603/B/2006. AB határozat

603/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187. §-a és a művi meddővé tételről szóló 25/1998. (VI. 17.) NM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

I. Az indítványozó az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 187. §-a és a művi meddővé tételről szóló 25/1998. (VI. 17.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a művi meddővé tételre vonatkozó – kifogásolt – jogszabályok több alapvető jogot sértenek.

4. §a úgy teszi lehetővé a művi meddővé tételt egészségügyi indokból, hogy sem jogszabály, sem szakmai protokoll nem határozza meg, mi számít egészségügyi indoknak

Az utólagos normakontrollra irányuló kérelem indokolásában az indítványozó azt is megfogalmazta, hogy a törvényhozó mulasztásos alkotmánysértést követett el, mert az Alkotmánybíróság 43/2005. (XI. 14.) AB határozata (a továbbiakban: Abh.) után nem szabályozta újra a művi meddővé tételt, és emiatt akár 5 éves gyermekek esetében is sor kerülhet családtervezési célú meddővé tételre. Az indítványozó ezzel összefüggésben az Alkotmány 15., 16. és 70/D. §-ára hivatkozott.

II. 1. Az Alkotmánybíróság eljárásának ideje alatt az Országgyűlés az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Eütvmód.)

36. §ával megváltoztatta és kiegészítette az Eütv. indítványban kifogásolt 187. §-át. A módosítások 2006. december 19-én léptek hatályba. Az Eütvmód. 43. § (3) és

Mivel jelen ügyben az indítványozó többféle alkotmányossági kifogást fogalmazott meg az Eütv.-vel és az R.-rel összefüggésben, az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálta meg, hogy az indítvány elbírálása idején hatályos jogszabályi rendelkezések alapján tárgytalanná váltak-e az indítvány egyes kifogásai.

III. Az Alkotmány indítványban hivatkozott rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.” „16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.” „54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” „70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

Az Eütv.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései: „Művi meddővé tétel

187. §(1) A nemző-, illetőleg fogamzásképességet

megakadályozó művi meddővé tétel az érintett nő vagy férfi írásbeli kérelme alapján

187/A. § (1) Korlátozottan cselekvőképes személy kérelmező művi meddővé tétel elvégzése iránti kérelmének érvényességéhez a gyámhatóság hozzájárulása és

187/B. § (1) Cselekvőképtelen személy művi meddővé tételére irányuló beavatkozás kizárólag jogerős bírósági határozat alapján, a fogamzóképesség elérését követően végezhető el.

Az R. indítvánnyal összefüggő rendelkezései: „1. § (1) A nemző-, illetőleg fogamzásképességet meg akadályozó művi meddővé tételre irányuló műtét (a továbbiakban: művi meddővététel) során a legkisebb mértékű beavatkozással járó, de az adott esetben a terhesség meggátolására leginkább alkalmas műtéti megoldás alkalmazható.

Egészségügyi indok esetén a kérelemhez csatolni kell a művi meddővétételt indokoló betegséget kezelő intézménynek a 4. § (1) bekezdés szerinti szakvéleményét is.

3. §(1) A családtervezési célból végzendő művi meddővétételnek az Eütv. 187. § (2) bekezdésében meghatározott

feltételét a kérelmező személyazonosításra szolgáló igazolványának adataiból, továbbá vér szerinti gyermekeinek születési anyakönyvi kivonataiból kell megállapítani.

4. §(1) A művi meddővététel egészségügyi indokból – a

5. §A művi meddővététel iránti kérelem benyújtása és a

műtét elvégzése között legalább 3 hónapnak kell eltelnie, kivéve, ha a műtét rövidebb időn belüli elvégzését,

6. §(1) A beavatkozás megkezdését megelőzően a beavatkozást végző egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosa

a kérelmezőt – házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élő kérelmező esetén egyidejűleg a házastársat (élettársat) is – az Eütv. 13. §-ában meghatározottakon kívül tájékoztatja

IV. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság először az indítványozónak az utólagos normakontrollra vonatkozó indítványában foglalt négy alkotmányossági kifogását vizsgálta meg.

