25/2017. (X. 17.) AB határozata a büntetőeljárásról szóló 1998. XIX. törvény 606/B. § (1) bekezdés b) és c) pontja alaptörvényellenességének megállapí

25/2017. (X. 17.) AB határozata a büntetőeljárásról szóló 1998. XIX. törvény 606/B. § (1) bekezdés b) és c) pontja alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezések elutasításáról. Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság a  büntetőeljárásról szóló 1998.  évi XIX.  törvény 606/B.  § (1)  bekezdés b) és c)  pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] Az Országgyűlés az  Alkotmánybíróság 21/2016. (XI. 30.) AB határozatával összefüggésben az  egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2017.  évi XXIX.  törvénnyel (a  továbbiakban: 2017.  évi XXIX.  törvény) több ponton is módosította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt (a továbbiakban: Be.). [2] A 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban az  Alkotmánybíróság kimondta, hogy „az Alaptörvény XXVIII.  cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 21. § (3) bekezdés a)  pontjának alkalmazásakor, hogy a  büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az  eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a  nyomozás során bíróként járt el.” A  2017.  évi XXIX.  törvény 2017. április 19-i hatállyal egyrészt módosította a  Be. 21.  § (3)  bekezdés a)  pontját, eszerint a  vádemelést követően a  bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az  ügyben a  vádemelés előtt nyomozási bíróként vagy a  nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt. Másrészt beiktatta a  606/B.  §-t, mely időbeli korlátot állított a  fenti rendelkezés alkalmazását illetően. Az  előterjesztői, nem hivatalos indokolás szerint az  átmeneti rendelkezések megalkotását lényegesen meghatározó körülmény, hogy a 21/2016. (XI. 30.) AB határozat – ellentétben a hasonló tárgyú döntést megfogalmazó 34/2013. (XI. 22.) AB határozattal – nem tartalmazza azt a  megkötést, hogy az  alkotmányos követelményt a  határozat közzétételét követően indult büntetőeljárásokban kell csak alkalmazni, továbbá meg is semmisítette a kifogásolt kúriai ítéletet. Mindezekre tekintettel kérdésessé vált a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban kifejtett alkotmányos követelmény érvényesítésének az időbelisége. Az alkotmányos követelmény érvényesítése érdekében a  bírósági vezetők ugyanis megkezdték a  folyamatban lévő összes ügy áttekintését és az  érintett büntetőügyek átszignálását, egy konkrét büntetőügyben eljáró kis létszámú törvényszéken pedig a  bírák kizártságukra hivatkozással más törvényszék kijelölését kérték az  eljárás lefolytatására. Ez  azonban az  időszerűségi mutatók romlásával járhat, hiszen a  hivatásos bíró személyének megváltozása maga után vonja az eljárás megismétlésének kötelezettségét, mivel ennek megsértése feltétlen, tehát mérlegelést nem tűrő hatályon kívül helyezési ok. Az  Alkotmánybíróságról szóló 2011.  évi CLI.  törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 43.  §-ának és 45.  §-ának rendelkezéseiből következően az  Alkotmánybíróság határozatának ex tunc hatálya csak akkor van, ha az Alkotmánybíróság a határozatában Alaptörvénnyel ellentétes jogszabályt semmisít meg, és egyúttal kifejezetten rendelkezik is arról, hogy ez a felül nem vizsgált bírói döntéseket is érinti. Miután az Alkotmánybíróság a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatában nem rendelkezett alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés megsemmisítéséről, az  ezen AB határozatban írt alkotmányos követelménynek az  AB határozat közzétételét követően meginduló eljárásokban kell érvényesülnie. A törvényben foglalt további átmeneti rendelkezések megállapítása annak kizárását célozza, hogy az egyébként szigorú határidőkhöz kötött kényszerintézkedésekről szóló nyomozási bírói ügyekben az  áttételek a  határidő lejártát, ezzel együtt a  kényszerintézkedés tárgyában való döntés eredményességét veszélyeztessék. [3] A beiktatott átmeneti rendelkezésekkel kapcsolatban három, tartalmilag összefüggő bírói kezdeményezés érkezett az Alkotmánybírósághoz. [4] 1. A Nyíregyházi Törvényszék tanácsa a 2017. június 29. napján kelt 3.Bf.289/2016/22. sorszámú végzésével az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás tárgyalását felfüggesztette és az  Abtv. 25.  §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az  Alkotmánybírósághoz, melyben a  Be. 606/B.  § (1)  bekezdés b)  pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és a hatálybalépésére, 2017. április 19-ére visszaható hatályú megsemmisítését indítványozta. [5] A kezdeményezésben foglaltak szerint a  törvényszékhez 2016. május 9-én érkezett büntetőügyben, a  jelenleg is folyamatban lévő másodfokú büntetőeljárás során az eljáró tanácselnök a tárgyalásra való felkészülés során észlelte, hogy a vádemelés előtt az ügy előadójával együtt eljárt az ügyben a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában. Ezért a tanácselnök a 2017. június 7-én kelt bejelentésében más tanács kijelölését kérte a Be. módosított 21. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott kizáró körülmény fennállására tekintettel, amire a Be. 606/B. § (1)  bekezdésének b)  pontjának speciális átmeneti rendelkezése miatt nem került sor. Ebből következően a  Be. olyan rendelkezése alapján kellene a tanácsnak eljárnia, amely álláspontjuk szerint ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogbiztonság követelményével, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal. [6] Az indítványozó hivatkozik arra, hogy az  Alkotmánybíróság a  21/2016. (XI. 30.) AB határozatával alkotmányos követelményt állapított meg a  Be. 21.  § (3)  bekezdés a)  pontjához fűződően. Ezt követően az  Országgyűlés a  2017.  évi XXIX.  törvénnyel a  Be. 21.  § (3)  bekezdésének a)  pontját akként módosította, hogy „a vádemelést követően a bíróság eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt.” Ennek ellenére az ügy elintézésre kijelölt tanácsnak a másodfokú eljárást a  Be. 606/B.  § (1)  bekezdésének b)  pontjára figyelemmel le kellene folytatnia, az  ugyanis kimondja, hogy a Be. módosított 21. § (3) bekezdés a) pontját a folyamatban lévő eljárásokban és a jogerős ítélettel elbírált ügyek tekintetében is alkalmazni kell azzal, hogy a  törvényszék másodfokú tanácsának tagjaként a  215.  § (3)  bekezdése alapján eljáró bíró a  2016. november 30. után indult büntetőeljárások esetében minősül kizártnak. A  tanács álláspontja szerint a Be. 21. § (3) bekezdés módosított a) pontja ugyan maradéktalanul kielégíti az Alkotmánybíróság határozataiban tükröződő alkotmányos elvárásokat, a  törvénymódosításhoz kapcsolódó átmeneti rendelkezések viszont kétségessé teszik az  Alkotmánybíróság által elvárt garanciális követelmény következetes érvényesülését. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában ugyanis gyakorlatilag az adott normaszöveg bírói értelmezésének alkotmányellenességét állapította meg, mely alkotmányossági problémának a  fennállása nem szűkíthető le a  2016. november 30-a után indult büntetőügyekre. Mindebből következően pedig a  Be. 606/B.  § (1)  bekezdés b) pontjának alkalmazása esetén a törvényszék eljárási jogosultságát olyan normaszöveg alapozná meg, amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság teljes ülése csaknem egyhangú határozatában konkrét ügyben már megállapította. Mindez az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság követelményével ellentétes. [7] Az indítványozó tanács rámutatott egyes jogalkalmazási bizonytalanságokra is. Álláspontjuk szerint nem egyértelmű, hogy mely időpont tekinthető az eljárás indulásának, a vádirat vagy vádindítvány, illetőleg magánvádas ügyben a feljelentés bíróságra érkezésének napja vagy pedig a  lajstromozás időpontja az  irányadó, amely minden esetben új eljárást keletkeztet minden bíróságon. [8] A támadott rendelkezés a  jogbiztonságból levezethető visszaható hatályú jogalkotás tilalmába is ütközik a  törvényszék szerint, miután egyértelműen elnehezíti a  2016. november 30-a előtt indult büntetőügyek vádlottjainak helyzetét annak következtében, hogy esetükben a  pártatlan elbíráláshoz való joguk feltétlen érvényesülése nem biztosított abban az  esetben, ha annak elbírálásában a  nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt bíró vesz részt, aminek a  lehetőségét a  támadott átmeneti rendelkezés nem teszi kizárttá. [9] Az indítványozó tanács kiemelte azt is, hogy a  Be. 21.  § (3)  bekezdésének a)  pontjában foglalt kizáró rendelkezés hatályos szövege összhangban áll az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése által biztosított alapvető jogokkal, így törvényi szinten megfelelően garantálja a pártatlan bírósági eljáráshoz való jog biztosítását is, amelynek általános körű gyakorlati érvényesülését azonban kétségtelenül gátolja az átmeneti rendelkezések törvénybe iktatása. [10] Mindemellett a támadott átmeneti rendelkezéssel kapcsolatban az is megállapítható, hogy az az észszerű határidőn belüli elintézéshez való jogot abszolutizálja a pártatlanságot is magában foglaló tisztességes eljáráshoz való joggal szemben, amivel összefüggésben semmilyen alkotmányosan elfogadható indok nem állapítható meg. [11] 2. A  Debreceni Ítélőtábla tanácsa a  2017. július 19-én kelt Bf.III.370/2017/20. sorszámú végzésével az  előtte folyamatban lévő büntetőeljárás tárgyalását felfüggesztette és az  Abtv. 25.  §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az  Alkotmánybírósághoz, melyben a  Be. 606/B.  § (1)  bekezdés c)  pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és a  hatálybalépésére, 2017. április 19-ére visszaható hatályú megsemmisítését, továbbá a folyamatban lévő ügyben való alkalmazásának kizárását indítványozta. [12] Az indítványban foglaltak szerint a  Be. 606/B.  § (1)  bekezdés c)  pontja szerint a  Be. 21.  § (3)  bekezdés a)  pontját a  folyamatban lévő eljárásokban és a  jogerős ítélettel elbírált ügyek tekintetében is alkalmazni kell azzal, hogy az  ítélőtábla tanácsának tagjaként eljáró bíró a  2016. november 30. után indult büntetőeljárások esetében minősül kizártnak. Ebből következően az  Ítélőtábla olyan bíráinak kellene lefolytatni a  másodfokú eljárást, akik az Alaptörvénynek megfelelő értelmezés szerint kizárt bírók. [13] Az Ítélőtáblához 2017. június 13-án felterjesztett ügyben a  Be. 21.  § (3)  bekezdés a)  pontja kizárt bíróvá teszi az  Ítélőtábla indítványt előterjesztő tanácsának tagjait. A  törvényalkotó azonban olyan átmeneti rendelkezéseket hozott, amelyek ütköznek a  pártatlan bírósághoz, így a  tisztességes eljáráshoz való alkotmányos alapjogokkal, továbbá a  törvény előtti egyenlőség alkotmányos elvét is sértik. Az  átmeneti rendelkezések célja – az  új törvény azonnali alkalmazásának megerősítése mellett –, hogy a  folyamatban lévő ügyekben a  jogalkalmazó számára egyértelművé tegyék, hogy a  Be. 11.  §-ával szemben mely új törvényi rendelkezéseket nem kell nyomban alkalmazni, ezzel elkerülhetők a  már lefolytatott bizonyítási eljárások hatékonyságot gátló megismétlése, illetve az időszerűség ellen ható átszignálások, amelyek egyébként alkotmányos alapjogokat nem érintettek. [14] Az Alaptörvény XXVIII.  cikkének (1)  bekezdése tartalmazza a  pártatlan bírósághoz való alkotmányos jogot, de azt az alapvető jogot is, hogy a bíróság az ügyet észszerű határidőn belül bírálja el. Az indítványozó tanács álláspontja szerint a  jogalkotó a  tisztességes eljárás összetevői közül e  kettőnek a  konkurálását úgy oldotta fel, hogy az  időszerűséget előtérbe helyezte a  pártatlanság követelményével szemben, ez  azonban a  pártatlan bíráskodás ún.  objektív tesztjének nem felel meg. A  pártatlanság követelménye értelmében el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a törvény által felállított bíróság függetlensége és pártatlansága egy olyan általános jogelv, amely a legalapvetőbb emberi jogok közé tartozik. Független