10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelete az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennye

10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelete az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről. A környezet védelmének általános szabályairól szóló — többször módosított — 1995. évi LIII. törvény 89. §-a (3) bekezdésében, valamint a 110. §-a (8) bekezdésének d), j) és m) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján — az érdekelt miniszterekkel egyetértésben — a következőket rendelem el: A rendelet hatálya 1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed valamennyi helyhez kötött 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés a) építésére, létesítésére (a továbbiakban együtt: létesítés), b) működésére, üzemeltetésére, c) légszennyező anyag kibocsátására, d) létesítőjére, üzemeltetőjére. (2) E rendelet hatálya nem terjed ki a) a hulladékégető és hulladék együttégető művekre; b) az égéstermékeket a gyártási folyamatokban közvet lenül felhasználó berendezésekre; c) az égéstermékeket tárgyak, illetőleg anyagok közvet len hevítésére, szárítására vagy bármely más kezelésére hasznosító berendezésekre (például újrahevítő kemencékre, hőkezelő kemencékre); d) az utóégető berendezésekre, különösen a tüzelés füstgázainak tisztítására tervezett bármely műszaki berendezésre, amelyet nem különálló tüzelőberendezésként működtetnek; e) a katalitikus hőbontás (krakkolás) katalizátorait regeneráló berendezésekre; f) a kénhidrogént kénné átalakító berendezésekre; g) a vegyipari reaktorokra; h) a kokszoló kemencékre; i) a Cowper-féle léghevítőkre; j) a közúti járművek, hajók vagy repülőgépek hajtására szolgáló bármely műszaki berendezésre; k) a tengeri olajfúrótornyokon alkalmazott gázturbi nákra; l) a dízel-, benzin- vagy gázüzemű helyhez kötött moto rokkal működtetett berendezésekre; m) a tüzeléstechnikai eljárások továbbfejlesztése céljá ból kutatásra, fejlesztésre, tesztelésre (ellenőrzésre) hasz nált kísérleti, próbaüzemi berendezésekre, azok üzemeltetésére. Értelmező rendelkezések 2. § (1) E rendelet alkalmazásában a) tüzelőberendezés: az a berendezés (kazán, gáztur bina), amelyben tüzelőanyagot égetnek el a keletkező hő hasznosítása céljából; b) kazán: olyan tüzelőberendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek el víz felmelegítése vagy gőzzé alakítása céljából azért, hogy azok ilyen módon megnövelt energiatartalmát fűtésre, vagy más célra, általában gőzturbinában mechanikai munkává történő átalakításra használják; c) gázturbina: olyan forgó gép, amelyben a tüzelőanyag elégetése során keletkező gázok energiatartalmát alakítják mechanikai energiává, és amelynek fő elemei: a kompresszor, az égőkamra, amelyben a tüzelőanyag elég, és a turbina, amelyben az energiaátalakítás végbemegy; d) tüzelőanyag: olyan szilárd halmazállapotú (szén, széntermék, valamint egyéb, tüzelőanyagnak minősített, szabványos szilárd anyag, biomassza), folyékony halmazállapotú (fűtőolaj, tüzelőolaj, valamint egyéb, tüzelőanyagnak minősített, szabványos folyékony anyag), vagy gáz halmazállapotú (éghető gáz, földgáz, szénlepárlással vagy elgázosítással előállított gáz, valamint egyéb, tüzelőanyagnak minősített, szabványos gáznemű anyag: kamragáz, kohógáz) anyag, amelyet tüzelőberendezésben égetnek el, kivéve a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 1. számú mellékletében felsorolt hulladékkategóriák szerinti anyagokat, a hulladékok jegyzékéről szóló jogszabály1 mellékletében felsorolt hulladékokat, valamint a hulladékok égetéséről szóló jogszabály2 szerinti hulladékgázt; e) biomassza: minden, az