1.1. Az indítványozó az Alkotmány 2. és 8. §-ára hivatkozva sérelmezte, hogy az Eütv. 187. §-a és az R. nem határozza meg az illegális sterilizáció jogi minősítését.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a művi meddővé tétel elvégzése kizárólag akkor jogszerű, ha mindenben megfelel az Eütv.-ben és az R.-ben meghatározott anyagi jogi és eljárási feltételeknek. A jogszabálysértő egészségügyi beavatkozás jogi minősítése és a szankció meghatározása értelemszerűen nem történhet meg ezekben a jogszabályokban, mert az az eljáró hatóságok és bíróságok feladata. A jogalkalmazó bíróságok és hatóságok büntetőjogi felelősség esetén a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, polgári jogi felelősség esetén a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, továbbá a fegyelmi felelősségről rendelkező jogszabályok és egyéb szakmai előírások alapján döntenek a jogszabálysértő beavatkozás jogi minősítéséről és a szankcióról.

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványban felhozott indokot alapul véve a támadott szabályozás nem ellentétes az Alkotmánynak a jogállamiságot és az alapvető jogok védelmét előíró 2. § (1) bekezdésével és a 8. §-ával. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány e tekintetben elutasította.

1.2. Az indítványozó az Alkotmány 8. § (2) bekezdésén és az 54. § (1) bekezdésén alapuló önrendelkezési jogra hivatkozva kifogásolta, hogy a támadott rendelkezések hiányosan szabályozzák a tájékoztatási követelményt, és ezzel összefüggésben az írásbeli tájékoztatás előírását említette meg.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Eütv.

13–14. §-ában meghatározott tájékoztatáshoz való jog az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében elismert emberi méltósághoz való jogból származik. [Először: 36/2000. (X. 27.) AB határozat, ABH 2000, 241.; 56/2000. (XII. 19.) AB határozat, ABH 2000, 527, 529–530.]. A döntésképes személyek önrendelkezési jogának része, hogy megfelelő tájékoztatás nyomán szabadon dönthetnek a saját egészségügyi ellátásukkal kapcsolatos kérdésekben. Az egészségügyi ellátás alanya akkor tud felelősen dönteni arról, hogy igénybe vesz-e egészségügyi ellátást, és ha igen, akkor milyet, ha tájékozott – egyebek mellett – saját egészségügyi állapotáról, a kezelés nélküli prognózisról, és a szóba jövő beavatkozások előnyeiről és hátrányairól (informed consent). [684/B/1997. AB határozat, ABH 2002, 813, 828.;

43/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 536, 560.;

39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464, 506–507.] Az Eütvmód. elfogadása óta az Eütv. – a tájékoztatásra vonatkozó általános rendelkezéseken túl – kifejezetten előírja a szóbeli és az írásbeli orvosi tájékoztatás követelményét „a fogamzásgátlás – általa, illetve partnere által alkalmazható – egyéb lehetőségeiről, a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről, a fogamzó-, illetve nemzőképesség helyreállításának esélyéről” [187. § (2) bekezdés], továbbá az egészségügyi szolgáltatónál történő ismételt megjelenés szükségességéről hat hónap elteltével [187. § (3) bekezdés]. Ezzel összhangban az R. 6. § (1) és (2) bekezdése rendelkezik a tájékoztatás követelményéről.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy az Eütvmód. elfogadásával az indítvány a tájékoztatáshoz való jog tekintetében okafogyottá vált. Az Ügyrend 31. § e) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány okafogyottá vált.

Ezért az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.

1.3. Az indítványozó az Alkotmány 2. és 8. §-ára hivatkozva kifogásolta, hogy az Eütv. 187. § (1) bekezdése és az R. 4. §-a úgy teszi lehetővé a művi meddővé tételt egészségügyi indokból, hogy sem jogszabály, sem szakmai protokoll nem határozza meg, mi számít egészségügyi indoknak.

Az Alkotmánybíróság a kérdés megítélésénél figyelembe vette, hogy a jogi szabályozás és azon belül az Eütv. fogalmi rendszerében az egészségügyi indokok taxatív felsorolása általában nem követelhető meg. Az Eütvmód. elfogadását követően a művi meddővé tétel esetében az egészségügyi indokok közül egyet kifejezetten tartalmaz az Eütv: ha a terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné, vagy a terhességből születendő gyermek orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenvedne, és más fogamzásgátlási módszer alkalmazása nem lehetséges vagy egészségügyi okból nem javasolható [187. § (7) bekezdés]. A rendelkezés szerint az egészségügyi indok fennállásáról szakorvosi véleményt kell beszerezni. Az egészségügyi indokú művi meddővé tétel egyéb eseteire is kiterjedő hatállyal az R. ügy rendelkezik, hogy a kérelemhez csatolni kell a művi meddővétételt indokoló betegséget kezelő intézmény szakvéleményét is [2. § (1) bekezdés]. A beavatkozás elvégzéséhez a betegség szerint szakmailag illetékes fekvőbeteg-gyógyintézeti, klinikai osztály javaslata szükséges [4. § (1) bekezdés]. A R. továbbá kimondja, hogy a művi meddővététel genetikai indokból csak a R. mellékeletében felsorolt Regionális Genetikai Központ szakmai véleménye alapján végezhető el [4. § (2) bekezdés].