és pártatlan bíráskodás hiányában az  egyéni jogok érvényesítése szenved csorbát. Mindebből következik, hogy a  tisztességes bírósági tárgyalás követelményrendszerének szerves részét alkotó függetlenség és pártatlanság a  demokratikus jogállamokban feltétlen érvényesülést kívánó alkotmányos igényként jelentkezik. Az  Alkotmánybíróság által kimondottan, objektíven nem pártatlannak mutatkozó bíró az  átmeneti szabályokat tartalmazó jogalkotói aktus következtében sem válik azzá, időlegesen sem, a  vádemelés utáni bírósági eljárásban csak kizárt bíróként vehet részt. [15] Mindemellett sérti a  jogbiztonságot a  megsemmisíteni kért átmeneti szabály a  törvény előtti egyenlőség alkotmányos alapjogának tükrében is. A  tanács álláspontja szerint nem lehet megindokolni, hogy az  AB  határozatban kijelentett alkotmányos követelmény szerint kizárt bíró egy ideig mégsem kizárt bíró. A  jogalkotás miatt ugyanis ez  a  helyzet, az  Alkotmánybíróság által az  objektív mérce szerinti pártatlanságát elvesztett bíró egy ideig mégis objektíve is pártatlannak tekintendő. Az  Alkotmánybíróság által deklaráltan pártatlanságát vesztett bíró törvényes bírónak nem tekinthető. Az  átmeneti rendelkezések következményeként az egyidejűleg folyamatban lévő büntetőügyekben kizárással érintett bírák is eljárhatnak, azaz az állampolgároknak egyik ügyben van, a másik ügyben nincs joga arra, hogy az ügyét a törvény által felállított, pártatlan bíróság bírálja el. A törvény előtti egyenlőség ezzel kiüresedik. A pártatlanság objektív mércéje alapján kizárt bíró által lefolytatott eljárásban az  időszerűség követelményét értelemszerűen fel sem lehet vetni, az  nem versenyezhet a  tisztességes bírósági eljárás további ismérveivel, mert kizárt bíró semmilyen eljárási cselekményt nem végezhet, illetve azt csak meg nem történtnek lehet tekinteni, joghatás kiváltására nem képes. [16] 3. A  Fővárosi Ítélőtábla tanácsa a  2017. július 27-én kelt 1.Bf.184/2017/36. sorszámú végzésével az  előtte 2017. július  3. óta folyamatban lévő büntetőeljárás tárgyalását felfüggesztette, és az  Abtv. 25.  §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az  Alkotmánybírósághoz, melyben a  Be. 606/B.  § (1)  bekezdés c)  pontja alaptörvényellenességének megállapítását és a  folyamatban lévő ügyben való alkalmazásának kizárását indítványozta. Az  indítványozó tanács szerint e  törvényi rendelkezés a  határidő megállapítása folytán ellentétben áll a  21/2016. (XI. 30.) AB határozattal, és erre tekintettel sérti az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében meghatározott pártatlanság elvét, ezért indokolt annak megsemmisítése. [17] 4. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket tárgyi összefüggés miatt az Ügyrend 34. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el. II. [18] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” [19] 2. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi. évi XIX. törvény érintett rendelkezései: „21. § (3) Az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül a) a  vádemelést követően a  bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az  ügyben a  vádemelés előtt nyomozási bíróként vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt,” „606/B.  § (1) E  törvénynek az  egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2017.  évi XXIX.  törvénnyel megállapított 21.  § (3)  bekezdés a)  pontját a  folyamatban lévő eljárásokban és a  jogerős ítélettel elbírált ügyek tekintetében is alkalmazni kell azzal, hogy […] b) a törvényszék másodfokú tanácsának tagjaként a 215. § (3) bekezdése alapján eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárások esetében minősül kizártnak, c) e  törvénynek az  egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2017.  évi XXIX.  törvény hatálybalépésének napját megelőző napon hatályban volt 131.  § (3)  bekezdése, 138.  § (3)  bekezdése, 142.  § (4) bekezdése, illetve 486. §-a alapján az ítélőtábla tanácsának tagjaként eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárások esetében minősül kizártnak.” III. [20] A bírói kezdeményezések nem megalapozottak. [21] 1. Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a  beadványok megfelelnek-e a  törvényben előírt feltételeknek. Az  Abtv. 25.  §-a szerint a  bíró – a  bírósági eljárás felfüggesztése mellett – abban az  esetben kezdeményezheti az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontja alapján az  Alkotmánybíróságnál a  jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, ha az  előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az  Alkotmánybíróság már megállapította. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói kezdeményezések az Abtv. 25. §-ában, valamint az  52.  § (1) és (1b)  bekezdéseiben előírt, az  Alkotmánybíróság 3058/2015. (III. 31.) AB végzésével értelmezett feltételeknek megfelelnek. Mivel a Be. 11. § (1) bekezdése értelmében a büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni, mely alapján a módosított kizárási szabályoknak mindhárom érintett folyamatban lévő ügyre ki kellene terjedniük, és a  támadott rendelkezések ezt speciális szabályként kizárják, megállapítható, hogy az  egyes eljárásokban alkalmazni kell a  támadott rendelkezéseket. Az  eljárás felfüggesztése megtörtént, az  indítványok határozott kérelmet tartalmaznak, pontosan és egyértelműen megjelölik az  indítvány indokait, a  támadott jogszabályi rendelkezéseket, illetve az Alaptörvény megsértett rendelkezését. Az  indítványok egyszersmind megindokolják, hogy a  sérelmezett jogszabályi rendelkezések miért ellentétesek az  Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, továbbá kifejezett kérelmet tartalmaznak a  támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazása tilalmának kimondására. [22] 2. Az  alkotmányos követelmény nem új szabály, hanem közvetlenül és egyértelműen az  Alaptörvény valamely rendelkezésén alapuló, abban eleve benne rejlő helyes értelmezés, amelyet az  Alkotmánybíróság csak felismer és kimond. Megállapításához a  felhatalmazást az  Abtv. 46.  § (3)  bekezdése biztosítja. Az  Abtv. ezen rendelkezése értelmében az  Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal állapíthatja meg azokat, az  Alaptörvény szabályozásából eredő és az  Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. [23] Az alkotmányos követelmény mint jogkövetkezmény alkalmazásának célja kettős: egyrészt a kialakult alaptörvényellenes helyzet orvoslása és hasonló helyzetek további elkerülése, másrészt pedig az  alkalmazott jogszabály kímélete. Akkor alkalmazható, ha megállapítható az  az értelmezési tartomány, amelyen belül a  jogszabályi rendelkezés alkotmányos marad. Előfordulhat, hogy egy adott rendelkezés önmagában nem minősül alaptörvényellenesnek, ugyanakkor annak értelmezési gyakorlata már igen, ilyenkor az  Alkotmánybíróság dönthet a  rendelkezés megsemmisítése mellett is. Különösen igaz ez  azokban az  esetekben, amikor az  adott rendelkezés eleve alaptörvény-ellenes tartalommal hatályosult. Mindemellett igaz azonban az  Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az is, hogy a hatályos jogot lehetőleg kímélni kell; abban az esetben, amikor a vizsgált rendelkezésnek van olyan értelmezése, amely az Alaptörvényből fakadó követelményeknek megfelel, akkor a jogrend alkotmányosságát és a jogbiztonságot az alkotmányos követelmény rögzítésével biztosítani tudja az Alkotmánybíróság {9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [35]–[36], 14/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [90]}. E  felfogás már az  alkotmányos követelmény intézményét kidolgozó 38/1993. (VI. 11.) AB határozatban is megjelent (ABH 1993, 256, 267.), és azóta is elvégzi e mérlegelést az Alkotmánybíróság. Az alkotmányos követelmény alkalmazásának vannak további korlátai is, ezek közé tartozik, hogy az Alkotmánybíróság nem tulajdoníthat olyan tartalmat egy normának, ami abból nem olvasható ki, ezzel ugyanis jogalkotói feladatokat