energiatartalmának hasznosítása céljából tüzelőanyagként felhasználható, nem szenynyezett, illetve vegyi anyaggal nem kezelt, részben vagy teljes egészében mezőgazdasági vagy erdészeti eredetű növényi anyag, továbbá az alább felsorolt, tüzelőanyagként felhasznált hulladék: ea) mezőgazdasági és erdészeti eredetű növényi hulladék, eb) az élelmiszer-feldolgozó iparból származó növényi hulladék, ha a termelt hőt hasznosítják, ec) cellulózgyártásból és cellulózból készült papír gyártásából származó rostos növényi hulladék, ha annak együttégetése a termelés helyszínén történik és a termelt hőt hasznosítják, 1 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékéről. 2 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről. ed) parafa hulladék, ee) fahulladék, kivéve azt a gyártási, építési és különö sen a bontási fahulladékot, amely halogéntartalmú szerves vegyületeket vagy nehézfémeket tartalmaz vagy tartalmazhat annak következtében, hogy a fát korábban tartósítószerrel kezelték vagy bevonattal látták el; f) vegyes tüzelésű berendezés: olyan tüzelőberendezés, amely egyidejűleg vagy felváltva két- vagy többfajta, illetőleg különböző halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemeltethető; g) új tüzelőberendezés: az a tüzelőberendezés, amelyre létesítési engedélyt a kérelmező e rendelet hatálybalépését követően kap, valamint a levegővédelmi szempontból felújított (átalakított) berendezés; h) levegővédelmi szempontból felújított (átalakított) berendezés: az a berendezés, amelynek az élettartama a rajta elvégzett, levegővédelmi célú átalakítások következtében legalább 10 évvel meghosszabbodik. Nem minősül felújított berendezésnek az a berendezés, amelyen a fentiek szerinti felújítást 1998. július 11-e előtt hajtották végre, illetőleg az e rendelet hatálybalépését követően felújított berendezés esetében a felújítás nem befolyásolta a tüzelőberendezés névleges bemenő hőteljesítményének legalább 50%-át; i) névleges bemenő hőteljesítmény: az adott tüzelőberendezés hatósági határozatban (engedélyben) rögzített névleges teljesítményén történő üzemeltetéshez szükséges, a tüzelőberendezésbe egységnyi idő alatt bevitt tüzelőanyag hőtartalma megawattban (MW) kifejezve; j) füstgáz: a tüzelőberendezésből kéményen vagy füstcsatornán át elvezetett gáz állapotú anyag, amely szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú légszennyező anyagokat tartalmaz. A száraz füstgáz térfogatáramát normál állapotban, azaz 273 K hőmérsékleten és 101,3 kPa nyomáson, a vízgőztartalomra vonatkozó korrekció elvégzése után Nm3/h mértékegységben kell megadni (normál állapotú, száraz füstgáz); k) kéntelenítési arány: a tüzelőberendezésben vagy annak kiegészítő berendezésében (pl. füstgáz-kéntelenítőben) adott időtartam alatt leválasztott kén tömegének ugyanazon időtartam alatt a tüzelőberendezésbe bejuttatott és felhasznált tüzelőanyagban lévő összes kén tömegéhez viszonyított aránya, százalékban kifejezve. (2) A névleges bemenő hőteljesítmény meghatározása szempontjából egy tüzelőberendezésnek minősül az a két vagy több berendezés, amelynek füstgázait egy kéményen vagy füstcsatornán vezetik ki, vagy a környezetvédelmi hatóság engedélyében foglaltak szerint, műszaki és gazdasági tényezőket figyelembe véve, egy kéményen vagy füstcsatornán lehetne kivezetni. (3) Ú j tüzelőberendezés létesítésekor a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából az 1998. július 11-e előtt már üzemelő berendezéseket figyelmen kívül kell hagyni. Az engedélyezési eljárás során érvényesítendő szempontok 3. § (1) Az új tüzelőberendezésekre vonatkozó, a környezetvédelmi hatósághoz a környezetvédelmi