Tehát a hatályos jogszabályi rendelkezések megfelelő orvosszakmai állásfoglalás beszerzését követelik meg az egészségügyi indok fennállásáról. Ezen túlmenő előírások hiánya miatt nem állapítható meg a támadott rendelkezések alkotmányellenessége az Alkotmány 2. és 8. §-a alapján. Jogi normának nem minősülő szakmai előírások (protokollok) vizsgálatára pedig az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.

1.4. Szintén az Alkotmány 2. és 8. §-át említve kifogásolta az indítványozó, hogy a támadott szabályozás nem határoz meg garanciális rendelkezéseket a művi meddővé tétel azonnali elvégzésével kapcsolatban.

Az indítvány benyújtásakor az Eütv. 187. § (4) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a „művi meddővététel elvégzésére a kérelem benyújtását követő 3 hónap elteltével kerülhet sor, kivéve

A 187. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy nem szükséges a kérelem fenntartásáról szóló nyilatkozat megtételét követő időszak kivárása, ha „a beavatkozás soron kívüli elvégzését szülészeti vagy más műtéti esemény lehetővé teszi”. Továbbá a 187. § (7) bekezdése szerint – szakorvos véleménye alapján – várakozási idő nélkül elvégezhető a beavatkozás, ha a terhesség a nő életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné, vagy a terhességből születendő gyermek orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenvedne, és más fogamzásgátlási módszer alkalmazása nem lehetséges vagy egészségügyi okból nem javasolható.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Eütv. kompetens orvosi szakvéleménnyel igazolt egészségügyi indikáció alapján ad lehetőséget a várakozási idő lecsökkentésére, illetve elhagyására. Ez a szabályozási konstrukció nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével és a 8. §-nak az alapvető jogok elismeréséről és védelméről szóló általános előírásával. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt a várakozási idő szabályozásával összefüggésben előterjesztett részében elutasította.

2.1. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság azt minősítette alkotmányellenesnek, hogy az Eütv. a vér szerinti gyermekek számától tette függővé a családtervezési célú művi meddővé tételt. A döntés indokolása szerint: „Az állam nem írhatja elő az emberek számára az ideálisnak tartott gyermekszámot, és nem juttathatja érvényre a legitim népesedés- és más társadalompolitikai szempontokat az 54. §

Emellett tekintettel kell lenni arra is, hogy az orvostudomány és a klinikai infrastruktúra fejlődése miatt ma már kevesebb kockázattal jár a 35. év feletti szülés.” (ABH 2005, 551.) Az Abh.-val az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján – a jogbiztonság érdekében – 2006. június 30-i hatállyal semmisítette meg az alkotmányellenes rendelkezést. Az indokolás szerint „a pro futuro megsemmisítés arra szolgál, hogy a törvényalkotó megfelelően mérlegelhesse a törvénymódosítás szükségességét és az Alkotmánynak megfelelő szabályozás feltételeit”. (ABH 2005, 552.) 2.2. Az Eütvmód. által az Eütv.-be iktatott rendelkezések újraszabályozták a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen személyek művi meddővé tételének feltételeit. Az indítványban felvetett, életkoron alapuló cselekvőképtelenség esetére a 187/B. § vonatkozik. Az

A (3) bekezdés előírja, hogy a döntéshozatal előtt a bíróságnak meg kell hallgatnia a cselekvőképtelen személyt is.

A (4) bekezdés rögzíti az engedélyezés előfeltételei közé tartozó egészségügyi indikációkat: „ha más fogamzásgátlási módszer alkalmazása nem lehetséges vagy egészségügyi okból nem javasolható, és

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság egyrészt úgy foglalt állást, hogy az utólagos normakontroll iránt előterjesztett indítvány nem tartalmaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló határozott kérelmet. Másrészt az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hatályos szabályozás nem teszi lehetővé az indítványban felvetett feltételek szerinti művi meddővé tételt. Ezért az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárást az Ügyrend 31. § e) pontja alapján – okafogyottság címén – megszüntette.

Budapest, 2010. május 11. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke