, a  mintavételező szervezet az  e  rendelet hatálya alá tartozó termékek kéntartalmának megállapított alakulásáról a  tárgyévet követő év június 15-ig jelentést készít, amit a  miniszternek megküld. A  jelentésnek tartalmaznia kell az  egyes üzemanyag fajták szerint vételezett minták számát, az  üzemanyagfajtából a  felhasznált üzemanyag mennyiségét, a számított átlagos kéntartalmat. (2) A jelentésnek tartalmaznia kell a mintavételező szervezet által az összes hajón végzett ellenőrzések számát. (3) A jelentést a tárgyévet követő június 30. napjáig a miniszter megküldi az Európai Bizottságnak. 16. § Amennyiben a  mintavételező szervezet a  mintavételezés vagy a  vizsgálat során visszaélést, visszaélésre utaló jelet vagy az  előírt értékektől való eltérést észlel, értesíti a  területi fogyasztóvédelmi felügyelőséget. A  mérési eredményeket az MSZ EN ISO 4259 9.3 pontja szerint kell értelmezni. 5. Záró rendelkezések 17. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. (2) A 20. § 2016. január 1-jén lép hatályba. 18. § Az 5. § (1) bekezdésében meghatározott határérték 2014. december 31-ig 1,00% (m/m). 19. § (1) Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja: a) a  Tanács 1999/32/EK irányelve (1999. április 26.) az  egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről, valamint a 93/12/EGK irányelv módosításáról; b) az Európai Parlament és a Tanács 2005/33/EK irányelve (2005. július 6.) az 1999/32/EK irányelvnek a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma tekintetében történő módosításáról; c) a  benzinre, a  dízelolajra és a  gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az  üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az  1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a  93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke; d) az Európai Parlament és Tanács 2012/33/EU irányelve (2012. november 21.) az 1999/32/EK tanácsi irányelvnek a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma tekintetében történő módosításáról. (2) A 27. és 28. § a) a  benzinre, a  dízelolajra és a  gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az  üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az  1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a  93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek és b) a  benzin és a  dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. és II. mellékletének módosításáról szóló, 2014. június 10-i 2014/77/EU bizottsági irányelvnek való megfelelést szolgálja. 20. § A 3. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) E  rendelet előírásaitól eltérő kéntartalmú fűtőolaj az  illetékes környezetvédelmi hatóságok által történő folyamatos ellenőrzés mellett felhasználható: a) olyan égető berendezésekben, amelyekre az  50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló rendeletben foglalt kén-dioxid kibocsátási határértékek teljesülnek, b) olyan égető berendezésekben, amelyek nem tartoznak az a) pont hatálya alá, és amelyek havi átlagos kén-dioxidkibocsátása nem haladja meg az 1700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3% (V/V) oxigéntartalma mellett, valamint c) a kőolaj-feldolgozókban történő elégetésre, ahol a feldolgozó valamennyi üzemére vonatkoztatott, havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az  1700 mg/Nm3 értéket, a  száraz füstgázok 3% (V/V) oxigéntartalma mellett – kivéve az  a)  pont hatálya alá eső égető berendezéseket, valamint a  gázturbinákat és gázmotorokat – függetlenül a felhasznált tüzelő- vagy üzemanyagtól vagy tüzelőanyag- vagy üzemanyag-kombinációtól.” 21. § Az egyes folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló 17/2003. (IV. 4.) GKM–KvVM–PM együttes rendelet (a továbbiakban: R1.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „1. § E rendelet előírásait a fűtőolaj felhasználására kell alkalmazni.” 22. § Az R1. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „2. § E rendelet alkalmazásában: 1. fűtőolaj: kőolaj eredetű folyékony fűtőanyag – kivéve a  tengeri hajózásban használatos üzemanyagokat –, amelynek a  2031/2001/EK bizottsági rendelettel módosított 2658/87/EGK tanácsi rendelet 2015. január 1-jén hatályos 1.  mellékletében meghatározott Kombinált Nomenklatúrával megegyező tartalmú vámtarifaszáma 2710  19 51-2710 19 68, 2710 20 31, 2710 20 35, 2710 20 39, vagy olyan kőolaj eredetű folyékony fűtőanyag, amelynek az  MSZ EN ISO 3405 szerinti – vagy azzal egyenértékű más megoldással történő – vizsgálata során kevesebb, mint 65% (V/V)-a desztillál át 250°C hőmérsékleten, 2. miniszter: az energiapolitikáért felelős miniszter.” 23. § Az R1. 3. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(2) A  fűtőolaj kéntartalmára vonatkozó minőségi követelményeket az  egyes folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kéntartalmáról szóló 53/2014. (XII. 13.) NFM rendelet 3. § (2) bekezdése határozza meg. (3) A  (2) bekezdésben meghatározottól eltérő kéntartalmú fűtőolaj felhasználásának feltételeit az egyes folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kéntartalmáról szóló 53/2014. (XII. 13.) NFM rendelet 3. § (3) bekezdése határozza meg.” 24. § Az R1. 10. §-a a következő d) ponttal egészül ki: (Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja) „d) az  Európai Parlament és Tanács 2012/33/EU irányelve (2012. november 21.) az  1999/32/EK tanácsi irányelvnek a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma tekintetében történő módosításáról.” 25. § Az R1. 2. melléklete helyébe a 3. melléklet lép. 26. § Hatályát veszti az R1. 1. 3. § (1) bekezdése, 2. 3/A–3/C. §, 3. 8–8/E. §-a, 4. 1. melléklete. 27. § A motorhajtóanyagok minőségi követelményeiről szóló 30/2011. (VI. 28.) NFM rendelet (a továbbiakban: R2.) 15. § (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki: (Ez a rendelet) „g) a  benzin és a  dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. és II. mellékletének módosításáról szóló, 2014. június 10-i 2014/77/EU bizottsági irányelvnek” (való megfelelést szolgálja.) 28. § Az R2. a) 2.  § (1)  bekezdés 7.  pontjában a  „[vámtarifaszám: 2710 19 43 (biodízel-tartalom nélkül), illetve 2710 20 11 (biodízel-tartalommal)], beleértve a nem közúti mozgó gépekben és belvízi hajókban, valamint a  mezőgazdasági és erdészeti traktorokban és a  kedvtelési célú vízi járművekben történő felhasználásra szánt gázolajat is;” szövegrész helyébe a „[a 2031/2001/EK bizottsági rendelettel módosított 2658/87/EGK tanácsi rendelet 2002. január 1-jén hatályos 1.  mellékletében meghatározott Kombinált Nomenklatúrával megegyező tartalmú vámtarifaszám (a  továbbiakban: vámtarifaszám): 2710 19 41], beleértve a  nem közúti mozgó gépekben és belvízi hajókban, valamint a  mezőgazdasági és erdészeti traktorokban és a  kedvtelési célú vízi járművekben történő felhasználásra szánt gázolajat is (vámtarifaszám: 2710 19 41, 2710 19 45);”, b) 1. mellékletében a „Gőznyomás, nyári időszakban” szövegrész helyébe a „Gőznyomás, május 1. és szeptember 30. közötti nyári időszakban”, c) 1.  mellékletében az „- Egyéb oxigenátok [az MSZ EN 228:2008 szabvány szerinti értéknél nem magasabb végforráspontú egyéb monoalkoholok és éterek]” szövegrész helyébe az „- Egyéb oxigenátok [az MSZ EN 228:2012 szabvány szerinti értéknél nem magasabb végső forráspontú egyéb monoalkoholok és éterek]” szöveg lép. Dr. Seszták Miklós s. k., nemzeti fejlesztési miniszter