engedély, illetőleg az egységes környezethasználati engedély tárgyában benyújtott engedély iránti kérelemnek — a külön jogszabályban 3 foglaltakon túlmenően — tartalmaznia kell a létesítendő tüzelőberendezéssel kapcsolatban a kombinált (kapcsolt) hő- és villamosenergia-termelés műszaki és gazdasági megvalósíthatóságának vizsgálatát. (2) Amennyiben az (1) bekezdésben foglalt vizsgálat alapján a létesítendő tüzelőberendezéssel kapcsolatos kombinált (kapcsolt) hő- és villamosenergia-termelés megvalósítása műszaki és gazdasági szempontok szerint lehetséges, a környezetvédelmi hatóság a környezetvédelmi engedélyt, illetőleg az egységes környezethasználati engedélyt ennek figyelembevételével adja ki. (3) A névleges bemenő hőteljesítményt az e rendelet hatálybalépését követően engedélyezett berendezések esetében a környezetvédelmi engedélyben, illetve az egységes környezethasználati engedélyben, az e rendelet hatálybalépését megelőzően engedélyezett berendezések esetében a megszerzett egységes környezethasználati engedélyben kell feltüntetni. (4) A tüzelőberendezések — az 1. § (2) bekezdés m) pontja alá tartozó kísérleti, és próbaüzemi berendezések kivételével — kísérleti üzemeltetését a környezetvédelmi hatóság engedélyében előírt levegővédelmi követelmények betartásával kell végezni. A környezetvédelmi hatóság engedélyében előírt technológiai kibocsátási határértékeknél magasabb értékeket állapíthat meg. Technológiai kibocsátási határértékek 4. § (1) A rendelet hatálya alá tartozó tüzelőberendezésekre vonatkozó technológiai kibocsátási határértékeket e rendelet 1—4. számú melléklete tartalmazza. (2) A légszennyező anyagok mért tömegkoncentrációinak a vonatkoztatási oxigéntartalomra történő átszámítási módszerét — a (3) bekezdésben meghatározott tüzelési mód kivételével — e rendelet 5. számú melléklete tartalmazza. (3) Gázturbinából és gáz póttüzeléses hőhasznosító kazánból álló tüzelőberendezés esetében a technológiai kibocsátási határérték és a vonatkoztatási oxigéntartalom megállapításának szabályait e rendelet 6. számú melléklete tartalmazza. 3 193/2001. (X. 19.) Korm. rendelet az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól. 20/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálatról. (4) Vegyes tüzelésű berendezésnél, — kivéve a (5) bekezdésben foglalt esetet — amelyhez eltérő kibocsátási határértékek tartoznak, a technológiai kibocsátási határértéket a felhasznált tüzelőanyagokkal bevitt hőmennyiség arányában kell megállapítani. Ezen kibocsátási határérték meghatározási módját, valamint többféle — eltérő vonatkoztatási oxigéntartalmú — tüzelőanyag egyidejű alkalmazása esetében a vonatkoztatási oxigéntartalomra történő átszámítás szabályait e rendelet 7. számú melléklete tartalmazza. (5) A csak folyékony vagy folyékony és gáz halmazállapotú tüzelőanyagokat felhasználó tüzelőberendezések esetében, amennyiben a folyékony halmazállapotú tüzelőanyagnak vagy a folyékony halmazállapotú tüzelőanyagok valamelyikének aránya — az általa bevitt hőmennyiség alapján számítva — az 50%-ot meghaladja (fő tüzelőanyag), a kibocsátási határértéket a fő tüzelőanyagra érvényes határértékkel kell azonosnak tekinteni. (6) A szilárd halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezések esetében a határérték megállapításánál a támasztó tüzelést figyelmen kívül kell hagyni, ha a támasztó tüzeléssel bevitt hőmennyiség az összes bevitt hőmennyiség 15%-ánál kevesebb. A támasztó tüzelésre használt tüzelőanyag arányát az általa és a fő tüzelőanyaggal bevitt hőmennyiség arányában kell kiszámítani. (7) A határértékeknek való megfelelés értékelése során az indítási (felfűtési) és a leállítási időszakokat, valamint azon időtartamokat, amelyek során a mérőrendszer hibásan működött vagy azt karbantartották, figyelmen kívül kell hagyni. (8) A határértékek meghatározásánál vegyes tüzelésű berendezés esetén a tüzelőanyagokkal bevitt hőmennyiséget az adott berendezésben az előző öt naptári évben regisztrált tüzelőanyag-arány alapján kell számításba venni. Amennyiben a berendezés korábban rövidebb időtartamig üzemelt, a környezetvédelmi hatóság ezen időtartamot is alapul veheti, vagy — engedélyezési eljárás során — a környezeti hatástanulmányban, illetve az engedélykérelemhez csatolt más hivatalos dokumentációban foglalt tervezett üzemeltetési adatok alapján állapíthatja meg a határértéket. 5. § (1) A rendelet hatálya alá tartozó és 1998. július 11. előtt engedélyezett, legfeljebb évi 800 óra üzemidejű tüzelőberendezés üzemeltetője a tüzelőberendezést e rendelet 1—4. számú melléklete szerinti határérték betartásával a 13. § (2) és (3) bekezdéseiben megjelölt határidők lejárta után legfeljebb 2400 üzemóráig működtetheti, ha a tüzelőberendezés működtetésére másik tüzelőberendezés üzemzavara, vagy karbantartása miatt kerül sor. (2) A környezetvédelmi hatóság az 1987. július 1-jét megelőzően engedélyezett, 400 MWth-nál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésre a kén dioxid kibocsátási határértéket 800 mg/Nm3 értékben állapíthatja meg, ha a berendezés éves üzemideje (öt év gördülő átlagértékeként számítva) nem haladja meg a) 2015. december 31-ig a 2000 órát, illetve b) 2016. január 1-jét követően az 1500 órát. (3) Az (1)—(2) bekezdés szerinti berendezés üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóságnak a teljesített és a még felhasználható üzemórák számát — az adatszolgáltatásra vonatkozó előírások szerint — évente bejelenteni. (4) Azon szekunder tartalék gázturbinák esetében, amelyeknek az éves összes üzemideje az 500 órát nem haladja meg, és amelyek üzemeltetésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a villamosenergia-rendszerben egy vagy több energetikai egység üzemzavar esetén üzemképtelenné válik, a nitrogén-oxidok kibocsátási koncentrációja nem haladhatja meg a 800 mg/Nm3 értéket. Ezen gázturbinák folyamatos üzeme az üzembe helyezést követően addig tarthat, ameddig a korábban üzemképtelenné vált berendezés helyett másik energetikai egység üzembevételére sor kerül, de legfeljebb 24 óra időtartamig. A tartalék berendezés üzemeltetését dokumentálni kell, és az üzemeltetés tényét, körülményeit a környezetvédelmi hatóságnak 5 napon belül be kell jelenteni. 6. § (1) Ha a rendelet hatálya alá tartozó berendezés nem megfelelő működése, vagy az ahhoz kapcsolt kibocsátáscsökkentő berendezés meghibásodása (a továbbiakban együtt: nem megfelelő működés) a kibocsátási határértékek túllépését okozza, az üzemeltető köteles a nem megfelelő működés bekövetkezését követően legkésőbb 24 órán belül visszaállítani a normál üzemmenetet. Ha ez 24 órán belül nem lehetséges, akkor a) a berendezést olyan tüzelőanyagra kell átállítani, amellyel a kibocsátási határértékek betarthatók, vagy b) a berendezés terhelését oly mértékben kell csökkenteni, hogy a kibocsátási határértékek betarthatók legyenek, vagy c) a berendezést le kell állítani. (2) A környezetvédelmi hatóságot a határérték túllépésről az esemény bekövetkezését követő nyolc órán belül tájékoztatni kell. Ezt követően az esemény bekövetkezésének okát, valamint a megtett intézkedéseket tartalmazó jelentést 48 órán belül meg kell küldeni a környezetvédelmi hatóságnak. (3) A nem megfelelő működés összesített időtartama (gördülő átlagként számítva) 12 hónap alatt nem haladhatja meg a 120 órát. A környezetvédelmi hatóság — legfeljebb 10 napi időtartamra — a következő esetekben eltekinthet a 24 órás és a 120 órás korlátozás alól: a) ha a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: MEH) állásfoglalása szerint az energiaellátás fenntartása (beleértve a hőszolgáltatást is) más módon nem biztosítható, és az érintett létesítmény működése kiemelten indokolt, vagy b) ha a meghibásodott berendezést csak olyan másik berendezéssel lehetne helyettesíteni, amely a kibocsátások általános növekedését okozná. (4) A környezetvédelmi hatóság — az (5) bekezdés szerinti kivételes esetekben — az üzemeltetőnek a MEH egyetértésével benyújtott kérelmére legfeljebb 10 napi időtartamra engedélyezi a nagyobb légszennyező anyag kibocsátást okozó tüzelőanyag alkalmazását rövid idejű gázellátási zavarok esetében, ha az adott berendezésben egyébként — hőértékben számítva — 50% feletti arányban gáznemű tüzelőanyagot használnak. (5) Kivételes esetnek minősül, ha az energiaellátás fenntartása (beleértve a hőszolgáltatást is) kiemelten indokolt, és csak olyan tüzelőanyag felhasználásával biztosítható, amelynek használata esetén egyébként a tüzelőberendezést füstgáztisztító berendezéssel kellene ellátni. Az ilyen berendezés üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóságnak haladéktalanul, de legkésőbb 24 órán belül bejelenteni a gáznemű tüzelőanyagtól eltérő más tüzelőanyaggal történt üzemeltetés kezdeti és befejezési időpontjait, a felhasznált tüzelőanyagfajtákat, ezek jellemzőjét és mennyiségét. (6) Az (5) bekezdés szerinti kivételes esetben a gázt helyettesítő felhasznált tüzelőanyag kéntartalma nem haladhatja meg a) a tüzelőberendezés névleges bemenő hőteljesítményétől függetlenül — a b) pont szerinti kivétellel — az 1 tömegszázalékot, b) az 500 MWth-nál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű — 1998. július 1. előtt létesítési engedélyt kapott — tüzelőberendezések esetében az e rendelet hatálybalépését követő és a 2004. december 31. közötti időszakban az 1,2 tömegszázalékot. Mérési kötelezettségek a légszennyező anyagok kibocsátásának meghatározására 7. § (1) A környezetvédelmi hatóság határozatában a tüzelőberendezések üzemeltetői részére mérési kötelezettségeket állapít meg. A méréseket az üzemeltető saját költségére köteles elvégezni, vagy a külön jogszabályban4 meghatározott mérőszervezettel elvégeztetni. A mérési dokumentumokat 5 évig meg kell őrizni és a hatósági ellenőrzéskor a környezetvédelmi hatóságnak be kell mutatni. (2) A 300 MWth-nál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű új tüzelőberendezéseket, azok kibocsátását, valamint a füstgáz állapotát folyamatosan mérő és rögzítő rendszerekkel (a továbbiakban együtt: mérőrendszer) kell ellátni. 4 17/2001. (II. 14.) KöM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról. (3) A (2) bekezdés szerinti tüzelőberendezések esetében — az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel — a mérőrendszerrel a füstgáz a) kén-dioxid-, nitrogén-oxid-, szilárd anyag, és oxigéntartalmát, b) hőmérsékletét és nyomását, c) nedvességtartalmát kell mérni és rögzíteni. (4) E rendelet hatálybalépését megelőzően létesítési engedélyt kapott 300 MWth-nál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezéseket e rendelet hatálybalépése napjától kell mérőrendszerrel ellátni. (5) E rendelet hatálybalépését követően létesítési engedélyt kapott, 100 MWth és 300 MWth közötti névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések esetében a mérőrendszerrel a füstgáz kén-dioxid-, nitrogén-oxid-, szilárd anyag- és oxigéntartalmát kell mérni és