vonna el, illetve az autentikus jogalkotói értelmezést sem írhatja felül ezzel az  eszközzel. Mindezeken túl, a  követelménynek értelemszerűen alkalmasnak kell lennie arra, hogy az alaptörvény-ellenes helyzetet az Alaptörvénynek megfelelően rendezze. Mind a 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, mind pedig a 21/2016. (XI. 30.) AB határozat meghozatala során arra a következtetésre jutott az Alkotmánybíróság, hogy az  alkalmazott jogszabályi rendelkezések bírói értelmezése szűkítő volt, mely alaptörvény-ellenességhez vezetett, ugyanakkor megállapítható az  Alaptörvénynek megfelelő értelmezés is, ezért a  jogszabály kímélete és alkotmányos követelmény megállapítása mellett döntött. [24] Az Alaptörvény 28.  cikkéből következően a  bíróságoknak ítélkezési tevékenységük során figyelembe kell venniük, hogy a  jogszabály mely jelentése felel meg az Alaptörvénynek, és ezzel az értelemmel kell alkalmazniuk a jogszabályt az egyedi ügyekben. Az alkotmányos követelmény megállapításával az Alkotmánybíróság a fentiekből következően tehát a  jogalkalmazó jogértelmezését segíti annak érdekében, hogy az  megfeleljen a  28.  cikkből és összességben az  Alaptörvény egészéből fakadó követelményeknek. Az  alkotmánybírósági határozat rendelkező részébe foglalt alkotmányos követelmény a  bíróságokra kötelező, és attól eltérő jelentést nem tulajdoníthatnak az adott jogszabályi rendelkezésnek. [25] Az, hogy az  Alkotmánybíróság a  lehetséges jogértelmezések közül kiválasztja az  alkotmányosat, azt is jelenti, hogy ez az értelmezés eleve adott volt, még akkor is, ha esetleg annak jogalkalmazói kimondására nem, vagy nem teljesen ilyen tartalommal került sor. Az  alkotmányos követelmény megállapításával az  Alkotmánybíróság nem új jogértelmezést határoz meg, ami korábban még nem létezett, erre nincs is lehetősége. Ugyanez igaz a kapcsolódó alapvető jog értelmezésére is, amelyre az  Alkotmánybíróság visszavezeti az  alkotmányos követelményt: az  adott alapjog tartalma is adott, amit az értelmezés során esetről-esetre formálisan is megfogalmaz az Alkotmánybíróság. Mindennek nyilvánvalóan nem felel meg a Be. módosítási javaslat indokolásának azon része, mely a követelmény időbeli hatályát elemzi. Erre ugyanakkor nem kellett tekintettel lennie az Alkotmánybíróságnak, mivel az ott leírtak nem minősülnek autentikus jogalkotói értelmezésnek. [26] Természetesen nincs akadálya annak, hogy a  jogalkotó módosítsa az  alkotmányos követelménnyel érintett jogszabályi rendelkezést. Ez  ugyanakkor nem vezethet a  jogbiztonság, illetve a  tisztességes eljáráshoz való jog sérelméhez, vagyis a  címzettek számára egyértelműnek kell lennie, hogy milyen eljárási szabályok irányadóak az  adott ügyben, másrészt a  módosítás nem üresítheti ki az  említett alapjog tartalmát. A  módosításnak tehát azt kell céloznia, hogy a jogszabály alkotmányos tartalma formálisan, jogszabályszövegként is megjelenjen, még tovább egyértelműsítve az alkalmazandó jogot. [27] Erre került sor a jelen ügyben is. Az, hogy a jogalkotó az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményt megállapító határozatának hivatalos lapban történő megjelenésének napjától rendeli alkalmazni a módosított normaszöveget, meghatározva, hogy az  mely ügyekre terjed ki és melyekre nem, felveti annak a  kérdését, hogy – ahogyan erre a  három indítványozó tanács is egyöntetűen következtetett – a  jogalkotó az  Alkotmánybíróság döntésének jogkövetkezményeit alaptörvény-ellenesen korlátozta. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság jelen ügyben is a hatályos jog kíméletével járt el, megállapítva, hogy az  indítványokban felvetett ellentmondás megfelelő jogértelmezéssel feloldható. [28] A támadott rendelkezés ugyanis a  Be. 2017.  évi XXIX.  törvénnyel megállapított 21.  § (3)  bekezdés a)  pontjának alkalmazásáról, illetve annak mellőzéséről szól. Azon ügyekben tehát, melyekre a  módosított kizárási rendelkezés kiterjed, a  bíróság összetétele megfelel az  Alkotmánybíróság követelményének. Az  Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a  támadott rendelkezések nem sértik az  Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseit, ezért az indítványokat elutasította. [29] 3. Az  indítványok elutasítása ellenére fennmarad az  azokra okot adó kérdés, hogy milyen szabályok alapján kell eljárni azokban az ügyekben, amelyek a 21/2016. (XI. 30.) AB határozat közzétételekor folyamatban voltak, vagy ezt követően, de a Be. módosítása előtt indultak. [30] Az Alkotmánybíróság határozatának erga omnes kötelező hatályát az  alkotmányos követelményt jogszabályba foglaló jogalkotói döntés nyilvánvalóan nem ronthatja le. A  derogációs tilalom vonatkozik az  időbeliségre, tehát a  jogalkotó nem korlátozhatja az  alkotmányos követelmény alkalmazását valamilyen jövőbeli időponttól kezdődő időszakra, és vonatkozik az eljárás szakaszaira is, tehát a nyomozás elrendelésével kezdődő büntetőeljárás egészére irányadó, nem korlátozható az ügyek bíróságra érkezésére. [31] Azon ügyekben tehát, amelyekben nem lehet alkalmazni a  Be.-be épített módosított kizárási szabályokat, a bíróságoknak közvetlenül kell figyelembe venniük a 21/2016. (XI. 30.) AB határozattal megállapított alkotmányos követelményt. Az  alkotmányos követelmény alkalmazása ugyanakkor mindig konkrét ügyekhez kapcsolódik, azoktól nem szakadhat el. Ebből egyszersmind az is következik, hogy nincs lehetősége az Alkotmánybíróságnak arra, hogy hivatalból egyenként megvizsgálja az  általános hatáskörű bíróságok előtt folyamatban lévő azon ügyeket, amelyekben felmerül az  alkotmányos követelmény érvényesítése. Ez  az  eljáró általános hatáskörű bíróságok feladata. [32] A 21/2016. (XI. 30.) AB határozatával az  ügyek sokféleségét és a  jogbiztonságot mérlegelve az  Alkotmánybíróság nem rendelte el a  lezárt ügyek felülvizsgálatát. A  határozata meghozatalakor jogerősen befejezett ügyek tekintetében tehát a  21/2016. (XI. 30.) AB határozat nem hozott létre új jogorvoslati okot, és az  alkotmányjogi panasz benyújtására rendelkezésre álló lejárt határidőket sem élesztette fel. [33] Azokban az  ügyekben viszont, amelyek a  21/2016. (XI. 30.) AB határozat közzétételekkor folyamatban voltak, vagy amelyek a közzétételt követően indultak, de nem esnek a Be. módosított szabályának hatálya alá, a 21/2016. (XI.  30.) AB határozatban megfogalmazott alkotmányos követelményt alkalmazni kell. Az  alkalmazási kötelesség alól csak kényszerítő okon alapuló kevés kivétel képzelhető el. Ilyen kivétel lehet, ha a kizárási szabály alkalmazása esetén nem lenne olyan bíró vagy bírósági tanács, amely eljárhatna az  ügyben, és az  így keletkező akadály a  bíróságok rendelkezésére álló igazgatási eszközök alkalmazásával (kirendelés, más ügyszakos bíró ideiglenes kijelölése) sem volna elhárítható. A bíróságoknak ez a kötelezettsége az Alaptörvény 28. cikkén alapul, mely szerint a jogszabályokat (többek között) az Alaptörvénnyel összhangban kötelesek értelmezni {2/2013. (I. 23.) AB határozat, Indokolás [49]}. Ha pedig az Alkotmánybíróság megadta a kötelező értelmezést, akkor attól nem térhetnek el. Erre a Be. támadott rendelkezéseitől függetlenül a vizsgált ügyekben is lehetőségük van. [34] Az alkotmányos követelmény figyelembevételének elmulasztását az  Alkotmánybíróság utólag, megfelelő alkotmányjogi panasz alapján, esetről esetre fogja megállapítani. Az  alkotmányos követelmény figyelmen kívül hagyásának jogkövetkezménye az említett kényszerítő körülményen alapuló egészen kivételes esetektől eltekintve – ha az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog megsértésére hivatkozó alkotmányjogi panasz megfelel az  Abtv. előírásainak és megalapozottnak bizonyul – csak az  érintett bírósági döntés megsemmisítése lehet. IV. [35] A határozat közzététele a Magyar Közlönyben az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondatán alapul. Budapest, 2017. október 10. Dr. Schanda Balázs s. k., tanácsvezető alkotmánybíró