rögzíteni. (6) E rendelet hatálybalépését megelőzően létesítési engedélyt kapott 100 MWth és 300 MWth közötti névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezéseket 2004. november 27-ig kell a füstgáz kén-dioxid-, nitrogén-oxid-, szilárd anyag- és oxigéntartalmát meghatározó mérőrendszerrel ellátni. (7) A mérőrendszert legkésőbb 2004. december 31-ig kell telepíteni azon 100 MWth névleges bemenő hőteljesítményt meghaladó tüzelőberendezések esetében, amelyek felújítását e rendelet hatálybalépését megelőzően megkezdték, és 2004. december 31-ig befejezik. (8) Nem kell mérőrendszert létesíteni azon 100 MWth névleges bemenő hőteljesítményt meghaladó tüzelőberendezések esetében, amelyek üzemeltetője a környezetvédelmi hatósághoz benyújtott nyilatkozatában kijelenti, hogy a tüzelőberendezést, illetőleg a technológiát nem korszerűsíti és legkésőbb 2005. január 1-jén leállítja. (9) A folyamatos mérés kötelezettsége alól a környezetvédelmi hatóság határozatában felmentést ad az alábbi esetekben: a) gáztüzelésű kazánok és gázüzemű gázturbinák esetében a kén-dioxid és a szilárd anyag kibocsátás mérése alól; b) olajtüzelésű kazánok és gázturbinák esetében a kéndioxid mérése alól, ha ba) a tüzelőberendezéshez nem tartozik füstgáz-kéntelenítő berendezés és a felhasznált olaj kéntartalmát mérésekkel rendszeresen meghatározzák, vagy az más módon biztonsággal megállapítható, bb) a kibocsátási határérték betartása teljesítésének megállapítása a felhasznált olaj kéntartalma és a füstgáz oxigéntartalma alapján meghatározható; c) biomassza tüzelésű berendezések esetében a kéndioxid mérése alól, ha az üzemeltető számítással valószínűsíti, hogy a kén-dioxid-kibocsátás a határértéket semmilyen körülmények között nem lépi túl; d) a nedvességtartalom mérése alól abban az esetben, ha da) a füstgázt a mérést megelőzően szárítják, vagy db) a nedvességtartalom számítással kellő pontossággal meghatározható; e) ha a tüzelőberendezés üzemeltetőjének nyilatkozata alapján a tüzelőberendezés üzemeltetési ideje 2004. november 27-ét követően nem haladja meg a 10 000 üzemórát. (10) Azon berendezések esetén, amelyekre a kén-dioxid kibocsátással kapcsolatosan e rendelet 1. számú melléklete bizonyos kéntelenítési arány betartását írja elő, a felhasznált tüzelőanyag összes kéntartalmát a környezetvédelmi hatóság által meghatározott rendszerességgel mérni kell. (11) A mintavételt, a méréseket, a mérőrendszerek hitelesítését és kalibrálását szabványos vagy azzal egyenértékű, a környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott módszer szerint kell végezni. (12) Az időszakos méréseket legalább hat hónapos gyakorisággal kell végezni olyan tüzelőberendezések esetében, amelyekre a folyamatos mérési kötelezettség nem vonatkozik vagy a mérőrendszert még nem szerelték fel, vagy amelyek esetében ez alól a környezetvédelmi hatóság felmentést adott. Az időszakos méréseket szabványos, vagy azzal egyenértékű módszer szerint kell végezni. A környezetvédelmi hatóság felmentést adhat a mérések alól abban az esetben, ha az adott jellemző más módszerrel, pl. számítással megfelelő pontossággal meghatározható. (13) E rendelet 1—4. számú mellékletében szabályozott légszennyező anyagok, valamint az ott nem szereplő, a környezetvédelmi hatóság által előírt további jellemzők mérését, a hatóság által előírt rendszerességgel és módon kell végezni. (14) A környezetvédelmi hatóság az egy telephelyen lévő, több egyforma, azonos fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező tüzelőanyaggal és hasonló műszaki és üzemeltetési paraméterrel működő tüzelőberendezés esetén az üzemeltető kérelmére az (1)—(7) bekezdésben foglalt egyes kötelezettségek teljesítése alól felmentést adhat, amennyiben egy berendezés mérésével a többi berendezés légszennyező anyag kibocsátása is meghatározható. A környezetvédelmi hatóság visszavonja a felmentést, amennyiben az időszakos mérések alapján megállapítható, hogy több berendezés légszennyező anyag kibocsátása megbízható módon nem határozható meg egy berendezés mérésével. A kibocsátásmérések eredményeinek feldolgozása és értékelése 8. § (1) A folyamatos kibocsátásmérés eredményeit e rendelet 8. számú mellékletében foglaltak szerint kell feldolgozni és értékelni. (2) Az időszakos kibocsátásméréseket — amennyiben a környezetvédelmi hatóság nem írja elő folyamatos mérés végrehajtását — az üzemeltetőnek legalább hat hónapos gyakorisággal kell elvégezni. Az időszakos emisszió mérések eredményeiből — amennyiben lehet — órás középértékeket, illetőleg a mérési időtartamra vonatkoztatott középértéket kell képezni. A kibocsátási határértékek betartása akkor teljesül, ha a mérések eredményeinek középértékei nem haladják meg e rendelet 1—4. számú mellékletében az adott tüzelőberendezésre érvényes határértékeket. Az adatszolgáltatás sajátos szabályai 9. § (1) A tüzelőberendezések légszennyező forrásainak nyilvántartását és az adatszolgáltatást külön jogszabály5 rendelkezései szerint kell teljesíteni. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt adatszolgáltatást a 7. §-ban meghatározott folyamatos, illetve időszakos mérések eredményeinek és azok 8. §-ban meghatározott módon történő feldolgozása és értékelése alapján kell teljesíteni. A kibocsátható légszennyező anyagok összmennyiségére vonatkozó határértékek 10. § (1) A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény hatálya alá tartozó erőművek és más üzemek telephelyein működő 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések engedélyezett éves összes légszennyező anyag kibocsátása nem haladhatja meg e rendelet 9. számú mellékletében foglalt értékeket. (2) A Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség (a továbbiakban: Főfelügyelőség) a MEH szakhatósági állásfoglalása alapján határozatban állapítja meg az (1) bekezdés szerinti összes kibocsátásnak megfelelő légszenynyező anyag mennyiségeket az egyes gazdálkodó szervezetekre lebontva e rendelet 9. számú mellékletében megjelölt időpontoknak és éves mennyiségeknek megfelelően. (3) E rendelet 9. számú mellékletében meghatározott éves engedélyezett összes légszennyező anyag kibocsátás elérése esetén a rendelet hatálya alá tartozó új tüzelőberendezés létesítéséhez környezetvédelmi engedély kizárólag másik tüzelőberendezésen végrehajtott azonos légszennyező anyag mennyiség csökkentés esetén adható. Az éves engedélyezett összes légszennyező anyag kibocsátás betartását a Főfelügyelőség ellenőrzi. 5 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról. (4) Rendkívüli időjárás esetén a gazdasági ügyekért felelős miniszter kezdeményezésére a környezetvédelmi feladatok ellátásáért felelős miniszter az éves engedélyezett összkibocsátási értéktől határozatban eltérést engedélyezhet. (5) A tüzelőberendezéseket üzemeltető gazdálkodó szervezetek közösen kezdeményezhetik a Főfelügyelőségnél a (2) bekezdés szerinti határozat megváltoztatását. A Főfelügyelőség a MEH szakhatósági állásfoglalása alapján — amennyiben e rendelet 9. számú mellékletében megjelölt éves összkibocsátási értékeket nem lépik túl — határozatával a kezdeményezők részére új összkibocsátási értékeket állapít meg, és erről a MEH-t tájékoztatja. Az éves kibocsátások összmennyiségének meghatározása 11. § (1) Az éves kibocsátások összmennyiségének meghatározása során a tüzelőberendezések működési adataiból telephelyenként ki kell számítani a telephely kibocsátásainak összegét. Az országos éves kibocsátott összmennyiséget a telephelyek adatai alapján kell meghatározni. (2) Amennyiben az adott berendezéshez folyamatos mérőrendszer tartozik, az éves összes kibocsátás kiszámításához a tüzelőberendezés üzemeltetőjének a füstgázok térfogatáramai alapján minden egyes napra külön-külön összegeznie kell az egyes légszennyező anyagok kibocsátott tömegét. Ahol nem használnak folyamatos mérőrendszert, az éves összes kibocsátás értékét az üzemeltetőnek az időszakos mérések és/vagy számítások alapján kell meghatároznia. (3) Az éves összes kibocsátást [tonna/év] mértékegységben kell kiszámítani. Egy telephelyen lévő berendezések éves kibocsátásainak összmennyisége nem haladhatja meg azon határértéket, amelyet a Főfelügyelőség e rendelet 10. § (2) bekezdése szerinti határozatában előírt. A légszennyezési bírság kivetésének sajátos szabálya 12. § (1) A légszennyezési bírság kivetésénél időszakos mérés esetében a negyedéves, folyamatos mérés esetében a havi átlagértékeket kell figyelembe venni. (2) A megengedett éves összkibocsátás túllépése esetében a légszennyezési bírságot — kén-dioxid és nitrogénoxidok esetében — 60 Ft/kg összegben kell kiszabni. (3) A technológiai kibocsátási határérték túllépése miatt, más jogszabály6 előírásai szerint megállapított bírságot és az összkibocsátás túllépése miatt megállapított bírságot légszennyező anyagonként egymástól függetlenül kell kiszámítani, és ezek közül a nagyobb mértékűt kell kiszabni. 6 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról. Záró rendelkezések 13. § (1) E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni. E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 50 MWth és ennél nagyobb hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet hatályát veszti. (2) Az 1998. július 11. előtt létesítési engedélyt kapott tüzelőberendezés, amely e rendelet 1—4. számú mellékletének A) részében előírt technológiai kibocsátási határértéket 2005. január 1. napjától nem tartja be, tovább nem üzemeltethető. (3) Az 1987. július 1. előtt létesítési engedélyt kapott — azonban nem a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény hatálya alá tartozó erőművek és más üzemek telephelyein működő 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű — tüzelőberendezés, amely az e rendelet 1—4. számú mellékletének A) részében előírt technológiai kibocsátási határértéket 2008. január 1. napjától nem tartja be, tovább nem üzemeltethető. (4) Az 1998. július 11. és e rendelet hatálybalépése közötti időszakban létesítési engedélyt kapott tüzelőberendezés, amely az e rendelet 1—4. számú mellékletének A) részében előírt technológiai kibocsátási határértéket nem tartja be, tovább nem üzemeltethető. (5) Az új tüzelőberendezésnek az e rendelet 1—4. számú mellékletének B) részében előírt technológiai kibocsátási határértéket kell betartani. (6) Az 1998. július 11. és e rendelet hatálybalépése közötti időszakban levegővédelmi szempontból felújított (átalakított) berendezés esetében, illetőleg amelyeknél a felújítást (átalakítást) az 1998. július 11. és e rendelet hatálybalépése közötti időszakban kezdték meg, e rendelet 1—4. számú mellékletének A) részében előírt technológiai kibocsátási határértéket kell betartani. 14. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Parlament és a Tanács nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló 2001/80/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. Dr. Persányi Miklós s. k., környezetvédelmi és vízügyi miniszter